játékszín VINKÓ JÓZSEF

Átírás

1

2 S Z Í N H Á Z M Ű V É S Z E T I E L M É L E T I ÉS K R I T I K A I F O L Y Ó I R A T T A RTALOM XV. É V F O L Y A M 5. SZÁM M Á J U S F Ő S Z E R K E S Z T Ő : B O L D I Z S Á R I V Á N F Ő S Z E R K E S Z T Ő - H E L Y E T T E S C S A B A I N É TÖRÖK M Á R I A Szerkesztőség: 1054 Budpest V., Báthory u. 10. Telefon : , játékszín VINKÓ JÓZSEF Histori ex mchin (1) FÖLDES ANNA Vonó Ignác feltámdási (3) NÁNAY ISTVÁN Dobozok, kzetták és lkótelepek (9) BALASSA PÉTER Megjelenik hvont A kézirtok megőrzésére és visszküldésére nem válllkozunk Kidj Lpkidó Válllt, Budpest VII., Lenin körút Levélcím: 1906, postfiók 223. A kidásért felel: Siklósi Norbert igzgtó Terjeszti Mgyr Post Előfizethető bármely posthivtlnál, kézbesítőknél Post hírlpüzleteiben és Post Központi Hírlp Irodánál (KHI, 1900 Budpest V., József nádor tér 1.) közvetlenül vgy postutlványon, vlmint átutlássl KHI pénzforglmi jelzőszámár Előfizetési díj: 1 évre 300,- Ft, fél évre 150,- Ft Példányonkénti ár: 25,- Ft Külföldön terjeszti Kultúr Külkereskedelmi Válllt, H Budpest, Postfiók 149 Indexszám: Emlékeztető ortórium z érzéki zsenilitásról (14) HERMANN ISTVÁN Kit miért becsülnek? (17) KOLTAI TAMÁS Slto mortle (20) SZÁNTÓ JUDIT Hogy volt! Hogy lesz? (22) MÉSZÁROS TAMÁS Minden egyre jobb lesz" (24) NÁDRA VALÉRIA Alcsony-, közép- és mgsfeszültség (28) KISS ESZTER Ibsen - mi színpdon (32) BÁNYAI GÁBOR Megtlálni fellelhetőt (35) FORRAY KATALIN Miért nem lobog Gázláng? (37) Atheneum Nyomd, Budpest Íves mgsnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigzgtó HU ISSN rcok és mszkok PÁLYI ANDRÁS Az igzság gesztus (39) BÓTA GÁBOR Két clown portréjához (40) A borítón: Huszti Péter (Zsigmond császár) Háy Gyul: Isten, császár, prszt című drámájábn (Mdách Színház) A hátsó borítón: Dvid Borovszkij színpdképe Mozrt Don Giovnni Erkel színházi elődásábn (Iklády László felvételei) műhely SZŐNYI G. SÁNDOR Újr Bánk bánról (42) drámmelléklet DÉVÉNYI RÓBERT: A zsrnok és kton

3 játékszín VINKÓ JÓZSEF Histori ex mchin Az Isten, császár, prszt Mdách Színházbn Könnyen zvrb kerülhet, ki Háy Gyul írói és emberi rcát krj felvázolni. Ez portré csup ellentmondás, legendák és ellenlegendák, tbuk és köz-helyek lengik körül olyn színpompás összevisszságbn, hogy még XX. százdi mgyr értelmiségi-pálfordulásokon edződött kritikusok is visszrettennek; kifejlett szimtuk sugárveszélyt szimtol. Rádásul mi mítoszteremtő ország vgyunk, nálunk nem is számít vlmirevló művésznek z, kinek ilyen-olyn legendáj ne voln, s kire időről időre rá ne kszthtnánk vlmilyen megbízhtó (és kellő pillntbn egyet-len mozdulttl cserélhető) címkét. Nos, ez Háy-legend mégis kissé vskosr sikeredett. Nevét olyn hosszú ideig nem volt ildomos még csk kiejteni sem drmturgiáink ház táján, hogy Háydrbok rejtett árfolym emelkedni kezdett mgánbeszélgetések tőzsdéjén, és sokk (főleg fitlbbk) szemében kilkult vlmi mítoszféleség, egy mélttlnul elfelejtett, zseniális európi " drámíróról, kinek remek-művei hzi felfedezésre várnk. Tipikus példáj ez nnk, hogy mi egyik végletből másikb esünk. Mert nézzük csk kicsit közelebbről Háy-jelenséget. A világon tlán ő leghíresebb mgyr kommunist drámíró (ki-nek műveit közel félszáz országbn játszották, még kínir is lefordították), világhírét ugynkkor látványos nti-kommunist megnyilvánulásink köszönheti. Irt néhány remekművet ( Mohács című trgédiát és Tiszzug című drámát), több ngy htású színdrbot (például A ló című komédiát és z Attil éjszkái című trgédiát), ugynkkor megszámláltln kerültek ki kezei közül múló ktulitás fércművei, z tomkérdést és békéért folyó hrcot példázó Erő, Kossuth-híd építőiről szóló semtikus A z élet hídj, Németek című gitprop drám vgy z 1968-bn bécsi Theter in der Josefstdtbn színre került Főinkvizítor, mit sjtó egyszerűen képeslpokb illő történetkének " nevezett, s miről S i üddeutsehe Zeitung így írt: Két szereplő keres egy szerzőt!" Ngy felkészültségű szellemes poet doctus, drmturgi egyetemi tnár - ugynkkor sokszor könnyed, felszínes, hevenyészett. Hlál előtt pár évvel (németül) megjelent önéletrjzábn szellemesen csipkedi személyi kultuszt (melynek egyik legfőbb bírálójként, sőt áldoztként trtják számon nyugton), ugynkkor megfeledkezett rról, hogy második világháború utáni évek-ben nem volt olyn rng, méltóság, ki-tüntetés, mit meg ne kpott voln, s Háy Gyuláról rossz kritikát írni (nélkül, hogy ne keveredett voln rekciós hírbe kritikus) egyszerűen lehetetlen volt. (Most ennek helyzetnek épp fordítottj látszik előállni.) Különösen drmturgkörökben burjánzik legend Háyról mint drmturgi szellemes, európi tnáráról. Bevllom, ezt értem legkevésbé. Minden mlíci nélkül -összefogllóul - egy kis drmturgii lecke Háyrjongóknk. Íme néhány 1947-ből vló esztétiki útmuttás: Jncsi nem szereti Juliskát: ki áll közébük? A kpitlizmus. Péter gyonüti Pált: ki vitte idáig? A kpitlizmus. Mindig, mindig: bűnös kpitlizmus. Ez z igzság, ezt kell megmuttnunk. " Másutt, polgári drámirodlmt bírálv ezt írj: A cselekménydrám bőven virágzik detektívdrbok képében mjd minden ország színpdán, és rejtve legcsúnyább rekciós propgndát űzi (például z ngoloknál z imperilizmust és z lntelligence Service-t dicsőítő drbokbn)." Helyére kerül ebben drmturgii okfejtésben Hemingwy és Čpek (kik elbeszélnek kpitlizmus problémái mellett " ), vlmint Priestley, kinek drbji csk ngyon elvétve lklmsk rr, hogy hrcb szólítsák szovjet embert világ rnegváltozttásáért ". A drámitln irányok " -kl szemben Háy-féle drmturgii credo így hngzik: H költő szocilist munkfegyelem kérdéseivel fogllkozv képes lkjit odállítni kpitlizmus nyomor és szocilizmus jóléte közötti történelmi vízválsztór, kkor sikerül-ni fog neki olyn drámi konfliktust lkotni, mely szocilist társdlom ngy problémáit hozzájuk méltó fényben muttj... " Az Isten, császár, prszt című színmű szerencsére nem fenti drmturgii útmuttások birtokábn íródott, táján szerző még nem rendelkezett ezekkel felismerésekkel. Ekkortájt még fordultos cselekményvezetés, htásos felvonásvég, szellemes dilógus és szemléletes emberábrázolás volt legfőbb szempont. Nem is eredménytelenül. A Zsigmondról szóló királydrám htásos, remek irodlmi bulvárdrb, pièce bien fite " (és ez csk egyes epikus és bszurd drámírók szemében sértés), ám nem remekmű. Nem is trtották nnk sehol. Sőt. A drbot élesen bírált Lukács György ngy történelmi konfliktusok vulgrizálását " és prodisztikus és trgikus elemek kettősségét felróv szerzőnek, frnci sjtó pedig (1966- bn) szbályosn kivégez-te; z Arts című folyóirt szerint konvencionális és szívfájdító, nehézkes semmitmondás ", egy lelkiismeretes mester-ember ácsolmány", lpfokú mrxist Schütz ll (Borbál), Huszti Péter (Zsigmond) és Ptky Jenő (Zrbell bíboros) Háy Gyul: Isten, császár, prszt című drámájábn (Mdách Színház)

4 Szbó Sándor (XXIII. János páp) és Huszti Péter (Zsigmond császár) Háy Gyul drámájánk Mdách színházi elődásán (Iklády László felvételei) történetfilozófi, melynek egyetlen érdeme, hogy felháborodott nácik ben betiltották, mert sértve érezték nemzetiszocilist eszményt ". A L e Monde lpos"-nk trtj, sem nem jellegzetes, sem nem mozglms ", húszszor feldott lecke". A Le Figro szerint nnyir középszerű, hogy szinte kriktúránk ht". M már persze nehéz rekonstruálni, vjon mekkor szerepe volt negtív sjtóvisszhngbn Georges Wilson rendezte elődás színvonlánk, esetleg fordítók (Bernrd Sobel rendező és Jen Tilleu) ponttlnságánk, vgy egyszerűen nnk ténynek, hogy Háy Gyul történelmi nyg mrxist elrendezésére tett kísérletet. Az zonbn szimptomtikus, hogy drbot, melyet frnci sjtó idestov húsz esztendeje porosnk és unlmsnk" ítélt, mi 1983-bn kis híján remekműnek látjuk, de mindenképp korszerű hiánycikknek " érezzük hzi drámtermésben. Mit tud Háy, mit hzi szerzők többsége nem? Mitől válik z Isten, császár, prszt élőbbé, színpdképesebbé, htásosbbá, mint Németh László Husz János című drámáj, Kton József Ziskáj, Kós Károly Budi Ngy Antl, hogy csk zokt színdrbokt idézzük, melyek zonos témkörből merítenek? Elegendő válsz-e kérdésre drmturgii iskolázottság, z tény, hogy Háy lposbbn ismeri szerkesztés titkit, mint többiek, hogy szellemesebb, korszerűbb dilógusokt ír, s hogy elsjátított Molnár Ferenc-i iskolát éppúgy, mint Brecht-módszereket? A szituációteremtő erő, jellemábrázolás, dilóguskészség nyilván sokt nyomnk ltbn. Úgy érzem zonbn, hogy Háy történelmi drámáj és mgyr történelmi drámák többsége között politik és z erkölcs viszonyánk megítélésében vn döntő különbség. A mgyr történelmi drámák többsége htlom és z erkölcs, nemzeti önismeret kérdéseit tárgylj, történelmi trgédiáink mögött mindig morális válszokt keres. Háy Gyulánál politiki szfér szélesebb, mint z erkölcsi. A kettő nem zonos. Háy tudj, hogy politikilg helyes nem feltétlen esik egybe z erkölcsi jóvl, tisztábn vn szándék és következmény dilektikájávl, s tudj, hogy egy politiki tett megítélésekor sokszor nivnk tűnik erkölcsi ktegóriákr hivtkozni. Zsigmond mchivellist urlkodó, szószegő, és még-sem érezzük erkölcstelennek. A politik ugynis őt igzolj, s mint A ngy feje-delem írój mondj: szószegő urlkodók vitték véghez ngy dolgokt... és bölcs urlkodó ne legyen szótrtó, h ez mgtrtás kárár válik ". A Mdách Színház érdeme kkor is elvitthttln voln, h Háy-legend tisztázás érdekében egyszerűen csk felmuttt voln z Isten, császár, prsztot, korrekt, Mdách színházi" stílusbn. Ez z elődás zonbn többre válllkozik. A drb - Ádám Ottó rendezésében - bonyolult lélekrjzzá válik, hol világosn megfoglmzódik korunk egyik legkényesebb kérdése, politiki és z erkölcsi trtlom divergenciáj, történelmi személyiség trgédiáj. Zsigmond trgikus lk, kifelé sikeres, pályáj megállíthttlnul ível felfelé, belül zonbn megtöretik, vereséget szenved; helyes politik érdekében (és ez elsősorbn német-rómi császárság érdeke) rr kényszerül, hogy sját meggyőződése ellenére cselekedjék, zz z etiki rosszt válssz - feláldozz Husz Jánost. Igz, Huszti Péter régen volt ennyire meggyőző. Sok sápdt, színtelen flusi király után színészi tehetségének teljes eszköztárávl lkítj ezt ngystílű, mindenre elszánt klmárkirályt, ki finom érzékkel kpszkodik föl történelem szekerére, s mchivellizmusát álszent szomorúság mögé rejti. Huszti mi reálpolitikust játszik, ki semmiből császárt csinál ", mert történelmi pillntot felismeri, ki csupsz drb kenyérről", megélhetés"-ről beszél őszinte pillntibn, és lklmzkodik, lkudozik, kufárkodik, hzudik, h kell - mindent lárendel politiki htlomnk. A színész finom szkepszissel szövi át lkítását, végig érzékelteti, hogy Zsigmond tisztábn vn zzl, hogy zseniális mnipulációsoroztnk személyisége fog áldoztul esni, legrejtettebb belső énjét kell földni htlmi érdekei mitt. Ezért gúny, z öngúny, z enyhe cinizmus, s tlán ezért érezzük, hogy Zsigmond sokkl inkább rokonszenves klndor, mintsem áruló, ki máglyár jutttj husziták filozófii lpítóját. Huszti jágósn kétélű, vissz-fogott játékát figur kettősségének következetes érzékeltetése teszi érzékennyé. Az első felvonásbn kitűnő prtnere Schütz Il mkrncos Borbáláj, boszorkány-királylány, ki rögvest, ismerkedésük első percében biztosítj Zsigmondot, hogy z ő ur z ő vérét nászéjszkán nem fogj látni, ám ki pillntok ltt felméri, hogy Szent István koronájánk bitorlój zseniális szélhámos, érdemes sszonymunktársául szegődni. Később szerep és színésznő egyránt elhlványul, s egyre többször felmerül kérdés, vjon nem szereposztási tévedés-e kitűnő cserfes színésznőre osztni német-rómi császárnét? A Mdách Színháznk zonbn (h szkítni kr z Almási Év-Huszti Péter királynő-király kettőssel) jelen pillntbn nincs más - erre szerepre lklmsbb - színésznője. De korántsem ez drb és z elő-dás legproblemtikusbb pontj. Isten, császár, prszt fogllj össze remek drmturgii érzékkel Háy drbjánk trtlmát: XXIII. János páp és z egy-házszkdás; Zsigmond császár és feudlizmus válság; Zisk és Husz János, plebejus mozglmk: korszk három fő meghtározój. A tétel pedig: Zsigmond egyezséget kr főurkkl (ezt játszmát siklósi várbn megnyeri), z egyházzl ( konstnzi zsinton túllicitál pápán) és szövetséget kínál Husznk. (Itt kudrcot vll.) Ezen ponton zonbn kudrcot vll drmturgii

5 szerkezet is. A ngy kérdésre: állht-e z urlkodó osztály vezetője nép mellé? Megvlósulht-e külön osztálybéke császár és prszt között? Háy meglehetősen didktikus válszokt d. Amilyen szellemes és erőteljes Zsigmond és XXIII. János páp (Szbó Sándor) elegáns évődés mögé bújttott kegyetlen htlmi tuskodás, olynnyir vértelen és sttikus híres börtönjelenet, mely-ben cseh nép vágyink szószólój- Husz János prsztprófétávl tlálkozik Zsigmond. Husz, kit néhány kritikus drb peremhős"-ének nevezett, ül börtönben zsámolyán (ülve is elesve), és pedánsn felmondj ntitéziseit. Blázsovits Ljos (drócbn és torzonborz szkálll) nem hús-vér prsztfilozófust lkít, hnem önmgát eleve mártírhlálr ítélt átszellemült vándorprédikátort, így megszeppent király és közte nincs igzi disput, z egész jelenet htástln, sőt már-már hiteltelen. Hsonló illusztráció mrd negyedik felvonás első, úgynevezett prági képe is. Itt Zisk (Ppp János) gitál túlbuzgó neofit hévvel, sttiszták (kár egy szvlókórus) engedelmesen rázzák z öklüket, jelenet semtikus operrészle g nek ht szellemes, fnyr elődásbn. És mindez nem véletlen. Az Isten és Császár htásosn megírt irodlmi bulvárdrbj kiveti mgából - mint vlmi od nem illő illusztrációt - didktikus politiki leckét; s előáll z képtelen helyzet, hogy egy színdrb eszmei hősének egy rosszul megírt epizódszereplőt képzel z író, ki z erkölcsi igzságot hordozná, szemben remekül megjelenített -- erkölcstelen -- főhőssel. Az eredmény előre sejthető: néző inkább viszolygást érez Husz sors iránt, mintsem rokonszenvet, s minden idegszálávl szurkol svihák Zsigmondnk. Érezte Ádám Ottó is, hogy z epizódszerepek erősítésre szorulnk, ezért legkisebb figurákbn is jelentős színészegyéniségeket vonultt fel (Cseke Pétert, Cs. Németh Ljost, Gybronk Józsefet, Duni Tmást, Zrbell, firenzei bíboros szerepében Ptky Jenőt, kinek Minz püspökével, Horesnyi Lászlóvl nyílik lehetősége rövid, de színészileg pontos jellemábrázolásr). Bárhogy is csűrjük-csvrjuk: z Isten, császár, prszt Huszti Péter színészi jutlomjáték. Zsigmond önmgávl és történelemmel küzd, s történelem rr kényszeríti, hogy megtgdj önmgát. Győzelmének ez z ár. Íme, Háy-féle drmturgi lényege: histori ex mchin". FÖLDES ANNA Vonó Ignác feltámdási A Vonó Ignác színháztörténetté lett ősbemuttójár december 14-én, két nppl hsonló című rádiójáték bemuttój előtt került sor Mdách Kmrábn. Azót drb - elvben és érdeme szerint - beszáguldhtt voln, h nem is Európát, de leglább hzi színpdinkt. Nem ez történt: ngy sikert nyolc-esztendős téli álom követte. Tizenhárom év ltt mindössze Miskolc és Veszprém válllkozott Fejes drámájánk felújításár. Az idei évdbn viszont csk néhány hét válsztott el egymástól drám ötödik (józsefvárosi) és htodik (szolnoki) bemuttóját. Ez z újrfelfedezés d lklmt rr, hogy közelebbről is megvizsgáljuk drám színházi történetét és mi érvényét, s hogy mit tudott ebből felmuttni z két társult, mely perbe mert szállni drmturgiáink járványos feledékenységével. Életrjzi drám? Vonó Ignác novellábn látt meg npvilágot. (Vidám cimborák, 1966.) A htvns évek derekán publikált rövid elbeszélés hős jellemének és történelem folymtábn változó (és változtlán) helyzetének szinte keresztmetszetét trtlmzz. Benne vn Vonó Ignác ltiszt életének minden lényeges sorsfordulój, történelmileg és társdlmilg meghtározott, egyediségében is hiteles mgtrtásképlete, z első világháború lövészárkától 1956 novemberéig. A drám ismeretében újrolvsv z elbeszélést, ráismerünk nemcsk Vonó Ignácr és z életét kísérő mellékfigurákr, de drám illetve dilógusok egész sor későbbi kulcsmondtár is. Viszont nem szerepel történetben z figur, ki drámábn Vonó Ignác egyenrngú prtnere, ellenfele, társ, mércéje - egyénisége lenyomtánk jellegzetes negtívj Vonó lgnácnk rendeltetett, mélttlnul elhgyott szerelmetes proletármúzs, özvegy Mák Ljosné. Vonó Ignác és Mákné színpdi és történelmi kettőse csk később elkészült drámi változt leleménye. H rr gondolunk, hogy Örkény drámáink epikus előzményei - Tóték és Mcskjáték című kisregények - cselekmény dolgábn, z ábrázolt világ szélességében, gzdgságábn lényegében egyenértékűek színpdr trnszponált változttl, szembetűnő módszertni különbség. Míg Örkény drámává szerkesztette, sűrítette írásit, Fejes Rozsdtemetőben drámi jellegű és drámi htás ébresztésére lklms epizódok kronologikus rendbe állított, filmszerűen lepergetett sorávl; Vonó Ignác esetében pedig novellábn megközelített életélmény részletes kibontásávl teremtett színpdi lkotást. A kibontás ezúttl Fejes Endre: Vonó Ignác. Özv. Mákné (Mrgitti Ági) és Vonó Ignác (Mdrs József) Józsefvárosi Színház elődásán (Iklády László felv.)

6 szinte szó szerint értendő: hiszen két szövegváltozt lpján nyomon követhető, hogy z író jelenetté tágított novell egyes mondtit, és z elbeszélés-ben felvillntott mozzntok színpdon nem egyszer egy múló évtized érzékeltetését szolgálják. Érdekes, hogy már novell is dcol sját műfjánk törvényeivel: cselekménye egy regény idődimenzióit tölti ki. A drámváltozt zonbn még élesebben tgdj hgyományos drmturgi normáit. Fejes - éppen, mivel nem szinopszisnk, hnem születő drám mgjánk tekinti novellát - megtehette voln zt is, hogy z elbeszélt folymt egy drámi mozzntából indul ki, bbn rgdj meg Vonó Ignác életének színpdr állítndó konfliktusát. Ehelyett - tlán Rozsdtemető dptációj során szerzett drmturgii tpsztltokr támszkodv, de még inkább sját írói lkt és felhlmozott, lpjábn drámitln életnyg prncsár - megtrtott novell epikus építkezésmódját, pontosbbn: néhány lényeges fordulópont-r és epizódr redukálv érzékeltette z évtizedeket felölelő életfolymtot. Igz, Vonó Ignác világ zártbb, csládregény szerteágzó történetéhez képest koncentráltbb, mint hogy zt Rozsdtemetőnél tpsztltuk, de cselekményvezetésében hsonlóképpen novellisztikus. Az író hős életének több mint négy évtizedes folymtából emeli ki z egészre és z egymást követő (történelmi) fordultokr is jellemző epizódokt. Vonó Ignác és Vonó Ignácok életútjár zonbn - ezt Fejes helyesen is-meri fel - nem jellemzők z igzán drámi cselekedetek, döntések. Fejes relizmus nyiltkozik meg bbn, hogy hőse sorsánk megjelenítésre érdemes állomásit egyrészt z átélt, elszenvedett történelmi eseményekben, másrészt z emberélet útjánk hgyományos mérföldköveinél ( hős hrmincdik, negyvenedik, ötvenedik születésnpján) keresi. Fejes drámáink közös és jellemző jegye filmszerűség. A Vonó Ignác kompozíciós problémáink megoldását zonbn nem film, hnem inkább hngjáték műfji lehetőségei és törvényei könnyítették. Minth z író eleve számolt voln jelenetekre bontott folymt kusztikus tgolásávl, és z egymástól hllhtón elkülönített, többé-kevésbé lekerekített dilógusokbn kívánt érzékeltetni történelmi - és mgánszférábn végbemenő változásokt is. A bemuttók időpontjából következtethetünk rá, hogy Kerényi Imre, Mdách színházi ősbemuttó rendezője, és Rácz György, rádióváltozt lkotój, egy-mástól függetlenül, párhuzmosn dolgoztk szövegen. A rádióváltozt volt z egyetlen Vonó Ignác-elődás, melyet még nem befolyásolhtott Grs Dezső és Kiss Mnyi felejthetetlen színpdi páros és z áltluk megütött izglmsn groteszk lphng. Merőben másféle megközelítésre vll már szereposztás is: rádióbn Ltinovits Zoltán és Ruttki Év játszották drb főszerepeit. A korbeli kritik szerint Ltinovits Zoltán egy ltisztsorbn tengődő költőt" szóllttott meg, ki mgtrtásávl mintegy korrigálj z igzságtln sorsot. Ruttki Év pedig - józsefvárosi környezet megszemélyesített szimbólum - egy védőngyl buzglmávl őrzi, támogtj hálátln szerelmesét. A szerepek társdlmi modelljeitől némileg távol álló színészek - rendezővel együtt - viszonylg könnyen függetleníthették mgukt relitástól: nem nturlist vlódiság, hnem költői játék irányáb tolv, mgsbb régiókb emelve szöveget. A rádiódrám líri hngvételű elődás inkább trgikus-nosztlgikus lett, mint groteszk. Bírálói szerint ez mű egy lehetséges, vitthtó, de megvlósításábn töretlen", mg módján kitűnő változt. Az első Vonó Ignác Fejes drámájánk színpdi története Kerényi Imre nyiltkoztábn idézett csodávl" és egy fergeteges sikerű premierrel kezdődött. A htvns évek végén Fejes ezerszer áldott " nyolcdik kerületének színpdi rehbilitációj, osztályos társink, proletriátus és kispolgárság htárterületein lézengő, féligmeddig mrginális hőseinek társdlmi mozgás fősodráb vló integrálás még szellemi izglmt ébresztő újdonság volt. Nem véletlen állított Pándi Pál bírált középpontjáb drb irodlmon túli" célját: Azzl megbecsüléssel, melyet Fejes z őt küldő osztálynk szerez egy irodlmi lkotás révén, tuljdonképpen küldő osztály társdlmi integrálódását, z új htlmi helyzetben vló teljes, fel-tétlen leglizálását sürgeti. " (Népszbdság, XII. 23.) A Rozsdtemető hábetlerizmus felfedezése és társdlmi bcilustenyészetének demonstrtív bizonyítás áltl vált korszkos művé. A bírálók egy része Vonó Ignácbn is z itt feltárt időszerű társdlmi kérdések további vizsgáltát becsüli. A Hétfői Hírek cikkírój mjdnem xiomtikusn tömöríti drb áltl felismert mondndóját, mely szerint prolik prolik, z urk urk". (1969. XII. 15.) Berkes Erzsébet Rozsdtemetőben megszóllttott Zenti megválszoltln kérdését idézve rról beszélt Kritik hsábjin, hogy Fejes most már egyre tisztábbn mondj ki zt, mi kezdettől izgtj: Miért élnek lehetőségeik ltt történelem sodrától távol eső tocsogók között zok, kik rendünk»új nemessége«lehetnének?" A drám és Fejes egész társdlomszemléletének kulcsproblémáját Berkes bbn népi írók áltl már korábbn feltárt ellentmondásbn keresi, hogy z lulról jövők mértékrendje - etikábn, esztétikábn - még kkor is követi z urlkodó osztályét, mikor politiki és érdekellentéteik már nyilvánvlóvá lettek. Sőt - és ez már Fejes gondj -, ez z öröklött érték-rend megváltozott, z új urlkodó osztály számár is sokáig mértékdó mrdt. Bár drám szövegében, néhány rsznyir város felett lebegő " hősök jellemrjzábn és cselekmény döntő fordultibn, sőt z elődás stílusábn is tudtosn elszkdt földhözrgdt relitástól, és Kerényi rendezése következetesen nturális kifejezés fölé " emelte drbot (Léty Ver), kkoribn mégis drám konkrét történelmi tpsztlt, z ltisztlelkületű kisemberek társdlmi mgtrtás volt legizglmsbb kérdés. Hogy hogyn élhette át kcskkezű OTI-ltiszt z ország és nép létét megváltozttó történelmi fordultot úgy, hogy sem egyéni létében, sem tudtábn nem történt lpvető változás. Csk tnácsos urt söpörte el vihr, z OTI cégtábláj változott SZTKr, de z ltiszt munkhelye és munkköre változtln mrdt. Vonó Ignác felszínen ugynolyn láztos és lklmzkodó, lelke mélyén ugyn-olyn jvíthttln álmodozó, mint hj-dnán. Özvegy Mák Ljosné kopott lbérletében és izzdságszgú ágyábn tovább őrzi z elérhetetlen zöld szemű sszony fntomképét. De zután egyetlen-egyszer résnyire megnyílik előtte z jtó, melyen keresztül végre ő is belopkodht z áhított és csodák másik világb". Amikor hjdni pácávl kötött házsság révén sikerül behzudni mgát " deklsszált risztokrták zárt körébe,

7 z életformváltás, z önként válllt, idejétmúlt szerep prdox módon éppen megváltozott világ és mozdíthttln értékrend ellentmondásánk bizonyság. Az új társdlmi feltételek között még komikusbb hgyományos ltisztmentlitás képlékenysége: Vonó Ignác el-szánt sszimilációs kísérlete, mellyel egy letűnt korszk nkronisztikus ideáljihoz és elvárásihoz próbál idomulni. A drám történeti megközelítése mgyrázz, hogy z ősbemuttó után legtöbben - nézők és kritikusok elégedetlenek voltunk hrmdik felvonás illusztrtív igzságávl, semtikus risztokrtfiguráivl. Már z lpszituáció is ellentmond józn, relist logikánk: hogy lehet, hogy Virág Tekl frnciblkonos szlonjábn nem teljesedett be Homok utci jóslt? Hogy Vonó Ignácot nem leplezte le - még jóvl Mákné látogtás előtt sját tudtlnság, frgtln modor, primitív stílus? Vonó Ignác mimikrijének érthetetlenül trtós sikerét z író csk zzl mgyrázhtj, h másik világ képviselőinek szintjét leszállítj. H elhiteti velünk, hogy kötőgéphez kényszerült risztokrt, flánk pp és kivetkőzött pác társdlmi pozícióját elvesztve nem sokkl különb - finombb, műveltebb mint Vonó Ignác. A hősöknek ez detronizálás eredményezi, hogy nézőnek úgy tűnik: szlon vendégei nem z életből, hnem z ötvenes évek publicisztikájából kirándultk Fejes színpdár. Az életnyg ugynis ellenáll z írói szándéknk. Ezt veti z író szemére Pándi Pál is, mikor jelenet dekortív voltát kárhozttj. Rjk András z első két felvonás értékeinek számbvétele után zt fejtegeti, hogy sját előzményeiről leszkdt hrmdik felvonás csk nyomokbn kötődik z előzőkhöz. Nem képes trtni zok tömörségét, stílusát, képtelen meg-rjzolni egy merőben más világ korábbn nem szereplő figuráit, s végül is z író időzvrb jut, néző túlterhelődik". (Népszv, XII. 17.) Tlán csk Hermnn István érezte úgy, hogy hrmdik felvonásbn z első két felvonás viszonylti kiszélesülnek, és vlmi csodáltos történik ". Az élet-giccs pródiáj történelmi giccsbe megy át, és deklsszáltság mártírglóriáját viselő ltiszt menthetetlenül groteszkké válik. Hermnn-nk drám végkifejletével kpcsoltos fenntrtás lényegében groteszk komolyr fordulásár korlátozódik: záltl, hogy Fejes ezt fordultot Özv. Mákné (Bjcsy Mári) és Vonó Ignác (Bán János) szolnoki Szigligeti Színház Vonó Ignác elődásán (Szoboszli Gábor felv.) csk legutolsó pillntbn képes megtenni, zárókkord - mely után hős giccsélete lényegében zvrtlnul folyttódik - inkább tézis mrd s nem drám. (SZÍNHÁZ, ) Kiss Mnyi és Grs Dezső mesterduettje A két főszereplő teljesítményét ünneplő jelzők nem trtlmukbn, csk szuperltívuszok megválsztásábn, bírálók elrgdttásánk indoklásábn különböztek egymástól. Kétségtelen: Grs Dezső pályájánk egyik legizglmsbb vonult Fejes-figurák sor. Az ő szánlmsn kisszerű és kisszerűségében mgyr mitológi részévé növekvő ltisztfiguráj egyszerre volt megfélemlített és félelmetes, álmodozó, hetyke, úrhtnám és kiszolgálttott. Annyir nevetséges, hogy z már sírnivló. Kiss Mnyi özvegy Mák Ljosnéj felvállk szerelmi játék és leplezetlen őszinte szerelem, frgtln durvság és z innen-onnn ellesett, megemésztetlen mgtrtásklisék kettősségében vergődő drámi hős-nő. A szemünk láttár veszíti el mrdék nőiségét, világbn mindig jól el-igzodó házmesterné biztonságát és élete utolsó reménységét is. Fejes Mákné szerepében különösen csillogó nyelvi brvúrj, koronként változó stílusklisék rzenáljánk folymtos bevetése Kiss Mnyi számár kiváló lklom volt színpdi hős költői erejének felmuttásár. H egy drám minden kulcsszerepét sikerül optimálisn kiosztni és színpdr állítni - mint ebben z esetben - kkor z ősbemuttó egyszerre hordj mgábn kliséteremtés és megismételhetetlenség veszélyét is. A Mdách kmrszínházbeli Vonó Ignác sors mindkettőt példázz. jellemző, hogy három főszereplő (mert Kiss Mnyi és Grs Dezső mellett Del Pietro Antl tnácsos urt lkító Mensáros László is nnk tekinthető) teljesítményének elismerése egész sor bíráltbn jóslttá éleződik. Bizonyságul néhány korbeli idézetet közlünk - kommentár nélkül. A drb szereplői közül Grs Dezső és Kiss Mnyi olyn, hogy sem Vonó Ignácot, sem Mák Ljosnét nem lehet többé nélkülük elképzelni... Grs Dezső olyn remek Vonó Ignác, hogy másképpen már elképzelhetetlen lesz e figur. " (Film, Színház, Muzsik, XII. 20.) Ezt Vonó Ignácot most már jószerint csk úgy tudjuk elképzelni, hogy Grs Dezső tlált ki egyszer mi számunkr. " (SZÍNHÁZ, ) Nem tudom, ilyennek látt-e pontosn Máknéját z író, Fejes' Endre, de ezután lklmsint ő is, mi is ilyennek látjuk mjd, mi zt jelenti, lehetne tlán másként is eljátszni, de hogyn Kiss Mnyi véste világb, úgy soh senki nem játszhtj el... Máknénk lklmsint még sok s kiváló megformálój lehet, de ennyire fejesendrés és ennyire kissmnyis, soh. " (Demeter Imre, Film, Színház, Muzsik, I. 13.) Ezek után tlán nem is nnyir érthetetlen z z elfogdhttln tény, hogy Vonó Ignácnk Mdách Kmrszínházbn megkezdett didlútj - mjd egy évtizedig nem folyttódott. Vonó Ignác come-bckje A jóslt bevált: sokszor kárhozttott ősbemuttókultuszon kívül megismételhetetlennek ítélt színészi teljesítmény is felújítási szándék gátjává lett. Nem kétséges, hogy tévé korábn még nehezebb egy országos hírnévre és elismerésre szert tett, modellként tekintett elődássl konkurrálni. A mgm részéről ezért nem csodálkoztm zon, min Npjink cikkíró-j - hogy miért nem száguldott végig Fejes drbj z országon, miért kellett 1977-ig várni felújításr? Mindez zonbn semmit nem változtt z újrfelfedezők (ez esetben Jurk László) érdemén. A miskolci színház Egerben rendezett bemuttój, z elhngzott kritiki észre-

8 Özv. Mákné: Mrgitti Ági (Józsefvárosi Színház) (Iklády László felv.) vételek és fenntrtások ellenére, inkább kedvező visszhngot, elismerést ébresztett. Kiderült, hogy drb semmit nem vesztett eredeti értékéből, sőt még hsznár is vált kurt történelmi távlt. A rendezőt ekkor már elsősorbn fő-hős típusánk változtln érvénye fogllkozttt, hogy Vonó Ignácok máig is élnek ". Jurk László zt hngsúlyozt, hogy figur ugynolyn igz és ugynolyn hzug, mint mikor Fejes megírt: A szerepeknek kell történelmileg és társdlmilg lehetetlenné válniuk, hogy ne meneküljünk hmis álmokb. " A progrm tehát egyértelmű: rendező mű történelmi tblóján és konkrét társdlomkritiki trtlmán túl már drámánk z emberi mgtrtások törvényeit kuttó, tágbb érvényét keresi. Két évvel később, veszprémi elődás rendezője, Pétervári István pedig már így foglmz: Fejes Endrét z ember hzugsági érdeklik, z kettős lelkület, mely egyfelől földhözrgdt kisember vlóságos létét, másfelől nemesnek álmodott élet hzug képzeleteit jellemzi. " Számár ekkor már cipőfényező szolglelkűség és hivtlbeli gőg leleplezése z izglms, időszerű rendezői feldt. Fejes Endre drámájánk műfját jurk László líri groteszknek " tekintette, de megfoglmzásbn tömörített prdoxont színpdon (többek szerint) nem sikerült törés nélkül érvényesítenie. Az prólékosn kidolgozott, korrekt elő-dás filmszerű jeleneteiből, földközel-ben mrdó dilógusokból némileg el-sikkdt költői látomás szépsége, csorbát szenvedett vrázslt. Mákné trgikomédiáj - Mrgitti Ági jutlomjáték Csk örülhetünk nnk, hogy drám színházi pályfutásánk nem zárókkordj, hnem erőpróbáj lett miskolci és veszprémi elődás. Petrik József, Józsefvárosi Színház rendezője, jó érzékkel fedezte fel 1983-bn színház és drb világ közötti ffinitást. Petrik József nemzedéke számár Vonó Ignácok élete már-már történelem. (Hiszen ne feledjük, Vonó Ignác, ki z első világháborút már fronton éri meg, minden vlószínűség szerint még múlt százdbn született!) De sem-mivel sem okozhtott voln ngyobb kárt rendező szerzőnek, illetve drb igzságánk, mint h Vonó Ignácot történelmi, drbnk állítj színpdr. Meglehet, Lukácsy Andrásnk igz vn bbn, hogy Vonó Ignác egyfjt lul-nézetben megfoglmzott történelem" (Mgyr Hírlp, I. 25.), de ttól trtok, mélttlnul járn el Fejessel z rendező, ki kritikus tnácsát meg-fogdv történelmi drámák sktulyájáb helyezné drb krtotékját. Petrik József helyesen ismerte fel, hogy Vonó Ignácok fii, sőt unokái számár már nem z első világháborúbn elszenvedett sérülés szerencsés kimenetele és nnk egzisztenciális következménye z érdekes. A Hábetlerek hétköznpjiról Rozsdtemető írój, z úr és szolg viszony városi változtiról már Ngy Ljos is jóvl többet dott nnál, mint mi ennek drámánk idevágó, másfél felvonásáb belefér. A második világ-háború Vonó Ignácbn háttér, 1956 pedig kulissz. A drám igzi értékeit nem (színpdi) szituációkt (történelmileg) szituáló társdlmi viszonyok érzékeltetésében, nem négy évtizedet átívelő, tudtosn elngyolt tblóbn, hnem Fejes tértől és időtől függetlenül is érvé-nyes, de térben és időben hitelesen érzékeltetett, npjinkbn különösen ktuális mondndójábn kell keresni. Tényszerűen még Vonó Ignác életrjz sem hiteles. Fejes hősei sorsávl itt is, most is egy elvontbb, nem nturális igzságot fejez ki. Ez z igzság, mi egyébként vlóbn következetesen vonul végig z író életművén, z ember és z illúziók viszonyábn, konfliktusábn gyökerezik. Fókuszábn z kisember vegetál, ki nyomsztó hétköznpokból csk z illúziók világáb tud menekülni, ki oly módon keresi és leli meg boldogságát, hogy különb életet hzudik mgánk. A Hzudós, Sötétkék ruhás Fiú és Vonó Ignác is közeli rokoni Hábetlereknek, de őket már nem elégíti ki rántott hl és túróscsusz boldogság. A munkásfiú, ki htvns években görög diplomtát, z ltiszt, ki z ötvenes években deklsszált földbirtokost játszik, egyránt látsztéletbe menekül. De Vonó Ignác szerepjátszás zért komikusbb, mert itt mgár öltött sze-

9 rep nem hedonisztikus boldogsággl, hnem csupán mártírglóriávl kecsegtet. A titokztos megbíztásokkl hivlkodó görög áldiplomt, h csk pillntokr vgy mámoros éjszkákr is, de vlóbn z élet császáránk érezheti mgát. Vonó Ignác számár Fejes Endre sokkl megcsvrtbb szerepet tlált ki: ő földbirtokitól megfosztott felvidéki úr szerepében ttól boldog, mitől szenvednie kellene. Altiszt létére egy olyn földbirtokost kell eljátszni, kit ltisztszerepbe kényszerített történelem... Nem csod, hogy ez feldt egyszer-egyszer meghldj erőit; hogy mgár öltött társdlmi mimikri mögül kitüremkedik z igzi énje. Mert hiáb szeretné eltépni zokt szálkt, melyek múlthoz, önmgához fűzik -- ezek kötelékek eltéphetetlenek. Petrik József voltképpen ezekre szálkr, z ezeket kézben trtó, bonyolító, meg-megfeszítő nőlkr, özvegy Mák Ljosnér - zz Mrgitti Ágir építi z elődást. Az ősbemuttón, mennyire emlékszem, Homok utci idill, z lbérlőjére szemet vető, mgányos özvegy és tálcán kínált szexuális szolgálttásokt igénybe vevő főbérlő meg-megújuló viskodás került reflektorfénybe, Józsefvárosi Színházbn pedig ugynennek kpcsoltnk mindkét szereplő jellemére, mgtrtáseszményére fényt derítő rituáléjellege. Vonónk z évek múlását érzékeltető születésnpji, kettőjük közt kilkult és megkövült, szertrtássá lett játékok. E szertrtások tnúiként inkább csk Mák Ljosné elszánt erőfeszítéseire, szépség koldusánk" szánlms igyekezetére, mgányos sszony menekülés-vágyár, férfiéhségére figyelünk. Csábítónk Mákné túlságosn elérhető, hódításhoz nem elég vonzó, durvságávl krtlnul is inkább risztj, mint vonzz szeretett férfit. És mégis betölti színpdot z z erotikus vonzás, melytől Vonó Ignác csk már beteljesült: álmok birtokábn, Virág Tekl oldlán szbdulht. Mrgitti lkításábn számtln részletmegoldás, lélektni teli--tlált dicsérhető. Ahogy vetélytársit, Csergő Oljos Irént, később Virág Teklát leszólj és megveti, Mákné féltékenységének lnts indulti és torz igéi mögött is kirjzolódik ngy szenvedély, hűség. De legizglmsbb belülről fkdó, ösztönös érzelmek, szenvedélyek és kívülről ellesett, megtnult és leutánzott stílus- és modorbeli konvenciók ötvözése, váltogtás. Ahogy színész átdj mgát figur skizofréniájánk, és történet drmturgii mozgását követve érzékelteti ennek disszonnciánk változó súlyú és hngultú konzekvenciáit is. Ahogy lil ábrándok és feltörő szitkok között is képes hidt verni, ezzel megsokszorozz és felfokozz z ábrázolt emberi sors hitelét. Mdrs József voltképpen hibátlnul játssz Vonó Ignác szerepét. A szöveg minden mondtát, mozzntát hite-lesen tolmácsolj. Még színpdi psszi-vitásár sem nehéz mgyráztot tlálni. Hiszen történelmet elszenvedő ltiszt-lelkületű kisemberek vlóbn inkább tűrték, mint formálták sorsukt. Igzán drámivá ennek Vonó Ignácnk sors csk leleplezéstől vló félelem óráibn válik. Mrgitti Ági ezzel szemben kezdettől töretlen lendülettel építi fel szerepe ívét. Neki köszönhető - és tlán z ősbemuttó ót eltelt időnek hogy József-városi Színház elődásábn új értelmet, trtlmt kp hrmdik felvonás drámi fináléj is. Mák Ljosné szerepjátszás új szkszb érkezik, mikor htlmát fitogttó és htlmát féltő proletriátus nemtőjeként ágál, és csúcspontr ér, mikor szovjet ágyúk feszültségoldó dörgését hllgtv felismeri, hogy Vonó Ignác ezentúl tovább hzudj mjd mg risztokrtlétét, ő pedig újr mgányr ítéltetett. Akkor szkd ki belőle kérdés: Mi lesz most énvelem, proletárrl?" Mdrs József és Mrgitti Ági is vendégek Józsefvárosi Színház társultábn. Értékelhetően érdekes lkítást rjtuk kívül csk hrmdik vendég, Velenczey István nyújtott, ki -- h nem is kelhet versenyre Mensáros László igzi úri hbitusávl, megingthttln, már-már sugárzó színpdi butságávl -- de leglább társdlmilg hitelesített, lélektnilg motivált figurát játszott tnácsos úr szerepében. (Az elődásról ön-álló elemzés olvshtó SZÍNHÁZ, számábn.) Szenzációs szolnoki tlálkozás htodik Vonó Ignáccl Kolti Tmás, Józsefvárosi Színházbn látott elődás nturlist értelmezését z elképzelhető és jogosult felfogások egyikének említi, hozzátéve, hogy z idő Vonó Ignác elvontbb, áltlánosbb jelentésrétegeinek dolgozik, s tlán jobbn megfelel drám rellektív, külső eseményeket szereplők tudtán átszűrő természetének ". Az Új Tükörben közölt bírált utolsó mondt: Vlmikor tlán ezt is bebizonyítj egy elődás. " Gyorsbbn ritkán teljesült még kritikusi jóslt, hiszen néhány héttel Józsefvárosi Színház után, februárbn Szigligeti Színház is bemuttt Fejes Endre drámáját. Csizmdi Tibor diplomrendezése, minth tudtosn eltökélt polémi lenne z évd másik Vonó lgnácávl: egyfelől szövegben dott lehetőség mximális htáráig elszkd drám nturális világától, másfelől újr visszikttj főszereplői jogib Vonó Ignácot. Csizmdi Tibort még Petriknél is kevésbé fogllkozttj Vonó Ignác áltl megélt történelem. A Szolnokon látott Fejes-drb égetően mi identitásdrám, mi szerepjátszás örökös kényszeréről, z illúziók mentsváránk fenyegetettségéről, szükségességéről és veszélyeiről szól. Arról, hogy nyomsztó és veszedelmes vló világból - lövészárokból, kórházból, cipőpucológörnyedésből, z egyéniséget is elszíntelenítő, szürke hétköznpokból - leginkább még z ábrándok világáb lehet elmenekülni. Az illúziók kárty-várát sokszorosn leosztott és cin-kelt pkliból ki-ki sját módszerével és sját megálmodott modellje szerint próbálj felépíteni. Előfordul, hogy kárty zsíros, egy-egy csücske hiányzik is, és áltlábn elég egy sóhjtás hhoz, hogy összedőljön. De h ez sem lenne, biztos, hogy Vonó Ignác - ez furcs, megöregedett kmsz, ez gyémánt-szájú tróger " - hlálr unná mgát fronton és z irodábn, megfulldn Homok utci hátsó udvrbn özvegy Mákné enyhén koszos, de meglehetősen nyomsztó lbérletében. Fejes írói érdeme, hogy Vonóbn olyn figurát teremtett, kivel néző érzelmileg hmr zonosul: sebesülése rész-vétet, mgány megértést vált ki, z élet köznpi relitás ellen vló lázdozás kicsit idegenkedő, furcsálkodó, fölényes, ám lélek mélyéről fkdó csodáltot. Csizmdi rendezése erre ráhngoltságr épít: elvárj tőlünk, hogy bevlljuk bennünk levő Vonó Ignác álmit. Ugynkkor nem tgdj meg nézőtől mg intellektuális és morális fölényéből táplálkozó kritik jogát sem. Ez kettősség tesz bennünket különösen fogékonnyá Vonó Ignác skizofréniájánk felfogásár. Arr, hogy végiggondoljuk Vonó Ignác és mgunk sokszor széttépett, ellentmondásokb bonyolódó világszemléletét: belső és külső erők,

10 Özv. Mákné: Bjcsy Mári (szolnoki Szigligeti Színház) (Szoboszli Gábor felv.) vágyk, tpsztltok és elvárások nem is mindig feloldhtó konfliktusát. Ami szerencsére ritkábbn torkollik trgédiáb, mint hányszor komikussá teszi Vonó Ignácok mgtrtását. Bán János Vonó Ignácánk komikus vonási, gesztusi mögött trgédiánk ez fenyegetése érződik, és ezért olyn szívbe mrkoló z lkítás. Bán János hőse lpjábn különbözik Grs Dezsőétől és Mdrs Józsefétől (ezeket láttm): jóvl fitlbb náluk és szerepnél, de ezt távolságot nem mszkkl, jelmezzel, nem is pszichológiilg hitelesített színészi eszközökkel próbálj áthidlni. Nem zzl, hogy színpdon hozzáöregszik szerephez, hnem ellenkezőleg - szerepet mgát vontkoztt-j el z életrjzi tényektől. A Szigligeti Színház műhelysoroztábn közzétett rendezőpéldányábn Csizmdi Vonó Ignácot szimbolikus figuránk minősíti. Ez ktegorikus megállpítás lighnem Fejes Endrét lepné meg legjobbn. Annk idején Grs Dezső is úgy érezte, hogy Fejes világától távol áll minden bszurditás, minden extrvgnci. Csizmdi most bebizonyított, hogy Vonó Ignácról nem kell lehántni mgtrtását hitelesítő egyedi vonásokt, tuljdonságokt hhoz, hogy színpdon mg dilemmájánk megtestesítőjévé, egy tágbb érvényű emberi problém, z identitáskudrc hordozójává legyen. Ezúttl nem z kérdés, hogy elhisszük-e Bánnk, hogy húsz-, hrminc-, negyvenés ötvenéves, és 1956-bn már leglábbis elérte nyugdíjkorhtárt. Bán zt hiteti el velünk, hogy z z ember, ki más életet hzudik mgánk, életkorától teljesen függetlenül megszépíti, de tönkre is teszi sorsát. Mert lövészárokból kinyújtózv, mikor álmi zöld szemű sszonyár mutt, eltlálhtj egy kósz golyó, zz - nincs védekezés történelmileg szükségszerű véletlen ellen. Elmulsztj neki rendeltetett hűséges sszony folytonosn felkínált szerelmét, mert más kr lenni, mint mi. Vonó Ignác mkcsul kpszkodik megtlált boldogságb, élvezi is, pedig mgár húzott mimikri hol testben, hol lélek-ben szorítj, mint lábát kinőtt bkncs. De úgy tűnik, hogy Virág Tekl oldlán, elegáns otthonábn leleplezéstől rettegve, örökös vigyázzállásbn, jelmezben és mszkbn is boldogbb, minth bele kellene süppednie homokb, porb. Bán János kmsz sutság, melynek különös bájt d, hogy színész nemcsk kezével-lábávl, de ngyr nőtt álmivl is viskodik, sjátos színt kölcsönöz figuránk, mit csk zért neveletlenség bájnk nevezni, mert ki hllott már olyt mnpság, hogy egy kcskkezű OTIltisztet, kármilyen elszánt álomkergető is, bájosnk mondjnk. Nevezzük inkább esendőnek, groteszknek, olyn szerencsés-szerencsétlen flótásnk, ki lelke mélyén megőrzött vlmit hjdni kmszból és soh nem volt költőből is. Itt vn például cipőpucolás vissztérő, jelképes ktus. Ez Fejes színpdán z emberi lá- és fölérendeltség, kiszolgált és kiszolgálttott ember kényszerű konfrontációjánk megjelenítése is lehetne. De Bán János olyn őszinte igyekezettel fényesíti Del Pietro Antl cipőjét, hogy (ostob főnökével együtt) még mi is elhisszük: z eredményben elgyönyörködve örömét leli fényes bőrön hnytt vágódó npsugrkbn. Hogyne élvezné kkor Vonó Ignác sját tuljdonáb kerülő tárgyk hízelgő hsznát, szénségét: születésnpjár vásárolt szürke öltönyt vgy Del Pietro Antltól megvett címeres cigretttárcát? Ezért is játszik vele hol önfeledt gyermeki örömmel, hol céltudtosn, sját risztokrt képzetét látámsztv, de mindenkor hngsúlyozv z ezüsttárc és z zt csttogttó, ezüsttárgyk fogásához nem szokott proletárkéz közötti (eszmei) távolságot. A cigretttárc, mi Bán János kezé ben Vonó Ignác portréjánk egyik lényeges részévé válik, csk kirgdott péld. Hsonlók egész sorát idézhetnénk nnk bizonyításár, hogy Csizmdi Tibor mg elvont színpdi közelítésmódjábn is milyen ngy fontosságot tuljdonít jól megválsztott és célszerűen - stílusosn! - lklmzott tárgyk-nk. Ilyen premier plnb állított tárgy sebesült Vonó Ignác kezén htlms, már-már fllikus szimbólumként is értelmezhető groteszk gézkötés vgy háború külsőségeit hrsányn idéző rohmsisk, mi felfordítv ideális zsámolyként szolgál cipőpucolás háborús körülmények között is továbbélő, beidegzett rítusához. Áltlábn filmes múlttl, tpsztlttl rendelkező rendezőknél érződik z fjt vizuális fogékonyság, mivel kezdő Csizmdi Tibor elkápráztt. Szerencsésnek mondhtó Antl Csb díszlet-és jelmeztervezővel vló tlálkozás is. A színpdot keretező szürke bérházkréjbn józsefvárosi udvrok sivárság és oltlmt dó otthonosság is érzékelhető, de ugynkkor beleférnek keret-be történet egyéb színhelyei, szob-belsői is, nélkül, hogy változásokkl kellene lssítni játéktempót. Bán János remekbe formált, sokszínű Vonó Ignác mellett Máknét játszó Bjcsy Máriánk nem könnyű helytállni. Alkítás voltképpen ugynzzl művészi lázttl szolgálj prtner remeklését, mint - fordított esetben - Mdrs József Mrgitti Ágiét. Bjcsy is pontosn, mértéktrtón, részleteiben nem egyszer gzdgon eleveníti meg szerelmes özvegyet, eljátssz z évődés és z ggódás minden stádiumát, féltékenységet, sőt bosszúvágyt is, de eszköztár lényegesen szerényebb, mint kár Mrgittié, kár szolnoki elődásbn Bán Jánosé. Ez z ok, hogy bár hiteles figurát teremt, egyetlen jelenet-ben sem képes szerepe fölé emelkedni. Bjcsy Mári özvegy Mák Ljosné mrd Homok utcából kkor is, mikor oldlán Vonó Ignác már egy emberi mgtrtás tükrét tárj közönség elé. A színésznő már cselekmény kezdetén rátlál özvegy Mák Ljosné ízes-színes Homok utci stílusár, kitlálj szeretetre méltó és tszító ordináréságát, ki-lkítj Vonó Ignác felett gykorolt sszonyi htlom láthtó jegyeit, és lénye-gében történet teljes ívében ezekhez trtj mgát. Töretlen lkítás ezért válik szerepnél vlmivel egysíkúbbá. Csizmdi Tibor erejét, képzeletét v-

11 lószínűleg nnyir lekötötte színpdi vízió kilkítás, hogy kelleténél kevesebb energiáj - rutinj? - mrdt mellékfigurák kiválsztásár és instruálásár. A drámi struktúr különösen Del Pietro Antl színpdi jelenlé t ének hiányát szenvedte meg: Zl Márk, ki lktát tekintve sem lklms tnácsos úr szerepére, éppen csk felmondj szöveget. Egri Kti úrisszony nem ngyon érzékelteti kivetkőzött pác lelki hbitusát, de ettől eltekintve mértéktrtó, hibátln lkítás. Különösen Virág Teklánk férje iránt érzett büszke és féltő szeretete hiteles. A többi szerepekben felejthető, de z elődás egységét, jól eltlált hngvételét nem veszélyeztető kbinet-lkításokt láttunk. Hiszem, hogy z új mgyr drámáról folyttott, nem egyszer meddő vitákt z ilyenfjt színpdi hozzászólások viszik előbbre. Vonó Ignác kétszeres feltámdás vlódi nyereség józsefvárosi és szolnoki közönségnek, z új mgyr drámm felkrolását sürgető szkmi közvéleménynek, és tlán htékony inspiráció lesz drámíró Fejes Endre számár is. Aki drmtizált epik sokszoros zsák-utcáját megkerülve, nem egyszer bizonyított be, hogy drmturgii szbályokkl dcolv képes értékes és htásos színpdi kompozíciókt, mrdndó hősöket, szerepeket teremteni. Fejes Endre: Vonó Ignácnk (szolnoki Szigligeti Színház) Drmturg: Mgyr Fruzsin. Díszlet, jelmez: Antl Csb. Rendező: Csizmdi Tibor. S z ereplők: Bán János, Bjcsy Mári, Zl Márk, Egri Kti, Philippovich Tmás, Angster László, Roczkó Zsuzs, Árdeleán László, Vrg Károly, Mucsi Zoltán, Váry Károly, Hulln Zsuzs. Fejes Endre: Vonó lgnác ( N é pszínház) Díszlet: Szlávik István m.v. Jelmez: Rimnóczy Yvonne. Rendező: Petrik József. Szereplők: Mdrs József m.v., Mrgitti Ági m.v., Velenczey István m.v., Ferenczy Krisztin, Táncsics Mári, Korompy Vli, Szokoly Ottó m.v., Dóczi János, Dimulász Miklós m.v., Siménflvy Ljos, K. Ngy László, Blázsi Gyul m.v. NÁNAY ISTVÁN Dobozok, kzetták és lkótelepek Stúdióbemuttók Szolnokon A négy éve működő Szobszínház következetes és átgondolt progrmml s önálló művészi rculttl rendelkező stúdiószínház. Rendszeres bemuttói ugynolyn fontosk szolnoki Szigligeti Színház műsortervében, művészi tevékenységében, mint z nyszínházik. A Szobszínház léte teszi lehetővé, hogy színház különböző ízlésű, érdeklődési körű nézőrétegekhez differenciáltn szólhsson, ngyközönségnek szánt produkciók mellett szűkebb nézőcsoportok speciális igényeit kielégítő drbokt is bemutt-hsson. A Szobszínház csupán egy jó értelemben vett kmrszínházi profil megvlósítását is szolgálhtná, de vlójábn sokkl több ennél: z ott folyó munk szüntelen kísérletezés ttitűd-jével párosul, s ez kísérletező, újt kereső mgtrtás teszi Szobszínházt műhelymunkát végző stúdiószínházzá. A kísérletezést természetesen tágn kell értelmezni. A művészek mennyi-ben új meg új kifejezési eszközöket keresnek és próbálnk ki, illetve kpcsoltteremtés és szereppel, feldttl vló zonosulás képességét elmélyültebbé, intenzívebbé igyekeznek tenni, vlóbn kísérleteznek. Ugynkkor közönségükkel együtt másmás lkotó világávl, különböző művészi stílussl ismerkednek meg, s mgukt is, nézőiket is felkészítik mindig megújuló színházi nyelv hsználtár, megértésére, befogdásár - zz bevtnk és nevelnek. Ám ez műhely nem tudományos lbortórium, hnem mindenekelőtt színház, mely vlóságból táplálkozik, életünk jelenségeire reflektál, elgondolkodtt és szórkoztt, s olykor heves és ellentétes érzelmeket, indultokt kelt, vitákt kvr, hogy ez minden új - még viszonylgosn új - születésekor történni szokott. A Szobszínház négy év ltt tíz bemuttót trtott. A műsor és z elődások ismeretében négy tendenci rjzolódik ki Szobszínház műhelymunkájábn: olyn Mgyrországon nem vgy lig játszott művek megismertetése, melyek százdunk második felének drámi és színházi változásit reprezentálják; szí nészi játék megújítás, elmélyítése; drámák megkívánt, ugynkkor vriábilis játéktér kilkítás és formájábn és trtlmábn változtos néző-lkotó viszony megteremtése. A legfontosbb, és minden más törekvést meghtározó, színház műsorpolitikáj. Olyn drbokt mutttk be, mint Beckett: Végjátékát (Pál István rendezésében), Reginld Rose: Tizenkét dühös emberét (Árkosi Árpád), Hrold Pinter: Születésnpját (Pál István), Niccolo Mnzri: Pblito nővéreit (Árkosi Árpád), Schwjd György Csodáját és Verebes István (kenetét (Szurdi Miklós), Arbuzov: Én, te, őjét (Árkosi Árpád), Albee: Álltkerti történetét és Homokládáját (Pál István), Crl Sternheim: A kzettáját (Csizmdi Tibor), Peter Hcks: Amphitryonját (Ngy Sándor Tmás) és Frnz Xver Kroetz: Meierjét (Árkosi Árpád). A Szobszínház rcultát Pál István és Árkosi Árpád htározt meg. Á drbok és kis tér követelményei megszbják színészi játék stílusát, térkilkítás módját, illetve játszók és nézők kpcsoltát. A műsor lklmt dott z expresszionist, z elidegenítésen lpuló, különböző hngvételű groteszk, z bszurd, z újnturlist stílus elsjátításár és megmuttásár. Ugynkkor kis tér megkövetelte gesztusok, megszóllások természetességét, figurák belső igzságánk finomn visszfogott, mégis intenzív megjelenítését, s ehhez pszichológii relizmus felfokozott érzelmeket és indultokt kifejező, de tkrékos eszközökkel élő módszerei-nek kidolgozását. Á rendezők hgyományos játéktér-nézőtér felosztás, kör-színpd, rdikálisn felbontott tér változtit próbálhtták ki, s e terek ngy-részt megszbták néző helyzetét, z elődásbn válllhtó és válllndó szerepét is. Á szolnoki Szobszínház munkáját jól reprezentálják zok bemuttók, melyekre z öt tervezett közül már sor került, s melyek stílusukbn, megjelenési formájukbn ugyn szélsőségesen különbözőek, mégis egységes szemléletet tükröznek. Amphitryon Igzi kísérleti munk eredménye Peter Hcks színművéből készült bemuttó. A résztvevő öt játékos színész Ngy Sándor Tmás rendezői irányításávl úgy dolgozhtott, hogy nem volt színházi be muttási kötelezettségük ( produkció

12 Kőmíves Sándor, Zl Márk, Ngy Gábor, Tkács Ktlin és Jeney István szolnoki Amphitryonbn eredetileg iskolszínházi demonstrációnk készült). A tétnélküliség látszt könnyen vezethetett voln rutinmegoldásokhoz, szerepcserés vígjáték sblonos megjelenítéséhez. Ám közös munkábn részt vevők nehezebb utt válsztották, és Hcks drbját egyéni értelmezéssel, körszínházzá lkított tér követelményeihez igzodó intenzív színészi játékkl interpretálták. Az igényes munk szándékát jelzi, hogy z Amphitryon-változtok közül Hcksét válsztották, mely - h játé-kosságbn elmrd is mondjuk Mollereétől -, korunk dilektikus gondolkodás-módjából fkdó verbális szellemessége révén mindenekelőtt intellektuális élményt ígér. Ngy Sándor Tmás zonbn nemcsk drb intellektulizmusát bontott ki, hnem vérbeli, játékos színházt is teremtett. A rendező htározottn végiggondolt és következetesen megvlósított koncepciój lpján z elődás olyn vígjáték lett, melyet nem lehet önfeledt kcgássl kívülről szemlélni, benne derűs pillntokt elgondolkodttók, komorbbk-keserűbbek követik. Az elődásbn felerősödik hcksi drb lpkérdése, korunk egyik lényeges gondj, z identitásproblém. Ki vgyok, hol helyem világbn, mi feldtom munkmegosztásbn, mi szerepem társdlombn, csládbn, kivel, mivel, milyen eszmékkel, gondoltokkl, ideálokkl zonosulhtok vgy kell zonosulnom - ezekre kérdésekre újr meg újr keresnünk kell válszokt. Teljes nyitottságr, szüntelen önmegújításr vn szükségünk, h körülmények gyors és gykori változásihoz lklmzkodni krunk, s egyszersmind e változások közepette is meg krjuk őrizni egyéniségünket, identitásunkt. A szolnoki Szobszínház drmturgiilg sűrített elődás úgy közelíti meg ezt problémkört, hogy lefokozz, mi, emberi közegbe helyezi Jupitert és Mercutiust. Nem istenek bújnk Amphitryon és Sosis bőrébe, hogy így sikerüljön Alkméné közelébe kerülniük, hnem rnglétr különböző fokán álló, szürke öltönyös hivtlnokok állnk szemben npi hrci robotból hztérő, tetovált krú Amphitryonnl és cseppet sem megbecsült értelmiségivel, Sosisszl. Társdlmi szerepek, viselkedéstípusok ütköznek össze z elődásbn, s ezeknek z összeütközéseknek középpontjábn áll Alkméné, z sszony. Az ő viselkedése különösen fontos z elődás értelmezése szempontjából. Ez z sszony nem egy dicsőséges hdvezér dologtln feleségeként él plotájábn. Szegényes környezetében mg moss és teregeti fehérneműt. A szegényes környezetet, játék kereszt lkú terét három kpu és terem bejárt jelöli ki. Á három egyform kpu z ókori görög városok monumentális bejárti-nk hullámppírból készült stilizációj. A középső vezet Amphitryon házáb, efölött kiugró erkély is vn, másik kettő hegytetőn álló épület kijárt. A kpuk lját - küszöbként, lábtörlőként - zöldség, krumpli borítj, minth kpuk vermek bejárti volnánk. Az ilyen körülmények között, mgányosn élő Alkméné csodálkozv bár, de elfogdj Jupiter szerelmi szolgáltit, de tudj, nem isten prtnere. A férji kötelezettségei-nek is lig eleget tevő Amphitryonnl szemben részesíti előnyben szeretői szerepre jánlkozó Jupitert. Az erős, férfis kiállású Amphitryonnl szemben göthös, vézn, szemüveges Jupitert. Nem sszonyi szeszélyből és női cslfságból, hnem zért, mert hrcokkl, z elő-menetellel, megélhetéssel törődő Amphitryonbn hiáb keresi zt, mi férjé-ben vlmikor rbul ejtette. A körülmények következtében vlmi lényeges el-veszett Alkméné és Amphitryon életéből, Jupiter jó érzékkel hiányt hsználj ki, s pótlék voltát is élvezi. Ez Jupiter természetesen nem dht erkölcsi intelmet nnk z Amphitryonnk, ki könnyű mentséget keres történtekre, mondván, könnyű lenne tökéletesnek lenni, kiteljesíteni z emberben rejlő vágykt és lehetőségeket, h nem földi élet szürke vlóságábn élnénk. A hivtlnok Jupiter örül, hogy félre-értéseken lpuló helyzet tisztázódás után mentheti z irháját, és pozíciój dt isteni-hivtlnoki tudásából csk egy közhelyigzságr futj: Megoldás nincs. Az vn, mi lehet. " S miután Jupiter s Mercutius sietve távozik, és Amphitryon tudomásul véve z dott helyzetet, házáb lép, Alkméné hosszú ideig megsemmisülve, értetlenül áll kpubn, mjd be-letörődvebelekeseredve z élet relitásib, férje után megy. Nem történik semmi, minden megy mg útján ugynúgy, hogy eddig. A színtér közepén csk filozófiát bölcselkedéssé vizező, z élet bántlmi, Amphitryon ütlegei elől z álomb menekülő Sosis mrd, ki mint egy kuty kucorodik egy ppundekli doboz köré. Az elődás csptmunk eredménye, melyet olyn színész-rendező vezetett, ki nemcsk színészmesterség jó isme-

13 rője, hnem társul válsztott közreműködőké is. Ngy Sándor Tmás úgy ismeri színészeit, mint prtnereit, éppen ezért egészen másként tudott instrukciót dni nekik, emberi-művészi lényük olyn, más rendező előtt rejtett energiáit tudt mozgósítni, hogy mindőjük - Tkács Ktlin, Jeney István, Zl Márk, Ngy Gábor és ifj. Kőmíves Sándor - lkításábn új, eddig lig tpsztlt színészi megnyilvánulások fedezhetők fel. A természetes és stilizált elemeket vegyítő játékuk jól lklmzkodott kis térhez és drb műfjához. Vrg Károly és Tkács Gyul Sternheim: A kzett című drbjábn A kzett Csizmdi Tibor, főiskoláról Szolnok-r szerződő rendező bemuttkozó-elő-dás mindenekelőtt stílustnulmány. Ahogy z egy évvel ezelőtti főiskoli vizsgelődás is z volt. Mindkét produkció német expresszionizmus jegyé-ben fognt, s bennük e színházi irányzt különböző megnyiltkozási formáit próbált úgy rekonstruálni, hogy zok mi színházi tpsztltinkt is mgukb sűrítsék. Az expresszionizmus mint egységes művészi stílus tuljdonképpen semmilyen művészeti ágbn sem létezett. Szin-te nnyi megjelenési formáj volt, hány szerző-lkotó százd tízes-húszs éveiben e tágn értelmezhető, gyűjtőfoglomként hsználtos stílusirányztbn dolgozott. Átmeneti stílus z expresszionizmus, és kciór serkentő. A százd első felében élő és dolgozó művészek ngy része pályáj egy szkszán kpcsoltb került z expresszionizmussl, de tovább is lépett, s társdlmi körülmények., z egyéni beállítódások együttesen szbták meg, hogy milyen irányb, forrdlmi vgy dekdens művészet, társdlombíráló groteszk vgy művészeti nrchi felé-e. Brecht drámköltészete éppen úgy z expresszionizmusból nőtt ki, mint hogy százd drámírását is meghtározó groteszk látásmód egyik első megjelenése szintén z expresszionizmushoz köt-hető. Csizmdi Tibor Brecht egyik kori körül írt - drbját, A városok sűrűjébent rendezte meg főiskolán. A drb lcíme: Két ember mérkőzése Chicgo óriás városábn. A cselekmény Shlink, mláji fkereskedő és George Grg, szvnnákról városb költöző szegény cslád fi közötti élethlál-küzdelmet muttj be, mely küzdelemben pénz, civilizáció áldási", gengsztermódszerek játsznk főszerepet, s melyben z ember kifordul önmgából, s ténylegesen vgy csk " erkölcsileg mindenkire pusztulás vár. Érzelmileg túlfűtött, zkltott, erőszkos, sokkoló elődást rendezett Csizmdi, melyben zonbn minden figur sors, fejlődési íve szinte relist igénynyel volt megrjzolv. Olyn stílusbn játsztt színésznövendékeket, mellyel zok tnulmányik során nem tlálkozhttk. Mégis z elődást egységes játékstílus jellemezte, s csk egy-két szereplőnél lehetett észrevenni idegenkedésüket szoktln stílussl szemben. A hlltlnul feszes, gyors tempójú, prólékosn kidolgozott elődás túlnőtt vizsgelődások keretein, nem csupán rendező és színészek mesterségbeli felkészültségéről dott számot, hnem egy konzekvens színpdi nyelv megteremtésével kísérletezett, lényegében véve sikerrel. A német expresszionist drámirodlom egy másik reprezentáns, Crl Sternheim szintén pénz mindenhtóságáról, jellemtorzító htásáról írt A kzett című vígjátékábn, melyet Szobszínházbn rendezett meg Csizmdi Tibor. Egy htároztln, krt nélküli tnár és egy ngyon is tudtosn cselekvő ngynéni között groteszk hrc folyik " kzettáért s benne lévő ngy mennyiségű értékppírért. Elsbeth, férfi második feleségének ngynénje zsrolj cslád egyetlen férfi tgját, Heinrich Krullt z örökséggel, s mikor tnár minden kérését teljesíti, megkpj kzettát. Az sszony zonbn megváltozttj végrendeletét, s pénzét nem csládjár, hnem z egyházr hgyj. A végrendeletkorrekcióról mit sem tudó férfi viszont egy cspásr megváltozik, szeretetének ' szerelmének egyetlen tárgy kzett lesz. Az író ezt groteszk helyzetet egy túlnyomórészt helyzetkomikumr épülő, korbeli vígjátékkeretben jeleníti meg. A rendező zonbn nem vígjátékot, hnem keserű groteszket hngsúlyozz drbbn, zt, hogy főszereplő, kzett nemcsk egy ember életét változtt-j meg, hnem cslád minden egyes tgjáét is. Nemcsk Krull d indekvát válszt környezet kihívásir (hogy Almási Miklós írj Hoppá, élünk! című német expresszionist drámkötet utó-szvábn), hnem cslád többi tgj is, beleértve benősülő fotográfust is. A szereplők között nincs semmiféle igz s mély emberi kpcsolt, mindenki mg kis kzettájábn él, s mint mókus keréken, szld délibábcélj felé. A lány férjet kr, fényképész jobb megélhetést, feleség rngjához illő életkörülményeket, s mindezt bból z örökségből, mi nincs. Az egyetlen józn és reális lény szoblány, ki tudj, ő itt nem sokt veszíthet. A Szobszínház kis terében rendező minden szereplőnek önálló térrészt képeztetett ki Kálmán László díszlettervezővel, s ezek térrészek félkörben álló, fémvázzl jelzett ngy dobozok, kzetták. Az egyes kzetták egy-egy stilizált bútorrl, kellékkel vgy jelzéssel jellemzik lkójukt. A ngynéni htlms, minden komforttl ellátott koporsóbn él, tnár írósztl olyn, minth széltében összezsugorították voln, feleség kzettáját egy mjd teljes területet betöltő vörös ágy urlj, gyereklány doboz üres, csk egy-két játék és egy npernyő

14 muttj be felnőttes gyerek és z infntilis mjdnem-felnőtt lét htárán lévő Lydiát. A fényképésznek jól berendezett minilbortórium vn, szoblány porcelán készlettel, edényekkel teli polcok között álldogál, onnn szemléli z eseményeket, miközben kenyeret szel, megkeni zsírrl vgy húsneműt tesz rá, és jó étvággyl fltozik vgy nssolgt. Az emberi kzetták színpdi metforáj szellemes, különböző dobozok stilizációs fok zonbn különböző, s ez némi zvrt okoz látványbn ( feleség és fényképész tere csknem reális, kislányé szürreális és így tovább). A jelmezek - melyeket szintén Kálmán László tervezett - viszont kitűnőek, egyszerre jellemzik viselőiket, és illenek bele z elő-dás stilizációs rendszerébe. A rendező, Brecht-elődásához hsonlón, ezúttl is egységes, felfokozott, túlzó eszközöktől sem idegenkedő játékstílust lkított ki. A szereplőket csk egy-egy fő vonássl jellemzi, de ennek kiemelt jellemvonásnk számtln árnyltát muttj meg. Ez szerepértelmezés nem engedi meg, hogy részletező megoldásokt keressen színész, inkább szerep kontúrjit kell ngyon htározottn megrjzolni és minden eszközzel hngsúlyozni. A rendező színészmozgtásbn hsznosítj z expresszionist színház egyik kedvelt eszközét, bábok technikáját. Természetesen nem báboknk tekinti színészeket, de z állndó mozgás, sztereotip és felngyított mozdultok, gesztusok, hngsúlyok ismétlődése, felpörgetett tempó, szggtott ritmus, pszichiki jellemzés és z érzelmek megmuttásánk hiány mint z elődás htáselemei közvetlen rokonságot muttnk bábos ábrázolásmóddl. Ez stílustnulmány különösen nehéz feldtot ró színészekre, kiknek áltlábn nem dtott meg z elmúlt időszkbn z, hogy vlmely stílussl behtón fogllkozznk. Az elődás rról tnúskodik, hogy színészek megbrátkoztk ezzel színjátszássl. Az elődás egyenetlenségei viszont rr utlnk, hogy egyesek jobbn, mások csk kevésbé tudták megoldni feldtukt. Hullán Zsuzs és Vrg Károly érzett rá legjobbn z elődás stílusár. Ok lány és fényképész szerepében egyszerre játszották el mgát stílust és ehhez stílushoz vló viszonyukt. Vrg Károly érett színészi eszközökkel, fölényes techniki biztonsággl formált meg fényképész szerepét, s ezzel - rendezői elképzeléssel összhngbn - cslád tgjivl zonos súlyúvá tette figuráját. Egri Kti lkítás mrdt meg leginkább relist színjátszás keretei között, figurájábn hgyományos vígjátéki elemek és z elődás egészét meghtározó stílusjegyek keveredtek, de Fnny lkj végül is nem törte meg produkció egységét. Az elődás két meghtározó szerepét Győry Frncisk és Tkács Gyul játszott. Tkács tnárlkítás színészi pályfutásánk meghtározó eseménye, s ngy feldtnk körvonlibn eleget is tesz. Fegyelmezetten, minden fölös-leges túlzást elkerülve dj meg Krull figurájánk külső jellemzését. De gykrn, főleg második részben dós mrd szerep belső lényegének érzékeltetésével. Mind ez ideig főleg rövid lélegzetű szerepek szbták meg színészi energigzdálkodását, s most, hogy egy egész elődás mozgtójánk kéne lennie, nem tud mrdéktlnul eleget tenni hosszú távú feldtnk. Ezért lkítás egyenetlen, s ez kiht prtnerei teljesítményére is. Mindenekelőtt Győry Frnciskáér. A színésznő elkerüli szerepben rejlő túlzásokt, Elsbethje se nem pszichopt, se nem pénz htlmávl visszélő ördögi intrikus. Ez z sszony élvezi, hogy többiek fölébe kerülhet, de megjelennek szánni vló emberi vonási is. Győry Frncisk nem pszichologizál, de nem is lesz bábszerű figurformálás. Igzából csk kkor bontkozhtn ki ez z lk is mg teljes gzdgságábn, h Krull z dott krkteren belül árnyltbb lenne. Az elődás befejezésé-nek megoldtlnság is összefügg Tkács szerepformálásávl. A fényképésszel vló zárójelenetben kifulld színész, nincsenek újbb művészi erőtrtléki, így ez jelenet lpos, többihez képest kevésbé htásos. Meier Frnz Xver Kroetz műve nem teljesen ismeretlen közönség előtt, hiszen kötetben olvshtó (Felső-Ausztri, Európ, 198o), és játszott Nemzeti Színház Játékszínben. (Az elődásról SZÍNHÁZ márciusi számábn jelent meg mélttás.) Különös, kétrcú művek Kroetz drbji: egy sjátos, szociológiilg jól körülhtárolhtó társdlmi réteg életét villntj fel z író, ám látlelete olyn pontos és nnyir lényegi jellegzetességeket emeli ki, hogy drbok problemtikáj, konfliktusi, szereplői áltlánosn ismertek, s némi belső hngsúlyeltolássl művek mindenütt érvényesek, hol z ipri civilizáció, társdlom szervezettsége, munkmegosztás tgolódás, társdlmi intézményrendszer működése megfelel z iprilg fej-lett vgy leglábbis jó közepesen fej-lett országokénk. Így számunkr is ismerősek zok viszonyok, melyek között nyugtnémet vgy osztrák kisember, munkás él, de nem zonosk. Nálunk is reális veszély környezetszennyeződés, társdlmi méretű emberi közöny, munkhely elidegenülése, z emberi kpcsoltok elsivárosodás, de másként nyilvánul meg, mint tőlünk nyugtr vgy keletre. Rendezőink különös érdeklődéssel fordultk és fordulnk Kroetz drbjihoz, s ennek nyilvánvlón z legfőbb ok, hogy drámákbn megfoglmzott - szándékoltn némileg leegyszerűsítve és áttételek nélkül megmuttott - lphelyzet ismerős. De ezeknek z lphelyzetek-nek mgyr színpdon vló megjelenítése - z eltérések mitt - igen nehéz. Nemcsk rr csupán fordítástechniki kérdésnek tűnő problémár kell utlni, hogy különböző német dilektusbn beszélő szereplők szövege szinte lefordíthttln, átültethetetlen mgyrr, h-nem rr mélyebb különbségre is, mi z eltérő gzdsági, társdlmi, kulturális helyzetből, trdíciókból következik. A Kroetz-drbok sikerének tehát z kulcs, mennyire sikerül megírt konkrét helyzetből úgy kibontni z áltlános trtlmt, hogy bbn z elődás helye és ideje áltl megszbott konkrét viszonyok és állpotok is megjelenjenek. Számunkr egy nyugtnémet munkáscslád élete, válság, széthullás kkor érdekes, h z mgyr munkáscsládok - s áltlábn cslád - életével, problémáivl szembesíthető. A nyugtnémet Meier csládot bemuttó drb természetszerűleg nem szólht mgyr Mjoros csládokról, de olyn viszonyítási lpot kínálht, melyhez képest élesebben rjzolódik ki és gondolhtó végig Mjoros csládok élete is. Ez viszonyítási lp olyn tükör, mely fényt félig átereszti, így egyszerre láthtó sját rcunk tükörképe s z, mi z üveglp mögött vn. A kettő szüntelen egymásr kopírozás, z zonosságok és különbségek egyidejű regisztrálás és ütközése dht különös szellemi és művészi izglmt z újnturlizmusbn fognt Kroetz-drboknk nálunk. A Meier rendezője, Árkosi Árpád pon-

15 tosn erre z ellentmondásosságr érzett rá, mikor z elődás terét és stílusát meghtározt. Úgy komponált meg teret, hogy z említett tükrözés inverz, színházi tükörjáték szülessen meg. A terem közepére egy lkótelepi lkást építettek be, z előszob-brkácskmrkonyh-háló-nppli-erkély sor Szobszínház terét kettéosztj, lkás két oldlán, egymássl szemben ül közönség. A lkásnk nincsenek közönség felé fli, tehát nézők nemcsk szob közepén húzódó játékteret, z bbn lezjló eseményeket látják, hnem játéktéren túl közönség másik felét is. Itt nem tükör mögötti események és tükörbeli önmgunk képe szembesül egymássl, hnem játék vlóság és mögötte másik ember áltl felmuttott tükörképünk. Árkosi tudtosn úgy lkított z elődás rétegeit, hogy zok egyidejűleg fejezzék ki drb konkrét és áltlánosíthtó, vlmint z áttételesen hozzánk szóló trtlmit. Ennek megfelelően történet szintjén szigorún rgszkodott Meier fmíli életét bemuttó eseménysorhoz, z elődás látványvilág áltlánosított, z kusztiki háttér viszont mgyr. A lkás bármely ország típuslkás lehetne, jeleneteket elválsztó zenei és hngmontázst pedig mgyr könnyűzenei, újhullámos bet, illetve prózi rádiófelvételekből válogtták. A rendező más módon is igyekezett kiemelni drb hárms rétegezettségét. Mindenekelőtt részben újrfordítttt drámát. A fordító, Orvecz Imre hmburgi dilektust vlóságbn nem létező, modoros, városi rétegnyelvvel helyettesítette. Ezt konstruált nyelvi világot Árkosi elvetette, s úgy lkítttt át, hogy szereplők szövege egy átlgos, mindenütt fellelhető, közepes műveltségű és egzisztenciájú réteg mindennpi nyelvét tükrözze. Ezen kívül néhány drmturgii változttásr is sor került, így kimrdt kbátvásárlási jelenet, illetve egy-két epizód felcserélődött. Ezek változttások egyértelműbbé, gördülékenyebbé és világosbbá tették drám kifejletét. A drb elődásánk legngyobb kérdése megfelelő játékstílus megválsztás. A Meier cslád élete úgy zjlik néző előtt, minth egy vlódi cslád életét szemközti ház blkán át lesnénk ki. Rfináltn úgy szerkeszt szerző, minth nem is sűrítene, minth hgyná, úgy folyjnk z események, hogy zok z életben is szoktk. A jelenetek felépítése és snittelése zonbn világosn muttj, hogy itt mégis művészi bsztrhálássl Kovács Ljos és Bjcsy Mári Kroetz: Meier című drbjábn (szolnoki Szobszínház) (Szoboszli Gábor felvételei) vn dolgunk. A drb színpdi megjelenítésekor z életszerűség és stilizáltság rányánk megtlálás z elődások lpproblémáj, színpdi ábrázolás mindig ngyobb fokú stilizálást igényel, mint mennyit ez drámi megközelítés elvisel. Ezért Kroetz-művek gykrn leegyszerűsödnek, s egyértelműen trgikus vgy komikus életképekké válnk. A Szobszínházbn egészen más problémákkl kell szembenézniük z lkotóknk. Itt éppen z egyértelmű nturlist ábrázolás veszélyeit kell elhárítni. Azt, hogy z előttünk megjelenő csládi életszelet csk egyedi, meglesett eseménysor legyen, mihez nekünk vlójábn nincs is közünk. A rendezés ezt bukttót egyrészt már említett térkilkítássl kerülte el, másrészt zzl különlegesen hiteles és intenzív színészi létezésmóddl, mellyel három művész Meier fmíli tgjink életébe mgáét ötvözte. Nem csupán rról vn szó, hogy egy színész mg élettpsztltiból rkj össze egy figur életét, hnem rról, hogy testestül-lelkestül kitárulkozik, teljes emberi kiszolgálttottságbn dj önmgát egy szerephez. Minden testilelki szépsége és fogytékosság része lesz szerepnek, s mindez krnyújtásnyir nézőtől, zz nincs mód különböző színészi technikávl kiigzítni nehezebben megoldhtó részleteket, nem lehet hzudni, színész mint ember h-zugság figur hzug voltát jelentené, zz z egész igzságát és hmisságát befolyásolná. A Szobszínházbn szereplők életében bekövetkező komikus vgy trgikus fordultokt roppnt intenzíven éli át néző, mivel ezek nem színpdi effektusként jelennek meg előtte, hnem hozzá hsonló, számár is ismerős hétköznpi rutintevékenységet végző, ám tökéletesen kiszolgálttott emberek egyéni drámájként. Ettől színészi létezésmódtól teremtődnek meg z elődás sűrített, nturlizmuson túlmuttó drámi pillnti nélkül, hogy produkció trgikus színezetet kpn. A három színész, Bjcsy Mári, Kovács Ljos és Tóth József, tökéletesen teremti meg ezt speciális és rendkívüli létezésformát. Természetesen élik cslád mindennpjit, végzik megszokott tevékenységeiket, bámulják tévét, z sszony főz, mosogt, ágyz, férj repülőmodelleket fbrikál, vedeli sört, fiú bújj mgzinokt és hllgtj rádiót vgy mgnót. A feszültség zonbn egyre nő, és nélkül, hogy látványos drámi összeütközés következne be, széthullik cslád. S közben Kovács Ljos egy széken állv rról ábrándozik, hogy vele, sikeres pilótávl és repülőtervezővel interjút készít televízió, s híres ember lesz, vgy bemuttj, hogyn deformálódik keze, mikor z utógyári lét-számcsökkentés mitt megnő normáj, s egy embernek nnyi csvrt kell be-hjtni, hogy még keze is csvrhúzó formájúvá válik, vgy mániákusn számolgtj, hol csphtták be vendéglő-ben. S mikor felesége elköltözik otthonról, Kovács Meierje összeomlik, nem tlálj helyét. Még trtj mgát, mikor lbérletében meglátogtj z sszonyt vgy hzhívj fiát, de lssn ez trtás is lefoszlik ról. Roncs lesz, ki kuckój srkáb húzódv, zokogv reiszol ". Bjcsy Mári kezdetben főleg z sszony csládösszetrtó, villámhárító" szerepét hngsúlyozz, szürkeség, fárdtság, céltlnság számtln árnyltát muttj meg, mikor látszt nélküli, z örömtelen házi munkát végzi. Az olyn drámitln drámi pillnt, melyről szóltm, z ő lkításábn érhető legtisztábbn tetten. Ez z elköltözése előtti jelenet. Meier mgából kivetkőzve kuttj végig fiú levetett ruhdrbjit,

16 keresve z ellopott pénzt. Bjcsy eközben szinte szótlnul, mozdultlnul áll, lebénul meglázttás ilyen brutális megnyilvánulásától. Csk z események lejátszódás után, jókor késéssel jelenti be, hogy elmegy. Nincs ngyjelenet, veszekedés, ő döntött. Közben lélekben erős sszony testben megtörik. A második részben z lbérleti egyedüllét, férje és fi látogtási ltt egyre összébb megy, egyre védtelenebb lesz, s z elődás végén csk ül fekhelyén, és mg elé meredve ringtózik. Tóth József ízig-vérig mi, ismerős fitlembert jelenít meg. Alig szól ez fiú z elődás során, dc, tehetetlenség, kitörni vágyás csk szeméből, trtásából sugárzik. Ő z, ki elsőnek hgyj el z otthont, s kiről hisszük, reméljük: megtlálj helyét, hiszen szkmát tnul, mg lábár áll. De tljtlnok bizonytlnság veszi őt is körül. A színész szótlnul is érzékelteti, hogy ennek fiúnk sem lesz jobb sors, mint z pjánk. Az elődás végén ő is, mint szülei, önkábító pótcselekvésbe menekül. A három embert semmi nem fűzi egymáshoz, csládi kötelékek meglzultk vgy soh nem is voltk elég erősek, z érzések kiürültek. Az egyre nyomsztóbb külső körülmények között egyedül nem képesek létezni, gyámoltlnul kpszkodnánk egymásb, de többé már nem tudnk együtt élni. S egyedül is oly reménytelen - mondj z elődás. Nem zért, hogy elrettentsen vlóságtól, hnem zért, hogy kritikus-önkritikus szembenézésre késztessen vlósággl. Peter Hcks: Amphitryon ( szolnoki Szigligeti Színház Szobszínház) Fordított: Tndori Dezső, díszlet-jelmez: Antl Csb. Rendezte: Ngy Sándor Tmás. Szereplők: Tkács Ktlin, Jeney István, Zl Márk, Ngy Gábor, ifj. Kőmíves Sándor. Crl.Sternheim: A kzett ( szolnoki Szigligeti Színház Szobszínház) Fordított: Neményi Róz, díszlet- és jelmeztervező: Kálmán László, zenei szerkesztő: Nádor László, drmturg: Mgyr Fruzsin. Rendezte: Csizmdi Tibor. Szereplők: Tkács Gyul, Egri Kti, Hullán Zsuzs, Győry Frncisk, Vrg Károly. Hng Erik, Philippovich Tmás. Frnz Xver Kroetz: Meier ( szolnokí Szigligeti Színház Szobszínház) Fordított: Orvecz Imre, díszlet jelmez. Antl Csb. Rendezte: Árkosi Árpád. Szereplők: Bjcsy Mári, Kovács Ljos Tóth József. BALASSA PETER Emlékeztető ortórium z érzéki zsenilitásról Mozrt Don Giovnnij - Ljubimov szerint Az Erkel Színházbn felújított mestermű elődás, rendezés minden következetlensége és ngyvonlú képtelensége ellenére: kiváló. Mind zenei, mind színpdi értelemben. Hogy mgyr zenekritik derékhd hgyomány " nevében (mely persze meghtározhttln és mindenre felhsználhtó) kikérte mgánk Ljubimov rendezését, z egyrészt operkritikánk zömének önrcképe, másrészt vlmi szkmán túli konzervtív sznobizmus, botrányszglászás tömegnyomás, mivel z elfogultln bíráltnk, józn tájékozttásnk nincsen dolg. Igz ugyn, hogy tömegnyomás " bizonyos értelemben jogosult: Ljubimov exkluzív Don Giovnnit teremtett színpdr, de feldt z, hogy kritik ismételten hngsúlyozz: lehetséges, szükséges és kívántos egy fejlett szellemi, színházi, zenei életben olyn produkció is, mely nem populáris fogysztásr vló, sőt, mint ebben z esetben, z dott mű hgyományos közönségének sem; hnem rr vló, hogy mintegy megelőlegező, előőrsszerű funkciót töltsön be, kevesekhez szólván - teremtse m jövőbeli többeket. Vn közönségkövető jó szín-ház (oper), és vn közönségteremtő jó színház (oper). Egyiknek létjogosultság sem vonhtó kétségbe. Ljubimov rendezése z utóbbib trtozik. A mg ngyságrendjén belül zonbn igzán n gy feszültséget, konfliktust hord mgábn ez munk, mit letgdni nemcsk szükségtelen, hnem fölösleges is. Ez következő: rendezés mű kierkegrd-i értelmezéséhez hűen z érzéki zsenilitás démoniáját állítj középpontb, ám nem megjelenítve-eljátszv, hnem egy drmturgiilg különben kifogástln és ngyszbású utlásrendszerbe állítv. A preindividuális ösztöndémoni és polgári individulitás közötti szkdék metfiziki - és megoldhttln - drámáj: minden idők egyik legngyobb színpdi konfliktus és színház itt Don Giovnni című oper befogdás-, értelmezés- és reflexiótörténetére épülő, hivtkozott, elődásként jelenik meg. Ljubimov egy zseniális, többé-kevésbé következetes, ngyszbású kultúrtörténeti emlékeztetőt nyújt át jól felkészült, tájékozott hllgtónk-nézőnek, nnk, ki vlmilyen fokon Don Giovnni-szkértőnek nevezhető, már jól ismeri művet, továbbá nnk kultúrtörténetét, recepcióját, illetve tudj előre, hogy mennyire jogosult e Mozrt-drb keresztény drámként történő interpretálás is, hiszen ezúttl éppen ezzel fog tlálkozni, helyenként prvoszláv dilektusbn elődv. Mindez semmiképpen sem tkr bíráltot vgy egyet nem értést, hiszen siettünk leszögezni: kiváló, végiggondolt és jogosult értelmezésnek, elődás-nk trtjuk. A rendezésnek z imént vázolt rendkívüli, belső feszültsége, küzdelme önmgávl és koncepció lehetőségeivel, ezzel együtt létezik; h problemtikus, kkor önnön dimenziójábn és ngyságrendjében z. Az exkluzív, emlékeztető ortóriumot Don Giovnniról, mely tehát nem Don Giovnni, ngyszbásún meggyőzőnek trtjuk, ngyjából megvlósítottnk, tehát utentikusnk, éppen ezért ez, és nem véletlenül ez teremtő értelmezés világít rá ismét e mozrti világszínpd roppnt belső feszültségeire, színházi szempontból olykor megoldhttlnnk tűnő belső drámájár. Mert Don Giovnni Mozrt oeuvre-jé-nek is belső szkdás, törése, nem egy-szerűen egy drámi remekműve többi között. Egy világkép legngyobb, rejtélyesen és eleve megoldhttlnul szkdékos küzdelme - önmgávl. Ljubimovtól tnulv: emlékeztessünk hát újr röviden erre belső küzdelemre, hogy rendezői elgondoláshoz közelebb juthssunk. Mozrtnk ebben z operájábn jelentkezik először z, hogy mű egésze egy teljes metfiziki dimenzió jelenléte nél-kül nem megoldhtó, ezáltl viszont drámi konfliktus, mi tárgy, nem oldhtó meg többé Mozrt-operák régi, eredeti eszmei lpelvei szerint. A konfliktusokon keresztül kibontkozó, polgári individuum és kibontkozást mgát meg nem kérdőjelező világrend éppen régi ", sőt z rchikus és z individuum előtti felől kérdőjeleződik meg, Giovnni démonikusság áltl és záltl, hogy ez kizárólg egy másik princípium, z individuumon túli szellem (Komtur) áltl győzhető le. Shkespere-ivé pedig természetesen Mozrt zenedrmturgiájától válik szüzsé. A többi Don Jun-feldolgozásbn eleve nem lehet földi ellenfele főszereplőnek. Mo-

17 zrt zonbn sját világnézete szerint, nnk előfeltevéseit mintegy végsőkig próbár téve, megkísérli földi ellenfél meglkotását, vgyis Don Giovnnitörténet fölötti evilági didlt, zt, hogy emberek, nevezetesen Donn Ann és Don Ottvio győzzék le mgát figurát, sőt bennük és z emberiségben élő Don Giovnni-problemtikát. Ehhez feldthoz keresztként kpj Ann hosszúnk, ennek tőle és polgári észelvektől olynnyir idegen eljárásnkszenvedélynek prncsát. A Kormányzó holttestének felfedezése utáni bosszú-kettős és eskü pillnt ez, mely például Fodor Géz szerint Egyiküknek sem belső ügye... De világ - z p szelleme - rájuk kényszeríti metfizikát. " ( A Mozrt-oper világképe. Don Giovnni-elemzés.) Abert szerint viszont éppen zt borzdást és iszonytot fejezi ki, mit bennük sorsuk idegensége, belső meghsonlottságuk kelt. E meghsonlottság szerintünk sem csupán külső kényszer, hnem ngyon is belső ügy, mivel zonosulni éppúgy nem tudnk, mint teljesen szkítni. A bosszút végre kell hjtni kkor is, h egész morlitásuknk ellentmond ez z érzés; ebben pillntbn szkdék mintegy bensőt romboló erővé vált, nem külső meghsonlás csupán, hnem z új, felvilágosodáskori emberfjt integritását érintő, megkérdőjelező elem. Csk hmletihez hsonlíthtó konfliktusszerkezet ez, és ebből dódik mű összes tlány. Arról, hogy z ember rejtélyes lény, és önszemlélete számár kimeríthetetlenül z, meg-oldhttln formábn felírt drámi képletek beszélnek legintenzívebben, mint Hmlet és Don Giovnni, Mozrt elbizonytlnodás " nem formáló művészé, hnem megérintett emberé. Mert lehet-e ellenfele z érzéki princípiumnk? Ugynkkor kell lennie ilyennek, különben felvilágosodás, humnitás, z immnens világ értelmességébe vetett hit kérdőjeleződik meg. Kérdésessé vgy leglábbis feltörő reflexió tárgyává lesz egy metfiziki, ösztönös és rchikus dimenzió nélküli világ eljövetelének hite. A földi, utonóm, teljes és szbd individulitás világméretű összecspás ez z oper metfiziki htlomml, mit együttesen képvisel csábító és Szellem. Ez szkdékot teremt. Többé meg nem lkothtó érzéki és morális evilági egyensúly, z z ntropológii hrmóni, minek lehetségességét eddig Mozrt operái igzolni látszottk, Bennük, kor újkori, észelvű és hu- Jelenet Mozrt: Don Giovnni című operájánk Erkel színházi elődásából mánusn érző emberekben, Annábn és Ottvióbn mrdó és lkozó szkdék keletkezik, külsőleg zért, mert ez z új emberpár még " egy lovgi-keresztényközépkori kultúrábn él és nevelkedik. Vlójábn sokkl mélyebben lkozik z tőlük idegen htlom, mely mégis belső iszonytuk tárgy lesz, legyőzése pedig örök és megoldhttln témájukká válik. A Don Giovnnibn z érzéki és morális egyenrngú érték, és mint ilyenek: összeegyeztethetetlenek, mert z első egy metfiziki kettős világrend egyik démonikus lpelve, második egy immnens, homogén világrend humánus-ésszerű lpelve. Nem ugynbbn világbn funkcionálnk, de tlálkozniuk kell. Es ez: léttrgédi. Az érzékiség démoni lkbn megjelenő rchikus princípiumát régi világrendnek megfelelően le kell győzni (keresztény szkézis), és eközben lehetetlenné válik, hogy ezt rosszul feltett kérdést, mely évezredek európi kultúráját át- meg áthtott - újrfoglmzzák z erre leglklmsbb emberek, felvilágosult emberpár. Oly módon, hogy z érzéki elem immár ne pricípiumként jelenjen meg (mely szükségképpen feltételezi szellemi ellenfelét és egymás elpusztítását), hnem morlitássl összeegyeztethető, átlkítndó, megtrtndó: humnizált ösztönként. E humnizált ösztön gykorlti működtetése (nem pedig megszüntetése) válik kérdésessé Mozrt művében, hogy újr meg újr démonilegyőzendő, ám földi módon legyőzhetetlen metfiziki princípiummá regrediáljon. A gonosz (itt: z érzéki zsenilitás démon) nem győzhető le z erényessel, mert gonosz egyetemes értéket hordoz, olysmit, mit morlitás világ önmgábn soh nem tud fölmuttni, például z értelmezhetetlen, spontán szépséget és örömet, kkor is, h közönséges (Don Giovnni -- mint ezt elemzői áltlábn hngsúlyozzák végtelenül közönséges is). Az érzékiség és morlitás nem képes egyetlen világot lkotni, mert z érzékinek itt gonoszként kell megjelennie, márpedig gonosz tud vlmit, mit jóként megjelenő erényes sohsem fog tudni: htlmt másik felett, másik megszüntetését (lásd Don Jun összes csábításánk lptendenciáját: csábítás tárgy dj fel személyiségét, szűnjön meg, váljék imitátorrá, forduljon ki önmgából stb.), perversióját. Ezért gonosz eleme z átöltözés, trveszti, beleköltözés másikb, mely megszünteti zt övé vlódi színház. Tlán ezért érthető Szent Ágoston és Pscl egyéb-ként eléggé tlányos színházellenessége; tudták, érezték belülről lehetőségeit. A morlitás, jó, z evilági nppli, rcionális ember eleme ebhez képest próz, regény, z emlékezés (Ottvio XIX. százdi regényhősök elődjeként is felfoghtó). Az új és önmgábn eleve megroppnt, győzelem nélkül bevonuló humnitás lineáris fejlődés, z élettrtm, folymt világábn mozog, nem pedig színpdi értelemben vitt változás, pillnt, z időtlen, forgó tér, mozgásvihr démoni-szcénikus közegében. Ábrázolhtj-e zene vlmely emberi életnyilvánítás problemtikus voltát önnön problemtikusságávl?" - kérdezi Fodor Géz A Mozrt-oper világképe című ismert kiváló könyvének Don Giovnnifejezetében, Donn Ann első felvonásbeli bosszúáriájávl kpcsoltbn. A kérdés z egész mű felett ott lebeg, hiszen Mozrt, egyedül Hmlet Shkespere-jéhez hsonlíthtón, gondoltilg-emberileg megoldhttln konf-

18 Polgár László mint Leporllo Don Giovnni című operábn (Iklády László felvételei ) liktust, metfiziki létproblémát válsztott műve tárgyánk; Don Giovnni mgát e megoldhttlnságot formázz. Számtln interpretációt kihívó mivolt nemcsk tlányosságábn, hnem totális érintettségünkben is rejlik. Azt trtjuk, hogy Don Giovnni z z lpmű z egész újkori és modern európi kultúr megértéséhez, melyik világ törését, szkdtságát temtizálj. A polgári lét egész erényességen, észelvűségen, humnizálhtó érzéseken lpuló ideológiáj és emberi sors lulmrd régi" metfizikávl szemben, miközben éppúgy érvényes is mrd. Nem összemérhetők, s hogy ez így vn, z végzetes törés; de világ törésének megkomponálás még nem mű törése. Az mindennél erőteljesebb és egyben tlányos tpsztlt, hogy z élet végül rcionlizálhttln ösztöndinmikáj, spontneitás, mely gonosz, öröm és szép együtteseként jelenik meg, legföljebb zárójelbe tehető vgy szublimálhtó, de nem békíthető. Intenzitás, z, mi " volt csk eredeti formájábn mrdht meg. Nos, ez tpsztlt Mozrt egész hngszeres életművének egyedüli, hsonlíthttln érzéki egységében, egyedülálló hngzásegyensúlyábn is megvlósult, egy pillntr sem feledtetve, hogy Don Giovnni-szkdék nélkül mindez nem voln lehetséges. A démon szolgáltr szorítás, szolgáltb állítás egyedül és kizárólg művészet, z lkotás pillntár lehetséges. A mű ezen luciferi " fognttásáról Mozrt egyetlen pillntr sem hjlndó megfeledkezni. E luciferi " tudás ellenére Mozrt világ zenei és drmturgii értelemben egyránt zárt és teljes, törés és szkdék tudásávl, ábrázolásávl együtt. Itt kezdődhet el mégis z történet és mgtrtás, mi Mozrttól tökéletesen idegen mrdt, z átlépést ebbe z új világb nem tette meg, mert nem kellett megtennie, és ez: polgári rezignáció története, illetve reflexió benyomulás művészetbe, z önértelmezés mint kiemelt tárgy műnek, mellyel felvilágosodáskori humnitásideológi válságát vgy lehetetlenségét jelzi, egy Mozrt utáni világállpotot fejez ki. A Ljubimov-féle Don Giovnni ennek rezignációnk és reflektáló értelmiségi művésznek színház, egy régi művésze-ti emlékről, Mozrt operájáról. Nem drb színház, hnem együttes gondolkodás ról. Átütő ereje, mély htás bbn áll, hogy egy ktuális mgtrtás és látásmód szerint felidézi, megidézi, sőt: idézetként kezeli z eredeti drámi szín-házt, de - nem z. Ily módon önmgáról, korunkról, illetve egy régi, de bizonyos értelemben végleg meghldhttln, fölöttünk álló művészi vlóságról közöl reflexiókt. H nem ezt tenné, kkor z ktuális mondnivlój, érvénye: htás váln kétségessé (más kérdés, hogy így vjon z mű került-e szín-pdr, szóllt-e meg, vgy pedig egy kultúrtörténeti emlékeztető, egy idézet, rról?). Mert hiszen mindnnk, mi z eredeti Mozrtműben problémként, drámként és rejtélyként megjelenik, mi-féle mondndój, ktulitás voln, lehetne egy konfliktuskerülő, ntidrmtikus, metfizik nélküli, trgédihárító és - elfojtó korszkbn, mely derűs és szürke, nivellálón prgmtikus, kissé ngolosn lpos, cinikusn súlytln, minden mélységgel, töréssel és szkdékkl szemben - többnyire persze első látásr joggl - gynkvó, gátlástlnságát őszinteségnek nevezi, kedély " örvényeiről tudomást nem vesz és elutsítj zt, egyetlen törekvése tehermentesítés, és végül úgy véli, holmi démonokkl polgári ősei dereksn és győztesen megvívták hrcukt, legjobb péld rá épp ez korszk? Vjon nem rekvizitume hát Don Giovnni, és mindz, mit trtlmz? Vgy legföljebb vlmi illetlen ránytln, ormótln emlékezte-tő olysmire, mit elfeledtünk, sőt, meghldtunk? Vjon nem csupán vlmi bántó, sőt konzervtív memorndum z emberi lélek és létezés rejtélyéről, mit nnk nyújtnk át, kire már nem vontkozik? Merthogy Ljubimov rendezéséből nem hiányzik e kérdések iróniáj, z ortorikus elődásmód révén megjelenő rekvizitumjelleg, z kétségbevonhttln. A rendezés zonbn épp e reflexivitás áltl tudott újt mondni mirólunk, minekünk, Don Giovnnir emlékezve. Mi is lklmzkodván Ljubimov eljárásához, csupán emlékeztessünk: z egész elődás trtlmz vlmi feltételezett közmegegyezést, e mű zenéjének behtó ismeretét, mire ráépül. A rendező játéktérre helyezte zenekrt. Tökéletesen meggyőző eljárás ez, nemcsk zért, mert újítás vlójábn egy XVIII. százdi színházi szokást elevenít meg, ilyen értelemben tehát korhű ", hnem zért, mivel z operműfj közösségi, ensemble jel-legét hngsúlyozz vele, szemben modern operjátszás trdicionális mgányávl, zárt számos" individulitásávl, színpd és zenekr közötti elidegenedésével". A zenekr is játszik, mint emlékeznek rá zok, kik látták z elődást, rendezés tetrlizálj és vizulizálj zenét, krmester (Fischer Iván, illetve Kovács János) széles gesztusi, színházi mimikáj áltl, továbbá záltl, hogy egyes szereplők (kivált Leporello) zenekrból lép játékb, és od tér vissz. A zenekr színházisítás ugynkkor éppen zzl jár, hogy színházi kciók tere be-szűkül, és z elődás ortorikussá válik. A zene játékb hozás játék jelzéssé, utlássá változásávl jár együtt. Ez nem elmrsztlás, hnem ténymegállpítás. Az így kilkuló színpdon dódó ironikus játékok, új színpdi energiák jól ismert helyekre és zok értelmezési lehetőségeire, konvencióir muttnk rá, tehát egy másodlgos színházi jelzőrendszert teremtenek. Például mikor Leporello hegedűpult mellől lép játékb, vgy mikor krénekesnők lpozzák zenekrbn ülők kottáit, mikor drb elején megjelenik Don Giovnni démon egy ném szereplő képében, és leszúrj kormányzót. Más kérdés, hogy ez z egyértelműen Kierkegrd ismeretét kívánó, feltételező megoldás, mely közvetlen reflexiój és értelmezése műnek, gondolkozás ról, nincs végigvezetve, egy idő után hiáb keressük zokon z ismerős" pontokon, hol Kierkegrd szellemében meg kéne jelennie. Emlékeztető finálébn hrsonásoknk híd-r helyezése, emlékeztető nyitány ltti kció: Giovnni z elődás egésze ltt nyitott pokolhól (z egykori " zenekri árokból) emelkedik ki lssn, és nyitány második felében eltűnődve üldögél súgólyukon. És emlékeztető módon vn elődv bál és vcsor, második felvonásbeli többszörös keresés-kergetés és álleleplezés. Félhomály vn végig színpdon, nincs fény bál idején sem, nincs szextett híres fordultánál, Ottvióék bejövetelekor sem, nincs v-

19 csor ltt. Reflexiós emlékeztető, hogy mikor csábítót elviszi Komtur poklokr, pokolbn énekel kórus, z ortorikus htást fokozv: gyertyákkl kézben. Lehet, hogy ennek megoldásnk, mely rendkívül erőteljes és trtlms, vn bizonyos oroszos hngsúly; prvoszláv istentiszteletek mélységes bűntudttl telt, keleti keresztény légkörét idézi. Az orosz hgyományb démoni egyértelmű és hngsúlyos válllás révén kerül ez mű, bizonyos helyein orosz Don Giovnnit látunk-hllunk, nem-csk zért, mert tudjuk, hogy ez tém z orosz irodlomnk is kedvence volt múlt százd első felében, hnem zért is, mert tudjuk, z orosz szellemiséget milyen mélyen áthtj gonoszról és démoniáról vló szüntelen gondolkodás, mintegy közös fejtörést okozv. A zenekr hosszú évek ót nem szólt ilyen tisztán, világosn és telten, mint ez lklomml. Az oper muzsikusit rendezés éppúgy, mint Fischer Iván konzseniális munkáj felvillnyozt, és újr zon színvonlon dolgoztk, melyiken érdemes. Egy hónppl később Kovács János dirigálás ugynezt meggyőző erőt muttt. A kiegyensúlyozott és értelmes hngsúlyokkl emlékeztető zenekri hngzás nem mindig tudt mgávl vinni kórust, mely erőtlenebb, fátyolosbb volt, mint mit funkciój meg-kívánt voln. Ami szólistákt illeti - bár e foglom hsználtát ez z elődás üdítően megkérdőjelezi, kiváló énekesek nem teljesen kiegyensúlyozott módon, mégis ngy zenét produkáltk. Melis György, ngy mgyr színészek egyike, ki oly sokszor és új meg új rcot muttv énekelte címszerepet, most egy kései csábítót lkított, ki emlékeztet csupán rr, ki volt, és mindössze rgyogón, plsztikusn és hihetetlen gzdgságot muttv - énekelni kr. Az olszul elődott drb z ő szövegejtésében volt legtisztább. Az elődás tlán legngyobb énekesi teljesítménye Kukely Júliáé (Donn Ann), ki rendkívüli mélységgel, erővel és érzelmi gzdgsággl jelenítette meg szerepét. Sudlik Mári, kinek drámi tehetségét és egyenetlenül megmuttkozó, de elementáris énekesi képességeit régót tisztelhetjük, igen mgs színvonlon küzdött meg szereppel: Elvir drámáját, életének kétségbeejtő kettősségét zeneileg kevésbé dolgozt ki, egyensúly-- zvrokkl küzdött, noh ez mg szerepének egyik, megoldndó titk. Gulyás Dénes férfis és tisztán, erősen felhngzó Ottvio-muzsikát produkált, mit csk üdvözölhetünk, midőn még mindig kísért közönségben és z értelmezésben férfitln", gyenge " Ottvio fntom-j. Polgár László Leporellój kiváló komédiás, ngyszerű énekesi képességekkel, melyekkel jól induló pályáján úgy látszik kiválón gzdálkodik is. Az ő krkterformálásár volt leginkább jellemző ljubimovi intenciók elfogdás: utló, hivtkozó megmutogtás, reflektáló látttás. Klmár Mgd Zerlináj egy régebbi operi mozgásstílust és kifejezésmódot idézett, mi egyáltlán nem volt zvró, éneklése megbízhtón tiszt és árnylt volt. Zenélésmódjávl is egy hgyományosbb Don Giovnni-értelmezésre utlt vissz. Ugynez érvényes Begányi Ferenc Komturjár is. Egyértelműen idegen és súlytln ebben z elődásbn egyedül Vághelyi Gábor Msettój volt. Az énekesek és zenekrik teljesítménye ttól is megnő, hogy Dvid Borovszkij díszletei nem díszletek szó régi operi értelmében, nem lklmzott dekortív elemeket, csupán funkcionális elemeket, szinte örökké változtthtó, rendkívüli mozgékonyságot lehetővé te-vő és követelő elementumokból összeálló pjtábn vgyunk, melyet hátul egy metfizikum megjelenítésére szolgáló függőhíd zár le. Az elődás mint együttes produkció, zeneileg kimgsló z utóbbi évtized mgyr opertörténeté-ben, hllhtón zsenilizált " ' z egyes énekest cskúgy, mínt krmestert, muzsikust. A koncepció felszbdító htás z együttesre kétségbevonhttln. A kérdés, miből kiindultunk, minden kritiki felhng nélkül zonbn megmrd: vjon Don Giovnnit hllottuk és láttuk, vgy pedig egy ngyszbású zeneidrmturgii filológiát, mely exkluzív ismeretekre és közmegegyezésre épít, melynek létjogosultság vitthttln ugyn, de végtelen korszkszomorúságot árszt záltl, hogy reflexiót d-j műről, z emlékpróbát z elődásról, egy végtelenül kifinomult, hellenisztikus gesztust? Tökéletesen érvényes, hiszen kinyilvánítj reflexiót, helyenként múlt százdi orosz értelmiségiek éjszki Don Giovnni-vitáit szcenírozv, de vjon létezik-e ez kései, hellenisztikus: keleteurópi Mozrt? És vjon létezik-e egyáltlán színpdi reflexió rról műről, melynek tárgy z érzéki zsenilitás? HERMANN ISTVÁN Kit miért becsülnek? A Ht szerep keres egy szerzőt Vígszínházbn A legelkeserítőbb z, hogy jelentős írókt mindig másért becsülik, mint mi z igzi érdemük. Nem elkeserítő-e, h leggykrbbn idézett goethei mondt z, hogy z örök női visz bennünket felfelé", nem szomorú-e, hogy h Shkespere-ből kiemelik művész és bolond zonosságát. Pirndellót pedig kkor kezdték el értékelni, mikor megteremtette zt, mit nem ő teremtett meg, midőn Ht szerep keres egy szerzőtben kimondottn, formálisn meglkott játékot játékbn, mint hogy előtte már Hmlet betétdrbjánál Shkespere megtette és sokn mások is. Pirndellóvl mint modern szerzővel persze könnyű volt eljátszni zt, hogy ő vlmi ngy formi újító, kinek semmi köze sincs z illúziórobbntó színházhoz. Olynnyi-r lehetséges volt ez, hogy sokn z olsz verismótól is elszkították, és nem ismerték el, hogy része voln negyvenes években kezdődött neorelizmus hgyományibn; mások viszont éppen ellenkezőleg, verismo Pirndello - neorelizmus vonlt fedeznek fel. A tévedések vígjáték zonbn nemcsk ezen területen zjlik, hnem ott is, midőn Pirndellót elkezdik vlmi olyn mélységgel értelmezni, mely ngyon is elvul, mely sokkl inkább kong, mint z állítólg vuló Ibsen, mely ngy gondoltok " íróját teremti belőle. Eszerint mély és egyre mélyebbre fúró, szinte z emberi lélek legmélyebb mélységeit föltáró olyn gondoltokt hordoz, miknek jelentősége kozmikus. Mások persze rr muttnk rá, hogy Pirndello mennyire prófét volt, s éppen ebben drbjábn z. Hiszen messze szociológi előtt felfedezte zt, mi szociológiábn csk most vált divtossá: z emberek szerepeket kpnk, szerepekből nem lehet kiugrni, szerep z ember, és ez igzbb, mint z, hogy stílus z ember, s még inkább igz z, hogy stílusos szerep z ember - s így Pirndello, szicílii szerző voltképpen szerep színházát teremti meg. Nem mondnám mindezt el, h mind-ez nem voln ngy bölcsen benn vígszínházi elődásbn. De mjdnem min-

20 Jelenet Pirndello: Ht szerep keres egy szerzőt című drámájánk vígszínházi elődásából (Hegedűs D. Géz, Mádi Szbó Gábor, Kútvölgyi Erzsébet, Tábori Nór) den ott vn és z ellenkezője is. Vlmi hihetetlen tisztelettel kezelik Pirndellót, kiről itt is érezni lehet, hogy Pirndello nnk z országnk drámíró-j, hol commedi dell ' rtét Gozzi követte, hol még Goldonibn is érezhető commedi dell ' rte hgyomány. S szerző minderre lklmt is d, hiszen cselekmény első részében még szidják is Pirndellót, kit zért kell elővenni, mert mások nem írnk jó drbot, és végül mindenütt, hol lehet, felidézik Vígszínház különböző elődásit, rekvizitumit, díszleteit, Házmestersirtó olsz zenéjét, s még z jó, hogy Forgtókönyvből csk egyes szereplők öröklődnek át. Színpdr kerül még Pirndello lklmából z mélységesen mély problém is, melyet sokk szerint szintén Pirndello fedezett fel, hogy színpd nem érhet vlóság nyomáb. Persze ki ismeri drámtörténetet, z tudj, hogy ezt is Shkespere fedezte fel. Abbn híres monológbn mondj ezt ki, hol Hmlet rról beszél, hogyh színésznek szenvedélyre voln nnyi ok, mint vn neki, könnyárb fullsztná színpdot és irtózttó beszéddel repesztené meg nézők fülét ". S különösen csknem htvn év után nem újdonságok és mélységek ezek, mivel zót már átéltük vlódi bszurd színpdot, átéltük z egzisztencilist drámát, és átéltük brooki Shkespere-értelmezéseket is - s mégis megvgyunk. Ami Pirndellót illeti, ő egy helyütt így beszél: Nézze kérem... mi önmgunkt megkonstruáljuk. Megmgyrázom szvimt. Itt belépek és zonnl felvilágosítom önt, hogy minek kell lennem, mi lehetek. Megkonstruálom mgmt, rlist lesz, hogy végén stilizált giccsé váljon. Vgyis játéktér z játék-tér, melyen be lehet bizonyítni, hogy mszkszínház is létezik, hogy z újítások mind érvényesek, és hogy z újítások mind újítások. De ebben z eset-ben h csk ezt lehetne bebizonyítni, kkor elmondhtnánk, hogy z újítások hmr vulnk. Illetve csk z újítások vulnk igzán, mert régi dolgokr legfeljebb ptin rkódik, de nem vul-nk el. Viszont vn drbnk egy olyn gondolt, mely messze ezen felületi és helyenként trtlmi játékok mögé nyúl. Még mögé is, mit önmgáról vllott Pirndello. Igz, százd eleje szinte telítve vn zokkl z lkokkl, kik nem élnek, hnem megkonstruálják sját életüket. S most ez z egész problémkör nnyir divtos, hogy két új mgyr műben is, mégpedig Huby Miklós Rómi krnevál című drbjábn és Szurdi filmjében, Htásvdászokbn újr és újr felmerül. Mindenütt játék játékbn, játék játékkl és játék nem játé-kért problémáj kerül előtérbe. Mert három közül itt mind három igz. Már Gorkij is zzl z elgondolássl kezdett Klim Szmgin megírásához, hogy vnnk emberek, kik megkonstruálják z életüket. Es Ht szerep keres egy szerzőt ennek megkonstruálás-nk egyik sjátos formáját hozz elénk. A szerepek drámájánk főhőse, z p például oly módon konstruálj meg életét, hogy vlmi olyt tesz, mi feltétlenül mgyrázhtó legjobb indulttl is. A legjobb indulttl mgyrázhtó z, hogy fiát elszkítj nyjától, mivel zt szeretné, hogy fiú flun, egészséges környezet-ben, igzi férfivá fejlődjön. Az, hogy emögött lehetséges z p kegyetlensége, hogy emögött ott lehet esetleg z p kényelmessége is, z egészen biztos. S mindenki, ki ezt drámát átéli, telítve vn legngyobb jókrttl, és nem kr tudomást venni rról, hogy minden cselekedetet jókrt és rosszkrt vlmi sjátos szimbiózis irányít. A mm bordélyház vezetőnőjének vrr. Tehát áldoztot hoz. A bordélyház vezetőnője nincs megelégedve z sszony teljesítményével, és lánynk - nélkül, hogy mm tudná - fizetnie kell z el-rontott holmikért - természetben. Az p csupán öregedő ember, ki már nem lklms klndkeresésre, de kiből nem vesztek ki test vágyi, te-hát meglátogtj bordélyházt. S többi már csup véletlen. Az is, hogy felesézz olyn formáb öltözöm, mely szükségképpen megfelel mi kölcsönös viszonyunknk. Ön is ugynezt teszi. Eme mszkok ltt zonbn ott rejtőznek legtitkosbb gondoltink és legintimebb érzéseink. Vgyis minden, mi közöttünk lkuló viszonytól függetlenül vlóságbn vn. " Ezek gondoltok lpozzák meg mszkszínházt, játékot játékbn, keretet keretben és mindzokt mélységeket, melyek felett eljárt z idő. S mégis, Vlló Péter rendezéséből is fény derül rr, hogy Pirndello nemcsk pillntot rgdt meg, nem-csk formi újító volt, hnem z is. Tudniillik világ drámirodlmánk és z olsz drámirodlomnk mindenféle lehetőségét végigjátszott, egyszerűen zért, mert Pirndellót érdekelte, hogy mi vn színházbn, mire lklms színház. De míg ez érdekelte, ddig ngyon jól tudt, hogy z egykori német filozófusnk, Schellingnek igz volt, midőn zt vllott, hogy történelem olyn színpd, hol z emberek mguk áltl írt szerepet játsszák el. Tudt zt is, mit éppen most mondnk el Kton József Színház színpdán z Ahogy tetszikben, hogy színház z egész világ, de még zt is, hogy tlán éppen ezért színház egyre kevésbé trtlmzz mgábn z egész világot. Vgyis válságdrb ez, de nemcsk színház válság fejeződik ki benne, hnem z is. A rendezés zért érdekes, mert mindezeket motívumokt vlhogy összesűríti, és csk egy hjszál válsztj el ttól, hogy pusztán ezek motívumok szerepeljenek benne. A színpdkép is (Éberwein Róbert lkotás) pontosn ezeket lehetőségeket knázz ki, egyfelől ütött-kopott, mjd fokról fokr mjdnem ntu-