DOI /phd MORVAY ENDRE A MUNKAERŐPIAC SZTOCHASZTIKUS DINAMIKAI VIZSGÁLATA ELMÉLET ÉS GYAKORLAT

Átírás

1 MORVAY ENDRE A MUNKAERŐPIAC SZTOCHASZTIKUS DINAMIKAI VIZSGÁLATA ELMÉLET ÉS GYAKORLAT

2 Maemaikai Közgazdaságan és Gazdaságelemzés Tanszék Témavezeő: Móczár József egyeemi anár, az MTA-dokora Morvay Endre

3 Budapesi Corvinus Egyeem Közgazdaságani Dokori Iskola Közgazdaságani Dokori Program A MUNKAERŐPIAC SZTOCHASZTIKUS DINAMIKAI VIZSGÁLATA ELMÉLET ÉS GYAKORLAT Ph.D. érekezés MORVAY ENDRE Budapes, 2014.

4 Taralomjegyzék 1. Bevezeés Keresési modellek Diszkré idejű keresési alapmodell Folyonos idejű keresési alapmodell A keresési modellek jellemzői, kriikái és fejlődése A keresési-párosíási modellek Keresési-párosíási alapmodell Nem-egyensúlyi dinamika a keresési-párosíási modellben Kezdei kriikák és a keresési-párosíási modellek újabb generációi Exernális haások, piaci haékonyság és az állami szerepvállalás Munkaerő-piaci inézkedések a keresési-párosíási modellben A Shimer-kriika és a bérmerevség A visegrádi országok munkaerő-piaci elemzése Módszerani előzmények Munkanélküliség és inakiviás a visegrádi országokban A munkanélküliségi ráa alakulása a visegrádi országokban Az inakiviási ráa alakulása a visegrádi országokban Az inakiviás szerkezee a visegrádi országokban Munkaerő-áramlás vizsgálaa a visegrádi országokban A munkaerő-piaci válozók ciklikus alakulása A ciklusok vizsgálaa A differenciák vizsgálaa A munkanélküliség dinamikájának összeevői a visegrádi országokban Korrelációs vizsgálaok a visegrádi országok munkaerő-áramlásában A munkaerő-piaci áramlások Shimer-féle érékelése Variancia-dekompozíciós módszerek Összefoglalás Függelék F.1. Poisson-folyama F.2. A munkások Bellman-egyenleeinek levezeése F.3. Táblázaok F.4. Ábrák Hivakozások jegyzéke Publikációs jegyzék

5 Ábrák jegyzéke 3.1. ábra: A keresési-párosíási modell egyensúlya ábra: A nem-egyensúlyi dinamika valamin a ermelékenységválozás haása a keresési-párosíási modellben ábra: A és éves koroszályok munkanélküliségi rááinak alakulása a visegrádi országokban ábra: A és éves koroszályok inakiviási rááinak alakulása a visegrádi országokban ábra: A és éves koroszályok inakiviási rááinak alakulása a visegrádi országokban ábra: Az EU15 ország-csopor és az egyes visegrádi országok inakiviási rááinak alakulása ábra: Az EU15 ország-csoporól számío inakiviási ráa lemaradás elérő népességszerkezeből és inakiviásból eredő ényezői ábra: Az EU15 ország-csoporól számío inakiviási ráa lemaradás népesség elérő végzeségi szerkezeéből és különböző inakiviásából eredő ényezői ábra: Az inakiviás eléréséből származó hozzájárulás nemek szerini megoszlása ábra: Az inakiviás eléréséből eredő hozzájárulás koroszályok szerini megoszlása ábra: A nemek szerini koroszályok elérő inakiviásból eredő hozzájárulása az egyes visegrádi országok és az EU15 ország-csopor inakiviási rááinak különbségeihez ábra: Az alapfokú végzeséggel rendelkezők elérő inakiviásából eredő hozzájárulásának alakulása a visegrádi országokban ábra: Az alapfokú végzeséggel rendelkezők aránya a vizsgál koroszályokban 2013 második negyedévében ábra: Az állásveszési és állásszerzési ráák alakulása Csehországban ábra: Az állásveszési és állásszerzési ráák alakulása Lengyelországban ábra: Az állásveszési és állásszerzési ráák alakulása Magyarországon ábra: Az állásveszési és állásszerzési ráák alakulása Szlovákiában ábra: A munkaerő-piaci válozók és a reál GDP ciklikus komponensei közö megfigyel kereszkorrelációk a éves koroszályban F1. ábra: A munkaerő-piaci válozók és a reál GDP ciklikus komponensei közö megfigyel kereszkorrelációk a éves koroszályban

6 Táblázaok jegyzéke 4.1. ábláza: A és koroszályok munkanélküliségi rááinak saiszikai jellemzői a visegrádi országokban ábláza: A és koroszályok inakiviási rááinak saiszikai jellemzői a visegrádi országokban ábláza: A és éves koroszályok álagos inakiviási ráája a visegrádi országokban ábláza: Álagos állásveszési és állásszerzési ráák a visegrádi országokban ábláza: A ciklikus komponensek szórása és elsőrendű auokorrelációja ábláza: A ciklikus komponensek közöi korrelációk a éves koroszályban ábláza: A differencia idősorok szórása és elsőrendű auokorrelációja ábláza: A differencia idősorok közöi korrelációk a éves koroszályban ábláza: A ényleges és az egyensúlyi munkanélküliségi ráák korrelációja a visegrádi országokban ábláza: A ényleges munkanélküliségi ráa és az álagolással számío ráák korrelációja ábláza: A béamuaók érékei a visegrádi országokban ábláza: A Perongolo Pissarides dekompozíciós módszer alkalmazhaóságá jelző korrelációs együhaók ábláza: A munkanélküliségi ráa válozásának Perongolo Pissarides-féle dekompozíciója ábláza: A Fujia Ramey dekompozíciós módszer alkalmazhaóságá jelző korrelációs együhaók ábláza: A munkanélküliségi ráa rendől való elérésének Fujia Ramey-féle dekompozíciója F1. ábláza: A ciklikus komponensek közöi korrelációk a éves koroszályban F2. ábláza: A differencia idősorok közöi korrelációk a éves koroszályban

7 Köszönenyilváníás Szereném megköszönni Móczár Józsefnek, a PhD émavezeőmnek, a Budapesi Corvinus Egyeem (BCE) professzorának a disszeráció szerkeszésében, a módszerani és közgazdasági fogalmak iszázásában és a disszeráció megírásában nyújo önzelen segíségé, valamin báoríásá. Köszöneel arozom ovábbá Bock Gyulának, a BCE egyeemi docensének, a disszeráció alapjául szolgáló anulmányokhoz kapcsolódó érékes megjegyzéseiér és anácsaiér.

8 1. Bevezeés A munkanélküliség ársadalmi és egyéni szemponból is kárékony jelenség. A ársadalom szemponjából gondo okoz, hogy a kihasználalan erőforrások megakadályozzák a gazdaság haékony működésé, a kölségveés a kieső adóbevéelek és megnövekede szociális juaások erhelik, az egyén pedig nem ju munkajövedelemhez. Éppen ezér a munkanélküliség vizsgálaa a közgazdaságanban, azon belül is a makroökonómiában fonos szerepe jászik. A munkaerőpiac azonban különleges piac, ezér egységes elemzési keree az elméle még nem udo és várhaóan nem is képes kialakíani. A munkaerőpiac működésé súrlódások nehezíik, ami mia a piac nem viselkedhe a walrasi modellnek megfelelően: nem eljesülhenek a ökélees versenyre vonakozó főkén a homogeniási és a eljes informálságra vonakozó felevések. A súrlódások forrása, hogy a munkaerő képzesége és igényei elérnek a vállalaok álal kínál munkahelyek differenciálságáól és igényeiől. További súrlódásoka okoz a differenciálságból adódó információhiány, vagyis a szereplők informálsága nem ökélees, gyakoriak az aszimmerikus információk. A koordinációs nehézségek szinén hozzájárulnak a súrlódásokhoz, aminek kövekezében nem jelenkeznek minden üres álláshelyre, és nem minden munkanélküli alál állás. Súrlódásoka okoznak azok a mobiliási kölségek is, amelyekkel az álláskeresők szembesülnek. Ezek a kölségek nehezíik a munkaerő regionális, valamin iparágak közöi árendeződésé, a piaciszíó erők érvényesülésé. A keresési párosíási 1 (search and maching) modellek középponjában a keresési súrlódások állnak. A súrlódások szerepére, már jóval a modellek megszüleése elő, elsőkén Hicks [1932] híva fel a figyelme: léezik a munkanélküliségnek olyan méréke, amely melle a bérek nem váloznak. Ez a munkanélkülisége Hicks normális munkanélküliségnek neveze. Hicks a súrlódásoka abból a szemponból is fonosnak aroa, hogy azok jelenléében a reálbérek lassabban reagálnak a sokkhaásokra, és így rövid ávú egyensúlyalanságo 1 Galasi [2007] keresési-illeszkedési modell kifejezés használ. További magyar nyelven ír anulmányok: Horváh [2006] és Morvay [2012a]. 1

9 okoznak. Keynes [1936/1965] érelmezésében a normális munkanélküliség nem lényeges, ugyanis definiálhaó egy bizonyos mérékű úgyneveze súrlódásos munkanélküliség, ami összeegyezeheő a eljes foglalkozaással (Perongolo Pissarides [2001]). Az 1960-as évek végén minden korábbi próbálkozásnál erőeljesebben jelen meg az az alapelv, hogy a gazdaságban léezik egy Friedman [1968] álal ermészeesnek, Phelps [1967], [1968] álal egyensúlyinak neveze munkanélküliségi ráa. Egy dinamikus gazdaságban a munkanélküliségnek öbb forrása van, a ermészees ráa ebben a dinamikus megközelíésben az az elmélei ráa, amihez a gazdaság hosszú ávon konvergál. A ermészees ráa függ öbbek közö a munkaerőpiac és az árupiac srukurális jellemzőiől, a piaci ökélelenségek mérékéől, a keresle és kínála vélelenszerű ingadozásaiól, az információszerzés, valamin a mobiliás kölségéől a munkaerőpiacon. Ez a ráa ermészeesen nem állandó. Friedman érvelése szerin ez a ráá ráadásul a moneáris poliika hosszú ávon nem képes befolyásolni, ugyanakkor a Phillips-görbe álal ábrázol rövid ávú áválás van az inflációs ráa és a munkanélküliségi ráa közö. Sigler [1989a], [1989b] az információszerzés kölsége kövekezében fellépő nem eljes informálságra híva fel a figyelme. Hangsúlyoza a keresés fonosságá, amikor a vásárlók nem ismerik az eladók árai a piacon. Megalkoa a keresési modellek első válozaai. Sigler feléeleze, hogy az álláskeresők ismerik a béreloszlás szóródásá, és legalább megközelíően képesek meghaározni a bérek középéréké, de nem udják, hogy melyik vállala mekkora bér ajánl. Ezér felismerik, hogy érdemes megkeresniük a leheő legjobb ajánlaoka. Ilyen körülmények közö kerül előérbe az a kérdés is, hogy az álláskeresők vajon meddig keresik a megfelelő ajánlao. Az 1970-es évek elején formalizál keresési modellek a munkanélküliség jelenléé elsősorban annak ulajdoníják, hogy az álláskeresők nem rendelkeznek megfelelő információkkal a magas bérű állások előfordulásáról, így miná vesznek, és amennyiben az ajánlaok nem felelnek meg az igényeiknek, akkor visszauasíják az (alacsony bérű) állásajánlaoka. Így a modellek a munkavállalói (azaz kínálai) oldal jellemző keresésre és a dönéshozaalra helyezik a hangsúly, amelyben kulcsszerepük van a rezervációs béreknek (lásd Galasi [2007]). 2

10 A keresési modellek 2 a később megjelenő keresési és párosíási modellek elődjeinek ekinheők (uo.). E modellekben minden korábbinál fonosabb szerepe kapnak a keresési súrlódások, amelyek haásainak elegáns elemzésé a párosíási (maching) függvény bevezeése ee leheővé. A modellek arra az álalánosságban megfigyelheő jelenségre épülnek, hogy a gazdaságban a munkanélküliség és az üres állások egyidejűleg megfigyelheők, vagyis a munkanélkülisége nem redukálják a úlkínála jelenségére. A modellek ovábbi fonos jellemzője a keresési exernáliák jelenlée, valamin a súrlódásoknak köszönheő álláseremési járadék. A modern piacgazdaságban a globalizáció, a echnikai haladás, a ermelési és pénzügyi innovációk sb. kövekezében a munkaerőpiacon állandó válozások figyelheők meg. Egyes iparágak érhódíása, míg mások háérbe kerülése, leépülése ermészees módon befolyásolják az álláseremés és -rombolás. Mindezek a folyamaok pedig meghaározzák az állásszerzés és állásveszés, ezen áramlásokon kereszül hanak a munkanélküliek számának alakulására, illeve befolyásolják az akívvá, illeve inakívvá válási szándéko is. Az állásszerzési és állásveszési ráák és valószínűségek becslése és elemzése a munkanélküliség folyamaainak megéréséhez, a kiváló okok üzeesebb megismeréséhez elengedheelen. Ezek az elemzések főleg a keresési-párosíási modellek megjelenése uán, azok empirikus eszelésével kerülek előérbe. Az empirikus elemzésekben a ciklikus viselkedés szorosan köődik az állásszerzés és állásveszés munkanélküliségre kifeje haásainak vizsgálaához. A munkaerőpiac szemponjából a munkaképes népessége (és így az egyéb koroszályoka is) ké csoporba lehe sorolni. Az akív népességbe (L) számíanak a foglalkozaoak (E) és a munkanélküliek (U). Az alábbiakban munkanélkülinek azoka ekinjük a forrásadaainka képező munkaerő-felmérés (LFS saiszika 3 ) alapján, akiknek nincs állásuk, de akívan keresnek munkahelye és hajlandók is munká vállalni. Azok az állásnélküliek azonban, akiknél nem eljesül az uóbbi ké feléel egyike, már inakívaknak számíanak. A saiszika szerin inakív ehá az, aki nem is akar munká vállalni, vagy szerene ugyan dolgozni, de nem keres egyálalán állás, vagy nem esz ére kellő erőfeszíés. 2 A keresési modelleke Galasi [2007] jellemzi részleesebben. 3 A Labour Force Survey az egyes országok Saiszikai Hivaalai álal közée munkaerő-piaci felmérés eredményei aralmazza. Az európai és fejleebb országok LFS-ből származó aggregál idősorai az Eurosa közli. 3

11 A munkaképes népesség e három csoporja (foglalkozaoak, munkanélküliek, inakívak) közö folyonos időbeli áramlások apaszalhaók, ahol minden csoporból minden más csoporba álépnek emberek. A munkanélküliség időbeli dinamikájá, ennek növekvő vagy csökkenő endenciájá és a munkanélküliségi ráa (u = munkanélküliek száma oszva az akívak számával) válozékonyságá is ezek az áramlások haározzák meg. A ovábbiakban e sokféle áramlás ké fonos muaószámá fogjuk használni, az állásveszési ráá (S) és az állásszerzési ráá (F). Mindkeő negyedévre vonakozik, és az LFS saiszika adaaiból származahaó. Az állásveszési ráa az állásveszők negyedéves számá viszonyíja a foglalkozaoak számához, az állásszerzési ráa pedig a negyedév ala állás alálók számá viszonyíja a munkanélküliek számához. Az állásveszők (elbocsáoak és önkénes kilépők együ) negyedéves számá úgy nyerhejük ki a saiszikai adaokból, hogy a munkanélkülieken belül ismerjük azok számá, akik három hónapnál rövidebb ideje vannak állás nélkül (U S ). Őke ehá az előző negyedévben bocsáoák el vagy lépek ki önkén az állásukból, s a kövekezőkben friss munkanélküliekkén hivakozunk rájuk. Az állásszerzési ráá pedig a foglalkozaoak és a munkanélküliek közöi áramlások dinamikája alapján haározhajuk meg. I kell felhívnunk a figyelme azon egyszerűsíésre, amely bizonyos ponalanság forrása lesz a ovábbi elemzésekben. Úgy kezeljük ugyanis a meglévő saiszikai adaainka az alábbi modellekben, minha csak a foglalkozaoak és a munkanélküliek közö mozognának az emberek. Tehá például az állásveszők csak munkanélkülivé válhanának, miközben a valóságban egy részük inakív lesz. Ugyanígy az állásszerzőke is úgy ekinjük, minha előzőleg mindannyian munkanélküliek leek volna, pedig egy részük szinén az inakívak közül kerül ki. Tehá az akívak és az inakívak közöi áramlásokra nem leszünk ekineel. 4 Darby, Haliwanger és Plan [1986] anulmánya az Amerikai Egyesül Államok munkaerőpiacán végze kuaásai alapján a munkanélküliség alakulásában a munkanélkülivé válók számá és öbb fonos jellemző (élekor, nem, bőrszín, iparág, foglalkozás, képzeség és munkanélkülisége kiváló ok) szerini összeéelének fonosságá hangsúlyoza. Empirikus kuaásukban elsősorban arra a 4 Erre a lépésre az inakívak saiszikai, mindenekelő az inakiviás időaramára vonakozó adaainak hiánya mia kényszerülem. Ezek nélkül ugyanis az inakiviásból a foglalkozaásba vagy a munkanélküliségbe, illeve a munkanélküliségből vagy a foglalkozaásból az inakiviásba való áramlásoka, az azoka reprezenáló rááka nem udjuk meghaározni. 4

12 kérdésre keresék a válasz, hogy vajon az újonnan foglalkozaoak (akik a munkanélküliek közül érkeznek), vagy a munkanélkülivé válók (foglalkozaásuka elveszők) száma dominálja-e a munkanélküliségi ráa alakulásá. Pissarides [1986] kuaása Nagy-Briannia munkaerőpiacán az 1970-es és 1980-as évekbeli munkanélküliségi ráa emelkedésének alapveő oká a munkaerő-keresle visszaesésében láa, ami érelemszerűen csökkenee az újonnan foglalkozaoak számá. Számunkra mos Shimer [2005] és [2007] anulmányai a legérdekesebbek. Shimer állásszerzési (job finding) és állásveszési (employmen exi 5 ) rááka 6 becsül a megfigyel időaramra, vizsgálja azok ciklikus viselkedésé és meghaározza, hogy milyen súllyal veek rész a munkanélküliségi ráa alakulásában. A szerző módszere az állásveszési és állásszerzési ráák meghaározására és a kapo eredményei újabb lökés adak az ilyen irányú kuaásoknak. Hall [2005], Fujia és Ramey [2007] valamin Yashiv [2008] is vizsgála az állásszerzési és állásveszési ráák dinamikájá, ciklikus viselkedésé az Egyesül Államokban. Fujia és Ramey [2007] Shimeről elérő módszerrel vizsgála a munkanélküliségi ráa volailiásá (válozékonyságá) is. Kuaásuk az egyensúlyi munkanélküliségi ráák idősorának rendől való elérésére felír összefüggésen alapuló ún. variancia-dekompozícióra épül. Kimuaák: nincs olyan lényeges különbség az állásszerzési és állásveszési ráák varianciahányadai közö, min ami Shimer kimuao, és ráadásul az eredmények jelenős mérékben függnek a rendszűrés módszeréől. Perongolo és Pissarides [2008] a munkaerő-felmérés adaaiból származó munkanélküliek és foglalkozaoak közöi áramlások egymás köveő időszakokban megfigyel számadaaira alapozo eljárással számío állásszerzési és állásveszési rááka, majd sajá az egyensúlyi (seady sae) munkanélküliségi ráa válozására felír összefüggésen alapuló variancia-dekompozícióval vizsgála az angol és a spanyol munkaerőpiaco: az állásveszési ráa szinén jelenősebb, 40%-o meghaladó varianciahányadá hozzájárulásá kimuava a munkanélküliségi ráa varianciájához. Elsby, Hobijn és Sahin [2008] ámenerááka 7 becsülek az OECD országokra. A ráák közö jelenős eléréseke figyelek meg: az angolszász és észak-európai országok jelenősen 5 A módszer ismereő kezdei anulmányokban még separaion rae kifejezés használ. 6 Az elnevezés kiáramlási és beáramlási ráa is lehee volna, ami jobban ükrözi az adaokban foglalaka, de a munkaerő-állományra összponosíó módszer és Shimer álal bevezee fogalmak mia ovábbra is az állásszerzési és állásveszési ráa elnevezéseke használom. 7 A szerzők a anulmányban kiáramlási (ouflow) és beáramlási (inflow) ráa elnevezéseke használak. 5

13 magasabb ráákkal jellemezheők. Számíásaik szerin az állásveszési ráának a munkanélküliség volailiásához való hozzájárulása jelenős eléréseke mua: az angolszász országokban csak 20%, míg a öbbi országban ennél jóval magasabb mérékű, 50%. Davies, Faberman és Haliwanger [2006] fonosnak aroa az elbocsáás és az önkénes álláselhagyás elkülöníésé is. Vizsgálaaik szerin kisebb recesszióban az állásszerzési, súlyosabb recesszióban az állásveszési ráa dominanciája jellemző. Ez a kuaási irány köveve Elsby, Michaels és Solon [2009] a munkanélkülieke érinő munkaerő-piaci áramlások összeevőinek elérő ciklikus viselkedésé hangsúlyozva, a munkanélküliek közö elkülöníve vizsgála az elbocsáoak, az önkénes álláselhagyók és a munkanélkülivé váló inakívak áramlásai, állásveszési (illeve az inakívak beáramlási) és állásszerzési ráái. A munkanélküliség jelensége és közgazdasági elemzése érelemszerűen a rendszerválás uán jelen meg Magyarországon és a öbbi visegrádi országban. A 2008-ban kirobbanó globális pénzügyi-gazdasági válság (lásd Móczár [2010]) és annak munkaerő-piaci kövekezményei még erőeljesebben ráirányíoák a figyelme a munkaerőpiacra, azon belül is a munkanélküliségre. A rendszerválás óa elel években egyre gyarapodo az egyes visegrádi országokban megfigyelheő munkanélküliség alakulásával foglalkozó cikkek lisája. A munkanélküliség elsősorban reálgazdasági jelenség, s az eddigi kuaások is erre helyezék a hangsúly. Ennek azonban van egy nem elhanyagolhaó kölségveési és pénzügyi veülee is, amennyiben nem feledkezünk meg a munkanélküli-segélyekről, a kieső bérjárulékokról és jövedelemadókról. Ez uóbbiakkal a disszerációmban nem foglalkozok, i mos csak a munkanélküliség dinamikájá és annak összeevői elemezem. A fejle gazdaságok eseében felvázol vizsgálaokhoz hasonló elemzések a visegrádi országok munkaerő-piaci anulmányai közö nem alálhaók (főleg nem nemzeközi összehasonlíó elemzések). Münich és Svejnar [2009] anulmánya a munkaerőpiac (párosíás) nem haékony működése, az alacsony munkaerő-keresle (álláshirdeések) és a srukúraválás munkanélküliség alakulásában beölö szerepé elemeze öbbek közö a visegrádi országokban is. A cseh és szlovák munkanélküliség oká egyrész a srukúraválás folyamaának, másrész az alacsony munkaerő-kereslenek ulajdoníoák. Lengyelországban inkább a nem haékonyan működő munkaerőpiac okozo gondoka, aminek kövekezében fonos szerepe 6

14 jászanak az inézmények és inézkedések. A magyar esee bonyolulabbnak íélék: az előzőekben emlíe folyamaok mindegyike, vagy egyike sem oka a munkanélküliség mérékének. Faggio [2007] az ámenei gazdaságok vizsgálaa során a munkanélküliségi ráa és a magánszekor álláseremése közöi negaív korreláció figyele meg. Kuaása során a munkanélküliségi ráa alakulásában fonos szerepe ulajdonío a segély- és adórendszernek, valamin a külföldi őkebeáramlás engedélyezésének. Hurník és Navráil [2005] a csehországi ermészees (hosszú ávú) munkanélküliségi ráa 8 becslésével kimuaa, hogy az az 1995-ös és 1996-os évekbeli 6%-ról a kövekező 3 évben 1,5 százalékponal emelkede, majd az új magasabb szinen sabilizálódo. Mindebben fonos szerepe jászoak a gazdasági sokkok (főkén a valuaválság), de hozzájárul az 1990-es évek második felében megreformál szociális elláások és a munkaörvény, illeve a minimálbér emelése is. Govald [2005] 1993 és 2000 közöi időszakban az LFS adaai alapján becsül ámenevalószínűségekkel vizsgála a munkaerő-áramlásoka. Az áramlások vizsgálaával az 1993 és 2003 közöi időszako három részperiódusra bonoa. A késlelee srukurális válozások időszaka 1997-ig aro: a munkanélküliek egy éven belüli állásszerzésének valószínűsége relaíve magas vol és 1999 közö a úlfűöség recesszió eredményeze: a foglalkozaoak munkanélkülivé válásának valószínűsége jelenősen megnő, a munkanélküliek állásszerzésének valószínűsége drámaian csökken ől a válságo köveően pedig egyre súlyosabbá vál a arós (egy éve meghaladó) munkanélküliség problémája. A lengyel munkaerőpiacon Góra és Walewski [2002] vizsgálaai az inakívaka érinő áramlások fonosságá hangsúlyozák. Később Srawinski [2008] már az előzőkben emlíe Shimer-módszerrel és újabb eljárásokkal vizsgála a lengyel munkanélküliség dinamikájá. A magyar munkaerő-piaci vizsgálaok közö a regiszrál munkanélküliek elhelyezkedésé vizsgálva Galasi [2003] megállapíoa, hogy a munkanélküliek munkaerő-piaci köődése alacsony, egyes inakív csoporok (szociális segélyben részesülők és egyéb inakívak 9 ) elhelyezkedési esélyei csaknem olyan jók, min a 8 A anulmány az ún. NAIRU- (Non-Acceleraing Inflaion Rae of Unemploymen) becsüle, ami a munkanélküliségnek az a seady sae szinje, ami összeegyezeheő a sabil inflációval. Amennyiben a munkanélküliségi ráa nagyobb ennél az éréknél, akkor az infláció csökkenne, ha pedig kisebb, akkor az infláció növekedne. Így a NAIRU a ermészees munkanélküliségi ráával rokon fogalom. 9 Nem a hagyományos nyugdíjas, anuló és gyesen lévő csoporokba arozó inakívak. 7

15 munkanélkülieké. Galasi [1996] a segély poziív és negaív haásai vizsgála az álláskeresésre, ugyanakkor Galasi és Nagy [2003] vizsgálaa szerin az elhelyezkedés csak kis mérékben csökkeni a segélyezés. Micklewrigh és Nagy [2001] a munkanélküliség növekvő időaramával az álláskeresés feladásá, valamin a helyi (regionális) körülmények jelenős befolyásá muaák ki. A minimálbéremelés haásai öbb anyag is vizsgála. Keresi és Köllő [2004] a évi minimálbér-emelés haásai elemezve a kisvállalaok foglalkozaásának csökkenésé, a minimálbérrel rendelkezők állásveszési valószínségének növekedésé, az alacsony bérű segélyeze munkanélküliek elhelyezkedési esélyeinek csökkenésé muaák ki. Halpern és szerzőársai [2004] a jelenősebb negaív kereslei reakciók kövekezében elmélyülő regionális különbségekre is felhívák a figyelme. Kézdi, Horváh és Hudomie [2005] az országban megfigyelheő nagyarányú inakiviás aroák az alacsony munkanélküliség okának, ami Pula [2005] és Cseres-Gergely [2007] szerin a puha segély- és a nyugdíjrendszernek (a rokkan- és a nyugdíjkorhaár elői nyugdíjazásnak) ulajdoníhaó. Ugyanakkor a munkaerő-piaci akiviás 1997 óa kedvezően alakul, ami Káay és Nobilis [2009] számíási eredményei szerin elsősorban az öregségi nyugdíjrendszer szigorúbbá evő inézkedéseknek és a növekvő iskolázoságnak köszönheő. Köllő [2009] a nem foglalkozaoak rendkívül alacsony álláskeresési akiviásá figyele meg. Cseres- Gergely [2010], [2011] olyan gereblyézési eljárás mua be, amivel korrigálja a munkanélküliség és foglalkozaás közöi ámeneek eseében a közel 20 százalékos inkonziszens elérés (i. m old.). Lubyová, Ochranková és Vanuch [1999] a szlovák gazdaságban az előző évezred végén apaszalhaó problémákra hívák fel a figyelme ől ugyan viszonylag gyors gazdasági növekedés vee kezdeé (ami kezdeben expor- majd a kormányzai kiadások álal vol vezérelve), de közben a srukurális reformok nagyon lassan haladak, hiányzo a haékony csődeljárások bizosíása. A vállalaoka eladósodoság, alacsony profiabiliás és lassú ászerveződés jellemeze, amihez nagyban hozzájárul a kuponos privaizáció is. A szlovák gazdaságo nem jellemeze diverzifikál ermelési srukúra: a régiók közül öbb egyelen iparágól függö. Ezeke a érségeke alacsony álláseremés és nagyon rossz elhelyezkedési esélyek jellemezék, ami magas munkanélküliségi ráá okozo. Lubyova és Ours [1997] a munkanélküli regiszer 1992 és 1995 közöi adaai elemezve kimuaák, hogy a pénzügyi öszönzők befolyásolják a munkanélküliség időaramá, de a 8

16 segélyrendszer módosíásának jelenékelen haása van az állásszerzésre. Lubyova és Ours [1998a] az LFS-adaoka vizsgálva az állásveszők jellemzőinek fonosságára hívák fel a figyelme. A jellemzők és képességek erén megnyilvánuló különbségek a segélyrendszer munkavállalás orzíó haásánál fonosabb szerepe jászoak abban, hogy a munkanélküliek jelenős hányadának nagyon alacsony vol az állásszerzési ráája. Lubyova és Ours [1998b] a ámogao foglalkozaás és áképzések poziív, míg a közhasznú programokban való részvéel kedvezőlen haásá muaák ki az elhelyezkedési leheőségekre. Páleník [2009] a szlovák munkaerőpiac gyengéi közé sorola a arós munkanélküliség melle a fiaalok és alacsony végzeséggel rendelkezők munkaerő-piaci helyzeének alakulásá, és a foglalkozaásban megfigyelheő kor, végzeség és nem szerini különbségeke is. Disszerációm részben elmélei, részben empirikus vizsgálaokból áll. Az elmélei munkaerő-piaci modellek alkalmasnak bizonyulak a közel azonos gazdasági muaókkal rendelkező visegrádi országok munkaerő-piaci mozgásainak empirikus összehasonlíására, főleg a munkanélküliség magyarázaára. Ez a kövekezeésünk azér is érdekes, mer e modellek megfogalmazása főleg az USA munkaerő-piaci sajáosságaira épül, de annyira adekvá kérdéseke vizsgálnak, hogy a különböző gazdasági fejleségű országokra is használhaók. Ez uóbbi kövekezeésünk ermészeesen feléelezi, hogy a modell-számíások alapján csak olyan országok hasonlíhaók össze, amelyek közel azonos módszereke kövenek a munkaerő-piaci felmérésekben és közel azonos fejleségűek. Ugyanakkor, ovábbi vizsgálaokkal leheséges e modellek specifikálása is, mondjuk, éppen a visegrádi országok elérő munkaerő-piaci sajáosságainak figyelembevéelével. A disszerációma kövekezőképpen rendezem. A 2. fejezeben röviden jellemezem a keresési modelleke, ismereem a rájuk vonakozó kriikáka, valamin a modellek újabb válozaai. Ez köveően a 3. fejezeben a keresési és párosíási modelleke muaom be. Az egyszerű alapmodell egyensúlyon kívüli dinamikájá ér kriikai megjegyzések nyomán kialakul új generációs modelleke is vázolom, érinve a haékonyságelemzések anulságai, az állami inézkedések vizsgálaának leheőségei, valamin a Shimer-féle kriika alapjai. Ez az elmélei rész Morvay [2012a] cikkre épül. Ezzel az elmélei résszel egyrész az a hiány próbálam póolni, ami a magyar szakirodalma jellemzi. A émával ugyanis ezidáig Galasi [2007] és Horváh [2006] szerzőkön kívül nem foglalkozak. Másrész viszon azér 9

17 vázolam fel e modellek egyszerű alapválozaá, hogy rávilágísak néhány a munkanélküliségi, az állásveszési és -szerzési ráák közöi elmélei összefüggésre. A disszerációm empirikus részében a foglalkozaoak és munkanélküliek közöi munkaerő-áramlások, az akívak és inakívak számának sb. dinamikai vizsgálaá szochaszikus empirikus közelíésben végezem el, mégpedig az egyes visegrádi országokra az elmúl közel másfél évizedre elérheő adabázison. Kvaniaív vizsgálaaim az alkalmazo valószínűségelméleen, vagyis a saiszikai kövekezeéselméleen alapulnak (Hunyadi [2001]). Ebben a részben a Morvay [2012b] cikkre alapozva a 4.1. alfejezeben először bemuaom a visegrádi országok munkaerő-felmérési eljárásai, módszerei, a 4.2. alfejezeben pedig a munkanélküliség és inakiviás rendjei, különbségei. Sandardizáláson alapuló módszerrel megvizsgálam az egyes visegrádi országok és az EU15 ország-csopor közö megfigyelheő inakiviási ráa különbségeke, illeve a fiaalok, a 60 év feleiek és az alapfokú végzeséggel rendelkezők hozzájárulásá a éves koroszály inakiviásához. A 4.3. alfejezeben ismereem az állásveszési és állásszerzési valószínűségek és ráák számíására felhasznál Shimer-féle módszer, és ennek segíségével elemzem a visegrádi országok munkaerő-piaci adaai a 90-es évek végéől 2012-ig: kiszámíom az egyes ráák álagos érékei, és ezek alapján elemzem az egyes visegrádi országok közöi különbségeke. A 4.4. alfejezeben az állásveszési és -szerzési ráák szochaszikus ciklikus ulajdonságai korrelációs és kereszkorrelációs számíások alapján vizsgálom. Mivel egyik rendszűrési eljárás sem ekinheő ökéleesnek, ezér a ciklikussági vizsgálaoka a Hodrick Presco és elsőrendű differencia szűrő alkalmazásával végezem el. A disszerációm fennmaradó része (4.5. alfejeze) arra keresi a válasz, hogy milyen jelenősége vol az állásveszésnek, illeve az állásszerzésnek a munkanélküliségi ráa dinamikájában. Ez azér fonos gyakorlailag, mer elérő gazdaságpoliikai eszközökkel lehe az állásveszés, illeve az állásszerzés befolyásolni. Először Shimer [2007] vizsgálaá köveve korrelációs együhaók és egyszerű regressziós számíásokhoz köheő béamuaók segíségével próbálom megragadni e ké áramlás szerepé. Ezuán pedig a legújabb variancia-dekompozíciós módszerekkel vizsgálom meg az állásveszés és állásszerzés súlyá a munkanélküliségi ráa alakulásában az egyes visegrádi országokban. A befejezésben összefoglalom a számíási eredmények alapján levonhaó legfonosabb kövekezeéseke. 10

18 2. Keresési modellek Ebben a fejezeben a keresési-párosíási modellek elődjeinek ekinheő keresési modelleke jellemzem. Bemuaok egy diszkré idejű és egy folyonos idejű alapmodell, majd ismereem a keresési modellek kriikái és az ennek köszönheően megjelenő újabb modellválozaok jellemzői Diszkré idejű keresési alapmodell A keresési modellek az álláskereső egyéneke állíják a középponba és az ő munkavállalási dönésüke elemzik. Először feléelezzük, hogy az álláskereső minden egyes egységnyi időszakban egy állásajánlao kap, vagyis induljunk ki a leheő legegyszerűbb diszkré idejű modellből. Az egyes időszakok reálbér-ajánlaai függelenek, azonos eloszlásúak. A bérajánlaok F(w) valószínűségi eloszlása ismer, ahol F(w 1 ) = P{w w 1 }, valamin léeznek véges w 2 > w 1 > 0 reálbérek, melyek eseében F(w 1 ) = 0 és F(w 2 ) = 1. A munkaerő-piaci szereplő a bérajánla alapján hoz dönés az ajánla elfogadásáról. A várhaó jövedelme maximalizáló feladaban a reálbér-ajánla a felada állapoválozója. Jelölje a felada bináris dönési (conrol) válozójá a, ami ké éréke vehe fel. Amennyiben az akuális periódusban a munkavállaló a w bérajánlao elfogadja, akkor a = 1. Ebben az eseben foglalkozaoá válik, a folyó időszaki reáljövedelme az ajánlo w reálbérrel egyenlő, az ado munkahelye örökre megarja, és a ovábbiakban a reálbére válozalan. Mindez az jeleni, hogy a modell az állásszerzés vizsgálja, egyelőre elekinünk a bármilyen okból bekövekező munkaviszony megszűnéséől. Amennyiben a munkavállaló a w bérajánlao nem fogadja el, akkor a = 0. Az egyén az ado periódusban munkanélküli marad, ovábbra is állás keres, és a kövekező periódusban újra dönhe a beérkező ajánla elfogadásáról. A munkanélküliség időszaka ala a munkaerő-piaci szereplő z nem munkavégzésből származó reáljövedelemre esz szer például munkanélküli-segélyből, be nem jelene foglalkozaása révén, de érékelheő a szabadidő, vagy a nem fizee ohoni evékenység is. Abban a 11

19 pillanaban azonban, amikor foglalkozaoá válik, erről azonnal lemond. Mindezek alapján a folyó időszaki reáljövedelem (y) a dönés- és állapoválozó függvényében az y(w,a) = aw + (1 a)z alakban fejezheő ki, ahol a = 0,1. Legyen r a reálkamaláb (diszkonráa), és ennek megfelelően a diszkonényező 1/(1 + r). Így egy diszkré idejű modellben, végelen időhorizonon a munkanélküli jövedelem-maximalizálási feladaa: , r (2.1) max yw a E, (i) w +1 =w, ha a =1, (ii) w +1 =w, ha a =0, ahol E 0 a w vélelen válozó F valószínűségi eloszlása szerini feléeles várhaó éréke jelöli, ahol w, a megfelelő szochaszikus folyama diszkré valószínűségi realizációja, ami nem függ (w,a)-ól. Az álláskereső olyan dönési szabály alkalmazásában érdekel, aminek fényében dönés hoz az ado állásajánla elfogadásáról vagy eluasíásáról. A (2.1) jövedelem-maximalizálási felada érékfüggvénye 10, vagyis a közvelen jövedelem (y) jelenéréke a T időponban: (2.2) J w T T 1 max ET y w, a. at T 1 r Mivel a folyó időszaki y reáljövedelem, és a (2.1) felada (i) és (ii) feléelekkel ado ámenee meghaározó függvénye nem az idő explici függvénye, ezér a jövő eszőleges időponból ekinve ponosan ugyanúgy néz ki, min a = 0-ból. Mindez az is jeleni, hogy ha az álláskereső egy állásajánlao visszauasí, akkor az a jövőben sem fogja elfogadni. A folyó időszaki reáljövedelem a bérajánlaok korlája mia korláos. Mindezek mia a ovábbiakban az érékfüggvény J(w) alakban írhaó. Jelölje W(w ) a w ajánla elfogadása (a = 1) álal generál reáljövedelem jelenéréké, míg U az ado ajánla eluasíása (a = 0) álal generál reáljövedelem jelenéréké. A (2.1) felada opimális érékfüggvénye J(w ) = max[w(w ),U] kielégíi a kövekező Bellman-egyenlee: 10 Lásd Móczár [2008] o. 12

20 (2.3) w 1 J max a w 1 a z E J w 1, a 1 r ahol elfogadás eseében (a = 1) J(w ) = W(w ) és E J(w +1 ) = W(w ), egyébkén J(w ) = U és E J(w +1 ) = J(w )df(w ). Mindez figyelembe véve a (2.3) egyenle szébonhaó és felírhaó a kövekező alakban is: 1, 1 r 1 U. 1 r (2.4) W w w W w 0 (2.5) z maxw w', UdFw' A (2.5) kifejezés második agja a beérkező bérajánla vár jelenéréke opimális viselkedés feléelezve. A (2.4) egyenle álal meghaározo W(w ) = [(1 + r)/r]w, a w reálbér növekvő függvénye, míg U nem függ w -ől. Így léezik egy kiemel w R reálbér, az úgyneveze rezervációs bér, ami melle W(w R ) = U. A rezervációs bér az a minimális reálbér, ami a munkanélküli elfogad (Rogerson Shimer Wrigh [2005]) Folyonos idejű keresési alapmodell A folyonos idejű modellben a közvelen jövedelem jelenéréke és ezálal a célfüggvény (2.1) helye (2.6) max E 0 e 0 r y d alako öl. E modellváloza megalapozásához vizsgáljunk a ovábbiakban elégségesen rövid időszakoka, valamin feléelezzük, hogy a bérajánlaok beérkezésé Poisson-folyama 12 generálja, ami gyakori felevésnek ekinheő. Jelölje α az ajánla beérkezési ráájá. A vizsgál d periódus ala a folyó időszaki reáljövedelem az ajánla elfogadása eseében wd, eluasíása eseében zd, valamin a megfelelő diszkonényező 1/(1 + rd). Továbbá az ajánlaok beérkezésé generáló Poisson- 11 Lásd hp:// 12 Lásd az F.1. függelék. 13

21 folyama mia: egy ajánla beérkezésének valószínűsége 1 e αd, míg annak valószínűsége, hogy egyelen ajánla sem érkezik be e αd. A (2.5) egyenleből U érékére így a kövekező egyenlee kapjuk 1 1 rd d d (2.7) U zd 1 e max W w', 0 UdFw' e U. A (2.7) egyenlee (1 + rd)-vel szorozva, mindké oldalból U éréke kivonva, felhasználva az d d 1 e U 1 e UdFw' 0 összefüggés, eloszva d-vel, majd d 0 melle felhasználva, hogy (1 e αd )/d α a folyonos idejű modell U éréké meghaározó Bellman-egyenlee 0 (2.8) ru z maxw w' U,0dFw' alakú. A (2.8) egyenle érelmében a munkanélküliség őkekölsége (ru) a közvelen nem munkavégzésből származó reáljövedelem (z), valamin az állapoban (munkanélküli vagy foglalkozao) bekövekező válozás várhaó érékének (a keresés opcionális érékének) összege. Az opcionális éréke az állásajánla beérkezési valószínűségének és az állapoválozásnak köszönheő érékválozás szorzaa haározza meg, figyelembe véve, hogy az ajánla bizonyos érék ala nem kerül elfogadásra. Az ajánla elfogadásának éréké, a W(w)-, pedig a (2.6) feladanak megfelelően, ahol y = w, a kövekező Bellman-egyenle haározza meg (2.9) W w 0 e r wd w. r A (2.8) és (2.9) egyenleek a diszkré idejű modellhez hasonló okok mia egyérelműen meghaározzák a rezervációs bér, ami melle W(w R ) = U, a dönési szabály szinén ugyanaz. Mivel ennek érelmében w < w R eseében W(w ) < U, valamin U = w R /r, ezér a rezervációs bér éréke 14

22 (2.10) w R z W w' U df w' (2.11) w z w' w dfw' R r r (2.12) w R z 1 F w' w R w R w R R dw' alakokban fejezheő ki, ahol (2.11) egyenleből (2.12) a parciális inegrálási szabály és a w R F w wr w dw összefüggés felhasználásával adódik. w R A munkanélküli állásszerzésének valószínűsége, az úgyneveze esélyráa pedig H F w R 1, ahol α az állásajánla beérkezésének valószínűsége, míg w R 1 F annak valószínűsége, hogy az ajánla álal kínál bér meghaladja a rezervációs bér (Rogerson Shimer Wrigh [2005], Pra [2007]) A keresési modellek jellemzői, kriikái és fejlődése Az előző ké alfejezeben bemuao keresési modellcsalád elmélei megalapozásában Morensen [1970a] melle McCall [1970] és Gronau [1971] jászoak főszerepe. A modellek közponi kérdése az vol, hogyan opimalizálhaják a munkavállalók a bérajánlaok elfogadásá. A munkavállaló nem ismeri a vállalaok álal kínál munkabéreke, csak azok valószínűségi eloszlásá, így miná vesz, és ez alapján igyekszik a jövőbeli jövedelme vár jelenéréké maximalizálni. Az opimális keresési magaarás a rezervációs bér haározza meg: az a bér, amely melle a munkavállaló számára közömbös az ajánla elfogadása vagy eluasíása. A dönési szabály érelmében a rezervációs bérnél nem kisebb bérajánla eseében a munkanélküli elfogadja az ajánlao, és foglalkozaoá válik. Morensen [1970b] modelljében a munkavállalók versenyzői körülmények közö kínálnak heerogén, de egymás helyeesíő munkaerő-piaci szolgálaásoka, a bérek befolyásolásához szükséges piaci erővel senki sem rendelkezik. A munkaerőpiac kínálai oldalán a szereplők nem ismerik a bérajánlaoka és a 15

23 vállalaok köveelményei, csak a béreloszlás. Egyensúlyban a reálbérek válozalanok, a vállalaok a nyugdíjba vonulóka új dolgozókkal helyeesíik. A munkanélküliségi ráa pedig azér poziív, mer a piacra mindig belépnek új munkavállalók, akik egy bizonyos idő álláskereséssel ölenek, hiszen nincsenek ökélees információik. Morensen melle öbbek köz Phelps [1968] is rámuao hasonló összefüggésekre eljes informálság hiányában. A keresési modellek a munkanélküliek elhelyezkedésé magyarázzák, a munkanélkülisége a visszauasío állásajánlaoknak ulajdoníják. Az ellenées áramlás (vagyis az állásveszés) az álláshely megszűnésével kapcsolaos (szeparációs) kockáza figyelembevéele eredményeze. A keresési modellek ehá más megvilágíásba helyezék a munkaerőpiaco, a munkaerő-kereslere összponosíó keynesi szemléleel szemben a munkaerőkínálao vizsgálva arra hívák fel a figyelme, hogy az elhelyezkedés valószínűségé a kapcsolafelvéelek és a rezervációs bér meghaladó ajánlaok valószínűsége haározza meg. Az elméle középponjában a várakozások kialakíása, a évedések, az aggregál reálsokkok és a gazdaság szerkezei válozásai állnak (Pissarides [1988]). A keresési modellek első jelenősebb kriikáira nem kelle sokáig várni. Ezekben fonos szerepe jászoak az ár-, illeve bérkülönbségek. E kuaások kezdeén az egyik legjelenősebb felismerés az úgyneveze Diamond-paradoxon vol. Diamond [1971] megmuaa, hogy a kölséges keresési evékenység és a páralkoás nehezíő súrlódások mia nem alakulnak ki egyensúlyi árkülönbségek. Felhíva a figyelme arra, hogy már egészen kicsi keresési kölség is jelenősen eléríi az ára a versenyzői áról. Tegyük fel, hogy egy ermék piacán sok ármeghaározó eladó evékenykedik. A vásárlók egységnyi erméke szerenének megvásárolni, miközben ismerik az áreloszlás, de egy ado időponban csak egyelen árról van információjuk, s így kell döneniük a vásárlás vagy a ovábbi keresés melle. Ilyen környezeben léezik egy keresési kölségekől és az áreloszlásól függő rezervációs ár, vagyis az a maximális ár, ami a vevők hajlandók kifizeni a ermékér. Ha a keresési kölségek és az áreloszlás minden vevő számára azonos, akkor a rezervációs ár mindenki eseében ugyanakkora. Viszon ilyen környezeben mindegyik eladó ez a rezervációs ára állapíja meg, poziív keresési kölségek melle ugyanis nincs érelme a rezervációs ár alai ár megszabásának. Mindez az is jeleni, hogy nincsenek árkülönbségek, nincs érelme a minavéelnek és a keresésnek sem. 16

24 Roschild [1973] a modelleknek az exogén béreloszlás feléelezéséből eredő parciális egyensúlyi jellegé bírála. A modellek eredményei és az őke ér kriikák ovábbi kuaásokra sarkallak, amelyek főkén arra keresek válasz, hogy hogyan jönnek lére a bérkülönbségek. Albrech Axell [1984] szerin például a bérkülönbségek arra vezeheők vissza, hogy a munkavállalók elérően érékelik a szabadidő, ami magasabb vagy alacsonyabb rezervációs béreke eredményez. Tobin [1972] empirikus megfigyelésekre alapozva azér bírála a keresési modelleke, mer figyelmen kívül hagyák az állásválás. Később Burde [1978] modelljébe beépíee a foglalkozaoak álláskeresésé. Majd Burde Morensen [1998] modellje monopszonikus bérverseny feléelezve, keresési súrlódások melle vizsgála az egyensúlyi béreloszlás. A modellben a munkára jelenkezők ex ane azonosak, de ex pos már különböznek, amikor foglalkozaoá vagy munkanélkülivé válnak. A foglalkozaoak álláskeresésének figyelembevéele jelenős újíás vol, ami a rezervációs bérek különbségére is magyarázao ado. A keresési modelleknek a foglalkozaoak álláskeresésével bővíe válozaaiban megjelennek olyan fonos munkaerő-piaci jellemzők is, min a munkaviszony időaramával növekvő bérek, vagy a bérek, illeve a munkaviszony (foglalkozaás) időarama és az állásrombolási (szeparációs) ráák közöi negaív korreláció (Rogerson Shimer Wrigh [2005], Royal Swedish Academy of Sciences [2010]). 17

25 3. A keresési-párosíási modellek A rezervációs béreken alapuló keresési modellek melle kialakul egy másik irányvonal is, amely a keresési súrlódásokra fókuszál. Az állásajánlaok számának és elérheőségének szemponjából a súrlódások és az ingadozások jelenős szerepé az empirikus megfigyelések is aláámaszoák. A megközelíés így a kínálai és kereslei oldalon is megfigyelheő keresésre, valamin a keresés exernális haásaira helyeze a hangsúly (Pissarides [1988]). A ovábbiakban Pissarides [2000] 1. fejezee alapján muaok be egy keresési-párosíási alapmodell Keresési-párosíási alapmodell A modellek álal leír munkaerőpiac decenralizál, a szereplők egymásól függelenül evékenykednek. A kereslei oldalon a vállalaok munkaerő keresnek, a kínálai oldalon a munkavállalók munká kínálnak. A keresés nehézkessé eszi az üres álláshelyek és a munkavállalók heerogeniása, ami megnyilvánulha az álláskeresők elérő képességeiben, apaszalaaiban, udásában, a vállalaok sokféle elvárásában, az információk hiányosságaiban, az álláshirdeések és álláskeresők különböző erülei eloszlásában, időzíésben. A piaco jellemző súrlódások és a szükséges információgyűjés mia a megfelelő parner felkuaása időbe és pénzbe kerül. Az alapmodellben elekinünk a munkaerő-állomány (L) válozásáól, így a munkanélküliség válozásá az állásszerzés és állásveszés befolyásolják. Jelölje U a munkanélküliek számá, V az üres állások (álláshirdeések) számá, ovábbá u (u = U/L) a munkanélküliségi ráá és v (v = V/L) az üres állások ráájá. Az üres állások és munkanélküliek számának (vagy ráájának) aránya meghaározza a modellek kiemel válozójá, θ-á (θ = V/U = v/u), az úgyneveze munkaerő-piaci elíesége (marke ighness). A munkás kereső vállalaok álláshirdeés adnak fel, amivel információ nyújanak a beölelen álláshelyekről. A megköö új munkaszerződések számá a modellekben az úgyneveze párosíási (maching) függvény adja meg. A függvény M = m(ul,vl) álalános alakban írhaó fel, ahol M a lérejövő szerződések száma 18

26 aggregál szinen, ami az álláskereső munkanélküliek (ul) és az álláshirdeések (vl) számának függvénye. A függvény megadja ugyan az aláír szerződések számá, de hogy ezeke konkréan kik köik meg, az a vélelenen múlik a modellben. A függvény használaá öbbek közö Diamond [1981], [1982a], [1982b]; Morensen [1982a], [1982b] és Pissarides [1984b], [1985a] megfonolásai alapozák meg. A függvény konkáv, első fokon homogén, mindké válozójában növekvő. A függvény első fokon homogén jellege abból az elmélei megfonolásból ered, hogy egyensúlyi növekedési pályán haladó gazdaságban az állandó mérehozadék melle a munkanélküliségi ráa válozalan. Blanchard Diamond [1989] USA-adaoka vizsgálva kimuaa, hogy az állandó mérehozadékú Cobb-Douglas ípusú függvény megfelelően illeszkedik az empirikus adaokhoz, ha a munkanélküliség szerini elasziciás 0,4-nek vesszük, vagyis a párosíási függvény M=(uL) 0,4 (vl) 0,6 alakú. Perongolo Pissarides [2001] anulmánya ad bővebb áekinés a kapcsola empirikus vizsgálaairól. A vizsgálaok öbbnyire aláámaszják a Cobb-Douglas ípusú állandó mérehozadékú párosíási függvény, de öbb számíás szerin a függvény munkanélküliség elasziciása inkább 0,5 és 0,7 közö mozog. Az álláskereső vállala párosok vélelenszerű egymásra alálása mia egy új állásajánla meghirdeésével kelekező üres állás beölésé Poisson-folyama generálja. Ennek paraméere az állásbeölési ráa M/vL = q(θ), ahol θ a már definiál piaci elíeség (θ = v/u). A párosíási függvény ulajdonságai mia az állásbeölési ráa θ csökkenő függvénye. A vélelenszerű kiválaszódás mia a munkanélküli álláskereső állásszerzésé is Poisson-folyama generálja, ahol az állásszerzési ráa M/uL = θq(θ). A beölelen munkahelyek álagos élearama 1/q(θ) a munkanélküliségé 1/[θq(θ)]. Bármekkora is a munkabér, az álláskeresők bizonyos hányada nem alál állás a kereskedés időszaka ala, és az üres állásoka sem ölik mind be. A kereskedés közben a munkaerő ára nem az egyelen allokáció meghaározó ényező, ez befolyásolják az úgyneveze keresési exernáliák is, a keresés során ugyanis poziív és negaív exernális haások kelekeznek. Poziívak a kereslei és kínálai oldal kölcsönhaása közben, mivel egyrész az állásbeölés időarama [1/q(θ)] függ a munkások, az állásszerzés valószínűsége pedig a vállalaok keresési evékenységéől. A párosíási függvény ulajdonságai mia például a piaci elíeség növekedése csökkeni az üres állások beölési ráájá, ezzel 19

27 kedvezőlenül érini a vállalaoka, valamin növeli az állásszerzési ráa éréké, ezálal kedvezve az álláskeresőknek. Negaív külső haások is fellépnek mind a kínálai, mind a kereslei oldalon, mer az álláskeresők egymás veélyársai, orlódás okoznak a kínálai oldalon, és ezzel negaív exernális haás gyakorolnak egymásra; hasonló jelenség a kereslei oldal is jellemzi (Perongolo Pissarides [2001]). Az alapmodellben a munkanélküliek áborá az állásveszők gyarapíják. Ebben az egyszerű modellben az egyedi ermelékenységeloszlás speciális. A munkavállaló-vállala páros álal ermel kibocsáás reáléréke magas vagy alacsony. Amennyiben az érék magas, akkor az bizosíja a ermelés profiabiliásá és így a munkakapcsolao megéri fennarani. Alacsony érék melle a ermelés nem nyereséges, a munkakapcsolao nem éri meg fennarani. A keresleben bekövekező srukurális elmozdulások, illeve a kínálai oldalon végbemenő ermelékenységi válozások kövekezében a vállalaoka specifikus sokkok érik. Ezeke a sokkoka Poisson-folyama generálja, bekövekezési valószínűségük λ. Amikor egy vállalao sokk ér, akkor a reálkibocsáása alacsony szinre csökken, a munkaszerződés megszüneik. Ez a jelensége állásrombolásnak (szeparációnak) nevezik, vagyis a modell exogén állásrombolás jellemzi. A munkavállaló munkanélkülivé válik, a vállala kivonul a piacról vagy újrahirdei az állás. A munkaerő-állomány válozalanságá feléelezve a munkaerő-piaci áramlások kéirányúak, az állásveszők munkanélkülivé, az állásszerzők foglalkozaoá válnak. Az állásveszők száma 1 ul, az állásszerzők száma qul, és így a munkanélküliségi ráa időbeli válozásá leíró egyenle:. (3.1) u 1 uq u Hosszú ávú egyensúlyban (seady sae-ben) vagyis amikor u 0, akkor az állásveszők száma megegyezik az állásszerzők számával (az állásveszők hányada megegyezik az állásszerzők hányadával), így a (3.1) egyenleből az egyensúlyi munkanélküliségi ráá meghaározó összefüggés: (3.2) u q, 20

28 ahol θ rögzíe konsans. A (3.2) egyenle álal meghaározo egyensúlyi kapcsola u és v közö a szakirodalomban Beveridge-görbe néven ismer. A Beveridge-görbe a v u érben negaív meredekségű, az origóra konvex görbe. Az a jelensége, amikor az álláshirdeő vállala és az álláskereső egymásra alálnak, és megegyeznek a szerződési feléelekben, álláseremésnek nevezik. Ebben az egyszerű modellben ilyenkor a magas ermelési érék melle megkezdik a ermelés. A modellben mind a jószág, mind a ermelési echnológia differenciál, de csak az álláseremésig válaszhaó, uána a kiválaszo echnológiá alkalmazzák az állás megszűnéséig. A munkaidő fix, a munkaszerződések a béreke haározzák meg. A vállalaok csupán egyelen üres vagy beölö állással rendelkeznek, kibocsáásuk a piachoz méren elenyésző, álláshirdeés feladásával lépnek a piacra, ami a szerződés aláírása uán beölenek. Miuán az állás beölik a vállala őké bérel, megkezdi a ermelés, majd a p reálkibocsáás a versenypiacon érékesíi. Amikor a munkahely beölelen, akkor a vállala akívan dolgozó keres, a keresés fix kölsége pc > 0 (a keresési kölség arányos a ermelékenységgel, c az arányossági ényező), és q(θ) állásbeölési ráa függelen a vállala keresési evékenységéől. Az álláshirdeések számá a profimaximalizáló vállalaok haározzák meg. A belépés az álláshirdeések piacára szabad. Jelölje V az opimálisan viselkedő üres állással, és J az opimálisan viselkedő beölö állással rendelkező vállala opimális (jelen)érékfüggvényé! A V ehá a meghirdee üres állás álal generál pénzáramlás jelenéréke, míg J ugyanez a jelenéréke muaja a beölö munkahelyre vonakozóan. Tökélees őkepiacok melle, végelen időhorizono és a paraméerek válozalan éréké feléelezve a Bellman-egyenleek: (3.3) rv pc q J V (3.4) rj p w V J, és ahol r a reálkamaláb és w a reálbér. A meghirdee, de még beölelen állás és a beölö állás a vállala álal birokolhaó eszközök. Tökélees őkepiacokon az eszközök őkekölsége (rv, illeve rj) megegyezik az eszközön realizálhaó folyó időszaki profial ( pc, illeve p w), és egy ado valószínűséggel (q(θ), illeve λ) bekövekező eszközválásnak (munkahely beölése, illeve megszüneése) köszönheő neó őkenyereséggel (J V) vagy őkeveszeséggel (V J). A szabad 21