Közgazdaságtan II. A társadalmi meggazdagodás tudományának alapjai. Gilányi Zsolt. Egyetemi jegyzet

Átírás

1 Közgazdaságan II A ársadalmi meggazdagodás udományának alapjai Gilányi Zsol Egyeemi jegyze

2 I Társadalmi meggazdagodás udományának alapjai Tudományos eljárás Poszuláumok II Makro-OIKONOMIA Jószágáalakíáson alapuló makro-oikonómia Elméleek elemzési kere Álalános egyensúlyelméle Egyensúlyelméle logikai önellenmondás-menesség-vizsgálaa Decenralizálság Pénz Kremaisziké A priori a jószágáalakíáson alapuló elméleekben Pénzáramlásokon alapuló makro-oikonómia A priori a pénzáramláson alapuló elméleekben: pénz(rendszer) Elméleek - elemzési kere Leonief modell (inpu-oupu elemzés) Keynes i modell Egyszerűsíe Keynes-i modell IS- LM modell Öszvér-modell: neoklasszikus szinézis modell AD-AS modell neoklasszikus válozaban AD-AS - modell neoklasszikus szinézis válozaban III Makro-KREMATISZTIKÉ Kremaisziké a modern hielpénzrendszerben Jellemzői: egyszerűsíe Rosier - modell Egy régen erveze reformja: Chicago erv Kremaisziké a kapialisa ermelő szférában

3 Bevezee s A ársadalmi gazdagság válozásá magyarázó anoka ma Makroökonómiának (Macroeconomics) hívják, az egyéni gazdagság válozásá magyarázó aníásoka Mikroökonómiának (Microeconomics), a keő együ ehá az egyéni és ársadalmi gazdagság válozásá vizsgáló anoka pedig Economics-nek, magyarul közgazdaságannak. Az economics szó az ógörög OIKONOMIA - szóból származik, ami annyi jelen, hogy az éle művészee ; az emberi szükségleek kielégíésének művészee hasznos dolgok álal. Ariszoelész emlí egy másik viselkedési formá is: CRHMATISTIKÉ, a pénzcsinálás művészee, azaz pénz elkölésével öbb pénzbevéelre szer enni, min az eredei kölés. A könyv célja a modern gazdaságok néhány működési mechanizmusának udományos leírása. Ennek megfelelően a könyv ké vezérelve, hogy: 1) A Macro-OIKONOMIA ismeree nem valószínű, hogy elégséges a mai modern gazdagságok működésének megéréséhez, ahol a kremaiszikus szereplők jászanak szemmel láhaóan meghaározó szerepe; ehhez Makro-CHREMATISTIKÉ szükséges. 2) A ársadalmi gazdagság anai nagyon könnyen ideológiák szolgálaába állíhaók. Elég, ha csak kis hazánkban a marxizmus- felváló neoliberalizmus-ra gondolunk. Ezér kifejezeen örekedem a udományos eljárásrend bearására. 3

4 I Társadalmi meggazdagodás udományának alapjai Sokak álal a közgazdaságudomány ayjának ekine Adam Smih (1776) Inquiry ino he Naure and Causes of he Wealh of Naions (Vizsgálódás a nemzeek gazdagságának ermészeéről és okairól) című munkája óa a ársadalmi meggazdagodás udományá közgazdaságudománynak (economics) nevezik. 1 A közgazdaságudomány kialakulása egy hosszú folyama eredménye, noha álalában csak Adam Smih munkássága óa ekinik önálló udománynak. Smih eredeileg morálfilozófus vol. Az ipari forradalom idején él, amikor számos gondolkodó az a probléma foglalkozao, hogy a nemesi kiválságok megszűnése ellenére miér nő drámaian a szegények és gazdagok közöi szakadék és hogy ez a növekvő különbség igazságos-e (Charles Dickens, Twis Olivér, 1837). 2 Ezér céljuk öbbek közö az igazságos ár meghaározása vol, ami az az ár, ami nem oszja újra a gazdagságo. Az igazságos ár meghaározásának problémájá később az egyensúlyi ár meghaározásának problémájával azonosíoák, ami az az ár, ami a piacon haározódik meg, és ami nem öszönzi a szereplőke arra, hogy megválozassák viselkedésüke. Triviálisan a ké ár nem felélenül esik egybe. Smih- megelőzően a gondolkodóka inkább az a kérdés foglalkozaa, hogy hogyan növelheő az uralkodó vagyona, ami gyakran az arannyal azonosíoak. Ez a kérdés az az alapkérdés szüle, hogy hogyan legyen egy nemze erős: erős nemzehez erős hadsereg kell; erős hadserege csak gazdag nemze ud fennarani; a nemze akaraá az uralkodó esesíi meg, vagyis az uralkodó vagyona a nemze vagyona; a gazdagságo pénzben mérik; a pénz pedig aranyból verék. 3 Az eredei kérdésre hibás az a válasz, hogy a nemze ereje annak gazdagságával áll egyenes arányban. Egy gazdag nemze nem felélen erős; minimum kell még hozzá Berzsenyi Dániel (A Magyarokhoz, 1796 végső formában 1810) szerin: 1 A nemze szó helye mos a ársadalom szó szokás használni, innen a fejezecím. 2 Amikor vannak kiválságok, akkor kézenfekvő a szegények és gazdagok közöi különbség. De amikor öbbékevésbé azonos jogokkal bírnak az emberek (feudális viszonyok elöröleek), akkor a szegények és gazdagok közöi szakadék magyarázara szorul. Morálfilozófiai szemponból pedig riviálisan felveődik a kérdés, hogy igazságos-e a szegények és gazdagok közöi különbség? 3 Smih ezeke a gondolkodóka egységesen merkanilisáknak híva. Hangsúlyozom, nem minden merkanilisának aposzrofál gondolkodó azonosíoa az aranya a pénzzel és a pénz a gazdagsággal, min felróják nekik. 4

5 Romlásnak indul hajdan erős magyar! Nem láod, Árpád vére mikén fajul? Nem láod a bosszús egeknek Osorai nyomorul hazádon? Nyolc századoknak vérzivaarja köz Rongál Budának ornyai állanak, Ámbár ezerszer vak üzedben Véreide, magada iporad. Elszórja, hidd el, mosani veszni ér Erkölcsöd: undok vípera-fajzaok Dúlják fel e vár, mely sok ádáz Osromoka mosolyogva néze. Nem ronhao el égede egykoron A vad aár khán xerxesi ábora S világo osromló öröknek Napkelee leverő haalma; Nem fojhao meg Zápolya öldöklő Századja s ikos gyilkosaid keze, A szen rokonvérbe feresző Visszavonás üze köz megállál: Mer régi erkölcs s spárai férfikar Küzdö s vezérle fergeegid közö; Birkózva győzél, s Herculeskén Ércbuzogány rezege kezedben. Mos lassu méreg, lassu halál emész. Nézd: a kevély ölgy, mellye az éjszaki Szélvész le nem dön, benne ermő Férgek erős gyökeri megőrlik, S egy gyenge szélől földre eríeik! Így minden ország ámasza, alpköve A isza erkölcs, melly ha megvész: Róma ledűl, s rabigába görbed. Mi a magyar mos? - Rú sybaría váz. Leépe fényes nemzei bélyegé, S hazája feldúl védfalából Rak paloá heverőhelyének; Eldődeinknek bajnoki könösé S nyelvé megúnván, rú idegen cserél, A nemze őrlelké apodja, Gyermeki báb puha szíve árgya. - Oh! más magyar kar mennyköve villogo Ailla véres harcai köz, midőn A fél világgal szembeszállo Nemzeeke apodó haragja. Más néppel ono bajnoki vér hazánk Szerzője, Árpád a Duna parjain. Oh! más magyarral vere vissza Nagy Hunyadink Mahome haalmá! De jaj! csak így jár minden az ég ala! Forgó viszonság járma ala nyögünk, Tündér szerencsénk kénye hány, ve, Jászva emel, s mosolyogva ver le. Felforga a nagy századok érckeze Minden: ledűl már a nemes Ílion, A büszke Karhágó haalma, Róma s erős Babylon leomlo. 5

6 Egy évszázaddal később Gyóni Géza is ugyanerre a kövekezeésre juo (Levél Nyugara, Przemysl, ok.): Hol vagyok mos, kis»inelleküellek«, Kike bús század baljós vége elle? Szen nyuga elő rajongva érdeplők, Kik lehányaok minden józan gyeplő; Gúnyos mosolygók ideálra, honra, Kiknek a»new-york«vol a Panheonja; Kik ígéréek a szen Holnapo, S akik egnap is hára volaok. Hol vagyok mosan, fránya franciások, Kis eróikák, ucaóriások? Csörög-e még a sok kis szélkereplő, Amelynek szép vol minden ami szeplő? Magyar és múla szánva nézdelők, Nyugai szeszől kóyagos velők, Koraszül bölcsek, véznák, beegek Mi érez mosan horpad melleek? Hol vagyok mosan, kerge planéásak? A vihar földjén csak egye is lássak. De hol vagyok haj? Merre csak szemem lá, Vasizmú hősök verik a gyehenná, Mely odvaiból zúgva ör elő. Csönd, kis fiuk, csönd, - beszél az erő. Neveek máól: csiba, korcs javas! Halljáok: beszél az Erő s a Vas. Halljáok: sorsunk egy marad a földön, Míg csak Kriszusra keresz vár és börön. E földe s mi raj erem a zseni, Paraszerőnek kell megvédeni. Mer elsodorja véres árada, Ki vérengzők köz védelen marad És hová kéne, hogy elbujjaok, Ha idevárnánk - az a nyugao! Az a Nyuga, melye majmolaok, S melyől váráok a szen holnapo, És a vad Észak, melye épülésül Rajzolaok, már rohad a penészűl. S akik megarják nékek a világo: Erkölcsben iszák, harcban óriások, S azoknak marad magárjuk egész, Kike ki nem kezd a világpenész. Halljáok ime s megarsáok észbe Koraszül kornak sok kis csenevésze: Korhad fa örzse, min harkály kopácsol, Földre zuhan már viharámadáskor. Csak szálas fenyves, melyben sasok hálnak, Állha ellene szél forgaagának És jöhe vihar világkeverő: Mosolyogva állja szüz magyar erő! A nemze gazdagságának vizsgálaa ehá alapveően a gazdagság növekedésének és a gazdagság ársadalom agjai közö örénő eloszásának kérdésé jeleni. A gazdagság eloszásának kérdése elválaszhaalanul magában hordozza az eloszás igazságosságának kérdésé. Ezér minden közgazdasági elméle ideológiák szolgálaába állíhaó, még akkor is, ha eredeileg nem erre szánák őke. Az uralkodó közgazdasági elméle (mainsream economic heory) a jelenleg (még) uralkodó ideológiá (neoliberalizmus) szolgálja. Nem is olyan rég, a vol szocialisa országokban az ideológiá a marx-i közgazdasági elméle szolgála: Egyensúly hiányában azon állíás, miszerin a szabad piac az erőforrások opimális eloszásához veze öbbé nem igaz. Az állíólag udományos elméleről [az uralkodó közgazdasági elméle], amelye ennek igazolására használak, kiderül, hogy egy olyan axiomaikus rendszer, amelynek eredményei feléeleibe vannak előre beáplálva, és amely eredményeke nem felélen ámaszanak alá az empirikus bizonyíékok. A marxizmus, mely szinén udományos sáuszra aro igény úl közeli ahhoz, 6

7 hogy ne vegyük észre a hasonlóságo. 4 (Soros György (1997), The Capialis Threa, Alanic Monhly, 279(2)) A közgazdászok nem felelősek azér, hogy elméleeike ideológiák szolgálaába állíják. A közgazdászok azér felelősek, hogy a közgazdaságan udományosan művelik-e vagy nem. De hogyan kell (akár) a ársadalmi meggazdagodás vizsgálaá udományosan művelni? 4 Mielő bárki az gondolná, hogy Soros György a neoliberális ideológia zászlóvivője, aki vagyoná ebben rendszerben szereze megér volna egy kis adalék. Soros György abból indul ki, hogy a gazdaság működésé alapveően meghaározza az a kulurális környeze, amibe bele van ágyazva. A kívánaos ársadalom Soros szerin a nyíl ársadalom (open sociey). A nyíl ársadalom olyan, hogy mindenki képességei és udása szerin, megkülönbözeés nélkül szabadon boldogulha benne. A neoliberalizmus azonban önkreeszi a gazdaság kulurális közegé. Ezzel sajá léalapjá is megszűnei és így végső soron maga a neoliberális ideológia segíi elő a szabadság bekorláozásá (és aki a sorok közö nem udna olvasni: az ilyen módon való vagyonfelhalmozás és haalma). E negaív folyamaok elkerülésé és a szabadságo megőrizni csak a szabadság bizonyos fokú korláozásával lehe. 7

8 1 Tudományos eljárás Az (empirikus) udomány (science) jelenségek logikai önellenmondásól menes és eszelheő magyarázaainak összessége. A jelenség (phenomenon) érzékel valóság, vagyis ami érzékszerveinkkel (akár áéelesen (műszerek segíségével)) felfogunk. Ez az érzékel valóságo elvben meg kell különbözeni a megfigyelőől függelenül léező valóságól, ami megismerheelen, lévén a világgal érzékszerveinkkel vagyunk összeköeésben. 5 Egy magyaráza (más szavakkal elméle (heory)) feléelezésekből (hipoézisekből) nyer kövekezeések (elmélei állíások) megfogalmazásá jeleni. A logikai önellenmondásmenesség az jeleni, hogy egy állíás és annak a agadása nem lehe egyszerre igaz. 6 A eszelés (es) az elmélei állíások (eszelheő formába örénő áfogalmazásának) összeveésé jeleni a valóság apaszalai (empirikus) úon örénő megfigyelésével megfogalmazo állásokkal. A ársadalomudományokban a eszelés szokásos problémáin felül meg kell birkóznunk még azzal is, hogy az élőlények ugyanarra a behaásra nem felélen adják ugyanaz a válasz ugyanabban a helyzeben. 7 A eszelés során felmerülő szokásos problémák a kövekezők: (1) mérés ponossága: elfogadhaó-e a mérés udván, hogy hibá aralmazha? (2) mérés konrollálhaósága: csak azok a ényezők váloznak, aminek a haásá mérni szereném? (3) mérés isméelheősége: levonhaok kövekezeés egyelen mérésből udván, hogy a mérés eredménye akár a vélelen műve is lehe? (4) mérés érelmezése: a Nap kering a Föld körül vagy a Föld a Nap körül? Gyakran a jelenségek megérésére való örekvés ahhoz veze, hogy bizonyos közgazdászok hibásan olyan feléelezéseke vélnek az empirikus megfigyeléssel ellenéelesnek, amelyek nem illeszkednek a sajá megérésükhöz. Ezzel kapcsolaban érdemes alán emlékezeni Milon Friedman (1953, The mehodology of Posiive Economics, Essays in Posiive Economics, The Chicago Universiy Press, 21.o.) híres példájára, ami álalában félreérelmeznek: Téelezzük fel, hogy előre akarjuk jelezni egy profi biliárdjáékos lövései. kiváló előrejelzéseke adhaunk, ha feléelezzük, hogy a biliárdjáékos úgy lő, minha (as if) ismerné azoka a komplikál maemaikai formuláka, amelyek megadják a golyó opimális újá Nem azér bízunk ebben a feléelezésben, mer az hisszük, hogy a biliárdjáékosok ényleg végrehajják a feni számíás; hanem inkább azér, mer az hisszük, hogy ha a jáékosok nem lennének képesek vagy így vagy úgy lényegében ugyanerre az eredményre juni, akkor nem lehenének kiváló biliárdjáékosok. 5 Gondoljunk Plaon barlanghasonlaára. 6 Tehá semmi köze ahhoz a problémához, hogy lehe-e olyan állíásoka megfogalmazni, aminek igazságaralma nem dönheő el az elméleben, min például Kur Gödel (1931) maemaikai srukúrájában. 7 Persze ekinhejük ugyanaz az élőlény más állapoúnak, amikor más válasz ad, mer például felmegy benne a pumpa 8

9 Ebből a példából sokan hibásan az a kövekezeés vonják le, hogy nem egy modell feléelei, hanem eredményé kell eszelni. Ha ez így van, akkor az összes fizikus, akik a feléelezéseke (is) eszelik hibázik? Nem. Ezek a közgazdászok nem veszik észre, hogy Friedman példája nem mond semmi a eszelésről: ami valójában meg udunk figyelni (empirikusan) az a billiárdjáékos lövése. Lehe feléelezéseke enni arra vonakozóan, hogy mi gondol a billiárdjáékos, amikor lő, de ezek a spekulációk nem eszek. Használhajuk például az empáiá (én, min modellező, ha én volnék a billiárdjáékos, akkor én hogyan gondolkoznék) arra, hogy elképzeljük, hogy mi gondol a billiárdjáékos, amikor lő. Triviálisan a gondolakísérle nem esz. Meg is hallgahajuk akár a billiárdjáékos sajá elbeszélésé. De ekkor sem a modellező érzékeli érzékszerveivel a billiárdjáékos gondolaai - bár erre a Rero bolygó például képes Isaac Asimov (1989) Nemesis című sci-fi-jében. Egy sporból ve példával: nem vélelen, hogy videofelvéelen nézik néha vissza a sporolók sajá mozgásuka sok ciklikus sporban (pl.: kajak-kenu) a echnika javíására, lévén maga a sporoló, aki a mozdulao végrehajja is sokszor az hiszi, hogy más mozdulao haj végre, min ami valójában csinál. Tömören, a modellalkoó közgazdászok gyakran elvárják modelljeik szereplőiől 8, hogy az ő mármin a modellalkoó megérésüknek megfelelően viselkedjenek; vagyis a közgazdászok gyakran arra örekszenek, hogy a feléelezéseik ésszerűek (reasonable) legyenek. Az ésszerűség nem feléele a udományos eljárásnak: hallo-e Ön valaha olya, hogy egy fizikus eluasío egy elmélee, mondván, ha ő gázmolekula volna, nem a Brown mozgás kövené? Az ésszerűség fogalma nem keverendő össze a racionáliás (raional) fogalmával, ami annyi jelen, hogy a szereplő viselkedése logikai szabályokon alapuló számíás eredménye. Sok közgazdász számára a racionaliás egy opimalizációs feladao jelen, vagyis egy célfüggvény bizonyos korláok mellei opimális megoldásá. Némelyikük olyannyira szenírásnak veszi ez az eljárás, hogy az olyan modelleke, amelyekben a szereplők viselkedésé nem egy célfüggvény maximalizálásából vezeik le, ad hoc-nak minősíik. Pedig az is egy logikai szabály, hogy mindig csak a jövedelmem 90%-á kölöm el. A megérés fogalma ehá nem a feni érelemben ve ésszerűsége jeleni, hanem az, hogy az elméle eredménye az elméle közgazdasági fogalmai segíségével önellenmondás menesen ok-okozai összefüggés alapján levezeheő. Az ebben az érelemben használ megérésfogalom válaszja el a közgazdaságudomány a közgazdaságudomány erüleén használ egyéb modellekől, különös ekineel például a saiszikai (ökonomeriai) modellekre, amelyek eljesíik az önellenmondásmenes ok-okozai levezeés kriériumá ha helyesen írják fel csak éppen nem szükségképp a közgazdasági aralom ekineében. Például, ha a hamburger éves álagárának mozgása alapján jó előrejelzés lehe adni egy ország GDP-jének alakulására, akkor sem gondoljuk, hogy a hamburger ára haározza meg a GDP-. A 8 A szereplő (agen) a modellben olyan eniás, ami képes dönés hozni. A gazdasági szereplők (economic agen) képesek olyan dönés hozni, aminek eredményeképp válozha valamelyik szereplő egyéni gazdagsága és ennek udaában vannak. Amikor szereplő mondunk, mindig gazdasági szereplőre gondolunk. 9

10 maemaika egy nyelv; azér mer valami maekul mondunk el, aól az még se nem lesz igazabb, se nem lesz felélen ponosabb, se udományosabb; viszon jelenősen szűkül azok köre, akik megérik. Vannak jelenségek, ami a maemaika nyelvén könnyebb leírni; de vannak olyan jelenségek is, amike versben. A udományban elvár önellenmondásmenes magyarázaokhoz isza, egyérelmű definíciók szükségesek. Egy definíció (definiion) a fogalom más szavakkal örénő megfogalmazása a célból, hogy mindenki ugyanaz érse az ado fogalmon. A legcélravezeőbb egy kriériumrendszerkén gondolni rá, ami alapján csoporosíhajuk az elénk kerülő dolgoka (egy checklis ). Nyilván egy ado definícióban használ fogalmaka is definiálni kellene, hogy az abban használ szavakon is mindenki ugyanaz érse és így ovább. A végelen magyarázao úgy kerüljük el, hogy egy ado szinen feléelezzük, hogy a szavakon mindenki ugyanaz éri. Az előbbiekből kövekezik, hogy ha egy ado definíció ké különböző fogalomnak (szónak) is megfelel, akkor a ké fogalom vagy azonos (szinonima a ké szó), vagy a definíció nem megfelelő. Az irodalmi művekkel szemben a udományban a félreérések elkerülése vége célszerű egyelen fogalma csak egyelen szóval jelölni. Sajnos ez korán sincs így a közgazdaságudományban. Ső nagyon gyakran ponosan fordío a helyze: ugyanazzal a szóval illenek különböző fogalmaka. Természeesen egy ado fogalom egy ado elméleben használ fogalmi rendszer részekén nyeri el ponos jelenésé. Fonos hangsúlyozni, hogy AZ ELMÉLET NEM A VALÓSÁG, ehá az elméleben használ fogalmak és a valóságban használ fogalmak nem azonosak. Minhogy az szerenénk, hogy az elméle a valóságo írja le, ezér a feléelezéseke is a valóság empirikus megfigyelése alapján szokás megenni. Egy elméle azon kiinduló feléelezései, ami empirikus megfigyelés alapján eszünk, poszuláumoknak (posulae) hívjuk. A fogalmak egyérelműségének és valósághoz való kapcsolaának szemléleéséhez ekinsük az alábbi példá. Egy iskolában egy helyeesíő anár megy be maemaika-órá arani. Annyi eligazíás kap a maemaika-anáról, hogy ő Éernek hív minden barna hajú barna szemű fiú. A helyeesíő anár a anerembe lépve ö barna hajú, barna szemű fiú lá. Ké ese leheséges: vagy mindegyike Éernek hívja a maek-anár, és más nem hív annak. Ebben az eseben Éer jól van definiálva. (Éerek egyérelműen azonosíhaók.) Vagy mindegyike Éernek hívja a maek-anár, de van még más is, aki annak hív, illeve nem mindegyike hívja Éernek. Ebben az eseben Éer nem jól van definiálva. Téelezzük fel, hogy Éer jól van definiálva. Mos éelezzük fel, hogy a aneremben mindenki sapkában ül (vagyis a helyeesíő anár nem udja ellenőrizni a hajszín), és hogy íz barna szemű fiú van. Ekkor riviálisan a helyeesíő anár nem udja eldöneni, hogy hány Éer van, mer a íz barna szemű fiú közül akárhány barna hajú is lehe: leheséges, hogy mind a 10 barna szemű barna hajú is, azaz Éer, és ellenkezőleg, az is leheséges, hogy egyik sem barna hajú, azaz nincs Éer nevezeű a eremben. Ahhoz, hogy a helyeesíő anár meg udja mondani, hogy kike nevez a maek-anár Éernek, meg kellene adni olyan ovábbi ulajdonságo, ha a sapká nem lehe levenni, ami alapján megkülönbözeheők az Éer nevű fiúk a nem Éerekől. Amennyiben ez nem esszük meg, semmi okunk sincs feléelezni, hogy akár egyelen Éer is van a eremben. Eől eljesen függelen az a kérdés, hogy a maek-anár álal Éernek neveze fiúka a valóságban Péernek hívják-e? 10

11 A feni apró beűs példa az uralkodó közgazdasági elméle 9 konkréan a sandard pénzelméle (sandard moneary heory) problémafelveésé szemlélei. Az uralkodó pénzelméle alapproblémája a pénz beilleszése az álalános egyensúlyelmélebe. Az uralkodó elméle szerin, a pénz olyan jószág, ami álalános csereeszköz, érékőrző, és elszámoló egység (pillananyilag lényegelen, hogy ezek a fogalmak mi jelenenek). Az uralkodó elméleben leheelen ábrázolni a csereeszköz szerepe. (Ez mos fogadjuk el, hogy igaz.) Ez a ké állíás (pénz csereeszköz és a csereeszköz szerepe nem lehe ábrázolni) a feniek érelmében (sapkában ülők) az jeleni, hogy nem lehe ábrázolni a feni módon definiál pénz sem. Vagyis a pénznek neveze válozóról gondolhajuk az, hogy az a pénz, de az is, hogy nem az. Milyen ovábbi ulajdonságá adjuk meg a pénznek, ami alapján megkülönbözeheő a öbbi jószágól? Másképp fogalmazva: hogyan módosísuk a pénz definíciójá? És mellesleg az elméleben pénz névre kereszel válozó (Éer) megfelel-e a valóságban a pénznek (Péer)? Összegezve: a (empirikus) Tudományos eljárás udomány logikai önellenmondásól menes és eszelheő magyarázao akar ELMÉLET: Logikailag zár adni a jelenségekre (az Feléelezések Elmélei állíások érzékszerveinkkel észlel valóságra). Ez a magyarázao elmélenek hívják (és egy Tapaszalai állíás konkré specifikációjá (Jelenség) modellnek). Teszelés az elméleből nyer állíások (elmélei állíás) összeveésé VALÓSÁG jeleni a valóság megfigyeléséből nyer állíásokkal (empirikus állíás). 10 Mindaddig, amíg a logikai levezeés helyes és az elmélei állíás ellenmond a apaszalai állíásnak, az elméle feléelezései nem helyállók; a feléelezéseke módosíani kell. A közgazdaságudomány erüleén néhányan hibásan eluasíanak modelleke csak azér, mer azok nem ésszerűek számukra. A eszelés és a modellalkoó megérésének való megfelelés (ésszerűség) ké külön dolog; a udományosságnak ez uóbbi nem feléele. Amennyiben egy közgazdász udományosan jár el, nem felelős azér, hogy elméleé ideológia szolgálaába állíják. Sajnos azonban a közgazdászok nagyon gyakran megsérik a udományos eljárásrende. Ezér alán szerencsésebb, ha a közgazdaságan szó használjuk a közgazdaságudomány szó helye, még akkor is, ha álalában a keő szinonimakén szokás 9 Az elméle logikai felépíményé lásd a II/1 ponban. 10 Egész ponosan az elmélei állíás eszelheő formába örénő áfogalmazásá vejük össze az empirikus megfigyelés alapján megfogalmazo állíással. 11

12 használni: az első kifejezés megenged olyan anoka is, amelyek nem felélen udományosak, a második nem. A udományos eljárás lényegi elemeinek ismereében mos már képesek vagyunk udóskodni, azaz udományos magyarázao adni a ársadalmi meggazdagodás jelenségének magyarázaára! 12

13 2 Poszuláumok Az elmélealkoás első lépése, hogy empirikus megfigyelések alapján meghaározzuk (definiáljuk) a udományosan megmagyarázni kíván valóságban apaszal jelensége. Ez az jeleni, hogy a bonyolul valóság apaszali úon megismerheő jellemzői számba vesszük és a legfonosabbnak űnő elemeke kiemeljük. Erre a redukcióra (egyszerűsíésre) nyilván azér van szükség, mer a valóság kezelheelenül sok jellemzővel bír. Ezek a legfonosabbnak vél kiválaszo jellemzők szolgálnak az elméleben a jelenség definíciójának kriériumául (cheklis), vagyis ezek a kiinduló poszuláumaink, melyeke igaznak és fonosnak fogadunk el. Egyszerűbben fogalmazva, így ülejük á a valóságo az elmélebe. De hogyan dönsük el, hogy mi fonos és mi nem? A udományos eljárás ponosan erre ad recepe. Nevezeesen, ha az elméle logikai ellenmondásokól menes, akkor arra, hogy mi fonos jellemző és mi nem, az elméle eszeléséből kövekezeheünk. Az elméleből levon kövekezeéseke összevejük a valósággal és amennyiben úgy íéljük meg, hogy ellenmond a valóságnak, akkor vagy valamelyik feléelezésünk helyelen, vagy valamilyen lényegi jellemző kihagyunk. Fordío eseben elfogadhaónak ekinjük az elmélee. Fonos hangsúlyozni, hogy az egziszenciális (léezési) állíások eseében soha nem udunk álalánosságban eljes bizonyossággal állíásoka megfogalmazni. Karl Popper (1959) Logik der Forschung (A kuaás logikája) című munkájában a fehér holló példájá hozza fel: aól, hogy senki sem láo még eddig fehér holló, nem állíhajuk, hogy nem is léezik. Ilyen állíás csak korláozo helyen és időben eheünk. Nassim Taleb (2007) The Black Swan: The Impac of he Highly Improbable című könyvében a kövekező szemlélees példával illuszrálja ez a filozófiai igazságo: ahogy elnekmúlnak a napok, a hálaadásra nevelgee pulyka egyre öbb megfigyeléssel rendelkezik arról, hogy új gazdáiól nincs mi félnie, ső jól áplálják. A kaaszrófa, vagyis a süőbekerülés bekövekezése elő van a legöbb megfigyelése; ekkor a legbizosabb abban, hogy holnap se lesz máskén. A könyv címe erre a jelenségre ual: aól, hogy még senki sem láo fekee hayú Auszrália felfedezéséig, nem állíhajuk, hogy nem is léezik. Ráadásul aól, hogy nagyon sok megfigyelésünk van valamilyen jelenségre, aól még nem felélen leheünk bizonyosabbak a megfigyelések álal aláámaszo jelenség álalános igazságában. Taleb példája a normális eloszlásra épülő saiszika alkalmazhaalanságá hivao illuszrálni a ársadalomudomány legöbb erüleén. Nevezeesen, a normális eloszlás az feléelezi, hogy az összes megfigyelés álagához képes a minél inkább elérő megfigyelések száma gyorsuló üemben (exponenciálisan) folyamaosan csökken és az elérések irányában sincs endencia. Ez a feléelezés riviálisan nem igaz a pénzpiacokon: o egyelen esemény a eljes álago is jelenősen elvihei (pl.: egy válság 20 évnyi banki megakaríás 1 nap ala kisöpörhe). Viszon a sandard pénzügy (is) ezen a hibás feléelezésen alapul (pl.: a híres Black-Scholes formula). Ennek ellenére Myron Samuel Scholes és Rober Cox Meron ben ezen a feléelezésen alapuló munkáikér a pénzügy erüleén Nobel-díja kapak. 13

14 Az a gazdasági rendszer - röviden gazdaságo 11 -, amiben élünk, piacgazdaságnak illik nevezni; nem olyan rég még kapializmusnak hívák. Az új szóhasznála a kapialisa rendszer majdnem eljes világuralmával minden bizonnyal nem vélelenül esik egybe: ez a kizárólagos ideológia, ezér nincs olyan másik ideológia, ami felhívhaná a figyelme, hogy ez is egy ideológia (min ahogy például a szocializmus vol). A kérdés ehá az, hogy mik a legfonosabb ulajdonságai a piacgazdaságnak? vagyis miől piacgazdaság egy piacgazdaság? A legöbb közgazdász szerin a piacgazdaságok legfonosabb ulajdonsága a szabadság, vagyis hogy az egyének a gazdagságuka befolyásoló cselekedeeikben szabadok. Ez az jeleni, hogy megvan a leheőségük arra, hogy cselekedjenek, és hogy úgy cselekednek, ahogy nekik eszik (feléve, hogy nem sérik ugyanezen jogukban a öbbieke). Ez a szabadságo definiáló ké feléel az elméleekben ké poszuláum hivao bizosíani: magánulajdon és decenralizálság. Magánulajdon nélkül nyilván az egyéni gazdagság nem is léezhe, ehá nemhogy szabad, de semmilyen egyéni gazdagságo érinő dönés nem lehe hozni. A decenralizáció az jeleni, hogy az egyének a szükségképp részleges udásuknak és részleges információiknak megfelelően úgy cselekszenek, ahogy jónak láják. Tehá minden olyan egyszerűsíő feléelezés, ami az eredményezi, hogy az egyéneknek a eljes gazdaságról azonos a udásuk és az információjuk riviálisan ellenmond a decenralizáció poszuláumának: Egy decenralizál gazdaságban az információ szészór, részleges és elérheelen eljes egészében. Hayek szerin ily módon kell a decenralizáció és a piacgazdaságo definiálni. Ponosan az előzeesen kölcsönösen nem kompaibilis egyéni dönések üközéséből nyeri a piac a sajá dinamikájá. (Jean Carelier, Monnai e marché, p.69) Tehá decenralizál gazdaságban a szereplők ényleges cselekedeei uólag (a poseriori) vannak koordinálva. Hangsúlyozzuk, hogy a cselekedeek szükségképp énylegesek a szándékokkal szemben: az a szándék, hogy valaki vásárol egy erméke a piacon semmis, ha nem ámaszja alá fizeőeszköz; egy eladási szándék is semmis, ha nem eszik közzé. Az a ulajdonság, hogy a cselekedeek uólag vannak koordinálva az jeleni, hogy a szereplők ényleges cselekedeei álalában nem lehenek a legjobb válaszok a öbbiek ényleges cselekedeeire, mer ezek a cselekedeek szimulán mennek végbe, ezér szükségképp vár cselekedeek. Más szóval, egy decenralizál gazdaságban nincs olyan álalános árgyalási mechanizmus, ami leheővé eszi az egyének számára, hogy konrollálják (előre udják) a kimenee. Ha jól belegondolunk a szabadság (ami i a magánulajdon és a ényleges cselekvések uólagos koordinációjának poszuláumaival definiálunk) nemcsak, hogy önmagában elégelen a valós piacgazdaságok azonosíásához, de másodlagos is. Elégelen mer, például a honfoglaló magyarok is szabad sáuszúak volak és senki sem gondolja, hogy a honfoglaló magyarok gazdasága piacgazdaság vol. Tehá a szabadság nem megkülönbözeő jellemzője a piacgazdaságnak; valami egyéb jellemző is szükséges megadni ahhoz, hogy különbsége udjuk enni a modern piacgazdaság és a honfoglaló magyarok gazdasága közö. Másodlagos is, mer ha a kiinduló kérdés a ársadalmi gazdagodás mikénje, akkor a gazdaságok közöi 11 Egy rendszer (sysem) elemeivel és az elemek közöi kapcsolaokkal (kölcsönhaásokkal) ado. A ársadalom (sociey) az emberek szerveze összessége. A gazdasági rendszer (economic sysem) vagy gazdaság (economy) az egyéni és ársadalmi meggazdagodás befolyásoló kapocslaokkal meghaározo ársadalom. Egész ponosan gazdaságon egy gazdasági rendszer konkré megvalósulásá érik. 14

15 alapveő különbségéel is szükségképp egy olyan ulajdonság, ami a gazdagodás mikénjé (alaplogikájá) haározza meg. Ariszoelész (ie.4.század, Poliika) ké alapveő ilyen viselkedési formá különböze meg. Az első az OIKONOMIA, az éle művészee, azaz az emberi szükségleek kielégíésének művészee hasznos dolgok (jószágok, commodiy) álal. Hasznos (useful) az jeleni, hogy valamilyen emberi szükséglee kielégí. A dolog (hing) pedig, hogy fizikai jellemzői haározzák meg. Egy hajvágás is fizikai jellemzők haároznak meg, lévén olló nélkül nem megy. A hasznos dolgokon kívül vannak hasznos szabályok és hasznos ígéreek is. Hasznos szabály, hogy haladj az úes jobb oldalán, mer így elkerüljük a karamboloka. Hasznos ígére például, hogy holnap adsz egy almá. Nyilván sem a szabály sem az ígéree nem fizikai jellemzők haároznak meg. Az ígéree, (kapok egy almá Tőled) különösen fonos lesz majd megkülönbözeni aól, hogy már van egy almám. Tömören az oikonomia jószág-áalakíás szükségle-kielégíés vége. Marxi sémával: Á (P) Á, azaz áru pénz másik áru 12. Ez az egyéni viselkedésre e poszuláum olyannyira kizárólagos szerepe kapo Adam Smih uán a ársadalmi meggazdagodás leírásá célzó udományban, hogy ez a udományága oikonomics -nak, azaz economics-nak nevezék el. Ariszoelész emlí azonban egy másik alapveő viselkedési formá is: CRHMATISTIKÉ, a pénzcsinálás művészee, azaz pénz elkölésével öbb pénzbevéelre szer enni, min az eredei kölés; marxi sémával P-(Á-Á )-P. Ebben az olvasaban a közgazdaságan a gazdagság válozásá vizsgáló udománynak csak egy szelee. Adam Smih álal egységesen merkanilisáknak aposzofál közgazdászok ponosan ez a szeleé vizsgálák a ársadalmi gazdagság válozásának. Ha Ariszoelész álal is alapveőnek aro kremaisziké valóban fonos ulajdonsága a mai modern piacgazdaságoknak, akkor Adam Smih óa valami nagyon fonosa elveszeünk. Az összes oikonomis évúon jár. Dévényi Tibor (Dr. Ezésez Géza karrierje, 1975, 188.o.) udományos világo célzó gúnyiraa uán szabadon ez azzal a hasonlaal szemlélehejük, hogy Adam Smih óa minden közgazdász a kuyá próbála meg leírni háulról, pedig valójában mindegyiküke a macska érdekele elölről. Ső, azok a közgazdászok, akik minden gazdasági rendszerre érvényes örvények felárásá űzék ki célul úgy járak el, hogy az összes állaban közös vonásoka akarák beazonosíani azér, hogy megérsék a macska viselkedésé. Ennek nyilván csak akkor van érelme, ha a macska és a öbbi álla viselkedése közö nincs lényegi különbség. Ugyanezen logikával a gazdaságokban is kéféle örvényszerűsége lehe megkülönbözeni: az olyan örvényszerűségeke, amelyek minden gazdaságban azonosak és az olyanoka, amelyek nem. A minden ársadalomban azonos örvények nyilván azér azonosak, mer az emberek nem udják megválozani azoka; mondhajuk ezek Isenől való örvények. Az Iseni örvények megismerése is fonos, de ha a különböző gazdasági rendszerek különböző működési örvényszerűségei akarjuk 12 Árun érsünk jószágo. 15

16 megéreni, akkor ponosan azok a örvények az érdekesek számunkra, amelyek nem Isenől valók. Vagyis azok a örvények, amelyek az emberek kollekív dönése szül. Nevezzük ezeke az emberek kollekív dönése álal megválozahaó szabályoka ársadalmi szabálynak (social rule), vagy inézménynek (insiuion) és e szabályok összességé inézményrendszernek. A közgazdaságan inézményi közgazdaságan (insiuional economics) névre kereszel ága ponosan ezeke anulmányozza. Ha valóban csak ez a ké Ariszoelész álal megkülönbözee gazdasági alaplogika léezik, akkor az empirikus megfigyelések logikai üközeéséből adódik, hogy a piacgazdaság legfonosabb ulajdonsága a kremaisziké, lévén oikonomia nem lehe a honfoglaló magyarok példája okán. Így a valós gazdaságok alapveő 13 oszályozása az alábbi: 13 Még egyszer: azér ez az oszályozás az alapveő, mer a közgazdaságudományban a meggazdagodás akarjuk vizsgálni, ehá az elsődleges szempon is csak olyan lehe, ami a meggazdagodás alaplogikájá haározza meg. 16

17 Nemzeek meggazdagodásának vizsgálaa 1. Meggazdagodás alaplogikája OIKONOMIA Á-(P)-Á örzsszöveség gazdasága? CRHMATISTIKÉ P-(Á-Á )-P modern kapializmus 2. Bármilyen egyéb szempon. Például: Szabad Nem szabad Magyarország 1000 elő feudalizmus: Magyarország a középkorban szocializmus: Magyarország Magyarország , illeve 1989-ól? Még egyszer: azér ez az oszályozás az alapveő, mer a közgazdaságudományban a meggazdagodás akarjuk vizsgálni, ehá az elsődleges szempon is csak olyan lehe, ami a meggazdagodás alaplogikájá haározza meg. Az eddig elmondoak alapján érdekes spekulációk adódnak. Ha Ariszoelész nem apaszalja a kapialisa gazdasági rendszer meghaározó legfonosabb jellemző, akkor nyilván nem ju eszébe. Ez arra enged kövekezeni, hogy az ókori Ahén gazdasága is kapialisa gazdaság vol. Magyarán az ókori Ahén gazdasága kremaiszikus és szabad (bár ez a szabadság körülbelül minden haodik emberre, az ahéni állampolgárokra korláozódo), csak akkor ez a gazdasági rendszer nem kapializmusnak hívák. Marx nem oszja ez a nézee, mer szerine lényegi különbség, hogy a kapializmusban a munka gyümölcse jószágformá öl, ahol ennek kövekezében ember és ember közöi domináns kapcsola jószágulajdonosok közöi kapocsla (K. Marx, Capial, 1867, p.40.); ezzel szemben viszon a görög ársadalom rabszolgaságon alapul. Magyarán Marx Ahén minden bizonnyal a jobb alsó nagy kérdőjeles rublikába helyeze volna el. Nem világos, hogy Marx milyen apaszalai ényre vagy logikai kövekezeésre alapoza ez a meggyőződésé. Ugyanis a rabszolgaságo egyrész például csak 1865-ben örölék el a jelenleg még a világ első számú kapialisa országában, az USA-ban; másrész a rabszolga munkájának gyümölcse eljes egészében a szabad sáuszú rabszolgaaró ulajdona, ehá az ember és ember közöi domináns kapcsola a jószágok szabad ulajdonosai közö fennáll. Ha az ókorból áugrunk a középkorba, akkor az lájuk, hogy a középkori gazdaság az ókori gazdaság agadása. A feudalizmus lényege ponosan az, hogy nem hagyo ere a kremaiszikének: a munkaerővel (paraszokkal) elláo föld nem vol eladhaó és nem uolsó sorban az adóka ermészeben kelle megfizeni. Így a birok (feudum) lakói nem volak rákényszeríve arra, hogy ermékeike pénzér cseréljék el (eladják). A feudum önelláó oikonomikus rendszer vol. A feudális rendszer koporsójában az első szege az üöe, amikor először köveelek olyan adó, ami csak pénzben lehee megfizeni; vagyis a parasz kényelen vol az árujá a piacra vinni. A gazdasági rendszerrel szorosan összefonódo a hiéle. A kereszény egyház nyílan az oikonomikus berendezkedés melle ee le a voksá: iloák a kremaisziké vegyisza formájá, a hielművelee (uzsora: P-P ), a kereskedő (P-Á-P ) megűr agja vol a ársadalomnak. Kereskedő és hielező 17

18 (uzsorás), a kremaiszikus gazdaság ké meghaározó alakja, idegen es a feudális gazdaságban. Ebben az olvasaban nem meglepő, hogy az új gazdasági rend hívei nemcsak a kapializmus elerjedésé akadályozó örvények elörléséér szállak síkra, hanem a kereszény egyház ellen is megsemmisíő ideológiai ámadás indíoak. Ariszoelész az állíoa, hogy a porban a szkarabeusz köré húzo körből a szkarabeusz nem ud kijönni. Évszázadokig senki sem vizsgála meg, hogy ez a éel valóban helyes-e, elhiék. A szkarabeusz eseében ez minden bizonnyal azér örén, mer senki sem érdekel már az egyipomiak szen bogarának viselkedése. A valós gazdaságok vizsgálaa azonban minden közgazdász érdekel; ehá akkor érdemes az is megvizsgálni, hogy a szkarabeusz kör a valakik álal egyszer lefekee kere, amiben gondolkozni kellene megfelelő-e. Az aláluk, hogy a öbb min 200 éve Adam Smih munkásságának köszönheően elfogado kere, amiben a kapializmusról gondolkoznunk kellene a kapializmus lényegé a az oikonomikus emberek szabadságban lája. Ez a kere nem jól le kijelölve. A piacgazdaság lényege, a kremaiszikus szereplők szabadsága. Ennek megfelelően az elméleben a piacgazdaság (marke economy) (vagy kapialisa gazdaság, capialis economy) az alábbi poszuláumokkal van definiálva: 1. kremaiszikus. Vagyis vannak olyan szereplők, akik azér kölenek el pénz, hogy öbb pénzbevéelre egyenek szer, min az eredei kölés. Az elemi gazdasági logika ehá: P-(Á-Á )-P. A kremaiszikus viselkedés vegyisza formája a hiel P-P. A kereskedés P-Á-P formában jelenik meg; a ermelés pedig: P-Á-Á -P. Hangsúlyozom, hogy egy kremaiszikus gazdaság szükségképp pénzgazdaság, ehá olyan gazdaság, amiben van pénz. 2. szabad, azaz magánulajdonon alapul. Vagyis ulajdonával mindenki az csinál, ami akar feléve, hogy nem sér e jogában másoka. decenralizál. Vagyis egy szereplő a öbbiek cselekedeeinek (vagy cselekedeei eredményének) ismeree nélkül is hozha dönés. Ez az jeleni, hogy a szereplők ényleges cselekedeei uólag vannak koordinálva. Piacgazdaság modern formája, amiben élünk még az alábbi köveelményeknek is elege esz: 3. nincs rabszolgaság. Vagyis a munkaereje 14 mindenkinek sajá ulajdonban van. 4. magán hielpénzrendszer van. Vagyis magánbankok eremhenek pénz hielműveleel A munka az ember meggazdagodásér végze evékenysége. Például ugyanaz a evékenység (enisz) munka, ha fizeésér csináljuk és szórakozás, ha csak jáékból. 15 Az i használ fogalmaka a modern pénzrendszer működésénél definiálom. 18

19 Amennyiben a kapialisa gazdasági rendszernek valóban ezek a legfonosabb ulajdonságai és nem hagyunk ki egyelen lényegi jellemző sem, úgy az elméle a valóság megfelelő leírásá fogja adni. Ellenkező eseben nyilván módosíani kell a feléelezéseken. Akkor már nincs is egyéb feladaunk, min kidolgozni a kapialisa gazdaság elméleé! Figyelem: a mai modern gazdaság működésének udományos leírása nem jeleni sem e gazdasági rendszer kialakulásának vizsgálaá (rendszer fejlődése), sem az egyéb gazdasági rendszerek működésének vizsgálaá (összehasonlíás más rendszerekkel). 19

20 II Makro-OIKONOMIA A valós kapialisa gazdaság működésének udományos megéréséhez az első lépés megeük: meghaározuk az, hogy milyen gazdaságo fogunk az elméleben kapialisa gazdaságnak hívni. Ne feledjük, aól, hogy ugyanúgy hívjuk a valóságban léező gazdasági rendszer, min az agyunk szüleményekén léező gazdasági rendszer, a keő ké eljesen külön eniás: az egyik a valóság a másik képzelgés. Nagyon szerenénk persze, hogy a képzelgésünk a valósághoz minél közelebb legyen. A ársadalmi gazdagság válozásá leírni célzó udomány ma makroökonómiának (macroeconomics) hívjuk szemben az egyéni gazdagság leírásá célzó udománnyal, ami mikroökonómiának (microeconomics). Adam Smih- köveően a ársadalmi gazdagság válozásá leírni célzó udomány egységesen economics-nak nevezék. A ké udományerüle éles elkülönülése a nagy gazdasági válság uán, az úgyneveze keynesi forradalommal men végbe. John Maynard Keynes az addig főleg jószágáalakulásban való gondolkozás helye A Treaise in Money (1930) című munkájában alapveően (újra 16 ) pénzáramlásban kezde érvelni. Minden bizonnyal ez a legfőbb oka annak, hogy az évizedek óa folyó erőfeszíések ellenére sem sikerül a ké erüle kielégíő újraegyesíése: még mindig nincs álalánosan elfogado mikroökonómiailag megalapozo makroökonómiai elméle. Az economics elnevezés a közgazdaságudományra nagyon aláló, mer Adam Smih az álala merkanilisáknak aposzrofál közgazdászokkal együ száműze a kremaisziké a közgazdaságanból. Vagyis Adam Smih óa csak olyan elméleek vannak forgalomban, amelyekben nincs kremaiszikus viselkedés! Ezér is a fejezecím: makro-oikonomia. Az a ény, hogy nincs kremaiszikus szereplő az elméleekben Adam Smih óa, még nem felélen jeleni, hogy az elmélei kere nem alkalmas a kremaiszikus viselkedés inegrálására. Ezér szemügyre vesszük a közgazdaságudományban léező ké alapveő elmélei keree: a jószágáalakíáson alapuló és a pénzáramláson alapuló kererendszereke. 16 Végső soron a merkanilisák is pénzáramlásban gondolkozak. 20

21 1 Jószágáalakíáson alapuló makro-oikonómia A jószágáalakíáson alapuló elméleek majdnem kizárólagos szerepe kapak a közgazdaságan elmúl készáz évében. A jószágáalakíáson alapuló elméleeke i az érékelméleekkel azonosíom. 1.1 Elméleek elemzési kere Az érékelméleek (value heories) szerin mind az egyéni, mind a ársadalmi gazdagság a birokol jószágok összessége. Ahhoz, hogy meggazdagodásról udjunk beszélni, a javak vekorá (fogyaszói kosár consumpion bundle) egyelen számmal kell udni kifejezni, azaz érékelni kell innen az érékelméle elnevezés. Gazdagodni nyilván úgy ud egy ársadalom, ha az érékelenebb javaka érékesebb javakká alakíja (ermel) 17. A ermelés akkor haékonyabb, azaz eredményez időegység ala nagyobb gazdagságnövekedés, ha a ársadalom agjai haékonyan ermelnek. Ez nemcsak egyéni szinen jelen haékonyságo, azaz hogy a ársadalom agjai egyenkén haékony ermelési echnológiá használnak (olyan echnológiá, ahol időegység ala maximális jószágkibocsáás érnek el ado jószágfelhasználással vagy fordíva, ado jószágkibocsáás minimális jószágfelhasználással 18 ) és hogy az érékkülönbség a felhasznál és kibocsáo javak közö a leheő legnagyobb (profimaximalizálás). Ez ársadalmi szinű haékonyságo is jelen, azaz hogy az egyének úgy szakosodnak, hogy mindenki az ermeli, amiben viszonylag haékonyabb, min a öbbiek (komparaív előnyök (comparaive advanage) szerini munkamegoszás (division of labour), mer így ársadalmi szinen is megakaríhaó felhasználás. A munkamegoszásnak előfeléele, hogy mindenki hozzájuhasson azokhoz a javakhoz, ami ő maga nem vagy nem kellő mennyiségben ermel, egyébkén nyilván nem szakosodik. Vagyis a munkamegoszás előfeléele a rendszeres csere (exchange, azér ad, hogy kapjon), ponosabban az inézményesíe 19 csere, azaz a piacok lée (marke, piac a csere helye). Elvileg mind a ermelés, mind a csere szolgála objekív mérőszámo az érékre, vagyis olyan érékelésre, ami nem egyelen egyén önkényes érékeléséől függ. Ami az első leheősége illei, minden ermelési folyamaban közös nevező az ember munkája, lévén munka (labour, ember meggazdagodás érdekében végze evékenysége) nélkül ermelés sincs. Vagyis a jószágokban felhasznál munka mennyisége lehe az egyik ermészees válaszás a javak érékelésére. Ennél a válaszásnál munkaérékelméleek (labour heory of value) problémá jelen a különböző munkák egységes, elvon munkára való ászámolása (nemcsak a cipész és a pék munkájának összeadása problémás, hanem ké 17 A ermelés (producion) jószágáalakíás a meggazdagodás érdekében, melynek során a ársadalomban lévő jószágok összmennyisége válozik. 18 Amennyiben ez függvény formában felírhaó, akkor ermelési függvénynek (producion funcion) nevezik. 19 Inézményesíe annyi jelen, hogy nem esei szabályoknak engedelmeskedik, hanem mindenki álal elfogado és ezálal nyilván arós szabályoknak. 21

22 különböző pék munkája sem azonos). Viahaalan erőssége, hogy minden gazdasági rendszerben alkalmazhaó, lévén minden gazdasági rendszerben van ermelés. A munkaérékelméle hívei szerin ovábbi erőssége, hogy a gazdagság időbeni összehasonlíásá problémamenessé eszi: az ember erőfeszíése, azaz a munka fáradsága feléelezheően azonos az idők folyamán, ehá a gazdagság mérésére szolgáló mérőrúd hossza nem válozik az időben. A másik, a jelen gazdasági rendszerben minden bizonnyal még ermészeesebb válaszás a jószágok objekív érkelésére a csereérék (exchange value), azaz az ár (price, ado és kapo mennyiségek aránya). Az a mérékegysége, amiben az áraka (és ennélfogva a gazdagságo) kifejezzük elszámoló egységnek (uni of accoun) nevezzük. E válaszással lemondunk a minden gazdasági rendszerben alkalmazhaó érékelési módszerről, lévén rendszeres, inézményesíe csere nélkül az ár és így a gazdagság érkelése is eseleges volna. A munkaérékelméleek egyéni és ársadalmi gazdagság meghaározásá célzó egységes elvon munkára örénő ászámolásának problémája helye a csereérék-elméleekben az ármeghaározás problémájá kell megoldani, azaz a cserében adni (kínála, supply) és kapni (keresle, demand) kíván jószágmennyiségeke kell meghaározni minden egyes jószágra, azaz álalánosan (general). Ami a mérőrúd állandóságának problémájá illei, a csereérékelméleekben érvelők szerin nincs időben állandó mérőrúd. A munka sem az; a munka is csak egy jószág, min a öbbi, ezér ugyanazok a örvényszerűségek vonakoznak rá, min a öbbi jószágra. Vagyis csak annyiban éelezhejük fel a munka, min mérőrúd válozalanságá, min bármely más jószág elszámoló egységkén való használaa eseében. Ebből az érvelésből adódik, hogy elvben bármely jószágban kifejezhejük az áraka - azaz relaív árak (relaive price) vannak mer elvben bármely jószág elcserélheő bármely jószágra, ha megaláljuk a megfelelő csereparner. Az a jószágo, amiben az összes relaív ára kifejezzük numéraire-nek hívjuk. 20 A gazdagság sock (készle)-válozó, azaz egy időponban érelmeze válozó. A sock időbeni válozása a flow (válozó). Az időszak egy olyan időinervallum, ami ala az egyéni gazdagság meg ud válozni; az időpon egy olyan időszak, ami ala az egyéni gazdagság nem ud megválozni. Azér a gazdagság válozásának leheőségével definiáljuk az idő, mer egy inervallumo mindig kisebb és kisebb inervallumokra lehe bonani (minden ké valós szám közö van egy másik); magyarán érelmelen lenne az mondani, hogy az időpon egy pon az időengelyen. Az ár az ado és kapo mennyiségek aránya, ehá ké flow válozó hányadosa. Egy egyén vagy ársadalom árakkal érékel gazdagságának nagysága ehá az a mennyiségű elszámolóegység, ami az ado egyén vagy ársadalom álal birokol mennyiségű jószág a cserében képes megmozgani. 20 Tehá az elszámoló egysége numéraire-nek hívjuk, amennyiben az egy jószág. 22

23 A csere hajóereje az érékelméleekben az egyének elérő hasznosság-érékelése: a cserében olyan javaka adunk, amire kevésbé van szükségünk olyan javakér, amire nagyobb szükségünk van; a csere pedig kölcsönös hasznosságnövekedés okoz a csereparnerek számára. Tömören, e megközelíésben a csere Á-Á oikonomiai gazdasági logiká éelez fel, és az ado és kapo jószágmennyiségek aránya Á /Á szolgálaja az ára. A jószágok közvelen szükségle-kielégíésből örénő cseréje (barer) és a ermelés nem különbözeheő meg: mindkeő az Á-Á sémá kövei. Másképp fogalmazva, a ermelés is ado (felhasznál) és kapo (kibocsáo) jószágok cseréje, áalakíása, azaz ranszformációja, ami a ranszformációs görbe (ransformaion curve) névre kereszel függvény mua. Álalánosan: valahányszor valami szabad akaraunkból csinálunk, akkor valami más nem csinálunk (alernaíva kölség, alernaive cos), ehá minden evékenység cserének érelmezendő. A sandard nemzeközi közgazdaságan (inernaional economics) is alapveően ezen az A-Á ranszformációs görbével megragadhaó logikán alapul: a nemzeközi kereskedelme a komparaív előnyök szerini specializáció eszi leheővé, illeve az ebből eredő leheséges előny szüli. A ranszformációs görbe alakja függ a felhasznál ermelési ényezők mennyiségéől és a ermelési echnológiáól. A sandard elméle kiinduló modelljében, a Hecksher Ohlin modellben a ranszformációs görbe elérő alakja a ermelési ényezők elérő mennyiségéből adódik és így azonos, csökkenő mérehozadékú (decreasing reurns o scale, ermelési ényezők arányos felhasználásnövekedése az arányosnál kisebb kibocsáás-növekedés okoz) ermelési függvényekkel jellemezheő szereplők közö is van leheőség specializációra Álalános egyensúlyelméle A jelenleg uralkodó (mainsream) elmélee álalános egyensúlyelmélenek hívják (General Equilibrium Theory), mer a gazdagságo alkoó javaka álalános egyensúlyi árakon érékeli. Az álalános egyensúlyelméle egyik kidolgozója Léon Walras (1900) Les élémens d économie poliiques pure című munkájában az ármeghaározás problémájá az alábbi módon fogalmaza meg: milyen árakon fognak cserélni a szereplők, ha ismerjük a birokukban lévő jószágok mennyiségé és a szereplők jószágokra vonakozó hasznosságérékelésé (hasznosságfüggvényüke)? Ez manapság úgy szokás megfogalmazni, hogy ekinsünk egyelen időszakban egy ké szereplős, ké isza magánjószágo aralmazó isza cseregazdaságo (pure exchange economy), ehá egy olyan gazdaságo, ahol a szereplők a birokukban lévő jószágoka kizárólag cserélheik szükségleeik kielégíése vége, és hajlandóak cserélni, azaz az a jószág, ami az egyik szereplő kapni szerene megegyezik azzal, ami a másik szerene adni és fordíva, vagyis az akaraok kölcsönös egybeesésének (double coincidence of wans) feléele fennáll. A isza magánjószág (pure privae good) olyan jószág, ami a szereplők egyrész birokolnak, 23

24 ehá a jószággal járó összes haszno és kölsége a birokos szedi, illeve állja úgy is szokák mondani, hogy a fogyaszásából kizárhaó a öbbi szereplő, másrész, ha fogyaszják, akkor már más nem udja fogyaszani (rivalrous). Egyelen elemi cserében az ár eseleges: a ké szereplő elérő érékelése közö bármely ár jobb helyzebe hozza a szereplőke, azaz Pareo-javulás (Pareo improvemen, olyan válozás, ami legalább egy szereplő jobb helyzebe hoz úgy, hogy a másik szereplő helyzee nem romlik) eredményez. Ha feléelezzük, hogy a szereplők csakis olyan árakon hajlandóak cserélni, amely csere végrehajása uán már egyik sem óhajana a másikkal ovábbi cseré végrehajani, akkor is számalan kimene leheséges. Ezen kimeneek halmazá nevezik szerződési görbének. (Tehá a szerződési görbe (conrac curve) azon állapook halmaza, ahol nem lehe javíani egyik szereplőnek sem a helyzeén anélkül, hogy a másiké ne romolna, azaz a Pareo-haékony (Pareo efficien) állapook halmaza.) Egyérelmű megoldás kaphaunk, ha nemcsak annyi éelezünk fel, hogy a szereplők csak olyan cserékbe egyeznek bele, amelyek növelik a hasznosságuka és már nem udnak ovábbi Pareo-javulás eredményező cseré végrehajani, hanem ha az éelezzük fel, hogy az ado árak melle csak a leheő legnagyobb hasznosságnövekedés bizosíó ilyen cserékbe egyeznek bele. Walras óa ez az ára ekinik annak az árnak, amivel érékelni kell a javaka. Ez a megoldás erjeszik ki sok szereplő sok jószág cseréjére. Ezek az árak az álalános egyensúlyi árak - innen az uralkodó elméle elnevezése. Persze ez a megoldás egyálalán nem bizos, hogy egyérelmű, azaz leheséges, hogy öbb ilyen ár is léezik. Álalános egyensúlyban ehá az elerveze cserék végrehajhaók az összes szereplő közö az összes jószágra azonos áron, mindenki maximális hasznosságnövekmény ér el és senki sem ud ovábbi cseré végrehajani, mer már nem ud jobb helyzebe kerülni anélkül, hogy valaki rosszabb helyzebe ne hozna, aki - szabad dönésekről lévén szó - ebbe nyilván nem egyezne bele (Pareo-haékony). 24

25 A kiinduló állapoból számío (walras-i) álalános egyensúlyban ehá minden jószágnak egyelen ára van, azaz kizárólag cserékkel nem lehe gazdagodni ellenkező eseben nem lehenénk Pareo-haékony állapoban lévén még szerenének cserélni a szereplők. Ez a nincs arbirázs (no arbirage) feléel. A nincs arbirázs feléel illuszrálására éelezzük fel, hogy egy gazdaságban három jószág van (x,y,z) és külön-külön az egyes piacokon a öbbi piac eseleges haásá mellőzve sikerül meghaározni a piaci egyensúlyi ponoka (parciális vagy részpiaci egyensúly, parial equilibrium), melyek a kövekezők: p x/y D S p x/z D S p z/y D S x/y x/z z/y y z px / y 1, px / z 2 és pz / y 1 x x Téelezzük fel, hogy az egyik szereplőnek van 1 egység x jószága. Ezér a (x/z) piacon 2 z- kap, majd a (z/y) piacon 2 y- és végül az (x/y) piacon pedig 2 x-e: y z 1 db x 2 db z 2 db y 2 db x Vagyis ez a szereplő csere révén gazdagodo, mer egy darab (érékes) x jószágból keő darabo udo csinálni. De ha ez leheséges volna, akkor mindenki így enne. Ezálal módosulnának az eredei keresleek és kínálaok (olódnának a görbék), azaz az eredei állapo nem lehee egyensúly a eljes gazdaságban. Ebből kövekezik, hogy csak olyan árak lehenek egyensúlyiak az összes piacon, amelyekre igaz, hogy csere révén nem gazdagodhaunk (nincs arbirázs), azaz igaz, hogy: p p p x / y x / z z / y A nincs arbirázs feléel eljesül, ha minden ára ugyanabban a mérékegységben fejezzük ki, mivel csak arról van szó, hogy egy jószágnak csak egy ára lehe. Walras nincs arbirázs feléele azon egyszerűsíés kövekezménye, hogy a cseré - paradox módon - végső soron jószágok közöi művelenek fogja fel. Nyilvánvaló azonban, hogy a csere szereplők közöi művele (szereplő ud birokolni), mégpedig mindig ké szereplő közöi (magánulajdon lehe elcserélni). Formálisan ehá egy végbemen cserénél az ár mindig p X,Y x/y alakú, ami annyi jelen, hogy az X és Y szereplők közö az 25

26 x és y jószágok cseréje eseén az ár p X,Y x/y. Az arbirázshoz ehá elég ké jószág is, viszon ekkor három szereplő szükséges. A nincs arbirázs feléel akkor eljesül, ha: 1) minden modellszereplő ugyanaz udja, min a modellalkoó (jelen eseben a szereplők ismerik az áraka, az árigazodás mechanizmusá, a piaci úlkeresleeke (excess demand, keresle-kínála) és udják, hogy mindenki ugyanez ismeri), azaz ökélees információ (perfec informaion) van. 2) A cserében a másik félnek adni szükséges jószágokon felül nincs az elerveze cserék végrehajásának semmiféle ovábbi kölsége, azaz nincs ranzakciós kölség (ransacions cos). 3) Végül, az álalános egyensúlyi árak a kiinduló állapoból meghaározo Pareo-haékony állaponak felelnek meg az összes szereplő vonakozásában, azaz a szereplők végső soron nem képesek hani az árakra, mer ha az képesek lennének a maguk javára befolyásolni, akkor az szükségképp csak valaki más kárára örénhene. Tehá árelfogadó (price aker) módon viselkednek. Az ezekkel a feléelekkel (árelfogadó magaarás, ökélees információ, nincs ranzakciós kölség) jellemezheő ármeghaározás nevezik ökélees versenyzői piaci ármeghaározásnak; isza magánjószágok eseében ökélees versenyzői piacnak (perfecly compeiive marke). A ökélees versenyzői piaci álalános egyensúly ehá Pareo-haékony. Ez az Első Jóléi Téel (Firs Theorem of Welfare Economics) Egyensúlyelméle logikai önellenmondás-menesség-vizsgálaa A ökélees versenyzői egyensúly léezése nem riviális: p S D P* q* q Szemmel láhaóan folyonos (úl)kereslei függvények kellenek hozzá. Gérard Debreu (The Theory of Value, 1959) 1983-ban közgazdasági Nobel - díjjal jualmazo maemaikus ada meg az a ponos feléelrendszer, ami melle léezik. Persze az, hogy léezik, sem nem jeleni az, hogy egyelen (uniciás (uniqueness) problémája) sem nem jeleni az, hogy az árigazodási mechanizmus (price adjusmen 26

27 mechanism, az egyensúlyi helyzeen kívüli ármozgás meghaározó mechanizmus) felélen elveze az egyensúlyba (sabiliás, sabiliy). Az egyensúly uniciásának kérdése azér jelen problémá, mer ha sok egyensúly van, akkor nem lehe udni, hogy ha egy egyensúlyi ponból kimozdulunk, akkor melyik másik egyensúlyba ju el a gazdaság, ha nem vizsgáljuk az egyensúlyon kívüli ámenee. Ez az elemzési módszer, - ehá hogy kizárólag egyensúlyi állapooka ekinünk és nem vizsgáljuk az egyensúlyi ponok közöi ámenee - komparaív saikának, (comparaive saics) nevezzük. P D p D S S q q A második ábrán a keresle és a kínála nem függvény (funcion, egy érékhez egy éréke rendel) hanem ponhalmaz-leképezés, (correspondence, egy érékhez öbb éréke rendel). A szokásos Marshall keresz (Marshallian cross) ahol szemmel láhaóan egyelen egyensúly van egy piacon és az egyelen piaco ekinve a keresle és kínála örvényének (law of demand and supply, az árak mindig a úlkeresle irányába mozdulnak el) neveze árigazodási mechanizmus bizosíja az egyensúly sabiliásá sok piac eseében nem elégséges a sabiliáshoz: az egyensúly felé való elmozdulás az egyik piacon elronhaja egy másik piac árválozása. Ahhoz, hogy ez elkerüljük, az kell feléelezni, hogy minden piacon a sajá árhaás (own price effec, jószág sajá árának haása a úlkereslere) erősebb, min a kereszárhaások (cross price effec, öbbi ár haása egy jószág úlkeresleére) eredője. Ez nevezik a diagonális dominancia (diagonal dominance) feléelének, mivel ha márixban ábrázoljuk ezeke az árhaásoka, akkor a diagonálisban szerepelnek a sajá árhaások. A diagonális dominancia nemcsak az álalános egyensúly sabiliásá, de uniciásá is bizosíja. A sabiliás problémája elekinve a öbbi piac eseleges haásáól (részpiaci elemzés) egyelen piacon ké példán kereszül az alábbi. Első példakén ekinsük a szokásos keresle és kínála örvényének neveze árigazodási szabály, miszerin az árak mindig a úlkeresle irányába váloznak. Az első ábrán, ahol a keresle és kínála Marshall - keresz (keresle csökkenő, kínála növekvő és van egyelen meszésponja a kereslei és kínálai görbéknek), o a keresle és kínála - örvény segíségével megaláljuk az egyensúlyi ára. A második ábrán nem. 27

28 Az árigazodási mechanizmus az alábbi módon működik: ekinsünk egy eszőleges p ára, ami nem az egyensúlyi ár p*. Legyen például p>p*. Ekkor az első ábrán S>D, ehá úlkínála van, azaz az ár csökkenni fog a keresle és kínála örvényének megfelelően. Ugyanezen eseben a második ábrán S<D, ehá úlkeresle van a piacon és az árak a keresle és kínála örvényének megfelelően nőni fognak, vagyis még jobban elávolodunk az egyensúlyól. Második példakén ekinsük az úgyneveze pókháló - modell (cobweb model) névre kereszel árigazodási szabály: mindig minden piacra vi erméke eladnak, azon a legmagasabb egységáron, amin a vásárlók még hajlandóak megvenni az összes erméke, de a kövekező időszakban az elmúl időszaki árak alapján haározódik meg a kínála. 28

29 I az árigazodási mechanizmus az alábbi módon működik: ekinsünk egy eszőleges p ára, ami nem az egyensúlyi ár p*. Legyen például p>p*. Ekkor az első ábrán kínál S mennyisége csak p áron lehe eladni. A kövekező időszakban a p árnak megfelelő mennyisége kínálnak csak eladásra, ami viszon p áron lehe eladni; és így ovább. a kiinduló p árhoz képes úligazodásokkal ugyan, de haladunk az egyensúlyi p* ár felé. A második ábrán ugyanez a mechanizmus oda veze, hogy p már messzebb van az egyensúlyi p* áról, min a kiinduló p ár; ehá (úligazodásokkal) ávolodunk az egyensúlyól. Mielő ovább mennénk érdemes alán emlékezeni arra, hogy Walras (1900) nagyon világosan láa az imén bemuao egyensúlyi ármeghaározás problémájá. Ő első lépésben ké jószág cseréjé ekini ké szereplő közö. Ez az jeleni, hogy X szereplő x jószágo szerene adni (kínál, S x/y,) és y jószágo szerene kapni (keres) cserébe, D y/x, vagy fordíva, y jószágo szerene kapni és ezér cserébe x jószágo hajlandó adni. Y szereplőre ugyanez igaz. Képleben ez a monda: X szereplőre felírva: S p x / y Y szereplőre felírva: S p ahol p y/x y jószág árá jeleni x jószágban kifejezve, vagyis az mennyiségű x jószágo, ami 1 egység y jószágér kell adni cserébe. Kiindulásképp éelezzük fel mondja Walras, hogy ismerjük a kereslee (D), ami legyen az egyszerűség kedvéér egy negaív meredekségű lineáris egyenes kizárólag a sajá ár függvényében, ahogy az alábbi ábrába berajzoluk. Ez az jeleni, hogy a feni képleel a kínálao (S) is meg udjuk haározni, ha a szereplő ismeri az ára (p). Nevezeesen az y jószág piacán (mármin ahol y jószágo lehe x jószágra cserélni és az áraka x jószágban fejezzük ki) a keresle D y/x-szel ado. A maximális ára, ami melle már nem akar X szereplő egyelen y jószágo sem kapni p max-szal jelölem. Ha nem akar kapni X szereplő, akkor adnia sem kell cserébe semmi, vagyis S x/y az ennek megfelelő ponban nulla. y jószág ára x-ben kifejezve (p y/x) nyilván reciproka x jószág árának y-ban kifejezve (p x/y). Vagyis az y jószág piacán a p max árhoz arozó D y/x nek megfelelő pon az x jószág piacán (y-ér cserébe) az 1/p max és S x/y=0 ponnak felel meg. Ugyanezen logikával, a p y/x=0 az jeleni, hogy y jószág ingyen van, vagyis nem kell x jószágo adni cserébe. Ennél az árnál ehá S x/y is nulla. Ennek megfelelően, ha p y/x ar a nullához, akkor p x/y ar a végelenhez és ekkor S x/y ar a nullához. Más szóval a kínálai görbe ké végponja nullánál van. Közben nyilván poziív éréke vesz fel hiszen, ha D>0 és p>0, akkor S=pD>0. Téelezzük fel, hogy az alábbi eredmény kapjuk: y / x y / x x / y D D y / x x / y 29

30 P y/x P x/y S x/y p max E1 D y/x E2 E3 0 1 pmax y/x 0 D x/y x/y A keresle és a kínála meszésponjai (E1, E2, E3) az jelenik, hogy a szereplők ezekben az árakban udnak megállapodni; ekkor ugyanis pon annyi akar kapni az egyik szereplő, min amennyi adni szerene a másik és fordíva. Második lépésben ugyanez a megoldás sok szereplőre kierjeszve a feni alakú egyéni kereslei és kínálai görbéke összegezve piaci keresleeke és kínálaoka nyerünk. A meszésponok is a piaci keresle és piaci kínála meszésponjai (E1, E2, E3), azaz (piaci) egyensúlyi ponoknak felelnek meg. Lájuk, hogy E1 és E3 Marshall-keresz, ehá parciális elemzésben sabil egyensúly, de E2 nem az. Harmadik lépésben sok szereplő sok jószágra erjeszi ki Walras az elemzés, ami min láuk, a nincs arbirázs feléel melle leheséges. E kierjeszés kapcsán érdemes megjegyezni, hogy egy barergazdaságban, ahol közvelenül cserélik el a szereplők azoka a jószágoka, amire szükségük van, érelmelen x illeve y jószág piacáról beszélni. Csakis jószágpároknak van piaca, vagyis egy barergazdaságban y jószág piaca léezik x-ér cserébe, illeve y jószág z-ér cserébe. Ennek egyenes folyománya, hogy olyan sem léezik, hogy y jószág kereslee (kínálaa), csak olyan, hogy y jószág kereslee (kínálaa) x-ér cserébe illeve y jószág kereslee (kínálaa) z-ér cserébe. Ugyanis e ké uóbbi keresle (kínála) nem adhaó össze (mer nem ugyanaz). Negyedik lépésben oldja fel Walras az a feléelezés, hogy a keresleek kívülről adoak. Ez a fogyaszók dönésének explici ábrázolásával eszi meg, ami mikroökonómiában fogyaszáselmélenek (consumer s heory) nevezünk. De ha léezik is egyelen, sabil, álalános egyensúly, nem világos (a közgazdasági megérés érelmében), hogy milyen módon alakulnak ki az egyensúlyi árak Decenralizálság 30

31 Az elemi csere során alkalmazo walras-i érvelés kierjeszése az álalános egyensúlyi esere problémás: ha csak akkor cserélnek a szereplők, amikor a kiinduló állapohoz képes az ado ár melle maximális hasznosságo és Pareo-haékony állapoo jelenő cserékben egyeznek meg, akkor nincs csere egészen addig, míg egy ilyen, az összes szereplőre vonakozó megállapodás lére nem jön. Walras az ármeghaározás mechanizmusá âonemen-nak hívja és a őzsdei kikiáló működéséhez hasonlíja: a walras-i kikiáló (Walrasian aucioneer) bejeleni az áraka az összes piacon és amennyiben azok nem az álalános egyensúlyi árak, úgy egész addig módosíja a keresle és kínála örvényének megfelelően, míg álalános egyensúlyi árak nem lesznek. Csere csak egyensúlyi áron lehe. A walrasi-i kikiáló lée riviálisan ellenmond a decenralizálság feléelének: a walras-i kikiáló ökélees információval bír; mindig ismeri a eljes gazdaság állapoá, ráadásul képes megakadályozni, hogy a szereplők nem egyensúlyi áron cseréljenek, ha nekik úgy eszene. A walras-i kikiáló nélkül az árak nyilván az összes szereplő közö zajló árgyalási folyamaal (bargaining process) valósulhanak meg. Ebben az eseben is csak akkor nem lesz csere egyensúlyon kívüli áron, ha a szereplők ökélees információval bírnak. Nevezeesen, ha a szereplők udják, hogy az árak az álalános egyensúlyi árig módosulnak és ismerik is a eljes gazdaság állapoá, akkor nyilván a piac rövid oldalán lévő szereplők (shor side of he marke, érsd: úlkeresle eseén az eladók, úlkínála eseén a vásárlók) nem akarnak cserélni nem egyensúlyi áron, mer udják, hogy az árak az ő javukra fognak módosulni. Tehá eljesen mindegy hogy az összes szereplő közöi alkufolyamanak, vagy a walras-i kikiáló evékenyégének képzeljük el az előre meghaározo álalános egyensúlyi árak kialakulásá, mindké eseben olyan udás kell ulajdoníani a szereplőknek, ami decenralizál gazdaságban senki sem udha: a gazdaság egészének állapoá, azaz az összes piac úlkeresleének állapoá. Ennek hiányában nem éelezhejük fel, hogy nem lesznek nem egyensúlyi áron is cserék. Ekkor viszon nem a kiinduló állapo álal előre meghaározo egyensúlyba ju el a gazdaság; az álalános egyensúlyi elemzés, - ehá az álalános egyensúlyi ponok meghaározása és összehasonlíása - érelmé veszi: Egészen addig nagy jelenősége ulajdoníanak a racionaliásnak, amíg az árak válozásához nem junak. A [Rober] Lucas- [közgazdasági Nobel díj, 1995] köveő közgazdászok számára az árak úgy váloznak, hogy a walras-i piaco mindig egyensúlyban arják egy olyan mechanizmussal, ami eljesen iok a Lucas- köveők fejében. (Frank Hahn, 1982, Money and Inflaion, 54.o.) Egyensúly hiányában [pedig] azon állíás, miszerin a szabad piac az erőforrások opimális eloszásához veze öbbé nem igaz. Az állíólag udományos elméleről, amelye ennek igazolására használak, kiderül, hogy egy olyan axiomaikus rendszer, amelynek eredményei feléeleibe vannak előre beáplálva, és amely eredményeke nem felélen ámaszanak alá az empirikus bizonyíékok. A marxizmus, mely szinén udományos sáuszra aro igény úl közeli ahhoz, hogy ne vegyük észre a hasonlóságo. (G. Soros (1997), The Capialis Threa, Alanic Monhly, 279(2)) Könnyen beláhajuk, hogy e módszer védelmére felhozo érv, miszerin a valós gazdaság jó közelíéssel az elméle álal meghaározo álalános egyensúlyi állapoba fog eljuni, ehá 31

32 nyugodan használhajuk az álalános egyensúlyi ponoka közelíésnek, logikai bukfenc. Ez ugyanis az jelenené, hogy egy cenralizál gazdasági modell kimenee jó közelíéssel mindig megegyezik a decenralizál valós gazdasági rendszer kimeneével, vagyis nincs lényegi különbség a decenralizál és cenralizál gazdasági rendszerek kimenee közö. Tömören: a jó közelíés feléelezése ellenmondásban van azzal az álalános egyensúlyelméle hívei álal elfogado poszuláummal, miszerin a valós gazdaságoknak a decenralizálság fonos, megkülönbözeő ulajdonsága Pénz A feni negaív eredmény már fél évszázada ismer. Ennek ellenére a udományos eljárás meghágva az elméle hívei mind úgy esznek, minha minden a legnagyobb rendben volna: a szereplők egy decenralizál álalános alkufolyama révén az álalános egyensúlyi árakban állapodnak meg és egyensúlyi áron kívül nem hajanak végre cseré egy olyan mechanizmussal, ami eljesen iok (op.ci.). Az elméleben ez a fekee lyuk önmagában is fruszráló: az álalános egyensúlyelméle az ármeghaározás elmélee kíván lenni, mely ármeghaározás hiányzik az elméleből (ráadásul a keresle és kínála örvénye az elméleben egy feléelezés). A hívek közül a maguka komoly közgazdásznak nevezők azonban más problémá is lának: Ha el is fogadjuk, hogy léeznek mindenki álal ismer álalános egyensúlyi árak, ez a feléelezés önmagában nem mond semmi arról, hogy hogyan is mennek végbe a cserék ezen álalános egyensúlyi árakon, vagyis hogy énylegesen is eléri-e a gazdaság az álalános egyensúly. Az alábbi álalános egyensúlyban lévő 3 szereplős 3 jószágos gazdaságban például léezik egyensúly, de a csere feléele, az akaraok kölcsönös egybeesése nem áll fenn, vagyis nem udják végrehajani a szereplők a kíván cseréke. (A úlkereslei márixban például A szereplőnél lévő +1 az jeleni, hogy A szereplő 1 egység a jószágo szerene kapni, -1 pedig az, hogy egy egység b jószágo szerene adni cserébe.) TÚLKERESLETI MÁTRIX Jószágok a b c A Szereplők B C Összesen Gérard Debreu (1959, The Theory of Value, 32.o) bölcsen nem kíván rész venni ebben a viában; figyelmeze, hogy közgazdasági Nobel díja ellenére ő nem közgazdász; az egyensúly léezésének közgazdasági aralmával nem foglalkozik: feléelezzük, hogy a gazdaság csereeszközül szolgáló jószág nélkül működik. 32

33 Ez a feléelezés azonban min Joseph Osroy. és Ross Sarr ( The Transacions Role of Money, in Friedman B. M, Hahn F. H. (eds.), Handbook of moneary economics, 1990) megmuaák, közgazdasági szemponból arhaalan amennyiben decenralizál gazdaságban gondolkozunk: ha nem éelezzük fel, hogy a szereplők udják, hogy kivel milyen sorrendben és mennyi jószágo kell elcserélniük, és nincs egy kiünee jószág, amire más szabályok vonakoznának a cserében, min a öbbi jószágra, akkor nem felélen lehe végrehajani az álalános egyensúlyban elerveze cseréke véges számú lépésben. Magyarán annak ellenére, hogy léezik álalános egyensúly, előfordulha, hogy a decenralizál gazdaság csak az idők végezeére ju el oda. Az inuíció e mögö az eredmény mögö az, hogy az akaraok kölcsönös egybeesésének problémájá megoldandó elfogadhaok olyan jószágo a cserében, ami csak ovább akarok cserélni (közvee csere, indirec exchange), hogy megszerezzem az a jószágo, ami valójában akarok (közvelen csere, direc exchange: érsd ez már nem azzal a céllal fogadom el, hogy ovábbcseréljem). De ha az a szereplő is úgy esz, akivel én a kövekező lépésben ervezem cserélni, akkor megin csak nem juunk közelebb a cserék eljes végrehajásához. Osroy és Sarr (1973) eredményének illuszrációjaképp ekinsük az alábbi példá. Az akarjuk, hogy álalános egyensúlyi állapoo a szereplők (párokban végrehajo) cserékkel elérjék. Egy cserében érvényesül a quid pro quo elve, azaz azonos érékek cserélnek gazdá. Tekinsünk ké decenralizál csereszabály: (1) ké szereplő annyi cserél, hogy a leheő legnagyobb mérékben csökkenjen a úlkeresle, anélkül, hogy ácsapna úlkínálaba. Az azonos érékek bizosíására pedig bármelyik jószággal fizehe a arozásban marad szereplő; (2) az akaraok kölcsönös egybeesésével cserélnek. példa A cserék eljes végrehajásá ezér csak úgy udjuk bizosíani minden eseben, ha van egy olyan jószág, ami másképp viselkedik a cserében, min az összes öbbi jószág. Ez a speciális jószág, ami pénznek kereszelek el az elméle hívei hivao ehá megoldani a cserék végrehajásának problémájá. A pénz (money, jelöljük MS, azaz a pénz sandard definíciója) EBBEN AZ ELMÉLETBEN ehá egy olyan jószág, ami álalános (general, mindenki elfogadja a cserében) csereeszköz (means of exchange, azér fogadom el a cserében, hogy ovább cseréljem az időszakon belül), érékőrző (reserve of value, időszakok közö lehe vele cserélni) és elszámoló egység. Minhogy relaív árak vannak, bármelyik jószágban kifejezhejük az áraka; illeve minden arós jószág (durable good) áviheő az időszakok közö, ezér a pénz megkülönbözeő ulajdonsága ebben a modellben egyedül az álalános csereeszköz szerep lehe. A csereeszköz szerep viszon ellenmondásban van azzal, hogy az idő időszakokra bonjuk a modellben: az időszakon belül semmilyen esemény nem ábrázolunk, így a csereeszköz szerepe sem lehe ábrázolni. Vagyis csereeszközkén definiál pénz nem lehe azonosíani a modellben: csak hihejük, hogy az M beűvel jelöl válozó pénz, nyilván azér mer angolul is ezzel a beűvel kezdődik a pénz szó. Az uóbbi években sok olyan modell épíeünk, ahol a pénz csak érékőrző szerepe ölö be. Már udjuk, hogy ez a pénznek egy 33

34 szükséges funkciója, ha egyálalán van ilyen. Kérdés, hogy elégséges is. Nem lesz nehéz megmuani, hogy nem ez a helyze. [F. Hahn, Money and Inflaion, 1982, 28.o] Nemhogy nem nehéz megmuani, hanem nincs mi megmuani: egyszerűen nem úgy definiálák a pénz (MS), hogy elszámoló egység és érékőrző, hanem úgy hogy elszámoló egység, érékőrző és álalános csereeszköz. Ennek a problémának a formális megjelenése az álalános egyensúlyi modellben a Hahn probléma, illeve a módosío Hahn-probléma néven ismer. A Hahn-probléma (Hahn problem) az jeleni, hogy a belső érék nélküli pénznek neveze válozó (MF) ára lehe nulla egyensúlyban, így nem udja beöleni a pénzfunkcióka, ehá nem lehe pénz (MS). A belső érék nélküli pénz (fia money) vagy más szóval papírpénz (paper money) definíció szerin olyan jószág, aminek nincs közvelen haszna a fogyaszásban, kölségmenesen rakározhaó és nem ermelheő. A sandard definíció szerin a pénz olyan jószág, ami álalános csereeszköz, érékőrző és elszámoló egység. A Hahn-probléma ehá egy riviális állíás (bár a maemaika nyelvén egy sornál hosszabb a levezeés): egy olyan jószágo, aminek nincs közvelen haszna a fogyaszásban lehe, hogy a szereplők semmire sem fogják használni, ehá (csereeszköznek és) érékőrzőnek sem. A Hahn-probléma formálisan a legegyszerűbb eseben a kövekező. Tekinsünk egy végelen időszakos modell, ahol: minden fogyaszó ké időszakig él; egyelen romlandó, x és egy rakározhaó jószág, m van; mindenki mannakén kap azonos mennyiségű romlandó jószágkosara; minden időszakban szüleik egy új szereplő és egy öreg meghal; Az ilyen ípusú modelleke nevezik együ élő nemzedékek modelljének (overlapping generaions model) 21. és az árvárakozások lévén a jövő figyelembe véve hoz dönés egy szereplő az éleében függvények. A -edik időszakban együ élő nemzedékek ehá egy fiaal, melynek dönési problémája: és egy öreg: xf,xf 1 p p max x f e 1 x x ö f 1 U x m e f, x p ö f 1 p e e 1 m p e f 1 f 1 ahol feléelezük, hogy az összes rakározhaó jószág az öregeknél van. 21 A nyugdíjrendszerek vizsgálaára is ilyen ípusú modellek vannak forgalomban. 34

35 Több időszakos modellben nyilván kéféle egyensúly lehe: olyan, amikor az ado időszaki piacok kiiszulnak, de a jövőre vonakozó árvárakozások nem felélen egyeznek meg, illeve olyan, amikor az ado időszaki piacok kiiszulnak és az árvárakozások is megegyeznek minden jövőbeni időszakra. Az első esee szokás rövid ávú walras-i egyensúlynak (vagy ideiglenes egyensúly emporary equilibrium) nevezni, a másodika pedig hosszú ávú walras-i egyensúlynak (vagy eljes egyensúlynak, full equilibrium). Azér kell végelen idejű modell ekineni, mer a pénz nem ehejük be a hasznosságfüggvénybe, min a öbbi jószágo. Ha viszon nem szerepel a hasznosságfüggvényben, akkor élee uolsó szakaszában senkinek sem kell, mer már nem udja elcserélni a kövekező időszakban. Ha udják a szereplők (márpedig ökélees információnál udják), hogy mikor van vége a gazdaságnak, akkor az uolsó időszakban szükségképp érékelenné válik az m válozó. De az uolsó elői időszakban is udják, hogy a kövekező időszakban érékelen az m válozó, ezér már az uolsó elői időszakban sem fogják elfogadni, hogy ovább cserélhessék a kövekező időszakra. Tehá az m beű minden időszakban érékelen lesz. Persze végelen idejű modellben sem űnik el a probléma. Rövid ávon az ideiglenes egyensúly bizosíja az, hogy a kezdőkészleek megfelelően vannak leoszva, nevezeesen, hogy hajlandóak cserélni a fiaalok az idősekkel. Az alábbi ábra alapján ez akkor eljesül, ha az időszakokon áívelő kölségveési egyenes meredeksége kisebb, min a kezdőkészleeknél ve helyeesíési haárarány (előjeleke elhagyva), nevezeesen: p e 1 p MRS e A fiaalok dönési problémájában a kölségveési korláo ugyanis áírhajuk egy időszakokon áívelő kölségveési korláá (összeadva a és +1-edik időszakra vonakozó kölségveési korláoka) ez szokás ineremporális kölésgveési korlának nevezni (ineremporal budge conrain), és egy úgyneveze likvidiási korláá (a -edik időszaki kölségveési korlában az m 0 ag elhagyásával): x Kölségveési korlá: p x p x e e 1 x 1 p e p e e 1 1 e p 1e x e p 1 p p e 1 x 1 e MRS e e p 1 p e +1 x +1 35

36 Ezzel szemben hosszú ávon ez nem elég. Téelezzük fel, hogy a kezdőkészleek olyanok, hogy MRS e<1. Ha poziív éréke akarunk az egyelen rakározhaó jószágnak, akkor a feniek érelmében e p 1 ennek szükséges feléele, hogy a fiaalok hajlandóak legyenek cserélni az idősekkel, azaz: 1. p Magyarán hosszú ávú egyensúlyban, amikor az árvárakozások beigazolódnak, p +1=p e +1<p. Az árszínvonal csökkenésével az idősek kereslee nő és ez a fiaalok korláos kezdőkészlee előbb-uóbb nem képes kielégíeni. Vagyis nincs olyan hosszú ávú egyensúly, ahol az egyelen rakározhaó jószágo időszakok közö elcserélik. e p 1 p 1 Mi van a fordío helyzeben, vagyis, amikor MRS e>1? Ekkor 1 nyilván egy olyan p p leheséges hosszú ávú egyensúly, ahol a rakározhaó jószágo időszakok közö elcserélik. Igen ám, de végelen számú olyan egyensúly van, ahol e rakározhaó jószág csereéréke ar a nullához, vagyis mégsem lehe vele időszakok közö cserélni. Ki bizosí minke, hogy a gazdaság nem ebben az egyensúlyban leledzik? Ezeke az egyensúlyoka a feni sacioner hosszú ávú egyensúly alapján állíhajuk elő, amennyiben feléelezzük, hogy a ké egymás köveő időszak fogyaszása bruó p 1 helyees viszonyban van. Tekinsük például a eszőleges 1 árszínvonala, de amelyikre igaz, p hogy: p p. Ez az jeleni, hogy m p p m. Vagyis az idősek kereslee kisebb, min sacioner egyensúlyban. A csillaggal jelöl árak akkor lehenek ehá hosszú ávú egyensúlyi árak, ha a fiaalok kínálaa is kisebb, min sacioner egyensúlyban. A fiaalok kínálaa akkor lesz kisebb, ha kedvezőlenebbek számukra az árarányok, vagyis ha az időszakokon áívelő kölségveési egyenes meredekebb lesz (relaíve drágul a jövőbeni fogyaszás, ugyanis a fiaalok az veszik, vagy fordíva, relaíve olcsóbb lesz a jelenbeli fogyaszás, ugyanis az adják) a sacioner árarányokhoz képes: p p 1 Ez az jeleni, hogy a romlandó jószág ára folyamaosan emelkedik és m p 1 m p m p, azaz még inkább ávolodik az idősek kereslee a sacioner egyensúlyi keresleől. Ezeke az egyensúlyoka a képzési szabálya mia boosrap equilibria-nak nevezik. Vagyis eljesen mindegy, hogy milyen éréke vesz fel a kezdőkészleeknél a helyeesíési haárarány, a rakározhaó jószágo lehe, hogy nem használják az időszakok közöi cserében hosszú ávon. Amikor a belső érék nélküli pénz m éréke poziív egyensúlyban, akkor pénzügyi egyensúlyról (moneary equilibrium) beszélnek. Megfordíva: riviális, hogy aól, hogy érékőrzőnek használnak egy jószágo, még nem kövekezik, hogy csereeszköznek is használják. Tehá eljes mindegy, hogy az MF beűvel jelöl válozó éréke poziív-e vagy sem, lévén csereeszköz szerepe nem lehe a modellben ábrázolni az időszakok mia. Ez a riviális megjegyzés annak fényében kell olvasni, hogy a Hahn-probléma nyomán az álalános egyensúlyelméle hívei azon kezdek el dolgozni, hogy bizosísák a pénznek vél válozó poziív éréké nyilván azér, hogy hihessék, hogy az valóban a pénz; ugyanis nulla érékkel nyilván el kelle fogadni, 36

37 hogy a pénznek gondol válozó nem lehe pénz. Meglepő módon számukra semmi logikai bukfenc sincs abban, hogy a gazdaság ugyanúgy elju az egyensúlyi állapoba pénz nélkül is, min pénzzel. A módosío Hahn-probléma (modified Hahn problem) az jeleni, hogy a belső érék nélküli pénz ára lehe nulla, ha van más olyan akíva, amelynek a belső megérülési ráája minden egyes időszakban meghaladja a pénz megérülési ráájá (Marin F. Hellwig 1993, The Challange of Moneary Theory, European Economic Review) Ez az idézee érsük úgy, hogy van olyan másik jószág, ami a papírpénz ulajdonságain felül még azzal a plusz ulajdonsággal bír, hogy ha a jelen időszakban nem használjuk fel, akkor a kövekező időszakra öbb lesz belőle, amely növekedés méréké már ebben az időszakban ponosan udjuk. Ezzel szemben a pénz olyan jószág, ami ha egy időszakban nem használunk fel, akkor a kövekező időszakban ponosan ugyanannyi van belőle. Magyarán mondják az elméle hívei ezen akíva kapcsán gondoljunk a valóságból ve kövényre (kölcsön). A módosío Hahn - probléma muaja, hogy súlyos definíciós problémák vannak az álalános egyensúlyelméleben. J. M. Keynes (Treaise on Money, 1930) már rég elmagyaráza, hogy a köveelés lényege, hogy másban fizeendő ki, min önmaga; egy kövény például pénzben fizeendő ki. Egy érékelen pénzben fizeő kövény éréke is szükségképp nulla kellene legyen. Így a kövény névre kereszel B (bond) beűvel jelöl válozónak bizosan semmi köze a valóságos kövényhez. Tehá, valami súlyos hiba van a pénzgazdaságok ilyen módon való modellezésével. (Hahn 1982, 41.o.) Tömören: ha a pénz csereeszköznek gondoljuk, akkor a cserék végrehajásá ábrázolni kellene ahhoz, hogy a pénz azonosíani udjuk a modellben. Tehá folyonos idő kellene ekineni (nem oszhajuk az idő időszakokra), vagyis az álalános egyensúlyelmélei keree nem udjuk használni. Mégis használják a valós gazdaságok leírására. Ha helyesen járnak el, vagyis ha a modell valóban leírja a valós pénzgazdaságok működésé a pénz explici szerepeleése nélkül, akkor logikai szemponból ké ú marad: 1) A pénz implici benne van a modellben, csak nem veék észre. A pénz abban a feléelben van jelen a modellben, hogy piacoka ekinünk (vagyis leheőség van cserékre és szakosodásra) illeve hogy megoldonak ekinjük a cserék végrehajásá. Magyarán a pénz azér nem lehe beilleszeni az álalános egyensúlyelmélebe, mer már implici benne van. Az álalános egyensúlyelméle ehá a pénz explici szerepeleése nélkül is pénzgazdaságo ír le; hibás pénz nélküli modellnek elképzelni a pénz explici szerepeleése nélkül. A pénz(nek hi válozó) explici szerepeleése nyilván csak az az eredmény adhaja vissza, hogy nem váloza az eredei modellen, vagyis a pénz(nek hi válozó explici szerepeleése) nem számí (inessenial), min ahogy az 1976-ban Nobel díjjal jualmazo Milon Friedman állíja; illeve hogy a pénz (névre kereszel válozó) semleges (neuraliy of money, a gazdaságban a eljes pénzmennyiség megválozaása nem befolyásolja a szereplők cselekedeei) a modellben. Nassim Taleb (Black Swan 2007) alán nem vélelen fogalmaz meg erős kriiká a közgazdasági Nobel-díj érékével és udományos éleben beölö szerepével kapcsolaban, ha arra gondolunk, hogy Rober Lucas 1995-ben közgazdasági Nobel díja kaphao, miuán Frank Hahn már 1982-ben megmuaa Money and Inflaion című könyvében, hogy Lucas modellje hibás és a (Lucas és egyébkén Hahn álal is) pénz(nek ekine m válozó) nem semleges a modellben. 37

38 2) A pénz implici sincs benne a modellben (Debreu opciója). Pénz nélkül pedig nyilván akkor adja a modell a pénzgazdaságok leírásá, ha a pénz nem számí. Minhogy a szereplők cselekedeei az árarányok haározzák meg, a pénzsemlegesség éele az mondja ki végső soron, hogy amennyiben a gazdaságban lévő eljes pénzmennyiség megnő, akkor a relaív egyensúlyi árak nem váloznak. Ez nyilvánvalóan csak akkor igaz minden eseben, ha a pénzmennyiség válozásának haására a piaci úlkeresleek nem váloznak. A neoklasszikus modellek (neoclassical models) alapfeléelezései fonossági sorendben a kövekezők: 1. a gazdaság mindig walras-i egyensúlyban van 2. racionálisak a várakozások és 3. bizonyos modellekben a közvee hasznossági függvény Gorman alakú, azaz a piaci úlkeresle függelen a jövedelemeloszásól (reprezenaív szereplős modellek) E feléeleknek megfelelően ekinsünk egy véges időszakból álló szekvenciális isza cseregazdaság, ahol egyelen arós jószág, a pénz, és egyelen romlandó jószág van. A romlandó jószágból a szereplők minden időszak elején kapnak kezdőkészlee, de a pénz az előző időszaki áhozaból származik. Racionális várakozások vannak, és egyelen éréke vesznek fel csakúgy, min a jól viselkedő haszonmaximum felada megoldása. A Hahn-problémá elkerülendő előírjuk, hogy az uolsó időszakban a szereplők köelesek az összes pénz visszaadni, ami indulókészleben kapak. Ekkor egy eszőleges n időszakig élő szereplő dönési problémája: max U p p 1 e e n x x 1 n x,, x 1 m 1 m 1 e p x m p e e n n n 1 x,, x 1 p e m p e m m 1 n1 ( 2, n 1) 38 n 0, és m,, m 1 n 0 szerin ahol =1 jeleni a jelen időszako m a -edik időszak végén arani kíván pénz mennyiségé, p a jószág árá a -edik időszakban, e a -edik időszak elején rendelkezésre álló jószág mennyiségé, m a jelen időszak elején rendelkezésre álló pénzkészlee, x pedig a -edik időszakban elfogyaszani kíván jószág mennyiségé jelöli. A eljes pénzmennyiség válozásának haására egy ilyen gazdaságban riviálisan abban az eseben nem fognak megválozni az egyéni keresleek, ha (minden szereplő minden időszaki kölségveési korlája azonos számmal szorzódik végig). Ez akkor eljesül, ha: 1. a szereplők pénzkészlee is arányosan válozik, illeve 2. a vár árak a jelenlegi árak függvényében egységnyi rugalmasságúak 3. (és ermészeesen mellőzzük az egyensúlyi helyzeek közöi ámene problémájá). Tekinsünk el az egyensúlyok közöi ámene problémájáól és éelezzük fel, hogy a racionális várakozások bizosíják az árvárakozások kíván rugalmasságá. Koncenráljunk az első feléelre! Az első feléel egy reprezenaív szereplős modellben riviálisan eljesül, ugyanis ekkor m=m 1= m n (mindenki ugyanúgy viselkedik és az uolsó időszakban m n=m). Igen ám, de ebben az eseben az árszínvonal sem meghaározo (érsd: eljesen mindegy, hogy m mekkora éréke vesz fel), vagyis az árszínvonal válozás kérdésének sincs ekkor érelme. Ebben az eseben ehá az egyelen szereplő minden időszakban a kezdőkészleével azonos mennyiségű pénz ar, vagyis az árak eszőlegesen áskálázhaók, azaz az árszínvonal érelmezheelen. Egy nem reprezenaív szereplős modellben riviálisan nem áll fenn a pénzsemlegesség. Ugyanis a eljes pénzkészle megnövelésének haása nem mond semmi az egyes szereplők pénzkészleének

39 megnöveléséről: amennyiben különböző mérékben nő az egyes szereplők pénzkészlee, úgy az összkeresle is válozik (lévén csak a Groman - hasznosságfüggvénynél függelen az összkeresle a jövedelem eloszlásól, de o min láuk az árszínvonal nem meghaározo). A jelen időszaki pénzkészle válozása ehá a neoklasszikus feléelezések melle is csakis abban az eseben nem ha a relaív árakra és ennélfogva a szereplők evékenységére, amennyiben egy jelen időszaki arányos pénzkészle - válozásról van szó (vagyis minden szereplő pénzkészlee azonos mérékben válozik). Ez hangsúlyozom -, már nem a pénzsemlegesség. Viszon egy jövőbeni T-edik időponban bekövekező arányos pénzmennyiség - válozásnak már lesz valós haása. Ugyanis a T-edik időszakól kezdve az árszínvonalnak is arányosan nőni kellene, előe viszon nem udjuk, mi örénik: csak annyi bizonyos, hogy a fogyaszók dönése módosulni fog. Vagy azér, mer a T-edik időszak elő a régi egyensúlyi áraknak kellene fennállni, vagyis a T-edik időszak és a T-1-edik időszak közö a relaív árak módosulnak. Vagy azér, mer a racionális fogyaszók ez udván a T-edik időszak elő is más árral kalkulálnak, de ekkor a reálpénzkészle válozása mia fog válozni opimális dönésük, lévén a pénzmennyiség még nem válozo meg. Ha ermelés is megengedünk egy szekvenciális gazdaságban, akkor semmilyen bizos kövekezeés nem udunk levonni a pénz haására vonakozóan még a jelen időszaki arányos pénzmennyiség megnövelésével kapcsolaban sem. Ugyanis a jelen időszaki pénzmennyiség arányos megnövekedése nagyobb mennyiségű jószág azonos áron örénő megvásárlásá is leheővé eszi. Vagyis eljesen racionális az a várakozás is, amely szerin a ermelés fog nőni és nem az árak (vagy mindkeő)! A pénz ehá a neoklasszikus feléelezések melle egyelen eseben sem semleges egy olyan szekvenciális cseregazdaságban, ahol az árszínvonal meghaározo. (Egyedül az ado időszaki arányos pénznövekedés (érsd: minden szereplő pénzkészlee arányosan nő) eseében igaz, hogy a pénz nem ha a szereplők evékenységére, ha a szereplők hasznosságfüggvényei nem Gorman alakúak.) Bármelyik érelmezés is fogadjuk el, az lájuk, hogy a pénzelméle végső soron ugyanabba a problémába üközik a pénz modellezése kapcsán: hibás úgy modellezni a pénz és nem pénzgazdaságok közöi különbsége, hogy az egyikben van pénz, a másikban pedig nincs, miközben semmi sem válozik a szereplők közöi viszonyokban, kapcsolaokban. Vagyis a pénzgazdaságok modellezésére hibás elgondolás, hogy az eredei modellbe még beleírunk egy M beűvel jelöl válozó. Nyilván nem egy jószág hozzáadásával vagy elvéelével válozik egy gazdasági rendszer. Ez olyan lenne, minha az állíanánk, hogy amikor E. I. DuPon kifejleszee a speciális ulajdonságokkal bíró nylon harisnyá és 1939-ben New York-ban bemuaa, akkor eől a alálmányól megválozo az USA gazdasági rendszere. Bármelyik érelmezés is fogadjuk el, az lájuk, hogy nemcsak a szokásos modellezési kereel van probléma, hanem a szokásos pénzfelfogással is. A szokásos pénzfelfogás szerin a pénz a cserék végrehajásának problémájá hivao megoldani; a pénz olyan a gazdaság számára, min a moornak az olaj. Ennek megfelelően, ha egy elméleben a cserék végrehajásá megoldonak ekinjük, akkor implici az feléelezzük, hogy pénzgazdaságban vagyunk. 22 Vagyis paradox módon a pénz felesleges explici módon szerepeleni a pénzgazdaságoka leíró elméleekben. Ezér, ha lényegesnek gondoljuk a pénz a különböző gazdasági rendszerek 22 Ponosabban: hihejük, hogy pénzgazdaságban vagyunk, mer például cenralizál gazdaságban is megoldonak ekinhejük a problémá. 39

40 közöi különbségéel szemponjából (márpedig a pénzgazdaságok kremaiszikus fajájánál annak gondoljuk), akkor nem dolgozhaunk a szokásos pénzfelfogással. De ha nem a cserék végrehajásának megoldása a pénz lényege, akkor mi? Mi esz igazából egy gazdaságo pénzgazdasággá? Erre a kérdésre a pénzáramlásokon alapuló makro-oikonómia fejezeben kapunk válasz. Bármelyik érelmezés is fogadjuk el, az kapjuk, hogy az uralkodó elméleben a pénz nem számí (inessenial); azaz nincs lényegi különbség a pénz és nem pénzgazdaságok közö. Ebben az eseben viszon nincs érelme különbsége enni pénz és nem pénzgazdaságok közö. Ez viszon ellenmondásban van azzal a poszuláummal, miszerin a kremaiszikus és oikonomikus gazdaságok közö van érelme különbsége enni: a kremaiszikus gazdaság szükségképp pénzgazdaság, így a pénzgazdaságok e válozaa feléelezés szerin bizosan különbözik a nem pénzgazdaságokól Kremaisziké A kremaiszikus viselkedés az jeleni, hogy pénz elkölésével öbb pénzbevéelre szerene szer enni a szereplő, min az eredei kölés. Az előző ponban láuk, hogy a pénz névre kereszel válozó explici szerepeleése problémákba üközik. Amennyiben a pénz explici módon csak min külső elszámoló egység jeleníjük meg, akkor képesek vagyunk a kremaiszikus szereplő viselkedésé ábrázolni: udunk pénzáramlásoka számolni. Az uralkodó elméle csonváz-modellje egy időszakos isza cseregazdaság. Tisza cseregazdaságban csak fogyaszók (consumer) vannak (olyan gazdasági szereplő, amelyik fogyaszani és cserélni képes, ahol a fogyaszás (consumpion) szükséglekielégíés javakkal). A fogyaszók riviálisan nem kremaiszikus szereplők lévén céljuk szükségleeik kielégíése a javakkal (javak áalakíása révén). Tehá a isza cseregazdaság nem kremaiszikus gazdaság. A csonváz-modell ehá szükségképp nem ragadhaja meg a valós gazdaságok működésé, mer feléelezés szerin lényegi különbség van oikonomia és kremaisziké közö. A csonvázmodellek azonban ponosan a valós gazdaságok legfonosabb jellemzőinek megragadására szülenek. Tehá nem várhajuk, hogy bármi lényegese váloza ezen a megállapíáson a vállalaok beilleszése. Az álalános egyensúlyelméleben a vállala (firm, olyan gazdasági szereplő, amelyik képes cserélni és ermelni) célja profi elérése. A profi a javak áalakíása során a kibocsáás érékének és a kibocsááshoz felhasznál javak érékének a különbsége. A poziív profi azonban nem jeleni, hogy ez a vállala kremaiszikus: a vállala nemcsak azér kölhe el pénz, hogy a kibocsááshoz felhasználjon javaka: profijá is elkölhei. Amennyiben például a profio eljes egészében kioszja a fogyaszóknak, akkor szükségképp ugyanannyi köl, min amennyi bevéele van. Az álalános egyensúlyelméle vállalaa ilyen. A köznyelvből ve kifejezéssel az álalános egyensúlyelméle vállalaai non-profi vállalaok. 40

41 Összefoglalva, az álalános egyensúlyelméle logikai önellenmondásban van a kapialisa gazdaság definíciójával: Az álalános egyensúlyi állapo és a decenralizálság poszuláuma ellenmondásban van egymással. Nevezeesen, vagy decenralizál gazdaságnak érelmezzük az elmélee, de akkor nem az előre meghaározo álalános egyensúlyi állapoba fog eljuni a gazdaság. Vagy az egyensúlyi állapoba ju el, de akkor (a vak szerencsé leszámíva) nem decenralizál mechanizmussal. Nincsenek kremaiszikus szereplők az elméleben: kremaiszikus szereplőkkel nem léezik álalános egyensúly a csonvázmodellben. Ez ellenmondásban van azzal, hogy a kapializmus kremaiszikus gazdaság. Tehá a udományos eljárás kövekező lépésé a eszelés le sem kell folyani: egy logikailag önellenmondásos magyaráza nem lehe udományos. Érdemes elgondolkozni azon, hogy hol köveük el a hibá, nehogy újra ugyanabba a hibába essünk. 1.2 A priori a jószágáalakíáson alapuló elméleekben A priori annyi jelen, hogy a udományos eljárás lefolyaásá megelőző. Minden udományos elméle egy a priori elképzelésen alapul; udaosan vagy nem udaosan, de válaszanunk kell az elmélealkoás módjá illeően. Tudaosan vagy nem udaosan, de világláásunk, jelenségekre ado udományos és nem udományos magyarázaaink, reakcióink valamilyen szemléle, illeve kérdés menén szülenek. Sokszor maguk a kérdéseink deerminálják a válasz. Ezér egyálalán nem mindegy, hogy milyen kérdéseke eszünk fel. Ha megérjük, hogy miér pon azoka a kérdéseke esszük fel (udományosan vagy sem), amelyeke felesszük, akkor sajá gondolkodásunk korláai is felérképezhejük. Min láuk, a jószágáalakíáson alapuló elméleeknek ké kiinduló feléelezése van: I. az elemi gazdasági logika OIKONOMIA, vagyis jószág-áalakíás szükségle-kielégíés vége: Á-(P)-Á. II. az egyéni gazdagság ermészee ponosan ugyanaz, min a ársadalmi gazdagságé. Nevezeesen az egyéni és ársadalmi gazdagság is jószágok összessége. Ezeke az elméleeke nevezzük orodox elméleeknek. A közgazdászok azonban nagyon gyakran hibásan nem az elméle logikai srukúrája alapján, hanem az elméleből leszűrheő gazdaságpoliikai javaslaok alapján minősíik az elmélee orodoxnak, illeve heerodoxnak aól függően, hogy az orodox elméle alapmodelljéből levon gazdaságpoliikai javaslaokkal egyező vagy elérő gazdaságpoliikai javaslaoka lehe-e levonni az 41

42 ado modellből. Helyesen orodox, illeve heerodox gazdaságpoliika kifejezés kell ez uóbbi megkülönbözeésre használni. Min láuk, ezek a poszuláumok nem megfelelőek; a kapialisa gazdaság működésének örvényszerűségei egy ilyen elmélei kereben nem lehe megmagyarázni: a kapializmus jellegzeességé nem az oikonomikus szereplők adják. A jószág fogalma pedig zavaros. Hogyan juo az uralkodó közgazdaságudomány oda, hogy ezekre a hibás poszuláumokra próbálja alapozni a valós kapializmus magyarázó elméleé? A közgazdaságudomány kialakulásának idején a nemesi kiválságok elörlésével új szabad világrend alakul ki. A probléma álcán hever: miér alakul á a ársadalmi berendezkedés és hogyan működik az új világrend? A ársadalmak áalakulásá megérhejük - vélék -, ha megérjük a ársadalmak kialakulásá. Ezér kiindulásképp elképzelek egy ársadalom léezése elői állapoo, amikor nem vol semmiféle inézményesül kapcsola (örvény) az emberek közö; amikor az emberek nem ismerék a ársadalmi szabályoka. Ez az állapoo nevezi Thomas Hobbes (Leviahan 1651) ermészei állaponak (naural sae), amikor ehá mindenki mindenkivel harcban áll, az ember embernek farkasa (homo homini lupus). Ebből az állapoból emelkedik ki a ársadalmi szerveződés és az állam oly módon, hogy az emberek önkén lemondanak bizonyos jogaikról, hogy ez az állandó harco elkerüljék. Ezeke a jogoka az államra ruházzák á, más szóval ársadalmi szerződés (social conrac) könek. Ez az a korszellem, amiben a közgazdaságudomány szülee; ez az a korszellem, ami a közgazdasági gondolkozás is meghaároza. Ennek megfelelően az uralkodó közgazdasági elméle is: a ársadalma alkoó egyénekre e feléelezésekből kívánja megéreni a ársadalmi gazdagság válozásá (módszerani individualizmus, mehodological individualism). Ennek az elemzési módszernek megfelelően a valóságban a feudalizmus felbomlása uán kialakuló újípusú gazdaságoka úgy érelmezik, min ahol az egyének előállíják a gazdagságo és szabad akaraukból egymással kölcsönös előnyökér kapcsolaba lépnek. Ez a ípusú válaszás nem a közgazdaságudomány sajája. Ugyanilyen dönés kell hozni például kémiában a kémiai rendszerek mikroszkópos illeve makroszkópos leírása kapcsán. Elvileg mindké leírásnak azonos eredmény kellene adni, ha megfelelően alkalmazzuk. A módszerani individualizmus a közgazdaságanban azonban kórosan elburjánzo azzal, hogy sok közgazdász úgy gondolja, hogy minden ársadalmi jelenség megérheő egyéni dönésekből. Ez azonban csak akkor lenne igaz, ha az egyének minden olyanról dönhenének, ami a ársadalmi jelenségeke meghaározza. A ársadalmi szabályokról definíció szerin nem dön az egyén. A ársadalmi szabályokról való dönés kollekív: hiába síra vissza a rendszerválás uán sok ember a kommunizmus 23, vagy hiába szerenék jómagam visszaérni a feudális világba úrnak. Ezek csak kollekív szinen dönési leheőségek, egyéni szinen nem. 23 A kommunizmus, nem szégyen visszasírni, a fasizmus, ami a kommunizmusól való félelem szül egyébkén, pedig főben járó bűn. Érdekes. Séphane Courois 1997-ben jelenee meg A kommunizmus fekee könyve (Le livre 42

43 a ársadalma alkoó egyén egy ársadalmi meghaározoságól, azaz szocializációól menes egyén a ársadalmak kialakulása elői ermészees állapoból, ahol sohasem apaszalák mi is az a kooperáció és a ársadalmi éle. Ez az egyén nevezik a közgazdaságanban homo oeconomicus-nak. Noha ez az önérdekköveő, célfüggvény opimalizáló egyénre e feléelezés rengeeg kriika ére, a eljes gazdaság működésének leírása szemponjából ebben a feléelezében önmagában ké okból sincs kivenivaló. Egyrész az önérdek ebben a formában üres: ha a célfüggvény éréke egy másik szereplő fogyaszásáól is poziívan függ, akkor az önérdekem a másik ele pocakja (alruizmus). Másrész egy rendszer működésének örvényszerűségei definíció szerin függelenek az egyes egyének konkré cselekedeeiől. De ez nem az jeleni, hogy a ársadalmi szabályoka az emberek kollekív módon nem udják megválozani. Mennyi a kriikus ömeg ahhoz, hogy egy ársadalmi szabály megválozzon? Például eldönheem, min az amish-ok, hogy modern gépeke nem használok. De a készázezer amish dönéséől még nem válozo meg a gazdaság működése. Vagy eldönheem, hogy a ermelőeszközök magánulajdona rossz ársadalmi szabály. Ez a ársadalmi szabály például egy maroknyi jól szerveze embernek sikerül megválozani, lásd Vlagyimir Iljics Uljanov (alias Vlagyimir Iljics Lenin) vezeésével a maguka bolsevikoknak (azaz öbbségnek) nevezők haalomávéele Oroszországban vagy Kohn Béla (alias Kun Béla) vezee Tanácsközársaság Magyarországon. A névválozaásokról egyébkén érdemes a Jöünk, láunk, visszamennénk (Les visieurs) című vígjáékban Godefroy nagyúra (Jean Reno) meghallgani. Vagyis a homo oeconomicus feléelezésnek nincs különösebb jelenősége a gazdasági rendszer egészének modellezése szemponjából, min ahogy annak sem, ha nem ez a feléelezés használjuk. Ha viszon nem a gazdaság egésze érdekel minke, akkor már egyálalán nem mindegy, hogy szocializációól menes egyének viselkedésé ekinjük-e vagy sem. Nem vélelen, hogy a legújabb diva szerin viselkedésgazdaságan (behavioural economics) címen az egyéni viselkedés bugyrai kuaják - ami inkább pszichológia semmi közgazdaságan és érdekes közgazdaságani eredményeke érnek el (pl.: Daniel Kahneman közgazdasági Nobel díj 2002, Richard H. Thaler ben). Az eredmények lényege a valóságban léező ember dönéshozaali mechanizmusának megérésén kereszül annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy milyen öszönzőkre hogyan reagál egy valós ember. Teljesen logikusnak űnik az az egyszerűsíő feléelezés is, hogy ha minden szereplő homo oeconomicus-kén lényegében azonos módon viselkedik, akkor elég egyelen egye ekineni, mer az azonos ípusú szereplők azonos ársadalmi szabályok közö azonos módon fognak noir du communisme) című könyve. Franciaországban 2001 ájékán egy nagyon kedves professzor úrral való beszélgeés kapcsán felmerül ez a éma. Megegyezünk, hogy mindké dikaúra haalmas emberiségellenes bűneeke kövee el. De kérdésemre nem alál semmi kivenivaló abban, hogy hivaalosan még léezhe Kommunisa Pár névvel pár Franciaországban, miközben Fasisza Pár névvel nem lehe bejegyezeni páro, modván ez a kommunisa pár nem az. Nem udom felfoga-e, hogy a legmagasabb udományos rangban mi mondo, ezér inkább nem kérdezem vissza: miér, ami ma alapíanék Fasisza Pár névvel, az az lenne? Nassim Taleb már idéze Fekee hayú című könyvében ugyanez a jelensége leírja, csak egy saiszikusokon végze kísérleel (érdekességképp: egyébkén a feni öréneben a professzor úr vélelenül ökonomerikus vol). Az emberek erülespecifikusan gondolkoznak. Nevezeesen a saiszikusok, amikor nem a munkahelyen vannak, ugyanolyan logikai bukfenceke kövenek el nem saiszikai nyelven megfogalmazo saiszikai kérdésekben, min egy nem képze saiszikus. 43

44 reagálni. Nevezzük ez a feléelezés Robinson Crusoe feléelezésnek. Tehá a Robinson Crusoe feléelezés az jeleni, hogy a sok egyénből álló ársadalom működésének lényegé gazdasági szemponból egy egyelen szocializációól menes egyénből álló ársadalom működésén kereszül is megérhejük gazdasági szemponból. A Robinson Crusoe feléelezés ellenmondásban van a kapialisa gazdasági rendszerrel: a kapializmusban definíció szerin ké ípusú szereplő van: oikonomikus és elmaradhaalanul kremaiszikus. Vagyis a kapializmus lényegé megragadó csonváz - modell bizosan nem egyszerűsíhejük le addig a szinig, hogy csak egyelen reprezenaív szereplő 24 van benne. Aól, hogy elfogadjuk a homo oeconomicus - feléelezés, vagyis, hogy a szereplők önérdekköveők és szocializációól menesek, az még nem jeleni, hogy csak egyelen ípusú szereplő van: a kapializmusban az oikonomikus homo oeconomicus-ok melle vannak még kremaiszikus homo oeconomicus-ok is. Min monduk, az önérdekköveés önmagában eljesen üres frázis, bármivel felölheő. Az egyelen homo oeconomicus-ból álló gazdaság, ami Robinson Crusoe gazdaságnak (Robinson Crusoe economy) neveznek, ehá egyelen oikonomikus homo oeconomicus-ból áll. Minden bizonnyal a Robinson Crusoe feléelezés mia alapul az uralkodó közgazdaságan hibás kiinduló feléelezéseken: I. egyedül egy szigeen Robinson Crusoe végső célja nem lehe más, minhogy szükségleei javakkal kielégíse. Ennek megfelelően a gazdagodás folyamaá (a feleslegben lévő) jószágok áalakíásán kereszül ragadhajuk meg: az egyének áalakíják (ermel, cserél) azoka a javaika, amire kevésbé van szükségük (feleslegben lévő jószágok) olyan javakra, amire jobban szükségük van. Az elemi gazdasági logika ehá szükségképp csak OIKONOMIA lehe, vagyis jószág-áalakíás szükségle-kielégíés vége: Á-(P)-Á. Ennek a poszuláumnak közvelen kövekezménye, hogy ebben a srukúrában (Á-Á ): az ár ado és kapo jószágok aránya (Á/Á ), azaz relaív árak vannak; minden fogalom a jószág-áalakíás viszonylaában érelmeze (érsd: jószágokhoz köö definíciók vannak); a pénz lényegelen, azaz csak megkönnyíi a jószágáalakíási folyamao; nincs szükség rendszerszinű gazdasági növekedésre, lévén egy olyan áalakíási folyamanak is van érelme, ahol a gazdagság nem nő, csak a gazdagság formája válozik (az almá körévé alakíjuk). Minhogy Robinson egyedül ársadalomnak ekinheő, ezér: II. az egyéni gazdagság ermészee ponosan ugyanaz, min a ársadalmi gazdagságé. Nevezeesen az egyéni és ársadalmi gazdagság is jószágok összessége. Ennek a feléelezésnek zavarba ejő kövekezménye van. Mindenki úgy gondolja, ha valakinek ceeris paribus (minden más válozalansága melle) öbb pénze van, akkor gazdagabb; de senki sem gondolja, hogy pénznyomaással minden más válozalansága melle egy ország gazdagabb lesz. Azaz ennek az empirikus kívánalomnak megfelelően a pénz az egyéni gazdagság része, de nem része a ársadalmi gazdagságnak. 24 A reprezenaív szereplő az azonos ípusú szereplőkből ve egyelen ipikus (álagos) szereplő. 44

45 45

46 2 Pénzáramlásokon alapuló makro-oikonómia Az előző ponban arra a megállapíásra juounk, hogy az uralkodó elméle bizosan nem decenralizál és bizosan nem kremaiszikus gazdaságo ír le. Viszon hihejük, hogy olyan pénzgazdaságo ír le, ahol paradox módon a pénz végső soron nem számí. Láuk, hogy a szokásos pénzfelfogás az az elmélei kere szüle, amiben a ársadalmi meggazdagodás problémájáról elkezdünk gondolkozni. A kremaiszikus gazdaságokban a pénz lényeges. Tehá a pénz lényege (Joseph Alois Schumpeer (1970) Das Wesen des Geldes) nem lehe a cserék végrehajásának megoldása. Így viszon el kell venünk az az elemzési keree is, ami ez a pénzfelfogás szüle. De akkor mi a pénz lényege? Milyen elemzési kere eredményez olyan pénzkoncepció, ahol a pénz lényeges szerepe jászik a gazdaságban? 2.1 A priori a pénzáramláson alapuló elméleekben: pénz(rendszer) A ársadalmi gazdagság kelekezésének problémájá mos nem az egyénől indulva próbáljuk megéreni, hanem a ársadalom egészéől indulunk. Nevezeesen, a ársadalmi gazdagságo a közösség agjai közösen állíják elő: mindenki hozzájárul a ársadalmi gazdagsághoz, és ezálal mindenki jogo szerez arra, hogy kivegyen egy rész a közös gazdagságból. Más szóval, jogo szerez arra, hogy magánulajdonba vegyen, vagyis megfossza a öbbieke a közös gazdagságól. A lainból áve angol privae propery vagy a francia propriéé privée kifejezéséből az sejhejük, hogy néhány ezer évvel ezelő nem a manapság eluralkodo egyéneke előérbe helyező (individuális) szemléle vol a meghaározó, hanem a közösségi szemléle. Szó szerin ugyanis a lain kifejezés megfoszo ulajdon jelen. Az egyének hozzájárulásai a ársadalmi gazdagsághoz egyéni gazdagságnak (individual wealh) hívjuk, az egyének elulajdoníásai a ársadalmi gazdagságból valós eszköznek (real asse). Ha valaki öbbe ulajdoní el a ársadalmi gazdagságból, min amennyivel hozzájárul, akkor az egy cédulára feljegyzi. Ennek ükörképekén, azok az egyének, akik kevesebbe vesznek ki a ársadalmi gazdagságból, min a hozzájárulásuk, ezeke a céduláka megkapják. Nevezzük ezeke az elismervény-céduláka pénzügyi eszköznek annál, aki kapja (mer végső soron ez is elulajdoníás egy képzel közös kupacából) és pénzügyi forrásnak a kiállíó oldaláról lévén ez is hozzájárulás egy képzel közös kupachoz, vagyis ez a forrása az elulajdoníásnak (érsd: így kelekezik az, ami el lehe ulajdoníani). Az eszközök (asses, egyén ulajdonai, vagyis ami az egyén kive a közös kupacból) és források (liabiliies, egyén ulajdonainak forrása, vagyis azon egyének megnevezése, akik beleeék a közös kupacba az 46

47 ado egyén álal kive eszközöknek megfelelő mennyiségű eszköz 25 ) kéoszlopos elszámoló egységben kifejeze kimuaásá nevezzük mérlegnek (balance shee). Írjuk a forrásoka a mérleg jobb oszlopába, az eszközöke a bal oszlopba! A egyén B egyén Társadalom Eszköz Forrás Eszköz Forrás Eszköz Forrás Egyéni B valós Valós eszközök gazdagság eszközei Valós eszközök Pénzügyi források: Pénzügyi eszközök: Egyéni gazdagság Társadalmi arozások köveelések A valós gazdagság nem-arozások nem-köveelések eszközei Formálisan nézve valós eszköznek nevezzük azoka az eszközöke, amelyek nem jelennek meg egyidejűleg forráskén egy másik szereplő mérlegében. Pénzügyi eszköznek/forrásnak (financial asse/liabiliy) nevezzük azoka az eszközöke/forrásoka, amelyek egyidejűleg egy másik szereplő mérlegében forráskén/eszközkén jelennek meg. A pénzügyi eszközöke/forrásoka ké kaegóriába oszjuk aszerin, hogy meg kell-e őke idővel szűneni, vagy sem. Az olyan pénzügyi eszközöke/források, amelyeke idővel meg kell szüneni köveelésnek/arozásnak (claim/deb) nevezzük. A köveelés megszűneésé fizeésnek (paymen) mondjuk. Hangsúlyozom: az eszközök alapveően kéfélék. A ársadalmi gazdagság kizárólag valós eszközökben öl ese. Az egyéni gazdagság valós és pénzügyi eszközben ölhe ese. Vagyis az egyéni gazdagság olyan formá is ölhe, amely a ársadalmi gazdagsággá való összegzéskor elűnik. A ársadalom azér ársadalom, mer léeznek benne a közösség agjai álal elfogado szabályok, azaz ársadalmi szabályok. Triviálisan vannak a ársadalmi gazdagsághoz való egyéni hozzájárulásokra (ársadalmi gazdagság lérehozására) és a ársadalmi gazdagságból való egyéni kivéekre (ársadalmi gazdagság eloszására) vonakozó ársadalmi szabályok is. Ezeke a szabályoka fizeési rendszernek (paymen sysem) nevezzük. Azér fizeési rendszernek hívják, mer aki hozzájárul a közöshöz, az jogo szerez a közösből való kivére, azaz köveelése kelekezik; a köveelés megszűneése a fizeés; vagyis ez a ársadalmi szabályrendszer meghaározza a fizeés szabályai. Speciális eseeke leszámíva a hozzájárulásoka és elulajdoníásoka valahogy össze kell udni mérni ársadalmi szinen ahhoz, hogy meg lehessen haározni, hogy a hozzájárulásához képes ki mennyi ve ki a közösből. 25 Tehá a különböző fizikai mennyiségek ebben a gazdagság-elszámolás alapjául szolgáló mennyiségben összeveheők. Ez nevezük éréknek. Az érékelés problémája ehá nem az érékelméleek sajája; minden közgazdasági elmélenek meg kell oldani. 47

48 speciális ese: barer-gazdaság páros cserék Ez a ársadalmi szinű összehasonlíás ehá egy mindenki álal elfogado egységes érékelési rendszer feléelez; más szóval az egyéni eljesímények érékelésének egy ársadalmi szabályá. Az a speciális fizeési rendszer, amelyben léeznek olyan közös elszámoló egységben kifejeze pénzügyi eszközök, amelyekkel a szereplők ki udják fizeni bármely arozásuka pénzrendszernek (moneary sysem) nevezzük 26 ; ezeke a pénzügyi eszközöke pedig pénznek (money). A közös elszámoló egység nem felélen azonos a közös pénzegységgel, min az a örénelem is muaja (pl.: Franciaországban livre elszámoló egység és franc pénzegység) de i ez az egyszerűsíés esszem. A közös elszámoló egység semmihez sincs köve, egy fikció, ami az emberek meganulnak, hogy mi ér. Ukrajnában például hrivnyának hívják. Mennyi ér 1 hrivnya? Természeesen a örénelem folyamán, amikor a pénz kialakul, az elszámoló egység fizikai jellemzőkhöz vol köve, és ez egészen Breon Woods-ig fennmarad. Ennek oka egyszerű: rá kelle venni az embereke, hogy hajlandóak legyenek jászani a pénzrendszer nevű jáéko: a dédapám még csak a kézzel foghaó dolgokban bízo; a nagyapám már a papírpénz is elfogada el is úszo a vagyona a világ legnagyobb inflációja, a magyarországi pengő elérékelenedése során én már elhiszem, hogy van pénzem a bankszámlámon. Nixon auguszus 15-én függeszee fel a dollár aranyra való áválhaóságá, amikor is hivaalosan 1 uncia arany 35 dollár vol ben 1660 dollár fele is vol, a könyv írásának pillanaában 1300 dollár fele van valamivel. J. A. Schumpeer muao rá a fen idéze művében, hogy a pénz mibenléé azér nem éri még mind a mai napig a közgazdászok nagy része, mer a dicsőséges aranypénz-rendszerből próbálják megéreni, ami nem egy leiszul forma. Az élő rendszerekkel ellenében, ahol az idő előre haladával egyre bonyolulabb formák alakulnak ki, a pénzrendszernél ponosan fordíva örén: a pénz lényegé a modern pénzrendszer vizsgálaából érhejük meg. Az arany valós eszköz. A pénz nem az: az homályosíoa el a lényege, hogy a pénz egy valós eszközre nyomák (verék), de csak azér, hogy bizalma ébresszenek a ársadalom agjaiban a pénzrendszer nevű jáékhoz. A modern pénzrendszer egy leiszul forma: világosan lászik, hogy eljesen mindegy, hogy a pénz valós eszközre nyomák. Ha elfogadjuk a jáéko, akkor egy papírfecnire is nyomahajuk, ső ki sem kell nyomani. A pénz nem valós eszköz. A pénz a pénzrendszer nevű jáékban bizonyos szabályoknak engedelmeskedő elem csakúgy, min a sakkban a básya sem azér básya, mer básya alakúra faragák az a bábu. Tömören ehá a fizeési rendszer azon szabályok összessége, ami meghaározza, hogy milyen módon fogadják el a ársadalmi gazdagsághoz való hozzájárulásoka és milyen módon 26 Jean Carelier fizeési rendszernek nevezi az, ami én pénzrendszernek. Egy fizeési rendszerben nem felélen szükséges sem közös elszámoló egység sem fizeőeszközkén szolgáló pénzügyi eszközök lée (például barer). 48

49 lehe elulajdoníani a ársadalmi gazdagságból (hogyan kelekeznek a köveelések és hogyan rendezik azoka). A pénzrendszer pedig azon szabályok rendszere, amely ezen felül, ehá (1) a köveelések (kelekezésének) és megszűneésének (azaz a fizeés) szabályain felül meghaározza (2) a közös elszámoló egysége; (3) a pénzeremés (és megszűnés) módjá. A közösség egészéől való indulás a Robinson Crusoe-feléelezéshez képes ágabb kererendszer bizosí: I. Az egyéni gazdagság nem kizárólag valós eszközökben ölhe ese. A pénzügyi eszközök eljesen különböznek a jószágokól legfőképp azér, mer a pénzügyi eszközben nem ölhe ese a ársadalmi gazdagság. Az egyéni és ársadalmi gazdagság különböző ermészee leheővé eszi, hogy elkerüljük a Robinson Crusoe feléelezésnél felmerülő zavarba ejő problémá a pénz kapcsán. Nevezeesen, ha az szerenénk, hogy a pénz az egyéni gazdagság része legyen, de a ársadalmi gazdagságnak nem, akkor a pénz egyszerűen pénzügyi eszköznek kell definiálni (a nem banki szereplők számára és pénzügyi forrásnak a bankok számára). Ugyanis a pénzügyi eszközök növelése ceeris paribus növeli egy egyén gazdagságá, de ársadalmi gazdagságra gyakorol haása mindig nulla, lévén a pénzügyi eszköz kibocsáójánál forrás; összegezve kiolják egymás. Édesapám szoka mondani, hogy egy udomány színvonalá fogalmai iszasága muaja. Kedvenc példája a közember számára oly riviális felüle fogalma körüli zavar a kémiában. És hogyan áll a közgazdaságan a fogalmak iszasága erén? Vegyük például az uralkodó közgazdaságan fogalmi rendszerének kiindulóponjá, a jószágoka. Mi a jószág? A legöbb (an)könyvben a kiinduló fogalmak nincsenek definiálva; így a jószág fogalmá sem sokszor aláljuk. A közgazdaságanba való bevezeés eljesen abszurd módon mosanság a mikorökonómiával szokás azonosíani. A mikroökonómia egyik referencia ankönyve, a világon a számos kiadás megél Hal R. Varian: Inermediae Microeconomics (Mikroökonómia középfokon) című egyébkén sok szemponból kiváló ankönyvben személy szerin nem leleem fel a jószág definíciójá. Léon Walras (1900, 44. o.) a jószág hasznos dolog definíció adam meg, ami egyébkén Karl Marx (A őke, 1867, (Le Capial (1976), Ediions Sociales, Paris, 41.o) definíciója is. Ha ebben a formában fogadjuk el a definíció, akkor a jószágok haszna azok fizikai jellemzőiből ered: mindenekelő a jószágok dolgok (egy hajvágás is az olló fizikai jellemzői mia leheséges). Triviális, hogy nemcsak dolgok lehenek hasznosak; ilyenek például a szabályok is (haladj az ú jobb oldalán) vagy az ígéreek (holnap adok egy almá). Az ígéreek legalább ké ekineben különböznek a jószágokól. Először is, az ígére az érine egyének közö egy kapcsolao jelen (a magánulajdon implici kapcsolaán felül): egy egyén birokolha egy almá minden ualás nélkül a öbbi egyénre; de egy olyan ígére biroklása, hogy kap egy almá, szükségképp aralmazza az az egyén is, aki ez az ígéree ee. Másodszor, az ígére inkább hasonlí a szabályokra, min javakra: egy ígére nem fizikai jellemzők mia hasznos. Találkozhaunk azzal a definícióval, hogy jószág (bármi), aminek van ára. Ha az alma ára nullára esik, akkor megszűnik jószágnak lenni? Ha a nulla ár is ár, akkor mindig mindennek 49

50 van ára, ehá a definíció üres. Ez egyébkén Gérard Debreu (1959, 36.o.) definíciója, ahol maemaikuskén még negaív ára is érelmez (azoka nevezi káros jószágnak). De ára nyilván annak van, ami lehe adni-venni; ahhoz meg az szükséges, hogy lehessen birokolni. Ez a definíció ehá akkor az akarja mondani, hogy jószág az, ami lehe birokolni? És akkor hogyan érelmezzük a levegő, vagy a szennyeze levegő, ami ugye a külső gazdasági haás (exernália) szokásos példája? Lehe birokolni a levegő? És hogyan birokolhaunk hajvágás? Az aníják nekünk, hogy a hajvágás is jószág. Lehe birokolni egy időponban egy hajvágás? Maximum egy hajvágásra szóló ígéree. A hajvágásra szóló ígére sock. A hajvágás flow. Akkor a jószág sock vagy flow? A keő egyszerre nyilván nem lehe, mer egy válozó nem lehe egyszerre valami és a valami válozása az időben (pl.: ú versus időegység ala mege ú, azaz sebesség). Egyébkén csak Léon Walras és Gérard Debreu nem köveik el ez a hibá. Walras egész ponosan őkének nevezi a birokol hasznos dolgoka, vagyis a sockoka és jószágnak nevezi e sockok szolgálaásá egy időszak ala, ami flow. Tehá megkülönbözei az almá a maga fizikai valójában és az alma szolgálaásá, ami például a megevése jelen. Egy időszakos modellben a keő egybeesik. Több időszakos modellben már megjelenik a hiba, ami például a pénz kapcsán az uralkodó pénzelméle úgyneveze sock-flow problémájában öl ese. Debreu egyszerűen kizárólag flow-ka ekin, és az nevezi helyesen jószágnak. (Több időszakos modellje csak maemaikai porhinés, ugyanis a szereplők egyszer hoznak csak dönés az összes időszakra.) A jószág kifejezés a modern közgazdaságanban ehá egyszerre vonakozik Béla almájára, Béla Jocóól kapo ígéreére, miszerin holnap kap egy almá és az alma szolgálaására (megeve áplálékul szolgál, vagy a áskában a munkahelyre elvíve pedig bizonságérzee ad, mer ha megéhezem, akkor lesz mi ennem; ez uóbbi szolgálaás nevezi Walras service d approvisionnemen-nak, azaz ellámányi szolgálaásnak). Az első keő sock, az uolsó flow. Béla almája valós eszköz, Béla Jocóól kapo ígéree az almára pénzügyi eszköz. Az eszköz egyérelműen sock. Amennyiben - udaában annak, hogy eljesen helyelenül - a jószág kifejezés használom a számvieli ábrázolásban, akkor az mindig valós eszköznek érem. Ezzel a szokáshoz igazodom, ugyanis minden közgazdász az almára asszociál a jószág szó hallaán. II. Az egyén célja nem szükségképp szükségle-kielégíés javakkal. Ugyanis az egyének már nemcsak a ársadalmi gazdagsággal azonos formában halmozhaják fel a gazdagságo (nemcsak valós eszközöke gyűjhenek), hanem az is leheséges, hogy a ársadalmi gazdagságól elérő formában szerenék a gazdagságo felhalmozni, azaz pénzügyi eszközöke gyűjenek. Ennek megfelelően a gazdagodás folyamaá már nemcsak a feleslegben lévő jószágok áalakíásakén foghajuk fel (OIKONOMIA), hanem pénzáalakíáskén (CRHMATISTIKÉ). A kremaiszikus szereplők lée, vagyis a P-(Á-Á )-P gazdasági logika érvényesülése az alábbi kövekezményekkel jár: az ára nem felélen Á/Á -nek kell felfognunk, hanem P/Á-kén is gondolhaunk rá, vagyis egy ado időszakban az ár nem a kerese és kínál jószágmennyiségek egyensúlya haározza meg, hanem egy ado jószág piacán a vásárlásra szán összeg és 50

51 a kínál mennyiség hányadosa. Ez uóbbi ármeghaározási szabály nevezik Canillon szabálynak (Canillon rule) 27 minden fogalom a pénz(-rendszer) viszonylaában érelmeze (érsd: pénzáramlásokhoz köö definíciók vannak); a pénz lényeges lehe: a pénz öbbé nem felélen eszköz, hanem a (öbb) pénz szerzése maga a cél; a kremaiszikus szereplők számára inkább a jószágok lényegelenek, nem a pénz. kremaiszikus szereplők eseében rendszerszinű pénzben kifejeze növekedésre van szükség, lévén azonos pénzmennyiségek cseréjének nincs érelme. 28 A közös gazdagsághoz való hozzájárulások és elulajdoníások a priori szemlélee fizeési rendszerekben való gondolkozáshoz veze, ahol a pénzrendszer egy speciális fizeési rendszer. Ez az elmélei kere ágabb, min a Robinson Crusoe szemléleből adódó elmélei kere: a fizeési rendszer - szemléleben való gondolkozás speciális esekén aralmazza a Robinson Crusoe szemlélee. Ezér önmagában is nyilván ezzel érdemes dolgozni. A fizeési rendszer-szemléleben a pénz nem egy (hasznos) dolog (vagyis jószág), hanem pénzügyi eszköz. A pénz szerepé a gazdaságban nem érhejük meg, ha speciális ulajdonságokkal (álalános csereeszköz, érékőrző és elszámoló egység) bíró jószágkén gondolunk rá. A pénz lényegé úgy érhejük meg, ha a pénzrendszer névre kereszel szabályrendszer elemekén ekinünk rá. Ebben a személeben a pénz lényege nem a cserék végrehajása (ami szükségképp a cserék végrehajásának ábrázolásá igényli, ehá csakis valós idejű modellezés esz leheővé), hanem a ársadalmi gazdagság elszámolásának és eloszásának eszköze (amely eloszás akuális állásá egy időponban is ábrázolhajuk, ehá gondolkozhaunk időszakokra bono modellben). 2.2 Elméleek - elemzési kere A nemzeek gazdagságának vizsgálaához nyilván a nemze gazdagságá számba kell venni. Ez a számbavéel a közösségől való indulás eseében a ársadalmi gazdagság szám(viel)be véelé, azaz számlákon örénő ábrázolásá jeleni. A számla (accoun) egy közös elszámoló egységben kifejeze kéoszlopos kimuaás, amin vagy egy szereplő eszközei és ezen eszközök forrásai, vagy a szereplő gazdagság-növekedései és gazdagság csökkenései arjuk nyilván. Amennyiben valamilyen szempon alapján összesíe (aggregál) szereplők számlái egyelen számlában ábrázoljuk, úgy ez az összesíe számlá konszolidál számlának (consolidaed 2727 Illeve Shapley-Shubik szabálynak a jáékelmélei megközelíésben. 28 A félreérések elkerülése vége megjegyzem, hogy a közgazdaságudomány a (gazdasági) növekedés (economic growh) kifejezésen nem a gazdagság (vagyon, wealh) növekedésé éri, hanem a ermelés növekedésé. Világos, hogy ha a ermelés és a fogyaszás megegyezik, akkor semmilyen ermelés melle sem nő a gazdagság. Minhogy a nominális növekedés pénzkölésre vonakozik, ami flow, a nominális növekedési kényszer sem pénzben kifejeze gazdagság növekedés indukál első lépésben, hanem csak pénzben kifejeze kereskedelemnövekedés (forgalomnövekedés). 51

52 accoun) nevezzük. A ársadalmi gazdagság számbavéele céljából készíe konszolidál számláka nemzei számláknak (naional accoun) hívjuk, a ársadalmi gazdagság nemzei számlákon örénő számbavéelé pedig nemzei számvielnek (naional accouning). 29 A ársadalmi gazdagságo a ársadalma alkoó összes szereplő mérlegének összegzéséből nyerjük. A gazdagság sock válozó, ehá a gazdagságo sock - számlákon ábrázolhajuk. A gazdagság válozása egy időszak ala flow; ehá a gazdagság válozásá flow - számlákon ábrázoljuk (folyó számlák, flow accouns). A szereplők evékenységéből eredő gazdagság növekedés jövedelemnek (income) nevezzük és a számla jobb oldalán szerepelejük (lévén a gazdagság is a jobb oldalon szerepel a sock ípusú számlán), míg a szereplők evékenységéből eredő gazdagság csökkenés kiadásnak (expendiure) nevezzük és a számla bal oldalán ábrázoljuk. 30 Egyenlegnek (balance) nevezzük a számla ké oszlopába beír érékek különbségé. Tehá ha egy számlára felvezejük a számla egyenlegé, akkor a számla ké oldalára beír érékek - beleérve az egyenlege - szükségképp megegyeznek. A feni definíciók érelmében a jövedelem és a kiadás különbsége aralmilag a szereplő meggazdagodásá muaja az időszak folyamán; ez az egyenlege megakaríásnak (saving, S) nevezzük. Az egyéni gazdagság ehá felfoghaó úgy, min a mérleg egyenlege: eszközök mínusz pénzügyi források. A kiadásoka kölségekre és nem kölségekre bonjuk. A kölség (cos) olyan kiadás, ami a kremaisziuks erv végrehajása érdekében számol el az ado időszakban a szereplő. A kremaiszikus erv (vagy üzlei erv, business plan) pénzköléssel öbb pénzbevéelre szer enni, min az eredei kölés, vagyis egy pénzkölésen öbblepénzbevéelre szer enni. Elszámolni annyi jelen, hogy a számlára rávezeni, magyarán a kölség eseében ez annyi jelen, hogy az ado időszak kölségének ekineni. Tehá a flow ípusú számlák végső egyenlege (megakaríás) muaja a gazdagság válozásá a vizsgál időszakban. Az időszak folyamán megválozo gazdagság különböző formában ölhe ese: valós eszközök válozásában illeve pénzügyi eszközök és források válozásában. A valós eszközök válozásá muaó számlá őkeszámlának (capial accoun) hívják, a pénzügyi eszközök és források válozásá muaó számlá pedig pénzügyi számlának (financial accoun). Az őkeszámla elnevezés a hagyományos elméle szerini őkedefiníció (speciális jószág) mia van. Nevezeesen a őke (capial) o ermeléssel előállío és a ermelésben öbbször felhasználhaó jószág. Noha formálisan ezen uóbbi ké számlán is flow-ka könyvelünk (sock-ok válozása az időben), mégis sock ípusú számlának ekinjük, mer aralmilag csak a már megszerze gazdagság (megakaríás) formájának válozásá muaja és nem az időszak alai gazdagság válozás (növekedés vagy csökkenés). A őkeszámla egyenlege a megszerze gazdagság (S) nem valós eszközökbe konverál részé muaja, magyarán a pénzügyi eszközökbe (FA, 29 A nemzei számlák nemzeközileg elfogado rendszere az SNA, azaz Sysem of Naional Accouns. 30 Például, ha OTP részvényeim vannak és felmegy az árfolyam, árfolyamnövekményből jövedelmem csak akkor kelekezik, ha eladom, azaz evékenysége végzek. 52

53 financial asse) és forrásokba (FL, financial liabiliy) konverál rész. Így riviálisan a őkeszámla egyenlege szükségképp megegyezik a pénzügyi számla egyenlegével. Ez az egyenlege i finanszírozási kapaciásnak fogom nevezni (finance capaciy, FC). Persze előfordulha, hogy öbb a valós eszközökbe konverál gazdagság, min amennyi a szereplő meggazdagodása leheővé esz, ilyenkor ez a öbblee meg kell finanszírozni pénzügyi eszközökből, magyarán finanszírozási igény kelekezik (a finanszírozási kapaciás negaív). Számlákon ábrázolva az elmondoaka, a -edik időszak folyamán az egyén gazdagságának válozása (flow), illeve a már megszerze gazdagság összeéelének válozása (ez is flow, de aralmilag sock-nak ekinjük a fen elmondoak mia, ami a számla fejléce is mua: eszközök illeve források válozása) az alábbi formá öli: egyenleg: egyenleg: A egyén kiadás - jövedelem + evékenységből eredő gazdagság csökkenés a -edik időszak során egyéni gazdagság válozása (megakaríás, S) de valós eszközök válozása a -edik időszak során (dra) Finanszírozási kapaciás (FC) de pénzügyi eszközök válozása a -edik időszak során (dfa) evékenységből eredő gazdagság növekedés a -edik időszak során df S df Finanszírozási kapaciás (FC) Pénzügyi források válozása a -edik időszak során (dfl) flow számlák őkeszámla pénzügyi számla A őke számlából adódik, hogy egy eszőleges A egyénre a megakaríás mindig megegyezik valós eszközeinek válozásával és finanszírozási kapaciásának összegével (lévén az egyenlege a ké oldal különbségekén képezük, ehá ha hozzáadjuk, akkor pon egyenlő lesz): S A =dra A +FC A (1) Illeve egy számlával lejjebbi szinen (pénzügyi számla) az lájuk, hogy a finanszírozási kapaciás és a pénzügyi források válozásának összege mindig egyenlő a pénzügyi eszközök válozásával: FC A +dfl A =dfa A (2) 53

54 Tekinsük a ársadalom egészé, magyarán összegezzük a feni azonosságoka az összes szereplőre. Mivel egy pénzügyi eszköz szükségképp pénzügyi forrás egy másik szereplőnél, a pénzügyi eszközök és források elűnnek a ársadalom mérlegéből. Másképp fogalmazva, a finanszírozási kapaciások minden egyénre örénő összegzése (2. egyenle) szükségképp nullá ad eredményül: FC=0 (3) Ebből viszon az kapjuk az első egyenlere, hogy: S= dra (4) Ez az azonosság egyszerűen annak a megnyilvánulása, hogy a ársadalmi gazdagság válozása (érsd: az egyéni gazdagságválozások összege), S egyenlő a valós eszközök válozásának az összegével, dra-vel. Vagyis a ársadalmi gazdagság kizárólag valós eszközökből áll. Vagy az ellenkező irányból kiolvasva az egyenlee, a valós eszközök válozása érsd: a ársadalmi gazdagság válozása van széoszva a ársadalom agjai közö. A gyakorlaban a nemzei számvielben bizonyos elérések vannak az eddig vázol nemzei számvielhez képes: A magyar nevezékan szerin a folyó számlák kiadási oldalá felhasználásnak nevezik, a jövedelmi oldalá forrásnak. Ez uóbbi eljesen félrevezeő. A gyakorlai nemzei számvielben a pénzügyi számlákon nem kizárólag a pénzügyi eszközök állományválozásai könyvelik, hanem például az aranykészleek válozásai is, ami riviálisan valós eszköz. Ennek örénelmi oka, hogy a gyakorlaban az arany még mindig banki aralékoka jelen; elmélei oka pedig az, hogy a gyakorlaban a nemzei számviel a hagyományos őkedefiníció használja, aminek az arany nem felel meg. A őkeszámla egyenlegé a nemzei számvielben neó hielnyújásnak nevezik, ha poziív és neó hielfelvének, ha negaív. A pénzügyi számla egyenlegé neó finanszírozási képességnek nevezik, ha poziív és neó finanszírozási igénynek, ha negaív. Azér használnak ké elnevezés a gyakorlaban annak ellenére, hogy a ké egyenlegnek elvben meg kell egyezni, mer kis elérés leheséges lévén a folyószámláka az országok saiszikai hivaalai állíják össze (Magyarország eseében a Közponi Saiszikai Hivaal, KSH), míg a pénzügyi számláka az országok közponi bankjai (Magyarország eseében a Magyar Nemzei Bank, MNB). Az eseleges félreérések elkerülése vége megjegyzem, hogy az i definiál egyéni gazdagság nem felel meg a számvieli gyakorlaban sajá őkének neveze kaegóriának. I a nem kioszo kumulál eredmények összege. Például, a gyakorlaban egy cég részvénykibocsáása annak sajá őkéjében jelenik meg, míg i pénzügyi forrásai közö szerepel. Ennek az elérésnek az i definiál elmélei számviel és a gyakorlaban elerjed számviel közö az az oka, hogy meg szerenénk arani az a ulajdonságo, hogy az egyéni gazdagságok összege a ársadalmi gazdagság. A jövedelem és a kölség különbsége a profi (nyereség, ha poziív és veszeség, ha negaív, PR). Ha egy ado időszaki pénzkölésen a öbble-pénzbevéel csak későbbi időszakokban akarja realizálni a kremaiszikus szereplő, akkor az ado időszaki kölés az ado időszaki 54

55 beruházásnak (invesmen, I) nevezzük, ha valós eszköz vásárol és befekeésnek, ha pénzügyi eszköz vásárol. Egy ado időszakban az ez megelőző időszakokban elszámol beruházásokból kölségkén az ado időszakban elszámol rész az ado időszaki amorizációnak (depreiaion, A) hívjuk. A kremaiszikus szereplők nem pénzügyi eszközök illeve források válozásából eredő jövedelmé kibocsáásnak (producion) hívjuk. A kremaiszikus szereplők nem pénzügyi eszközök válozásából eredő kölségkén elszámol egymás közöi kifizeései ermelő felhasználásnak (inermediae consumpion, CI) nevezzük. A kibocsáás és ermelő felhasználás egyenlegé éréköbblenek (value added, VA) hívjuk. Amennyiben az éréköbblee a eljes gazdaságra amorizáció nélkül piaci áron számíjuk, akkor bruó hazai erméknek (GDP gross domesic produc) hívjuk, az amorizáció levonva pedig neó hazai erméknek (Ne Domesic Produc, NDP). A GDP ehá a kremaiszikus szereplők álal egy időszak ala megereme ársadalmi gazdagság, ami el lehe oszani a ársadalom agjai közö. Ezér olyan fonos muaó a kremaiszikus gazdaságok működése szemponjából, annak ellenére, hogy: nyilvánvalóan egy kremaiszikus gazdaságban nemcsak kremaiszikus szereplők vannak, vagyis a ársadalmi gazdagságo nem csak kremaiszikus szereplők állíják elő. Például ha egy anya (mindenféle juaás nélkül) ohon marad a gyerekével, akkor nem jelenik meg a GDP-ben, de ha babysier- fogad 100 forinér és ugyanennyiér elmegy dolgozni, akkor már 100 forinal növeli a GDP-. a GDP megereme gazdagságo mua. Ha ez a gazdagságo elfogyaszják, akkor a ársadalom nem gazdagszik. Például a szolgálaó szekor bővülése önmagában nem jelen gazdagodás, mer definíció szerin a szolgálaás a kibocsáás pillanaában el is fogyaszják. 31 a GDP csak annyi mond a megereme gazdagságról, hogy pénzügyi szemponból érdemes vol megeremeni; nem mond semmi a megereme gazdagság ársadalmi szemponú érékeléséről, a ársadalmi jóléről (social welafre). Egyre öbb kísérle szüleik a ársadalmi jólé mérésére. Triviálisan leheelen objekív módon mérni, mer egyéni szinen definíció szerin a jólé szubjekív érze, ársadalmi szinen meg ehhez még az aggregálás problémája is hozzáadódik. A gyakorlaban az aggregálás problémája úgy jelenik meg, hogy a öbbszemponú nem összemérheő, illeve sokszor nem is nagyon mérheő ismérveke önkényesen udjuk csak összesúlyozni. Az egyik legdivaosabb ilyen muaó például a HDI (Human Developmen Index), melyben az ismérvek: a szüleéskor várhaó élearam, iskolázoság, egy főre eső jövedelem (GNI per capia). A gyakorlaban használ GDP definíció az alábbi: egy ország erüleén a rezidensek (legalább 1 éve az ország erüleén evékenykedik) álal egy év ala a ermelésben felhasznál javakon felül megermel javak és szolgálaások pénzben kifejeze éréke (YG= VAG, gross value added). Ha a rezidensek álal kapo jövedelmek érdekelnek, akkor a GDP-ből le kell vonni minden nem rezidenseknek örénő kifizeés és hozzá kell adni minden nem rezidensek álal a rezidenseknek örénő kifizeés. Ez nevezzük GNI nak (Gross Naional Income). Amennyiben a rezidensek álal 31 Fogyaszás szó a sandard definícióval érem. 55

56 folyószámlák őkeszámla énylegesen elkölö jövedelem érdekel minke, ami rendelkezésre álló jövedelemnek szokás nevezni (GNDI, Gross Naional Disposable Income), akkor a GNI- korrigálni kell a külföld felé kifizee összes neó folyó ranszferrel (egyéb folyó jövedelem - áualások). A nem kremaiszikus szereplők nem pénzügyi eszközöke érinő kremaiszikus szereplők felé elszámol kiadásai fogyaszásnak (C consumpion) nevezzük. A eljes gazdaság konszolidál számlái a -edik időszakban ehá az alábbi formá öli: kölségek nem kölségek Teljes gazdaság kiadások - bevéelek + e: Y I C G e: S e: 0 de CI A C ( I -A) S CI I = C P (kibocsáás) df Vagyis vasaggal jelölve az aggregál válozóka, a gazdaság pénzben kifejeze eljes kibocsáásá (P) felhasználhaják a kremaiszikus szereplők ermelő felhasználásnak és beruházásnak, a nem kremaiszikus szereplők fogyaszásnak: A GDP- kifejezve: P=CI+I+C (5) YG=P-CI=I+C (6) A őkeszámlán lájuk, hogy a gazdaság összes beruházása szükségképp megegyezik az összes megakaríással (ha amorizáció nélkül érjük, akkor bruó (G index), ha amorizációval együ, akkor neó (N index)): I=S (4 ) vagy (I-A)=SN (4 ) Eddig nem nevesíeük a szereplőke. Milyen szereplőke érdemes illeve leheséges megkülönbözeni egy kremaiszikus gazdaságban? A meggazdagodás befolyásoló kapocslaokkal meghaározo ársadalma nevezük gazdaságnak. A megkülönbözeés logikája ebben a kererendszerben ársadalmi szabályok menén örénik, a fizeési rendszer is egy a ársadalmi szabályok közül. 56

57 Az a szereplő, amelyik képes a ársadalmi szabályoka megválozani ehá kikényszeríeni a mindenkire érvényes örvényeke államnak nevezzük, a öbbi nem állami szereplőnek. Az államo a közgazdasági modellek a kormánnyal azonosíják, ezér kormány (governmen) néven szoko funi a modellekben. A kremaiszikus gazdaságokban a pénz közponi szerepe jászik, ami pénzügyi eszköz, ennélfogva van kibocsáója (eremője). Azoka a szereplőke, akik képesek pénz eremeni banknak hívjuk, a öbbi szereplő nem banki szereplőnek. A nem banki szereplők közö a kremaiszikus szereplőke vállalkozásoknak (enerprise) nevezzük; a nem állami, nem banki oikonomikus szereplőke házarásoknak (household). Ebből a feloszásból lászik, hogy az állami vásárlásoka is fogyaszásnak ekinjük, csak ez közösségi fogyaszásnak (public consumpion) szokás hívni a nemzei számvielben, a modellekben pedig kormányzai kiadásnak (governemen expendiure, G). A kremaiszikus szereplők nem pénzügyi forrásaik uán a házarásoknak kifizee kölségkén elszámol kiadásai munkabérnek (wage) nevezzük. Összefoglalva, a gazdasági szereplők oszályozása : Kremaiszikus Nem kremaiszikus Tud pénz Nem ud pénz eremeni eremeni nem hoz örvény BANK 32 VÁLLALKOZÁS HÁZTARTÁS örvény hoz és beara ÁLLAM Az elemzési kere ismereében mos már képesek vagyunk modelleke épíeni. 32 A közgazdasági hagyomány a bankoka álalában nem ábrázolja a modellben. Min láni fogjuk III/1 ponban a modern bankrendszer kremaiszikus. 57

58 Példa valós nemzei számlákra. Forrás: Közponi Saiszikai Hivaal honlapja (néhány éel helyhiány mia összeolam) A nemzegazdaság inegrál számlái, 2016 [millió F] Kód Gazdasági műveleek és egyenlegező éelek Külföld Nemzegaz daság összesen Házarások + nonprofi Kormányza szervezeek Pénzügyi vállalaok Nem pénzügyi vállalaok Képze szekor Képze szekor Nem pénzügyi vállalaok Pénzügyi vállalaok Kormányza Házarások + nonprofi szervezeek Külföld S.2 S.1 S.14 S.13 S.12 S.11 S.1N S.1N S.11 S.12 S.13 S.14 S.2 $I. Termelési számla / Termékek és szolgálaások külföld számlája P.7 Termékek és szolgálaások imporja P.6 Termékek és szolgálaások exporja P.1 Kibocsáás P.2 Folyó ermelőfelhasználás D.21 D.31 Termékadók és -ámogaások egyenlege B.1g Hozzáado érék, bruó, (Bruó hazai ermék, GDP) P.51c Állóeszköz-felhasználás B.1n Hozzáado érék, neó (Neó hazai ermék, NDP) B.11 Külkereskedelmi egyenleg FELHASZNÁLÁS $II.1.1. Jövedelmek kelekezése számla B.1g Hozzáado érék, bruó, (Bruó hazai ermék, GDP) B.11 Külkereskedelmi egyenleg D.1 Munkavállalói jövedelem D.2 D.3 Termelési és imporadók és -ámogaások egyenlege B.2g Működési eredmény, bruó B.3g Vegyes jövedelem, bruó $II.1.2. Elsődleges jövedelmek eloszása számla B.2g Működési eredmény, bruó B.3g Vegyes jövedelem, bruó D.1 Munkavállalói jövedelem D.2 D.3 Termelési és imporadók és -ámogaások egyenlege D.4 Tulajdonosi jövedelem B.5g Elsődleges jövedelmek egyenlege, bruó (Bruó nemzei jövedelem, GNI) $II.2. Jövedelmek másodlagos eloszása számla B.5g Elsődleges jövedelmek egyenlege, bruó (Bruó nemzei jövedelem, GNI) D.5 Folyó jövedelem- és vagyonadók D.61+D.62+D. Társadalombizosíási hozzájárulások, juaások, egyéb jövedelemáualások B.6g Rendelkezésre álló jövedelem, bruó $II.4. Jövedelmek felhasználása számla B.6g Rendelkezésre álló jövedelem, bruó P.3+D.8 Végső fogyaszási kiadások+nyugdíjkorrekció B.8g Megakaríások, bruó B.12 Folyó külső egyenleg ESZKÖZÖK VÁLTOZÁSA KÖTELEZETTSÉGEK ÉS A NETTÓ VAGYON VÁLTOZÁSA $III.1. Tőkeszámla B.8g Megakaríások, bruó B.12 Folyó külső egyenleg P.51g+P.52 Állóeszköz-felhalmozás, bruó+készleválozás P.51c Állóeszköz-felhasználás D.9+NP+P.53ado/kapo őkeranszfer+ egyéb B.9 Neó hielnyújás(+) vagy Neó hielfelvé( ) $III.2. Pénzügyi számla B.9 Neó finanszírozási képesség (+) vagy Neó finanszírozási igény ( ) F.A Pénzügyi eszközök neó beszerzése F.L Köelezeségek neó felmerülése F.1 Moneáris arany és SDR F.2 Készpénz és beéek F.3+F.4 Hielek és Hielviszony megesesíő érékpapírok F.5 Részvények és részesedések F.6+F.7+F.8 Egyéb FORRÁS

59 2.2.1 Leonief modell (inpu-oupu elemzés) Wassily Leonief a P=CI+I+C (5) azonosságo felhasználó modelljéér 1973-ban Nobel díja kapo. Nevezeesen, Leonief a vállalkozásoka alábonja az azonos ermékeke gyáró vállalaokra, amelyeke ágazaoknak hívunk. Amennyiben ez a feloszás képesek vagyunk kivielezni, akkor a ermelő felhasználások négyzees márixa leheővé eszi az ágazai kölcsönös függőségi viszonyok felérképezésé, a különböző ágazaok felhasználási-kibocsáási (inpu-oupu) elemzésé. A ermelő felhasználások márixának egy ado eleme az muaja, hogy az oszlopban szereplő ágaza a sorban szereplő ágazaól mekkora érékben vásárol. A ermelő felhasználáson felüli vásárlásoka (jelen eseben a beruházásra és fogyaszásra kölö összege) végső felhasználásnak (V) nevezzük. Példakén egy ké ágazara (ágazacsoporra) bono gazdaságban az (5) egyenle az alábbi formá öli 33 : P 1 CI P2 CI CI CI V V 1 2 Leonief feléelezi, hogy az egyes ágazaok egymás közöi köléseinek aránya válozalan. Ez az jeleni, hogy a eljes kibocsáás érékével végigoszva a ermelő felhasználási márix megfelelő elemei megkapjuk az egyes ermékek 1 hrivnya érékű kibocsáása során felhasznál ermékek éréké, ami ráfordíási együhaónak nevezünk: r R r r r CI P1 CI P CI P2 CI P A feléelezés szerin fix ráfordíási együhaóka érelmezhejük echnológiai adoságnak, amennyiben az áraka fixnek éelezzük fel. Ha rij>0, akkor a j-edik ágaza (oszlopban) közvelenül felhasználja az i-edik erméke (sorban), magyarán a j-edik ágaza közvelenül függ az i-edik ágazaól. Amennyiben rij=0, de rik>0 és rkj>0, akkor a j-dik ágaza nem használ fel közvelenül i-edik erméke, viszon a j-edik ágaza felhasznál k-adik erméke, aminek az előállíásához szükség van i-edik ermékre. Ilyenkor az mondjuk, hogy a j-edik ágaza (másod fokon) közveve függ az i-edik ágazaól. Egy gazdaságo eljesen összefüggőnek nevezünk, ha 33 A KSH honlapján Ágazai Kapcsolaok Mérlege (ÁKM) címszó ala alálhaó: hps:// 59

60 minden ágaza függ minden ágazaól (közveve vagy közvelenül). N ágaza eseén egy eljesen összefüggő gazdaságra ehá igaz lesz: N 1 0 R k0 ahol R k az R márix k-adik haványá jelöli. Amennyiben a gazdaság nem eljesen összefüggő, akkor R márixo az alábbi módon lehe felbonani: R 0 Ekkor az első ágazacsopor függelen a második ágazacsoporól (oszlopban). A Leonief modell alapválozaa ehá az alábbi: 11 R R k Tömör jelöléssel: P1 r P2 r r r P RP V P1 V P2 V 1 2 ahol az aláhúzás vekor a dupla aláhúzás márixo jelöl. Ez a eljes kibocsáásra megoldva kapjuk, hogy: 1 P E R V ahol E az egységmárixo jelöli, az R annak inverzé, az 1 E R márixo pedig Leonief - inverznek. E márixo Leonief - márixnak nevezik A Leonief-inverz léezésé és nem negaíviásá az úgyneveze Simon-Hawkins feléelek bizosíják. Nevezeesen, ha az alábbi feléelek közül valamelyik eljesül, akkor léezik Leonief-inverz: 1) Van olyan y>=0, hogy y>ry (R primálisan produkív), illeve van olyan p>=0: p>pr (R duálisan produkív), ahol R márix nemnegaív négyzees. (Gale-féle produkiviási éel) 2) R márix végelen haványsora (Neumann-sor) konvergens (haáréréke a Leonief inverz) 3) R márix domináns sajáéréke (abszolú érékben a legnagyobb) 1-nél kisebb. A sajáérék az s x Rx, x 0 felada megoldása s skalárra. Ez a megoldás az muaja, hogy ágazaonkén pénzben ado végső felhasználáshoz mennyi eljes kibocsáás szükséges ágazaonkén pénzben kifejezve. Ennek megfelelően a Leoniefinverz márix egy eszőleges eleme megmuaja, hogy az oszlopban szereplő ágaza egységnyi 60

61 végső kibocsáásához a sor szerini ágaza eljes ermeléséből mennyi szükséges (pénzben kifejezve). Teljesen összefüggő rendszernél ez a Leonief - inverz szigorúan poziív: ha egy ágaza ermel, akkor az összes ermel. A Leonief alapmodell maemaikai duálisá véve szinén közgazdasági szemponból érelmes modell kapunk. Nevezeesen, ovábbra is fix ráfordíási együhaó márix melle mos az feléelezzük, hogy a kibocsáo mennyiségek állandók és az árak válozhanak. Jelöljük az árak vekorá B -vel. Ekkor az alapmodell duálisa: Tömören: r B, B B, B VA VA , r21 r 22 r B BR VA 2 ahol VA ágazaonkén az árban foglal hozzáado érékek vekorá jeleni. I áron nem felélen egységára érünk (de az is lehe), hanem egy ado mennyiség uán fizeendő pénzösszege (ára). Tehá ez a duális egyenle ponosan az YG=P-CI (6) egyenle P=CI+YGre rendeze formája (ekkor B nyilván a eljes megermel mennyiség uán fizee ára jelöli: B P ). Ez megoldva B árra: B VA E R 1 Hasonlóan a primális feladahoz, ez a megoldás az muaja, hogy ágazaonkén ado éréköbble eléréséhez mennyi árbevéel kell ágazaonkén elérni. Teljesen összefüggő rendszernél a Leonief - inverz szigorú poziíviása mos az jeleni, hogy ha egy ár szigorúan poziív, akkor az összes öbbi ár is szigorúan poziív. A Leonief-modell prakikus kérdések megválaszolására szülee. Úgy, min például: ha gazdaság valamely ágazaainak kibocsáása válozik, akkor ez mekkora kibocsáás vagy impor - válozás indukál? ha válozik valamelyik ermék ára, akkor az milyen haással lesz a öbbi ermék árának módosulására; az előző kérdés vámokra kierjesze alkalmazása például megmuaja, hogy egy vám kövekezében mennyi lesz a ényleges vámvédelem (effecive rae of proecion); ugyanis egy vám kiveésével nemcsak a vámmal véde ermék ára nő, hanem azon ermékek előállíási kölsége, amelyek ez a erméke felhasználják Keynes i modell 61

62 John Maynard Keynes jeleni az ámenee a jószágfogalomra épíő uralkodó elméle és a pénzáramlásokra épíő számvieli megközelíés közö. Keynes pénzáramlásokban kezde gondolkozni, de The General Theory of Employmen, Ineres and Money (1936) című legnagyobb haás gyakorló munkájában öbbnyire megmarad a hagyományos fogalmi rendszerben alán azér, hogy megérsék. A pénzáramlási logika eseében az összes definíció szükségképp pénzáramláshoz köö; míg az uralkodó elméleben jószág-áalakíási szemléleében minden fogalom jószághoz köö. A lényege érinő ké különbség: (1) a vállala Keynes-nél sem kremaiszikus, ezér nevezem az elmélei nemzei számvielnél vállalkozásnak a nem banki kremaiszikus szereplőke. A vállala a hagyományos definíció szerin olyan gazdasági szereplő, amelyik képes cserélni 34 és ermelni (jószág-áalakíás a meggazdagodás érdekében, melynek során a gazdaságban lévő eljes jószágmennyiség válozik). (2) a beruházás nem az a pénzkölés jeleni, amin felül a jövőben öbble pénzbevéel szerene realizálni a szereplő, hanem a hagyományos definíciónak megfelelően őkevásárlás jelen, ahol őkén ermeléssel előállío ermelésben öbbször felhasználhaó jószágo érenek. Ennek megfelelően az amorizáció sem a múlbeli beruházások kölségkén való elszámolása, hanem a őke elhasználódása a ermelés során. Ennek megfelelően a eljes gazdaságban az amorizáció méréké úgy udjuk meghaározni Keynes szerin, ha meghaározzuk, hogy mennyi beruházásra lenne szükség ahhoz, hogy a őke mennyisége ponosan az időszak eleji szinen maradjon. Ami a szokásos szóhasználao illei, őkének nevezik a kalapácso és őkének nevezik a pénz is (őkepiac). Az elméleben használ sandard őkedefiníciónak a pénz nem felel meg. Ami a őke megkülönbözeő jelenőségé illei a kapialisa gazdaságokban, kalapács léeze a feudalizmusban is. Hogyan lehe akkor megkülönbözeő jellemző ez a őke a kapialisa gazdaságban? Tehá, ha olyan őkefogalma szerenénk az elméleben, ami: 1) hasonlí a mindennapokban használ őkefogalomra (kalapácsra és a pénzre is asszociálhaunk), és 2) gazdasági rendszerek közö megkülönbözeő jellemzőnek véljük akkor nem definiálhajuk a szokásnak megfelelően. A problémá kizárólag számvieli kereben udjuk kielégíően megoldani. Tőke a kremaiszikus szereplő összes forrása. A őke lényege ehá, hogy: 1) nem eszköz, hanem forrás. A forrás sokféle eszközben ölhe ese, akár kalapácsban, akár pénzben. 2) és ez a forrás öbblepénzszerzés érdekében használják fel. Tehá a kalapács kizárólag a kremaiszikus szereplő kezében válik őkévé. Kremaiszikus szereplő nélkül őke sem léezik. 34 Az, hogy a hielművele nem csere, min lájuk majd a III/1-es ponban mos ne zavarjon senki, akkor adjuk hozzá a hielfelvéel leheőségé is. 62

63 J. M. Keynes a fen emlíe munkájában a nagy gazdasági válságra (is) magyarázao adó modell akar alkoni, hogy ezálal udományosan megalapozo gazdaságpoliikai javaslaoka lehessen megfogalmazni a válságból való kilábaláshoz. Úgy gondola, hogy az uralkodó egyensúlyi elméle egy speciális esee az ő elméleének; ezér ada könyvének az Álalános elméle címe. Keynes gondolaainak érelmezéséről a mai napig via van. A mi szinünkön a részleekbe menő ponos érelmezésnek nincs jelenősége, mer az i bemuao modell is elégséges Keynes legfonosabb üzeneének bemuaására Egyszerűsíe Keynes-i modell Keynes kiindulásképp a YG=I+C (6) egyenlee használja (a G indexe elhagyom a ovábbiakban). Ebből a számvieli azonosságból úgy udunk közgazdasági modell készíeni, ha észben arjuk, hogy a gazdaság működése a ársadalmi szabályok kereei közö a szereplők dönéseinek szándékol és nem szándékol eredménye; a dönések (a dönések egy része) pedig ervek eredménye. Nyilván, ha mindenki megvalósíja, ami elerveze, akkor nem váloza ervein, így viselkedésén: ez a szokásos egyensúly - fogalom a közgazdaságanban. 35 Ennek megfelelően, ha az egyenle válozói nem megvalósul (ex pos) adaoknak ekinjük, hanem a szereplők erveinek (ex ane), (ahol az e index erve, azaz várakozás expeced - jelöl), akkor egyensúlyban igaz, hogy: Y e =C e +I e Magyarán a gazdaságban végső felhasználásra kínál ermékek éréke (Y e ) egyensúlyban pon megegyezik a felhasználni kíván ermékek összérékével (C e +I e ). Azaz: Y S =Y D Persze az a ény, hogy érékben megegyezik a keresle és a kínála, még nem jeleni, hogy az érék mögö az ár és mennyiség is azonos a ervekkel, ehá hogy valóban egyensúlyban vagyunk. Keynes célja a arós munkanélküliség magyarázaa vol. Természees feléelezés, hogy a foglalkozaás és a ermelés fizikai mennyisége poziív kapcsolaban van. Így viszon a számvieli azonosságból ve pénzben kifejeze ermeléssel önmagában nem megyünk sokra: a pénzben kifejeze ermelésnövekedés jelenhe akár fizikai érelemben ve ermelés csökkenés, ha az árak jobban nőnek, min amennyivel a ermelés fizikai nagysága visszaesik. 35 A jáékelméle egyik úörője az 1994-ben Nobel díjjal jualmazo John Forbes Nash uán elneveze Nashegyensúly annyiban különbözik a szokásos (walras-i) egyensúlyól, hogy Nash-egyensúlyban senkinek sem érdemes válozani dönésén a öbbiek dönésé adonak véve, ahol mindenki a másik szereplő dönései közvelen veszi figyelembe, míg a szokásos (walras-i) egyensúly eseében a szereplők nem a öbbiek dönésé veszik közvelen figyelembe, hanem az anonim (érsd: konkré szereplőől függelen) piaci áraka. 63

64 Tehá a munkanélküliség elemzéséhez á kell érnünk a pénzben kifejeze válozókról valamilyen módon a ermékek fizikai mennyiségé ükröző válozóra. Ezzel egyben az érékben mér keresle és kínála egyensúlyánál kizárjuk az árak leheséges elérésé a ervekől és a szokásos egyensúlyfogalma kapjuk. Az áérés nem riviális, lévén különböző ermékeke kellene összegezni egyelen fizikai mérőszámba. A szokásos megoldás szerin az árak válozásá oly módon küszöbölik ki, hogy egy időszak ala a ényleges pénzáramlásokkal, azaz a ényleges árakon mér GDP helye egy ado rögzíe időszak áraival mér GDP-re számíják á a ermelés éréké. Az előbbi mérés folyóáron vagy nominális árakon mér GDP-nek, az uóbbi reál árakon vagy bázisáron mér GDP-nek nevezzük. A viszonyíási alapkén szolgáló időszako pedig bázisidőszaknak hívjuk. Ha egy eszőleges időszakban folyóáron számíva ugyanannak a jószágkosárnak az ára p- szerese a bázisidőszaki árakon számío árnak, akkor p- árszínvonalnak nevezzük, (p-1)-e inflációnak (π), ha poziív és deflációnak, ha negaív. 36 Ebből az áérésből világos, hogy különböző jószágkosarakból számío árszínvonal is álalában különböző. A (6)-os egyenleben például minden bizonnyal a eljes gazdaság végső felhasználásá ükröző jószágkosár különbözik a fogyaszási javak és beruházási javak srukúrájáól. A eljes gazdaság kibocsájási srukúrájá alapul vevő árindex ehá nem fogja ükrözni a reál GDP összeevőinek alakulásá. Ha a srukúra válozha márpedig válozik az arányos növekedés leszámíva, akkor egyálalán nem bizos, hogy a foglalkozaás nő amennyiben a GDP nő: ezen esheőséghez elég például, ha csak a relaíve kevesebb munká felhasználó ágazaok (őkeinenzív erméke gyáró ágaza) kibocsáása nő jobban. Magyarán, a mikroökonómia ankönyvekből a vállalai ermelési függvény analógiájára áve aggregál ermelési függvény (a maximálisan elérheő reál GDP- adja meg a felhasznál ermelési ényezők függvényében, ehá a valamilyen módon összegze felhasznál reálőke és felhasznál munka függvényében) egy hiel és elszánsággal (F. Hahn, Money and Inflaion, 1982, 36.o.) aggregál ermelési függvény, mer csak akkor igaz, ha a ermelési echnológia mind a fogyaszási, mind a beruházási javakra azonos. Ennek illuszrálására vegyük az alábbi példá. Az egyszerűség kedvéér éelezzük fel, hogy csak egyelen fogyaszási és egyelen beruházási jószág van, melyek különböznek. Így egyrész nem probléma fizikai mérékegységben megmérni a kibocsáás, másrész a fogyaszási és ermelési javak srukúrája eljes mérékben különbözik. A bázisidőszakul válaszo nulladik időszakban és egy kövekező időszakban három esee ekinve ismerjük e ermékek fizikai mennyiségé és árai: adaok P CC reál + P II reál = GDP nom nominális válozókból visszaszámolva a reál válozóka arányok időszak P C P I C fiz Ifiz C nom I nom GDP nom P GDP reál C reál I reál GDP reál C fiz/i fiz C reál/i reál ,33 2,22 36 Nyilván az árszínvonal függ aól, hogy milyen jószágkosár árá ekinjük. Az Európai Unióban például a lakossági fogyaszás az egységes COICOP (Classificaion of Individual Consumpion by Purpose) rendszerezés alapján készíik. 64

65 , ,67 48, ,33 5, ,24 580,00 483,33 96, ,33 5, , ,00 180, ,33 2,22 A bázisidőszakban a reál és nominális GDP egybeesik, csakúgy, min a reál és nominális fogyaszás és beruházás, lévén ez az időszak a viszonyíási alap. Az első észrevéel, hogy a reál fogyaszás (200) nem egyezik meg a fogyaszási jószág fizikai mennyiségével (100), illeve a reál fogyaszás és beruházás aránya (100/45) is más, min a fizikai javaké (100/30), lévén ez befolyásolja a bázisidőszaki árarány. Ezér egy fizikai javakban mér arányos (akár nulla) növekedés válozó relaív árak melle szükségképp válozaja a reál fogyaszás és reál beruházás arányá. Csak abban az eseben marad arányos növekedés eseén a fogyaszás és beruházás aránya válozalan, ha a fogyaszási illeve beruházási javak árarányai sem váloznak. Tehá csak ebben az eseben nem hibás úgy gondolni a reálválozókra, min fizikai mennyiségek volumené muaó válozókra. A szokásos gyakorlanak megfelelően alkalmazzuk mi is a nominális válozókról való áérés reál válozókra, de észben arva, hogy ez csak akkor korrek, ha az összes árarány válozalan. Továbbá, valahányszor a reál fogyaszás és reál beruházás aránya válozik, csak akkor udjuk a foglalkozaás ponos nagyságá meghaározni az aggregál ermelési függvényből, ha az éelezzük fel, hogy mind a fogyaszási, mind a beruházási javaka gyáró ágazaok ermelési függvényei azonosak. A ovábbiakban a reálválozóka kis beűvel jelöljük. Az egyszerűség kedvéér feléelezzük, hogy a reál hrivnyában kifejeze ényleges (ex pos) kínála (y) mindig annyi, min ami előre elervezek (y e =y s =y), valamin hogy a erveze reál fogyaszás a reál GDP ismer függvénye: c e (y)=c(y). E feléelezés mögö az a számvieli azonosság húzódik meg, hogy a GDP- felfoghajuk egy érékben kifejeze áruömegnek (szokásosan ekkor az mondjuk ermelés ), illeve jövedelemnek, lévén az elado ermékek valakinél jövedelme generálnak. Ha nem adják el más szereplőnek az összes erméke, akkor úgy érelmezzük, hogy maga a vállala vásárolja meg sajá magáól (készleválozás, variaion of socks, vs). Minhogy csak a ényleges beruházások nem egyeznek meg feléelezés szerin a erveze beruházásokkal, ezér egyensúlyon kívül csak a ényleges beruházások érnek el a erveze beruházások érékéől. Ez az elérés az alábbi módon érelmezzük: ha az elérés negaív, vagyis ha nem sikerül a vállalanak a erveze érékben beruházni, akkor ennek oka, hogy a vállala nagyobb érékben képes eladni, min erveze; vagyis feléelezésünk melle fizikai mennyiségben is öbbe ad el, min erveze. Ennek kövekezében készleei csökkennek. Fordío eseben, ha az elérés poziív, vagyis ha készleei nőnek, akkor nem sikerül annyi eladnia, min erveze. A erveze beruházásoka szándékol beruházásoknak is szokás nevezni. A ényleges beruházás ehá i=i e +vs, egyensúlyban vs=0. Az egyszerűsíe Keynes-i modell egyensúlyi egyenlee ehá: y=c(y)+i e 65

66 Téelezzük fel, hogy a fogyaszási függvény lineáris, azaz: c(y)=c y+c a, ovábbá, hogy az auonóm fogyaszás (a jövedelemől függelen fogyaszás c a, illeve jelen eseben a közösségi fogyaszás más szóval kormányzai kiadás - g), és a szándékol beruházások (i e ) összege mindig nagyobb, min nulla. Ha feléelezzük, hogy a fogyaszási haárhajlandóság c kisebb, min 1 (végelen kis hrivnya reál jövedelem-növekményből ennél a növekménynél is kevesebb c reálhrivnyá köl el a házarások összessége fogyaszásra): 0 1, akkor az összkeresle a y ermékek irán laposabb, min 45 fokos egyenes, az összkínála maga a 45 fokos egyenes, így léezik egy sabil egyensúly: Vagyis amennyiben a erveze keresle alacsonyabb, min a ényleges kínála, akkor a vállalaok nem udják eladni az összes erméke: a vállalaok a szándékol beruházásokon felül (amiben lehe akár erveze készleválozás is!) készleeike a nem erveze módon növelik (vs poziív). 37 Az, hogy ez az egyensúly sabil, a muliplikáor haás bemuaásával köjük össze. Nevezeesen, éelezzük fel, hogy a kormányza megnöveli a reálkiadásai és nézzük meg, hogy ennek haására hogyan és mennyivel nő a GDP! (A számozás az igazodási mechanizmus lépései jeleni.) 37 Tehá a nem erveze készleválozások módosíják a erveze kereslee (y D ) a ényleges kereslere ezálal bizosíva, hogy a ényleges (megvalósul) keresle szükségképp megegyezik a ényleges (megvalósul) kínálaal. 66

67 F, erveze y S c (c dg) c dg dg 1 A B y D 45 0 dg c dg F, ényleges 1) Amikor a kormányzai kiadások dg-nyivel nőnek, akkor az áruk iráni keresle y D is ugyanennyivel megnő. Vagyis nem vagyunk öbbé a kiinduló A egyensúlyi ponban: a reál hrivnyában kifejeze a keresle nagyobb, min a kínála. A megvalósul keresle (vásárlás) mindig azonos a megvalósul kínálaal (eladás). Minhogy a kínála feléelezés szerin mindig ényleges (ehá a kiindulóponban A), ezér szükségképp a ényleges (megvalósul) kereslee marad el a erveze keresle érékéől: a készleválozás alacsonyabb az elervezehez képes. Más szóval, a erveze beruházások (melyben készleválozás is szerepelhe) magasabbak volak, min a ényleges beruházások: i e -dg=i 2) A vállalaok nyilván végre akarják hajani erveike, vagyis vissza akarják állíani készleeke a erv szerini szinre, ezér növelik a ermelés (kínálao) dg-vel. Ezzel egyben visszapumpálnak dg reáljövedelme a gazdaságba. 3) A nagyobb reáljövedelem c -nyi hányadá a házarások elkölik, vagyis ennyivel megin csak megnő a keresle. Ez megin csak az jeleni, hogy a ényleges kínála alacsonyabb, min a erveze keresle, vagyis a készleek megin csak nem szándékol módon csökkenek. 4) A vállalaok ezér növelik a reál hrivnyában kifejeze kínálao c dg-vel A feni folyama egészen addig folyaódik, amíg el nem juunk az új egyensúlyba: dy=dg+c dg+c (c dg)+ vagyis (a végelen mérani sor összegképlee alapján): ÁLLÍTÁS: muliplikáor - haás 1 dy dg 1 c' 67

68 Egy auonóm reál kereslenövekedés nagyobb mérékű reál jövedelemnövekedés idéz elő, min a kiinduló kereslenövekedés. Amennyiben nem reálválozókban érvelünk volna, akkor ugyanez az állíás olyan formában lenne igaz, hogy egy hrivnyában kifejeze auonóm kereslenövekedés nagyobb nominális GDP növekedés eredményez, min az eredei kereslenövekedés. Ebben az eseben a ermelés nem felélen nő, mer a megnövekede pénzben kifejeze kereslee megnövekede árakon is ki lehe elégíeni (neoklasszikusok állásponja). Noha ez a modell igen egyszerű (egyelen egyenle egyelen válozóval), nem csak a muliplikáor haás bemuaására alkalmas. Elmélei szemponból a megakaríási paradoxon a muliplikáor - haásnál is fonosabb: ÁLLÍTÁS: megakaríási paradoxon Aól, hogy a szereplők megakaríási haárhajlandósága nő, a reál hrivnyában kifejeze eljes megakaríás még nem fog nőni (megakaríási paradoxon). Vagyis nem a megakaríások haározzák meg a beruházásoka, hanem fordíva, a beruházások a megakaríásoka. Ennek oka riviális: ha nem vásárolnak az emberek, akkor a vállalaok ermékei irán is csökken a keresle, azaz a ermelés csökkenni fog. Ezzel a gazdaságban kevesebb jövedelem kelekezik, és hiába spórolják meg nagyobb hányadá a zsugorodó jövedelemnek. Az uralkodó elméleel homlokegyenes elérő oksági irány a meggazdagodás alaplogikájának udhaó be. Az uralkodó elméleben a meggazdagodás alaplogikája oikonomia Á-(P)-Á ; ennek megfelelően a megakaríás úgy kell elképzelni, hogy ha a búzá nem esszük meg, akkor az megmarad és elveve még öbb búza lesz belőle. Keynes elméleében a meggazdagodás alaplogika pénzgazdaság lévén pénz elkölésével indul. Ennek megfelelően a megakaríásra úgy kell gondolni, min a banánra, ami ha nem eszünk meg, akkor elrohad; ha nem vásárolnak az emberek, akkor nyilván nincs szükség a ermelés növelésére és így beruházásra sem. A megakaríás maradványválozó (reziduális válozó). Az uralkodó elméle szóárában Keynes megakaríási paradoxoná úgy szokás mondani, hogy a megakaríás nem válik auomaikusan beruházássá. Vagyis a megakaríás növekedése csak akkor jár ermelésnövekedéssel, ha ezzel a beruházás is növekszik. De még egyszer, ez a megfogalmazás félrevezeő: a beruházások növekedése okozza a megakaríások növekedésé. A logika nem az, hogy a vállalkozások elhaározzák, hogy öbbe spórolnak, hogy majd öbbe ruházzak be sajá forrásból, hanem az, hogy elhaározzák, hogy öbbe ruháznak be és emia öbb megakaríásuk is fog kelekezni. Ez az aszimmeriá a vállalkozások és házarások közö Michel Kalecki-nek ulajdonío, de írásban Káldor Miklósnál (Nicholas Kaldor (1956), Alernaive Theories of Disribuion. Review of Economic Sudies, 23 (2): o) alálhaó monda foglalja össze: A kapialisák az keresik meg, ami elkölenek, a munkások pedig az kölik el, ami megkeresnek. Keynes ennek az állíásnak (1930, The Treaise on Money, p. 139) az Óesamenumból ve özvegy korsója (widow s cruse) elnevezés ada: a vállalkozók összes profija (PR) párhuzamosan mozog a beruházásokkal (I) illeve a profiból való fogyaszással 68

69 (CK), vagyis: PR=I+CK. Vegyük észre, hogy ez nem más, min a (4 )-es egyenle: S=PR-CK=I. F, erveze y S A y D B 45 0 F, ényleges Egy pénzgazdaságban ehá a beruházások jászák a közponi szerepe; ekkor viszon szerencsés lenne, ha a beruházásoka nem kívülről adnánk meg a modellben IS- LM modell Szokás szerin Keynes modelljé az IS-LM modellel azonosíják; de az IS-LM modell az 1972-ben Nobeldíjjal jualmazo Sir John Richard Hicks (1937, "Mr. Keynes and he 'Classics', A Suggesed Inerpreaion", Economerica, 5(2): ) íra fel. Az IS-LM modellben a beruházás endogén, azaz a modell álal meghaározo és nem a modellalkoó álal kívülről megado (exogén) válozó. Hicks feléelezi, hogy a eljes gazdaságban a szándékol beruházások reál hrivnyában kifejeze éréke fordíoan függ a reál kamalából: i r (r), i e ahol 0. r E feléelezés az alábbi érveléssel szokás aláámaszani: a vállalaok ruháznak be, ehá a vállalanak 69

70 kell meghaározni a beruházásra vonakozó dönési szabályá. Nyilván azér pumpál a gazdaságba beruházáskén pénz a vállala, mer eől nagyobb nyeresége remél, min a pénz egyéb felhasználási módjaiól. Pénzhez hiellel juhaunk, ehá a pénzhez való hozzájuás kölsége a kama. Ennek megfelelően a pénz beruházásra való elkölésének az alernaíva kölsége is a kama. Ha a kama várhaóan alacsonyabb, min a sajá beruházású projek nyeresége, akkor a vállalanak megéri beruházni. Így minél alacsonyabb a kamaláb, annál öbb olyan projekleheőség lesz, amelyik jövedelmező, ehá annál öbbe köl a vállalaok összessége beruházásra és fordíva. Technikai oldalról nézve, amennyiben a szándékol reál beruházás a reál kamaláb függvényének esszük meg, akkor ké ismerelenünk van y és r, de csak egy egyenleünk: y=c(y)+i(r), ehá egy újabb egyenlee kell a rendszerhez írni, ami végső soron meghaározza a kamalába. A kamaláb a hiel ára, ehá egy ado időszaki valamilyen pénzben kifejeze eljesíés (például hielbe ado pénzér vagy áruér) és e eljesíésér cserébe elismer öbble-arozás aránya, ahol elismer arozáson a jövőbeli időszak(ok)ban fizeendő eljes összege érem. Ez szokás helyelenül röviden úgy mondani, hogy mai pénz holnapi pénzre cserélésének ára. A piac a csere helye; ehá ezek szerin a kamaláb a pénzpiacon haározódik meg, ahol (mai) pénz cserélnek (holnapi) pénzre. Azér helyelen különböző időszaki pénzek elcserélésekén gondolni a kamaláb kapcsán, mer olyan, hogy holnapi pénz nincs (min ahogy holnapi alma sincs). A holnapi pénz egy pénzre szóló köveelés (kövény). Tehá a pénzpiacon kövény cserélnek pénzre. És akkor a kövénypiacon mi cserélnek mire? Ugyanez? Akkor a pénz és kövénypiac azonos. Akkor nincs minden jószágnak ára? Minden bizonnyal a pénz keresleének és kínálaának egyensúlyá (már ha egyálalán van érelme a pénz kapcsán keresleben és kínálaban gondolkozni) nem szerencsés pénzpiacnak nevezni annak ellenére, hogy így szokás és én is így fogok enni, mer szükségképp eggyel kevesebb piac van, min jószág : a pénznek ebben az érelemben nincs piaca. Min láuk, a hagyományos (rossz) pénzdefiníció szerin a pénz olyan jószág, ami álalános csereeszköz (azér fogadom el, hogy az időszakon belül ovább cseréljem), érékőrző (ké időszak közö lehe vele cserélni) és elszámoló egység. Ezek szerin a szereplők azér aranak pénz, hogy cseréljenek vele az időszakon belül és hogy cseréljenek vele az időszakok közö. Az előbbi ranzakciós pénzkereslenek, az uóbbi spekulációs pénzkereslenek nevezzük. A fogyaszó (házarás) ermészeesen az érdekli, hogy mennyi jószágo ud megkapni pénzéér, hiszen célja a szükségle-kielégíés. Más szóval mindig reál érelemben gondolkozik. A pénzpiacon a pénz keresleének és kínálaának egyensúlya az jeleni, hogy a nominális pénzkínála megegyezik a nominális pénzkeresleel; a ranzakciós és spekulációs pénzkeresle viszon reál pénzkeresle, ezér árszínvonallal korrigálni kell: M MS=MD pm y r S d, 70

71 ahol MS a nominális pénzkínála, p az árszínvonal, y a reál jövedelem, r a reál kamaláb. Az uralkodó elméle problémai nem állnak meg a Hahn-problémánál: vegyük észre, hogy a spekulációs pénzkeresle az időszak végén arani kíván pénzmennyiségre vonakozik; ehá ez sock pénzkeresle. A ranzakciós pénzkeresle viszon az időszakon belül arani kíván pénzmennyiségre vonakozik; vagyis az időszakon belüli különböző időponokban arani kíván pénzmennyiségre. Minhogy ez a pénzmennyiség az időszak alai ranzakciók végrehajására szolgál, ezér erre a pénzkereslere, min flow pénzkereslere gondolunk. Minhogy különböző időponokra vonakozó keresleekről van szó, ezér nincs érelme összeadni őke. Ez is oka az uralkodó pénzelméle sock-flow problémájának (azon felül, hogy a jószág hibásan jelenhe egyszerre sock-o és flow-). Tehá a különböző időponokban a különböző szereplők különböző célból akarnak pénz arani. Az időszak alai pénzkereslee az időponok pénzkeresleeinek álagakén érelmezhejük. Ez ingadozha, de a gazdaságban lévő pénz szükségképp van valakinél: a erveze és énylegesen arani kíván pénz ehá a ervek válozásán kereszül kerül egyensúlyba, mely igazodás a pénzpiacon a pénz árának, a reálkamalábnak az igazodásán m m kereszül megy végbe. Feléelezzük, hogy 0, 0, azaz magasabb reálkamaláb r y eseén kevesebb reál pénz akarnak arani a fogyaszók minden más válozalansága melle, és magasabb reáljövedelem eseén pedig öbbe. A reál és nominális kama közö a kapcsolao szinén egyszerűen levezehejük abból, hogy a reál válozók eseén a viszonyíási alap a különböző időszakok pénzének éréke közö az, hogy azonos jószágkosara mennyi pénz vásárol meg a különböző időszakokban. R nominális kamaláb melle 1hrivnya idén jövőre (1+R) hrivnyá ér. Ha egy ado jószágkosara idén ponosan 1 hrivnyáér udunk megvásárolni, és jövőre p-ér, akkor a reálkamaláb azaz 1 R 1 R az a kamaláb, ami a öbble-jószágkosárban mérünk: 1 r, azaz alacsony p 1 R infláció eseén r R. Ezér szokás hüvelykujj-szabálykén az az összefüggés 1 használni, hogy a nominális és reálkamaláb közö az infláció az elérés. A GDP a végső felhasználásra megermel áruk éréké jeleni. Ennek megfelelően a reálválozókkal felír egyensúlyi GDP- meghaározó egyenlee árupiaci egyensúlyi feléelnek nevezik: y c y Ehhez a feléelhez a pénzpiaci egyensúlyi feléel hozzáírva ismé megoldhaó a modell: i r M S md y, r p 71

72 Az árupiaci egyensúlyi feléel IS görbének (Invesmen-Saving curve) is szokás nevezni, lévén i=s azonosságo aralmazza a könyvelés (4 ) egyenlee alapján: y=c(y)+i(r)=c(y)+s(y). Az IS görbe ehá az árupiaci egyensúlyi ponoka muaja a reálkamaláb és a reáljövedelem függvényében; vagyis nem nemzei számvieli pénzáramlási azonosság, hanem a szereplők ervei muaja. A pénzpiaci egyensúlyi ponoka meghaározó egyenlee LM görbének hívják (Liquidiy Money curve). Az LM görbe ehá a pénzpiaci egyensúlyi ponoka muaja meg a reálkamaláb és a reáljövedelem függvényében. Ha feléelezzük, hogy a pénzkeresle az alábbi speciális alakra hozhaó, akkor az LM görbe az úgyneveze mennyiségi pénzelmélee adja, amennyiben feléelezzük, hogy a pénzkeresle nem függ a kamalából. Tehá, ha feléelezzük, hogy m r y m ry azaz: Feléelezve, hogy m d 1 r v konsans: M pm 1 M m d d r ry py Mv py d, alakú, akkor: d A jobb oldali ag a piacra vi ermékek pénzben kifejeze éréke, azaz ennyi érékben adak el ermékeke pénzér az időszak ala (flow). A bal oldali ag akkor szükségképp az fejezi ki, hogy ponosan ugyanannyi érékű pénz cserél gazdá: az időszak ala álagosan rendelkezésre álló nominális pénzmennyiség (sock) megszorozva a pénz forgási sebességével (velociy of money) v-vel (egy időszak ala egységnyi pénzzel hányszor fizenek). A mennyiségi pénzelméle (quaniy heory of money) szerin a pénz forgási sebessége v fix, a ermelés y nagysága ismer; így ha a gazdaságban lévő eljes pénzmennyiség nő, akkor csak az árszínvonal nő. Ez az állíás a pénzsemlegesség (neuraliy of money) ana. Ebben a formában való kimondása azonban auologikus: előfeléelezzük, hogy y éréke ismer, ehá függelen az árszínvonalól majd ugyanaz az eredmény kapjuk vissza. Ez orvosolandó Rober Lucas 1995-ben Nobel - díjjal jualmazo neoklasszikus közgazdász a pénzsemlegesség hiéelé másképp próbála bizonyíani. A neoklasszikus közgazdasági elméle (neoclassical economic heory) szerin: 1. a gazdaság mindig (walras-i) egyensúlyban van (ehá öbbidőszakos álalános egyensúlyi kereben érvelnek) 2. a szereplők várakozásai racionálisak 3. (sokszor reprezenaív szereplős modellben gondolkoznak) Ami az első feléelezés illei: ha a gazdaság mindig egyensúlyban van, akkor miér foglalkoznak a neoklasszikus közgazdászok közgazdaságannal? Egyensúlyban ugyanis mindenki az csinálja, ami elerveze, semmiféle gazdasági probléma nem merül fel - gúnyolódik F. Hahn (1982) Money and Inflaion, című könyvében. 72

73 Racionális várakozások (raional expecaions) az jelenik, hogy a szereplők várakozásai nem orzíoak abban az érelemben, hogy a valóságban realizálódo válozó és a vár válozó várhaó éréke megegyezik. Másképp fogalmazva, ha például egy szereplő várakozásai ekinjük sokszor az árszínvonalra vonakozóan, akkor a vár és ényleges infláció közöi elérés hol erre, hol arra ér el vélelenszerűen oly módon, hogy elég sok megfigyelés eseében a poziív és negaív elérések kiolják egymás; és a legjobb előrejelzés a kövekező megfigyelés hibaagjára szinén nulla. Sok szereplő eseében egyelen jövőbeni árra vonakozó várakozások hibái a szereplők közö álagolódnak ki. Nehogy félreérsük: a racionális várakozások ehá nem definiálják, hogy milyen módon képzik a szereplők a várakozásaika. Sokféle várakozási viselkedés lehe racionális várakozás. A racionális várakozások ulajdonképp kikerülik a várakozási viselkedés meghaározásának problémájá. Ennek oka, hogy nincs olyan egységesen elfogado viselkedési szabály, min például a haszonmaximalizálási felada a fogyaszó dönésére. Racionális várakozások ehá olyan állapoo ekinenek, ahol a valóságban megfigyel válozó éréke nem mond ellen a vár válozó érékének, ehá nincs ok arra, hogy megválozassuk a várakozások kialakíásá meghaározó viselkedés; ennélfogva nincs szükség a várakozások kialakíásá meghaározó viselkedés explici ábrázolására sem. A reprezenaív szereplős modell az jeleni, hogy a gazdasági szereplők egyelen szereplővel is ábrázolhaók. Ez a fogyaszók eseében a Gorman-féle hasznosságfüggvény bizosíja. 38 Reprezenaív szereplők nagyon lekorláozzák az érelmesen kezelheő makroökonómiai kérdések köré, ugyanis a reprezenaív szereplős modellekben a evékenységek a szereplők közöi vagyon- és jövedelemeloszásól függelenek. Könnyen megmuahaó, hogy ez a feléelrendszer elégelen a pénzsemlegesség bizonyíására (Frank Hahn, Money and Inflaion, 1982, lásd ). Az IS görbe ábrán az egyszerűsíe Keynes-i modell ábrájából levezeve: 38 A Gorman - féle közvee hasznosságfüggvény az alábbi alakú: p1, p2, I i a i p1, p2 bp1, p I i v i 2 ahol az i index az i-edik szereplőre vonakozik. A közvee hasznosságfüggvény az ado árak és jövedelem melle elérheő legmagasabb hasznossági szine muaja meg: v p, p, I U x x 73 i 1 2 i i 1, A Gorman ípusú hasznosságfüggvény ehá addiív módon szeparálhaó úgy, hogy az a ag, ami a jövedelem együhaója b(p) minden szereplőre azonos, az a ag viszon, ami csak az árakól függ a i(p) lehe különböző miden szereplőre. Ebben az eseben az i-edik szereplő j-edik jószág iráni kereslei függvénye x j i p, p, I 1 2 i a b i p1, p p j p, p b p1, p p j b I i p, p Ha olyan szereplőknek adjuk össze az egyéni keresleei, akiknek a kövee hasznosságfüggvényei Gorman - alakra hozhaóak, akkor ulajdonképp a Gorman - alaknak megfelelően válaszo hasznosságfüggvénnyel rendelkező egyelen reprezenaív szereplővel is dolgozhaunk, akinek a jövedelme az egyéni szereplők jövedelmének összege. A Cobb-Douglas hasznosságfüggvény például ilyen

74 F, erveze r 1 <r 0 y S y D D=c(y)+i(r =c(y)+i(r 1 )+g 1) B y D=c(y)+i(r 0) y D =c(y)+i(r 0 )+g A di=i(r 1 )-i(r 0 ) 45 0 dy F, ényleges Minden leheséges kamalábra elvégezve és (r, y) érben ábrázolva adódik: r r 0 A * r 1 B * IS y Az IS görbé egymásba forgao ér-negyedek segíségével is levezehejük, amennyiben nem az y=c+i azonosságo, hanem az i=s azonosságo használjuk: 74

75 Az LM görbe egyszerű ábrázolása vége éelezzük fel, hogy a pénzkereslei függvény addiív módon szeparálhaó ranzakciós (k(y)) és spekulációs (l(r)) pénzkereslere: M my, r ky lr p Egymásba forgao ér-negyedekkel ábrázolva: A 45 fokos egyenessel megado derékszögű háromszög riviálisan adja az összegzés, lévén például k(y) az origóól a szaggao vonalig ar az M/p engelyen, onnan pedig a derékszögű háromszög oldalegyenlőségéből l(r). 75

76 Kiszoríási haás Az IS és LM görbék meszésponja meghaározza az a kibocsáás, ahol mind az árupiac, mind a pénzpiac egyensúlyban van. A modell szerin az alábbi gazdasági logika érvényesül a gazdaságban a kormányzai kiadások növelésén kereszül bemuava: r i(r)+g 1 LM dg g 1 C r 0 A * * B * IS r 1 y 45 o s(y)+(y) (A B): A kormányzai kiadások növelése megnöveli a kereslee az egyszerűsíe Keynesi modell logikája alapján. (A C): A megnövekede jövedelem növeli a ranzakciós pénzkereslee; de ado pénzmennyiség melle a ranzakciós pénzkeresle csak a spekulációs pénzkeresle rovására ud nőni, azaz megnő a kamaláb. (A erveze (spekulációs)pénzkereslee a növekvő kamaláb csökkeni le a ényleges pénzkínála nagyságára.) (B C): A megnövekede kamaláb haására azonban csökkennek a beruházások, ehá csökken a jövedelem. A kormányzai kiadások növekedésével ehá riviálisan nő a GDP, de nem olyan mérékben, min az egyszerűsíe Keynes-i modellben: az elérés kiszoríási haásnak (crowding ou effec) nevezik, lévén a magasabb kamaláb magánberuházásoka szorí ki; a GDP összeéele az állami és magánszféra hozzájárulásá illeően az előbbi javára módosul. Az egyszerűsíe Keynesi modellnél felmerül hiányosság, miszerin a beruházások kívülről volak megadva és ezálal végső soron a GDP is kívülről vol ado ehá megoldódo. Keynes modelljé a arós munkanélküliség magyarázaára dolgoza ki. Nevezeesen, Keynes állíása az alábbi: ÁLLÍTÁS Nincs mechanizmus a piacgazdaságban arra, hogy a kibocsáás az egyensúlyi eljes foglalkozaásnál alakuljon ki. Másképp fogalmazva, elképzelheő, hogy a munkapiaco 76

77 leszámíva minden piac egyensúlyban van (áru és pénzpiac) és nincs mechanizmus a gazdaságban a munkapiaci úlkínála sponán felszámolódására. 39 Jean Carelier érelmezésében (L économie de Keynes, 1995) ez azér van így Keynesnél, mer a munkaadó és a munkavállaló aszimmerikus viszonyban van. A munkapiacon a vállalaok dönik el, hogy milyen áron mennyi munkaerő kívánnak vásárolni. A munkavállalók csak akkor számíanak akkor vannak alkupozícióban, ha a munkaadók olyan alacsony bér ajánlanak, hogy nem udják alkalmazni a erveze mennyiségű munkaerő. Vagyis csak a munkaerő úlkereslee eseén működnek a piaci mechanizmusok, úlkínálaa eseén nem; a keresle és kínála örvénye (ár a úlkeresle irányában válozik) a munkapiacon csak korláozoan érvényesül. Még egyszer, azér éelezhei fel Keynes, hogy a piaci mechanizmus nem működik úgy, min a öbbi piacon, mer ő is elfogadja az a régi éel, miszerin a munkaadó és munkavállaló nincsen azonos árgyalási pozícióban a piacon, hiába önkén vállal mindenki munká. A klasszikus közgazdászok nem magyarázák ez a feléelezés, mer úgy gondolák, hogy riviális és nem szorul magyarázara. Marx a ermelési ényezők biroklásával magyaráza a munkaadók és munkavállalók közöi aszimmeriá. Keynes sem magyarázkodik soka, de min Carelier rámua, ez a feléelezés a pénzhez való hozzájuás aszimmeriájával van összhangban: a hielpénz-gazdaságban hierarchikus viszony van a munkavállaló a vállala és a bank közö. A munkavállaló csak a munkaadóól juha pénzhez, míg fordíva ez nem igaz. 40 A eljes modell legegyszerűbb formája az alábbi: 1) Minhogy a munkaerőpiaci aszimmeria okán alapveően a kereslei oldalól függ a munkaerőpiaci foglalkozaás, a munkakínálai függvény a munkanélküliség állapoában nem számí. Akár feléelezhejük a szokásnak megfelelően, hogy a munkaerő kínálaa L S a reálbér (W/p) poziív függvénye, L S (W/p), ami a szokásos haszonmaximalizálási felada megoldásának is vélheünk. De min monduk, a foglalkozaás nem felélen ebben a ponban fog kialakulni, vagyis nem felélen leszünk az L S (W/p) munkakínálai görbén. Ez Keynes úgy fogalmaza meg, hogy eluasíja, hogy a munká mindig a munkából eredő hasznosságcsökkenés (a szabadidő a hasznos) szerin fizeik meg. Formálisan a munkaerő kínálaá az alábbi reprezenaív fogyaszó haszonmaximum feladaa adja: max U y, V y, V py WV WV ahol V a szabadidő jelöli, V pedig a házarás összes rendelkezésre álló idejé. Így riviálisan V=V-L S. Ábrán illuszrálva a megoldás adódik, hogy a munka kínálaa egy bizonyos szakaszon növekvő, majd csökkenő. Ez az áfordulás akkor kövekezik be, amikor a jövedelmi haás (income effec, kizárólag a reálbér válozás haására bekövekező keresleválozás) abszolú éréke nagyobb lesz, min a 39 Tehá nem igaz a Walras örvény, miszerin az összes piacon a piaci úkeresleek érékének összege minden ár melle nulla. 40 Fogyaszói hiel a bérből kell visszafizeni, ehá végső soron a vállalaokól megkapo pénzzel van visszafizeve. Ezzel szemben a vállalkozói hiel a vállalkozók eszik be a gazdasági körforgásba és ugyanennek a kivéelével (vállala nyereségéből) fizeik vissza. 77

78 helyeesíési haás (subsiuion effec, kizárólag az árarányválozás haására bekövekező keresleválozás) abszolú éréke. új ábra kell a jelölések mia y p L p p L V p g(l) U(y,V) V V L=V-V Ha feléelezzük, hogy a reálbér nem annyira magas, hogy a munkakínálai függvény visszahajló szakaszán vagyunk, akkor adódik, hogy a munkakínálai függvény poziív függvénye a reálbérnek: L S =L S (W/p). 2) A munká mindig haárermelékenysége szerin fizeik meg, magyarán mindig a munkakereslei függvénynek megfelelő foglalkozaás és reálbér van a piacon: L D =L D (W/p). A munkaerőkeresle a reprezenaív vállala profimaximum feladaából vezehejük le: amiből: azaz: max pf( K, L) WL L F p W L D DW L L p 3) Az árupiaci egyensúlyi ponoka meghaározó IS görbe: y c( y) i( r). S 4) A pénzpiaci egyensúlyi ponoka meghaározó LM görbe: m y, r Ado árszínvonal melle az áru és pénzpiaci (IS-LM) egyensúlyból adódik a kibocsáás egyensúlyi éréke. Az egyensúlyi kibocsáás a ermelési függvényen kereszül meghaározza az a foglalkozaás, ami ado őkeállomány melle ehhez a kibocsááshoz szükséges. Semmi M p d 78

79 ok sincs arra, hogy ez a eljes foglalkozaás legyen. A munkaerőpiac szerepe csak a nominálbér és (minhogy adonak éelezzük fel az árszínvonala) a reálbér meghaározása. A munka ára (nominálbér) nem ha vissza a munkaerőpiaci úlkereslere, ellenében a öbbi piaccal, ahol a jószágok árának válozása ha a úlkereslere. Az IS-LM modellnek öbb alkalmazása is van. Az egyik a gazdaságpoliikák haásosságának magyarázaa, ami a muliplikáor nagyságával mérheünk (1hrivnyányi beavakozásnak mikor van nagyobb haása a GDP-re). Ez nyilván az IS-LM görbék relaív meredekségéől függ. Szélsőséges eseben IS lehe függőleges (a beruházás érzékelen a kamalábra). Ekkor nyilván csak a kölségveési poliikának (fiscal policy) van haása (ehá az állami kölségveés közvelen befolyásoló éelek módosíásának, mely jelen eseben az adók és kormányzai kiadások g válozaása; ezek az IS görbében jelennek meg, ehá ebben az eseben IS olódik). Másik szélsőséges eseben az LM görbe függőleges (spekulációs pénzkeresle érzékelen a kamalábra). Ekkor csak a pénzpoliikának (moneary policy) van haása (a pénzmennyiség válozaása az LM görbében jelenik meg, ehá ebben az eseben az LM görbe olódik). Mindké gazdaságpoliika a kereslei oldalra ha a ermékek iráni keresle szinje a ermelésen kereszül végső soron a munkaerő keresleé haározza meg. Egy másik alkalmazás a gazdaságpoliikai beavakozások várhaó eredményességének vizsgálaa, ami azzal ragadnak meg, hogy a GDP-re milyen hosszú haásmechanizmussal ha. A kormányzai kiadások a GDP része, ehá azonnal ha. Az adók megválozaása azonban első lépésben csak a fogyaszók rendelkezésre álló jövedelmé (disposable income, végső fogyaszásra kölheő jövedelem) válozaja meg és a GDP-re csak akkor lesz haása, ha a rendelkezésre álló jövedelem válozásának haására a házarások valóban a vár módon válozaják meg fogyaszásuka. A pénzmennyiség válozaásának haása pedig csak ké lépcsőben ha: első lépésben a aro pénz mennyisége válozik, aminek valóban a vár módon kell hani a kamalábra. Amin válozik a kamaláb, akkor pedig a vár módon kell a beruházásoknak reagálni. Keynes ez uóbbi mechanizmussal kapcsolaban felve egy esheősége mely likvidiási csapda (liquidiy rap) néven vonul be a közudaba. Előfordulha, hogy a pénzkeresle végelenül rugalmas (érsd: végelen érzékenyen reagál) a kamalábra. Ekkor az LM görbe vízszines. Ebben az eseben hiába van úlkínála az árupiacon, az árszínvonal csökkenése kövekezében nem nő a keresle, azaz nem kerül a gazdaság egyensúlyba. Ez azér is kellemelen, mer újabb példa arra, hogy a gazdaság megragadha olyan állapoban, amikor nincs álalános egyensúly. Ha a fogyaszás a vagyonól függővé esszük, akkor a likvidiási csapda elűnik: nevezeesen csökkenő árszínvonal növekvő fogyaszás és így növekvő kereslee indukál (IS görbe az árszínvonal haására jobbra olódik). Ez nevezzük Pigouhaásnak (Pigou-effec). 79

80 3 Öszvér-modell: neoklasszikus szinézis modell A neoklasszikus modell az uralkodó álalános egyensúlyelméle egy speciális esee (lásd pon vége). Nevezeesen, a neoklasszikus elméle szerin minden jól működő (érsd: ökélees versenyzői) piacon szimmeria van a szereplők közö; ez alól a munkaerőpiac sem kivéel. Hiük szerin a jól működő piacokon az árak válozása öbb piaco ekinve az árak szimulán válozása mindig álalános egyensúlyba hozza a gazdaságo. Ha a Keynes-i modellben elekinünk a munkaerőpiaci aszimmeriáól, akkor a jól működő piacokon megszűnik a kényszerű munkanélküliség leheősége is, mer ebben az eseben a munkaerőpiac is ponosan ugyanazoknak a mechanizmusoknak engedelmeskedik, min az összes öbbi jószág piaca. Magyarán mindig igaz a keresle és kínála örvénye és a Walrasörvény. Az ezzel a feléelezéssel élő modell nevezik neoklasszikus szinézis modellnek vagy AD-AS modell, mer az uralkodó közgazdászok (a neoklasszikusok) így hiszik szineizálni a keynesi modell és a sandard egyensúlyi elemzés. E szinézis szerin Keynes elmélee nem érini az uralkodó elméle alapjai. 3.1 AD-AS modell neoklasszikus válozaban Hahn () szerin Lucas modellje a neoklasszikus modell udományos viára alkalmas válozaa. A Lucas - modell feléelrendszerének a Hahn álal felír ponban bemuao szekvenciális gazdaság modellje is megfelel, ahol Lucas kövekezeése a pénzsemlegesség vonakozásában nem igaz. Ezér írja Hahn (), hogy a neoklasszikus nem fordíanak kellő figyelme modelljük gazdagságára. 80

81 A neoklasszikusok a keynesi elemzési kereben az alábbi módon képzelik el modelljüke. Az y=c+i egyenlee nem árupiaci egyensúlyi feléelnek kell érelmezni, hanem egyszerűen az áruk keresleének. Tehá formálisan az IS görbével azonos görbénk van, de mos nem éelezzük fel, hogy y S =y D =y szükségképp fennáll: y D =c(y D )+i(r). Noha formailag ez az egyenle a pénzáramlási logikából levezee azonossággal analóg, aralmilag a jószágáalakíási logika menén érelmezhejük: c a házarások és az állam jószágvásárlásai muaja, i pedig a vállalaoké. Az árupiaci egyensúlyi feléel kiikaása a pénzpiaci egyensúlyi feléel is módosíja: a ranzakciós pénzkeresle a megvásárolni kíván áruk mennyiségéől függ. Vagyis, ha nem éelezzük fel, hogy a keresle mindig megegyezik a kínálaal, akkor az LM görbe egyenlee: M/p=md(y D,r). Ez az LM görbe ovábbra is a pénzpiaci egyensúlyi ponoka adja meg. Az egyensúlyi feléelől megszabadío IS-LM görbékből meghaározhaó az a reál árukeresle y D (p), ami ado árszínvonal melle kompaibilis a c+i részkeresleekre való felbonással és a pénzpiacoka is egyszerre egyensúlyban arja. Ez nevezik a gazdaság aggregál kereslei függvényének, AD (agregaed demand) lévén a gazdaság összes öbbleermékének (y) végső keresleé (c+i) muaja az árszínvonal függvényében: l(r) r LM 1 LM 0 * IS 45 o y k(y) M 0 p1 M 0 p 0 azaz: 81

82 p p 1 * p 0 * AD y Az aggregál kereslei függvény a keynes-i modellben egybeesik az aggregál kínálai függvénnyel (a eljes foglalkozaás eléréséig) lévén Keynes-nél mindig a keresle haározza meg a ermelés. 41 Vagyis a keynes-i modellben az áru és pénzpiac egyensúlya eseén nincs semmiféle erő, ami az árszínvonal válozásá okozná függelenül aól, hogy a munkaerőpiacon eseleg úlkínála van. A neoklasszikus modellben ez nem igaz. O a foglalkozaás a munkakeresle és munkakínála egyensúlya haározza meg: L D (W/p)=L S (W/p) Ennek az egyensúlyi feléelnek jól viselkedő függvényeke feléelezve egy megoldása van, vagyis a reálbér és a foglalkozaás a munkaerőpiacon haározódik meg. A neoklasszikus modellben ehá feléelezés szerin soha sincs a munkaerőpiacon úlkínála (azaz kényszerű munkanélküliség) és a foglakozaás az árszínvonal módosulásával sem válozik, mer az a nominálbér-válozás ellensúlyozza. A fix foglalkozaás a ermelési függvény ismereében fix kibocsáás jelen, magyarán minden árszínvonal melle a kibocsáás azonos. Az a görbé, ami a gazdaság eljes kibocsáásá muaja az ár függvényében aggregál kínálai függvénynek ASnek (aggregaed supply) nevezik. A neoklasszikus modellben ehá az AS függőleges. Az egyensúlyi (ehá eljes) foglalkozaás álal meghaározo munkanélküliségi ráá nevezik a munkanélküliség ermészees ráájának (naural rae of unemploymen). Munkanélküliségi ráa (unemploymen rae) a munkanélküliek számá jeleni az akív népesség arányában. Az akív népesség (acive populaion) a munkaerőpiacon megjelenő népessége jeleni. A foglalkozaosági ráa (employmen rae) a foglalkozaoak számá jeleni a eljes népesség 41 O a y=c+i egyenleben y kínálao jelöl. 82

83 arányában. Tehá, ha például a éves koroszályban 1 munkanélküli nő elmegy szülni, akkor a munkanélküliségi ráa javul, de a foglalkozaási ráa válozalan marad. Amennyiben az árszínvonal olyan, hogy nagyobb árukeresle eseén lenne az áruk kereslee egyenlő az áruk kínálaával - magyarán ha úlkínála van az árupiacon -, akkor a keresle és kínála örvényé alkalmazva az árszínvonal csökkenne ezálal növelve az árupiaci kereslee (pénzpiacon a reálpénzkínála növekedésével a kamaláb csökkenne, ami beruházásoka indukálna). A kínála és a foglalkozaás sem válozna, mer a munkaerőpiacon az árszínvonal válozása csak a nominálbérek megfelelő válozásá vonná maga uán: 83

84 A neoklasszikus modell szerin (érsd: az uralkodó elméle alapmodellje szerin) ehá kizárólag önkénes munkanélküliség (volunary unemploymen) van, ami annak udhaó be, hogy a munkavállaló visszauasíja a haárermelékenységének megfelelő bér. Persze a surlódásmenes modellhez képes a valóságban léezik még a piaci igazodási folyamaok megvalósulása kövekezében fellépő munkanélküliség, az úgyneveze súrlódásos munkanélküliség (fricional unemploymen). De a kényszerű munkanélküliség (involunary unemploymen), - ehá olyan munkanélküli, aki szerene dolgozni az ado reálbéren, de nem kap munká - kizár, amennyiben valami külső beavakozás nem akadályozza meg az egyébkén jól működő piaci mechanizmus érvényesülésé. A neoklasszikus modellben csak úgy kaphaunk kényszerű munkanélkülisége, ha olyan feléelezésekkel élünk, ami így, vagy úgy, de nominálbér-merevséghez veze. A legegyszerűbb ilyen feléelezés, hogy a bérek lefelé merevek az állam álal előír minimálbér mia): 84

85 A neoklasszikus modell ehá homlokegyenes az ellenkezőjé mondja, min Keynes. Keynes szerin a kibocsáás és a foglakozaás a kereslei oldal haározza meg, ehá keresleöszönző gazdaságpoliikával (kölségveési és pénzpoliika) a foglalkozaás és a GDP is növelheő. A neoklasszikusok ezzel szemben az mondják, hogy a kínála kizárólag a munkaerőpiacon kereszül haározódik meg. Sem a foglalkozaásra, sem a GDP-re nincs (arós) haása a keresleélénkíő gazdaságpoliikának; az végső soron csak az árszínvonal emelkedésében csapódik le. Hogyan leheséges ez a ké homlokegyenes ellenées nézee övözni? 3.2 AD-AS - modell neoklasszikus szinézis válozaban A neoklasszikusok a neoklasszikus szinézis modell névre kereszel modelljükben úgy oldják meg a sajá és álaluk keynesinek minősíe modell övözésé, hogy a munkakínálai függvényben kicserélik az árszínvonala vár árszínvonalra: L S (W/p e ), ahol feléelezik, hogy a vár árszínvonal a ényleges árszínvonal függvénye, p e (p). Ebben a kereben az ő modelljük egységnyi rugalmasságú várakozásoka éelez fel -, ami ökélees várakozásnak is szokás p e hívni, 1 p -, Keynes álaluk áérelmeze modellje pedig nulla rugalmasságú 85

86 p e várakozásoka, 0, ami keynes-i pénzillúziónak nevezek el 42. Amennyiben kizárjuk a p e p úligazodás leheőségé, akkor e ké szélsőséges ese közö 0 1; a ökélees várakozás p leszámíva, az AS poziív meredekségű görbe, ehá a keresleöszönzés is haásossá válik (ábrán a közes esee): p L p0 f(l) p 1 f(l) p e 1 g(l) p AS p e 0 g(l) p 1 p 0 L 0 L 1 L y 0 y 1 y y 1 y 0 y=f(k,l) p e Nem vélelen, hogy a úligazodás eseé nem veszik számíásba, amikor is 1. Ekkor p ugyanis az kapnák, hogy az árszínvonal emelkedésével a foglalkozaás és így a kibocsáás is csökken; magyarán negaív meredekségű lenne az aggregál kínálai görbe. Ekkor az is előfordulhana, hogy szemmel láhaóan nem lenne sabil az AS-AD egyensúly. 43 A neoklasszikus szinézis modell hívei szerin ehá a különböző gazdasági iskolák csak arról viakoznak, hogy melyik kereslei és kínálai görbének mekkora a meredeksége, de a kapialisa gazdaság leírhaó kereslei kínálai logikával, ehá álalános egyensúlyelmélei kereben. 42 Mer szerinük a keynes-i modellben a szereplők nem érzékelik az árszínvonal mozgásá, mer szerinük Keynes rögzíe árszínvonal melle érvel. 43 Azér írom, hogy szemmel láhaóan, mer - min láuk - az álalános egyensúly sabiliása koránsem problémamenes még Marshall-kereszekkel sem. 86

87 Min láuk az es ponban, az álalános egyensúlyelméleben számos logikai önellenmondás van. Ennek ismereében már elveeük, min a kapialisa gazdasági rendszereke leíró leheséges udományos elméle. A neoklasszikus szinézis modell azonban még az álalános egyensúlyelmélei kereel is ellenmondásban van: 1) a haszonmaximalizálásból levezee kereslei függvények kizárólag az árakól függnek, míg i a fogyaszási függvény a jövedelem függvénye. Tehá nem képzelhejük, hogy a fogyaszó viselkedése a haszonmaximum felada megoldásából származahaó. 2) a bérek rögzíése riviálisan nem elég az álalános egyensúlyelméleben a munkaerőpiaci egyensúlyalanság előállíásához, ugyanis az álalános egyensúlyelméleben egy ár szabadon megválaszhaó (relaív árak vannak). A neoklasszikus szinézis modell inegrálni véli a keynes-i modell az álalános egyensúlyelmélei kerebe; min ahogy a neoklasszikus modell is az álalános egyensúlyelméle egy válozaa. A neoklasszikus szinézis modellbe beszuszakol Keynes-i elmélenek kevés köze van Keynes elméleéhez. Az álalános egyensúlyelméleben minden piacon szimulán ármeghaározás van abban az érelemben, hogy minden ár ha(ha) és visszaha(ha) minden árra, mer a szereplők a piacon szimmerikus helyzeben vannak abban az érelemben, hogy minden szereplő cselekedee ha az árra (még akkor is, ha ennek maga a modellszereplő nincs udaában, min a ökélees versenyzői piacon). A Keynes-i modellben ez nem igaz a munkaerőpiacon: a szereplők aszimmerikus viszonyban vannak abban az érelemben, hogy a vállalkozó szabja meg egyedül, hogy milyen áron mennyi munkaerő alkalmaz mindaddig, amíg úlkínála van a munkaerőpiacon. A munkavállaló cselekedee a munka úlkínálaa eseén nem ha a munkabérre; nincs szimulán ármeghaározás. Ezér a bérek csökkenése nem hozza a munkaerőpiaco felélen egyensúlyba, mer a foglalkozaás növekedéséhez a ermelés növekedése is szükséges, amihez pedig a kereslenek kell nőni. Ezér szokás minden keresleöszönző gazdaságpoliikai javaslao keynes-i gazdaságpoliikának nevezni. Keynes elméleéből levezee keresleöszönző gazdaságpoliikai javaslaoka évizedekig alkalmazák öbb-kevesebb sikerrel a gyakorlaban, mígnem haásalanok nem leek. Ekkor vál a neoklasszikus iskola uralkodóvá. A neoklasszikus álláspon szerin sem nő a foglalkozaás a csökkenő bérek melle, mer a szabad kapializmusban olyan probléma, hogy kényszerű munkanélküliség nem is léezik, ugyanis egyensúlyban mindenki az eszi, ami elerveze: aki nem dolgozik, az nem is akar dolgozni. Alapeseben nemcsak kényszerű munkanélküliség, hanem semmiféle gazdasági probléma nem léezhe, mer hiük szerin a kapializmus lényege megragadhaó az idealizál (ökélees versenyzői) piacok egyensúlyi elméleével. Minden olyan apaszalás, ami ez az állíás aláássa annak udhaó be, hogy vagy a valóságban a ökélees versenyzői piaci feléelek öbbé-kevésbé sérülnek (piackudarc, marke failure), vagy csak a piaci alkalmazkodás valós időben zajló súrlódásai észleljük, vagy az egyébkén jól működő piac működé az állam akadályozza. Az állam szerepe ebben az ideológiában ehá csak a piackudarcok szerepének csökkenésére és a ökélees piac zavaralan működésének bizosíására szoríkozha. 87

88 Egy mondaban összefoglalva: a neoklasszikus ideológia szerin a kapializmus egy olyan egyensúlyi gazdasági rendszer, ami mindenki számára a leheő legjobb (mindenki maximális hasznosságo ér el), máskülönben nem le volna észszerű Isennek, hogy egyálalán eremse. A monda eleje Gofried Wilhelm von Leibniznél (1710, Teodicea): Az ado világ a leheséges világok legjobbika, Keynes részben szembemen ezzel az ideológiával, mer az állíoa, hogy a rendszer sponán nem felélen a eljes foglalkozaásnál kerül egyensúlyba. De ha az uralkodó elméle az ő kapializmus leírni szándékozó elméleének speciális esee (ezér adja a fő művének ekine munkájának a General Theory címe), akkor végső soron elfogadja, hogy bizonyos feléelek eljesülése eseén az uralkodó elméle a kapialisa gazdaságok leírásá adja. A neoklasszikus ideológiával alapjaiban ellenées állíás azonban nem ez, hanem az, hogy akármilyen eseé is ekinjük az álalános egyensúlyelmélenek, ez az elméle akkor sem a kapializmus leírásá adja. Az igazi via, nem a piacok ökélees vagy nem ökélees voláról folyik; az igazi via arról, folyik, hogy a kapialisa rendszer hibái nem külső okokkal és ökélelenségekkel magyarázhaók, hanem a rendszer immanens működési zavaraival, különös ekineel a eljes rendszer működésé veszélyezeő zavarokra. A divaos makroökonómiai modellek (a legújabb diva a Dynamic Sochasic General Equilibirum Models, DSGE 44 ) mind mind a neoklasszikus szinézis modellhez hasonló problémákól erhelek: hiel és elszánsággal (op.ci. Hahn 1982) aggregál keresleek és kínálaok egyensúlyi feléelei különböző válozókól eszik függővé és ésszerű magyarázaokkal szolgálnak arra, hogy miér olyan függés éeleznek fel. Majd - min Paul Romer (2016, The American Economis) The Trouble wih Macroeconmics című cikkében rámua -, ezeke a modelleke eljesen megalapozalan saiszikai módszerekkel becsülik ezzel keresve empirikus igazolás a modell ésszerű feléelezéseire és a modell használhaóságára. 45 "Csak az a saisziká hiszem el, ami én magam hamisíoam." (Winson Churchillnek ulajdonío mondás) ábra: egy ponhalmazra számalan legjobb illeszkedésű görbé lehe illeszeni aól függően, hogy mi éelezünk fel a hibaagról. A divao Thomas Kuhn (1962, The Srucure of Scienific Revoluionns) óa a udományban paradigmának hívjuk. 44 Min láuk, az alap álalános egyensúlyelméle (GE) is logikailag inkonziszens modell. Sebaj: még öbb maemaikával eleömve még szűkebb kör éri. A maemaika udomány. Akkor a DSGE modell minden bizonnyal nagyon magas udomány -nak fog űnni a kívülállók szemében, mer nyilván az a magas szinű udás, ami kevesen érenek meg. 45 Romer szerin ez a közgazdaságudomány udomány jellegé aláásó divao főkén három prominens közgazdásznak köszönhejük: Rober Lucas, Tom Sargen és Ed Presco. 88

89 Jó száz éve az álalános egyensúlyelméle az a kererendszer paradigma, amiben a közgazdasági problémákról gondolkozunk. Az idő, ami a rózsádra veszegeél, az eszi a rózsáda olyan fonossá. (Anoine de Sain-Exupéry Le Pei Prince (A kis herceg), 1943, XXI. fejeze vége, 83.o) Pedig ha a kapializmus udományos elméleé akarjuk felépíeni, akkor el kell fogadni, hogy ez a rózsa már eljesen elszárad. Ha hallod, hogy egy prominens közgazdász az egyensúly, vagy a normális eloszlás szavaka használja, ne viakozz vele észérvekkel; egyszerűen ne vegyél udomás róla, vagy próbálj meg egy pakány enni az inge alá. (Taleb, op.ci. 210.o) Új közgazdasági paradigma szükséges (Joseph Sigliz közgazdasági Nobel-díj 2001, Needed: a new economic paradigm, Financial Times, ) 89

90 III Makro-KREMATISZTIKÉ Az uralkodó ideológia állíólag udományos elméle -e (op.ci. Soros) a kapializmus magyarázaára az álalános egyensúlyelméle. Az álalános egyensúlyelméle a kapializmus leírása szemponjából logikai önellenmondásoka aralmaz, ehá nem udományos. Ezér ha a kapialisa gazdasági rendszer udományos leírása a cél, akkor az álalános egyensúlyelmélei modelleke el kell veni. A közgazdaságudományban léezik egy másik kererendszer, ami nem fizikai dolgok keresleének és kínálaának egyensúlyában gondolkozik, hanem számvieli logikával ábrázolja a gazdaságo. Ebben a kererendszerben ké modell láunk. Az alapveően a gyakorla álal inspirál Leonief - modell nem kíván magyarázao adni a kapializmus működésére, ezér ez nem felel meg célunknak. Keynes viszon a kapializmus működésé leíró elméle megalkoására e kísérlee. A nagy gazdasági válságo megél Keynesnek a kapializmus kielégíő modellje csak olyan modell lehee, ami a valóságban apaszal arós munkanélküliség leheőségé is megengedi. A munkanélküliség illeve ennek ükörképekén a foglalkozaoság elemzéséhez a ermelés fizikai mennyiségének meghaározása is szükséges, már amennyiben függvénykapocslao éelezünk fel a foglalkozaás és a kibocsáás fizikai mennyisége közö. Min láuk, a pénzben mér válozókról igen erős megköések melle udunk áérni fizikai mennyiségekben mér válozókra; de ez önmagában nem jelen önellenmondás, csak az elméle érvényességé korláozza. Keynes elméleének nem ez jeleni az igazi hiányosságá. A fő probléma, hogy nála sincsenek kremaiszikus szereplők az elméleben. Kremaiszikus szereplők nélkül pedig bizosan nem a kapialisa gazdasági rendszer vizsgáljuk, még akkor sem, ha lehenek olyan ulajdonságai az álala ekine pénzgazdaságnak, ami minden pénzgazdaságban ehá kremaiszikus szereplőkől menes pénzgazdaságokban is közös. Keynesnél az, hogy pénzgazdaságban vagyunk és nem az álalános egyensúlyelméle kizárólag fizikai mennyiségek álal meghaározo világában ké ekineben vol een érheő: 1/ nem a megakaríások haározzák meg a beruházásoka, hanem fordíva, a beruházások a megakaríásoka. 2/ aszimmeria van a munkaerőpiacon a munkavállaló és a munkaadó közö. A kremaiszikus szereplők hozzáadása a pénzgazdasághoz a kövekező közvelen kövekezményekkel jár. Minhogy a kremaiszikus szereplők célja pénzkölés öbb pénzbevéel elérése érdekében, min az eredei kölés, ha egy kremaiszikus szereplő megvalósíja ervé, akkor a öbble pénzbevéelből legalább 1 hrivnyá visszaar és lévén kremaiszikus szereplő ez újból ugyanezzel a céllal elköli. Tehá ne essünk hibába: a kremaiszikus szereplő a öbblepénzbevéelé elköli, nem a párnája ala árolja (bár az is megehené). Viszon ezen az újabb kölésen is akar öbble pénzbevéel realizálni és ezen újabb öbblepénzbevéel elköléséből eredő öbblepénzbevéelen is, és így ovább. Tehá egy kremaiszikus gazdaságo leíró csonváz-modell: nem egyelen időszakos modell. Másképp fogalmazva a kremaiszikus gazdaságoka csak dinamikus modellben érhejük meg, a saikus szemlélee el kell felejeni; 90

91 nem egyelen ípusú szereplőből áll. Vagyis egy kremaiszikus gazdaságban az oikonomikus szereplők melle vannak kremaiszikus szereplők is. Ez a pénzkölési spirál az sugallja, hogy egy kremaiszikus gazdaságban a pénzforgalom és ennélfogva a pénzben kifejeze kibocsáás is folyamaosan nő. Se az egyensúlyi elemzésben, se Keynes-nél nincs ilyen szükségszerűség a kapializmusban: leheséges, hogy az idők végezeéig nulla gazdasági növekedés van az árak válozalansága melle. Szakszóval leheséges nulla növekedés és nulla infláció mellei sacioner egyensúly Kremaisziké a modern hielpénzrendszerben A modern hielpénzrendszerben a pénz magánbankok elsősorban hielműveleel eremik, másodsorban pedig profijuk elkölésével. A bankoka úgy definiáluk, hogy olyan gazdasági szereplő, amelyik ud pénz eremeni. Hangsúlyozom, azér így definiáluk a banko, mer ez a bank lényege. A bankoknak ulajdonío pénzközveíő szerep a hielezők és hielfelvevők közö másodlagos. A hielművele (loan) olyan művele a szereplők közö, melynek során olyan arozás kelekezik, ami pénzügyi eszközzel kell megszűneni. Hangsúlyozom: A hielművele nem időszakok közöi csere; a lényeg ponosan az, hogy a arozás nem valós eszközzel, hanem pénzügyi eszközzel kell megszűneni. Nem vélelen nem használam a fizeni szó. Egy szereplő arozásának megszűneéséről beszélünk és nem egy szereplő köveelésének a megszűneéséről: fizeni köveeléssel nem lehe, de arozás megszűneni igen. Ha A szereplő ad B szereplőnek egy almá azér, hogy egy hé múlva ké almá kapjon vissza, akkor az egyszerűen egy időszakok közöi csere. Akkor válik hielműveleé, ha abban állapodnak, meg, hogy nem ké almá (valós eszköz), hanem egy ké almáról szóló elismervény kell visszakapnia, ahol nyilván nem mindegy, hogy ki állíja ki az elismervény: valós eszköz: pénzügyi eszköz: Aki ez az elismervény áadja, azonnal kap ké almá. X szereplő Nyilván nem célszerű olyanba beleegyezni, hogy az aláíró maga az A szereplő: ekkor ugyanis A megehei, hogy ez az elismervény, amivel B szereplő megszabadulha arozásáól csak sok almáér cserébe állíja ki. Váloza a lényegen valami, ha ez az elismervény C szereplőől kell beszerezni? Tehá a hielviszony aszimmerikus ellenében a cserével, ami szimmerikus művele a szereplők közö. 46 Sacioner egyensúly ehá lehe arányos növekedési pálya vagy ciklikus. A lényeg, hogy a végelenségig fennarhaó pályá jelen. 91

92 Számlákon ábrázolva a hielpénz-eremés lényege ehá az alábbi: Nem banki szereplő Eszköz Forrás Pénz Hiel (Tarozás) Bank Eszköz Hiel (Köveelés) Forrás Pénz A nem banki szereplő aláírja a hielszerződés (ő arozik, a bank köveel) és cserébe a bank jóváírja a számláján a hielszerződésben rögzíe összege: nem banki szereplőnél eszköz oldalon pénz. Ez a pénz a bank eremi, ehá nála forrás oldalon szerepel. Fonos: a bank a semmiből eremi a pénz, nem a meglévő pénz hielezi ovább. A mai gazdaságok készinű (ehá hierarchikus) bankrendszerrel működnek. A közponi bank (cenral bank) egyelen és kizárólag neki van joga öbbek közö a pénz papírra kinyomani (készpénz (cash), KP), a kereskedelmi bankoknak (commercial bank) ehhez nincs joguk. Amennyiben a pénz nem nyomaják ki papírra, hanem csak beírják a számlába, akkor ké elnevezés kapha, aól függően, hogy kinek a számlájára írák: a kereskedelmi bankok közponi banknál vezee számlájá araléknak (R, reserve) nevezik, a nem banki szereplők kereskedelmi bankoknál vezee számlájá pedig lára szóló beének (deposi, LB). Azér lára szóló, mer az ügyfél kérésére azonnal köeles a bank készpénz adni a számlán bejegyze elszámoló egységekér és azér beének, mer fordío logikával a számlapénz felfoghaó, úgy, hogy a nem banki szereplő beee a készpénz a bankba (nem vee le eseünkben). A közponi bank kereskedelmi bank viszonylaban azér kapa a lára szóló beé helye a aralék neve, mer amennyiben a nem banki szereplő számlájáról le akarja venni a készpénz, akkor a kereskedelmi bank úgy udja ez eljesíeni - úgy ud készpénzhez juni -, hogy a közponi bankól ő is leveszi a számlájáról a készpénz. Magyarán a kereskedelmi bank számlája szolgál aralékul ahhoz, hogy fizeési köelezeségé a nem banki szereplők fele eljesíeni udja. A nem banki magánszereplőknek csak a kereskedelmi bankoknál lehe számlája. 47 A pénz hiellel való eremésének másik oldalá egyszerűen hielnek (köveelés/arozás) nevezik (loan) minden szereplő közö kivéve a közponi bank kereskedelmi bankok viszonyában, ahol refinanszírozási hiel a neve. Számlákon: 47 Mos kezdek kuaásoka az irányban, hogy magánszemélyek közvelenül is nyihassanak számlá a közponi banknál. (John Barrdear és Michael Kumhof (2016) Saff Working Paper No. 605, Bank of England, The macroeconomics of cenral bank issued digial currencies) Ezzel a magánbankok álal kibocsáo pénzmennyiség csökkenne és az ezzel járó haszon újra az államé zsebébe vándorolna. 92

93 Készinű bankrendszer Közponi bank KP Ref.hiel Taralék R Moneáris bázis (pénz a banki szereplők közö) Kereskedelmi bank LB Hiel (Köveelés) Ref.hiel Taralék R Nem banki szereplő PÉNZ (pénz a nem banki szereplők közö) KP LB Hiel (Tarozás) A készinű bankrendszerben a pénzeremés ehá az alábbi módon megy végbe: a nem banki szereplő felvesz hiel a kereskedelmi bankól, cserébe a kereskedelmi bank a nem banki szereplő számláján jóváírja a pénz (LB). Ahhoz, hogy a nem banki szereplő készpénz udjon levenni a számlájáról, (illeve hogy a kereskedelmi bank a köelező aralékráa előírásának is meg udjon felelni), a kereskedelmi bank is felvesz hiel, csak ő a közponi bankól, melyér cserébe a közponi bank ugyanúgy jóváírja a számláján a araléknak neveze pénz, min ahogy a kereskedelmi bank ee a nem banki szereplőnek. Ha a nem banki szereplőnek szüksége van készpénzre, akkor a kereskedelmi bank levesz a közponi banknál aro számlájáról készpénz, majd az ATM (Auomaed Teller Machine)-n vagy a bankfiókon kereszül a nem banki szereplő is fel udja venni a számlájáról a készpénz. Vegyük észre, hogy nincs szükség semmiféle előzees beére, sem megakaríásra ahhoz, hogy a kereskedelmi bank hiel udjon nyújani. A bank pénzközveíő szerepe (beégyűjés és hielkihelyezés) eljesen másodlagos; csak azér eszi, mer így olcsóbban ju forráshoz minha a közponi bankól venne fel hiel, illeve nagyobb piaci részesedéssel függelenebbé válik a közponi bankól. A fizeés a jól ismer módokon örénhe. Nevezeesen, az A nem banki szereplő úgy udja kifizeni B nem banki szereplő, hogy számlavezeő bankja csökkeni A pénzé a számláján (megerheli), B szereplő számlavezeő bankja pedig erem pénz a másik szereplő számlájára (jóváír), csak a pénzeremés ellenéelezésekén B bankjának köveelése A bankjára szól, ami később (például a nap végén) fize ki A bankja B bankjának (giro). Persze A készpénzzel is ki udja fizeni B szereplő, csakúgy, min A bankja B bankjá, illeve A bankja úgy is kifizehei B bankjá, hogy a közponi banknál vezee számlájáról a közponi bank leemeli a araléko, 93

94 egyidejűleg B bankájának számláján jóváírja. Ha nincs A bankjának elég araléka, akkor hiel vesz fel a közponi bankól, aki cserébe jóváír A bank számláján araléko. A fizeés módjának meghaározásából nyilvánvaló, hogy ami szokásosan pénznek neveznek (készpénz és lára szóló beé) és ami pénz a nem banki szereplők közö, az nem mind pénz a bankok közö. Ugyanis az egyik kereskedelmi bank nem udja a sajá maga álal ereme lára szóló beéel kifizeni a másik kereskedelmi banko: ehhez neki a közponi bank álal ereme pénz kell használni. Vagyis minden gazdasági szereplő közö csak a jegybank álal ereme banki aralékok és a készpénz a fizeőeszköz, azaz pénz. Ez ehá a jegybank álal ereme pénz nevezzük moneáris bázisnak (moneary base). A nem banki szereplők közö a kereskedelmi bankok álal ereme lára szóló beé is fizeőeszköz, ehá pénz. Ebből kövekezik, hogy amennyiben nem iljuk meg a kereskedelmi bankok pénzeremési jogá akkor a moneáris bázis mindig kisebb, min a gazdaságban lévő pénz érsd a nem banki szereplők közöi pénz mennyisége. Másképp fogalmazva, 1 hrivnyányi jegybank álal ereme pénzből a magán kereskedelmi bankokon kereszül öbb min 1 hrivnyányi pénz kelekezik. Ebből világos, ha az összes nem banki szereplő le szerené venni számlapénzé készpénzben, akkor a kereskedelmi bankok fizeésképelenek lennének. A közponi bank dönésén múlik, hogy ebben az eseben hagyja a kereskedelmi bankoka fizeésképelenné válni, vagy rendelkezésükre bocsá készpénz (refinanszírozási hielműveleel). A közponi bank ehá a végső hielező (lender of las resor). A pénzeremés mikénjének ismereében megállapíhajuk, hogy a hielpénzgazdaság hierarchikus szerkezeű: legfelül a közponi bank áll, alaa a kereskedelmi bankok és legalul a nem banki szereplők. A hierarchia alapja a fizeési rendszerben beölö hely, vagy Jean Carelier kifejezésével a pénzhez való hozzájuás aszimmeriája. A modern kapializmus készinű bankrendszerében ehá a gazdaság csúcsán a jegybank áll. A szabad világ modern demokráciájával kapcsolaban elgondolkozaó, hogy a világ jelenleg még első számú pénzé, az USA dollár kibocsáó amerikai jegybank, a Federal Reserve (FED), ulajdonképp magánbank, ehá a vezeői nem demokraikus módon válaszják. A ulajdonosok köre úgy gondolnám, hogy mélán közérdekű ada nem lelheő fel a FED hivaalos honlapján. Nem megbízhaó forrás 48 szerin 1913-ban 8 család vásárola fel (részvényeinek csak 1/5-e marad állami kézen): Goldman-Sachs, Israel Moses Seif; Kuhn- Loeb; Lazard; Lehman; Rockefeller, Rohchild és Warburg. Mos mi lehe a ulajdonosi szerkeze? A majdnem minden országban állami kézen lévő közponi bank álal ereme moneáris bázis (MB: minden gazdasági szereplő számára pénz) és a gazdaságban lévő eljes pénzállomány (M: a nem banki szereplők közö pénz, a kereskedelmi bankok közö nem szükségképp pénz) ehá nem egyezik meg. A keő közö a kapcsolao a pénzmuliplikáor (money muliplier) muaja: a jegybank álal ereme 1hrivnya a kereskedelmi bankokon kereszül megsokszorozódik, lainul muliplikálódik. 48 hp://rainbowwarrior2005.wordpress.com/2008/09/29/federal-reserve-owners-and-hisory/. Egyébkén mi megbízhaó a manipulál világunkban? 94

95 A legegyszerűbb eseben, amikor a nem banki szereplők mindig a eljes pénzállomány rögzíe k KP hányadá arják készpénzben ( k ), a közponi bank álal előír köelező aralékráa z (lára M szóló beéek z hányadának megfelelő pénz kell a kereskedelmi banknak a közponi banki számlán Rköelező Rszabad arani, z ), a szabad aralékok aránya az összes aralékhoz viszonyíva s ( s ), LB R akkor a kereskedelmi bankok a moneáris bázisból az alábbi mennyiségű pénz eremik: Tehá: M KP LB km LB LB R R köelező R szabad zlb sr z1 k MB KP R km M 1 s M 1 k M z R LB 1 s 1 s MB 1 s k z(1 k) z 1 k 1 s M 1 s 1 A moneáris bázis együhaója, s k z (1 k ) a pénzmuliplikáor. A pénzmuliplikáor az az illúzió kelhei, hogy a közponi bank a jegybankpénz mennyiségén kereszül konrollálja a pénzmennyisége a gazdaságban, mivel a maximális pénzmennyisége elvben meghaározza a moneáris bázis nagysága (a moneáris bázis pedig kizárólag a közponi bank konrollálja). Igen ám, de a pénzeremés logikája ponosan fordío: a pénzeremés a nem banki szereplőkől indul. Ha a nem banki szereplők nem akarnak felvenni hiel, akkor a kereskedelmi bank nem ud pénz eremeni; a kereskedelmi bank sem vesz fel hiel a közponi bankól, magyarán a közponi bank sem ud pénz eremeni. Természeesen a bankrendszer a pénzhez való hozzájuás pénzben kifejeze árának módosíásával (kamaláb, ineres rae) befolyásolhaja a nem banki szereplők hielfelvéeli szándéká; ehá a közponi bank is képes befolyásolni a gazdaságban lévő pénzmennyisége a kereskedelmi bankoknak nyújo refinanszírozási hielek refinanszírozási kamalábán kereszül (repo rae). A jelenlegi bankrendszerben a közponi bank kamacél fogalmaz meg, vagyis meghirdei egy ado időszakra érvényes jegybanki alapkamao (cenral bank base rae), amelyen a kereskedelmi bankok (kockázai felárral) elvben bármennyi hiel felvehenek a közponi bankól. Tehá a aralékok nagysága elvben nem korláozza a kereskedelmi bankoka abban, hogy mennyi pénz udnak eremeni, mer a megfelelő araléko a közponi bankól felve hiellel bármikor bizosíhaják. A kereskedelmi bankok pénzeremésé alapveően a jövedelmező hielkihelyezési leheőségek korláozzák. Ez a via pénzmennyiség közponi bank álal való konrollálhaóságáról nem újkeleű, a banking school képviselői a pénzmennyiség konrollálhaalansága melle érvelek, míg a currency school képviselő ez ellen. A jelenlegi bankrendszer eseében a banking school logikája érvényesül. 95

96 A pénzrendszer szabályainak ismereében ovábbi kövekezeés is levonhaunk: amennyiben egy gazdasági szereplő visszafizei hielé, akkor a pénzereméssel ponosan ellenées művele zajlik. Vagyis ekkor a pénz nem eremik, hanem a pénz megszűnik. Ha figyelembe vesszük, hogy a bankok is gazdasági szereplők (meggazdagodás érdekében cselekszik), akkor szükségképp szigorúan poziív kamao szabnak, vagyis 1hrivnya hielér cserébe öbb min 1hrivnyá kell visszafizeni. Tehá egy hiel visszafizeése során mindig öbb pénz szűnik meg léezni, min amennyi a hielnyújással kelekeze. Ha egy gondolakísérleel a zár hielpénzrendszer nulla pénzről indíjuk és feléelezzük, hogy a nem banki szereplők összességében 100 hrivnya hiel vesznek fel, és öbb hielfelvéel nem örénik, akkor riviálisan leheelen visszafizeni az összes hiel bármi is esznek a nem banki szereplők: ami nem léezik, az nem is szűnhe meg léezni. Ha kizárólag hielműveleel lehe pénz eremeni, akkor egyelen megoldás van arra, hogy meglegyen az elvi leheőség a hiel visszafizeésére: nem banki szereplők megfelelő nagyságú újabb hielfelvéele. Az újabb hiellel lesz annyi pénz a gazdaságban, hogy a lejár 100 arozás elvben lehe örleszeni kamaosul. Ahhoz, hogy ez az újabb hiel is ki lehessen fizeni, megin csak újabb hiel kell felvenni és így ovább. Ebben a formában a hielpénzrendszer egy pilóa-jáék (Ponzi game 49 ). Vigyáza! A poziív kama önmagában nem indukál kamaos-kama logikával növekedési kényszer! A növekedési kényszer ebben az egyszerű példában az okozza, hogy a bankok nem kölik el eljes egészében nem hielekre a öbblepénzbevéeleike! A valóságban a bankok nemcsak kizárólag hielműveleel eremhenek pénz; másodsorban joguk van elköleni profijuka. Ebben az eseben ulajdonképp pénzereméssel vásárol a bank (álalában áéelesen a nem banki szereplő, aki oszalékkén megkapa a profio). Azér másodsorban, mer ha nem helyez ki hiel a bank, akkor nem is lesz kamabevéele és profija sem. Magyarán a profi elkölésével örénő pénzeremés előfeléele a hielezés. A pénzeremésből származó nyeresége seignorage-nak nevezik. A profi elkölésével örénő pénzeremés számvieli (és banki) szabályok befolyásolják. Amennyiben egy kereskedelmi bank öbb nyeresége mua ki (például a kées kinlévőségeke nem írja le veszeségnek), min a ényleges nyeresége, akkor öbbe is kölhe, ehá öbb pénz is erem. Kereskedelmi banki szinen az ilyenféle ügyeskedés könnyen visszaühe, mer csökkeni a banki aralékoka és egy bank fizeésképelenné válha: a közponi bank a refinanszírozási kamalábon nem köeles hiel nyújani. Ha megagadja a kereskedelmi bank refinanszírozásá, akkor a kereskedelmi bank fizeésképelenné válik. Ez örén a Lehman Brohers-szel szepember 15-én. Min a s válság is muaja, a nagybankok összeomlása a fizeési rendszeren kereszül a eljes gazdaságra is súlyos kihaással lehe, ezér sokszor megmenik őke, mondván, hogy úl nagyok ahhoz, hogy beomoljanak (o big o fail). Ez udván a nagybankok öszönözve vannak arra a nagyobb profi reményében, hogy úlzo kockázao vállaljanak, modván úgyis megmenik őke, ha baj van (erkölcsi kockáza problémája - moral hazard). 49 Az angol elnevezés Charles Ponzi 1920-as években alkalmazo módszeréből származik: úgy juo pénzhez, hogy a befekeőknek igér hozamoka újabb befekeők pénzéből finanszíroza. Nyilván egy ilyen üzle csak addig működik (lehe kifizeni az esedékes arozásoka), míg megfelelő nagyságú újabb és újabb befekeéseke lehe bevonni a jáékba. 96

97 Egy zár gazdaságban a közponi bank nyilván soha nem fizeésképelen, lévén ő maga eremhe olyan pénz, amivel bármelyik szereplő ki lehe fizeni. A közponi bank nyereségé álalában a kormányza kölhei el. 1.1 Jellemzői: egyszerűsíe Rosier - modell Michel Rosier (1991, Cahier monnaie e financemen, n 20, La monnaie enre formel e informel, ) az Elémens d une approche héorique e compable du phénomène d endeemen című munkájában számvieli kereben megvizsgála a modern bankrendszer működésé azzal a feléelezéssel, hogy a bankok poziív megakaríásaik nagyobb részé konverálják pénzügyi eszközökbe, min valós eszközökbe. A szereplőke ké kaegóriába aggregálja, bankokra és nem banki szereplőkre: BANK dra dfa Sb dfl NEM BANK dranb Snb dfl dfa A bankok mérlegének válozására a -edik időszban ala mindig igaz, hogy a bankok összes eszközének válozása (valós eszközök válozása dra + pénzügyi eszközök válozása dfa) egyenlő a bankok összes forrásának válozásával (egyéni gazdagság válozása + pénzügyi források válozása dfl). Az egyéni gazdagság válozásá megakaríásnak, Sb nevezük. Tehá a bankok mérlegválozása: dra+dfa=dfl+sb (1) A bankok valós eszköz - vásárlásai elenyészőek a bank mérlegfőösszegben (oal asses, a mérleg eszköz oldalára beír összes érék összege), mer a bankok megin csak definíció szerin hielműveleel való pénzereméssel foglalkoznak. Ezér ekinsük ez a ago nullának. dfa=dfl+sb (1 ) A bank megakaríása Sb a bank visszaaro nyeresége, vagy más szóval a bank álal képze aralék: Sb=PRb-Ob ahol Ob a bank nem kölségkén elszámol kiadásai jeleni (ehá a bank profiból való kifizeései; gondolhaunk például az oszalékra). 97