Közgazdasági Szemle, LIII. évf., 2006. április (330 348. o.) SZILÁGYI KAALI Újraoszó fiskális poliika nyio gazdaságban A anulmány az expanzív fiskális poliika haásá vizsgálja egy kis, nyio gazdaság készekoros reálmodelljében. A kölségveési poliika a modellben újraoszja a forrásoka: kölekezõ jellegû (expanzív) az állami kölségveés akkor, ha fokozza a rediszribúció. Megmuaom, hogy ebben az eseben az újraeloszás károsuljainak és kedvezményezejeinek fogyaszási szerkezeére e valószerû felevések melle egy készekoros reálmodell számos, az irodalomban szokásosnak ekine megfigyelés (silizál ény) illuszrálására alkalmas. A modell nem kalibrál, mûködeése vázlaos példa, numerikus gyakorla bizonyos apaszalai jellemzõk hozzáveõleges, kvaliaív leírására, és nem ekinheõ valós gazdasághoz igazío szimulációnak. Úgy vélem azonban, hogy ebben az egyszerû, kezdeleges formájában is érdekes illuszráció lehe akár a közelmúlbeli hazai fejlemények érékeléséhez is. * Journal of Economic Lieraure (JEL) kód: E62, F4. A fiskális poliikáról szóló empirikus munkák álalában arra a kövekezeésre junak, hogy a kormányzai kölekezés meglódulása uán a gazdaság fellendül (a GDP és a foglalkozaás is emelkedik). Ez a megfigyelés egybecseng a reál üzlei ciklusok alapmodelljébõl levonhaó anulságokkal. Súrlódásmenes álalános egyensúlyi modellben azonban a fiskális expanzió más, konszenzusosnak ekinheõ kövekezményei min a fogyaszás és a reálbér emelkedése nem reprodukálhaók. A fogyaszás és a reálbér silizál ényekkel összecsengõ viselkedéséhez bonyolulabb, ármerevséggel és egyfaja fogyaszói rövidláással kiegészíe modellkerere van szükség. A nyio gazdaság szokásosan vizsgál válozóira az empirikus anulmányok jellemzõen a reálárfolyam felérékelõdésé és a külsõ egyensúly romlásá (az úgyneveze ikerdefici kialakulásá) muaják. 2 * Köszöneel arozom Horváh Áronnak, Pee Péernek, Valeninyi Ákosnak és a BCE makroökonómia anszék szemináriumán részvevõknek megjegyzéseikér és hasznos anácsaikér. A zár gazdaságbeli fiskális expanzióról lásd például Blanchard Peroi [2002], Faas Mihov [200], Gali Lopez-Salido Valles [2004]. A fiskális poliika empirikus vizsgálaai alapveõen kéféle módszerannal készülnek. Az egyik megközelíésben a vekor-auoregresszív modellben a fiskális válozók szokásosól (álagosól, rendszerûõl) elérõ, kiugró érékeikén idenifikálhaók a fiskális sokkok. Másfaja megközelíés jelen az úgyneveze narraív megközelíés, amikor a modellõl függelen udásunka használjuk fel a fiskális poliikai események azonosíására (eseanulmány-jellegû megközelíés). Ebben az eseben elõre kijelölheõk azok az idõszakok, amelyekben jelenõs válozás örén a kölségveési poliikában. A fõszövegben hivakozo silizál ények az elsõ megközelíésbõl kapo eredmények, a második módszerben nem rika a fiskális poliika kifejezeen nem keynesi haásainak kimuaása (lásd az expanzív haású fiskális konszolidációkról szóló erjedelmes irodalma, például Giavazzi Pagano [990], Peroi [999]). 2 A nyio gazdaságra vonakozó irodalom fõkén az úgyneveze ikerdefici-hipoézis eszeli, vagyis az, hogy okoz-e külsõ egyensúlyveszés a fiskális defici. Bár az errõl szóló irodalom sokféle eredmény mua be, és bár a kövekezeések széles skálán helyezkednek el, a szélsõ eseek viszonylag rikák. Lásd például ormandin [999], Khalid Guan [999], Kaufmann Scharler Winckler [2002], Kormendi Proopapadakis [2004]. Szilágyi Kaalin, Budapesi Corvinus Egyeem, makroökonómia anszék (kaalin.szilagyi@uni-corvinus.hu)
Újraoszó fiskális poliika nyio gazdaságban 33 Ezek a megfigyelések egybecsengenek a közelmúlbeli magyarországi apaszalaokkal: a fiskális expanzió i is a fogyaszás felfuásával, reálbér-emelkedéssel, reálfelérékelõdéssel és külsõ egyensúlyveszéssel jár. A hazai helyze érékeléséhez mindenképpen hozzáarozik azonban, hogy legalább háromféle fiskális impulzus ére közel egyszerre a gazdaságo:. álalános béremelés a közszférában, 2. a közvelen kormányzai megrendelések emelése (elsõsorban az auópálya-épíésben), illeve 3. a jóléi kiadások fokozása (ranszferkifizeések és adókedvezmények formájában). Az elsõ ké éel a klasszikus fiskális funkciók közül a közjószág-vásárlásnak felel meg, a makromodellekben ez az árupiacon megjelenõ közvelen kormányzai keresle. A jóléi rendszerválás vívmányai, a felsorolás harmadik éele pedig a fiskális funkciók másik kaegóriájába arozik: a jövedelmi újraeloszás célozza. Ebben a cikkben csak az uóbbi éel vizsgálom, vagyis a fokozódó állami újraeloszáskén érelmeze fiskális expanzió haásá. 3 A anulmány célja keõs. Egyrész az muaom meg, hogy a fiskális sokkok haása nagyon hasonló a valós reakciókhoz a gazdaság moneáris oldalának modellezése nélkül is. Ez az jeleni, hogy az vár eredmények az ármerevsége feléelezõ újkeynesi kerenél egyszerûbb, isza reálmodellben is megkaphaók. Másrész, a moneáris szekor mellõzésével árnyalhaó a jegybanki poliika szerepérõl szóló igen erõs prekoncepciókkal erhel gazdaságpoliikai diskurzus. A magyarországi helyze szemponjából lényeges eredmény lehe ugyanis az, ha beláhaó, hogy a valua reálfelérékelõdése a szigorú moneáris feléelek hiányában ponosabban: moneáris poliika nélkül, puszán a fiskális impulzus haására is bekövekezik. Az eredmények érékeléséhez hozzáarozik, hogy a modellbeli paraméerek nem ükrözik valamely valós gazdaság megfigyelheõ vagy a megfigyel saiszikákkal leginkább összhangban álló, becsül jellemzõi. A modell magyar gazdasághoz igazío kalibrálása egy késõbbi munka eredménye lehe. Így egyelõre csak annyi állíhaunk bizosan, hogy az elsõ kvaliaív eredmények igazolni lászanak az elõzees feléelezéseinke, és a modell egy késõbbi, számszerûsíe válozaa megerõsíhei a cikk moivációjá. A modell A kövekezõ részben végigkövejük a modell szereplõi és modellbeli viselkedésüke. Elsõkén a házarási szekorral ismerkedünk meg. A fiskális poliika modern elmélee arra épül, hogy az aggregál fogyaszói magaarás nemigen írhaó le a reprezenaív fogyaszó viselkedésével (Mankiw [2000], Gali [2004]), így a házarási szekor fiskális sokkokra ado válaszának vizsgálaára a heerogén fogyaszós modellek ûnnek alkalmasabbnak. Az egyik szokásos megoldás az együélõ nemzedékek modellkeree, amelyben a szereplõk egymás áfedõ, de különbözõ kezdõ- és végponú élepályájuk menén, így ermészeesen különbözõképpen opimalizálnak. A másik megoldás a reál üzlei ciklusok irodalmának klasszikus, végelen élepálya menén opimalizáló fogyaszója mellé egy kevésbé elõreláóan viselkedõ szereplõ bevonása, akinek (álalában implicie feléeleze hielkorláai mia) fogyaszása a folyó jövedelmé kövei. Az i ismereendõ modellben a második megoldás válaszjuk. 3 A makroökonómiai modelleknek még a (moiválalan, de legalábbis céljaiban, megfonolásaiban iszán exogén) közjószág-vásárlásnál is kevésbé ipikus elemzési émája a jövedelmi rediszribúció. Az újraeloszás modellezéséhez ugyanis a kanonikus, reprezenaív fogyaszós modellkeree fel kell adni, és nem ár valamiféle indoklás is fûzni ahhoz, hogy milyen ársadalompoliikai elképzelések húzódnak meg a jövedelmi ácsoporosíás mögö. Ebben az írásban erre nem érünk ki.
332 Szilágyi Kaalin Elõreekinõ (végelen idõhorizonon opimalizáló) házarások Az elõreekinõ házarások a reál üzlei ciklusokkal foglalkozó irodalom hagyományainak megfelelõen viselkednek: végelen idõhorizonon opimalizálnak, vagyis végelen idõhorizonon hoznak dönés fogyaszásukról, megakaríásukról (kövénykeresleükrõl), munka- és õkekínálaukról, ermészeesen mindké szekorra/ermékre vonakozóan. A házarás a kövekezõ hasznossági függvény maximalizálja: max E β U (c ), = ahol U(c ) = ν ln c + ( ν )ln( l ), l = l + l, (c ) γ (c ) γ c =. γ γ ( γ ) γ Vagyis a fogyaszó pillananyi hasznossága a fogyaszásáól és szabadidejéõl függ, élepálya-hasznossága pedig a különbözõ idõponbeli hasznok szubjekív diszkonfakorral (β) súlyozo összege. A hasznossági függvény a reál üzlei ciklusok irodalmában szokásos specifikáció, az úgyneveze konsans relaív kockázaeluasíással (CRRA) jellemezheõ függvényoszályba arozik. 4 A munkamennyiség a külkereskedelembe kerülõ (radable) és a külkereskedelembõl kimaradó (nonradable) szekorban ledolgozo munkaórák (l ) összege, így a szabadidõ az -re normalizál idõkere fennmaradó része. A fogyaszási index a radable (c ) és a nonradable (c ) fogyaszásból képze álag, Cobb Douglas-aggregáum. A fogyaszó kölségveési korlája: c + p c + k + k + b + + + + r = Π Φ (k k + ) + Π Φ (k k + ) + + w l + w l + h k + h k + ( δ )(k + k ) + + b. () Kéféle ermék van ehá, az egyik () egyben a rendszer ármércéje is, a külkereskedelembõl kimaradó, nonradable () ermék relaív ára p. A fogyaszó a kéféle ermék fogyaszásáról (c,c ), a kéféle szekorbeli õke- (k +,k + ) és munkakínálaáról (l ), valamin kövénykeresleérõl (b + ) dön. 5 (E felírásból az is kiderül, hogy a -ermék ν ( ν ) ] σ, amelyre 4 A CRRA hasznossági függvények álalános alakja: U (c ) = ( σ ) [c l ν ( l ) ( ν ) ] σ lim [c = ν ln c + ( ν )ln( l ). σ σ A függvényforma a kövekezõ, a fiskális sokkra ado válasz is meghaározó kövekezményekkel jár: ado munkakínála melle a fogyaszás elsõsorban az élepálya-jövedelem (vagyon) függvénye; ado munkakínála melle a fogyaszás növekedési üemé a kamaláb pályája haározza meg; a fogyaszó vagyona fonos szerepe jászik munkakínálaának megválaszásában; a munkakínála a kamaláb válozásáól függõen idõben is válozik; a munkakínála a reálbérõl és a reálbér jövõbeli alakulására irányuló fogyaszói várakozásól is függ. A reálbér ámenei válozása a fogyaszó munkakínálaának ineremporális helyeesíésére öszönzi. 5 A õke idõindexe az fejezi ki, hogy mûködeéséhez egy idõszakkal korábban be kell állíani, így k + a kövekezõ idõszakban ermelõõke. Hasonlóképpen, a nemzeközi vagyonállomány indexelése is az fejezi
Újraoszó fiskális poliika nyio gazdaságban 333 nemcsak fogyaszási, hanem õkejószág is mindké szekorban.) Az elõreekinõ házarás munkájáér (-ben mér) bér (w,w ), mûködee õkéjéér bérlei díja (h, h ) kap. A kölségveési korlából lászik, hogy a házarás a reprezenaív vállala ulajdonosa mindké szekorban, így megkapja a szolgálaó és az iparcikke gyáró szekor profi- já (Π,Π ) is. Az amorizáción (δk,δk ) felüli beruházás kiigazíási kölség erheli [Φ (k + k ),Φ (k + k )]. A kiigazíási kölsége megadó függvényrõl mindké szekorban felesszük, hogy Φ(0) = Φ (0) = 0 (vagyis a szokásos póló beruházás nem erheli öbblekölség, így a kiigazíási kölség nem válozaja meg az állandósul állapoo), illeve hogy Φ,Φ 0 (vagyis a kiigazíási kölség az amorizáción felüli beruházás poziív, konvex függvénye). Legyen a õkekiigazíás kölségfüggvénye: φ > 0, φ > 0. Φ = φ (k k + ) 2, 2 Φ = φ (k k + ) 2, 2 Végül, az elõreekinõ házarás összegû adó fize. A fogyaszó számára a bizonyalanságo a fiskális poliika hordozza, vagyis jövõbeli adófizeési köelezeségé szochaszikus folyamanak lája. A házarás dönései, viselkedésé az opimalizálási felada elsõrendû feléelei jellemzik. A fogyaszás ineremporális opimalizálása (Euler-egyenle): U c = β ( + r )E [U ], c + (2) = β ( + r )E. c c + A fogyaszás inraemporális opimalizálása (ermékek közöi megoszása): U c = p, U c (3) ( γ )c = p γc. Porfólióválaszási dönés (szochaszikus arbirázsfeléelek): ki, hogy a -edik idõszakban a kövekezõ periódus indulóállománya (b + ) haározódik meg. Ennek a jelenérmány (b éke szerepel a kölségveési korlá bal oldalán, míg a jobb oldalon az elõzõ idõszakról áhozo vagyonállo ). Az r kamaláb a -edik idõszakra juó kama. Így a -edik idõszak neó exporja: b + /( + r ) b.
334 Szilágyi Kaalin E U c + ( + r ) U = E c+ ( + h + δ ) + (Φ ) (k +2 k +) U c U + (Φ ) (k k c + ) = E U c + ( + h + δ ) + (Φ ) (k +2 k +) U + (Φ ) (k k c + ) (4) c c ( + h δ ) + φ + (k k +2 E ( + r ) = E c + c + + φ (k k + ) ) + = E c ( + h + δ ) + φ (k c + + φ (k k +2 + k ) ) +, (5) azaz a külföldi vagyoneszköz, illeve a ké hazai szekorban mûködõ fizikai õke szubjek ív diszkonfakorral β U c + súlyozo a feni egyenleekben -jószágban kifejeze U c várhaó hozama megegyezik. Munkakínálai dönés, a fogyaszó inraemporális opimalizálása: U U l l = w, = w, U c U c (6) ( ν )c νγ ( l l ) = w = w, azaz mivel a fogyaszó mindké szekorban ugyanazzal lehe öszönözni, ha a fogyaszó szabadon válaszha a szekorok közö (ökélees munkaerõ-mobiliás), akkor a reálbéreknek (-jószágban mérve) ki kell egyenlíõdniük. Rövidláó házarások A rövidláó házarások nem lépnek be sem a õke-, sem a munkapiacra (nem hoznak sem õke-, sem munkakínálai dönés), nincs felhalmozo vagyonuk, csak az állam álal számukra ácsoporosío ranszfereke kapják. (Õk ehá inakívak, akike úgy képzelünk el, min akik minimális szükségleüknek megfelelõ szociális elláásban részesülnek). Az újraeloszás haszonélvezõi ráadásul nem akaríanak meg, az ado idõszaki ranszferjövedelmüke eljesen elfogyaszják innen az elnevezésük. Felesszük ovábbá az is, hogy csak a külkereskedelmi forgalomba nem kerülõ () ermékeke fogyaszják. A rövidláó házarásokról (inakívakról) e feni kiköések megleheõsen szigorúak, és nyilvánvalóan eljesen valóságidegenek. A lényegi mondanivaló valójában az újraeloszás haásmechanizmusa nem válozna azonban akkor sem, ha a felevések lazábbak volnának. Valójában elég volna annyi felenni, hogy e házarások megakaríása kamaérzékelen, vagyis hogy fogyaszásuk idõzíése nem reagál a reálkamalábra. Az irodalomban szokásos megfogalmazásban: ineremporális dönéseikben valamiféle egy-
Újraoszó fiskális poliika nyio gazdaságban 335 szerû hüvelykujjszabály kövenek (például az, hogy jövedelmük ado hányadá minden idõszakban félreeszik). I a leheõ legegyszerûbb hüvelykujjszabály szerin viselkednek: minden azonnal elkölenek. A mögöes felevés lehe viselkedési (fogyaszói ürelmelenség) vagy inézményi (valamiféle likvidiási korlá). Lazíhaó az inakívak igen mechanikus viselkedésének leírása úgy is, hogy leheõségük nyílik arra, hogy beléphessenek a munkapiacra (a fogyaszáshoz hasonlóan: ineremporálisan rugalmalan munkakínálaal). émi bonyolíáson úl érdemi kvaliaív válozás ez sem hozna a modellbe, min ahogy az az álalánosíás sem, ha az inakívak valamekkora kezdei vagyon, illeve adósságo (külföldi pénzügyi eszköz vagy hazai fizikai õké) kapnak, és ennek megfelelõen folyó idõszaki kölségveési korlájuk õke (kama-) jövedelemmel, illeve örleszéssel egészül ki. Mindössze azon viselkedési jellemzõjük fonos a modell szemponjából, hogy valamilyen explicie nem éeleze okból folyó fogyaszásuk az ado idõszaki jövedelmüke kövei (vagy máskén: minden idõszakban külön kölségveési korlájuk van). Az inakívak fogyaszási szerkezeére e felevés is megleheõsen szélsõséges, és a mondanivaló szemponjából lazíhaó is. A kvaliaív eredményekhez annyi kell csak kiköni, hogy az elõreláó házarásoknál nagyobb arányban fogyaszanak külkereskedelembõl kimaradó ermékeke. Gondolhajuk például az, hogy kifejezeen célzo felhasználású ranszfereke kapnak, vagy hogy csak a szolgálaó szekoron kereszül fogyaszanak. Összefoglalva: a rövidláó házarások viselkedésé a kövekezõ egyszerû összefüggéssel írhajuk le: p c, = R, ahol c, a házarások fogyaszásá jelöli a nem külkereskedelem-képes ermékekbõl, a R pedig a nekik juao (-ermékben mér) állami ranszfereke. 6 Vállalaok A modellbeli vállalaok úgy válaszják meg a ermelési ényezõk iráni keresleüke a ökéleesen versenyzõ inpupiacokon, hogy profijuk az elérheõ legnagyobb legyen. Azaz a reprezenaív vállala mindké szekorban a szokásos feladao oldja meg: max Π = F (k ) h k w l, k max Π = p F (k ) h k w l, k ahol F(k, l) a szekorspecifikus ermelési függvényeke jelöli, amelyekrõl felesszük, hogy elsõ fokon homogének, vagyis: 6 A rövidláó házarások fogyaszása jól láhaóan áfogalmazhaó kormányzai fogyaszássá, és közgazdasági aralmá (exogeniásá) ekinve valójában így is érelmezheõ. Az i bemuao fiskális poliika megfeleleheõ egy olyan felírásnak, amelyben a kormányza feladaa bizonyos közjavak szolgálaása. Ebben az eseben az inakívak fogyaszása kormányzai vásárlás. A kéféle felírás csak abban különbözik, hogy az összfogyaszás a különbözõ magánszereplõk közö, vagy az állam és a magánszekor közö bonjuk-e meg. Az uóbbi eseben könnyebben érelmezheõ a hazai ermékek úlsúlya a fogyaszásban. A hazai ermékek felülreprezenálsága (home bias) a kormányzai kiadásokban sandard felevés a fiskális poliika nemzeközi haásainak vizsgálaakor.
336 Szilágyi Kaalin F α l α (k, ) = A k F α l α (k, ) = k azaz a szekorális ermelési függvények a ermelékenységben (A) és a ermelési ényezõk közöi helyeesíési rugalmasságban (α) különböznek. 7 A ökéleesen versenyzõ ermékpiac felevésébõl adódóan az egyensúlyi profi mindké szekorban zérus. Az elõreekinõ házarások kölségveési korlájának felírásból már kiderül: azzal a felevéssel élünk, hogy a házarások min cégulajdonosok hozzák meg az elõremuaó dönéseke, õk dönenek a beruházásról, és így õke erheli a õkekiigazíás kölsége is. A vállalaok csak inraemporálisan opimalizálnak, az ado idejû inpukeresleükrõl dönenek. A külkereskedelem-képes ermék gyárójának opimális õke- és munkakereslei dönése: F k = A α k α α l = h, (7) F l = A ( α )k α l α = w, (8) míg a nem külkereskedelem-képes ermék elõállíójának megfelelõ dönései: α l α p F k = p α k = h, (9) α p F l = p ( α )k l α = w. (0) Vagyis mindké szekorban a ökélees inpupiac mellei szokásos dönési szabály érvényes: a õke haárerméke megegyezik a (sajá ermékben mér) bérlei díjjal, a munka haárerméke pedig a (sajá ermékben mér) reálbérrel. Újraoszó kormányza A kormányzaról feleszem, hogy egyelen funkciója a jövedelmi újraeloszás, vagyis a ricardói házarásokól beszede ranszferek eljuaása a nem ricardói házarásokhoz. Az egyszerûség kedvéér az feléelezem, hogy az ado idõszaki ranszferek forrása az azonos idõszaki adóbevéel, vagyis a fokozo újraeloszás (ranszferemelés) azonnali adóemelés kíséri. Így a kormányza minden idõszakban kiegyensúlyozo kölségveés folya, nincs induló adóssága, és kölségveési korlája a kövekezõ: = R. () Ez a kényelmes egyszerûsíés valójában nem resrikív felevés; a végelen idõhorizonon opimalizáló gondolakör része, a ricardói ekvivalencia kövekezménye. 8 7 Az egyszerûség kedvéér a nem külkereskedelem-képes ermékek ermelékenységi együhaó -re normalizáljuk, míg a külkereskedelem-képes ermékek szekorának ermelékenységi együhaójá idõben állandónak feléelezzük. Ez gyakorlailag az jeleni, hogy a ermelékenységi együhaó csak az állandósul állapo beállíására fogjuk használni. 8 Mivel ebben a modellben csak a végelen idõhorizonon opimalizáló házarások fizenek adó, és a kivee adóeher egyösszegû, bizosan eljesül a ricardói ekvivalencia. Ez az jeleni, hogy az elõreekinõ házarás számára az adóeher idõzíése (a kormányzai kiadások finanszírozása) irreleváns, csak az adóeher jelenéréke számí. Ezér ekinhejük a legegyszerûbb finanszírozási szabály: a szigorúan kiegyensúlyozo kölségveés eseé.
Újraoszó fiskális poliika nyio gazdaságban 337 Az egyensúly A rendszer egyensúlyában a szereplõk ado árarányok melle opimális dönéseke hoznak, és az árarányok olyanok, hogy bizosíják az opimális dönések összhangjá, a piacok megiszulásá. Lássuk, mi jelen ez a gazdaság különbözõ piacain! Munkapiac. A munkapiac akkor van egyensúlyban, ha a reálbér összhango erem az implici módon ado munkakínálai (6) és munkakereslei (8) és (0) dönések közö, azaz a külkereskedelem-képes ermékek szekorában míg a másik szekorban ( ν )c α l α νγ ( l, (2) l ) = A ( α )k ( ν )c α l α νγ ( l. (3) l ) = p ( α )k Fizikai õke piaca. A fizikai õke bérlei piaca is akkor van egyensúlyban, ha a házarások õkekínálai és a vállalai szekor õkekereslei dönései összhangban vannak egymással. A házarási szekor kínálai dönése implici módon, hozamegyensúlyi feléelkén ado [(4) és (5)], egyensúlyban ennek összhangban kell lennie a vállalai szekor keresleével [(7) és (9)], azaz a szekorban c c E c + míg az szekorban ( + r ) = E c + ( + A α α k + l α + δ + φ (k k )) +2 +, (4) + φ (k k + ) α l α δ + φ (k k c )) c +2 + E ( + r. (5) ) = ( + p + α k + + E c+ c + φ (k k + ) + ermékpiacok. A nem külkereskedelem-képes ermékek piacán a folyó kibocsáás mindig megegyezik a folyó felhasználással, így az ermékpiacon 9 R y = F (k ) = c + c, = c +. (6) p A külkereskedelem-képes ermékek piacán a folyó kibocsáás a neó exporal b + + r b elérhe a folyó felhasználásól, így y = F (k ) = c + k + ( δ )k + Φ (k + k ) + + k ( δ )k + + Φ (k k + ) + b + b. (7) + r 9 A kibocsáás a jelölések egyszerûsíésére y-nal jelöljük, a felsõ index szokásosan a szekorra ual.
338 Szilágyi Kaalin emzeközi hielpiac. A kis, nyio gazdaság felevése hagyományosan az jeleni, hogy a nemzeközi vagyoneszközök kínálaá az ország számára exogén világpiaci kamaláb melle végelen rugalmasnak gondoljuk, így a hielpiaco egyszerûen az * r = r * feléellel írjuk le, ahol r a kis ország nemzeközi hielranzakcióinak kamaa, r a világpiaci (a vizsgál gazdaságól függelen) reálkamaláb. A kívülrõl ado reálkama felevése azonban nehezen kezelheõ dinamiká okoz, és módszerani problémáka is felve. Arról van szó ugyanis, hogy a modell hosszú ávú egyensúlya (állandósul állapoa) függ a kiinduló állapoól, egészen ponosan az ország kezdei külsõ vagyonállományáól. 0 Máskén fogalmazva: minden ámenei (lecsengõ), váralan exogén válozás arós haással lesz a modell endogén válozóira. Így a modell állandósul állapoa vélelen bolyongásszerûen válozik, vagyis: nincs a modellnek olyan hosszú ávú egyensúlyi ponja (pályája), amely arós vonzási közponkén mûködne. Az irodalomban sokféle kísérle szülee arra, hogy a sandard kis országos modell módosíásával megszûnjön a válozók beépíe vélelen bolyongása. 2 Az i alkalmazo megoldás a külsõ adósságól függõ kamaprémium, azaz: a kis ország számára releváns reálkamaláb a nemzeközi befekeõi (vagyon-) pozíciójáól függõen elszakadha az exogén világpiaci kamaól a kövekezõ összefüggés szerin: * r = r + p(b +,C A ), p () = ψ b +ψ 2 (b b + ) +ψ 3 (b + b ), ψ,ψ 2,ψ 3 > 0. (8) Vagyis az ország hielezõi a hosszú ávú külsõ vagyoni pozíció (b), az eõl való ado idõszaki elérés (b b + ), illeve a legfrissebb folyó fizeési mérleggel kapcsolaos hírek [CA = (b + b )] függvényében állapíják meg a kis ország specifikus kamaprémiumá (p ). 3 A kamaprémiumo megadó összefüggés szerin a kis ország számára releváns kamaláb három ényezõhaására szakadha el a világpiaciól.. A ψ b ag megengedi, hogy a hosszú ávú egyensúlyban (állandósul állapoban) is a világpiaciól elérõ kamaszin alakuljon ki. Az ország hosszú ávú vagyoni helyzeé a világálaghoz viszonyío ürelmelensége haározza meg: az álagosnál ürelmelenebb országnak az állandósul állapoban külsõ adóssága lesz, az álagosnál kiváróbb ország pedig hielezni fog. A kamaprémium-függvény elsõ agja az fejezi ki, hogy a hielezõk mekkora hosszú ávú prémiummal büneik az állandósul állapobeli hiány, illeve mekkora diszkonal jualmazzák az állandósul állapoban felhalmozo vagyon. 2. A ψ 2 (b b + ) ag az állandósul vagyoni helyzeõl való rövid ávú elérésre reagál. Ez a ag visszahúzza a rendszer az állandósul állapoba: ha az ország külsõ vagyoni pozíciója romlik az állandósul állapobelihez képes (adóssága nõ, vagy megakaríásai 0 Ha a világpiaci reálkamaláb (r * ) nagyobb, min a szubjekív diszkonráa (/β ), azaz a szokásos jelöléssel: ( + r * )β >, akkor a külföldi vagyon állománya minden haáron úl nõ. Ellenkezõ eseben fordíva: az ország külsõadóssága nõ a végelenségig. Az ilyesfaja dinamiká az ( + r * )β = felevéssel szokás kizárni. Módszerani szemponból ez azér baj, mer a szochaszikus differenciaegyenleeke megoldó eljárások csak ado, sacionárius pálya körül mûködnek. 2 A különbözõ módszerekrõl lásd Schmi-Grohe Uribe [2002] összefoglalójá. 3 A kamaprémium bevezeése mögö az információs aszimmeriának valamiféle (explicie nem éeleze) felevése húzódik meg. A nemzeközi hielezõk megfigyelheõ muaók (az ország külsõ vagyoni, illeve egyensúlyi helyzee) alapján próbálnak kövekezeni a hielek kockázaosságára. A különbözõ országok * kövényei ehá kockázaukban különböznek (nem ökélees helyeesíõk). Az r világkamalába a különbözõ országspecifikus kövényhozamok álagakén gondoljuk el. Az így specifikál kamaprémium valójában a hosszú ávon (állandósul állapoban) adós országra lehe érelmes, erre fogjuk használni.
Újraoszó fiskális poliika nyio gazdaságban 339 csökkennek), akkor a kamaprémium emelkedik. Így a megakaríás idõleges kilengései a kamaprémium válozása ellensúlyozza: az ámenei úlkölekezés eseén a hiel megdrágul, ami visszafogja a meglóduló fogyaszás. 3. A ψ 3 (b + b ) ag érelmében a befekeõk kockázai megíélése (a kamaprémium) a külsõ vagyoni pozíció válozásakor is módosul, vagyis a nemzeközi hielezõk hozamköveelményei a folyó fizeési mérleggel kapcsolaos hírekre is reagálnak. A folyó fizeési mérleg romlása, egyenlegének csökkenése növekvõ kamaprémiumo von maga uán. Ez a ag a õkekiigazíási kölséggel analóg módon lelassíja a külsõ alkalmazkodás. A gazdaság kilenc endogén válozójának (c,c,k +,k +,b +, p,r ) viselkedésé az eddigi megfonolások alapján egy kilencegyenlees differenciaegyenle-rendszer írja le. A rendszer megoldó algorimusnak megfelelõen az egyenleeke ké ípusra oszom: a várakozásos egyenleek aralmazzák az endogén válozók jövõbeli vár érékei is, míg a nem várakozásos egyenleekben minden válozónak csak ado idõszaki és késlelee érékei szerepelnek. 4 Várakozásos egyenleek: a fogyaszó ineremporális opimalizálása (fogyaszásidõzíési dönése) nyomán elõálló (2) Euler-egyenle, illeve a szochaszikus arbirázsfeléelbe helyeesíe õkekereslei dönés, a õkepiaci egyensúly (4) egyenlee a szekorban, illeve a szochaszikus arbirázsfeléelbe helyeesíe õkekereslei dönés az szekorban [(5) egyenle]. Várakozás nélküli egyenleek: a fogyaszó inraemporális fogyaszásmegoszásá leíró (3) egyenle, a munkapiaci egyensúlynak megfelelõ (2) egyenle a szekorban, a munkapiaci egyensúlynak megfelelõ (3) egyenle az szekorban, a ermékpiaci egyensúly megadó (7) egyenle a szekorban, a ermékpiaci egyensúly megadó (6) egyenle az szekorban, illeve a hielkínálai (kamaprémium-) összefüggés megadó (8) egyenle. Ezzel a rendszerrel kéféle elemzés végezheõ: egyrész egyfaja komparaív saika a rendszer állandósul állapoának meghaározásával, az állandósul állapo jellemzésével. Ez az elemzés felfoghajuk úgy, hogy egy arós fiskális sokk (hosszú ávú) haásá vizsgáljuk. Másrész elvégezheõ a rendszer fiskális sokkokhoz való dinamikus alkalmazkodásának elemzése a feni szochaszikus differenciaegyenleek alapján. Ez az elemzés egy ámenei (perziszens, de lecsengõ) sokk haásvizsgálaá jeleni. Kezdjük az elsõvel! Az állandósul állapo és a arós fiskális sokk haása Szokásosan (a zár gazdaság reál üzlei ciklus modelljéhez hasonlóan) az Euler-egyenle rögzíi a reálkamaláb hosszú ávú egyensúlyá, a (2) alapján: 5 r =, β 4 Az egyenleek parícionálására valójában a szochaszikus differenciaegyenle-rendszer megoldó, úgyneveze Uhlig-algorimus használhaósága mia van szükség. Az Uhlig-algorimusról lásd Horváh [2005]. 5 Az idõindex nélküli válozók az állandósul állapobeli érékekre ualnak.
340 Szilágyi Kaalin azaz a reálkamaláb hosszú ávú egyensúlya az elõreekinõ házarás idõpreferenciájá (ürelmelenségé) ükrözi. Ebbõl megkaphaó a külsõ vagyon állandósul állapobeli éréke: * r r b =, ψ vagyis az ország állandósul külsõ vagyoni helyzeé a világálaghoz viszonyío idõpreferenciája haározza meg: az álagosnál ürelmelenebb országok eladósodnak, az álagosnál ürelmesebbek pedig a ürelmelenekkel szembeni köveeléseke halmoznak fel. r Az állandósul állapoban minden ország neó exporja b nagyságú, vagyis a r + b ürelmeleneknek hosszú ávon külkereskedelmi öbblee kell kiermelniük, a ürelmesek pedig megengedheik maguka a hosszú ávú hiány. A õkepiaci arbirázsfeléelek az állandósul állapoban a vállalaok õkekereslei dönésének megfelelõ összefüggésekké egyszerûsödnek. 6 Ezekbõl a A α k α l α k = r + δ = r + δ α κ = l, A α összefüggés meghaározza a szekorbeli õke/munka arány (κ ), amelynek ismereében a szekorbeli reálbér is megkaphaó. Mivel hosszú ávon a ermelési ényezõk jövedelme a szekorok közö kiegyenlíõdik, a feniek alapján ado az szekorbeli õke és munka haárerméke is. Az szekorbeli õke/munka arány és a ké szekor relaív ára a kövekezõ kéegyenlees rendszerbõl adódik: pα k α l α = r + δ κ = k = r + δ α, l pα p( α )k α l α = w κ = w α. ( α ) p Az uóbbi ké egyenlebõl megkaphaó a nem külkereskedelem-képes szekorbeli õke/ munka arány (κ ), valamin a ké szekorbeli ermék relaív ára (p). ehá a kínálai oldal a zár gazdaságos modellválozahoz hasonlóan meghaározza a nagy arányoka : az egy foglalkozaora veíe õkeállomány, kibocsáás és beruházás mindké szekorban, illeve a ermékek relaív árá, a reálárfolyamo (p). 7 A fogyaszói probléma megoldása (azaz a munkakínála meghaározása) beskálázza a rendszer, vagyis abszolú számokká alakíja az arányoka. Vegyük észre az is, hogy a fogyaszói idõpreferencia és a kínálai oldal (echnológiai jellemzõk) meghaározzák a nemzei megakaríás nagyságá! A fiskális poliika (i: az újraeloszás aránya) hosszú ávon csak a különbözõ szereplõk fogyaszásának arányá állíja be. Az állandósul állapobeli állami újraeloszás exogén válozó. Legyen a ranszferkiadások (egyben az egyösszegû adók) hosszú ávú GDP-arányos éréke állandó, azaz 6 Idézzük fel, hogy az állandósul állapoban nincs kiigazíási kölség sem! 7 A reálárfolyam a kéermékes reálmodellben iszán a kínálai oldalon múlik, az úgyneveze egyensúlyi reálárfolyam a feni egyenleek érelmében a ké szekorbeli õkeinenziásban és ermelékenységben muakozó különbségek alapján (a Balassa Samuelson-elmélebeli érvelésnek megfelelõen) haározódik meg (lásd Obsfeld Rogoff [996] 4. fejezeé).
Újraoszó fiskális poliika nyio gazdaságban 34 * R R = y + py, ahol R * az állami újraeloszás GDP-arányos éréke. A fiskális sokko a modellben R * exogén válozása jeleni, azaz az újraeloszás arányának módosulása. A fogyaszási és munkamennyiségek (c,c,l,l ) meghaározásához a maradék összefüggéseke használjuk fel. A ké ermékpiaci egyensúlyfeléel, a fogyaszás ermékek közöi megoszásának inraemporális opimumfeléele, valamin az implici munkakínálai összefüggés egy négy függelen egyenlebõl álló rendszer haároz meg a maradék négy ismerelenben. A kövekezõ anulságok rejlenek a viszonylag bonyolul képleek mögö. 8 Az állami újraeloszás arós fokozása (az állandósul állapobeli GDP-arányos ranszferkiadások emelkedése) az elõreekinõ házarásoka fogyaszásuk visszafogására ösz c c önzi R < 0, * R < 0 *. Ennek az oka a hosszú ávú negaív vagyonhaás, amely a ranszferkiadások (ricardói) finanszírozásából adódik. Mivel a ké szekorbeli kibocsáás relaív ára hosszú ávon függelen a fiskális poliikáól, a házarások hosszú ávon ugyanolyan arányban csökkeni mindké ermék fogyaszásá. Az elõreekinõ fogyaszó inraemporális opimalizálásából, implici munkakínálai dönésébõl láhaó, hogy (a kínálai oldal álal) ado reálbér melle a szabadidõ iráni keresle az aggregál fogyaszással együ csökken. Vagyis, a negaív vagyonhaás mia l l a munkakínála hosszú ávon mindké szekorban nõ, R * R > 0 *. Mivel az árarányok hosszú ávon adoak, a kereslei szerkeze válozásának együ kell járnia a ermelés szekorális arányainak árendezõdésével. Vagyis, a munkakínála növekedése különbözõképpen érini a ké szekor: a nem külkereskedelem-képes ermékek iráni relaív keresle emelkedése mia a munkafelhasználás nagyobb arányban nõ a l l szolgálaó szekorban > Ennek az az oka, hogy ámeneileg (az új állandósul állapo eléréséig) az összkiadások arányának elolódása mia a relaíve szûkös R * R. * ermék ára nõ, így a munka haárerméke ámeneileg magasabb lesz az szekorban. Így az új egyensúlyi állapo eléréséig a szekorális reálbér-különbségek mia ceeris paribus a szekorbeli foglalkozaás csökken, az szekorbeli nõ. Az új egyensúlyi helyzeben a reálbérek kiegyenlíõdnek, így a munkakínála válozása egyedül a arós vagyonhaás ükrözi. Mivel hosszú ávon a õke/munka arány mindké szekorban a fiskális poliikáól függelenül ado, a õkefelhalmozás dinamikája a munkaerõ alkalmazkodásá kövei. Ez az jeleni, hogy a arós fiskális expanzió ámeneileg magasabb beruházási akiviás okoz, és arósan magasabb õkeállományhoz veze mindké szekorban k k > 0, > 0, κ = κ = 0. * * * * R R R R 8 Megjegyzendõ, hogy az eredmények ermészeesen paraméerfüggõk, vagyis elképzelheõ (volna) a megado együhaóknak, érzékenységi paraméereknek olyan együállása is, amely kvaliaíve más kövekezeésekhez vezene. A felhasznál (nem kalibrál) paraméereke és a modell állandósul állapoá a Függelék adja meg.
342 Szilágyi Kaalin A feniek alapján a kibocsáás a magasabb inpufelhasználás kövekezében mindké szekorban arósan nõ, azaz y > 0, y > 0. Érdemes megfigyelni, hogy a modell * * R R ben a fiskális expanzió konjunkurális haásá a kínálai oldal magyarázza: a magasabb foglalkozaás mia nõ a kibocsáás. Így a kölségveési poliika haásossága a munkakínála rugalmasságán, az élepálya-jövedelemre való érzékenységén múlik. Ha a munkakínála nem reagál a rendelkezésre álló élepálya-jövedelem csökkenésére, akkor nincs fellendülés. A külsõ vagyonpozícióra és egyensúlyra hosszú ávon nincs haással a kölségveési poliika, a felevések szerin az ország külsõ vagyoni (és az ezzel összhangban álló egyen b CA súlyi) helyzeé a világálaghoz viszonyío ürelmelensége rögzíi R * = R * = 0. A sokkhoz való alkalmazkodás folyamaa az ámenei sokk dinamikus haásai Ebben a fejezeben az ámenei fiskális sokkhoz való alkalmazkodás vizsgáljuk, vagyis az, hogy a jövedelmi újraeloszás arányának ideiglenes, rövid ávú fokozása milyen haással van a modell endogén válozóira. 9 Ehhez a gazdaság viselkedésé leíró egyenleek kiegészülnek a rendszer meghajó exogén válozó pályájá megadó egyenleel. Legyen a sokkválozó mozgása a kövekezõ: * * R + = ρr + ε +, 0 < ρ <, vagyis a GDP-hez viszonyío ranszferkiadás elsõrendû auoregresszív folyamao köve, a sokk arósságá a ρ paraméer jellemzi. A modell rekurzív formája egy márixegyenlerendszerkén adódik, ez a MALAB programcsomag Uhlig-algorimusa oldja meg. A megoldás elemzésének alkalmas eszköze az impulzus válasz-függvények vizsgálaa, ezek segíségével reprodukáljuk a örénee. Lássuk, hogyan reagál a gazdaság a sokkválozó (állandósul állapoáól ve) egyszázalékos, ámenei kilengésére! Az állam megemeli a ranszfereke (F.a ábra: R * ), ami a kedvezményezeek azonnal elkölenek ermékekre (F.b ábra: c, ). Az elõreekinõ házarások érzékelik neó élepálya-jövedelmük csökkenésé, így visszafogják fogyaszási kiadásaika mind a -ermékekbõl (F.c ábra: c ), mind az ermékekbõl (F.d ábra: c ). A kereslei sokk poziívan érini ehá a külkereskedelemõl elzár szekor (F.e ábra: c, + c, vö. F.c ábra), így az összes fogyaszási kiadás szerkezeének módosulása mia a relaíve szûkössé vál ermék megdrágul (F.f ábra: p). A fogyaszási kiadások visszafogása az inraemporális fogyaszás/szabadidõ helyeesíésnek megfelelõen az jeleni, hogy az elõreekinõ házarások fokozzák az összes munkakínálauka (F2.a ábra: l), de a munkakínála növekedése különbözõképpen érini a ké szekor: a nem külkereskedelem-képes szekor relaív árának emelkedése mia a munka haárerméke magasabb 9 A fiskális impulzusnak azér kell ámeneinek (lecsengõnek) lennie, mer a cikkben alkalmazandó, nemlineáris szochaszikus differenciaegyenle-rendszer megoldó eljárás csak ado (sabil) állandósul állapo körüli közelíésre érvényes. Mivel a arós sokk megválozaja a rendszer állandósul állapoá, az állandósul állapo körüli (loglineáris) közelíés (és így az arra épülõ Uhlig-algorimus) nem végezheõ el.
Újraoszó fiskális poliika nyio gazdaságban 343 a szolgálaószekorban, így oda áramlik a munkaerõ (F2.b ábra: l ), míg a szekorban a relaíve kevésbé vonzó reálbérek mia csökken a foglalkozaás (F2.c ábra: l ). A foglalkozaás szekorok közöi árendezõdése addig ar, amíg a reálbérek kiegyenlíõdnek. A õke az elsõ idõszakban ado (predeerminál), így a munkaerõvel ellenében nem vál azonnal a szekorok közö. A õkealkalmazkodás csak a sokk uáni idõszakban kezdõdik. A nem külkereskedelem-képes szekorba áramlo öbblemunka relaíve szûkössé ee a õké, így o (az állandósul állaponak megfelelõ amorizáción úl) õkefelhalmozásra (õkeácsoporosíásra) van szükség (F2.d ábra: k ). A szekorban a õkealkalmazkodás fordíva van: a munkaerõhöz hasonlóan a õkeállomány is a másik szekorba áramlik (F2.e ábra: k ). Az összes õkefelhasználás kezdeben a megugró összmunka-felhasználás kövei, késõbb a magasabb amorizáció állománycsökkenõ haása dominál (F2.f ábra: k). Alkalmazkodási kölség nélkül a õkemozgás azonnal helyreállíaná az állandósul állapobeli õke/munka arány, a kölségek a folyamao elnyújják. Az egyes szekorokban a kibocsáás a ermelési ényezõk felhasználásának dinamikájá ükrözi: a szekorban csökken (F3.a ábra: y ), míg az szekorban bõvül a ermelés (F3.b ábra: y ). A külkereskedelembõl kimaradó szekor kibocsáása -ermékben mérve még erõeljesebben emelkedik. A ké szekorbeli oupu -ermékben mér összege, a GDP az összességében növekvõ munkakínálaal összhangban szinén emelkedik (F3.c ábra: y). A szekorban a munkaerõ azonnali, míg a õke késlelee ááramlása relaíve szûkössé eszi a munkainpuo, így nõ a reálbér. A szolgálaószekorban a sajá ermékben mér reálbér ermészeesen (a szekorbeli fejlemények ükörképekén, az elõzõ érvelés megfordíásakén) csökken, de az szekor relaív árának emelkedése kiegyenlíi a reálbér a ké szekor közö (F3.d ábra: w -ermékben mér reálbér). A külsõ egyensúly a ermékpiac haározza meg (a külkereskedelemõl elzár szekorban a folyó kibocsáás mindig megegyezik a felhasználással). A külkereskedelemben rész vevõ szekorban a kibocsáás az eláramló munka mia csökken. Felhasználási oldalon az elõreekinõ házarások fogyaszása az élepálya-jövedelem csökkenése mia esik, bár a fogyaszás simíására való örekvés mia a visszaesés ompío. A beruházás elsõsorban az szekorbeli megnövekede õkeigény mia megnõ. Összességében a külsõ vagyon a sokk idõponjában csökken, a külsõ adósság nõ (F3.e ábra: b). A külsõ egyensúly elnyújo alkalmazkodásában szerepe jászik a feléeleze kamaprémium-összefüggés. A külsõ vagyon csökkenése emeli a kamaprémiumo, sõ, a reálkamaláb nemcsak az egyszeri ikerdefici mia emelkedik, hanem a legfrissebb folyó fizeési mérleggel kapcsolaos hírek mia is (F3.f ábra: r). A reálkamaláb emelkedése felerõsíi az ineremporális öszönzõke: a jelenbeli fogyaszás elhalaszására, a fogyaszási pálya megbillenésére (consumpion iling) és a munkakínála fokozására öszönzi az elõreekinõ házarásoka. Ezzel a sokk haása még ovább nyúlik. Végül, a fiskális sokk sacionárius (lecsengõ) jellege mia minden visszaáll. A fogyaszási pálya mindké szekorban a kamaláb pályája álal vezérelve ju vissza a kiinduló egyensúlyba. A õke alkalmazkodási idõszak alai pályája huplis (hump-shaped), mivel a kezdei beruházási boomo a magasabb amorizáció lassan állíja vissza. A neó expornak a kezdei külsõ egyensúlyveszés korrigálandó az alkalmazkodási idõszak ala arós öbbleeke kell muania.
344 Szilágyi Kaalin Záró gondolaok A bemuao srukúra váza a legegyszerûbb, ankönyvi készekoros reálmodell (lásd Obsfeld Rogoff [996] 4. fejezeé). Az alapmodell kisebb bonyolíásai a kövekezõ megfonolások indokolák. A fiskális expanzió haásá rögzíõ megfigyelések közül a súrlódásmenes reálmodellel (alapmodellel) csak a foglalkozaásra és GDP-re gyakorol haás reprodukálhaó. (Az ok a feniekben is hivakozo negaív vagyonhaás, amely öszönzi az elõreekinõ házarások munkakínálaá.) A rövidláó házarások szerepeleése hozza összhangba a fogyaszás az empirikus anulságokkal. Õk a modellbe a leheõ legegyszerûbben kerülnek bele: a fiskális expanzió definíciószerûen fogyaszásuk emelkedésé jeleni. A õkekiigazíási kölségre a külsõ alkalmazkodás elnyújásán úl azér van szükség, hogy a modellbeli reálbér-alakulás megfelelessük a silizál énynek. A munkaerõ azonnali és a õkeállomány hosszan elnyújo alkalmazkodása mia válik ugyanis arósan szûkössé a munka min ermelési ényezõ a fiskális sokk szemponjából veszes szekorban, ezér apaszalhaó a külkereskedelemben rész vevõ szekorban viszonylag hosszan aró reálbér-emelkedés. 20 Mivel a reálbér szekorok közöi kiegyenlíõdésé a relaív ár mozgása állíja be, a reálbér pályájának elnyújása okozza a szekorális relaív ár arós emelkedésé, vagyis a öbb periódusig aró reálfelérékelõdés. A kamaprémium-összefüggés részben gyakorlai, megoldhaósági szempon vezérli: a sacionariás bizosíása. A cikkben szereplõ kamaprémium-függvény valamivel bonyolulabb a prakikusan szükségesnél, a büneõkama i nemcsak az állandósul állapobelinél nagyobb külsõ adósságér jár, hanem a külsõ vagyonpozíció ado idõszaki romlásáér, a folyó mérleg hiányáér is. Ez a válozaás az jeleni, hogy a sokk miai megugrásá köveõen monoon csökkenõ reálkamapálya összefér a külsõ adósság nem monoon pályájával is. Vagyis, elképzelheõ, hogy a reálkamaláb akkor is a fogyaszási pálya álal ado sima, monoon pályá írja le, ha a külsõ adósság eleine nõ, késõbb csökken, elég, ha a külsõ adósság növekvõ idõszakában a folyó fizeési mérleg hiánya egyre csökken (vagy máskén: az adósság csökkenõ üemben emelkedik). Ez azér hasznos, mer e nélkül a folyó mérleg csak a sokk idõponjában muana hiány, és az alkalmazkodási periódus ala végig poziív volna a neó expor, és csökkenne a külsõ adósság. Elmélei szemponból arra az eredményre juounk, hogy ezekkel a kisebb módosíásokkal kiegészíve a modell alkalmasnak bizonyul a anulmány elején vázol silizál ények bemuaására. Végül, a anulmány érdekes anulsággal szolgál a fiskális poliika reálárfolyamra, illeve külsõ egyensúlyra gyakorol haásáról. Vegyük észre, hogy modellünkben a reálfelérékelõdés és a külsõ egyensúlyveszés iszán reáljelenség. Ez az eredmény a közelmúlbeli hazai fejlemények érelmezése is lehe: a fiskális poliika önmagában, moneáris szigor nélkül is kiválhaja a megfigyel jelenségeke. Meg kell jegyeznünk ovábbá az 20 A moneáris szekor és ármerevségeke is aralmazó újabb modellekben a fogyaszás és a reálbér silizál ényekkel összecsengõ viselkedésének reprodukálásához az i bemuaonál bonyolulabb mechanizmus szükséges. Elõször is, ragadós árakkal elérheõ az, hogy a reálbér növekvõ foglalkozaás melle és a apaszalaoknak megfelelõen emelkedjen az expanzív fiskális sokk haására. A merev árak eseén ugyanis a vállalaok egy része nem igazíha ára a bõvülõ keresle haására, õk mennyiségi alkalmazkodás folyanak, fokozzák a kibocsáás, így munkakeresleüke. Ez magasabb nominálbérhez (csökkenõ árréshez) veze, ami semlegesíhei a haárermék csökkenésének haásá. A magasabb reálbér és foglalkozaás növeli a folyó munkajövedelme. Másodszor, a rövidláó házarások viselkedése is összeeebb az i éelezenél: õk a mindenkori folyó bérjövedelmüke fogyaszják el. Minél erõsebb az aggregál fogyaszás és a folyó bérjövedelem kapcsolaa (minél nagyobb a rövidláó házarások aránya), annál inkább visszacsempészõdik a keynesi muliplikáorhaás. Az ármerevség és a folyó bérjövedelemõl függõ fogyaszás ehá együ szükségesek a prociklikus fogyaszás reprodukálásához.
Újraoszó fiskális poliika nyio gazdaságban 345 is, hogy a soka kárhozao reálfelérékelõdés ebben a modellben nem jár együ a nemzeközi piacokról való kiárazódással ( árverseny-képességi veszeséggel ), hiszen a külkereskedelem-képes jószág ára az irodalomban szokásos felevésnek megfelelõen kiegyenlíõdik (eljesül az egységes ár elve). Ez azonban nem jeleni az, hogy a hazai ermelõk ne panaszkodnának a kölségalapú versenyképességük romlása mia: a bérek megugrása ugyanis éppen az jeleni, hogy válozalan oupuár melle reálkölségeik emelkednek. Hivakozások BLACHARD, O. J. PEROI, R. [2002]: An empirical characerizaion of he dynamic effecs of changes in governmen spending and axes on oupu. Quarerly Journal of Economics, Vol. 7. o. 4. FAAS, A. MIHOV, I. [200]: he effecs of fiscal policy on consumpion and employmen: heory and evidence. CEPR Discussion Paper Series, o. 2760. GALI, J. [2004]: Modern perspecives on sabilizaion policies. Keynoe lecure given a CESifo Workshop, Velence, július. Késõbb megjelen: CESifo Economic Sudies, 2005, Vol. 5. o. 4. 587 599. o. GALI, J. LOPEZ-SALIDO, J. D. VALLES, J. [2004]: Undersanding he effecs of governmen spending on consumpion. European Cenral Bank Working Paper Series, o. 339. GIAVAZZI, F. PAGAO, M. [990]: Can severe fiscal adjusmens be expansionary? ales of wo small European counries. BER Macroeconomic Annual, Vol. 5., MI Press, Cambridge, Massachuses. HORVÁH ÁRO [2005]: emlineáris szochaszikus differenciaegyenleek megoldása Uhlig-algorimussal. Közgazdasági Szemle, 3. sz. KAUFMA, S. SCHARLER, J. WICKLER, G. [2002]: he Ausrian curren accoun defici: Driven by win defici or by ineremporal expendiure allocaion? Empirical Economics, Vol. 27. 529 542. o. KHALID, A. M. GUA,. W. [999]: Causaliy ess of budge and curren accoun deficis: Crosscounry comparisons. Empirical Economics, Vol. 24. 389 402. o. KORMEDI, R. G. PROOPAPADAKIS, A. [2004]: Budge deficis, curren accoun deficis and ineeres raes: sysemaic evidence on Ricardian equivalence. Economics Working Paper Archive (EconWPA), Macroeconomics series o. 040300. MAKIW,. G. [2000]: he savers-spenders heory of fiscal policy. BER Working Paper, o. 757. ORMADI, M. [999]: Budge defici persisence and he win defici hypohesis. Journal of Inernaional Economics, Vol. 49. 7 93. o. OBSFELD, M. ROGOFF, K. [996]: Foundaions of inernaional economics. MI Press, Cambridge, Massachuses. PEROI, R. [999]: Fiscal policy in good imes and bad. Quarerly Journal of Economics, Vol. 4. o. 4. SCHMI-GROHE, S. URIBE, M. [2002]: Closing small open economy models. BER Working Papers, 9270.
346 Szilágyi Kaalin Függelék Paraméerérékek és az állandósul állapo A felhasznál paraméerek a kövekezõk: α /3 φ 00 α /4 φ 00 A ψ 2 δ 0,5 ψ 2 5 β 0,9 ψ 3 30 * r 0,042 R * 0,3 v 0,3 ρ 0,9 γ 0,5 Az állandósul állapo a feni paraméerek melle: r = / β = 0, * b = (r r)/ψ = 0,0347 κ = r + δ α =,4424 A α w = ( α )A (κ ) α = 0,7532 α α w α α p = =,042 r + δ α α α κ = w = 0,966 ( α ) p δκ νwγ ( γ ) pνw νwγ rb + ( ν ) ( ν ) ( ν ) + r ( R)(κ ) α ( γ ) pνw + l ( ν ) = = 0,762 R A (κ ) α ( γ ) pνw p ( ν ) δκ A (κ ) α νwγ δκ ( R)(κ ) α + ( γ ) pνw ( ν ) ( ν ) l = ( γ ) pνw + l R A (κ ) α ( γ ) pνw ( ν ) p ( ν ) = 0,226 ( R)(κ ) α ( γ ) pνw + ( ν )
Újraoszó fiskális poliika nyio gazdaságban 347 c = νwγ ( l l ) = 0,0965 ( ν ) c = ( γ ) c = 0,095 γp k = κ l = 0,2542 k = κ l = 0,274 y = A (k ) α (l ) α = 0,99 y = (k ) α (l ) α = 0,2239 y = y + py = 0,4262 c = c + pc = 0,929 Impulzus válasz-függvények F. ábra a) R * fiskális sokk b) c, ranszferfogyaszás,0,0 0,5 0,5 0,0 0,0 0 20 40 60 80 0 20 40 60 80 0,0 c) c -fogyaszás 0,5 d) c ricardói -fogyaszás 0, 0,0 0,2 0,5 0 20 40 60 80 e) c, + c összes -fogyaszás,0 0,5 0 20 40 60 80 f) p reálárfolyam 0,5 0,0 0,0 0,5 0 20 40 60 80 0 20 40 60 80
348 Újraoszó fiskális poliika nyio gazdaságban F2. ábra a) l összmunka b) l -munka 0,4 0,2 0 0,0 0 20 40 60 80 0 20 40 60 80 c) l -munka d) k -õke 0,2 0,2 0,0 0, 0,2 0,0 0 20 40 60 80 0 20 40 60 80 e) k -õke f) k összõke 0,00 0,05 0,02 0,00 0,04 0,05 0 20 40 60 80 0 20 40 60 80 F3. ábra a) y -kibocsáás b) y -kibocsáás 0,00,0 0,05 0,5 0,0 0,0 0 20 40 60 80 0 20 40 60 80 c) y GDP d) w reálbér 0,5 0,05 0,0 0,00 0,5 0,05 0 20 40 60 80 0 20 40 60 80 e) b külföldi vagyon f) r reálkama 0,00 0,02 0,02 0,0 0,04 0,00 0 20 40 60 80 0 20 40 60 80