T A R T A L O M. játékszín

Átírás

1

2 SZÍNHAZMŰVÉSZETI E L M É L E T I ÉS K R I T I K A I F O L Y Ó I R A T X I I I. É V F O L Y A M 3. S Z Á M M Á R C I U S F ŐSZERKESZT Ő: B O L D I Z S Á R I V A N F ŐSZERKESZT Ő-HELYETTES: C S A B A I N É T Ö R Ö K M Á R I A T A R T A L O M KOLTAI T A M Á S Hgyomány, vntgrde, korszerűség (1) játékszín FÖLDES ANNA Hmlet vgy nti-hmlet (3) SZEKRÉNYESY JÚLIA Brbár dekdenci ( 8) RÓNA KATALIN Blöff, melynek módszere vn (10) Szerkesztőség: 1054 Budpest V., Báthory u:. 10. Telefon: , N Á D U D V A R I ANNA Nevetséges-e z életünk? (12} SZÁNTÓ JUDIT Hová visz z álrcos úr? (16} PÁLYI ANDRÁS A mgyr Witkcy (20} Megjelenik hvont A kézirtok megőrzésére és visszküldésére nem válllkozunk Kidj Lpkidó Válllt, Budpest VII., Lenin körút Levélcím: 1906, postfiók 223. A kidásért felel: Siklósi Norbert igzgtó Terjeszti Mgyr Post Előfizethető hírlpkézbesítő posthivtloknál és Post Központi Hírlp Irodánál (postcím: Budpest V., József nádor tér ) közvetlenül vgy postutlványon vlmint átutlássl KHI pénzforglmi jelzőszámlár Előfizetési díj: 1 évre 240,- Ft, fél évre 120,- Ft Példányonkénti ár: 20,- Ft Külföldön terjeszti Kultúr Külkereskedelmi Válllt, H Budpest. Postfiók 149 Indexszám: Atheneum Nyomd, Budpest Íves mgsnyomás Felelős vezető: Soproni Bél vezérigzgtó HU ISSN A b o r í t ó n : Lukáts Andor és Dégi István Ber eményi Géz Hl mi című drámájánk kposvári elődásábn ( Fábián József felv.) A hátsó b o r í t ó n : Szinte Gábor díszlete Csehov H ár o m nővérének M d á c h színházi el ődásához (Iklády László f elvétele) BÉCSY TAMÁS A kmszemlékek világ (23) KŐHÁTI ZSOLT Felülírottk (27) FORRAY KATALIN Példák és ellenpéldák (29) KROÓ ANDRÁS Amherst szépe (31) REGŐS JÁNOS Mozgásszínházk (33) négyszemközt ZÉTÉNYI LILI Az első sztriptíz Párizsbn és Budpesten (36) világszínház B Á N Y A I GÁBOR Szerény színház? (39) LŐRINCZ ÉVA Színház Helsinkiben (41) SZILASSY ZOLTÁN Ameriki színházi levél (43) színháztörténet CSILLAG ILONA Ódry Árpád, beszédművész (46) drámmelléklet KOCSIS I S T V Á N : Nem zárjuk kulcsr z jtót

3 KOLTAI TAMÁS Hgyomány, vntgrde, korszerűség A közelmúltbn két beszélgetésen vettem részt, melynek tárgy tvlyi Nemzetek Színház volt Hmburgbn. Mint ismeretes, sokn hiányolták z olyn ngynevű rendezők részvételét reprezenttív progrmbn, mint Brook, Ljubimov, Stein, Strehler, Besson, Plnchon és mások. Nálunk is elhngzott, hogy ők világszínház, miért hívtk meg helyettük periferikus mtőr, félmtőr együtteseket vgy hogy újbbn nevezik: szbd társulásokt". Már kkor szöget ütött fejembe, hogy kik mi színházi szkmánkbn, h külföldi példáról vn szó, ilyen lelkesen kiállnk z úgynevezett rendezői színház mellett, mindjárt vntgrdizmust, drámán elkövetett erőszkot, rendezői dikttúrát kiáltnk hsonló hzi törekvések láttán. Az említett beszélgetéseken zután megfoglmzódott egy furcs prdoxon. Á világszínház npjinkbn minth eltávolodn rendezői színháztól. Hmburgbn sokn nem titkolták, hogy kiváló rendezők vezette professzionist együtteseknek létükért küzdő kis csoportok elszánt újító szellemére voln szükségük. Brook már korábbn rájött, hogy z intézményesített színháztól számár nem vezet tovább út. Mnouchkine és Bob Wilson más típusú rendezők, mint elődeik; nem drámértelmezésből, szövegelemzésből indulnk ki, hnem színházi totlitásból. Brb hrmdik színház" progrmjává tette színházi önkifejezést mint olyn tevékenységet, mely résztvevők egyetlen közvetlenül lehetséges társdlmi részvétele. Á hngsúly z esztétiki értékről áttevődött z egzisztenciális szituációr ". (Ezt kifejezést is Brbánál olvstm.) Á rendezői színház, úgy tetszik, lssn kezd kinőtt hgyomány lenni. Á prdoxon másik oldl: ugynez nálunk vd vntgrdizmusnk minő-sül. Vjon most is rról vn-e szó, hogy mi mindig mindenről elkésünk, vgy kérdés bonyolultbb? H még vissz tudunk emlékezni: hetvenes évek közepén egyesek sze mében Kposvár zért volt eretnek foglom, mert ott rendezők - bizonyos megfoglmzás szerint - átvették htlmt", és drámák helyett sját látomásikt " rendezték meg. Vlmivel enyhébb formábn ugynez vád hngzott el Szolnokot, Kecskemétet és Pécset illetően is. Ez szkszerűtlen állítás nnyir gyökeret vert, hogy mikor kposvári és szolnoki rendezők, színészek egy része felköltözött Nemzeti Színházb, egy szkmi nyilvánosság előtt zjló beszélgetésen óvó figyelmeztetés hngzott el: z ország első színház nem lehet vntgrde". Azót z.,,új " Nemzeti Színház működik, számos bemuttót trtott, és bár tudomásom szerint eddig még egyetlen elődását sem próbált senki levntgrdozni, z ggodlom, hogy hgyomány és újítás egyensúlyából z előbbi nem kp megfelelő nyomtékot, legutóbb, Színházművészeti Tnács vitáján többször és többféleképpen is megnyilvánult. Á prdoxon tehát vlhogy úgy fest, hogy mi rendezői színházunk sját hgyományink felől nézve vntgrde ", mi világszínház szemszögéből viszont már korszerűtlen ". Ez ön-mgábn nem ngy fölfedezés: jelenséget reltivitás foglmávl jelölhetjük. Az egészet érdemesebb történeti jelenségként vizsgálni, mgyr szín-házművészet fejlődésének tükrében. Könnyű ugynis színházi világsjtó nyomán visszhngozni, hogy Squt korszerűbb, mint, mondjuk, Giorgio Strehler, miközben mind ketten mguk ktegóriájábn" egymás mellett léteznek, másikt nem érintve, más-más társdlmi föltételek között, eltérő közönségréteget mozgósítv. De hogy ne zvrjon két említett színház föld-rjzi távolság, fenti viszony nem változik kkor sem, h helyettük két ngol együttest említek: mondjuk Terry Hnds Royl Shkespere Compnyjét Hnds Coriolnus múgy is z egyik vitpont volt mgyr sjtóbn - és Pip Simmons társultát. Ők ugynúgy két ktegóri: hivtásos, illetve szbd társulás. Lehet válsztni közöttük, ízlés dolg, hogy ki melyiküket trtj korszerűbb nek, de vlószínű, hogy Hnds hgyományos, Simmons vntgrde színházt csinál. Mi helyzet nálunk? Tetszetős voln zzl érvelni, hogy Terry Hnds hgyományos színházát hányn trtnák mi szkmánk - és közönségünk - körében vntgrde-nk. De viszonyítsunk csk önmgunkhoz, így is zvrb jövünk. H - mondjuk- Székely Gábor rendezői színház (melyik Hnds színházához áll közelebb) hgyományos, kkor vjon milyen Ádám Ottóé? Székelyhez képest Ádám természetesen hgyományos. E- szerint Ádámhoz képest Székely vntgrde. De h Székely vntgrde, kkor micsod - például - Fodor Tmás Woyeckje Nemcsk képest " -esztétik csődje nyilvánvló ebből, hnem nnk színházi helyzetnek szellemi bszurditás is, melyben fenti színháztípusok képviselői - és rjtuk kívül sokn mások - vlmiféle kiszorítósdit kényszerülnek játszni. Minth egy ördögi hng állndón - és legtöbbször éppen szorosn vett színházi szkmán belül - zt suttogná, hogy h z egyiket elfogdjuk, kkor másikt meg kell tgdnunk. Egy-szerre nem lehet jó ez is, z is meg mz is. S mert ez egy kis szkm, melyben színészek és rendezők ugynzokkl színészekkel és rendezőkkel tlálkoznk színházbn, televízióbn, filmnél, következésképp vendégszereplés s különösen társultcsere fölér egy árulássl, hit megtgdásávl. Mi ennek z ok? Vlószínűleg z - és itt térek vissz történetiség foglmához -, hogy mgyr színház, miót léte többé-kevésbé folymtosnk mondhtó, vgyis másfél évszázd, sohsem ismerte stílusok, irányztok, formák békés egymás mellett élését. Minden születő újnk egy meglevő régi ellenében kellett kiküzdenie mgát, s ez csk kkor tekinthető természetesnek, h egyetlen stílusirányzt sem trt igényt kizárólgosságr - gondoljunk például húszs évek trk szovjet színházár, melyben hrc nem puszt létért folyttott küzdelmet, hnem művészi versengést jelentette. Nálunk ez sohsem vlósult meg. A két háború közti szocilist vntgrde-ot például sikerrel tpost el polgári hgyomány. Százdunk első felének tlán egyetlen olyn példáj vn, mely stílusok egészséges polrizálódását muttj: Jób Dániel Vígszínházánk és Hevesi Nemzeti Színházánk kétféle játékeszménye, eltérő művészi gykorlt. A máig gyűrűző türelmetlenség jeleit lépten-nyomon tpsztlhtjuk. Nemrég jelent meg z Új Írásbn egy Tmási Áron színházát értékelő dolgozt, mely ebből z lklomból módot tlált rr, hogy többek között Molnár Ferencet és Lengyel Menyhértet mint világpici keresletre termelő mesterembereket

4 posztrofálj - éppen z utóbbi szerző százéves születésnpján. A Lengyel Menyhért-centenáriumról megemlékező írás szerzője, kiváló Huby Miklós pedig, miközben joggl kesereg zon, hogy kor drámírói nem voltk elég jók kor mgyr színházánk, Móricz Zsigmonddl kpcsoltbn Hevesi Sándort vádolj rábízott drbok szellemi tőkéjének gondtln kezelésével. Azt Hevesit, ki heroikus erőfeszítéssel és nem kis sikerrel próbált mgyr szín-házt európi rngr emelni. A hegemonist türelmetlenség ok h történetileg érthető is, m már egyre kevésbé dht fölmentést z ellentétes színházfölfogások egymásr csrgásár. A hetvenes évek elintéztek egy sor dolgot. Lejárt jó néhány szkmi lterntív fölvetésének érvényességi ideje. Például senkinek sem jut már eszébe profil hiányát emlegetni. Ki tévesztené össze mi Nemzeti Színházt, mi Vígszínházt és mi Mdách Színházt? Ki mondná - mint egy évtizeddel ez-előtt -, hogy mindhárombn egyform elődások jönnek létre? Hsonlóképpen idejétmúlt z író, rendező és színész elsőbbségét sjtócikkekben vittni. Csökkent nturlizmus túlsúly, hmis állítás, hogy áltlános színészi test-kultúr elégtelensége és így tovább. Félreértés ne essék: ezek mguk idejében nem voltk álproblémák, és szó sincs rról, hogy véglegesen megoldódtk voln. Csk éppen m már nem kell vittkozni róluk, mert mg gykorlt tette vit tárgyává - mindennpi munk részévé - őket. A hetvenes évek fordult évtizedeként jelölhetők. Ne gondoljunk vlmi színháztörténeti fordultr vgy forrdlomr - ilyenek ritkán játszódnk le teátrumbn. Inkább egy szemlélet el-szánt, szívós áttöréséről beszélhetünk. Ilyen lssú átlkulás, úgy látszik, évtizedenként esedékes mgyr színházbn. A htvns évek is meghozták - z ötvenes évekhez képest - mguk újításit: csöndes pszichologizálást, z érzelmes romntikát, színpdi formbontást és nyugti drámbehoztlt. A hetvenes évek - htvnskkl szemben - színpdi nyelv hjlékonybbá tételével és színpdi gondolt vivőerejének fölfokozásávl újítottk. Mások voltk htvns évek és mások hetvenes évek színházi reformerei, s ez megint csk elgondolkodttó. Az előbbiek ugynis z évtized végére minth kifárdtk vgy befulldtk voln, és nem tgdhtó el, hogy fárdtság jelei hetvenes évek reformnemzedékének néhány tgjánál is muttkoznk, éppen z utóbbi időben. Szomorú voln, h mgyr színház évtizedenként kizsigerelné, fölemésztené legjobb munkásit. A hetvenes évek legfontosbb szemléleti újdonságát még nem említettem. Ez röviden úgy foglmzhtó meg, hogy színháznk nem z író gondoltit kell átszármzttni nézőre drámi mű közvetítésével, hnem színjáték önálló művészi totlitás révén, közvetlenül kell kifejeznie kor konfliktusit. Az fölfogás, hogy belülről vezérelt színjátéknk mint műegésznek fölidézett drámi kollíziók példáj helyett közvetlenül - nézőben - kell kollíziót teremtenie, m még sokkbn berzenkedést vált ki. Egyszerűbben szólv: ez megnyugvást keltő, pihentető-feledtető színház és z önmgunkkl elszámolttó színház ellentéte. H vlmiben, kkor z utóbbi típust képviselő fitl szín-ház" ebben tekintetben vntgrde z előző nemzedék kizárólgos hgyományávl szemben. Ennek színházfelfogásnk puszt elfogdttásához kemény hrcr volt szükség mind gykorltbn, mind gykorltot támogtó kritik részéről. Véleményem szerint színházi helyzet ezért éleződött ki hetvenes években. A kritik nem egy áltl futttott" színházszemlélet vgy színháztípus egyedurlmáért hrcolt, tehát nem zért, hogy mgyr színház egyfjt" legyen - ez vád többször elhngzott, legutóbb Vámos László foglmzt meg -, hnem éppen ellenkezőleg: nnk jogáért, hogy z áltlánosn bevett, intézménye-sített " színházszemlélettől eltérő, más-fjt teátrumi eszmény helyet kpjon Np ltt, és ne minősülhessen egy torzító interpretáció célztos rosszindultávl sem ntihumánusnk, sem ideológiilg károsnk, sem közönségellenes-nek. M már szerencsére nem kell meg-védeni ezt másfájt színházt - kép-viselői, z egykori fenegyerekek", renitens ifjk", vntgrdisták" egyre sűrűbben bukknnk föl budpesti és vidéki színházk főrendezői, illetve vezető rendezői posztján. Ilyenformán nemcsk ők igzolták mgukt, hnem törekvéseik mellé szegődött kritik is igzolt önmgát. Ebben vlmennyire konszolidálódott helyzetben megvn lehetőség rr, hogy enyhüljön szkmi légkör ál tlános feszültsége. Amikor polgárjogot nyert egy újfjt színházi nézet, szándéki elődásokbn mnifesztálódtk, és közönség is támogtt, kkor már végképp nincs szükség kiszorítósdijáték imitálásár. Most már nem szorul védelemre" gyönge, friss hjtás, és tlán eljön z ideje, hogy egy tágbb horizontú, differenciáltbb, sokszínűbb színház egyes irányzti z egymás elleni hrc eszközeit kizárólg versengésre, esztétiki értékek termelésére fordítsák. Ebben helyzetben még bszurdbb zt állítni, hogy kritik bármikor is egyfjt" színházt krt voln; különösen hmburgi Nemzetek Színházáról írt beszámolókr hivtkozv, melyeknek éppen z volt céljuk - meg lehet ról győződni -, hogy fesztiválon részt vevő, bár korántsem zonos esztétiki színvonlú elődások sokféleségének példájávl óvják z olvsót zoktól, kik mguk lekicsinylő véleményét ízlésdiktátori vehemenciávl megtámogtv csk sját gusztusuk szerinti színházt trtják elfogdhtónk. H ez kirekesztő szemlélet htlomr jutn, kkor lenne csk újr egyfjt" mgyr színház. Nem gondolom, hogy prdicsomi állpotok küszöbén vgyunk. De úgy hiszem, hogy jelenlegi egyensúlyi helyzet kedvez nyílt eszmecserének, vlódi vitánk, z értékek reális elismerésének. Most sok minden világosbb, mint néhány évvel ezelőtt. Akik egy évtizede újt kezdtek vidéken, m nem vádolhtók zzl, hogy céljuk vidéki főrendezőből pesti főrendezővé lenni, mert m - pesti főrendezők. Lehet m komolyn venni egy olyn rendezőt, ki leginkább Csinom Plkókt rendez, és rról piheg, hogy világéletében Gombrowicz Yvonne, burgundii hercegnőjét szerette voln megrendezni? M ligh érezheti mgát mélttlnul kllódó rendezőzseninek, ki nem tlálj helyét teátrumi munkhelyén, de elhárított legszebb vidéki színházunk főrendezői posztját. M ngyobb esélyünk vn tisztábbn látni hgyomány és vntgrde viszonyát, vgy szerencsésebb foglomml élve: korszerűség ismérveit. Szándékosn színház egyik műfji htárterületéről, z operjátszásból hozom példát. Mihály András, z Operház igzgtój z utóbbi évek egyik legrdikálisbb színházvezetői koncepciójávl állt elő - például htlms repertoár

5 játékszín FÖLDES ANNA Hmlet vgy nti-hmlet Kinek mi fontos, ez korkülönbség igzság" (Hlmi) Huszonöt Hlmi szerepel budpesti telefonkönyvben, név tehát eléggé hétköznpi hhoz, hogy gynútln néző ne sszociáljon Hmletre. S hogy Kondor név Cludiust, Horváth Hortiót, Pilisi Poloniust tkr, z is csk történet és szöveg sodrábn kerül előtér-be. Bereményi Géz keményen mi trgédiáj - H/mi - vgy tékozló fiú - ugynis Hmletprfrázis. Egyik kritikus e kézenfekvő ktegorizáláshoz hozzáteszi, hogy nem Hmlet-pródiáról vn szó. A másik bírált Hmlet-prfrázis tényét is vittj: Shkespere-trgédi ellenpontjánk tekinti Be-reményi drámáját. Pródiáról természetesen szó sem lehet, z író mindvégig komolyn veszi klsszikus és z ktuális Hmletet is. Bereményi egyébként, és ez fölöttébb rokonszenves írói tuljdonság, minden műfjt rendkívül komolyn vesz. Cseh Tmás dlink szövege is z önkifejezés és társdlomkritiki állásfogllás írói lehetősége számár. Stílusánk és szerkesztésmódjánk vlóság légterében érzékelhető lebegése nem csökkenti, hnem sokszor (Bereményi novelláibn és csládregényében, Legendáriumbn is) fokozz történet gondolti teherbíró képességét. Hlmi János, tizenkilenc éves mgyr diák - lkhelyét közelebbről nem jelöli meg z író - mg önkritikus, öntudtos megállpítás szerint nem besorol-htó ". Tnári jó eszűnek mondják, szertelenségét életkorávl, megkésett kmszkor érzékenységével mgyrázzák. Osztályábn, ezt társitól tudjuk, jelentékenyebbek, menő fejek " közé trtozik, ki vlmi mást is kr, mint leérettségizni. Ez más zonbn nem célok többletét, hnem zok hiányát tkrj. (Hlminál is egyfjt deficitről vn szó...) Agyábn egyszerre fogn meg bűnök elkövetésének és bűnhődés lehetőségének gondolt - ennyi--ben Bereményi Hmletje Rszkolnyikov távoli rokon. Shkespere Hmletje z igzságot krj -- leglább felderíteni. Hlmink viszont, mikor pj szellemétől (ponto sbbn, tizennyolc évi távollét után vártlnul hzlátogtó s fiát titokbn megkereső földi lényétől) megtudj múlt titkit, terhére vn z igzság. Foszlányit már korábbn ismerte: édesnyj második férje, Kondor igzgtó, mi-kor elérkezettnek látt rá z időt, el-árult nevelt fiánk, hogy vér szerinti pj - z sszony első férje és Kondor édes bátyj - nem sokkl Hlmi születése után külföldre szökött. Csk múlt trtlmát és tettek rugóit nem fedte fel nevelőp Hlmi előtt. Azt, hogy testvérek, kik közös hitben és munkábn töltötték ifjúságukt, 1956-bn brikád szemben levő oldlár kerültek. A vér szerinti p leszámolt és szembe-fordult múltjávl, öccse viszont kkor hitte következetesnek önmgát, mikor továbbment megkezdett úton. Azután, míg Hlmi pj börtönben volt, Kondor elszerette tőle feleségét. Amikor kiszbdult, Kondor-Cludius és Gertrúd szerepébe kényszerült ny ördögi csellel rávették, hogy disszidáljon. Ezt z ily módon, cslássl konszolidált csládi békét borítná fel vártlnul, fi szempontjából vlóbn szellem-ként érkező p, kit megjelenése pillntábn Hlmi bráti vlmiféle titokfelére csökkentésével -, mégpedig ott, hol leglábbis két évtizede állni látszik z idő. Amikor elsőként Asher Tmást invitált Mozrt Idomeneójánk megrendezésére, ez nemcsk meghívás volt, hnem kihívás is. Pontosn z történt, mit várni lehetett: Asher hgyományokkl szkító rendezése vihrt kvrt - szkmi körökben, kritikábn, közönségben. Avntgrde munk voln Asheré? Nem z. A rendező csk megkövült trdícióvl szkít, közben sok mindent kitűnően old meg, néhány dolgot pedig egy-részt sját operi tpsztltlnság, másrészt éppen megkövült trdíció visszhúzó ereje folytán sikertelenül bszolvál. A zenedrámi igény zonbn npjink természetes színházesztétiki törekvéseivel rokon. Ez Európ számos operszínpdán mindennpi gykorlt, nálunk skndlum. A legenyhébb jelző, mit emlegetnek: zeneellenes. Eszembe jut huszonhárom éves Peter Brook, londoni Covent Grden 1948-bn kinevezett főrendezője, kit ugynezzel jelzővel átkoztk ki, ugyn-ezeknek megkövült trdícióknk nevében. Dehogy krom Ashert Brookhoz hsonlítni, már csk zért sem, mert Brook 1948-bn fenegyerek volt, Asher 1979-ben z Operábn nem lehetett eléggé z. A Covent Grdenból rövid úton kiebrudlt Brookot hírek szerint 1981-re újr meghívt Covent Grden. Ashernk remélhetően nem kell hrminc évet várni z elégtételre. Kikényszerített vntgrde-emberek, hgyománytipró hírébe keveredett, egyénileg gondolkodó rendezők kerülnek ekképpen - Hevesivel szólv - toronyőrként megrögzött trdícióvédők gynúsítottji közé. Például Nemzeti Színházt néhányn olyn lőportoronynk szeretnék látni, mely trdíciókkl vn láknázv, s h z ott dolgozók vigyáztlnul ngyokt lépkednek, kkor z egész fölrobbn. Vjon hgyományőrzés voln-e Nemzeti Színházbn, h elődnák ngy mgyr regényíró elődhttln drámi zsengéjét? Á puszt tény, hogy Trgédi vgy Bánk bán állndó műsordrbj színháznk - kármilyen hevenyészett elődásbn vjon elég-e klsszikus hgyomány eleven élménnyé ébresztéséhez? S h z első két évdbn nem sikerült föl-djkálni egyetlen válllhtó új mgyr drámát sem, nem illendő-e türelem ilyen hosszú kihordási időt igénylő ügyben? A kitűzött cél politiki és etiki súlyától, válllt gondolt eredetiségétől, kifejezésre fordított energiától, vjúdás gyötrelmes őszinteségétől vgy próbánk nevezett kellemes időtöltéstől függően sok és sokféle színház létezhet. Színház és színház - h tetszik: hgyomány és vntgrde - foglm éppúgy menthetetlenül összekeveredik, h Kurázsi mm történetét könnyes melodrámánk érezzük, minth János vitéz rendezőjétől brechti gesztikus színjátszást kérjük számon. Vlójábn mindkét föltételezett esetben sokkl egyszerűbb dologról: z ízlés csődjéről, gondolkodás hiányáról vgy egyszerűen dilettntizmusról lehet szó. Egy ízlésesen szórkozttó színház mg nemében dht éppoly művészi élményt, mint gondolkodásr zkltó. Ne keverjük össze őket. A kritikus is jól teszi, h értéküket önmgukhoz méri.

6 ztos nyomozónk vélnek, s zt gondolják ról, hogy (ismeretlen okból) éppen Hlmir vetette ki hálóját. A személye iránt megnyilvánuló megkülönböztetett figyelem, z esetleges megpróbálttások reménye zonnl felkeltik z önmg ellen is lázdó, zkltott idegzetű, bűn-ről és bűnhődésről ábrándozó kmsz érdeklődését. Cskhogy - és itt fordítj Bereményi Géz visszájár Hmletképletet - míg dán királyfi kötelességének és élete értelmének érzi z pi üzenet meghllását, z igzság befogdását, nyilvánosságr hoztlát és z páért vló bosszúállás elégtételét, Hlmi ennek z ellenkezőjét hngsúlyozz. Az ő pj rossz fiút válsztott, mert ő nem kíváncsi múltr, s nem is köteles meghllni z pi szót. Hlmit már nem érdekli, forrdlom borított-e lángb z pák ifjúságát vgy ellenforrdlom. Beszéljétek meg egymássl" - vágj szellem szemébe. Mivel nem válllj múlt és z igzság terhét, nem is értheti meg kizökkent időt, s nem is hivtott helyretenni zt. Anti-Hmletté válik, még mielőtt elinduln Hmlet trgikus útján. Shkespere hőse lét és nemlét kérdései között hányódv megtorpn tett kpujábn. Hlmi, kit vlójábn sem múlt, sem jelen, sem lét, sem nem-lét perspektíváj nem rendít meg, közönyével pj gyilkosává és szerelme trgédiájánk bűnrészesévé válik. Bereményi Hlmi nemzedéki spektusából, de illúziók nélkül, sőt látványtól dermedten, hideg iróniávl és fel-fellángoló indulttl szemléli világot. Vlószínűleg nemcsk z őt Hlmitól elválsztó egy vgy másfél évtized, hnem intellektuális felkészültsége segíti bbn, hogy kkor is megőrizze tisztánlátását, mi-kor Hlmi felett ítélkezik. Hmlet figurájávl összeegyeztethetetlen lett voln z morális felelősség, mi Bereményi hősére nehezedik. Hl-mi ugynis nemcsk pj blesetnek feltüntethető öngyilkosságáért felelős, hnem zért is, mert gyengeségből, ön-mg feldúlt békéjét védelmezve, holtábn is elárulj vér szerinti pját. Az negtív gesztus, mellyel megtgdj z p holttestének gnoszkálását, voltképpen Kondor-Cludiusok erkölcsi világához közelíti fiút, olynnyir, hogy még z édesnyából is kiszkd vád: Olyn vgy, mint ők!" Másodszor Hlmi Lili-Ophéliávl szemben bukik el. Hlmi szerelme, kit drb szövege szerint Kornéliánk is hívnk, Pilisi-Polonius lány. Édesnyj gyermekágybn hlt meg, s ő mg egészen fitlon beleroppnt élete és árvság terhébe. A történet szerint, ideggyöngesége mitt már intézetben is volt, és pj reszketve őrzi lépteit. Ám hiáb féltés, h Hlmi szerelmétől nem tudj megkímélni. Sőt, még mg is lök egyet lányán gyűlölt cslád felé vezető úton, mikor kisebbik fi útleveléért előszobázv Kondor igzgtó lekötelezettjévé válik. Levente, kisebbik fiú, elutzás előtt Lertes féltő, ggódó szeretetével búcsúzik pjától és húgától. S míg Párizsbn vn, minden rémálm vlór válik. Lili állpot rosszbbodik, h rázárják z jtót, kiugrik z blkon, látomásokkl küzd, s közben Hlmiért ggódik, ki nemcsk szerelme-szeretője, hnem önigzolás is: fiúvl szemben Lili még mindig normálisnk tudj mgát. Hlmi főként psszivitásbn megnyilvánuló devinciáj éppen Lilivel szemben válik gyilkosn ktívvá, mi-kor lány gyermeteg lelkét, szerelmét kihsználv, két, nőre éhes osztálytárs prédájává lázz. Ezzel nézőkben is szinte fiziki borzongást előidéző jelenettel - mikor Hlmi rábeszéli feszengő kmszbrátit szerelmese meggylázásár - véleményem szerint Bereményi túl messzire megy Hlmi leleplezésében. Nem zért, mert Hlmi ezzel z eszelősségében is vlószínűtlen cselekedettel végletesen eltávolodik Hmlettől, hiszen hősnek z előképhez vló viszonyát z író szuverén módon kezelheti, hnem mert z nti-hmletnek ez jelenete belső pokoljárást egy pszichoptológi és kriminlisztik htárihoz közelítő rémtörténettel helyettesíti. Ezt követően z erőszktétel leleplezésére hívott rendőrök színpdi megjelenése és tettenérés csődje viszont riport-szerűségével válik trgédián belül disz-szonánssá. Bereményi Géz tudtosbb író nnál, minthogy kizárólg nézőtéri htás kedvéért, z idegek borzolásár sikltt voln ki nti-hmletjének jellemét. Feltételezem, hog y hősnek ezzel z emberi értelem és z emberi morál htárin túli cselekedetével éppen zt kívánt dokumentálni, mit Gothár Péter, drb rendezője hngsúlyoz kommentárjábn. Azt, hogy drb kmszhőse, ki elődei és előzményei nélkül krj meg-ismerni világot, körülmények figyelembevétele nélkül kíván felnőni... Törvénytelen életet próbál élni, kötelességek és válsztások megtgdásávl szinte észrevétlenül válik szörnyeteggé" Cskhogy trgédi nehezen tűri el szinte észrevétlen " váltásokt. A hős trgédiáj egyébként is jobbn izgt és mélyebben megrendít bennünket, mint kórtörténete. Bereményi drámáj, z elmondottk ellenére, zért és nnyibn nevezhető hetvenes évek egyik, legizglmsbb drámi válllkozásánk, mert lényegét tekintve nem z egyedi devinciát, hnem nnk tágbb, áltlánosbb érvényét, társdlmi gyökereit és megjelenési formáját, h úgy tetszik, kollektív, nemzedéki devinciát kuttj Hlmi sorsábn. A hetvenes évek irodlmánk, filmművészetének vissztérő figuráj helyét, hivtását nem tláló, elrontott kpcsoltok közt vergődő, csellengő kmsz. Aki gykrn éppen környezetével, csládjávl vló szkítás után érkezik el társdlom perifériájár; ötlet-szerűen, unlomból vgy bosszúból, esetleg z lkohol htásár válik bűnözővé, s ily módon sodródik z önpusztítás útjár is. Hlmi látszólg ezeknek hősöknek közeli rokon, drámi mint-példány. De Bereményi Géz, pály-társi többségével ellentétben, rcionálisn, z intellektuális tudtosság mgsbb fokán ábrázolj jelenség mögött húzódó társdlmi és nemzedéki drámát. Hősének sincs szüksége szesz mámorár, tudtosn válllj tgdást életformánk. Bereményinél z pák nemzedékének is megvn mg igzság. (Amit felesleges lenne kár kritikábn is szubjektív" jelzővel enyhíteni.) Hiszen Hlmi pái egy objektíve jelentős történelmi-társdlmi változás ktív részesei voltk, hittel-szívvel s nem is teljesen eredménytelenül cselekedtek. A vér szerinti p végletekig válllt sját tetteinek és felismerésének következményeit. Amikor zután csládjától, hzájától megfosztv trgédiáj beteljesül, sokszorosn is áldozt: egyrészt sját illúzióink, másrészt fivére és felesége bűnének áldozt. De fiáé is, ki éltében s holtábn is megtgdt. Három gyilkosánk tette mögött pedig fel-tárul lényeg: z p, mindezen túl vgy mindennek summáztként, történelem áldozt. Kondor viszont, z ellenkező póluson, már nemcsk koránk bűneit hordozz: z ő vétkeire nincs történelmi mentség. Pedig monológjábn felsorkozttott tényekből, cslódásink jellegzetes történetéből z is kiviláglik, hogy vérnősző brom " drmturgii funk-

7 (Ilyennek éreztem második felvonásbn Hlmi két brátjánk Lili ellen el-követett szexuális bűntettét, rendőrök jelenetét, hrmdikbn Hlmink z nyj hlálos ágy mellett tnúsított psszivitását, z p és z őrült lkjánk hngsúlyozott nlógiáját, Kondor és fi helyett fiánk fogdott Pilisi Levente motiváltln érzelmi összetlálkozását.) Mégis, mindezeknél lényegesebbnek érzem, hogy Bereményi drámáj hibáivl együtt igzi író lkotás. Nem riport és nem publicisztik, de még csk nem is szimplifikált tételdrám. A problémfelvetés merészségén, időszerűségén, komplex voltán, cselekménybonyolítás htásosságán túl, trgédi legígéretesebb erénye többrétűsége. Mert kposvári diákközönség érdeklődése jobbár z itt és most érvényes nemzedéki drámánk szól. Mások viszont mgát Hmlet-prfrázist értékelték, klsszikus lpmű történetének és szövegének brvúros felhsználását és z ttól vló elrugszkodás bátorságát. Vgy drám világosn elkülöníthető és mégis összetrtozó nyelvi rétegeit. Azt tényt, hogy Bereményinél shkespere-i szövegtöredékek és shkespere-i sszociációk keltésére lklms irodlmiság minden erőltetettség nélkül jelenik meg stilizáltn hétköznpi nyelvi közegben. A beszélt nyelv ezúttl is jellemrjzok elválszthttln Olsvszky Év (Any) és Rjhon Ádám (Kondor) Hlmibn része: z pák szófordulti ugynolyn konkrét (történelmi) sszociációkt ébresztenek, mint lényeget sokszor el-fedő, hányvetiségében is kifejező, jellegzetesen ízes ifjúsági stílus. Miért érzem joggl dicsért mi témájú művek többségénél jelentősebb-nek Bereményi korántsem hibátln válllkozását? Azért, mert z író hőse trgédiáját lklomnk trtj rr, hogy mondnivlóját mgáról z emberi lét-ről megfoglmzz. A filozófii áltlánosítás, távltteremtés igényével komponált meg szerző felvonásonként lkot változttó rezonőrök szerepét. Tudtosn kerülöm címlpon olvsott, félrevezető megnevezést: z utci járókelők, vsutsok, mentősök, cstorntisztítók és ápolók jelmezében, helyzetében felléptetett filozófusok semmiképpen nem reprízbohócok", inkább nem létező kórus képviselői. Szövegük jobbár áttételesen kpcsolódik cselekmény menetéhez, de elszkíthttlnul kötődik drámához. Az első figur ár-vság, pkereső kiszolgálttottság - Hlmi mgtrtásánk félreérthetetlen ellenpontj. A párizsi vont indításár mélttlnnk ítélt, meglázott vsuts életcsődje viszont egy Hlmi számár elfogdhttlnul kisszerű élet sivár perspektívájávl kötődik trgédiához. S végül mesterien fokozott szembenállás szélső pólus, társdlmi hierrchi egyik csúcsáról z ideggyógyintézet lvilágáb zuhnt ápoló szomorú és Hl-mi számár teljességgel elfogdhttln felismerése: Nincs semmi, mi ngy... Viszont, h kicsibe vesszük dolgokt, egyenként szépen sorjábn, mindjárt nem bolondulunk meg, z ngy tpsztltom nekem. " A bohócjelenetek shkespere-i min-tát követő kontrszthumor mg hrsányságávl htásosn ellenpontozz trgédiát. Ökonómiájuk - különösen színpdi megjelenítés tempótlnság következtében - néhol vitthtó. De jelenetek funkciój, igénye, ötletessége semmiképpen sem. A drámán belüli hng- és hngultváltás, mi már nemcsk shkespere-i komikus elemek drmturgiájár, h-nem relist művek bszurd motívumir, belső mbivlenciájár utl, nem Bereményi leleménye. De míg Páskándi G é z Tornyot válsztokjánk önmgábn ngyszerű koldusjelenete elszkd z zt követő Apáczi-drámától, Hlmibn kompozíciós és trtlmi egység is töretlen. Kár, hogy kposvári elődás lkváltozttó kettősének, ifjbb Mucsi Sándornk és Serf Egyednek csk szerep humorát sikerült kiknázni, jelenetek gondolti mélysége eléggé elsikkdt. Szívből remélem, hogy drám más színpdon történő újrfoglmzás bizonyítni fogj, hogy Hmlet sírásójelenetének hngultát és humorát idéző közjátékok megítélésében nem tévedek. De ez problém már át-vezet kposvári elődáshoz. (És szándékom ellenére, tgdás hngján szól rról válllkozásról, melyet pedig ngyr trtok, gyengeségeivel együtt is sokr értékelek.) Voltunk néhányn, fitl színház elkötelezett hívei, bráti körében is, kik szóbn-írásbn türelmetlenül sürgettük színházi nyelvet megújító rendezők és velük zonos világnézeti, morális indítttású kortárs-drámírók tlálkozását. A SZÍNHÁZ-bn írott cikkemben (Új mgyr drám - Új mgyr színház; szám) megpróbáltm számb venni késleltető tényeket, z objektív és szubjektív nehézségeket is. De meggyőződést, hogy ennek szövetségnek mi óhjtásunktól, sürgetésünktől függetlenül is, szükségszerűen - fórumot kereső drámírók felismert létérdekéből és színházik önkifejezési igénye lpján - létre kell jönnie, nem dtm fel. Ezért is tudósítok most örömmel

8 Gothár Péter rendezésében bemuttott Bereményi-drám bemuttój után - z eredményről. Az író, vllomás szerint, leglább öt éve kerülgeti ezt kposvári társultot. Hogy miért csk most fordult be Csiky Gergely Színház utcájáb, nnk nyilván több ok vn. Az egyik lig-hnem z új főrendezővel vló több éves bráti és munkkpcsolt. És ezúttl személyes összefonódás nem bocsántos hib, hnem színházi, s ki tudj, tlán jövőben színháztörténeti szerencse. Mert elképzelhető, hogy Bereményi Géz számár éppen ez brátság, közös tévés-filmes múlt volt z lp, grnci közös szemléleten lpuló szín-házi együttműködés zvrtlnságár, trgédiánk z írói intenciókkl megegyező értelmezésére. Lehet, sőt biztos, hogy vn olyn társult Mgyr-országon, melyben m ngyobb biztonsággl oszthtók ki ngy létszámú trgédi szerepei, de tény, hogy drám szellemével vló zonosulás következtében z elődás egésze jobb, htásosbb, mint hogy rr z egyes szerepek megoldásánk színvonlából következtethetnénk. Fővárosi színházkbn gykrn tlálkozunk ennek z ellenkezőjével: mindenki" jó, többen kitűnő egyéni színészi produkcióvl káprázttnk cl, csk éppen z egész érdektelen. A Gothár rendezte elődásnk egész sor gyenge pontj vn, de z elődás izglms, htásos és eredeti. Az összhtás legszembetűnőbb, ngyon is lényeges tényezője díszlet. Puer Gyul ezúttl nem is díszletet, inkább gondolthordozó játékteret komponált. A htlms színpd távltit, ridegségét kihsználó utckép elvontságábn is szociológii, szociográfii hitelességű. Puer nem bíbelődik részletekkel, nál z összkép szürkesége, monotóniáj, szögletek szigor érzékelteti természettől vló elszkdást, z elidegenedést, kmszok otthontlnságát. A rfináltn elhelyezett, változékony fényeknek köszönhető viszont, hogy ez csúf, hideg terep z elődás folymán színpddá szépül: változtthtó, tgolhtó és kopárságábn is esztétikus látványt nyújt. Gothár Péter ebben felngyított térben mozgtj szereplőit oly módon, hogy kivetettségük érződjék, de ugyn-kkor kmrjátékok intenzitás se sikkdjon el. A bonyolult htásmechnizmus működtetésében rendezőnek ngy segítségére vn jelenetek hngultához szorosn kpcsolódó világítás Jelenet Bereményi Géz drámájából (Fábián József felvételei) is. Azt hinné z ember, hogy televíziós gykorlt, képernyőnyi vlóság klodájánk megszokottság fékezően ht rendező térérzékére, mozgások komponálásár. A Hlmi z ellenkezőjét bizonyítj: Gothár láthtón élvezi teret, s elemében vn, mikor szereplőit látványos és dinmikus kergetőzésre kényszerítheti. A megkomponált, mozglms szertelenség, mi reprízbohócok mozgását is jellemzi, Kondorék feszes környezetében játszódó verbális jelenetek, viták, htásos drámi kontrsztjként jelenik meg z elődásbn. Hlmi, tékozló fiú - Lukáts Andor. Az első gondolt, mi szerepéről eszébe jut: Korkülönbség! Kmsz! Tknyos! Én hrmincht éves vgyok! Hlmi fele, tizennyolc! Vn mit gondolkodni z kkori tizennyolc éves helyett. (Ezzel nyugttom mgm.) És megpróbálok két kmszként élni. " Hogy lehetséges-e ez, döntsék el pszichológusok. Számomr z fontos, hogy Lukáts elhiteti velünk Hlmink nem korát, hnem problémáit, hozzáállását, közönyét. Elhiteti - Hlmiságot. Szinte úgy éli át szerepét, mint ngy színésznők Júliáét: sját történelmi, társdlmi tpsztltát, kételyeit is belesűríti figuráb, nélkül, hogy tudálékossá, korvénné szlná. Lukáts különös, keményen frgott, mégis átszellemült penge-profilj nemcsk kortlnná teszi z szkétikus rcot, de hozzá is segíti színészt hhoz, hogy Hlmi tgdását intellektuális síkon ábrázolj. Elképzelhető persze egy egészen más, korbn, pszichikumbn hitelesebb Hlmi is, ki még vlóbn mgán viseli pubertás tojáshéját. Az ilyenfjt, relist-nturlist követelményeknek is megfe lelő hős köré nyilván másféle színpdi környezetet is kellene komponálni. Lili-Ophéli szerepe trgédián belül tlán leghálásbb: mi vele történik, z minden pszichoptológii motiváció nélkül is sokrétű színészi játékr d lklmt. Trján Györgyi meg is rgdj kínálkozó lehetőséget. Nem hiszem, mit szemére vetettek, hogy túlságosn egzltált lenne, leglábbis zon z elődáson, mit láttm, devinciábn is mértéktrtó mrdt, játékábn nem kórkép, hnem fészekből kihullott mdár ridt félszegsége, sérült lélek felfokozott érzékenysége dominált. A fitlok táborábn jól szerepeltek zok, kik mguk is közelebb vnnk z áltluk megidézett kmszvilághoz. Eperjes Károly f. h. Horváthból olyn tláló figurát formált, hogy Hortiónk is szívesen látnánk! Bemuttkozásávl bizonyított, hogy érdemes lesz megtnulni nevét. Hlmi másik osztálytárs, Foglyos (Spindler Bél) egy árnylttl hlványbb, de jó érzékkel illeszkedik z egyes jelenetek eltérő, társlgási, trgiki és groteszk hngnemébe. Az pák nemzedékével szerző nem bánt túlságosn ngyvonlún; még kinek trtlms, izglms szöveg jutott - mint Kondornk -, z sem kpott tehetségét próbáló játéklehetőséget. Vlószínűleg ez z ok, hogy jellemábrázoló erejét számtlnszor bizonyító Rj-hon Ádám túlságosn nyíltn, szimplán leplezi le Kondor szövegének hzugságát. Olsvszky Év (Hlmi nyj) és Kun Vilmos (Pilisi) szinte már nem is tudnk rosszk lenni. Pedig Olsvszkyn érződik, hogy ez z lkoholb menekülő, hisztériár hjló sszony nem z ő szerepe. Szenvedése ezért tlán egy ár-

9 nylttl hngosbb kelleténél. Pilisi tnáros pedntériáját, didxisr vló szüntelen hjlndóságát s mögötte feltáruló, jellemet roncsoló kiszolgálttottságot Kun Vilmos ngyon pontos, hite-les eszközökkel érzékelteti. Az elődáson belül túlsó pólust, z erősen stilizált játékmodort Dégi István képviseli z p szerepében. Szinte fiziki és kísértetlét htárán, múltj minden terhétől görnyedten érkezik színpdr, léptei egyszerre kísértetiesen súlytlnok és történelmien súlyosk. Szerepének hálátlnbb felével, z őrült bizrr, ptologikus figurájávl Dégi sem tud igzán mit kezdeni. Vlószínűleg ez z ok, hogy hálátln ngyjelenetében pusztán fiziki lktávl és hrsány, külsőleges színészi fogásokkl próbál htni. De még itt is vn egy felzkltó, megrázón elődott, drámi erejű mondt. Miért kell rimánkodni zért, hogy életeket mentsek meg?" - kérdi, s z irrcionális őrültség mögött egyszer csk felfénylik vlódi trtlom. Dégi itt olyn hátborzongtó erővel érzékelteti figur kettős tudtát, hogy ily módon teljesebbé, gzdgbbá válik szegényes szövege is. Jeleztem már z elődás áltlm megoldtlnnk vélt pontjit: ifjbb Mucsi Sándoron és Serf Egyeden kívül Medgyesy Pál (Levente) is zok közé trtozik, kiknek színészi teljesítménye lehetőségek ltt mrd. Míg Stettner Ottó és Simon Zoltán (Rozner és Gyimesi) szerepük mximumát nyújtják. Úgy hírlik, hogy Hlmi - vgy tékozló fiú tvsszl, vendégként Budpestre érkezik. Régen láttunk olyn bemuttót, melyik időszerűségénél, gondolti trtlmánál, írói erejénél fogv jobbn meg-érdemelné z országos nyilvánosságot. Hiszem, hogy z eseményszámb menő kposvári bemuttó nem végállomás; hnem kezdete egy szellemi izglmt ébresztő, irodlmi értékű kortárs-drám színházi pályfutásánk. Bereményi Géz: H/mi - vgy tékozló fiú (Kposvári Csiky Gergely Színház) Rendező: Gothár Péter. Díszlet-jelmez: Puer Gyul m. v. A rendező munktárs: Krdos Tibor és Lehoczky Orsoly. Szcenik: É. Kiss Pirosk. Szereplők: Rjhon Ádám, Lukáts Andor, Eperjes Károly f. h., Spindler Bél, Kun Vilmos, Medgyesy Pál, Stettner Ottó, Simon Zoltán, ifj. Somló Ferenc, Dégi István m. v., ifj. Mucsi Sándor, Serf Egyed, Olsvszky Év, Trján Györgyi. SZEKRÉNYESY JÚLIA Brbár dekdenci Az Úri muri Kecskeméten A világ semmiféle regényében nem esznek nnyit, mint hiteles mgyr regényben. Az igzi mgyr nekdot z állti igzságokt pártolj finombb lelkiség rovásár. Vllásos csillogású s egyben mterilist világszemlélet ez." E sorok Komlós Aldár 1927-es Úri murikritikájából vlók. Bálint György így értelmezi mű igzi főszereplőjét, féktelen és eszeveszett tivornyázást: Ez z úri muri tudj csk levezetni felgyülemlett óriási energiákt. Mert iszonyú erő lkozik ezekben férfikbn, föld, z Alföld, beláthttln puszták pogány ősereje. De ez z őserő csk szilj multozásbn nyilvánul meg és Csörgheő Csuli vskos tréfcsinálásibn és Szkhmáry Zoltán kétségbeesett szerelmében... Ez z energi nem tud ngy teremtő munkává átlkulni, hogy megszülessen belőle z új Mgyrország. " Sjátságos képlete ez hnytlásnk. Az ok nem z elgyengülés, tehetetlenség, hnem épp ellenkezőleg, vérbőség, kirobbnó erő, z energifölösleg, mely úgy pocsékolttik el, mint bor, melyet részeg társság, már nem bírván meginni, szétlocsol földön. Móricz Zsigmond millennium korbeli birtokos uri nem illenének bele fin de siécle finomságot, érzékenységet ársztó fény-képlbumáb. A meghtároztln világ-fájdlom, beteges hlálvágy, z elégikus életundor, széplelkű perdit-kultusz igen nehezen gyömöszölhető egy ktegóriáb sertésvész okozt kozmikus keserűséggel, egy kurvoid summás-lány okozt szerelmi kínokkl, z élet-erős hősök delíriumos hlálugrásávl. Pedig nyilván nem zárják ki egymást: z étvágytlnság éppúgy lehet válság-termék, mint frksétvágy. A feltörekvő, hldó szellemű ember - leglábbis polgári ideálok értelmében - mértékletesen étkezik, szeszes itlll lig él, soh nem esik szerelmi túlzásokb. A ványdt testű dekdensek mellett tehát szép számml kdhtnk vsöklű, keménykötésű, élvhjhászó dekdensek is. Ez utóbbik mguk mterilist módján megpróbálnk küzdeni sorsuk kl, de ezek már csk utóvédhrcok, z élvezetek állti igzságit nem ismeri el történelem. Móricz Zsigmond z Úri muribn zt végletesen reménytelen helyzetet ábrázolj, mikor szinte mindegy, mit cselekszik birtokos, jót vgy rosszt, semmiképpen sem tud válszolni százdvég mgyr társdlmánk keresztkérdéseire. A gúzsbkötöttség mgyrázt persze hosszúr nyúln. Hosszs elemzés helyett idézzük inkább Szekfű Gyulát, ki Három nemzedék című munkájábn említi, hogy például npóleoni háborúk idején terményárk jvulás nem nygi jólétet hozott, csk zt, hogy evés-ivás dolgábn - mint Széchenyi mondj - állti vágyiknk még zsírosbbn tehettek eleget. Így folyttj Szekfű: Széchenyi nemhiáb helyzé oly kísérteties világításb mgyr nemes gzdsági helyzetét: csk hldokló országbn vl lehetséges, hogy emberi méltósággl, hlhttln lélek igényeit betöltve csk zok élhessenek, kik leglábbis nyolc-száz vgy ezer holdnyi termőföldet mondhttk mgukénk. Tudjuk, Deák Ferenc legngyobb tkrékossággl, mgábvonult életmóddl, költséges pszsziók nélkül is lig tudott birtokiból nnyi jövedelmet szerezni, hogy leglább z év egy részét z ország politiki központjábn tölthesse el. Pedig neki 810 hold Zl megyei földje volt, ebből csk 285 hold erdő, többi szántóföld és rét, meg nem kevesebb, mint 146 holdnyi szőlő! Nem ngyítunk tehát, h zt állítjuk, hogy nyugti ideák csk zon társdlmi rétegben tláltk termékeny tljr, melynek tgji átlg ezer hold földnek voltk uri." Rhédey Eszter z Úri muribn zt veti férje szemére, hogy úgy kr gzdálkodni, oly ngyszbású terveket kr megvlósítni, melyeket csk z engedhet meg mgánk, ki több ezer holdt birtokol, nem pedig csupán néhány százt. Ez z sszony nem gzdsági szk-ember, egyszerű hétköznpi teremtés, kiről z író minden rosszt elmond, mit csk feleségről el lehet mondni: frigid, zordon, hrcisn erőszkos, nem tud és nem is kr férjével szárnylni. Mert mű logikáj szerint Szkhmáry Zoltán voltképp rokonszenves szárnylási kísérletet hjt végre. Ő lenne z hős, ki mást, többet, jobbt kr, reformokt gzdálkodásbn, könyvekből kr termeszteni, tündérkertet szeretne vrázsolni szikre. Társi ezért kinevetik, felesége pedig htározottn

10 Móricz Zsigmond Úri murij Kecskeméten és kegyetlenül meggátolj bbn, hogy újbb kölcsönöket vegyen fel reménybeli mintgzdság terhére. Szkhmáry Zoltán nem z értetlenség következtében bukik el. Nem is zért, mert tehetetlen vgy tehetségtelen lenne. Hnem sját értetlenségébe. Szűkebb környezetének korlátit, hibáit jól felismeri, csupán egy nem világos előtte, z, hogy birtokos nemes ebben korbn már végképp nincs bbn helyzetben, hogy társdlmilg érvényes cselekedeteket hjtson végre. Társi csk nnyivl okosbbk nál, hogy még csk el sem gondolkodnk efféléken. Ösztönösen válllják történelmi szükségszerűséget, mely egy osztály végzetét jelenti, teszik, mit tehetnek: szbdon esznek, isznk, hlálb multják mgukt. Ezt jelenséget hjlmosk vgyunk ellen-tétes érzelmekkel fogdni. Ez elsősorbn Móricz írói erényeinek köszönhető. H pmfletet vgy irányregényt írt voln, könnyebben lenne illeszthető szépen kimódolt irodlomtörténeti sktulyákb. Tehát könnyedén elintézhetnénk zzl, hogy z író elítéli gz úri osztályt, mely nép zsírján élősködik, mind-eközben még rr is mrd ideje, hogy elfojts nemesebb kezdeményezéseket. Móricz oly érzékletesen, sőt érzékien tud szólni ngy energiákt felemésztő murikról, hogy ezzel eleve kizár minden-féle leegyszerűsítő mgyráztot. Komlós Aldár zt írj: A regény főhősé-nek trgédiáj szinte érdektelenné válik mgyr élet széles rjz mellett. " Ezt z éles szembeállítást ugyn túlzottnk érezzük, de megállpítás érzékeny megfigyelőre vll. A főszereplő környezetének ábrázolás messze túlmegy zon, Jelenet z Úri muri elődásából mit áltláb n környezetfestésnek hívunk. S ez z írói erény különösen drámi változtnk vált hsznár. Nincs fölösleges mellékszereplő, z ismétlődő murik pedig jól húzó drmturgii motoroknk bizonyulnk. Illés István rendezése megkísérli mű sokoldlúságnk ábrázolását. Erre mutt szimultán jelenetezés lklmzás is. Kiemelkedően jól sikerült példáj ennek szkdtln multozások egyik részlete. A színpd előterében Wgner, z urkhoz törleszkedő zsidó zenetnár bukdácsol holtrészegen, háttérben pedig két tősgyökeres úr, Kunder és Bor-bíró virtuskodik: fejjel mennek egymás-nk, eldöntendő, melyikük koponyáj keményebb. A kegyetlen puszti kksvidl résztevőit szinte önkívületben bizttják muri hölgytgji, summáslányok. A vd kiáltozásokkl kísért véres játék szelíd és reménytelen ellen-pontj főhős népdléneklése, pontosbbn nnk dlnk felhngzás (Kötöttem lovmt), mely duhj nótázássl szemben egy tisztább, mélyebb kultúrájú érzelemvilágot kiván jelezni. A rendező drmturgként is közreműködött z elődás létrejöttében. Ez zt jelenti, hogy korábbi változthoz képest egyszerűsödött cselekmény szerkezete, Illés követte zt nemrég kezdeményezett Móricz-elődási gykorltot, mely szerint rendezés inkább

11 z lpul szolgáló regényre támszkodik, mint változó drmtizálásokr. A drb értelmezése némely helyen sjátos, elgondolkodttó. Az elődás legszoktlnbb mozznt: főhős jellemének megrjzolás. Illés István Szkhmáry Zoltán-képe nem zonos zzl, melyik erről figuráról bennünk él. Már színlp elolvsáskor furcsálkodhtunk, hisz ebből kiderül, hogy rendező ezt szerepet Sinkó Lászlór osztott, kinek lktához - leglábbis eddigi tpsztltink szerint - sokkl közelebb állnk fárdt és fásult értelmiségiek, mint kétségbeesetten dorbézoló lföldi földbirtokosok. Sinkó László meg sem próbálj zt, hogy vd és nemes indultú férfiút állítson elénk. Mjdhogynem boldogtln és kesergő rezonőrré formálj figurát. Már z első felvonásbn, mint megtestesült kudrc lép színre, lig hihető ról, hogy vlh is ngyszbású tervei voltk, ennek Szkhmáry Zoltánnk még egy konyhkert műveléséhez sincs energiáj, nemhogy egy több száz holds birtok kézbentrtásához, sőt felvirágoz-ttásához. Játékszer z sszonyok kezében, feleségétől nygilg függ, Rozik pedig éveken át szexuális rbszolgságbn trtj, hogy ztán ugródeszkánk hsználj. A rendező és színész ezekre momentumokr teszi hngsúlyt, továbbá rr tényre, hogy főhős jobbítási szándék gyermeteg reformterveken lpult. Sinkó László oly sikeresen és tmoszférteremtően játssz el ezt z krtgyengeséget, hogy szinte háttérbe viszi főhőst. Ennek két következménye vn. Az egyik z, hogy ezáltl z öngyilkosság kevéssé motivált, illetve z lehetne, h z elfojtódás belső feszültségeinek ábrázolás tenné teljessé e depressziós Szkhmáry Zoltán portréját. A másik következmény z, hogy fő-hős félrevonulásávl középpontb nyomul környezet. Erős hngsúly esik Csörgheő Csulir, mi persze egyáltlán nem bj. Csuli állti igzsági teljes drámi fegyverzetben vonulnk fel előttünk. Fekete Tibor mindenféle krikírozást mellőzve egy öntudtos őslényt formált meg kitűnően. A civilizált világbn olynnyir képtelen, hogy vlki kedvenc disznójánk. elvesztését trts legngyobb trgédiánk, hogy ez már szinte tiszteletet ébresztő. Amikor Zoltán furcs viselkedésére, esetleges öngyilkossági szándékár figyelmeztetik, csk ennyit mond: gyáv z hhoz. Ez megjegyzés szbdítj fel véglegesen Zoltán belső feszültségét, s így z öngyilkosság közvetlen előidézője. Csuli erkölcsi rendje megrázón brbár, otrombság vérlázítón lenyűgöző. Társivl együtt kegyetlen kocsmává változttt mg körül világot, melynek elpusztítását z író minth szent feldtánk érezné, ezért küldi rá minden rosszt elemésztő tüzet. A két legfontosbb szereplő közül néhány jó vonásokkl megrjzolt jellegzetes figur is duhjkodik. Közülük emlékezetes Jánoky Sándor, Blogh Tmás, Áron László és Lengyel János egy-egy epizódj. A mezei prostituált-plántát, Rozikát Borbáth Otíli lkít-j pontosn és minden romntik nélkül. Stílszerűen működött közre Orbán István zenekr. Fehér Miklós díszletei közül leghitelesebb, legjobb z első fel-vonás vendéglődíszlete. * A kecskeméti elődásról szóló egyik kritik írójánk, Krinthy Ferencnek drb láttán eszébe jutott egy sokt ostorozott mi jelenség: nevezetesen dzsentrillűrök továbbélése. Móricz Zsigmond tüze vlóbn csk dzsentrit égette meg, z irodlmi-drámi isten-ítélet kimondtott, de történelem csk részben hjtott végre. Nemcsk egyes móriczi típusok élnek tovább, mint hogy Krinthy mondj, hnem -- hogy tudálékosn mondhtjuk - szocilizmusbn is modellálódott tivornyázó úri mgtrtás. Afféle föld nélküli úri muri. Neofit buzglom szülte duhjkodás, olysvlmi, mint főúri pompát másoló polgári lkberendezési tárgy. De ez már trgédi, hnem sztír. nem Móricz Zsigmond: Úri muri (kecskeméti Kton József Színház) Rendező: Illés István. Drmturg: Illés István. Díszlet: Fehér Miklós m. v. Segédrendező: Tucsni András. Jelmez: Poós Év. Szereplők: Sinkó László m. v., Mátry Márt, Andresz Ktlin, Borbáth Otíli, Fekete Tibor, Jánoky Sándor, Lengyel János, Blogh Tmás, Áron László, Szlm Sándor, Juhász Tibor, Joós László, Tunyogi István, György János, Kemecsi Ferenc, Ribár Év, Flórián Antl, Gyuli Antl, Cseh Pál, Tumbász József. RÓNA KATALIN Blöff, melynek módszere vn A Lélekvándorlás Játékszínben A drám felvonásokból áll. A felvonások z összefüggő cselekményrészek elkülönítésére szolgáló ngyobb egységek. Az etűd klsszikus értelemben zeneművészetben, de műfjok egymás-r htás következtében színjátszásbn is tnulásr, gykorlásr szánt mű, tágbb értelemben különleges elődói technikát igénylő drb. Konzervtív műfji törvények ezek. Ám jöhet különleges tehetségű írói elképzelés, mely felrúgv szbályokt, kötöttségeket, szkítv megszokott formákkl, csk gondoltrendszerében és nem cselekményében, történeteiben, lkjibn öszszefüggő jeleneteket, h úgy tetszik, etűdöket ír színpdr. S miért ne írhtn? Netán z z elképzelése támd z írónk, hogy mg állítj színpdr z így született művet. Elhiszi és el tudj hitetni másokkl is, hogy egyik művészet eszközeivel meg lehet fejteni egy másik művészet titkit. Minden elképzelhető, hát miért ne tehetné? Az író Őrültség, m e l y n e k m ó d s z e r e v n - ez volt Hernádi Gyul L o g i k i k p u k című kötetében megjelent egyik novellájánk címe. Relitás és irrelitás szoros láncoltából épültek e novellái, s h őrültségnek is nevezte z író sjátos gondoltrendszerből kipttnó történetet, minden-esetre nemcsk mg tette hozzá, hogy módszere vn. Vlóbn Hernádi novellist- és drámírói pályfutásánk jellemzője módszer. H rcionlitás felé mozog, h irrcionális helyzeteket teremt, h tudományhoz fordul, vgy h tudományos fntsztikum kifejezési formáj, h látvány szürrelist vízió, vgy h tömör, szűkszvú puritnizmus z iránydó, izglms cselekményeiben mindenkor egyfjt rendszer, módszer fedezhető fel. Drámái mjd minden esetben modellek. Szituációi egy meghtározott struktúrábn helyezkednek el, melyben z egyének is z dott rendszer részei. Hernádi modelljei kilkították gondolkodásmódjánk állndósult ktegóriáit is. A szbdságfoglom mellé lép

12 mindenfjt progresszió féltésének és igenlésének" kifejezése, mjd z Antikrisztusbn megjelenik, hogy ezt követően mind gykrbbn kerüljön z író gondolkodásánk középpontjáb z istenhlál-föltámdás-újjászületés kérdésrendszere. Néhány évvel ezelőtt SZÍNHÁZ hsábjin Trján Tmás zt írt Hernádi Gyuláról, hogy drámi munkásság szélsőséges értékek között mozog, tendenciájábn zonbn folymtos tisztulás, kiteljesedés. S kkor, Csillg-szóró, Vérkeresztség idején, mikor Királyi vdászt még nem kpott szín-pdot, ez vlóbn így is volt. Ám Hernádi vlószínűleg úgy tlált, hogy kizárólg z értelem - és sohsem cselek-vés - szintjén mozgtott metforikus, utópisztikus világ végletekig bonthtó. Nem vette észre, hogy drámírás közben elért sját cspdájához. A cspdához, melyben világ már nem szerveződik egy konstrukció tömör egészévé, mely-ben rcionlitás vgy z irrcionlitás nem lkot egységet, melyben fiktív és trnszcendens lkok számár csk kiterveltség létezhet. Hernádi nem volt elég óvtos, logikátln és vázltos szerkezet, céltln helyzetek és htároztln jellemek cspdáj igen mély. S h eddig tökéletes megszerkesztettség világát őrültségnek nevezte, nevezhettük z írót követve mgunk is, ezután z őrültséget fölváltj blöff, melynek legyen bár kármilyen mód-szere, blöff mrd. A drám Négy történet, négy teljesen önálló színpdi vázlt, ez Hernádi Gyul Lélekvándorlás Játékszínben. Három-három szereplő, két-két ném játékos, z egyes jeleneteket összekötő blett -- ez z zonnl fölfedezhető összefüggés, módszer Lélekvándorlás jelenetei között. Az elsőben Ferenc József szeretője, Kthrin Schrtt segítségével meggyilkolttj feleségét, Erzsébet királynét. Á másodikbn egy Ferenc József elleni sikertelen merénylet hlálr ítélt tettesnőjének börtönben z z utolsó kívánság, hogy még egyszer, utoljár le szeretne feküdni vlkivel. Á hrmdikbn Otto Remer náci ezredesről, ki 1944 júliusábn Berlinben megkdályozt Hitler ellen elkövetett merénylet következményeit, kiderül, hogy ő felelős mgyrországi szocilizmusért. Végül negyedik történet során Isbel Hernádi Gyul Lélekvándorlás Játékszínben (Iglódi István és Tordi Teri) (lklády László felvétele) Perónról, z első rgentin elnöksszonyról megtudjuk, hogy Budpesten született, férfi, de átoperálttt mgát, s idős férjét eltette láb lól, hogy kezébe kprinthss z elnöki jogokt. Mindezt betetőzi Mári és Jézus szürrelisztikus utójáték. Tehát hogyn is sodródnk lelkeink Játékszín színpdán? Ferenc József börtönigzgtó, mjd dr. Holly Zoltán és Lopez Reg, rgentin állmcsínytevő, végül Jézus lesz. Kthrin Schrtt Fejér Editként születik újr, hogy özvegy Holly Zoltánnéként egzltált történésznő legyen, utóbb Isbel Perónként jelenik meg, s Máriként dicsőül meg. A merénylő Luigi Lucheni börtönben Kereső Istvánná lkul, Otto Remerként érkezik Budpestre, hogy ztán Jun Perón lkjábn fejezze be drámáját. A lelkek vándorolnk, ám, hogy mi okból válnk éppen zzá, kivé z író gondol-j - ne féljünk megrovó pillntástól, írjuk le nyugodtn -, nem tudjuk. Lehet, hogy vn vlmi logiki összefüggés, mit Hernádi Gyul ugyn ismer, de jól titkol. Ám sokkl vlószínűbb, hogy épp itt rejlik ngy blöff lényege. Semmiféle összefüggés nincs z lkok között, de hát - így szerző - ezt úgy-sem mondj ki senki, úgy gondolván, hogy háth csk ő nem érti, mindenki más tudj, miről vn szó. Nos, ne várjuk ki, hogy kisfiú kiálts: király meztelen. Lehetünk bátrk, még h ez nem is különösebb hősiesség. Nyugodjunk meg bbn - s ez még jobbik eset -, Hernádi játszik velünk. Próbár kr tenni, s mg sem gondolj komolyn, hogy lelkek itt sétálnk föl s lá, s zt sem hiszi igzán, hogy négy föl-skiccelt ötlet zért, mert egymás után elmondják őket színpdon, drám. Még szomorúbb ez zért, mert ezekben z ötletekben egyenként drám rejlik. Elképzelhető, h Hernádi komolyn vette voln sját gondoltit, izglms krimiket, netán vlóbn történelmi, politiki játékokt vethetett voln ppírr. A rendező Hernádi Gyul, drámíró híres rról, hogy drámái szövegét sohsem trtott szentírásnk, hogy rendezőt egyenrngú lkotótársnk tekintette. Á rendezők ideális prtnere volt, ki minden-kor hjlott rr, hogy színházt olyn műhelyként fogj föl, hol próbák során, közös munkábn lkul drám. Így fogt föl ezt kkor is, mikor vlóbn szüksége volt drmturgi, rendezői segítségre, és kkor is, mikor kiforrott, teljes drámákt tett le színház sztlár. Hernádi Gyul ezúttl ppírr vetette ötleteit, nem érheti nnk vádj, hogy túlírt voln őket. Egyetlen drám helyett volt négy önálló gondolt, története, s úgy tlált, hogy h összefoglló címet d négy jelenetnek, tlán létrehoznk egy síndrbot. S mert tlán rr is gondolt, hogy ki színpdi szerző lett, kinek már számos művét sikerre vitte színház, kár rendezhet is, mg krt színpdr állítni írását. Túl-becsülte önmgát, vgy lábecsülte másik lkotói munkát? Ki tudj. Minden-esetre elhitte, hogy ki lkotni tud z egyik művészeti ágbn, z tud másikbn is. Ezúttl zonbn tévedett. Elvesztette önkontrollját, ugynkkor nem állt mellette z z lkotótárs, ki friss szemmel, higgdt fővel figyelmeztette voln: ennyire zért nem illik átejteni színházt, közönséget, not bene: önmgát.

13 Hernádi Gyul tehát tőle megszokott mgbiztossággl, veszélyérzet nélkül merész válllkozásb fogott. Ujjgykorltit különösebb rendezői invenció nélkül ujjgykorltként színpdr állított. Az elődás Hernádi Gyul, rendező etűdjeinek elődásához három gykorlott színészt válsztott. Ppírform szerint hármsukkl vlószínűleg semmi égbekiáltó bj nem történhet, persze csodákr sem kell számítni. Tordi Teri, Iglódi István és Hrsányi Gábor hűen helyzethez, mg is ujjgykorltként fogt fel Lélekvándorlást. Kellemesen elődják szöveget, úgy látszik, különösebb játékot nem kívánt tőlük rendező, tehát múgy bárhol, bármikor elődhtón játsszák szerepeket. Stílusegységre nem törekednek, de hogyn is törekedhetnének egy olyn drbbn, mely mg sem tudj, milyen stílusbn íródott. Imigyen jelenetek, z lkok, h úgy tetszik, lelkek messzire vándorolnk egymástól. Stílusegységet ebben z elő-dásbn csk két ném szereplő - Komáromi István és Cznk Gyul - jelent. A vlmennyi részben vissztérő két törpe megérez vlmit mók lehetőségéből. Ám, mint negyedik jelenetben z egyetlen rendezői ötlet - tlán ngyérdemű bennfentességét, pletyk-éhségét pukksztni kró trükk - megszóllni kényszeríti őket, biztosk lehetünk benne, h ez volt ngy rendezői elképzelés, mégiscsk jobb lett voln egy főfogllkozású rendezőt fölkérni e vázltsor színpdr állításár. Mindez persze nem jelenti zt, hogy egyedül rendezőé felelősség. Alpvetően z íróé. Aki zonbn kedveli megelevenedett blöfföt, nyugodtn elmehet Játék-színbe. Még z is lehet, hogy jól fog szórkozni z egymás után következő nekdotákon. Csk ttól óvkodjék, hogy zt képzelje, komolyn színházt lát, netán elhiggye, hogy ez Hernádi Gyul írói képességének kár csk átlgos színvonl is. Hernádi Gyul: Lélekvándorlás (Játékszín) Rendezte: Hernádi Gyul. Díszlet- és jelmezervező: Bnovich Tmás. Rendezősszisztens: Szepesi Gábor. Koreográfus: Pethő László. Szereplők: Tordi Teri, Hrsányi Gábor, Iglódi István, Komáromi István, Cznk G yul. NÁDUDVARI ANNA Nevetséges-e z életünk? A Három nővér Mdách Színházbn Meg nem értett szerzőnek érezte mgát százdunk legngyobb drámírój, Anton Pvlovics Csehov. (Százdunké, hiszen h életének, munkásságánk jv része múlt százdr esett is, korunk kérdéseit, életérzéseit, jelenségeit színpdi művekben senki sem ábrázolt érzékenyebben, sokértelműbben nál.) Meg-győződése szerint, nem csupán egyfelvonásosit, de ngy színműveit tekintve is, hlltlnul multságos" komédiákt írt, vudevilleeket, operetteket, és kkor mások trgédiánk nevezték, mélbús életképeknek trtották e drbokt, melyek sírást, kétségbeesést vált-nk ki. Ettől ő vlóbn kétségbeesésig szenvedett, mégpedig, mint kortársi emlékezései és sját levelei tnúsítják, leginkább bbn z időben, mikor úgy tűnt, művei értő kezekbe kerültek: 1898 és 1904 között moszkvi Művész Színháznk színházi korszkot teremtő rendezői, Nyemirovics- Dncsenko és Sztnyiszlvszkij állították színpdr zokt. A siker ezzel Csehov drbji mellé szegődött, szerző zonbn elégedetlen volt: érzelgősekké tették őket. Persze, számítsuk le komoly", finom", mgányosn lkotó ember sóvárgó, beteljesülhetetlen szerelmét, mármár erőszkos vágykozását komédi, játék, z együttes világ iránt, melyben részt krván venni, bizonygt-j, hogy ő is képes játszni, multttni, de m már így sem kétséges, hogy Csehov-drboknk csupán legfelszínibb rétegét veszi észre z, ki melnkolikus állóképeket lát bennük. Sokn mélttták, és sokn igyekeztek már színpd nyelvére is átfoglmzni e drbok szelíd ", fnyr", groteszk ", bszurd " humorát, de sjátos, öntörvényű, puszt látvánnyl erőteljesen üzenő színpdi világot teremteni is, még mindig tlán elfogdottbb csehovi hlkság" helyett. A Csehov munkásságát elemző Jermilov, 1949-ben megjelent könyvé-ben, csehovi komikum kérdésével éppen Három nővérrel kpcsoltbn is fogllkozv, ezt írj: Ami Három nővérben komikus, operettszerű, nnk forrás z z ellentmondás, mely z ábrándok ereje, lendülete és z ábrándozók gyengesége között vn." Ez rejtett diszhrmóni leginkább úgy jelenik meg, hogy szereplők áltl mondottk nem felelnek meg látványnk, mozdultoknk. Mindezt Csehov ót számtln szerző csinált meg direktben", tehát eleve például zt írv: Menjünk", szerzői utsítás : "(mrdnk)"; ő zonbn sját bevllás szerint: Egyszerűen és becsületesen csk zt krtm mondni: nézzétek meg mgtokt, nézzétek csk meg, milyen unlmsn és rosszul éltek. " Volt rendező - lengyel Hnuszkiewicz -, ki ki nem állhtt ezt három nővért, üresen fecsegő, rosszindultú, z elől, hogy tenniük kelljen vlmit, meddő lelkizésbe " menekülő, pusztán multságos figuráknk ábrázolt őket, holott, ismét Jermilovot, de egyúttl z áltlánosn elfogdott véleményt is idézve: Mennyi lelki gzdgság, mennyi készség z önzetlen munkár, mennyi megértés minden iránt, mi z életben, z emberekben rgyogó, mily ngy, szenvedélyes szomjzás tiszt, szép emberi életnek, mennyi boldogság vn ezekben csodáltos nőkben, ebben bámultos három nővérben!" És mindez gzdgság nem tlál visszhngr, nem jutht szóhoz. A sekélyes, durv, torz vlóság mindenfelől szorongtj három nővért." Az elherdált, értelmetlenül felőrlődő értékekről beszélnek tlán leginkább előszeretettel drb elődási. Az elmúlásról, z elkopásról. Efrosz egy ném jelenetet is beikttott erről rendezése elejére: három zöld ruhás nőlkr lssn füst-színű fény vetül. (Lwrence Olivier viszont drb végét toldott meg, megjándékozv három nővért és bátyjukt, Andrejt Moszkvávl és z Interncionálé zenéjével.) Igen jellemző volt z utóbbi évek Három nővér-elődásir szereplők ideges nyugtlnság, fel-fokozott mozgás. Prágábn, Krejč színpdán, z emberek hjszoltn sodródnk egymáshoz, mjd tlálkozás nél-kül újr eltávolodnk ", Szolnokon, Székely Gábor rendezésében mindenki türelme végét járj, mindenki heves". És emlékszünk Vígszínházbn bemuttott, Horvi István rendezte Három nővérre, különösen z utolsó jelenetre, hogy nővérek egymást átölelve forognk és kiáltoznk, de leglább enynyire színpdr hulló flevelekre, melyek szobábn hulltk, kertben nem, télen igen és ősszel nem. Hiszen leglább nnyir ellentmondá-

14 sos például z első felvonás szövegében - ugynkkor teljesen természetes is, egyszerűen, nem veszik észre, miről beszél másik, ilyesmi np mint np, számtlnszor előfordul -, hogy noh Olg rról pnszkodik, miót dolgozik, állndón fáj feje, megvénült, egyre fogy z ereje, Irin néhány perccel utóbb lelkes beszédet mond munkáról, mely z élet értelme és célj, z ember boldogság és gyönyörűsége ". A másik szvink fel nem fogás jelenet - egyik -- komikumforrás, de hogy sose válhtn egyszerű viccé, zt biztosítj, hogy mindkettőjüknek tökéletesen igz vn: munk értelmetlen is, és z élet vlószínűleg legfőbb értelme is. Az utóbbin nem változtt z sem, hogy Irin később szintén kiábrándul munkából, egy sürgönyhivtlbn, mjd városnál " helyezkedik el :... és gyűlölöm, megvetem munkám... Elmúltm huszonhárom éves, már régót dolgozom, z gyvelőm kiszárdt, sovány lettem, csúny lettem és vénülök, és semmi, semmi, sehol semmi kárpótlás." Az össze nem illő, z egymásból nem következő elemek egymás melletti, sőt, egy-másbn vló létezése mint komikum lpfeltétele tehát dott. A kpcsolódás hiányát szembetűnővé tehetjük - mint hogy Csehov is megteszi ezt - egy-egy jellemnek vgy egy dott helyzetnek komikum szokásos jelrendszerével vló ábrázolásávl, de ennél tovább jutv, z élet egészét, minden mozzntát átfogó értelmetlenségérzés bárkiből előpttinthtó nevetségességet biztosít. Végigkövethetnénk Három nővérben szereplő bármelyik figur eszméinek önmg vgy mások áltli megcsúfolttását. Irin eszméje, hogy örömünket munkábn lelhetjük meg, sem másoktól, környezettől, sem mgától munk végzőjétől függetlenül nem vlósulht meg, h mindezek között nincs összhng, rés keletkezhet szándék és következmény között. A szép, hrmonikus világ, z áhított igzi emberi élet egyre messzebb kerül ezektől z emberektől. Rájönnek, hogy korábbn reménytelinek képzelt út járhttln, nem zt tlálják ott, mire szükségük voln, mert vgy nem ismerték eléggé önmgukt, vgy pedig ugyn-z dolog különböző egyéniségek számár mást és mást jelenthet (sőt, feltét-lenül mást jelent), és segítségre, szövetségesre - ki nem trtná őket nevetségesnek, h bbn fedeznék fel életük értelmét- nem is számíthtnk. A Mdách Színház színpdán már z első pillntbn láthtjuk, hogy Ádám Ottó rendezése elutsítj diszhrmóni megjelenítését. A nővérek rgyogó fényben, nyugodtn kezdik mondni Kosztolányi Dezső fordításánk klszszikus szövegét, Olg pnszkodás nem feltűnő, hiszen nnyir kiegyensúlyozottnk tűnik, Irin sugárzik és boldog, tlán csk z lig-lig szóló Másábn érezhetünk feszültséget. Szinte Gábor díszlete szlon szükséges bútorokkl, Irin névnpi virágivl, z oszlopok között belátni ngy ebédlőbe ". A távolbn prócsk fházk, kicsit meseszerű hngultot ársztv, h este vn, kivilágított blkokkl, télen behvzott tetők kel. A szlon oszlopi mgsr felnyúlnk, minth emeletet trtnánk, rájuk épült, timpnon lkbn végződő blkokkl zt fognák közre, ugynkkor e csúcsos építmények őrtornyok képzetét is keltik, köztük feszülő drót drótkerítését, de néh távíróvezetékekre is emlékeztet. Az elemeknek zonbn nincs kpcsoltuk egymássl, minth véletlen műve lenne, hogy épp ilyenek z oszlopok. A szlonbn nővéreken kívül hmrosn megjelenik kisvárosbn állomásozó ezred három tisztje, cslád bráti, Tuzenbch báró, Csebutikin ezredorvos és Szljonij százdos, tehát benépesül színpd, de h éppen nem monológokt mondnk szereplők, történés, beszélgetés kkor is inkább párjelenetekben folyttódik : beszélő egy bizonyos vlkihez intézi szvit, többiek csendben - mintegy kívülállóként - figyelnek. Itt eleve meg sem próbálkoznk egymás sorsáb férkőzni, hogy mjd esetleg kiábrándultn újr eltávolodjnk egymástól, de ez nem közömbösség -- mint látni fogjuk -, hnem már tudott és válllt mgány. A szlon képe, hngult csk Versinyin lezredes, társságukbn először megjelenő ember htásár lkul át; izgtottn állnk elé-be, mindenáron mondni krnk neki vlmi fontost, figyelmét felkeltőt, jelentőségtelit, ön moszkvi? ", hjtogtják csodálkozv nővérek, z, moszkvi ", feleli Versinyin meglepve ttól, hogy ez z egyszerű tény itt mekkor vihrt kvr. Ám el is ül z izgtottság, hogy z új ember, moszkvi " is közéjük simul, kiderül, miben sem különbözik, tlán még tehetetlenebb náluk. A remény, hogy vlkihez kpcsolódv változást élhetnek át, lig villnt fel, el is veszett, de ez nem okoz semmi-féle törést, hiszen nem is gondolták komolyn, hngult volt csupán, egy kis öröm, elgyengülés. Mindenki éli színpdon mg sorsát, mely kiméretett rá, észrevéve és betöltve lehetőségek árnyltit is, de nem próbálv tágítni rjtuk, s így z, hogy színészek milyenné formálják rájuk bízott lkokt, különösen fontossá válik. Olg - Bencze Ilon. Á lenyugodott életűek között is leginkább lenyugodott életű. Ő z, ki leginkább odfigyel másokr, együtt él velük, nélkül, hogy életük lá rendelné mgát. Mindjárt vn egy mosoly, h vlkinek z örömét látj, vgy vlkinek ezzel örömet okoz-ht, de mégis, mosolyt megtrtj mgánk, ez csk véleménye, nem közeledés részéről; mások ízléstelenségét, őrültségét, butságát is észreveszi. Jellemző z jelenet, mikor Irinánk zt tnácsolj, menjen férjhez báróhoz,.. zt mondom neked mint nénéd, mint brátnőd, zt tnácsolom neked... " A szöveg szépségével szinkronbn vn elődásánk szépsége. Merevnek tűnt viszont drbot záró monológ: nemesen zengő hngon, de inkább progrmbeszédszerűen, mintsem megindítón hngzott. Bár kétségtelen, hogy így illeszkedik leginkább z elődás állókép mozdultlnságú befejezéséhez. Almási Év Másként olyn szék - gyönyörű ruhákt tervezett számár Milkovszky Erzsébet milyennek nőt " képzelhetjük. Ezt nem csupán külső megjelenésével éri el, hnem titokztosságávl, Más szeszélyeinek rebbenések áltli megjelenítésével, zzl, hogy h megszokottknál csk egy kicsivel érdekesebb férfit lát, lénye máris felszbdul. Szerelmet kr, szerelem érdekli. Figyelmesen nézi háttérből, mikor Irin báróvl vgy Andrej Ntsávl beszélget: zok vjon mire jutnk egymássl, s hogyn? S mikor már neki is vn kinek mondni zsongó verssorokt, melyek korábbn csupán rosszkedvét növelték, didlmsn te-kint Versinyinre: mi szép bennem, tiéd! Aztán kipróbálj szerelmesség különböző formáit -- játékos, izgtott, önző, okos, megértő, csendes, szenvedélyes, őrült - mind végigéli, de jobb is lesz áltl. Az Irinát játszó Piros Ildikó együttérez figurájávl, néh túlságosn is igzt d neki, nem hívj fel figyelmet egy-egy ellenszenves vonásár. Irináj kezdetben lelkesedő, kislányos, érzi, hogy mindenki szereti. Később is ő leg-

15 A három nővér: Bencze Ilon, Almási Év és Piros Ildikó vágykozóbb, ki leggykrbbn mondogtj: Moszkv!... Moszkv!..." Irinábn rettenetet keltenek zok dolgok, melyeket mg körül észrevesz, rémülten figyeli, hogy feltárul előtte pokol, melyben nővére él férjével. Neki kell észrevennie zt is, hogy lssn mindent elfelejtenek: ő z olsz szvkt, Más zongorázni. Legyűri, mg lá temeti ez felismerés, meg z, hogy munk se teszi boldoggá. Irin lányos, ridt tehetetlenségét, még tehetetlenség közönnyé változását is jól közvetíti Piros Ildikó, de nem ítéli, s így nem ítélteti el ezt közönyösséget. Andrej "kövér": Sztnky István kövérre játssz. Nyugodt kedélyű fitlember, egy olyn báty háznál ". Nem krj, hogy észrevegyék: nem tetszik neki ez szerep. De csk zért is szerelmet vll nnk lánynk, kiről tudj, hogy nem kedvelik húgi. Minth máris egy moszkvi kávéházbn ülne, elegánsn, ismeretlenül, mikor végre kibeszélheti mgát ábrándjiról is, gyengeségéről is süket szolg előtt. Később egyre inkább befogj ő is fülét, már nem is álmodozik. Megelégedett " lesz. Át-átbllg színen, bb-kocsit tolv, kár egy felhúzott, szomorú bábu, s ez gépiesség, mint z ember gépiessége mindig, furcs és nevetséges. A gépiesség gresszív formáját figyelhetjük meg Ntsánál. Schütz Il - kit mint Schütz Ilát" tpsoltk meg, mikor Nts fitl lányként izgtottn és butuskán beszld - olyn utáltos nőszemélyt keltett életre, hogy nem mrdhtott kétséges, milyen romboló szerepet tölt be bbn házbn. Nts vissztszító belső világát olyn külső jelekkel is ábrázolj, mint sját mgánk már-már gusztustln simogtás. Az érzés is, z értelem is hiányzik ebből z sszonyból, s mivel így sem meghtódás, sem gondolkodás nem gátolhtj, természetes, hogy ő győzi le zokt, kik ilyesmire képesek vgy képesek voltk. Versinyin lezredesként kellően rokonszenves - hogy Más beleszerethessen vgy leglábbis lklmsnk tekinthesse őt ilyen célr - és kellően gyámoltln -, hogy ne történjék semmi - Huszti Péter. Az első felvonásbn, mikor meg-meghökkenten nem tud mit mondni vgy félbemrdnk mozdulti, megtéveszthet, kkor rr vélhetjük bizonytlnkodását, hogy még nem illeszkedhetett be ebbe társságb. De később sem illeszkedik be, pontosbbn, nem képes zt csinálni, mire szükség voln. A tűzvész kellős közepén jut eszébe különösen szenvedélyes szerelmesnek muttkozni; hogy nevetve tktust dobol széken, tudjuk - mit már korábbn is sejthettünk tevdászt" z eljátszottnál leírv groteszkebb jeleneté-ben: dehogyis számítht erre z emberre jövendő". Tímár Bél mint Tuzenbch báró, úgy is, mint drb férfiszereplői közül legjórvlóbb, szerep zeneiségét külsőségekben is megjeleníti. Tuzenbchnál feltűnő z csehovi jellegzetesség, hogy tuljdonképpen jó és szép dolgokról kezd beszélni, de látv, hogy nem értik - esetleg épp egy frivol dllmfutm hngzik fel mellette -, elhl szv, mint egy zenei szólm. Tárgyszerűvé teszi figurát mszkj, szemüveg, mely elrejti tekintetét, ritkuló szálú, vöröses prók, színész mozgás is tárgyt idéz, mikor részegsége tudtábn, mozdultir gondosn ügyelve vonul ki, vgy mikor élénk gesztusokkl szónokol, s hogy elhl szólm, keze még fennmrd levegőben. A kettős szereposztású Csebutikint Mensáros László szikárbbn, Némethy Ferenc szenvedélyesebben játssz. Különösen tetten érhető különbség csodáltos monológ elmondásánál: Tlán nem is vgyok már ember, csk tettetem, minth kezem voln, lábm voln, fejem voln. Tlán nem is élek már, és csk úgy rémlik nekem, hogy megyek, eszem és lszom..." Mensáros László elődás szggtott, kopár, rémisztő, Némethy Ferenc még kezét nézi, mely z orvosi hivtásr készült vl-mikor, beszédében részeg krnokság, de mindez már csk emlékezés. Márkus László mint Kuligin sok boldog vgyok, boldog vgyok" kijelentést zzl ellenpontozz, hogy mikor ránk tekint, szemei hlottk. Ami-kor felesége és Versinyin lezredes viselkedésükkel nyíltn bevllják, hogy egymáshoz trtoznk, mit tehet ez z ember? Élőhlottá válik, mjd feltűnő nyüzsgéssel próbálj bizonyítni, hogy mégis él, hogy még mindnyájn élnek.

16 Almási Év (Más) és Márkus László (Kuligin) Csehov drámájábn (lklády László felvételei) Szljonij százdost jelentős lkká növeli Kolti János, nem csupán ostobságokt fecsegő, kellemetlen fráter, de végzet képviselője is. Komorság, ugyn-kkor könnyedség árd belőle, ez látványbn is megjelenik, hogy például párbj előtt doktori- várv háttl áll nézőtérnek, szálfegyenesen és nemtörődömül. Az elődás, miként rgyogó fényben kezdődött, úgy is fejeződik be. Amivel egyáltlán nem értettem egyet, z felfelhngzó, Nts gyerekeihez kpcsolódó, gyönyörű, tiszt lttódl. Ennek szörnyű nőszemélynek nyilván mjd szintén utáltossá nevelt gyerekeit nem jelezheti ilyen zene. Ahogyn z érzéketlen Nts kiszorított házból, vgy pedig mgához silányított lelki és szellemi értékekben nálánál gzdgbb embereket, úgy veszik mjd le-szármzotti is egyre inkább birtokukb világot, mert ők z erősebbek; nem elndlodni kéne hát tőlük, ellenkezőleg, z eddiginél jobbn felfigyelnünk veszélyre. Adám Ottó rendezése enged drbbn meglevő komikus - mert össze nem illő - mozzntoknk, de csk egy-egy figur keretei között. Szereplői együttesen nem muttják be z ábrándjik és önmguk, z ábrándjik és lehetőségeik közötti távolságot. Másképpen: túlságosn megértőkké szelídí- Jelenet Mdách Színház elődásából (Mensáros László és Piros Ildikó) tik nézőket mguk iránt, nem vllják be bűneiket - h visszhúzódást is, mgányosság válllását is bűnnek vesszük, ugynis belőlük semmi érték, semmi jó nem szármzik. Jó lenne hosszbb ideig gondolkodnunk z elődásról, hiszen színháznk ngy htlm, egy-egy jelenet évtizedeken át is elkísérhet. A látvány, tere, csendje, szvk hngsúly. A látvány-színházt fenyegetheti, hogy üres mrd, lélekábrázolót pedig, hogy túlságosn hlk htás. A kettő együttese z, mi messzire velünk jöhet. Ez z elő-dás hlkn gyönyörű, s lig-lig kródzik útitársunkká szegődni. Csehov: Három nővér (Mdách Színház) Fordított: Kosztolányi Dezső. Rendező: Ádám Ottó. Díszlet: Szinte Gábor. Jelmez: \lilkovszkv Erzsébet. Világítás: Götz Bél. Mszkok: Bjki István. Szereplők: Sztnky István, Bencze Ilon, Almási Ev, Piros Ildikó, Schütz Il, Huszti Péter, Tímár Bél, Mensáros László, Némethy Ferenc, Márkus László, Kolti János, Klocsy Miklós, Gybronk József, Zenthe Ferenc, Kelemen Év, Csizmdi Gbriell.

17 SZÁNTÓ JUDIT Hová visz z álrcos úr? A tvsz ébredése Józsefvárosi Színházbn Frnk Wedekindnek csud szerencséje volt. Az írót vlmilyen Kleist-évforduló A tvsz ébredése Józsefvárosi Színházbn (Császár Gyöngyi és Tóth József) lklmából megemlékezésre kérték fel, és ő két oldlon keresztül - más szem-pontot nem is említve - mélttt boldogtln elődjének mint szexuális felszbdítás úttörőjének érdemeit. Vj-mi kevés okkl; Wedekind sját becsvágyát vetítette bele Kleist gondoltvilágánk itt szób jöhető, humnist, lélek-tnilg korához képest bámultosn modern, de szexuális vontkozásokt lig súroló spektusib. Wedekindet viszont vlóbn főképp ezek vontkozások izgtták, számár vilmosi kor-szk egész képmuttó, vissztszító tmoszféráj nemiség körüli hzugságszövevényben sűrűrödött. Egyéb társdlmi problémák iránt nem muttott primer érdeklődést. És ezért volt mint író-nk csud szerencséje (mint embert, kevés öröm érte) : mert bár szexulitás fiziki megnyilvánulási Ádám és Év ót lényegileg zonosk, de z őket kísérő konvenciók, kötöttségek, mítoszok elválszthttlnul és mellett roppnt plsztikusn, művészi szempontból különösen termékenyen kötődnek z dott társdlmi viszonyokhoz; szexulitás állndó és változó elemeinek di-lektikáj, helyesen felmuttv, intenzív totlitásbn rjzolhtj ki z dott kor-szk képét. Péld erre A tvsz ébredésé-ben is említett Fust: mennyire Mrgit z ewig Weibliches" princípiumánk megtestesítője, Mrgit-trgédi épp nnyir z ábrázolt kor reprezentáns trgédiáj is. Tlán erre érzett rá kiváló kritikus, Alfred Kerr, mikor A tvsz ébredését Fustulus és Gretelchen" trgédiájánk keresztelte. Wedekind megnyiltkozási rr utlnk, hogy erre z összefüggésre, kivált pályáj elején, inkább csk ösztönösen, vérbeli művész cslhttln szimtávl érzett rá; későbbi remekművek, Luludrámák vgy Keith márki cselekményében szexulitás hiáb fogll el központi helyet, drmturgii hierrchiábn mégis lárendelt szerepe vn: polgári társdlom bizonyos törvényszerűségeinek plsztikus érvényesülését szolgálj. Kemény, könyörtelen, pátoszmentes drámák ezek, és hőseiken nem biológii, hnem társdlmi fátumok teljesednek be; érthető, hogy szerzőjükben Brecht -- ki pedig szexulitás kérdéseivel nem sokt bíbelődött - mg legközvetlenebb elődjét látt. (Egyébként meg-hökkentő külső hsonlóság is volt köztük; Brecht részéről pedig különösen tláló és szellemes gesztus volt, hogy épp házsságon kívül született fiát keresztelte el ngy előd tiszteletére Frnk-nk.) Es ugynilyen soktmondó, hogy e későbbi drámák legfrissebb és legjelentősebb elődási rendre posztdtálják cselekményt. Ptrice Chéreu híres Lulurendezése közvetlenül fsizmus kitörése előtti évekre helyezi történetet, és Lulu mnipulálását, mjd meg-semmisítését fféle kísérleti náci hd-gykorltként értékeli; Keith márki izgtott, lázs légkörű, degenerálódás és romlás rfinált illtit ársztó cse-

18 lekményét pedig legutóbb, Royl Shkespere Compny elődásán weimri Németországb költöztették - hol-ott Wedekind mg 1918-bn hunyt el. Vgyis tlán megkockáztthtó z z állítás, hogy épp mert Wedekind társdlmi élet leglátványosbb, legfelfűtöttebb spektusár összpontosított képzeletét, itt olyn jelenségeket ért tetten, melyek szélesebb értelemben tipikussá csk később váltk. Végtére is mind-zok z írók, kiket profetikusnk szeretünk nevezni, vlójábn nem voltk sem többek, sem kevesebbek egyszerűen jó íróknál. A leghíresebb és legszebb, mindenesetre legköltőibb Wedekind-drámát, A tvsz ébredését zonbn még senki-nek sem jutott eszébe posztdtálni. Ez jellegzetesen kosztümös drb, hiszen már húszs években is nevetségesen htott voln np öltözékében elődni gólymesét, még kkor is, h góly-mese továbbélésére kkor is, zót is kdt péld: nemző- és fogmzóképes fitloknk ilyen bszolút tudtlnságbn trtás egyszerűen már nem egyezett z egymást követő korok mérvdó mgtrtási kánonjivl. A cselekmény külsőségei vlóbn vilmosi, vgy hogy z európi mitológiábn ismerősebben cseng, viktoriánus kor mgtrtási normáivl esnek egybe, ezért z ktulizálás nem külsőségeken át vlósulht meg, pontosbbn külsőségeken át soh nem vlósulht meg. Mgukt roppnt emncipáltnk és felszbdultnk tekintő országok vgy mgukt ilyen országbn képzelő kritikusok ezért fensőbbségesen kiáltották ki elvultnk A tvsz ébredését, gólymesével közös lomtárb utlv Wedekind gyermektrgédiáját. Önkritikár hjlmosbb közösségek és lkotó látomású színpdművészek szükségeltetnek hhoz, hogy z érintetlenül hgyott míderek, gérokkok és fátermörderek mögött is mgunk problémáir, mi környezetünkben lejátszódó gyermektrgédiákr ismerjünk. Egy ngol kritikus például becsphttlnnk képzelhette mgát, mikor fölfedezte drám ngy "ellentmondását": lám, Melchior Gbor mindent tud, és mégis tönkreteszi Wendlát, tehát szexuális felvilágosításnk nincs sok teteje. Erre nem is z z ellenérv, hogy Melchior sem normális, mgától értetődő útrvlóként jutott hozzá ismereteihez; sokkl inkább rról vn szó, hogy z ilyen okoskodás érdektelenné szűkíti mű mondnivlóját. Melchior és Sár Berndette és Hetényi Pál Wedekind drbjábn (lklády László felvételei) Wendl mint férfi és nő, mint Fustulus és Gretelchen ugyn börtön más-más szárnyábn rboskodnk, rájuk érvényes börtönszbályzt is némiképp eltérő, de börtönépület és még inkább rbság ténye közös. (Egy zárójel erejéig: minden eddigi mgyr fordítások közös lpszus, hogy hős nevét Gábor Menyhértre vgy épp Menyusr mgyrosítják, miben szegény Wedekind luds, lévén hogy vlószínűleg kideríthetetlen okokból tlán mgyr szármzású édesnyj révén vezetéknévül mgyr sszociációkt keltő Gbort válsztott; ettől zonbn Melchior még nem lesz Menyusbb, mint Hänschen vgy Ernst, kikből ugynez koncepció mégsem csinál Jncsikát és Ernőt, vgy épp Wendl, ki, mi mást tehetne, Wendl mrd, bár hsonló indokolássl kár Vlikává is honosodhtn. Mgm zót ódzkodom z ilyen megoldásoktól, miót tizenévesen egy Dekobr-regény hősnőjét mint Duroy Istvánkát volt szerencsém megismerni; mindenesetre z nézetem, hogy h nem tudunk következetesen és jó indokkl végig mgyrítni, kkor bölcsebb kerülni z ilyen egy király-egy cigány megoldásokt.) Némi leegyszerűsítéssel zt mondhtnók: generációs ellentét mindig társdlmi ellentéteket tkr (persze oly módon, hogy mindig kdnk, pozitív vgy negtív előjellel, generációs árulók": meglkuvó, öreglelkű fitlok és fitl szívű, változttni kész felnőttek is). A fitlok és szövetségesek változtt-ni krnk, z idősebbek, segédeik közreműködésével, elvből, meglkuvásból vgy gyávságból, kijegecesedett és (számukr) bevált formákt őrzik. Sokn

19 idézték bemuttó lklmából Kosztolányi szvit: drb Mindenek előtt... z ifjúság mindig megújuló hrc, melyet nem tüntet el semmiféle helyes neve-lés vgy nemi fölvilágosítás, gyermekek trgikum, kik diákszobábn, pdláson, ligetben mgukr hgyottn végtelennel viskodnk." És figyelemre méltó ebből szempontból z is, hogy Wedekind, kit mnpság nemcsk Brecht, hnem z bszurd drám előfutárként is ünnepelnek, mindenekelőtt kommunikációképtelenség, z egymás mellett vló elbeszélés" elvének és technikájánk felfedezése okán, igen pregnánsn differenciál: felnőttek", fennálló rendbe már beilleszkedettek zok, kik sem egymássl, sem fitlokkl nem tudnk hngot tlálni; gyermekek, kik természetes életet és kpcsoltokt sóvárogják, még egymássl" beszélgetnek, figyelnek egymásr, még másiktól várják segítséget önmguk megleléséhez és relizálásához, z ő dilógusuk még vlóbn párbeszéd. Mert Wendl, Melchior, Moritz (engedtessék meg, hogy így nevezzem őket, mert bennem így élnek) vlójábn sját egyéniségüket keresik, sját, bárh még homályos, de nyílt és őszinte elképzeléseik lpján krnk él-ni, és szexuális ismeretek megszerzésére irányuló privát törekvéseik ennek jegyében válnk közérdekűvé, ez teszi sorsukt időszerűvé egy olyn korbn is, mikor fitlok szexuális problémái egészen másképp festenek. E múlt százd végi ifjk mi utódi már tízéves korukbn mindent tudnk kényes problémákról, és h szüleik netán prűdek lennének, ők mguk héttől hétre pontos techniki utsításokt kpnk z ifjúsági hetilpok hsábjin. Az ő trgédiájuk éppen z, hogy nincs egy Bergmnné, ki szemérmesen, gyermeke rcát bár kendőjével eltkrv, figyelmeztetné őket: nemek közötti kpcsoltbn mégsem technik fő, hnem z érzelem. Bizony jó lenne, h mi Wendláknk nyjuk nemcsk tblettát írtná fel, hnem zt is közölné velük, mi mitt Józsefvárosi Színház nézői hrsányn kikcgták Bergmnnét: hogy h nem is elengedhetetlen, de üdvös, h nő férjétől és szerelemben fogn gyermeket. És h mi Wendl, mi Melchior vlhogy ráérezne erre ngy titokr, felnőttek társdlmábn nnyi ellenpéldár kdn, már megfertőzött kortársi körében nnyi célrtörő ridegségbe, gúnyb, cinizmusb ütközne, hogy könnyen bekövetkezhet trgédi: immár nem frusztrált test, hnem frusztrált lélek trgédiáj - zonos végeredménnyel. Nem is szólv Moritz blsorsáról: teljesítménykényszer" ltt összeroppnó, bukott diákok összeomlási, sőt öngyilkossági egy z egyben ismeretesek npjinkbn is, méghozzá többnyire hsonló, nem tehetségtelen, csk később és másképpen érő, sját emberré válásuk gyötrelmeivel lefogllt, túlérzékeny fitlok esetében. Wedekindnek ez z első drámáj mindenképp elüt későbbiektől; úgy hiszem, ez legkevésbé brechti, leglágybb, leglíribb mind közül. Egy mgánlevélben z író flgelláns önkritikávl pnszolt: Mindenből, mit eddig írtm, hiányzik z ngy szeretet, melynek Huptmnn mg óriási htását köszönheti... És ezt szeretetet nem lehet megjátszni..." A szeretet persze nem szó szentimentális értelmé-ben veendő; Gogol sem igen szerethette A revizor szereplőit, Moliére sem Trtuffe-öt, és Wedekindtől sem várhtott el senki, még önmg sem, gyengéd érzelmeket szélhámos Keith márki vgy Luludrámák démoni megszállottji iránt - nem erről vn szó, hnem z író szenvedélyes megértéséről, mely legnegtívbb szereplőben is megtestesülő emberi nyomorúságnk vgy kiszolgálttottságnk, esetleg rendkívüliségnek kijár, és mely szereplőhöz vló viszonyt egy bonyolult művészi mechnizmus révén átpoetizálj, kiemeli köznpi, privát elítélés szférájából. Ezt képességet hiányolt önmgávl kpcsoltbn Wedekind, és kétségtelen hűvössége teszi számunkr nehezen megközelíthetővé például Keith márkit cskúgy, mint Sternheim vgy, mondjuk ki, Brecht drbjit. A tvsz ébredése zonbn kivétel: itt Wedekind még inkább német romntik és Sturm und Drng, Kleist, Lenz, Grbbe és Büchner utód, semmint z új tárgyilgosok, z expresszionisták és Brecht elődje. A tvsz ébredése holdfényes" drb, csup gyengéd és fájdlms lír, melyből ugynkkor hiányzik minden olcsó érzelgősség, sőt izglmsn színezi át híres wedekindi iróni, groteszk iránti hjlm. Minden együtt vn remekműhöz - hogy mégsem válik egészen zzá, bbn több tényező játszik közre, első-sorbn z írónk z vonás, melyre Mejerhold muttott rá pompás meg-érzéssel: állndó hjlm rr, hogy irodlmi elemeket vigyen be szín-pdr". Moritz retorikus monológji pél dául vgy z erősen túlírt temetői zárójelenet inkább irodlmi vgy irodlmiskodó mbíciókból fkdnk, semmint drám fő konfliktusink következetes, lényegre törő kimunkálásából, és itt nem egyszerűen olyn problémákról vn szó, melyeket megoldht húzás : kihúzott részek helyén hézgok mrdnk drám szövetében. Mindmellett legfőbb ideje, hogy mgyr színpd felfedezze mg számár Frnk Wedekindet, és szerencsés döntés volt, hogy ez z kció legkönynyebben hozzáférhető A tvsz ébredésével vette kezdetét. (Remélhetően ezután Lulu-drámákr sem kell mjd túl sokáig várnunk.) Az elődás pedig, Acs János főiskoli hllgtó rendezése, érdekes és egészében sikerült munk. Mindenekelőtt Acs optimálisn oldott meg mű elődhtóságánk legfőbb problémáját: gyermekszerepek kiosztását. A két szélső megoldás sehol sem bizonyult igzán sikeresnek : mikor huszonéves színészekhez folymodtk, súlyosn csorbult konfliktus hitele; mikor pedig, mint Berliner Ensemble 1974-es elődásán, hsonló korú iskolásgyerekek közül válogttk, mit nyertek réven, természetességben, hitelességben, ösztönös zonosulásbn, zt el-vesztették vámon, művészi sűrítésre és tipizálásr vló képességben. A Népszínház stúdiósink, kezdő színészeinek mozgósítás kitűnő megoldásnk bizonyult: korbn mjdnem megfelelő, z eltérést egyéni lktukkl és művészi eszközeikkel még éppen hitelesíteni tudó, szkmilg viszont már bizonyos mértékig felkészült fitlokt láthtunk színpdon. Segít persze z kceleráció ténye is: mi tizenéveseink jó része már kifejlett ifjú férfi és nő, ezért ezek húsz év körüli színészek közönséggel végig el tudják hitetni, hogy tizennégy-tizenöt éves fitlokt látnk. Ács János munkáj jó vidéki elődásokr emlékeztet: kiugró egyéni teljesítmények híján is homogén összjátékot csihol ki együtteséből. A látottk lpján nem tudni, melyik színész állj mjd meg helyét egy szokványosbb, rendezőileg kevésbé koncepciózus elődásbn vgy egy olyn sztárszerepben, mely jelen-tős egyéni tehetség nélkül legmodernebb színjátszás keretén belül is megrgdhttln; de itt és most mindenki helyén vn, sőt egyesek, így Angster László (Melchior) vgy Mártz Tibor (Hns) figyelemre méltó egyéni dottságokt is sejtetnek. Wendl szerepében

20 viszont Szűcs Ágnes olyn természetes és bájos, minth szkmi edzésektől még fertőzetlenül vlóbn egy iskoli tehetségkuttáson ugrott voln ki. A fitl színészek üdítő természetességgel válllják Wedekind jelenettechnikáját, mely felnőtt" kollégáik számár nehézségeket szokott okozni. A hgyományos átéléses játékmodorbn sokkl inkább rgszkodnk folymtosság-hoz, szggtottság áltlábn kibillenti színészeket mgbiztosságukból; itt Ács János el tudt érni, hogy színészei ne nnyir figurákt, mint inkább problémát éljék át, és problémát tárják fel belülről, figurákt pedig némiképp elidegenítetten ábrázolják. Így z-tán filmszerű, csk lényegre koncentráló, z átmeneteket elfedő mozzntok drámiszínészi hitele áltlábn meggyőző. (Ács rádásul néhány önálló leleményű villnásszerű ném jelenettel még meg is tetézte kemény vágások számát; közülük néhány, mint Bergmnné tlálkozás z utclánnyl vgy z egyik tnár leszólítási kísérlete gondoltilg is figyelemreméltó.) Az elődás éretten profi és ugynkkor hmvsn, áttetszően spontán. A fitl közreműködők mguk számár megoldották A tvsz ébredése konfliktusát: úgy tűnik, zökkenőmentesen sikerült megvlósítni önmgukt. Az elődás zért nem hibátln; túl sok sötét, túl sok hlkság vgy diszkréció címén eldni próbált motyogás, máskor, elsősorbn tnári konferenci jelenetében, z egyöntetűen szürkítő krikírozás. Itt egyébként bántón ht németül megőrzött szövegek beikttás, tlán csk zért, mert nemrég volt láthtó e megoldás briliáns lklmzás vígszínházi Minden jóbn, itt viszont gg másodjár tért vissz, gyenge színészi megvlósításbn. Túl hrsányk lányok csoportos jelenetei is, már-már Krinthy A lányok című humoreszkjét idézik, és inkább fiúk szemén át látttják lányokt, semmint belül-ről, mi zért feltűnő, mert fiúk viszont mély megértéssel és bensőséggel kelnek életre. Mindezek ellenére vitthttln, hogy z elődás él. Fitlok szenvedik át szocilizálódás mindig gyötrelmes folymtát, s nemi kérdés, miközben merész szókimondássl áll középpontbn - lásd mgyr színpdon mindeddig előzmény nélküli onnizálási jelenetet -, egyben szimbólummá párolódik: berendezett és fitlok megkérdezése nélkül berendezett világgl vló szembenállás szimbólumává. Mint nemrég olvshttuk, rosszindulttl nem gynúsíthtó Arnold Wesker leereszkedő sjnálkozássl tételezte, hogy nálunk Száll kkukk fészkére című filmet nem vetíthetik; miből z is következik, hogy színpdi változt, Kkukkfészek elődásánk híre sem jutott át Hegyeshlmon Bizony, mélységesen szomorú, hogy mgyr elődások nem válhtnk z egyetemes szín-házi tudt részévé. Számomr például nem okoz nehézséget idehz tudomást szerezni rról, hogy z Angol Nemzeti Színház A tvsz ébredése-elődásán díszleteket z egyenruhás jvítóintézeti fiúk cserélték; londoni kollégám viszont tlán soh nem szerezhet tudomást Ács János rendezésének két olyn megoldásáról, melyek tudomásom szerint ön-álló leleményűek, és izglmsn gzdgítják drám elődástörténetét. Az eddigi elődások Gborné és Moritz kpcsoltábn hngsúlyoztk bizonyos erotikus mellékízt, és Gborné hozzájárulását imádott fi jvítóintézetbe küldéséhez zzl indokolták, hogy fiú és Wendl viszonyánk kipttnás e felvilágosult úrihölgy tolernciáját is meg-hldj. Acs János Moritz és Gborné kpcsoltábn csk fiú részéről tételez fel erotikus kötődést, ennek fejében viszont finomn, de htározottn Melchior és nyj között jelez ilyen trtlmú kpcsoltot, mire egyébként szöveg fel is jogosítj. Így ztán logikus, hogy z ny pálfordulását sértett hiúság indokolj: szép és még fitl sszonyt z háborítj fel, hogy z ő játékosn enyelgő, de htározottn férfinő viszony elemeire is épülő kpcsoltuk már nem elégíti ki fiút, kit egyszerre kr megőrizni gyermeknek és prtnernk. Ezért tszítj el mgától fiát és pártol vissz, bűnbánón és elfojtott érzékiségét végre szbdon kitombolv, férjéhez, és így kettejük nász egyben fiú fölötti cinkos tort is jelenti. Sár Berndette, z elődás legformátumosbb, rtisztikus és kemény lkítását nyújtv, kitűnően érzékelteti ezt folymtot: z átmenetet rejtett, lluzív erotikából szentesített polgári gyönyörbe és ezzel egyidejűleg kétes értékű, öntetszelgő szövetséges árulását, végleges átpártolását társdlom támszi" közé. A másik újítás z, hogy z álrcos urt Ács z p lkítójávl, Hetényi Pálll játsztj, ily módon leszámolv minden olyn középuts, lngyos értelmezéssel, mely drám végkicsengésében vlmiképp mégis z egészséges élet győzelmét látj morbid hlálképzetek ellenében. Megjegyzendő, hogy z 1979-es hmburgi Nemzetek Színház fesztiválon egy olsz társult z álrcos urt egy tnkkl helyettesítette, mely erőszkosn sodorj mg előtt Melchiort. Ennek z erőszkosn modernizáló felfogásnk nem külső formáj, de szelleme tér vissz Ács János megoldásábn. Itt ugynis rról vn szó, hogy Melchior csk kkor térhet vissz z életbe, csk kkor szkdht el igzán áldoztitól és szövetségeseitől, Moritztól és Wendlától, h pj fi lesz, vgyis elfogdj fennálló társdlom hzug konvenciórendszerét. Vlószínűleg ezért is küszöbölte ki Ács jvítóintézeti képet, mely közvetlenül befejezés előtt még szenvedő áldoztként látttj fiút, és így z érzelmi htás szempontjából megzvrj be-fejező tbló egyértelmű üzenetét: Melchiort, kár Homburg hercegét, sikerült megtörni. Kpitulál és tlpon mrd; tlpon mrd, mert kpitulált. Ács egyéb-ként elő is készíti ezt váltást: nál Melchior lázdásábn ddig is inkább kirekesztettség sértettsége dominál, sem-mint sját eszményei megvlósításár irányuló, gyermekien tiszt és monomániás törekvés. Ács János végső megoldás jól summázz drám ktulitását. Wedekind trgédiáj mindddig időszerű lesz, míg z álrcos úr képében megjelenő p nem egy olyn életbe rgdj mgávl fiát, melyben érdemes lemondni z ifjúság minden szertelenségéről és b-szolút, sokszor irreális változttási kény-szeréről. Frnk Wedekind: A tvsz ébredése (Népszínház) Fordított: Bányi Geyz. Rendező: Ács János m. v. Díszlettervező: Menczel Róbert m. v. Zenei szerkesztő: Márth István m. v. Jelmeztervező: Vágó Nelly m. v. Drmturg: Forgách András. Szereplők: Táncsics Mári, Szűcs Ágnes, Hetényi Pál, Sár Berndette, Angster László, Fenyvesi Blázs, Tóth József, Bihri Zoltán, Ecsedi Erzsébet, Prszky Erik, Császár Gyöngyi, Kenessy Zoltán, Szávy Ljos, Rjn Mihály, Märtz Tibor, Kmondy Imre, Zlvári Bél, Simon Imre.