(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1783 A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1783 B (1) Int. Cl.: C07D 417/12 (06.01) A61K 31/41 (06.01) C07D 413/12 (06.01) A61P 3/00 (06.01) A61P 2/00 (06.01) A61P 29/00 (06.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO PCT/EP 0/00290 () Elsõbbségi adatok: EP (72) Feltalálók: KEIL, Stefanie, 6719 Hofheim (DE); WENDLER, Wolfgang, 6618 Selters (DE); GLIEN, Maike, 619 Wiesbaden (DE); GOERLITZER, Jochen, 94 Frankfurt (DE); CHANDROSS, Karen, Somerset, NJ (US); MCGARRY, Daniel, G., Branchburg, NJ (US); MERRILL, Jean, Morristown, NJ (US); BERNARDELLI, Patrick, F-78 Villepreux (FR); RONAN, Baptiste, F-921 Clamart (FR); TERRIER, Corinne, F Livry Gargan (FR) (73) Jogosult: Sanofi-Aventis Deutschland GmbH, 6929 Frankfurt am Main (DE) (74) Képviselõ: dr. Fehérvári Flóra, DANUBIA Szabadalmi és Védjegy Iroda Kft., Budapest (4) Oxadiazolon-származékok mint PPARdelta agonisták HU T2 A leírás terjedelme 8 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 199. évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 A találmány PPARdelta agonista hatást mutató oxadiazolonokra, továbbá ezek fiziológiásan elfogadható sóira és fiziológiásan hatásos származékaikra vonatkozik. A PPARdelta agonistákat a szakirodalomban leírták (például WO 03/043997, WO 01/003 és WO 02/09290). Az oxadiazolon típusú vegyületeket mint Xa faktor inhibitorokat a DE A1 számú német közzétételi iratban, és mint hipoglikémiás orális szereket a WO 96/13264 számú nemzetközi közzétételi iratban ismertették. A találmány tárgyát olyan vegyületek képezik, amelyek terápiásan alkalmasak a lipid és/vagy szénhidrátmetabolizmus módosítására, és így olyan betegségek megelõzésére és/vagy kezelésére használhatók, mint a 2 típusú diabétesz és az ateroszklerózis, valamint ezek hátrányos következményei. A találmány célját képezi továbbá olyan betegségek kezelése, mint a neurodegeneratív betegségek és/vagy a központi és perifériás idegrendszer demyelinizációs rendellenességei és/vagy ideggyulladásos folyamatokat magukban foglaló a neurológiai betegségek és/vagy egyéb perifériás neuropátiák. Egy sor olyan vegyületet találtunk, amelyek módosítják a PPA receptorok hatását. A vegyületek különösen a PPARdelta és a PPARalfa aktiválására alkalmasak, azonban a relatív aktiválódás mértéke a vegyületektõl függõen változhat. A jelen találmány szerinti vegyületek az (I) képlettel írhatók le (I) ahol X jelentése CH2 vagy kötés; R1, R2, R3, R4 jelentése egymástól függetlenül H, F, Cl, Br, CF3, (C1 C4)alkilcsoport, (C0 C4)alkilén-O-(C0 C4)alkilén-H-csoport, SCH3, S(O)CH3, S(O)2CH3, CN, OCF3, OCHF2, OCH2F; Z jelentése kötés vagy CH2; Y jelentése O, S, S(O) vagy S(O)2; W jelentése CH2 vagy CH2CH2; U és V egyikének jelentése N és a másik jelentése S vagy O; R jelentése a következõket tartalmazó csoportból van kiválasztva: (C1 C8)alkilcsoport, (C1 C6)alkilén-O-(C0 C4)alkilén-H-csoport, (C0 C6)alkilén-fenil-csoport, (C1 C6)alkilén-O-(C0 C4)alkilén-fenil-csoport, (C3 C6)cikloalkilcsoport, (C2 C8)alkenilcsoport, és ahol a (C1 C8)alkilcsoport vagy az alkiléncsoport egyszeresen vagy kétszeresen helyettesítve lehet OH csoporttal vagy O¹(C1 C4)alkil-csoporttal; R6, R7 jelentése egymástól függetlenül H, F, Br, CF3, OCF3, (C1 C6)alkilcsoport, (C0 C4)alkilén-O-(C0 C4)alkilén-H-csoport, SCF3, SF, OCF2 CHF2, OCHF2, OCH2F, O¹fenil-csoport, fenilcsoport vagy NO2; valamint ezek fiziológiásan elfogadható sói és tautomer formái. A jelen találmány egy másik kiviteli alakja olyan (I) képletû vegyületre vonatkozik, ahol X jelentése egy kötés. A jelen találmány egy másik kiviteli alakja olyan vegyületre vonatkozik, ahol egy vagy több helyettesítõ jelentése a következõ: U jelentése S és V jelentése N vagy U jelentése N és V jelentése S vagy U jelentése O és V jelentése N vagy U jelentése N és V jelentése O; és/vagy U jelentése S, V jelentése N, Z jelentése kötés; és/vagy U jelentése N, V jelentése O, Z jelentése kötés, X jelentése kötés; és/vagy X jelentése kötés, Z jelentése kötés; és/vagy R6 para-helyzetben van; és/vagy R7 jelentése H vagy F, elõnyösen H; és/vagy R2, R3, R4 jelentése H, R1 jelentése H, F, Cl, Br, CF3, (C1 C4)alkilcsoport, (C0 C4)alkilén-O-(C0 C4)alkilén-H-csoport, SCH3, S(O)CH3, S(O)2CH3, CN; és/vagy Y jelentése O vagy S, elõnyösen O; és/vagy W jelentése CH2 és/vagy R jelentése (C1 C4)alkilcsoport, (C1 C4)alkilén-O- (C0 C4)alkilén-H-csoport vagy (C1 C4)alkilén-O- (C0 C4)alkilén-fenil-csoport, ahol az alkilén O¹(C0 C4)alkilén-H-csoporttal lehet helyettesítve. A jelen találmány egy másik kiviteli alakja olyan (I) képletû vegyületre vonatkozik, ahol X jelentése kötés vagy CH2, elõnyösen kötés; R1 jelentése H, F, Cl, Br, CF3, (C1 C4)alkilcsoport, O¹(C1 C4)alkil-csoport, SCH3, S(O)CH3, S(O)2CH3, CN; R2 jelentése H, F; R3 jelentése H, Br, O¹(C1 C4)alkil-csoport; R4 jelentése H; Z jelentése kötés vagy CH2, elõnyösen kötés; Y jelentése O, S, S(O) vagy S(O)2, elõnyösen O; W jelentése CH2 vagy CH2CH2, elõnyösen CH2; U jelentése S és 2

3 V jelentése N vagy U jelentése N és V jelentése S vagy U jelentése N és V jelentése O; R jelentése (C1 C6)alkilcsoport vagy (C2 C6)alkenilcsoport, ahol a (C1 C6)alkilcsoport egyszeresen vagy kétszeresen helyettesítve lehet OH¹csoporttal; R6 para-helyzetben van, és jelentése CF3, SF, OCH3, fenilcsoport; R7 jelentése H vagy F. A jelen találmány egy másik kiviteli alakja olyan (I) képletû vegyületre vonatkozik, ahol X jelentése kötés; R1 jelentése Cl vagy CH3; R2, R3, R4 jelentése H; Z jelentése kötés; Y jelentése O; W jelentése CH2; U jelentése S és V jelentése N vagy U jelentése N és V jelentése O vagy U jelentése O és V jelentése N; R jelentése (C1 C4)alkilén-O-(C1 C4)alkilén-Hcsoport, elõnyösen CH2 O-(C1 C3)alkilén-Hcsoport vagy (C1 C4)alkilén-O-(C1 C4)alkilénfenil-csoport, ahol az alkiléncsoport elõnyösen O(C1 C4)alkilcsoporttal, elõnyösen metoxi- vagy etoxicsoporttal helyettesített; R6 para-helyzetben van, és jelentése CF3 vagy OCH3; R7 jelentése H. A jelen találmány egy másik kiviteli alakja olyan (I) képletû vegyületre vonatkozik, ahol R1, R2 jelentése egymástól függetlenül H, F, Cl, Br, OCH3, SCH3, CF3, CH3, CN, S(O)CH3, S(O)2CH3; X jelentése egy kötés és Z jelentése egy kötés; vagy X jelentése CH2, Z jelentése kötés és W jelentése CH2; vagy X jelentése kötés és W jelentése CH2; R3, R4 egymástól függetlenül H, OCH3; R6 para-helyzetben van és jelentése H, F, CF3, CH3, SF, OCH3, fenilcsoport; R7 jelentése H. A jelen találmány egy másik kiviteli alakja olyan (I) képletû vegyületre vonatkozik, ahol X jelentése kötés; R1 jelentése OCH3 vagy F; R2, R3, R4 jelentése H; Z jelentése kötés; Y jelentése O vagy S; W jelentése CH2 vagy CH2CH2; U jelentése S és V jelentése N vagy U jelentése N és V jelentése S vagy U jelentése O és V jelentése N vagy U jelentése N és V jelentése O; R jelentése (C1 C4)alkilcsoport, (C1 C4)alkilén-O- (C1 C4)alkilén-H-csoport vagy (C1 C4)alkilén-O- (C1 C4)alkilén-fenil-csoport, ahol az alkiléncsoport helyettesítve lehet O¹(C1 C4)alkil-csoporttal; R6 para-helyzetben van, és jelentése CF3 vagy OCH3; R7 jelentése H. A jelen találmány egy másik kiviteli alakja olyan (I) képletû vegyületre vonatkozik, ahol X jelentése kötés vagy CH2; R1 jelentése H, F, Cl, Br, OCH3, SCH3, CF3, CH3, CN, S(O)CH3, S(O)2CH3; R2 jelentése H, F; R3 jelentése H, OCH3, Br, R4 jelentése H; Z jelentése kötés vagy CH2; Y jelentése O, S, S(O) vagy S(O)2; W jelentése CH2 vagy CH2CH2; U jelentése S és V jelentése N vagy U jelentése N és V jelentése S; R jelentése (C1 C4)alkilcsoport vagy (C2 C4)alkenilcsoport, ahol a (C1 C4)alkil egyszeresen vagy kétszeresen helyettesítve lehet OH¹csoporttal, ilyenek például a CH2CH2CH (OH)CH2OH vagy a CH2CH2CH2CH2OH vagy R jelentése (C1 C4)alkilén-O (C 1 C4)alkilén-Hcsoport vagy (C1 C4)alkilén-O (C 1 C4)alkilénfenil-csoport, ahol az alkiléncsoport helyettesítve lehet O¹(C1 C4)alkil-csoporttal, elõnyösen metoxivagy etoxicsoporttal; R6 jelentése p¹cf3 vagy p¹sf; és R7 jelentése H. A jelen találmány egy másik kiviteli alakja olyan (I) képletû vegyületre vonatkozik, ahol X jelentése kötés; R1 jelentése Cl, CH3; R2 jelentése H; R3 jelentése H; R4 jelentése H; Z jelentése kötés; Y jelentése O; W jelentése CH2; U jelentése N és V jelentése O vagy U jelentése O és V jelentése N; R jelentése (C1 C4)alkilcsoport, (C1 C4)alkilén-O¹(C 1 C4)alkilén-H-csoport vagy (C1 C4)alkilén-O- (C1 C4)alkilén-fenil-csoport, ahol az alkiléncsoport helyettesítve lehet O¹(C1 C4)alkil-csoporttal, elõnyösen metoxi- vagy etoxicsoporttal; R6 jelentése p¹och3 vagy p¹fenil-csoport; és R7 jelentése H. 3

4 A jelen találmány egy másik kiviteli alakja olyan (I) képletû vegyületre vonatkozik, ahol R1 jelentése F, Cl, CH3, OCH3, elõnyösen F, Cl. A jelen találmány egy másik kiviteli alakja olyan (I) képletû vegyületre vonatkozik, ahol R jelentése (C1 C4)alkilcsoport. A jelen találmány egy másik kiviteli alakja olyan (I) képletû vegyületre vonatkozik, ahol R6 jelentése CF3, SF, fenilcsoport, OCH3, elõnyösen CF3. A legelõnyösebb vegyületek a következõk: 3¹{2¹fluor-4-[4¹metil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--ilmetoxi]-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹metil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--il-metoxi]- fenil}-4h¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{3¹metoxi-4-[4¹metil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol-- il-metoxi]-fenil}-4h¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{2¹klór-4-[4¹metil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--ilmetoxi]-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹metil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--il-metilszulfanil]-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹butil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--il-metoxi]- 2-klór-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹butil-2-(4¹pentafluor-szulfanil-fenil)-tiazol--ilmetoxi]-2-klór-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{2¹klór-4-[4¹metil-2-(4¹pentafluor-szulfanil-fenil)- tiazol--il-metoxi]-fenil}-4h¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹(4¹{2¹[4¹butil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol-¹il]-etoxi}- 2-klór-fenil)-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹butil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--il-metoxi]- 2-klór-benzil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{2¹metoxi-4-[4¹metil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol-- il-metoxi]-fenil}-4h¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹butil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--il-metoxi]- 2-fluor-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹butil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--il-metoxi]- 2,6-difluor-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹butil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--il-metilszulfanil]-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹butil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--il-metoxi]- 2-trifluor-metil-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹butil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--il-metoxi]- 2-metil-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{2¹bróm-4-[4¹butil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--ilmetoxi]-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹butil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--il-metoxi]- 2-metoxi-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹but-3-enil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--ilmetoxi]-2-klór-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{2¹klór-4-[4¹(4¹hidroxi-butil)-2-(4¹trifluor-metil-fenil)- tiazol--il-metoxi]-fenil}-4h¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{2¹klór-4-[4¹(3,4-dihidroxi-butil)-2-(4¹trifluor-metil- fenil)-tiazol--il-metoxi]-fenil}-4h¹[1,2,4]oxadiazol- ¹on, ¹[4¹butil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--il-metoxi]-2- (¹oxo-4,-dihidro¹[1,2,4]oxadiazol-3¹il)-benzonitril, 3¹{4¹[4¹butil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--il-metoxi]- 2-metil-szulfanil-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹butil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--il-metoxi]- 2-metil-szulfinil-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, ¹{4¹[4¹butil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--il-metoxi]- 2-metánszulfonil-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹butil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--ilmetánszulfinil]-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹butil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--il-metilszulfonil]-fenil}-4H¹[1,2 ( 4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹butil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--il-metoximetil]-2-fluor-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹metil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol--il-metoximetil]-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹[4¹(2¹bifenil-4-il--metil-oxazol-4-il-metoxi)-2-klórfenil]-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{2¹klór-4-[2¹(4¹metoxi-fenil)--metil-oxazol-4-ilmetoxi]-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹(2¹klór-4-{2¹[¹metil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol- 4¹il]-etoxi}-fenil)-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on,. 3¹{2¹klór-4-[4¹metoxi-metil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)- tiazol--il-metoxi]-fenil}-4h¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{2¹klór-4-[4¹(2¹metoxi-etoxi-metil)-2-(4¹trifluor-metilfenil)-tiazol--il-metoxi]-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{2¹klór-4-[4¹(2¹etoxi-etoxi-metil)-2-(4¹trifluor-metilfenil)-tiazol--il-metoxi]-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{2¹klór-4-[4¹(3¹metoxi-propoxi-metil)-2-(4¹trifluor- metil-fenil)-tiazol--il-metoxi]-fenil}-4h¹[1,2,4]oxadiazol- ¹on, 3¹{4¹[¹metoxi-metil-2-(4¹metoxi-fenil)-oxazol-4-ilmetoxi]-2-metil-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[¹(2¹metoxi-etoxi-metil)-2-(4¹metoxi-fenil)-oxazol- 4-il-metoxi]-2-metil-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹metoxi-metil-2-(4¹metoxi-fenil)-oxazol--ilmetoxi]-2-metil-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹(2¹metoxi-etoxi-metil)-2-(4¹metoxi-fenil)-oxazol- -il-metoxi]-2-metil-fenil}-4h¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹(2¹etoxi-etoxi-metil)-2-(4¹metoxi-fenil)-oxazol-- il-metoxi]-2-metil-fenil}-4h¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[2¹(4¹metoxi-fenil)-4-(3¹metoxi-propoxi-metil)- oxazol--il-metoxi]-2-metil-fenil}-4h¹[1,2,4]oxadiazol- ¹on, 3¹{4¹[4¹etoxi-metil-2-(4¹metoxi-fenil)-oxazol--ilmetoxi]-2-metil-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹benzil-oxi-metil-2-(4¹metoxi-fenil)-oxazol--ilmetoxi]-2-metil-fenil}-4H¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{2¹klór-4-[¹metoxi-metil-2-(4¹metoxi-fenil)-oxazol-4- il-metoxi]-fenil}-4h¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{2¹klór-4-[¹(2¹metoxi-etoxi-metil)-2-(4¹metoxi-fenil)- oxazol-4-il-metoxi]-fenil}-4h¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{2¹klór-4-[4¹metoxi-metil-2-(4¹metoxi-fenil)-oxazol-- il-metoxi]-fenil}-4h¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{2¹klór-4-[2¹(4¹metoxi-fenil)-4-(3¹metoxi-propoxi- metil)-oxazol--il-metoxi]-fenil}-4h¹[1,2,4]oxadiazol- ¹on, 3¹{¹bróm-2-metoxi-4-[4¹metil-2-(4¹trifluor-metil-fenil)- tiazol--il-metoxi]-fenil}-4h¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{4¹[4¹(3¹benzil-oxi-propil)-2-(4¹trifluor-metil-fenil)-tiazol- -il-metoxi]-2-klorofenil}-4h¹[1,2,4]oxadiazol-¹on, 3¹{2¹klór-4-[4¹(3¹hidroxi-propil)-2-(4¹trifluor-metil-fenil)- tiazol--il-metoxi]-fenil}-4h¹[1,2,4]oxadiazol-¹on. A jelen találmány magában foglalja a találmány itt ismertetett elõnyös kiviteli alakjainak összes kombinációját. 4

5 Az R1, R2, R3, R4, R, R6 és R7 helyettesítõkben lévõ alkil- és alkenilcsoportok egyenes láncúak vagy elágazóak lehetnek. Az (I) képletû vegyületek racemátjaik, racém keverékeik, tiszta enantiomereik, diasztereomereik és diasztereomer keverékeik formájában, továbbá tautomer formákban lehetnek. A jelen találmány magában foglalja az (I) képletû vegyületek összes ilyen izomer és tautomer formáját. Ezek az izomer formák ismert eljárásokkal állíthatók elõ, hacsak bizonyos esetekben nincsen specifikusan megadva. Mivel a gyógyszerészetileg elfogadható sók vízoldhatósága nagyobb, mint a kiindulási vagy alap vegyületeké, ezek a sók különösen jól használhatók gyógyászati alkalmazásokban. Ezen sók gyógyszerészetileg elfogadható aniont vagy kationt kell, hogy tartalmazzanak. A találmány szerinti vegyületek gyógyszerészetileg elfogadható megfelelõ savaddíciós sói lehetnek szervetlen savakkal alkotott sók, ilyenek a sósav, a hidrogén-bromid, a foszforsav, a metafoszforsav, a salétromsav és a kénsav, továbbá szerves savakkal alkotott sók, mint például az ecetsav, a benzolszulfonsav, a benzoesav, a citromsav, az etánszulfonsav, a fumársav, a glükonsav, a glikolsav, az izetionsav, a tejsav, a laktobionsav, a maleinsav, az almasav, a metánszulfonsav, a borostyánkõsav, a p¹toluolszulfonsav és a borkõsav. Gyógyszerészetileg elfogadható megfelelõ bázisos sók az ammóniumsók, az alkálifémsók (például nátrium- és káliumsók), az alkáliföldfémsók (például magnézium- és kalciumsók) és a trometamollal (2¹amino-2-hidroxi-metil-1,3-propándiol), dietanolaminnal, lizinnel vagy etilén-diaminnal alkotott sók. Egy gyógyszerészetileg elfogadható anionnal alkotott só, például a trifluor-acetátsó is a találmány körébe tartozik, mint gyógyszerészetileg elfogadható sók elõállítására vagy tisztítására alkalmas és/vagy nem-terápiás, például in vitro alkalmazásra megfelelõ köztitermékek. Az (I) képletû vegyület(ek) kifejezésre történõ összes hivatkozás az itt ismertetett (I) képletû vegyület(ek)re vagy ezek sóira vonatkozik. Alkalmazás Az (I) képletû vegyületek és az ezeket tartalmazó gyógyszerészetileg elfogadható készítmények PPAR ligandumokként használhatók. A találmány szerinti PPAR ligandumok PPAR aktivitás modulátorokként használhatók. A peroxisome proliferátoraktiválta receptorok (PPAR) ligandumokkal aktiválható transzkripciós faktorok, és a nukleáris hormonreceptorok osztályába tartoznak. Három PPAR izoforma létezik, ezek a PPARalfa, a PPARgamma és a PPARdelta (azonos a PPARbétával), amelyek különbözõ géneket kódolnak [peroxisome proliferátoraktiválta receptor (PPAR): Szerkezet, aktiválási mechanizmus és különbözõ funkciók (Structure, mechanisms of activation and diverse functions): Motojima K., Cell. Struct. Funct., 18(), (1993)]. Az emberekben a PPARgamma három változatban, PPARgamma 1, gamma 2 és gamma 3 változatban létezik, és ezeket a promotorok és a differenciális mrns összekapcsolás alternatív alkalmazása hozza létre. A különbözõ PPAR¹ek szöveteloszlása eltérõ, és különbözõ fiziológiai funkciókat módosítanak. A PPAR¹ek kulcs szerepet játszanak a nagyszámú gén szabályozásának különbözõ vonatkozásaiban, ahol géntermékek közvetlenül vagy közvetve döntõ szerepet játszanak a lipid- és szénhidrát-metabolizmusban. Így például a PPARalfa receptor fontos szerepet játszik a májban a zsírsav katabolizmus vagy a lipoproteinmetabolizmus szabályozásában, míg a PPARgamma döntõ szerepet játszik például az adipoz sejtdifferenciálódás szabályozásában. Ezen túlmenõen azonban a PPAR¹ek sok egyéb fiziológiás folyamat szabályozásában is szerepelnek, beleértve azokat, amelyek nem állnak közvetlen kapcsolatban a szénhidrát- vagy lipidmetabolizmussal. A különbözõ PPAR¹ek különbözõ zsírsavakkal zsírsavszármazékokkal és szintetikus vegyületekkel szemben mutatott aktivitása eltérõ mértékben szabályozható. Ezek mûködésére, fiziológiás hatására és patofiziológiájára vonatkoznak a következõ összefoglaló munkák: Berger, J. és munkatársai, Annu. Rev. Med., 3, 9 43 (02); Wilson, T. és munkatársai, J. Med. Chem., 43 (4), 27 0 (00); Kliewer, S. és munkatársai, Recent. Prog. Horm. Res., 6, (01); Moller, D. E. and Berger, J. P., Int. J. Obes. Relat. Metab. Disord., 27 Suppl 3, (03); Ram, V. J., Drugs Today, 39(8), 9 32 (03). A három PPAR-izoform közül a PPARdelta fiziológiás funkcióit régóta rejtély övezi. A PPARdelta elsõ feltételezett farmakológiai szerepe a koleszterol homeosztázis szabályozása volt. Kimutatták egy diabetikus állatmodellben, hogy a bizonyos mértékben szelektív PPARdelta ligandum L¹16041 emeli a plazma koleszterol szintet [lásd Berger J. és munkatársai, J. Biol. Chem., 274, (1999); Leibowitz M. D. és munkatársai, FEBS Lett., 473(3), (00)]. Elhízott inzulinrezisztens rhesus majmokban a hatásos és szelektív PPARdelta ligandum GW0116 emeli a HDL-koleszterol szintet csökkenti a plazma LDL-koleszterol-szintet, továbbá a triglicerid- és az inzulinszinteket [lásd Oliver, W. és munkatársai, Proc. Natl. Acad. Sci., 98, (01)]. A PPARdelta/PPARalfa kettõs agonista YM¹16638 jelentõsen csökkenti rhesus és cynomolgus majmokban a plazma lipid szinteket [lásd Goto, S. és munkatársai, Br. J. Pharm., 118, (1996)], és kéthetes klinikai vizsgálatok szerint hasonlóan hatnak egészséges önkéntesekre is [lásd Shimokawa, T. és munkatársai, Drug Dev. Res., 38, (1996)]. A legutóbbi publikációkban foglaltak megerõsítik, hogy a PPARdelta a diszlipidémia, az inzulinrezisztencia, a 2 típusú diabétesz, az ateroszklerózis és az X szindróma kezelésének fontos célpontja [lásd Wang, Y¹X. és munkatársai, Cell, 113, (03); Luquet, S. és munkatársai, FASEB J., 17, (03); Tanaka, T. és munkatársai, PNAS, 100, (03); Holst, D. és munkatársai, BioChem. Biophys. Acta, 1633, 43 0 (03); Dressel, U. és munkatársai, Mol. Endocrin., 17, (03); Lee, C. H. és munkatársai, Science, 2, (03).

6 A PPARdelta lipid¹, glükóz- és koleszterol-metabolizmus szabályozóhatása mellett ismert módon szerepet játszik az embrionális fejlõdésben, az implantációban és a csontképzõdésben [Lim, H. and Dey, S. K., Trends Endocrinol. Metab., 11(4), (00); Ding, N. Z. és munkatársai, Mol. Reprod. Dev., 66(3), (03); Mano, H. és munkatársai, J. Biol. Chem., 27(11), (00)]. Számos publikációban kimutatták, hogy a PPARdelta beindítja a keratinociták proliferációját és differenciálódását, amely bõrbetegségekben és sebhegedésben betöltött szerepére utal [Di-Poi, N. és munkatársai, J. Steroid Biochem. Mol. Biol., 8(2 ), 27 6 (03); Tan, N. S. és munkatársai, Am. J. Clin. Dermatol., 4(8), 23 (03); Wahli, W., Swiss Med Wkly., 132(7 8), (02)]. Úgy tûnik, hogy a PPARdelta jelentõs mértékben expresszálódik a CNS-ben, de ezen funkciója nagyrészt még felderítetlen. Azonban egyedülálló jelentõségû az a rágcsálóknál tett felismerés, hogy a PPARdelta expresszálódik az oligodentrocitákban, amelyek a CNS fõ lipidtermelõ sejtjei [J. Granneman, és munkatársai, J. Neurosci. Res., 1, (1998)]. Ezen túlmenõen egértenyészetekben felismerték, hogy a PPARdelta szelektív agonista jelentõsen növeli az oligodendroglia myelin-gélexpressziót, és a myelinátmérõt [I. Saluja és munkatársai, Glia, 33, (01). Tehát a PPARdelta aktivátorok a demyelizáció és a demyelizációs betegségek kezelésére használhatók. A demyelizációs körülmények myelinvesztésben nyilvánulnak meg ez a lipidek és a protein több sûrû rétege, amely számos idegrostot borít. Ezeket a rétegeket a központi idegrendszerben (CNS) és a perifériás idegrendszer (PNS) Schwann sejtjeiben lévõ oligodendroglia biztosítja. A demyelinizációs állapotban lévõ betegnél a demyelinizáció visszafordíthatatlan lehet; ezt általában axonális degeneráció és gyakran sejtdegeneráció kíséri vagy követi. A demyelinizáció idegi károsodásnak vagy magának a myelinkárosodásának következménye lehet ezeket akár téves immunválaszok, helyi sérülés, ischaemia, metabolikus rendellenességek, toxikus anyagok vagy vírusfertõzések okozhatják [Prineas and McDonald, Demyelinating Diseases. In Greenfield s Neuropatology, 6. sup. ed. (Edward Arnold: New York, 1997) , Beers and Berkow, szerk, The Merck Manual of Diagnosis and Therapy, 17. sup. ed. (Whitehouse Station, N. J.: Merck Research Laboratories, 1999) 1299, 1437, , 1483]. A centrális demyelinizáció (a CNS demyelinizációja) többféle, gyakran bizonytalan etiológiájú állapotban következik be, amelyek primer demyelinizációs betegségekként váltak ismertté. Ezek közül a leggyakoribb a sclerosis multiplex (MS). Egyéb primer demyelinizációs betegségek például az adrenoleukodisztrófia (ALD), az adrenomyeloneuropátia, az AIDS-vakuoláris myelopátia, a HTLV-vel kapcsolatos myelopátia, a Leber-féle örökletes optikai atrófia, a progresszív multifokális leukoenkefalopátia (PML), a szubakut meszesedõ pánenkefalitisz, a Guillian Barra-szindróma és a trópusi görcsös paraparézis. Ezen túlmenõen vannak olyan akut állapotok, amelyeknél demyelizáció következhet be a CNS-ben, ilyenek például az akut disszeminált enkefalomyelitis (ADEM) és az akut vírusos enkefalitisz. Emellett a demyelinizáció okozhat akut transzverz myelitist is, ennél a szindrómánál ismeretlen eredetû gerincvelõ harántvágás mind a szürke¹, mind fehérállományt érinti egy vagy több szomszédos mellkas szegmensben. Továbbá olyan rendellenességek, amelyeknél a myelint képzõ gliasejtek károsodnak a következõk: gerincvelõ-sérülések, neuropátiák és idegsérülés. A jelen találmány olyan (I) képletû vegyületekre vonatkozik, amelyek képesek módosítani a PPAR¹ek, különösen a PPARdelta és a PPARalfa aktivitását. A modulációs profiltól függõen az (I) képletû vegyületek az alábbiakban ismertetésre kerülõ indikációk kezelésére, megszüntetésére és megelõzésére, továbbá egy sor egyéb ezzel kapcsolatos gyógyszerészeti alkalmazásra megfelelõk [lásd például Berger, J., és munkatársai, Annu. Rev. Med., 3, 9 43 (02); Wilson, T. és munkatársai, J. Med. Chem., 43(4), 27 0 (00); Kliewer, S. és munkatársai, Recent Prog Horm Res., 6, (01); Fruchart, J. C. és munkatársai, Pharmacological Research, 44(), 34 2 (01); Kersten, S. és munkatársai, Nature,, (00); Torra, I. P. és munkatársai, Curr Opin Lipidol, 12, (01)]. Az ilyen típusú vegyületek különösen a következõk kezelésére és megelõzésére alkalmasak: 1. Zsírsav-metabolizmussal kapcsolatos rendellenességek és glükózfelhasználási rendellenességek, olyan rendellenességek, amelyeknél inzulinrezisztencia jelentkezik. 2. Diabetes mellitus, különösen 2 típusú diabétesz, beleértve az ezzel kapcsolatos következmények megelõzését. Ehhez kapcsolódó meghatározott aspektusok: hiperglikémia, inzulinrezisztencia javulása, glükóztolerancia javulása, pankreász sejtek védelme, makro- és mikrovaszkuláris rendellenességek megelõzése. 3. Diszlipidémiák és ezek következményei, például ateroszklerózis, szívkoszorúsér betegség, agy-érrendszeri rendellenességek és hasonlók, különösen amelyek a következõ faktorok közül eggyel vagy többel jellemezhetõk (de nem korlátozódik ezekre): magas plazmatriglicerid-koncentrációk, magas posztprandiális plazmatriglicerid koncentrációk, alacsony HDL koleszterolkoncentrációk, alacsony ApoA lipoproteinkoncentrációk, magas LDL koleszterolkoncentrációk, small dense LDL koleszterolrészecskék, magas ApoB lipoproteinkoncentrációk. 4. Különbözõ egyéb állapotok, amelyek kapcsolatban állhatnak a metabolikus szindrómával, a következõk: elhízás (túlsúly), beleértve a centrális elhízást, trombózisok, hiperkoagulálható és protrombotikus állapotok (artériás és vénás), 6

7 magas vérnyomás, szívelégtelenség, például miokardiális infarktust, magas vérnyomásos szívbetegséget vagy kardiomiopátiát követõen (de nem korlátozódik ezekre).. Olyan rendellenességek és állapotok, amelyeknél gyulladásos reakciók jelentkeznek: ateroszklerózis, például koronáriás szklerózis, beleértve az angina pectorist vagy a miokardiális infarktust, stroke¹ot (de nem korlátozódik ezekre), vaszkuláris resztenózis vagy újraelzáródás, krónikus gyulladásos bélbetegségek, például Crohn-betegség és fekélyes kolitisz, asztma, lupus erythematosus (LE) vagy gyulladásos reumás rendellenességek, például reumatoid artritisz, egyéb gyulladásos állapotok. 6. Sejtciklus vagy sejtdifferenciálódási folyamatok rendellenességei: zsírsejttumorok, zsírszövet-karcinómák, például zsírdaganat, szilárd tumorok és neoplazmák, például a gyomor-bél rendszer, a máj, az epeutak és a hasnyálmirigy karcinómái, endokrin tumorok, a tüdõk, a vesék és a húgyúti rendszer és a genitális részek karcinómái, prosztatakarcinómák és hasonlók, akut és krónikus myeloproliferatív rendellenességek és limfómák, angiogenezis. 7. A központi és perifériás idegrendszer neurodegeneratív betegségei és/vagy demyelinizáló rendellenességei és/vagy ideggyulladásos folyamatokat magukban foglaló neurológiai rendellenességek és/vagy egyéb perifériás neuropátiák: Alzheimer-kór, sclerosis multiplex, Parkinson-kór, adrenoleukodisztrófia (ALD), adrenomyeloneuropátia, AIDS-vakuoláris myelopátia, HTLV-vel kapcsolatos myelopátia, Leber-féle örökletes optikai atrófia, progresszív multifokális leukoenkefalopátia (PML), szubakut meszesítõ pánenkefalitisz, Guillian Barre-szindróma, trópusi görcsös paraparézis, akut disszeminált enkefalomyelitis (ADEM), akut vírusos enkefalitisz, akut transzverz myelitis, gerincvelõ- és agytrauma, Charcot Marie-fogbetegség. 8. Bõrbetegségek és/vagy a sebhegesedés folyamatának betegségei: bõrpírral járó pikkelyes bõrgyulladás, például pszoriázis, közönséges akne, egyéb bõrbetegségek és dermatológiai állapotok, amelyeket a PPAR módosít, ekcémák és neurodermatitisz, bõrgyulladás, például szeborreás dermatitisz vagy fotodermatitisz, keratitisz és keratózis, például szeborreás keratózis, idõskori keratózis, aktinikus keratózis, fény által kiváltott keratózis vagy tüszõs keratózis, keloidok és keloid megelõzés, szemölcsök, például függöly vagy hegyes függöly, humán papilloma vírus (HPV) fertõzések, például venereás papillómata, vírusos szemölcsök, például molluscum contagiosum, leukoplákia, papuláris dermatózis, például Lichen planus, bõrrák, például bazális sejtkarcinómák, melanómák vagy kután T¹sejt limfómák, helyi jóindulatú epidermatumorok, például keratoderma, epiderma naevus, fagyások, sebhegedés. 9. Egyéb rendellenességek magas vérnyomás, a hasnyálmirigy-gyulladás, X szindróma, policisztás petefészek szindróma (PCOS), asztma, oszteoartritisz, lupus erythematosus (LE) vagy gyulladásos reumás rendellenességek, például reumatoid artritisz, vaszkulitisz, sorvadás (cachexia), köszvény, iszkémia/reperfúzió szindróma, akut légúti elégtelenség szindróma (ARDS). Készítmények Az (I) képletû vegyületek kívánt biológiai hatás eléréséhez szükséges mennyisége számos faktortól függ, ilyenek például a kiválasztott specifikus vegyület, a tervezett alkalmazás, a beadás módja és a beteg klinikai állapota. A napi dózis általában testtömeg-kg¹ra számítva napi 0, mg (jellemzõen 0,01 0 mg) tartományban van, például 0,1 10 mg/kg/nap. Például egy intravénás dózis 0,001 1,0 mg/kg tartományban van, amely beadható például percenként ng/kg infúzióban. Ilyen célra megfelelõ infúziós oldatok például ml¹enként 0,1 ng 10 mg, jellemzõen 1 ng 10 mg tartalmúak lehetnek. Egyetlen dózis, például 1 mg 10 g hatóanyagot tartalmazhat. Tehát az injekciózásra alkalmas ampullák például 1 mg 100 mg tartalmúak lehetnek, és az egyetlen dózist tartalmazó orálisan beadható készítmények, például kapszulák vagy tabletták lehetnek és ezek például 0, mg, jellemzõen 0, 0 mg hatóanyagot tartalmazhatnak. A fent említett állapotok kezelésére alkalmas terápia esetén az (I) képletû vegyületek használhatók önmagukban vegyületek formájában, de elõnyösen elfogadható hordozóval készült gyógyszerészeti készítmény formában vannak. A hordozónak természetesen olyan értelemben kell elfogadhatónak lennie, hogy összefér- 7

8 hetõnek kell lennie a készítmény egyéb alkotórészeivel, és nem lehet ártalmas a beteg egészségére. A hordozó lehet szilárd vagy folyékony vagy mindkettõ, és elõnyösen a vegyülettel egyetlen dózisként, például tablettaként formálható, amely 0,0 9 tömeg% hatóanyagot tartalmazhat. Egyéb gyógyszerészeti hatóanyagok is lehetnek jelen, beleértve további (I) képletû vegyületeket. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények jól ismert gyógyszerészeti eljárásokkal állíthatók elõ, amelyek alapvetõen a hatóanyagnak gyógyszerészetileg elfogadható hordozókkal és/vagy adalék anyagokkal történõ összekeverésébõl állnak. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények orális, rektális, topikális, perorális (például szublingvális) és parenterális (például szubkután, intramuszkuláris, intradermális vagy intravénás) beadására alkalmasak, habár a legmegfelelõbb beadási mód minden esetben függ a kezelendõ állapot természetétõl és súlyosságától, valamint az adott esetben használt (I) képletû vegyület tulajdonságaitól. A jelen találmány körébe tartoznak a bevonattal ellátott készítmények és a bevonattal ellátott lassú felszabadulású készítmények is. Elõnyösek a savval és gyomornedvvel szemben ellenálló készítmények. Gyomornedvvel szemben ellenálló megfelelõ bevonatok a cellulóz-acetát-ftalát, a poli(vinil-acetát-ftalát), a hidroxi-propil-metil-cellulóz-ftalát és a metakrilsav, valamint a metil-metakrilát anionos polimerei. Az orális beadásra alkalmas gyógyszerkészítmények lehetnek külön egységek formájában, ilyenek például a kapszulák, a cachettek, a szopogatótabletták vagy az olyan tabletták, amelyek mindegyike meghatározott mennyiségû (I) képletû vegyületet tartalmaz; vagy a porok vagy granulátumok, akárcsak a vizes vagy nemvizes folyadékban készült oldatok vagy szuszpenziók; továbbá az olaj a vízben vagy víz az olajban emulzió. Ezek a készítmények ahogy ezt már említettük bármilyen, olyan lépést magában foglaló gyógyszerészeti eljárással elõállíthatók, amely lépésben érintkezésbe hozzuk a hatóanyagot és a hordozót (amely egy vagy több további alkotórészt tartalmazhat). A készítményeket általában a hatóanyagnak egy folyadékkal és/vagy egy finoman eloszlatott szilárd hordozóval történõ egyenletes és homogén összekeverésével állítjuk elõ, majd a terméket kívánt esetben formáljuk. Tehát a tabletta elõállítható például a vegyület porának vagy granulátumának egy vagy több további alkotórésszel történõ megfelelõ összepréselésével vagy ömlesztésével. A préselt tabletták elõállíthatók a szabadon folyó formában, például por vagy granulátum formában lévõ vegyület tablettázásával, ahol a kötõanyagot, a síkosítószert, az inert hígítószert és/vagy egy (vagy több) felületaktív/diszpergáló anyagot egy megfelelõ berendezésben megfelelõen összekeverünk. Az öntött tabletták a por formájú vegyület megfelelõ berendezésben végzett öntésével és inert folyékony hígítószerrel történõ nedvesítésével állíthatók elõ. A perorális (szublingvális) beadásra alkalmas gyógyszerkészítmények közé tartoznak a szopogatótabletták, amelyek egy (I) képletû vegyületet egy ízesítõszerrel, rendszerint szacharózzal és gumiarábikummal vagy tragantgumival együtt tartalmazzák, továbbá a pasztillák, amelyek a vegyületet egy inert alakban, például zselatinban, glicerinben vagy szacharózban és gumiarábikumban tartalmazzák. A parenterális beadásra alkalmas gyógyszerkészítmények az (I) képletû vegyületet elõnyösen olyan steril vizes preparátumban tartalmazzák, amely a kezelni tervezett beteg vérével izotóniás. Ezeket a preparátumokat elõnyösen intravénásan adjuk be, habár a beadás történhet szubkután, intramuszkuláris vagy intradermális injekcióban is. Ezek a preparátumok elõnyösen a vegyületnek vízzel történõ összekeverésével állíthatók elõ, amely steril, és a vérrel izotóniás oldatot eredményez. A találmány szerinti injektálható készítmények általában 0,1 tömeg% hatóanyagot tartalmaznak. A rektális beadásra alkalmas gyógyszerkészítmények elõnyösen egyetlen dózist tartalmazó kúpok formájában vannak. Ezek az (I) képletû vegyületnek egy vagy több szokásosan alkalmazott szilárd hordozóval, például kakaóvajjal történõ összekeverésével és a kapott keverék formálásával állíthatók elõ. A bõrön helyileg alkalmazható gyógyszerkészítmények elõnyösen kenõcs, krém, lotion, paszta, spray, aeroszol vagy olaj formában vannak. Az alkalmazható hordozók vazelin, lanolin, polietilénglikolok, alkoholok és ezen anyagok közül kettõ vagy több kombinációja. A hatóanyag a készítményben általában 0,1 1 tömeg% koncentrációban, például 0, 2 tömeg% koncentrációban van jelen. Transzdermális beadásra is lehetõség van. A transzdermális alkalmazásra megfelelõ gyógyszerkészítmények lehetnek egyetlen tapasz formájában, amely alkalmas a beteg bõrével hosszú idõn át való szoros érintkezésre. Az ilyen tapaszok a hatóanyagot amikor szükséges pufferelve, egy tapadóanyagban oldva és/vagy diszpergálva vagy egy polimerben diszpergálva tartalmazza. A megfelelõ hatóanyag-koncentráció körülbelül 1 3%, elõnyösen körülbelül 3 1%. Lehetõség van a hatóanyag elektrotranszporttal vagy iontoforézissel történõ felszabadítására is, amelyet a szakirodalomban ismertettek [Pharmaceutical Research, 2(6): 318 (1986)]. Az (I) képletû vegyületek metabolikus rendellenességre gyakorolt elõnyös hatása különbözõ. Ezek a vegyületek elõnyösen befolyásolják a lipid- és cukormetabolizmust, és különösen a trigliceridszinteket csökkentik, és így II típusú cukorbaj és aterioszklerózis és ezek különbözõ következményeinek megelõzésére és kezelésére alkalmasak. Egyéb gyógyszerekkel alkotott kombinációk A találmány szerinti vegyületek beadhatók önmagukban vagy egy vagy több további olyan farmakológiai hatóanyagokkal kombinációban, amelyek elõnyös hatást gyakorolnak például a metabolikus zavarokra vagy az ezekhez gyakran kapcsolódó rendellenességekre. Ilyen gyógyszerek például a következõk: 1. a vérglükózszintet csökkentõ gyógyszerek, antidiabetikumok, 2. diszlipidémiák kezelésére alkalmas hatóanyagok, 8

9 3. antiateroszklerotikus gyógyszerek 4. elhízás elleni szerek,. gyulladásgátló-hatású adalék anyagok 6. rosszindulatú tumorok kezelésére alkalmas hatóanyagok, 7. antitrombotikus hatású alkotórészek, 8. magas vérnyomás kezelésére alkalmas hatóanyagok, 9. szívelégtelenség kezelésére alkalmas hatóanyagok és 10. diabétesz által okozott vagy diabétesszel kapcsolatos komplikációk kezelésére és/vagy megelõzésére alkalmas hatóanyagok. Ezeknek a találmány szerinti (I) képletû vegyületekkel történõ kombinálásával a hatás szinergetikus javulása érhetõ el. A hatóanyag-kombináció beadása történhet a hatóanyagok külön történõ beadásával vagy beadhatók a betegnek olyan kombinált termék formájában, amelyben egy gyógyszerpreparátumban több hatóanyag van jelen. Példaként említhetõk a következõk: Antidiabetikumok Megfelelõ antidiabetikumokat ismertettek például a következõ szakirodalmi helyeken: Rote Liste, USP Dictionary of USAN, 12. fejezet (01) és International Drug Names, US Pharmacopeia, Rockville (01). Az antidiabetikumok közé tartozik az összes inzulin és inzulinszármazék, például a Lantus (lásd vagy az Apidra és egyéb gyorsan ható inzulinok (például US 6,221,633), a GLP¹1 receptor modulátorok, ilyeneket ismertettek a WO 01/04146 számú nemzetközi közzétételi iratban, továbbá például a WO 98/08871 számú nemzetközi közzétételi iratban (Novo Nordisk A/S). Az orálisan beadható hatásos hipoglikémiás hatóanyagok közül elõnyösek például a szulfonilkarbamidok, a biguanidok, a meglitinidek, az oxadiazolidindionok, a tiazolidindionok, a glükozidáz inhibitorok, a glükagon antagonisták, a GLP¹1 agonisták, a DPP¹IV inhibitorok, a káliumcsatorna nyitók, amelyeket például a WO 97/2626 és WO 99/03861 számú nemzetközi közzétételi iratokban ismertették, az inzulinérzékenyítõk, a glükoneogenezis és/vagy glikogenolízis stimulálásában szerepet játszó máj enzim inhibitorok, a glükózfelvétel-modulátorok, az olyan vegyületek, amelyek megváltoztatják a lipidmetabolizmust és a vér lipidösszetételének változásához vezetnek, az olyan vegyületek, amelyek csökkentik az élelmiszer bevitelt, a PPAR és PXR modulátorok és az olyan hatóanyagok, amelyek a béta-sejtek ATP-függõ káliumcsatornájára hatnak. Az (I) képletû vegyületek inzulinnal kombinálva is beadhatók. Az (I) képletû vegyületek beadhatók olyan anyagokkal kombinálva, amelyek befolyásolják a hepatikus glükózképzõdést, ilyenek például a glükogén foszforiláz inhibitorok (például: WO 01/940, WO 02/096864, WO 03/084923, WO 03/084922, WO 03/ számú nemzetközi közzétételi iratok) Az (I) képletû vegyületek beadhatók szulfonil-karbamidokkal kombinálva, mint a tolbutamide, a glibenclamide, a glipizide vagy a glimepiride. Az (I) képletû vegyületek beadhatók olyan hatóanyagokkal kombinálva, amelyek a béta-sejtek ATPfüggõ káliumcsatornájára hatnak, ilyenek például a tolbutamide, a glibenclamide, a glipizide, a glimepiride vagy a repaglinide. Az (I) képletû vegyületek beadhatók biguanidokkal kombinálva, mint például a metformin. Egy másik kiviteli alak szerint az (I) képletû vegyületek beadhatók meglitiniddel kombinálva, mint a repaglinide. Az (I) képletû vegyületek beadhatók tiazolidindionokkal kombinálva, mint a ciglitazone, a pioglitazone, a rosiglitazone vagy a WO 97/41097 számú nemzetközi közzétételi iratban (Dr. Reddy s Research Foundation) ismertetett vegyületek, különösen az ¹[[4¹[(3,4- dihidro-3-metil-4-oxo-2-kinazolinil-metoxi]-fenil]-metil]- 2,4-tiazolidindion. Az (I) képletû vegyületek beadhatók DPPIV inhibitorokkal kombinálva, amilyeneket például a WO98/19998, WO99/61431, WO99/67278, WO99/67279, WO01/72290, WO 02/3841 és WO03/0174 számú nemzetközi közzétételi iratokban ismertettek, ilyenek különösen a P 93/01 (1¹ciklopentil- 3-metil-1-oxo-2-pentán-ammónium-klorid), a P¹31/98, az LAF237 (1¹[2¹[3¹hidroxiadamant-1-il-amino)-acetil]- pirrolidin-2¹(s)-karbonitril), a TSO21 ((2S,4S)-4-fluor-1- [[(2¹hidroxi-1,1-dimetil-etil)-amino]-acetil]-pirrolidin-2- karbonitril-monobenzolszulfonát). Az (I) képletû vegyületek beadhatók PPARgamma agonistákkal kombinálva, mint a rosiglitazone vagy a pioglitazone. Az (I) képletû vegyületek beadhatók az SGLT-1¹re és/vagy ¹2¹re gyakorolt inhibitor hatású vegyületekkel kombinálva, ilyeneket ismertettek közvetlenül vagy közvetve például a PCT/EP , PCT/EP03/1344 és PCT/EP03/134 számú nemzetközi szabadalmi bejelentésekben. Az (I) képletû vegyületek beadhatók ¹glükozidáz inhibitorokkal kombinálva, mint a miglitol vagy acarbose. Az (I) képletû vegyületek beadhatók a fent említett vegyületek közül egynél többel, például szulfonil-karbamiddal és metforminnal, szulfonil-karbamiddal és acarbose-val, repagliniddel és metforminnal, inzulinnal és szulfonil-karbamiddal, inzulinnal és metforminnal, inzulinnal és troglitazonnal, inzulinnal és lovastatinnal vagy hasonlókkal kombinálva. Lipidmodulátorok Az (I) képletû vegyületek beadhatók HMGCoA reduktáz inhibitorokkal kombinálva, mint a lovastatin, a fluvastatin, a pravastatin, a simvastatin, az ivastatin, az itavastatin, az atorvastatin, a rosuvastatin. Az (I) képletû vegyületek beadhatók epesav reabszorpciós inhibitorokkal kombinálva (például US 6,24,744, US 6,221,897, US 6,277,831 amerikai egyesült államokbeli szabadalmak, EP , EP európai szabadalmi leírások). 9

10 Az (I) képletû vegyületek beadhatók polimer epesavadszorbensekkel kombinálva, mint például a cholestyramine vagy a colesevelam. Az (I) képletû vegyületek beadhatók koleszterol abszorpciós inhibitorokkal kombinálva, ilyenek például a WO 0027 számú nemzetközi közzétételi iratban ismertettek, vagy az ezetimibe, a tiqueside és a pamaqueside. Az (I) képletû vegyületek beadhatók egy LDL receptor indukáló szerrel kombinálva (például US 6,342,12 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalom). Az (I) képletû vegyületek beadhatók térfogatnövelõ szerekkel kombinálva, amelyek elõnyösen oldhatatlan térfogatnövelõ szerek (például carob/caromax [Zunft H. J. és munkatársai, Carob pulp preparation for treatment of hypercholesterolemia, ADVANCES IN THERA- PY 18(), 2 6 (01. szept.¹okt.)], a caromax egy carobtartalmú termék (gyártó: Nutrinova, Nutrition Specialties & Food Ingredients GmbH, Industriepark Höechst, 6926 Frankfurt/Main)). A Caromax -vel való kombináció lehetséges egy preparátumban vagy az (I) képletû vegyületek és Caromax külön történõ beadásával. Ezzel kapcsolatban a Caromax beadható élelmiszer termékek formájában is, mint a péksütemények vagy a müzlikészítmények. Az (I) képletû vegyületek beadhatók PPATalfa agonistákkal kombinációban is. A találmány egyik kiviteli alakjában az (I) képletû vegyületet egy vegyes PPAR alfa/gamma agonistával kombinációban adjuk be, ilyenek például az AZ 242 (Tesaglitazar, (S)-3-(4¹[2¹(4¹metánszulfonil-oxi-fenil)- etoxi]-fenil)-2-etoxipropionsav), a BMS 2988 (N¹[(4¹metoxifenoxi)-karbonil]-N-[[4¹[2¹(¹metil-2-fenil-4- oxazolil)-etoxi]-fenil]-metil]-glicin) vagy a WO 99/62872, WO 99/62871, WO 01/171, WO 01/169, WO96/38428, WO 01/81327, WO 01/212, WO 03/0269, WO 00/64888 vagy WO 00/64876 számú nemzetközi közzétételi iratokban ismertettek. Az (I) képletû vegyületek beadhatók egy fibráttal kombinációban, ilyenek például a fenofibrate, gemfibrozil, clofibrate, bezafibrate. Az (I) képletû vegyületek beadhatók nikotinsavval vagy niacinnal kombinációban. Az (I) képletû vegyületek beadhatók egy CETP inhibitorral, például a CP¹29,414-gyel (torcetrapib) kombinációban. Az (I) képletû vegyületek beadhatók egy ACAT inhibitorral kombinációban. Az (I) képletû vegyületek beadhatók egy MTP inhibitorral, például implitapide-vel kombinációban. Az (I) képletû vegyületek beadhatók egy antioxidánssal kombinációban. Az (I) képletû vegyületek beadhatók egy lipoprotein lipázinhibitorral kombinációban. Az (I) képletû vegyületek beadhatók egy ATP citrát liáz inhibitorral kombinációban. Az (I) képletû vegyületek beadhatók egy szkvalén szintetáz inhibitorral kombinációban. Az (I) képletû vegyületek beadhatók egy lipoprotein(a) antagonistával kombinációban Elhízásellenes szerek Az (I) képletû vegyületek beadhatók egy lipázinhibitorral kombinációban, mint például az orlistat. Egyik kiviteli alakban a további hatóanyag a fenfluramine vagy a dexfenfluramine. Egy másik kiviteli alakban a további hatóanyag a sibutramine. Az (I) képletû vegyületek beadhatók továbbá a következõkkel kombinációban: CART modulátorok [lásd Cocaine-amphetamine-regulated transcript influences energy metabolism, anxiety and gastric emptying in mice Asakawa, A., és munkatársai, M.: Hormone and Metabolic Research 33(9), 4 8 (01)], NPY antagonisták, például naftalin-1-szulfonsav {4¹[(4¹amino-kinazolin-2-il-amino)-metil]-ciklohexil-metil}-amid-hidroklorid (CGP 71683A)], MC4 agonisták [például 1¹amino- 1,2,3,4-tetrahidronaftalin-2-karbonsav [2¹(3a-benzil-2- metil-3-oxo-2,3,3a,4,6,7-hexahidropirazolo[4,3¹c]poridin- ¹il)-1-(4¹klór-fenil)-2-oxoetil]-amid; (WO 01/9172 számú nemzetközi közzétételi irat)}, orexin antagonisták [például 1¹(2¹metilbenzoxazol-6¹il)-3¹[1,]naftiridin-4-ilkarbamid-hidroklorid (SB ¹A)], H3 agonisták (3¹ciklohexil-t¹(4,4-dimetil-1,4,6,7-tetrahidroimidazo[4,¹c]piridin-¹il)-propán-1¹on, ¹oxálsavas só (WO 00/638 számú nemzetközi közzétételi irat)]; TNF agonisták, CRF antagonisták (például [2¹metil-9¹(2,4,6- trimetil-fenil)-9h-1,3,9-triazafluoren-4¹il]-dipropil-amin [WO 00/668 számú nemzetközi közzétételi irat)], CRF BP antagonisták (például urocortin), urocortin agonisták, 3 agonisták (például 1¹(4¹klór-3-metánszulfonil-metilfenil)-2-[2¹(2,3-dimetil-1H-indol-6-il-oxi)-etil-amino]-etanol-hidroklorid (WO 01/8341 számú nemzetközi közzétételi irat)], MSH (melanocita-stimuláló hormon) agonisták, CCK¹A agonisták [például {2¹[4¹(4¹klór-2,-dimetoxifenil)--(2¹ciklohexil-etil)-tiazol-2-il-karbamoil]-,7-dimetil-indol-1¹il}-ecetsav-trifluor-ecetsavas só (WO 99/12 számú nemzetközi közzétételi irat)], szerotonin újrafelvétel inhibitorok (például dexfenfluramin), vegyes szerotoninerg és noradrenerg vegyületek (például WO 00/7149 számú nemzetközi közzétételi irat), HT agonisták például 1¹(3¹etil-benzo-furan-7¹il)-piperazinoxálsavsó (WO 01/09111 számú nemzetközi közzétételi irat), bombeszin agonisták, galanin antagonisták, növekedési hormon (például humán növekedési hormon), növekedési hormonfelszabadító vegyületek [6¹benziloxi-1-(2¹diizopropil-amino-etil-karbamoil)-3,4-dihidro-1Hizokinolin-2-karbonsav-terc-butil-észter (WO 01/869 számú nemzetközi közzétételi irat)], TRH agonisták (lásd például az EP számú európai szabadalmi leírást), nem kapcsolódó protein 2 vagy 3 modulátorok, leptin agonisták [lásd például Lee, Daniel W.; Leinung, Mattew C.; Rozhavskaya-Arena, Marina; Grasso, Patricia. Leptin agonisták mint elhízás kezelésére potenciálisan alkalmas szerek. Drugs of the Future 26(9), (01)], DA agonisták (brómkriptin, Doprexin), lipáz/amiláz inhibitorok (például WO 00/69 számú nemzetközi közzétételi irat), PPAR modulátorok (például WO 00/78312 számú nemzetközi közzétételi irat), RXR modulátorok vagy TR¹ agonisták. Egyik kiviteli alakban a további hatóanyag leptin. 10

11 Egyik kiviteli alakban a további hatóanyag dexamphetamine, amphetamine, mazindole vagy phentermine. Az (I) képletû vegyületek beadhatók a koszorúsér keringésre és az érrendszerre ható gyógyszerekkel kombinációban, ilyenek például az ACE inhibitorok (például ramipril), az angiotenzin-renin rendszerre ható gyógyszerek, a kalcium antagonisták, a béta-blokkolók és hasonlók. Az (I) képletû vegyületek beadhatók gyulladásgátló hatású gyógyszerekkel kombinációban. Az (I) képletû vegyületek beadhatók olyan gyógyszerekkel kombinációban, amelyeket rákterápiára és rákmegelõzésére használnak. Le kívánjuk szögezni, hogy a jelen találmány oltalmi körébe tartozónak tekintjük a találmány szerinti vegyületeknek a fent említett vegyületek közül eggyel vagy többel és adott esetben egy vagy több egyéb gyógyászati hatású anyaggal alkotott minden alkalmas kombinációját. A vegyületek hatását az alábbiak szerint vizsgáltuk: PPAR agonisták EC0 értékeinek meghatározása sejt PPARalfa vizsgálatban Alapelv A humán PPARalfához kötött és azt agonisztikus módon aktiváló anyagok hatásosságát stabilan transzfektált HEK sejtvonal [HEK=human embryo kidney (humán embrió vese)] alkalmazásával analizáljuk, amelyet itt PPARalfa riporter sejtvonalnak nevezünk. Ez két genetikus elemet tartalmaz, egy luciferáz riporter elemet (pdeltam-gal4-luc-zeo) és egy PPATalfa fúziós proteint (GR-GAL4-humanPPARalfa-LBD), amelyek a luciferáz riporter elem expresszióját egy PPARalfa ligandumtól függõen közvetítik. A stabilan és konstitutívan expresszált fúziós protein GR¹GAL4-humanPPARalfa- LBD a PPARalfa riportersejtvonal sejtmagjában a GAL4 protein rész útján kötõdik a GAL4 DNS kötõ motívumhoz a luciferáz riporter elem ¹vége irányában, amely elem stabilan integrálva van a sejtvonal genomjában. A PPARalfa ligandum hiányában a luciferáz riportergén csak gyengén expresszálódik, ha a vizsgálatban zsírsavval kimerített borjú embrió szérumot (cs- FCS) használunk. A PPARalfa ligandumok a PPARalfa fúziós proteinhez kötõdnek és azt aktiválják, és ezáltal stimulálják a luciferáz riportergén expresszióját. A képzõdött luciferáz kemilumineszcenciával detektálható egy megfelelõ szubsztrátum alkalmazásával A PPARalfa riportersejtvonal felépítése A PPARalfa riportersejtvonalat két lépésben állítottuk elõ. Elõször létrehoztuk a luciferáz riporterelemet, és stabilan transzfektáltuk HEK sejtekben. Ebbõl a célból az élesztõ transzkripciós faktor GAL4 (#AF264724) öt kötõdési helyét egy 68 bp hosszúságú minimális MMTV promoterbe (#V0117) klónoztuk, annak ¹vége irányában. A minimális MMTV promoter szekció egy CCAAT dobozt és egy TATA elemet tartalmaz, ami lehetõvé teszi az RNS polimeráz II¹vel való hatásos transzkripcióját. A GAL4-MMTV konstrukció klónozása és szekventálása a Sambrook J. és munkatársai által leírtakkal analóg módon megy végbe [Molecular cloning, Cold Spring Harbor Laboratory Press (1989)]. Ezután a teljes Photinus pyralis gént (#M 1077) a GAL4- MMTV elembe klónozzuk annak 3 ¹vége irányában. A szekventálás után az öt GAL4 kötõdési helyeket tartalmazó luciferáz riporter elemet, az MMTV promotert és a luciferáz gént újra klónozzuk egy olyan plazmidba, amely zeocin rezisztenciát biztosít, így kapjuk a plazmid pdeltam-gal4-luc-zeo¹t. Ezt a vektort HEK sejtekbe transzfektáljuk az Ausubel, F. M. és munkatársai ismertetésének megfelelõen (Current protocols in molecular biology, 1 3. kötet, John Wiley & Sons, Inc., 199). A zeocintartalmú közeget (0, mg/ml) az olyan megfelelõ stabil sejtklón kiválasztására használtuk, amely nagyon alacsony luciferáz gén alapexpressziót mutatott. Egy második lépésben a PPARalfa fúziós proteint (GR-GAL4-humán PPARalfa-LBD) bevittük a leírt stabil sejtklónba. Ebbõl a célból elõször a glükokortikoid receptor (#P0410) N¹terminális 76 aminosavját kódoló cdns¹t az élesztõ transzkripciós faktor GAL4 (#P04386) aminosavját kódoló cdns szakaszhoz kötöttük. A humán PPARalfa receptor ligandum kötõ doménjének cdns¹ét (S167-Y468 aminosavak; #74349) ezen GR¹Gal4 konstrukció 3 ¹végéhez klónoztuk. Az így elõállított fúziós konstrukciót (GR-GAL4-humán PPARalfa- LBD) újraklónoztuk a pcdns3 plazmidba (Invitrogen), ezáltal lehetõvé téve a citomegalovírus promótorral történõ konstitutív expressziót. Ezt a plazmidot egy restrikciós endonukleázzal linearizáltuk, és stabilan transzfektáltuk az elõzõleg leírt luciferáz riporter elemet tartalmazó sejtklónba. A kész PPARalfa riportersejtvonalat, amely egy luciferáz riporter elemet tartalmaz, és konstitutívan expresszálja a PARalfa fúziós proteint (GR- GAL4-humán PPARalfa-LBD), zeocinnal (0, mg/ml) és G418-cal (0, mg/ml) végzett szelekcióval izoláltuk. Vizsgálati eljárás A PPARalfa agonisták aktivitását egy 3¹napos vizsgálatban határoztuk meg, amelyet az alábbiakban ismertetünk: 1. nap A PPARalfa riportersejtvonalat 80%¹os összefolyásig tenyésztjük DMEM-ben (# , Invitrogen), amelyet a következõk hozzáadásával keverünk össze: 10% cs¹fcs (borjú embrió szérum; #SH , Hyclone), 0, mg/ml zeocin (#R 01, Invitrogen), 0, mg/ml G418 (# , Invitrogen), 1% penicillin-sztreptomicin-oldat (#11 122, Invitrogen) és 2 mmol/l L¹glutamin (# 024, Invitrogen). A tenyésztést standard sejttenyésztõ edényekben (#33112, Becton Dickinson) végezzük sejttenyésztõ inkubátorban 37 C¹on, % CO 2 jelenlétében. A 80%- ban összefolyt sejteket egyszer 1 ml PBS-sel (# , Invitrogen) mossuk, 3 ml tripszinoldattal (#04, Invitrogen) 37 C¹on 2 percig kezeljük, a leírt DMEM ml¹ében felvesszük és egy sejtszámlálóval megszámoljuk sejt/ml térfogatra történõ hígítás után egy átlátszó mûanyag alapú 96 mérõhelyes mikrotiter tálca (#3610, Corning Costar) mindegyik mérõhelyén sejtet tenyésztünk. A tálcákat sejt- 11

12 tenyésztõ inkubátorban 37 C¹on % CO 2 jelenlétében 24 órán át inkubáljuk. 2. nap A vizsgálandó PPARalfa agonistákat DMSO-ban oldjuk 10 mmol/l koncentrációban. Ezt a törzsoldatot DMEM-ben (# , Invitrogen) hígítjuk, amelyet a következõkkel keverünk össze: % cs¹fcs (#SH , Hyclone), 2 mmol/l L¹glutamin (# 024, Invitrogen) és az elõzõleg leírt antibiotikum (zeocin, G418, penicillin és sztreptomicin). A vizsgálati anyagokat 10 mol/l 100 pmol/l tartományba tartozó 11 különbözõ koncentrációban vizsgáljuk. A hatásosabb vegyületeket 1 mol/l 10 pmol/l vagy 100 nmol/l 1 pmol/l koncentrációtartományban vizsgáljuk. Az 1. napon tenyésztett PPARalfa riportersejtvonal közegét leszívással teljesen eltávolítjuk, és a vizsgálati anyagokat közegben hígítva azonnal hozzáadjuk a sejtekhez. A hígítást és az anyagok hozzáadását egy robottal végezzük (Beckman FX). A vizsgálati anyagok közeggel hígított végsõ térfogata 100 l per mérõhely egy 96 mérõhelyes mikrotiter tálcán. A vizsgálatban a DMSO koncentrációja kevesebb mint 0,1 térfogat%, ezzel elkerüljük az oldószer citotoxikus hatását. Mindegyik tálcára felviszünk egy standard PPARalfa agonistát, amelyet hasonlóan 11 különbözõ koncentrációban hígítunk, ezzel bemutatva minden egyes tálca vizsgálatának mûködését. A vizsgálati tálcákat egy inkubátorban 37 C¹on % CO 2 jelenlétében 24 órán át inkubáljuk. 3. nap A vizsgálati anyagokkal kezelt PPARalfa riportersejteket az inkubátorból eltávolítjuk, és a közeget leszívjuk. A sejtek vizsgálata során egy 96 mérõhelyes mikrotiter tálca mindegyik mérõhelyére 0 l Bright Glo reagenst (Promega) pipettázunk. Szobahõmérsékleten sötétben 10 percig inkubáljuk, ezután a mikrotiter tálcákat luminométerben (Trilux, Wallac) megmérjük. A mikrotiter tálca mindegyik mérõhelyének mérési ideje 1 s. Értékelés A luminométerben kapott nyers adatokat Microsoft Excel file¹ba visszük át. A dózis-hatás görbéket és a PPAR agonisták EC0 értékeit XL.Fit program alkalmazásával számítjuk ki a gyártó utasításai szerint (IDBS). Ezen vizsgálatban az példák szerinti vegyületek PPARalfa EC0 értékei 100 nmol/l és >10 mol/l tartományban vannak. A találmány szerinti (I) képletû vegyületek aktiválják a PPARalfa receptort A PPAR agonisták EC0 értékeinek meghatározása sejt PPARdelta vizsgálatban Alapelv A humán PPARalfához kötött és azt agonisztikus módon aktiváló anyagok hatásosságát stabilan transzfektált HEK sejtvonal [HEK=human embryo kidney (humán embrió vese)] alkalmazásával analizáljuk, amelyet itt PPARalfa riportersejtvonalnak nevezünk. A PPARalfánál leírt vizsgálattal analóg módon a PPARdelta riportersejtvonal is két genetikus elemet tartalmaz, egy luciferáz riporter elemet (pdeltam-gal4-luc-zeo) és egy PPATalfa fúziós proteint (GR-GAL4-humanPPARalfa- LBD), amelyek a luciferáz riporter elem expresszióját egy PPARalfa ligandumtól függõen közvetítik. A stabilan és konstitutívan expresszált fúziós protein GR¹GAL4-humanPPARalfa-LBD a PPARalfa riportersejtvonal sejtmagjában a GAL4 protein rész útján kötõdik a GAL4 DNS kötõ motívumhoz a luciferáz riporter elem ¹vége irányában, amely stabilan integrálva van a sejtvonal genomjában. A PPARalfa ligandum hiányában a luciferáz riportergén csak gyengén expresszálódik, ha a vizsgálatban zsírsavval kimerített borjú embrió szérumot (cs-fcs) használunk. A PPARalfa ligandumok a PPARalfa fúziós proteinhez kötõdnek és azt aktiválják, és ezáltal stimulálják a luciferáz riportergén expresszióját. A képzõdött luciferáz kemilumineszcenciával detektálható egy megfelelõ szubsztrátum alkalmazásával. A PPARdelta riportersejtvonal felépítése A stabil PPARdelta riportersejtvonal elõállítása egy stabil HEK-sejtklónon alapul, amelyet egy luciferáz riporter elemmel stabilan transzfektáltunk. Ezt a lépést már ismertettük fent az a PPARalfa riportersejtvonal felépítése címû részben. Egy második lépésben a PPARalfa fúziós proteint (GR-GAL4-humán PPARalfa- LBD) stabilan bevittünk ebbe a sejtklónba. Ebbõl a célból a glükokortikoid receptor (#P0410) N¹terminális 76 aminosavját kódoló cdns¹t az élesztõ transzkripciós faktor GAL4 (#P04386) aminosavját kódoló cdns szakaszhoz kötöttük. A humán PPARalfa receptor ligandum kötõ doménjének cdns¹ét (S167- Y468 aminosavak; #74349) ezen GR¹Gal4 konstrukció 3 ¹végéhez klónoztuk. Az így elõállított fúziós konstrukciót (GR-GAL4-humán PPARalfa-LBD) újraklónoztuk a pcdns3 plazmidba (Invitrogen), ezáltal lehetõvé téve a konstitutív expressziót. Ezt a plazmidot egy restrikciós endonukleázzal linearizáltuk, és stabilan transzfektáltuk az elõzõleg leírt luciferáz riporter elemet tartalmazó sejtklónba. A kapott PPARalfa riportersejtvonalat, amely egy luciferáz riporter elemet tartalmaz, és konstitutívan expresszálja a PARalfa fúziós proteint (GR- GAL4-humán PPARalfa-LBD), zeocinnal (0, mg/ml) és G418-cal (0, mg/ml) végzett szelekcióval izoláltuk. Vizsgálati eljárás és értékelés A PPARdelta agonisták aktivitását egy 3¹napos vizsgálatban határozzuk meg a PPARalfa riportersejtvonalnál leírt eljárással teljesen analóg módon, azzal az eltéréssel, hogy a vizsgálat hatékonyságának ellenõrzése céljából standardként a PPARdelta riportersejtvonalat és egy specifikus PPARdelta agonistát használunk. A jelen bejelentésben ismertetett 1 1. példák szerinti PPAR agonisták PPARdelta EC0 értékeit 0,2 nmol/l és >10 mol/l közötti tartományban mértük. A találmány szerinti (I) képletû vegyületek aktiválják a PPARdelta receptort. Az 1. táblázatban megadott példák kizárólag szemléltetés célját szolgálják, és találmányunk nem korlátozódik az ezekben foglaltakra. 12

13 HU T2 I. táblázat Példa X Z Y W U V R1 R2 R3 R4 R R6 R7 1. O CH2 S N F H H H CH3 p-cf3 H 2. O CH2 S N H H H H CH3 p-cf3 H 3. O CH2 S N H H CH3O H CH3 p-cf3 H 4. O CH2 S N Cl H H H CH3 p-cf3 H. S CH2 S N H H H H CH3 p-cf3 H 6. O CH2 S N Cl H H H CH3 CH2 CH2 CH2 p-cf3 H 7. O CH2 S N Cl H H H CH3 CH2 CH2 CH2 p-sf H 8. O CH2 S N Cl H H H CH3 p-sf H 9. O CH2 CH2 S N Cl H H H CH3 CH2 CH2 CH2 p-cf3 H 10. CH2 O CH2 S N Cl H H H CH3 CH2 CH2 CH2 p-cf3 H 11. O CH2 S N CH3O H H H CH3 p-cf3 H 12. O CH2 S N F H H H CH3 CH2 CH2 CH2 p-cf3 H 13. O CH2 S N F F H H CH3 CH2 CH2 CH2 p-cf3 H 14. S CH2 S N H H H H CH3 CH2 CH2 CH2 p-cf3 H 1. O CH2 S N CF3 H H H CH3 CH2 CH2 CH2 p-cf3 H 16. O CH2 S N CH3 H H H CH3 CH2 CH2 CH2 p-cf3 H 17. O CH2 S N Br H H H CH3 CH2 CH2 CH2 p-cf3 H 18. O CH2 S N CH3O H H H CH3 CH2 CH2 CH2 p-cf3 H 19. O CH2 S N Cl H H H CH2=CH CH2 CH2 p-cf3 H. O CH2 S N Cl H H H HO CH2 CH2 CH2 CH2- p-cf3 H 21. O CH2 S N Cl H H H HO CH2 CH(OH) CH2 CH2 p-cf3 H 22. O CH2 S N CN H H H CH3 CH2 CH2 CH2 p-cf3 H 23. O CH2 S N CH3S H H H CH3 CH2 CH2 CH2 p-cf3 H 13

14 HU T2 I. táblázat (folytatás) Példa X Z Y W U V R1 R2 R3 R4 R R6 R7 24. O CH2 S N CH3S(O) H H H CH3 CH2 CH2 CH2 p-cf3 H 2. O CH2 S N CH3S(O)2 H H H CH3 CH2 CH2 CH2 p-cf3 H 26. S(O) CH2 S N H H H H CH3 CH2 CH2 CH2 p-cf3 H 27. S(O)2 CH2 S N H H H H CH3 CH2 CH2 CH2 p-cf3 H 28. CH2 O CH2 S N F H H H CH3 CH2 CH2 CH2 p-cf3 H 29. CH2 O CH2 S N H H H H CH3 p-cf3 H. O CH2 N O Cl H H H CH3 p-fenil H 31. O CH2 N O Cl H H H CH3 p-och3 H 32. O CH2 CH2 N S Cl H H H CH3 p-sf H 33. O CH2 S N Cl H H H CH3 O CH2 p-cf3 H 34. O CH2 S N Cl H H H CH3 O CH2 CH2 O CH2 p-cf3 H 3. O CH2 S N Cl H H H CH3 CH2 O CH2 CH2 O CH2 p-cf3 H 36. O CH2 S N Cl H H H CH3 O CH2 CH2 CH2 O CH2 p-cf3 H 37. O CH2 N O CH3 H H H CH3 O CH2 p-och3 H 38. O CH2 N O CH3 H H H CH3 O CH2 CH2 O CH2 p-och3 H 39. O CH2 O N CH3 H H H CH3 O CH2 p-och3 H. O CH2 O N CH3 H H H CH3 O CH2 CH2 O CH2 p-och3 H 41. O CH2 O N CH3 H H H CH3 CH2 O CH2 CH2 O CH2 p-och3 H 42. O CH2 O N CH3 H H H CH3 O CH2 CH2 CH2 O CH2 p-och3 H 43. O CH2 O N CH3 H H H CH3 CH2 O CH2 p-och3 H 44. O CH2 O N CH3 H H H Ph CH2 O CH2 p-och3 H 4. O CH2 N O H H H H CH3 O CH2 p-och3 H 46. O CH2 N O Cl H H H CH3 O CH2 CH2 O CH2 p-och3 H 47. O CH2 O N Cl H H H CH3 O CH2 p-och3 H 48. O CH2 O N Cl H H H CH3 O CH2 CH2 CH2 O CH2 p-och3 H 49. O CH2 S N CH3O H Br H CH3 p-cf3 H 0. O CH2 S N Cl H H H Ph CH2 O CH2 CH2 CH2 p-cf3 H 1. O CH2 S N Cl H H H HO CH2 CH2 CH2 p-cf3 H 14

15 A bemutatott példák szerinti vegyületek közül kiválasztott néhány vegyület hatását az alábbi táblázatban mutatjuk be: Példa PPARalfa EC0 ( mol/l) PPARdelta EC0 ( mol/l) 4. 1,66 0,06. 1,33 0, ,77 0, ,36 0, ,1 0, >10 0,01. 1,6 0,0 A eljárás 10 1 Példa PPARalfa EC0 ( mol/l) PPARdelta EC0 ( mol/l) 28. 0,12 0,023. 0,2 0, ,32 0, ,23 0, ,42 0,0007 Eljárások A találmány szerinti (I) általános képletû vegyületek az alább vázolt reakcióvázlatok szerint állíthatók elõ: A-1 A-2 A- A-3 A-4 A-6 A Egy (A¹1) általános képletû vegyületet, amelynek képletében Y jelentése OH vagy SH és X, Z, R1, R2, R3 és R4 jelentése a meghatározott, egy A¹2 általános képletû halogeniddel, a képletben R jelentése halogén és U, V, W, R, R6 és R7 jelentése a meghatározott, egy bázis, úgy mint cézium-karbonát vagy nátrium-hidrid, jelenlétében reagáltatunk egy oldószerrel, úgy mint dimetil-formamiddal, vagy egy (A¹2) általános képletû alkohollal, amelynek képletében R jelentése OH és U, V, W, R, R6 és R7 jelentése a meghatározott, Mitsunobu-reakciókörülmények között (például trifenil-foszfin, dietilazo-dikarboxilát) apoláros oldószerben, úgy mint diklór-metánban, így (A¹) általános képletû vegyületet kapunk. Egyik változat szerint az (A¹) általános képletû vegyület elõállítható egy (A¹3) általános képletû vegyületnek, a képletben R jelentése halogenid, Z jelentése CH2 és X, R1, R2, R3 és R4 jelentése a meghatározott, egy (A¹4) általános képletû vegyülettel, amelynek képletében Y jelentése OH és U, V, W, R, R6 és R7 jelentése a meghatározott, történõ reagáltatásával egy bázis, úgy mint nátrium-hidrid jelenlétében, oldószerként dimetil-formamidban. Ha az (A¹) általános képletû vegyületben Y jelentése S, a kénatom a szakirodalomban ismert eljárásokkal oxidálható (Y=SO vagy Y=SO2) oxidálószerként meta-klór-perbenzoesav alkalmazásával apoláros oldószerben, például diklór-metánban. Az (A¹) általános képletû vegyületet egy bázis, például trietil-amin jelenlétében egy oldószerben, például tetrahidrofuránban vagy metanolban hidroxil-amin-hidrokloriddal reagáltatva (A¹6) általános képletû vegyületet kapunk. Az (A¹6) általános képletû vegyületet (A¹7) általános képletû termékké alakítjuk át fenil-klór-formiáttal végzett reakcióban egy bázis, például piridin jelenlétében, és ezt a köztiterméket egy bázissal, például 1,8-diaza-biciklo[.4.0]undec- 7-énnel kezeljük oldószerként acetonitrilben. Az 1 9., , és példákat az A eljárás szerint végeztük. Egyéb vegyületek is elõállíthatók ennek megfelelõen vagy ismert eljárásokkal. 1

16 B eljárás B-1 B-2 B-3 B-4 B- B-6 B-7 B-8 C eljárás 3 4 Egy (B¹1) általános képletû vegyületet, a képletben Y jelentése OH vagy SH, és Z, R1, R2, R3 és R4 jelentése a meghatározott, egy (B¹2) általános képletû halogeniddel, amelynek képletében R jelentése halogén, és U, V, W, R, R6 és R7 jelentése a meghatározott, reagáltatunk egy bázis, például cézium-karbonát vagy nátrium-hidrid jelenlétében oldószerként dimetilformamidban, vagy egy (B¹2) általános képletû alkohollal, amelynek képletében R jelentése OH, és U, V, W, R, R6 és R7 jelentése a meghatározott, reagáltatunk Mitsunobu reakciókörülmények között (trifenil-foszfin, dietil-azodikarboxilát) egy apoláros oldószerben, például diklór-metánban, így kapjuk a (B¹3) általános képletû vegyületet. A (B¹3) általános képletû vegyületet (B¹4) általános képletû alkohollá alakítjuk át egy redukálószerrel, például nátrium-bór-hidriddel végzett kezeléssel, oldószerként például tetrahidrofuránban. A (B¹4) általános képletû alkoholt metánszulfonil-kloriddal reagáltatjuk egy bázis, például trietil-amin jelenlétében, oldószerként például diklór-metánban, így kapjuk a (B¹) általános képletû vegyületet. A (B¹) általános képletû vegyületet tetrabutil-ammónium-cianiddal reagáltatjuk oldószerként például acetonitrilben, így kapjuk a (B¹6) általános képletû vegyületet. A (B¹6) általános képletû vegyületet hidroxil-amin-hidrokloriddal reagáltatjuk egy bázis, például trietil-amin jelenlétében, oldószerként például tetrahidrofuránban és metanolban, így kapjuk a (B¹7) általános képletû vegyületet. A (B¹7) általános képletû vegyületet (B¹8) általános képletû termékké alakítjuk át fenil-klór-formiáttal egy bázis, például piridin jelenlétében végzett reakcióval, és ezt a köztiterméket egy bázissal, például 1,8-diaza-biciklo[.4.0]undec-7- énnel kezeljük oldószerként például acetonitrilben. A 10. példát a B eljárás szerint végeztük. Egyéb vegyületek is elõállíthatók ennek megfelelõen vagy ismert eljárásokkal. C-1 C-2 C-3 C-4 16

17 Egy (C¹1) általános képletû vegyületet, a képletben R1 jelentése F, és U, V, W, Y, Z, R2, R3, R4, R, R6 és R7 jelentése a meghatározott, egy nukleofillel, például nátrium-metiláttal reagáltatva (C¹2) általános képletû vegyületet kapunk. A (C¹2) általános képletû vegyületet hidroxil-amin-hidrokloriddal reagáltatjuk egy bázis, például trietil-amin jelenlétében, oldószerként tetrahidrofuránban és metanolban, így kapjuk a (C¹3) általános képletû vegyületet. A (C¹3) általános képletû vegyületet D eljárás (C¹4) általános képletû termékké alakítjuk át fenil-klórformiáttal végzett reakcióban, bázisként piridin jelenlétében, és ezt a köztiterméket bázisként 1,8-diaza-biciklo[.4.0]undec-7-énnel kezeljük oldószerként acetonitrilben. A 11., 22. és 23. példákat a C eljárás szerint végeztük. Egyéb vegyületek is elõállíthatók ennek megfelelõen vagy ismert eljárásokkal. D-1 D-2 D-3 D-4 D- Egy (D¹2) általános képletû vegyületet, a képletben R jelentése OH vagy SH, és U, V, W, R, R6 és R7 jelentése a fent meghatározott, (D¹1) általános képletû fluor-nitrillel, amelynek képletében R1, R2, R3 és R4 jelentése a fent meghatározott, reagáltatunk egy bázis, például cézium-karbonát vagy nátrium-hidrid jelenlétében, oldószerként dimetil-formamidban, így kapjuk a (D¹3) általános képletû vegyületet, amelynek képletében U, V, W, R1, R2, R3, R4, R, R6 és R7 jelentése a meghatározott. Ha a (D¹3) általános képletû vegyületben Y jelentése S, a kénatomot a szakirodalomban ismert eljárásokkal oxidálhatjuk (Y=SO vagy Y=SO2), oxidálószerként például meta-klór-perbenzoesavval egy apoláros oldószerben, például diklór-metánban. Ahogy ezt az A eljárásban leírtuk, a (D¹3) vegyületet hidroxil-amin-hidrokloriddal kezeljük egy bázis, például trietil-amin jelenlétében, 3 oldószerként tetrahidrofuránban és metanolban, így kapjuk a (D¹4) általános képletû vegyületet. A (D¹4) általános képletû vegyületet fenil-klór-formiáttal végzett reakcióban egy bázis, például piridin jelenlétében alakítjuk át a (D¹) általános képletû termékké, és ezt a köztiterméket egy bázissal, például 1,8-diaza-biciklo[.4.0]undec-7-énnel kezeljük oldószerként acetonitrilben. A 1 19., és 0. példákat a D eljárás szerint végezzük. Egyéb vegyületek is elõállíthatók ennek megfelelõen vagy ismert eljárásokkal. E eljárás Ezt az eljárást olyan (E¹4) építõblokk-szintézisére használjuk, amelynek képletében U, V, R, R6 és R7 jelentése a fent meghatározott. E-1 E-2 E-1 E-3 E-4 17

18 Egy (E¹1) általános képletû halogenidet, a képletben U, V, R, R6 és R7 jelentése a fent meghatározott, tetrabutil-ammónium-cianiddal reagáltatunk, oldószerként acetonitrilben, így (E¹2) általános képletû vegyületet kapunk. Ezt az (E¹2) általános képletû vegyületet egy bázissal, például nátrium-hidroxiddal hidrolizáltatva (E¹3) általános képletû karbonsavat kapunk. Az (E¹3) általános képletû karbonsavat egy redukálószerrel, például boránnal (E¹4) általános képletû alkohollá redukáljuk. Egyéb vegyületek is elõállíthatók ennek megfelelõen vagy ismert eljárásokkal. F eljárás Ezt az eljárást olyan (F¹) és (F¹6) építõblokkok szintetizálására használjuk, amelyek képletében R, R6 és R7 jelentése a fent meghatározott, és U jelentése S vagy O. F-3 F-1 F-2 F-4 F- F-6 Egy (F¹1) általános képletû 3¹oxo-vajsav-metilvagy ¹etil-észtert, a képletben R jelentése a fent meghatározott, szulfuril-kloriddal reagáltatva egy klórral helyettesített (F¹2) általános képletû vegyületet kapunk. Ezt az (F¹2) általános képletû vegyületet (F¹3) általános képletû benzamiddal vagy tiobenzamiddal, a képletben U jelentése S vagy O, és R7 és R8 jelentése a meghatározott, reagáltatjuk, így (F¹4) általános képletû feniltiazol- vagy feniloxazol-észtert kapunk. Az (F¹4) általános képletû észtert egy redukálószerrel, például lítium-alumínium-hidriddel (F¹) általános képletû alkohollá redukáljuk. Az (F¹) általános képletû alkoholt 3 metánszulfonil-kloriddal reagáltatjuk egy bázis, például trietil-amin jelenlétében, oldószerként például diklórmetánban, így olyan (F¹6) általános képletû építõblokkot kapunk, amelynek képletében R, R6 és R7 jelentése a fent meghatározott. Egyéb vegyületek is elõállíthatók ennek megfelelõen vagy ismert eljárásokkal. G eljárás Ezt az eljárást olyan (G¹4) építõblokkok szintézisére használjuk, amelyek képletében V jelentése S vagy O, és R, R6 és R7 jelentése a fent meghatározott. R =metil vagy etil Hal=Cl, Br G-1 G-2 G-3 G-4 Egy (G¹1) általános képletû halogenidet, a képletben Hal jelentése klór- vagy brómatom, R jelentése metilvagy etilcsoport, és R jelentése a fent meghatározott, egy (G¹2) általános képletû benzamiddal vagy tiobenzamiddal, amelynek képletében V jelentése O vagy S, és R6 és R7 jelentése a fent meghatározott, reagáltatva (G¹3) általános képletû észtert kapunk. A (G¹3) általános képletû észtert egy redukálószerrel, például lítium-alumínium-hidriddel (G¹4) általános képletû alkohollá redukáljuk. Egyéb vegyületek is elõállíthatók ennek megfelelõen vagy ismert eljárásokkal. H eljárás (US 10/788,997; US 10/788,996; US 10/789,017 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentések alapján) Ezt az eljárást olyan (H¹4) és (H¹) építõblokkok szintézisére használjuk, amelyek képletében R, R6 és R7 jelentése a fent meghatározott. 18

19 H-1 H-2 H-3 H-4 H- Egy (H¹1) képletû vegyületet, a képletben R jelentése a fent meghatározott, (H¹2) képletû aldehiddel, amelynek képletében R6 és R7 jelentése a fent meghatározott, reagáltatjuk etanolban hidrogénklorid alkalmazásával, így kapjuk a (H¹3) képletû vegyületet. I eljárás A (H¹3) képletû vegyületet foszforil-kloridban visszafolyató hûtõ alatt forraljuk, így kapjuk a (H¹4) képletû vegyületet. Ezt visszafolyató hûtõ alatt forraljuk nátrium-jodiddal acetonban, így kapjuk a (H¹) képletû vegyületet. Egyéb vegyületek is elõállíthatók ennek megfelelõen vagy ismert eljárásokkal. I-1 I-2 I-3 I-4 I- I-6 Egy (I¹1) általános képletû vegyület (amely az A, B és D eljárás szerint szintetizálható, ahol az (A¹2), (B¹2) és (D¹2) építõblokkok R helyettesítõinek jelentése CH2-OPG; ezen építõblokkok szintézisét a J és K eljárásokban ismertetjük), amely képletben X, Y, Z, W R1, R2, R3, R4, R6 és R7 jelentése a meghatározott, és PG jelentése védõcsoport, például tetrahidropiraniléter. Amennyiben az (I¹1) általános képletben PG je- 19

20 10 1 lentése tetrahidropiranil-éter, a vegyület védõcsoportját eltávolítjuk például egy savval poláros oldószerben, például metanolban végzett kezeléssel, így (I¹2) általános képletû vegyületet kapunk. Az (I¹2) általános képletû vegyület hidroxilcsoportját távozó csoporttá (LG), például meziláttá alakítjuk át metánszulfonil-kloriddal végzett kezeléssel egy bázis, például trietil-amin jelenlétében, oldószerként diklór-metánban, így kapjuk az (I¹3) általános képletû vegyületet. Az (I¹3) általános képletû vegyületet egy alkohollal reagáltatjuk egy bázis, például nátrium-hidroxid jelenlétében, így (I¹4) általános képletû vegyületet kapunk, amelynek képletében a CH2 OR8 képletû csoport meghatározása az R helyettesítõ meghatározásában található. Az (I¹4) általános képletû vegyületet hidroxil-amin-hidrokloriddal reagáltatjuk egy bázis, például trietil-amin jelenlétében, oldószerként például tetrahidrofuránban és metanolban, így kapjuk az (I¹) általános képletû vegyületet. Az (I¹) általános képletû vegyületet egy bázis, például piridin jelenlétében fenil-klór-formiáttal végzett reakcióval (I¹6) általános képletû vegyületté alakítjuk át, és ezt a köztiterméket egy bázissal, például 1,8-diaza-biciklo[.4.0]undec-7-énnel kezeljük oldószerként acetonitrilben. A példákat az I eljárás szerint végezzük. Egyéb vegyületek is elõállíthatók ennek megfelelõen vagy ismert eljárásokkal. J eljárás Ezt az eljárást az olyan (A¹2), (B¹2) és (D¹2) építõblokkok szintézisére használjuk, amelyek képletében R jelentése CH2-OPG (PG jelentése védõcsoport), U jelentése S vagy O, W jelentése CH2, R jelentése OH vagy Cl és R6 és R7 jelentése a fent meghatározott. J-1 J-2 J-3 J-4 Egy (J¹1) általános képletû vegyületet (amely az F eljárás szerint szintetizálható, ahol [(J¹1) az (F¹4) részét képezi], a képletben U jelentése S vagy O, R jelentése alkilcsoport, például metil- vagy etilcsoport, és R6 és R7 jelentése a fent meghatározott, apoláros oldószerként például tetraklór-metánban N¹bróm-szukcinimiddel kezelve brómozzuk, így (J¹2) általános képletû vegyületet kapunk. A (J¹2) általános képletû bromidot ezüst-trifluor-acetáttal végzett kezeléssel (J¹3) általános képletû alkohollá alakítjuk át oldószerként például dimetil-formamidban, ezután a kapott trifluor-acetátot oldószerként például etanolban melegítjük. A (J¹2) általános képletû vegyület hidroxilcsoportját például tetehidropiranil-éter formában védjük oly módon, hogy 3,4-dihidro-2H-piránnal kezeljük oldószerként diklór-metánban, egy sav, például piridiniumpara-toluolszulfonát jelenlétében, így kapunk a (J¹4) általános képletû vegyületet. A (J¹4) általános képletû 4 0 vegyület észterét például lítium-alumínium-hidriddel redukáljuk oldószerként tetrahidrofuránban, így olyan (A¹2), (B¹2) vagy (D¹2) általános képletû vegyületet kapunk, ahol R jelentése OH. A hidroxilcsoport metánszulfonil-kloriddal klórra cserélhetõ egy bázis, például trietil-amin jelenlétében végzett kezeléssel, oldószerként diklór-metánban, így kapjuk az (A¹2), (B¹2) vagy (D¹2) általános képletû vegyületet, ahol R jelentése Cl. Egyéb vegyületek is elõállíthatók ennek megfelelõen vagy ismert eljárásokkal. K eljárás Ezt az eljárást (A¹2), (B¹2) és (D¹2) építõblokkok szintézisére használjuk, amely képletekben R jelentése CH2-OPG (PG=védõcsoport), V jelentése N és U jelentése O, W jelentése CH2, R jelentése OH vagy Cl és R6 és R7 jelentése a fent meghatározott.