Fenntartható makrogazdaság és államadósság-kezelés

Átírás

1 és államadósság-kezelés Balaoni András Tóh G. Csaba (Századvég Gazdaságkuaó Zr.) Budapes, május

2 Taralom 1. Bevezeés A fennarhaó gazdasági növekedés A neoklasszikus növekedési modell A hazai konvergencia a növekedési számviel ükrében ( ) Egy hipoeikus felzárkózási pálya Érzékenységvizsgálaok Új silizál ények, új növekedéselméle Endogén növekedéselméle A magyar adaok és a udásermelési függvény paraméereinek a becslése Hosszú ávú perspekívák A növekedés fundamenális forrásai Inézmények és a gazdasági növekedés Inegráció, agglomeráció és növekedés: erülefejleszési dilemmák Kövekezeések Az államadósság fennarhaóságának vizsgálaa Adósságdinamikai vizsgála Elsıdleges kölségveési egyenleg Gazdasági növekedés Infláció Kamaok Árfolyamválozás Eredmények Fennarhaósági vizsgálaok Reakciófüggvényen alapuló vizsgála A dinamikus ag vizsgálaa Kövekezeések Szimulációk 2040-ig Alappálya Elsıdleges egyenleg Reálkama Gazdasági növekedés

3 5. Irodalom Függelék A) Függelék: Érzékenységvizsgálaok a Solow-modellel B) Függelék: A udásermelési függvény becslése különbözı specifikációk eseén C) Függelék: Fiskális reakciófüggvények becslési eredményei D) Függelék: Az államadósság várhaó alakulásának hosszú ávú szimulációi

4 1. Bevezeés A fennarhaó gazdasági növekedés a múl század második felében kerül a poliikusok, közgazdászok figyelmének középponjába, azonban maga a fogalom csak 1987-ben szülee, mikor a Brundland Bizoság megjelenee az Our common fuure címő kiadványá. A anulmány szerin a fennarhaó fejlıdés eseén a jelen generációk szükségle-kielégíése nem hárálaja a kövekezı nemzedékek szükségleeinek kielégíésé. A szükségleek kielégíésének a mikénje, annak idıbeli eloszása a közgazdasági kuaások középponjában áll, így a fennarhaóság elsısorban közgazdasági kaegória. A fogyaszás és a szükségle-kielégíés közöi kapcsolao a közgazdasági hasznosság fogalom, illeve explici formában a hasznossági függvény kapcsolja össze. A hasznossági függvény a sandard közgazdasági modellekben jól viselkedı, vagyis az ami öbb, az jobb elvén a fogyaszás emelkedésével a hasznosságérze folyamaosan nı, igaz, egyre kisebb és kisebb mérékben. A fogyaszási javak elıállíásához azonban erıforrásokra van szükség. Ezek az erıforrások ahogy a közgazdaságan nevezi ıke, ermelési ényezık csak korláozo számban állnak rendelkezésre. Ezzel ellenében az ember szükségleei végelenek, így a gazdasági szereplık folyamaosan a ermelési leheıségek kiszélesíésére, kierjeszésére örekednek azálal, hogy újabb és újabb erıforrásoka vonnak be a ermelésbe. A kibocsáás hosszú ávon a rendelkezésre álló ermelési ényezık (ıke, munka, echnológiai szin, megújuló és nem megújuló ermészei erıforrások, sb.) haározzák meg, a ermelési függvényen kereszül. Emögö az az implici feléel húzódik meg, hogy hosszúávon a makrogazdasági egyensúly helyreállíja az árak válozása, vagyis a keresle és a kínála egyezısége bizosío. Emelle azonban az ár- és bérmerevségek révén a kibocsáás rövidávon elérhe a kínálai ényezık álal meghaározo szinıl, amire a gazdasági szereplık a kapaciáskihasználság válozaásával reagálnak. A növekedés így rövidávon a keresle, hosszúávon viszon a kínála deerminálja. A fennarhaó gazdasági növekedéssel épp ezér a kínála oldaláról deerminál pályá ekinjük, ami a ermelési ényezık növekedése álal egyérelmően meghaározo. Ezen ényezık növekedése, kumulációja áll a növekedéselmélei kuaások középponjában, vagyis a fennarhaó makrogazdasági pálya meghaározásában elsısorban a növekedéselmélei kuaások adhanak kiindulópono. 4

5 A növekedés az éleszínvonal emelkedésnek a legfıbb forrása. Barro és Sala-i-Marin (2003) egyenesen az állíja: a növekedés a közgazdaságan azon része, ami igazán számí, vagyis amennyiben a hosszú ávú növekedési ráa csak kismérékben megemelkedik, annak draszikus haása van a késıbbi éleszínvonalra. Ehhez képes a makroökonómiai vizsgálaok fókuszponjában lévı rövid ávú ciklusok simíása lényegesen kisebb jóléi haásoka von maga uán, min a növekedéselmélei, hosszú ávú perspekívában elér legkisebb siker, elırelépés. A közgazdasági növekedéselméleeke sokszor illeik azzal a kriikával, hogy nem veszik figyelembe a geológiai, biológiai feléeleke, és elıbb-uóbb a gazdaság a ermészei korlába üközik. Az egyik elsı közismer kivéel a Római Klub kiadványai jelenik, 1 melyek a nem megújuló ermészei erıforrások becsül készlee és az éves felhasználás szinjé kiveíve felhívák a figyelme a növekedés korláaira. A környeze azonban nemcsak a ermelés és fogyaszás inpu, hanem az oupu oldalán is korláo jelen (környezeszennyezés). A Meadows házaspár (1972) kiadványában arra a megdöbbenés kelı megállapíásra juo, hogy minden más válozalansága melle a 21. század közepére az emberi civilizáció összeomlik. 2 Igaz, az apokalipikus jövıképpel a Romai Klub öbb késıbbi jelenése sem ére felélenül egye, a kiadvány úörı jelenısége megkérdıjelezheelen. A kiveíe pályák draszikus kövekezményei vizsgálva felmerülhe a kérdés: vajon érdemes-e növelni a gazdasági kibocsáás ilyen áron? A Meadows-jelenés az egyik szcenáriójában egy sabilizál világo mua be, ahol a növekedés idıben megáll és az éleszínvonal sabilizálódik. Az ökológiai közgazdaságan egyik ága az un. de-growh irányza elvei a gazdasági növekedés és a gazdasági kibocsáás sabilizálódásá célozza meg. A de-growh irányza alapveıen Georgescu- Roegen (1972) munkájából áplálkozik. 3 A Meadows jelenésre nem marad el a neoklasszikus válasz: Solow (1974), Sigliz (1974) bemuaák, hogy véges nem megújuló erıforrás melle is fennarhaó bizonyos gazdasági növekedés. A növekedni/nem-növekdni via újabb fordulóponjára érkeze 1997-ben amikor Daly (1997) próbála szembesíeni a ké álláspono. Solow (1997) és Sigliz (1997) válasza azonban rámua: a zéró növekedési modell, vagyis a de-growh 1 Részleesen Buday-Sánha (2006). 2 Turner (2008) összeveee az 1970 és 2000 közöi empirikus adaoka a modell 1972-es fuaásakor készíe predikcióival. Az eredmények az muaják, hogy a 30 évvel korábbi elırejelzés megleheısen jól illeszkedik a valós adaokon. 3 Ebbe az eszmeörénei irányzaba sorolhaó Jackson (2009) írása is. 5

6 irányza hívei alapveıen félreérik, illeve nem jól inerpreálják a neoklasszikus modelleke, azok kövekezeései. A véges, nem megújuló erıforrás és a folyonos növekedés feloldhaó ellené lenne? Ha a gazdasági kibocsáás növekedésé ényezıkre bonjuk, megállapíhaó, hogy a felhasznál ermelési ényezık bıvülése a eljes növekedés rendkívül alacsony arányá magyarázzák csupán (Solow, 1956; Denison, 1985). A növekedés legnagyobb részéér valami más, felel. Ez a valami más Abramoviz (1956) még a udalanságunk fokakén emlíi, mások viszon (Solow, 1956; Denison, 1985) a gazdaságilag hasznosíhaó udás bıvülésének, a mőszaki fejlıdés közelíı muaójának (proxyjának) ekinik. Romer (1990) a udás az alapanyagok elıállíására vonakozó insrukciók halmazakén definiálja. Az insrukciók válozása az, ami az alapanyagok felhasználásával elıállío ermék hasznosságá növeli, és ez a gazdasági növekedés alapveı forrása. Az állíás a szerzı a vas-oxid példájával szemlélei, ami évezredeken kereszül fesékkén használak, ma pedig a videokazeák gyárásánál alkalmazzák. A kérdés ehá nem az, hogy mi, illeve, hogy mennyi, hanem az, hogy hogyan. Elvben leheséges, hogy a földön alálhaó véges erıforrás áalakíására vonakozó insrukciók idıbeli fejlıdése folyamaos növekedés eredményezzen, ami az éleszínvonal ovábbi emelkedésé eszi leheıvé. 4 Ebben az eseben a echnológiai haladás ermészei erıforrás kímélı, vagyis egy egységnyi oupu elıállíásához egyre kevesebb inpura van szükség. A fajlagos anyagfelhasználás, vagyis a GDP egy egységére juó felhasznál nem-megújuló erıforrás csökkenése jellemzı a fejle világra. A gazdasági növekedés ezér nem felélenül üközik a ermészei erıforráskorlába sem inpu, sem oupu oldalon. Az olyan növekvı gazdaság, amely szünelenül a környezekímélı echnológiáka (insrukcióka) keresi és alkalmazza, valamin a megújuló forrásoka használja fel, harmóniába kerülhe a ermészeel, és akár hosszú ávon is dinamikus növekedés arha fenn. Ez ámaszja alá Sigliz (1974), és Solow (1974) modellje is, az elıbbi a echnológiai haladásban, az uóbbi a ıkebıvülésben lája a megoldás. A nem megújuló erıforrások ezen felül legöbbször helyeesíheık megújuló erıforrásokkal. Amennyiben az ado ermelési ényezı kölsége jól ükrözi az erıforrás rikaságá, illeve az összes ársadalmi kölsége (beleérve az exernáliáka), akkor elıbb uóbb a gazdasági szereplık áállnak a nem megújuló erıforrások felhasználására (Bessenyei, 2005). Természeesen ezen a éren rendkívül soka kell még fejlıdnie a 4 Megjegyezzük, hogy a Meadows-jelenés is aralmazo egy inenzív echnológiai bıvülés feléelezı forgaókönyve. 6

7 szabályozásnak, azonban az ezzel kapcsolaos problémák nem képzi a anulmányunk részé. A anulmány alapveıen a klasszikus ermelési ényezıkkel, vagyis a munkával, a ıkével és a echnológiával, annak bıvülésével, és a növekedésre gyakorol haásával foglalkozik részleesen. Ennek alapveıen ké oka van: a megújuló és a nem megújuló ermészei erıforrások rendelkezésre álló készleének számbavéele igencsak nehéz, emelle pedig a növekedésre gyakorol haása nehezen becsülheı meg. A szerzık ezér a kapafánál maradva a sandard ermelési ényezık pályájá vázolják fel. Megjegyzendı, hogy ezen ényezık (vagyis a ıke és a echnológia) bıvülése az alapveı kulcs a környezei, illeve a nem megújuló ermészei erıforrás-korláokból erdı problémák megoldásához. Sigliz (1997) szavaival élve az vizsgáljuk, milyen leheıségeink vannak a nem úl ávoli jövıben, vagyis az elkövekezı évben. A legfonosabb felada a gazdaság fennarhaó, kínálai ényezık álal deerminál növekedési pályájá meghaározni, illeve az az deermináló ényezıke azonosíani. Az elsı fejezeben ezzel a problémakörrel foglalkozunk: bemuajuk a neoklasszikus növekedéselmélee, annak fıbb kövekezményei. Ez egy ex-pos elemzés kövei, ami az 1995 és 2009 közöi idıszako vizsgálva megállapíja, melyek volak a növekedés és a konvergencia fı jellemzıi, ényezıi. A konvergenciá elsısorban a β konvergenciakén érelmezzük (részleesen Barro és Sala-i-Marin, 2003), vagyis az egyes gazdaságok állandósul állapouk irányába konvergálnak. Emelle azonban összevejük a magyar és az oszrák növekedés, illeve az egy fıre juó kibocsáás is, ami inkább az empirikusabban nem igazol σ konvergencia implici felevésének a vizsgálaa. Emelle megvizsgáljuk a növekedési öbble szerkezeé, illeve forrásá. Ez köveıen 2040-ig szimulációk segíségével felvázolunk egy hipoeikus konvergenciapályá, illeve érzékenységvizsgálaoka végzünk a különbözı paraméerekre. A fejeze második szakaszában kierjeszjük a Solow-modell: az új növekedéselméle a echnológiai haladásra helyezi a hangsúly. A vizsgála alapja az úgyneveze udásermelési függvény (Griliches, 1979), ami a felhasznál inpuok ismereében meghaározza az ismereek bıvülésé. Az összefüggés a rövid idısor ellenére megbecsüljük a magyar adaokon, és megvizsgáljuk, hogy milyen implikációi vannak a paraméerérékeknek egy csökkenı, jobb eseben sagnáló népességszámú országban, illeve (a 21. század közepéıl) a világban. A növekedéselméleek a gazdasági bıvülés jellegé, illeve méréké bizonyos paraméerrekre vezeik vissza. Ezek a paraméerek jellemzıen az ado gazdaságban mőködı inézmények függvényei. Az inézmények így jelenıs haás gyakorolnak a 7

8 gazdasági növekedésre és így egy állam éleszínvonalára. A fennarhaó növekedéssel foglalkozó fejeze uolsó szakaszában megpróbálunk összeköni egyes inézményeke (ulajdonjog, szabadalmak védelme) a növekedési modell fıbb paraméereivel. A fogyaszás idıbeli allokációja a fennarhaóság kriikus kérdése. Amennyiben a gazdasági szereplık hielfelvéel segíségével a jövıbeli fogyaszásuka idıben elırébb hozzák, az öbb különbözı csaornán kereszül befolyásolja a gazdaság alakulásá, annak fennarhaóságá. Másrész az adósság kérdése önmagában is érini a fennarhaóságo, és ez különösen igaz Magyarország szemponjából. Egyrész a világgazdasági válság és különösen az ahhoz kapcsolódó finanszírozási válság bebizonyíoa, milyen rendkívüli problémáka okoz az eladósodás, ha a bizalom megszőnik és a pénzpiaci források elapadnak. Bár az okok igen sokszínőek, 5 ez nem váloza a ényen: egy sor olyan ország jelenee be, hogy nem képes a piacról finanszírozni magá, amelyrıl a válság elı senki sem feléeleze ilyesmi. Az, hogy ennek a nem úl illuszris ársaságnak Magyarország az elsık közö vál agjává, már önmagában indokolja a éma alapos vizsgálaá, ám nem ez az egyelen ilyen ényezı. Régiós versenyársaink körében messze a magyar államadósság a legnagyobb, és ez a rendszerválás óa elel húsz évre is igaz. A örleszéseken kereszül ez komoly erhe jelen az államházarás számára, kényszerő forráskivonás a gazdaság szemponjából és mindemelle növeli az ország sérülékenységé, ami finanszírozási válsághoz vezehe ahogyan az megapaszaluk 2008 ıszén. Az államadóssággal kapcsolaos kuaások egyik leheséges, és a feniek mia is igen akuális 6 dimenziója a fennarhaóságo vizsgálja, s emia összefonódik a fiskális fennarhaóság kérdésével. Ez uóbbi kifejezés ponos meghaározása elı azonban hangsúlyoznunk kell, hogy a kölségveés fennarhaóságá a jövıbeli kölségveési poliika haározza meg, azér a fennarhaóság a szó szoros érelmében nem mérheı (Pápa-Valeninyi, 2008). A fiskális fennarhaóság különbözı definíciói a fizeıképesség (solvency) fogalma köré épülnek fel. Erre leggyakrabban úgy hivakoznak a közgazdászok, min a kormány azon képességére, hogy az akuális örleszési köelezeségeknek mindig elege udjon enni, áüemezési kérelem vagy bármilyen ehhez hasonló külsı segíség nélkül (Burnside, 2005). Erre épülve viszonylagos szakmai konszenzus övezi az a definíció, hogy egy kölségveési poliika akkor fennarhaó, ha az a jövıben sem veszélyezei az ország fizeıképességé (Croce Juan-Ramon, 2003). Ennél részleesebb ugyanakkor Agnello és 5 Lásd például Obsfeld Rogoff (2009) vagy Sein (2011) 6 Lásd Török (2011). 8

9 Sousa (2009) leírása, akik az is hangsúlyozzák, hogy a deficies kölségveés, mely igen gyakran velejárója a fennarhaalan államadósságnak, veszélyezei a jóléi államo, egyrész azér, mer akadályozza az erıforrások haékony eloszásá, másrész a növekvı államadósságon kereszül érzékenyen érini a kövekezı generáció, harmadrész növeli az infláció és annak volailiásá. A leheséges veszélyekkel kapcsolaos a De Casro De Cos (2002) szerzıpáros megközelíése is, akik arra hívák fel a figyelme, hogy a fennarhaalan fiskális poliika elıbb vagy uóbb a kamaok emelkedésé okozza, ez pedig akadályozza a gazdasági növekedés (lásd Reinhar-Rogoff, 2010, valamin Presbiero, 2010). A bemuao definícióka, leírásoka alán Buier (2004) foglalja össze a legjobban, aki a fennarhaalan fiskális poliika kövekezményei három csoporba sorolja: az állam kevesebb pénz kölhe, és öbb adó kell beszednie, min korábban erveze (i), növekszik az infláció (ii) és az államcsıd veszélye (iii). Az adósság fennarhaóságával kapcsolaban gyakran felmerül a kölségveési korlá fogalma is (lásd Buier, 1985, vagy Blanchard, 1990), amely arra vonakozik, hogy a jövıben realizál bevéelek jelenéréke meg kell, hogy egyezzen a jelenlegi adósság érékével. Fonos azonban láni, hogy ez önmagában még nem feléele a fennarhaóságnak, hiszen egy késıbbi kiigazíás eseén is eljesül. A fennarhaóság viszon épp akkor érvényesül, ha a jelenlegi folyamaok beavakozás nélkül sem vezenek fizeésképelenséghez. Ha ugyanis egy kölségveési poliika nem fennarhaó, akkor nem az a kérdés, hogy megszakad-e, hanem az, hogy milyen módon. Az állam vagy a sajá jószánából végrehaja a korrekció, vagy a piac megeszi az helyee. 9

10 2. A fennarhaó gazdasági növekedés Mi okozza a különbözı országok közöi jelenıs gazdasági differenciá? Mi ennek a különbségnek az alapveı oka? Hogyan lehe magyarázni egyes országok hirelen felzárkózásá? Ezek azok a fıbb kérdések, amelyek megválaszolására a növekedéselméle válaszolni igyekszik (Jones, 2002 b). A gazdasági növekedésrıl szóló modern udományos diszkusszió Harrod (1939) és Domar (1944) úörı jelenıségő munkáival vee kezdeé, azonban az igazi udományos áörés Solow (1956) dinamikus álalános egyensúlyi modellje jelenee. Az övenes évek közepén megjelen cikk számos növekedéselmélei kuaás kiindulóponjá képezi, egyes megállapíásai pedig mind a mai napig megállják a helyüke. A hazai fennarhaó növekedés vizsgálaá így mi is a növekedéselmélei kályháól indíjuk. Bemuajuk a Solow-modell, annak fı felevései, illeve kövekezményé. Emelle összevejük a modell a magyar adaokkal és megvizsgáljuk a hazai bıvülés szerkezeé. A Solow-modell óa azonban jelenısen kibıvül a növekedéselméle irodalma. Az elmúl 60 év bıséges empirikus irodalma számos olyan jellegzeességre híva fel a közgazdászok figyelmé, ami nem vol összeegyezeheı a Solow-modellel. Emelle egyre nagyobb hangsúly helyezıdö a echnológiai haladás vizsgálaára, ami bár a Solowmodellben is a növekedés fı forrása, mégis exogén a modell kereei közö. A echnológiai fejlıdés jobb megérésének kényszere híva élere a 90-es évek elején megjelenı endogén növekedéselmélee, ami a jelenlegi udományos kuaás középponjában áll. A fejezeben összefoglaljuk a modellek fıbb megállapíásai, valamin a hazai gazdaságra vonakozó fonosabb kövekezeései. A növekedés jellegé és méréké a növekedéselméleek alapveıen az egyes országok paraméereire vezeik vissza (megakaríás, népesség növekedés, echnológiai adapációs készség sb.). Ezek a paraméerek az ado erülei egység inézményi, kulurális jellegzeességeinek a függvénye. Az inézményi ényezık Rodrik (2003) szavaival élve a növekedés fundamenális ényezıi alapveıen befolyásolják egy ország prosperiásá, a lakosság jóléé. Az inézmények kialakíása, mőködeése ezálal elsıdleges fonosságú gazdaságpoliikai eszköz, amelynek segíségével magasabb fennarhaó növekedés lehe elérni. 10

11 2.1. A neoklasszikus növekedési modell A Solow-modell jellegzeessége, hogy jól illeszkedik a Kaldor (1961) álal meghaározo silizál ényekhez, melyek az Egyesül Államokban megfigyelheı endenciáka ragadák meg. Ezek a silizál ények a kövekezık: 1. A munkaermelékenység folyamaosan emelkedik, és ez a növekedés idıben nem válozik. 2. A ıkeinenziás idıben emelkedik. 3. A reálkamaláb állandó A ıke kibocsááshoz viszonyío aránya állandó. 5. A munka- és a ıkejövedelmek kibocsááson belüli részaránya állandó. 6. A világ gyorsan növekvı államaiban a gazdasági növekedés jelenıs szóródás mua. A Solow-modell (1956) egyensúlyi növekedési pályáján (balanced growh pah) valamennyi silizál ény eljesül. Mivel a Solow-modell mérföldkınek ekinheı, és a kriikájá, ovábbfejleszésé csak a modell ulajdonságainak ismereében lehe megvilágíani, ezér bemuajuk a modell, illeve annak fıbb kövekezeései. A anulmányunkban a folyonos Solow-modell ismerejük. A modell alapveı felevései az alábbiakban foglaljuk össze. A gazdaságban egyelen erméke állíanak elı (Y ), ez a ermék felhasználhaó fogyaszásra (C ), illeve beruházásra ( I ). A bruó hazai ermék konsans hányada ( s) kerül megakaríásra, ez az arány idıben állandó. Az el nem fogyaszo ermékmennyiség auomaikusan beruházássá válik ( I = sy ). A echnológiai szin exogén ( A ), és a növekedési ráája ( A ˆ = g ) 8 nem függ az egyes vállalaok evékenységéıl. A modell egyik legfonosabb alapfelevése a jól viselkedı ermelési függvény ( Y = F ( K, AL), ahol a az aggregál ıke mennyiségé, a munkafelhasználás jelöli). A echnológiai fejlıdés Harrod-semleges, vagyis munkakkímélı, a AL - haékony munkának nevezzük. Fonos megjegyezni, hogy a ermelési függvény idıben állandó, a kibocsáás csak a ermelési inpuok válozása mia nı (vagy csökken). A ermelési függvényre érvényesül a csökkenı hozadék örvénye ( F > 0, F < 0, F > 0, F 0 ), valamin a konsans skálahozadék K KK AL ( AL)( AL) < 7 Barro és Sala-i-Marin (1995) szerin hosszúávon csökken. 8 Az egyes válozók felei pon az ado válozó idı szerin ve deriváljá, vagyis növekedésé jeleni, d A)/ d A& például ha A a echnológiai szine jeleni: (. A válozók felei kalap az ado válozó növekedési ráájá, egyszerőbben érelmezve százalékos válozásá jelöli, azaz & ˆ. A/ A A 11

12 ( cf ( K, AL) = F( ck, cal) ), valamennyi c > 0 konsans eseén. A ıke exponenciális amorizációs ráája (δ ), illeve a népesség növekedési ráája ( L & / L L ˆ = n ) exogén és konsans, a népesség akiviása pedig idıben állandó, ezér a munkakínála így szinén n ráa szerin növekszik. A fen leíraknak a Cobb Douglas ípusú ermelési függvények megfelelnek, így a ovábbiakban ez a formá használjuk. 9 Tegyük fel, hogy a gazdasági kibocsáás az alábbi függvény írja le: Y = K (AL) α 1 α. Mivel a ermelési függvény lineárisan homogén, ezér felírhaó inenzív formában, azaz ( ) α Y /( AL) = K /( AL) és amennyiben az egységnyi haékony munkára esı ıké k -val, az egységnyi haékony munkára esı kibocsáás pedig y -nal jelöljük, akkor az inenzív ermelési függvény az α y = k alako öli. A ıkén kívül az összes ermelési ényezı növekedése külsı adoság, vagyis a Solowmodell kizárólag a ıkeakkumuláció magyarázaára koncenrál. A ıke bıvülése a kövekezı egyenleel írhaó le: K& = I δk = sy δk. Az elsı ag a bruó állóeszközfelhalmozás szinjé számszerősíi, az azonban egyenlı a megakaríások összegével, ezér I = sy, a második ag a ıke amorizáció miai csökkenésé hivao jelölni. Ha az egységnyi haékony munkára esı ıke növekedésé szerenénk meghaározni, akkor a K k = kifejezés kell az idı szerin deriválni. A mővele végeredménye a (1) AL differenciálegyenle. α k & = sy kδ kg kn = sy k( n + g + δ ) = sk k( n + g + δ ) (1) A rendszer dinamikus egyensúlyi állapoa o van, ahol az egy haékony munkára esı ıke, α illeve az y állandó, azaz sk = k( n + g + δ ), vagyis az egyensúlyi haékony munkára esı ıkeinenziás k * n + g + δ = s 1 α 1, míg az egyensúlyi haékony munkára esı kibocsáás α 1 * n + g + δ α y. = s A fixpon sabiliásá a fázissík-diagrammal vizsgáljuk (2.1 ábra). A vízszines engelyen a k -, a függılegesen pedig a k & -o mérük fel, a keı közöi függvényszerő 9 A ermelési függvény más specifikációja (CES, vagy AK) elérı dinamiká eredményezne, de ennek relevanciájá az empirikus anulmányok (Jones, 1995 b) nem ámaszják alá. 12

13 kapcsolao az (1) egyenle haározza meg. Ahol a függvény zérushelye van, az a dinamikus rendszer fixponja ( k * ). k & * k k 2.1 ábra A Solow-modell sabiliásának a vizsgálaa fázissík-diagram segíségével. Forrás: Bessenyei, 1995 Ha az egy haékony munkára esı kibocsáás alacsonyabb, min az egyensúlyi éréke, akkor k & > 0, azaz a k nı, vagyis egyre közelebb kerülünk k * -hoz. Ha viszon az egy haékony munkára esı ıke meghaladja az egyensúlyi éréké, akkor k & < 0, vagyis isméelen a k * irányába mozdul a gazdaság. Ezek alapján elmondhaó, hogy ha egy ország ávol van az állandósul állapoól, akkor az egy haékony munkaerıre juó ıke növekedésével ismé (auomaikusan) el fogja érni az egyensúlyi éréké. A Solow-modell ismereése uán bemuajuk, hogy a kiegyensúlyozo növekedési pályán Kaldor (1961) silizál ényei eljesülnek. A munkaermelékenység folyamaosan emelkedik, és ez a növekedés idıben nem válozik. Mivel y az egyensúlyi pályán idıben állandó, a növekedési ráája nulla, azaz y ˆ = Yˆ g n = 0, a munkaermelékenység ( Y / L ) növekedési ráája így a echnológiai d( Y / L) / d ismereek bıvülésének ráájával egyenlı ( = Y ˆ n = g ), ami állandó. ( Y / L) 13

14 A ıkeinenziás idıben emelkedik. Az egyensúlyi pályán a k állandó, vagyis a növekedési ráája nulla, azaz k ˆ = Kˆ g n = 0. A ıkeinenziás ( K / L ) növekedési ráája, így szinén a echnológiai bıvülés ráájával, vagyis g -vel lesz egyenlı. A reálkamaláb állandó. A Solow-modellben a ermelési ényezık uán fizee reálbér, illeve kamao az ado ermelési ényezı haárerméke haározza meg, vagyis a reálkamaláb és az amorizációs ráa összege egyenlı a ermelési függvény ıke szerini parciális deriváljával α 1 α α 1 ( Y K = αk ( AL) 1 = αk = r + δ ). Mivel az egyensúlyi pályán a k állandó, ezér a ıke reálmegérülése (reálkamaláb + amorizációs ráa) szinén állandó. A ıke kibocsááshoz viszonyío aránya állandó. Mivel az egyensúlyi pályán mind y, mind k állandó, a ké válozó hányadosa k y K K = AL = Y, vagyis a ıke kibocsááshoz viszonyío aránya szinén állandó. Y AL A munka- és a ıkejövedelmek kibocsááson belüli részaránya állandó. A reálbér a munka haárerméke deerminálja, vagyis α α α = ( 1 α) K A L = ω. A Y L 1 α Y (1 ) bérhányad így felírhaó a kövekezı alakban L L α k AL = = (1 α) α, vagyis a Y k AL bérhányad egyenlı a munka parciális ermelési rugalmasságával, ami állandó a modell axiómái szerin. Mivel az Euler-féle kimeríési elvnek (Kopányi, 1992) köszönheıen a kibocsáás feloszásra kerül a ényezıulajdonosok közö, így a ıkejövedelmek kibocsááson belüli részaránya α, vagyis szinén állandó. 10 A világ gyorsan növekvı államaiban a gazdasági növekedés jelenıs szóródás mua. A silizál ény a modell sabiliása bizosíja: az elmarado régiók gyorsabban, míg a fejleebbek lassabban növekednek. 10 Ennek feléele, hogy a ermelési függvény lineárisan homogén, illeve, hogy a piacokon (végermék, illeve inpuényezık) ökélees a verseny. 14

15 A hazai konvergencia a növekedési számviel ükrében ( ) A hazai növekedés alapveıen gazdaságunk felzárkózó jellege deerminálja. Ez a Solowmodell szerin az vonja maga uán, hogy a ıkeinenziás bıvülése gyorsabb lesz, min az egyensúlyi pályán, így a ıke-kibocsáás arány folyamaosan konvergál az egyensúlyi szinjéhez. A fejezeben egyrész dekomponáljuk a hazai növekedés, felbonva az a ıkeinenziás, illeve a echnológiai haladás álal meghaározo pályára. A számíások a Penn World Table 7.0 adabázison alapulnak, de számos más adaforrás is felhasználunk. Másrész Darvashoz és Simonhoz (1999) hasonlóan Auszria egy fıre esı kibocsáásával is összevejük a magyar muaó, valamin megvizsgáljuk az arány idıbeli alakulásá is. Ez köveıen dekomponáljuk a növekedési öbblee, és megvizsgáljuk, mely ényezı (ıkeinenziás vagy echnológiai haladás) hajoa a magyar felzárkózás az elmúl idıszakban. Az egy fıre esı kibocsáás növekedési ráájá felírhajuk a munkakiegészíı echnológiai haladás és a ıkeinenziás növekedési ráájának súlyozo számani álagakén, ahol a súlyok az egyes ermelési ényezık parciális ermelési rugalmasságával egyenlık (2). Az egy fıre esı kibocsáás, illeve a ıkeinenziás növekedésének a függvényében így meg udjuk haározni a munkakiegészíı echnológiai haladás szinjé. d( Y / L) / d Y / L d( K / L) / d = (1 α ) g + α (2) K / L Hogy meghaározzuk az egyes ényezık növekedési hozzájárulásá, a kövekezı adaokra van szükségünk: ıkeinenziás idıbeli alakulására, az α paraméerre, illeve az egy fıre juó kibocsáás ex-pos növekedési ráájára. A hazai gazdaság ıkeállományá Darvas és Simon (1999) és Pula (2003) becsüle meg a folyamaos újraérékelés módszerével (perpeual invenory mehod PIM). A ovábbiakban az uóbbi anulmány ponbecslésé alkalmazzuk, mely szerin 1999-ben a neó eszközállomány a bruó hazai ermék másfélszeresé ére el, vagyis ebben az idıponban K 1999 / Y1999 = 1, 5. A ıkeállomány ez köveıen a K + 1 = I + (1 δ ) K képleel vezejük ovább, illeve számíjuk ki az 1995 és 2009 közöi idıszakra, az amorizációs ráá 7 százalékon rögzíjük, míg a munka parciális ermelési rugalmasságá Bíróhoz és szerzıársaihoz (2007) hasonlóan 0,4-re kalibráljuk. 15

16 Az egy fıre esı kibocsáás növekedésének alakulásá, illeve szerkezeé a 2.2 ábra muaja be. Láhaó, hogy a echnológiai haladás reprezenáló g növekedése öbb idıszakban is negaív. Ez azér leheséges, mer nem szőrük ki az idısorból az erısen prociklikus kapaciáskihasználság muaójá (Basu, 1996), így a negaív kereslei sokkok mia a ermelékenységi muaó visszaesésé figyelhejük meg. Az is leolvashaó, hogy az idıszak elején elsısorban a ıkeinenziás növekedése, majd a 2000-es évek elejéıl a echnológiai haladás és a ıkeinenziás nagyjából megegyezı mérékben járul hozzá az egy foglalkozaora esı kibocsáás növekedéséhez. Az egyes ermelési ényezık GDPnövekedéshez való hozzájárulásával kapcsolaban Kónya (2010) hasonló kövekezeésekre juo. 2.2 ábra Az egyes ényezık hozzájárulása az egy fıre esı kibocsáás növekedési ráájához. Forrás: Penn World Table, sajá számíás Fonos, hogy a gazdasági növekedés más államok hasonló muaójával is összevessük. A vizsgálahoz benchmarkkén Darvashoz és Simonhoz (1999) hasonlóan az oszrák adaoka veük alapul. A 2.3 ábrán a hazai és az auszriai egy fıre esı kibocsáás növekedési ráája, illeve a muaó szinjének az aránya van felüneve. Láhaó, hogy Magyarországon az egy fıre esı kibocsáás 1996-ban alig halada meg az auszriai érék 36 százaléká. Ez köveıen azonban hazánkban jelenıs növekedés regiszrálak, aminek köszönheıen az arány folyamaosan emelkede. A leggyorsabban 2000 és 2003 közö szőkül a rés, azonban az évized közepére a felzárkózás megakad, sı a 2006-os válaszásoka köveı fiskális kiigazíó lépések, valamin a gazdasági válság haására a 16

17 hazai GDP-bıvülés az oszrák szin alá süllyed, aminek kövekezében ismé ávolodni kezdünk a nyugai szomszédunk éleszínvonaláól. Fonos anulságok vonhaók le ugyanakkor a hazai öbblenövekedés szerkezeébıl. A klasszikus konvergenciaelméleek szerin a felzárkózás alai öbblenövekedés elsısorban a ıkeinenziás csaornáján kereszül valósul meg. Számos kuaás azonban az igazola (Easerly és Levine, 2001), hogy a konvergencia során a növekedés elsıdleges moorja a echnológiai bıvülés növekedése vol. Hogy dekomponálni udjuk a hazai konvergenciá, meg kell vizsgálnunk az Auszriában megfigyel bıvülés forrásá is. 2.3 ábra A magyar és az oszrák egy fıre esı GDP növekedése, illeve a relaív fejleségi szin. Forrás: Penn World Table, sajá számíás Ehhez elıször meg kell haároznunk az auszriai ıkeállomány nagyságá. Azzal a feléelezéssel élünk Easerlyhez és Levine-hez (2001) hasonlóan, hogy az oszrák gazdaság egyensúlyi pályáján mozog, így az egyensúlyi ıke-kibocsáás arány meghaározhaó a (3) összefüggéssel. A paraméerek az 1980 és 2009 közöi idıszak egyszerő számani álagai, azaz s = 22, 46, n = 0, 28, az amorizációs ráá i is 7, míg au a ıke parciális ermelési rugalmasságá 0,4-re kalibráluk. Ezen ényezık függvényében az egyensúlyi ıke-kibocsáás arány 2,19, így 1995-re ez az arány állíouk be kezdıéréknek. * ( K / Y ) = s /( n + g + δ ) (3) au 17

18 A hazai növekedési öbble szerkezeé a 2.4 ábra muaja be. Szembeőnı, hogy a ıkeinenziás bıvülésének a ráája folyamaosan magasabb vol, min Auszriában. A legnagyobb különbsége 2000-ben regiszrálák, ez köveıen azonban a hazai beruházási dinamika draszikus lassulása mia a ıkeinenziás dinamikájából eredı növekedési öbble folyamaosan olvad, 2009-re pedig meg is szőn, ami elsısorban ciklikus folyamaokkal magyarázhaó. A echnológiai fejlıdés eseén koránsem rajzolódik ki hasonló, egyérelmő endencia: az egyedüli rövid szakasz a vizsgál idıszakban a 2001 és 2005 közöi idıinervallum, amikor érdemben nagyobb TFP-bıvülés udunk felmuani, min nyugai szomszédunk. A hazai növekedési öbble forrása így egyérelmően a ıkeinenziás növekedése, míg a TFPbıvülés ráája nagyjából megegyeze az oszrák dinamikával. 2.4 ábra Az Auszriához viszonyío öbblenövekedés forrása. Forrás: sajá számíás Egy hipoeikus felzárkózási pálya A Solow-modell paraméereinek függvényében meg udjuk haározni, hogy milyen konvergenciapályán halad a gazdaság, illeve ez a pálya milyen gazdasági növekedés von maga uán. A számíásaink elsısorban exrapolációkon alapulnak, vagyis a jelenlegi rendeke veíjük ki. Ezek a kiveíések megleheısen echnikai jellegőek, és nem ekinheık elırejelzésnek. Számíásainkban nagyban ámaszkodunk Darvas és Simon (1999) munkájára. A öbb min íz éve megjelen cikk 2030-ig aralmazo kiveíe 18

19 pályáka, ezér ebben a fejezeben 2040-ig haározzuk meg a magyar gazdaság konvergenciapályájá. A számíásokban ovábbra is exogénkén kezeljük a munkakiegészíı echnológiai haladás ráájá. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ez a nagyon resrikív feléelezés a késıbbiekben feloldjuk. De milyen szinre kalibráljuk a g -? Az elızı fejeze anulsága szerin Auszriához viszonyíva 1995 és 2009 közö nem vol érdemben gyorsabb TFPbıvülésünk. A echnológiai haladás ponos meghaározásához ki kell szőrnünk a TFP-bıl, illeve a munkakiegészíı echnológiai haladás idısorából a kereslei ciklusok álal implikál hullámmozgás, ami a kapaciáskihasználság válozásá vonja maga uán (Basu, 1996). Ez különösen fonos akkor, ha ilyen rövid idıszakon vizsgáljuk a gazdasági növekedés. Ehhez induljunk ki a (4) ermelési függvénybıl, ahol az u a ıke kapaciáskihasználsági muaója. α 1 α Y = ( uk ) ( AL) (4) A TFP ebben az eseben felírhaó a 1 α TFP = ua képle segíségével, így a echnológiai haladás könnyen meghaározhaó. A kapaciáskihasználás proxyjakén a kibocsáási rés alkalmazzuk. A kibocsáási rés, illeve a poenciális kibocsáás azonban nem megfigyel válozó, számszerősíésében, becslésében jelenıs a bizonyalanság. Bár a közelíésére számos módszer használnak, i az egyik legegyszerőbb egyválozós rend-illeszési echniká alkalmazzuk. Az egyválozós poenciális GDP becslésekrıl Darvas és Vadas (2003) érekezik részleesen. I a Hodrick-Presco filerrel (Hodrick és Presco, 1997) közelíjük a nem számszerősíe indikáor. A szerzıpáros az idısoroka ké alapveı részre bonja: növekedési ( GR ) és ciklikus komponensre ( CY ). Az idısor egyes elemei ( TS ) felírhaók az TS = GR + CY alakban. Az eljárás minimalizálja a növekedési komponens (rend) és az akuális érékek közöi különbsége, valamin a rendérékek válozásainak az összegé: T T 2 + = 1 = 1 2 [ ( GR GR 1) ( GR 1 GR 2 )] min CY λ. (5) A rendszőréshez meg kell adnunk a λ paraméer, ami meghaározza, hogy a módszer mennyire simísa ki a gazdasági idısoroka. Ha a λ, akkor a legkisebb négyzeek 19

20 módszerével egy lineáris rende illeszünk, ha pedig λ = 0, akkor az eredei adasor érékei kapjuk vissza. Minél nagyobb a λ paraméer, az eredményül kapo idısor annál simább lesz. Hodrick és Presco (1997) a simasági paraméer meghaározásánál a ciklikus és a növekedési komponens szórásának arányából indulnak ki. A paraméer a kövekezı képle definiálja λ σ GR / σ = CY, ahol a CY σ a rend százalékában kifejeze ciklikus komponens szórása, míg a σ GR a növekedési ráák szórása. Álalában elfogado, hogy az éves frekvenciájú adaoka 100-as, a negyedéveseke 1600-as λ paraméerrel simíják. A kibocsáási rés számszerősíéséhez a KSH álal publikál 1960-ig rendelkezésre álló éves GDP adasoroka használjuk fel. Bár az elemzés csak az elmúl húsz évre fókuszál, a rendszőrésénél érdemes a leghosszabb idısor felhasználni, hogy ezálal robuszusabb becsléshez jussunk. A λ paraméer éréké a nemzeközi sandardoknak megfelelıen 100- GDP ra állíouk be, illeve a kibocsáási rés a Y = összefüggéssel számszerősíjük GDP _ HP (2.5 ábra). 2.5 ábra GDP a rendszőr éréke és a kibocsáási résre vonakozó becslés Magyarországon. Forrás: KSH, Sajá számíás A ciklikusan kiigazío és a nyers echnológiai paraméer növekedési ráái a 2.6 ábra szemlélei. Láhaó, hogy a ciklikusan kiigazíalan idısor eseén nagyobb növekedési ráá regiszrálhaunk, vagyis az idıszakra jellemzı, viszonylag magas TFP-dinamika mögö nem a munkakiegészíı echnológia, hanem a kapaciáskihasználság ráájának emelkedése áll. 20

21 A munkakiegészíı echnológia ezzel szemben a 2000-es évekig csökken, majd ıl nagyjából 2 százalékos szinre áll be. A szimulációink során azzal a feléelezéssel élünk, hogy ez a 2 százalékos bıvülés arós lesz, így a g - 2 százalékon rögzíeük. A másik fonos válozó a népesség növekedésének, illeve csökkenésének a ráája. Ennek meghaározásához a KSH Népességudományi Kuaó Inézeének a számíásai vesszük alapul. Az elıreveíés adasorára egy exponenciális rende illeszünk. A számíások szerin az új évezred elsı négy évizedében a hazai akív korú lakosság lészáma évene álagosan 0,6 százalékkal fog csökkenni. Az akív korú népesség melle azonban fonos a foglalkozaoság ráájának az alakulása is. A hazai foglalkozaosági ráa messze elmarad az uniós álagól, különösen nagy a hárányunk a fiaalok, a nyugdíj elı állók, az alacsony képzeségőek és a régióban egyedülálló módon a szülıképes korú nık eseében (Káai, 2009). Egy alapveıen kedvezı, bár nem úl opimisa feléelezéssel élünk, miszerin a foglalkozaoság ráája az elıreveíés idıhorizonján folyamaosan emelkedik, és lassan (2040-re) eléri az EU álagá. Ez épp 0,6 százalékos emelkedés jelen, vagyis az akívak lészámának a csökkenésé ellensúlyozni udja a foglalkozaosági ráa emelkedése. Éppen ezér a népesség növekedésé zérónak éelezzük fel. 2.6 ábra A munkakiegészíı echnológiai haladás dinamikája, illeve ciklikusan kiigazío növekedési ráája. Forrás: sajá számíás A hosszú ávú beruházási ráá az 1995 és 2009 közöi idıszak álagán, vagyis 21,3 százalékon rögzíeük. Az egyensúlyi ıke-kibocsáás arány ez köveıen meghaározhaó 21

22 a (3) összefüggés segíségével, ami számíásaink szerin 2,37-el egyenlı. A szimulációk kiindulási ponjakén Pula (2003) számíásai állíouk be, miszerin 1999-ben a ıke kibocsááshoz viszonyío aránya 150 százalék. A muaó dinamikájá a (6) képle deerminálja. d ( K / Y ) / d K / Y Y = (1 α ) s ( n + g + δ ) K (6) Ez köveıen összevejük az elmúl 10 év makrogazdasági muaói a modell álal prognoszizál pályával (2.7 ábra). Láhaó, hogy a K / Y arány megközelíıleg a elıre jelze pályán halad, míg az egy fıre esı kibocsáás növekedése 2007-ig meghalada, ez köveıen pedig elmarad az elıreveíe érékıl. Az Y / L növekedésének a váról elérı dinamikájá elsısorban a kereslei ciklusokkal, vagyis a kibocsáási rés nyílásával, záródásával magyarázzuk. 2.7 ábra A solow-i konvergenciapálya és a magyar adaok összeveése. Forrás: sajá számíás Az ex-pos elemzés köveıen a modell álal prognoszizál pályáka is bemuajuk (2.8 ábra). Az baloldalon a ıke-kibocsáás arány, míg a jobbon az egy fıre esı GDPnövekedési ráá muajuk be. A növekedés szerkezee a konvergenciapálya ala jelenısen áalakul: a ıkeinenziás bıvülésébıl eredı növekedés folyamaosan mérséklıdik, ahogy a gazdaság közeledik az egyensúlyi állapoához, ezér egyre kisebb arányban járul hozzá az 22

23 egy fıre esı kibocsáás növekedéséhez. A echnológia hozzájárulása a növekedéshez ezzel szemben állandó, mivel ebben a kererendszerben exogén ényezı. Megjegyezzük, hogy ez a megleheısen erıs abszrakció a késıbbi fejezeekben feloldjuk. Az egyensúlyi pályán mind a K / L, mind az A g ráa szerin növekszik, ezér növekedési hozzájárulásuk aránya a kiegyensúlyozo pályához közeledve egyenlı lesz a parciális ermelési rugalmassággal. Láhaó, hogy az egy fıre esı kibocsáás növekedési ráája viszonylag gyors csökkenése várhaó: a 21. század elsı évizedében vár 3,2 százalékos álagos növekedés a 10-es évekre 2,3, a kövekezı évizedre pedig 2,1 százalékra lassul. A dinamika hosszú ávon a 2 százalékos echnológiai növekedéshez konvergál. 2.8 ábra A jövıbeli konvergenciapálya. Forrás: sajá számíás Érzékenységvizsgálaok A gazdaság állandósul állapoa, illeve a konvergencia pályája érzékenyen reagál az egyes paraméerek megválozására. Bár a Solow-modellben ezek a reakciók analiikusan is kezelheık, a kövekezı fejezeben szimulációk segíségével muajuk be, miképp hanak a fıbb paraméerek a felzárkózásra, illeve az állandósul állapora. A szimulációk eredményé az A) függelék aralmazza. Elıször az vizsgáljuk meg, mi örénne akkor, ha a beruházási ráa az 1995 és 2009 közö megfigyel 21,3 százalékról érdemben megemelkedne, és elérné a 30 százalékos szine. Ebben az eseben az egyensúlyi ıke-kibocsáás arány jelenısen megemelkedik, és 23

24 eléri a 3,33-os szine. Mivel a gazdaság a jelenlegi állapoában ávolabb kerülne a sajá egyensúlyi állapoáól, az arány növekedési ráája ideiglenesen magasabb lenne. A gyorsabb ıkeinenziás-bıvülés magasabb egy fıre esı kibocsáásnövekedés vonna maga uán, ami a konvergenciapálya elején érdemben felpörgené a gazdasági növekedés ráájá. A második eseben az vizsgáljuk, hogy milyen kövekezményekkel jár a konvergencia szemponjából, ha a népesség fogyása megáll. Emelle azonban ovábbra is számolunk a foglalkozaási ráa lassú emelkedésével, így az n = 0, 6. A kedvezıbb demográfiai jellemzık eseén az egyensúlyi ıke-kibocsáás arány 2,11-ra csökken, illeve az egy fıre esı kibocsáás dinamikája alacsonyabb lesz, min az alapeseben. A muaó azonban mindké szimuláció eseén a echnológiai növekedés ráájához, 2 százalékhoz ar. A GDPbıvülés azonban az alappályánál nagyobb dinamika jellemzi, mivel az egy fıre esı kibocsáás ráájának a visszaesésé úlkompenzálja a foglalkozaoság növekedése. A harmadik szimulációban a munkakiegészíı echnológiai haladás felgyorsulásának a haásá vizsgáljuk, azaz feléelezzük, hogy g = 2, 5. A válozás haására az egységnyi kibocsáásra esı ıke lecsökken, azonban az magasabb szinre kerül. Y / L növekedési ráájának egyensúlyi éréke 2.2. Új silizál ények, új növekedéselméle A Solow-modell legnagyobb elınye, hogy egy álalános egyensúlyi modellben magyarázao udo adni a Kaldor- (1961) féle silizál ényekre. Az egyik legnagyobb háránya ugyanakkor, hogy a echnológiai haladás ráájának alakulásá a modellen kívül helyeze. Sandard hasonlaal élve, a echnológiai haladás mennyei mannakén hull alá az égbıl, annak eredeérıl, forrásáról nincs öbb ismereünk. Emelle a múl század közepéıl az empirikus kuaások számos olyan jelenségre hívák fel a figyelme, melyek a Solow-modell kierjeszésének az igényé veeék fel. Az elsı ilyen eredmények az országok ıkeállománya, illeve növekedése közöi kereszmeszei elemzések volak (Romer, 1996): a ıkeinenziásban megjelenı különbségekkel nem lehe magyarázni az egyes országok relaív fejlesége közöi óriási differenciáka. A különbség így elsısorban a echnológiai ismereek szinjével, és nem a ıkeinenziással magyarázhaó. Hasonló eredmény hozak az úgyneveze növekedési számvieli kuaások, melyek a Solow-reziduum, vagyis a TFP dominanciájá igazolák a növekedésben (Denison, 1985). Ezeke az empirikus megfigyeléseke az újkaldori silizál ények 24

25 foglalják össze, melyek egy új növekedéselméle szüleésé eredményezék a 90-es években. Az azonban egyelıre még vára magára, hogy valamennyi új ény egyelen álalános egyensúlyi modell összefogja (Ács és Varga, 2000). A kaldori silizál ények kibıvíésén számos kuaó dolgozik (öbbek közö Sala-i- Marin, 2002; Mankiw, 1995; Romer, 1994), azonban i Easerly és Levine (2001) lisájá muajuk be, ami alapján a gazdasági növekedés az alábbi ények jellemzik: 1. Az egyes államok gazdasági kibocsáása, illeve a növekedése közöi különbség fı forrása nem a felhalmozás, hanem a Solow-reziduum alakulása (TFP). 2. Divergencia: az egyes országok közö az egy fıre esı kibocsáás nagy és növekvı különbségeke mua. 3. Nem álalános jelenség a növekedési ráák sabiliása, sokkal inkább országfüggı. Ezzel szemben a ıkebıvülés idıben nagyjából állandó. 4. A ermelési ényezık erülei koncenrációja figyelheı meg, ami jelenıs exernális haások jelenléére ual. 5. A gazdaságpoliikai dönések befolyásolják a hosszú ávú növekedés. Az új silizál ények felhívák a figyelme a echnológiai haladás fonosságára, valamin arra, hogy nem a ıkefelhalmozás, hanem a Solow-modell perspekíváján kívül esı reziduális ényezı a kulcs az egyes gazdaságok növekedésének megérésében Endogén növekedéselméle Az új modellek elsısorban a echnológiai növekedésre fókuszálak. De mi is jelen ponosan az a kifejezés, hogy echnológia? A émában az egyik legöbbe hivakozo cikkben Romer (1990) a echnológiá min az alapanyagok felhasználására vonakozó insrukció definiálja. A nyersanyagok a örénelem folyamán nem nagyon válozak, a fejlıdés a felhasználási módjukban rejlik. Az insrukciók azonban nem mennyei mannakén hullanak alá az égbıl, hanem valamilyen udásermelési függvény írja le a echnológia alakulásá, ami a felhasznál inpuok függvényében meghaározza az oupuo, vagyis az új insrukcióka. A udásermelési függvény koncepciója Grilichesıl (1979) származik. A konkré specifikáció jelenıs haás gyakorol az egész modell sabiliására, illeve az abból levonhaó kövekezeésre. 25

26 Romer (1990) abból indul ki, hogy a udás ermelésének legfıbb inpuja maga a udás. Az egyes insrukciók nem rivalizáló javak, ami az jeleni, hogy az ado jószágo öbben is használhaják egyszerre. A nem rivalizálásra jó példa a Piagorasz-éel (a példa forrása Jones és Romer, 2009): ha valaki egy ház épíésénél a derékszögek kiméréséhez használja a éel, nem jeleni az, hogy bárki más ne használhaná ugyanabban az idıponban az összefüggés. Ezek az úgyneveze insrukciók a Solow-modellben isza közjószágok, vagyis nem versengıek, ráadásul a fogyaszásukból senki nem lehe kizárni. Romer (1990) szerin ezzel szemben a udás fogyaszásából másoka részlegesen ki lehe zárni a szabadalmak segíségével. Mivel a kizárás ideiglenesen leheséges, a echnológiai fejleszés mia megjelenı monopolisa profi egy része realizálhaó. A fejleszések legnagyobb részé így profiorienál vállalaok hajják végre. A udás azonban egy idı uán ácsordul a öbbi szereplıhöz, ez azonban nem a piacon megy végbe, hanem azon kívül, exernáliakén. De mik azok az exernáliák? Exernáliákról akkor beszélheünk, ha egy gazdasági szereplı evékenysége piaci ellenéelezés nélkül befolyásolja egy másik szereplı helyzeé (Kopányi, 1992). Az egyik ilyen exernális haás az úgyneveze udásspillover vagy udásászivárgás, ami az muaja meg, hogy az egyik gazdasági szereplı ismeree, annak bıvülése, hogyan növeli egy másik gazdasági szereplı ismereei. Ezek a udásspilloverek kiemel jelenıségőek a növekedési modellekben, a nagyságuka meghaározó paraméerek alapveıen befolyásolják a rendszer dinamikájá, illeve a növekedés jellegé (endogén, exogén). A udásspillovereknek alapveıen négy csoporjá különbözejük meg (Varga (2005): 1. A munkapiac megoszásából származó: a vállala munkaársai fonos információk birokában vannak. Amennyiben a magasan kvalifikál mérnökök, kuaók szabadon áramlanak az azonos profilú cégek közö, a rivális vállalaok közö nemcsak a munkaerı, hanem a udás is áramlik. Ez a folyamao a vállalaok iokarási szerzıdésekkel lassíják, azonban megakadályozni nem udják. 2. Reverse engineering: a piacra kerül készermék fizikai jellemzıibıl a versenyársak sok érékes információhoz juhanak hozzá. 3. Szabadalmi dokumenumok: a szabadalmi dokumenumok részleesen leírják az ado ermékeke, ráadásul az anyagok szabadon hozzáférheıek. 26

27 4. Informális kapcsolaok: olyan személyes ismereségeken kereszül is áramlik a gazdaságilag hasznos udás, min privá alálkozók, összejöveelek sb. 11 A udás azonban nem homogén jószág, Polányi (1967) uán feloszhajuk kodifikál és nem kodifikál udásra. A kodifikál udás a leírhaó, formalizálhaó udáselemek összessége. A mi? és a miér? kérdésre adják meg a válasz. Áadásához nem szükséges személyes érinkezés. A nem kodifikál vagy aci udás pedig azon udáselemek összessége, melyek nem írhaók le, nem fejezheık ki explici formában. A ki? és a hogyan? kérdésekre adják meg a válasz. A aci udás áadásához személyes konakus kell, így erjedése a érben korláozo. A Romer-modellben a udás bıvülésé a (7) egyenle írja le, eszerin a udás növekedésé a K+F szekorban dolgozók lészáma ( L k ), illeve a udás szinje haározza meg (a γ, és a Θ exogén paraméerek, és megfeleleheık a aci és a kodifikál udás spillover paraméerének, melyek a ermelési rugalmasságokkal egyenlık). Θ A& γ = δlk A (7) A nem versenyzı javak elıállíásának a kölségszerkezeébıl fonos kövekezeéseke vonhaunk le. Induljunk ki elıször egy klasszikus közjószágból, a honvédelembıl. A honvédelem megszervezése, a echnikai feléelek, gépek, fegyverek bizosíása jelenıs kölségeke ró az államra. Ha egy államban a lakosság száma a ermészees szaporula mia növekszik, akkor az egy lakosra juó kölség (vagyis az álagkölség) csökken. Az álagkölség csökkenése az jeleni, hogy a nem versenyzı javak eseén a skálahozadék növekvı. A modellben így a kuaás-fejleszési szekorban a volumenhozadék növekvı, ezér Romer (1990) abból indul ki, hogy mindké paraméer éréke egységnyi, aminek kövekezében a gazdaság endogén növekedési pályára áll. Jones (1995) rámuao, hogy míg a K+F szekorban foglalkozaoak száma exponenciálisan emelkedik, a udás bıvülése viszon idıben nem gyorsul, ezér a K+F szekorban foglalkozaoak kievıje (γ ) kisebb, min egy, vagyis érvényesül a szekorban a csökkenı hozadék elve. Jones (2002 a) egy késıbbi munkájában a γ paraméer 0,25 százalékra becsüle, mivel a TFP bıvülése a vizsgál periódus ala 1, míg a kuaók számának az emelkedése 4 százalék vol. A γ paraméer melle a Θ éréke érdemben befolyásolja a modell ulajdonságai (2.9 ábra). 11 Az ilyen informális kapcsolaok fonosságá hangsúlyozza Saxenian (1994), amikor a 128-as ú és a Szilícium-völgy elérı növekedési üemé vizsgálja. 27

28 Ha a 0 < Θ < 1, akkor a rendszer sabil (szaggao vonal), és a gazdasági növekedés a γn g = 1 Θ ponba ar hosszú ávon. Ez egy exogén (jobban mondva szemi-endogén) növekedési pályá jelen (Jones, 1995), mivel a gazdasági növekedés alapveı dinamikájá a modell paraméerei haározzák meg. 12 Ha ezzel szemben a 1 Θ, akkor növekvı népességszám melle a gazdasági növekedés ráája folyamaosan emelkedik (folyonos és szürke vonalak). g& Θ > 1 Θ = 1 Θ < 1 g 2.9 ábra A g sabiliásának vizsgálaa fázissíkdiagram segíségével, különbözı Θ eseén, amennyiben n > 0 Forrás: Jones, 1995 uán sajá szerkeszés A magyar adaok és a udásermelési függvény paraméereinek a becslése A számíásaink során a rövid adasor ellenére megpróbáljuk megbecsülni a ermelési függvény paraméerei. Ehhez elıször a (7) egyenle mindké oldalá eloszjuk A -val. Ekkor az alábbi összefüggéshez juunk. 12 A ermelési függvény paraméereirıl szóló viá Abdih és Jouz (2005) foglalja össze. 28

29 A& γ = g = δlk A A Ez köveıen mindké oldal idı szerin deriváljuk, majd eloszjuk a (8) egyenleel, és így a kövekezı függvényformá kapjuk. Θ 1 gˆ = ˆ δ + γlˆ + ( Θ 1) Aˆ (9) k A becsléshez felhasznál adaok a kövekezık: a munkakiegészíı echnológiai szine a korábbi fejezeben számszerősíeük, vagyis a növekedési számviel szabályai szerini számíouk ki. 13 Az egyenle endogén válozója így a munkakiegészíı echnológiai szin logarimusának második differenciája. A kuaó-fejleszı helyek éves lészámadaai ké csoporba sorolhaók. Az elsı csoporban a ényleges lészámadaok vannak, amin belül megkülönbözejük a kuaó-fejleszı inézeben és egyéb kuaóhelyen ( L 1 ), felsıokaási kuaóhelyen ( L 2 ), illeve a vállalkozási kuaó-fejleszı helyen ( L 3 ) dolgozóka. Ezenkívül specifikálunk egyenlee a eljes lészámra is ( L 4 = L1 + L2 + L3 ). Az adasoroka a 2.10 ábra szemlélei. Láhaó, hogy az idıszak ala jelenıs növekedés vol megfigyelheı a kuaói lészám ekineében, ami elsısorban a felsıokaási kuaóhelyek bıvülésé jelenee. Az elmúl idıszakban a vállalkozói szekorban dolgozó kuaók száma is gyors emelkedésnek indul, míg a kuaó-fejleszı inéze, egyéb kuaóhely eseén a növekedés mérsékel vol az elmúl 15 évben. (8) 2.10 ábra Kuaó-fejleszı helyek ényleges lészáma. Forrás: KSH 13 Ezzel Jones (1995) munkájá vesszük alapul. Sok eseben azonban nem a TFP dinamikájá, hanem a szabadalmak számá ekinik függı válozónak, ami közveve ha a TFP növekedésére (Abdih és Jouz, 2005; Varga, 2005). 29

30 A kuaói lészám másik mérıszáma az úgyneveze számío lészám, amely a K+F munkára fordío idı arányá is figyelembe veszi. A eljes számío lészámo i is szébonjuk kuaó-fejleszı inézeben ( L 5 ), felsıokaási kuaóhelyen ( L 6 ) és a vállalkozási kuaó-fejleszı helyen ( L 7 ) számío lészámra, valamin a eljes számío lészámra ( L 8 = L5 + L6 + L7 ). Az empirikusan becsül egyenleben felesszük, hogy ˆ δ = 0,, ezér a regressziós egyenleben nem szerepel konsans. Szerepel viszon valamennyi specifikációban a kapaciáskihasználság proxyja, azaz a valós és a rend GDP hányadosa, ami a TFP szinjében megjelenı ciklikus hullámzásoka hivao kiszőrni (Basu, 1996). A becslési eredményeke a B) függelék muaja be. Az egyenlee a klasszikus legkisebb négyzeek módszerével becsülük meg, HAC súlymárixszal, ami auokorreláció és heeroszkedasziciás eseén is robuszus becslési eredményeke eredményez. Bár egyik eseben sem udjuk elveni az a hipoézis, hogy ( Θ 1) = 0, a legöbb ponbecslés negaív koefficiens eredményeze. Érdekes ovábbá, hogy egyes specifikációk eseén a K+F foglalkozaoak koefficiense negaívvá vál. A TFPbıvüléssel a legszorosabb kapcsolao a kuaó-fejleszı inézeekben foglalkozaoak száma muaja. A koefficiens szignifikáns, éréke a ényleges foglalkozaoak eseén 0,24, míg a számío lészám eseén 0,22. A becsül paraméerünk nagyon közel van Jones (2002 a) ponbecsléséhez. Ezek alapján nem igazolhaó Romer (1990) hipoézise, miszerin a koefficiens eggyel lenne egyenlı. Mindezek melle hangsúlyoznunk kell, hogy az ilyen rövid idısorból levonhaó kövekezeéseke rendkívül nagy bizonyalanság övezi. Az álalunk a ovábbiakban Magyarországra használ udásermelési függvény az alábbi alakban írhaó fel: gˆ = 0,2437 Lˆ 0, 3875 g (10) 1 A (10) differenciálegyenle Jones (1995) exogén növekedési hipoézisé ámaszja alá. A fixpono ez köveıen meg udjuk haározni a kuaó-fejleszı inézeben, és egyéb kuaóhelyen dolgozók lészáma növekedésének a függvényében. A echnológiai haladás reprezenáló (10) egyenlee ez köveıen összekapcsoljuk a Solow-modellel. A eljes rendszer fázissíkdiagramjá a 2.11 ábra muaja be a K / Y g síkban. Az ábrán azzal a feléelezéssel élünk, hogy a kuaók-fejleszık számának növekedési ráája poziív. Ez az jeleni, hogy a csökkenı akív korú népességen belül a részarányuk 30

31 folyamaosan nı. Hazánkban a kuaók-fejleszık száma exponenciális rend szerin növekszik, a bıvülés éves ráája 3,93 százalék. A növekedési ráa fennmaradása eseén a kuaók-fejleszık részaránya 2040-re 1,7 százalékra emelkedik, ami nem őnik ezen az idıávon elérheelennek, figyelembe véve, hogy egyes országokban az arányszám már 2008-ban meghalada a 2 százaléko. K / Y g& = 0 d ( K / Y ) / d = 0 g& = 0 0,2437* L ˆ 1 0,3875 g 2.11 ábra A hazai gazdaság egyensúlyi növekedési pályájának sabiliása Θ < 1 eseén. Forrás: sajá szerkeszés A ıke-kibocsáás arány nyugalmi vonalá a egy hiperbola a K / Y g * s ( K / Y) = képle definiálja, ami n + g +δ síkban. Mivel udjuk, hogy a K/Y arány ado g melle sabil, ezér az alacsonyabb arányszám eseén emelkedik, magasabb eseén pedig csökken a muaó. A (10) egyenle nyugalmi vonalai nem függnek a K / Y arányól, ezér függıleges, szürke egyenesek reprezenálják az állandósul állapoo. Az egyik nyugalmi vonal a g = 0, a másik pedig a g = 0,2437 Lˆ 1 / 0,3875 2, 5 ponon meszi a vízszines engely. Az egyensúly reprezenáló ponhalmaz a poziív arományban sabil, mivel a 2.9 ábra szerin a fázissíkdiagram meredeksége ebben a ponban negaív. A ké nyugalmi vonal álal meghaározo egyensúlyi pon így sabil. 31

32 K / Y g& = 0 d ( K / Y ) / d = 0 g 2.12 ábra A hazai gazdaság egyensúlyi növekedési pályájának sabiliása Θ 1 eseén. Forrás: sajá szerkeszés Mivel a becslések során nem uduk elveni az a hipoézis, hogy ( Θ 1) = 0, ezér megvizsgáljuk, hogy ebben az eseben hogyan alakulnak a növekedési pályák. A rendszernek ekkor egyelen insabil fixponja van: poziív g eseén endogén növekedési pályára álla a gazdaság, ami az egyensúlyi K / Y arány folyamaosan csökkeni, negaív g eseén pedig endogén csökkenés figyelheı meg. A ıke-kibocsáás arány jellemzıen nem válozik, 14 így ez az ese nem ekinheı úl realiszikusnak Hosszú ávú perspekívák A korábbi számíások során feléelezük, hogy a kuaók-fejleszık száma a demográfiai folyamaok ellenére emelkedni fog egészen 2040-ig, ami csak úgy leheséges, hogy a kuaók, fejleszık aránya az akívakon belül emelkedik. Az arányszám emelkedése azonban nem lehe a hosszú ávú növekedés forrása, a kuaási szekorban dolgozók számának növekedése hosszú ávon a népesség növekedési ráájával egyezik meg. A népesség azonban Magyarországon az elmúl 30 évben gyakorlailag folyamaosan csökken, és bár a világ lakossága egyelıre ovább gyarapszik, és a 21. század közepére a globális népességszám elérhei a csúcsponjá. Vizsgáljuk meg, hogyan válozik meg a Errıl igen meggyızı bizonyíékoka szolgála Afield és Temple (2010). 32

33 ábra, amennyiben azzal a feléelezéssel élünk, hogy a népesség növekedési ráája nulla, vagyis n = 0 (2.13 ábra). Θ >1 g& Θ =1 g Θ < ábra A g sabiliásának és egyensúlyának vizsgálaa fázissíkdiagram segíségével, amennyiben n = 0. Forrás: sajá szerkeszés I is három esee különbözeünk meg, melyek a Θ paraméerben érnek el egymásól. Ha a paraméer éréke kisebb, min egy, vagyis a kodifikál udás ovaerjedése viszonylag kismérékő, ezálal a kodifikál udás és az új udás közöi rugalmassági paraméer alacsony, akkor a (7) differenciálegyenlenek egyelenegy fixponja van a g = 0 helyen (szaggao vonal). A fixponra az úgyneveze féloldali sabiliás jellemzı, 15 vagyis a g < 0 érékekıl a g a sajá egyensúlyi érékéıl folyamaosan ávolodik, míg a g > 0 eseben egyre közelebb kerül az állandósul állapohoz. Ha ezzel szemben a Θ paraméer eggyel egyenlı, akkor a g& és a g közöi kapcsolao a vasag vonal reprezenálja. Az összefüggés szerin g valamennyi éréke egyensúlyi érék, ez az úgyneveze indifferens egyensúly esee. Ha ezzel szemben a Θ éréke meghaladja az 15 Részleesen Bessenyei (2007). 33

34 egye, akkor bár a fixpon isméelen féloldali sabiliással jellemezheı, egy poziív g eseén a gazdaság endogén növekedési pályára áll. g& Θ >1 g Θ <1 Θ = ábra A g sabiliásának és egyensúlyának vizsgálaa fázissíkdiagram segíségével, amennyiben n < 0. Forrás: sajá szerkeszés A 2.14 ábra ezzel szemben az az esee muaja be, ha a K+F alkalmazoak lészáma, vagyis a népesség növekedési ráája negaív. Ekkor a (7) differenciálegyenlenek Θ <1eseben egy insabil negaív és a g = 0 helyen egy sabil fixponja van. Ebben az eseben a gazdaság vagy endogén csökkenési pályára áll, vagy a kibocsáás és a echnológiai szin növekedése idıben megáll. Ha ezzel szemben Θ = 1, akkor egy sabil fixpon van g = 0 ponban, míg a Θ > 1 eseén egy sabil és egy insabil fixpon jellemzi a (9) differenciálegyenlee (szürke vonal). A sabil fixpon i is a g = 0, míg az insabil fixponnál magasabb g eseén a gazdaság endogén pályára állha A növekedés fundamenális forrásai 16 Az országok közöi jelenıs jövedelmi és növekedési különbségek arra engednek kövekezeni, hogy a ıke és a udás érbeli erjedése korláozo, ami megakadályozza a 16 A fejeze megírásában nagyban ámaszkodunk Snowdon és Vane (2005) könyvére. 34

35 lemaradó gazdaságoka abban, hogy egy konvergenciapályán felzárkózzanak a sajá egyensúlyi állapoukhoz. GDP=Y Endogén Termelési ényezık bıvülése Termelékenység Részben endogén, fundamenális ényezık Inegráció, regionalizáció Inézményrendszer Exogén ényezık Földrajzi, ermészei adoságok 2.15 ábra A növekedés fundamenális és közelíı ényezıi. Forrás: Rodrik (2003) és Snowdon és Vane (2005) uán sajá szerkeszés Rodrik (2003) megkülönbözei egymásól a gazdasági növekedés meghaározó közelíı (proxy) válozóka, illeve a fundamenális válozóka (2.15 ábra). A közelíı ényezık közvelenül befolyásolják a gazdasági kibocsáás szinjé, illeve bıvülésé. Ezeke az endogén ényezıke a korábbi fejezeben részleesen bemuauk, azonban az alakulásuka bizonyos paraméerekre vezeük vissza (megakaríási ráa, 17 a népesség növekedési ráája, a ermelési függvény spillover paraméerei sb.). A növekedési modellek paraméerei jellemzıen nem képzik a sandard növekedéselmélei diszkusszió árgyá, az érékük jellemzıen egy ado erüle inézményei, kulúrája álal deerminál. Emelle Rodrik (2003) külön ényezıkén kezeli a nemzeközi gazdasági inegráció, illeve az exogén földrajzi, ermészei erıforrásoka. A kövekezı fejezeekben sorra vesszük azoka az inézményeke, amelyek befolyásolják az egyes paraméerek éréké, és így alapveıen meghaározzák egy ország növekedés. 17 Érvkén lehe felhozni, hogy a Ramsey Cass Koopmans modellben (Romer, 1996), ami a Solow-modell álalánosíásának foghaó fel, a megakaríási ráa endogén. Ez az endogeniás azonban csak részben igaz, mivel a szubjekív diszkonráa alapveıen meghaározza a fogyaszási-megakaríási dönés, ezér ez is mélyparaméernek foghaó fel. 35

36 Inézmények és a gazdasági növekedés 18 Már Adam Smih 1776-ban megjelen munkájában is hangsúlyoza, hogy a ulajdon jogi védelme a megakaríási dönéseke alapveıen befolyásolhaja. A magasabb megakaríási ráa magasabb kibocsáási szine eredményez (ahogy az a Solow-modellel végze érzékenységvizsgálaok során bemuauk). Egy másik, koránsem annyira egyérelmő ényezı a szabadalmak jogi védelme. A szabadalmi bejegyzés monopolisa profio eredményez, és így holeherveszesége okoz, amelle pedig csökkeni a Θ paraméer éréké. A kuaási szekorban azonban egy ökélees versenyhelyze a növekvı skálahozadék eseén nem enné leheıvé, hogy a kiadások megérüljenek, ezér a vállalaok kuaási erıfeszíései csökkennének. Ez uóbbi haás bizonyul az empirikus kuaások szerin erısebbnek (Gould és Gruben, 1996, Schneider 2005), 19 ezér a szabadalmak jogi védelme inkább növeli, minsem csökkeni a ermelékenység bıvülésének ráájá. Hasonló megállapíásra juo Norh (1990) is, aki szerin a nyuga-európai növekedés csak akkor gyorsul fel, amikor a szabadalmak jogi védelme folyán az innováor learahaa a udása gyümölcsé. Szinén fonos ényezı a poliikai sabiliás és a poliikai eli kompeenciája, ahogy erre Reynolds (1985) empirikus vizsgálaa során rámuao. Az újabb kuaások a gazdasági szabadság, a demokrácia, az enikai és poliikai konflikusok növekedésre gyakorol haásá is igazolák. 20 A udásermelési függvény paraméerei Varga (2005) az innovációs inézményrendszerrel kapcsolja össze. Az innovációk elmélee a közgazdaságan kevésbé formalizál része. A erüle inkább egy fogalmi keree próbál nyújani, amiben az endogén növekedéselméle, illeve az exernáliák analiikus vizsgálaa elhelyezkedik. Nelson (1993) az innovációs rendszer úgy definiálja, min a udás elıállíó, eloszó, felhasználó inézmények azon csoporja, amely meghaározza egy vállala innovációs eljesíményé. Az innovációs rendszer milyensége ehá ké ényezı függvénye: az innovációban érine gazdasági, állami és nonprofi szereplık, illeve a közöük végbemenı inerakciók inenziássőrősége. Az innovációs rendszer haékonysága ezek szerin az innovációs 18 A ké ényezı közöi kapcsolaról Czeglédi (2008) kiváló magyar nyelvő összefoglaló nyúj. 19 Ezzel szemben Kwan és Lai (2003) a szabadalmak védelmének opimális szinjé haározza meg kalibrál modelljükben, azaz a szabadalmi védelem és a gazdasági növekedés közöi kapcsola nem monoon növekvı. 20 Snowdon és Vane (2005) részleesen számba veszi a émákhoz köheı irodalma. 36

37 hálóza sőrőségéıl, illeve a kapcsolaok inenziásáól függ. Ezek alapján Varga (2005) szerin Θ a kodifikál, γ pedig a aci udás erjeszı inézményi srukúra haékonyságának függvénye. Ezek a külsı haások érdemben befolyásolják a gazdaságilag hasznosíhaó udás emelkedésé. Az okaási rendszer szinén kriikus ényezı, mivel az áado ismereek frissíése, naprakészen arása jelenısen megnövelhei a Θ paraméer éréké Inegráció, agglomeráció és növekedés: erülefejleszési dilemmák A növekedéselméle a gazdasági inegráció (globalizáció) egyérelmően a növekedés egyik fı hajóerejének arja. Ez a feléelezés számos empirikus anulmány is aláámaszja (öbbek köz Frankel és Romer, 1999). Bár a Solow-modell nyio gazdaságokra adapál válozaa alapján a gazdasági növekedés a gazdaság nyioságával csak ideiglenesen gyorsul fel, a külkereskedelmi kapcsolaok, valamin az FDI jelenıs spillover haásoka is eredményez. A külföldi befekeések echnológiaranszferek is egyben (Kovács, 2005), így az FDI poziív haás gyakorol a poenciális növekedési üemre is. Sachs és Warner (1995) empirikus kuaásában arra a megállapíásra juo, hogy a nyio országokra jellemzı a (feléel nélküli) σ konvergencia, míg a zár gazdaságokra a jelenség nem igazolhaó. Emelle a zár gazdaságok növekedése lassabb, min a nyioaké. Ez az jeleni, hogy a nyioság olyan ovagyőrőzı haásoka eredményez, amelyek a echnológiai diffúzió érdemben elısegíik, és élénkíik a beruházási akiviás. Edwards (1998) a udásermelési függvény módosíásával összekapcsola a TFP növekedésé és a gazdaság nyioságának a szinjé (11). Θ 1 ( W A) g = δl γ k A + ξ (11) A Az egyenleben az feléelezi a szerzı, hogy a echnológiai élmezınyıl (ez a szine a W muaja) ávol esı országoknak leheısége nyílik az imiációra, vagyis arra, hogy a más erüleeken kifejlesze echnológiáka ávegyék, és ezálal növeljék a TFP-bıvülési ráá. Az ado ország echnológiai abszorpciós képességé az ξ számszerősíi. Minél nagyobb az 37

38 éréke, annál nagyobb lesz az ismereek imiációjának sebessége, és a ermelékenységben felgyorsul a konvergencia a különbözı országok közö. A paraméer számos ényezı függvénye lehe: Edwards (1998) a gazdasági nyiosággal magyarázza a koefficiens országonkén elérı éréké, Nelson és Phelps (1966) illeve Benhabib és Spiegel (1994) a humánıke szerepé hangsúlyozzák. Coe és szerzıársai (1997) az is igazolák, hogy egy ország kereskedelmi parnerének a K+F evékenysége szignifikánsan befolyásolja az ország TFP-bıvülésé, azaz jelenıs spillover haások figyelheık meg, melyeknek a csaornája a nemzeközi kereskedelem. 21 A másik fonos ényezı az agglomeráció szinje, azaz a gazdasági szereplık érbeli elhelyezkedése. Varga (2005) az innovációs rendszer minıségé elsısorban az agglomerációs exernáliákkal magyarázza. 22 A kuaások jelenıs mennyiségő nem kodifikál ismerere épíenek. Így azok a régiók, amelyben jelen pillanaban a kuaások, illeve a kuaók koncenrálódnak, nagyobb mennyiségben rendelkeznek nem kodifikál udással, ami a ovábbi innováció alapja. Ez ámaszja alá, hogy az Egyesül Államokban például a csúcsechnológiai innovációk 55 százaléka íz nagyvárosi régióban koncenrálódik (Varga 1998). Az innováció erülei eloszlása így jelenısen befolyásolja a erülei egységek közöi növekedési differenciá, sı az egész makrogazdasági eljesímény. A γ paraméer így poziív függvénye a gazdasági ágensek érbeli koncenrációjának és így hozzájárulha az országok közöi divergencia felerısíéséhez. Az i leíraknak megfelelıen a gazdaság érbeli koncenrációja a vállalaok számára elınyös, illeve a makrogazdasági eljesímény is emeli. Emelle azonban olyan negaív külsı haások is megjelennek, min a úlzsúfolság, a helyi környeze leromlása, illeve a vidék elnépelenedése. A erülefejleszés eszközei az a cél szolgálják, hogy a gazdasági magerüleeke (ilyen az európai Kék banán, vagy a napfényöveze) minél inkább széhúzzák erüleileg, ezzel fennarva a vidéki érségek ıkevonzó képességé és növekedési poenciáljá, emelle pedig csökkenésék a demográfiai nyomás a gazdaságilag fejle erüleek eseében (Horváh, 1998). Mindez azonban az aggregál gazdasági eljesímény rovására megy végbe. 21 Ezzel kapcsolaban Rodrik (1999) fogalmaz meg viszonylag szkepikus vélemény. 22 Breschi és Lissoni (2001) ezzel szemben megleheısen szkepikus álláspono foglal el. 38

39 2.4. Kövekezeések A gazdasági növekedés a válságból való kilábalás idıszakában a gazdaságpoliikai diskurzus középponjában áll. A fennarhaó és kiegyensúlyozo növekedés az egyik legfonosabb gazdaságpoliikai cél. A fennarhaó növekedés egyérelmően a kínálai oldalról meghaározo, vagyis elsısorban a ermelési ényezık kumulációja jászik benne dönı szerepe. Az elsı szakaszban a ıkére, min ermelési ényezıre koncenrálunk. Az 1950-es évek második feléıl elindul kuaások alapján fel udjuk rajzolni a hazai, ıkeszegény gazdaság konvergenciapályájá és meg udjuk haározni a ermelési ényezı akkumulációja révén elérheı öbblenövekedés nagyságá. Megállapíhajuk, hogy a öbblenövekedés várhaóan jelenısen lelassul az egyensúlyi ponhoz közeledve a keı százalék felé konvergál. A második szakaszban azonban rámuaunk: az auomaikus konvergencia nem felélenül eljesül, sı a felzárkózó gazdaságok elsısorban nem a ıkeinenziás bıvülésével érek el gazdasági sikereke. A bıvülés nagy része mögö valami más hózódik meg, mivel csupán a fizikai inpuok nem magyarázzák sem a jelenıs kibocsáásban megjelenı különbségeke, sem az elérı növekedési rááka. Ez a valami más, ami egy ágan érelmeze ermelékenységi muaókén lehe álalánosságban érelmezni, mi a echnológiai szin proxyjakén definiáljuk, és érdemben ámaszkodunk a 1990-es évek endogén növekedéselméleeinek megállapíásaira. A K+F ráfordíások, illeve a kuaók-fejleszık lészáma meghaározza a gazdaságilag hasznosíhaó udás növekedésé. Hosszú ávon azonban a csökkenı népesség mia nem lehe a felhasznál munkainpu bıvülésére számíani, így a hazai udásermelési függvény becsül paraméerei eseén a K+F dolgozók számának csökkenése melle a gazdasági növekedés idıben megállha. Fonos ehá, hogy a növekedés lassulása elı megválozassuk a növekedés jellegé, és ezzel bizosísuk az úgyneveze endogén növekedési pályá, ami a hosszú ávon bizosíhaja a prosperiás. Mi kell ahhoz, hogy egy ilyen endogén növekedési pályá elérjünk? A kulcsválozók az úgyneveze udásspillover, udásácsordulás paraméerek. Ezek a paraméerek pedig elsısorban az inézményrendszer, illeve a erülei koncenráció függvényei. Amennyiben képesek vagyunk az ado udás felhasználó, eloszó, elıállíó inézményrendszer haékonyságá megnövelni a gazdasági növekedés hosszúávon fennarhaóvá válik. 39

40 3. Az államadósság fennarhaóságának vizsgálaa Az államadósság fennarhaóságon alapuló vizsgálaához elengedheelen áekineni, mi is valójában az államadósság, mi a funkciója a gazdaságban, milyen feléelek melle milyen kövekezményekkel jár a felhalmozása. 23 A klasszikus elméle szerin az államadósság leheıvé eszi az állami kiadások finanszírozásához szükséges forrásbevonás áüemezésé a kölségek felmerülésének idıponjáól az adósság örleszésének idejére. A viák egy részének középponjában éppen az áll, hogy milyen körülmények közö ekinhejük elfogadhaónak az adófizeés áüemezésé. Ha a jövıbeni adófizeık nem képviseleheik érdekeike a hielfelvéellel kapcsolaos dönés kialakíásakor, akkor az akuális adófizeık hajlamosak úlságosan ámogani az állam eladósodásá. Ezzel a kiadások finanszírozásához szükséges erheke áháríhaják a kövekezı generációra. Másrészrıl viszon egy ado idıponban megvalósío állami kiadás jelenıs haszno hozha a késıbbi adófizeık számára is. Ebben az eseben elfogadhaó, hogy a jelenlegi kiadások finanszírozásához az adósságon kereszül az adófizeés áüemezésével azok is hozzájáruljanak, akik az állami kiadások késıbbi haszonélvezıi lesznek. Jó példa erre az úépíés (korábban a háború): az adósságfelhalmozás megeremi annak a leheıségé, hogy a erhek egy részé a jelenlegi (háborúzó) generáció áhárísa a kövekezı nemzedékre, amely amúgy is haszonélvezıje lesz a beruházásnak (illeve a harcolók erıfeszíéseinek). Ennek megfelelıen a klasszikus elméle elfogadhaónak arja az állam eladósodásá, ám csak nagyon szigorú feléelek melle, elsısorban annak függvényében, hogy mire fordíják az adózás áüemezése álal nyer nagyobb pénzügyi mozgásere. Ez legkönnyebben úgy ragadhaó meg, hogy az adósságból finanszírozo kiadások hozama meg kell haladja a hielfelvéel kölségé. A klasszikus elmélehez képes máskén vélekede errıl (is) a keynesi iskola. Lerner (1948) szerin eljesen mindegy, hogy hadviselésre, beruházásra vagy fogyaszásra fordíják-e a felve hiel, az adófizeés áüemezése nem jeleni az eredei erhek áháríásá a kövekezı generációra. Akármire is fordíja a pénz az állam, annak a forrásá vagy az adófizeık, vagy a hielezık állják, mégpedig akkor, amikor az ki kell fizeni. Ha az állam az uóbbi módon finanszírozza a kiadásai, akkor az adósság késıbbi örleszésének nincs köze az eredei kiadáshoz, az egyszerően egy ranszfer az 23 Az elmélei összefoglaló elsısorban Wagner (2004), valamin az Elmendorf Mankiw (1998) szerzıpáros munkájára ámaszkodik 40

41 adófizeıkıl a korábbi hielezık felé. Keynes szerin emia nincsen szó az eredei erhek áüemezésérıl, a ranszfer hangsúlyozása melle csak annyi enged meg, hogy vannak olyan másodlagos haások, min például az eladósodás álal elıidéze kamaemelkedés, melyek valóban a kiadásokhoz kapcsolódnak és érinik a kövekezı generáció. Buchanan (1958) is arra híva fel a figyelme, hogy akár adóból, akár hielbıl finanszírozza az állam a kiadásai, a forrásbevonással egyidejőleg csökken a magánszféra pénzügyi mozgásere. Fonos különbség azonban szerine, hogy míg a kövényulajdonosok önkén halaszják el a fogyaszásuka, addig az adózók nem maguk dönenek arról, hogy mikor és milyen mérékben járulnak hozzá a kiadások finanszírozásához. Ezér Buchanan szerin az adósságfelhalmozás ké ügylee jelen az állam és az állampolgárok közö. Az egyik lényege, hogy a poenciális kövényulajdonosok hajlandóak finanszírozni az állam kiadásai, a másik ügyleben a jövıbeni adófizeık elköelezik maguka amelle, hogy késıbb kifizeik az összege a kövényulajdonosoknak. Ennek megfelelıen a kövényulajdonosok azok, akik bizosíják az állami kiadásokhoz szükséges forrás, ám a erheke nem ık viselik, amennyiben késıbb kamaosul visszakapják a pénzüke. A második világháború köveıen a közgazdaságan egyéb erüleeihez hasonlóan az adóssággal kapcsolaos elméleeke is végigkísére Keynes és a klasszikusok konflikusa. És éppen úgy, ahogy a makroökonómia, valamin a pénzelméle, az adósságállományról szóló diskurzus is jelenısen megújul az új klasszikusok, valamin a racionális várakozások elméleének megjelenésével. Az új klasszikusok magukévá eék Buchanan állásponjá, mely szerin az adósságfelhalmozás leheıvé eszi a erhek áüemezésé. Barro (1974) azonban David Ricardo (1817) elméleére alapozva az állíja, hogy ez nem veszélyezei a generációk közöi mélányosságo. Barro a ricardói ekvivalenciá a közösségi szinen érelmezve rámuao arra, hogy hielfelvéel eseén a be nem szede adóból megakaríás válik, melybıl késıbb finanszírozhaó a örleszés. Az állampolgárok ehá nem válozanak fogyaszási szokásaikon, nem kölenek öbbe akkor, ha az állam hiel vesz fel az állami adózaás helye. Ennek nyomán pedig Barro szerin nem veheı fel normaív kérdés a generációk közöi mélányossággal kapcsolban. Az adósságfelhalmozás ehá az új klasszikusok szerin nem csodaszer, de nem is maga az ördög. Az ı megközelíésük leginkább azon a felevésen alapul, az államadósság hasonló bármely egyén magánadósságához, az állam pedig viselkedésé ekinve olyan, min egy vagyonos egyén. Ez az érelmezés leginkább akkor hasznosíhaó, ha auokraikus 41

42 rendszereke vizsgálunk, melyben az állam poliikájáról az uralkodó egyedül dön. A magánadósság és az állami adósság közöi hasonla különösen akkor helyálló, ha az uralkodó és az állam vagyona nem válaszhaó el egymásól. Ebben az eseben az állami adósság része a király vagy bármilyen más egyeduralkodó magánadósságának, a hielezık szemében azonos a megíélése. A hielfelvéel az uralkodó számára leheıvé eszi, hogy simísa a bevéelei, aminek öbb célja is lehe, például az uralkodóval szembeni népi elégedelenség csökkenése. A lényeg az, hogy ebben az eseben az uralkodó neó vagyona nem válozik, érvényesül a ricardói ekvivalencia. Nem vélelen azonban, hogy Wicksell (1896) már öbb min egy évszázaddal ezelı is arra panaszkodo, hogy a közpénzügyi elméleek még mindig az abszoluizmus régen leőn filozófiájára ámaszkodnak. Az önkényuralmi rendszerekkel szemben a demokráciákban a dönéseke nem egy ember hozza meg, hanem a kapcsolaoka és normáka meghaározó inézményrendszer kereein belül a poliikai szereplık bonyolul inerakcióinak eredményeképpen szülenek. Ennek megfelelıen az adósságfelhalmozás érelmezése is különbözı. Demokráciák eseében ugyanis a közponi haalom valójában nem hielfelvevı, hanem közveíı. Az állam a kiadásai finanszírozhaja hielbıl és adóból is, uóbbi eseben viszon az adófizeık külön-külön dönhenek úgy, hogy egyénileg vesznek fel hiel, és abból fizeik be az adójuka. Amikor az állam vesz fel hiel, akkor e megközelíés szerin az adózók helye adósodik el, azaz az álala szerveze pénzügyi közveíés a magánhielek ömegé helyeesíi. Ennek megfelelıen az állam nem is ud eladósodni, hiszen nem ı a hielfelvevı, ha a örleszés meghiúsul, akkor min közveíı bukik meg. Az állami pénzügyi közveíés ily módon helyeesíıje a piaci alapú közveíésnek, amely helyeesíés lehe mindenki számára elınyös, de elıfordulha, hogy nyeresek és veszesek egyarán lesznek. Állami adósságfelhalmozás eseén az adózók egy része önkénes hielfelvevı, a öbbiek kényszerbıl eszik ugyanez. Az önkénes és a kényszeríe hielfelvevık aránya azokól a szabályokól és inézményekıl függ, melyek a poliikai és kölségveési folyamaoka meghaározzák. Ennek megfelelıen igen sokan vizsgálák az adósságfelhalmozás kérdésé a poliikai gazdaságan oldaláról (lásd Persson Svensson, 1989; Alessina Tabellini, 1990). Egybehangzó megállapíásuk arra a feléelre épül, hogy az adósságfelhalmozás mindenképp csökkeni a kövekezı kormány(ok) mozgáseré. Ennek eredményeképpen még az amúgy konzervaív kölségveési poliiká folyaó kormányok is hajlamosak a hiánygazdálkodásra, ha az gondolják, hogy az ellenzék alakíhaja a kövekezı kormány. Az államadóssággal kapcsolaos örleszési 42

43 köelezeségek ugyanis csökkenik a jólénövelı inézkedésekre fordíhaó állami pénzeke. Az államadósság érelmezésével kapcsolaos legfonosabb elméleek bemuaása uán ekinsük á az adósságfelhalmozás gazdaságra gyakorol haásá. Egészen ponosan az vizsgáljuk meg, milyen haása van a gazdaságra, ha egy bizonyos összegő adó helye ponosan akkora nagyságú adósságfelhalmozásból finanszírozza az állam a kiadásainak egy részé. Az egyik alapfeléel a moneáris poliika válozalansága, a másik kiköés pedig az, hogy az adósságfelhalmozásnak nincs haása a kormányza álal vásárol ermékek és szolgálaások arányára és nagyságára, azaz az eladósodás nem befolyásolja az állami kiadások alakulásá elekinve a kamafizeési köelezeségıl. A kormányzai adósságfelhalmozás jelenıs haás gyakorol a gazdaságra rövid és hosszú ávon egyarán. Rövid ávon az egyik fonos haás a kibocsáás iráni keresle növekedése. Tegyük fel, hogy a kormány a kiadások szinen arásának és az adók csökkenésének érdekében deficies kölségveési gazdálkodás folya. Ez a poliika növeli a házarások rendelkezésre álló jövedelemé. A hagyományos megközelíés szerin a nagyobb jövedelem növeli a házarások fogyaszásá, ez pedig növeli a ermékek és szolgálaások iráni aggregál kereslee. Mivel a neoklasszikus szinézis szerin a gazdaság rövid ávon keynesi elvek szerin mőködik, így az aggregál keresle növekedése növeli a GDP-. Ez a ragadós bérek, a ragadós árak és az ámenei információs aszimmeriák mia megválozaja az egyes ermelési ényezık iráni kereslee. Ennek megfelelıen abban az eseben, ha a gazdaságo recessziós veszély fenyegei, a keynesi iskola igazolja az adócsökkenés és/vagy a kiadások növelésé (azaz a deficies kölségveés). Ezzel párhuzamosan azonban a neoklasszikus színézis ragaszkodik ahhoz is, hogy hosszú ávon a klasszikus közgazdaságan szabályai érvényesek. Azok a körülmények (ragadós árak, ragadós bérek, információs aszimmeria), melyek mia rövid ávon jelenıs az aggregál keresle szerepe, hosszabb ávon kevésbé érvényesülnek. Ahhoz, hogy megvizsgáljuk az adósságfelhalmozás és a defici haásá, szükséges ponosan meghaároznunk a bruó hazai összerméke: Y = C + S + T (12) 43

44 ahol a C a magánszféra fogyaszása, az S a házarások megakaríása, T pedig a kormányzai ranszferekkel csökkene adóbevéel nagysága. A GDP az alábbi formában szinén felírhaó: Y = C + I + G + NX (13) Ahol I a hazai beruházás, G a kormányzai vásárlás, NX pedig a ermékek és szolgálaások neó exporja. Az elızı ké egyenlee kombinálva: S + ( T G ) = I + NX (14) Ez jelzi, hogy a magánszféra és az állam megakaríása megegyezik a beruházások és a neó expor összegével. Hasonlóan fonos azonosság, hogy a folyó fizeési mérleg hiányának (öbbleének) meg kell egyeznie a ıkemérleg és a pénzügyi mérleg együes öbbleével (hiányával). A folyó fizeési mérleg egyenlı a neó expor, a belföldi rezidensek neó befekee jövedelmének, valamin a neó ranszfer összegével. A ıkemérleg negaív éréke egyenlı a neó külföldi befekeésekkel, az NFI válozásával, ami a hazai rezidensek külföldi befekeéseinek és a külföldiek hazai befekeésének a különbsége. NX = NFI (15) Ez az jelzi, hogy a ermékekhez és a szolgálaásokhoz kapcsolódó nemzeközi ıkeáramlásnak meg kell egyeznie a befekeésekhez kapcsolódó pénzmozgásokkal. Behelyeesíve a korábbi egyenleeke: S + ( T G) = I + NFI (16) Az egyenle bal oldala az muaja meg, hogy mennyi az összes nemzei megakaríás (a magánszféra és az állam együ), a jobb oldal pedig az, hogy a megakaríásoka milyen arányban használják hazai, illeve külföldi beruházások finanszírozásához. Az egyenle ké oldala úgy is érelmezheı, min a hielpiac ké oldala. A feniek mia az államházarási egyenleg romlása, ehá az állami megakaríások csökkenése az alábbi három csaornán 44

45 kereszül gyakorolha haás a gazdaságra: emelkedhenek a magánmegakaríások, csökkenhenek a hazai beruházások, és visszaeshenek a külföldön örénı beruházások. Elıször vegyük az egyenle jobb oldalá. A beruházások csökkenésének eredményeképpen csökken a ıkeállomány, ennek haására ceeris paribus visszaesik a kibocsáás és a jövedelem. A ıkeállomány csökkenésével nı a ıke haárerméke, emia emelkedik a kama és az egységnyi ıkére juó hozam. Ezzel párhuzamosan a munka ermelékenysége csökken, ami csökkeni az álagos reálbérszínvonala és az összes munkajövedelme. A külföldön örénı beruházások csökkenése ebben az eseben az jeleni, hogy csökken a hazai rezidensek külföldi beruházásokban aro ıkeállománya, vagy növekszik a külföldi rezidensek hazai ıkeállománya. Ha csökken a neó külföldön örénı beruházás, akkor csökken a neó expor is, azaz romlik a külkereskedelmi egyenleg. Az államházarás és a külkereskedelmi mérleg együes romlása az ikerdefici, mely az elıbbiek menén alakulha ki. Az egyenle bal oldalának érelmezésekor ismé felmerül a ricardói ekvivalencia kérdése, mely a gazdasági szereplık viselkedésén kereszül befolyásolja a leheséges haásoka. A hagyományos megközelíés szerin a magánmegakaríások nem növekednek olyan mérékben, min amekkora mérékben romlik az állam finanszírozási pozíciója. Barro (1974) érelmezése szerin azonban az adósságfelhalmozásból finanszírozo adócsökkenés eseén nemzegazdasági szinen nincs vagyonnövekedés, hiszen a kövényulajdonosok jól járnak, az adófizeık pedig rosszul. Mivel a neó eredmény nulla, így a fogyaszás nem válozik. Bár a ricardói ekvivalencia az elméle kidolgozói, közük Ricardo és Barro szerin sem jellemzı a ársadalom egészére abból a szemponból nagyon hasznos, hogy rávilágí az adósságfelhalmozással kapcsolaos klasszikus elméleek ökélelenségére. Máskén vizsgálva, a ricardói ekvivalencia ulajdonképpen övözi a kölségveési korlá és a házarások permanens jövedelmének elméleé. Elıbbi arra vonakozik, hogy a mai adócsökkenés jövıbeni adóemelés jelen a kiadási oldal válozalansága melle, így az adóerhelés jelenéréke nem válozik. Uóbbi elméle pedig az állíja, hogy a házarások a fogyaszásra vonakozó dönéseike nem az éppen akuális jövedelmük alapján hozzák meg, hanem az alapján, hogy hosszú ávon milyen jövedelemre számíhanak, ennek pedig része a jövıbeni adóerhelés is. Noha a legfonosabb kövekezménye az adósságfelhalmozásnak rövid ávon az aggregál keresle növekedése, hosszú ávon pedig a ıkeállomány csökkenése, ezen kívül öbb más módon is ha a gazdaságra. A nagy adósságo felhalmozó államokban álalában 45

46 magas a kama, és nagy az elvárás a moneáris haósággal szemben, hogy laza moneáris poliikával ellensúlyozza ez. Ezzel rövid ávon csökkenheı ugyan a reálkama, hosszabb ávon azonban nem mérséklıdik, viszon az infláció és a nominális kamaok emelkednek. Fonos kövekezménye az adósságfelhalmozásnak az adósságszolgála finanszírozásához szükséges adóöbble-holeher veszesége. Ha a finanszírozási problémákól elekinünk, akkor a kamakölség a ársadalom egésze számára nem jelen kölsége, csupán egy ranszfer az állampolgárok közö. Az adózás azonban a gazdasági szereplık viselkedésének megválozaásán kereszül szine minden eseben holeherveszesége okoz (Cullis Jones, 2009). Az adósságfelhalmozásból finanszírozo adócsökkenés ehá rövid ávon a holeherveszeség csökkenésé jeleni, hosszabb ávon azonban, amikor adóemelésbıl kell a örleszés finanszírozni, a holeherveszeség növekedése lesz a kövekezmény. Az adósságfelhalmozás egyik leheséges kövekezménye a poliikai inézkedések elhalaszása is. Több neves közgazdász is rámuao arra, hogy ha a kiadási éelek finanszírozásához nem kell forrás keresni a bevéeli oldalon, akkor a kormányok hajlamosak öbbe köleni annál, min amennyi kívánaos lenne. A már emlíe Wicksell melle Musgrave (1959) az hangsúlyoza, hogy az eladósodás sokszor szükségszerően köveı kölségveési megszoríások eseén az adózásnak, min a kiadási kölségekhez kapcsolódó alernaív kölségmuaónak romlik a haékonysága. Buchanan és a Wagner (1977) szerin azok a kölségveési szabályok, melyek udaosíják a poliikai dönéshozókban a kiadások valódi kölségei, eloszlaják az az illúzió, hogy egyes inézkedéseknek nincsenek kölségei Adósságdinamikai vizsgála Egy gazdasági folyama fennarhaóságának megíéléséhez, illeve a leheséges forgaókönyvek közül a leginkább fennarhaó pálya kiválaszásához elengedheelen az összefüggések felárása és alapos vizsgálaa. Ez az államadósság eseében (is) az jeleni, hogy az elemzés szerves része kell legyen az elmúl idıszak vizsgálaa. Ha számszerősíeni udjuk, és ezen kereszül megérjük, mely ényezık milyen mérékben befolyásolák az államadósság alakulásá, illeve hogy ezeknek a folyamaoknak melyek a legmarkánsabb jellemzıi, akkor udunk a kövekezı lépésben releváns kövekezeéseke levonni a fennarhaósággal kapcsolaban. Ennek megfelelıen elıször nagy vonalakban bemuajuk 46

47 az államadósság alakulásá, a fonosabb endenciáka és sajáosságoka. Ez köveıen a megfelelı módszeran kiválaszása és összefoglalása uán adósságdinamikai szemponból vizsgáljuk meg a folyamaoka, azaz dekomponáljuk az egyes ényezık hozzájárulásá az államadósság válozásához. A öbb különbözı muaószám közül a bruó konszolidál, névéréken elszámol államadóssággal foglalkozunk, leggyakrabban a bruó hazai ermék arányában. A rendszerválás idején a magyar államadósság GDP-arányosan 66,2 százalékok vol, ezen belül a devizában elszámol köelezeség aránya nem ére el a GDP 2 százaléká. Fonos azonban hangsúlyozni, hogy a kilencvenes évek elején korlálan jegybanki finanszírozás melle a devizában örénı eladósodás kölségei közvelenül nem jelenek meg a kölségveésben, csupán az MNB nyereségé ronoák, ezér az adaok összehasonlíhaósága csak az 1996 végén végrehajo adósságáalakíás uán bizosío (lásd Barabás Hamecz Neményi, 1998). A köelezeségek szemponjából az elsı szakasz egyérelmően az 1990 és 1995 közöi idıszak: ekkor az adósság öbb min 20 százalékponal emelkede. Az 1995-ben bejelene kölségveési kiigazíás uán az államadósság ha éven kereszül folyamaosan csökken, és 2001-ben ére el a mélyponjá 52,2 százalékon. Ezzel párhuzamosan megugro a kölségveési elszámolásban megjelenı devizaadósság aránya, ami elsısorban arra vezeheı vissza, hogy a közvelen állami finanszírozás az EU-s elıírásoknak megfelelıen elszakad a jegybankól. A bruó államadósság 2002-ıl folyamaosan növekede, a vizsgál idıszak uolsó évében elére a 80,2 százaléko 24. Ezen belül a devizaadósság aránya az évezred elsı felében alig válozo, százalék körül ingadozo, az uolsó három évben azonban az arány majdnem a készeresére növekede. Ennek fı oka, hogy a pénzügyi válság haására a magyar állam nem vol képes a piacról kielégíeni az államházarás finanszírozási igényé, ezér devizahiel kelle felvennie a Nemzeközi Valuaalap, az Európai Unió és a Világbank hármasáól. A rendszerválás óa áalakul az adósságállomány szerkezee is. Míg a kilencvenes évek közepén a kölcsönök (hielek) aránya 65 százalék fele vol, addig 2007-re fokozaosan 10 százalékra csökken a részesedésük. Ezzel párhuzamosan növekede az érékpapírok, jellemzıen az államkövények szerepe. A kibocsáo érékpapírokon belül kizárólag a hosszú lejáraú államkövények éréke növekede, ami annak a jele, hogy a 24 A anulmány álal vizsgál periódus december 31-ig ar, ezér a magán-nyugdíjpénzári vagyon adósságörleszésre örénı felhasználása, és minden más olyan esemény, amely a feni idıpin óa örén, kívül esik e kuaás spekrumán. 47

48 piacgazdaság kialakulásával párhuzamosan válságmenes periódusban hosszabb fuamidıvel juha forráshoz a magyar állam. Ez jelzi az is, hogy a rövid lejáraú kölcsönök és érékpapírok együes aránya az elmúl húsz évben egyszer sem halada meg a eljes államadósság 20 százaléká. A kölcsönök szerepe az uolsó három évben növekede meg ismé, és a vizsgál idıszak végére a nemzeközi pénzügyi szervezeekıl kapo hielek haására arányuk újra elére a 28 százaléko ábra A bruó államadósság alakulása a GDP százalékában. Forrás: MNB Az adósságdinamikai elemzések lényege, hogy a vizsgála céljával összhangban kiválaszo módszeran szerin dekomponálják az egyes ényezık haásá az államadósság válozásában. Mi a ovábbiakban a Ra Rhee (2005) szerzıpáros álal is alkalmazo módszeran kövejük. Ehhez elıször fel kell írni a nominális adósság álalános képleé, külön kezelve a forinban és a devizában denominál köelezeségeke. D ( ε + OD (17) = PB id 1 ) ID 1 + (1 + ix 1 )(1 + ) XD 1 Ahol az alábbi jelöléseke használjuk: D : A bruó államadósság forinban a idıszak végén. PB : Az államházarás kamafizeések nélkül számío, elsıdleges egyenlege. idıszakban. 25 A magyar államadósság alakulásáról lásd bıvebben: Anal (2006), Muraközy (2004), Mellár (1997), Mellár (2002), Kun (1996a), Kun (1996b), Czike (2010) és Ábel-Kóbor (2011) munkái. 48

49 ID -1 : A forinban fennálló államadósság a 1. idıszak végén. XD -1 : A devizában fennálló államadósság a 1. idıszak végén. id -1 : A forinban fennálló államadósság kamaa a 1. idıszakban. ix -1 : A devizában fennálló államadósság kamaa a 1. idıszakban. Nominális leérékelıdés a idıszak végén. OD : Egyéb éelek (pl. privaizáció) a. idıszakban. Legyen a -1 a eljes államadósságon belül a külföldi devizában elszámol államadósság aránya. Ebben az eseben a kamara felírhaó, hogy 1 + i a (18) -1 = (1 + id -1 )(1 a -1 ) + (1 + ix -1 ) -1 Az államadósság is felírhaó ennek megfelelıen egy egyszerősíe formában, és érdemes ovább is alakíani: D PB ε + OD (19) = + (1 + id 1 )(1 a 1 ) D 1 + (1 + ix 1 )(1 + ) a 1D 1 [(1 + id 1 )(1 a 1 ) + (1 + ix 1 )(1 + a 1 ] D 1 OD D PB ε + (20) = + ) [(1 + id 1 )(1 a 1 ) + (1 + ix 1 ) a 1 + (1 + ix 1) a 1 ] D 1 OD D PB ε + (21) = + ) [(1 + i 1 ) + (1 + ix 1) a 1 ] D 1 OD D PB ε + (22) = + ) Ezek uán osszuk el az egyenlee a idıszaki nominális GDP-vel (Y ), miközben a GDParányos adósságo, elsıdleges egyenlege és egyéb éeleke jelöljük d-vel, pb-vel, illeve od-vel. 1 1 [(1 + i 1 ) + (1 + ix 1) a 1 ] od D d = pb + ε ) + (23) Y 1 Y Y 1 d pb [(1 + i 1 ) + (1 + ix 1 ) ε a 1 ] d 1 + od (24) = + ) Y Y Helyeesísük be a Y 1 Y növekedés egy új formulával (1 + g 1, ahol g a )(1 + π ) reálnövekedés üeme π pedig az infláció. Az adósság ezek uán az alábbi módon bonhaó: 49

50 d (1 + i ) + (1 + ix ) ε a pb + od = + d 1 (1 + g )(1 + π ) (25) A válozás számszerősíéséhez vonjuk ki a idıszaki adósságból a 1 idıszaki adósságo: d d (1 + i ) + (1 + ix ) ε a + od = pb + 1 d 1 (1 + g )(1 + π ) (26) pb (1 + i ) + (1 + ix ) ε a (1 + g )(1 + π ) d + od = + 1 (1 + g )(1 + π ) (27) pb i π (1 + g ) + ( g ) + (1 + ix ) ε a + od = + d 1 (1 + g )(1 + π ) (28) pb i π (1 + g ) + g (1 + ix + ) ε a d + od = ( 1 + g )(1 + π ) (1 + g )(1 + π ) (1 + g )(1 + π ) (1 + g )(1 + π ) (29) Az egyenle segíségével ponosan dekomponálhaó az adósság válozása. Az egyes ényezık haásá az alábbi képleek szerin udjuk számszerősíeni: haásá fejezi ki. pb : az elsıdleges egyenleg g d (1 + g )(1 + π ) π d (1 + π ) i 1 d (1 + g )(1 + π ) (1 + ix 1) ε a 1 d (1 + g )(1 + π ) : a reálnövekedés : az infláció : a nominális kama :az árfolyamválozás od : az egyéb adósságmódosíó éelek A ovábbiakban a bemuao módszeran alapján elemezzük az államadósság alakulásá az december 31-ıl december 31-ig aró periódusban. A vizsgál idıszak kezdei idıponjának kiválaszásá részben az adaok hozzáférheısége, részben az magyarázza, hogy az MNB és az államházarás közöi adósságcsere 1996 végén zárul le. 50

51 Ez az jeleni, hogy a korábbi évekre vonakozó kölségveési adaok felhasználása komoly orzíásoka okozna, a hivaalos adaok korrigálása pedig módszerani akadályokba üközik. Fonos felhívni a figyelme az álalunk alkalmazo eljárás egy másik sajáosságára is. Mivel nem áll módunkban korrigálni az államházarási saisziká az MNB mérlegével, 26 ezér a jegybank gazdálkodása csak az elsıdleges egyenlegen kereszül jelenik meg a dekomponálásban, az elszámolás évében. Ennek leginkább az árfolyamválozás haásának számszerősíésekor van szerepe: árfolyamgyengülés eseén nı a külföldi devizában elszámol államadósság éréke, ezzel párhuzamosan viszon emelkedik a jegybanki devizaaralék éréke is. A feni egyenle kizárólag az elıbbi haás számszerősíi, a devizaaralék növekedése a jegybanki gazdálkodáson kereszül az elsıdleges egyenlegben jelenik meg Elsıdleges kölségveési egyenleg Az államházarás folyó egyenlegének kulcsszerepe van az államadósság alakulásában. Többek közö azér, mer ez az egyike azon ényezıknek, melyekre a mindenkori kormány közvelen befolyás gyakorol. Ha egy államnak gyorsan kell beavakoznia az államadósság alakulásába, akkor ez az egyéb ényezık (pl. privaizáció) melle elsısorban a kölségveési egyenlegen kereszül udja megvalósíani, hiszen a közvee eszközök (növekedés, kama, árfolyam) mőködése sokkal komplexebb, haásuk kevésbé kiszámíhaó és lassabban is érvényesül. Az elmúl közel egy évizedben a kölségveési egyenleg alakulása nagyon markáns vonásoka mua. Ezek közül az egyik legfonosabb a poliikai-válaszási ciklusok és a kölségveési ciklusok együ mozgása. Amin arra Karsai (2006) már rámuao a rendszerválás köveı másfél évized gazdaságpoliikájá elemezve, mind a nyugdíjak, mind az állami alkalmazoak bérének reáléréke a válaszási években ére el a csúcsponjá. Részben ennek udhaó be, hogy a kölségveési hiány rendszerin szinén az országgyőlési válaszások évében vol a legmagasabb, uána néhány évig javul a helyze, majd újra (vissza)romlo. 27 Fonos különbség azonban, a ciklikusság fennmaradása melle, hogy 2002 és 2006 közö a hiány szinje végig magasabb vol, min a korábbi években. Ez köveıen viszon 26 Ahogyan az a Czei Hoffmann (2006) páros ee. 27 Az okokról és kövekezményekrıl részleesebben lásd Ohnsorge-Szabó Romhányi (2007) és Szapáry Orbán (2006) munkái. 51

52 új ényezık új irányoka szabak a folyamaoknak: elıbb az uniós nyomásra 2006 végén meghirdee kölségveési kiigazíás javío jelenısen a kölségveés pozícióján, majd a világgazdasági válság kiörésekor kialakul finanszírozási problémák kényszeríeék prociklikus gazdálkodásra a magyar államo. Ez az jeleni, hogy komoly növekedési áldozaok melle, de Magyarországon sok más országgal szemben nem romlo a kölségveési egyenleg a recesszió ala sem. Összességében azonban a vizsgál idıszak egészében álagosan így is 5,7 százalék vol az államházarás hiánya, ami közel készerese a deficire vonakozó maasrichi kriériumnak. 3.2 ábra A kölségveési egyenleg alakulása (GDP %). Forrás: EDP-jelenés, április A feni folyamaok een érheık az elsıdleges egyenleg alakulásán is. A kamakölségek GDP-arányos nagysága az 1996-os 9 százalékról 2001-re 5 százalék alá süllyed, uána azonban már alig válozo. Ennek megfelelıen a vizsgál idıszak úlnyomó öbbségében viszonylag állandó, GDP-arányosan 4 százalék körüli vol az elérés a eljes és az elsıdleges egyenleg közö, ez uóbbi álagos éréke a vizsgál periódusban 1,2 százalék vol Gazdasági növekedés A gazdasági növekedés szemponjából egy hosszabb és ké rövidebb szakaszra bonhaó az elmúl 12 év. A növekedés üeme 1999 és 2006 közö végig 4 százalék körül 52

53 ingadozo. A kiegyensúlyozo bıvülés részben arra vezeheı vissza, hogy 2002-ben és 2003-ban, amikor lelassul a növekedés külkereskedelmi parnereink öbbségénél és az Európai Unió egészében, akkor megugro a belföldi fogyaszás (a közösségi és a házarásoké egyarán). Ez részben een érheı a kölségveési hiány és a házarások hielállományának gyors növekedésén. A második idıszak a 2006 végén meghirdee kölségveési konszolidációhoz kapcsolódik, melynek haására közel 1 százalékra zsugorodo a növekedés. A vizsgál idıszak uolsó ké évére már egyérelmően rányoma a bélyegé a gazdasági válság és ezzel párhuzamosan az államházarás piaci finanszírozásához elengedheelen, nagyon szigorú prociklikus fiskális poliika. 3.3 ábra A GDP volumenindexe ( ). Forrás: KSH Ez uóbbi jelenıségé jelzi, hogy 2008-ról 2009-re úgy kelle GDP-arányosan szinen arani a kölségveési egyenlege, hogy csökkenı nominális GDP melle az adóbevéelek közel 500 milliárd forinal esek vissza, bár az is ény, hogy az uniós ámogaások jelenıs növekedése mérsékele az állami kiadások kényszerő lefaragásának méréké Infláció A vizsgál idıszak elsı részében hazánkban a moneáris poliika fı eszközválozója a nominális árfolyam vol, azaz az árfolyam ölöe be a nominális horgony szerepé. A nominális horgony segí orienálni a gazdasági szereplık ár és bér-dönései, ezálal 53

54 hozzájárul az ársabiliás eléréséhez, valamin a versenyképesség növeléséhez. Az ben bevezee csúszó leérékelés rendszere szakío a korábbi diszkrecionális leérékelések gyakorlaával, melyek ere engedek a leérékelési spekulációnak és így isméel leérékelésre kényszeríeék a jegybanko. A csúszó árfolyamrendszerben a leérékelés ráájá elıre bejeleneék, ezzel orienálva a gazdasági szereplıke. Az 1995-ös sabilizáció köveıen a forin leérékelésének a ráájá folyamaosan mérsékelék, ami együ jár a fogyaszói árindex csökkenésével. Ennek köszönheıen az infláció a kilencvenes évek közepén apaszal 30 százalékról az álalunk vizsgál idıszak elejére 10 százalékra csökken ıl azonban hiába mérséklıdö a leérékelés ráája a fogyaszói árindex méréke sabilizálódo, vagyis a 10 százalék körüli áremelkedés beépül a várakozásokba, s min ilyen alapjául szolgál a bérárgyalásoknak. A magas nominális bérnövekedés pedig befagyaszoa a fogyaszói árindexe (Balaoni, 2007). Részben az inflációs célköveés rendszerének 2001-es bevezeése eredményeze az ez köveı gyors dezinfláció, amely azonban csak 2003 közepéig aro. Ennek egyik oka a fiskális poliika fellazulása, másik elıidézıje a forin árfolyamának gyengülése vol. A vizsgál idıszak második felében 2004-ıl 2010-ig 4 és 8 százalék közö ingadozo a pénzromlás üeme. Jól láhaó, hogy a dezinflációs folyamaok megorpanásá eredményeze az évezred elsı felében apaszal expanzív kölségveési poliika, csakúgy, min a 2006-ban megkezde kölségveési kiigazíás. Ez uóbbi ugyanis bár a belsı keresle visszafogásán kereszül csökkenee az infláció álalában együ jár adóemeléssel, illeve a haósági árak növelésével, amelyek viszon növelék a pénzromlás üemé. 54

55 3.4 ábra Az infláció alakulása ( ). Forrás: MNB, KSH A fiskális poliikán úl a mezıgazdasági ermelıi árak és a magas világpiaci olajár is hozzájárul az infláció 2007-es megugrásához, míg a gazdasági válság kiörése uán a kibocsáás jelenıs szőkülése dezinflációs haásokkal jár. A GDP-arányos államadósság elemzésekor a növekedéssel való konziszenciá úgy udjuk bizosíani, ha az infláció GDP-defláorral közelíjük Kamaok Minél nagyobb egy ország eseében az államadósság, annál nagyobb a szerepe a kamalábnak az adósság dinamikájában. Vizsgálaunk során az államadósság nominális kamaá úgy becsülük meg, hogy a kölségveés éves kamafizeési köelezeségé eloszouk a közponi kölségveés elızı évi adósságával, külön kezelve a forin- és a devizaadósság uán kelekeze kamaköelezesége. 55

56 3.5 ábra A forin- és devizaadósság kamaa ( ). Forrás: sajá számíás Miuán ez uóbbi korrigáluk az árfolyamválozással, megkapuk a közponi kölségveésre vonakozó implici kama nagyságá mind a forin, mind a devizaadósság eseében. Mivel a vizsgál periódusban álagosan a közponi kölségveés adóssága a eljes államadósság 98 százaléká fedi le, ezér az gondoljuk, nem jelen nagy orzíás, ha a ovábbiakban ezekkel a kamalábakkal számolunk. A forinkamaok szinje a vizsgál periódus 28 elsı felében dinamikusan csökken, 17-rıl 10 százalék alá mérséklıdö ig. Ez elsısorban az infláció hasonlóan gyors mérséklıdésére vezeheı vissza. Ez köveıen azonban jelenısen már nem csökken ovább a kamaszin, 7 és 9 százalék közö ingadozo. A devizaadósság kamaa 1998-ól 2003-ig 5 százalék alá csökken, ami elsısorban az ország javuló megíélésének és a korábbi magas kamaozású hielek kifuásának köszönheı (Czei Hoffmann, 2006). Ez köveıen 4 százalék körül ingadozo a kamaszin, amely csak a vizsgál idıszak uolsó éveiben mérséklıdö ovább. Ez uóbbi elsısorban arra vezeheı vissza, hogy a finanszírozási válság kezelésére a nagy nemzeközi szervezeekıl (EU, IMF, Világbank) kapo hielek kamaa alacsonyabb, min a piaci kamaláb. 28 A nominális kama és a reálkama az adósságra haó öbbi ényezıvel (infláció, növekedés, árfolyam) ellenében elıreekinı. Az muaja meg, hogy a idıszakhoz képes a +1. idıszakban hogyan alakul a hozam. Az ilyen elıreekinı agok eseében pedig a idıszaki adósságválozáshoz a 1. idıszaki muaó használjuk, ezér kezdıdik az idısor 1998-ban [lásd (6) képle]. 56

57 Árfolyamválozás Abban az eseben, ha egy ország adósságának számoevı része devizában denominál, jelenıs szerepe van az adósságdinamikában az árfolyam alakulásának is. Mivel hazánk eseében a vizsgál idıszakban végig 25 és 50 százalék közö ingadozo a devizaadósság aránya, így az árfolyam válozása fonos ényezınek számí. (Akkor csökkenne a jelenısége, ha ahogy erre már korábban ualunk a haásá kompenzálnánk a devizaaralékon realizál ellenées irányú haással, ez uóbbi azonban a mi vizsgálaunkban az MNB eredményén kereszül feji ki a haásá, ami az elsıdleges egyenlegben jelenik meg.) Tekinve a vizsgál idıszako, eseünkben nem őnik úlzo leegyszerősíésnek, ha a forin árfolyamá az euróval szemben vizsgáljuk. 3.6 ábra A forin árfolyamának éves válozása az euróval szemben*. Forrás: MNB; * év végi adaok, a poziív válozás a felérékelıdés Az árfolyamválozás alapján ké szakaszra bonhaó a vizsgál periódus. Az elsı ha évben, azaz 2005-ig megleheısen volailis vol az árfolyam: a 2001-ig érvényben lévı csúszó leérékelés idıszakában folyamaosan gyengül a hazai fizeıeszköz az euróval szemben, majd az árfolyamsáv kiszélesedése, illeve az inflációs célköveés bevezeése jelenıs felérékelıdés von maga uán. A forin árfolyamában jól ükrözıdik hazánk kockázai megíélésének a válozása: 2003-ban a kölségveési folyamaokban megjelenı kockázaok haására gyengül a kurzus, de jelenıs érékveszeség kövekeze be a 2008-as pénzpiaci és gazdasági válság haására is. Az árfolyamsáv 2008 februári elörlésé köveıen a forin árfolyama szabadon lebeg, aminek kövekezében a volailiás megemelkede. 57

58 Eredmények A vizsgál periódus ala, 1999 és 2010 közö az ország államadóssága GDP-arányosan 18,3 százalékponal emelkede. Ha együ vizsgáljuk a 12 éve, az derül ki, hogy a növekmény 80 százaléka a kölségveési gazdálkodásra, az államházarás elsıdleges egyenlegére vezeheı vissza. A reálkama haásá a gazdasági növekedés a válság ellenére is szine eljes mérékben képes vol kompenzálni, így a 12 év ala 3 százalékponal növele az adósságo a dinamikus ag 29. Összességében nem nevezheı jelenısnek az árfolyamválozás és az egyéb éelek haása sem, különösen annak fényében, hogy szine eljesen kiolják egymás. A vizsgál idıszak összevonása, aggregál vizsgálaa azonban elfedi a legfonosabb összefüggéseke. Ugyanis ha jobban megfigyeljük, akkor az adósságra haó ényezık dekomponálása uán három, igen elérı jellemzıkkel bíró idıszak rajzolódik ki a vizsgál idıszak adaaiból és 2001 közö jelenısen csökken a GDP-arányos államadósság nagysága, 62,0 százalékról 52,2 százalékra. Ennek közel fele az elsıdleges egyenleg javulására, másik fele pedig a dinamikus ag haására vezeheı vissza. Hiába vol ugyanis (a maihoz képes) magas a kamaszin, a majdnem hasonlóan magas infláció mia a reálkama nem ére el a 2 százaléko sem, miközben a gazdaság végig dinamikusan növekede, az árfolyamválozás és az egyéb éelek haása pedig nem vol jelenıs és 2006 közö az államadósság robuszus üemben, 13,3 százalékponal növekede, és az idıszak végére GDP-arányosan elére a 65,6 százaléko. Ebben az expanzív államházarásnak olyannyira komoly szerepe vol, hogy az elsıdleges kölségveési egyenleg önmagában 19,3 százalékponal növele az ország eladósodásá. A korábbi idıszakhoz képes a dinamikus ag csak sokkal kisebb mérékben, 2,1 százalékponal csökkenee az adósságráá. Mivel a növekedési üem ovábbra is magas és kiegyensúlyozo vol, ez kizárólag azzal magyarázhaó, hogy nem függelenül a hekikusan válozó inflációól, a nominális kamaszin csak lassan csökken. Kedvezıen alakul viszon az egyéb éelek együes haása, ami elsısorban a privaizációs bevéelek egyszeri megugrására 30 vezeheı vissza, miközben az árfolyamválozás haása nem vol jelenıs. 29 A reálkama és a reálnövekedés különbsége. 30 A Budapes Airpor érékesíésébıl származó bevéel GDP-arányosan megközelíee a 2 százaléko. 58

59 3.1 ábláza Az egyes éelek haása az államadósság alakulására a GDP százalékában Induló adósság 62,0 52,2 65,6 62,0 Záró adósság 52,2 65,6 80,2 80,2 Adósságválozás -9,8 13,3 14,7 18,3 Elsıdleges egyenleg -4,1 19,3-0,1 15,1 Nominális kama 18,0 22,0 18,3 58,3 Infláció -16,2-14,0-11,4-41,6 Reálkama 1,8 8,1 6,9 16,7 Növekedés -6,6-10,2 3,1-13,7 Árfolyamválozás -0,7 0,2 2,7 2,2 Egyéb éelek -0,2-4,0 2,2-2, és 2010 közö az elızı idıszakhoz hasonló üemben növekede az adósság, mely 2010 végére GDP-arányosan elére a 80,2 százalékos szine. Az eladósodás okai azonban markánsan különböznek! Az államházarás folyó egyenlege önmagában egyálalán nem járul hozzá az adósság növekedéséhez. Helyee azonban 10 százalékponal növele az adósságo a megválozo elıjelő dinamikus ag, ami elsısorban a növekedés draszikus visszaesésével magyarázhaó, különös ekineel a 2009-es jelenıs recesszióra. A finanszírozási válsággal kapcsolaos árfolyamgyengülés szinén kivee a részé az eladósodásból, ezen úlmenıen azonban van még egy fonos ényezı. Bár összességében az egyéb éelek csak 2,2 százalékponal növelék az adósságráá, ez a éel 2009-ben 4,9 százalék vol, és elsısorban arra vezeheı vissza, hogy a nemzeközi pénzügyi szervezeekıl felve hielek fel nem használ részé az MNB-ben vezee devizaszámlákon helyeze el az állam, növelve ezzel az ország hivaalos devizaaraléká Fennarhaósági vizsgálaok A közpénzügyi gazdálkodás, illeve azon belül az államadósság fennarhaósága évizedek óa népszerő kuaási éma. Ennek legfıbb oka, hogy ez az érékelési szempon korábban és ma is fonos dimenziója egy-egy gazdaságpoliikai irányza vagy cselekvési erv megíélésének. A éma népszerőségé indokolja még ké fonos ényezı. Egyrész a globalizációval és a gazdasági inegrációval párhuzamosan a ıkéhez való hozzáférés egyre kevésbé jelen valódi korláo az államházarás számára. Másrész a úlzo eladósodás egy olyan hosszú ávú káros folyama, mely annál kisebb kölséggel orvosolhaó, minél korábban kerül sor a beavakozásra. Éppen ezér a dönéshozóknak is elemi érdekük, hogy 59

60 iszában legyenek az álaluk folyao gazdaságpoliika hosszú ávú haásaival, hogy lássák azoka a ponoka, amelyek felé aranak a folyamaok. Mindezek mia különösen a finanszírozási válság kiörése óa nagy érdeklıdés övezi az államadóssággal kapcsolaos fennarhaósági vizsgálaoka. Fonos azonban hangsúlyozni, hogy mivel az államadósság alakulása öbb különbözı ényezııl függ, s ezek egymással való viszonya is igen válozaos az eseek öbbségében leheelen megíélni eljesen bizosan, hogy mely folyama fennarhaó, és melyik nem. Éppen ezér a fennarhaósági vizsgálaok is álalában úgy épülnek fel, hogy egy vagy ké kiválaszo szempon alapján vizsgálják meg a múlbeli folyamaoka, s alkonak íélee a fennarhaósággal kapcsolaban. A ovábbiakban ké olyan, igen elerjed módszer alapján vizsgáljuk meg a magyar államadósság fennarhaóságá, melyek a legöbb ilyen irányú vizsgála részé képezik (lásd Callen e al., 2003). Az elsı az úgyneveze reakciófüggvényen alapuló elemzés, amely a fiskális poliika rugalmasságán kereszül méri a fennarhaóságo, a másik pedig a kölségveési poliika közvelen haáskörén kívül esı (külsı) ényezık befagyaszása melle veíi ki az ex posfaco folyamaoka Reakciófüggvényen alapuló vizsgála A fennarhaósági vizsgálaok egyik legelerjedebb ípusa Bohn (1998) nevéhez köıdik, aki elsı alkalommal az amerikai kölségveési adaoka vizsgála meg a reakciófüggvényen alapuló vizsgála módszerével. Az eljárás lényege ké (vagy öbb) válozó közöi összefüggés vizsgálaa. Az egyik egy olyan fiskális insrumenum kell legyen, mely jelzi a gazdaságpoliika válozásai, a másiknak pedig a fiskális céloka kell ükröznie. Az államadósság fennarhaóságá vizsgáló kuaások eseében kézenfekvı cél az államadósság sabiliásának fennarása, míg az összefüggésben szereplı másik (fiskális) válozó az elsıdleges egyenleg. Az ugyanis már nagyon sokan anulmányozák, hogy mi a szerepe az fiskális poliikának az államadósságra, legyen szó adósságdinamikai elemzésrıl (Hall Sargen, 2010 és Bognei Ragazzi, 2009), a kölségveési poliikának a kamaokra gyakorol haásáról (Ardagna e al., 2004,; Baldacci Kumar, 2010), vagy akár a sikeres adósságcsökkenésben beölö szerepérıl (Reinhar e al., 2003; Baldacci e al., 2010; Nickel e al., 2010). Bohn azonban arra híva fele a figyelme, hogy nem csupán az elsıdleges egyenleg befolyásolhaja az államadósságo (ahogyan ez bemuauk az elızı 60

61 fejezeben), a haás kölcsönös is lehe, és éppenséggel nagyon is összefügg a fennarhaósággal. Ha ugyanis egy kormány gyorsan és haékonyan reagál az államadósság válozására az elsıdleges egyenlegen kereszül, akkor gyakorlailag csírájában fojja el annak a veszélyé, hogy az államadósság fennarhaalanná váljon. Ennek megfelelıen a reakciófüggvényen alapuló vizsgálaok eseében akkor íélünk fennarhaónak egy államadósságo (illeve a mögöe lévı gazdaságpoliiká), ha a múlbeli ényekkel igazolhaó, hogy az államadósság növekedésére válaszul javul a kölségveés pozíciója, hogy megakadályozza az eladósodás, fennarhaalanságról pedig akkor beszélünk, ha a kölségveési poliika rugalmalan az adósságráa alakulására. Vizsgáljuk meg ez alapján az elmúl húsz évre vonakozó magyar adaoka. Az már az eddigiekbıl is kiderül, hogy a kilencvenes évek elsı felében magas adósságszin melle viszonylag nagy vol az elsıdleges defici (lásd P. Kiss, 1998). 3.7 ábra Az államadósság és az egyenleg alakulása a GDP százalékában. Forrás: MNB, NGM, IMF (2007) Ez köveıen jelenısen javul az egyenleg, és ezzel párhuzamosan csökken az adósságszin 2002-ig, majd négy éven kereszül újra igen jelenıs vol a defici és növekede az ország eladósodása. A vizsgál periódus uolsó három évében, bár ismé szufficies vol az elsıdleges egyenleg, az adósságnövekedés üeme nem csökken. Ezek uán írjuk fel a regressziós becsléshez az alábbi egyenlee: pb β + β d + β pb + ε (30) =

62 A függı válozó az elsıdleges egyenleg (pb ), a magyarázó válozók közö szerepel az elızı periódus végén mér államadósság (d -1 ), és az elızı periódushoz arozó elsıdleges egyenleg (pb -1 ). A regressziószámíás során mind az adósságo, mind az elsıdleges egyenlege GDP-arányosan mérük. pb (31) = 5, ,0804 d 1 + 0,4353 pb 1 ( 2,322 ) (2,086 ) (4,107 ) Ebbıl az egyenlebıl kiolvashaó, hogy rövidávon, az elsı évben a GDP-arányos államadósság 10 százalékponos válozása 0,8 százalékponal válozaja meg a GDParányos elsıdleges egyenlege, minden más ényezı válozalansága melle. Mivel azonban a (31) egyenleben a magyarázó válozók közö szerepel a pb 1, ezér a rövid és a hosszú ávú haás különbözik. A pb 1 becsül koefficiense egyfaja simasági paraméer, vagyis az muaja meg, hogy milyen sebességgel alkalmazkodik az elsıdleges egyenleg az államadósság megválozásához. Az elsı évben nagyjából a eljes alkalmazkodás 56 százaléka örénik meg. A eljes alkalmazkodás ebbıl könnyen kiszámíhaó, 0,0804/(0,56)= 0,1423. Azaz ha a GDP-arányos államadósság egy év ala 10 százalékponal nı (csökken), akkor hosszú ávon a GDP-arányos elsıdleges egyenleg 1,4 százalékponal javul (romlik). (A részlees eredmények a 2. számú Függelékben) A reakciófüggvényen alapuló vizsgálaok egy jelenıs része a kövekezı lépésben igyekszik kiszőrni az adósság egyenlegre gyakorol haásából a gazdasági ciklusok haásá (lásd Izak, 2009 vagy Greiner e al., 2004). Ez elsı lépésben úgy ehejük meg, hogy a magyarázó válozók közé beemeljük a kibocsáási rés muaójá is. Ehhez a HP-filerrel megbecsül kibocsáási rés (og ) segíségével korrigáljuk a (30) egyenlee az alábbiak szerin: pb = β 0 + β1d 1 + β 2 pb 1 + β 3og + ε (32) Az eredmények az jelzik, hogy ha kiszőrjük a modellbıl a gazdasági ciklusok haásá, akkor az adósság eseében erısödik a szignifikancia és az együhaó éréke is, ez uóbbi azonban még így is megleheısen alacsony. Ami az elsıdleges egyenleg (pb 1 ) korábbi szinjének haásá illei, nı a szignifikanciája az elızı becsléshez képes, és az együhaó éréke is emelkede. Bár a gazdasági ciklus haása nem szignifikáns, összességében a modell magyarázó ereje, azaz a korrigál R 2 kismérékben növekede (lásd C. Függelék). 62

63 pb =, ,1486 d 1 + 0,6035 pb 1 ( 2,891) (2,763 ) (4,537 ) ,2670 og (1,232 ) (33) A korábbi példánál maradva, mivel az elsı évben a eljes alkalmazkodás 40 százaléka örénik meg, ha 10 százalékponal nı (csökken) a GDP-arányos államadósság, akkor a GDP-arányos elsıdleges egyenleg az elsı évben 1,4 százalékponal, hosszú ávon pedig 3,7 százalékponal javul (romlik). A becslési eljárással kapcsolaban azonban nehezen kezelheı endogeniási problémá ve fel, hogy a kibocsáási rés és az elsıdleges egyenleg közöi kapcsola feléelezheıen nem egyirányú, ami orzíja az eredményeke. A megoldása az lehe, ha a ciklusok haásá nem úgy szőrjük ki, hogy a magyarázó válozók köré bıvíjük a kibocsáási réssel, hanem a függı válozó válozajuk meg, a ciklikusan kiigazío elsıdleges egyenleg bevezeésével. 3.8 ábra Az államházarás hiánymuaóinak alakulása a GDP százalékában. Forrás: AMECO, NGM A ciklusok haásá ugyanis úgy udjuk a legegyszerőbben kiszőrni, ha az eddig használ elsıdleges egyenleg helye a ciklikusan kiigazío elsıdleges egyenlege magyarázzuk. Bár a használaával kapcsolaos problémákról egyre öbb szó esik (lásd Lewis, 2010 vagy Darvas Kosyleva, 2011), a muaó célja éppen az, hogy a gazdasági ciklusok alakulásáól függelen képe lehessen alkoni a kölségveési egyenlegrıl, illeve annak várhaó alakulásáról a kibocsáási rés eseleges záródásával. A vizsgálao ugyanakkor 63

64 korláozza, hogy a ciklikusan kiigazío elsıdleges egyenlegre vonakozó adasor csak 1996-ól kezdve elérheı. Az új egyenleg az alábbi módon írhaó fel: pb _ cik β + β d + β pb _ cik + ε (34) _ = ahol a függı válozó a ciklikusan kiigazío elsıdleges egyenleg (pb_cik ), az új magyarázó pedig a ciklikusan kiigazío elsıdleges 1 idıszaki éréke (pb_cik 1 ). pb _ cik (35) = 13, ,1975 d 1 + 0,5432 pb _ cik 1 ( 3,664 ) (3,777 ) (3,896 ) Az így kapo eredmény arra ual, hogy a gazdasági ciklusok kiszőrésével növelheı a modell magyarázó ereje. Ami a reakciófüggvényen alapuló elemzés lényegé érini, növekede az államadósság szignifikanciája, és emelkede a regressziós együhaó is. Mivel az elsı évben a eljes alkalmazkodás 46 százaléka örénik meg, ha 10 százalékponal nı (csökken) a GDP-arányos államadósság, akkor a GDP-arányos ciklikusan kiigazío elsıdleges egyenleg az elsı évben 2 százalékponal, hosszú ávon pedig 4,3 százalékponal javul (romlik). Kapo eredményeink összhangban vannak a korábbi kuaások megállapíásaival. Izak (2009) korábban elvégeze a reakciófüggvényen alapuló vizsgálao mind a 10 kele-középeurópai országra, amely 2004-ben vagy 2007-ben csalako az Európai Unióhoz. A magyar adaokkal kapcsolaban ı is szignifikánsnak íéle az államadósság haásá, a regressziós együhaó pedig azér lehee valamelyes nagyobb ( 0,2359), mer a vizsgál idıszakok nem fedik ponosan egymás. 31 Bár egy késıbbi vizsgálaában a Câmpeanu Soian szerzıpáros (2010) nem alála szignifikánsnak a magyar államadósság elsı differenciájának magyarázóerejé az elsıdleges egyenleg alakulásában, ez indokolnak őnik annak fényében, hogy ık a közöi idıszakra korláozák a vizsgálao, mely periódus legnagyobb részében magas hiány melle növekede az államadósság. A reakciófüggvényen alapuló vizsgála eredménye a fennarhaóságon úl ovábbi kövekezeések levonására is alkalmas lehe. A kapo reakciófüggvények, min viselkedési függvények is felhasználhaók, s így fonos szabályszerőségek 31 Az emlíe anulmány érdekes megállapíása, hogy a vizsgál országok közül egyedül Magyarországon muahaó ki szignifikáns kapcsola az egyenleg és az adósság közö. Ez alán azzal magyarázhaó, hogy a régióban nálunk a legmagasabb az államadósság, és amíg ez uóbbi nem ér el egy kriikus szine, addig felesleges fiskális szigoríással reagálni az adósság növekedésére. 64

65 megfogalmazásában segíhenek. Ehhez elıször írjuk fel az adósságra vonakozó nagyon leegyszerősíe álalános képlee: d r g 1 = d 1 + d + g 1 1 pb (36) Ahol r a reálkama, g pedig a reálnövekedés üeme. Fonos hangsúlyozni, hogy eseünkben a reálkamao az alábbi módon számszerősíjük r 1 = i 1 π, ami az jelzi, hogy az inflációval szemben a nominális kamahoz hasonlóan a reálkama is elıreekinı, ezér a idıszaki adósság(válozás) a 1 idıszaki reálkamaól (is) függ. Továbbiakban legyen a dinamikus ag r g 1 = u, így megkapjuk, hogy 1+ g d = 1 + u ) d 1 ( pb (37) Ezek uán az (31) egyenleben szereplı regressziós együhaóka jelöljük β 0 ; β1; β 2 formulákkal: pb β β β (38) = 0 + 1d pb 1 Mos nézzük meg a (37) és a (38) egyenle segíségével, hogy hol van az államadósság és az elsıdleges egyenleg fixponja, ahol: pb d = pb 1 x (39) = = d 1 y (40) = Ezek uán oldjuk meg az alábbi egyenlerendszer: = β + β y + x (41) x 0 1 β 2 y = ( 1 + u) y x (42) β + β y 1 β 0 1 x = (43) 2 β + β y 1 β 0 1 y = (1 + u) y (44) 2 65

66 β = u ( 1 β ) β y 0 (45) 2 1 Az (45) egyenle és a magyar gazdaságpoliikai reakciófüggvény (31) segíségével felvázolhaó, hogy különbözı u-k eseén hol van a magyar államadósság fix ponja: 3.9 ábra Az államadósság fix ponja az u különbözı érékei melle (GDP %). Forrás: sajá szerkeszés Ebbıl az derül ki, hogy abban az eseben, ha a reálkama éppen megegyezik a reálnövekedés üemével, akkor a magyar államadósság fix ponja GDP-arányosan 74,6 százalék, azaz e felé konvergál a folyama. Mivel az u a nevezıben van, így a dinamikus ag növekedésével gyorsulva nı az államadósság fix ponja, egészen 0,14-ig, uána az államadósság fix ponja negaív lesz, azaz neó hielezıvé válik az állam A dinamikus ag vizsgálaa A fennarhaósági elemzések másik gyakori ípusa a dinamikus ag, azaz a reálkama és a reálnövekedés különbségének vizsgálaára épül (lásd például Callen e al., 2003; Lewis, 2010). Az ilyen ípusú munkák azon az összefüggésen alapulnak, hogy az államadósság válozásá leíró legegyszerőbb képleekben az államadósság korábbi éréke melle a reálkama, a növekedés és az elsıdleges egyenleg szerepel. r g b = b 1 + pb 1 + g (46) 66

67 A ovábbiakban az eddigiekhez hasonlóan az alábbi módon definiáljuk a dinamikus ago: r g (47) u = 1 + g A dinamikus ag, az elsıdleges egyenleg és az államadósság kapcsolaának egyik legfıbb sajáossága, hogy ha az elıbbi keı rögzíjük, akkor megkapjuk az államadósság egyensúlyi ponjá. Ahogyan ez Mellár (2002) is részleesen bemuaa, annak függvényében, hogy az elsıdleges egyenleg poziív vagy negaív, illeve a dinamikus ag poziív vagy negaív, négy esee különbözeünk meg. Ha a dinamikus ag poziív, azaz a reálkama meghaladja a növekedés üemé akkor az egyensúlyi pon deficies kölségveés eseében negaív, szufficies kölségveés eseén poziív, ám egyik eseben sem sabil. Ha a dinamikus ag negaív, akkor mindenképp sabil az egyensúlyi pon, és éréke nagyobb a nullánál, ha deficies a kölségveés és kisebb, ha szufficies. Miuán bemuauk, hogy a dinamikus ag éréke, különös ekineel az elıjelére, milyen módon befolyásolja az államadósság alakulásá, a kapo összefüggéseke használjuk fel a fennarhaóság vizsgálaához. Elsı lépésben nézzük meg, mikén alakul Magyarországon a dinamikus ag. Fonos hangsúlyozni, hogy eseünkben a reálkamao az alábbi módon számszerősíjük r 1 = i 1 π, ami az jelzi, hogy az inflációval szemben a nominális kamahoz hasonlóan a reálkama is elıreekinı, ezér a idıszaki adósság(válozás) a 1 idıszaki reálkamaól (is) függ. A vizsgál idıszak elején a gazdasági növekedés üeme jelenıs mérékben meghalada a reálkamao. Ez az jeleni, hogy a dinamikus ag önmagában csökkenee az államadósságo, és ilyen feléelek melle akár egy viszonylag jelenıs elsıdleges hiány melle sem növekede volna az államadósság. A kéezres évek elején ez a endencia elhalványul, és néhány kivéeles évıl elekinve a dinamikus ag kismérékben csökkenee az államadósságo. Ez azonban csak a gazdasági válság kiöréséig vol így: a 2009-es évben elszenvede recesszió jelenısen megemele a dinamikus ago, mely önmagában majdnem 6 százalékponal növele a GDP-arányos államadósságo. 67

68 Adósságválozás (jobb engely) Reálkama Növekedés ábra A dinamikus ag szerkezee és haása a GDP-arányos államadósságra. Az adósságválozás kizárólag a dinamikus ag haásá muaja. Forrás: sajá számíás a KSH az AMECO alapján Összességében ehá az lehe elmondani az elmúl 12 évrıl, hogy a dinamikus ag álagos éréke közel áll a nullához (0,002), és az adósság növekedésére gyakorol álagos haása is rendkívül csekély (GDP-arányosan 0,32) vol. A kép ermészeesen kedvezıbb, ha a válság álal sújo uolsó három év nélkül vizsgáljuk az elmúl periódus. Ebben az eseben kijelenheı, hogy a dinamikus ag negaív éréke ( 0,013) évene GDP-arányosan álagosan 0,73 százalékponal csökkenee az államadósságo. Fonos azonban hangsúlyozni, hogy a kapo eredmények rendkívül érzékenyek a reálkama számíási módjára, így inkább az az álalános képe érdemes hangsúlyozni, hogy a dinamikus ag a válság elıi években kismérékben, de kedvezıen alakul, míg a válság ala jelenısen hozzájárul az eladósodáshoz. A dinamikus ag számszerősíése uán érjünk vissza a fennarhaóság vizsgálaához. Ebben elsı lépéskén érdemes Blanchard (1990) munkájára ámaszkodunk, aki bevezee az elsıdleges kölségveés rés (primary gap) fogalmá. Az eljárás lényege, hogy a dinamikus ag múlbeli adaaihoz hozzárendeljük az az elsıdleges egyenlege, mely sabilizálná az államadósságo, és ez kivonjuk az akuális egyenlegbıl. Amennyiben a valódi egyenleg jobb, min a kalkulál, azaz poziív a rés, akkor az államadósság fennarhaó, fordío eseben viszon az államadósság fennarhaóságához szükség van ovábbi beavakozásra. 68

69 3.2 ábláza Az elsıdleges kölségveési rés számíása. Forrás: sajá számíás Induló államadósság (GDP %) Álagol periódus Dinamikus ag Kalkulál elsıdleges egyenleg Akuális elsıdleges egyenleg (2010) Elsıdleges kölségveési rés 80, ,002 0,2 0 0,2 80, ,013 1,0 0 1,0 Az elmúl 12 év magyar adaai alapján az álagos dinamikus ag melle a 2010 végén mér 80,2 százalékos államadósság sabilizálásához GDP-arányosan 0,2 százalékos elsıdleges öbble szükséges. Ez nagyságrendileg megegyezik a 2010-es elsıdleges egyenleggel, ami az jeleni, hogy az elmúl évekre jellemzı 4 százalék körüli államházarási hiány nagyjából elegendı az államadósság sabilizálásához. Bár a gazdasági válságok válozó idıközönkén vissza-visszaérnek, érdemes a feni vizsgálao úgy is elvégezni, hogy az álagos dinamikus ag kiszámíásánál figyelmen kívül hagyjuk a válság álal leginkább sújo uolsó három éve. Ebben az eseben a jelenlegi államadósság sabilizálásához szükséges elsıdleges egyenleg 1,0 azaz deficie is megenged, ami az jeleni, hogy ha a eljes hiány kisebb min 5 százalék, akkor Blanchard-féle megközelíés szerin már fennarhaó az államadósság. A magyar gazdaságpoliika eseében azonban nem lehe elégséges célkén ekineni a GDP-arányos államadósság sabilizálásá. Ez dikálja egyrész az Európai Unió felé vállal köelezeségünk, másrész az a jelenıs eher, ami az adóbevéelek közel íz százaléká kievı éves kamafizeés jelen a kölségveés számára. A ovábbiakban éppen ezér a fennarhaóság kriériuma a GDP-arányos államadósság 60 százalék alá örénı csökkenése, illeve az e szine meghaladó növekedésének megakadályozása lesz. Elıbb az vizsgáljuk meg, hogy az elmúl 12 évben az ado idıszaki dinamikus ag melle mekkora elsıdleges egyenlegre le volna szükséges ahhoz, hogy az államadósság ö éven belül 60 százalékon sabilizálódjon. Az árfolyamválozás és az GDP-arányos államadósságra haó egyéb éeleke ebben a vizsgálaban figyelmen kívül hagyjuk, a kalkulál elsıdleges egyenleg kiszámíásához a Pápa-Valeninyi (2008) szerzıpáros álal használ képle egy leegyszerősíe válozaá használjuk: * 1+ r n b ( ) 1+ r 1+ g b pb = ( 1) b 1+ g 1 + r n ( ) g (48) 69

70 ahol az az elsıdleges egyenleg, amely melle a GDP-arányos államadósságo n idıszak ala b* szinen képes sabilizálni a kormány. Eseünkben az az elsıdleges egyenlege számoluk ki minden évre, amely az ado évi dinamikus ag rögzíése melle az államadósságo ö év múlva a GDP 60 százalékán sabilizála volna ábra a kalkulál és a ényleges elsıdleges egyenleg a GDP százalékában. Forrás: sajá számíás Az eredménybıl kiolvashaó, hogy a fennarhaóság szemponjából 2001/2002-ben vol a fordulópon. Innenıl kezdve a vizsgál idıszak végéig rendre elmarad az elsıdleges egyenleg a szükségesıl, és hiába javul jelenısen az uolsó négy évben a kölségveés pozíciója, a recesszió mia a dinamikus ag éréke megemelkede, így a 60 százalékos GDP-arányos államadósság eléréséhez szükséges öbble is növekede. A kövekezı lépésben az vizsgáljuk meg, hogy az elmúl idıszakokban mér dinamikus agok melle aól függıen, hogy hány év ala akarjuk elérni, hogy GDP-arányosan 60 százalék alá csökkenjen az államadósság, mekkora elsıdleges egyenlege kell kigazdálkodnia a kölségveésnek. Ehhez a legmegfelelıbb módszer a Burnside (2004) álal alkalmazo eljárás, amely az alábbi képleen alapul: x j (1 + u) b b u (1 + u) 1 = j * (49) ahol: 70

71 r g (50) u = 1 + g Az egyenleben szereplı b a jelenlegi GDP-arányos államadósság, b * az az államadósság, amelye J idıszak ala el akarunk érni, és az ehhez szükséges elsıdleges egyenleg x. Az r ovábbra is a reálkamao, a g pedig a reálnövekedés jeleni. A (49) egyenlee három különbözı u eseén számoluk ki a magyar adaokra. A legkedvezıbb eseben (u = 0,013) a dinamikus ag megegyezik az 1999-ig 2007-ig aró idıszakra kalkulál álagos dinamikus aggal, azaz a múlbeli adaokból kiszőrük a válság haásá. Ebben az eseben GDP-arányosan 3,1 százalékos öbblee kell kigazdálkodnia a kölségveésnek, ha 5 év ala akarja a év végi 80,2 százalékról 60 százalékra csökkeneni a GDP-arányos államadósságo, ha azonban 10 éve szán rá, akkor az ehhez szükséges elsıdleges öbble már csak 1,1 százalék, 20 év eseén pedig 0,1 százalék ábra A 60 százalékos államadósság eléréshez szükséges elsıdleges egyenlegek*. Forrás: Sajászámíás *A vízszines engelyen szerepel a GDP-arányosan 60 százalékos államadósság elérésére erveze évek száma, a függıleges engelyen pedig az ehhez szükséges elsıdleges egyenleg A középuas forgaókönyvben a dinamikus ag éréke megegyezik az elmúl 12 év álagával (u = 0,002). Ebben az eseben 4,2 százalékos elsıdleges öbblee kell kigazdálkodni a kölségveésnek ahhoz, hogy ö év ala 60 százalékra csökkenjen a GDParányos államadósság, míg ha 10, illeve 20 év ala akarja elérni a magyar állam a kíván 71

72 szine, akkor GDP-arányosan 2,2, illeve 1,2 százalék lehe az államházarás elsıdleges öbblee. A legkedvezılenebb forgaókönyvben azzal számolunk, hogy a jövıben álagosan 1 százalékkal haladja meg a reálkama a növekedés üemé. Ebben az eseben 4,8 százalékos elsıdleges öbblere van szükség ahhoz, hogy ö év ala elérjük a 60 százalékos GDParányos szine, míg ha 10 vagy 20 év ala akarunk ugyanide eljuni, akkor 2,7, illeve 1,7 százalékos elıdleges öbblee kell kigazdálkodnia az államházarásnak. Miuán 2010-ben az államházarás elsıdleges egyenlege 0 vol, az idei öbble pedig a ervek szerin GDP-arányosan 0,7 százalék lesz, az lehe mondani, hogy a legkedvezıbb forgaókönyv szerin 12, illeve 19 év ala csökken az államadósság GDP-arányosan 60 százalékra aól függıen, hogy a 2010-es vagy a 2011-es egyenleggel számolunk míg a középuas és a pesszimisa forgaókönyv szerin is öbb min 30 évre lesz szükség a célzo szin eléréséhez. Vizsgálaunk eredményei illeszkednek az e erülere vonakozó korábbi udományos munkák megállapíásaihoz (lásd Aizenman Pasricha, 2010). Az Arisovnik Bercic szerzıpáros (2007) ugyan nagyobb negaív rés számol, ám ez azzal magyarázhaó, hogy ık a 2004-es adaok alapján készíeek becslés, amikor a magyar kölségveés pozíciója rosszabb vol, min 2010-ben. Az a megállapíásunka viszon Lewis (2010) is megerısíi egy friss anulmányában, hogy míg az adósság szinen arásához nincs szükség nagy kiigazíásra ahhoz, hogy viszonylag rövid idı ala 60 százalék alá csökkenjen az államadósság, jelenısen kellene javíani a kölségveés pozícióján Kövekezeések A magyar államadósság alakulása szemponjából az elmúl 12 év három különbözı idıszakra bonhaó. Az elsıdleges egyenleg és a dinamikus ag egyarán hozzájárul ahhoz, hogy 2001-ig közel 10 százalékponal csökken a GDP-arányos államadósság 62,0-rıl 52,2 százalékra. A kövekezı ö évben úgy növekede öbb min 13 százalékponal az adósság, hogy az kizárólag a kölségveési gazdálkodásra vezeheı vissza, a öbbi ényezı (dinamikus ag, egyéb éelek) még mérsékelék is az eladósodás. Teljesen más okok mia, de a vizsgál idıszak uolsó négy évében ovább nı a GDP-arányos államadósság 14,9 százalékkal 80,6 százalékra. Ez elsısorban a GDP visszaesésével magyarázhaó, de 72

73 hozzájárul az adósságszin ovábbi emelkedéséhez a devizaaralék növekedése, valamin az árfolyamválozás haása is. Az államadósság fennarhaóságával kapcsolaban a reakciófüggvényen alapuló vizsgála eredményeinek ükrében ké fonos megállapíás eheünk. Egyrész kimuahaó a kapcsola az államadósság és az elsıdleges egyenleg közö, azaz az elmúl ké évized gazdaságpoliikájában felfedezheı egyfaja korrekciós mechanizmus, ami mindenképp hozzájárul a folyama fennarhaósághoz. Másrész azonban e korrekciós mechanizmus (azaz a regressziós együhaó nagysága) rövid és hosszú ávon is megleheısen alacsony. Miközben az 1-es érék jeleni a eljes korrekció, azaz hogy az adósság növekedésé az elsıdleges egyenleg javulása eljes mérékben kompenzálja, addig a magyar adaokon különbözı paraméerek melle elvégze vizsgálaok eredménye 0,08 és 0,43 közöi szóródik. A dinamikus ag vizsgálaa alapján ki lehe jeleneni, hogy az elmúl másfél évizedben a reálkama és a reálnövekedés különbsége, azaz a dinamikus ag összességében nem jászo jelenıs szerepe eladósodásban. Ha a gazdasági válság álal érine közöi idıszakól elekinünk, akkor az álagos dinamikus ag kis mérékben még csökkenee is az adósságo. A jövıre vonakozólag az lehe mondani, hogy az elmúl idıszakban mér dinamikus agok álagos éréke melle a leguolsó lezár év (2010) egyensúly közeli elsıdleges egyenlege elegendı ahhoz, hogy az adósság ne növekedjen ovább, azonban ha az ekinjük a fennarhaóság kriériumának, hogy a GDP-arányos államadósság nagyjából 10 éve ala 60 százalékra csökkenjen, akkor 1-2 százalékponal még javíani kell a 2010-es elsıdleges egyenlegen. 73

74 4. Szimulációk 2040-ig A korábbi fejezeekben igyekezünk részleesen bemuani, hogy a legfonosabb ényezık milyen csaornákon kereszül, milyen módon befolyásolják a GDP-arányos államadósság alakulásá. Emelle a különbözı elméleek segíségével az vizsgáluk meg, hogy a múlbeli, illeve az azok alapján a jövıre kiveíe folyamaok bizonyos feléelek melle fennarhaónak ekinheıek-e, vagy sem. Ebben a fejezeben a már felár összefüggések felhasználásával, különbözı forgaókönyvek menén készíünk kiveíéseke a GDP-arányos államadósság alakulásáról 2040-ig. Az adósság-szimuláció készíése leheısége erem ahhoz is, hogy az államadósság leheséges pályáinak felvázolásához felhasználjuk a gazdasági növekedésre vonakozó, a makrogazdasági fennarhaóságról szóló részben szereplı hosszú ávú elırejelzéseke. A szimuláció során az alábbi, leegyszerősíe egyenlebıl indulunk ki: b ( 1 + r ) (51) pb 1 = b 1 (1 + g ) Amelyben b és pb sorendben a GDP-arányos államadósságo, illeve elsıdleges egyenlege jelöli, r a reálkamao, g pedig a növekedés. A szimuláció úgy épül fel, hogy a három magyarázó válozó (elsıdleges egyenleg, reálkama, növekedés) mindegyikére készíünk egy alappályá, és ezek együese lesz az államadóssághoz arozó alappálya. Ezek uán a három válozó közül mindig rögzíünk keı, a harmadik válozó alakulására pedig öbb különbözı forgaókönyve készíünk, kiszámolva mindegyik eseben az államadósság válozásá. Így érzékeleni udjuk, hogy az egyes ényezık válozása az alappályához képes hogyan ha az államadósság alakulására a másik ké ényezı válozalansága melle Alappálya A növekedési kiveíés alapja a második fejezeben használ semi-endogén növekedési modell konvergencia-pályája, ami a beruházási ráa, a népesség növekedése, illeve a K+F foglalkozaoak számának függvényében haározza meg a gazdaság kiegyensúlyozo 74

75 növekedési pályájá, illeve a ranziciós dinamiká. A g(a)-val jelöl alappálya kialakíásakor 21,3 százalékos beruházási ráával számolunk, mely megegyezik az ig aró idıszak álagával. A népességcsökkenés éves üeme a KSH Népességudományi Inézee álal számol elırejelzésnek megfelelıen 0,6 százalék. A munkakiegészíı echnológiai növekedés üeme pedig 2,5 százalék, ami konziszens a kuaók-fejleszık lészámának várhaó bıvülésével. A pb(a)-val jelöl GDP-arányos elsıdleges egyenleg az alappálya eseén 0. Ez kedvezıbb ugyan, min az elmúl 12 év álaga (-1,3 százalék), ám egyrész megegyezik 2010-es érékkel, másrész úgy íéljük meg, hogy a 2002 és 2006 közö folyao rendkívül expanzív, deficies kölségveési poliika folyaásá sem a pénzpiacok, sem az Európai Unió nem ámoganá, ezér indokolnak láunk egy ennél kedvezıbb forgaókönyvvel számolni az alappályához. Az r(a)-val jelöl reálkama az alappálya eseében 2,5 százalék, ami egyenlı az 1998 és 2010 közöi idıszak álagával. A szimulációk során figyelembe veük a magánnyugdíj-pénzári vagyonból erveze adósságcsökkenési erveke, méghozzá úgy, hogy a eljes adósságcsökkenés 2011-re számoluk el. 32 (A részlees számsoroka lásd a D) Függelékben). Mivel az alappálya eseén a növekedési üem végig elmarad a reálkamaól, a GDP-arányos államadósság folyamaosan növekszik és 2040-re eléri a 83,6 százaléko (lásd 4.1 ábra) Elsıdleges egyenleg Az alappálya melle három forgaókönyve készíeünk az elsıdleges egyenleg várhaó alakulásáról. A legkedvezıbb eseben [pb(1)] az elırejelzési horizonon végig szufficies az elsıdleges egyenleg, a öbble pedig GDP-arányosan egy százalék, ami még a jelenlegi adósság melle is bizosíja, hogy a eljes hiány ne haladja meg a maasrichi szerzıdésben elıír 3 százaléko. Ebben az eseben az adósság fokozaosan csökken és 2040-re éri el az 52,1 százaléko. A második forgaókönyv szerin [pb(2)] az elsıdleges egyenleg az 1994 és 2006 közöi periódushoz hasonlóan kövei a válaszási ciklusok alakulásá: GDP-arányosan -2 és +1 százalék közö ingadozik, négyévene a feléeleze válaszások évében a legnagyobb a hiány, uána javul ké évig az egyenleg, majd újra romlik. Így a vizsgál idıszak végére GDP-arányosan 98,4 százalékra nı az államadósság. 32 A nyugdíjvagyonból a 2011-es kölségveésben szereplı GDP-arányosan 1,9 százalék melle a ovábbi adósságcsökkenésre szán összeg nagysága a áprilisi Konvergencia Program szerin 7,1 százalék GDParányosan. Ebbıl azonban 2,4 százaléko ban fordí adósságcsökkenésre a kormány. 75

76 4.1 ábra Az alappálya és a különbözı elsıdleges egyenlegek haása a GDP-arányos államadósságra. Forrás: sajá számíás A harmadik forgaókönyv [pb(3)] eseében a korábban kalkulál viselkedési (34) egyenle alapján haározuk meg az elsıdleges egyenlege, a korábbi adósságszín és az elızı évi egyenleg függvényében. Ezzel magyarázhaó, hogy ilyen viselkedési paraméerek melle annak ellenére sem emelkedik lényegesen az adósság, hogy a dinamikus ag poziív, azaz csökkeni az államadósságo. A vizsgál idıszak végén a GDParányos államadósság 77,5 százalék Reálkama Mivel a dinamikus agnak dönıs szerepe van az államadósság alakulásában (lásd a korábbi fejezeeke), a reálkama megválozása jelenısen befolyásolja az államadósság alakulásá. Ha az alappályához kapcsolódó 2,5 százalékos reálkama 1 százalékponal magasabb [r(1)] végig a vizsgál idıszakban, akkor 2040-re a GDP-arányos államadósság 111 százalékra növekszik. Abban az eseben viszon, ha a reálkama csak 1,5 százalék [r(2)], azaz néhány izedszázalékkal elmarad az alappályához arozó növekedési üemıl, akkor vizsgál idıszak végére 63 százalékra csökken a GDP-arányos államadósság. A ké pálya közöi elérés nagyága rámua arra, hogy a szimuláció rendkívül érzékeny a dinamikus ag, illeve 76

77 az az befolyásoló ényezık alakulására. Emelle az is fonos hangsúlyozni, hogy a reálkama nagyságá érdemben befolyásolja a kiszámíás módja. 4.2 ábra A reálkama haása az államadósság alakulására a GDP-arányos államadósságra. Forrás: sajá számíás 4.4. Gazdasági növekedés Az alappálya melle a növekedésre vonakozóan négy alernaív pályá, és annak haásai muajuk be. Az elsı ké szcenárió a beruházási ráában ér el az alappályáól: az opimisa verzióban [g(1)] 30, míg a pesszimisában [g(2)] a beruházási ráa 15 százalékos szinjé esszük fel. Bár ezálal a hosszú ávú növekedés ráája nem válozo meg, a magasabb beruházási ráa ideiglenesen magasabb növekedés von maga uán. Ez a haásukban is ükrözıdik: az opimisa pálya eseén némileg alacsonyabb (81,1), a pesszimisa pálya eseén némileg magasabb (85,6) a GDP-arányos államadósság a vizsgál idıszak végére. A másik fonos ényezı, mely a foglalkozaáson kereszül befolyásolja a gazdasági növekedés alakulásá, a népesség ermészees szaporulaa. Az egyik forgaókönyvben [g(3)] az feléelezzük, hogy a vizsgál periódus végéig, azaz 2040-ig az éves szinen várhaóan 0,6 százalékos akív korú népességfogyás megáll és a éves koroszály lészáma sabilizálódik. A népesség növekedési ráájának megválozása alapveıen befolyásolja a udás bıvülésé is, így a munkakiegészíı echnikai haladás ráája, vagyis a 77

78 kiegyensúlyozo növekedési pályán megfigyelheı egy fıre esı GDP növekedése gyorsul, és ennek eredményeképpen a GDP-arányos államadósság 2040-re 63,8 százalékra csökken. 4.3 ábra A növekedés haása az államadósság alakulására a GDP-arányos államadósságra. Forrás: sajá számíás Kiszámíouk annak a haásá is, ha az akív korú népesség fogyásá nem sikerül a foglalkozaás bıvíésével megállíani [g(4)]. Ebben az eseben a GDP-arányos államadósság 91,3 százalékra emelkedik 2040-re. 78

79 5. Irodalom Ábel I. Kóbor Á. (2011): Növekedés, defici és adósság fennarhaó kereben. Közgazdasági Szemle, Vol. LVIII, o. Ács, Zolán Varga, Aila (2000): Térbeliség, endogén növekedés és innováció. Tér és Társadalom, 4. szám. Abdih Y. Jouz, F. (2005): Relaing he Knowledge Producion Funcion o Toal Facor Produciviy: An Endogenous Growh Puzzle. IMF Working Paper/05/74. Abramoviz, M. (1956): Resource and oupu rend in he US since American Economic Review, 46: 2. Aizenman, J. Pasricha, G. (2010): Fiscal Fragiliy: Wha he Pas may say abou he Fuure. NBRE Working paper No Agnello, L. Sousa, R. M. (2009): The Deerminans of Public Defici Volailiy. European Cenral Bank Working Paper, No Alesina, A. Peroi, R. (1994): The Poliical Economy of Budge Deficis. IMF Saff Papers Alesina, A. - Tabellini, G. (1990): Voing on he Budge Defici. American Economic Review, American Economic Associaion, vol. 80 (1): 37-49, March. Anal, J. (2006): Külsı adósságdinamika. MNB-anulmányok, 51. Magyar Nemzei Bank, Budapes. Ardagna, S. Caselli, F. Lane, T. (2004): Fiscal Discipline and he Cos of Public Deb Service: Some Esimaes for OECD Counries. ECB WP 411. Afield, C. Temple, J. R. W. (2010): Balanced growh and he grea raios: New evidence for he US and UK. Journal of Macroeconomics, 32: Balaoni, András (2008): Moneáris poliika Magyarországon, Ecosa- Mőhely, február. Baldacci, E. Gupa, S. Mulas-Granados, C. (2010): Resoring Deb Susainabiliy Afer Crises: Implicaions for he Fiscal Mix. IMF Working Paper WP/10/ Baldacci, E. Kumar, M. S. (2010): Fiscal Deficis, Public Deb, and Sovereign Bond Yields. IMF Working Paper. WP/10/184. Barabás, Gy. Hamecz, I. Neményi, J. (1998): A kölségveés finanszírozási rendszerének áalakíása és az eladósodás megfékezése II. Közgazdasági Szemle, XLV. évf

80 Barro, R. J. (1974): Are Governmen Bonds Ne Wealh? Journal of Poliical Economy Barro, R. J. Sala-i-Marin (2003): Economic growh. 2nd Ediion, Cambridge, MA, MIT Press. Basu, S. (1996): Procyclical Produciviy, Increasing Reurns or Cyclical Uilizaion? Quarerly Journal of Economics. Bessenyei, Isván (1995): A gazdasági növekedés alapveı elméleei. JPTE, Pécs. Bessenyei, Isván (2005): Does marke value maximalizaion affec he order of resource exploiaion? Economic Modelling, vol. 22: Bessenyei, Isván (2007): A makroökonómia és a makrogazdasági poliika újabb elméleei. PTE KTK, Pécs. Benhabib, J. Spiegel, M. (1994): The Role of Human Capial in Economic Developmen: Evidence from Aggregae Cross Counry Daa. Journal of Moneary Economics, Vol. 34: Bíró, Anikó Elek, Péer Vincze, János (2007): Szimulációk és érzékenységvizsgálaok a magyar gazdaság egy középméreő makromodelljével. Közgazdasági Szemle, 54. évf. 9. szám, Blanchard, O. (1990). Suggesions for a New Se of Fiscal Indicaors. Economics Deparmen Working Paper 79. Paris: OECD. Bognei, G. Ragazzi, G. (2009): EU New Member Counries: Public Secor Accouns and Convergence Crieria. Economics of European Inegraion. Working Paper Bohn, H. (1998): The Behavior Of U.S. Public Deb And Deficis. The Quarerly Journal of Economics. Vol. 113, (3): Breschi, S. Lissoni, F. (2001): Knowledge spillovers and local innovaion sysem: A criical survey. Indusrial and Corporae Change. 10: Buchanan, J. M. (1958): Public Principles of Public Deb. Homewood. Buchanan, J. M. Richard E. W. (1977): Democracy in Defici: The Poliical Economy of Lord Keynes, New York: Academic Press. Buday-Sánha, Aila (2006): Környezegazdálkodás. PTE KTK, Pécs. Buier, W. H. (1985): A Guide o Public Secor Deb and Deficis. Economic Policy, Vol. 21 (November), Buier, W. H. (2004): Fiscal Susainabiliy. Paper presened a The Egypian Cener for Economic Sudies, Ocober. hp:// 80

81 Burnside, C. (edi.) (2005): Fiscal Susainabiliy in Theory and Pracice: A Handbook. Washingon, DC. The World Bank Publicaions. Callen, T. Terrones, M. Debrun, X. Daniel, J. Allard, C. (2003): Public Deb in Emerging Markes: Is I Too High? Chaper III. World Economic Oulook. Câmpeanu, E. Soian, A. (2010): Fiscal Policy Reacion in he Shor Term for Assessing Fiscal Susainabiliy in he Long Run in Cenral and Easern European Counries. Czech Journal of Economics and Finance (Finance a uver), 2010, vol. 60, issue 6, Cullis, J. G. Jones, P. R. (2009): Public Finance and Public Choice: Analyical Perspecives. 3rd ed. Oxford: Oxford Universiy Press. Coe, D. T. Helpmann, E. Hoffmaisler, A. W. (1997): Norh-Souh R and D spillovers. Economic Journal, March. Croce, E. Juan-Ramon, H. V. (2003): Assessing Fiscal Susainabiliy: A Cross-Counry Comparison. IMF Working Paper. WP/03/145. Czeglédi, Pál (2007): A piaci inézmények és gazdasági növekedés: a modern oszrák iskola nézıponja. Akadémiai Kiadó, Budapes. Czei, T. Hoffmann, M. (2006): A magyar államadósság dinamikája: elemzés és szimulációk. MNB-anulmányok 50. Czike, A. O. (2010): Az állampapír-piaci referenciahozamok a makrogazdaság ükrében. Hielinézei Szemle, IX. évf. I. szám o. De Casro, F. De Cos, P. H. (2002): On he susainabiliy of he Spanish public budge performance. Revisa de Economía Pública Daly, H. E. (1997): Georgescu versus Solow/Sigliz. Ecological Economics, vol.: 22, Darvas, Zs. Kosyleva, V. (2011): The fiscal and moneary insiuions of CESEE counries. Bruegel Working Paper. Darvas, Zs. Simon András (1999): Tıkeállomány, megakaríás és gazdasági növekedés. Közgazdasági Szemle, szepember, Darvas, Zs. Vadas, G. (2003): Univariae Poenial Oupu Esimaions for Hungary. MNB Working Paper 2003/8. Denison, E. (1985): Trends in American Economic Growh, Brookings Insiuion, Washingon. Domar, E. D. (1957): Essays on he Theory of Economic Growh. Oxford Universiy Press, New York. 81

82 Easerly, W. Levine, R. (2001): I s No Facor Accumulaion: Sylized Facs and Growh Models. Edwards, S. (1998): Openness, Trade Liberalizaion and Growh in Developing Counries. Journal of Economic Lieraure. Elmendorf, D. W. Mankiw, N. G. (1998): Governmen Deb. In Handbook of Macroeconomics 1, par Frankel, J. A. Romer, D. (1999): Does Trade Cause Growh? American Economic Review, 89 (3): Georgescu N. (1972): The Enropy Law and he Economic Process. Harward Universiy Press, Cambridge MA. Gould, D. M. Gruben, W. C. (1996): The role of inellecual propery righ sin economic growh. Journal of Developmen Economics. 48: Greiner, A. Koeller, U. Semmler W. (2004): Deb susainabiliy in he European Moneary Union: Theory and empirical evidence for seleced counries. CEM Working Paper, No. 71. Griliches, S. (1979): Issues in assessing he conribuion of R&D o produciviy growh. Bell Journal of Economics, Vol. 10: Hall, G. J. - Sargen, T. J. (2010): Ineres Rae Risk and Oher Deerminans of Pos- WWII U.S. Governmen Deb/GDP Dynamics. NBER Working Papers Harrod, (1939): An Essay in Dynamic Theory. Economic Journal, March. Hodrick, R. J. Presco, E. C. (1997): Pos-war U.S. Business Cycles: An Empirical Invesigaion. Journal of Money, Credi and Banking. 29 (1): Horváh Gy. (1998): Az Európai Unió regionális poliikája. Dialog Campus, Pécs Jackson, T. (2009): Prosperiy wihou Growh Susainable Developmen Commission Jones, Ch. (1995): Time Series Tess of Endogenous Growh Models. Quarerly Journal of Economics. 110 (2): Jones, Ch. (2002 a.): Sources of Economic Growh in a World of Ideas. American Economic Review. Vol. 92. (1): Jones, Ch. (2002 b.): Inroducion o Economic Growh. Noron & Company, New York Jones, Ch. I. Romer P. M. (2009): The New Kaldor Facs: Ideas, Insiuions, and Human Capial. NBER Working Paper Izak, V. (2009): Primary Balance, Public Deb and Fiscal Variables in Possocialis Members of he European Union. Prague Economic Papers. 2,

83 Kaldor, N. (1961): Capial Accumulaion and Economic Growh. In: Luz. F. A Hauge, D. C. (Eds.) (1961): The Theory of Capial. S. Marins Press, Karsai, Gábor (2006): Ciklus és rend a magyar gazdaságban közö. Közgazdasági Szemle, LIII. évf Káai, Gábor (szerk.) (2009): Az alacsony akiviás és foglalkozaoság okai és kövekezményei Magyarországon. MNB Tanulmányok 79. Kónya, T. Isván (2010): Növekedés és felzárkózás Magyarországon, Kézira. Kopányi, Mihály (szerk). (1992): Mikroökonómia. Aula, Budapes. Kovács, Mihály András (2005): Hogyan ha az árfolyam? Az 1995-ös sabilizáció anulságai és jelenlegi ismereeink. MNB Háéranulmányok 2005/6. Kun, J. (1996a): A seignior age és az államadósság erhei I. Közgazdasági Szemle, XLIII. évf o. Kun, J. (1996b): A seignior age és az államadósság erhei II.. Közgazdasági Szemle, XLIII. évf o. Kwan, Y. K. Lai, E. L. (2003): Inellecual propery righs proecion and endogenous economic growh. Journal of Economic Dynamics & Conrol. Vol. 27: Lerner, A. P. (1948): The Burden of he Naional Deb. In: Income, Employmen, and Public Policy, New York: W. W. Noron Lewis, J. (2010): How has he Financial Crisis affeced he Eurozone Accession Oulook in Cenral and Easern Europe? DNB Working Paper No Amserdam, The Neherlands. Mankiw, N. G. (1995): The Growh of Naions. Brookings Papers On Economic Aciviy 1., Meadows, D. H. (1972): Limis o Growh. London, Earh Island. Mellár, Tamás (1997): Egyensúly és/vagy növekedés, Közgazdasági Szemle, o. Mellár, Tamás (2002): Néhány megjegyzés az adósságdinamikához. Közgazdasági Szemle, Vol. XLIX, Muraközy, László (2004): Már megin egy rendszerválás Törénelmi anulságok és anulalanságok. Compeiio Könyvek 2. Debrecen, Debreceni Egyeem Közgazdaságudományi Kar. Musgrave, R. A. (1959): The Theory of Public Finance. New York: McGraw-Hill. 83

84 Nelson, R. Phelps, E. (1966): Invesmen in Humans, Technological Diffusion and Economic Growh. American Economic Review, vol 61: Nelson, R. (1993): Naional Innovaion Sysems. Oxford Universiy Press. Nickel, C. Roher, P. Zimmermann, L. (2010): Major public deb reducions lessons from he pas, lessons for he fuure. ECB Working Papers Series. No Norh, D. C. (1990): Insiuions, Insiuional Change and Economic Performance. Cambridge Universiy Press, Cambridge. Obsfeld, M Rogoff, K. (2009): Global Imbalances and he Financial Crisis: Producs of Common Causes. Paper prepared for he Federal Reserve Bank of San Francisco. Asia Economic Policy Conference, Sana Barbara, CA, Ocober 18 20, Ohnsorge-Szabó, László Romhányi, Balázs (2007): Hogy juounk ide: magyar kölségveés, Pénzügyi Szemle, LII. évf. 2. sz Orbán, Gábor Szapáry, György (2006): Magyar fiskális poliika: quo vadis? Közgazdasági Szemle, LIII. évf. 4. sz Pápa L. Valeninyi Á. (2008): Kölségveési fennarhaóság. Közgazdasági Szemle, Vol. LV o Persson, T. Svensson, L. E. O. (1989): Why a Subborn Conservaive Would Run a Defici: Policy wih Time-Inconsisen Preferences. Quarerly Journal of Economics, 104: Polanyi, M. (1967): The Taci Dimension. Doubleday Anchor, New York. Pula, Gábor (2003): Capial Sock Esimaion in Hungary: A Brief Descripion of Mehodology and Resuls. MNB Working Paper, 2003/07. Presbiero A.F (2010): Toal public deb and economic growh in developing counries. MoFiR working paper No. 44 Ra, S. Rhee C. Y. (2005): Managing he Deb: An Assessmen of Nepal s Public Deb Susainabiliy. Nepal Residen Mission Working Paper. No. 6. Reinhar, C. M. Rogoff, K. S. Savasano, M. A. (2003): Deb Inolerance. Brookings Papers on Economic Aciviy, Vol. 1: Reinhar, C. M. - Rogoff, K. S. (2010): Growh in a Time of Deb. American Economic Review 100 (2): Reynolds, L. G. (1985): Economic Growh in he Third World, Yale Universiy Press, New Haven. 84

85 Ricardo, D. (1817) (1963): Principles of Poliical Economy and Taxaion. Homewood. Spavena, L. (1986): The Growh of Public Deb: Susainabiliy, Fiscal Rules, and Moneary Rules. IMF Working Paper. WP/86/8. Rodrik, D. (Ed.) (2003): In Search of Prosperiy: Analyic Narraives on Economic Growh. Princeon Universiy Press, Princeon. Romer, D. (1996): Advanced Macroeconomics. McGraw-Hill, New York. Romer, P. M. (1990): Endogenous Technological Change. Journal of Poliical Economy, 98: Romer, P. M. (1994): The Origins of Endogenous Growh. Journal of Economic Perspecives, 8 (1): Sachs, J. D. Warner, A. M. (1995): Economic Reform and he Process of Global Inegraion. Brookings Papers on Economic Aciviy. Sala-i-Marin, X. X. (2002): Fifeen Years of New Growh Economics: Wha Have We Learn? Working Paper, Columbia Universiy, New York. Saxenian A (1994): Regional Advanage: Culure and Compeiion in Silicon Valley and Roue 128. Harvard Universiy Press, Cambridge. Schneider, H. P. (2005): Inernaional rade, economic growh, and inellecual propery righs: A panel daa sudy of developed and developing counries. Journal of Developmen Economics. Vol. 78: Snowdon, B. Vane, H. R. (2005): Modern Macroeconomics Is Origins, Developmen, and Curren Sae. Solow, R. M. (1956): A Conribuion o he Theory of Growh. Quarerly Journal of Economics, 70: Solow, R. M. (1974): Inergeneraional Equiy and Exhausible Resources. Review of Economic Sudies. vol. 41: Symposium on he Economics of Exhausible Resources Solow, R. M. (1997): Reply Georgescu versus Solow/Sigliz. Ecological Economics. vol. 22: Sein. J. L. (2011): The Diversiy of Deb Crises in Europe. Cesifo Working Paper No Sigliz, J. (1974): Growh wih Exhausible Naural Resources: Efficien and Opimal Growh Pahs. Review of Economic Sudies. vol. 41: Symposium on he Economics of Exhausible Resources. 85

86 Sigliz, J. (1997): Reply Georgescu versus Solow/Sigliz. Ecological Economics, vol. 22: Turner, G. (2008): Comparison of he Limis o Growh wih Thiry Years of Realiy. CSIRO Working Paper Series, Varga, Aila (2005): Agglomeráció, echnológiai haladás és gazdasági növekedés: A K+F érszerkeze makrogazdasági haásainak vizsgálaa. MTA Dokori érekezés, Pécs Wagner, R. E. (2004): Deb, Money, and Public Finance. In: Handbook of Public Finance. Kluwe Academic Publisher, Wicksell, K. (1896): A New Principle of Jus Taxaion. In: Classics in he Theory of Public Finance,

87 6. Függelék 6.1. A) Függelék: Érzékenységvizsgálaok a Solow-modellel 6.1 ábra A beruházási hányad emelkedésének haása a konvergenciapályára. Forrás: sajá számíás 87

88 6.2 ábra A népességnövekedés válozásának haása a konvergenciapályára. Forrás: sajá számíás 88

89 6.3 ábra A echnológiai növekedés válozásának haása a konvergenciapályára. Forrás: sajá számíás 89

90 6.2. B) Függelék: A udásermelési függvény becslése különbözı specifikációk eseén Függı válozó: d (log(a),2). A paraméerek alai zárójelben a -saiszikák alálhaók d log( L 1 ) d log( L 2 ) d log( L 3 ) d log( L 4 ) d log( L 5 ) d log( L 6 ) d log( L 7 ) d log( L 8 ) d log(a) 0,2437 (2,9053) 0,3875 ( 1,6441) 0,0104 ( 0,0922) 0,1536 ( 0,5156) d log( gdp/ gdprend ) 1,7292 1,3944 (4,5802) (3,6555) 2 Korrigál R 0, 7295, 5724 AIC 4, , 3058 Schwarz 4, , ,1077 ( 2,4365) 0,2645 (0,8662) 0,7294 (1,6363), 4, 4, 0,0192 ( 0,1347) 0,1323 ( 0,3456) 0,2221 (3,1463) 0,3202 ( 1,4482) 1,3597 1,6262 (2,5263) (4,9332) 0 0, 5727, ,0208 ( 0,2453) 0,1403 ( 0,4687) 0,0697 ( 1,6467Ö 0,1865 (0,4630) 0,9163 (1,6591), 4, 4, 1,3764 (3,3842) 0 0, ,0183 (0,1311) 0,2021 ( 0,4536) 1,4535 (2,1592) 0 0, , , , , , , , ,

91 6.3. C) Függelék: Fiskális reakciófüggvények becslési eredményei I. II. III. Válozók 5,9929** ** *** c ( 2,322) ( 2,891) ( 3,664) 0,0804 * ** 0,1975*** (2,086) (2,763) (3,777) 91

92 0,4353*** 0,6035*** (4,107) (4,537) 0,2670 (1,232) *** (3,896) N

93 0,37 0,42 0,66 2 R Korrigál 2 R 0,29 0,30 0,60 Akaike 86,9 87,5 64,6 *A becslés során alkalmazo HAC súlymárix mia a -saiszikák robuszusak, heeroszkedasziciás és auokorreláció jelenléében is. 93

94 6.4. D) Függelék: Az államadósság várhaó alakulásának hosszú ávú szimulációi 1. Alappálya, és a hiány válozása év pb (a) r (a) g (a) d év pb (1) r (a) g (a) d ,5 2,393 73, ,0 2,5 2,393 73, ,5 2,343 73, ,0 2,5 2,343 72, ,5 2,299 73, ,0 2,5 2,299 71, ,5 2,259 74, ,0 2,5 2,259 70, ,5 2,224 74, ,0 2,5 2,224 69, ,5 2,193 74, ,0 2,5 2,193 69, ,5 2,164 74, ,0 2,5 2,164 68, ,5 2,139 75, ,0 2,5 2,139 67, ,5 2,116 75, ,0 2,5 2,116 66, ,5 2,095 75, ,0 2,5 2,095 66, ,5 2,077 75, ,0 2,5 2,077 65, ,5 2,060 76, ,0 2,5 2,060 64, ,5 2,045 76, ,0 2,5 2,045 64, ,5 2,031 76, ,0 2,5 2,031 63, ,5 2,019 77, ,0 2,5 2,019 62, ,5 2,008 77, ,0 2,5 2,008 61, ,5 1,998 78, ,0 2,5 1,998 61, ,5 1,988 78, ,0 2,5 1,988 60, ,5 1,980 78, ,0 2,5 1,980 59, ,5 1,972 79, ,0 2,5 1,972 59, ,5 1,966 79, ,0 2,5 1,966 58, ,5 1,959 80, ,0 2,5 1,959 57, ,5 1,954 80, ,0 2,5 1,954 57, ,5 1,949 80, ,0 2,5 1,949 56, ,5 1,944 81, ,0 2,5 1,944 55, ,5 1,940 81, ,0 2,5 1,940 54, ,5 1,936 82, ,0 2,5 1,936 54, ,5 1,932 82, ,0 2,5 1,932 53, ,5 1,929 83, ,0 2,5 1,929 52, ,5 1,926 83, ,0 2,5 1,926 52,1 94

95 2. A hiány válozása (foly.) év pb (2) r (a) g (a) d év pb (3) r (a) g (a) d ,0 2,5 2,393 73, ,7 2,5 2,393 73, ,0 2,5 2,343 73, ,2 2,5 2,343 73, ,0 2,5 2,299 74, ,0 2,5 2,299 73, ,0 2,5 2,259 76, ,1 2,5 2,259 74, ,0 2,5 2,224 76, ,1 2,5 2,224 74, ,0 2,5 2,193 76, ,1 2,5 2,193 74, ,0 2,5 2,164 77, ,0 2,5 2,164 74, ,0 2,5 2,139 79, ,0 2,5 2,139 75, ,0 2,5 2,116 79, ,0 2,5 2,116 75, ,0 2,5 2,095 79, ,1 2,5 2,095 75, ,0 2,5 2,077 80, ,1 2,5 2,077 75, ,0 2,5 2,060 83, ,1 2,5 2,060 75, ,0 2,5 2,045 82, ,2 2,5 2,045 76, ,0 2,5 2,031 82, ,2 2,5 2,031 76, ,0 2,5 2,019 84, ,2 2,5 2,019 76, ,0 2,5 2,008 86, ,2 2,5 2,008 76, ,0 2,5 1,998 86, ,3 2,5 1,998 76, ,0 2,5 1,988 86, ,3 2,5 1,988 76, ,0 2,5 1,980 87, ,3 2,5 1,980 76, ,0 2,5 1,972 90, ,3 2,5 1,972 76, ,0 2,5 1,966 89, ,3 2,5 1,966 77, ,0 2,5 1,959 90, ,3 2,5 1,959 77, ,0 2,5 1,954 91, ,3 2,5 1,954 77, ,0 2,5 1,949 94, ,4 2,5 1,949 77, ,0 2,5 1,944 93, ,4 2,5 1,944 77, ,0 2,5 1,940 94, ,4 2,5 1,940 77, ,0 2,5 1,936 95, ,4 2,5 1,936 77, ,0 2,5 1,932 98, ,4 2,5 1,932 77, ,0 2,5 1,929 97, ,4 2,5 1,929 77, ,0 2,5 1,926 98, ,4 2,5 1,926 77,5 95

96 3. A reálkama válozása év pb (a) r (1) g (a) d év pb (a) r (2) g (a) d ,5 2,393 73, ,0 1,5 2,393 73, ,5 2,343 74, ,0 1,5 2,343 73, ,5 2,299 75, ,0 1,5 2,299 72, ,5 2,259 76, ,0 1,5 2,259 71, ,5 2,224 77, ,0 1,5 2,224 71, ,5 2,193 78, ,0 1,5 2,193 70, ,5 2,164 79, ,0 1,5 2,164 70, ,5 2,139 80, ,0 1,5 2,139 70, ,5 2,116 81, ,0 1,5 2,116 69, ,5 2,095 82, ,0 1,5 2,095 69, ,5 2,077 83, ,0 1,5 2,077 68, ,5 2,060 84, ,0 1,5 2,060 68, ,5 2,045 86, ,0 1,5 2,045 68, ,5 2,031 87, ,0 1,5 2,031 67, ,5 2,019 88, ,0 1,5 2,019 67, ,5 2,008 89, ,0 1,5 2,008 67, ,5 1,998 91, ,0 1,5 1,998 66, ,5 1,988 92, ,0 1,5 1,988 66, ,5 1,980 93, ,0 1,5 1,980 66, ,5 1,972 95, ,0 1,5 1,972 65, ,5 1,966 96, ,0 1,5 1,966 65, ,5 1,959 98, ,0 1,5 1,959 65, ,5 1,954 99, ,0 1,5 1,954 64, ,5 1, , ,0 1,5 1,949 64, ,5 1, , ,0 1,5 1,944 64, ,5 1, , ,0 1,5 1,940 64, ,5 1, , ,0 1,5 1,936 63, ,5 1, , ,0 1,5 1,932 63, ,5 1, , ,0 1,5 1,929 63, ,5 1, , ,0 1,5 1,926 62,9 96

97 4. A növekedési üem válozása év pb (a) r (a) g (1) d év pb (a) r (a) g (2) d ,5 3,100 73, ,0 2,5 3,100 73, ,5 2,602 73, ,0 2,5 2,018 73, ,5 2,528 73, ,0 2,5 2,007 73, ,5 2,463 73, ,0 2,5 1,996 74, ,5 2,405 73, ,0 2,5 1,987 74, ,5 2,354 73, ,0 2,5 1,979 74, ,5 2,309 73, ,0 2,5 1,972 75, ,5 2,268 73, ,0 2,5 1,965 75, ,5 2,232 73, ,0 2,5 1,959 76, ,5 2,200 73, ,0 2,5 1,953 76, ,5 2,171 74, ,0 2,5 1,948 76, ,5 2,145 74, ,0 2,5 1,943 77, ,5 2,121 74, ,0 2,5 1,939 77, ,5 2,100 74, ,0 2,5 1,935 78, ,5 2,081 75, ,0 2,5 1,932 78, ,5 2,064 75, ,0 2,5 1,929 79, ,5 2,048 75, ,0 2,5 1,926 79, ,5 2,034 76, ,0 2,5 1,923 79, ,5 2,022 76, ,0 2,5 1,921 80, ,5 2,010 77, ,0 2,5 1,919 80, ,5 2,000 77, ,0 2,5 1,917 81, ,5 1,990 77, ,0 2,5 1,915 81, ,5 1,982 78, ,0 2,5 1,913 82, ,5 1,974 78, ,0 2,5 1,912 82, ,5 1,967 78, ,0 2,5 1,910 83, ,5 1,961 79, ,0 2,5 1,909 83, ,5 1,955 79, ,0 2,5 1,908 84, ,5 1,950 80, ,0 2,5 1,907 84, ,5 1,945 80, ,0 2,5 1,906 85, ,5 1,941 81, ,0 2,5 1,905 85,6 97

98 5. A növekedési üem válozása (foly.) év pb (a) r (a) g (3) d év pb (a) r (a) g (4) d ,5 3,100 73, ,0 2,5 3,100 73, ,5 3,213 72, ,0 2,5 2,010 73, ,5 3,177 72, ,0 2,5 1,963 73, ,5 3,145 71, ,0 2,5 1,921 74, ,5 3,117 71, ,0 2,5 1,883 74, ,5 3,091 70, ,0 2,5 1,849 75, ,5 3,069 70, ,0 2,5 1,819 75, ,5 3,049 70, ,0 2,5 1,791 76, ,5 3,031 69, ,0 2,5 1,766 76, ,5 3,015 69, ,0 2,5 1,744 77, ,5 3,001 69, ,0 2,5 1,724 77, ,5 2,988 68, ,0 2,5 1,705 78, ,5 2,976 68, ,0 2,5 1,689 79, ,5 2,966 68, ,0 2,5 1,674 79, ,5 2,957 67, ,0 2,5 1,660 80, ,5 2,948 67, ,0 2,5 1,647 81, ,5 2,941 67, ,0 2,5 1,636 81, ,5 2,934 66, ,0 2,5 1,626 82, ,5 2,928 66, ,0 2,5 1,617 83, ,5 2,923 66, ,0 2,5 1,608 83, ,5 2,918 66, ,0 2,5 1,600 84, ,5 2,914 65, ,0 2,5 1,593 85, ,5 2,910 65, ,0 2,5 1,587 86, ,5 2,906 65, ,0 2,5 1,581 87, ,5 2,903 65, ,0 2,5 1,576 87, ,5 2,900 64, ,0 2,5 1,571 88, ,5 2,897 64, ,0 2,5 1,566 89, ,5 2,895 64, ,0 2,5 1,562 90, ,5 2,893 64, ,0 2,5 1,559 91, ,5 2,891 63, ,0 2,5 1,555 91,9 98