STATISZTIKAI SZEMLE A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL FOLYÓIRATA SZERKESZTŐBIZOTTSÁG:

STATISZTIKAI SZEMLE A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL FOLYÓIRATA SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: DR. BELYÓ PÁL, ÉLTETŐ ÖDÖN, DR. HARCSA ISTVÁN, DR. HUNYADI LÁSZLÓ (főszerkesző), DR. HÜTTL ANTÓNIA, DR. KŐRÖSI GÁBOR, DR. MÁTYÁS LÁSZLÓ, DR. MELLÁR TAMÁS (a Szerkeszőbizoság elnöke), NYITRAI FERENCNÉ DR., OROS IVÁN, DR. RAPPAI GÁBOR, DR. SIPOS BÉLA, DR. SZILÁGYI GYÖRGY, TÓTH ISTVÁN GYÖRGY, DR. VITA LÁSZLÓ, DR. VUKOVICH GABRIELLA 79. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 001. JÚLIUS

E SZÁM SZERZŐI: Herman Sándor, a Pécsi Tudományegyeem anszékvezeő docense; Dr. Jeney Andrásné, a KSH Levélár igazgaója; Lénár Imre, a Pécsi Tudományegyeem PhD-hallgaója; Dr. Mellár Tamás kandidáus, a Közponi Saiszikai Hivaal elnöke; Mihályffy László, a KSH főanácsosa; Rappai Gábor, a Pécsi Tudományegyeem docense; Dr. Sik Endre kandidáus, a KSH főanácsadója, a TÁRKI kuaásvezeője; Szép Kaalin, a KSH főanácsosa; Dr. Szilágyi György, a közgazdaságudomány dokora, a Magyar Saiszikai Társaság iszelebeli elnöke. * Hajnal Béla kandidáus, a KSH Szabolcs-Szamár-Bereg Megyei Igazgaóság igazgaója; Koosz Balázs, a Budapesi Közgazdaságudományi és Államigazgaási Egyeem PhD-hallgaója; Lakaos Judi, a KSH főoszályvezeője; Nádudvari Zolán, a KSH főanácsosa; Oravecz Bearix, a Budapesi Közgazdaságudományi és Államigazgaási Egyeem PhD-hallgaója. ISSN 0039 0690 Megjelenik havona egyszer Főszerkesző: dr. Hunyadi László Oszályvezeő: Dobokayné Szabó Orsolya Kiadja: a Közponi Saiszikai Hivaal A kiadásér felel: dr. Mellár Tamás 34 Akadémiai Nyomda Maronvásár, 001 Felelős vezeő: Reisenleiner Lajos Szerkeszők: Dr. Domokos Aila, Polyák Andrea, Szűcsné Bruckner Mariann, Visi Lakaos Mária Tördelőszerkeszők: Bálinhné Barha Éva, Simonné Káli Ágnes Szerkeszőség: Budapes II., Kelei Károly uca 5 7. Posacím: Budapes, 155. Posafiók 51. Telefon: 487-4341, 487-4343 Telefax: 487-4344 Inerne: www.ksh.hu/saszml E-mail: saszemle@ksh.gov.hu Kiadóhivaal: Közponi Saiszikai Hivaal, Budapes II., Kelei Károly uca 5 7. Posacím: Posafiók 51. Budapes, 155. Telefon: 345-6000 Előfizeésben erjeszi a Magyar Posa R. Előfizeheő bármely hírlapkézbesíő posahivaalnál és a Levél- és Hírlapüzleági Igazgaóság Hírlapelőfizeési Irodájánál (Budapes VIII., Orczy ér 1., Telefax: 303-3440) közvelenül vagy posaualványon, valamin áualással Posabank R. 19 98636, 01 4795 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizeési díj: fél évre 3000 F, egy évre 5400 F Beszerezheő a KSH Könyvesbolban. Budapes II., Kelei Károly u. 10. Telefon: 1-4348

TARTALOM STATISZTIKAI ELEMZÉSEK Kedvezményeze vagy áldoza: a GDP és a kölségveési kiadások kapcsolaa. Mellár Tamás... 573 Gazdag országok szegény országok. Szokalan via a nemzeközi saiszikai éleben. Dr. Szilágyi György... 587 A házarási ermelés pénzéréke. Szép Kaalin Sik Endre... 596 MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK Néhány gondola a varianciabecslés hibahaáráról. Lénár Imre Rappai Gábor... 613 SZEMLE A 11. nemzeközi műhelyvia a nemválaszolásról a házarássaiszikai adagyűjésnél. Mihályffy László.... 6 Magyar szakirodalom Kerékgyáró Györgyné Mundruczó György Sugár András: Saiszikai módszerek és alkalmazásuk a gazdasági, üzlei elemzésekben. Herman Sándor... 65 Emlékezés Ila Bálin, Móricz Miklós, Némehy Arúr és Thirring Lajos éleére és örénei saiszikai munkásságára. Dr. Jeney Andrásné... 66 STATISZTIKAI HÍRADÓ Személyi hírek... 68 Szervezei hírek Közlemények... 68 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ Külföldi saiszikai irodalom Bryce, R. G. Gould, R. Noz, I. W. Peck, L. R.: Program a saiszika alapozó egyeemi képzéséhez. (Hajnal Béla)... 633

Dijksra, W.: Új módszer az inerjúk közbeni kölcsönkapcsolaok anulmányozására. (Oravecz Bearix)... 636 Grohmann, H.: A saiszika min a gazdaság- és ársadalomkuaás eszköze. (Nádudvari Zolán)... 637 Berola, G.: Az Európai Unió munkaerőpiaca. (Lakaos Judi).. 640 Elmendorf, D. W. Sheiner, L. M.: Kell-e megakaríania Amerikának öreg napjaira? (Koosz Balázs)... 641 Bibliográfia... 644 A Saiszikai Szemlében megjelenő anulmányok kuaói véleményeke ükröznek, amelyek nem esnek szükségképp egybe a KSH vagy a szerzők álal képvisel inézmények hivaalos állásponjával. Uánnyomás csak a forrás megjelölésével!

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK KEDVEZMÉNYEZETT VAGY ÁLDOZAT: A GDP ÉS A KÖLTSÉGVETÉSI KIADÁSOK KAPCSOLATA MELLÁR TAMÁS A GDP és a kölségveési kiadások kapcsolaa elmélei és gyakorlai szemponból egyarán igen fonos vol már a rendszerválás elő és az köveően is. A anulmány szerzője arra vállalkozo, hogy empirikus alapokon vizsgálja a ké válozó kölcsönkapcsolaá az 1960 és 1999 közöi időszakban. Az ökonomeriai elemzések az valószínűsíik, hogy a kölségveési kiadások nem poziív, hanem inkább negaív haás gyakorolak a GDP növekedésére, ugyanakkor viszon a kiadások nagyságá a GDP alakulása poziívan befolyásola. A kölségveési kiadások GDP-hez viszonyío részesedése ugyan nem, de a kölségveési inézmények kiadási részesedése a GDP növekedési üemére igen erős negaív, a kiadási részesedések növekedésére pedig poziív haás gyakorol. A TÁRGYSZÓ: Kölségveési poliika. Dinamikus modell. VAR-becslés. anulmány gazdaságmodellezési és ökonomeriai elemzési szemponból kívánja vizsgálni a gazdasági növekedés és a kölségveés kölcsönös kapcsolaá. 1 Puszán elmélei szemponból is mindig akuális és érdekes a GDP (növekedése) és a kölségveési kiadások válozása (a közponi jövedelem-újraeloszás erjedelme) közöi kapcsola. A kéirányú kapcsola meghaározására a nemzeközi szakirodalomban igen sok elméle szülee. Ezek közül e helyü csak néhányra ualunk. A keynesi kölségveési muliplikáor elméle, melynek érelmében a kölségveési kiadások növelik a nemzei ermelés nagyságá. A monearisa újklasszikus elméle szerin viszon a kormányzai kiadások nem udják növelni a nemzegazdasági kibocsáás szinjé, csak az árszínvonala, ez viszon az inflációs várakozásokon kereszül csökkenőleg ha a ermelés szinjére. A keynesi elméle szerin a GDP szinjének emelkedésével (kiválképp, ha az arósan a poenciális kibocsáás fele van) auomaikusan csökken a kölségveési kiadások nagysága a beépíe sabilizáorok mia, valamin az aniciklikus kölségveési poliikának is ugyanebben a szellemben kell evékenykednie. A Wagner-örvény érelmében a nemzei összermelés növekedésével auomaikusan növekszik a kölségveési kiadások nagysága, s ezzel együ a jövedelem-újraeloszás erjedelme. 1 A szerző ezúon szerene köszönee mondani mindazoknak, akik érékes észrevéeleikkel és anácsaikkal segíeék anulmánya elkészíésében. Név szerin köszöne illei Hunyadi László, Nyirai Verá, Rappai Gábor és Várpaloai Vikor a szokásosnál jóval bővebb és mélyrehaóbb megjegyzéseikér. Saiszikai Szemle, 79. évfolyam, 001. 7. szám

574 MELLÁR TAMÁS Annak ellenére, hogy az idéze megállapíások nem eljesen ugyanarra az összefüggésre vonakoznak, mégis szembeűnő a közöük levő alapveő, aralmi ellenmondás. A rivális nézeeke aralmazó anulmányokkal könyváraka lehene megöleni, az egyérelmű eligazodás szine leheelen. Éppen ezér ebben a anulmányban nem makrogazdaságelmélei oldalról próbáljuk megközelíeni a problémá, hanem a modellezés és az ökonomeriai elemzés oldaláról. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen irányú és erősségű kapcsola valószínűsíheő a GDP és a kölségveési kiadások válozása közö? Konkréabban feléve a kérdés: a GDP szinje vagy növekedése, illeve a kölségveési kiadások abszolú nagysága vagy a jövedelem-újraeloszás méréke, neán a kiadások valamely fő csoporja közö keresendő-e a kapcsola? S vajon e kapcsola, amennyiben kimuahaó, mennyire vol állandó, vagy válozo időben, különösen a rendszerválás uáni időszakban? A anulmány első része a vizsgála kereéül szolgáló dinamikus makromodell felépíésé és alapveő működési sajáosságai muaja be. A második rész ennek a modellnek az empirikus eszelésé aralmazza az 1960 és 1999 közöi magyar adaok segíségével. Az alapmodell kierjeszésére és annak verifikálására a harmadik és a negyedik részben kerül sor, végezeül összegezzük a fő megállapíásoka. A MAKROMODELL FELÉPÍTÉSE ÉS MŰKÖDÉSE Az előzőkben vázol problémakör árgyalásához célszerű egy olyan egyszerű, dinamikus makromodell konsruálni, amely jól muaja a GDP és a kölségveési kiadások válozása közöi kéirányú kapcsolao, s amely segísége nyúj a ovagyűrűző haások időbeli végigköveéséhez. Hangsúlyozoan nem olyan modell megalkoásáról van szó, amely hűen próbálja leírni a különféle kölségveési kiadások válozásá és azok haásmechanizmusá, sem pedig olyanról, amely ponos képe nyúj a makrofolyamaok alakulásáról. Célunk ennél jóval szerényebb: csak a ké kulcsválozó kapcsolaá és dinamikus kölcsönhaásá vizsgáljuk. Különösen fonos az, hogy nem egyirányú kapcsolao vizsgálunk, ami a korábbi szakirodalmakban szokásos vol, hanem a kölcsönhaásoka, feléelezve, hogy a valamelyik oldalon bekövekező módosulás szignifikánsan ha a másik oldalra is. Az egyszerű kezelheőség kedvéér a válozók közö csak lineáris kapcsolaoka éelezünk fel. A modell ké részből áll: az első rész a GDP dinamikájá írja le, a második pedig a kölségveési kiadások válozásá. Az első rész ké alapegyenlee az aggregál keresle (YD) és kínála (YS) egyenlee: YD c( Y G ) A G 0 c 1, 0 /1/ YS Y G ( G ), 0 // ahol Y a GDP-, c a fogyaszási haárhajlandóságo, G a kormányzai (kölségveési) kiadásoka, A az auonóm kiadásoka, pedig az idő jelöli. Az egyszerűség kedvéér az Ez nem úlzo leegyszerűsíés, hiszen a nemlineáris modellek eseében is beve szokás, hogy a modell az egyensúlyi helyze közelében linearizálják és ennek alapján végzik az elemzés. Az empirikus eszelésnél pedig úlsúlyban vannak azok az eszközök, amelyek a lineáris kapcsolaok vizsgálaára szoríkoznak.

A GDP ÉS A KÖLTSÉGVETÉSI KIADÁSOK KAPCSOLATA 575 éelezük fel, hogy a kormányzai kiadásoka kizárólag a jövedelmekre kivee adókból fedezik (ehá csak jövedelemadó léezik a modellben). A finanszírozás lehe részleges, (ha 1 ) vagy eljes (ha 1 ). Az aggregál kereslei függvénynek csak ez az egy specialiása van, egyébkén eljesen közönséges keynesi függvény. Az aggregál kínálai függvény elmélei szemponból nem egynemű: a jobb oldal első és harmadik eleme alapján akár Lucas-i, újklasszikus is lehene, hiszen a kormányzai kiadások miai adónövekedés csökkeni a kínálao, analóg módon a várhaó infláció emelkedéséhez. A második elem azonban sokkal inkább keynesi, vagy kínálai oldali, mer az éelezi fel, hogy a kölségveési kiadások növekedése javíja a kínálabővíés leheőségei. A dinamikus modellekkel foglalkozó szakirodalma köveve együk fel, hogy az aggregál keresle és kínála viszonya alapján a GDP a kövekező egyszerű forma szerin válozik: Y Y 1 Y YD YS, 1 /3/ ahol a differencia-operáor. Ez a forma egyszerűsége ellenére sem magáól éreődő, s elmélei szemponból nem riviális. Egyfelől azér nem, mer aól függően, hogy az alkalmazkodási paraméer poziív vagy negaív, az aggregál keresle, illeve az aggregál kínála jássza az akív, meghaározó szerepe. Bár kézenfekvőnek űnik, de mégsem kööük ki az alkalmazkodási paraméer poziiviásá. Teük ez azér, hogy figyelembe udjuk venni a nyio gazdaság alkalmazkodási sajáosságá is, nevezeesen az, hogy a keresleöbble nem a ermelés bővülésé, hanem az impor növekedése mia, éppen ellenkezőleg, annak csökkenésé idézhei elő. Az imporöbble növekedése ugyan-is egy olyan kis, nyio ország vonakozásában, min Magyarország szükségszerűen veze a nemzei valua leérékelődéséhez, amely viszon az infláció és az inflációs várakozásoka emeli. Ez uóbbi pedig negaívan ha a ermelés volumenére, és azér nem riviális, mer az alkalmazkodás bázisa nem a kínála, hanem az előző időszaki ermelés, amelynek kövekezében elvileg az a furcsaság is előállha, hogy a keresle és a kínála kiegyensúlyozo növekedése ellenére sem válozik a GDP nagysága. 3 Nézzük mos a kölségveési kiadások válozásá definiáló egyenleünke: T DG ( Y Y ) ( G G ), 0 /4/ T ahol Y a erveze, vagy a dönéshozók álal óhajo GDP szinjé, G pedig a kiadások prakikus (finanszírozási, inézményi) szemponok szerin meghaározo felső korlájá jeleni. A kiadások annál jobban nőnek, minél inkább elmarad a ényleges GDP a célérékől, ez a növekedés azonban kordába arja a felső korlá. A modell dinamikus jellegéből és abból a ényből kövekezően, hogy a GDP növekvő endenciá mua, az állandóka és a felső korláoka nem célszerű fixen rögzíeni, hanem folyamaosan akualizálni kell az érékeike a kulcsválozó GDP időbeli válozása alapján. 4 3 Gyakorlai szemponból ez nem probléma. Könnyen beláhaó, hogy az Y 1 YS ( YD YS ) forma használaa eseünkben nem jelenene lényeges válozás a modell alapjellegé illeően. 4 Feleheő, hogy helyénvalóbb lenne az akualizálás nem a GDP bázisán, hanem auonóm időbeli folyamaokkén kezelni. Egy ilyen válozaás azonban nem befolyásolná lényegesen a modell dinamikus viselkedésé, puszán az egyensúlyi érékeke enné az időől függő válozókká.

576 MELLÁR TAMÁS Ennek alapján T 1 Y hy 1 G ky 1 A ay /5/ ahol a, h és k poziív konsansok. Az /1/ /5/ összefüggések alapján definiál dinamikus modell márix formában a kövekező: 5 Y 1 ( c a 1) 1 G 1 ( h 1) k (1 ) ( c) Y 1 G /6/ A modell sabiliása aól függ, hogy az A együhaó márix sajáérékei abszolú érékben kisebbek-e egynél. A sajáérékek a karakeriszikus egyenleből meghaározhaók: ahol: r A 1 ( c a 1) ( 1 ) de A [ 1 ( c a 1)]( 1 ) ( r A) de A 0, ( 1 ) ( c) [ ( h 1) k] Közgazdaságilag racionális paraméerérékekkel kalkulálva könnyen kiszámíhaó, hogy a r A a [0, ], a de A pedig a [-1, 1] inervallumba fog esni. Ez viszon az jeleni, hogy valós gyökök eseén (ha r ( A) 4de A ) sabil egyensúly, vagy nyeregvonal mellei egyensúlyi konvergencia, komplex gyökök eseén (amikor r ( A) 4de A ) viszon sabil (csökkenő ampliúdójú) spirál ípusú konvergencia valósul meg. Mindebből arra lehe kövekezeni, hogy a modell, ha nem is kifejezeen sabil, egyensúlyi jellegű, de nem is krónikus egyensúlyalanságra hajló. Eme ulajdonsága öbbek közö az /5/ összefüggésnek köszönheő, amely a korábbi GDP alakulása alapján haározza meg a szabályozási korláoka. AZ ALAPMODELL EMPIRIKUS TESZTELÉSE A /6/ modell egy könnyebben áláhaó formába áírhaó, ahol a paraméerek helye csak az együhaó-márix elemei ünejük fel: Y 1 G 1 a Y a G 11 a 1 Y a 1 G /6a/ Ez a forma már közvelen leheősége nyúj az ökonomeriai elemzésre. Mielő azonban a eszeléshez fognánk, célszerű rögzíeni, hogy a paraméerekkel szemben milyen elmélei elvárásaink vannak. 5 A könnyebb kezelheőség érdekében az /5/ összefüggésben az Y késlelee érékei helye a időszakra vonakozó érékeke használuk. Ez a modell dinamikus ulajdonságai nem válozaja meg, ám lényegesen egyszerűsíi az i kövekező árgyalás.

A GDP ÉS A KÖLTSÉGVETÉSI KIADÁSOK KAPCSOLATA 577 A definícióknak megfelelően: a a a a 11 1 1 1 ( c a 1) 0 (1 ) ( c) 0 ( h 1) k 0 1 0 ha 1 ha 1 c Az első paraméer mindig poziív lesz, mer a zárójelen belüli rész negaív, hiszen a fogyaszási és az auonóm felhasználási hajlandóság nem haladhaja meg az egye és 1. Ha 0, akkor nemcsak poziív lesz a paraméer, hanem egynél nagyobb is. A második paraméer előjele aól függ, hogy a kormányzai kölségveési kiadásoknak az összkereslere vagy az összkínálara van-e nagyobb haása. Az előbbi eseben a 1 poziív lesz, az uóbbiban viszon negaív. Az a 1 paraméer mindig poziív lesz, mivel a GDP célérékére vonakozó definícióból egyérelmű, hogy h 1 kell legyen. S végül, az uolsó paraméer előjele aól függ, hogy mennyire erőeljesnek feléelezzük a kölségveési kiadások alkalmazkodásá a felső korlához. A kevésbé gyors és erőeljes alkalmazkodás eseén a poziív, fordío eseben pedig negaív lesz. A eszelésre használ adabázis az 1960 és 1999 közöi időszakra vonakozó 1960. évi árra ászámío reál GDP-adaok, valamin a kölségveési (államházarási) kiadások adaai egységesíe, homogenizál szerkezeben. 6 A vizsgála első lépése, hogy a használ válozók inegrálsági foká megállapísuk. A Dickey Fuller ADF-esz eredményei az 1. ábla aralmazza. 7 A eszeredmények alapján megállapíhaó, hogy mind az Y, mind a G idősora másodrendben inegrál folyamanak ekinheő, ami nemigen szokványos az ilyen idősorok eseében. Éppen ezér felveheő, hogy az I()-es ulajdonságo a válozóknál eseleg a rendszerváláskor bekövekeze srukurális örés okozza. Ez elképzelheő ugyan, de ennek ellenmond az, hogy az idősorok külön-külön az 1960 1989 és az 1990 1999-es időszakokra elvégze eszelése sem igazola az I(1) inegrálságo. 1. ábla Válozó Dickey-Fuller ADF-esz eredményei 1 év év 3 év 4 év 5 év 6 év késleleés Y -1,4107-1,4157-1,461-1,5434-1,8074-1,6576 Első differenciája -,5651 -,898 -,904-1,657-1,8853 -,0061 Második differenciája -5,950*** -3,9459*** -4,3993*** -,9433* -,3811 -,4707 dy/y -,617-1,9740-1,8789-1,3009-1,5706-1,6947 Első differenciája -5,4643*** -4,1059*** -4,3793*** -3,0008** -,4105 -,4554 (A ábla folyaása a kövekező oldalon.) 6 A kölségveési kiadások egységes alapokra és 1960. évi összehasonlíó árra való ászámolásá Hajdu Mihályné (Pénzügyminiszérium), Kissné Kozma Kaalin (Közponi Saiszikai Hivaal), Simon György (Közponi Saiszikai Hivaal) és Vígh Judi (Közponi Saiszikai Hivaal) végezék. Egységes báziskén a rendszerválás elői kölségveési rendszer alkalmazuk, ezér a mai fogalmaink szerin nem a kölségveési, hanem ulajdonképpen az államházarási kiadásokra vonakoznak az adaok. 7 Tulajdonképpen az 1. ábla első fele (felső blokkja) aralmazza ezeke az eredményeke. A ábla alsó blokkjában a kövekező fejezeben árgyalandó, kierjesze alapmodell eszelésének eredményei alálhaók.

578 MELLÁR TAMÁS Válozó 1 év év 3 év 4 év 5 év 6 év késleleés (Folyaás.) G -1,968-1,9419-1,9930 -,084 -,437 -,9170* Első differenciája -3,518** -,4747 -,009-0,9774-0,48-0,3486 Második differenciája -7,4911*** -5,4876*** -5,4695*** -4,7518*** -3,6417** -,955* g -1,805-1,8050 -,078 -,014 -,085 -,3811 Első differenciája -3,9406*** -,851* -3,0198** -,169-0,9951-0,5967 Második differenciája -7,4909*** -4,7073*** -4,7573*** -5,1155*** -4,0555*** -3,0518** dg/g -3,8577*** -,7156* -,7666* -,1007-0,9537-0,6173 Első differenciája -7,63*** -4,8189*** -4,5955*** -5,185*** -3,9743*** -3,6** gk -1,4800-1,495-1,4470-1,3396-1,605-1,508 Első differenciája -3,4314** -,907* -3,769** -,3881 -,0639 -,35 Második differenciája -6,3541*** -4,1970*** -4,5558*** -4,0817*** -3,398** -3,0606** dgk/gk -3,7933*** -3,116** -,9861** -,1334 -,0604 -,1139 Első differenciája -6,5059*** -4,815*** -4,9408*** -3,9113*** -3,503** -3,1598** Y GDP, dy/y GDP százalékos növekedése, G kölségveési kiadások, G g kölségveési kiadások aránya a GDP-hez, Y dg/g kölségveési kiadások arányának százalékos növekedése, gk kölségveési inézmények kiadásai, dgk/gk kölségveési inézmények kiadásainak százalékos növekedése. * Szignifikáns 10 százalékos szinen; ** szignifikáns 5 százalékos szinen; *** szignifikáns 1 százalékos szinen. A /6a/ modell egy egyszerű vekor auoregresszív (VAR-) srukúrá jelöl, amelynek ökonomeriai eszelése echnikailag nem okoz különös nehézsége, miközben bizonyos elmélei problémáka felvehe. 8 A eszelés során figyelembe veük az a feléelezés, hogy a vizsgál időszak nem homogén, ezér az 1960 1999 közöi eljes időszak melle elvégezük a becslés a rendszerválás elői 1960 1989 közöi időszakra is. Az eredményeke a. ábla aralmazza. A késleleeések szignifikanciájára elvégze likelihoodarány-esz, valamin az Akaike-kriérium érékei egyarán az igazolák (a Schwarz-kriérium érékei viszon nem), hogy az egynél nagyobb késleleések nem javíják a becslés haékonyságá. További megerősíő adalék lehe, hogy az egynél nagyobb késleleések eseében a paraméerek nem volak szignifikánsak, s a konsansok közül is csak az egyiknél vol egynél magasabb a érék. A becslési eredmények kapcsán mindenekelő az kell hangsúlyozni, hogy nincs lényeges különbség a ké különböző időszakra vonakozó becslés eredményei közö. Ez ermészeesen önmagában nem jeleni, hogy a rendszerválás nem hozo lényeges válozás a GDP és a kölségveési kiadások közöi kapcsolaban (dönési mechanizmus, finanszírozás sb.), csak az muaja, hogy bizonyos okok folyán (például a ranszformációs válság és a válaszási ciklusok kényszere) az alapendencia még nem 8 A ké válozóra alkalmazo VAR eseében mindig felveheő, hogy egy ilyen alacsony dimenziójú rendszer puszán egy öbbválozós modell marginalizációjának foghaó fel, amelyből csak korláozoan lehe közvelen kövekezeéseke levonni a srukurális paraméerekre vonakozóan.

A GDP ÉS A KÖLTSÉGVETÉSI KIADÁSOK KAPCSOLATA 579 válozo meg eljesen. Továbbá az is megállapíhaó, hogy a becsül paraméerek érékei mind megfelelnek az elmélei várakozásoknak.. ábla Megnevezés A vekor auoregresszív becslés eredményei 1960 és 1989 1960 és 1999 közöi időszak Y G Y G Y(-1) 1,1383 0,145 1,1511 0,1675 (0,0368) (0,0499) (0,0540) (0,0508) G(-1) -0,1784 0,7979-0,14 0,7446 (0,0605) (0,081) (0,0870) (0,0819) R 0,9956 0,9873 0,983 0,9763 Sandard hiba 4,9508 6,7140 9,1183 8,585 Log-likelihood -86,50-95,33-140,51-138,15 Megjegyzés. Zárójelben a paraméer sandard hibája. Az a 11 paraméer egynél nagyobb éréke az jelzi, hogy az aggregál keresle és kínála alkalmazkodási paraméere 0, vagyis a keresle növekedése az egyensúlyalansági feszülségek kiéleződése (elsősorban a folyó fizeési mérleghiány növekedése) mia nem növeli, hanem csökkeni a GDP-. Az a 1 paraméer negaiviása az jelzi, hogy a kormányzai kiadások növekedése jelenősebb befolyás gyakorol a kínálai, min a kereslei oldalra és ezér, végső soron, a keynesi poziív muliplikáor-haás nem érvényesül a a paraméer poziív le, amely a Wagner-örvény fennállására magyar gazdaságban. Az 1 ual, vagyis a GDP növekedése maga uán vonja a kölségveési kiadások növekedésé. 9 Ez az összefüggés a paraméerbecslések érelmében az egész vizsgál időszakra érvényesül, annak ellenére, hogy a ranszformációs válság során a kölségveési kiadások csökkenése nem kövee mechanikusan a GDP csökkenésé, s az 1995 uáni dinamikus növekedési periódusban a kölségveési kiadások növekedése nem aro lépés a nemzei ermék bővülésével (a jövedelem-újraeloszás méréke folyamaosan csökken). S végezeül az a paraméer poziiviása az muaja, hogy a kölségveési kiadásoknak nem vol effekív korlája, amely visszafoga volna a növekedésüke, ezér a megelőző időszak bázisához képes emelkedheek. Összességében a VAR-becslés eredményei az muaják, hogy a ké válozó és késlelee érékei közö meghaározo kapcsola áll fenn, amely azonban önmagában nem ad felvilágosíás az egyensúly jellegéről, viszon a számszerű adaok ovábbi leheőségeke nyújanak a mélyebb elemzésre. Jóllehe a becsül paraméerek bizonyalansága mia csak korláozoan, bizonyos fennarásokkal lehe megállapíásoka enni a modell minőségi jellegéről, mégis érdemes kihasználni a kínálkozó leheősége. A becsül paraméerérékek alapján a /6/ dinamikus modell sajáérékei 1, 0 ; 0 873 a eljes időszak 1,, 9 Egyébkén a Granger-féle oksági vizsgála eredménye erősebben ámogaja az, hogy a GDP- ekinsük a kölségveési kiadások okának, minsem az ellenées irányú oksági kapcsolao.

580 MELLÁR TAMÁS ra, és 1, 04 ; 0 91 az 1960 és 1989 közöi időszakra vonakozóan. Mivel az 1,, egyik sajáérék mindké eseben nagyobb, min 1, ez az jeleni, hogy a rendszer nem sabil, csak nyeregvonal mellei egyensúlyi konvergencia leheséges, ami a ké kulcsválozó meghaározo arányának állandó fennarása melle valósulha meg. 1. ábra. A GDP (Y) és a kölségveési kiadások (G) alakulása Százalék 350 300 50 00 Y G 150 100 50 0 1960 196 1964 1966 1968 1970 197 1974 1976 1978 1980 198 1984 1986 1988 1990 199 1994 1996 1998 Év Ez a GDP és a kölségveési kiadások időben párhuzamos mozgásá éelezi fel. A ényadaok nem mondanak ellen ennek a feléelezésnek, amin az az 1. ábrán jól láhaó. Az ábráról az is leolvashaó, hogy a szoros együmozgás inkább csak az 1960 és 1989 közöi időszakra jellemző, s a rendszerválás uáni időszakban már elérő endenciák jelennek meg. Az együmozgás szorosságá egzakul muaó koinegrációs vizsgála (Johansen-féle koinegrációs esz) szerin azonban nem muahaó ki ilyen kapcsola a ké válozó közö. 10 Némileg ellenmondva az ábrán láhaó endenciáknak, még az 1960 és 1989 közöi időszakra sem vol kimuahaó a koinegrációs kapcsola. Mindebből arra kövekezeheünk, hogy az elmúl évizedek gazdaságpoliikái (bár elérő nagyságrendben) nem udák egyensúlyban arani, illeve az egyensúlyhoz vezeő nyeregvonalpályára állíani és o arani a gazdaságo. Ugyanakkor viszon öbbnyire konrollálák az eseményeke, mer nem engedék az egyensúly szélsőséges megbomlásá, sem a rendszer szérobbanásá, az önmagá erősíő egyensúlyalansági folyamaok akadályalan működésé. A GDP és a kölségveési kiadások ól-ig haárok közö arása az egyes gazdaságpoliikai rezsimeken belül sem vol állandóan bearo alapszabály, ugyanakkor viszon a rendszerválás uán a rendkívüli események és a válaszási ciklusok kövekezében a beavakozási haárok is számoevően módosulak. AZ ALAPMODELL KITERJESZTÉSE A GDP és a kölségveési kiadások eddig bemuao kapcsolaa az sugallja, hogy érdemes egy szinel mélyebbre ásni és megvizsgálni a GDP növekedési üeme DY Y 10 A ponosság kedvéér meg kell emlíeni, hogy hármas késleleés és konsans beikaása melle alálhaó koinegrációs kapcsola a ké válozó közö. Ez azonban a mi eseünkben nem lehe meghaározó jelenőségű.

A GDP ÉS A KÖLTSÉGVETÉSI KIADÁSOK KAPCSOLATA 581 és a kölségveési kiadások GDP-hez viszonyío aránya G g közöi kapcsolao. Y Nyilván ez elméleileg is más kapcsolarendszer jelen, mer i származao (hányados ípusú) válozókról van szó, amelyekről nem áll rendelkezésre az előzőkhöz hasonló bőségben a priori feléelezés. Ezzel párhuzamosan, az empirikus elemzés szemszögéből nézve is máskén merül fel a kérdés, mer I() helye mos I(1) folyamaokkal lesz dolgunk. Ez uóbbi momenum némileg egyszerűsíi a helyzee és így leheősége nyúj a mélyebb dinamikus elemzés elvégzésére. A ké válozó közöi dinamikus kölcsönhaás figyelembe vevő egyszerű és mégis elég álalános egyenlerendszer a vonakozó szakirodalomból jól ismer. 11 A konkré esere alkalmazva a kövekező egyenleeke fogalmazhajuk meg: D Dg g a bg c d eg f, /7/ ahol az a, b, c, d, e és f paraméerek, érékük egyarán lehe poziív és negaív. A felírásból jól láhaó, hogy mind a GDP növekedési üemének a válozása, mind a kölségveési kiadások arányának a válozása függ a sajá és a másik válozó érékéől. A /7/ egyenlerendszer igen sokféle kölcsönkapcsolao reprezenálha a paraméerek konkré érékeinek függvényében. Ezen elvi leheőségek közül csak hárma emelünk ki, azoka, amelyeknek gyakorlai relevanciája nyilvánvaló. 1. ese: kiszoríás (vagy logiszikus növekedés) a, c 0, b 0 és d, e 0, f 0. A válozók növekedése i csak a sajá érékeikől függ, mégpedig úgy, hogy az egyre magasabb érékek egyre jobban korláozzák a növekedés, s végül eljesen leheelenné eszik az. Nincs ehá verseny a ké erüle közö, csak a sajá növekedés éli fel alapjai és szoríja ki önmagá. Ennek a modellnek az egyik legipikusabb felhasználási erülee a különféle populációk dinamikus viszonyainak vizsgálaa, ideérve ermészeesen a népességszám alakulásá is, az úgyneveze logiszikus növekedési formá. A mi eseünkben is kézenfekvő lehe, hiszen mind a GDP növekedési üeme, mind a kölségveési kiadások aránya eseében joggal feléelezheő, hogy az akuális érékeik emelkedésével egyre kevésbé fognak már növekedni, s egy bizonyos haár uán már csökkenésbe válanak á. Az ilyen modelleknél álalában léezik sabil egyensúlyi helyze, de a paraméerekől függően periodikus oszcilláció, ső kaoikus mozgás is elképzelheő.. ese: verseny, kiszoríás nélkül a, b 0, c 0 és d, f 0, e 0. 11 Lásd Shone (1997) 47 450. old.

58 MELLÁR TAMÁS A válozók növekedése ezúal a másik erüle érékéől függ, mégpedig negaív módon, ehá versenyhelyze van a ké erüle közö. A mi eseünkben ez az jeleni, hogy a kölségveési részesedés növekedése csökkeni a GDP növekedési üemének emelkedésé, és a másik oldalon pedig ugyanezen növekedési üem emelkedése csökkeni a kiadási arány növekedésé. Ez uóbbi kapcsola öbbé-kevésbé megfeleleheő az aniciklikus poliikának. Ha a deklarál relációval ellenében f 0 lenne, akkor a GDP növekedésének poziív haása lenne a kiadási arányra, amely a Wagner-haással rokoníhaó. Egy érdekes alfaja a második esenek az, amikor d, f 0 (a öbbi paraméerérék válozalanul az előbb deklarálak szerini marad). Ebben az eseben arról van szó, hogy a kölségveési kiadások részesedése önmagában leépülő folyama (a d konsans negaív!), csak a GDP növekedése bizosíja számára a növekedés. A GDP növekedési üemének emelkedésé viszon a kölségveési kiadások arányának emelkedése korláozza. Ez a klasszikusnak számíó ragadozó préda modell, amely jól ismer a szakirodalomból. 1 Eseünkben a kölségveés a ragadozó és a GDP a préda, ez uóbbi arja fenn az előbbi, illeve szabályozza annak mozgásá. A ké válozó ciklikusan együ mozog, spirálisan az egyensúlyi érékek körül. 3. ese: verseny, kiszoríással a, b, c 0, és d, e, f 0. A harmadik ese az előző ké ese együes kombinációja, ahol ehá érvényesül a sajá ényező kiszoríó haása és a másik ényező korláozó haása, a verseny is. Az egyensúly és a sabiliás a konkré paraméerérékekől, illeve azok egymáshoz viszonyío arányáól függ. Elképzelheő olyan egyensúlyi helyze, amelyben az egyik, vagy a másik ényező nullára áll be (a populációkra vonakozava ez az jeleni, hogy az egyik faj kihal), de sabil poziív egyensúlyi helyze, illeve nyeregvonal mellei egyensúly is lérejöhe. A KIBŐVÍTETT MODELL ÖKONOMETRIAI TESZTELÉSE A /7/ modell empirikus eszelésé és a paraméerek becslésé koinegrációs vizsgála segíségével végezzük. Mivel a GDP növekedési üeme és a kölségveési kiadások aránya egyarán I(1) folyama, a növekedésük pedig ennek megfelelően I(0), ezér elvi akadálya nincs a koinegrációs esz alkalmazásának. A Johansen-féle koinegrációs vizsgála az D Dg muaa, hogy mind a, g,, és mind a, g, válozók közö a likelihoodarány-esz g alapján 5 százalékos szignifikanciaszin melle, léezik koinegrációs kapcsola és meghaározhaó egy-egy koinegrációs egyenle. A becsül koinegrációs egyenleek a kövekezők: D Dg g 0, 6109 0, 00307 g ( 0, 00844) 0, 0105 0, 0000769 g ( 0, 00016) 11, 539 (, 38) 0, 063 ( 0, 044) log- likelihood -48,009 log- likelihood 103,43 /7a/ 1 Lásd Gandolfo (1997) 449 457. old.

A GDP ÉS A KÖLTSÉGVETÉSI KIADÁSOK KAPCSOLATA 583 A becsül eredményekből mindenekelő az kell hangsúlyozni, hogy a g paraméerérékek nem szignifikánsak, ehá csak igen korláozoan lehe ennek alapján kövekezeéseke levonni. Az első egyenle az előző részben árgyal harmadik esenek, a versenykiszoríásnak feleleheő meg. A kölségveési kiadások arányának a növekedése és a sajá növekedési szin is negaív haás gyakorol a növekedési üem válozására. Mivel azonban az előző ényező haása nem szignifikáns, ezér csak a sajáényező, a logiszikus növekedési kapcsola ekinheő meghaározónak. A második egyenlenél, ahol a g haása szinén nem szignifikáns, csak a GDP növekedési üemének poziív haásá ekinhejük érvényesnek (bár ez sem eléggé sabil). A kölségveési részesedés növekedésé ehá a GDP növekedése mozdíja előre, ami a Wagner-örvény érvényesülésének egy újabb megerősíése. Mivel a becsül paraméerek egy része nem vol szignifikáns, ezér érdemes megpróbálni a feni kapcsolarendszer vizsgálaá a kölségveési kiadások (ponosabban az államházarás) egyes részeivel. Lényegében csak a kölségveési inézmények kiadásai (gk) jöhenek számíásba, mer a öbbi erülee nem igen lehe összehasonlíhaó bázison vizsgálni. Az előzőkhöz hasonlóan a koinegrációs esz alapján i is definiálhaóvá vál egyegy koinegrációs egyenle: D Dgk gk, 4368 0, 0499 gk ( 0, 0173) 0, 0456 0, 0014 gk ( 0, 00049) 5, ( 5, 456) 0, 586 ( 0, 044) log- likelihood -30,49 log- likelihod 86,8 /7b/ A becsül eredményekből jól lászik, hogy i már mindegyik paraméer szignifikáns. Az előző becslési eredményekkel összeveve némileg más kép árul elénk. Az első egyenle egyérelműen a verseny kiszoríással mechanizmus érvényesülésé muaja. A kölségveési inézmények kiadási részesedése korláozó ényezőkén ha a növekedési üem emelkedésére. A második egyenlenél a negaív konsans arra ual, hogy a kölségveési inézményi kiadások nem képesek auonóm módon növekedni, de a GDP növekedése poziív, ápláló ényezőkén jelenik meg. Érdemes megjegyezni, hogy a sajá ényező is poziív szerepe jászik i, az sugallva, hogy az inézményi kiadások egy elér szinje a ovábbi növelés forrása lehe. A bázishaás, a kölségveések készíésének a logikája és gyakorlaa igazolódik vissza a poziív gk paraméerben. Ha a sajá haásokól elekinünk, akkor a paraméerérékek alapján egy klasszikus ragadozó préda modell állha elő, amelyben a kölségveési inézmények részesedése jászsza a ragadozó és a GDP növekedési üeme pedig a préda szerepe. A GDP magas növekedési üeme növeli a kölségveési inézmények kiadási arányá, ez viszon csökkenőleg ha a növekedési üemre. A csökkenő növekedési üem azuán mérsékli a kiadások részesedésé, ami viszon jóékonyan ha vissza a növekedési üemre. Az emelkedő növekedési üem pedig ismé növelni fogja a kiadások arányá. A dolog lényegéből kövekezően ez a faja dinamikus kapcsola egy spirál jelöl ki az egyensúlyi érékek körül: a növekedési üem és a kölségveési inézmények kiadásai egymásól időben elol ciklikus mozgás végeznek. De vajon az adaok visszaigazolják-e ez a mozgás, azaz elvonakozahaunk-e a sajá haásokól és jogosan használhajuk-e a ragadozó préda analógiá?

584 MELLÁR TAMÁS Százalék 10. ábra. A GDP növekedési üemének (, százalék) és a kölségveési inézmények kiadásai részesedésének (gk, százalék) időbeli válozásai Százalék 60 5 0-5 50 40 30 0 gk -10 10-15 0 1960 1964 1968 197 1976 1980 1984 1988 199 1996 1960 1964 1968 197 1976 1980 1984 1988 199 1996 A. ábrán láhaó a és gk időbeli alakulása, amely első láásra nem igazolja vissza az elol ciklikus együmozgás. Még akkor sem, ha növekvő ampliudójú ciklusoka feléelezünk. Sokkal erőeljesebben lászik egy egymással ellenées irányú mozgás, amelye egyébkén a ké válozóra vonakozó koinegrációs vizsgála is megerősí. A becsül koinegrációs egyenle a kövekező: 0, 138 0, 00956 gk ( 0, 00038) Kronologikusan ekinve: a kölségveési inézmények kiadási részesedésének alacsony szinen való viszonylagos állandósága az 1960 1970 közöi években egy viszonylag magas növekedési üemmel párosul, majd a 1978 és 1993 közöi nagy emelkedés a növekedési üem jelenős csökkenésével jár együ, ez köveően azuán folyamaosan csökken a kiadások részesedése, miközben a növekedési üem egyre erőeljesebben emelkede. Ennek az együmozgásnak a magyarázaa könnyen kiolvashaó a becsül eredményekből. A /7b/ egyenlerendszer első egyenleében a domináns ényező a gk negaív haása, amely folyamaosan csökkenee a növekedési üeme, a második egyenlenél viszon a kiadások szinjének poziív haása bizonyul dominánsnak, s ez emele és aroa magasan a kölségveési inézmények kiadási részesedésé. A növekedési üem a második egyenleben csak az 199 1993-as fordulónál kapo meghaározó szerepe: az 1991-es visszaesés ugyanis olyan nagy mérékű vol, hogy ez önmagában felülmúla a kölségveési bázishaás, s ennek megfelelően csökkenni kezde az inézményi kiadások részesedése. * A hangzaos, szép elméleek bár inellekuálisan vonzók, mégsem érnek soka és nem lesznek hosszú éleűek, ha empirikusan nem igazolhaók. A saiszikai adaokkal való eszelés azonban sohasem lehe ökélees, és sohasem kelhei a befejezeség, vagy a ökéleesség érzésé, mer mindig viszonylagos marad, hiszen érvényessége erősen függ az adaaramokól, az adaok minőségéől, a vizsgál időszak hosszáól, az alkalmazo becslési eljárásokól és eszelési módszerekől. Ezér ehá, amikor egy modell eszelni

A GDP ÉS A KÖLTSÉGVETÉSI KIADÁSOK KAPCSOLATA 585 kezdünk, óhaalanul rombolni kezdjük logikus felépíésé, megkérdőjelezzük egyszerű és lényegre örő srukúrájá, feléelessé esszük fő megállapíásai sb. Mindazonálal, nincs más ú, a kuaás csak így képes előrehaladni. Ennek megfelelően a cikk megállapíásai, amelyek empirikusan aláámaszhaók (nagyképűen fogalmazva: igazolhaók), jóval kevésbé meggyőzők, min ami a felállío és az alkalmazo modellek első láásra ígérek. 1. A GDP és a kölségveési kiadások kölcsönhaásának vizsgálaa során nem vol érzékelheő drámai örés, vagy alapveően új ípusú kapcsola lérejöe a rendszerválás folyományakén. Bizonyos elmozdulások és endenciaválások azonban jól een érheők volak az empirikus vizsgálaok alapján. Mindebből nem lehe messzemenő kövekezeéseke levonni a rendszerválás jellegéről, hiszen a GDP és a kölségveési kiadások kapcsolaa csak egy kis bár igen fonos részé jelenik a makrogazdasági viszonyoknak. Továbbá az sem zárhaó ki, hogy az adaok közös módszerani bázisra hozása, jelenős minőségi jegyeke figyelmen kívül hagyo, illeve reje el a vizsgálai eszközök elől.. Az ökonomeriai becslések viszonylag szoros együmozgás muaak a GDP és a kölségveési kiadások közö, különösen a rendszerválás elői időszakra. A kapcsola lérejöében azonban nem a keynesi kölségveési kiadási muliplikáorhaás, hanem az ellenkező irányú a GDP növekedése emeli a kölségveési kiadások szinjé összefüggés, az ún. Wagner-örvény ekinheő meghaározó jelenőségűnek. Ennek a sajáos kapcsolanak a magyarázaa minden bizonnyal abban lelheő meg, hogy a magyar gazdaságban, a leguóbbi éveke leszámíva, nem működö fejle piacgazdaság, ehá nem az aggregál keresle, hanem a merev és lassan alkalmazkodó kínála vol a meghaározó ényező az aggregál oupu alakulásában. 3. A GDP növekedési üeme és a kölségveési kiadások GDP-hez viszonyío aránya közöi kapcsola empirikus elemzése az jeleze, hogy a ké ényező közöi kölcsönhaás nem szimmerikus, a növekedési üem domináns mindké ényező dinamikus mozgásában. A becsül paraméerek anúsága szerin a kölségveési kiadások arányának növekedésében poziív szerepe jászik a növekedési üem, ami a Wagner-örvény isméel megerősíésé jeleni. A sajá növekedési üem bővülésében viszon negaív haás számszerűsíeünk. Ez pedig a GDP növekedési üemének logiszikus jellegű dinamikus mozgására ual. 4. A kölségveési inézmények kiadásainak aránya és a GDP növekedési üeme közö az előzőkől lényegesen elérő kapcsolao alálunk. Az inézményi kiadások szinje dönő szerepe jászo a részesedés növelésében, megerősíve ezzel empirikusan a bázisszemléle megléé a kölségveés készíésében. Ugyancsak jelenős, bár negaív szerepe ölö be a kiadások részesedése a GDP növekedési üemének válozásában. A várakozásokkal ellenében a GDP növekedési üeme csak nagyon mérsékel poziív haás feje ki az inézményi kiadások részesedésének emelkedésében. IRODALOM BARRO, R. J. (1990): Governmen spending in a simple model of endogeneous growh. Journal of Poliical Economy, 98. évf. 5. sz. 103 15. old. BISWALL, B. DHAWAN, U. LEE, H. (1999): Tesing Wagner versus Keynes using disaggregaed public expendiure daa for Canada. Applied Economics, 31. sz. 183 191. old. ENGLE, R. F. GRANGER, C. W. J. (1987): Co-inegraion and error correcion: Represenaion, esimaion and esing. Economerica,. sz. 51 76. old. GANDOLFO, G. (1997): Economic Dynamics. Springer Verlag, Berlin Heidelberg. GHALI, K. (1998): Governmen size and economic growh: evidence from a mulivariae coinegraion analysis. Applied Economics, 31. sz. 975 987. old.

586 MELLÁR: A GDP ÉS A KÖLTSÉGVETÉSI KIADÁSOK KAPCSOLATA HATEMI, J. A. SHUKUR, G. (1999): The causal nexus of governmen spending and revenue in Finnland: a boosrap approach. Applied Economics Leer, 6. sz. 641 644. old. HSIEH, E. LAI, K. S. (1994): Governmen spending and economic growh: he G-7 experience. Applied Economics, 6. sz. 535 54. old. HUNYADI L. (1994): Egységgyökök és eszjeik. Szigma, 5. évf. 3. sz. 135 164. old. KISS, G. SZAPÁRY GY. (000): Fiscal adjusmen in he ransiional process: Hungary, 1990 1999. Pos-Sovie Geography and Economics, 41. évf. 4. sz. 33 64. old. KOLLURI, B. R. PANIK, M. J. WAHAB, M. S. (000): Governmen expendiure and economic growh: evidence from G-7 counries. Applied Economics, 3. sz. 1059 1068. old. PEROTTI, R. (1999): Fiscal policy in good imes and bad. The Quarerly Journal of Economics, 114. sz. 1399 1436. old. SHONE, R. (1997): Economic Dynamics. Cambridge Universiy Press, Cambridge. TURNOVSKY, S. J. (1996): Fiscal policy, growh, and macroeconomic performance in a small open economy. Journal of Inernaional Economics, 40. sz. 41 66. old. WEBER, CH. (1999): Fiscal policy in general equilibrium: empirical esimaion from an error correcion model. Applied Economics, 31. sz. 907 913. old. SUMMARY The direcion of he relaionships among some macroeconomic variables are invesigaed by using economeric echniques in he paper. Models, based on he empirical daa of he Hungarian economy, covering he 1960 1999 ime span are buil and analysed. Empirical resuls reveal ha in conras wih he expeced posiive effec, a negaive impac of he governmen expendiures o he growh rae of he GDP is found, while GDP has a significan posiive impac on he expendiures. As far as he share of some expendiure iems in he GDP is concerned, no significan connecion beween he share of governmen expendiures and he growh rae of he GDP is experienced. However, he share of expendiures of governmen insiuions srongly and negaively influences he GDP growh rae and posiively he dynamics of he share of governmen expendiures. An ineresing resul of he analysis is ha hese relaions are more-or- less independen of he economic and social sysem, since hey prevail hemselves boh in he cenrally planned and in he ransiion economy as well.

GAZDAG ORSZÁGOK SZEGÉNY ORSZÁGOK SZOKATLAN VITA A NEMZETKÖZI STATISZTIKAI ÉLETBEN DR. SZILÁGYI GYÖRGY E anulmány áekinés ad arról a széles körű nemzeközi viáról, amely az UNDP-nek a humán fejlődés vizsgáló jelenései körül alakul ki. A via középponjában az a kérdés áll, hogy mekkora a szakadék a világ szegény és gazdag országai közö és hogy ez a szakadék az uóbbi években águl-e vagy szűkül, ovábbá, hogy e kérdés eldönésére mely saiszikai módszerek, illeve adaok a legalkalmasabbak. A via során az UNDP módszereinek számos fogyaékosságára derül fény. E TÁRGYSZÓ: Humán fejleség. Nemzeközi összehasonlíás. Vásárlóerő-pariás. Jövedelemeloszlás. bben a anulmányban egyrész arról lesz szó, hogy mekkora szakadék áong a világ szegény és gazdag országai közö, és hogy ez a szakadék az uóbbi években águl-e vagy szűkül, ovábbá, hogy e kérdések eldönésére mely saiszikai módszerek illeve adaok a legalkalmasabbak. Másrész viszon e szorosan ve közgazdasági ársadalomudományi saiszikai éma szokalan via középponjába kerül, amelynek formájával, érvelési módjával legalább annyira érdemes megismerkedni, min a aralmával. Jelenés a humán fejlődésről Az ENSZ Fejleszési Programja (Unied Naions Developmen Programme UNDP) a kilencvenes évek eleje óa évenkén jelenés esz közzé a humán fejlődésről; ez az ún. Human Developmen Repor (HDR), amely nagy erjedelemben, sok saiszikai adaal, vonzó kivielben közöl megállapíásoka a növekedés, a fejleség és a humán oldal összefüggéseiről, különös ekineel a fejlődő országokra. A jelenés nemzeközi elismerés övezi, amelye a szerzők ügyesen ki is használnak megállapíásaik elfogadaására és az inézmény rangjának növelésére. Néhány éve például az UNDP-n belül külön szervezei egység, a Human Developmen Repor Office (HDRO), jö lére, amelynek egyedüli feladaa e jelenés évenkéni elkészíése. Az elismerő hangok közé azonban időnkén disszonancia is vegyül, elsősorban a saiszikai adaoka és módszereke érinő kéelyek formájában. Ezekről azonban a HDR készíői vagy nem veek udomás, vagy ez már figyelembe veük megnyugaással érek napirendre feleük. Saiszikai Szemle, 79. évfolyam, 001. 7. szám

588 SZILÁGYI GYÖRGY A már-már profeikus dicsfény azonban megzavara egy írás (Casles; 000), amely az ENSZ Saiszikai Bizoságának 000 évi ülése elé kerül. Szerzője Ian Casles, az Auszrál Társadalomudományi Akadémia alelnöke, az Auszrál Saiszikai Hivaal korábbi elnöke, aki a nemzeközi szervezeek gyakran kérnek fel szakérőkén, és aki a kilencvenes évek elején a Hivaalos Saiszika Nemzeközi Társaságának (Inernaional Associaion for Official Saisics IAOS) elnöki iszé is elláa. Casles az 1999. évi HDR- vee górcső alá; ez a jelenés az 1997. évi adaok (illeve 1997-ig erjedő idősorok) alapján foglalkozo a humán fejleséggel és fejlődéssel, különösen pedig a szegénység kérdésével. Casles húsz ponban sorolja fel az 1999-es HDR-kiadvány saiszikai szemponból kifogásolhaó megállapíásai és a belőlük levon kövekezeéseke. Egy-ké monda a bevezeőből: Ez a dolgoza a saiszikai anyag szakszerűlen kezelésének néhány példájára világí rá. Ezek a példák muaják, hogy a HDR saiszikáira nem lehe ámaszkodni. Véleményem szerin a professzionális saiszikusoknak köelességük, hogy ez a kormányok, a nemzeközi szervezeek, a nem kormányzai szervek, a média és a kuaók udomására hozzák. E kemény szavakra reagálva a másik fél egyfelől elismeri: Bármely szerveze, amely nemzeközi adaoka mua be, elkerülheelenül szembekerül információbeli hiányokkal és néha ellenmondásos adaokkal. Másfelől azonban ragaszkodik sajá állásponjához: A HDR empirikus kövekezeései bírálhaók, ugyanúgy, min más szervezeek megállapíásai is megkérdőjelezheők. De a jelenés lényege, Casles úr feléelezéseivel ellenében, olyan kövekezeések közzééele, amelyek levonhaók a rendelkezésre álló információk egészéből (UNDP; 000a). Az ENSZ Saiszikai Bizosága saiszikus szakérői csoporo jelöl ki a HDR-ben szereplő saiszikai információk megvizsgálására. A csopor amely az ENSZ-ben mosanában dívó szokás szerin Az Elnök baráai (Friends of he Chair) neve visele kanadai vezeéssel, angol, szenegáli, svájci, holland és egyipomi részvéellel működö. Miala azonban e csopor vizsgálódo, a via ovább foly főkén az eddigi szereplők, az UNDP és I. Casles közö, de időnkén mások is bekapcsolódak. E viának már a formája is sajáos vol, az érdekelek e-mailen érinkezek egymással, az üzeneeke azonban egy minegy havan személy nevé aralmazó eloszási lisa agjai (közük jelen anulmány szerzője) is megkapák, így az udvarias, ám baráságosnak nem mondhaó eszmecsere elég nagy nyilvánosság elő zajlo. Mindenekelő le kell szögezni, hogy szegénységről i csak egyelen érelemben, a szegény és a gazdag országok vonakozásában van szó. A via egyálalán nem ér ki az országokon belüli egyenlőlenségekre, a különböző népességcsoporok helyzeének öszszehasonlíására. Úgy is mondhanánk, hogy i és mos az ország az egyelen saiszikai egység. Kövekezéskép gazdaságról és szegénységről szólva nem az emberek vagy népcsoporok helyzee kerül a via középponjába. A szerzők és a viázók egyszerűen az egy lakosra juó GDP nagyságával kvanifikálják a gazdagságo és a szegénysége. Ez az eljárás érheő abból a szemponból, hogy ez az ada áll a legöbb országra rendelkezésre, méghozzá öbbé-kevésbé összehasonlíhaó formában. A népesség gazdagságának vagy szegénységének mérésére ugyan alkalmasabb lenne a házarási szekor valamelyik jövedelmi adaa (elsődleges, rendelkezésre álló vagy eljes jövedelem) vagy pedig fogyaszási (házarások fogyaszási kiadásai vagy eljes fogyaszási) muaója, de ilyen

GAZDAG ORSZÁGOK SZEGÉNY ORSZÁGOK 589 ada kevesebb országban áll rendelkezésre, min a GDP, ráadásul ez is csak az össznépesség, nem pedig a népességcsoporok helyzeéről ad ájékozaás. E anulmánynak nem célja a HDR ismereése, mélaása vagy bírálaa. A fejegeések csak a címben megfogalmazo émával és a körülöe zajló viával foglalkoznak. Ső, a via valamennyi ponjának sorravéelére sincs szükség; elegendőnek lászik a legfonosabb nézekülönbségek megvilágíása, különösen azoké, amelyek öbb részlekérdésnek is közös gyökerei. 1 A különbségek méréke Az UNDP jelenése szerin a világ népességének az a felső egyööde (felső kvinilise), amely a leggazdagabb országokban él, birokolja a világ GDP-jének 86 százaléká; arra az egyöödre, amely a legszegényebb országokban él, a világ összes ermelésének csupán egy százaléka ju; az alsó és a felső kvinilis közöi jövedelmi arány a kilencvenes évized közepén 1:74. Casles a kövekezőke szegezi ezekkel az állíásokkal szembe: a GDP szerini országsorrend felső kvinilisének (a leggazdagabb országoknak) aránya a világ GDP-jében nem 86, hanem csak 60-65 százalék (a 86 százalékos arány már csak azér sem hiheő, mer az jelenené, hogy a világ népességének nyolcvan százaléka csak 14 százalékban részesedik a világ ermeléséből); az alsó kvinilis (a legszegényebb országok) aránya a világ GDP-jéből nem egy, hanem négy százalék; az alsó és a felső kvinilis közöi rés jóval kisebb a HDR szerini aránynál; a kilencvenes évek közepén 1:16. Honnan származnak ezek a jelenősen elérő adaok? Egyrész az adaforrások különbözőségéből. Mindké fél és a viába közben bekapcsolódók egyike másika is sokféle forrásra hivakozik. Casles főkén a Világbank és a Nemzeközi Valuaalap adaaira ámaszkodik, de vannak hivakozások egyéni kuaókra, magáninézmények adabázisaira, különböző nyilakozaokra sb. Valuaárfolyam vagy vásárlóerő-pariás? Ennél is fonosabb azonban egy módszerani különbség. Az UNDP-jelenés i szereplő megállapíásai a valuák hivaalos árfolyamain dollárra ászámío GDP-érékeken alapulnak, Casles viszon a vásárlóerő-pariáson (Purchasing Power Pariies PPP) ászámío dolláradaoka használja. A különbség különösen a fejlődő országok eseében igen jelenős. A már öbb évizedes múlra visszaekinő vásárlóerőpariás-számíások egyik álalános kövekezeése a pariás/árfolyam arány és a fejleségi szin közöi szoros korreláció. Ez az arány annál inkább elér 1-ől, minél alacsonyabb a szóban forgó ország fejlesége. (A fejleség legalsó szinjén állóknál akár négyszeres is lehe.) Más szóval a hivaalos árfolyamok aláérékelik a kevésbé fejle országok valuáinak vásárlóéréké és ezzel GDP-jük színvonalá. 1 A via nem, illeve csak néhány mellékes részle erejéig érinee az ún. Humán Fejleségi Indexe, a HDR komplex muaójá, így e anulmány sem foglalkozik vele. Az index kriikai ismereésé lásd: Ryen (000), Szilágyi (1995; 000).

590 SZILÁGYI GYÖRGY Az árfolyamnak elsősorban külgazdasági funkciója van, a külpiacon érékesíe és beszerze javak árarányai, valamin a valuák iráni kereslei és kínálai viszonyoka fejezi ki. A vásárlóerő-pariások ezzel szemben az országok belső piacain érvényes árszínvonalaka hasonlíják össze. Az i árgyal összefüggések megvilágíására ehá a vásárlóerő-pariás alkalmasabb, min az árfolyam. Az ENSZ Nemzei Számlarendszerének, az SNA-nak kézikönyve például leszögezi: Az egy lakosra juó GDP árfolyamon mér különbségei elúlozzák a GDP volumenének különbségei (UN 1993. 16.84. ). Miér folyamodik az UNDP mégis az árfolyamhoz, különösen akkor, ha a jelenés legnagyobb részében a pariásoka használja? A via során különböző érvek hangzoak el. Az UNDP egyrész echnikai jellegű, másrész közgazdasági megíélésre (!) hivakozó érveke sorakoza fel eljárása melle. Technikai jellegű érv például, hogy nincs minden országra vonakozó pariás. Ez önmagában igaz, a különböző források és adabázisok minegy 140 országra közölnek vásárlóerő-pariás, a HDR pedig öbb min 170 országgal foglalkozik. De ez a hiány nem zavara a jelenés öbbi részé, amely, min emlíeük, a pariásokra ámaszkodik. További echnikai érvek a pariásszámíások valóságos fogyaékosságaira hivakoznak, például a minőségi különbségek nem megnyugaó kezelésére vagy a nem piaci szolgálaások jelenleg is megoldalan összehasonlíási módszereire. Ezekre a nemzeközi összehasonlíások számos kiadványa rávilágío, de e hiányosságok még a legkedvezőlenebb eseben sem eszik az árfolyamo a pariásnál alkalmasabb eszközzé. J. Ryen, aki a via (eddig) uolsó fázisában kapcsolódo be az eszmecserébe, és aki egyébkén közismeren éles kriikusa a vásárlóerőpariás-számíásoknak, így fogalmaz: Bármilyen hibák ulajdoníhaók is a pariásoknak, ezek kövekezménye kicsi azokhoz a orzíásokhoz képes, amelyek az árfolyamon alapuló összehasonlíásoka erhelik. Ső e orzíások még nagyobb mérékűek a kevésbé fejle gazdaságok eseében, ahol jelenős a nem piaci szekor, a barer-kereskedelem és a sajá fogyaszásra való ermelés, és ahol a valuaárfolyam legjobb eseben is csak a külforgalomba kerülő, csekély arány képviselő javak és szolgálaások piaci éréké ükrözi. Merőben más ermészeűek az UNDP-nek azok az érvei, amelyeknek a szerzők szóhasználaa szerin közgazdasági megíélés az alapja. Ezek ermészeéről a kövekező szavak árulkodnak: Hogy mi a helyes, az közgazdasági megíélés, nem pedig saiszikai objekiviás dolga (UNDP; 000a). De milyen közgazdasági megíélés az, amely szemben áll a saiszikai objekiviással? Casles a HDR kövekező kijelenésében lája a szerzők felfogásának minegy önleleplező gyökeré: Kormányok, akivisák, jogászok saiszikusok és fejlődésszakérők együ dolgozva örnek ua, úgy hogy felhasználják a saisziká válozások kikényszeríésére felfogásokban, poliikában és gyakorlaban (UNDP; 000b 87. old.). Túlságosan messzire vezene a saiszika ilyeén érelmezésének szembeállíása akár a Hivaalos Saiszika Alapelveivel (UN; 1991), akár a saiszika eikai kódexével (ISI; 1985), érdemes azonban ualni azon közgazdasági megíélések egyikére, amelyek az UNDP szerin a hivaalos árfolyam alkalmazása melle szólnak. Eszerin az országok marginalizálódásának kifejezésére a hivaalos árfolyamon ászámío GDP gyakran alkalmasabb, min a vásárlóerő-pariáson mér GDP, például a legszegényebb országok ilyen marginalizálódása a világkereskedelemben és alkupozíciójuk ekineében (UNDP; 000a).