(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP B (51) Int. Cl.: A61K 31/6 (06.01) A61P 29/00 (06.01) A61K 31/4439 (06.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 0257 PCT/EP 03/ () Elsõbbségi adatok: DE (72) Feltalálók: MICHAELIS, Martin, 3 Frankfurt (DE); RITZELER, Olaf, Bad Soden (DE); JAEHNE, Gerhard, Frankfurt (DE); RUDOLPHI, Karl, 116 Mainz (DE); GEISSLINGER, Gerd, Bad Soden (DE); SCHAIBLE, Hans-Georg, Jena (DE) (73) Jogosult: Sanofi-Aventis Deutschland GmbH, Frankfurt am Main (DE) (74) Képviselõ: Schläfer László, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (54) I kappa B-kináz-inhibitorok alkalmazása fájdalom kezelésére (57) Kivonat A találmány tárgya Ia képletû vegyület alkalmazása fájdalom kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására, ahol a változók jelentése a megadott. HU T2 A leírás terjedelme 18 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 A találmány tárgya I B-kináz-inhibitorok alkalmazása fájdalom kezelésére. A WO 01/006, WO 01/774 és WO 01/68648 számú szabadalmi bejelentésekben NF B modulátor hatással rendelkezõ vegyületeket ismertetnek. Az NF B egy heterodimer transzkripciós faktor, amely nagyszámú olyan gént tud aktiválni, amelyet többek között proinflammatorikus citokinokat, így például IL 1, IL 2, TNF vagy IL 6 citokinokat kódolnak. Az NF B a sejtek citoszoljában található a saját természetes eredetû inhibitorával, az I B komponenssel képzett komplex formájában. A sejtek stimulálása, például citokinok által, kiváltja az I B foszforilezését és ezt követõ proteolitikus lebontását. Ez a proteolitikus lebontás az NF B aktiválódásához vezet, ami ezután a sejtmagba vándorol, és ott különbözõ proinflammatorikus géneket aktivál. Betegségek, így reumás ízületi gyulladás (a gyulladásnál), csontízületi gyulladás, asztma, szívinfarktus, Alzheimer-kór és ateroszklerózis esetén az NF B a normális mértéken túl terjedõen aktiválódik. Az NF B gátlása a rákterápiában is hasznos, mivel ott erõsíti a citosztatikus terápiát. Kimutatható, hogy olyan gyógyszerek, mint a glükokortikoidok, szalicilátok vagy aranysók, amelyeket a reuma terápiájában alkalmaznak, különbözõ helyeken inhibitorként beavatkoznak az NF B aktiváló szignálláncba vagy közvetlenül a gén transzkripciójával lépnek kölcsönhatásba. Az említett szignállánc elsõ lépése az I B lebontása. Ezt a foszforilezést a speciális I B-kináz szabályozza. Az akut és krónikus fájdalom kezelésére a gyógyszerészetben nagyszámú különbözõ anyagcsoportot alkalmaznak. Ennek ellenére még ma sincs megnyugtató módon megoldva a fájdalom kezelése. Ez elsõsorban azzal magyarázható, hogy a forgalomban lévõ analgetikumok hatékonysága nem kielégítõ. Fájdalom kezelésére hatékonyabban alkalmazható vegyületek kutatása közben azt találtuk, hogy erre a célra felhasználhatók az I B-kináz-inhibitorok. Ennek során az alkalmazott modellekben olyan hatáserõsség mutatható ki, amely egyértelmûen meghaladja a klasszikus nem szteroid antiflogisztikumok hatásosságát. A találmány tárgya ezért I B-kináz-inhibitorok alkalmazása fájdalom kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmények elõállítására. A fájdalom kifejezés alatt értjük az akut fájdalmat és a krónikus fájdalmat. A krónikus fájdalomra példaként említhetõk: krónikus csontvázizomzati betegségek, így hátfájás, menstruációs fájdalom, csontízületi gyulladásnál vagy reumás ízületi gyulladásnál jelentkezõ fájdalom, bélgyulladásnál jelentkezõ fájdalom, szívizomgyulladásnál jelentkezõ fájdalom, sclerosis multiplex esetén jelentkezõ fájdalom, ideggyulladásnál jelentkezõ fájdalom, karcinómák és szarkómák esetén jelentkezõ fájdalom, AIDS esetén jelentkezõ fájdalom, 5 kemoterápiánál jelentkezõ fájdalom, amputációs fájdalom, trigeminus neuralgia, fejfájás, így például migrénes fejfájás vagy neuropátiás fájdalom, így például herpes zoster utáni neuralgia. Az akut fájdalomra példaként említhetõk: sérülések utáni fájdalom, mûtétek utáni fájdalom, akut köszvényes roham utáni fájdalom vagy állkapocsmûtéti beavatkozás utáni fájdalom. Az I B-kináz-inhibitorok, például indol- vagy benzimidazolszármazékok, ilyeneket ismertet például a WO 01/006 és WO 01/774 számú szabadalmi bejelentés. A találmány az Ia képletû vegyületek, (Ia) és/vagy az Ia képletû vegyületek sztereoizomer formái és/vagy az Ia képletû vegyületek fiziológiailag alkalmazható sói alkalmazására vonatkozik, a képletben E és M jelentése azonos vagy eltérõ, és egymástól függetlenül N¹atom vagy CH, R21 és R31 jelentése azonos vagy eltérõ, és egymástól függetlenül 1. hidrogénatom, 2. halogénatom, szénatomos alkilcsoport, 4. CN, 5. CF 3, 6. OR, ahol R jelentése hidrogénatom vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, 7. N(R ) R 16, ahol R és R 16 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, 8. C(O) R, ahol R jelentése hidrogénatom vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, vagy 9. S(O) x R, ahol x értéke 0, 1 vagy 2, és R jelentése hidrogénatom vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, R22 jelentése 1. egy heteroarilcsoport a 3¹hidroxi-pirro-2,4-dion, imidazol, imidazolidin, imidazolin, indazol, izotiazol, izotiazolidin, izoxazol, 2¹izoxazolidin, izoxazolidin, izoxazolon, morfolin, oxazol, 1,3,4- oxadiazol, oxadiazolidin-dion, oxadiazolon, 1,2,3,5-oxa-tia-diazol-2-oxid, 5¹oxo-4,5-dihidro[1,3,4]oxadiazol, 5¹oxo-1,2,4-tiadiazol, piperazin, pirazin, pirazol, pirazolin, pirazolidin, pirida- 2

3 5 zin, pirimidin, tetrazol, tiadiazol, tiazol, tiomorfolin, triazol vagy triazolon csoportjából, ahol a heteroarilcsoport szubsztituálatlan vagy egyszeresen, kétszeresen vagy háromszorosan, egymástól függetlenül az alábbi szubsztituensekkel szubsztituált: 1.1 C(O) R, ahol R jelentése hidrogénatom vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, szénatomos alkilcsoport, 1.3 O R, ahol R jelentése hidrogénatom vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, 1.4 N(R ) R 16, ahol R és R 16 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, 1.5 halogénatom vagy 1.6 ketocsoport, 2. C(O) R, ahol R jelentése hidrogénatom vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, 3. C(O) OR, ahol R jelentése hidrogénatom vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, vagy 4. C(O) N(R 17 ) R 18, ahol R 17 és R 18 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, ¹(1 4 szénatomos alkil)¹oh, O¹(1 4 szénatomos alkil) vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, R23 jelentése hidrogénatom vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, R24 jelentése 1. egy heteroarilcsoport a pirrol, furán, tiofén, imidazol, pirazol, oxazol, izoxazol, tiazol, izotiazol, tetrazol, 1,2,3,5-oxa-tia-diazol-2-oxid, triazolon, oxadiazolon, izoxazolon, oxadiazolidin-dion, triazol, 3¹hidroxi-pirro-2,4-dion, 5¹oxo-1,2,4-tiadiazol, piridin, pirazin, pirimidin, indol, izoindol, indazol, ftalazin, kinolin, izokinolin, kinoxalin, kinazolin, cinnolin, ¹karbolin és ilyen heteroarilcsoportok benzanellált, ciklopenta- vagy ciklohexaszármazéka csoportjából, ahol a heteroarilcsoport szubsztituálatlan vagy egyszeresen, kétszeresen vagy háromszorosan egymástól függetlenül az alábbi szubsztituensekkel szubsztituált: 1 5 szénatomos alkilcsoport, 1 5 szénatomos alkoxicsoport, halogénatom, nitrocsoport, aminocsoport, trifluor-metilcsoport, hidroxilcsoport, 1 4 szénatomos hidroxi-alkil-csoport, metilén-dioxi-csoport, etilén-dioxi-csoport, formilcsoport, acetilcsoport, cianocsoport, hidroxi-karbonil-csoport, aminokarbonil-csoport vagy 1 4 szénatomos alkoxikarbonil-csoport, vagy 2. egy arilcsoport a fenilcsoport, naftilcsoport, 1¹naftilcsoport, 2¹naftilcsoport, bifenililcsoport, 2¹bifenililcsoport, 3¹bifenililcsoport és 4¹bifenililcsoport, antrilcsoport vagy fluorenilcsoport közül megválasztva, ahol az arilcsoport szubsztituálatlan vagy egyszeresen, kétszeresen vagy háromszorosan egymástól függetlenül az alábbi szubsztituensekkel szubsztituált: 1 5 szénatomos alkilcsoport, 1 5 szénatomos alkoxicsoport, halogénatom, nitrocsoport, aminocsoport, trifluor-metil-csoport, hidroxilcsoport, 1 4 szénatomos hidroxi-alkil-csoport, metilén-dioxicsoport, etilén-dioxi-csoport, formilcsoport, acetilcsoport, cianocsoport, hidroxi-karbonil-csoport, amino-karbonil-csoport vagy 1 4 szénatomos alkoxi-karbonil-csoport. A találmány tárgya közelebbrõl olyan Ia képletû vegyületek alkalmazása, ahol E és M jelentése azonos vagy eltérõ és egymástól függetlenül N¹atom vagy CH, R21 és R23 jelentése azonos vagy eltérõ, és egymástól függetlenül az alábbi 1 9. pontokban megadott, R22 jelentése 1. egy heteroarilcsoport az imidazol, izotiazol, izoxazol, 2¹izoxazolidin, izoxazolidin, izoxazolon, 1,3,4-oxadiazol, oxadiazolidin-dion, 1,2,3,5-oxadiazolon, oxazol, 5¹oxo-4,5-dihidro[1,3,4]oxadiazol, tetrazol, tiadiazol, tiazol, triazol vagy triazolon csoportjából, ahol a heteroarilcsoport szubsztituálatlan vagy egyszeresen, kétszeresen vagy háromszorosan egymástól függetlenül az alábbi szubsztituensekkel szubsztituált: 1.1 ketocsoport, 1.2 halogénatom vagy szénatomos alkilcsoport, vagy 2. C(O) N(R 17 ) R 18, ahol R 17 és R 18 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom ¹(1 4 szénatomos alkil)¹oh, O¹(1 4 szénatomos alkil)- vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, R23 jelentése hidrogénatom, metilcsoport vagy etilcsoport, R24 jelentése 1. egy heteroarilcsoport a telítetlen, részben telített vagy teljesen telített gyûrûk csoportjából, amelyek piridin, pirazin, pirimidin, piridazin, pirrol, furán, tiofén, imidazol, pirazol, oxazol, izoxazol, tiazol, triazol vagy izotiazol csoportjából vezethetõk le, ahol a heteroarilcsoport szubsztituálatlan vagy egyszeresen, kétszeresen vagy háromszorosan egymástól függetlenül az alábbi szubsztituensekkel szubsztituált: 1 4 szénatomos alkilcsoport, 1 4 szénatomos alkoxicsoport, F, Cl, J, Br, nitrocsoport, aminocsoport, trifluor-metil-csoport, hidroxilcsoport, 1 4 szénatomos hidroxi-alkil-csoport, metilén-dioxi-csoport, etilén-dioxi-csoport, formilcsoport, acetilcsoport, cianocsoport, hidroxi-karbonil-csoport, amino-karbonil-csoport vagy 1 4 szénatomos alkoxi-karbonil-csoport, vagy 2. fenilcsoport, ahol a fenilcsoport szubsztituálatlan vagy egyszeresen, kétszeresen vagy háromszorosan egymástól függetlenül az alábbi szubsztituensekkel szubsztituált: F, Cl, J, Br, CF 3, OH, 1 4 szénatomos alkilcsoport vagy 1 4 szénatomos alkoxicsoport. A találmány tárgya közelebbrõl 2¹(2¹metil-aminopirimidin-4¹il)-1H-indol-5-karbonsav-[(S)-2-difenil-amino-1-(5¹oxo-4,5-dihidro[1,3,4]oxadiazol-2¹il)-etil]-amid vagy 2¹(2¹metil-amino-pirimidin-4¹il)-1H-benzo-imida- 3

4 zol-5-karbonsav-((s)1-karbamoil-2-difenil-amin-etil)- amid alkalmazása. A halogénatom jelentése fluroatom, klóratom, brómatom vagy jódatom. Az 1 8 szénatomos alkilcsoport, 1 6 szénatomos alkilcsoport vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport jelentése olyan szénhidrogén-maradék, melynek szénlánca egyenes vagy elágazó, és amely 1 8, 1 6, illetve 1 4 szénatomot tartalmaz. Példaként említhetõ a metilcsoport, etilcsoport, propilcsoport, butilcsoport, terc-butil-csoport, pentilcsoport, hexilcsoport, heptilcsoport vagy oktilcsoport. A 0 szénatomos alkilcsoport jelentése egy kovalens kötés. A ciklusos alkilcsoportokra példaként említhetõk a 3 6 tagú monociklusos csoportok, így ciklopropilcsoport, ciklobutilcsoport, ciklopentilcsoport vagy ciklohexilcsoport. Az R 8 és R 9 jelentése a kapcsolódó nitrogénatommal és szénatommal együtt egy IIa képletû heterociklusos gyûrû kifejezés jelentése olyan csoport, amely pirrol, pirrolin, pirrolidin, imidazol, pirazol, oxazol, izoxazol, tetrazol, izoxazolin, izoxazolidin, morfolin, tiazol, izotiazol, izotiazolin, purin, izotiazolidin, tiomorfolin, piridin, piperidin, pirazin, piperazin, pirimidin, piridazin, indol, izoindol, indazol, benzimidazol, ftalazin, kinolin, izokinolin, kinoxalin, kinazolin, cinnolin, pteridin, triazolon, tetrazol, 1,2,3,5-oxa-tia-diazol-2-oxid, oxadiazolon, izoxazolon, oxadiazolidindion, triazol, amely F, CN, CF 3 vagy C(O) O-(1 4 szénatomos alkil)-szubsztituensekkel szubsztituált, 3¹hidroxi-pirro-2,4-dion, 5¹oxo-1,2,4-tiadiazol, imidazolidin, karbolin heterociklusos vegyületekbõl és ezek benzanellált származékaiból vezethetõ le. Az R 9 és Z jelentése a kapcsolódó szénatomokkal együtt IIc képletû heterociklusos gyûrû kifejezés jelentése olyan csoport, amely pirrol, pirrolin, pirrolidin, piridin, piperidin, piperilén, piridazin, pirimidin, pirazin, piperazin, pirazol, imidazol, pirazolin, imidazolin, pirazolidin, imidazolidin, oxazol, izoxazol, 2¹izoxazolidin, izoxazolidin, morpholin, izotiazol, tiazol, izotiazolidin, tiomorfolin, indazol, tiadiazol, benzimidazol, kinolin, triazol, ftalazin, kinazolin, kinoxalin, purin, pteridin, indol, tetrahidrokinolin, tetrahidroizokinolin, izokinolin, tetrazol, 1,2,3,5-oxa-tia-diazol-2-oxid, oxadiazolon, izoxazolon, triazolon, 3¹hidroxi-pirro-2,4-dion, 1,3,4-oxadiazol és 5¹oxo-1,2,4-tiadiazol, oxadiazolidindion, triazol, amely szubsztituálatlan vagy F, CN, CF 3 vagy C(O) O-(1 4 szénatomos alkil)-szubsztituensekkel szubsztituált, heterociklusos vegyületekbõl vezethetõ le. A heteroarilcsoport a telítetlen, részben telített vagy teljesen telített gyûrûk csoportjából, amelyek piridin, pirazin, pirimidin, piridazin, pirrol, furán, tiofén, imidazol, pirazol, oxazol, izoxazol, tiazol, izotiazol csoportjából vezethetõk le, jelentése például olyan vegyület, mint a piperazin, pirazolin, imidazolin, pirazolidin, imidazolidin, tetrahidropiridin, izoxazolin, izoxazolidin, morfolin, izotiazolin, izotiazolidin, tetrahidro-1,4-tiazin vagy piperidin. Az arilcsoport jelentése aromás szénhidrogén-maradék, amely gyûrûjében 6 14 szénatomot tartalmaz. 5 A 6 14 szénatomos arilcsoport jelentésére példaként említhetõ a fenilcsoport, naftilcsoport, így 1¹naftilcsoport, 2¹naftilcsoport, bifenililcsoport, így 2¹bifenililcsoport, 3¹bifenililcsoport és 4¹bifenililcsoport, antrilcsoport vagy fluorenilcsoport. Elõnyös arilcsoportok a bifenililcsoportok, naftilcsoportok és elsõsorban a fenilcsoportok. Az arilcsoport, elõnyösen a fenilcsoport adott esetben egyszeresen vagy többszörösen, elõnyösen egyszeresen, kétszeresen vagy háromszorosan azonos vagy eltérõ csoportokkal szubsztituált, ahol a szubsztituens elõnyösen 1 8 szénatomos alkilcsoport, különösen elõnyösen 1 4 szénatomos alkilcsoport, 1 8 szénatomos alkoxicsoport, különösen elõnyösen 1 4 szénatomos alkoxicsoport, halogénatom, nitrocsoport, aminocsoport, trifluor-metil-csoport, hidroxilcsoport, 1 4 szénatomos hidroxi-alkil-csoport, így hidroxi-metilcsoport vagy 1¹hidroxi-etil- vagy 2¹hidroxi-etil-csoport, metilén-dioxi-csoport, etilén-dioxi-csoport, formilcsoport, acetilcsoport, cianocsoport, hidroxi-karbonil-csoport, amino-karbonil-csoport, 1 4 szénatomos alkoxikarbonil-csoport, fenilcsoport, fenoxicsoport, benzilcsoport, benzil-oxi-csoport, tetrazolilcsoport. Ugyanez érvényes például az olyan csoportokra, mint az aralkilcsoport vagy aril-karbonil-csoport. Az aril-alkilcsoport elõnyösen benzilcsoport, valamint 1¹ és 2¹naftil-metil-csoport, 2¹, 3¹ és 4¹bifenilil-metil-csoport és 9¹fluorenil-metil-csoport. A szubsztituált aril-alkilcsoportra példaként említhetõ az egy vagy több 1 8 szénatomos alkilcsoporttal, elõnyösen 1 4 szénatomos alkilcsoporttal arilrészében szubsztituált benzilcsoport és naftil-metil-csoport, például 2¹, 3¹ és 4¹metilbenzil-csoport, 4¹izobutil-benzil-csoport, 4¹terc-butilbenzil-csoport, 4¹oktil-benzil-csoport, 3,5-dimetilbenzil-csoport, pentametil-benzil-csoport, 2¹, 3¹, 4¹, 5¹, 6¹, 7¹ és 8¹metil-1-naftil-metil-csoport, 1¹, 3¹, 4¹, 5¹, 6¹, 7¹ és 8¹metil-2-naftil-metil-csoport, az egy vagy több 1 8 szénatomos alkoxicsoporttal, elõnyösen 1 4 szénatomos alkoxicsoporttal arilrészben szubsztituált benzilcsoport és naftil-metil-csoport, például 4¹metoxi-benzil-csoport, 4¹neopentil-oxi-benzil-csoport, 3,5-dimetoxi-benzil-csoport, 3,4-metilén-dioxi-benzil-csoport, 2,3,4-trimetoxi-benzil-csoport, nitro-benzil-csoport, például 2¹, 3¹ és 4¹nitro-benzil-csoport, halogén-benzilcsoport, például 2¹, 3¹ és 4¹klór- és 2¹, 3¹, és 4¹fluorbenzil-csoport, 3,4-diklór-benzil-csoport, pentafluorbenzil-csoport, trifluor-metil-benzil-csoport, például 3¹ és 4¹trifluor-metil-benzil-csoport vagy 3,5-bisz(trifluormetil)-benzil-csoport. A monoszubsztituált fenilcsoportban a szubsztituens elõfordulhat a 2¹helyzetben, 3¹helyzetben vagy 4¹helyzetben. Kétszer szubsztituált fenilcsoportnál a 2,3-helyzetben, 2,4-helyzetben, 2,5-helyzetben, 2,6- helyzetben, 3,4-helyzetben vagy 3,5-helyzetben. A háromszorosan szubsztituált fenilcsoportnál a szubsztituensek elõfordulhatnak a 2,3,4-helyzetben, 2,3,5-helyzetben, 2,4,5-helyzetben, 2,4,6-helyzetben, 2,3,6-helyzetben vagy 3,4,5-helyzetben. Az arilcsoportra megadott értelmezés megfelelõen érvényes a kétértékû arilcsoportra, például feniléncsoportra, amely lehet 1,4-feniléncsoport vagy 1,3-fenilén- 4

5 5 csoport. A fenilén-(1 6 szénatomos alkil)-csoport elõnyösen fenilén-metil-csoport ( C 6 H 4 CH 2 ) és fenilénetil-csoport. Az 1 6 szénatomos alkilén-fenil-csoport elõnyösen metilén-fenil-csoport ( CH 2 C 6 H 4 ). A fenilén-(2 6 szénatomos alkenil)-csoport elõnyösen fenilén-etenil-csoport és fenilén-propenil-csoport. Az 5 14 tagú heteroarilcsoport jelentése egy 5 14 tagú monociklusos vagy policiklusos aromás rendszer maradéka, amely gyûrûtagként 1, 2, 3, 4 vagy 5 heteroatomot tartalmaz. A heteroatomokra példaként említhetõ az N, O és S. Több heteroatom elõfordulása esetén ezek azonosak vagy eltérõek. A heteroarilcsoport egyszeresen vagy többszörösen, elõnyösen egyszeresen, kétszeresen vagy háromszorosan azonos vagy eltérõ szubsztituenssel szubsztituált 1 8 szénatomos alkilcsoport, elõnyösen 1 4 szénatomos alkilcsoport, 1 8 szénatomos alkoxicsoport, elõnyösen 1 4 szénatomos alkoxicsoport, halogénatom, nitrocsoport, N(R ) 2, trifluor-metil-csoport, hidroxilcsoport, 1 4 szénatomos hidroxi-alkil-csoport, így hidroxi-metil-csoport vagy 1¹hidroxi-etil- vagy 2¹hidroxietil-csoport, metilén-dioxi-csoport, formilcsoport, acetilcsoport, cianocsoport, hidroxi-karbonil-csoport, aminokarbonil-csoport, 1 4 szénatomos alkoxi-karbonil-csoport, fenilcsoport, fenoxicsoport, benzilcsoport, benziloxi-csoport, tetrazolilcsoport közül megválasztva. A heteroarilcsoport jelentése elõnyösen 5 14 tagú monociklusos vagy biciklusos aromás csoport, amely 1, 2, 3 vagy 4, elõnyösen 1, 2 vagy 3, azonos vagy különbözõ heteroatomot tartalmaz N, O és S közül megválasztva, és amely 1, 2, 3 vagy 4, elõnyös 1, 2 vagy 3 azonos vagy különbözõ szubsztituenssel szubsztituált 1 6 szénatomos alkilcsoport, 1 6 szénatomos alkoxicsoport, fluoratom, klóratom, nitrocsoport, N(R ) 2, trifluor-metil-csoport, hidroxilcsoport, 1 4 szénatomos hidroxi-alkil-csoport, 1 4 szénatomos alkoxi-karbonilcsoport, fenilcsoport, fenoxicsoport, benzil-oxi-csoport és benzilcsoport közül megválasztva. A heteroarilcsoport jelentése különösen elõnyösen 5 tagú monociklusos vagy biciklusos aromás csoport, elsõsorban 5 tagú vagy 6 tagú monociklusos aromás csoport, amely 1, 2 vagy 3, elõnyösen 1 vagy 2 azonos vagy különbözõ heteroatomot tartalmaz N, O és S közül megválasztva, és amely 1 vagy 2 azonos vagy különbözõ szubsztituenssel szubsztituálva lehet 1 4 szénatomos alkilcsoport, halogénatom, hidroxilcsoport, N(R ) 2, 1 4 szénatomos alkoxicsoport, fenilcsoport, fenoxicsoport, benzil-oxi-csoport és benzilcsoport közül megválasztva. Az 5 12 tagú heterociklusos csoport jelentése 5 12 tagú monociklusos vagy biciklusos heterociklusos gyûrû, amely részben telített vagy teljesen telített. A heteroatomra példaként említhetõ az N, O és S. A heterociklusos csoport szubsztituálatlan vagy egy vagy több szénatomon vagy egy vagy több heteroatomon azonos vagy eltérõ szubsztituenssel szubsztituált. Ezek a szubsztituensek a heteroarilcsoport értelmezésénél fent megadottak. A heterociklusos gyûrû elõnyösen szénatomján egyszeresen vagy többszörösen, például egyszeresen, kétszeresen, háromszorosan vagy négyszeresen azonos vagy eltérõ szubsztituenssel szubsztituált, 1 8 szénatomos alkilcsoport, például 1 4 szénatomos alkilcsoport, 1 8 szénatomos alkoxicsoport, például 1 4 szénatomos alkoxicsoport, így metoxicsoport, fenil-(1 4 szénatomos alkoxi)-csoport, például benzil-oxi-csoport, hidroxilcsoport, oxocsoport, halogénatom, nitrocsoport, aminocsoport vagy trifluor-metil-csoport közül megválasztva, és/vagy a heterociklusos gyûrûben található egy vagy több nitrogénatomon 1 8 szénatomos alkilcsoporttal, például 1 4 szénatomos alkilcsoporttal, így metilcsoporttal vagy etilcsoporttal, adott esetben szubsztituált fenilcsoporttal vagy fenil-(1 4 szénatomos alkil)- csoporttal, például benzilcsoporttal szubsztituált. A nitrogénatomot tartalmazó heterociklusos csoport elõfordulhat N¹oxid vagy kvaterner só formájában. Az 5 14 tagú heteroarilcsoportra vagy 5 12 tagú heterociklusos csoportra példaként említhetõ a pirrol, furán, tiofén, imidazol, pirazol, oxazol, izoxazol, tiazol, izotiazol, tetrazol, 1,2,3,5-oxa-tia-diazol-2-oxid, triazolon, oxadiazolon, izoxazolon, oxadiazolidindion, triazol, amely F, CN, CF 3 vagy C(O) O-(1 4 szénatomos alkil)-szubsztituenssel szubsztituált, 3¹hidroxi-pirro- 2,4-dion, 5¹oxo-1,2,4-tiadiazol, piridin, pirazin, pirimidin, indol, izoindol, indazol, ftalazin, kinolin, izokinolin, kinoxalin, kinazolin, cinnolin, karbolin heterociklusos vegyületekbõl és ezek benzanellált, ciklopenta¹, ciklohexa- vagy cikloheptaanellált származékaiból levezethetõ csoport. Különösen elõnyös csoportok a 2¹ vagy 3¹pirrolilcsoport, fenil-pirrolil-csoport, így 4¹ vagy 5¹fenil-2-pirrolilcsoport, 2¹furilcsoport, 2¹tienilcsoport, 4¹imidazolilcsoport, metil-imidazolil-csoport, például 1¹metil¹2¹, ¹4¹ vagy ¹5¹imidazolil-csoport, 1,3-tiazol-2- il-csoport, 2¹piridilcsoport, 3¹piridilcsoport, 4¹piridilcsoport, 2¹, 3¹ vagy 4¹piridil-N-oxid-csoport, 2¹pirazinilcsoport, 2¹, 4¹ vagy 5¹pirimidinilcsoport, 2¹, 3¹ vagy 5¹indolilcsoport, szubsztituált 2¹indolilcsoport, például 1¹metil¹, 5¹metil¹, 5¹metoxi¹, 5¹benzil-oxi¹, 5¹klór- vagy 4,5-dimetil-2-indolil-csoport, 1¹benzil ¹2¹ vagy ¹3¹indolil-csoport, 4,5,6,7-tetrahidro-2-indolil-csoport, ciklohepta[b]-5-pirrolil-csoport, 2¹, 3¹ vagy 4¹kinolilcsoport, 1¹, 3¹ vagy 4¹izokinolilcsoport, 1¹oxo-1,2-dihidro-3-izokinolil-csoport, 2¹kinoxalinilcsoport, 2¹benzo-furanilcsoport, 2¹benzo-tienil-csoport, 2¹benzoxazolilcsoport vagy benzo-tiazolil-csoport vagy dihidropiridinilcsoport, pirrolidinilcsoport, például 2¹ vagy 3¹(N¹metilpirrolidinil)-csoport, piperazinilcsoport, morfolinilcsoport, tiomorfolinilcsoport, tetrahidrotienilcsoport vagy benzo-dioxolanil-csoport. Az ¹aminosavak általános szerkezeti képlete a következõ: Az alfa-aminosavak egymástól az R csoport jelentésében térnek el, amit a jelen találmány keretein belül egy aminosav jellemzõ csoport -jának nevezünk. Abban az esetben, ha R 9 jelentése egy aminosav jellemzõ csoportja, akkor elõnyösen természetes eredetû 5

6 ¹aminosavak jellemzõ csoportjáról van szó, melyekre példaként említhetõ a glicin, alanin, valin, leucin, izoleucin, fenil-alanin, tirozin, triptofán, szerin, treonin, cisztein, metionin, aszparagin, glutamin, lizin, hisztidin, arginin, glutaminsav és aszparaginsav. Ezen belül különösen elõnyös a hisztidin, triptofán, szerin, treonin, cisztein, metionin, aszparagin, glutamin, lizin, arginin, glutaminsav és aszparaginsav. Az R 9 csoport jelentése lehet továbbá nem természetes eredetû aminosavak jellemzõ csoportja, melyekre példaként említhetõ a 2¹amino-adipinsav, 2¹amino-vajsav, 2¹amino-izovajsav, 2,3-diamino-propionsav, 2,4-diamino-vajsav, 1,2,3,4-tetrahidroizokinolin-1-karbonsav, 1,2,3,4-tetrahidroizokinolin-3-karbonsav, 2¹amino-pimelinsav, fenilglicin, 3¹(2¹tienil)-alanin, 3¹(3¹tienil)-alanin, 2¹(2¹tienil)- glicin, 2¹amino-heptánsav, pipekolinsav, hidroxi-lizin, szarkozin, N¹metil-izoleucin, 6¹N-metil-lizin, N¹metilvalin, norvalin, norleucin, ornitin, alloizoleucin, allotreonin, allohidroxi-lizin, 4¹hidroxi-prolin, 3¹hidroxi-prolin, 3¹(2¹naftil)-alanin, 3¹(1¹naftil)-alanin, homofenil-alanin, homocisztein, homociszteinsav, homotriptofán, ciszteinsav, 3¹(2¹piridil)-alanin, 3¹(3¹piridil)-alanin, 3¹(4¹piridil)-alanin, 2¹amino-3-fenil-amino-propionsav, 2¹amino-3-fenil-amino-etil-propionsav, foszfino-tricin, 4¹fluor-fenil-alanin, 3¹fluor-fenil-alanin, 4¹fluor-fenil-alanin, 3¹fluor-fenil-alanin, 3¹fluor-fenil-alanin, 2¹fluor-fenil-alanin, 4¹klór-fenil-alanin, 4¹nitro-fenil-alanin, 4¹amino-fenil-alanin, ciklohexil-alanin, citrullin, 5¹fluor-triptofán, 5¹metoxi-triptofán, metionin-szulfon, metioninszulfoxid vagy NH NR 11 C(O)N(R 11 ) 2, amely adott esetben szubsztituált. Az olyan természetes, valamint nem természetes eredetû aminosavak, amelyek egy funkciós csoportot, így aminocsoportot, hidroxilcsoportot, karboxilcsoportot, merkaptocsoportot, guanidilcsoportot, imidazolilcsoportot vagy indolilcsoportot hordoznak, elõfordulhatnak ezeken a csoportokon védett formában is. Ehhez megfelelõ védõcsoporként elõnyösen a peptidkémiában szokásos N¹védõcsoportokat alkalmazzuk, melyekre példaként említhetõk az uretán típusú védõcsoportok, benzil-oxi-karbonil-csoport (Z), tercbutil-oxi-karbonil-csoport (Boc), 9¹fluorenil-oxi-karbonil-csoport (Fmoc), allil-oxi-karbonil-csoport (Aloc), valamint a savamid típusú védõcsoportok, elõnyösen formilcsoport, acetilcsoport vagy trifluor-acetil-csoport, továbbá az alkil típusú védõcsoportok, például benzilcsoport. Az R 8 helyén elõforduló imidazolmaradék esetében például a szulfonamidképzéshez alkalmazott IV képletû szulfonsavszármazék szolgál az imidazol nitrogénatomjának védõcsoportjaként, amely elõnyösen eltávolítható bázis, így nátrium-hidroxid-oldat jelenlétében. Az I és Ia képletû vegyületek elõállítását a WO 01/006 és WO 01/774 számú szabadalmi bejelentésekben ismertetett módon végezzük. A kémiai reakciókhoz alkalmazott kiindulási anyagok ismertek vagy irodalomból ismert módszerekkel könnyen elõállíthatók. A találmány értelmében alkalmazott I B-kináz-inhibitorok alkalmazott modellekben kimutatott farmakoló- 5 giai tulajdonságai alapján az említett inhibitorok felhasználhatók a fájdalom valamennyi formája, elsõsorban olyan fájdalom kezelésére, amelyeknél szerepet játszanak a gyulladásos folyamatok. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények adagolhatók orálisan, inhalálással, rektálisan vagy transzdermálisan, továbbá szubkután, intraartikuláris, intraperitoneális vagy intravénás injekció formájában. Elõnyös az orális vagy intraartikuláris adagolás. A találmány tárgya továbbá eljárás gyógyszerkészítmény elõállítására, azzal jellemezve, hogy legalább egy I vagy Ia képletû vegyületet gyógyszerészetileg alkalmazható és fiziológiailag elviselhetõ hordozóanyaggal és adott esetben további megfelelõ ható¹, adalék vagy segédanyaggal adagolásra alkalmas készítménnyé alakítunk. Megfelelõ szilárd vagy galenikus készítményformák például a granulátum, porkészítmény, drazsé, tabletta, (mikro)kapszula, szuppozitórium, szirup, kanalas orvosság, szuszpenzió, emulzió, csepp vagy injektálható oldat, valamint nyújtott hatóanyag-leadást biztosító készítmény, melynek elõállításához a szokásos segédanyagokat alkalmazzuk, melyekre példaként említhetõk a hordozóanyagok, szétesést elõsegítõ szerek, kötõanyagok, bevonatok, duzzadást elõsegítõ szerek, csúsztatószerek, ízesítõanyagok, édesítõszerek és oldásközvetítõk. A gyakran alkalmazott segédanyagokra példaként említhetõ a magnéziumkarbonát, titán-dioxid, laktóz, mannit és más cukor, talkum, tejfehérje, zselatin, keményítõ, cellulóz és ezek származékai, állati és növényi olajok, így csukamájolaj, napraforgóolaj, mogyoróolaj vagy szezámmagolaj, polietilénglikol és oldószerek, így például steril víz és egy- vagy többértékû alkoholok, például glicerin. A gyógyszerkészítményt elõnyösen dózisegységek formájában szereljük ki és adagoljuk, ahol minden egység hatóanyagként a találmány értelmében alkalmazott I képletû vegyület meghatározott dózisát tartalmazza. Szilárd dózisegységek, így tabletták, kapszulák, drazsék vagy szuppozitóriumok esetén ez a dózis legfeljebb mintegy 00 mg, elõnyösen mintegy 0 mg, és ampullákba töltött injekciós oldat esetén legfeljebb mintegy 0 mg, elõnyösen mintegy 0 mg. Felnõtt, mintegy 70 kg súlyú beteg kezelése esetén az I vagy Ia képletû vegyület hatékonyságától függõen a napi dózis mintegy 00 mg hatóanyag, elõnyösen mintegy 0 0 mg. Bizonyos esetekben azonban alkalmazhatók ennél nagyobb vagy kisebb napi dózisok. A napi dózis adagolása megvalósítható egyetlen dózisegység egyszeri beadásával vagy több kisebb dózisegység meghatározott intervallumokban történõ többszörös beadásával. A végtermékeket általában tömegspektroszkópiás módszerekkel (FAB¹, ESI¹MS) határozzuk meg. A hõmérsékletadatokat C értékben adjuk meg, a szobahõmérséklet C. Az alkalmazott rövidítések értelmezését megadjuk vagy megfelelnek a szokásos konvencióknak. A találmányt közelebbrõl az alábbi példákkal mutatjuk be. 6

7 Elõállítási példák A. 1.) Aminosav szintézise [(S)-2-amino-3-difenilamino-propionsav-metil-észter (5)] N-Benzil-oxi-karbonil-L-szerin- -l akton (2) 54,8 g (0,9 mol) trifenil-foszfint 0 ml acetonitrilben szuszpendálunk, és a nedvesség kizárása mellett C és C közötti hõmérsékletre hûtjük. Ezen a hõmérsékleten perc alatt 36,4 g (0,9 mol) azodikarbonsav-dietil-észtert csepegtetünk hozzá. Az elegyet percen keresztül C hõmérsékleten kevertetjük. Az elegyhez ezután lassan g (0,9 mol) N¹benzil-oxi-karbonil-L-szerin (1) 0 ml acetonitrilben felvett oldatát csepegtetjük úgy, hogy a hõmérséklet ne lépje túl a C értéket. Ezután az elegyet 12 órán keresztül 5 C hõmérsékleten kevertetjük. A reakció megállításához a reakcióelegyet csökkentett nyomáson megszabadítjuk az oldószertõl, és a nyersterméket közepes nyomású kromatográfiával Kieselgélen (DCM/AcCN :1) tisztítjuk. Az oldószer eltávolítása után,8 g N¹benzil-oxi-karbonil-L-szerin- -laktont (2) kapunk, kitermelés % [lásd Org. Synth (70), 1ff.] finom tûk formájában. Összegképlet C 11 H 11 NO 4 ; móltömeg=221,2; MS (M+H) 222,1; 1 H NMR (DMSO-d 6 ) 4, (m, 1H), 4, (m, 1H), 5, (s, 2H), 5,22 (m, 2H), 7, (m, 5H), 8, (d, J=9,8 Hz, 1H). (S)-2-Benzil-oxi-karbonil-amino-3-difenil-aminopropionsav (3) 5,0 g (22,6 mmol) szerin-laktont (2) g (118,2 mmol) difenil-aminnal elkeverünk, és 2 órán keresztül 0 C hõmérsékleten melegítjük. A nyersterméket közepes nyomású kromatográfiásan Kieselgélen (DCM/metanol 9:1, majd EE/n¹heptán 4:1) tisztítjuk. Az oldószer eltávolítása után 3,65 g (kitermelés 42%) tiszta 2¹benzil-oxi-karbonil-amino-3-difenil-amino-propionsavat (3) kapunk. Összegképlet C 23 H 22 N 2 O 4 ; móltömeg=390,44; MS (M+H) 391,2. 1 H NMR (DMSO-d 6 ) 3,85 (m, 1H), 4,18 (m, 1H), 4,3 (m, 1H), 4,9 (m, 2H), 6,9 (m, 5H), 7, (m, H). (S)-2-Benzil-oxi-karbonil-amino-3-difenil-aminopropionsav-metil-észter (4) 75 ml metanolhoz 5 C hõmérsékleten 6,5 ml (89,1 mmol) tionil-kloridot csepegtetünk, és percen keresztül kevertetjük. Ezután 3,6 g (9,22 mmol) 2¹benzil-oxi-karbonil-amino-3-difenil-amino-propionsav (3) 75 ml metanolban felvett oldatát adagoljuk hozzá, és további 3 órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. Az oldószert eltávolítjuk, a maradékot etil-acetátban felvesszük, és nátrium-karbonát-oldattal extraháljuk. Flashkromatográfiásan (n¹heptán/etil-acetát 7:3) tisztítva 2,76 g (kitermelés %) 2¹benzil-oxi-karbonil-amino- 3-difenil-amino-propionsav-metil-észtert (4) kapunk. Összegképlet C 24 H 24 N 2 O 4 ; móltömeg=4,47; MS (M+H) 5,2. 1 H NMR (DMSO-d 6 ) 3,58 (s, 3H), 3,95 (m, 1H), 4,18 (m, 1H), 4,4 (m, 1H), 4,95 (m, 2H), 6,9 (m, 6H), 7,3 (m, 9H), 7,85 (d, J=9,8 Hz, 1H). (S)-2-Amino-3-difenil-amino-propionsav-metilészter (5) A Z védõcsoport lehasításához 2,7 g (6,68 mmol) Z¹védett származékot (4) 0 ml metanolban oldunk, és nitrogénatmoszférában 0 mg katalizátort [% Pd(OH) 2 C] adunk hozzá. Ezután az inert gázt nagy felesleg hidrogénnel kihajtjuk, és 2 órán keresztül hidrogénatmoszférában rázzuk. A reakció megállításához a katalizátort kiszûrjük, és a szûrletet bepároljuk. Így 1,65 g (kitermelés 91%) 2¹amino-3-difenil-amino-propionsav-metil-észtert (5) kapunk. Összegképlet C 16 H 18 N 2 O 2 ; móltömeg=270,32; MS (M+H) 271,2. 1 H NMR (DMSO-d 6 ) 3, (s, 3H), 3,58 (m, 1H), 3,8 (m, 1H), 3,95 (m, 1H), 6,9 (m, 6H), 7,3 (m, 4H). 7

8 A. 2.) Heterociklusos alapváz szintézise [2¹(2¹metilamino-pirimidin-4¹il)-1H-indol-5-karbonsav ()] Dimetil-amino-4,4-dimetoxi-pent-1- én-3¹on (8) 0 g (0,76 mol) 3,3-dimetoxi-2-butanont 90,2 g N,N-dimetil-formamid-dimetil-acetállal (0,76 mol) 48 órán keresztül 1 C hõmérsékleten kevertetünk. A reakció során keletkezõ metanolt folyamatosan kidesztilláljuk a reakcióelegybõl. Az oldat lehûtése közben spontán kristályosodás következik be, ami kevés heptán hozzáadásával teljessé tehetõ. Így 128,24 g 8 nyersterméket kapunk (kitermelés 90%), amely további tisztítás nélkül felhasználható. Összegképlet C 9 H 17 NO 3 ; móltömeg=187,24; MS (M+H) 188,2. 1 H NMR (DMSO-d 6 ) 1,22 (s, 3H), 2,80 (s, 3H), 3, (s, 9H), 5,39 (d, J= Hz, 1H), 7,59 (d, J= Hz, 1H). [4¹(1,1-Dimetoxi-etil)-pirimidin-2¹il]-metil-amin (9) 1,22 g (53 mmol) nátriumot 0 ml abszolút etanolban oldunk. Ehhez kevertetés közben 5,8 g (53 mmol) metil-guanidin-hidrokloridot és g (53 mmol) 1¹dimetil-amino-4,4-dimetoxi-pent-1-én-3-ont (8) adagolunk, és 4 órán keresztül forraljuk. A reakció megállításához az etanolt eltávolítjuk. Az így kapott 9 termék további tisztítás nélkül felhasználható. Kitermelés 11,5 g ( mmol, kvantitatív). Összegképlet C 9 H N 3 O 2 ; móltömeg=197,24; MS (M+H) 198,2. A. 3.) Az építõelemek összekapcsolása és {2¹(2¹metil-amino-pirimidin-4¹il)-1H-indol-5- karbonsav-[(s)-2-difenil-amino-1-(5¹oxo-4,5- dihidro[1,3,4]oxadiazol-2¹il)-etil]-amid (13)} szintézise 1 H NMR (DMSO-d 6 ) 1, (s, 3H), 2,78 (s, 3H), 3, (s, 6H), 6,75 (d, J=3 Hz, 1H), 7,0 7,1 [s (széles), 1H], 8, (d, J=3 Hz, 1H). 2-(2¹Metil-amino-pirimidin-4¹il)-1H-indol-5- karbonsav () 1 ml %¹os kénsavhoz szobahõmérsékleten és kevertetés közben 5 g ( mmol) [4¹(1,1-dimetoxi-etil)- pirimidin-2¹il]-metil-amint (9) és 3,85 g 4¹hidrazino-benzoesavat adagolunk, és 4 órán keresztül 1 C hõmérsékleten melegítjük. A reakció során keletkezõ metanolt desztillálással folyamatosan eltávolítjuk a reakcióelegybõl. Ezután C hõmérsékletre hûtjük, és a reakcióelegyet 0 ml jégre öntjük, és koncentrált nátrium-hidroxid-oldattal mintegy ph=5,5 értékre állítjuk. A keletkezõ csapadékot, ami nátrium-szulfát és a termék keveréke, leszûrjük, és a szûrési maradékot többször metanollal mossuk. Az egyesített metanolos extraktumokat bepároljuk, és a terméket flashkromatográfiásan (DCM/metanol 9:1) tisztítjuk. Kitermelés 0,76 g (11%). Összegképlet C 14 H 13 N 4 O 2 móltömeg=268,28; MS (M+H) 5,2; 1 H NMR (DMSO-d 6 ) 2,95 (s, 3H), 6,90 7, [s (széles), 1H], 7,18 (d, J=3 Hz, 1H), 7,4 (s, 1H), 7,58 (d, J=4,5 Hz, 1H), 7,80 (d, J=4,5 Hz, 1H), 8, (s, 1H), 7,80 (d, J=4,5 Hz, 1H), 8,38 (d, J=3 Hz, 1H), 11,85 (s, 1H), 12, 12, [s (széles), 1H]. 11 8

9 Difenil-amino-2-{[2¹(2¹metil-amino-pirimidin-4¹il)- 1H-indol-5-karbonil]¹(S)-amino}-propionsav (11) 5,0 g (18,64 mmol) 2¹(2¹metil-amino-pirimidin-4¹il)- 1H-indol-5-karbonsavat () 1,2 l DMF oldószerben oldunk, és egymás után 7,9 g (24,08 mmol) TOTU reagenst és 7,9 ml (46, mmol) etil-diizopropil-amint adagolunk hozzá. Az elegyet percen keresztül 5 C hõmérsékleten kevertetjük, majd 0,73 g (3,28 mmol) (S)- 2-benzil-oxi-karbonil-amino-3-difenil-amino-propionsavat (5) adagolunk hozzá. Az elegyet órán át kevertetjük, majd csökkentett nyomáson bepároljuk, a maradékot n¹butanolban felvesszük, és a szerves fázist a melléktermékek leválasztásához telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal extraháljuk. MgSO 4 fölött végzett szárítás után a szerves fázist bepároljuk, és a cím szerinti metil-észtert flashkromatográfiásan Kieselgélen (DCM:MeOH=19:1) izoláljuk. Kitermelés 4,3 g (98%). Összegképlet C H 28 N 6 O 3 ; móltömeg=5,22; MS (M+H) 521,3. 1 H NMR (DMSO-d 6 ) 2,95 [s (széles), 3H], 3, (s, 3H), 4,19 4,58 (m, 2H), 4,85 (q, 1H), 6,90 7, (m, 7H), 7,18 (d, J=3 Hz, 1H), 7, 7, (m, 5H), 7, (d, J=4,5 Hz, 1H), 7,65 (d, J=4,5 Hz, 1H), 8,05 (s, 1H), 8, (d, J=3 Hz, 1H), 8,70 (d, J=3,75 Hz, 1H), 11,85 (s, 1H). 2-(2¹Metil-amino-pirimidin-4¹il)-1H-indol-5- karbonsav-((s)-2-difenil-amin-1-hidrazin-karboniletil)-amid (12) 1,0 g (1,92 mmol) 3¹difenil-amin-2-{[2¹(2¹metil-aminpirimidin-4¹il)-1H-indol-5-karbonil]¹(S)-amino}-propionsavat (11) ml metanolban oldunk, 0,48 g (9,95 mmol) hidrazin-hidrátot adagolunk hozzá, és órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. A csapadék formájú B) Benzimidazol I B-kináz-inhibitor példája B. 1.) Aminosav [(S)-2-amino-3-difenil-aminopropionsav-metil-észter (5)] szintézise az A. 1.) szerint B. 2.) Heterociklusos alapváz szintézise [2¹(2¹metilamino-pirimidin-4¹il)-1H-benzimidazol-5-karbonsav (19)] terméket (0,3 g) szûréssel elválasztjuk az anyalúgtól. A bepárolt anyalúgból flashkromatográfiásan Kieselgélen (DCM:MeOH=19:1) további 12 hidrazon (0,1 g) izolálható. Kitermelés 0,4 g (%). Összegképlet C 29 H 28 N 8 O 2 ; móltömeg=5,6; MS (M+H) 521,4. 1 H NMR (DMSO-d 6 ) 2,95 [s (széles), 3H], 4,02 4,58 (m, 2H), 4,4 (s, 2H), 4,85 (q, 1H), 6,90 7, (m, 7H), 7,18 (d, J=3 Hz, 1H), 7, 7, (m, 5H), 7, (d, J=4,5 Hz, 1H), 7,62 (d, J=4,5 Hz, 1H), 7,99 (s, 1H), 8, (d, J= 3 Hz, 1H), 8, [s (széles), 1H], 9, (s, 1H), 11,70 (s, 1H). 2-(2¹Metil-amin-pirimidin-4¹il)-1H-indol-5- karbonsav-[(s)-2-difenil-amin-1-(5¹oxo-4,5- dihidro[1,3,4]-oxadiazol-2¹il)-etil]-amid (13) 0 mg (0,384 mmol) 2¹(2¹metil-amin-pirimidin-4¹il)- 1H-indol-5-karbonsav-((S)-2-difenil-amin-1-hidrazinkarbonil-etil)-amid (12) ml metilén-kloridban felvett szuszpenziójához 0 C hõmérsékleten és kevertetés közben %¹os, toluolos foszgénoldatot (0,398 mmol) csepegtetünk. Az elegyet további órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük, majd az oldószert eltávolítjuk. A 13 oxadiazolont ezután flashkromatográfiásan Kieselgélen (DCM:MeOH=9:1) izoláljuk. Kitermelés 1 mg (76%). Összegképlet C H 26 N 8 O 3 ; móltömeg=546,6; MS (M+H) 547,3. 1 H NMR (DMSO-d 6 ) 2,95 [s (széles), 3H], 4,02 4,58 (m, 2H), 4,85 (q, 1H), 6,90 7, (m, 7H), 7, (d, J=3 Hz, 1H), 7, 7, (m, 6H), 7,52 (d, J=4,5 Hz, 1H), 7,68 (d, J=4,5 Hz, 1H), 8, (s, 1H), 8,92 (d, J=3 Hz, 1H), 11,78 (s, 1H), 12, 12, [s (széles), 1H]

10 Dimetil-amin-1,1-dimetoxi-but-3- én-2¹on (16) 0 g (7 ml, 2,54 mol) metil-glioxál-dimetil-acetált 3 g (337 ml, 2,54 mol) N,N-dimetil-formamid-dimetilacetállal kevertetünk 4 órán keresztül 1 C hõmérsékleten. A reakció közben keletkezõ metanolt folyamatosan ledesztilláljuk a reakcióoldatról. Lehûlés után az oldatot heptánnal extraháljuk, az oldószert eltávolítjuk. Így 3 g 16 nyersterméket (kitermelés 70%) kapunk, mely további tisztítás nélkül felhasználható. Összegképlet C 8 H NO 3 ; móltömeg=173,21; MS (M+H) 174,1. 1 H NMR (DMSO-d 6 ) 2, (s, 1H), 2,80 (s, 3H), 3, (s, 3H), 3, (s, 3H), 3,3 (s, 3H), 4,42 (s, 1H), 5,19 [d (b), J=12,8 Hz, 1H], 7, (d, J= Hz, 1H). (4¹Dimetoxi-metil-pirimidin-2¹il)-metilamin (17) 0,33 g (14,4 mmol) nátriumot ml abszolút etanolban oldunk. Ehhez 1,57 g (14,4 mmol) metil-guanidinhidrokloridot és 2,48 g (14,4 mmol) 4¹dimetil-amin-1,1- dimetoxi-but-3-én-2-ont (16) adagolunk kevertetés közben, és 3 órán keresztül forraljuk. A reakció megállításához az etanolt eltávolítjuk. Az így kapott 17 termék további tisztítás nélkül felhasználható. Kitermelés 2,6 g (kvantitatív). Összegképlet C 8 H 13 N 3 O 2 ; móltömeg=183,21; MS (M+H) 184,1. 1 H NMR (DMSO-d 6 ) 2,78 (s, 6H), 3, (s, 3H), 5,02 (s, 1H), 6,62 (d, J=3 Hz, 1H), 8, (d, J=3 Hz, 1H). B. 3.) Az építõelemek összekapcsolása és 2¹(2¹metil-amino-pirimidin-4¹il)-1H-benzo-imidazol- 5-karbonsav-((S)1-karbamoil-2-difenil-amin-etil)- amid (22) szintézise 2-Metil-amin-pirimidin-4-karbaldehid (18) g (54 mmol) (4¹dimetoxi-metil-pirimidin-2¹il)-metilamint (17) 54 ml 2 N kénsavban oldunk, és kevertetés közben 3 órán keresztül 80 C hõmérsékleten melegítjük. Lehûlés után a reakcióelegyet óvatosan szilárd Na 2 - CO 3 adagolásával mintegy ph=9 értékre állítjuk, és etanollal háromszor extraháljuk. Az egyesített száraz extraktumokat az oldószertõl megszabadítjuk. Így 18 cím szerinti aldehidet kapunk %¹os kitermeléssel (4,47 g). Összegképlet C 6 H 7 N 3 O; móltömeg=137,12; MS (M+H) 138,2. 1 H NMR (DMSO-d 6 ) 2, 2,80 [s (széles), 3H], 6,95 (d, J=3 Hz, 1H), 7, 7, [s (széles), 1H], 8, (d, J=3 Hz, 1H). 2-(2¹Metil-amin-pirimidin-4¹il)-1H-benzo-imidazol-5- karbonsav (19) 4,3 g (31,3 mmol) metil-amino-pirimidin-4-karbaldehidet (18) és 4,8 g (31,1 mmol) 3,4-diamino-benzoesavat 0 ml nitro-benzolban 2 órán keresztül 1 C hõmérsékleten melegítünk. Ezután 0 C hõmérsékletre hûtjük, és a benzimidazolcsapadékot szûréssel elválasztjuk a nitro-benzoltól, és a terméket flashkromatográfiásan (DCM/metanol 4:1) tisztítjuk. Kitermelés 2,66 g (32%). Összegképlet C 13 H 11 N 5 O 2 ; móltömeg=269,28; MS (M+H) 270,2. 1 H NMR (DMSO-d 6 ) 2,95 (s, 3H), 7, (d, J=3 Hz, 1H), 7,75 (d, J=4,5 Hz, 1H), 7,90 (d, J=4,5 Hz, 1H), 8, (s, 1H), 8, (d, J=3 Hz, 1H), 8,70 9,05 [s (széles), 1H]

11 3-Difenil-amino-2-{[2¹(2¹metil-amino-pirimidin-4¹il)- 1H-benzimidazol-5-karbonil]¹(S)-amino}-propionsav (21) 2,6 g (9,6 mmol) 2¹(2¹metil-amino-pirimidin-4¹il)-1Hbenzimidazol-5-karbonsavat () 0 ml DMF oldószerben oldunk, és egymás után 3,17 g (9,6 mmol) TO- TU-reagenst és 1,6 ml (11,6 mmol) etil-diizopropilamint adagolunk hozzá. Az elegyet percen keresztül 5 C hõmérsékleten kevertetjük, majd 2,6 g (9,6 mmol) (S)-2-benzil-oxi-karbonil-amino-3-difenil-amin-propionsavat (5) adagolunk hozzá. Az elegyet 16 órán keresztül kevertetjük, majd csökkentett nyomáson bepároljuk, végül a 21 metil-észtert flashkromatográfiásan Kieselgélen (DCM:MeOH=9:1) izoláljuk. Kitermelés 1,61 g (32%). Összegképlet C 29 H 27 N 7 O 3 ; móltömeg=521,58; MS (M+H) 522,3. 1 H NMR (DMSO-d 6 ) 2,95 [s (széles), 3H], 3, (s, 3H), 4,19 4, (m, 2H), 4,90 (q, 1H), 6,90 7, (m, 6H), 7, 7, (m, 6H), 7, (d, J=4,5 Hz, 1H), 7, 7,80 [d(b) 1H], 8,05 8, [d(b), 1H], 8, (d, J=3 Hz, 1H), 8,90 [s (széles), 1H], 11,85 [s (széles), 1H]. 2-(2¹Metil-amino-pirimidin-4¹il)- 1H-benzoimidazol-5-karbonsav- ((S)1-karbamoil-2-difenil-amino-etil)- amid (22) ml metanolt (abszolút) 0 C hõmérsékleten ammóniával telítünk. Ehhez 0,5 g (0,959 mmol) 3¹difenilamino-2-{[2¹(2¹metil-amino-pirimidin-4¹il)-1H-benzimidazol-5-karbonil]¹(S)-amino}-propionsavat (21) adagolunk, és 24 órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. Az oldószert és az ammónia feleslegét eltávolítjuk, és a maradékot flashkromatográfiásan Kieselgélen (DCM:MeOH=19:1) tisztítjuk. Így 22 amidot izolálunk, kitermelés 0,43 g (89%). Összegképlet C 29 H 28 N 8 O 2 ; móltömeg=6,57; MS (M+H) 7,2. 1 H NMR (DMSO-d 6 ) 2,95 [s (széles), 3H], 4,02 4, (m, 2H), 4,85 (q, 1H), 6,80 7, (m, 6H), 7, 7, (m, 5H), 7, (d, J=4,5 Hz, 1H), 7,58 [s (széles), 1H], 7,68 [s (széles), 1H], 8,06 8,19 [d(b), 1H], 8, 8,58 (m, 2H), 13, (s, 1H). Farmakológiai példák I B-kináz ELISA AI B-kináz aktivitását egy ELISA vizsgálattal határozzuk meg, amely egy biotinilezett szubsztrátum peptidbõl, amely a I B szerin aminosav szekvenciáját tartalmazza, és egy specifikus poli- vagy monoklonális antitestbõl (például New England Biolabs, Beverly, MA, USA, katalógus szám 92) áll, amely csak a I B peptid foszforilezett formájához kötõdik. Ezt a komplexet egy antitest kötõlemezen (A proteinnel bevonva) immobilizáljuk, és egy biotinkötõ proteinbõl és HRP komponensbõl (például Streptavidin-HRP) álló konjugátummal detektáljuk. Az aktivitás szubsztrátum foszfopeptiddel felvett standard görbe alapján határozható meg. 5 Megvalósítás A kináz komplex kinyeréséhez ml HeLa S3 sejtextraktumot (S0) ml mmol/l HEPES-oldattal, ph=7,5, hígítjuk, % ammónium-szulfátra állítjuk, és jégen percen keresztül inkubáljuk. A kicsapott pelletet 5 ml SEC-pufferben ( mmol/l HEPES, ph=7,5, 1 mmol/l DTT, 0,5 mmol/l EDTA, mmol/l 2¹glicerinfoszfát) oldjuk, 000 g értéken percen keresztül centrifugáljuk, és 0,22 m szûrõn szûrjük. A mintát egy 3 ml Superose¹6 FPLC oszlopra (Amersham Pharmacia Biotech AB, Uppsala, Svédország) visszük, amely SEC-pufferrel van kiegyensúlyozva, és 2 ml/perc áramlási sebesség mellett 4 C hõmérsékleten üzemeltetjük. A 670 kda móltömeg standard retenciós idejénél kapott frakciókat az aktiváláshoz egyesítjük. Az aktiváláshoz percen keresztül 37 C hõmérsékleten 0 nmol/l MEKK1, 0 mol/l MgATP, mmol/l MgCl 2, 5 mmol/l ditiotreitol (DTT), mmol/l 2¹glicerinfoszfát, 2,5 mol/l Microcistin¹LR eleggyel inkubáljuk. Az aktivált enzimet 80 C hõmérsékleten tároljuk. A DMSO oldószerben oldott vizsgálati anyagot (2 l) percen keresztül C hõmérsékleten 43 l aktivált enzimmel ( mmol/l HEPES, ph=7,5, mmol/l MgCl 2, 5 mmol/l DTT, mmol/l ¹glicerin-foszfát, 2,5 mol/l Microcistin¹LR reakciós pufferrel 1: arányban hígítva) elõinkubáljuk. Ezután 5 l szubsztrátum peptidet [Biotin-(CH 2 ) 6 -DRHDSGLDSMKD-CONH 2 ] (0 mol/l) adunk hozzá, 1 órán keresztül inkubáljuk, és 1 l mmol/l HEPES, ph=7,5, 0,1% BSA, mmol/l EDTA, antitest eleggyel (1:0) lezárjuk. 0 l lezárt reakcióelegyet, illetve standard foszfopeptid hígítási sorozatot [Biotin-(CH 2 ) 6 -DRHDS[PO 3 ]GL- DSMKD-CONH 2 ] egy A protein lemezre (Pierce Chemical Co., Rockford, IL, USA) visszük, és 2 órán keresztül rázás közben inkubáljuk. Ezután háromszor PBS-oldattal mossuk, 0 l 0,5 g/ml Streptavidin-HRP komponenssel (tormaperoxidáz) (5 mmol/l HEPES/ 0,1% BSA eleggyel hígítva) percen keresztül kezeljük. Ezután ötször PBS-oldattal mossuk, 0 l TMB-szubsztrátumot (Kirkegaard & Perry Laboratories, Gaithersburg, MD, USA) adunk hozzá, és a szín kifejlõdését 0 l 0, mol/l kénsav hozzáadásával megállítjuk. Az abszorpciót 0 nm hullámhosszon mérjük. A standard görbét lineáris regresszió alapján állítjuk elõ egy 4 paraméteres dózis-hatás összefüggésnek megfelelõen. A standard görbével mérjük az enzimaktivitást, illetve a vizsgált hatóanyag által kiváltott gátlást. A 2¹(2¹metil-amino-pirimidin-4¹il)-1H-indol-5-karbonsav-[(S)-2-difenil-amino-1-(5¹oxo-4,5-dihidro[1,3,4]oxadiazol-2¹il)-etil]-amid IC -értéke 0,0 mol/l. A 2¹(2¹metil-amino-pirimidin-4¹il)-1H-benzo-imidazol-5- karbonsav-((s)1-karbamoil-2-difenil-amino-etil)-amid IC -értéke 0,0 mol/l. Fájdalom vizsgálata A 2¹(2¹metil-amino-pirimidin-4¹il)-1H-indol-5-karbonsav-[(S)-2-difenil-amino-1-(5¹oxo-4,5-dihidro[1,3,4]oxadiazol-2¹il)-etil]-amid a továbbiakban 13 vegyület analgetikus és antinociceptív hatékonyságát a következõ két modellben igazoljuk: 11

12 1. modell: cimozán által kiváltott mancsgyulladás patkányoknál. Paraméter: a mancs elhúzásának ideje vagy a mancs elhúzásának küszöbértéke a hátsó mancs termikus vagy mechanikus stimulálásánál. 2. modell: kaolin/karragenán által kiváltott térdízületi gyulladás patkányoknál. Paraméter: spinális neuronreakció a térd nyomással történõ ingerlésére. 1. modell A vizsgálat megvalósítása: izofluránnal kiváltott rövid idejû narkózis alatt a vizsgálati állatnak szubkután 1 mg cimozáninjekciót adunk [szuszpenzió 0 l PBS-ben (foszfátpufferelt sóoldat) felvéve] az egyik hátsó mancs talp felõli oldalának közepébe. Ezután két különbözõ viselkedési vizsgálattal követjük a hiperalgézia kialakulását. a) Mérjük a mancs elhúzásának idejét termikus stimulálásra (Hargreaves-teszt). A vizsgálati állatot egy átlátszó mûanyag kamrába helyezzük, amelynek alja üvegbõl van elkészítve. Amikor az állat a felderítési fázis (mintegy 5 perc) eltelte után mozdulatlan marad, egy infravörös fényforrást pozicionálunk közvetlenül a stimulálandó hátsó mancs alatt, és bekapcsoljuk. A lámpa fókuszált infravörös fényt sugároz növekvõ intenzitással, ezért a hátsó mancs bõrének hõmérséklete megközelítõleg lineárisan emelkedik. Amikor az állat a mancsát elhúzza, a lámpa kikapcsol. Az elhúzás idõpontjában a mancs hõmérséklete az állat számára éppen kellemetlen, termikus fájdalomküszöbrõl beszélünk. b) A mancs elhúzása küszöbértékének meghatározása mechanikus stimulálásra (von Frey-teszt). A kísérleti állatot egy átlátszó mûanyag kamrában helyezzük el, melynek alja dróthálóból van elkészítve. 5 Kalibrált nejlonszálakkal, úgynevezett von Freyszálakkal meghatározott erõsségû pont formájú nyomást váltunk ki. A legenyhébb nyomásinger, amelyre az állat a mancsát elhúzza, jelenti a mechanikai fájdalomküszöböt. A cimozáninjekció elõtt mintegy fél órával és utána különbözõ idõpontokban a bal és jobb hátsó mancson meghatározzuk a termikus és mechanikus fájdalomküszöb-értéket (lásd 1., 2. táblázat). Számoljuk az ipszilaterális fájdalomküszöb csökkenését, amit a kontralaterális fájdalomküszöb százalékában fejezünk ki (lásd 1., 2. táblázat). Minél nagyobb ez a csökkenés, annál kifejezettebb a hiperalgézia. A cimozáninjekció egy kontrollcsoportnál kifejezett mechanikus és termikus hiperalgéziát vált ki (lásd kontrolladatok az 1. és 2. táblázatban). A cimozáninjekció elõtt mintegy perccel és 2,5 és 5,5 órával utána az állatok egy további csoportjában izofluránnal kiváltott rövid idejû narkózis alatt intraperitoneálisan (IP) injektáljuk a fent említett 13 vegyületet [egyenként mg/kg polietilénglikol/víz elegyben (PEG/víz 1:1)]. A termikus hiperalgézia ezeknél az állatoknál a cimozáninjekció után eltelt 2 órától mérve kevésbé kifejezett, mint a kontrollcsoportban, a hatóanyag harmadik adagolása után semmilyen oldalirányú eltérés nem mutatható ki a mancs elhúzási idejében (1. táblázat). Ez a hatás a hatóanyag utolsó adagolása után 18 órán keresztül tart. A mechanikus hiperalgéziát a 13 vegyület szintén szignifikánsan csökkenti. A hatás 1 órával a cimozáninjekció után alakul ki, és a hatóanyag utolsó adagolása után 18 órával még tart (lásd 2. táblázat). A 13 vegyület hatékonysága mindkét vizsgálati modellben nagyon erõs. Egy korábban megvalósított vizsgálatból származó összehasonlító adatok szerint a 13 vegyület a termikus hiperalgéziát lényegesen erõsebben csökkenti, mint az NSAID diklofenak. 1. táblázat Változás a mancs elhúzási idejében (%) Idõ (h) a cimozáninjekció után (0) Átlagérték 13 vegyület SD 13 vegyület Átlagértékkontroll SD kontroll Alapérték 0,5 0,0 0,0 0,0 0,0 0,5 16,6 6,6 21,4 6,3 1 31,3 14,1 28,8 11,6 2,2,4 44,8 19,1 3,3 5,3 49,2 17,9 4 16,0 11,5,6 23,0 5 9,7 18,6 46,6 24,8 6 5,0 2,6 38,4 17,6 7 3,4 5,8 29,9 22,1 24 3,8 7,0 46,1 18,4 12

13 2. táblázat Változás a mancs elhúzásának küszöbértékében (%) Idõ (h) a cimozáninjekció után (0) Átlagérték 13 vegyület SD 13 vegyület Átlagértékkontroll SD kontroll Alapérték 0,5 0,0 0,0 0,0 0,0 0,5 37,4 6,6 48,9 31,3 1 43,1,5 66,0 23,2 2 36,0 17,8 71,8 26,0 3,1 13,1,5,2 4 46,7 11,9 64,3 18,2 5,6 14,0,5,8 6 33,1 23,3 57,3 18,0 7 44,7 21,5 47,1 23,9 24 9,7 26,6 41,5 17,3 2. modell A vizsgálat megvalósítása: patkányoknál trapanalnarkózisban megnyitjuk a gerinccsatornát, és azonosítjuk a térdízület fájdalom impulzusát feldolgozó gerincvelõ-neuronokat. Az azonosítás után egy hosszan tartó levezetést végzünk, melynek során regisztráljuk az idegsejtek aktivitását egy akut gyulladásnak a térdízületben történõ kialakítása elõtt és közben. Ehhez egy kontrollperiódusban a gyulladás indukálása elõtt és a gyulladás indukálása után több órán keresztül mérjük a térdízület nem noxikus és noxikus ingerlésére adott válaszokat. Az akut gyulladást egy kaolin- és karragenánszuszpenzió (mintegy 1 l) intraartikuláris befecskendezésével váltjuk ki. A kontrollkísérletekben csak a hordozót visszük fel a gerincvelõ felületére, a túlérzékenység kialakulásának kontrollkörülmények között történõ méréséhez. Általában a túlérzékenység kialakulása 2 4 órán belül lejátszódik, és a térdízület nem noxikus és noxikus ingerlésére adott válaszok jelentõs erõsödésében nyilvánul meg (3. táblázat). Azokban a kísérletekben, amelyekben a fent említett 13 vegyületet alkalmazzuk, az anyagot mintegy perccel a gyulladás kiváltása elõtt a gerincvelõbe adjuk (mintegy l mol/l oldat). Ezután a kontrollkísérletekkel azonos módon mérjük a sejteknek a nem noxikus és noxikus ingerlésre adott válaszát. A két csoportnál mért válaszokban bekövetkezett változások összehasonlítása azt mutatja, hogy a 13 vegyület a kontrollhoz viszonyítva szinte teljesen elnyomja a spinális túlérzékenység kialakulását (3. táblázat). A 13 vegyületnek a noxikus térdízületi stimulálásra adott válaszokra gyakorolt hatása összességében jóval erõsebb, mint az indometacin hatása, ahogy ez egy korábbi vizsgálat publikált adataival végzett összehasonlításból látható. 3. táblázat Neuronális válaszok térdízületi gyulladás elõtt és alatt (impulzus/ másodperc) A térdízület noxikus ingerlése Idõ (perc) K/C injekció után Átlagérték 13 vegyület SEM 13 vegyület Átlagértékkontroll SEM-kontroll Alapérték 0,8 29, ,3 49,3 161,6 43,7 1 26,9 8,1 1, ,5 58,9 544,2 1, ,5 59,9 616,3 174,7 13

14 3. táblázat (folytatás) A térdízület nem noxikus ingerlése Idõ (perc) K/C injekció után Átlagérték 13 vegyület SEM 13 vegyület Átlagértékkontroll SEM-kontroll Alapérték 0,92 16, ,66 23,76 21,4 11,9 1 2,71,94 74,6 38, ,16 24,22 5,7 39, ,78,09 149,7 44,3 A 2. modellben mérjük továbbá a 2¹(2¹metil-amino- pirimidin-4¹il)-1h-benzo-imidazol-5-karbonsav-((s)1- karbamoil-2-difenil-amino-etil)-amid a továbbiakban 22 vegyület hatását. Kontrolladatok: lásd 3. táblázat. 4. táblázat Neuronális válaszok térdízületi gyulladás elõtt és alatt (impulzus/ másodperc) Idõ (perc) K/C injekció után A térdízület noxikus ingerlése 22 vegyület, 1. kísérlet 22 vegyület, 2. kísérlet Alapérték 0 0 9,1 9,2 1 1, , ,7 Idõ (perc) K/C injekció után A térdízület nem noxikus ingerlése 22 vegyület, 1. kísérlet 22 vegyület, 2. kísérlet Alapérték ,1,6 1 37, ,1, ,7 Az adatok igazolják a 22 vegyület hatékonyságát a 2. modellben. 3. modell: Cimozán által kiváltott mancsgyulladás egereknél Paraméter: a mancs elhúzási ideje a hátsó mancsok termikus stimulálására. Vizsgálat megvalósítása: izofluránnal kiváltott rövid idejû narkózisban a vizsgálati állat jobb hátsó mancsába l szuszpenziót fecskendezünk, amely mg/ml cimozán hatóanyagot tartalmaz. Ezután kvantitatív módon mérjük a hiperalgézia kialakulását az alábbiak szerint: a mancs elhúzási idejének mérése termikus stimulálásra (Hargreaves-teszt, lásd fent). A kísérleti állatot egy átlátszó mûanyag kamrába helyezzük, melynek alja üvegbõl készült. Amikor a kísérleti állat a felfedezési fázis (mintegy 5 perc) után mozdulatlan marad, egy infravörös fényforrást pozicionálunk közvetlenül a stimulálandó hátsó mancs alatt, és bekapcsoljuk. A lámpa fókuszált infravörös fényt sugároz növekvõ intenzitással úgy, hogy a hátsó mancs bõrének hõmérséklete megközelítõleg lineárisan emelkedik. Amikor az állat a mancsát elhúzza, a lámpa kikapcsol. A mancsnak az elhúzás idõpontjában mért hõmérséklete az állat számára éppen kellemetlen, termikus fájdalomküszöbrõl beszélünk. Röviddel a cimozáninjekció elõtt és az injekció után 7 14 napon keresztül naponta megmérjük a termikus fájdalomküszöböt a jobb és bal hátsó mancsokon. Ezután a hiperalgézia mértékét a gyulladásos és nem gyulladásos mancsoknál mért elhúzási idõ görbéje alatti terület integrálja adja (AUC, area between the curves, lásd 5. és 6. táblázat). Minél nagyobb ez az érték, annál kifejezettebb a hiperalgézia, és minél kisebb ez az érték a hatóanyaggal kezelt állatoknál, annál erõsebb a terápia hatása. Egy 7 napos vizsgálatban a cimozáninjekció a kontrollcsoportban kifejezett termikus hiperalgéziát vált ki (lásd hordozó, 5. táblázat). Egy másik csoportnál a hatóanyag adagolását a cimozáninjekció után 1 nappal kezdjük, amikor már határozott termikus hiperalgézia alakul ki. A 13 vegyületet naponta kétszer 7 napon keresztül orálisan adagoljuk, egyenként vagy 75 mg/kg dózisban HEC/lipofundin elegyben (1% HEC lipofundinban). A vizsgálat teljes ideje alatt (7 nap) mért mancs elhúzási idõk kiértékelése alapján az AUC-érték a hatóanyag adagolása esetén dózisfüggõ módon csökken. A 8,3 mg/kg egyszeri dózis feletti dózisoknál a terápia hatása szignifikáns a hordozócsoporthoz viszonyítva (5. táblázat). A 13 vegyület hatékonysága a tesztmodellben nagyon nagy. Az állatok egy párhuzamosan kezelt csoportjának paracetamol-hatóanyagot adagolunk nagyon nagy dózisban szintén naponta kétszer. A 13 vegyület erõsebben csökkenti a termikus hiperalgéziát, mint a paracetamol (5. táblázat). 14

15 5. táblázat Termikus hiperalgézia cimozáninjekció után 7 napon keresztül AUC átlagérték (hiperalgézia mértéke) Számtani középérték standard hibája (SEM) Állatok száma csoportonként Statisztikus eltérés a hordozótól Hordozó,1 1,5 8 Paracetamol 0 mg/kg 24,6 4,1 8 igen 13 vegyület 2,8 mg/kg,4 2,4 8 nem 13 vegyület 8,3 mg/kg 32,3 2,2 8 igen 13 vegyület mg/kg 19,4 2,9 8 igen 13 vegyület 75 mg/kg 17,4 2,6 8 igen Egereken végzett további kísérletben a 13 vegyület hatékonyságát a specifikus COX 2 inhibitor celecobix hatékonyságához viszonyítjuk. A cimozáninjekció és az adagolási elõírás azonos a fent ismertetett vizsgálattal. Az egyetlen eltérés, hogy ezt a további vizsgálatot 14 napon keresztül végezzük. A 13 vegyülettel ismét dózisfüggõ módon csökkenthetõ a termikus hiperalgézia (6. táblázat). Itt a 13 vegyület és a celecobix hatása nagy dózisban azonos (6. táblázat). 6. táblázat Termikus hiperalgézia cimozáninjekció után 14 napon keresztül AUC átlagérték (hiperalgézia mértéke) Számtani középérték standard hibája (SEM) Állatok száma csoportonként Statisztikus eltérés a hordozótól Hordozó 90,0 5,1 8 Celecoxib 8,3 mg/kg 79,9 5,9 5 nem Celecoxib mg/kg 51,5 3,7 9 igen 13 vegyület 8,3 mg/kg 64,5 5,0 5 igen 13 vegyület mg/kg 47,6 4,4 9 igen 4. modell: Cimozán által kiváltott mancsgyulladás egereknél Paraméter: spontán futási teljesítmény futókerékben. A kísérleti állat tartóketrecébe egy futókereket helyezünk, melynek fordulatszámát elektronikusan regisztráljuk. A C57/B6 egerek az éjszakai órákban önkéntesen használják a futókereket, és egy 1 hetes szoktatási fázis után éjszakánként átlagosan 40 m távolságot tesznek meg. Cimozáninjekció után az éjszakai futási távolság csökken. A futási teljesítménynek ez a csökkenése a funkcióknak a gyulladás miatti fájdalom hatására bekövetkezõ beszûkülésének paramétere. A vizsgálatok megvalósítása: a 24 órás futási távolságot egy 1 hetes szoktatási fázis után 1 héten keresztül mérjük az alapérték meghatározásához. Ezután izofluránnal kiváltott rövid idejû narkózisban a vizsgálati állatnak l szuszpenziót fecskendezünk a jobb hátsó mancsába, amely mg/ml cimozánt tartalmaz. Ezután a 24 órás futási távolságot a következõ 7 napon keresztül mérjük. A kiértékeléshez meghatározzuk a futási távolság értékek görbéje alatti területet (AUC, 7. táblázat): minél kisebb az AUC-érték, annál kisebb a futási teljesítmény a cimozáninjekció utáni héten. A 13 vegyületet naponta kétszer 7 napon keresztül orálisan adagoljuk, egyenként vagy 75 mg/kg HEC/lipofundin elegyben (1% HEC lipofundinban). A hatóanyag adagolását egy nappal a cimozáninjekció után kezdjük. Az egyik vizsgálatban a 13 vegyület hatását a paracetamol hatásához viszonyítjuk a cimozáninjekció utáni futási teljesítmény vonatkozásában. A futási távolságban dózisfüggõ növekedés mutatható ki, ami a két nagy dózisban szignifikáns a hordozócsoporthoz viszonyítva (7. táblázat). Ezzel szemben a paracetamollal extrém nagy dózisban (szintén naponta kétszer) nem érhetõ el javulás a hordozócsoporthoz képest (7. táblázat).

16 7. táblázat Futókerék-aktivitás cimozáninjekció után 7 napon keresztül AUC átlagérték Számtani középérték standard hibája (SEM) Állatok száma csoportonként Statisztikus eltérés a hordozótól Hordozó 8,8 12,5 8 Paracetamol 0 mg/kg 187,2 42,7 8 nem 13 vegyület 2,8 mg/kg 131,1 23,3 8 nem 13 vegyület 8,3 mg/kg 142,1 29,1 8 nem 13 vegyület mg/kg 216,7 58,5 8 igen 13 vegyület 75 mg/kg 1,7 41,9 8 igen SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Ia képletû vegyület, (Ia) és/vagy az Ia képletû vegyület egy sztereoizomer formája és/vagy az Ia képletû vegyület egy fiziológiailag alkalmazható sója alkalmazása fájdalom kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására, a képletben E és M jelentése azonos vagy eltérõ, és egymástól függetlenül N¹atom vagy CH, R21 és R31 jelentése azonos vagy eltérõ, és egymástól függetlenül 1. hidrogénatom, 2. halogénatom, szénatomos alkilcsoport, 4. CN, 5. CF 3, 6. OR, ahol R jelentése hidrogénatom vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, 7. N(R ) R 16, ahol R és R 16 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, 8. C(O) R, ahol R jelentése hidrogénatom vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, vagy 9. S(O) x R, ahol x értéke 0, 1 vagy 2, és R jelentése hidrogénatom vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, R22 jelentése 1. egy heteroarilcsoport a 3¹hidroxi-pirro-2,4-dion, imidazol, imidazolidin, imidazolin, indazol, izotiazol, izotiazolidin, izoxazol, 2¹izoxazolidin, izoxazolidin, izoxazolon, morfolin, oxazol, 1,3,4- oxadiazol, oxadiazolidin-dion, oxadiazolon, 1,2,3,5-oxa-tia-diazol-2-oxid, 5¹oxo-4,5-dihidro[1,3,4]oxadiazol, 5¹oxo-1,2,4-tiadiazol, piperazin, pirazin, pirazol, pirazolin, pirazolidin, piridazin, pirimidin, tetrazol, tiadiazol, tiazol, tiomorfolin, triazol vagy triazolon csoportjából, ahol a heteroarilcsoport szubsztituálatlan vagy egyszeresen, kétszeresen vagy háromszorosan, egymástól függetlenül az alábbi szubsztituensekkel szubsztituált: 1.1 C(O) R, ahol R jelentése hidrogénatom vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, szénatomos alkilcsoport, 1.3 O R, ahol R jelentése hidrogénatom vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, 1.4 N(R ) R 16, ahol R és R 16 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, 1.5 halogénatom, vagy 1.6 ketocsoport, 2. C(O) R, ahol R jelentése hidrogénatom vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, 3. C(O) OR, ahol R jelentése hidrogénatom vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, vagy 4. C(O) N(R 17 ) R 18, ahol R 17 és R 18 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, ¹(1 4 szénatomos alkil)¹oh, O¹(1 4 szénatomos alkil)- vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, R23 jelentése hidrogénatom vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, R24 jelentése 1. egy heteroarilcsoport a pirrol, furán, tiofén, imidazol, pirazol, oxazol, izoxazol, tiazol, izotiazol, tetrazol, 1,2,3,5-oxa-tia-diazol-2-oxid, triazolon, oxadiazolon, izoxazolon, oxadiazolidin-dion, triazol, 3¹hidroxi-pirro-2,4-dion, 5¹oxo-1,2,4-tiadiazol, piridin, pirazin, pirimidin, indol, izoindol, indazol, ftalazin, kinolin, izokinolin, kinoxalin, kinazolin, cinnolin, ¹karbolin és ilyen heteroarilcsoportok benzanellált, ciklopenta- vagy ciklohexaszármazéka csoportjából, ahol a heteroarilcsoport szubsztituálatlan vagy egyszeresen, kétszeresen vagy háromszorosan egymástól függetlenül az alábbi szubsztituensekkel szubsztituált: 1 5 szénatomos alkilcsoport, 1 5 szénatomos alkoxicsoport, halogénatom, 16

17 nitrocsoport, aminocsoport, trifluor-metilcsoport, hidroxilcsoport, 1 4 szénatomos hidroxi-alkil-csoport, metilén-dioxi-csoport, etilén-dioxi-csoport, formilcsoport, acetilcsoport, cianocsoport, hidroxi-karbonil-csoport, aminokarbonil-csoport vagy 1 4 szénatomos alkoxikarbonil-csoport, vagy 2. egy arilcsoport a fenilcsoport, naftilcsoport, 1¹naftilcsoport, 2¹naftilcsoport, bifenililcsoport, 2¹bifenililcsoport, 3¹bifenililcsoport és 4¹bifenililcsoport, antrilcsoport vagy fluorenilcsoport közül megválasztva, ahol az arilcsoport szubsztituálatlan vagy egyszeresen, kétszeresen vagy háromszorosan egymástól függetlenül az alábbi szubsztituensekkel szubsztituált: 1 5 szénatomos alkilcsoport, 1 5 szénatomos alkoxicsoport, halogénatom, nitrocsoport, aminocsoport, trifluor-metil-csoport, hidroxilcsoport, 1 4 szénatomos hidroxi-alkilcsoport, metilén-dioxi-csoport, etilén-dioxi-csoport, formilcsoport, acetilcsoport, cianocsoport, hidroxi-karbonil-csoport, amino-karbonil-csoport vagy 1 4 szénatomos alkoxi-karbonil-csoport. 2. Az Ia képletû vegyület 1. igénypont szerinti alkalmazása, ahol E és M jelentése azonos vagy eltérõ és egymástól függetlenül N¹atom vagy CH, R21 és R23 jelentése azonos vagy eltérõ, és egymástól függetlenül az 1. igénypont 1 9. pontjaiban megadott, R22 jelentése 1. egy heteroarilcsoport az imidazol, izotiazol, izoxazol, 2¹izoxazolidin, izoxazolidin, izoxazolon, 1,3,4-oxadiazol, oxadiazolidin-dion, 1,2,3,5-oxadiazolon, oxazol, 5¹oxo-4,5-dihidro[1,3,4]oxadiazol, tetrazol, tiadiazol, tiazol, triazol vagy triazolon csoportjából, ahol a heteroarilcsoport szubsztituálatlan vagy egyszeresen, kétszeresen vagy háromszorosan egymástól függetlenül az alábbi szubsztituensekkel szubsztituált: 1.1 ketocsoport, 1.2 halogénatom, vagy szénatomos alkilcsoport, vagy 2. C(O) N(R 17 ) R 18, ahol R 17 és R 18 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom ¹(1 2 szénatomos alkil)¹oh, O¹(1 2 szénatomos alkil) vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport, R23 jelentése hidrogénatom, metilcsoport vagy etilcsoport, R24 jelentése 1. egy heteroarilcsoport a telítetlen, részben telített vagy teljesen telített gyûrûk csoportjából, 5 amelyek piridin, pirazin, pirimidin, piridazin, pirrol, furán, tiofén, imidazol, pirazol, oxazol, izoxazol, tiazol, triazol vagy izotiazol csoportjából vezethetõk le, ahol a heteroarilcsoport szubsztituálatlan vagy egyszeresen, kétszeresen vagy háromszorosan egymástól függetlenül az alábbi szubsztituensekkel szubsztituált: 1 4 szénatomos alkilcsoport, 1 4 szénatomos alkoxicsoport, F, Cl, J, Br, nitrocsoport, aminocsoport, trifluor-metil-csoport, hidroxilcsoport, 1 4 szénatomos hidroxi-alkil-csoport, metilén-dioxicsoport, etilén-dioxi-csoport, formilcsoport, acetilcsoport, cianocsoport, hidroxi-karbonil-csoport, amino-karbonil-csoport vagy 1 4 szénatomos alkoxi-karbonil-csoport, vagy 2. fenilcsoport, ahol a fenilcsoport szubsztituálatlan vagy egyszeresen, kétszeresen vagy háromszorosan egymástól függetlenül az alábbi szubsztituensekkel szubsztituált: F, Cl, J, Br, CF 3, OH, 1 4 szénatomos alkilcsoport vagy 1 4 szénatomos alkoxicsoport. 3. Az Ia képletû vegyület 1. igénypont szerinti alkalmazása, ahol a vegyület 2¹(2¹metil-amino-pirimidin- 4¹il)-1H-indol-5-karbonsav-[(S)-2-difenil-amino-1- (5¹oxo-4,5-dihidro[1,3,4]oxadiazol-2¹il)-etil]-amid vagy 2¹(2¹metil-amino-pirimidin-4¹il)-1H-benzo-imidazol-5- karbonsav-((s)1-karbamoil-2-difenil-amin-etil)-amid. 4. Az Ia képletû vegyület 1 3. igénypontok közül egy vagy több szerinti alkalmazása akut fájdalom vagy krónikus fájdalom megelõzésére vagy kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására. 5. A 4. igénypont szerinti alkalmazás, azzal jellemezve, hogy a krónikus fájdalom krónikus csontvázizomzati betegségeknél jelentkezõ fájdalom, így például hátfájás, menstruációs fájdalom, csontízületi gyulladásnál vagy reumás ízületi gyulladásnál jelentkezõ fájdalom, bélgyulladásnál jelentkezõ fájdalom, szívizomgyulladásnál jelentkezõ fájdalom, sclerosis multiplex esetén jelentkezõ fájdalom, ideggyulladásnál jelentkezõ fájdalom, karcinómák és szarkómák esetén jelentkezõ fájdalom, AIDS esetén jelentkezõ fájdalom, kemoterápiánál jelentkezõ fájdalom, amputációs fájdalom, trigeminus neuralgia, fejfájás, például migrénes fejfájás vagy neuropátiás fájdalom, így például herpes zoster utáni neuralgia. 6. A 4. igénypont szerinti alkalmazás, azzal jellemezve, hogy az akut fájdalom sérülések utáni fájdalom, mûtétek utáni fájdalom, akut köszvényes roham utáni fájdalom vagy állkapocs mûtéti beavatkozás utáni fájdalom. 17

18 Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest