játékszín VINKÓ JÓZSEF

Átírás

1

2 S Z Í N H Á Z M Ű V É S Z E T I E L M É L E T I ÉS K R I T I K A I F O L Y Ó I R A T T A RTALOM XV. É V F O L Y A M 5. SZÁM M Á J U S F Ő S Z E R K E S Z T Ő : B O L D I Z S Á R I V Á N F Ő S Z E R K E S Z T Ő - H E L Y E T T E S C S A B A I N É TÖRÖK M Á R I A Szerkesztőség: 1054 Budpest V., Báthory u. 10. Telefon : , játékszín VINKÓ JÓZSEF Histori ex mchin (1) FÖLDES ANNA Vonó Ignác feltámdási (3) NÁNAY ISTVÁN Dobozok, kzetták és lkótelepek (9) BALASSA PÉTER Megjelenik hvont A kézirtok megőrzésére és visszküldésére nem válllkozunk Kidj Lpkidó Válllt, Budpest VII., Lenin körút Levélcím: 1906, postfiók 223. A kidásért felel: Siklósi Norbert igzgtó Terjeszti Mgyr Post Előfizethető bármely posthivtlnál, kézbesítőknél Post hírlpüzleteiben és Post Központi Hírlp Irodánál (KHI, 1900 Budpest V., József nádor tér 1.) közvetlenül vgy postutlványon, vlmint átutlássl KHI pénzforglmi jelzőszámár Előfizetési díj: 1 évre 300,- Ft, fél évre 150,- Ft Példányonkénti ár: 25,- Ft Külföldön terjeszti Kultúr Külkereskedelmi Válllt, H Budpest, Postfiók 149 Indexszám: Emlékeztető ortórium z érzéki zsenilitásról (14) HERMANN ISTVÁN Kit miért becsülnek? (17) KOLTAI TAMÁS Slto mortle (20) SZÁNTÓ JUDIT Hogy volt! Hogy lesz? (22) MÉSZÁROS TAMÁS Minden egyre jobb lesz" (24) NÁDRA VALÉRIA Alcsony-, közép- és mgsfeszültség (28) KISS ESZTER Ibsen - mi színpdon (32) BÁNYAI GÁBOR Megtlálni fellelhetőt (35) FORRAY KATALIN Miért nem lobog Gázláng? (37) Atheneum Nyomd, Budpest Íves mgsnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigzgtó HU ISSN rcok és mszkok PÁLYI ANDRÁS Az igzság gesztus (39) BÓTA GÁBOR Két clown portréjához (40) A borítón: Huszti Péter (Zsigmond császár) Háy Gyul: Isten, császár, prszt című drámájábn (Mdách Színház) A hátsó borítón: Dvid Borovszkij színpdképe Mozrt Don Giovnni Erkel színházi elődásábn (Iklády László felvételei) műhely SZŐNYI G. SÁNDOR Újr Bánk bánról (42) drámmelléklet DÉVÉNYI RÓBERT: A zsrnok és kton

3 játékszín VINKÓ JÓZSEF Histori ex mchin Az Isten, császár, prszt Mdách Színházbn Könnyen zvrb kerülhet, ki Háy Gyul írói és emberi rcát krj felvázolni. Ez portré csup ellentmondás, legendák és ellenlegendák, tbuk és köz-helyek lengik körül olyn színpompás összevisszságbn, hogy még XX. százdi mgyr értelmiségi-pálfordulásokon edződött kritikusok is visszrettennek; kifejlett szimtuk sugárveszélyt szimtol. Rádásul mi mítoszteremtő ország vgyunk, nálunk nem is számít vlmirevló művésznek z, kinek ilyen-olyn legendáj ne voln, s kire időről időre rá ne kszthtnánk vlmilyen megbízhtó (és kellő pillntbn egyet-len mozdulttl cserélhető) címkét. Nos, ez Háy-legend mégis kissé vskosr sikeredett. Nevét olyn hosszú ideig nem volt ildomos még csk kiejteni sem drmturgiáink ház táján, hogy Háydrbok rejtett árfolym emelkedni kezdett mgánbeszélgetések tőzsdéjén, és sokk (főleg fitlbbk) szemében kilkult vlmi mítoszféleség, egy mélttlnul elfelejtett, zseniális európi " drámíróról, kinek remek-művei hzi felfedezésre várnk. Tipikus példáj ez nnk, hogy mi egyik végletből másikb esünk. Mert nézzük csk kicsit közelebbről Háy-jelenséget. A világon tlán ő leghíresebb mgyr kommunist drámíró (ki-nek műveit közel félszáz országbn játszották, még kínir is lefordították), világhírét ugynkkor látványos nti-kommunist megnyilvánulásink köszönheti. Irt néhány remekművet ( Mohács című trgédiát és Tiszzug című drámát), több ngy htású színdrbot (például A ló című komédiát és z Attil éjszkái című trgédiát), ugynkkor megszámláltln kerültek ki kezei közül múló ktulitás fércművei, z tomkérdést és békéért folyó hrcot példázó Erő, Kossuth-híd építőiről szóló semtikus A z élet hídj, Németek című gitprop drám vgy z 1968-bn bécsi Theter in der Josefstdtbn színre került Főinkvizítor, mit sjtó egyszerűen képeslpokb illő történetkének " nevezett, s miről S i üddeutsehe Zeitung így írt: Két szereplő keres egy szerzőt!" Ngy felkészültségű szellemes poet doctus, drmturgi egyetemi tnár - ugynkkor sokszor könnyed, felszínes, hevenyészett. Hlál előtt pár évvel (németül) megjelent önéletrjzábn szellemesen csipkedi személyi kultuszt (melynek egyik legfőbb bírálójként, sőt áldoztként trtják számon nyugton), ugynkkor megfeledkezett rról, hogy második világháború utáni évek-ben nem volt olyn rng, méltóság, ki-tüntetés, mit meg ne kpott voln, s Háy Gyuláról rossz kritikát írni (nélkül, hogy ne keveredett voln rekciós hírbe kritikus) egyszerűen lehetetlen volt. (Most ennek helyzetnek épp fordítottj látszik előállni.) Különösen drmturgkörökben burjánzik legend Háyról mint drmturgi szellemes, európi tnáráról. Bevllom, ezt értem legkevésbé. Minden mlíci nélkül -összefogllóul - egy kis drmturgii lecke Háyrjongóknk. Íme néhány 1947-ből vló esztétiki útmuttás: Jncsi nem szereti Juliskát: ki áll közébük? A kpitlizmus. Péter gyonüti Pált: ki vitte idáig? A kpitlizmus. Mindig, mindig: bűnös kpitlizmus. Ez z igzság, ezt kell megmuttnunk. " Másutt, polgári drámirodlmt bírálv ezt írj: A cselekménydrám bőven virágzik detektívdrbok képében mjd minden ország színpdán, és rejtve legcsúnyább rekciós propgndát űzi (például z ngoloknál z imperilizmust és z lntelligence Service-t dicsőítő drbokbn)." Helyére kerül ebben drmturgii okfejtésben Hemingwy és Čpek (kik elbeszélnek kpitlizmus problémái mellett " ), vlmint Priestley, kinek drbji csk ngyon elvétve lklmsk rr, hogy hrcb szólítsák szovjet embert világ rnegváltozttásáért ". A drámitln irányok " -kl szemben Háy-féle drmturgii credo így hngzik: H költő szocilist munkfegyelem kérdéseivel fogllkozv képes lkjit odállítni kpitlizmus nyomor és szocilizmus jóléte közötti történelmi vízválsztór, kkor sikerül-ni fog neki olyn drámi konfliktust lkotni, mely szocilist társdlom ngy problémáit hozzájuk méltó fényben muttj... " Az Isten, császár, prszt című színmű szerencsére nem fenti drmturgii útmuttások birtokábn íródott, táján szerző még nem rendelkezett ezekkel felismerésekkel. Ekkortájt még fordultos cselekményvezetés, htásos felvonásvég, szellemes dilógus és szemléletes emberábrázolás volt legfőbb szempont. Nem is eredménytelenül. A Zsigmondról szóló királydrám htásos, remek irodlmi bulvárdrb, pièce bien fite " (és ez csk egyes epikus és bszurd drámírók szemében sértés), ám nem remekmű. Nem is trtották nnk sehol. Sőt. A drbot élesen bírált Lukács György ngy történelmi konfliktusok vulgrizálását " és prodisztikus és trgikus elemek kettősségét felróv szerzőnek, frnci sjtó pedig (1966- bn) szbályosn kivégez-te; z Arts című folyóirt szerint konvencionális és szívfájdító, nehézkes semmitmondás ", egy lelkiismeretes mester-ember ácsolmány", lpfokú mrxist Schütz ll (Borbál), Huszti Péter (Zsigmond) és Ptky Jenő (Zrbell bíboros) Háy Gyul: Isten, császár, prszt című drámájábn (Mdách Színház)

4 Szbó Sándor (XXIII. János páp) és Huszti Péter (Zsigmond császár) Háy Gyul drámájánk Mdách színházi elődásán (Iklády László felvételei) történetfilozófi, melynek egyetlen érdeme, hogy felháborodott nácik ben betiltották, mert sértve érezték nemzetiszocilist eszményt ". A L e Monde lpos"-nk trtj, sem nem jellegzetes, sem nem mozglms ", húszszor feldott lecke". A Le Figro szerint nnyir középszerű, hogy szinte kriktúránk ht". M már persze nehéz rekonstruálni, vjon mekkor szerepe volt negtív sjtóvisszhngbn Georges Wilson rendezte elődás színvonlánk, esetleg fordítók (Bernrd Sobel rendező és Jen Tilleu) ponttlnságánk, vgy egyszerűen nnk ténynek, hogy Háy Gyul történelmi nyg mrxist elrendezésére tett kísérletet. Az zonbn szimptomtikus, hogy drbot, melyet frnci sjtó idestov húsz esztendeje porosnk és unlmsnk" ítélt, mi 1983-bn kis híján remekműnek látjuk, de mindenképp korszerű hiánycikknek " érezzük hzi drámtermésben. Mit tud Háy, mit hzi szerzők többsége nem? Mitől válik z Isten, császár, prszt élőbbé, színpdképesebbé, htásosbbá, mint Németh László Husz János című drámáj, Kton József Ziskáj, Kós Károly Budi Ngy Antl, hogy csk zokt színdrbokt idézzük, melyek zonos témkörből merítenek? Elegendő válsz-e kérdésre drmturgii iskolázottság, z tény, hogy Háy lposbbn ismeri szerkesztés titkit, mint többiek, hogy szellemesebb, korszerűbb dilógusokt ír, s hogy elsjátított Molnár Ferenc-i iskolát éppúgy, mint Brecht-módszereket? A szituációteremtő erő, jellemábrázolás, dilóguskészség nyilván sokt nyomnk ltbn. Úgy érzem zonbn, hogy Háy történelmi drámáj és mgyr történelmi drámák többsége között politik és z erkölcs viszonyánk megítélésében vn döntő különbség. A mgyr történelmi drámák többsége htlom és z erkölcs, nemzeti önismeret kérdéseit tárgylj, történelmi trgédiáink mögött mindig morális válszokt keres. Háy Gyulánál politiki szfér szélesebb, mint z erkölcsi. A kettő nem zonos. Háy tudj, hogy politikilg helyes nem feltétlen esik egybe z erkölcsi jóvl, tisztábn vn szándék és következmény dilektikájávl, s tudj, hogy egy politiki tett megítélésekor sokszor nivnk tűnik erkölcsi ktegóriákr hivtkozni. Zsigmond mchivellist urlkodó, szószegő, és még-sem érezzük erkölcstelennek. A politik ugynis őt igzolj, s mint A ngy feje-delem írój mondj: szószegő urlkodók vitték véghez ngy dolgokt... és bölcs urlkodó ne legyen szótrtó, h ez mgtrtás kárár válik ". A Mdách Színház érdeme kkor is elvitthttln voln, h Háy-legend tisztázás érdekében egyszerűen csk felmuttt voln z Isten, császár, prsztot, korrekt, Mdách színházi" stílusbn. Ez z elődás zonbn többre válllkozik. A drb - Ádám Ottó rendezésében - bonyolult lélekrjzzá válik, hol világosn megfoglmzódik korunk egyik legkényesebb kérdése, politiki és z erkölcsi trtlom divergenciáj, történelmi személyiség trgédiáj. Zsigmond trgikus lk, kifelé sikeres, pályáj megállíthttlnul ível felfelé, belül zonbn megtöretik, vereséget szenved; helyes politik érdekében (és ez elsősorbn német-rómi császárság érdeke) rr kényszerül, hogy sját meggyőződése ellenére cselekedjék, zz z etiki rosszt válssz - feláldozz Husz Jánost. Igz, Huszti Péter régen volt ennyire meggyőző. Sok sápdt, színtelen flusi király után színészi tehetségének teljes eszköztárávl lkítj ezt ngystílű, mindenre elszánt klmárkirályt, ki finom érzékkel kpszkodik föl történelem szekerére, s mchivellizmusát álszent szomorúság mögé rejti. Huszti mi reálpolitikust játszik, ki semmiből császárt csinál ", mert történelmi pillntot felismeri, ki csupsz drb kenyérről", megélhetés"-ről beszél őszinte pillntibn, és lklmzkodik, lkudozik, kufárkodik, hzudik, h kell - mindent lárendel politiki htlomnk. A színész finom szkepszissel szövi át lkítását, végig érzékelteti, hogy Zsigmond tisztábn vn zzl, hogy zseniális mnipulációsoroztnk személyisége fog áldoztul esni, legrejtettebb belső énjét kell földni htlmi érdekei mitt. Ezért gúny, z öngúny, z enyhe cinizmus, s tlán ezért érezzük, hogy Zsigmond sokkl inkább rokonszenves klndor, mintsem áruló, ki máglyár jutttj husziták filozófii lpítóját. Huszti jágósn kétélű, vissz-fogott játékát figur kettősségének következetes érzékeltetése teszi érzékennyé. Az első felvonásbn kitűnő prtnere Schütz Il mkrncos Borbáláj, boszorkány-királylány, ki rögvest, ismerkedésük első percében biztosítj Zsigmondot, hogy z ő ur z ő vérét nászéjszkán nem fogj látni, ám ki pillntok ltt felméri, hogy Szent István koronájánk bitorlój zseniális szélhámos, érdemes sszonymunktársául szegődni. Később szerep és színésznő egyránt elhlványul, s egyre többször felmerül kérdés, vjon nem szereposztási tévedés-e kitűnő cserfes színésznőre osztni német-rómi császárnét? A Mdách Színháznk zonbn (h szkítni kr z Almási Év-Huszti Péter királynő-király kettőssel) jelen pillntbn nincs más - erre szerepre lklmsbb - színésznője. De korántsem ez drb és z elő-dás legproblemtikusbb pontj. Isten, császár, prszt fogllj össze remek drmturgii érzékkel Háy drbjánk trtlmát: XXIII. János páp és z egy-házszkdás; Zsigmond császár és feudlizmus válság; Zisk és Husz János, plebejus mozglmk: korszk három fő meghtározój. A tétel pedig: Zsigmond egyezséget kr főurkkl (ezt játszmát siklósi várbn megnyeri), z egyházzl ( konstnzi zsinton túllicitál pápán) és szövetséget kínál Husznk. (Itt kudrcot vll.) Ezen ponton zonbn kudrcot vll drmturgii

5 szerkezet is. A ngy kérdésre: állht-e z urlkodó osztály vezetője nép mellé? Megvlósulht-e külön osztálybéke császár és prszt között? Háy meglehetősen didktikus válszokt d. Amilyen szellemes és erőteljes Zsigmond és XXIII. János páp (Szbó Sándor) elegáns évődés mögé bújttott kegyetlen htlmi tuskodás, olynnyir vértelen és sttikus híres börtönjelenet, mely-ben cseh nép vágyink szószólój- Husz János prsztprófétávl tlálkozik Zsigmond. Husz, kit néhány kritikus drb peremhős"-ének nevezett, ül börtönben zsámolyán (ülve is elesve), és pedánsn felmondj ntitéziseit. Blázsovits Ljos (drócbn és torzonborz szkálll) nem hús-vér prsztfilozófust lkít, hnem önmgát eleve mártírhlálr ítélt átszellemült vándorprédikátort, így megszeppent király és közte nincs igzi disput, z egész jelenet htástln, sőt már-már hiteltelen. Hsonló illusztráció mrd negyedik felvonás első, úgynevezett prági képe is. Itt Zisk (Ppp János) gitál túlbuzgó neofit hévvel, sttiszták (kár egy szvlókórus) engedelmesen rázzák z öklüket, jelenet semtikus operrészle g nek ht szellemes, fnyr elődásbn. És mindez nem véletlen. Az Isten és Császár htásosn megírt irodlmi bulvárdrbj kiveti mgából - mint vlmi od nem illő illusztrációt - didktikus politiki leckét; s előáll z képtelen helyzet, hogy egy színdrb eszmei hősének egy rosszul megírt epizódszereplőt képzel z író, ki z erkölcsi igzságot hordozná, szemben remekül megjelenített -- erkölcstelen -- főhőssel. Az eredmény előre sejthető: néző inkább viszolygást érez Husz sors iránt, mintsem rokonszenvet, s minden idegszálávl szurkol svihák Zsigmondnk. Érezte Ádám Ottó is, hogy z epizódszerepek erősítésre szorulnk, ezért legkisebb figurákbn is jelentős színészegyéniségeket vonultt fel (Cseke Pétert, Cs. Németh Ljost, Gybronk Józsefet, Duni Tmást, Zrbell, firenzei bíboros szerepében Ptky Jenőt, kinek Minz püspökével, Horesnyi Lászlóvl nyílik lehetősége rövid, de színészileg pontos jellemábrázolásr). Bárhogy is csűrjük-csvrjuk: z Isten, császár, prszt Huszti Péter színészi jutlomjáték. Zsigmond önmgávl és történelemmel küzd, s történelem rr kényszeríti, hogy megtgdj önmgát. Győzelmének ez z ár. Íme, Háy-féle drmturgi lényege: histori ex mchin". FÖLDES ANNA Vonó Ignác feltámdási A Vonó Ignác színháztörténetté lett ősbemuttójár december 14-én, két nppl hsonló című rádiójáték bemuttój előtt került sor Mdách Kmrábn. Azót drb - elvben és érdeme szerint - beszáguldhtt voln, h nem is Európát, de leglább hzi színpdinkt. Nem ez történt: ngy sikert nyolc-esztendős téli álom követte. Tizenhárom év ltt mindössze Miskolc és Veszprém válllkozott Fejes drámájánk felújításár. Az idei évdbn viszont csk néhány hét válsztott el egymástól drám ötödik (józsefvárosi) és htodik (szolnoki) bemuttóját. Ez z újrfelfedezés d lklmt rr, hogy közelebbről is megvizsgáljuk drám színházi történetét és mi érvényét, s hogy mit tudott ebből felmuttni z két társult, mely perbe mert szállni drmturgiáink járványos feledékenységével. Életrjzi drám? Vonó Ignác novellábn látt meg npvilágot. (Vidám cimborák, 1966.) A htvns évek derekán publikált rövid elbeszélés hős jellemének és történelem folymtábn változó (és változtlán) helyzetének szinte keresztmetszetét trtlmzz. Benne vn Vonó Ignác ltiszt életének minden lényeges sorsfordulój, történelmileg és társdlmilg meghtározott, egyediségében is hiteles mgtrtásképlete, z első világháború lövészárkától 1956 novemberéig. A drám ismeretében újrolvsv z elbeszélést, ráismerünk nemcsk Vonó Ignácr és z életét kísérő mellékfigurákr, de drám illetve dilógusok egész sor későbbi kulcsmondtár is. Viszont nem szerepel történetben z figur, ki drámábn Vonó Ignác egyenrngú prtnere, ellenfele, társ, mércéje - egyénisége lenyomtánk jellegzetes negtívj Vonó lgnácnk rendeltetett, mélttlnul elhgyott szerelmetes proletármúzs, özvegy Mák Ljosné. Vonó Ignác és Mákné színpdi és történelmi kettőse csk később elkészült drámi változt leleménye. H rr gondolunk, hogy Örkény drámáink epikus előzményei - Tóték és Mcskjáték című kisregények - cselekmény dolgábn, z ábrázolt világ szélességében, gzdgságábn lényegében egyenértékűek színpdr trnszponált változttl, szembetűnő módszertni különbség. Míg Örkény drámává szerkesztette, sűrítette írásit, Fejes Rozsdtemetőben drámi jellegű és drámi htás ébresztésére lklms epizódok kronologikus rendbe állított, filmszerűen lepergetett sorávl; Vonó Ignác esetében pedig novellábn megközelített életélmény részletes kibontásávl teremtett színpdi lkotást. A kibontás ezúttl Fejes Endre: Vonó Ignác. Özv. Mákné (Mrgitti Ági) és Vonó Ignác (Mdrs József) Józsefvárosi Színház elődásán (Iklády László felv.)

6 szinte szó szerint értendő: hiszen két szövegváltozt lpján nyomon követhető, hogy z író jelenetté tágított novell egyes mondtit, és z elbeszélés-ben felvillntott mozzntok színpdon nem egyszer egy múló évtized érzékeltetését szolgálják. Érdekes, hogy már novell is dcol sját műfjánk törvényeivel: cselekménye egy regény idődimenzióit tölti ki. A drámváltozt zonbn még élesebben tgdj hgyományos drmturgi normáit. Fejes - éppen, mivel nem szinopszisnk, hnem születő drám mgjánk tekinti novellát - megtehette voln zt is, hogy z elbeszélt folymt egy drámi mozzntából indul ki, bbn rgdj meg Vonó Ignác életének színpdr állítndó konfliktusát. Ehelyett - tlán Rozsdtemető dptációj során szerzett drmturgii tpsztltokr támszkodv, de még inkább sját írói lkt és felhlmozott, lpjábn drámitln életnyg prncsár - megtrtott novell epikus építkezésmódját, pontosbbn: néhány lényeges fordulópont-r és epizódr redukálv érzékeltette z évtizedeket felölelő életfolymtot. Igz, Vonó Ignác világ zártbb, csládregény szerteágzó történetéhez képest koncentráltbb, mint hogy zt Rozsdtemetőnél tpsztltuk, de cselekményvezetésében hsonlóképpen novellisztikus. Az író hős életének több mint négy évtizedes folymtából emeli ki z egészre és z egymást követő (történelmi) fordultokr is jellemző epizódokt. Vonó Ignác és Vonó Ignácok életútjár zonbn - ezt Fejes helyesen is-meri fel - nem jellemzők z igzán drámi cselekedetek, döntések. Fejes relizmus nyiltkozik meg bbn, hogy hőse sorsánk megjelenítésre érdemes állomásit egyrészt z átélt, elszenvedett történelmi eseményekben, másrészt z emberélet útjánk hgyományos mérföldköveinél ( hős hrmincdik, negyvenedik, ötvenedik születésnpján) keresi. Fejes drámáink közös és jellemző jegye filmszerűség. A Vonó Ignác kompozíciós problémáink megoldását zonbn nem film, hnem inkább hngjáték műfji lehetőségei és törvényei könnyítették. Minth z író eleve számolt voln jelenetekre bontott folymt kusztikus tgolásávl, és z egymástól hllhtón elkülönített, többé-kevésbé lekerekített dilógusokbn kívánt érzékeltetni történelmi - és mgánszférábn végbemenő változásokt is. A bemuttók időpontjából következtethetünk rá, hogy Kerényi Imre, Mdách színházi ősbemuttó rendezője, és Rácz György, rádióváltozt lkotój, egy-mástól függetlenül, párhuzmosn dolgoztk szövegen. A rádióváltozt volt z egyetlen Vonó Ignác-elődás, melyet még nem befolyásolhtott Grs Dezső és Kiss Mnyi felejthetetlen színpdi páros és z áltluk megütött izglmsn groteszk lphng. Merőben másféle megközelítésre vll már szereposztás is: rádióbn Ltinovits Zoltán és Ruttki Év játszották drb főszerepeit. A korbeli kritik szerint Ltinovits Zoltán egy ltisztsorbn tengődő költőt" szóllttott meg, ki mgtrtásávl mintegy korrigálj z igzságtln sorsot. Ruttki Év pedig - józsefvárosi környezet megszemélyesített szimbólum - egy védőngyl buzglmávl őrzi, támogtj hálátln szerelmesét. A szerepek társdlmi modelljeitől némileg távol álló színészek - rendezővel együtt - viszonylg könnyen függetleníthették mgukt relitástól: nem nturlist vlódiság, hnem költői játék irányáb tolv, mgsbb régiókb emelve szöveget. A rádiódrám líri hngvételű elődás inkább trgikus-nosztlgikus lett, mint groteszk. Bírálói szerint ez mű egy lehetséges, vitthtó, de megvlósításábn töretlen", mg módján kitűnő változt. Az első Vonó Ignác Fejes drámájánk színpdi története Kerényi Imre nyiltkoztábn idézett csodávl" és egy fergeteges sikerű premierrel kezdődött. A htvns évek végén Fejes ezerszer áldott " nyolcdik kerületének színpdi rehbilitációj, osztályos társink, proletriátus és kispolgárság htárterületein lézengő, féligmeddig mrginális hőseinek társdlmi mozgás fősodráb vló integrálás még szellemi izglmt ébresztő újdonság volt. Nem véletlen állított Pándi Pál bírált középpontjáb drb irodlmon túli" célját: Azzl megbecsüléssel, melyet Fejes z őt küldő osztálynk szerez egy irodlmi lkotás révén, tuljdonképpen küldő osztály társdlmi integrálódását, z új htlmi helyzetben vló teljes, fel-tétlen leglizálását sürgeti. " (Népszbdság, XII. 23.) A Rozsdtemető hábetlerizmus felfedezése és társdlmi bcilustenyészetének demonstrtív bizonyítás áltl vált korszkos művé. A bírálók egy része Vonó Ignácbn is z itt feltárt időszerű társdlmi kérdések további vizsgáltát becsüli. A Hétfői Hírek cikkírój mjdnem xiomtikusn tömöríti drb áltl felismert mondndóját, mely szerint prolik prolik, z urk urk". (1969. XII. 15.) Berkes Erzsébet Rozsdtemetőben megszóllttott Zenti megválszoltln kérdését idézve rról beszélt Kritik hsábjin, hogy Fejes most már egyre tisztábbn mondj ki zt, mi kezdettől izgtj: Miért élnek lehetőségeik ltt történelem sodrától távol eső tocsogók között zok, kik rendünk»új nemessége«lehetnének?" A drám és Fejes egész társdlomszemléletének kulcsproblémáját Berkes bbn népi írók áltl már korábbn feltárt ellentmondásbn keresi, hogy z lulról jövők mértékrendje - etikábn, esztétikábn - még kkor is követi z urlkodó osztályét, mikor politiki és érdekellentéteik már nyilvánvlóvá lettek. Sőt - és ez már Fejes gondj -, ez z öröklött érték-rend megváltozott, z új urlkodó osztály számár is sokáig mértékdó mrdt. Bár drám szövegében, néhány rsznyir város felett lebegő " hősök jellemrjzábn és cselekmény döntő fordultibn, sőt z elődás stílusábn is tudtosn elszkdt földhözrgdt relitástól, és Kerényi rendezése következetesen nturális kifejezés fölé " emelte drbot (Léty Ver), kkoribn mégis drám konkrét történelmi tpsztlt, z ltisztlelkületű kisemberek társdlmi mgtrtás volt legizglmsbb kérdés. Hogy hogyn élhette át kcskkezű OTI-ltiszt z ország és nép létét megváltozttó történelmi fordultot úgy, hogy sem egyéni létében, sem tudtábn nem történt lpvető változás. Csk tnácsos urt söpörte el vihr, z OTI cégtábláj változott SZTKr, de z ltiszt munkhelye és munkköre változtln mrdt. Vonó Ignác felszínen ugynolyn láztos és lklmzkodó, lelke mélyén ugyn-olyn jvíthttln álmodozó, mint hj-dnán. Özvegy Mák Ljosné kopott lbérletében és izzdságszgú ágyábn tovább őrzi z elérhetetlen zöld szemű sszony fntomképét. De zután egyetlen-egyszer résnyire megnyílik előtte z jtó, melyen keresztül végre ő is belopkodht z áhított és csodák másik világb". Amikor hjdni pácávl kötött házsság révén sikerül behzudni mgát " deklsszált risztokrták zárt körébe,

7 z életformváltás, z önként válllt, idejétmúlt szerep prdox módon éppen megváltozott világ és mozdíthttln értékrend ellentmondásánk bizonyság. Az új társdlmi feltételek között még komikusbb hgyományos ltisztmentlitás képlékenysége: Vonó Ignác el-szánt sszimilációs kísérlete, mellyel egy letűnt korszk nkronisztikus ideáljihoz és elvárásihoz próbál idomulni. A drám történeti megközelítése mgyrázz, hogy z ősbemuttó után legtöbben - nézők és kritikusok elégedetlenek voltunk hrmdik felvonás illusztrtív igzságávl, semtikus risztokrtfiguráivl. Már z lpszituáció is ellentmond józn, relist logikánk: hogy lehet, hogy Virág Tekl frnciblkonos szlonjábn nem teljesedett be Homok utci jóslt? Hogy Vonó Ignácot nem leplezte le - még jóvl Mákné látogtás előtt sját tudtlnság, frgtln modor, primitív stílus? Vonó Ignác mimikrijének érthetetlenül trtós sikerét z író csk zzl mgyrázhtj, h másik világ képviselőinek szintjét leszállítj. H elhiteti velünk, hogy kötőgéphez kényszerült risztokrt, flánk pp és kivetkőzött pác társdlmi pozícióját elvesztve nem sokkl különb - finombb, műveltebb mint Vonó Ignác. A hősöknek ez detronizálás eredményezi, hogy nézőnek úgy tűnik: szlon vendégei nem z életből, hnem z ötvenes évek publicisztikájából kirándultk Fejes színpdár. Az életnyg ugynis ellenáll z írói szándéknk. Ezt veti z író szemére Pándi Pál is, mikor jelenet dekortív voltát kárhozttj. Rjk András z első két felvonás értékeinek számbvétele után zt fejtegeti, hogy sját előzményeiről leszkdt hrmdik felvonás csk nyomokbn kötődik z előzőkhöz. Nem képes trtni zok tömörségét, stílusát, képtelen meg-rjzolni egy merőben más világ korábbn nem szereplő figuráit, s végül is z író időzvrb jut, néző túlterhelődik". (Népszv, XII. 17.) Tlán csk Hermnn István érezte úgy, hogy hrmdik felvonásbn z első két felvonás viszonylti kiszélesülnek, és vlmi csodáltos történik ". Az élet-giccs pródiáj történelmi giccsbe megy át, és deklsszáltság mártírglóriáját viselő ltiszt menthetetlenül groteszkké válik. Hermnn-nk drám végkifejletével kpcsoltos fenntrtás lényegében groteszk komolyr fordulásár korlátozódik: záltl, hogy Fejes ezt fordultot Özv. Mákné (Bjcsy Mári) és Vonó Ignác (Bán János) szolnoki Szigligeti Színház Vonó Ignác elődásán (Szoboszli Gábor felv.) csk legutolsó pillntbn képes megtenni, zárókkord - mely után hős giccsélete lényegében zvrtlnul folyttódik - inkább tézis mrd s nem drám. (SZÍNHÁZ, ) Kiss Mnyi és Grs Dezső mesterduettje A két főszereplő teljesítményét ünneplő jelzők nem trtlmukbn, csk szuperltívuszok megválsztásábn, bírálók elrgdttásánk indoklásábn különböztek egymástól. Kétségtelen: Grs Dezső pályájánk egyik legizglmsbb vonult Fejes-figurák sor. Az ő szánlmsn kisszerű és kisszerűségében mgyr mitológi részévé növekvő ltisztfiguráj egyszerre volt megfélemlített és félelmetes, álmodozó, hetyke, úrhtnám és kiszolgálttott. Annyir nevetséges, hogy z már sírnivló. Kiss Mnyi özvegy Mák Ljosnéj felvállk szerelmi játék és leplezetlen őszinte szerelem, frgtln durvság és z innen-onnn ellesett, megemésztetlen mgtrtásklisék kettősségében vergődő drámi hős-nő. A szemünk láttár veszíti el mrdék nőiségét, világbn mindig jól el-igzodó házmesterné biztonságát és élete utolsó reménységét is. Fejes Mákné szerepében különösen csillogó nyelvi brvúrj, koronként változó stílusklisék rzenáljánk folymtos bevetése Kiss Mnyi számár kiváló lklom volt színpdi hős költői erejének felmuttásár. H egy drám minden kulcsszerepét sikerül optimálisn kiosztni és színpdr állítni - mint ebben z esetben - kkor z ősbemuttó egyszerre hordj mgábn kliséteremtés és megismételhetetlenség veszélyét is. A Mdách kmrszínházbeli Vonó Ignác sors mindkettőt példázz. jellemző, hogy három főszereplő (mert Kiss Mnyi és Grs Dezső mellett Del Pietro Antl tnácsos urt lkító Mensáros László is nnk tekinthető) teljesítményének elismerése egész sor bíráltbn jóslttá éleződik. Bizonyságul néhány korbeli idézetet közlünk - kommentár nélkül. A drb szereplői közül Grs Dezső és Kiss Mnyi olyn, hogy sem Vonó Ignácot, sem Mák Ljosnét nem lehet többé nélkülük elképzelni... Grs Dezső olyn remek Vonó Ignác, hogy másképpen már elképzelhetetlen lesz e figur. " (Film, Színház, Muzsik, XII. 20.) Ezt Vonó Ignácot most már jószerint csk úgy tudjuk elképzelni, hogy Grs Dezső tlált ki egyszer mi számunkr. " (SZÍNHÁZ, ) Nem tudom, ilyennek látt-e pontosn Máknéját z író, Fejes' Endre, de ezután lklmsint ő is, mi is ilyennek látjuk mjd, mi zt jelenti, lehetne tlán másként is eljátszni, de hogyn Kiss Mnyi véste világb, úgy soh senki nem játszhtj el... Máknénk lklmsint még sok s kiváló megformálój lehet, de ennyire fejesendrés és ennyire kissmnyis, soh. " (Demeter Imre, Film, Színház, Muzsik, I. 13.) Ezek után tlán nem is nnyir érthetetlen z z elfogdhttln tény, hogy Vonó Ignácnk Mdách Kmrszínházbn megkezdett didlútj - mjd egy évtizedig nem folyttódott. Vonó Ignác come-bckje A jóslt bevált: sokszor kárhozttott ősbemuttókultuszon kívül megismételhetetlennek ítélt színészi teljesítmény is felújítási szándék gátjává lett. Nem kétséges, hogy tévé korábn még nehezebb egy országos hírnévre és elismerésre szert tett, modellként tekintett elődássl konkurrálni. A mgm részéről ezért nem csodálkoztm zon, min Npjink cikkíró-j - hogy miért nem száguldott végig Fejes drbj z országon, miért kellett 1977-ig várni felújításr? Mindez zonbn semmit nem változtt z újrfelfedezők (ez esetben Jurk László) érdemén. A miskolci színház Egerben rendezett bemuttój, z elhngzott kritiki észre-

8 Özv. Mákné: Mrgitti Ági (Józsefvárosi Színház) (Iklády László felv.) vételek és fenntrtások ellenére, inkább kedvező visszhngot, elismerést ébresztett. Kiderült, hogy drb semmit nem vesztett eredeti értékéből, sőt még hsznár is vált kurt történelmi távlt. A rendezőt ekkor már elsősorbn fő-hős típusánk változtln érvénye fogllkozttt, hogy Vonó Ignácok máig is élnek ". Jurk László zt hngsúlyozt, hogy figur ugynolyn igz és ugynolyn hzug, mint mikor Fejes megírt: A szerepeknek kell történelmileg és társdlmilg lehetetlenné válniuk, hogy ne meneküljünk hmis álmokb. " A progrm tehát egyértelmű: rendező mű történelmi tblóján és konkrét társdlomkritiki trtlmán túl már drámánk z emberi mgtrtások törvényeit kuttó, tágbb érvényét keresi. Két évvel később, veszprémi elődás rendezője, Pétervári István pedig már így foglmz: Fejes Endrét z ember hzugsági érdeklik, z kettős lelkület, mely egyfelől földhözrgdt kisember vlóságos létét, másfelől nemesnek álmodott élet hzug képzeleteit jellemzi. " Számár ekkor már cipőfényező szolglelkűség és hivtlbeli gőg leleplezése z izglms, időszerű rendezői feldt. Fejes Endre drámájánk műfját jurk László líri groteszknek " tekintette, de megfoglmzásbn tömörített prdoxont színpdon (többek szerint) nem sikerült törés nélkül érvényesítenie. Az prólékosn kidolgozott, korrekt elő-dás filmszerű jeleneteiből, földközel-ben mrdó dilógusokból némileg el-sikkdt költői látomás szépsége, csorbát szenvedett vrázslt. Mákné trgikomédiáj - Mrgitti Ági jutlomjáték Csk örülhetünk nnk, hogy drám színházi pályfutásánk nem zárókkordj, hnem erőpróbáj lett miskolci és veszprémi elődás. Petrik József, Józsefvárosi Színház rendezője, jó érzékkel fedezte fel 1983-bn színház és drb világ közötti ffinitást. Petrik József nemzedéke számár Vonó Ignácok élete már-már történelem. (Hiszen ne feledjük, Vonó Ignác, ki z első világháborút már fronton éri meg, minden vlószínűség szerint még múlt százdbn született!) De sem-mivel sem okozhtott voln ngyobb kárt rendező szerzőnek, illetve drb igzságánk, mint h Vonó Ignácot történelmi, drbnk állítj színpdr. Meglehet, Lukácsy Andrásnk igz vn bbn, hogy Vonó Ignác egyfjt lul-nézetben megfoglmzott történelem" (Mgyr Hírlp, I. 25.), de ttól trtok, mélttlnul járn el Fejessel z rendező, ki kritikus tnácsát meg-fogdv történelmi drámák sktulyájáb helyezné drb krtotékját. Petrik József helyesen ismerte fel, hogy Vonó Ignácok fii, sőt unokái számár már nem z első világháborúbn elszenvedett sérülés szerencsés kimenetele és nnk egzisztenciális következménye z érdekes. A Hábetlerek hétköznpjiról Rozsdtemető írój, z úr és szolg viszony városi változtiról már Ngy Ljos is jóvl többet dott nnál, mint mi ennek drámánk idevágó, másfél felvonásáb belefér. A második világ-háború Vonó Ignácbn háttér, 1956 pedig kulissz. A drám igzi értékeit nem (színpdi) szituációkt (történelmileg) szituáló társdlmi viszonyok érzékeltetésében, nem négy évtizedet átívelő, tudtosn elngyolt tblóbn, hnem Fejes tértől és időtől függetlenül is érvé-nyes, de térben és időben hitelesen érzékeltetett, npjinkbn különösen ktuális mondndójábn kell keresni. Tényszerűen még Vonó Ignác életrjz sem hiteles. Fejes hősei sorsávl itt is, most is egy elvontbb, nem nturális igzságot fejez ki. Ez z igzság, mi egyébként vlóbn következetesen vonul végig z író életművén, z ember és z illúziók viszonyábn, konfliktusábn gyökerezik. Fókuszábn z kisember vegetál, ki nyomsztó hétköznpokból csk z illúziók világáb tud menekülni, ki oly módon keresi és leli meg boldogságát, hogy különb életet hzudik mgánk. A Hzudós, Sötétkék ruhás Fiú és Vonó Ignác is közeli rokoni Hábetlereknek, de őket már nem elégíti ki rántott hl és túróscsusz boldogság. A munkásfiú, ki htvns években görög diplomtát, z ltiszt, ki z ötvenes években deklsszált földbirtokost játszik, egyránt látsztéletbe menekül. De Vonó Ignác szerepjátszás zért komikusbb, mert itt mgár öltött sze-

9 rep nem hedonisztikus boldogsággl, hnem csupán mártírglóriávl kecsegtet. A titokztos megbíztásokkl hivlkodó görög áldiplomt, h csk pillntokr vgy mámoros éjszkákr is, de vlóbn z élet császáránk érezheti mgát. Vonó Ignác számár Fejes Endre sokkl megcsvrtbb szerepet tlált ki: ő földbirtokitól megfosztott felvidéki úr szerepében ttól boldog, mitől szenvednie kellene. Altiszt létére egy olyn földbirtokost kell eljátszni, kit ltisztszerepbe kényszerített történelem... Nem csod, hogy ez feldt egyszer-egyszer meghldj erőit; hogy mgár öltött társdlmi mimikri mögül kitüremkedik z igzi énje. Mert hiáb szeretné eltépni zokt szálkt, melyek múlthoz, önmgához fűzik -- ezek kötelékek eltéphetetlenek. Petrik József voltképpen ezekre szálkr, z ezeket kézben trtó, bonyolító, meg-megfeszítő nőlkr, özvegy Mák Ljosnér - zz Mrgitti Ágir építi z elődást. Az ősbemuttón, mennyire emlékszem, Homok utci idill, z lbérlőjére szemet vető, mgányos özvegy és tálcán kínált szexuális szolgálttásokt igénybe vevő főbérlő meg-megújuló viskodás került reflektorfénybe, Józsefvárosi Színházbn pedig ugynennek kpcsoltnk mindkét szereplő jellemére, mgtrtáseszményére fényt derítő rituáléjellege. Vonónk z évek múlását érzékeltető születésnpji, kettőjük közt kilkult és megkövült, szertrtássá lett játékok. E szertrtások tnúiként inkább csk Mák Ljosné elszánt erőfeszítéseire, szépség koldusánk" szánlms igyekezetére, mgányos sszony menekülés-vágyár, férfiéhségére figyelünk. Csábítónk Mákné túlságosn elérhető, hódításhoz nem elég vonzó, durvságávl krtlnul is inkább risztj, mint vonzz szeretett férfit. És mégis betölti színpdot z z erotikus vonzás, melytől Vonó Ignác csk már beteljesült: álmok birtokábn, Virág Tekl oldlán szbdulht. Mrgitti lkításábn számtln részletmegoldás, lélektni teli--tlált dicsérhető. Ahogy vetélytársit, Csergő Oljos Irént, később Virág Teklát leszólj és megveti, Mákné féltékenységének lnts indulti és torz igéi mögött is kirjzolódik ngy szenvedély, hűség. De legizglmsbb belülről fkdó, ösztönös érzelmek, szenvedélyek és kívülről ellesett, megtnult és leutánzott stílus- és modorbeli konvenciók ötvözése, váltogtás. Ahogy színész átdj mgát figur skizofréniájánk, és történet drmturgii mozgását követve érzékelteti ennek disszonnciánk változó súlyú és hngultú konzekvenciáit is. Ahogy lil ábrándok és feltörő szitkok között is képes hidt verni, ezzel megsokszorozz és felfokozz z ábrázolt emberi sors hitelét. Mdrs József voltképpen hibátlnul játssz Vonó Ignác szerepét. A szöveg minden mondtát, mozzntát hite-lesen tolmácsolj. Még színpdi psszi-vitásár sem nehéz mgyráztot tlálni. Hiszen történelmet elszenvedő ltiszt-lelkületű kisemberek vlóbn inkább tűrték, mint formálták sorsukt. Igzán drámivá ennek Vonó Ignácnk sors csk leleplezéstől vló félelem óráibn válik. Mrgitti Ági ezzel szemben kezdettől töretlen lendülettel építi fel szerepe ívét. Neki köszönhető - és tlán z ősbemuttó ót eltelt időnek hogy József-városi Színház elődásábn új értelmet, trtlmt kp hrmdik felvonás drámi fináléj is. Mák Ljosné szerepjátszás új szkszb érkezik, mikor htlmát fitogttó és htlmát féltő proletriátus nemtőjeként ágál, és csúcspontr ér, mikor szovjet ágyúk feszültségoldó dörgését hllgtv felismeri, hogy Vonó Ignác ezentúl tovább hzudj mjd mg risztokrtlétét, ő pedig újr mgányr ítéltetett. Akkor szkd ki belőle kérdés: Mi lesz most énvelem, proletárrl?" Mdrs József és Mrgitti Ági is vendégek Józsefvárosi Színház társultábn. Értékelhetően érdekes lkítást rjtuk kívül csk hrmdik vendég, Velenczey István nyújtott, ki -- h nem is kelhet versenyre Mensáros László igzi úri hbitusávl, megingthttln, már-már sugárzó színpdi butságávl -- de leglább társdlmilg hitelesített, lélektnilg motivált figurát játszott tnácsos úr szerepében. (Az elődásról ön-álló elemzés olvshtó SZÍNHÁZ, számábn.) Szenzációs szolnoki tlálkozás htodik Vonó Ignáccl Kolti Tmás, Józsefvárosi Színházbn látott elődás nturlist értelmezését z elképzelhető és jogosult felfogások egyikének említi, hozzátéve, hogy z idő Vonó Ignác elvontbb, áltlánosbb jelentésrétegeinek dolgozik, s tlán jobbn megfelel drám rellektív, külső eseményeket szereplők tudtán átszűrő természetének ". Az Új Tükörben közölt bírált utolsó mondt: Vlmikor tlán ezt is bebizonyítj egy elődás. " Gyorsbbn ritkán teljesült még kritikusi jóslt, hiszen néhány héttel Józsefvárosi Színház után, februárbn Szigligeti Színház is bemuttt Fejes Endre drámáját. Csizmdi Tibor diplomrendezése, minth tudtosn eltökélt polémi lenne z évd másik Vonó lgnácávl: egyfelől szövegben dott lehetőség mximális htáráig elszkd drám nturális világától, másfelől újr visszikttj főszereplői jogib Vonó Ignácot. Csizmdi Tibort még Petriknél is kevésbé fogllkozttj Vonó Ignác áltl megélt történelem. A Szolnokon látott Fejes-drb égetően mi identitásdrám, mi szerepjátszás örökös kényszeréről, z illúziók mentsváránk fenyegetettségéről, szükségességéről és veszélyeiről szól. Arról, hogy nyomsztó és veszedelmes vló világból - lövészárokból, kórházból, cipőpucológörnyedésből, z egyéniséget is elszíntelenítő, szürke hétköznpokból - leginkább még z ábrándok világáb lehet elmenekülni. Az illúziók kárty-várát sokszorosn leosztott és cin-kelt pkliból ki-ki sját módszerével és sját megálmodott modellje szerint próbálj felépíteni. Előfordul, hogy kárty zsíros, egy-egy csücske hiányzik is, és áltlábn elég egy sóhjtás hhoz, hogy összedőljön. De h ez sem lenne, biztos, hogy Vonó Ignác - ez furcs, megöregedett kmsz, ez gyémánt-szájú tróger " - hlálr unná mgát fronton és z irodábn, megfulldn Homok utci hátsó udvrbn özvegy Mákné enyhén koszos, de meglehetősen nyomsztó lbérletében. Fejes írói érdeme, hogy Vonóbn olyn figurát teremtett, kivel néző érzelmileg hmr zonosul: sebesülése rész-vétet, mgány megértést vált ki, z élet köznpi relitás ellen vló lázdozás kicsit idegenkedő, furcsálkodó, fölényes, ám lélek mélyéről fkdó csodáltot. Csizmdi rendezése erre ráhngoltságr épít: elvárj tőlünk, hogy bevlljuk bennünk levő Vonó Ignác álmit. Ugynkkor nem tgdj meg nézőtől mg intellektuális és morális fölényéből táplálkozó kritik jogát sem. Ez kettősség tesz bennünket különösen fogékonnyá Vonó Ignác skizofréniájánk felfogásár. Arr, hogy végiggondoljuk Vonó Ignác és mgunk sokszor széttépett, ellentmondásokb bonyolódó világszemléletét: belső és külső erők,

10 Özv. Mákné: Bjcsy Mári (szolnoki Szigligeti Színház) (Szoboszli Gábor felv.) vágyk, tpsztltok és elvárások nem is mindig feloldhtó konfliktusát. Ami szerencsére ritkábbn torkollik trgédiáb, mint hányszor komikussá teszi Vonó Ignácok mgtrtását. Bán János Vonó Ignácánk komikus vonási, gesztusi mögött trgédiánk ez fenyegetése érződik, és ezért olyn szívbe mrkoló z lkítás. Bán János hőse lpjábn különbözik Grs Dezsőétől és Mdrs Józsefétől (ezeket láttm): jóvl fitlbb náluk és szerepnél, de ezt távolságot nem mszkkl, jelmezzel, nem is pszichológiilg hitelesített színészi eszközökkel próbálj áthidlni. Nem zzl, hogy színpdon hozzáöregszik szerephez, hnem ellenkezőleg - szerepet mgát vontkoztt-j el z életrjzi tényektől. A Szigligeti Színház műhelysoroztábn közzétett rendezőpéldányábn Csizmdi Vonó Ignácot szimbolikus figuránk minősíti. Ez ktegorikus megállpítás lighnem Fejes Endrét lepné meg legjobbn. Annk idején Grs Dezső is úgy érezte, hogy Fejes világától távol áll minden bszurditás, minden extrvgnci. Csizmdi most bebizonyított, hogy Vonó Ignácról nem kell lehántni mgtrtását hitelesítő egyedi vonásokt, tuljdonságokt hhoz, hogy színpdon mg dilemmájánk megtestesítőjévé, egy tágbb érvényű emberi problém, z identitáskudrc hordozójává legyen. Ezúttl nem z kérdés, hogy elhisszük-e Bánnk, hogy húsz-, hrminc-, negyvenés ötvenéves, és 1956-bn már leglábbis elérte nyugdíjkorhtárt. Bán zt hiteti el velünk, hogy z z ember, ki más életet hzudik mgánk, életkorától teljesen függetlenül megszépíti, de tönkre is teszi sorsát. Mert lövészárokból kinyújtózv, mikor álmi zöld szemű sszonyár mutt, eltlálhtj egy kósz golyó, zz - nincs védekezés történelmileg szükségszerű véletlen ellen. Elmulsztj neki rendeltetett hűséges sszony folytonosn felkínált szerelmét, mert más kr lenni, mint mi. Vonó Ignác mkcsul kpszkodik megtlált boldogságb, élvezi is, pedig mgár húzott mimikri hol testben, hol lélek-ben szorítj, mint lábát kinőtt bkncs. De úgy tűnik, hogy Virág Tekl oldlán, elegáns otthonábn leleplezéstől rettegve, örökös vigyázzállásbn, jelmezben és mszkbn is boldogbb, minth bele kellene süppednie homokb, porb. Bán János kmsz sutság, melynek különös bájt d, hogy színész nemcsk kezével-lábávl, de ngyr nőtt álmivl is viskodik, sjátos színt kölcsönöz figuránk, mit csk zért neveletlenség bájnk nevezni, mert ki hllott már olyt mnpság, hogy egy kcskkezű OTIltisztet, kármilyen elszánt álomkergető is, bájosnk mondjnk. Nevezzük inkább esendőnek, groteszknek, olyn szerencsés-szerencsétlen flótásnk, ki lelke mélyén megőrzött vlmit hjdni kmszból és soh nem volt költőből is. Itt vn például cipőpucolás vissztérő, jelképes ktus. Ez Fejes színpdán z emberi lá- és fölérendeltség, kiszolgált és kiszolgálttott ember kényszerű konfrontációjánk megjelenítése is lehetne. De Bán János olyn őszinte igyekezettel fényesíti Del Pietro Antl cipőjét, hogy (ostob főnökével együtt) még mi is elhisszük: z eredményben elgyönyörködve örömét leli fényes bőrön hnytt vágódó npsugrkbn. Hogyne élvezné kkor Vonó Ignác sját tuljdonáb kerülő tárgyk hízelgő hsznát, szénségét: születésnpjár vásárolt szürke öltönyt vgy Del Pietro Antltól megvett címeres cigretttárcát? Ezért is játszik vele hol önfeledt gyermeki örömmel, hol céltudtosn, sját risztokrt képzetét látámsztv, de mindenkor hngsúlyozv z ezüsttárc és z zt csttogttó, ezüsttárgyk fogásához nem szokott proletárkéz közötti (eszmei) távolságot. A cigretttárc, mi Bán János kezé ben Vonó Ignác portréjánk egyik lényeges részévé válik, csk kirgdott péld. Hsonlók egész sorát idézhetnénk nnk bizonyításár, hogy Csizmdi Tibor mg elvont színpdi közelítésmódjábn is milyen ngy fontosságot tuljdonít jól megválsztott és célszerűen - stílusosn! - lklmzott tárgyk-nk. Ilyen premier plnb állított tárgy sebesült Vonó Ignác kezén htlms, már-már fllikus szimbólumként is értelmezhető groteszk gézkötés vgy háború külsőségeit hrsányn idéző rohmsisk, mi felfordítv ideális zsámolyként szolgál cipőpucolás háborús körülmények között is továbbélő, beidegzett rítusához. Áltlábn filmes múlttl, tpsztlttl rendelkező rendezőknél érződik z fjt vizuális fogékonyság, mivel kezdő Csizmdi Tibor elkápráztt. Szerencsésnek mondhtó Antl Csb díszlet-és jelmeztervezővel vló tlálkozás is. A színpdot keretező szürke bérházkréjbn józsefvárosi udvrok sivárság és oltlmt dó otthonosság is érzékelhető, de ugynkkor beleférnek keret-be történet egyéb színhelyei, szob-belsői is, nélkül, hogy változásokkl kellene lssítni játéktempót. Bán János remekbe formált, sokszínű Vonó Ignác mellett Máknét játszó Bjcsy Máriánk nem könnyű helytállni. Alkítás voltképpen ugynzzl művészi lázttl szolgálj prtner remeklését, mint - fordított esetben - Mdrs József Mrgitti Ágiét. Bjcsy is pontosn, mértéktrtón, részleteiben nem egyszer gzdgon eleveníti meg szerelmes özvegyet, eljátssz z évődés és z ggódás minden stádiumát, féltékenységet, sőt bosszúvágyt is, de eszköztár lényegesen szerényebb, mint kár Mrgittié, kár szolnoki elődásbn Bán Jánosé. Ez z ok, hogy bár hiteles figurát teremt, egyetlen jelenet-ben sem képes szerepe fölé emelkedni. Bjcsy Mári özvegy Mák Ljosné mrd Homok utcából kkor is, mikor oldlán Vonó Ignác már egy emberi mgtrtás tükrét tárj közönség elé. A színésznő már cselekmény kezdetén rátlál özvegy Mák Ljosné ízes-színes Homok utci stílusár, kitlálj szeretetre méltó és tszító ordináréságát, ki-lkítj Vonó Ignác felett gykorolt sszonyi htlom láthtó jegyeit, és lénye-gében történet teljes ívében ezekhez trtj mgát. Töretlen lkítás ezért válik szerepnél vlmivel egysíkúbbá. Csizmdi Tibor erejét, képzeletét v-

11 lószínűleg nnyir lekötötte színpdi vízió kilkítás, hogy kelleténél kevesebb energiáj - rutinj? - mrdt mellékfigurák kiválsztásár és instruálásár. A drámi struktúr különösen Del Pietro Antl színpdi jelenlé t ének hiányát szenvedte meg: Zl Márk, ki lktát tekintve sem lklms tnácsos úr szerepére, éppen csk felmondj szöveget. Egri Kti úrisszony nem ngyon érzékelteti kivetkőzött pác lelki hbitusát, de ettől eltekintve mértéktrtó, hibátln lkítás. Különösen Virág Teklánk férje iránt érzett büszke és féltő szeretete hiteles. A többi szerepekben felejthető, de z elődás egységét, jól eltlált hngvételét nem veszélyeztető kbinet-lkításokt láttunk. Hiszem, hogy z új mgyr drámáról folyttott, nem egyszer meddő vitákt z ilyenfjt színpdi hozzászólások viszik előbbre. Vonó Ignác kétszeres feltámdás vlódi nyereség józsefvárosi és szolnoki közönségnek, z új mgyr drámm felkrolását sürgető szkmi közvéleménynek, és tlán htékony inspiráció lesz drámíró Fejes Endre számár is. Aki drmtizált epik sokszoros zsák-utcáját megkerülve, nem egyszer bizonyított be, hogy drmturgii szbályokkl dcolv képes értékes és htásos színpdi kompozíciókt, mrdndó hősöket, szerepeket teremteni. Fejes Endre: Vonó Ignácnk (szolnoki Szigligeti Színház) Drmturg: Mgyr Fruzsin. Díszlet, jelmez: Antl Csb. Rendező: Csizmdi Tibor. S z ereplők: Bán János, Bjcsy Mári, Zl Márk, Egri Kti, Philippovich Tmás, Angster László, Roczkó Zsuzs, Árdeleán László, Vrg Károly, Mucsi Zoltán, Váry Károly, Hulln Zsuzs. Fejes Endre: Vonó lgnác ( N é pszínház) Díszlet: Szlávik István m.v. Jelmez: Rimnóczy Yvonne. Rendező: Petrik József. Szereplők: Mdrs József m.v., Mrgitti Ági m.v., Velenczey István m.v., Ferenczy Krisztin, Táncsics Mári, Korompy Vli, Szokoly Ottó m.v., Dóczi János, Dimulász Miklós m.v., Siménflvy Ljos, K. Ngy László, Blázsi Gyul m.v. NÁNAY ISTVÁN Dobozok, kzetták és lkótelepek Stúdióbemuttók Szolnokon A négy éve működő Szobszínház következetes és átgondolt progrmml s önálló művészi rculttl rendelkező stúdiószínház. Rendszeres bemuttói ugynolyn fontosk szolnoki Szigligeti Színház műsortervében, művészi tevékenységében, mint z nyszínházik. A Szobszínház léte teszi lehetővé, hogy színház különböző ízlésű, érdeklődési körű nézőrétegekhez differenciáltn szólhsson, ngyközönségnek szánt produkciók mellett szűkebb nézőcsoportok speciális igényeit kielégítő drbokt is bemutt-hsson. A Szobszínház csupán egy jó értelemben vett kmrszínházi profil megvlósítását is szolgálhtná, de vlójábn sokkl több ennél: z ott folyó munk szüntelen kísérletezés ttitűd-jével párosul, s ez kísérletező, újt kereső mgtrtás teszi Szobszínházt műhelymunkát végző stúdiószínházzá. A kísérletezést természetesen tágn kell értelmezni. A művészek mennyi-ben új meg új kifejezési eszközöket keresnek és próbálnk ki, illetve kpcsoltteremtés és szereppel, feldttl vló zonosulás képességét elmélyültebbé, intenzívebbé igyekeznek tenni, vlóbn kísérleteznek. Ugynkkor közönségükkel együtt másmás lkotó világávl, különböző művészi stílussl ismerkednek meg, s mgukt is, nézőiket is felkészítik mindig megújuló színházi nyelv hsználtár, megértésére, befogdásár - zz bevtnk és nevelnek. Ám ez műhely nem tudományos lbortórium, hnem mindenekelőtt színház, mely vlóságból táplálkozik, életünk jelenségeire reflektál, elgondolkodtt és szórkoztt, s olykor heves és ellentétes érzelmeket, indultokt kelt, vitákt kvr, hogy ez minden új - még viszonylgosn új - születésekor történni szokott. A Szobszínház négy év ltt tíz bemuttót trtott. A műsor és z elődások ismeretében négy tendenci rjzolódik ki Szobszínház műhelymunkájábn: olyn Mgyrországon nem vgy lig játszott művek megismertetése, melyek százdunk második felének drámi és színházi változásit reprezentálják; szí nészi játék megújítás, elmélyítése; drámák megkívánt, ugynkkor vriábilis játéktér kilkítás és formájábn és trtlmábn változtos néző-lkotó viszony megteremtése. A legfontosbb, és minden más törekvést meghtározó, színház műsorpolitikáj. Olyn drbokt mutttk be, mint Beckett: Végjátékát (Pál István rendezésében), Reginld Rose: Tizenkét dühös emberét (Árkosi Árpád), Hrold Pinter: Születésnpját (Pál István), Niccolo Mnzri: Pblito nővéreit (Árkosi Árpád), Schwjd György Csodáját és Verebes István (kenetét (Szurdi Miklós), Arbuzov: Én, te, őjét (Árkosi Árpád), Albee: Álltkerti történetét és Homokládáját (Pál István), Crl Sternheim: A kzettáját (Csizmdi Tibor), Peter Hcks: Amphitryonját (Ngy Sándor Tmás) és Frnz Xver Kroetz: Meierjét (Árkosi Árpád). A Szobszínház rcultát Pál István és Árkosi Árpád htározt meg. Á drbok és kis tér követelményei megszbják színészi játék stílusát, térkilkítás módját, illetve játszók és nézők kpcsoltát. A műsor lklmt dott z expresszionist, z elidegenítésen lpuló, különböző hngvételű groteszk, z bszurd, z újnturlist stílus elsjátításár és megmuttásár. Ugynkkor kis tér megkövetelte gesztusok, megszóllások természetességét, figurák belső igzságánk finomn visszfogott, mégis intenzív megjelenítését, s ehhez pszichológii relizmus felfokozott érzelmeket és indultokt kifejező, de tkrékos eszközökkel élő módszerei-nek kidolgozását. Á rendezők hgyományos játéktér-nézőtér felosztás, kör-színpd, rdikálisn felbontott tér változtit próbálhtták ki, s e terek ngy-részt megszbták néző helyzetét, z elődásbn válllhtó és válllndó szerepét is. Á szolnoki Szobszínház munkáját jól reprezentálják zok bemuttók, melyekre z öt tervezett közül már sor került, s melyek stílusukbn, megjelenési formájukbn ugyn szélsőségesen különbözőek, mégis egységes szemléletet tükröznek. Amphitryon Igzi kísérleti munk eredménye Peter Hcks színművéből készült bemuttó. A résztvevő öt játékos színész Ngy Sándor Tmás rendezői irányításávl úgy dolgozhtott, hogy nem volt színházi be muttási kötelezettségük ( produkció

12 Kőmíves Sándor, Zl Márk, Ngy Gábor, Tkács Ktlin és Jeney István szolnoki Amphitryonbn eredetileg iskolszínházi demonstrációnk készült). A tétnélküliség látszt könnyen vezethetett voln rutinmegoldásokhoz, szerepcserés vígjáték sblonos megjelenítéséhez. Ám közös munkábn részt vevők nehezebb utt válsztották, és Hcks drbját egyéni értelmezéssel, körszínházzá lkított tér követelményeihez igzodó intenzív színészi játékkl interpretálták. Az igényes munk szándékát jelzi, hogy z Amphitryon-változtok közül Hcksét válsztották, mely - h játé-kosságbn elmrd is mondjuk Mollereétől -, korunk dilektikus gondolkodás-módjából fkdó verbális szellemessége révén mindenekelőtt intellektuális élményt ígér. Ngy Sándor Tmás zonbn nemcsk drb intellektulizmusát bontott ki, hnem vérbeli, játékos színházt is teremtett. A rendező htározottn végiggondolt és következetesen megvlósított koncepciój lpján z elődás olyn vígjáték lett, melyet nem lehet önfeledt kcgássl kívülről szemlélni, benne derűs pillntokt elgondolkodttók, komorbbk-keserűbbek követik. Az elődásbn felerősödik hcksi drb lpkérdése, korunk egyik lényeges gondj, z identitásproblém. Ki vgyok, hol helyem világbn, mi feldtom munkmegosztásbn, mi szerepem társdlombn, csládbn, kivel, mivel, milyen eszmékkel, gondoltokkl, ideálokkl zonosulhtok vgy kell zonosulnom - ezekre kérdésekre újr meg újr keresnünk kell válszokt. Teljes nyitottságr, szüntelen önmegújításr vn szükségünk, h körülmények gyors és gykori változásihoz lklmzkodni krunk, s egyszersmind e változások közepette is meg krjuk őrizni egyéniségünket, identitásunkt. A szolnoki Szobszínház drmturgiilg sűrített elődás úgy közelíti meg ezt problémkört, hogy lefokozz, mi, emberi közegbe helyezi Jupitert és Mercutiust. Nem istenek bújnk Amphitryon és Sosis bőrébe, hogy így sikerüljön Alkméné közelébe kerülniük, hnem rnglétr különböző fokán álló, szürke öltönyös hivtlnokok állnk szemben npi hrci robotból hztérő, tetovált krú Amphitryonnl és cseppet sem megbecsült értelmiségivel, Sosisszl. Társdlmi szerepek, viselkedéstípusok ütköznek össze z elődásbn, s ezeknek z összeütközéseknek középpontjábn áll Alkméné, z sszony. Az ő viselkedése különösen fontos z elődás értelmezése szempontjából. Ez z sszony nem egy dicsőséges hdvezér dologtln feleségeként él plotájábn. Szegényes környezetében mg moss és teregeti fehérneműt. A szegényes környezetet, játék kereszt lkú terét három kpu és terem bejárt jelöli ki. Á három egyform kpu z ókori görög városok monumentális bejárti-nk hullámppírból készült stilizációj. A középső vezet Amphitryon házáb, efölött kiugró erkély is vn, másik kettő hegytetőn álló épület kijárt. A kpuk lját - küszöbként, lábtörlőként - zöldség, krumpli borítj, minth kpuk vermek bejárti volnánk. Az ilyen körülmények között, mgányosn élő Alkméné csodálkozv bár, de elfogdj Jupiter szerelmi szolgáltit, de tudj, nem isten prtnere. A férji kötelezettségei-nek is lig eleget tevő Amphitryonnl szemben részesíti előnyben szeretői szerepre jánlkozó Jupitert. Az erős, férfis kiállású Amphitryonnl szemben göthös, vézn, szemüveges Jupitert. Nem sszonyi szeszélyből és női cslfságból, hnem zért, mert hrcokkl, z elő-menetellel, megélhetéssel törődő Amphitryonbn hiáb keresi zt, mi férjé-ben vlmikor rbul ejtette. A körülmények következtében vlmi lényeges el-veszett Alkméné és Amphitryon életéből, Jupiter jó érzékkel hiányt hsználj ki, s pótlék voltát is élvezi. Ez Jupiter természetesen nem dht erkölcsi intelmet nnk z Amphitryonnk, ki könnyű mentséget keres történtekre, mondván, könnyű lenne tökéletesnek lenni, kiteljesíteni z emberben rejlő vágykt és lehetőségeket, h nem földi élet szürke vlóságábn élnénk. A hivtlnok Jupiter örül, hogy félre-értéseken lpuló helyzet tisztázódás után mentheti z irháját, és pozíciój dt isteni-hivtlnoki tudásából csk egy közhelyigzságr futj: Megoldás nincs. Az vn, mi lehet. " S miután Jupiter s Mercutius sietve távozik, és Amphitryon tudomásul véve z dott helyzetet, házáb lép, Alkméné hosszú ideig megsemmisülve, értetlenül áll kpubn, mjd be-letörődvebelekeseredve z élet relitásib, férje után megy. Nem történik semmi, minden megy mg útján ugynúgy, hogy eddig. A színtér közepén csk filozófiát bölcselkedéssé vizező, z élet bántlmi, Amphitryon ütlegei elől z álomb menekülő Sosis mrd, ki mint egy kuty kucorodik egy ppundekli doboz köré. Az elődás csptmunk eredménye, melyet olyn színész-rendező vezetett, ki nemcsk színészmesterség jó isme-

13 rője, hnem társul válsztott közreműködőké is. Ngy Sándor Tmás úgy ismeri színészeit, mint prtnereit, éppen ezért egészen másként tudott instrukciót dni nekik, emberi-művészi lényük olyn, más rendező előtt rejtett energiáit tudt mozgósítni, hogy mindőjük - Tkács Ktlin, Jeney István, Zl Márk, Ngy Gábor és ifj. Kőmíves Sándor - lkításábn új, eddig lig tpsztlt színészi megnyilvánulások fedezhetők fel. A természetes és stilizált elemeket vegyítő játékuk jól lklmzkodott kis térhez és drb műfjához. Vrg Károly és Tkács Gyul Sternheim: A kzett című drbjábn A kzett Csizmdi Tibor, főiskoláról Szolnok-r szerződő rendező bemuttkozó-elő-dás mindenekelőtt stílustnulmány. Ahogy z egy évvel ezelőtti főiskoli vizsgelődás is z volt. Mindkét produkció német expresszionizmus jegyé-ben fognt, s bennük e színházi irányzt különböző megnyiltkozási formáit próbált úgy rekonstruálni, hogy zok mi színházi tpsztltinkt is mgukb sűrítsék. Az expresszionizmus mint egységes művészi stílus tuljdonképpen semmilyen művészeti ágbn sem létezett. Szin-te nnyi megjelenési formáj volt, hány szerző-lkotó százd tízes-húszs éveiben e tágn értelmezhető, gyűjtőfoglomként hsználtos stílusirányztbn dolgozott. Átmeneti stílus z expresszionizmus, és kciór serkentő. A százd első felében élő és dolgozó művészek ngy része pályáj egy szkszán kpcsoltb került z expresszionizmussl, de tovább is lépett, s társdlmi körülmények., z egyéni beállítódások együttesen szbták meg, hogy milyen irányb, forrdlmi vgy dekdens művészet, társdlombíráló groteszk vgy művészeti nrchi felé-e. Brecht drámköltészete éppen úgy z expresszionizmusból nőtt ki, mint hogy százd drámírását is meghtározó groteszk látásmód egyik első megjelenése szintén z expresszionizmushoz köt-hető. Csizmdi Tibor Brecht egyik kori körül írt - drbját, A városok sűrűjébent rendezte meg főiskolán. A drb lcíme: Két ember mérkőzése Chicgo óriás városábn. A cselekmény Shlink, mláji fkereskedő és George Grg, szvnnákról városb költöző szegény cslád fi közötti élethlál-küzdelmet muttj be, mely küzdelemben pénz, civilizáció áldási", gengsztermódszerek játsznk főszerepet, s melyben z ember kifordul önmgából, s ténylegesen vgy csk " erkölcsileg mindenkire pusztulás vár. Érzelmileg túlfűtött, zkltott, erőszkos, sokkoló elődást rendezett Csizmdi, melyben zonbn minden figur sors, fejlődési íve szinte relist igénynyel volt megrjzolv. Olyn stílusbn játsztt színésznövendékeket, mellyel zok tnulmányik során nem tlálkozhttk. Mégis z elődást egységes játékstílus jellemezte, s csk egy-két szereplőnél lehetett észrevenni idegenkedésüket szoktln stílussl szemben. A hlltlnul feszes, gyors tempójú, prólékosn kidolgozott elődás túlnőtt vizsgelődások keretein, nem csupán rendező és színészek mesterségbeli felkészültségéről dott számot, hnem egy konzekvens színpdi nyelv megteremtésével kísérletezett, lényegében véve sikerrel. A német expresszionist drámirodlom egy másik reprezentáns, Crl Sternheim szintén pénz mindenhtóságáról, jellemtorzító htásáról írt A kzett című vígjátékábn, melyet Szobszínházbn rendezett meg Csizmdi Tibor. Egy htároztln, krt nélküli tnár és egy ngyon is tudtosn cselekvő ngynéni között groteszk hrc folyik " kzettáért s benne lévő ngy mennyiségű értékppírért. Elsbeth, férfi második feleségének ngynénje zsrolj cslád egyetlen férfi tgját, Heinrich Krullt z örökséggel, s mikor tnár minden kérését teljesíti, megkpj kzettát. Az sszony zonbn megváltozttj végrendeletét, s pénzét nem csládjár, hnem z egyházr hgyj. A végrendeletkorrekcióról mit sem tudó férfi viszont egy cspásr megváltozik, szeretetének ' szerelmének egyetlen tárgy kzett lesz. Az író ezt groteszk helyzetet egy túlnyomórészt helyzetkomikumr épülő, korbeli vígjátékkeretben jeleníti meg. A rendező zonbn nem vígjátékot, hnem keserű groteszket hngsúlyozz drbbn, zt, hogy főszereplő, kzett nemcsk egy ember életét változtt-j meg, hnem cslád minden egyes tgjáét is. Nemcsk Krull d indekvát válszt környezet kihívásir (hogy Almási Miklós írj Hoppá, élünk! című német expresszionist drámkötet utó-szvábn), hnem cslád többi tgj is, beleértve benősülő fotográfust is. A szereplők között nincs semmiféle igz s mély emberi kpcsolt, mindenki mg kis kzettájábn él, s mint mókus keréken, szld délibábcélj felé. A lány férjet kr, fényképész jobb megélhetést, feleség rngjához illő életkörülményeket, s mindezt bból z örökségből, mi nincs. Az egyetlen józn és reális lény szoblány, ki tudj, ő itt nem sokt veszíthet. A Szobszínház kis terében rendező minden szereplőnek önálló térrészt képeztetett ki Kálmán László díszlettervezővel, s ezek térrészek félkörben álló, fémvázzl jelzett ngy dobozok, kzetták. Az egyes kzetták egy-egy stilizált bútorrl, kellékkel vgy jelzéssel jellemzik lkójukt. A ngynéni htlms, minden komforttl ellátott koporsóbn él, tnár írósztl olyn, minth széltében összezsugorították voln, feleség kzettáját egy mjd teljes területet betöltő vörös ágy urlj, gyereklány doboz üres, csk egy-két játék és egy npernyő

14 muttj be felnőttes gyerek és z infntilis mjdnem-felnőtt lét htárán lévő Lydiát. A fényképésznek jól berendezett minilbortórium vn, szoblány porcelán készlettel, edényekkel teli polcok között álldogál, onnn szemléli z eseményeket, miközben kenyeret szel, megkeni zsírrl vgy húsneműt tesz rá, és jó étvággyl fltozik vgy nssolgt. Az emberi kzetták színpdi metforáj szellemes, különböző dobozok stilizációs fok zonbn különböző, s ez némi zvrt okoz látványbn ( feleség és fényképész tere csknem reális, kislányé szürreális és így tovább). A jelmezek - melyeket szintén Kálmán László tervezett - viszont kitűnőek, egyszerre jellemzik viselőiket, és illenek bele z elő-dás stilizációs rendszerébe. A rendező, Brecht-elődásához hsonlón, ezúttl is egységes, felfokozott, túlzó eszközöktől sem idegenkedő játékstílust lkított ki. A szereplőket csk egy-egy fő vonássl jellemzi, de ennek kiemelt jellemvonásnk számtln árnyltát muttj meg. Ez szerepértelmezés nem engedi meg, hogy részletező megoldásokt keressen színész, inkább szerep kontúrjit kell ngyon htározottn megrjzolni és minden eszközzel hngsúlyozni. A rendező színészmozgtásbn hsznosítj z expresszionist színház egyik kedvelt eszközét, bábok technikáját. Természetesen nem báboknk tekinti színészeket, de z állndó mozgás, sztereotip és felngyított mozdultok, gesztusok, hngsúlyok ismétlődése, felpörgetett tempó, szggtott ritmus, pszichiki jellemzés és z érzelmek megmuttásánk hiány mint z elődás htáselemei közvetlen rokonságot muttnk bábos ábrázolásmóddl. Ez stílustnulmány különösen nehéz feldtot ró színészekre, kiknek áltlábn nem dtott meg z elmúlt időszkbn z, hogy vlmely stílussl behtón fogllkozznk. Az elődás rról tnúskodik, hogy színészek megbrátkoztk ezzel színjátszássl. Az elődás egyenetlenségei viszont rr utlnk, hogy egyesek jobbn, mások csk kevésbé tudták megoldni feldtukt. Hullán Zsuzs és Vrg Károly érzett rá legjobbn z elődás stílusár. Ok lány és fényképész szerepében egyszerre játszották el mgát stílust és ehhez stílushoz vló viszonyukt. Vrg Károly érett színészi eszközökkel, fölényes techniki biztonsággl formált meg fényképész szerepét, s ezzel - rendezői elképzeléssel összhngbn - cslád tgjivl zonos súlyúvá tette figuráját. Egri Kti lkítás mrdt meg leginkább relist színjátszás keretei között, figurájábn hgyományos vígjátéki elemek és z elődás egészét meghtározó stílusjegyek keveredtek, de Fnny lkj végül is nem törte meg produkció egységét. Az elődás két meghtározó szerepét Győry Frncisk és Tkács Gyul játszott. Tkács tnárlkítás színészi pályfutásánk meghtározó eseménye, s ngy feldtnk körvonlibn eleget is tesz. Fegyelmezetten, minden fölös-leges túlzást elkerülve dj meg Krull figurájánk külső jellemzését. De gykrn, főleg második részben dós mrd szerep belső lényegének érzékeltetésével. Mind ez ideig főleg rövid lélegzetű szerepek szbták meg színészi energigzdálkodását, s most, hogy egy egész elődás mozgtójánk kéne lennie, nem tud mrdéktlnul eleget tenni hosszú távú feldtnk. Ezért lkítás egyenetlen, s ez kiht prtnerei teljesítményére is. Mindenekelőtt Győry Frnciskáér. A színésznő elkerüli szerepben rejlő túlzásokt, Elsbethje se nem pszichopt, se nem pénz htlmávl visszélő ördögi intrikus. Ez z sszony élvezi, hogy többiek fölébe kerülhet, de megjelennek szánni vló emberi vonási is. Győry Frncisk nem pszichologizál, de nem is lesz bábszerű figurformálás. Igzából csk kkor bontkozhtn ki ez z lk is mg teljes gzdgságábn, h Krull z dott krkteren belül árnyltbb lenne. Az elődás befejezésé-nek megoldtlnság is összefügg Tkács szerepformálásávl. A fényképésszel vló zárójelenetben kifulld színész, nincsenek újbb művészi erőtrtléki, így ez jelenet lpos, többihez képest kevésbé htásos. Meier Frnz Xver Kroetz műve nem teljesen ismeretlen közönség előtt, hiszen kötetben olvshtó (Felső-Ausztri, Európ, 198o), és játszott Nemzeti Színház Játékszínben. (Az elődásról SZÍNHÁZ márciusi számábn jelent meg mélttás.) Különös, kétrcú művek Kroetz drbji: egy sjátos, szociológiilg jól körülhtárolhtó társdlmi réteg életét villntj fel z író, ám látlelete olyn pontos és nnyir lényegi jellegzetességeket emeli ki, hogy drbok problemtikáj, konfliktusi, szereplői áltlánosn ismertek, s némi belső hngsúlyeltolássl művek mindenütt érvényesek, hol z ipri civilizáció, társdlom szervezettsége, munkmegosztás tgolódás, társdlmi intézményrendszer működése megfelel z iprilg fej-lett vgy leglábbis jó közepesen fej-lett országokénk. Így számunkr is ismerősek zok viszonyok, melyek között nyugtnémet vgy osztrák kisember, munkás él, de nem zonosk. Nálunk is reális veszély környezetszennyeződés, társdlmi méretű emberi közöny, munkhely elidegenülése, z emberi kpcsoltok elsivárosodás, de másként nyilvánul meg, mint tőlünk nyugtr vgy keletre. Rendezőink különös érdeklődéssel fordultk és fordulnk Kroetz drbjihoz, s ennek nyilvánvlón z legfőbb ok, hogy drámákbn megfoglmzott - szándékoltn némileg leegyszerűsítve és áttételek nélkül megmuttott - lphelyzet ismerős. De ezeknek z lphelyzetek-nek mgyr színpdon vló megjelenítése - z eltérések mitt - igen nehéz. Nemcsk rr csupán fordítástechniki kérdésnek tűnő problémár kell utlni, hogy különböző német dilektusbn beszélő szereplők szövege szinte lefordíthttln, átültethetetlen mgyrr, h-nem rr mélyebb különbségre is, mi z eltérő gzdsági, társdlmi, kulturális helyzetből, trdíciókból következik. A Kroetz-drbok sikerének tehát z kulcs, mennyire sikerül megírt konkrét helyzetből úgy kibontni z áltlános trtlmt, hogy bbn z elődás helye és ideje áltl megszbott konkrét viszonyok és állpotok is megjelenjenek. Számunkr egy nyugtnémet munkáscslád élete, válság, széthullás kkor érdekes, h z mgyr munkáscsládok - s áltlábn cslád - életével, problémáivl szembesíthető. A nyugtnémet Meier csládot bemuttó drb természetszerűleg nem szólht mgyr Mjoros csládokról, de olyn viszonyítási lpot kínálht, melyhez képest élesebben rjzolódik ki és gondolhtó végig Mjoros csládok élete is. Ez viszonyítási lp olyn tükör, mely fényt félig átereszti, így egyszerre láthtó sját rcunk tükörképe s z, mi z üveglp mögött vn. A kettő szüntelen egymásr kopírozás, z zonosságok és különbségek egyidejű regisztrálás és ütközése dht különös szellemi és művészi izglmt z újnturlizmusbn fognt Kroetz-drboknk nálunk. A Meier rendezője, Árkosi Árpád pon-

15 tosn erre z ellentmondásosságr érzett rá, mikor z elődás terét és stílusát meghtározt. Úgy komponált meg teret, hogy z említett tükrözés inverz, színházi tükörjáték szülessen meg. A terem közepére egy lkótelepi lkást építettek be, z előszob-brkácskmrkonyh-háló-nppli-erkély sor Szobszínház terét kettéosztj, lkás két oldlán, egymássl szemben ül közönség. A lkásnk nincsenek közönség felé fli, tehát nézők nemcsk szob közepén húzódó játékteret, z bbn lezjló eseményeket látják, hnem játéktéren túl közönség másik felét is. Itt nem tükör mögötti események és tükörbeli önmgunk képe szembesül egymássl, hnem játék vlóság és mögötte másik ember áltl felmuttott tükörképünk. Árkosi tudtosn úgy lkított z elődás rétegeit, hogy zok egyidejűleg fejezzék ki drb konkrét és áltlánosíthtó, vlmint z áttételesen hozzánk szóló trtlmit. Ennek megfelelően történet szintjén szigorún rgszkodott Meier fmíli életét bemuttó eseménysorhoz, z elődás látványvilág áltlánosított, z kusztiki háttér viszont mgyr. A lkás bármely ország típuslkás lehetne, jeleneteket elválsztó zenei és hngmontázst pedig mgyr könnyűzenei, újhullámos bet, illetve prózi rádiófelvételekből válogtták. A rendező más módon is igyekezett kiemelni drb hárms rétegezettségét. Mindenekelőtt részben újrfordítttt drámát. A fordító, Orvecz Imre hmburgi dilektust vlóságbn nem létező, modoros, városi rétegnyelvvel helyettesítette. Ezt konstruált nyelvi világot Árkosi elvetette, s úgy lkítttt át, hogy szereplők szövege egy átlgos, mindenütt fellelhető, közepes műveltségű és egzisztenciájú réteg mindennpi nyelvét tükrözze. Ezen kívül néhány drmturgii változttásr is sor került, így kimrdt kbátvásárlási jelenet, illetve egy-két epizód felcserélődött. Ezek változttások egyértelműbbé, gördülékenyebbé és világosbbá tették drám kifejletét. A drb elődásánk legngyobb kérdése megfelelő játékstílus megválsztás. A Meier cslád élete úgy zjlik néző előtt, minth egy vlódi cslád életét szemközti ház blkán át lesnénk ki. Rfináltn úgy szerkeszt szerző, minth nem is sűrítene, minth hgyná, úgy folyjnk z események, hogy zok z életben is szoktk. A jelenetek felépítése és snittelése zonbn világosn muttj, hogy itt mégis művészi bsztrhálássl Kovács Ljos és Bjcsy Mári Kroetz: Meier című drbjábn (szolnoki Szobszínház) (Szoboszli Gábor felvételei) vn dolgunk. A drb színpdi megjelenítésekor z életszerűség és stilizáltság rányánk megtlálás z elődások lpproblémáj, színpdi ábrázolás mindig ngyobb fokú stilizálást igényel, mint mennyit ez drámi megközelítés elvisel. Ezért Kroetz-művek gykrn leegyszerűsödnek, s egyértelműen trgikus vgy komikus életképekké válnk. A Szobszínházbn egészen más problémákkl kell szembenézniük z lkotóknk. Itt éppen z egyértelmű nturlist ábrázolás veszélyeit kell elhárítni. Azt, hogy z előttünk megjelenő csládi életszelet csk egyedi, meglesett eseménysor legyen, mihez nekünk vlójábn nincs is közünk. A rendezés ezt bukttót egyrészt már említett térkilkítássl kerülte el, másrészt zzl különlegesen hiteles és intenzív színészi létezésmóddl, mellyel három művész Meier fmíli tgjink életébe mgáét ötvözte. Nem csupán rról vn szó, hogy egy színész mg élettpsztltiból rkj össze egy figur életét, hnem rról, hogy testestül-lelkestül kitárulkozik, teljes emberi kiszolgálttottságbn dj önmgát egy szerephez. Minden testilelki szépsége és fogytékosság része lesz szerepnek, s mindez krnyújtásnyir nézőtől, zz nincs mód különböző színészi technikávl kiigzítni nehezebben megoldhtó részleteket, nem lehet hzudni, színész mint ember h-zugság figur hzug voltát jelentené, zz z egész igzságát és hmisságát befolyásolná. A Szobszínházbn szereplők életében bekövetkező komikus vgy trgikus fordultokt roppnt intenzíven éli át néző, mivel ezek nem színpdi effektusként jelennek meg előtte, hnem hozzá hsonló, számár is ismerős hétköznpi rutintevékenységet végző, ám tökéletesen kiszolgálttott emberek egyéni drámájként. Ettől színészi létezésmódtól teremtődnek meg z elődás sűrített, nturlizmuson túlmuttó drámi pillnti nélkül, hogy produkció trgikus színezetet kpn. A három színész, Bjcsy Mári, Kovács Ljos és Tóth József, tökéletesen teremti meg ezt speciális és rendkívüli létezésformát. Természetesen élik cslád mindennpjit, végzik megszokott tevékenységeiket, bámulják tévét, z sszony főz, mosogt, ágyz, férj repülőmodelleket fbrikál, vedeli sört, fiú bújj mgzinokt és hllgtj rádiót vgy mgnót. A feszültség zonbn egyre nő, és nélkül, hogy látványos drámi összeütközés következne be, széthullik cslád. S közben Kovács Ljos egy széken állv rról ábrándozik, hogy vele, sikeres pilótávl és repülőtervezővel interjút készít televízió, s híres ember lesz, vgy bemuttj, hogyn deformálódik keze, mikor z utógyári lét-számcsökkentés mitt megnő normáj, s egy embernek nnyi csvrt kell be-hjtni, hogy még keze is csvrhúzó formájúvá válik, vgy mániákusn számolgtj, hol csphtták be vendéglő-ben. S mikor felesége elköltözik otthonról, Kovács Meierje összeomlik, nem tlálj helyét. Még trtj mgát, mikor lbérletében meglátogtj z sszonyt vgy hzhívj fiát, de lssn ez trtás is lefoszlik ról. Roncs lesz, ki kuckój srkáb húzódv, zokogv reiszol ". Bjcsy Mári kezdetben főleg z sszony csládösszetrtó, villámhárító" szerepét hngsúlyozz, szürkeség, fárdtság, céltlnság számtln árnyltát muttj meg, mikor látszt nélküli, z örömtelen házi munkát végzi. Az olyn drámitln drámi pillnt, melyről szóltm, z ő lkításábn érhető legtisztábbn tetten. Ez z elköltözése előtti jelenet. Meier mgából kivetkőzve kuttj végig fiú levetett ruhdrbjit,

16 keresve z ellopott pénzt. Bjcsy eközben szinte szótlnul, mozdultlnul áll, lebénul meglázttás ilyen brutális megnyilvánulásától. Csk z események lejátszódás után, jókor késéssel jelenti be, hogy elmegy. Nincs ngyjelenet, veszekedés, ő döntött. Közben lélekben erős sszony testben megtörik. A második részben z lbérleti egyedüllét, férje és fi látogtási ltt egyre összébb megy, egyre védtelenebb lesz, s z elődás végén csk ül fekhelyén, és mg elé meredve ringtózik. Tóth József ízig-vérig mi, ismerős fitlembert jelenít meg. Alig szól ez fiú z elődás során, dc, tehetetlenség, kitörni vágyás csk szeméből, trtásából sugárzik. Ő z, ki elsőnek hgyj el z otthont, s kiről hisszük, reméljük: megtlálj helyét, hiszen szkmát tnul, mg lábár áll. De tljtlnok bizonytlnság veszi őt is körül. A színész szótlnul is érzékelteti, hogy ennek fiúnk sem lesz jobb sors, mint z pjánk. Az elődás végén ő is, mint szülei, önkábító pótcselekvésbe menekül. A három embert semmi nem fűzi egymáshoz, csládi kötelékek meglzultk vgy soh nem is voltk elég erősek, z érzések kiürültek. Az egyre nyomsztóbb külső körülmények között egyedül nem képesek létezni, gyámoltlnul kpszkodnánk egymásb, de többé már nem tudnk együtt élni. S egyedül is oly reménytelen - mondj z elődás. Nem zért, hogy elrettentsen vlóságtól, hnem zért, hogy kritikus-önkritikus szembenézésre késztessen vlósággl. Peter Hcks: Amphitryon ( szolnoki Szigligeti Színház Szobszínház) Fordított: Tndori Dezső, díszlet-jelmez: Antl Csb. Rendezte: Ngy Sándor Tmás. Szereplők: Tkács Ktlin, Jeney István, Zl Márk, Ngy Gábor, ifj. Kőmíves Sándor. Crl.Sternheim: A kzett ( szolnoki Szigligeti Színház Szobszínház) Fordított: Neményi Róz, díszlet- és jelmeztervező: Kálmán László, zenei szerkesztő: Nádor László, drmturg: Mgyr Fruzsin. Rendezte: Csizmdi Tibor. Szereplők: Tkács Gyul, Egri Kti, Hullán Zsuzs, Győry Frncisk, Vrg Károly. Hng Erik, Philippovich Tmás. Frnz Xver Kroetz: Meier ( szolnokí Szigligeti Színház Szobszínház) Fordított: Orvecz Imre, díszlet jelmez. Antl Csb. Rendezte: Árkosi Árpád. Szereplők: Bjcsy Mári, Kovács Ljos Tóth József. BALASSA PETER Emlékeztető ortórium z érzéki zsenilitásról Mozrt Don Giovnnij - Ljubimov szerint Az Erkel Színházbn felújított mestermű elődás, rendezés minden következetlensége és ngyvonlú képtelensége ellenére: kiváló. Mind zenei, mind színpdi értelemben. Hogy mgyr zenekritik derékhd hgyomány " nevében (mely persze meghtározhttln és mindenre felhsználhtó) kikérte mgánk Ljubimov rendezését, z egyrészt operkritikánk zömének önrcképe, másrészt vlmi szkmán túli konzervtív sznobizmus, botrányszglászás tömegnyomás, mivel z elfogultln bíráltnk, józn tájékozttásnk nincsen dolg. Igz ugyn, hogy tömegnyomás " bizonyos értelemben jogosult: Ljubimov exkluzív Don Giovnnit teremtett színpdr, de feldt z, hogy kritik ismételten hngsúlyozz: lehetséges, szükséges és kívántos egy fejlett szellemi, színházi, zenei életben olyn produkció is, mely nem populáris fogysztásr vló, sőt, mint ebben z esetben, z dott mű hgyományos közönségének sem; hnem rr vló, hogy mintegy megelőlegező, előőrsszerű funkciót töltsön be, kevesekhez szólván - teremtse m jövőbeli többeket. Vn közönségkövető jó szín-ház (oper), és vn közönségteremtő jó színház (oper). Egyiknek létjogosultság sem vonhtó kétségbe. Ljubimov rendezése z utóbbib trtozik. A mg ngyságrendjén belül zonbn igzán n gy feszültséget, konfliktust hord mgábn ez munk, mit letgdni nemcsk szükségtelen, hnem fölösleges is. Ez következő: rendezés mű kierkegrd-i értelmezéséhez hűen z érzéki zsenilitás démoniáját állítj középpontb, ám nem megjelenítve-eljátszv, hnem egy drmturgiilg különben kifogástln és ngyszbású utlásrendszerbe állítv. A preindividuális ösztöndémoni és polgári individulitás közötti szkdék metfiziki - és megoldhttln - drámáj: minden idők egyik legngyobb színpdi konfliktus és színház itt Don Giovnni című oper befogdás-, értelmezés- és reflexiótörténetére épülő, hivtkozott, elődásként jelenik meg. Ljubimov egy zseniális, többé-kevésbé következetes, ngyszbású kultúrtörténeti emlékeztetőt nyújt át jól felkészült, tájékozott hllgtónk-nézőnek, nnk, ki vlmilyen fokon Don Giovnni-szkértőnek nevezhető, már jól ismeri művet, továbbá nnk kultúrtörténetét, recepcióját, illetve tudj előre, hogy mennyire jogosult e Mozrt-drb keresztény drámként történő interpretálás is, hiszen ezúttl éppen ezzel fog tlálkozni, helyenként prvoszláv dilektusbn elődv. Mindez semmiképpen sem tkr bíráltot vgy egyet nem értést, hiszen siettünk leszögezni: kiváló, végiggondolt és jogosult értelmezésnek, elődás-nk trtjuk. A rendezésnek z imént vázolt rendkívüli, belső feszültsége, küzdelme önmgávl és koncepció lehetőségeivel, ezzel együtt létezik; h problemtikus, kkor önnön dimenziójábn és ngyságrendjében z. Az exkluzív, emlékeztető ortóriumot Don Giovnniról, mely tehát nem Don Giovnni, ngyszbásún meggyőzőnek trtjuk, ngyjából megvlósítottnk, tehát utentikusnk, éppen ezért ez, és nem véletlenül ez teremtő értelmezés világít rá ismét e mozrti világszínpd roppnt belső feszültségeire, színházi szempontból olykor megoldhttlnnk tűnő belső drámájár. Mert Don Giovnni Mozrt oeuvre-jé-nek is belső szkdás, törése, nem egy-szerűen egy drámi remekműve többi között. Egy világkép legngyobb, rejtélyesen és eleve megoldhttlnul szkdékos küzdelme - önmgávl. Ljubimovtól tnulv: emlékeztessünk hát újr röviden erre belső küzdelemre, hogy rendezői elgondoláshoz közelebb juthssunk. Mozrtnk ebben z operájábn jelentkezik először z, hogy mű egésze egy teljes metfiziki dimenzió jelenléte nél-kül nem megoldhtó, ezáltl viszont drámi konfliktus, mi tárgy, nem oldhtó meg többé Mozrt-operák régi, eredeti eszmei lpelvei szerint. A konfliktusokon keresztül kibontkozó, polgári individuum és kibontkozást mgát meg nem kérdőjelező világrend éppen régi ", sőt z rchikus és z individuum előtti felől kérdőjeleződik meg, Giovnni démonikusság áltl és záltl, hogy ez kizárólg egy másik princípium, z individuumon túli szellem (Komtur) áltl győzhető le. Shkespere-ivé pedig természetesen Mozrt zenedrmturgiájától válik szüzsé. A többi Don Jun-feldolgozásbn eleve nem lehet földi ellenfele főszereplőnek. Mo-

17 zrt zonbn sját világnézete szerint, nnk előfeltevéseit mintegy végsőkig próbár téve, megkísérli földi ellenfél meglkotását, vgyis Don Giovnnitörténet fölötti evilági didlt, zt, hogy emberek, nevezetesen Donn Ann és Don Ottvio győzzék le mgát figurát, sőt bennük és z emberiségben élő Don Giovnni-problemtikát. Ehhez feldthoz keresztként kpj Ann hosszúnk, ennek tőle és polgári észelvektől olynnyir idegen eljárásnkszenvedélynek prncsát. A Kormányzó holttestének felfedezése utáni bosszú-kettős és eskü pillnt ez, mely például Fodor Géz szerint Egyiküknek sem belső ügye... De világ - z p szelleme - rájuk kényszeríti metfizikát. " ( A Mozrt-oper világképe. Don Giovnni-elemzés.) Abert szerint viszont éppen zt borzdást és iszonytot fejezi ki, mit bennük sorsuk idegensége, belső meghsonlottságuk kelt. E meghsonlottság szerintünk sem csupán külső kényszer, hnem ngyon is belső ügy, mivel zonosulni éppúgy nem tudnk, mint teljesen szkítni. A bosszút végre kell hjtni kkor is, h egész morlitásuknk ellentmond ez z érzés; ebben pillntbn szkdék mintegy bensőt romboló erővé vált, nem külső meghsonlás csupán, hnem z új, felvilágosodáskori emberfjt integritását érintő, megkérdőjelező elem. Csk hmletihez hsonlíthtó konfliktusszerkezet ez, és ebből dódik mű összes tlány. Arról, hogy z ember rejtélyes lény, és önszemlélete számár kimeríthetetlenül z, meg-oldhttln formábn felírt drámi képletek beszélnek legintenzívebben, mint Hmlet és Don Giovnni, Mozrt elbizonytlnodás " nem formáló művészé, hnem megérintett emberé. Mert lehet-e ellenfele z érzéki princípiumnk? Ugynkkor kell lennie ilyennek, különben felvilágosodás, humnitás, z immnens világ értelmességébe vetett hit kérdőjeleződik meg. Kérdésessé vgy leglábbis feltörő reflexió tárgyává lesz egy metfiziki, ösztönös és rchikus dimenzió nélküli világ eljövetelének hite. A földi, utonóm, teljes és szbd individulitás világméretű összecspás ez z oper metfiziki htlomml, mit együttesen képvisel csábító és Szellem. Ez szkdékot teremt. Többé meg nem lkothtó érzéki és morális evilági egyensúly, z z ntropológii hrmóni, minek lehetségességét eddig Mozrt operái igzolni látszottk, Bennük, kor újkori, észelvű és hu- Jelenet Mozrt: Don Giovnni című operájánk Erkel színházi elődásából mánusn érző emberekben, Annábn és Ottvióbn mrdó és lkozó szkdék keletkezik, külsőleg zért, mert ez z új emberpár még " egy lovgi-keresztényközépkori kultúrábn él és nevelkedik. Vlójábn sokkl mélyebben lkozik z tőlük idegen htlom, mely mégis belső iszonytuk tárgy lesz, legyőzése pedig örök és megoldhttln témájukká válik. A Don Giovnnibn z érzéki és morális egyenrngú érték, és mint ilyenek: összeegyeztethetetlenek, mert z első egy metfiziki kettős világrend egyik démonikus lpelve, második egy immnens, homogén világrend humánus-ésszerű lpelve. Nem ugynbbn világbn funkcionálnk, de tlálkozniuk kell. Es ez: léttrgédi. Az érzékiség démoni lkbn megjelenő rchikus princípiumát régi világrendnek megfelelően le kell győzni (keresztény szkézis), és eközben lehetetlenné válik, hogy ezt rosszul feltett kérdést, mely évezredek európi kultúráját át- meg áthtott - újrfoglmzzák z erre leglklmsbb emberek, felvilágosult emberpár. Oly módon, hogy z érzéki elem immár ne pricípiumként jelenjen meg (mely szükségképpen feltételezi szellemi ellenfelét és egymás elpusztítását), hnem morlitássl összeegyeztethető, átlkítndó, megtrtndó: humnizált ösztönként. E humnizált ösztön gykorlti működtetése (nem pedig megszüntetése) válik kérdésessé Mozrt művében, hogy újr meg újr démonilegyőzendő, ám földi módon legyőzhetetlen metfiziki princípiummá regrediáljon. A gonosz (itt: z érzéki zsenilitás démon) nem győzhető le z erényessel, mert gonosz egyetemes értéket hordoz, olysmit, mit morlitás világ önmgábn soh nem tud fölmuttni, például z értelmezhetetlen, spontán szépséget és örömet, kkor is, h közönséges (Don Giovnni -- mint ezt elemzői áltlábn hngsúlyozzák végtelenül közönséges is). Az érzékiség és morlitás nem képes egyetlen világot lkotni, mert z érzékinek itt gonoszként kell megjelennie, márpedig gonosz tud vlmit, mit jóként megjelenő erényes sohsem fog tudni: htlmt másik felett, másik megszüntetését (lásd Don Jun összes csábításánk lptendenciáját: csábítás tárgy dj fel személyiségét, szűnjön meg, váljék imitátorrá, forduljon ki önmgából stb.), perversióját. Ezért gonosz eleme z átöltözés, trveszti, beleköltözés másikb, mely megszünteti zt övé vlódi színház. Tlán ezért érthető Szent Ágoston és Pscl egyéb-ként eléggé tlányos színházellenessége; tudták, érezték belülről lehetőségeit. A morlitás, jó, z evilági nppli, rcionális ember eleme ebhez képest próz, regény, z emlékezés (Ottvio XIX. százdi regényhősök elődjeként is felfoghtó). Az új és önmgábn eleve megroppnt, győzelem nélkül bevonuló humnitás lineáris fejlődés, z élettrtm, folymt világábn mozog, nem pedig színpdi értelemben vitt változás, pillnt, z időtlen, forgó tér, mozgásvihr démoni-szcénikus közegében. Ábrázolhtj-e zene vlmely emberi életnyilvánítás problemtikus voltát önnön problemtikusságávl?" - kérdezi Fodor Géz A Mozrt-oper világképe című ismert kiváló könyvének Don Giovnnifejezetében, Donn Ann első felvonásbeli bosszúáriájávl kpcsoltbn. A kérdés z egész mű felett ott lebeg, hiszen Mozrt, egyedül Hmlet Shkespere-jéhez hsonlíthtón, gondoltilg-emberileg megoldhttln konf-

18 Polgár László mint Leporllo Don Giovnni című operábn (Iklády László felvételei ) liktust, metfiziki létproblémát válsztott műve tárgyánk; Don Giovnni mgát e megoldhttlnságot formázz. Számtln interpretációt kihívó mivolt nemcsk tlányosságábn, hnem totális érintettségünkben is rejlik. Azt trtjuk, hogy Don Giovnni z z lpmű z egész újkori és modern európi kultúr megértéséhez, melyik világ törését, szkdtságát temtizálj. A polgári lét egész erényességen, észelvűségen, humnizálhtó érzéseken lpuló ideológiáj és emberi sors lulmrd régi" metfizikávl szemben, miközben éppúgy érvényes is mrd. Nem összemérhetők, s hogy ez így vn, z végzetes törés; de világ törésének megkomponálás még nem mű törése. Az mindennél erőteljesebb és egyben tlányos tpsztlt, hogy z élet végül rcionlizálhttln ösztöndinmikáj, spontneitás, mely gonosz, öröm és szép együtteseként jelenik meg, legföljebb zárójelbe tehető vgy szublimálhtó, de nem békíthető. Intenzitás, z, mi " volt csk eredeti formájábn mrdht meg. Nos, ez tpsztlt Mozrt egész hngszeres életművének egyedüli, hsonlíthttln érzéki egységében, egyedülálló hngzásegyensúlyábn is megvlósult, egy pillntr sem feledtetve, hogy Don Giovnni-szkdék nélkül mindez nem voln lehetséges. A démon szolgáltr szorítás, szolgáltb állítás egyedül és kizárólg művészet, z lkotás pillntár lehetséges. A mű ezen luciferi " fognttásáról Mozrt egyetlen pillntr sem hjlndó megfeledkezni. E luciferi " tudás ellenére Mozrt világ zenei és drmturgii értelemben egyránt zárt és teljes, törés és szkdék tudásávl, ábrázolásávl együtt. Itt kezdődhet el mégis z történet és mgtrtás, mi Mozrttól tökéletesen idegen mrdt, z átlépést ebbe z új világb nem tette meg, mert nem kellett megtennie, és ez: polgári rezignáció története, illetve reflexió benyomulás művészetbe, z önértelmezés mint kiemelt tárgy műnek, mellyel felvilágosodáskori humnitásideológi válságát vgy lehetetlenségét jelzi, egy Mozrt utáni világállpotot fejez ki. A Ljubimov-féle Don Giovnni ennek rezignációnk és reflektáló értelmiségi művésznek színház, egy régi művésze-ti emlékről, Mozrt operájáról. Nem drb színház, hnem együttes gondolkodás ról. Átütő ereje, mély htás bbn áll, hogy egy ktuális mgtrtás és látásmód szerint felidézi, megidézi, sőt: idézetként kezeli z eredeti drámi szín-házt, de - nem z. Ily módon önmgáról, korunkról, illetve egy régi, de bizonyos értelemben végleg meghldhttln, fölöttünk álló művészi vlóságról közöl reflexiókt. H nem ezt tenné, kkor z ktuális mondnivlój, érvénye: htás váln kétségessé (más kérdés, hogy így vjon z mű került-e szín-pdr, szóllt-e meg, vgy pedig egy kultúrtörténeti emlékeztető, egy idézet, rról?). Mert hiszen mindnnk, mi z eredeti Mozrtműben problémként, drámként és rejtélyként megjelenik, mi-féle mondndój, ktulitás voln, lehetne egy konfliktuskerülő, ntidrmtikus, metfizik nélküli, trgédihárító és - elfojtó korszkbn, mely derűs és szürke, nivellálón prgmtikus, kissé ngolosn lpos, cinikusn súlytln, minden mélységgel, töréssel és szkdékkl szemben - többnyire persze első látásr joggl - gynkvó, gátlástlnságát őszinteségnek nevezi, kedély " örvényeiről tudomást nem vesz és elutsítj zt, egyetlen törekvése tehermentesítés, és végül úgy véli, holmi démonokkl polgári ősei dereksn és győztesen megvívták hrcukt, legjobb péld rá épp ez korszk? Vjon nem rekvizitume hát Don Giovnni, és mindz, mit trtlmz? Vgy legföljebb vlmi illetlen ránytln, ormótln emlékezte-tő olysmire, mit elfeledtünk, sőt, meghldtunk? Vjon nem csupán vlmi bántó, sőt konzervtív memorndum z emberi lélek és létezés rejtélyéről, mit nnk nyújtnk át, kire már nem vontkozik? Merthogy Ljubimov rendezéséből nem hiányzik e kérdések iróniáj, z ortorikus elődásmód révén megjelenő rekvizitumjelleg, z kétségbevonhttln. A rendezés zonbn épp e reflexivitás áltl tudott újt mondni mirólunk, minekünk, Don Giovnnir emlékezve. Mi is lklmzkodván Ljubimov eljárásához, csupán emlékeztessünk: z egész elődás trtlmz vlmi feltételezett közmegegyezést, e mű zenéjének behtó ismeretét, mire ráépül. A rendező játéktérre helyezte zenekrt. Tökéletesen meggyőző eljárás ez, nemcsk zért, mert újítás vlójábn egy XVIII. százdi színházi szokást elevenít meg, ilyen értelemben tehát korhű ", hnem zért, mivel z operműfj közösségi, ensemble jel-legét hngsúlyozz vele, szemben modern operjátszás trdicionális mgányávl, zárt számos" individulitásávl, színpd és zenekr közötti elidegenedésével". A zenekr is játszik, mint emlékeznek rá zok, kik látták z elődást, rendezés tetrlizálj és vizulizálj zenét, krmester (Fischer Iván, illetve Kovács János) széles gesztusi, színházi mimikáj áltl, továbbá záltl, hogy egyes szereplők (kivált Leporello) zenekrból lép játékb, és od tér vissz. A zenekr színházisítás ugynkkor éppen zzl jár, hogy színházi kciók tere be-szűkül, és z elődás ortorikussá válik. A zene játékb hozás játék jelzéssé, utlássá változásávl jár együtt. Ez nem elmrsztlás, hnem ténymegállpítás. Az így kilkuló színpdon dódó ironikus játékok, új színpdi energiák jól ismert helyekre és zok értelmezési lehetőségeire, konvencióir muttnk rá, tehát egy másodlgos színházi jelzőrendszert teremtenek. Például mikor Leporello hegedűpult mellől lép játékb, vgy mikor krénekesnők lpozzák zenekrbn ülők kottáit, mikor drb elején megjelenik Don Giovnni démon egy ném szereplő képében, és leszúrj kormányzót. Más kérdés, hogy ez z egyértelműen Kierkegrd ismeretét kívánó, feltételező megoldás, mely közvetlen reflexiój és értelmezése műnek, gondolkozás ról, nincs végigvezetve, egy idő után hiáb keressük zokon z ismerős" pontokon, hol Kierkegrd szellemében meg kéne jelennie. Emlékeztető finálébn hrsonásoknk híd-r helyezése, emlékeztető nyitány ltti kció: Giovnni z elődás egésze ltt nyitott pokolhól (z egykori " zenekri árokból) emelkedik ki lssn, és nyitány második felében eltűnődve üldögél súgólyukon. És emlékeztető módon vn elődv bál és vcsor, második felvonásbeli többszörös keresés-kergetés és álleleplezés. Félhomály vn végig színpdon, nincs fény bál idején sem, nincs szextett híres fordultánál, Ottvióék bejövetelekor sem, nincs v-

19 csor ltt. Reflexiós emlékeztető, hogy mikor csábítót elviszi Komtur poklokr, pokolbn énekel kórus, z ortorikus htást fokozv: gyertyákkl kézben. Lehet, hogy ennek megoldásnk, mely rendkívül erőteljes és trtlms, vn bizonyos oroszos hngsúly; prvoszláv istentiszteletek mélységes bűntudttl telt, keleti keresztény légkörét idézi. Az orosz hgyományb démoni egyértelmű és hngsúlyos válllás révén kerül ez mű, bizonyos helyein orosz Don Giovnnit látunk-hllunk, nem-csk zért, mert tudjuk, hogy ez tém z orosz irodlomnk is kedvence volt múlt százd első felében, hnem zért is, mert tudjuk, z orosz szellemiséget milyen mélyen áthtj gonoszról és démoniáról vló szüntelen gondolkodás, mintegy közös fejtörést okozv. A zenekr hosszú évek ót nem szólt ilyen tisztán, világosn és telten, mint ez lklomml. Az oper muzsikusit rendezés éppúgy, mint Fischer Iván konzseniális munkáj felvillnyozt, és újr zon színvonlon dolgoztk, melyiken érdemes. Egy hónppl később Kovács János dirigálás ugynezt meggyőző erőt muttt. A kiegyensúlyozott és értelmes hngsúlyokkl emlékeztető zenekri hngzás nem mindig tudt mgávl vinni kórust, mely erőtlenebb, fátyolosbb volt, mint mit funkciój meg-kívánt voln. Ami szólistákt illeti - bár e foglom hsználtát ez z elődás üdítően megkérdőjelezi, kiváló énekesek nem teljesen kiegyensúlyozott módon, mégis ngy zenét produkáltk. Melis György, ngy mgyr színészek egyike, ki oly sokszor és új meg új rcot muttv énekelte címszerepet, most egy kései csábítót lkított, ki emlékeztet csupán rr, ki volt, és mindössze rgyogón, plsztikusn és hihetetlen gzdgságot muttv - énekelni kr. Az olszul elődott drb z ő szövegejtésében volt legtisztább. Az elődás tlán legngyobb énekesi teljesítménye Kukely Júliáé (Donn Ann), ki rendkívüli mélységgel, erővel és érzelmi gzdgsággl jelenítette meg szerepét. Sudlik Mári, kinek drámi tehetségét és egyenetlenül megmuttkozó, de elementáris énekesi képességeit régót tisztelhetjük, igen mgs színvonlon küzdött meg szereppel: Elvir drámáját, életének kétségbeejtő kettősségét zeneileg kevésbé dolgozt ki, egyensúly-- zvrokkl küzdött, noh ez mg szerepének egyik, megoldndó titk. Gulyás Dénes férfis és tisztán, erősen felhngzó Ottvio-muzsikát produkált, mit csk üdvözölhetünk, midőn még mindig kísért közönségben és z értelmezésben férfitln", gyenge " Ottvio fntom-j. Polgár László Leporellój kiváló komédiás, ngyszerű énekesi képességekkel, melyekkel jól induló pályáján úgy látszik kiválón gzdálkodik is. Az ő krkterformálásár volt leginkább jellemző ljubimovi intenciók elfogdás: utló, hivtkozó megmutogtás, reflektáló látttás. Klmár Mgd Zerlináj egy régebbi operi mozgásstílust és kifejezésmódot idézett, mi egyáltlán nem volt zvró, éneklése megbízhtón tiszt és árnylt volt. Zenélésmódjávl is egy hgyományosbb Don Giovnni-értelmezésre utlt vissz. Ugynez érvényes Begányi Ferenc Komturjár is. Egyértelműen idegen és súlytln ebben z elődásbn egyedül Vághelyi Gábor Msettój volt. Az énekesek és zenekrik teljesítménye ttól is megnő, hogy Dvid Borovszkij díszletei nem díszletek szó régi operi értelmében, nem lklmzott dekortív elemeket, csupán funkcionális elemeket, szinte örökké változtthtó, rendkívüli mozgékonyságot lehetővé te-vő és követelő elementumokból összeálló pjtábn vgyunk, melyet hátul egy metfizikum megjelenítésére szolgáló függőhíd zár le. Az elődás mint együttes produkció, zeneileg kimgsló z utóbbi évtized mgyr opertörténeté-ben, hllhtón zsenilizált " ' z egyes énekest cskúgy, mínt krmestert, muzsikust. A koncepció felszbdító htás z együttesre kétségbevonhttln. A kérdés, miből kiindultunk, minden kritiki felhng nélkül zonbn megmrd: vjon Don Giovnnit hllottuk és láttuk, vgy pedig egy ngyszbású zeneidrmturgii filológiát, mely exkluzív ismeretekre és közmegegyezésre épít, melynek létjogosultság vitthttln ugyn, de végtelen korszkszomorúságot árszt záltl, hogy reflexiót d-j műről, z emlékpróbát z elődásról, egy végtelenül kifinomult, hellenisztikus gesztust? Tökéletesen érvényes, hiszen kinyilvánítj reflexiót, helyenként múlt százdi orosz értelmiségiek éjszki Don Giovnni-vitáit szcenírozv, de vjon létezik-e ez kései, hellenisztikus: keleteurópi Mozrt? És vjon létezik-e egyáltlán színpdi reflexió rról műről, melynek tárgy z érzéki zsenilitás? HERMANN ISTVÁN Kit miért becsülnek? A Ht szerep keres egy szerzőt Vígszínházbn A legelkeserítőbb z, hogy jelentős írókt mindig másért becsülik, mint mi z igzi érdemük. Nem elkeserítő-e, h leggykrbbn idézett goethei mondt z, hogy z örök női visz bennünket felfelé", nem szomorú-e, hogy h Shkespere-ből kiemelik művész és bolond zonosságát. Pirndellót pedig kkor kezdték el értékelni, mikor megteremtette zt, mit nem ő teremtett meg, midőn Ht szerep keres egy szerzőtben kimondottn, formálisn meglkott játékot játékbn, mint hogy előtte már Hmlet betétdrbjánál Shkespere megtette és sokn mások is. Pirndellóvl mint modern szerzővel persze könnyű volt eljátszni zt, hogy ő vlmi ngy formi újító, kinek semmi köze sincs z illúziórobbntó színházhoz. Olynnyi-r lehetséges volt ez, hogy sokn z olsz verismótól is elszkították, és nem ismerték el, hogy része voln negyvenes években kezdődött neorelizmus hgyományibn; mások viszont éppen ellenkezőleg, verismo Pirndello - neorelizmus vonlt fedeznek fel. A tévedések vígjáték zonbn nemcsk ezen területen zjlik, hnem ott is, midőn Pirndellót elkezdik vlmi olyn mélységgel értelmezni, mely ngyon is elvul, mely sokkl inkább kong, mint z állítólg vuló Ibsen, mely ngy gondoltok " íróját teremti belőle. Eszerint mély és egyre mélyebbre fúró, szinte z emberi lélek legmélyebb mélységeit föltáró olyn gondoltokt hordoz, miknek jelentősége kozmikus. Mások persze rr muttnk rá, hogy Pirndello mennyire prófét volt, s éppen ebben drbjábn z. Hiszen messze szociológi előtt felfedezte zt, mi szociológiábn csk most vált divtossá: z emberek szerepeket kpnk, szerepekből nem lehet kiugrni, szerep z ember, és ez igzbb, mint z, hogy stílus z ember, s még inkább igz z, hogy stílusos szerep z ember - s így Pirndello, szicílii szerző voltképpen szerep színházát teremti meg. Nem mondnám mindezt el, h mind-ez nem voln ngy bölcsen benn vígszínházi elődásbn. De mjdnem min-

20 Jelenet Pirndello: Ht szerep keres egy szerzőt című drámájánk vígszínházi elődásából (Hegedűs D. Géz, Mádi Szbó Gábor, Kútvölgyi Erzsébet, Tábori Nór) den ott vn és z ellenkezője is. Vlmi hihetetlen tisztelettel kezelik Pirndellót, kiről itt is érezni lehet, hogy Pirndello nnk z országnk drámíró-j, hol commedi dell ' rtét Gozzi követte, hol még Goldonibn is érezhető commedi dell ' rte hgyomány. S szerző minderre lklmt is d, hiszen cselekmény első részében még szidják is Pirndellót, kit zért kell elővenni, mert mások nem írnk jó drbot, és végül mindenütt, hol lehet, felidézik Vígszínház különböző elődásit, rekvizitumit, díszleteit, Házmestersirtó olsz zenéjét, s még z jó, hogy Forgtókönyvből csk egyes szereplők öröklődnek át. Színpdr kerül még Pirndello lklmából z mélységesen mély problém is, melyet sokk szerint szintén Pirndello fedezett fel, hogy színpd nem érhet vlóság nyomáb. Persze ki ismeri drámtörténetet, z tudj, hogy ezt is Shkespere fedezte fel. Abbn híres monológbn mondj ezt ki, hol Hmlet rról beszél, hogyh színésznek szenvedélyre voln nnyi ok, mint vn neki, könnyárb fullsztná színpdot és irtózttó beszéddel repesztené meg nézők fülét ". S különösen csknem htvn év után nem újdonságok és mélységek ezek, mivel zót már átéltük vlódi bszurd színpdot, átéltük z egzisztencilist drámát, és átéltük brooki Shkespere-értelmezéseket is - s mégis megvgyunk. Ami Pirndellót illeti, ő egy helyütt így beszél: Nézze kérem... mi önmgunkt megkonstruáljuk. Megmgyrázom szvimt. Itt belépek és zonnl felvilágosítom önt, hogy minek kell lennem, mi lehetek. Megkonstruálom mgmt, rlist lesz, hogy végén stilizált giccsé váljon. Vgyis játéktér z játék-tér, melyen be lehet bizonyítni, hogy mszkszínház is létezik, hogy z újítások mind érvényesek, és hogy z újítások mind újítások. De ebben z eset-ben h csk ezt lehetne bebizonyítni, kkor elmondhtnánk, hogy z újítások hmr vulnk. Illetve csk z újítások vulnk igzán, mert régi dolgokr legfeljebb ptin rkódik, de nem vul-nk el. Viszont vn drbnk egy olyn gondolt, mely messze ezen felületi és helyenként trtlmi játékok mögé nyúl. Még mögé is, mit önmgáról vllott Pirndello. Igz, százd eleje szinte telítve vn zokkl z lkokkl, kik nem élnek, hnem megkonstruálják sját életüket. S most ez z egész problémkör nnyir divtos, hogy két új mgyr műben is, mégpedig Huby Miklós Rómi krnevál című drbjábn és Szurdi filmjében, Htásvdászokbn újr és újr felmerül. Mindenütt játék játékbn, játék játékkl és játék nem játé-kért problémáj kerül előtérbe. Mert három közül itt mind három igz. Már Gorkij is zzl z elgondolássl kezdett Klim Szmgin megírásához, hogy vnnk emberek, kik megkonstruálják z életüket. Es Ht szerep keres egy szerzőt ennek megkonstruálás-nk egyik sjátos formáját hozz elénk. A szerepek drámájánk főhőse, z p például oly módon konstruálj meg életét, hogy vlmi olyt tesz, mi feltétlenül mgyrázhtó legjobb indulttl is. A legjobb indulttl mgyrázhtó z, hogy fiát elszkítj nyjától, mivel zt szeretné, hogy fiú flun, egészséges környezet-ben, igzi férfivá fejlődjön. Az, hogy emögött lehetséges z p kegyetlensége, hogy emögött ott lehet esetleg z p kényelmessége is, z egészen biztos. S mindenki, ki ezt drámát átéli, telítve vn legngyobb jókrttl, és nem kr tudomást venni rról, hogy minden cselekedetet jókrt és rosszkrt vlmi sjátos szimbiózis irányít. A mm bordélyház vezetőnőjének vrr. Tehát áldoztot hoz. A bordélyház vezetőnője nincs megelégedve z sszony teljesítményével, és lánynk - nélkül, hogy mm tudná - fizetnie kell z el-rontott holmikért - természetben. Az p csupán öregedő ember, ki már nem lklms klndkeresésre, de kiből nem vesztek ki test vágyi, te-hát meglátogtj bordélyházt. S többi már csup véletlen. Az is, hogy felesézz olyn formáb öltözöm, mely szükségképpen megfelel mi kölcsönös viszonyunknk. Ön is ugynezt teszi. Eme mszkok ltt zonbn ott rejtőznek legtitkosbb gondoltink és legintimebb érzéseink. Vgyis minden, mi közöttünk lkuló viszonytól függetlenül vlóságbn vn. " Ezek gondoltok lpozzák meg mszkszínházt, játékot játékbn, keretet keretben és mindzokt mélységeket, melyek felett eljárt z idő. S mégis, Vlló Péter rendezéséből is fény derül rr, hogy Pirndello nemcsk pillntot rgdt meg, nem-csk formi újító volt, hnem z is. Tudniillik világ drámirodlmánk és z olsz drámirodlomnk mindenféle lehetőségét végigjátszott, egyszerűen zért, mert Pirndellót érdekelte, hogy mi vn színházbn, mire lklms színház. De míg ez érdekelte, ddig ngyon jól tudt, hogy z egykori német filozófusnk, Schellingnek igz volt, midőn zt vllott, hogy történelem olyn színpd, hol z emberek mguk áltl írt szerepet játsszák el. Tudt zt is, mit éppen most mondnk el Kton József Színház színpdán z Ahogy tetszikben, hogy színház z egész világ, de még zt is, hogy tlán éppen ezért színház egyre kevésbé trtlmzz mgábn z egész világot. Vgyis válságdrb ez, de nemcsk színház válság fejeződik ki benne, hnem z is. A rendezés zért érdekes, mert mindezeket motívumokt vlhogy összesűríti, és csk egy hjszál válsztj el ttól, hogy pusztán ezek motívumok szerepeljenek benne. A színpdkép is (Éberwein Róbert lkotás) pontosn ezeket lehetőségeket knázz ki, egyfelől ütött-kopott, mjd fokról fokr mjdnem ntu-

21 gének lány fogdj őt bordélyház elő-. írási szerint, és hogy volt felesége in flgrnti éri egykori férjét és lányát. Más szóvl nem jókrt vezet rosszhoz. S nem rosszkrt vezet jóhoz, h-nem minden emberi cselekedet jóés rosszkrt, becsület és becstelenség együtt - így él z olsz társdlom is fsizmus nyitánykor és fsizmus előtt és ebből fkd z sok huszdik százdbn létrejött lélekfcsrodás és trgédi, melyeknek egyikét Pirndello is leírt. De térjünk vissz rendezésre. H rendezés mindent kr, kkor semmit sem fog elmulsztni. Ez igz. De mivel mindent kr, mivel virtuóz, mivel Pirndellóhoz hsonló, mivel tudj, hogy commedi dell ' rte z commedi dell ' rte, hogy feszültség vn vlóság és szín-pd között, kérdéses, hogy nem veszti-e el lényeget. S furcs módon nem vesz-ti el. Néh belebukttj színpdról le-vezető lulról megvilágított lépcsőbe, néh neonrivldáb, néh bb, hogy kellékes kellékest játszik és díszlet-munkás díszletmunkást, s időnként még megvilágításokb is. De ezek bukások mind elfelejtődnek, mert mg drám megy előre mg kérlelhetetlen útján, még kkor is, h msinéri pillntnyilg túlnőni látszik zt. S ez főként színészvezetés és Vígszínház színészeinek z érdeme. Az p szerepét Mádi Szbó Gábor játssz. Né-h egészen megdöbbentően. Vlmi furcs trgikus homály borong rjt, s ebből fátyolból lép elő. Ő z egyetlen, kin érezni, hogy először árnylkként jelenik meg, mint szerep, és ez z árnylk-jelleg végig rjt vn, még kkor is, mikor ő mg is belekerül commedi dell'rtéb. Ngyon finom játék ez. Háromszor játssz el zt jelenetet, midőn belép bordélyházb. A három jelenet során teljesen kibontkozik z árnylkságból, s hirtelen z igzi trgédi légköre áll elő színpdon. Mellette Thi Tóth Lászlót kell megemlíteni, kiben ezúttl sem-miféle erőltetettség nincsen, még Rendező lkjánk mechnikus szvjárását és szófordultit is nnyir vriálni tud-j, hogy lkjábn néhány pillntr z z iróni is felcsendül, mellyel tuljdonképpen m igzán értelmesen lehet játszni Pirndellót. Először ellenszenvezik szerepekkel, mjd szerepek elrgdják, de csk z objektív drámiság szele üti meg őt, hogy ebből levonj teljesen megszokott színpdi játék számá- Mádi Szbó Gábor (p), Kútvölgyi Erzsébet (lány), Thi T ó t h László (rend ező) Pi rn dello dr á má já b n (Vígszínház) (Ikl ády Lászl ó fel vé tel ei ) r lehetséges következtetéseket. Láthtólg egyetlen szót sem ért bból, mi történet lényege. Nem tudj zt, hogy teljesen helyesként interpretálhtó születhetik legrosszbb krtból, s teljesen helytelenként interpretálhtó legárttlnbb lehet, hogy trgédiák éppen ezért nem morális trgédiák, hnem élet-vitelösszeomlások, és mint vlmi játé-kos, ngyr nőtt kobold, intézi színpd egész sorsát. A lányt Kútvölgyi Erzsébet játssz. Már megszoktuk, hogy egészen különleges zenei érzékét színház minduntln felhsználj. Most is ezt teszi. Emellett zonbn z egyetlen olyn hng, mire mint hngr mindenképpen emlékezni fogunk évtizedek múlv is. Kútvölgyi nevetése: egy árnylk nevetése ez, vlhonnn síron túlról jön, lidérces, s ugynkkor mégis megrázó. S ez nevetés szinte jelenetekre osztj drbot, belső struktúrát meghtározó erővé válik. Legszívesebben tnulmányt írnék erről nevetésről, időtrtmiról, mgsságok váltásáról, és csk néhány sort fűznék hozzá rról, miként viseli Kútvölgyi Erzsébet gyászruhát. A gyászruhát hordni vlódi méltósággl és vlódi trtlomml kevesen tudják. Most láttuk zt, hogy mit jelenthet egy gyászruh. A többi szereplő közül meg kell említeni Tábori Nór igen finom és mindig is árnylkként megmrdó nyfiguráját, Hegedűs D. Géz lpjábn jól meg-rjzolt, de nem tökéletesen körülhtárolt fiúlkját, vlmint színtársult tgji közül zért elsősorbn Egri Mártát és Mszly Istvánt, mert vlójábn ők vol- tk zok, kik megérezték, hogy pirndellói szövegben mennyi humorisztikus és krikturisztikus elem vn. Egészében tehát Vígszínház elődás jó elődások közé trtozik. Tlán csk Sándor Iz bordélyház-klpszlontuljdonosnő lkj z, mit rendező elvétett. ltt kevésbé hrsány humor jobbn segített voln, és különösen jobbn segített voln z, h helyenként m-gát szereplők trgédiáját is bizonyos iróniávl szemlélte voln. Ennek ellené-re végeredményben kiderült, hogy itt is illúziódrámáról vn szó. Az illúziórobbntás értelmében. Itt is rról vn szó, hogy mindenki meg tudj mgyrázni mindddig, míg z élet ezt megengedi összes cselekedeteit, mindenkinek vn érve legngyobb gonoszságok elkövetésére is, és mindenki összeomlik, midőn cselekedetek eredményével tlálkozik. S z, hogy pirndellóizmus is színen vn, meg Pirndello is színen vn, hogy mszkjáték is színen vn, de mondnivló is ott vn - mindez nem lebecsülendő eredmény npjinkbn. Luigi Pirndello: Ht szerep keres egy szerzőt (Vígszínház) Fordított: Ngy Mgd Krinthy Frigyes fordításánk felhsználásávl. Játéktér: Éber wein Róbert. Jelmez: Jánoskúti Márt. Rendező: Vlló Péter. Szereplők: Mádi Szbó Gábor, Tábori Nór, Kútvölgyi Erzsébet, Hegedűs D. Géz, Szontgh Eszter, Schile Péter, Thi Tóth László, Egri Márt, Sztmári István, Gyimesi Pálm, Mszly István, Sándor Iz.

22 KOLTAI TAMÁS Slto mortle Az Agóni Miskolcon A Glemby-trilógi mi értelmezése - mostni fölújítások egybehngzó tnúság szerint - nemcsk történetiség és z ktulitás dilektikájánk kérdéseit veti föl, hnem viszonyunkt is z ibseni típusú nturlist drámához. Krlež monográfus, Spiró György éppen nturlist konvencióhoz, kor színházi igényéhez vló lklmzkodást trtj Glemby-ciklus legfőbb fogytékosságánk: Az nturlizmus, melyhez Krlež visszfordul, csk látszólg zonos százdfordulón forrdlmink számító formávl. A közönség zót megszokt, epés, vd, korábbi romntikávl szemben lázdó kinövéseit lenyesegették, és létrejött z helyzet, hogy Krlež ideológiilg hldó progrmot éppen retrográddá váló formábn foglmz meg. " Ez retrográd form ", tlán éppen sttikusságánál fogv, ugynkkor rendkívül lklms egy dott társdlmi állpot rögzítésére. Krlež nturlist drámái - ismeri el Spiró - publicist hevületével, csknem didktikusn sulykolják néző fejébe, hogy z társdlmi állpot, mely drámák szereplőit vegetálásr és értelmetlen hlálb kényszeríti, megérett megszüntetésre. " A kérdés éppen z, hogy mi történik, h e drámák lól kihúzzák társdlmi tljt", vgyis bennük fogllt állpot már csk történetileg érvényes? Vjon történelmi távlt nem húz-e üveglpot művek fölé, megvédve őket porosodástól, de egyszersmind lefokozv színházt hol-mi múzeumi tárlttá? Spiró trilógiát elemezve, már mguk korábn is minth vlmiféle Mdme Tussud-féle pnoptikumnk látná ciklus drbjit:,,...krlež nem dinmikusn változó jellemekben gondolkozik, számár z egyszer kilkult jellem többé nem változht,»hű mrd ön-mgához«minden körülmények között, és szerint mrd életben vgy pusztul el, hogyn z individuum számár külső körülmények lkulnk. Vlmennyi szereplőjének jelleme drámi cselekmény kezdete előtt lezárult, z egyes jellemek hjdni kilkulásáról legföljebb szó vn, de folymt sohsem érdekli szerzőt. Azt mondhtjuk: minden szereplő vlmikor régen, gyerekkorbn és kmszkorbn kilkult; htározott nézetei vnnk és htározott erkölcsei, és nincs olyn válság, mely ezen változtthtn. A nturlist korszk drámáibn olykor felmerül z egyes szereplők hely z etértékelésében, hogy z egész élet báb-színházr emlékeztet, hogy ők vlmennyien viszbábuk, kiknek nincs utentikus élete. Az értékelés tökéletesen helyt-álló, z érdekes csk z, hogy Krlež hlálosn komolyn veszi viszbábok lelki életét, hogy trgikumot fedez fel bennük." A kérdés tehát most már úgy vetődik föl, hogy levitézlett Monrchi deklsszáltjink erkölcsi széthullás, mi trilógi közege " és tárgy, s mit Krlež Spiró szerint hlálosn komolyn vett ', történelemből vissznézve, nem válik-e végképp komikus hláltánccá. Az Agóniától mindenesetre érvényes feleletet várhtunk kérdésre. A Glemby-ciklus drbji közül lighnem ez legmélyebb, legáttételesebb és legnlitikusbb. (Különösen tömör, kétfelvonásos változt, mely Miskolcon tovább rövidült, bizonyos drmturgii belső vágások ", szövegkurtítások következtében.) Szikor János rendezésének első meglepetése, hogy ngyszínpdr vitte lényegében három szereplős, de mindvégig párjelenetekből álló kmrdrbot. Nem építhetett tehát kizárólg színészi játék intimitásár, hiszen figyelembe kellett vennie, hogy nézőtér bizonyos pontji meglehetősen távol vnnk rivldától. Következésképp száműzte nturlist technikát. Hiányzik Krlež áltl gondosn fölljtstromozott kellékzsúfoltság. Az óriási színpdon csk néhány bútordrb és finomn megválsztott hsználti tárgy jelzi helyszínt - z első felvonásbn divtszlont, másodikbn Lenbch-ház egyik szobáját. Htlms vászon flsík " urlj teret, melyre néh rávetődik szereplők fenyegetően (vgy groteszken) megnövesztett árnyék. A vászon időnként fölsiklik mgsb, mintegy bejárti jtót helyettesítendő, s zuhogó fényben ott áll mögötte z éppen érkező szereplő. (Például Mdeleine Petrovn kényes szerepét finomn, psztellszerűen megoldó Zsolni Júli.) Egyébként világítás-nk mindvégig főszerep jut; fénypászmák szbdlják föl teret, vgy vetnek csillogó glóriát cigrettfüstbe burkolózó lkokr. Ugynilyen tetrlitást" szolgál zene. A monológok és dilógok jelentős része Bch-prtiták és szólószonáták kkordjávl hngzik együtt. Ez nem lá-festő zene, hnem élőben" szól, mikrofonerősítéssel, beszéddel egyenértékű szólmként. Az effektus z első percekben zvrón ht, különösen nézőtér hátsó soribn, minthogy zene átfedi szöveget. Értjük mögötte levő rendezői szándékot, mi lpos szövegelemzésből fkd. Nyilvánvló ugynis, hogy szövegek jelentős része nem z kciór " irányul, hnem puszt reflexió: szereplők önmgukt és helyzetüket értelmezik. Krlež pszichológii dilógusoknk nevezi ezeket párbeszédeket, melyek voltképp nem is párbeszédek, inkább párhuzmos monológok, jellem belső átvilágításár szolgáló eszközök. Ez már vlóbn túl vn" nturlist technikán, és ebben z értelemben ngyon is jogosult rendező fogás, mi-kor zenei ellenszólmml fölstilizálj", s ezáltl mintegy kivonj őket szituációból. Cskhogy ugynezzel művelettel - nyilván szándékosn - elbgtellizálj monológ trtlmát, drámilg üresjárttá nyilvánítj jelenetet, s leminősíti mgát jellemet. Vgyis itt bizonyos rendezői rálátás ", iróni működik. Meggondolndó zonbn, hogy nem drám világán kívülről bevitt megoldásnk vgyunk-e tnúi, hiszen Krlež ezekkel hosszú monológokkl egyszerre jellemzi szituációt és monologizáló krktert. Például Križovec második felvonás-beli elmélkedése házsság illetve ptrirchális keretek fölbomlásáról - szituációértékét tekintve - Lurától vló eltávolodás tudtos vgy tudttln gesztus, mi nem föltétlenül vonj kétségbe benne közöltek szubjektív igzságtrtlmát. (Sőt, Krlež nplójegyzeteiből tudjuk, hogy ebben z esetben szócsőként hsznált Križovecet, sját véleményét dt szájáb.) Vgyis zt lehet mondni, hogy z Agóni nturlist drámtechnikából mindenekelőtt szituációk pszichológii fölépítését őrzi, csk éppen nturlizmuson túli ", köznpi vlóságtól elrugszkodó dilogizálássl, felszínnél sokkl lejjebb ásv, lélektni mélyfúrássl. De zért ez még mindig tmoszférikus miliődrám, mit z elődás vizuális és kusztikus fölépítésével energikusn áthúz. Rendezőileg rendkívül htásosn és esztétikusn, színészileg viszont némileg ellentmondásosn.

23 A kettő zonbn ligh válszthtó el egymástól, mit nem lehet figyelmen kívül hgyni, h például Körtvélyessy Zsolt Lenbch-lkítását értékeljük. Ugynis Körtvélyessy intonálj drámát, neki kell mindenekelőtt megküzdeni" hegedűszólóvl, z ő hosszú monológ-j ltt szokik hozzá (h hozzászokik) közönség z elődás sjátos kettős versenyéhez". Körtvélyessy szerepről szerepre teherbíróbb színész, kit érdemes ellátni feldtokkl, mert előnyös fiziki dottságit érintetlenül hgyv, áltlános hőstípusból" kitűnő krkter-színésszé kezd válni. Lenbch bárój fitlbb is, összeszedettebb is, mint Krlež szétesőben levő, lkoholtól fölpuhult figuráj. Ebben Lenbchbn több z gresszivitás, huszárlezredesi llűr, krkélereskedés vgyis mindennek inkább felszíne, látszt. A színész érzékelteti is belső ürességet, pozőri muttványokt. A nézőtér kilencedik soráig zonbn - s ezt nem véletlenül hngsúlyozom - z lkítás inkább csk sziluettszerűen jön át", részletek nél-kül, figurális effektusként. Ennek meg-felelően z öngyilkosság pillnt leghtásosbb, Lenbch báró hlálb tántorgásánk vlósággl koreogrfikus le-képezése, gegen"világításbn, szinte filmes snittként. Vlószínű, hogy nézőtér első soriból intenzívebb Körtvélyessy játék. Mivel második részben már nem szerepel, ezt csk nnk lpján vlószínűsítem, hogy negyedik sorból nézve Tímár Év Luráj is jóvl fölülmúlt intenzitásbn első felvonásbeli önmgát; hngilg-mimikilg egyránt átjött" hegedű-szóló fölött, és lkítás teljes részlet-gzdgságábn kibontkozott. (Ami zzl is mgyrázhtó, hogy játék intimitás áltlábn közelről élvezhető szín-házbn. Vlószínű zonbn, hogy dolognk vn egy speciális ok. Tudniillik z erősítőn át érkező hegedűhng z egész színházbn egyformán szól, "n-túr" emberi hng viszont fokoztosn szétoszlik htlms légtérben.) A Križovecet játszó Bregyán Péter lkításábn techniki áttörés" problémáján túlmenően is bizonytlnságot érzek. Bregyán - leglábbis bemuttóelődáson - dós mrdt figur orátori ngyvonlúságávl, z ügyvédi retorik és filozofikus meditáció htármezsgyéjén mozgó szógörgetéssel. Nehezen hiszem el ról, hogy felvonás elején már egy óráj beszél, még kevésbé, hogy ezt legngyobb könnyedséggel, rutinnl, T í má r Év és Kö rt vél ye s sy Z sol t Krle ž : Agó ni c í mű dr á má já n k mi s k o l ci el ő dá sá n L ur (Tí má r Év ) é s Križo ve c ( Bre gyá n Péte r) z Ag óni c í mű dr á má b n (mi s k o l c i Ne mze ti Sz í nhá z) ( Já rm y G yö rg y fe l vét el ei )

24 fölénnyel csinálj. A Bregyán játszott SZÁNTÓ JUDIT ügyvéd kétségbeesetten menekül monológb; küzd, fárd, izzd, hogy sz- Hog y volt! bduljon, holott ugynezt kellene tennie, de láthtó megerőltetés nélkül, egy vivőr, egy rutinié szofisztikájávl. Aki rá-dásul őszintének látszik. Tímár Év nyújtj mximális teljesítményt Lur szerepében. Puszt jelenléte is feszültséget teremt z első részben, s már itt tudósít robbnáskész belső állpotról. Tisztságmániás rendrkási, tevékenység látsztát keltő libicselekvései mintegy levezetőszelepként működnek. A második részben, Križovec monológji ltt tkrékos gesztusok végigélt, belső folymtokt érzékeltetnek. Ahogy fejéhez szorít egy jég-kockákkl tele tömlőt, vgy beáll térből kimetszett flsík" elé, nnk esztétikilg megtervezett látványértéke is vn, nélkül, hogy z lkítás hideggé, konstruálttá váln. Vlójábn Tímár Év játék oldj föl nturlizmus és stilizáció prdoxonját ebben z elődásbn, ő kínálj megoldást, tertium dturt, mi nem más, mint figuráról összeszedett vlmennyi személyes információ tökéletesen megkomponált kciórendbe" sűrítése. Hog y l esz? Strindberg Julie kissszony (furcs így írni, furcs Zsülinek hllni, mikor z ember száj-füle még Júliár áll rá) ttbányi Népház elődásábn két dolgot bizonyít, noh egyik sem minősülhet új felfedezésnek: milyen jó színész Blky Géz, és milyen szűk mgyr színházk klsszikus repertoárj. Egyelőre z utóbbinál mrdv: nem feltétlenül és nem kizárólg Strindberg mellett érvel ez siker; számomr ugynúgy támogtj z Erzsébet- és Jkb-kori színház, z egy kísérlet után lighnem hosszú időre leírt resturációs vígjáték, spnyol rnykor, frnci klsszicizmus, bécsi szecesszió vgy z expresszionizmus ügyét - iskolákét, írókét, melyeket színházink elegáns szllomozássl megkerülnek. Igz, bukások is bizonyítnk látszólg ellenük - vlójábn z dott elődások ellen. A mából újrgondolt rendezés, korszerű színészi játék minden értékes műről lekprhtj slkot; péld Drbvégi öngyilkosság - vártln- rá ez szerény külsőségek között létrejött, ságávl és kivitelezésével - fntsztikus semmiféle propgndától, még htású. Ahogy hófehér hálóköntösében szükséges reklámtól sem kísért elő-dás, előreimbolyog rivldáig, mögötte mely lighnem visszhng, mrdndó összecspódik függöny, s tomp dör- htás nélkül fog elenyészni, pedig - fent renés pillntábn, mintegy folyttv jelzett áltlános tnulságon túl pisztolyt trtó kezének hsár görbülő egyértelműen bizonyított, hogy komor mozdultát, színésznő teste hirtelen svéd, kihez mgyr színház év-tizedek csk egyszer, strindbergi meglendül, és irtóztos szltóvl eltűnik ót Hláltánccl nyúlt ( Dürrenmtt-félében, zenekri árokbn. Ugynebben másodpercben teljes sötétbe borul szín-ház. mely egyébként jeles munk, svájci író volt modernség libije), feltár-htó és Ezzel hlálugrássl ér véget z Agóni feltárásr érdemes szerző. Igzságtlnság voln ugynkkor meg miskolci elődásbn. nem emlékezni épp Julie (kkor még Júli) kissszony öt évvel ezelőtti, Zolny Míroslv Krlež: Agóni (miskolci Nemzeti Pál rendezte tévés feldolgozásáról, Színház) melyről egy recenzens így írt: Mi nekünk ehhez Júli Fordított: Dudás Kálmán. Zenéjét össze- közünk Úgyszólván semmi." állított: Márth István. Díszlet: Szikor kissszonyhoz? János. Jelmez: Szkács Györgyi. Rendező: Ezután, drámát elemezve, kritikus Szikor János. kifejti: közhittel ellentétben mű nem Szereplők: Körtvélyessy Zsolt, Tímár Év, nőgyűlölet, nem nemek hrcánk Bregyán Péter, Zsolni Júli, Ónody László, drámáj, sokkl inkább»lent«és»fent«, társdlmi rngkülönbség Rimóczy Emese, birkózásáé...", továbbá párbeszédekkel pőrére vet-kőződő nemesi kissszony sors z Ibsen meghirdette női emncipációr dott válsz, Az egyenjogúsítás képtelenségét és koriságát hirdeti egy olyn világbn, hol nemesi előítéletek és nygi függelmek szorítják nőt, nem kisebb kínnl, mint pszichés gyengeségek, z ösztön-élet tisztáztln prncsi". S miközben, egynémely jelzőt, főleg nemesit" leszámítv, épp fenti megfoglmzások vlósággl lúdbőröztetik z emncipáció körül jelenleg dúló viták táplált olvsót, sját fejtegetését z idézett kritikus így fejeli meg: Strindberg e hőseihez nincs sok köze z embernek, z zonosulás, z együttjátszás élményét sem kínálj színmű..." Vjon? Vló igz: August Strindberg túl specifikus". A grófkissszony és lkáj konfrontációj nem épp tipikus npjinkbn, még z osztálytársdlmkbn sem. Leglább oly kevéssé, mint titáné és istené vgy skót királyé és thánjié. Persze Strindbergnek Szophoklésszl, Shkespere-rel ellentétben - túl könnyen tetten érhető, tételes és számos tételében elvult filozófiáj volt, és ennek színpdi kifejezésére túl könnyen tetten érhető, tételes és nem egy tételében el-vult drmturgiáj. Nem tgdhtó: ennyivel nehezebb helyzet. Cskhogy ezzel nehézséggel, nnk különböző fokin, egyre sűrűbben tlálkozunk középkortól XX. százd végéig vezető drámfejlődés ösvényein. Az ókor, mjd reneszánsz levegőssége" lssn elenyészik, drámi világegyetem légterét nézetek töltik be, s e nézetekkel, vlmint drmturgii következményeikkel egyre több szemléleti vgy ízlésbeli vitánk. (És érthető emberi gyengeség, hogy szempontjink értékét és trtósságát minden nemzedék hjlmos túlbecsülni holott gykort évtizedekben sem mérhető gáncsok támdnk vgy löknek fél-re évszázdokbn gondolkodó" lkotásokt,) Kétségtelen z is, hogy bőkezű, levegős szövegek terébe sokkl több-féle üzenetet lehet - mindenkori - mi szándékkl belevetíteni. Ám olvsni minden jelentős művet lehet, s - mindenkori mi olvst mindegyiknek elképzelhető. Sőt, néh éppenséggel legegyszerűbb, legkézenfekvőbb olvst legigzbb és legktuálisbb, például h következetesen végiggondoljuk, hogyn viselkednek egy bizonyos szituációbn bizonyos emberek, kikben - h igzi mű-vész formált őket mgunkr ismerhetünk. Nem zért, mert kontesszek, illetve lkájok vgyunk, hnem például mert mindnyájn kerültünk már - szexuális relációbn, de kár zon kívül is - egyenlőtlen szituációkb, s z is megesett, hogy

25 szituáció egyenlőtlensége várkozás-. sl ellentétben visszájár fordult. Lényegében efféle egyszerű olvstot válsztott diplomázó rendező, Tsnádi Márton is, és józn döntés eredményeként létrehozott - nem, nem zt mondom, hogy többet nnál, de mindeneset-re bszolút kielégítőt - h nem is egy jelentékeny rendezést, de egy kitűnő elődást. Mrtin Esslin szerint Strindberg életműve»vízválsztó«hgyomány és modernség között". Bár minden munkáj közül Julie kissszony áll legközelebb tiszt trgédiához, mégsem z: hősnő erős iróniávl ábrázolt életképtelensége és gátlási ellen némi felszínes rutinnl fitogttott risztokrtikus gőgje - mely lól ztán fejlemények oly lposn kihúzzák tljt már itt is trgikomédi, sőt groteszk felé lendítik z ábrázolást; s hgyományos drmturgiáj ellenére trtlmát tekintve vérbeli prebszurd" z egész mű, mely-ben két szereplő, miközben végletekig kitárulkozik egymás előtt, ugynkkor végletekig cspj is be egymást és önmgát, és minden bizlms szó, minden intim gesztus egyre távolbb sodorj őket egymástól. A hrmdik szereplő pedig, kinek sorsát szintén lpvetően érintik történések, hiszen egy vőlegényt, egy eltervezett jövőt veszthet áltluk, megcsltás perceiben nyílt színen elbóbiskol, mjd ludni térve d szbd kezet megcslóink. A komor svédben sokkl több volt z iróni, mint komoly norvégbn, és sokt emlegetett nőgyűlöletének drmturgii lecspódás éppenséggel relizmus győzelmének minősíthető: Hláltánc Alice- éppoly kevéssé szörnyeteg, mint Julie kissszony, és éppnnyir szörnyeteg, mint férfik, kik zzá tették s kiket zzá tett. Egyébként, címtől, no meg Strindberg szlogenné kopott nőgyűlöletétől megtévesztve, mű mindenkori elemzői sokkl többet fogllkoztk címszereplővel, mint Jennl, z ntgonistávl, és hősnőt tekintették sokkl komplexebb lknk. Holott Julie kissszony elég világos képlet, legföljebb igen tudtosn, de némiképp fölöslegesen, túlmotivált; hlmozottn hátrányos helyzet" vlmelyest szegényít szituációbn kibomló jellembeli rekciók motiváltságánk mélységén. A kor ízlésének megfelelően z öröklődés ugynúgy túl hngsúlyos szerephez jut, mint szimbólumok ( kissszony mdrától gróf csizmájáig); e motívumok állják útját kellő leve gősségnek:, s kétségtelen: középszerű vgy gyenge írók, z irány- és tézisdrámák soroztgyártóink és epigonjiknk műveit lighnem végképp le is jártják. De Tolsztojt még soh nem kompromittált z tolsztojnizmus, mely egy Tolsztoj-epigont élvezhetetlenné tesz. Vissztérve Julie kissszonyhoz: egy nő. Szép, fitl, kiváltságos társdlmi helyzetben; fölényérzet és gátlások állndó konfliktusánk prédáj. Egzltált, kíváncsi, vkmerő és gyáv. Sjátos vonás, hogy érzékeit gyábn és lelkében" trtogtj, vlószínűleg frigid, de ettől csk elkeseredettebben hjszolj z érzéki élményt, s törvényszerű kudrcokr gyávl-idegeivel regál; kielégülés elmrdását sját csökkentértékűségének tudj be. És mindenekelőtt: nem ismeri önmgát. Foglm sincs, mit kr és hogy mit krni vél, zt vlóbn kr-j-e. Most női szituációbn vn, de múgy könnyű prédáj mindennemű mnipulációnk. Gyenge ember, és mint nő kétszeresen kiszolgálttott; s háromszorosn, mert zzl ámítj mgát, hogy ütőkártyák vnnk kezében. H lehántjuk strindbergi esetlegességeket, konkrét társdlmi feltételeket, mmát, ppát, stiglicet: ennyi Julie kissszony. Tökéletes típus, ismerős típus. Orvosi rovtok, szociológii elemzések, környezetünk, sőt netán önmgunk kritikus vizsgált muttják fel mi utódit. Bonyolultbb viszont Jen lkj, kit már idézett kritikus egyszerűen sátáni lélekpecérnek", lil. Richárdot messze lepipáló emberfölötti szörnyetegnek látott. No de ez Jen, ez sátánin tudtos szörnyeteg, cselekmény folymán leglább négyfélét kr: először csk elcsábítni grófkissszonyt, után elszökni vele, és Svájcbn hotelt nyitni, ztán eltávolítni háztól, és végül hlálb kergetni, vgyis rövid drb közepe táján lemond vártln bódítás minden várhtó előnyéről, beismeri, hogy úgyszólván elpocsékolt férfiúi erejét, és kiköt Kristin, szkácsnő mellett, kihez ugynkkor vlmi homályos lojlitást mindvégig megőrzött. Julie kissszony útj már-már egyenes vonlúnk tekinthető Jen cikckkjihoz képest, sőt, zt mondhtjuk, Jen csk regál kissszony számár kiszámíthttln viselkedésére. Julie hlál nem kezdettől kitűzött kívántos cél lkáj s z á m á r ; ő sokkl inkább megtlált voln számítását, h nem kényszerül emberfölötti y " szörn eteggé válni, s hölgy, ellopv pj pénzét, megszökik vele s úrrá teszi őt. A drbbn tehát Jen is kudrcot vll, bár szívós természetével ezen hmr túlteszi mgát; másfelől viszont meglázott lánnyl szembeni durv és gúnyos viselkedése jelzi, hogy tisztábn vn e kudrccl, és m g módján áll bosszút érte. Jellemének g y o r s és kpkodó, mert csk Julie mgtrtás mögött loholó döntéseken túl épp ez dj egységét: egykettőre cslhttlnul fel tudj ismerni, hogy változó helyzetekben mi szolgálj legjobbn sját érdekét, sőt, képes személyes indultit is tktikává szublimálni. Ez Jen démoniság, nem pedig kissszonnyl szembeni kegyetlenség ez totális és minden empátiár képtelen önzés, mely egy hsonlón totális egocentrizmussl csp össze - győzelem zé, ki gykorltisbb. Jen mgtrtását persze motiválj társdlmi helyzete és jó néhány jellegzetes férfillűr is, de vlljuk be: ezzel mgtrtássl nemcsk lkájokbn és nemcsk férfikbn tlálkozunk. A drbot újbbn számos stiláris felfogásbn játszották. Riner Werner Fssbinder például expresszionist trgédiként, z ngol Steven Berkoff ekszttikus, nyíltszíni hárms párosodásig hjtott hppeningként játszott, z ugyncsk ngol Robin Philips túlrészletezett zoli nturlizmussl, Kristin főztjének szgát is éreztetve nézőtéren, sőt, olvstm olyn nglii dptációról is, mely Jenból négert, kissszonyból déli ültetvényes örökösnőt csinált, míg legújbb frnci elődások messzemenő stilizálásr törekednek. Tsnádi Márton higgdt és htározott rendezése lighnem Ingmr Bergmn prólékos lélektni relizmusához áll legközelebb, és megközelítés jogosultságát kkor is elfogdnám, h láttm voln z említett külföldi elődásokt, és egyetértettem voln zok megközelítéseivel is. A ttbányi elő-dás nem irtott ki szövegből strindbergiádákt; megőrizve reltivizált őket úgy, hogy sokkl inkább érződnek egy szuverén írói világ specifikumink, semmint zvró, megértéstől elidegenítő járulékoknk. Érezhető, hogy rendező számár, két figur ön-mgábn is igen fontos felépítésén túl, elsősorbn kettejük ütköztetése volt fontos, mert ez pont z, hol bebizonyosodht: ez konfliktus nincs z dott társdlmi konstellációhoz kötve, itt nem elsősorbn úrnő és szolgáj, hnem két világfelfogás, két értékrend ütközik, s z ellentét olyn erős, hogy z ágybn nem-

26 hogy fel nem oldhtó, de éppenséggel ott válik robbnásveszélyessé. A pálykezdő rendező biztonsággl elemzi és világítj át drám szövetét, gondosn emeli ki z elszórt és egymásnk felelgető motívumokt. Egyértelműen eldöntötte, mit trt lényegesnek, s eszerint irányított színészeit is. Ezek jeles pálykezdőerények, de persze eredményezhettek voln iskolás, szürke feldtmegoldást is. Az elődás Blky Géz játékától fénylik fel, s áltl válik mrdndó élménnyé, ezen belül Jen lkjánk egyfjt definitív megfoglmzásává. Az ember még mindig nem tud ellenállni sktulyák csábításánk; Blky külső megjelenésével, orgánumávl, belső művészi hbitusávl, eszményi hősszínész. Jó, jellemszínészt még elfogdjuk tőle no de intrikus szerepkörben? Pedig hát Jent már eljátszott z egyik legrokonszenvesebb" mgyr színész, Jordán Tmás is, és ugyncsk telibe tlált (z ő Jenj ugynkkor más volt, tépettebb lélek, s ezért gyűlölködőbb is). És hát igen, ki-derül ismét: ktegóriák megszűntek, korszerű színészet megszüntette őket; Blky Géz, komédiás, ugynzzl színészi lénnyel és kultúrávl bármivé lehet színpdon, mert ember ábrázol embert, s nem hősszínész hőst vgy intrikus színész intrikust. Blky, z eszményi Csongor, látszólg született Prmenio, ki persze éppoly hiteles Zsdov is volt, most ngyszbásún piti. S ez fogj egységbe z lkítást: legérzékibb fel-lobbnásábn is szinte látjuk gyábn fogskerekek kicsit izzdságos, de precíz kttogását, mint összed, oszt, szoroz: mi jöhet ki ebből számár, s vég-eredmények utomtikusn tevődnek át strtégiává és tktikává. Mindegyre számít, időnként elszámítj mgát, de ztán szorglom és z éberség meghozz gyümölcsét: h más nyereséggel nem is, egy újbb sklppl, és mi fő: ép bőr-rel kerül ki számár is veszélyes műveletsorból. Az lkítás zót már gyümölcsözött z Ahogy tetszik igzán szerény Oliver-szerepében, melynek Blky profilt tudott dni; lighnem olyn művész készül benne, ki, h prtnerre tlál, fel-váltv játszhtná mjd egyik este Othellót, másikon Jágót. Tóth Évánk julie szerepében vn egy ngy duj: fensőbbséges, mégis nyugtln, vibráló szépsége - Blky-nk szereppel látszólg feleselő dottságivl ellentétben - eleve elhiteti, hogy Julie kissszonyhoz vn szeren csénk. És vn egy hátrány: ez idő szerint színpdi jelenléte nem olyátütő erejű. Ehhez képest Julie szerepét - mely, mint már szó esett ról, sokszínűsége ellenére is kevésbé bonyolult z insénál - jelesen megoldj, sőt évek ót először közelíti meg ígéretes kposvári debütálásánk színvonlát. Az elmúlt évek merevsége jelentősen oldódott, grófkissszony kálváriájánk minden stációját finomn és intelligensen vlósítj meg. Játékából hiánytlnul megismerjük hősnőt, csk épp átélni nem tudjuk; lkításánk már vnnk kontúrji, de még nincs lég-köre. Szerencse persze, hogy mindvégig pontos, figyelmes összjáték folyik, és z légkör, mit Blky izzít fel mg körül, prtnernőjét is beburkolj. A hrmdik szereplő: szkácsnőt játszó Tóth Zsók mtőr - és bszolút profi. Kristinje rendíthetetlen, megnyugttó nyuglmt árszt, mg csökött primitívségében is bizonyos méltóságot sugárzó kiegyensúlyozottságot. Pontosn szállítj kontrsztot: zt z embert, kinek értékrendje bszolút stbil, ki nem álmodozik s nem kr többet nnál, mint mit lehetőségei megengednek. Ktlizátorszerűen, kontrszthtás révén érzékelteti, hogy hozzá képest nemcsk Julie kissszony, hnem jen is instbil, űzött, boldogtln lélek. Tóth Zsók egy pillntr sem követel mgánk szerepéhez képest ránytln figyelmet, de jelenlétének súly vn: őstípus, mely ugyncsk máig hosszbbíthtó. Nem tgdhtó, hogy Strindberg további drbji, kivált z utolsó korszk misztikus ciklus, J ulie kissszonynál súlyosbb problémák elé állítnák színrevivőket. De hát odáig még vn néhány állomás: kori nturlist" egyfelvonásosoktól rendkívül izglms történelmi drámákig. Nem szólv klsszikus örökség más, szűz területeiről, melyeknek meghódításár ugyncsk példát s kedvet dhtn ez szerény, de szenvedélyes válllkozás. MÉSZÁROS TAMÁS Minden egyre jobb lesz A Ksimir és Kroline Kposváron Beesteledett, vége z októberi multságnk, z elsősegélyállomás kibocsátj ngy np gipszelt-kötözött hőseit, és szerencsepróbáló viszontgsági után Kroline visszódlog Ksimirhez. Én tuljdonképpen csk fgylltozni krtm - de ztán rr repült Zeppelin, én meg felszálltm hullámvsútr" - mondj lány, mintegy összefogllv, mgyrázv z eseményeket. És tuljdonképpen pontosn ez történt. H Kroline nem kr fgylltozni, nem ismerkedik meg Schürzingerrel, derék szbásszl, h nem bámulj együtt többiekkel Zeppelin didlms útját, tlán nem botlik bele Ruch tnácsosb, és így tovább. Mert minden egyéb menet közben lkult z Oktoberfest zsibongásábn. Egy mesterséges, mindenki áltl elszántn élvezni krt hngultbn, melyben mindenkit megkísértett kivételes np" tudt, vlmi olysféle érzés, hogy most megeshet, mi máskor nem". Itt z emberek feszülten igyekeznek felszbdultn viselkedni, itt vlmennyien demokrták, itt kötelező jókedv, z ivászt és klnd. Ilyenkor z emberek ki krnk lépni megszokottból, mindennpiból - végtére z ünnepnek ebben rejlik z értelme. Persze, kinél-kinél másképp működik ez kísértés. Attól függően, hogy egyáltlán ki miből léphet ki. Ruch tnácsos például, és brátj, Speer, vgyon és htlom letéteményesei, egynpos ki-ruccnásr vnnk beállítv: kedélyes sörözgetés után éjszkáb nyúló hncúrozás. Schürzinger ennél némileg trtósbb ismeretségre vdászik, Elli és Mri zt keresi, ki fizeti z itlt, és tlán még vlmit. Ezek voltképp körülhtárolt, előre megfontolt szándékok. Vártln dolgok Ksimirrel és Krolinévl esnek. Ők nem számítnk fejleményekre, bár zok tuljdonképp törvényszerűen következnek kettőjük konfliktusából. Ksimir ugynis rosszkedvű elbocsátották z állásából -, semmihez nincs kedve, még büszke Zeppelint is leszólj, és mrdék própénzét számolgtj. Csk Kroline kedvéért jött el

27 multságb, ki élvezni óhjtj z életet. És hát momentán " ez z Élet. Így ztán jön fgyllt és csábító " Schürzinger. Mjd z egész bnális klmjk Ruch hl, Speerrel, Szemes Frnzcl és z ő Ernájávl; kései visszkéredzkedés Ksimirhez, és megdó megoldás ismét Schürzinger jegyében. Egy lib illúziói és kijóznodás mond-htnánk, h ngyon kívülről néznénk. Mi tgdás: Ödön von Horváth igencsk kívülről nézi. És mégis, Kroline és Ksimir butságát esendőnek látj. Persze, elsőbben is látlelet drb, nem részvétnyilvánítás, de két címszereplő közös dilógusibn éppen z nyelvi brvúr, hogy miközben szöveg megmuttj tudt sekélyességét, egyszersmind kifejezi kétségbeesett érzelmi kpszkodás drámáját. Ödön von Horváth egy pillntr sem szentimentális, ám nem tgdj meg lkjitól, világuk becspottjitól megértést. Ez megállpítás természetesen önkényes. Vgyis ligh bizonyíthtó. Lehetőségként rejlik csupán szövegben mgm nézete szerint. Másvlki nyugodtn állíthtj, hogy z ő számár Ödön von Horváth tökéletesen szenvteienül, sőt: elítélően ábrázolj figuráit. A kérdést - miként nnyi más szerző és mű esetében - csk színpdon dönthetjük el. Mármint z dott elődásr szóló érvénnyel. Ascher Tmás néhány évvel ezelőtt például másként látt Mesél bécsi erdőt. Szándék szerint senkinek sem kegyelmezett ". Senkit nem ismert el áldozt-ként. Legkevésbé z Oszkárrl meglkuvó Mrinne-t. Olyn báránynk tekintette, ki éppen méltó hentesére tlált. Most - és ugyncsk Kposváron rendező engedékenyebb. Nem hiszem, hogy ez egyszerűen Mesél bécsi erdő meg Ksimir és Kroline különbözőségével mgyrázhtó. Az utóbbi drbot bízvást elő lehetne dni fféle érzéketlen" stílusbn, vgy kár gyonironizálv. Tehát kegyetlenül, minden irglom nélkül. Nohát, elndlodás ezúttl sincs, de Ascher érzékelhetően törekszik rr, hogy főszereplők színészi szféráját bizonyos értelemben mintegy kiemelje z őket körülvevő közegből, pontosbbn: hogy ne moss bele őket z októberünnep kvrgásáb. Külön fogllkozik" velük, és multságot voltképpen hát-térbe szorítj. S p i n d l e r B é l ( S c h ü r z i n g e r ) é s C s á k á n y i E s z t e r ( K r o l i n e ) Ö d ö n v o n H o r v á t h : K s i mi r é s K r o l i n e című dr ámájánk kposvári elődásán Ez megoldás egyfjt válsz drb formi kihívásár. Jól tudjuk, hogy vnnk drámák, melyek rendezésekor mindenekelőtt mű lpvető formproblémájávl kell szembenézni. (Es ez nem keverendő össze stíluskérdésekkel!) A Ksimir és Kroline mjd ' végig vurstli környezetben játszódik, melynek számos konkrét eleme-kelléke fellép színen, szerzői utsítások minduntln hngsúlyozzák tömeg jelenlétét. Nem véletlenül. Ebben drámábn z ábrázolt világ totlitás" mg müncheni népünnepély. Állndó kvrgásából válnk ki újr meg újr középponti figurák, hogy ztán eltűnjenek forgtgbn. Amire itt szükség vn, z nem egyszerűen egy imitált háttérmozgás rutinsttisztériávl; Ksimir és Kroline lényegéhez trtozik környezet, helyszín eleven jelenléte. Cskhogy drámánk ez jogos igénye két szempontból is vizsgálndó gykorlti munkábn. Az egyik tisztán trtlmi, másik természetesen trtlmi vonztú techniki megfontolás. Tehát előszúr: egy színes vásári ábrázolt, mg multozóivl, egyféle hrsány hngvételt s cskugyn színes körképet hoz színre, mi Ödön von Horváth volksstückjét könnyen mi népszínművi, netán Liliomos" hgyományinkhoz közelíti. Másodszor: egy ilyen szüntelenül működő, részleteivel óhttlnul előtérbe tolkodó tömegkörítés lehetetlenné teszi párbeszédek intimitását, és minduntln elvonj néző figyelmét főszereplőkről. Nem beszélve rról, hogy ezt zjló vlódiságot " csk oddó, jelentékenyen jelentéktelen szereplőkkel lehet előállítni. A jelentékeny jelentéktelenség egyébként is kulcsproblémáj drbnk és Ascher rendezésének. Mi több: kposvári színháznk is. Olyn igény ez, melyben szerző, rendező és színház tlálkozik. És legnehezebb feldtot színészekre rój. De erről mjd később. Ascher nyilvánvlón nem látni, h-nem látttni krt bjor ünnepet, sőt természetszerű, hogy még csk nem is zt. Ez konkrét rendezvény " vlójábn már Ödön von Horváthnál is világsűrítmény, vgyis áltlános érvényű életközeg. A rendező rdikálisn leszűkíti z ismerten mély kposvári színpdot; rendelkezésre álló területből csk egy viszonylg keskeny szeletet hsznál fel, s zt is htározottn elszürkíti. Ezek bódék koszosk, nem színesek. És z egész tér inkább fféle lezárt, bekerített grund, mintsem levegős szbdtér benyomását kelti. Puer Gyul díszletéhez pedig Szkács Györgyi ugyncsk fkó árnyltokbn trtott ruhái társulnk - ez mozi " fekete-fehérben készült. Az emberek többnyire csődületet lkotnk; ide-od rohngálnk bódék között, de csoportbn, nem spontán eloszlás " szerint. S mi döntő: tömeg háttérinformáció " mrd. Nem önti el főfigurák színpdsávját, legfeljebb csk olynkor, pillntokr, mikor néven nevezett szereplők jeleneteit átköti. Ascher ezt sttisztériát nem engedi elburjánzni, rádásul pedig szereplők dilógusi ltt még háttérben sem tűr mozgást, rendre kimerevíti tömegképet. Ezzel jelzi csupán - múgy stilizálj - z októberünnep közegét. Kívülről nem dönthető el, hogy ez rendezői válsztás eredetileg is koncepció volt, vgy csk próbák során, munkábn válllt techniki kompromisszum. De nem is ez fontos. Mert Ascher formérzéke végül is összhngb hozz pnoptikumszerű képi háttérillusztrációt színpdkép sivár, brechtiesen megmuttó jellegével. És ennek látványkompozíciónk egészében megvn mg jelentése; mégpedig nem spekultív, h-nem érzéki. htássl. Minth vlmi le-robbnt bábszínházt néznénk. A kisszerűség érzete z, mit ez színi világ megidéz. Megfelelőjeként Ksimir és Krolin történetének. A kisemberek

28 en szervezett tömegmozgtás dná z elődás elsődleges élményét, tehát z úgynevezett kollektív játék révén, népünnepély érzékletes közegében foglmzódnánk meg z elődás jelentéstrtlmi, kkor igen vlószínű, hogy htás egysíkúbb és differenciáltlnbb lenne. Ugynkkor kétségkívül nyersebb és átütőbb is. De ligh voln benne igzán kifejezhető hiány. Legfeljebb vulgáris értelemben, záltl, hogy multság sodrábn, stílusánk közönségességében nézőnek mindjobbn hiányozn színészi személyesség. Azzl, hogy népünnepély előterében Ascher vlójábn egy kmrjátékot rendez, megdj lehetőséget színészi érzékenység érvényesülésének. És meg is kell dni, mert szereplői másként nem felelhetnek meg jellegzetesen Ödön von Horváth-i - és egyben kposvári feldtnk, hogy színpdi jelentőséggel ruházzák fel jelentéktelenséget. Mert szürke díszletekben, szürke ruhákbn szürke színészeket nem lehet felléptetni. Kposváron erre képtelenségre mindig színészi munk minőségét - kidolgozottságát és ptentektől trtózkodó igzságát hsználják receptként. Attrktivitás helyett pontosságot, modorosság helyett őszinteséget. Ascher ezt vonlt" szereposztássl még külön is felerősítette, mikor címszerepeket Csákányi Eszterre és Kolti Róbertre bízt. Nemcsk zért, mert kettejüknek erőssége z úgynevezett hétköznpi színpdi létezés; lp-vetőbb, hogy ntur" lkti sjátosságuk egyfjt mondhtni nimolist Ezért helyeselhető, hogy Ascher nem bizonytln, engedte z egyéni színészi teljesítmények esettség, htároztln gyámoltlnság, bensőségességének rovásár elurlkodni mely olykor cskzértis nyksságb, dcos, kompenzáló indultokb vált. csoportjátékot. H egy mégoly lenyűgözőtermészetesen Csákányi is, Kolti is kitűnő mesteremberek, és mást is el Jelenet Ödön von Horváth drbjánk kposvári elődásából tudnk játszni, de mikor nem élvezetes lkítóképességükre, hnem civil" hitelességükre vn szükség, kkor csk mgától értetődő színpdi személyiségükre számíthtnk. Ezt Ascher ngyon pontosn mérte fel. Szerepelt klkulációjábn" bizonyár z megfontolás is, hogy h Krolinét Csákányi játssz - ki éppoly elszántn képes ázott verébre, pillntásr sem érdemes ntinőre venni" figuráját, mint milyen elementáris energiávl tölti fel z ide nekem z oroszlánt is"-vmpokt -, kkor ez Kroline nem lesz igzi, vgyis objektív tét, nem zért keveredik Ksimir-Schürzinger-Ruch viszonyltb, mert mindnnyin meglátják benne vonzó történetének, kikkel tuljdonképpen semmi sem történik, de mi mégis, egyzon délután és este el is rendeződik. Gondoljuk meg: ebben drbbn nincs gyermekáldozt, mint Mesél bécsi erdőben. Nem pusztul el senki, de fcto még csk nem is prostituálódik, szenvedély-ről sem lehet beszélni. Ezért nehezebb ez drb, mint Mesél bécsi erdő. Minden kisszerűbb benne, és mégis drám. Anélkül, hogy egyértelműen átcsúszn komédi, z bszurd, groteszk keretei közé, nélkül, hogy felhsználná eszközeik, hngvételük különösségét. A Ksimir és Kroline ábrázolásmódj relist, s még z expresszívnek nevezhető részleteiben is, mint torzszülöttek mnézs, voltképp életes". Ödön von Horváth titk - mivel megőrizve megszünteti kisszerűséget z, hogy intenzíven képes - nem megfoglmzni! - szuggerálni vlmi-nek hiányát. Mnpság, mikor oly sokt írunk-beszélünk hiánydrmturgiáról fitl mgyr drám kpcsán, tlán nem érdektelen meggondolni, hogy ez drmturgi" milyen ngy múltr tekinthet vissz. Alighnem z z igzság, hogy z igzán ngy drámi művek voltképp mindig vlmely emberi érték trgikus nemlétéből, egy erkölcsi-ideológii vákuumból tételezték konfliktust. De hol z lkok és tettek mértéke, jelentősége önmgábn elég ngy, ott prdox módon - hiány nem nnyir hiánynk, mint negtív dottságnk tűnt. Világosbbn: III. Richárdbn - és egész világábn - nem első-sorbn morál hiányát, hnem gátlástlnság meglétét tekintettük cselekményszervező erőnek. A színpdról - és világról - lko- tott felfogásunknk kellett változni hhoz, hogy ne csupán figurákbn, h-nem egyre inkább z őket körülvevőmeghtározó világ képében gondolkodjunk. M már Shkespere-nél sem érjük be z egyes szerepek értelmezésével - kuttjuk, hogy milyen totlitás rjzolódik ki kpcsoltrendszerükből. Vgy éppenséggel kpcsolttlnságukból. Ami már önmgábn véve is egyfjt hiány. Jószerivel minden jelentős, krkteres drmturgiáról, drámíróról kimutthtó, hogy miféle hiánnyl dolgozik". Még jellegzetes filmlkotókr is kiterjeszthető ez vizsgált, Antonionitól Bergmnig. Egyáltlán : gyníthtó, hogy leglábbis drmtikus műformák történeti és esztétiki megközelítésében, igen hsználhtó elméleti szempont voln z úgynevezett hiányábrázolás. Mindenesetre Ödön von Horváth legngyobb hiányábrázolók közül vló. S feltétlenül úttörő, leglább bbn z értelemben, hogy modernizált", zz szó szoros értelmében korszerűsítette ezt régi metódust. Mellékszereplőkből csinált főszereplőket, lpos kispolgárokból drámi hősöket - csup olyn szerepet írt tehát, kiknek korábbn nem lehettek érdekesek hiányik sem. Kit érdekelt, hogy egy Ksimir nevű állástln sofőrből és -nek mi hiányzik? A Ksimir és Kroline zonbn elhiteti nézőjével, hogy tlán épp ttól jelentéktelen ő is, mi drb jelentéktelen szereplőinek életéből hiányzik. *

29 nőt. Nem. Csákányi éppenséggel lomposn, infntilis rfinériávl kcérkodik, és semmi esélye sem voln, még z átmeneti lovgváltásokr sem, h nem éppen népünnepélyen küzdené le kispolgári gátlásit. Ez Kroline-értelmezés döntő z elődásbn. Krolinévl férfik csk beérik, és Kroline úgyszintén velük. Ksimir életében ő már eleve egy tudtos kompromisszum ez z ember mgához illó, megbízhtó, nem elirigyelt párját keresi benne, szolid boldogság" jeligére. Spindler Bél jóvágású", puh gerincű Schürzingere belebotlik, ztán felhsználj, mint cserelpot munkhelyi előléptetéshez, végül pedig mgávl viszi sors lklmi rendeléseként. Ruch viszont - Jordán Tmás szikár, gyomor- és szívgyenge kéjence" lig tksálj többre egy prostituáltnál. Tehát Kroline árfolym Ksimirnál legmgsbb -- h ezt tudná is, nem engedne z ünnep suglltánk, hogy szerencsét próbáljon z édes életben". Amit ő Ksimir iránt érez, z kispolgári józnságr épült becsület - H férfink rosszul megy, egy vlmirevló sszony még inkább rgszkodik hozzá" de ez érzésnek mégiscsk elégtelen s főként bizonytln. Ebből Kroline átbillenthető vonzóbb-léhább ngyvilágiságb ", hogy ztán ebből jvk újrelosztásánál, immár ismét józnul, Schürzingerhez cspódjon. Kroline behelyettesíthető - Ksimirnek megfelel Szemes Frnz Ernáj is, ki meg minél gyorsbbn lecsp Ksimirre -, és Krolinénál is elfogllhtj Ksimir helyét Schürzinger. Ez kör-forgás zért ilyen jól oljozott, mert személyek egymáshoz fűződő kpcsolti esetlegesek, személyes érzelmek bizonytlnok. Ksimir és Kroline mindenáron trtozni krnk vlkihez, mint Ern is, Schürzinger is; keresnek vl-kit z egyedüllét bizonyosság ellen - és kikötnek bizonytln, személytelen érzéspótléknál. Ebben z összefüggésben lesz felettébb hngsúlyos Ascher színpdán Szemes F r nz. Lukáts Andor figuráj sokkl erőteljesebb, mondhtni dibolikusbb, mint hogy puszt szöveg dj. El-szánt, kegyetlen érzelemellenesség árd belőle, szándékosn kifejlesztett cinizmus, gorombság, nrchikus indult. Szemes Frnz mg módján lázdó, ki felismerte, hogy z érzelembörzén mindenki kiszolgálttott, míg bizonytln világ elől egy másik ember bizo- Po g á ny J ud i t ( Ern ) é s Ko l t i Ró b ert ( K s i mi r) k po s vá ri Cs i k y G er ge l y Sz í n h á z el ő d á sá b n (Fábi án József fel vé tel ei ) nyosságábn keres menedéket. Frnz romntikus szegénylegényt lkít, önmg támszát, és brutlitás kultuszábn tlál válszt kisemberi kiszolgálttottság-r. Es lighogy elviszik rendőrök, Ern, z ő terrorizált Ernáj, nyombn Ksimirbe kpszkodik. Mert felszbdult vegyértékek " zonnl újrkötődnek. Pánikbn, hogy lemrdnk vlmiről. Pogány Judit Ernáj kiszolgálttottságból előbb Szemes Frnzhoz, megfélemlítettségbe és meglázottságb menekül, zután munknélküli Ksimir puhám butságáb. Ern nem pénzre utzik. Mindegy, hogy ennek Ksimirnek nincs semmije. Mindenkivel jobb, mint egyedül. A görcsös egymásb kpszkodás koreográfiáját járják Ksimir és Kroline szereplői. Rémülten, elbizonytlnodv próbálják áthidlni megélt érzelmek, trtlmi kötődések hiányát egy elbizonytlnodását Zeppelin-eregetéssel és népünnepélyekkel plástolgtó társdlombn. Ezt z érzelmi identitását vesztett, kpkodv, hebehurgyán, egymást szánlms számítássl váltogtó, eláruló és kisemmiző embert preprálj ki kposvári elődás. Ezért nem hiányolom z októberünnep nonstop-csinndrttáját, ezért nézem el, hogy például torzszülöttek kivitelezése " enyhén szólv sikerületlen, ezért nem bánom z egyébként jó és jól megoldott, erre z lklomr beleírt betétdlok múgy fölösleges effektusát. Mert mi legfontosbb: ez z elő-dás megosztj nézőjével félelmet. A félelmet ttól, hogy z ember, miközben bmbán elüldögél mint Ksimir pdon Ernávl, és utomtikusn hjtogtj, hogy minden egyre jobb lesz, egyre j o b b l e s z ", észre sem veszi, mikor végleg ellttj mgábn z önkontrollt. Ödön von Horváth: Ksimir és Kroline (kposvári Csiky G e r g ely Színház) Fordított: Gáli József. Díszle t : Puer Gyul m.v. Jelmez: Szkács Györgyi m.v. Zene: Selmeczi György. Rendező: Ascher Tmás. Kolti Róbert, Csákányi Eszter, Jordán Tmás, Dárffy Sándor, Spindler Bél, Lukáts Andor, Pogány Judit, Kristóf Kti, Vércse Bori, Gőz István, Komáromi István m.v., Kri Györgyi, Kisvárdy Gyul, Vincze Józsefné, Duni Károly, "Tóth Bél, Tóth Eleonór, Simány Andre, Cselényi Nór.

30 hngvételű, érzelmes drboknk soráb illeszkedik, melyek évekre vissz-nyúló vonultát egyfelől jövőre, veled, ugynitt, Alcsony-, közép-és másfelől Kései tlálkozás jelzi. Említsük meg rögtön, hogy Vologyin színműve, h mgsfeszültség megmrd is kommersz trtományábn, Szovjet drámák bemuttói nem követ el htársértést giccs felé. Az pedig különösen drbválsztás jvár könyvelhető el, hogy prádés főszerep Öt este kínálkozik benne régót nem A közönségnek mindenkor elvitthttln fogllkozttott Ngy Annánk. jog, hogy sját problémáit is lát-hss Az ilyen jellegű drbok sblonj többészínházbn. H legújbb honi kevésbé pontosn felvázolhtó, h ledrámtermés - bővebb kifejtést igénylő számítjuk z egyedi esetek konkrét vriokok folytán - kerüli jelen témáit, ánsit. Szerelmes férfi és szerelmes nő mgától értetődő gesztusnk tűnik, hogy vlmely elháríthttln, végzetes okból színházink közül egyszerre három is mi elszkdt egymástól. Sok-sok év után újszovjet drámát tűzzön műsorár. ból tlálkoznk, érzelmeik fellángolnk, Alekszndr Vologyin öt estéje Mdách ennek folyományként együtt mrd-nk, Kmrábn csk periférikusn (de vgy mégsem mrdnk együtt, beérik leglább így és nem is színvonltlnul), szép emlékeikkel. Ez sblon mindig Viktor Szlvkin Egy fitlember felnőtt lány oszttln sikert rt, z elődás hosszú című színműve Várszínházbn, illetve szériábn játszhtó, közönség Gelmn Mgsfeszültsége Reflektor meghtódik és sját emlékeibe réved. Színpdon mi negyvenes értelmiség Vologyinnál háború z, mi szerelmes közéleti és mgánéleti önmegvlósításávl fitlokt - Iljint (Gáti Oszkár) és Tmrát vgy nnk kudrcávl fogllkozik, vgyis (Ngy Ann) - elválsztott egy-mástól. olyn problemtikávl, mely Tizennyolc év telik el. Iljin újr megkeresi változttndók megváltozttás mellett Tmrát, és öt estén keresztül igyekszik nálunk is jócskán ismerős és ktuális. visszszelídíteni mgához. Köz-ben Mindhárom drb úgynevezett kisrelist számos bonyodlom látszik meghiúsítni stílusbn foglmzódott, és áthllások, ezt, de végül örökre együtt mrdnk. történelmi nlógiák, rejtett utlások Vologyin nem túlzottn egyéni válnélkül fogllkozik felvetett társdlmi toztát írt meg számtln más műből kérdésekkel, nézőben szerzők és visszcsengő történetnek - de hálás szín-házi produkciók eltérő teljesítménye szerepeket tlált ki. Ngy Ann lkítás szerint lcsony-, közép-, illetve mgsfevisszigzolj színház gesztusát. Szug szültséget indukálv. Az Öt este Mdách színházi hgyományt folytt: zoknk z erősen líri NÁDRA VALÉRIA Gáti Oszkár és Ngy Ann Vologyin: Öt este című drbjábn (Mdách Kmrszínház) (Iklády László felv.) gesztíven, z pró gesztusok, prányi részletek, tláló megfigyelések sokságávl hitelesíti ezt negyven év körüli, befelé forduló, szinte már besvnyodott nőt, ki - hogy élni tudjon - önmgánk is zt hzudj: teljes életet él. Holott munkájáb vló belefeledkezés sok minden más pótlék is, árván mrdt unoköccsének, Szlávánk (Szerednyey Bél) nevelését pedig minth túlzásb vinné. Ez Tmr egyre kevésbé fontos és érdekes bárkinek. Ngy Ann legelső színpdi pillnt már tökéletes lát-lelet erről z állpotról: trtás, hogy kopotts szobájábn, fején hjcsvrókkl, lábán meleg mmusszl üldögél, s unlmábn lmát rágcsál, máris jellem-rjz. Még inkább zzá teszi váltás: mint tudj, hogy látják, ernyedt egy-kedvűségét sértődött, fensőbbséges, elutsító modor leplezi. Épp ilyen érzékletesen jelzi drb végén mgár erőltetett álrc elvetését. Utánozhttln mozdulttl szorongt egy but kis re-tikült, mikor sál nélkül, nyitott kbátbn rohn el lljint megkeresni - vlósággl belekpszkodik táskájáb, mint-h z élete függene tőle. Ahol zonbn Vologyin drbj kivédhetetlenül átvált melodrámáb, például nnk elmondás közben, hogyn látt Tmr utoljár Iljint, mielőtt elvitték háborúb, színésznő megdj mgát túlzott érzelmesség csábításánk. Iljin könnyebben megoldhtó szerepét Gáti Oszkár stíluszökkenők nélkül, éretten és érdekesen oldj meg. Fér-fis lkt, környezetéhez képest kissé ngyvilágis" megjelenése olyn embert formáz, kin már külsőleg is lát-szik, hogy sem háború, sem z egyetemről vló kidobtás nem tudt meg-törni. Iljin múltjánk titk": egyik professzoránk vizsg közben keményen megmondt véleményét, s ezért felfüggesztették tnulmányit. A folyttás már meglepőbb : nem állt be sját sikertelenségükön merengő, elfuserált lelkű, önmgukt sjnáló értelmiségiek soráb, hnem elment sofőrnek tjgáb, s ezen zord éghjltú vidéken megbecsült és kiegyensúlyozott munkás lett. Mindenesetre nyugodtbb és szbdbb életet él, mint volt évfolymtárs, egy ngy létesítmény megkínzott lelkű főmérnöke (Kolti János lkítj meggyőzően, két kis jelenetével is hitelesítve egy egész életérzést), ki - mint bevllj drb végén - irigy Iljinre, holott lljin z, ki Tmrávl vló újbóli tlálkozáskor főmérnöknek hzudj mgát. Erre hzug-

31 ságr Iljint korántsem helyzetével vló tényleges elégedetlenség készteti. Annk vn tudtábn, hogy külvilág, szűkebb és tágbb környezet megítélése szerint számít kudrcnk, hogy csk z lett, mi lett, ő pedig nem kr egykori szerelme előtt kudrcot vllott emberként jelentkezni. Tudj, hogy nem hinnék el, hiáb bizonygtná: ngyobb gyönyörűség számár sofőrnek lenni észkon, mint fontos beosztású műszki vezető-nek egy ngy válllt felelősségteljes posztján. A társdlmi sznobéri bírált, különösen, h hngsúlyosbb voln drbbn, még időszerűbbé és fontosbbá tehette voln z Ot estét hzi közönség számár. Sjátos félreértések mozgtójává lesz drbbn, hogy lljin, noh tizennyolc év sem hlványított el benne Tmr emlékét, bbn mégsem bízik, hogy ez nő nem ítélné el, h megmondná z igzt. Gáti Oszkár él is ezzel z ellentmondássl; mindig erős és kemény lljin jellemének itt gyöngéje, s jó, hogy vn ilyen vonás is, ez menti meg túlzott idelizálástól. Gátink nincs egy fölösleges gesztus, od nem illő mozdult. Nem csinál hőst " figurából, s hol drb már-már ezt erőltetné, ellenpontozó játékávl visszvesz egy keveset pátoszból, z érzelmességből. E két utóbb említett jellegzetességet külön szereplők hivtottk z elviselhetőség htáráig csökkenteni. A fitlok s döntően Szlávát lkító Szerednyey Bél új színt: humor színét csempészik z elődásb. A folymtos meghtottság másképp kibírhttln voln, líri pillntok elnyújtottság után üdítő e fitl színész természetessége, elevensége, rájátszás nélküli vidámság, ironikus lkt. Vologyin drbj, noh még felbukkn benne néhány mellékszereplő, vlójábn kétszemélyes színmű, modern környezetbe ágyzott mese, melyben líri egymásr tlálás fontos, minden más egyéb háttérben mrd, további motívumok éppen csk felskiccelődnek, de felületesek és vázltosk mrdnk. Sjnáltos, hogy olykor szerelmi történet lélektni hitelessége is csupán színészi játék természetességének köszönhető - íróilg meglehetősen lbilis. Amí végképp bántó, olynnyir, hogy erőteljes drmturgi vgy rendezői bevtkozást (például húzást, idézőjelbe tételt stb.) követelt voln, z színmű végén vörös frokként" fityegő befejezés. A drb ugynis már hosszú percekkel v- J e l e n e t S zl v k i n : E g y f i t l e mb e r f e l n ő t t l á n y c í mű d r b já b ó l : J o b b G b i, F ü l ö p Z s i g mo n d, Ferenczy Csongor, Fonyó István (Várszínház) (Iklády Lászl ó fel v.), lósgos lezárás előtt véget ér. Tmr és lljin egymás krjábn, főhősnő sírását nézőtér diszkrét szipogás kíséri, mikor Tmr vártln politiki szónokltr rgdttj mgát. Minden jól vn, csk háború ne legyen! Ezt ztán többször is megismétli, noh kijelentése trtlmávl már mindjárt előszörre egyet-értünk, éppen csk nem értjük, hogy kerül ez felhívás ide. Funkciótln drmturgiilg, nem következik szituációból, színészileg pedig jóformán megoldhttln. A fitl Korcsmáros György rendezése, sjnáltos módon, drb líri egyhngúságát erősítette fel. Vologyin művében mindenki csk z érzelmeiben létezik, s különböző érzelmek széttördelik z egészet- ez zonbn z elődásbn is változtlnul mrdt. Mindenkit egyformán zonos mértékben megértéssel szemlél z elődás: sikeres, de rezignált főmérnököt, szeretetre vágyó, mgányos bolti eldónőt, fitlokt, tüskés modorú Tmrát és kemény, de ellágyulásr is képes Iljint. Tlálónk és ötletesnek éreztem viszont minduntln felbukknó, mindenhová betolkodó szomszédok epizódjink beállítását. Az enyhén nturlist stílusú díszletek jól érzékeltetik zsúfolt lkások szűkösségét, forgószínpd gykori forgás zonbn egy új techniki lehetőség túlzott kihsználásánk tűnik, hiszen még inkább széttördeli z elődást. A minden bizonnyl poétikusnk szánt vetített képek pedig z érzelmességben múgy sem szűkölködő produkció líri voltát erősítik - de vjon feltétlenül szükséges e '? Egy fitlember felnőtt lány Ami z Öt estében jelen - z ötvenes évek vége -, z kor képezi Szlvkin Egy fitlember felnőtt lány című drbjábn negyvenévesek nosztlgiájánk tárgyát. Vologyin drbjánk Szláváj is kkortájt lehet negyvenéves, mikor Szlvkin színművében z egykori főiskolások, sűrűn idézgetve múltjukt, tlálkozór készülnek. Érdekes elidőznünk egy percre nnál motívumnál, hogy z egyetemi és főiskoli konfliktusokt mennyire meghtározónk, egész életre szólónk érzik e drámák szerzői. Nyilván véletlen műve, de egy mozznt kísérteties egybeesést mutt: z Ot ette szereplői közül lljin és Tmr unoköccse döbbenten fedezik fel, hogy z professzor, kinek lljin beolvsott, s ki ezért kirúgtt őt, változtlnul tnít z egyetemen, s éppen úgy közutált tárgy, mint két évtizeddel korábbn. Szlvkinnál ez mozznt már cselekmény egyik legfőbb elemeként tér vissz: z professzor, kivel Bemsznek és társink konfliktus volt z ötvenes években, most Bemsz főiskolás lányávl kerül összetűzésbe, mert még mindig ugynbbn pozícióbn vn, és htlmábn áll bosszút állni renitens diákokon. Úgy tűnik e drámák láttán, minth felsőokttási intézmények konzervtivizmus bástyái volnánk. Szlvkinnk első és mindjárt ngy sikerrel bemuttott drbj volt z Egy fitlember felnőtt lány (Sztnyiszlvszkij Színház, Moszkv, ). Négy mi negyvenes, ki z ötvenes években jmpecnek " számított, tlálkozik Bemsz lkásán, de nem Bemsz krtából. Prokop, ki vidéken él, fehér sztl mellett szeretné rávenni hjdni komszomoltitkár Ivcsenkót, ki egykori főiskolájuknk m döntő szvú elöljárój, hogy felvételi vizsgán támogss mjd fiát. Létre is jön tlálkozás, de közben kiderül, hogy ki nnk idején mindük között légtehetségesebb volt, kire legngyobb jövő " várt, Bemsz, m cslódott, kiégett ember, úgynevezett százhúsz rubeles" (vgyis csk rutinszerű, lélekölő feldtokr hsznált) mérnök. Szkmi sikertelensége elviselhetetlenné teszi házsságát is, hiszen

32 jelenének tnúj, Ljusz, társ volt már dicsőségesebb múltbn is, melyre puszt létével is folyton emlékezteti. Bemsz egyetlen vigsz z tudt, hogy minden helyzetben tisztességesen viselkedett. A tőle várt krriert éppen z futott be, kit legfőbb ellenségének tud: Ivcsenko. Ő járhtt be világot, ő jutott el nyugtr, ő él zon z életszín-vonlon, melyre Bemsz áhítozott, ő tnítht főiskolán. Az együtt töltött este nosztlgiázássl indul, s mint kezd oknyomozássá válni, úgy telik meg feszültséggel, fokozv ezt egészen z első rész végéig. Bemsz és többiek felidézik vlmikori botrányt, egy tiltott" zeneszámr elődott árttln táncnk politiki üggyé történt felfújását. Bemsz egész élete kudrcáért ezt z epizódot teszi felelőssé, illetőleg z olyn embereket, mint Ivcsenko, ki lehetővé tette, elősegítette ilyen ügyek" túldimenzionálását. Ivcsenko szájáb olyn érveket tud dni Szlvkin, melyek elgondolkodttók, és nem nélkülözik z igzságot: túl egyszerű minden sikertelenséget főiskoli botrány számlájár írni. A későbbi, elmulsztott pillntokért Bemsz felelős. Erre mutt, hogy lázdás lázongássá szelídült, máig is csupán z inkriminált táncot tudj felidézni, mint olyn esetet, mikor hrcb szállt vlmiért, vlkikkel - ezen túl csk z önsjnált és z ivás jellemzi. Szlvkin zt is képes ábrázolni, hogy Bemsz terhére rótt igzságok viszont nem csökkentik Ivcsenko gyávságát és felelősségét. A felvonás végére berobbn Bemsz lány, kiről kiderül, hogy ugynzzl professzorrl sodródott konfliktusb, kit már pjánk nemzedéke is gyűlölt, s előreláthtólg ő éppúgy lulmrd eb-ben z összecspásbn, mint Bemsz. Nemcsk szituáció zonos, de szerep-osztás is: Bemsz-félék rendre veszítenek, professzor felül kerül, és végre-hjtó minden esetben: Ivcsenko. A helyzetet további bonyodlmk árnylják. Ahogy Bemsz Ivcsenkóbn sját közéleti kudrcánk megtestesülését látj, úgy döbben rá Ivcsenko sját mgánéleti sikertelenségére Ljusz lát-tán, kibe ő is szerelmes volt nnk ide-jén. Ivcsenko egyedül él, se felesége, se gyereke. Amikor Bemsz feje fölött tornyosultk veszélyek, Ljusz - tudtábn Ivcsenko érzelmeinek megtette, mivel Bemsznek segíthetett, és most, jelenben, lányánk feje fölött látv ugynzt veszélyt, ismét tudj sszonyi kötelességét. (Ez fontos motívum Gelmn drámájábn is vissztér, jelezve, hogy áltlánosbb érvényű társdlmi problémáról vn szó, nem pusztán Szlvkin konfliktusszporító hjlmáról.) Igzi drámi helyzet, kitűnő első felvonás, jól exponált konfliktusok, egyénített figurák, kikről z író sokt tud - így fest Szlvkin drbjánk első fele. Típusokt látunk, kik kció közben, mintegy elárulják" jellemük mozgtó-rugóit. Szlvkin ritk erénye, hogy morális kérdések megfoglmzáskor is reálisn tud mérlegelni, egyetlen figuráj felől sem táplál illúziókt, áldozti sem árttlnok, vétkeseit sem fosztj meg mguk igzságától. Ivcsenkót nem z teszi félelmetessé, mit múltból megtudunk ról, hnem z, hogy előttünk bizonyítj be: semmiből nem tnul semmit, tegnp Bemszet árult el, m Bemsz lányát rúgtná ki hbozás nélkül, holnp vlki mást. Krrierjének titk, hogy világtól mindig pontosn nnyivl vn lemrdv, mennyire szükséges, mindig bevárj, míg hivtlos vonl" tovább lép egyet, s kkor lépi meg mgáét ő is. Ennek feszültségekkel terhes első résznek végén Bemsz lány zt kiáltj z összes negyvenéveseknek: Gyűlöllek benneteket!" A második rész be-cspott jtó másik oldlán játszódik - Bemsz lányánk szobájábn -, és nem-csk helyszín változik ezzel, de mint-h új drb is kezdődne. Szlvkin itt z áltl megfoglmzott társdlmi problemtikát egyszerűbb nemzedéki ellen-téttel helyettesíti, melyben z egyik oldlán huszonévesek állnk, másikon z összes szülőkorbeliek, tekintet nél-kül rr, hogy közöttük milyen konfliktusok húznk válsztóvonlt. Változik drb sjnos - bbn tekintet-ben is, hogy szerző lényegében felhgy nnk generációnk z ábrázolásávl, melyet lposn ismer, és egy sjátos fordulttl áttér zok bemuttásár, kikről úgy tűnik, semmi lényegit nem tud. Az áltl megjelenített három fitl figuráj rról tnúskodik, hogy z író nem ismeri zt z ifjúságot, melynek nemzedéki konfliktusáról beszélni kr. Csk külsőségeket lát, trikófelirtokt, frizurákt, kiszólásokt és felszínes mgtrtási jegyeket. Iglódi István rendezése még fel is erősíti drbnk ezt gyengéjét. Ell (Kubik Ann) virágos hippi, Igor (Thi József) vlmi punkféleség kr lenni, vidéki bunkó"-ként emlegetett Prokop fi, Tolj pedig (Kssi Károly), jólnevelt, gyondresszírozott iskolás kriktúráj. Szlvkin kkor, mikor őket teszi meg második rész konfliktusánk hordozóivá, pontosn rról tesz tnúságot, hogy nem tudj belülről megérteni ezt generációt, de különösebb erőfeszítéseket sem tesz ebben z iránybn. Mint író, rosszul válszt, hiszen cserébe nemzedéki ellentét divtos témájáért, kiereszti drbjából z első részben felgyülemlett feszültséget. Ebből rossz válsztásból pedig elképesztően gyönge befejezés következik: külön-külön felvázolt konfliktusok megoldásként egymás keblére borítj z összes szereplőket. Mindenki megbocsát mindenkinek, mindenki elfelejt mindent, szeressük egymást, gyerekek, z élet úgyis tovszáll. (Tánc.) Eközben író (és rendező) nem veszik észre zt z lpvető ellentmondást, hogy mennyiben z első felvonás tekinthető igznk, kkor z itt látott Ivcsenkónk egyszerűen nem lehet megbocsátni, hiszen kártékonyságát drb történésének idején is újr meg újr igzolj - ez esetben befejezés hzug. De elképzelhető (elméletben), hogy befejezés z igz ebből viszont z következnék, hogy z első részt nem lehet, nem szbd komolyn venni. Vlószínű persze, hogy ezúttl következtetések levonásához szükséges művészi bátorság hiányáról vn szó. Iglódi István rendezésének meg kellett küzdenie zzl tehertétellel is, hogy Szlvkin színműve lényegét tekintve kmrdrb, Várszínház színpd zonbn nem túlzottn kedvez ilyen típusú művek elődásánk. Tere nehezen be-szűkíthető, s ezúttl is túlságosn tágs-nk érezzük cselekmény intim jellegéhez képest. Az első rész színpdi meg-oldás sokt ígérő, nnál szembeötlőbb, hogy második rész írói gyöngéit rendezés tétovság szinte kozmikus méretűre erősítette fel. A három fitl figurájánk tökéletes megoldtlnságáért, zonnl lelepleződő jelszószerűségéért Iglódit is felelősség terheli. A befejezés ki-áltó hzugságát pedig - tlán egyedül megoldást jelentő iróni helyett - flk elmozgtás, ngy kollektív tánc ki is szélesítette, áltlános érvényűvé tette. Az elődás revelációj: Fonyó István Prokopj. Érett, erőtől duzzdó, eredeti színészi munk, igzi telitlált. A vidéki bunkó", kit Fonyó megjelenít, egy-

33 szerre hordozz egy típus örök ismertetőjeleit és z dott figur egyszeri, sjátos elegyét. Ahogy Fonyó kbátját viseli, hogy ki- és begombolj, hogy fehér zoknis lábát rövid ndrágszárbn átcspj másikon, hogy megpróbál előtérbe kerülni vgy észrevétlenné válv dekkolni" társságbn, bármiről essék is szó, mindig fi felvételi vizsgájánk érdekeit szem előtt trtv - ngyszerű lkítás. Dicséri színész ízlését, hogy sosem játszik rá " sikerre. Nem teszi csk nevetségessé Prokopot, megtnít bennünket becsülni és szeretni is őt. A Bemszet játszó Fülöp Zsigmond játék is régen volt ennyire életszerű. Művészi hngváltásánk vgyunk tnúi; keserűsége z első rész szituációibn mély és átélt. Természetesen második rész írói bukfenceivel, melyek Bemsz lkját is érintik, ő sem tud megbirkózni. Ivcsenko szerepében figyelemre méltó Ferenczy Csongor mértéktrtó játék. Korábbi lkításibn tpsztlt merevsége itt z áltl megjelenített figur hitelét növeli, megérteti zt is, hogy ez szertrtásos ember áltlábn miért lepleződik le csk sokár, s kkor is nehezen. Ez z Ivcsenko, noh krrierist, de kétségbevonhttlnul tehetséges ember; vlki", kivel számolni kell. Feltűnt még jobb Gbi oldott természetessége végre egy vlóságos szerepben, melynek dimenziói is vnnk. Mgsfeszültség Gelmn drámájábn, mgyrul Mgsfeszültség címmel játszott Négyszemközt mindenkivelben ismét vissztér z önmegvlósítás és külső krrier, illetve mgánélet konfliktus. Gelmn drámírói jellegzetességeként ismertük meg korábbi műveiből, hogy társdlmi folym-tok ellentmondásink, konfliktushelyzeteinek ábrázolását nem emeli ki eredeti, vlóságos, életbeli közegükből, hnem drámát helyezi közvetlenül ebbe közegbe. Gyárk, üzemek, pártirodák voltk Gelmn eddigi műveinek megszokott természetes helyszínei. Ehhez módszeréhez tuljdonképpen most sem lett hűt-len, mennyiben Mgsfeszültség sem vlmiféle emelt vgy részben elvont, sterilitásábn jellegzetes környezetben játszódik, hnem keletkezésének színhelyén. Igz, ez színhely most egy házsság, pontosbbn csládi otthon négy fl. Gelmn úgynevezett termelési drámáibn nem egy vgy két egyén viselte helytelen döntések, visszélések, személyeskedések ódiumát, hnem min- M é c s Károly és Csomós Mri Gelmn: Mgsfeszültség című drámájábn (Reflektor Színpd) (MTI fotó, l l ovszky Bél felv.) dig egy közösség. Az ember privát szféráj eddigi műveiben sosem kpott különösebb szerepet. Ezúttl fordított egyet látószögén; problém régi, de megközelítésének módj változott. A ngy formátumú, sok szereplőt mozgtó, hgyományosn építkező drám kétszemélyes kmrdrbbá változott, hely-szín pedig egyetlen lkás egyetlen szobáj. A drámi történés eddig egybeesett színpdi történés idejével Mgsfeszültségben drám már korábbn meg-történt, színpdon csk utórezgéseket, következményeket látjuk. Egy házsság néhány válságos órájáb sűrítve foglmzz meg Gelmn korábbról jól ismert, éles és fájdlms kérdéseket. Ezúttl zonbn mindez emberközelbe került, nem tárgylótermekben és irodákbn hllunk problémákról, melyeket z otthon békés kikötőjébe visszvonulv még el lehetett hessegetni, hnem mgábn z otthonbn: ez vált hrci tereppé, innen már nincs hová visszvonulni. Érdemes szemügyre vennünk e három drám hőseinek skáláját társdlmi és mgánéleti krrier szempontjából. lljin (Öt este) : nem zt csinálj, mire készült, de elégedett. Külső krrierről szó sincs, viszont rendbe hozz mgán-életét. Ugynitt főmérnök: zt csinálhtj, mit tnult, de rossz közérzete, mgánélete sivár. Bemsz ( E g y fitlember felnőtt lány) : munkábn kudrc; mgánéletben kudrc. Ugynitt lvcsenko: komoly krrier mgánéleti csőd. A M gsfeszültség Andrej Golubjovj, ellentétben z eddigi hősökkel, látszólg mindent elért. Azt nőt vette feleségül, kit szeretett, felelősségteljes munkáj vn, fontos pozíciój. H o g y mennyire tehetséges, rr nincs válsz drbbn, nem lévén viszonyítási lp. Az egész drám nem más, mint kér ember, Andrej és felesége regálás már megtörtént trgédiár. (Fiuk egy bleset következtében, termelési gykorlton pj vállltánál, elveszítette mindkét kr-ját.) Itt is oknyomozás folyik; egymást vádló kifkdásikból feltárul, hogyn jutott válságb ez házsság. Andrej ngyon szerette Ntsát, mindent meg-tett, hogy elnyerje becsülését. Ntsánk zonbn mindig több kellett - lkás, lkberendezés, pénz, kpcsoltok. Andrej mindezt teljesíteni igyekezett, s eközben nem vette észre, mi z pont, mely után már túlteljesíti z elvárásokt. A társdlombn elért pozíciój most már éppúgy fogv trtj őt, mint ő pozícióját. Rettegő, neurotikus szörnyeteggé változott, ki jobbn fél feletteseitől, mint ttól, hogy sját fiát mgsfeszültség lá küldje dolgozni. Folyton el kell érnie vlmit, ennek érdekében pedig folyton kozmetikázni kell jelentéseket, csl és szbálytlnságokhoz folymodik tervteljesítés érdekében. Állndón résen vn, vjon ki, mikor, hol krj megingtni pozíció-ját. A konfliktust z robbntj kettőjük között, hogy z sszony őt és cskis őt teszi felelőssé fiuk blesetéért. Nts úgy érzi, nem tud tovább élni vele, fel kell rúgni ezt szennyessé vált életet. Felszkd minden vlh volt, betemetettnek hitt sérelem. Ntsánk mint vlódi drámi hősnek, megvn mg igzság, joggl hányj Andrej szemére gyávságát, krrierizmusát. Cskhogy Andrej igzság is mellbeverő: h Nts megveti őt, sját kretúráját veti meg. Ezt házsságot ketten rontották el. S ez z írói ítélet már előttünk, kció köz-ben igzolódik: Andrejre még mgsbb pozíció várn, de h más nem menti meg kpcsoltukt, otthgyn mindent, és elmenne kevés pénzért tnítni technikumb. Ez fizetés zonbn olyn l-

34 csony, hogy így már Nts beszéli le megtisztulásnk szánt lépésről. Mrd másik lehetőség: Andrej fogdj el kinevezését tröszt élére, és mutss meg, hogy vn benne lkotó fntázi, tudj dolgokt másképp is csinálni, mint eddig. Ismét Nts z, ki reálisn méri fel viszonyokt: Andrej ugynolyn függőségben mrdn szintén feljebb lépett főnökétől, eddigi rossz szellemétől, mint korábbn, beosztottitól sem szbdulhtn, hiszen zok korábbi vezér emberei, tehát meg voln kötve keze. Így derül ki, hogy bűnös módon minden mindennel összefügg, z egész megváltozttás nélkül legkisebb részleten sem lehet változttni. Gelmn eddig pontig tökéletesen következetesen ítél. A megtörtént trgédiábn mind-két ember vétkes, és változttásr is egyránt képtelenek. Logikus és z írói hitelesség szempontjából is egyedül elfogdhtó megoldás voln, hogy ez két ember sját gondolkodásmódjánk foglyként élje le további életét. Gelmn, minth megijedne ettől, feleséget egyszerre csk tisztábbnk ítéli, és kimenekíti ebből kpcsoltból. Nts elmegy, otthgyj Andrejt. A közvetlen ok, mi-re hivtkozik, merőben formális: férje nem hjlndó mg mellé venni tröszt-be mint igzgtói titkárnőt, hogy élő lelkiismeretként állndón vigyázhsson rá. A néző tudj, hogy ez z indok csk látsztr elfogdhtó, de lényegen z sem változttn semmit, h Andrej igent mondn kérésre, hiszen éppen Nts vágt szemébe percekkel zelőtt, hogy z dott helyzetben cskis ugyn-zt folytthtná, mit eddig. Akárki ül is z előszobájábn. A feleség morális megtisztulásánk felcsillntott lehetőségével Gelmn nem zárt rövidre z ármkört. A bj csk z, hogy látottk lpján néző nem hihet e szkítás végérvényűségében. Nts tlán visszmegy Andrejhez néhány hét múlv, tlán nem, de önmgávl szembeni morális igénye minden vlószínűség szerint kielégítést nyert zzl, hogy most elrohnt lkásból. Esetleg, lévén nem csekély nygi, életszínvonlbeli igényei, újbb férfi után néz, kiből embert csinálht". Sjnáltos módon egy cseppnyi erőszkolt optimizmus érződik bbn, hogy egyik fél erkölcsileg különbnek ítéltetik másiknál, s ezt rendezői munk is finomn láhúzt. A befejezés erőtlensége mindhárom drámár jellemző. A két igényesebb mű, Szlvkiné és Gelmné, minth meg- oldhttlnt krná mégis megoldni; válszt kínálni olyn kérdésekre, melyekre csk történelem fogj megdni válszt. Vlószínű, hogy Szlvkin is, Gelmn is félnek ttól, hogy levonják mguk felállított premisszák konklúzióit. S rendezői munk ebben kezükre játszik: Korcsmáros György ngyon megcukrozz keserű pirulát, Iglódi István mézet is hsznál, míg lengyel György Mgsfeszültség végén csk egy leheletnyit édesít - pontosn nnyit, mennyit mg Gelmn. A Reflektor Színpd tenyérnyi játék-tere igen lklmsnk muttkozik szintén kmrdrb Mgsfeszültség bemuttásár. Kedvez z elődásnk z is, hogy nézőtéren se lehetnek túl sokn. Csomós Mri játékánk intenzitás, né-m színpdi pillntibn is kirjzolódó gondolti, pontosn követhető érzelmi hullámzási olyn áhíttosn feszült csendet teremtenek, hogy z ember szomszédj felgyorsuló lélegzetvételét is hllj. Csomós Mri drámi kifejezőerejéről nem most győződtünk meg először, de eszközeinek puritánság, letisztultság tlán még sosem rgyogott olyn erővel, mint itt. Játék mgávl rgdj Mécs Károlyt is, ki kezdeti merevségből mindinkább feloldódv sokszínű, gzdg lkítássl lepi meg nézőt, olyn színészi trtlékokt sejtetve, melyeknek feltárulásához vlóságos feldt, z emberábrázolás tényleges lehetősége szükségeltetett, s mint tudjuk, ehhez éppen sját színházábn vjmi ritkán jut hozzá. KISS ESZTER Ibsen - mi színpdon A Kísértetek Várszínházbn A Kísérletek - megjelenésekor - megbélyegző kritiki fogdttásbn része-sült, erkölcstelennek, társdlmt mérgezőnek minősítették. Támdták Ibsent, mert törvény és rend elleni lázdást láttk művében, s mert morált és ppságot - fennálló társdlmi berendezkedést és htlmt biztosító, társ-dlmi életet szbályozó lpvető tényezőket - leplezte le. Érdemes egy kicsit hosszbbn idézni Ibsennek e kritikákr regáló leveléből, már csk zért is, mert kiderül belőle, hogy Ibsen ekkor már mindent tudott drámáról, mit tudni lehet: Engem krnk felelőssé tenni zokért nézetekért, melyeket drám egyes lkji hngozttnk. Pedig nincs bbn z egész könyvben egyetlen olyn gondolt, egyetlen olyn kijelentés sem, mit z író számlájár lehetne írni. Minden effélétől őrizkedtem. Az módszer, mely drám formájánk lpj, már mg is lehetetlenné teszi, hogy z író megnyiltkozzék dilógusbn. Az én szándékom z volt, hogy z olvsó úgy érezze, minth átélt voln egy drb vlóságot. De semmivel nem ronthttm voln úgy el ezt htást, minth párbeszédekbe írói véleményeket rkok be-le. És otthon nálunk tán nem teszik fel rólm, A. M. Vologyin: Öt este (Mdách Színház hogy elég drámírói kritikám vn ennek belátásár? (...) Aztán zt is mondták, Kmrszínház) Fordított: Nikodémusz Elli. Díszlet: hogy könyvem nihilizmust hirdeti. Szó Kolti János. Jelmez: Borsi Zsuzs. Rendező: sincs ról. Egyáltlán nem szándék Korcsmáros György. bármit is hirdetni. Csk rámutt rr, hogy Szereplők: Ngy Ann, Gáti Oszkár, nálunk is, másutt is, nihilizmus erjed Menszátor Mgdoln, Tóth Enikő, Szered- felszín ltt. Es rr, hogy ennek nyey Bél, Kolti János, Kádár Flór, Vic- szükségképpen így is kell lennie." (Róm, tor Gedeon, Ngy Bél. 188z.) De túllépve zokon trtlmkon, Víktor Szlvkin: Egy fitlember felnőtt lány (Várszínház ) melyek Ibsen korábn oly ngy felháfordított: Morcsányi Géz. Drmturg: borodást váltottk ki, s oly ngy vihrt Emődi Ntáli. Díszlet: Bkó József. kvrtk, hogy szinte nem is volt senki Jelmez: Füzy Sári. Rendező: Iglódi István Georg Brndest és Björnsont ki-véve -, ki m.v. el ne ítélte voln z írót, számunkr z Szereplők: Fülöp Zsigmond, Fonyó István, Ferenczy Csongor, Jobb Gbi, Kubik kérdés érdekesebb, vjon mit mond Kísértetek - és áltlábn Ibsen drámái - m Ann, Kssi Károly, Thi József. emberének, trtlmz-e máig érvényes Alekszndr Gelmn: Mgsfeszültség (Reflektor jelentéseket, melyek indokolják színpdr Színpd) állítását? Vgy zoknk lenne igzuk, kik Fordított: Benedek Árpád. Díszlet, jelmez: Dór Gábor. Rendező: Lengyel György. szerint Ibsen jelentős volt mg korábn, Szereplők: Mécs Károly, Csomós Mri. de

35 m már elvult, s mg is kísértet csupán? Én semmiképp sem osztom ezt véleményt. lbsen modernsége bból fkd, hogy világképe egyáltlán nem volt merev, lezárt, hnem éppen elég differenciált és ruglms hhoz, hogy ne lehessen csupán helyhez és korhoz kötni. Ibsen semmilyen rnyszbályt" nem állított fel, nem hngozttott jelszvkt, hnem éppen zt vllott, hogy nem szbd szbályokb merevedve élni. Lázdt z intézményesült erkölcs ellen, mely minden eszközt indokol és szentesít. G. B. Shw szerint lbsen eszménye " egy mindig változó, nem pedig egy külsődleges, változtln, mesterséges állpot. Hogy ne betű legyen fontos, hnem szellem, ne z bsztrkt törvény, hnem z élő krt, s z krt mindig változtt, szembeszegül meglévő normrendszer-rel. Ibsen tehát sohsem vlminek képviselője volt műveiben, mint hogy z életben sem cstlkozott egyetlen párt-hoz vgy csoportosuláshoz sem, hogy nnk szószólój legyen. Nem véletlen például, hogy Kísértetekben és A vdkcsábn két látszólg hsonló (hzugságon lpuló emberi viszonyok) szituáció drámák kiindulási pontj, cselekmény kibomlás során lbsen mégis más-más következtetésekre jut. A Kísértetekben z igzság elhllgtás, A vdkcsábn pedig drsztikus föl-fedése eredményez trgédiát. Ez nem jelenti zt, hogy lbsen megcáfolná vgy megváltozttná korábbi felfogását és állításit. Éppen zért nem, mert normák és szbályok ellen küzdve sohsem állított fel helyesnek vélt új szbályokt vgy törvényeket. Nem esett bb hibáb, mint Gregers Werle, hogy z illúziók szétrombolásánk rögeszméjével újbb illúziók komikus hrcos legyen. H közelebbről megnézzük z említett két drámát, zt látjuk, hogy mind-két műben különböző minőségű emberi viszonyrendszert ábrázolt Ibsen, s világképében központi helyen álló problémát más-más oldlról és közegben bontott ki. S így ugynz világnézeti kérdés eltérő viszonyltokb helyezve - kár z író szándékától függetlenül is - divergens iránybn hld, két különböző végkifejlet felé. (Megmuttv, hogy fel-tétlen lklmzkodás és rgszkodás z illúziókhoz, ideálokhoz éppoly trgikus következményekkel jár, mint felelőtlen megerőszkolásuk". A vdkcsábn z elemek előjelei megváltoznk, s ott ép- Mnders tiszteletes (Avr István) és Alvingné (Psot lrén) Ibsen: Kísértetek című drámájábn (Várszínház) pen z Igzság eszménye válik dogmává, hogy Kísérletekben Hzugságé.) lbsen válllt következtetéseinek látszólgos ellentmondásosságát, mi tuljdonképpen nem más, mint gondolkodásánk és világképének dilektikáj, mely megkdályozz, hogy pusztán XIX. százd végi kortünet " legyen. Ebből következik, hogy szimbólumi sem elvultk, legföljebb csk bizonyos jelentésrétegeik érdektelenek számunk-r, s ezért zok nem is funkcionálnk. De későbbi korszkokbn - s így npjinkbn is újbb trtlmkkl töltődnek föl, mert nem leválszthtók drbokról, hnem drámák lkztánk működését jelentik. H mi rendező vgy olvsó drámát zoknál trtlminál rgdj meg, zokon keresztül értelmezi, melyek számunkr vlók ", szimbólum is élni fog. Éppen zért, mert jelentés átszervezésével egyben drámi szerkezet működését, funkcióját is módosítj. Térjünk most át rr, hogy z lbsendrámáknk mely rétege szól leginkább mánk, s Kísérletek várszínházbeli elődás modern lbsent állítj-e elénk? H egészében nézzük lbsen életművét, zt látjuk, hogy drámáink egyik rétege z emberi kpcsoltokról szól, s ez z problém, mely XX. százdr is áthúzódott, sőt meghtározóvá vált. Ibsen korábn, XIX. százd második felében lett problemtikussá z utonóm emberi cselekvés, s ezáltl drámábn tényleges, döntésen lpuló tettekben megnyilvánuló emberi viszonyok ábrázolhtóság kétségessé vált. Eszme és lét, egyéniség és társdlmi státus szétválás leginkább drámábn érződött (és fejeződött ki), drámi form számár jelentett problémát, s ez egyben drámi trtlmt is megkérdőjelezte. Az idegen htlommá duzzdt társdlmi gé pezet s z ezt. fenntrtó intézményrendszer emberség- és kpcsoltromboló ereje ellen lázdnk lbsen hősei. Mrsán János vizsgrendezése is láthtón erről z oldlról közelít Kísértetekhez, s így zt jelentésréteget is relizálj, mely leginkább lklms rr, hogy mi trtlmkkl telítődjön. (Bár ezt pluszt leginkább Psot lrén és Avr István összjáték teremti meg.) Az egyéniségre kényszerített normák és elvárások áltl eltorzított kpcsoltok, nem vlódi viszonyok, z elidegenedés végletekig éleződése, behtolás szinte minden életszféráb éppen npjinkbn vált fenyegető méretűvé; s z eldologisulás, tényleges emberi relációk hiányából fkdó metfiziki félelem " beköltözött mindennpjinkb. Ez sokkoló félelem sugárzik z elődásból. S erre z lpszintre, z embertől függetlenedett elvárások áltl behálózott és irányított emberi kpcsoltok borzlmánk érzékeltetésére - melyek megfojtják z egyéniséget és szbd egyéniségből fkdó utonóm cselekvést, z életörömöt" - épül második trtlmi szint. Mert e viszonyok feltárulás zt folymtot muttj meg, hogyn merevülnek embernyomorító dogmává, torzulnk mnipulációvá személytelen eszmények; tekintély-tisztelet külsődleges kötelességgé, illetve korrupcióvá, s mindez hogyn öröklődik", következő nemzedékben teljes cselekvésképtelenséget, s végül z egész gépezet - egy egész társdlom pusztulását okozv. De hogyn jelennek meg ezek viszonyok drámábn és Mrsán János színpdán? A Kísérletek Hzugság története, s Nórához hsonlón egy olyn társ-

36 Osvld (Frády István) és Alvingné (Psot lrén) Ibsen drámájábn (Iklády László felvételei) dlmt mutt, melyben fontosbb törvény és legitim erkölcs, mint z igzság. Ez persze együtt jár z önmegvlósítás problémájávl. Hogyn tükröződik ez z emberi viszonyokbn? A Kísérle tekben Ibsen kettős viszonyrendszert konstruált. A drbbn senki sincs igz, őszinte kpcsoltbn másikkl, vgyis nem úgy viszonyulnk egymáshoz, mint mi vlódi viszonyuk. E kettős viszonyrendszerben felszín láthtó, törvényes" viszonyok formájábn jelenik meg, zz egy státushálóztot, társdlmi státusok kpcsoltrendszerét látjuk, mely hordozz zt z élethzugságot, mi egyben konzerválj is e viszonyulásokt. A mélyben zonbn egy egészen másféle viszonyrendszer húzódik meg, drámi lkoknk mint egyéniségek-nek viszony egymáshoz s önmguk-hoz, ezt zonbn felszínen lévő kpcsolthálózt nem engedi mnifesztálód-ni - bár mégis érezzük jelenlétét. Á cselekmény során lssnként lehámlnk státusmszkok, s ezáltl megváltozik viszonyrendszer is. Alvingné férjével szemben (miután Mnders tiszteletes visszküldte) feleségstátus kötelességeinek megfelelően viselkedett, sőt ezt teszi még férje hlál után is ( menhely; Osvld illúziójánk táplálás). Ám egész életében benne élt személyiségből fkdó - és elfojtott - undor és megvetés Alving iránt. Ugynilyen szkdék vn Mnders tiszteleteshez fűződő megvlósított és vlódi viszony között. Úgy viszonyul hozzá, mint Alving kmrás felesége pphoz, holott vlójábn volt szerelme. Fiához vló viszony is hzugságon nyugszik, társdlmi elvárásoknk megfelelően (s mert úgy érzi, ezzel megmenti tisztságát) belétáplálj hmis eszményeket és tekintélytiszte-letet, s eközben elvész vlódi kpcsolt Osvlddl, csk lelke mélyén ápolj, helyett, hogy relizálná. Reginávl cseléd jeként bánik, belülről mégis mostohlányként viszonyul hozzá. Viszony önmgához szintén kettős, kötelességek és egyénisége között vergődik, de csk z előbbit vlósítj meg. S mindennek megfelelően lkul világhoz, társdlomhoz fűződő kpcsolt, mely társdlmi elvárásoknk vló megfelelésből áll, ugynkkor egyénisége nem felel meg z elvárásoknk. De csk visszfordíthttln trgédi kifejletekor jön rá és meri válllni, hogy egyénisége mást követelt voln, mint hogyn egész életében cselekedett. Egyetlenegyszer próbált kitörni e szerepelvárásokból, és próbált meg egyéniségét érvényesíteni, mikor megszökött férjétől. De társdlom, melyben él, nem tűri z egyéniség önérvényesítését, sőt bűnnek trtj, ezzel szentesítve zt bűnt, mit Alving-né férjével, fiávl és önmgávl szemben elkövetett. Psot lrén Alvingné szerepében rendkívüli érzékenységgel és hitelességgel muttj meg e viszonyok kettősségét. Kétségbeesésébe vegyülő öniróniáj fellebbenti fátylt vlódi énjéről, s olyn metkommunikációs erőteret teremt mg körül, mellyel megcáfolj verbális kommunikációbn tükröződő viszonyszintet, s érezzük z elhngzó szvk és látott helyzet hmisságát nélkül, hogy erre direkt utlás történne. Prtnere ebben Avr István (Mnders tiszteletes), ki túlzottn is egy-értelmű és fölényesen mgbiztos viselkedéssel, gördülékeny játékávl kelti zt z érzést, hogy Mnders begykorolt, jól bevált szerepet játszik. Mnders tiszteletes viszonyi is hzugságr épülnek, csk ő mindig lefölöz mgánk vlmit e hzug viszonyokból, megdicsőülve erkölcsi tisztságánk tudtábn. Hzudik önmgánk és Alvingnénk is, ezzel megtgdv kettőjük természetes, emberi kpcsoltát. A köztük érezhető feszült vibrálás, sok szálon futó - hll- htó, láthtó és ném, rejtett - kommunikáció z egész elődást átszövi, s rendezés bátrn él hosszú csendekkel is, melyek tlán legtelítettebb pillnti z elődásnk. Psot Irén és Avr István egyegy félbemrdt mozdult, elkpott tekintetváltás sokszor többet árul el, mint mg dilógus. Psot Irén meg-rázó erővel, ugynkkor finomsággl ábrázolj Alvingné önmgávl vívott hrcát is, küzdelmét sját egyéniségével, melyet megpróbál legyűrni; s zt gyötrő folymtot, melynek során megváltozik önmgához s így világhoz vló viszony is. Míg végül kétségbeesés elég erőssé teszi hhoz, hogy kitörjön hzugság börtönéből, s eldobjon mindent, mire egész élete épült, zért, hogy megszbdíts fiát, oddj neki npot". De már későn. Regin kettőssége bbn nyilvánul meg, hogy nem vlós énjeként létezik, hnem z, kinek őt mondják. S z Alvingról belétáplált hzugság mitt Osvld sem tudj, hogy ki ő vlójábn; másnk látj mgát, mint ki, hiszen betegségéért, bűnhődéséért önmgát okolj. Így hzugság révén létrejött álviszonyok önmeghsonláshoz vezetnek, z lkoknk bizonytln lesz önmgukról lkotott képük, önmgukhoz vló viszonyuk is, s z önzonosság megbomlás már vlóbn személyiség megszűnésével fenyeget. S z emberek viszonyb lépése egymássl így válik másik személyiségét megsemmisítő ktussá (hogy például ezt Mnders viselkedésé-ben látjuk Alvingnévl szemben), helyett, hogy éppen személyiség kinyilvánításánk, kiteljesítésének ktus voln. A kpcsoltok és z én kongó ürességét emeli ki Reginát lkító Pregitzer Fruzsin, helyzetekhez illő simulékony lklmzkodást játssz el, mi még csk nem is ht lkoskodásnk, mert sját új személyiségéhez" - mikor megtud-j, hogy kicsod - is percek ltt ido- mul, egy új szereplehetőségnek fogv fel változást. Regin megkpó természetességgel tekint eszköznek minden-kit mg számár - Osvldot, Engstrndot, Mnders tiszteletest. Osvld szerepe összetettebb; Frády István z utolsó felvonásbn nő fel Psot Irén prtnerévé. Addig némi erőltetettség, túljátszás érződik lkításán, nem tudj igzán átélni z önidentitás hiányánk cspdáját, vlódi szenvedés helyett inkább csk személyiség ürességét muttj meg. Rksányi Gellért mértéktrtón formálj meg Engstrnd szerepét,

37 nem törekszik figur önállósításár, hnem többi szereplő - főként Mnders tiszteletes - jellemvonásit, trtlmit segíti kiemelni. Az említett skizofrén viszonyok érzékeltetése d kettős jelentést szimbólumoknk is z elődásbn. Psot lrén úgy játssz el Alvingnét, hogy menhely trtlmit is ironizálj. Mert megmuttj Alvingné egyéniségének hjlmát rdikális lázdásr, de zt is érezteti Mnders tiszteleteshez vló kpcsoltábn és mgányos gyötrődéseiben, sját énjével viskodv, hogy tekintély detronizálását és z én fölé helyezését bűntudt nélkül nem tudj megtenni. A menhely létesítésével is bűntudttól kr megszbdulni, hogy végre megszbduljon benne élő kísértettől is. H. J. Weignd lbsenről szóló könyvében tláló hsonlttl érzékelteti menhelyszimbólum iróniáját, miszerint Alvingnénk ez tette ( menhely lpítás) olyn irrcionális, mint egy állítólgos teist áldozt lerombolt bálványnk. Igy menhely kettős értelemben is hzugság szimbólumává válik. Á kezdetben kissé lssú ritmusú elődás menhely leégésétől kezdve felível, s fokozz htást, hogy z igzság nem npvilágr" kerül, hnem tűz nyomsztó, mindent elborító vörös fényétől megvilágítv lepleződik le. Á színpdon z egyes helyzetekkel összekpcsolt fényjátékok erősítik viszonyok és szimbólumok mbivlenciájánk érzését. Á fénnyel egyránt lehet elrejteni és keresni, z egyik hős fényre vár, másik menekül tőle; sötétség pedig börtön és menedék is lehet. Ezeket htásokt fokozz Csikós Attil jelzésszerű díszlete: nyomsztó, jeges hegycsúcsok, sötét erdő ( színpdon körbefutó drpériávl jelezve) elfogj z életet dó, de leleplező fényt is, bebörtönöz és elrejt egyszerre. A polgári szobbelsőt felvázoló néhány bútordrb pedig csupán behtárolj zt teret, melyet szereplők sokszálú viszonyi koncentrálnk és lkítnk. Ibsen: Kísértetek (Várszínház) Fordított: Hjdú Henrik. Rendező: Mrsán János f. h. A rendező munktárs: Károlyi lrén. Drmturg: Bereczky Erzsébet, Jelmez: Füzy Sári. Zeneszerző: Márth István. Díszlettervező: Csikós Attil. Zenei vezető: Simon Zoltán. Szereplők: Psot Irén, Avr István, Frády István, Rksányi Gellért, Pregitzer Fruzsin. BÁNYAI GÁBOR Megtlálni fellelhetőt Az Elveszett prdicsom Népszínházbn Meglkulás ót vittott Népszínház helyzete, színházi struktúránkbn. 1978bn z Állmi Déryné és Huszonötödik Színház összevonáskor Népszín-ház csupán különböző, egymássl lig összefüggő színházk gyűjtőneve volt, z exkluzív Várszínház és z utzó társultok fővárosi székhelye, Józsefvárosi Színház között nem volt lényeges szellemi és művészi kpcsolt. A Népszín-ház művészi vezetésében többször is beállott változások nyomán sem tisztázódott, mi legyen feldtuk, milyen műsorpolitikát folytssnk társultok. Új helyzet következett be tvly, mikor Népszínház társult kettévált, egy részét Nemzeti Színházhoz cstolták, másik lényegében z utzó társultból egy új struktúrájú színház jött létre. Az új struktúr ugyn lényegét tekintve sokbn hsonlít hjdni Déryné Színházéhoz, ám megnövekedett Józsefvárosi Színház szerepe, z utzó társultok rendszeresen játsznk fővárosbn is, és műsorpolitikájábn, művészi színvonlábn egy sjátos profilú színház körvonlit igyekeznek megteremteni színház új vezetői. A SZÍNHÁZ 1983/3. számábn Rón Ktlin írt összefoglló elemzést Népszínház idei első négy bemuttójáról. A szétválás következtében létrejött helyzetet így jellemezte: A Nemzeti Szín-ház mgához vette Várszínházt és társult rngosbbnk trtott felét, ugynkkor meghgyt Józsefvárosi Színháznk és z utzó társultoknk jól csengő elnevezést. " Mjd föltett né-hány lpkérdést: kiknek játszik ez színház, milyen körülmények között készülnek és kerülnek színpdr elődási. Erre nem dhtott válszt négy elődás, és így summázt ennyi mrdt: Nemcsk z elődások színvonlát kellene emelni, hnem jó lenne z víttság helyébe új, mi, világunkról szóló műveket is kiválsztni, és vlmi-féle htározott krktert dni végre Népszínháznk. " Tlán éppen e felé tett lépést Népszínház legutóbbi drb-válsztásávl, Srkdi Elveszett prdi csomávl. Ugynkkor ez drbválsz tás zt is tükrözi: Népszínház nem z újítást tekinti elsőrendű feldtánk, hnem z értékőrzést. Nem meghökkentés és felfedezés célj, hnem szó jó értelmében vett közművelés és újrfelfedezés. Meczner János rendezésében Srkdi Imre Elveszett prdicsom című színműve vendégművészek nélkül került szín-pdr, zzl cseppet sem lebecsülendő okkl, hogy még mindig kevesen ismerik ezt drbot, mi mgyr drám-irodlom bizonyítottn egyik legjobb művét. Csányi Árpád keskeny színpdr széltében jól tgolt játékteret teremtett. Díszlete nem lép ki relist-nturlist konvenciókból, de nem is ez funkciój. Hngulti egységében ht inkább. Meczner János rendezése sem rr törekszik, hogy filozófii mélységek felé vezesse nézőit. Relist, átélhető játékot hoz létre, lehetővé téve mgtrtástípusokkl vló zonosulást vgy épp zok elutsítását. Ennek pedig z egész drb értelmezésére kihtó pozitív következményei vnnk. Mindjárt elsőül z öreg Sebők lkjábn. Szigeti Géz pályájánk kiemelkedő állomás ez figur. Nem z öregség és bölcsesség esszenciáját mutt-j föl. Áltlábn zt szoktuk meg, hogy Sebők figuráját színpdon olyn embernek lássuk, ki már túl vn mindenen, s ebből pozícióból érti meg vgy ítéli el z embereket, történéseket. Szigeti Géz tennivágyást és nnk szemérmes elrejtését teszi meg legfőbb motivációnk. Ez Sebők nem öreg, ki pótcselekvésként eszkábál kptárt vgy fogllkozik növényekkel. Aktív részese z életnek, és nem hjlndó megérteni, hogy vlki hjlndó legyen ön-ként lemondni erről részvételről. Éppen ezért fiávl vló konfliktus is előbb kezdődik ebben z elődásbn szokottnál. Még mit sem tudunk Zoltán jövetelének igzi okiról, mikor már érezzük, hogy p és fiú között súlyos ellentétek feszülnek. Sebők cselekvés megszállottj, Zoltán cselekvés kiábrándultj. Csk szeretet lehet közös nevezőjük. Cskhogy Meczner szerint z idősebb Sebők áltlábn rosszul válsztj meg ennek szeretetnek formáját. Akkor megértő, mikor ellenkeznie kellene és kkor türelmetlen, mi-kor belátás segíthetne csk. Mindez nem csökkenti rokonszenvünket Sebők

38 Zubor Ágnes (Mir) és Glán Gáz (Zoltán) Srkdi Imre: Elveszett prdicsom című drámájábn (Józsefvárosi Színház) (MTI fotó, Tóth István felv.) iránt. Csk helyreállítj színmű helyes rányit. Az postolból és z rkngylból is hús-vér embert formái. Ugynígy emeli vlóságossá Mir lkját z elődás. Zubor Ágnes színészi hbitus nem egyértelműen z árttln, niv, tiszt szűz képzetét sugllj. Az ő Miráj megélt és megért már dolgokt. Tudj, hogy mit tesz. Tudtosn cselekszik. Nem mártírként és nem önfeláldozásból. Válllt sorsként inkább. Ő is szereti Zoltánt, kárcsk z pj - de ő mindig jókor és jól tlálj el ennek szeretetnek hngnemét. Persze könnyebb dolg: szerelem intenzitás cskúgy z ő pártján áll eb-ben vetélkedésben, mint kevesebb tpsztlt, kisebb rányú keserűsége. Zubor Ágnes jól érzékelteti, hogy Zoltán megmentéséért folyttott hrc nemcsk Zoltánnl mgávl folyik, hnem Sebők és közte is. Közös érdekük, hogy Zoltán kilábljon bjból - de mert másként és más eszközökkel krják ezt elérni, egymássl is szembekerülnek. Időszerű problémáj ez vlmennyiünknek. Ettől kettős konfliktustól egyszeri-ben izglmsbbá válik drb lp-helyzete. Mert nemcsk Zoltánról vn immár szó. Hnem áltlábn társs kpcsoltinkról. Így zután z elődás legjobb perceivé válhtnk zok z egyébként íróilg elngyolt jelenetek is, melyek Sebők cslád egész együttesét muttják be. Sebők ilyenkor sem bújht ki sját bőréből: rekciói különféle csládi problémákr ugynzt beszűkült horizontú szeretetet példázzák, mint Zoltánhoz vló viszony. Lányánk, menyének csúfolódó megjegyzései ezért ebben z elődásbn felerősödnek. lgzságtrtlmuk lesz szemérmes utokráci elleni lázdozásoknk. Meczner ezt htást zzl is fokozz, hogy fölerősíti drb humorát. Év trgikomikus szólói (Korompy Vli példás fegyelemmel érzékelteti polgári feleség kényszerű szjhságánk iróniáját, igz, görcsössége mögül gykrn kihlltszik rendezői instrukció), Klári beolvdó szürkeségének bohózt (Várngy Kti visszfogottn, néhány mondttl is képes mrdndón megrjzolni egy végleg elrontott fölösleges életet), Jósk gyűrött slemilsége (Szőke Pál éppen megengedhető htárig ellendülő hrsányság szellemes színészi megoldás), Gábor egykedvű cinizmusánk beletörődő poénkodási (Dombóvári Ferencnek sikerül ebben pnoptikumbn leginkább egyénítenie figuráját, ő nem szerepet játszik, hnem sorsot él meg), János kék öltönyös, vörös nykkendős káderjének lpos közhelyei (Nyerges Ferenc hngsúlyozottn bohózt felé közelíti figurát, s ezzel hitelt és rokonszenvet biztosít neki) - nos, mindezek csendes vgy hngos minitrgédiák olyn hétköznpi iróni fényében tükröződnek, mi képes kiemelni Sebők-Zoltán-Mir háromszöget pitiáner vlóságból, nélkül, hogy filozofikusn emberfelettivé párolná őket. Szoktln hngvétel ez Srkdi-mű eseté-ben. De egyrészt jobbn átélhetővé teszi vlódi drámát, másrészt több fogódzót d Srkdi-életműben nem bennfentes nézőknek. A közegnek ez plsztikus megrjzolás Zoltán lkjár is kiht. Dóczi János nem cinikus, mindenből kiábrándult intellektust állítj középpontb. Az ő Zoltánj még gyerek, ki rossz játékokb keveredett. (Testvére, Gábor, vlóbn cinikus. És telhetetlen. Csk nem látványosn, ezért vele nem is fogllkoznk.) Zoltán z életet krj mindig válsztni, vgy h z nincs, hát leg- lább nnk látsztát. Ezt jelentik számár nők is, z itl is. És Mir ezt veszi észre benne. Ezért tud rá htni. Dóczi János remekül érzékelteti Zoltán teljes vértezetlenségét külső burok mögött: milyen tehetségtelenül" évődik sógornőjével, milyen görcsös sietséggel iszik, hogy lkoholist látsztot keltsen, milyen flegmánk igyekszik látszni először Mir előtt is - ezek színészi telitláltok. Két dologgl zonbn dós mrd ő is, rendező is. Az egyik: nem derül ki igzán lkításából Zoltán minőségi különbözősége. Becsületszór elhisszük, hogy Zoltán kápráztos tehetségű orvos, kinek gy tiszteletre méltó, ezért szorulnk háttér-be cslád többi tgji - de csk becsületszór hisszük. Az nem derül ki igzán Dóczi lkításából, hogy ennek z embernek fontos hivtás. (Prdox módon ez elsősorbn színész mozdulti ügyetlenségének számlájár írhtó.) A másik: Mir elutzás után nem elég erőteljes váltás Dóczi lkításábn. Csk nyomibn érzékelhető, hogy meg-történt megváltás, hogy Zoltán immár vlóbn hisz megtisztulás lehetőségé-ben. Az elveszett prdicsombn ott-hon érezte mgát - megtlált lehetőség htás nem ilyen egyértelmű. Pedig szándék érezhető, nyilvánvló tehát, hogy nem koncepcionális meggondolásokról, hnem hiányosságról vn szó. Az okokt persze nehéz föltárni. Vnnk z elődásnk olyn ügyetlenségei, melyeket megmgyrázhtónk vélek. Ilyen például Mir öltöztetése, hol különben jó munkát végző Füzy Sári tisztság -fehér színkonvenciójából indul ki, nem véve figyelembe színésznő dottságit. Vgy világítás: mélység nélküli színpd lehetetlenné teszi gégenes világítást, s ezért kiemelő fejgépezés sblonjib kényszerül rendező. A színészi játék hiányosságit nem ilyen egyszerű mgyrázni. Mindeneset-re nem képességekről vgy szereposztási tévedésekről vn szó. Inkább egy sjátos görcsről, mi bizonyítási vágyból és rutintlnságból" fkd. Tlán csk főiskolás vizsgelődáson láttm olyn drukkl színpdr lépni színészeket, mint ebben z elődásbn. Nincs könnyű helyzetben Népszín-ház. Mindenki mást vár tőle. Úgy tűnik, legjobb válszon törik fejüket: közönségükre figyelnek, melyet nevelhető" felnőtteknek ismernek el. A Vonó lgnác és z Elveszett prdicsom ezen z úton indult el.

39 FORRAY KATALIN Miért nem lobog Gázláng? Bemuttó József Attil Színházbn Ezt z elődást Káldi Nór és Tolni Miklós lkítás mitt érdemes megnéz-ni. Aki viszont Gázlángot krj újr-látni, z csltkozik, mert ez színházi este dós mrd z emlékek felidézésével, de rögtön hozzá kell tennünk, ez nem elsősorbn színház hibáj, hnem drbé. Ptrick Hmilton bűnügyi történetét George Cukor nevezetes filmjének sikere ót klsszikusnk tekinthetjük, leglább-is bbn z értelemben, hogy filmes mű-fján belül lpmű, ismert szinte z egész világon. Ezért z írtln szbályt, mely megkívánj titoktrtást krimik bonyodlmiról, figyelmen kívül hgyhtjuk, különösen, mert drb fogytékosságit csk történet ismeretében elemezhetjük. Mrs. Mnninghmet férje módszeresen kergetné z őrületbe, hogy megszerezze zt vgyont, miről még felesége sem tud. Mert nem tudhtj, hogy két évtizede ngynénjét Mr. Mnninghm gyilkolt meg, de nem tlált meg htlms értékű ékköveket. Ezért np np után átkuttj házuk ( ngynéni házánk) pdlását, bízv bbn, hogy rvsz öreg hölgy nnk idején od rejtette zokt. Már z elmegyógyintézettel fenyegeti z sszonyt, mikor fel-tűnik nyugdíjs felügyelő, ki feltárj régmúlt gyilkosság részleteit, és bebizonyítj férj bűnösségét. Ez történet kidolgozástól függően válht izglms bűnügyi történetté, de lpos klndregénnyé is. Kétségtelen előnye, hogy nem szűkül be jogi értelemben vett bűnesetre, hnem témáját kirívó, megdöbbentő, felkvró körülményre építi fel. Ez körülmény kettős : egyrészt krimik szokványos rémisztő fordulti, borzongtó kellékei, pontos időben konduló ór, nyikorgó jtó, velőtrázó női sikoly helyett diszkrétebb, finombb eszközöket lklmz, mint gázláng látszólg megmgyrázhttln erősödését, gyengülését, másrészt árnyltn és sokoldlún ábrázolj feleség tehetetlen küzdelmét, mely eleve reménytelennek látszik céltudtos és megingthttlnul célrtörő férjével szemben. Ennek folymtnk megrgdás Ptrick H- Tol ni Mi kl ós (Mr. Mnni nghm) és Fehér Ann (Nncy) Hmilton: Gázl áng cí mű drbjábn (József Attil Szí nház) (Ikl ády Lászl ó felv.) milton érdeme, és ez színpdi változt erénye is. A látsztr pró, de lényegi. megfigyelések z őrületbe kergetés mechnizmusánk körülményeit jelzik, pontosn és hitelesen. Épp ezért bántó z színvonlkülönbség, mi drb első fele és második között tpsztlhtó. Mert zzl, hogy felügyelő kerül z események középpontjáb, megszkd lélek-tni drám feszültsége, helyette kommersz megoldást kpunk bonyodlmk feloldásár. Rough nyuglmzott felügyelő előbb elmgyrázz Mrs. Mnninghmnek ngynénje hlálánk körülményeit, felfedi előtte, hogy férje gyilkos, mjd hosszbb időt tölt grdróbbn, hogy hllgtózzon és döntő bizonyítékot tláljon. Közben szellemesen társlog, kevésbé ügyesen feltöri Mr. Mnninghm szekrényét s ezzel eltereli férj és feleség közti kpcsoltról figyelmet. Az író itt már nem z tmoszfér megteremtésére fordítj figyelmet, hnem z események bonyolításár. A drb kezdetén szemtnúi lehetünk, mit él át M r s. M n n in gh m és milyen precízen hjtj végre tervét Mr. Mnninghm. Mindehhez képest nem okoz izglmt, hogy nftlinos kbátok között bujkáló felügyelőt megtlál-j-e férj. A kétféle izglom nem mérhető egymáshoz, de még ennél is ngyobb bj, hogy itt bűnügyi irodlom két műfj rosszul keveredik egymássl, sehogy nem lkot elegyet. A fel-ügyelő szbályos detektívregények tipikus hőse, ki kitrtó és vslogikájú, nem érzéketlen, de igzából csk bűn-esetre, nnk felderítésére koncentrál semtikus lk. Ennél is lényegesebb tuljdonság, hogy neki kell közvetítenie, ismertetnie nézőkkel z előzményeket és megoldást, tehát elsősorbn nem kcióbn látjuk, hnem elbeszélőként, és ez színpdon többnyire rendkívül unlms. Ptrick Hmilton tisztábn volt detektívregény áltlános követelményeivel, tehát biztosítni kellett, hogy néző is részt vegyen játékbn. Ez hgyományoknk megfelelően csk két módon érhető el: vgy be kell ikttni egy jó szándékú, értelmes, ám csekély fntáziávl megáldott segítőt ( mindenkori dr. Wtsont), vgy detektívnek kell olyn lklmt teremteni, hogy kifejtse, megvilágíts beszélgetőprtnere előtt szituációt. Rough ez utóbbit teszi, és sjnos bevett hgyományt követve - el-árulj nézőknek, hogy rendőrség tnácstlnul áll z esettel szemben, sötét-ben tpogtóznk, illetve mindezt csk múlt időben, hiszen z kkori gyilkossági ügy nyomozói már szintén nyugdíjbn vnnk. Unlms és elkopttott sztereotípiák. Ez detektív áltlános szimbólum, min m már (de már meg-írás idején is) egész egyszerűen túlhldt műfj. El kell zonbn ismernünk, hogy drb első hrmd trtlmz nnyi értéket, hogy z ötletet és z első felvonást nyugodtn sorolhtjuk jó lélektni esettnulmányok közé (melyeket évekkel megelőzött), és beilleszthetjük bb vonultb, mely, jobb híján, dürrenmtti rekviemről nevezhető el. A férj és feleség ném párbjánk megjelenítésére z író változtos eszközöket lklmz, gondosn ügyelve rr, hogy férj újbb és újbb kínzási egyre kegyetlenebbek legyenek, felülmúlják egymást. Ennek folymtnk szinte legizglmsbb pontján lép közbe felügyelő és indítj el mg történetét, melynek ő z irányítój, szervezője, és csk mellékszereplője házspár. A bűnös és üldözője közötti párhrc nem emelkedik z első felvonás feszültségé-re, törvény előtti bűnhődéssel csk

40 gyilkosságot torolj meg szerző, férj-nek felesége ellen elkövetett bűneiért senki előtt nem kell számot dni. A detektívtörténet kétszer szkd meg. Először férj puhtolódzik házvezetőnőjénél, hogy z hjlndó-e mjd tnúsítni úrnőjének lehetetlen viselkedését, zz megpróbálj előkészíteni terepet felesége elmegyógyintézetbe szállításához. A jelenet kulcsfontosságú, n e t ez z első tlálkozás nézőnek Mr. Mnninghmmel zután, hogy megbizonyosodott nnk ljsságáról; te-hát ettől pillnttól kezdve már mnipulálás technikáj z érdekes, nyomon követhető. A másik beékelt jelenet felesleges, értelmetlenül lssítj megoldást. A fitl, szép szoblányt elcsábítj férj, illetve enged lányból árdó vrázsnk. Ez önmgábn sem túl érdekes, de ebben szituációbn meg végképp nem állj meg helyét. Aki pénzért gyilkol, feleségét lelki terror ltt trt-j, kinek nincs egy őszinte szv, mozdult, ttól szoblánnyl vló cicázás legkevesebb. Ettől már nem süllyedhet mélyebbre néző szemében. Alpvető hibái vnnk ennek drbnk. Egy ilyen krimi, v g y tágítsuk kört, bűnügyi történet ritk kivételektől eltekintve nem lklms színpdr. Ez műfj nyíltn lemond társdlomábrázolásról, bíráltról, jellemek differenciált megjelenítéséről, éltető eleme z események gyors és vártln változás, bűnügy felderítése vgy z szellemi izglom, mely megoldáshoz vezet, tehát h vlki ismeri rejtély megoldását, nincs mit nézzen színpdon. És G á z l á ng esetében nyugodtn feltételezhetjük, hogy többen tudják gáz-láng elhlványulásánk okát, mint hányn nem. De még h elméletben feltételeznénk, hogy senki előtt nem ismert rejtély, kkor sem állj meg drb helyét színpdon. Egy háromfelvonásos elődás ugynis nem engedheti meg mgánk, hogy második felvonás közepétől ne legyen tétje játéknk. Eb-ben z esetben felügyelő elbeszélése után z eredeti konfliktus csk nyomokbn jelentkezik, elveszti súlyát, izglmát. A néző ettől kezdve nem tud részese len-ni játéknk, mert nincs több rejtvény, mit meg lehetne oldni, nincs miért borzongni. H viszont ez így vn, kkor drb nem tud eleget tenni műfj kívánlmink. Ennek z elődásnk meg kell küzdenie egy mítosszl, hiszen óhttlnul kínálkozik filmmel vló összehsonlítás, és ez mindenképpen hátrányt jelent, nem szerencsés, különösen nem, mert ez drb jóvl kevesebb lehetőséget rejt, mint film forgtókönyve, elsősorbn záltl, hogy ott szorongás, nyugtlnság, kiszolgálttottság jutott főszerephez, de hát ez nem mindig érdekli jegyet váltó nézőt. A drbválsztásról még nnyit, hogy szórkozttó irodlomnk feltétlenül helye vn minden színház műsorán, h másért nem, hogy újbb híveket gyűjtsön, nyerjen meg színházbjárásnk. De krimik lelkes védelmezői véleményét, miszerint bűnügyi történetek ugródeszkát jelentenek mgsbb irodlomhoz, csk kkor szbd elfogdnunk, h műfj legjvát kínálják. A G á z l á n g nem z. Már Gyul rendező szemmel láthtón tisztábn volt drb minőségével, megpróbált kidomborítni z első felvonás erényeit, pttnásig feszült légkört teremteni, míg z elődás második felében szinte hgyt mgától folyni z eseményeket. Kár, hogy nem változttott z rányokon, és sok időt szánt felügyelő és szoblány jeleneteire. Rgyogón illeszkedik Orbán György hát-borzongtó zenéje, viszont bosszntón sok pró ponttlnság mrdt z elődásbn. Például z emeletre egy lépcső vezet, melyen felmegy szoblány, de soh többet nem jön le, leglábbis ott nem. Szintén ő hol kopogttás nélkül, hol zzl lép szobáb. Nem világos z sem, hogy férj miért zárj jelentőség-teljesen értékei közé fehér kesztyűjét. Mellet András díszlettervező egyszerű, jellegtelen szobbelsőt tervezett, meg-lehetősen piszkost. A drb egyik jelenetében hiányzik egy kép tpétázott (kárpitozott?) flról, mit természetesen férj vett le. A hiányt z első pillntbn észreveszi néző ( házbeliek közül senki), mert olyn poros fl, hogy világosn kivehető kép nyom. Már ez önmgábn is furcs egy gzdg, személyzetet trtó csládnál, de z még inkább, hogy por csk keretek mellett ül meg, másutt nem. Már Gyul h nem is legmegfelelőbb drbot, de legjobb színészeket tlált meg, Káldi Nór és Tolni Mik-lós lkítás emeli drámává kettejük közös jeleneteit, kitlálnk egy olyn játékot, mit meg sem írt szerző. Náluk nem csupán egy pszichopt bűnöző kényekedvére vn kiszolgálttv egy nő, hnem nnk z elszkíthttln láncnk szemeit is ábrázolják, mellyel össze vnnk kötve. Ennek férfink vgyon, pénz nyújtott szbdság mellett htlmánk tudt is kell, mert be kr-j bizonyítni egyéniségének erejét. A felügyelő megjelenésekor z sszony bevllj, hogy férje járkál pdláson, mitt gyengül gázlámp fénye, de nem tud szembeszállni vele, nem is kr, mert nem meri eldobni emlékeit, boldognk hitt éveit. Káldi Nór Mrs. Mnninghmje vlóbn z őrület htárán vn, hisztérikus kitörése egy beteg emberé, rgyogó mosoly mögött félelem bujkál, már nem hiszi, hogy meglázttáson kívül férjétől más is jutht neki. Hngj még bizkodik, de mozdulti megtörtek. Fejtrtás, kézjáték egy meg-gyötört ember kínjiról vllnk. Tolni Miklós szerepfelfogásánk legngyobb erénye, hogy Mr. Mnninghm gonoszság nem delejes". Azokbn pillntokbn sugárzik egészében vrázs, mikor becézi, szereti feleségét. Ekkor válik nyilvánvlóvá, hogy z sszony ezekért simogtásokért, mosolyokért tűr el mindent. Tolni Miklós nélkül tud brutális lenni, hogy megütné z sszonyt. Drmturgiilg hálátln Kló Flórián szerepe (Rough felügyelő), nem eb-be z elődásb vló. Stílus élesen elüt főszereplőkétől, de mértéktrtó, lkításábn inkább humor dominál, mint-sem ngy detektív idelizálás. Fehér Ann (Nncy) szoblány színpdr lépésének első pillntábn sejteti, hogy büszke, öntudtos mgtrtás mgár vonj figyelmet, és biztosr veszi ur közeledését. Vonzó egyénisé-gének tudtábn mindvégig természetesen viselkedik, nyom sincs benne láztnk. Mrtin Márt nyíltszívű házvezetőnője drb szerint szinte csk zért vn jelen, hogy meghllgss urát vgy segítsen elbújni felügyelőnek. Nem z ő hibáj, hogy ebből nem lehet vlódi figurát teremteni. A József Attil Színházbn két ngyszerű lkításnk tpsolht közönség, és őrizhet egy új illúziót G á z l á n gró l. Ptrick Hmilton: Gázláng (József Attil Színház) Fordított: Prekop Gbriell. Díszlet: Meller András m.v. Jelmez: Schäffer Judit m.v. Zene: Orbán György. Rendező: Már Gyul m.v. Szereplők: Káldi Nór, Tolni Miklós, Kló Flórián, Tóth Judit, Mrtin Márt, Fehér Ann.

41 rcok és mszkok PÁLYI ANDRÁS Az igzság gesztus Jordán Tmás Szókrtészéről A Szókrtész védőbeszéde, noh vlójábn nem drám, inkább filozófii esszé, nem először kerül színpdr. Tizenkét esztendővel ezelőtt Boján Stupic belgrádi rendező sikeres dptációj nyomán - ez volt Huszonötödik Színház egyik emlékezetes nyitóelődás, Humnn Péterrel címszerepben. Jordán Tmás egyébként mg is sttisztált nnk ide-jén huszonötödik színházi produkcióbn, s zót se hgyt nyugton ez szöveg, Népszínház stúdióprogrmjábn, még budi Várbn, Szigeti Károly rendezésében, egyszer már színre lépett vele. A jelenlegi kposvári stúdióelődásnk is volt korábbi változt: tvly került bemuttásr Nyíregyházán, ngy-színpdon, Fehér György rendezésében, Jordán vendégszereplésével; mostni színrevitel ennek voltképpeni felújítá- s, pontosbbn dptálás. Időtrtm nem egészen háromnegyed ór, s csupán címdó Pltón-írásr épül (míg huszonötödikben változt második részé-ben Kritón és Szókrtész hlál feldolgozását is láthttuk), tehát már drmturgiájábn is végsőkig" puritán, hgyományos értelemben vett drámi cselekményről itt nem beszélhetünk. Á történet és világkép zonos; nem egyéb, mint z théni férfik" (bírái) előtt álló Szókrtész érvelésének logikáj. Mrd puszt színészi jelenlét. Vgy ezúttl inkább így foglmznék: jelenlét gesztus. Jordán Tmás ugynis nem mond le rról, hogy z önfeltárulkozást, mit ez lényegileg monodrámánk tekinthető színházi este biztosít számár, értelmezze is. Honnn ered szöveg elementáris ereje, eredendő frissesége? Milyen régi! Es, ugye, milyen friss? Mint egy virág" idézi Krinthy szvit Devecseri Gábor Szókrtész védőbeszédéhez fűzött fordítói utószvábn. A Pltón-szöveg régisége és üdesége egy tőről fkd. Mnpság szokás Szókrtész hlálr ítélését z első konstrukciós perként emlegetni; mgm részéről nem nnyir Szókrtész: Jordán Tmás (kposvári Csiky Gergely Színház) (Fábián József felv.) mi nlógiár, inkább történelmi elsődlegességre tenném hngsúlyt. Szókrtész elítélése európi történelmünk első olyn feljegyzett, jelentős pere, melyhez vád csupán tények mnipultív torzításávl tudott érveket kovácsolni, ám mnipuláció sikeresnek bizonyult: Szókrtésznek ki kellett inni méregpohrt. De védőbeszéd még z ítélet kimondás előtt hngzik el, noh Pltón, ki utólg írott formáb öntötte mestere szvit, foglmzás köz-ben már tisztábn volt kifejlettel. S Pltónszövegben ez kettős szempont következetesen érvényesült: egyrészt Szókrtész rendíthetetlenül hisz z igzság kimondásánk erejében, másrészt védőbeszéd mögött", Szókrtész érvelésének mintegy árnyékábn pontosn kirjzolódik vád eljárásánk mnipultív jellege. Szókrtész érvelésének így számunkr bizonyos népmesei tisztság lesz: leleplezi hmisságot, megnevezi z igzságot. S mindnyájunkbn ott él vágy e fekete-fehér egyértelműség után, de évezredek jó néhány nlóg perét hátunk mögött tudv, tisztábn vgyunk zzl is, hogy z igz szvk ereje gykrn milyen kevésnek bizonyul szvk mnipulálásánk erejével szemben. A szövegnek ez belső feszültsége Jordán Szókrtészének kiindulópontj. Se rendező Fehér Györgynek, se színésznek láthtón nem okozott gondot, hogy Szókrtész több mint hetvenesztendős volt, mikor védőbeszédét elmondt (életkorár szövegben több utlás történik). Keltheti-e negyven év körüli színész z gg bölcselő illúzióját? Egyetlen percre sem érezzük színészen, hogy ezt z illúziót, kárcsk sszociációs szinten, fel krná kelteni. Jordán Tmás, miót Kposvárr szerződött, többször is játszott sját koránál idősebb szerepeket, legutóbb Ksimir és Krolinébn, de ilyenkor külsőleg-belsőleg átmszkírozt mgát, vgy h nem, mint Mrt/Sdebn, kkor figur szándékos megfitlításáról volt szó. A Szókrtész védőbeszéde másfjt színház-ideál jegyében született; itt szöveg elsődlegesen eszköz színész számár, hogy feltárj önmgát, hogy megmutss zt színházi igzságot, mit sját mgábn fizikilg-testileg képes megmintázni. Az elődásbn mindvégig élően jelen vn nnk z időtávltnk kretív feldolgozás, mely z egykori Szókrtészt mi színházi másától elválsztj. Mg Pltón d ehhez ngyszerű fogódzót z imént elemzett szövegbeli belső

42 feszültséggel, mellyel egyrészt niv igzságérzetünkre pellál, másrészt érezteti mnipuláció sikerét, niv igzságérzet kudrcát. Hogyn jelenik meg ez színészileg? Tévedés lenne zt hinni, hogy teljesen hiányzik belőle z imitáció. Ngyon is köze vn vlóság külső jegyeit másoló, imittív színházhoz, s nnk, hogyn köze vn, fontos szerepe lesz z egész színházi este sjátos esztétikájábn. Rendező és színész egyránt külsődleges vlóságjegyek másolásánk meghldásából indul ki, de felhsználj z imittív színjátszás eszközeit, csk mintegy idézőjelben. Jordán nem Szókrtész elképzelt vgy kár hiteles gesztusit próbálj megeleveníteni, hnem olyn gesztikulációt hoz, mit egy mi férfi hsználn szókrtészi mondtok elődáskor. E gesztikuláció, melyhez nyersnygot" színész természetesen mgából veszi, igen krkteres, szellemes és pontosn megkoreogrfált". A szövegmondás gyors tempój és e hétköznpi gesztikuláció finom túlhngsúlyozás iróniát jelent. Nem kriktúr ez, nem is lehet z, teljesen ellentmondn z elő-dás lpvető intenciójánk, csk éppen bizonyos távlttrtás vn benne: ez Szókrtész távlt sját késői színházi másától, vgyis mától. Azé Szókrtészé, ki niv igzságérzetünk szentségére pellál. Ám mi színházi hson-másnk is megvn mg távlt z eredetihez: ő viszont tud mnipuláció sikeréről. S itt jut szóhoz z, mit színész személyes igzságánk neveznék. A színészet, mint minden mesterség, elsősorbn tnulást jelent, mesterségbeli fortélyok gyrpítását. De z igzi tudás túl vn tnuláson, forrás létélményben keresendő. H színész mint művész közölni kr velünk vlmit bból tpsztltból, mi egyedül z övé, eszközül hsználhtj ennek megmuttásához mesterségbeli fogásokt. De z egyre gyrpodó színészi effektusok nemcsk feltárhtják, hnem el is tkrhtják z embert, s jó színész, h okosn gzdálkodik eszközeivel, előbb-utóbb rájön, hogy színészetének nem szbd csk gzdgodásnk fennie: fogytkozás éppilyen lényeges. Jordán Tmás tnúságot tesz ról, hogy ért z imittív színjátszáshoz, de kellő ngylelkűséggel vgy így is mondhtnám: kellő lázttl mindzt elhgyj, mi tkrná személyest. Nem kíván szerepet játszni. Pltón nem is írt szerepet. A Szókrtész jelen interpretációj rádöbbent bennünket, mennyire tévutt rejtene szerepjátszássl kcérkodni. Fehér György rendezése, miközben Pltón-szöveg belső feszültségére figyel, s nem téveszti szem elől, hogy mit tolmácsol, nem színdrb, hnem filozófi, zt kívánj színésztől, hogy vlóság metforáj legyen. Hozzáfűzhetnénk: Szókrtész ürügyén. De z ürügy kifejezés ponttln, mert több mint két év-ezreddel ezelőtt élő bölcselő és mi színházi más leglényegesebb ponton tlálkoznk. Ez z elődás ugynis szókrtészi gesztus színház. S így gesztikuláció és gesztus között különbséget kell tennünk. Az imittív gesztikuláció szerint funkció szerint, melyet z elődásbn betölt, fontos és prólékosn ki is vn dolgozv; szókrtészi gesztus felől nézve zonbn lényegtelen és eset-leges. A szókrtészi gesztus z igzság jelenlétébe vetett hit. A színész, mikor személyes ügyeként válllj fel szókrtészi gesztust, elismeri niv igzságvágyunk jogosságát, és eleget kr neki tenni. Sját imittív színészetét zért hozz játékb, hogy ott szemünk láttár veszítse el. Az igzság gesztus ugynis megsemmisíti z igzság imitálását: ez Jordán Tmás személyes színészi üzenete". Ennek elmondásához vlóbn szüksége volt Pltónr és Szókrtész-re, de mi megérint, már-már zt mondhtnánk, rcul csp ebben z eszközei-ben egyre jobbn lemeztelenedő elő-dásbn, z csk színész személyiségéből fkdht. Az elődás végére nyom vész megjelenítés mi ttitűdjéből eredő iróniánk. S zzl, hogy színész hitet tesz Szókrtész gesztus mellett, óriási energiát szbdít fel bból né-hány tuct emberből, ki kposvári stúdió prányi nézőterén helyet fogll: nép-mesei tisztsággl mondj ki meztelen király" igzságát. A kimondás: színészi jelenlét gesztus. Amikor z-tán színész elhgyj termet, még hosszn meditálhtunk rról hrcról, mit szvk primer igzságtrtlm és szvkkl vló mnipulálás vív egymássl, de eredendő, tiszt igzságérzetünkben megerősített ez forró színházi es-te. Azz nem csupán színházi élményben volt részünk: vlmi többet is kptunk. Vlmit z örök" Szókrtészből. védőbeszédének BÓTA GÁBOR Két clown portréjához Mihályi Győzőről és Igó Éváról Szőke István színészi személyiség titkit feszegeti: játékstílust mintegy színészeiből krj előbányászni. Boris Vin Mindenkit megnyúzunk! című drbjánk miskolci színrevitelével szoktln, egyéni színpdi nyelvet teremt: színész-szel vló munk mélylélektnából" hív-j elő színházát, z ttrktív bohózt és z bszurdb hjló groteszk vegyületét. Az elődásról SZÍNHÁZ februári számábn már jelent meg kritik; ezúttl két kiemelkedő színész - két legkrkteresebb clown: Mihályi Győző és Igó Év - játékánk megidézésére teszek kísérletet. Mihályi mint André téblábol színpdon. Lóg rjt ruh: túl bő ndrág, fehér ing, mellény, ndrágtrtó, spk. Arc kissé koszos. Égy hlom szerszám kezében, rugnyos, de mégis ügyefogyott mozdultok. A pp megáll jobb-oldlt elhelyezkedő munkpd mögött. Jelentős távolságr Andrétól. A szer-számokért nyúl. André nem tudj, melyiket kell dni, zvrbn vn. Rkosgtj őket sját kezében. Odd egyet. Égész előre kell nyújtózni. A láb nem mozdul. Terpeszben áll, pipiskedik, mozog előre felsőteste és feje. Bámészkodik, érdeklődik. Félénk és ngyon figyel. Rosszt dott. Megint rkosgt, keres egy másikt... Az p végigsimítj ujjávl bltát. André rcár bugyut kifejezés ül ki, félénk. Kiemelkedő muttvány következik. Ameriki kton toppn be, ugrókötélen ugrálv, és vizet kér. André egy pohár vizet hoz neki. Követi fejével kötél forgását, mjd megpróbálj megittni ktonát, pohár vízzel lvírozv. A víz egy része kiömlik, minth nem sikerülne z ttrkció, de André hirtelen ngyot ugrik, és máris együtt ugrókötelezik z merikivl és pohár vízzel. Bátortlnul megcsilln szeme, vlmi sikerült. Rágógumi jutlom. André rohn, hátt fordítv vizsgálgtj csemegét. Fél, hogy elveszik tőle, két kézzel fogj. A pp rá is prncsol, hogy dobj szobábn lévő nyúzógödörbe. Kergeti z sztl körül. A gödör mögött megáll-nk. André ledobj gumit, minth

43 gödörbe dobná, rátpos, rejteni próbál-j. Nem sikerül. Lemondó enerváltsággl másik lábávl berúgj gödörbe. Új clown jelenik meg lépcső tetején: Mrie. Megáll, hgyj, hogy megbámulják. (Egyébként is mindenkire kiemelten figyelünk, ki szob közepén lévő lépcsőn megjelenik.) Igó Év, fekete, lágy, helyenként átlátszó ruhát, fekete mgs srkú cipőt, fekete, bohócosn felfelé fésült hjt, benne fehér és lefelé fityegő díszt visel. A szemöldökei erősen kihúzottk. Ernyedt és fásult, kezei lelógnk, lábi lnyhán rugóznk. Levánszorog lépcsőn. Mindent hngsúlyosn, lssn csinál, elváltozttott hngon, rtikulálv szóll meg. Közben André odsompolyog hozzá, ölelkeznek, fogják egymás kezét, elbújnk egymásbn. André ellohol, megkeresni másik test-vért, másik Mrie-t; ez Mrie pedig kibámul z blkon, mint z előbb André. A feneke közönség felé domborodik, kihívó, felborzoló. Mjd felállítj z André áltl felborított székeket. Pontosn helyükre teszi. Lssn, erotikusn végighúzz rjtuk z ujját. Szinte szeretkezik velük. Újr megvizsgálj, Boris Vin: Mindenkit megnyúzunk! Mrie: Igó Év helyükön vnnk-e, millimétereket igzít rjtuk. Hiányzik neki vlki, sóvárog, kéjt remél. Egy meriki kton lép be, Mrie feltöltődik", fokozottn figyel, bbrál mgán, igzgtj hját. Közeledik ktonához, ujjivl lzán megérinti Mihályí Győző mint André miskolci elődásbn (Jármy György felvételei) rngjelzéseit. Kéri klipszeket". Kiküldi ppát meg szomszédot. Az meriki leül egy székre, ő meg eléje guggol. Megint birizgálj klipszeket". Od-húz egy széket. Egymássl szemben ülnek. Lssn érzékien bedugj jobb lábát kton lábi közé. Egyik vállát lzán lejjebb ereszti. Ráül ktonár. Az meriki föláll, földre dönti. Mrie hátrbukfencezik, kilátszik még bugyij is. Egyedül mrd. Felemeli kezét. Lyuks ruháj hón lj. Simogtj m-gát, végigsimítj kezét, lábit. Kifújj z orrát ruhájábn. Nyáls ujjávl piszkálj lábát, lyuks hrisnyáján keresztül. Szenved, és kéjeleg. Kétségbeesetten üvölt ppáért. Azt hzudj, hogy eljegyezték egymást z merikivl. Összeölelkeznek. Zene szól. Közben megérkezik André, ül lépcsőn, szemeit eltkrj kezével. Mrie z sztlfőn ül (előszeretettel ücsörög itt) és duzzog. A pp gyluvl táncol. Kezd belelendülni. André lssn elhúzz szemeiről kezét. Ő is gynut fog. Elndlodv táncolnk, összeérintik gylukt. Mrie szenved. Lejön z ny. Ő is zt hiszi, hogy lány eljegyezte mgát. Ölelkeznek. Mrie z ny felé vigyorog, hátt fordít, bőg. Megint székeken bbrál. André szerszámokt piszkálj. Testvére megint glédáb állítj székeket. Újbb klipszek" érkeznek, két meriki kton, Mrie megint hódítni próbál, nem sikerül. Lssn, egy félkört megtéve, elsomfordál ' gödör, mjd tükör előtt, végül megállpodik munkpd mögül bámészkodó Andrénál. Összefogódzkod-

44 nk, figyelnek, bátortlnok. Mjd Mrie lssn összeszedi mgát, újr klipszeket" kéri. Végül föllejt ktonákkl lépcsőn. A pp és André megpróbálják kiötölni, milyen távirttl hívják hz két háborúzó testvért. A pp drukkol Andrénk, hogy tláljon ki már vlmit. Nehezen megy... ztán felüvölt, minth meglenne, de semmit nem eszelt ki. A pp ismét kergeti, mjd klpáccsl püföli fejét, végül André is ppáét. Egyre jobbn belelendül, már utomtikusn, örömmel üti. A gumiklpács játékosn visszpttn. A ppánk sikerül is kitlálni szöveget. André nem tud leállni, még jár keze, mtt z sztlon lévő dobozbn, fejére teszi spkáját. Két német érkezik. Visszjönnek z merikik, együtt kártyáznk. André bele-beleles lpjikb, mjd rcát spkájávl tkrv súg. Kotnyeleskedik. Megjön Mrie, letelepedik lépcsőre, röhög. Andrévl próbálgtják z egyik ktoni siskot. Mustrálják, egymás fejére teszik, tisztelegnek. Mikor egymás ruháib öltözve elmsíroznk ktonák, fogják egymás kezét, és ujjikkl boldogn V-t, győzelem jelét muttják. Sokáig így mrdnk. Mrie új ruhát vett föl: trk, testre simuló, lenge. Kelleti mgát. A cslád táncolni készül. A szomszéd egy hegedűvel jelenik meg. Egy trombitás is beszbdul szobáb (ő eddig színpd széléről követte z eseményeket és szolgálttt zenét villnyorgonist társávl együtt). Őrjöngve ropják. Közben megérkezett két testvér közül z egyik, Jcques, ágyúzik kezével, és pufogó hngokt hllt, Cyprienne egy orosz dlt bömböl. André nincs jelen, Mrie nem vesz igzán részt z őrjöngésben, mgábn finomn táncol, kezeit felemeli, mozgtj, komótos beleérzéssel mozog minden porcikáj. Oddugj z orrát szomszéd hegedűjéhez, z húrrl megpöcköli. Bejön Cyprienne, kinek vlóbn z esküvőjére készülnek. Mrie-nk felpúpozódik hát, mozgás még puhábbá, idegessé válik, fejét leszegi. Ellopj Cyprienne pártáját. Gúnyosn húzogtj z orr előtt. Végül beledobj gödörbe, nyelvét is kidugj gyönyörűségtől. Megérkezik vőlegény, Heinz, Künsterlich kpitány kíséretében. Mrie gylupdon ül. Egyik lábát kinyújtj, és hátulról becsúszttj kpitány lábi közé. Megksztj, nem engedi továbbmenni. A kpitány spkájávl próbálj rejteni feneke lól kikndikáló lábt. Az ny viszont ráfekszik Mrie lábir... Végül kpitányt beebrudlják gödörbe. Andrénk pedig élénk tiltkozás ellenére lánynk kell öltöznie, mivel kevés nő. Először csk feje bukkn ki. Kendő, erősen rúzsozott száj. Feltűnik z egész lkj. Tiritrk hosszú ruh, mgs srkú cipő. Bizonytlnul imbolyog, meglóbálj z egyik lábát levegőben, mjd fenéken lecsúszik lépcsőn. Igzgtj htlms melleit. Az egyik mellét megtpogtj szomszéd. Ctherine-nl támogtják. Megáll egyedül, meginog, elesik, felül lógnk krji. A szomszéd vonót húzogtj melle ltt. Két lpos fdrbot erősítenek cipője srkár, hogy járni tudjon. Megpróbál felállni, de pp meglöki fenekét. Az egyik lábán térdel, másikt kidugj, szemlélgeti. Később megcseréli lábit. A melleit simogtj, bbusgtj. Kivirul. Fellebbenti ruháját, kilátszik szőrös hs és rózs-szín bugyij. Térdén mászkál tükör előtt, kelleti mgát. Felkúszik gylupd-r. Mellételepszik egy érkező német kton és megcsókolj kezét. Ő ruháját igzgtj, rrébbcsúszik. A német belemr melleibe, rájön cslásr, köp egyet, kivonul. André sértődötten utánnéz, ruháját felemeli, krb teszi kezét, melleit fel és le tolj, mjd megklopfolj, lábát unottn lógázz. Megindul, lvíroz gödör előtt, melleit felköti és összehúzz egy mdzggl. Leül z sztlhoz, szlvétákt hjtogt. A ruhájáb törli z rcát. Trmpli mgbiztossággl kimegy és visszhoz z sztlr egy lófejcsontvázt. Duzzogv leül lépcsőre, sóvárogv néz terített sztl felé. Megjön Mrie is, új ruhát visel, kombinéj z egyik mellénél kilátszik. Ráül gylupdr, megrándítj vállát, mozgtj homlokát. A mm odmegy, négykézlábr ereszkedik, Mrie ráül, lovgol rjt, közösen élvezik közben kilkult verekedést. Többen gödörbe esnek. Mrie z esküvőre érkező utomt ppot gödörbe löki, utánmutt, sikít egyet és ő is utánugrik. André eközben mohón lkmározik. Mjd mgbiztos férfihngon közli, hogy most már átöltözik, és kicsörtet. Mikor közönség távozik, színészek ott ülnek z előtérben (kkor is ezt tették, mikor érkeztünk), még jelmezükben, de mozgásuk már nem szerepé, beszélgetnek közönséggel. Még egyszer meglessük egymást. SZŐNYI G. SÁNDOR Újr Bánk bánról Bevezető VIII. 25-én, kecskeméti olvsópróbán Ngyon nehéz egy remekműről előzetesen bármit is mondni, mert félő, hogy minden mgyrázt belemgyrázássá válik, drbról előzetesen meglkotott elv, elmélet pedig remekmű leegyszerűsítésévé. Ez ellen veszély ellen tálán csk úgy lehet védekezni, h most nem Bánk bánról lkotott különböző elméletekről vittkozunk - sok vn ilyen! -, hnem szorosn szöveghez és szituációkhoz tpdv hldunk előre, úgy, hogy sziklmászó megy fogódzótól fogódzóig; mi mondttól mondtig, szituációtól szituációig. Erre igzán próbák ltt lesz módunk, de legfontosbb fogódzókról tlán már most is beszélhetünk nélkül, hogy műbe ttól idegen elképzeléseket szorítnánk bele, hiszen végül is csupán nnyi dolgunk, hogy úgy játsszuk el Bánk bánt, hogyn zt Kton József megírt. Bízzuk Ktonár, hogy hsson ránk, s rjtunk keresztül mjd nézőre. H vlhol húzásr merészkedtünk, s egy lklomml egy jelenet megcserélésére is, mondhtom, ezt csk ngyon sok ggályoskodás után tettük meg. Kik lépnek színre, s mi is történik ebben drbbn? Ottó, Biberch Felmegy függöny, s látjuk, királyné pilisi vdászkstélyábn - multóplotájábn - multság vn. Szinte z egész első felvonásbn szól háttérben zene, hol erősebben, hol hlkbbn, táncolnk, esznek-isznk vendégek. Importált zene szól, nyugti zene, mi oszt-rák-olsz htár táján lévő, Merán vidékéről szármzó zene. A mgyrok, h megpróbálnk rá táncolni, döcögnek", mint medve. A vendégsereg vegyes. A királyné udvrtrtásához trtozó meránik és z ország mgyr főnemességének egy része vn itt, zok, kik nincsenek z éppen Glíciábn háborúzó királlyl. A zene meráni zene. Ottó rendelte meg. Ottó kedvéért vn multság, ő multozás szervezője, lelke. Nem z első ilyen multság ez, s hsonló multságok szervezésében Ottó már régen túl is lépett józn htárokon. Ezt bizonyít-

45 műhely j z is, hogy nővére, Gertrudis királyné első megszóllás tiltás. Véget vet Ottó tivornyáink:.. mondhtom neked, hogy ez m udvrombn z ily esztelenkedések közt utolsó fog lenni, mert zért, hogy király után vló bántjimt ki-verjem fejemből, vgy téged, hercegem., örvendezőbbé tégyelek - soh jobbágyim kedvét nem áldozom fel. Te hol-np utzol." Ezek Gertrudis első szvi, és nincs okunk zt hinni, hogy ez kemény nő, ki mindig következetes mrd önmgához, egészen hláláig, most ne htározottn eldöntött tényeket közölne Ottóvl. Ez tehát multozások között z utolsó, s ez már önmgábn is furcs szituációt teremt: ez z utolsó multság, s holnp jön bizonytlnság Ottó s Biberch számár. Ottó és Biberch nem szimpl figurák. Jellemüket s helyzetüket tekintve egyránt nem zok. Mi helyzetük? Menekültek. Menedékjogot" élveznek nőtestvér udvrábn. Kton egyértelműen foglmz: Ottó részese Fülöp király meggyilkolásánk, nekik tehát menekülniök kellett, s most, hogy testvért befogdó testvér is kiutsítj őket, ennek jó ok kell hogy legyen. Ez z ok Ottóék szemet szúró, megbotránkozttó viselkedése, mit trónját, tekintélyét s sszonyi jó hírét is féltő királyné nem visel el. Azt hiszem, Ottó figurájánk z eljátszáskor szkítnunk kellene zzl gykori felfogássl, mely szerint Ottó elkényeztetett, mgán urlkodni nem tudó kmsz, kit z ördögi" Biberch mrkábn trt. Nem! Ezek ketten, két összekcsintó cinikus gzember, két morális úri csvrgó, két imponáló szoknybolondító, két kiábrándult okos ember, kik félszvkból is értik egy-mást. Művelt emberek. Ez kor, keresztes háborúk kor, ez kor trubdúrok, minnesängerek kor, ezek z emberek ismerik költészetet - biztos vgyok benne például, hogy Ottó tud lnton játszni. Jellemző, hogy Ottó vlóságos trubdúrdlt idéz udvrlási közben Melindánk:... Engedj meg! Vk vlék, mivel szerettem. Ottó többé nem z, ki volt. Ottó od mrdt Merániábn: más terme itt már áltld Melind. Akkoron levék teremtve, midőn először megláttlk: mint gyerty áltl világ lesz.. úgy vlék melletted, úgy követtelek, s levésemnek legelső pillntábn eltűnt lételem... s jellemző z is, hogy miközben így folyttj, trubdúri imádt felső fokin mgsztlv Melindát, s lát- j, hogy szvi nem htástlnok, félrefordul, s keményen, cinikusn megdicséri mgát: Helyessen mondád, rvsz kölyök." A lovgi szellem kiművelt, csiszolt szellem. Életem királyomé, szívem hölgyeké, becsületem z enyém!" - lovgi életnek ez játékosn megfoglmzott, de mégis eszményképet jelző hárms lpelve már önmgábn is ngyon válsztékos, rfinált, mjdnem dekdens, telve vn visszfojtott és kiélt vágyk játékávl, erős individulizmussl, trtássl, öntudttl és szellemmel, okos szellemességgel. Ottó és Biberch felszínen kiművelt, szellemes lovgok. Krkterük mélyén mindenből kiábrándult cinikus fráterek, úri bűnözők. Életvitelükhöz filozófiájuk is vn. Amikor például Ottó Melind elcsábításáról beszél Biberch-hl, ngyon világosn elmondj, miféle szerelem z, mit Melind iránt érez:.. És még m kell, hogy ő enyém legyen! Szerelmet érzek én, s csk z meríthet végnélkül édes Élysiumb, - hol önnön szerelmünk önkirálynénk, szép életünk világ, vlódi jó forrás nnk, mi n g y koporsó űrében élet, s kívánt jövendőnk egyetlen egy kezese, - z, de z." Hedonist életfelfogás. Biberch így is érti: Ó elrgdttó szerelem te! mely Év csábítój volt, ugynilyen szerelmet érezett z kígyócsk!" - így felel Biberch brátnk kijáró bráti hngnemben, de ugynkkor finomn, ironikusn.. Ottó és Biberch egymást ngyon ismerő, egymás gondoltmenetét, nyel-vét egyránt ngyon értő emberek. Nos tehát, itt vgyunk z első szituációbn: Ottónk és Biberchnk holnp távozni kell kellemes életet nyújtó menedékből. Bizonyár rosszbb körülmények várnk rájuk, jelenleginél n-. gyobb bizonytlnság. Ez z utolsó éjszk itt. Nyilvánvló hogy ez srkllj még jobbn Ottót rr, hogy még ezen z éjszkán megszerezze Melindát. Nem romntikus kmsz ő. Ottó: gyilkos. Azt hiszem, bátrn kimondhtjuk: Ottó és Biberch, mguk módján IIl. Richárd-i figurák. A Polnski-filmek szörnyűségeihez méltó például Ottó drbbéli végső cselekedete, z, mikor menekülésekor minden józn indok nélkül, merőben bosszúból leöletteti bérgyilkosivl Bánk egész otthon trtózkodó háznépét, s miféle polnskis, szörnyű módon: Melindát felgyújtott ház tüzébe dobják. Shkespere-i gonosztett, shkespere-i ngyság gonoszságbn, cinizmusbn ez. Azt hiszem, nem túlzás mélységes tisztelettel beszélni. hjdnkori kecskeméti tkácsmester fiáról, Ktonáról, erről teljesen kibontkozni nem tudó zseniről, ki reménytelenül volt szerelmes Dérynébe - Déryné erről nplójábn sokt ír! -, ki állndó mgyr nyelvű színház létezése nélkül, romntikus német rémdrámákon nevelődve, de zokon túllépve 'jut el z árnylt jellemformálásig, kor mgyr történelme progresszív gondoltink megsejtéséhez és kifejezéséhez, ki Játékszíni költőmesterségről" írt keserű tnulmányábn olyn pontosn elemezte z kkori szín-házi kultúr minden nyűgét-bját, hogy z sok vontkozásbn még m is érvé-nyes. Térjünk zonbn vissz történethez és figurákhoz. Ottó és Biberch rokonvonásik, így például mindkettőjüket jellemző cinizmus ellenére, távolról sem egyform figurák. Eleve más z indítttásuk. Amíg Ottó beleszületett htlomb, Biberch - mint ez szviból, mgtrtásából későbbiekben egyértelműen kitűnik! - feltörekvő, mg csinált ember, telve jól rejtegetett, mély gyűlölettel könnyebb sorsú úri brát iránt. Mi, mi? Még oktln?'" - mondj később bjb került Ottó mentegetődzéseire. Ti földi istenek soh oktln. nem tesztek semmit; z égi Isten dj nektek z ő cslhttln bölcsességmlsztját... Te mindenféle földi, s mennybeli bölcsességek öszvessége! igy hát hogyn lehetsz te oktln?..." Mjd így folyttj: Utálnám mgm, h bbn hiedelemben hgyhtnálk el, hogy testilelki híved voltm: engem csk hszon kötött hozzád." Petur és Bánk A függöny felmenetele ót trt multság. Akik itt vnnk, nem mind érzik jól mgukt. jó egynehány frgtlnbb modorú mgyr morog. Amint ez. szvikból kiderül, érdekeiket sérti z, hogy királyné elsősorbn meráni udvrtrtásánk kedvez dományokkl, hivtlokkl, jutttásokkl. Azonfelül, ők, mgyrok idegenek is ebben meráni multságbn, másfjt tánc járj itt, más szokások. A. békétlenek furcs vezérlkj Petur. A gyűlölködő, z epét okádó, setétben szervezkedő". Ez is imponáló szerep : Petur, ki gyűlöletében nem válogt z eszközeiben. Mit tesz? A távol

46 levő királyt törvényosztó helyeken helyettesítő, bíráskodó, országjáró Bánk bánt titokbn hzhívj. Nem kevés lehet hzhívó üzenetben, h Bánk visszfordul, sőt Peturnk zt kívánságát is teljesíti, hogy ngyúr létére titokbn jön, besurrn plotáb. Bizonyos - hiszen erre sok szövegbeli utlás vn! - hogy Bánk z országos rossz helyzetet látv, könnyen el tudj képzelni: vlmi ngy ktsztróf vn kirobbnóbn z udvrbn. Bizonyos, hogy ez indokolj zt, hogy Bánk hllgt Petur hzhívó szvár. Mit tesz még Petur? Tud Ottónk Melind iránti szándékiról. Ez pletyk ismeretes z udvrbn, Izidór is tud ról, Gertrudis is. A rossz politiki hírekkel hzcslt Bánkbn hirtelen elülteti személyes meglázttás gynúját, féltékenységet is. Te is bele vgy keverve, és h veszteségre jön dolog, tied lesz ngyobb... jöjj még z éjjel - itt h eloszlnk - házmhoz. Á jelszónk lészen: Melind!" Bánk szerelemféltését krj felhsználni rr, hogy Bánkot Gertrudis ellen, zendülők mellé állíts. Elkeseredett cselekedet. Olyn ember cselekedete, ki gyűlöletében nem válogt z eszközökben. Petur így beszél Mikhálhoz:... Csupán bennetek vn még egyetlenegy bizodlmm! A ti húgotok..." - mondj. Melind?" - kérdi Simon és Mikhál. Felesége ngyúr-nk' - folyttj Petur.... Ő vele kedvére játszht, ti pedig húgotokkl." Mik-hál így válszol Petur szvir: Szegény teremtés vgy, h célodt csk sszony áltl gondolod kivinni! Hát nemzeted?..." Ne ingerelj fel!" - feleli Petur. - Ó nemzet! Ahány fő, szintnnyi ész. Kényes becsülete, mint köntöse, sértsd meg csk, öszvetörni kész, de dj neki hirtelen csk egy jó szót, s világot teremtve öszverontj ellenségidet..." Petur elkeseredett, szélsőséges ember. Mgyr?" - mondj. - Hej félre oktln ggodlom. Mit hsznál itten fogcsikorgtás? Bolondos gyvelő! Szbd kívánn lenni mindenik és torkukon kegyes ngysszonyunk sűlt-főttje oly mohón rohn le, hogy mjd szinte megfulldnk." Vd indultok, szélsőségek. Elkeseredésre, gyűlöletre vló képesség. Vjon jogos indultok lobognk Peturbn? Sok minden mgyrázz Petur indultit. Mégis fel kell tenni kérdést: rokonszenves ember Petur? Bánk számár, zt hiszem, nem. Bánk, királyhű Bánk lpelve, hogy zendülés, polgárháború népnek, z ország-nk rossz. Megfontolt, békét teremtő szándékokkl eltelt politikus Bánk, király helyettese, ngyúr. Felvonásvégi monológjábn oly világosn foglmzz meg ezt: Énrám bíz szunnydó gondtln - énrám tevé le szegény prszt elfárdt csontjit: nem vélik ők zendülést, mivel Bánk király személye, - esküszöm meg is fogok felelni ennek, és hbár tuljdon síromon fog is békességetek virágzni." Bánk számár ellenszenves Petur szándék, s tlán személye is. Bánk érzékeny. okos egyéniségével ellentétes z örök békétlen, túlhjtott indultibn mindig sértett, mindig lázdó Petur. Bánk szemrehányó szviból z is kiderül, hogy Petur z Endre előtti királlyl is szemben állt, kkor is ellenzékben volt, s kkor is éppen Bánk térítette más belátásr. S most tlán néhány szót nnk kornk gondoltvilágáról, melyben Bánk bán megszületett. Tudjuk Kton írásiból, más műveiből is, hogy társ-dlomról lkotott képét lpjibn frnci felvilágosodás elmélete, Rousseu-nk Társdlmi Szerződésről" írt műve htározt meg: nevezetesen z, hogy z urlkodó és nép z ősidőkben bizonyos társdlmi szerződést" kötött, melyben mindenkinek dv vn mg körülhtárolt feldt. Az urlkodóé z irányítás, törvény, z igzság képviselete, népé munkálkodás, törvények betrtás. A frnci forrdlom, lig két évtizeddel Bánk megírás előtt ennek filozófiánk z lpján fejezte le királyt és főnemeseket, mondván, h z urlkodó nem trtj be társdlmi szerződést", nem tölti be feldtát, kkor bűnhődnie kell. Németországbn is széles körben terjedtek el Rousseu tni, mg z urlkodó, II. József, klpos király" volt mg módján ennek z elméletnek legkövetkezetesebb képviselője. Cskhogy Németországbn, z úgynevezett felvilágosult bszolutizmus világábn ez tn furcs torzulást kpott. Bizonyos Angliából eredő filozófiávl keveredett. Ez filozófi, Hobbes tn, ez z egyébként drwinizmust is előkészítő filozófi kimondt nnk z elvét, hogy létezés: mindennek hrc minden ellen. A német felvilágosodás elfogdt Hobbes tnát, de eljutott hhoz követ keztetéshez, hogy társdlombn mindennek hrc minden ellen z nrchiához, pusztuláshoz vezet. A német felvilágosodás szerint ezt hrcot korlátozni, kordábn trtni mindenekelőtt z urlkodónk, rend fenntrtójánk kell, ezért ennek célnk z érdekében övé z bszolút htlom" - ezért vn jog rá. A Társdlmi Szerződés" másik tgját, népet kizárták szerződés" ellenőrzéséből, betrttásánk jogából. A felvilágosult bszolutizmus részleteiben ngyon sok hldó vonást trtlmzott - vllási tolernciától feudális előjogok visszszorításáig! -, egészében zonbn mégsem volt forrdlmi tn, s Kton, kire német felvilágosodás eszméi htottk, nem volt forrdlmár. Az már más kérdés, hogy ő Kecskeméten, egy mezőváros plebejus, ipros-földműves környezetében felnőve, z nrchiától nem nnyir z urlkodó réteget, hnem inkább polgárháborúbn legjobbn szenvedő népet féltette - így gondolkodik és beszél Bánkj is, és így kpcsolódik Tiborc sors is Bánkéhoz. Furcs és fontos ellentmondás - igzi drámi ellentmondás! -, hogy mindvégig királyhű Bánk mégis megöli Gertrudis királynét. Egyelőre zonbn mrdjunk Bánk és Petur ellentéténél. A békétlen Petur és királyhű Bánk is ellenfelek. Dehát mit kezdjünk egy ilyen lojális, királyhű, megfontolt Bánkkl? H Bánkbn is peturi indultok lobognánk, z útj bár meredek, de egyenes vonlú voln Gertrudis megöléséig. Akkor két Petur szerepelne drbbn. De másik prtról, teljes lojlitás prtjáról elinduló Bánk csk legngyobb törettetéseken, drámi indultokon keresztül, önmg ellenére jut el önmgához, önmg tiszt erkölcsiségének képviseletéhez, s így z igzság és z igzságosztás pillntához. Igzságérzete - s z nincs ellentétben királyhoz hű becsületességével! - képtelen elviselni Gertrudis-féle htlom erkölcstelenségét, lssn már z ország békéjét is veszélyeztető cinizmusát. A békét teremtő Bánk igzságosztó gyilkossá lesz. Igzi drámi jellemépítés. Bánk megváltozásábn döntő szerepe vn személyes meglázttásánk. De két dolog-e személyes sors és z ország ügye? Nem. Egységbe vonj ezt z, hogy mindkettő ellen egy dolog tör: Gertrudisnk és körének cinizmus. Gertrudis-szl vló utolsó jelenetében köszö-

47 netet mondni" Melind helyett és z ország válságát elsorolni - ez egy és ugynz. Egy bizonyos htlombn levő réteg: Gertrudis és körének egoizmus, mchivellist cinizmus áll szemben Bánk tiszt, z országot és sját sorsát egyránt védő erkölcsiségével. A drb lpvető konfliktus ez. H tovább krnánk szűkíteni kört, zt mondhtnánk: cinizmus hrc ez ngyobb közösséggel szemben is elkötelezett erkölcsiséggel. Erkölcsi tnúságtétel tehát ez drám? Az. Lehet, voltk korok, mikor nemzet függetlenségi eszméje kpott benne jogosn és óhttlnul ngyobb hngsúlyt, sőt, más időkben - meghmisítv! - még ncionlist tételek hngsúlyozásár is megpróbálhtták felhsználni. M zonbn remekművek csodáltos történelmi lklmzkodóképessége révén ( történelemnek remekművekhez vló csodáltos lklmzkodóképessége révén!) elsősorbn erkölcsi tnúságtétel. Erről kellene szóljon z elődásunk. Mégis, mi jelentősége nnk, hogy Gertrudis nem mgyr? Mekkor hngsúly vn ennek? A drbbn unos-untln elhngzik z idegenek", meránik" kárhozttás. Gertrudis, z idegenek" és Petur Kton kor nemzeti öneszmélés kezdete. Nyilvánvló, hogy számár ngyon fontos volt, ideálként szerepelt nemzetet szerető, sőt nemzeti király, mgyr érdekeket z idegen osztrák érdekekkel leglábbis egyenrngún képviselő állmvezetés. Kton nyilvánvlón érzékelte százd elején erősödő idegen - osztrák - gyrmtosító politikát, így például zt, hogy z osztrák ipr fejlesztése mgyr mezőgzdság és kézművesség kárár történt. Ez mezőgzdsággl és kézművességgel fogllkozó Kecskemét városábn lighnem ngyon is érezhető volt. Kton fájdlmsn érzékelte mgyr nemzeti kultúr hátrányos helyzetét is, így például mgyr nyelvű, állndó színház hiányát. Nyilvánvlón nem véletlen tehát, hogy Gertrudis és köre idegen, meráni. Idegenségük" voln legfőbb bűnük? Nemcsk mgyrok számár terhes és felháborító Gertrudisnk és körének htlmskodás, kivételezett helyzete Gertrudis is idegen itt. Gertrudis nem érti és gyűlöli mgyrokt. Erővel kr úrrá lenni számár idegeneken. Titok- bn tlán fél is tőlük. Egy oly teremtés, kinek nem ez hzáj... ki gyermeki játékinkbn is nem osztozott volt, bennünket z vjon szerethet-é?" - kérdi, s joggl kérdi Petur. Vjon véletlen-e z, hogy Gertrudis z udvráb fogdj z áltl nem sokr trtott, bíborunk bemocskolójánk" mondott Ottót? Vjon véletlen-e, hogy kedvez neki, hogy vele legnyíltbb? A közös gyerekkor, közös nyelv s végtelenül hiú Gertrudis számár ngyon fontos testvéri vér mítosz ez mind Ottóhoz köti sok idegen (mgyr) között. Gertrudis is idegen itt - királynői gőgjében még mgányos is! -, és ez z idegenség sok mindent mgyráz lélektnilg, de vjon z idegenség" z ő ngy bűne? Bánk így beszél z idegen Gertrudis ellen forrongó, gyűlölködő Petur előtt: Belőled most rút nemzeti gyűlölet, nem z igzság beszél. Jertek velem mgyrok! Szánjátok őtet, mert nem gonoszságért gyűlöl, hnem zért, mivel más, más köntöst visel..." Ngyon szép mondtok. Minden színdrb elemzésénél lp-vető fontosságú eldönteni zt - kötelező megtenni ezt egészen legpróbb részletekig! -, hogy mi fontosbb minél. Gertrudis megítélésénél is mérlegelni kell: mi fontosbb minél, mi z ok és mi z okozt? Gertrudis zért gonosz-e, mert idegen, vgy zért mrd mgyr királyné létére is idegen, zért képtelen zonosulni királyi férje és z ország érdekeivel, mert jelleme, gátlástln urlomvágy, önimádt, másokkl szemben vló rideg cinizmus gátolj meg ebben? Nyilvánvló, hogy ok és okozt átht egymásb, egységet lkot, mégis el kell döntenünk, hogy ebben lélektni egység-ben Gertrudis krkterében mi fontosbb? Azt hiszem, Gertrudis idegensége csk motiválj, lélektnilg igzolj és erősíti zt, hogy ilyen gátlástlnul merészeli cinikus htlomvágyát kiélni. Igzi bűne: cinizmusábn fognt, önimádtávl párosuló htlomvágy, ez z emberszbású élet helyett művelt rettenetes, ngy pótcselekvés. Elátkozott lélek. Ugynkkor ez htlomvágy s z ebből eredő konfliktusi teszik még idegenebbé, s tennék kkor is, h nem lenne születésénél fogv idegen. Az önimádt, htlomvágy, cinizmus döntő ebben kettősségben. Ne felejtsük el zt sem, hogy ebben drbbn szerepel még két idegen: spnyol Simon és Mikhál, kiket más krkterük, más társdlmi helyzetük drb két, tlán legrokonszenvesebb, mondhtnánk, szinte legmgyrbb" figurájává tesz. Szeretném, h Gertrudis színpdr állításánál elszkdnánk csup ngybetűvel írt gonosz, idegen sszony" sémájától. Nem kell félnünk: Gertrudist egyáltlábn nem fogj felmenteni, h félelmeit, mgányosságát, Ott ób kpszkodó, szinte már testvérszerelemig menő, gőgös szeretetét is ábrázoljuk. Kton is ngyon bonyolult képet rjzol Gertrudisról. Gertrudis figurájánk más, fontos elemei is vnnk: így például konfliktus női mivoltávl, lázdás z ebből dódó korlátok ellen, htlomvágyánk kielégítetlenségei. S néhány szót újból Peturról, rról férfiról, ki legjobbn gyűlöli Gertrudist. Azt hiszem, Kton szánt ezt z embert. Szánt, mert ismerte és értette Petur keserűségének z okit, de nem idelizált őt. Ktonánk Bánk z ideálj. A békét teremtő, ngy erkölcsiségű Bánk, ki bár önnön trgédiáját is megteremti erkölcsiségével, mégsem tehet mást. Tisztság végzete. Azt, hogy Kton mégis szánt Peturt, jelzi, hogy cselekmény során bekövetkező igzságtln hlál, szánlmunk révén mintegy feloldj őt régebbi bűnei" lól, s nemcsk mi olvsó, néző szemében, hnem Bánk előtt is. Nem szeretnék rosszízű ktulizálásokb bonyolódni, de zt hiszem, szélsőséges, gyűlölködő, sokszor meggondoltln peturi típus ismerős, éppen úgy, mint htlom dt helyzetével cinikusn élő ember típus, sőt, tlán ismerős bánki típus is. Melind, Bánk és király Bánk z érett férfi szerelmével szereti Melindát. Hát világnk egyik pólusától másik pólusig szerelmeimben én miért öleltem mindent egybe? Miért mindent? Miért tebenned, ó Melind..." - mondj. Mikhál és Simon életkori viszonyiból z következtethető ki, hogy Melind fitl. Tíz-tizenöt évvel fitlbb Bánk-nál. Szerelmüket ez is motiválj. Féltékeny Bánk? Féltékeny. Ez is fontos motívum, de drb mégsem féltékenységi drám. Sokkl több vontkozású és mélyebb ennél: egy kristálytiszt ember leszámolás sját életét és nemzete sorsát lerontó morális világgl.

48 Trgédi, mert ebbe győzedelmes leszámolásb belepusztul. Elveszti Melindát, elveszti zt, mire elhivtott: z ország fenntrtásábn király legfőbb támsz, helyettese lenni. Összetörik drám végére Bánk? Mindent elvesztett, legngyobb árt fizette, ngyobbt, minth önmg hlt voln bele ebbe hrcb. Nézd urm e csüggedést... Király, büntetés ennek már irglom..." - mondj egyik legngyobb ellenfele, Solom. Mit jelent ez csüggedés"? Összetöretést? Elképzelhető-e z, hogy Bánk belátj: tévedett? Mysk bán hldokló Biberch utolsó szvivl bizonyítj, hogy Gertrudis Melind elcsábítttásáról, mgáról puszt tényről nem tud-htott. De felmenti ez Gertrudist? Okoz-ht ez önvádt Bánkbn? Megingthtj ez Bánkot bbn, hogy tette jogos volt? Voltk múlt százdbn nézetek, melyek ezzel indokolták Bánk trgikus összeomlását: Bánk rádöbben, hogy igzságtlnul ölte meg királynét. Ngyon lebecsülnénk Bánkot és Ktonát - sőt Gertrudist is! -, h úgy vélekednénk, Bánk bán egész drámi világ egy nemi erőszk bűnperének szűken vett jogi problémái körül forog, h drám fő kérdése ez lenne: ludt-e királyné tett elkövetésének pillntábn? Nem! Tlán már nem kell külön bizonyítni, hogy itt két, egymássl homlokegyenest ellenkező erkölcsi világ hrcát látjuk. Hiáb árttln Gertrudis mgábn tettben, bűnös mindenben, mi Ottó cselekedetét lehetővé tette, előkészítette, igzolt. Ez z ő igzi bűne: htlomvágyó, önimádó cinizmus nemcsk Melindát és Bánkot, z egész országot tönkretette s tehette. Összetörik-e tehát drám végére Bánk? Semmi esetre sem. A végzetüket megértő, végzetüket személyes bukásukbn is vállló trgikus hősök furcs rezignációjávl áll, s tlán kisfi - z egyetlen! -, ki csládjából megmrdt, kibe még kpszkodht. A végzetét vállló ember ngyságát érzi meg király. Ez támszt benne még tiszteletet is felesége gyilkos iránt. Ettől mindennel leszámoló emberi ngyságtól retten meg. irtózttón büntettél Istenem..." - mondj. - Jól értelek, kivetted kezemből pálcámt, s én imád-lk! Így mgm büntetni nem tudtm, nem mertem is..." Nem Bánk személyétől fél király. El kell döntenie: Bánk végzetes, számár is személyes trgédiáb vezető útj igzsá gos út volt-e? Újból meg újból rákérdez, s leghűségesebb lttvlóit kérdezi: Nincs senki jelenvló leventék közül, ki e szennyet ngysszonyán nem undorodn hgyni? Senki sincs?..." Nincs válsz. Kton rendezői instrukciój így szól: Mind gondolkodv szegzik le szemeket." Csend vn, s z udvr rokonszenve lssn Bánk felé fordul. A kérdéseire felelő csendekből érti meg király, hogy leghűbb emberei, s tlán z egész ország érzéseivel, gondoltivl kerül szembe, h Bánkot elítéli. Nem meglkuvásból cselekszik másként. Mélységes személyes sértettsége ellenére megérzi és megérti nem ellenséges környezetből felé árdó érzéseket és gondoltokt. Ez is n g y drámi helyzet. Bánk igzságát érti meg, mikor kimondj: Mgyrok! Előbb mintsem mgyr hzánk - előbb esett el méltán királyné." Sokszor elhngzott már, hogy II. Endre gyenge kezű urlkodó volt. Nem vgyok történész, meglehet: vlóságbn z volt. A drb világábn zonbn nem z. Ez ellentmondn Kton egész szemléletének, és furcs ellentmondásokt teremtene Bánk figurájábn is. Bánk királyhűsége, király iránti szeretet nivitássá váln, mi meggyőződésem szerint nem fér össze Bánk jellemével. A király szvi, tettei egyránt rr enged-nek következtetni, hogy Kton szándék z volt: urlkodói kötelezettségei és mgánemberi fájdlmi között vívódó embert ábrázoljon, ki elég bölcs, elég erős és elég érzékeny hhoz, hogy udvránk hngultát és Bánk igzságát megérezve és megértve, ítéletet mondjon végül is - sját, szerelemmel szeretett felesége felett. Idelizált király - kétségtelen. Lehetséges, hogy egy évszázddl ezelőtt más visszhngot keltett voln király ilyen ábrázolás. M zonbn egyszerűen nevetséges voln ttól félnünk, hogy rokonszenves ábrázolás révén roylizmus bűnébe esünk. Ez király múgy is túlságosn idelizált ehhez, vn benne egy kis meseiség. Félretéve zonbn z efféle mentegetőzést: király rokonszenves ábrázolás drám világából következő, drmturgii szükségesség. A királlyl vló jelenet drb levezetése. Itt hrc már nem Bánk és király személye között folyik. Bánk győzelme király fölött már nem Bánk személyének, hnem erkölcsiségének győzelme. Győzelem egy gyenge, htároztln király fölött? Ez Bánk igzságánk z erejét csökkentené. Melind és Gertrudis Ki ennek ngyszbású figuránk, Bánknk felesége? Melind, bár nem ért meg mindent z udvrbn, mégsem niv. Nem rémült, űzött kisbárány Gertrudis züllött udvrábn. Spnyol nő, szép nő, tiszt nő. Ottó nem kárkiért tesz oly sokt kockár zon z éjszkán. Nő. Htnk rá szép szvk. Meghtódik. Érzelmes is. Kezdetben bizonyár rokonszenves számár Ottó, bár biztos, hogy soh nem jut el Ottóvl kpcsoltbn szerelemnek még gondoltáig sem. Sőt, dódik egy pillnt - mikor Ottó előtte térdelve, hosszsn mondj neki trubdúri szép szvkt mikor Melind átlát Ottón, felismeri, megérzi krkterét. Bánk jut eszébe, Bánkr hivtkozik, és Bánk imponáló, férfis mi-voltár hivtkozv, nyíltn és keményen utsítj vissz Ottót: Megvet Melind!" mondj. Nem lehet tehát számolni kettőig sem tudó niv z, ki ilyen hirtelen és világosn ért meg egy másik embert, érti meg Ottó hmis hngjit. Melind erős indultokkl is rendelkezik. Még teljhtlmú Gertrudis-szl is indultosn száll szembe. Elcsábítttás kábítószeres" ügy. Beszámíthttln, bár tudtos állpotbn történik. A tudtosság fontos, mert z krtbéli tehetetlenség állpotábn vló mg-oddás - pokolbéli tűz ége csontjimbn..." - tettnek szándéki ellenére vló, de mégis tudtos elkövetése utólg ngyon megzvrják. Szégyenli mgát, szerelemmel szereti Bánkot, s z, hogy cselekedetét tudtosn tette, mind, egyránt motiválják, hogy Melind csknem megzvrodik. Indokolt, hogy teljesen ellentmondó szvk váltják egymást sokszor ugynbbn mondtbn is: bűnösnek és árttlnnk egyszerre mondj mgát. Nehéz szerep. Nem képlet, ember Melind is. Melegszívű, erősen érzelmi beállítottságú, de okos, indultos és önérzetes is. Bánk iránti szerelme egyértelmű, tiszt és ngy. Ezért nem tudj elviselni önmgát későbbiekben, s ezért olyn hálás Bánknk búcsújelenetben, mikor megérzi, hogy Bánk túltette" mgát sértettségén, Bánk nem ítéli el őt, Bánk képes szeretni őt most is. Hálás Bánk-nk, bár önmgávl nem tud elszámolni. Ezért jár hlál gondolt fejében még ebben szép búcsújelenetben is. Igen sok félreértést tud okozni z jelenet, hol Gertrudis mintegy rábeszéli Ottót Melind elcsábításár.

49 Ez jelenet végzetes Gertrudis számár, mert mindkét prtnerét, Ottót épp-úgy, mint láthttlnul hllgtózó Bánkot, itt indítj el végzetes úton. Ottót úgy, hogy megerősíti benne Melind elcsábításánk szándékát, Bánkot úgy, hogy megingtj őt z iránt vló tiszteletben, s egyértelművé teszi később Bánk számár, hogy bűnösnek tekintse őt. De hát vlóbn rábeszéli itt Gertrudis Ottót Melind elcsábításár? S h igen, Bánk miért nem lép közbe? Vlóbn ilyen olcsó kerítőnő ez királyné? Egész jelleme ellentmond ennek. Meráni herceg -- egy férfiú nem tud kifogni egy sszonyi személyen... mondj Ottónk -,,,... s egy Gertrudis egy sszony tud országok felett megállni!.." Jellemzőek ezek mondtok. Gertrudis, miközben testvéri hiúságból - hiszen egy vérből vlók! - szereti Ottót, le is nézi őt. A gyenge krkterű Ottó is rr jó neki, hogy benne mint egy tükör-ben önmg ngyságát szemlélje. Ez rábeszélési" jelenet tuljdonképpen Ottó meglázttásánk jelenete. Gertrudis gúnyolódik Ottó tehetetlenségén és tehetségtelenségén, meg krj lázni őt, hogy ennek révén önmg előtt önmg ngyságát bizonyíthss. Ez Gertrudis elsőrendű szándék, s nem z, hogy Melind elcsábításár beszélje rá Ottót. Ez egy önimádtáb rögződött ember perverz megnyiltkozás ugyn, de beszélgetést kihllgtó Bánkot inkább királyné jellemében vló cslódásr bírj rá, mint hűségesnek tudott Melind féltésére. Természetes és logikus tehát, hogy Bánk jelenet után következő monológjibn sokkl többet fogllkozik királyos sszony" álnokságávl, várhtó zendülés gondjivl, mint Melindávl. Á monológok nem féltékenységi monológok. A politikus Bánk tépelődései ezek, miket csk elmélyít, kibővít, hogy személyét és házsságát is sérti Gertrudis mgtrtás. Itt még nincs igzi veszélyérzet Bánkbn Melindát illetően. Gertrudis és Ottó jelenetében Melind csk ürügy Ottó kicsinységének bizonyításár. Jellemző, hogy ebben jelenetben Gertrudis minden replikáj ki-vétel nélkül! - úgy fordul, hogy Ottó lekicsinylése után Gertrudis öndicsérete következik. Az már más kérdés, hogy Ottó - szintén egyéniségéből következően - egy bizonyos ponton elunj Gertrudis korholásit, sértéseit, cinikusb fordul, sőt még meg is botránkozttj nővérét, s z is más kérdés, hogy Gertrudis, krt ellenére, vlóbn megerősíti Ottóbn Melind elcsábításánk szándékát. Gertrudis önmg ngyságánk szédületében él. Ezt bizonyítj ez jelenet is. Önszeretetének vnnk reális indoki. Feltehetően z udvr legműveltebb emberei közé trtozik. Arisztotelészt olvs. Intézkedik, döntésképes. Meggyőződésem, hogy műveltebb, szélesebb látókörű Bánknál is. Csk hogy ngyság, htlom bűvöletében önmgánk szerelmese. Elmondj, hogy milyen n g y gyönyörűség számár törvényt hozni mindenek felett", törvényt, prncsot, mi csk törvényhozó számár nem tör-vény s nem prncs. Mgányos sszony. Nem vesz részt z udvr multozásibn. Ezt rngján lulink is tlálná. És nő, kit neme társdlmilg hátrányos helyzete is lenyom. Elevenen él benne férfik lehetőségei iránti irigység. Ez benne rejlik Bánk elleni indultibn is. Urlkodni kr Bánk felett is. Erre minden eszközt felhsznál, még néhány, férfink szóló, árulkodó női gesztust is. Óvnám zonbn mgunkt ttól, hogy mindenáron vló htásvdászt divt-ját követve, szerelmi kettőst csináljunk Bánk és Gertrudis jeleneteiből. Ez nincs benne drbbn. Az zonbn benne vn, hogy meg krj lázni Bánkot, s hogy ez számár kétségbeejtően visz-szájár fordul, őt lázzák és sértik meg meg krj ölni Bánkot. Tiborc Kulcsfigur. Bánk személyes sértettségét országos méretű sértettséggé Tiborc sors, szvi teszik. De hogyn B á n k b á n más figurái sem tételek megtestesítői, hnem összetetten ábrázolt hús-vér lkok, Tiborc sem jelkép. Csábító dolog Tiborcot jelképpé mgsztosítni. Könnyen lklmzhtók rá ptetikus szvk: megtestesült fájdlom" z elnyomott nép pnsz". Mindez csk szép szó, semmi más. A jelképpé mgsztosítás" csábít tuljdonképpen minden figuránál, rossz hgyományink is vnnk ebben vontkozásbn, s ebből felfogásból erednek prózi mivoltuk ellenére operi zengzetességgel megszólló Bánk bán-elődások. Egyik figuránál sem csábít zonbn nnyir, mint éppen Tiborcnál. Ennek ok vn. Az ország nyomoráról sok szó esik drbbn, de Tiborc személyében vlóbn nép egy fi lép színpdr, z egyetlen drb világábn. Tiborc megjelenésével történet szemünk láttár kilép z udvr szűkebb világából. Bánk végső tettének egyik legngyobb igzolás vlóbn Tiborc sors. Bánkot Tiborchoz kevesebb személyes érdek és kötelék fűzi, mint Melindához, így tehát, mikor ő Tiborc pnszir regál, személyes sértettségeken felülemelkedő, z ország érdekében elkötelezett erkölcsiség regálás ez. Kétségtelen tehát, hogy Tiborc figuráj különös szereppel bír drb világábn más, mint többi!, mégis óvnám mgunkt ttól, hogy megfosszuk őt drb többi szereplőjéhez hsonltos hétköznpiságától", relitásától. Ezzel egyáltlán nem fogjuk csökkenteni szerepének különös jelentőségét, ugynkkor sok mindent vesztenénk, h megfosztnánk személyes sorsától, h drbbn vele megtörténő eseményeket hngsúlytlnná tennénk, h csupán mintegy - szomorú zenei kísérőszólmmá tennénk, pnsz" szólmává. Drmturgiilg így is fontos és fokozó szerepe lenne, de döntő, főhős sorsát drámin megváltozttó szerepe nem. Drámiságától fosztnánk meg. Mi történik Tiborccl színrelépése pillntától? Lopni jön, kényszer viszi erre, képtelen rá, mert becsületes ember. Ismeri és szereti is Bánkot. Furcs, de hsonlít is hozzá. Hsonlít Bánkhoz erkölcsösségében, szemérmességében, de hsonlít hozzá bbn is, hogy indulti képesek egy bizonyos ponton átszkítni z önurlom és józn megfontolások gátjit. Hsonlít Bánkhoz, de helyzetük más: király személyét képviselő ngyúr és nyomorúságb süllyedt prszt tlálkozik jeleneteikben. Ezt társdlmi különbséget kár lenne elfelejtenünk. Kár lenne Tiborc drbon belüli drámi sorsánk felépítése mitt. Válllni kell Tiborc társdlmi lárendeltségét Bánk, ngyúr előtt. Megfontolndó tlán, hogy pnszit - különösen kezdetben! - vlmiféle meglázkodó pozícióbn, tlán éppen térden állv kellene elkezdenie. Tiborc először csk pnszkodik, zután z óvtos pnszok során, egyre inkább elveszti belérögződött tisztelettudását Bánkkl szemben. Ngyszerűen felépített jelenetben történik ez. Tiborccl vló ngyjelenetében Bánk már tudj, mi történt Melindávl, ismeri zendülők veszedelmes elégedetlenségeit is. Szörnyeteg gondoltok járnk fejében: bosszúvággyl küszködik, z or-

50 szág békéjét féltő ggodlmkkl küzd, helyzete kusz és borzlms, tisztán kr látni, és dönteni kr. Tiborc pnszkodik. Bánk kezdetben meg sem hllj, mjd lssn rezonálni kezd Tiborc pnszir: közös fájdlmuk, hiszen Tiborc is meránikr pnszkodik. Elkövetkezik z repliksor, mikor prszt és ngyúr egyetértő keserű indultbn már egymás szvár licitálnk. Gyönyörű Kton dilógusépítése: Tiborc hosszú, elkeseredett replikáir Bánknk egy-egy szv, félmondt, néh csk rtikuláltln hngj tovább-lökő válsz. Minth zenét írt voln Kton: hosszú, pnszos áriákt Bánk-nk egy-egy tömör, éles hngütése löki előre drámi felforrósodásbn. Úr és prszt, Bánk és Tiborc testvérré válnk itt gyűlöletben, meglázottságbn, testi, lelki nyomorúságbn. Kísértő gondolt, hogy ennél mgs hő-fokú és érzelmes pillntnál megálljunk. Kísértő gondolt, hogy megnyugodjunk: elértük csúcspontot. Bánk megkpt Gertrudis iránti gyűlöleteinek döntő igzolását. A nép nyomorúságát felsoroló Tiborc megerősítette Bánkot királynévl vló elszámolás, számonkérés szándékábn. S mindez igz is! A jelenetnek zonbn nincs még vége. Kton tovább építkezik, s h továbbikt hngsúlytlnná tesszük - mintegy líri lecsengéssé! kkor Kton drámi ereje ellen vétünk. Bánk és Tiborc együtt hngzó indultink, közös, jogos hrgjukból, gyűlöletükből fkdó testvériségüknek egy-szer csk vége szkd. Bánk csendesíteni kezdi Tiborcot:... Tűrj békességgel..." Kirontjuk korlátokt, lezúzzuk jó brátot, ellenséget; és ztán, h célr értünk, sírni kell csk: szánom keserveiteket emberek!" Te szánsz, ngyúr?" - feleli Tiborc, s mi most következik, z már szembefordulás Bánkkl! -... Ó, mgyr se gondol már oly sokt velünk, h zsebe tele vn - hisz természet szegényt mg rr szánt, hogy szülessen, éljen dolgozzon, éhezzen, snyrogjon és meghljon. Úgy vn, úgy! Esmérni kell z élhetetlenek sorsát: minekelőtte meg tudhssuk szánni is." Kinek mondj ezt Tiborc? Tlán úgy áltlábn mondj? Nem Bánknk mondj? A lopni érkező, erkölcsileg önmg előtt is meglázkodni kró Tiborc - lehet, hogy sokszor gyermeteg és egyszerű hngvételben - de eljut ezekhez furcs mondtokhoz. Megfoglmzz kettőjük különbségét, elszkítj" mgát Bánktól, távolságot" teremt, kizárj Bánkot kettőjük ddig közösnek vélt, érzett fájdlmából. S ekkor következik még egy furcs fordult. Mi Bánk regálás z imént elhngzott szvkr? Kton rendezői instrukciój így szól: Bánk: hrggl tekint reá, de szeme Tiborc homlokán lévő sebhelyen kd fel." Tiborc észreveszi Bánk pillntását, mjd hjávl igyekszik sebhelyet eltkrni, és így felel: Huszonht esztendő előtt vl ez - még gyenge ifjonc voltál - Jáderánál egy rossz velencei krt tégedet, s tyádt - Ej hisz z régen vl!" S újból Kton rendezői instrukciój: Bánk: Tiborc homlokát, megölelvén, mejjéhez szorítj, mjd egy erszényt nyom mrkáb." Megint egy csúcspont. Érzelmes pillnt. A megbékélés ngy lehetősége. De Tiborc így felel: Szép pénz: de dhtsz-é hát mindenik szűkölködőnek? Visszdj-é ez hlottkért hullt könnyeket? H mást nem dhtsz, úgy, nnál kinek dsz, még szegényebb vgy. Vigyázz, hogy egy zsivány tömött erszényeiddel együtt ne lopj el ngylelkűségedet." Bánk - Kton instrukciój szerint méltósággl" feleli: Tiborc! Tiborc! Kivel beszélsz?" Tiborc térdre rogyik". Urmisten!..." - mondj, - Hisz zt krom, hogy vesszek el. Én nem vgyok gonosz-tevő, zért nem bátorkodom mgm elölni, mert z Isten hrgjától félek!" Ezek szvk, Tiborcnk jelenet végére kilkuló lelkiállpot ngyon hsonlít Bánknk z első felvonás végén mondott monológjából kitetsző lelkiállpotár. Szedd rendbe lélek mgdt..." - mondj ott Bánk és szkszd szét mindzon tündéri láncokt, melyekkel királyi székhez és hitvesedhez, gyermekidhez oly igen keményen meg vlál kötözve! Úgy állj meg itt pusztán, mint kkor, midőn z Alkotó szvár reszketve engedő Chosz mgából kibocsájt. Két fátyolt szksztok el, hzámról és becsületemről. A bocsántot hörgés közt is mosolygom, h ölettetésem ezekért lészen..." A kedves s tlán kellemes illúziókkl - tündér láncokkl! - vló szkítás szvi ezek Bánknál. Az élethez, létezéshez fűződő illúziókkl - tündér láncokkl! vló szkítás szvi ezek Tiborc-nál. Kérdeznem kell: lehetséges-e, hogy Bánk ezt keserűséget nem érti meg? Kérdeznem kell: lehetséges-e, hogy nem ez z pillnt, mikor Bánk egyértelműen fogdj szívébe és testvéréül ezt z embert? Kérdeznem kell: ebben jelenetben ki győzedelmeskedett ngyobb emberi trtásávl, keserűségével, személyiségének ngyobb erejével? A szánkozó, pénzt kínáló úr vgy z zt visszutsító prszt? Kérdeznem kell: kisebb lesz-e ettől legyőzetéstől" Bánk? Kérdeznem kell: vjon egy bölccsé vált öregember rezignált szvi Tiborc utolsó mondti rról, hogy hiáb minden jó szándék, Bánk egymg tehetetlen z ország nyomorávl szemben? Líri lecsengés ez? Elcsendesülés ez, vgy Tiborc keserű, torz, de mégis erőből és igzságból fkdó lázdás? Hiszem, hogy kérdés mgábn rejti válszát. * Kedves kollégáim! Bizonyár lesznek nézők is, kritikusok is, kik felfogásunk egészével vgy nnk részleteivel nem értenek egyet. De hát ki kergethet olyn illúziót, hogy mindig, mindenkinek egyszerre szolgál megelégedésére? Törekedjünk rr, hogy Kton József szvir, szituációir épített elődást teremtsünk. Ne legyen ez z elődás város szülötte előtt leírt tiszteletkör. Bízzunk benne, hogy h őt igyekszünk megszóllttni, máb htó, mi ktrzist teremtő elődást tudunk létrehozni. Köszönöm figyelmeteket. A következő számink trtlmából: Trján Tmás: Szentivánéji Vízkereszt György Péter: Hlvány költészet és trágár vlóság Kőháti Zsolt: Rövid tnfolym tömegkultúrából Nány István: Derűs trgédiák Bőgel József : Spnyolországi élmények Szántó Judit: A Forgtóköny wshingtoni visszhngjáról

51

52