teljes egészébon elkészíthessék.

Átírás

1 MUZEOLÓGIAI FELADATOK A BUDAVÁRI PALOTA TERVEZÉSÉBEN ÚJJÁÉPÍTÉSÉNEK Budapest belterületén, különösen a pesti Duna-parton járva, szinte minden járókelő önkéntelenül is végigfut pillantásával a Várhegy tetején épülő Budavári Palota körvonalain. Derült időben a kész homlokzati falak, oszlopok is jól hithatók, a napfény megcsillan az ablakok üvegén. Ez a látvémy bontakozott ki a mintegy két éve leszedett állványok mögül a városra meredő romok régebben eltűnt képe helyett. A Palota épülettömbje egyéb hangulatkeltő hatétsai mellett megnyugtató rendezettséget, harmóniát sugároz. Beleilleszkedett a városképbe. Ha nem távlatból, hanem egész közelről nézzük a Palotéit, belépve az építkezés területére, az építőmunkások sürgölődése, rakodó teherautók, a különféle gépek zaja vesz körül bennünket, az épület tövében és a belső udvarokon építkezési anyagok szerteszét, több helyen állványok. Ilyen közelségben nem olyan rendezett az összkép mint messziről, hiszen több év kell még az építkezés teljes befejezéséhez. A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei V. számában beszámoltunk a Galéria gyűjteményének a Palotában tervezett új elhelyezéséről és nagy vonalakban felvázoltuk az elhelyezést illető elképzeléseinket, problémáinkat. Azóta a Palotába helyezendő intézmények közül a Budapesti Történeti Múzeum 1967-ben már elfoglalta helyét, a Nemzeti Könyvtárat most építik, a Galéria részére szánt épületekkel kapcsolatban pedig a legnagyobb munka az építészeti tervezőirodéiban folyt. A magyar népgazdaság sajátos építésügyi és pénzügyi szervezetének következtében nem a Magyar Nemzeti Galéria végzi az építkezés szervezését, az erre szánt beruházási összeg kezelését, beosztéisát, hanem az ilyen feladatokra létrehozott speciéilis vállalat. E beruházó vállalattal működik együtt az ilyen különleges, reprezentatív építkezések tervezésén; alkalmas tervezőiroda, mely az építési terveket készíti (a tervezés vezetője: Hidasi Lajos műépítész). Majd a tervek birtokában a beruházó vállalat ad megbízást az építő és egyéb szakmákat folytató vállalatoknak az épületek elkészítésére. Nélkülözhetetlen feladata a továbbiakban a tervezőirodának az is, hogy a kivitelezés folyamatát ellenőrizze a tervezői elképzelések maradéktalan megvalósítása céljából. Ezek után látszólag a Galériára már csak az a kellemes szerep hárid, hogy az elkészült épületek kulcsait ünnepélyes keretek között éltvegye. Valójában persze nem csak a kedvezményezett reményteljes várakozásával ügyeljük az építkezést. A Magyar Nemzeti Galéria résztvesz a tervezés munkájában a tervezőiroda muzeológiai tanácsadójaként. Szükség van erre a tevékenységre, mert az építész- és gépészmérnökök a Palota bármely részét tervezik is, elsősorban az építészet sokrétű problémáit: statikai, építészeti esztétikai, műemléki követelményeket kell, hogy figyelembe vegyék, de ezen felül a Galéria részére szolgáló B, C, D épületek tervezésénél a muzeológiai problémákat, ebben az esetben a képzőművészeti múzeum követelményeit is szem előtt tartjéik. A héiboréis pusztítások: romjainak eltakarítása, a régészeti ásatások és kutatások befejezése után felépültek a tervezőiroda és a Műemlék felügyelőség újjáépítési koncepciójának megfelelő alapfalak, külső homlokzat, a tetőszerkezet a kupolával és a lépcsőházak. De amint a belsőépítészet tervezése megkezdődött, szükségszerűen megnőtt az építmények majdani funkciójának jelentősége, mert a legkisebb helyiséget is csak éigy lehet megfelelően kialakítani, berendezni, ha a tervezés minden gondolatával a funkció szolgédatába igyekszik állni. A gyakorlatban ez meg is történik. Ezért veszi igénybe a tervezőiroda a Magyar Nemzeti Galéria adatait, muzeológiai téijékoztatásait. Ezért veszi tekintetbe elhelyezkedésére vonatkozó elképzeléseit, a Galéria részéről összeállított forgatókönyveket, olykor a külföldi irodalomban megjelent, múzeumi építkezésekről szédó, egyes felhasználhatónak látszó anyagok fordításait is. A következőkben arról igyekszünk képet adni, hogy hogyan látta el a Magyar Nemzeti Galéria a tervezésben reá háruló feladatokat; milyen alapelvek, logikai vezérfonal vezette e feladatok elléitéisában ; hogyan kapcsolódott a muzeológia az építészeti tervezés munkájához. Amint megszületedt a Minisztertanács határozata arról, Iwgy a Pak)tát kulturális intézmények céljára fogják újjáépíteni, a tervezőiroda vezetője rendelkezésünkre bocsátotta a Magyar Nemzeti Galériának szánt épüledrészek alaptervrajzait, teliéit az alapfalak, lépcsőhéizak stb. terveit. E tervrajzok és a helyszíni szemlék alapján első feladat volt: elosztani a rendelkezésünkre álló tereket a legfőbb múzeumi funkcióknak megfelelően; hol legyenek a kiállítótermek, s a kiállításokhe)z kapcsolódó, látogatóközönséget szedgáló egyéb helyiségek; hol legyene;k a tudományos kutatói és adminisztratív munkaszobéik ; merre épüljenek a restauréitor műtermek, a különböző műhelyek és a Galéria munkatársai rendelkezésére 1 álló egyéb helyiségek (öltözők stb.). Az elosztást ekkor még az arányok és azok építészeti kihatásainak felmérésére kérte a tervezőiroda. Az elosztéis lehetőségei több esetben adottak voltak. A földszinti és emeleti, egybeépült, szép, nagy termeket vétek lett volna nem kiállítótermekké tervezni. Egészse>ges, világos helyisé-

2 geltet kellett a vezetői és egyéb munkaszobák részére keresni. A természetes fényt a raktárak könnyebben nélkülözik, viszont a restaurátor műtermeknek minden lehetőséget meg kellett teremteni a természetes fény elegendő mennyiségének biztosítására, és így tovább. Tehát az adottságok és a funkciók szükségleteinek összevetéséből adódott az első nagyvonalú elosztás, elrendezés vázlata. Az elosztás végleges képe a részlettervek készítésekor alakult ki. A tervezőirodával folytatott megbeszélések során felismertük, hogy nem elég a továbbiakban csak adatokat" szolgáltatnunk a tervezéshez. Az adatok halmaza szükségszerűen merev, statikus édlapotot tükröz, pedig a múzeumi tevékenységek legtöbbje, példáid a gyűjteménynek állandó, különféle változásait idézi elő. Állandóan fejlődik, gyarapodik a gyűjtemény anyaga, s ez sok problémát vet fel a raktározásnál; a Galéria sok kiállítást rendez saját termeiben, vidéken, olykor külföldön, emiatt nemcsak az időszaki kiállításokat kell alkalmanként megrendezni, hanem időnként éit kell rendezni az éillandó kiállításokat is, de azt is jelenti, hogy a raktári anyag egy része állandó mozgásban van. Hasonló hatása lehet a restaurálásnak is, mert a tervszerű restaurálási munka nemcsak a kiállítási anyagot veszi kezelésbe, hanem a raktárak anyagát is módszeresen konzerválja, s ez csak néhány példa az előbbiek alátámasztáséira. Olyan tények ezek, melyeket már az építkezésnél érdemes tekintetbe venni, mert megfelelő feltételek mellett e felelősségteljes feladatokat egyszerűbben lehet végrehajtani, de rossz körülményekkel meg is lehet nehezíteni. Ezért gondoltunk arra, hogy az együttműködés nem korlátozódhat adatszolgáltatásra", hanem rendszeres muzeológiai tájékoztatásra van szükség, melyet a tervezők munkájuk közben eredményesen felhasználhatnak. Tisztázott alapkérdésekre kívántuk felépíteni minden következő anyagunkat, ezért első feladatunk volt, részletesen leírni a Magyar Nemzeti Galéria feladatait, szervezetét és a szervezet szerinti munkaköröket. A feladatok összegezésénél szem előtt tartottuk: az országos múzeumok rendeltetését és feladatát meghatározó évi 9. számú törvényerejű rendeletet, a Magyar Nemzeti Galéria létrehozását elrendelő minisztertanácsi határozatot, felügyeleti hatóságunk, a Művelődésügyi Minisztérium rendelkezéseit, továbbél azt, hogy a Palotába költözés a jelenlegi feladatokhoz képest említésre méltó feladatváltozásokkal fog jéirni. Ilyen például az, hogy az új épületekben a minisztérium döntése folytán a Magyar Nemzeti Galéria átveszi a Szépművészeti Múzeumtól és gyűjtőkörébe vonja a XIX. századnál régebbi magyar képzőművészeti gyűjtemény anyagát is, amire hely hiányában eddig nem volt mód. Ezzel természetesen nemcsak tudományos, hanem raktározási, restaurálási, ismeretterjesztő stb. feladataink is növekednek. A feladatok részletes leírása a következő főfeladatok köré csoportosul: a gyűjteményanyag tervszerű gyarapítása; a gyűjtemény és az új szerzemények konzerválása és restaurálása; a gyűjtemény jellegének és anyagának megfelelő tárolása (raktározása); a gyüjteményanyag és a Galéria gyűjtőkörébe eső, de idegen tulajdonban levő mútéirgyak tudományos feldolgozása ideértve a művészettörténeti kutatéis minden ágát; a művészettörténeti és muzeológiai kutatási eredmények tudományos jellegű és népszerű (ismeretterjesztő) publikálása íréisbeli közlemények, tanulmányok közzétételével és előadások formájában; a gyűjtemények és a Galéria gyűjtőkörébe eső műtárgyak bemutatása kiállításokon; a Magyar Nemzeti Galéria hatáskörébe utalt (gyűjtőkörével összefüggő) hatósági teendők ellátása; a képzőművészeti múzeumok közötti nemzetközi kapcsolatok fenntartása, ápolása. E feladatok közelebbi meghatározásánál fontos szempont volt, hogy a felsorolt feladatok ellátása a tartalmi muzeológiai munka és a művészettörténeti kutatómunka mellett igen sok technikai, gazdasági és adminisztratív teendő elvégzését is feltételezi. A részleteiben felmért feladatok lehetővé tettéh a Magyar Nemzeti Galéria Budavári Palotában megvalósítandó szervezetének átgondolását. Mint ahogy a feladatok részletezése, külön tanulmányt igényelne, külön ismertetést érdemelne a szervezet alapos áttekintése is, de mert erre nincs mód, a szervezetnek is csak vázlatos összefoglalását adjuk. A fő szervezeti egységek a következők: 1. Főigazgató, főigazgatóhelyettesek és a hozzájuk közvetlenül beosztott munkatársak (tudoméinyos titkéir, személyzeti és tanulmányi előadó, jogtanácsos, kiadványszerkesztő, irodavezető); II. Központi osztályok és csoportok (könyvtár és adattár, nemzetközi kapcsolatok, nyilvántartás és bírálat, kiállítás rendező és lebonyolító részleg, közönségszolgálat, fotóosztály, restaurátor osztály); III. Gyűjteményi osztályok (Régi Magyar Osztály, Új Magyar Képtár, Grafikai Osztály, Szoborosztály, Eremosztály); IV r. Gazdaséigi Osztály és épületgondnohséig (Költségvetési Csoport, Gondnokság). A feladatok és a szervezet részletkérdéseinek tisztázása után lehetett meghatározni az egyes munkaköröket. Mindezek az anyagok nélkülözhetetlenek voltak a későbbi tervek, s az úgynevezett forgatókönyvek készítésénél. A tervezőiroda belsőépítészeti és gépészeti részlege már a részletterveken kívánt dolgozni. Ezekhez a tervekhez a tervezés megkezdése előtt igyekeztünk éltadni az aktuális forgatókönyvet. Ezt az elnevezést alkalmaztuk azokra az anyagokra, melyek a tervezés következő fázisához szüksé-

3 ges muzeológiai tájékoztatást, adatokat, múzeumi igényeket és minden olyan felvilágosítást tartalmaznak, melyekre a tervezők munkája soréin előreláthatóan szükség lehet. Az I. számú forgatókönyvben a Magyar Nemzeti Galéria ismertetett feladatai alapjéin a feladatok ellátásának előfeltételeit írtuk le, azokat a feltételeket, melyeknek építészeti konzekvenciái vannak. Az első feladatkör a raktéirozás, amely nemcsak nálunk, hanem a világ szinte valamennyi múzeuméiban probléma, eltekintve néhány modern, jól megépített, tehát a raktározásnak megfelelő körülményeket biztosító múzeumtól. Nemcsak arról van szó, hogy raktéirozásra általában soha nincs elég hely, de a meglevő raktárak legtöbbje csak szükségmegoldásként tölti be feladatát. Éppen ezért már az I. sz. forgatókönyvben ismertettük a következőket: A műtárgyakat úgy kell raktározni, hogy állaguk megóvása, könnyű kezelésük, áttekinthetőségük és tudományos feldolgozásuk a lehető legnagyobb mértékben biztosítva legyen. A raktárak kialakításánál figyelembe kell venni azt is, hogy a műtárgyak konzerválása nemcsak rest aura tori, hanem raktározástechnikai probléma is. A fenti követelményeket biztosító tárolásnak a következő előfeltételei vannak: A raktáraknak megfelelő nagyságiiaknak kell lermiök. A megfelelő nagyság elsősorban azt jelenti, hogy a műtárgyak a raktárakba sérülés, a falakkal való szükségtelen érintkezés, káros zsúfoltság nélkül beférjenek. A raktárakat ezenfelül úgy kell méretezni, hogy a műtárgyak mozgatása, kezelése és áttekintése is könnyen megoldható legyen. A raktárak bejáratait (azok szélességét és magasséigát) úgy kell méretezni, hogy a műtárgyakat könnyen lehessen ki- és beszállítani. A nyíhísszerkezeteket olyan szigeteléssel kell ellátni, amelyek biztosítják a raktárak teljes pormentességét, a hőmérséklet és a megengedett páratartalom állandóságát. A raktárbejáratok helyének meghatározásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a műtárgyakat a lehető legrövidebb úton lehessen a feljáratoktól, a liftektől és a kiálhtótermekből a raktárakba eljuttatni. A raktárak elhelyezkedése és a kiállítások nagy terjedelme miatt a szállítás útja gyakran igen hosszú lesz. Ezért biztosítani kell, hogy a szállítás útvonalán az éitjárók (ajtók) megfelelően méretezettek, szükség esetén megfelelő nagyságúra nyithatók legyenek. A raktárak hőmérsékletét, a falak és a levegő nedvességtartalmát kondicionáló és klimatizáló berendezésekkel úgy kell szabályozni, ahogy azt az ott elhelyezett műtárgyak jellege, anyaga, festés- stb. technikája megkívánja. A raktárakat olyan belső berendezéssel és felszereléssel kell ellátni, amelyek lehetővé teszik a műtárgyak könnyen hozzáférhető kezelését, mozgatását és áttekintését. Ezenkívül el kell látni a raktárakat a kidönböző műtárgyak szállítására alkalmas szállító berendezésekkel is. Tekintettel arra, hogy a műtárgyraktárakban művészettörténeti és festéstechnikai kutatéis is folyik, azoknak tudományos kutatásra is alkalmas, tanulmányi raktáraknak kell lenniök. A tanulmányi raktár jellegnek a műtárgyak könnyű és biztonságos kezelési és jó megtekintési lehetősége mellett elsődleges előfeltétele a kiállítási termekéhez hasonló világítás. Hasonló nagy problémája a múzeumoknak a konzerválás és restaurálás, ez alól sajnos a Magyar Nemzeti Galéria sem kivétel. Jelenlegi épületünkben a legmegfelelőbb fekvésű, s a lehető legjobb fényviszonyokkal rendelkező helyiségek közül jelölt ki restaurátor műtermet a Galéria főigazgatója, a restaurátorok mégis kedvezőtlen körülmények között dolgoznak, mert az építészeti adottságokon itt változtatni nem lehet. De megoldódnak ezek a kérdések a Palotában, ahol nagyméretű, üvegtetős, modern festészeti restaurátor műterem épül, több kisebb műteremhelyiséggel, ahol kisebb műtéirgyakat külön-külön is lehet kezelni, s ahol a konzerválás kutatási munkáihoz az elkülönített, nyugodt munkakörülményeket is lehet biztosítani. E feladattal kapcsolatban az építészed részére a következő fontosabb elveket ismertettük: A műtárgyak konzerválása és restaurálása a legfontosabb múzeumi feladatok egyike. Ahhoz, hogy a múzeum ennek a feladatnak maradéktalanul meg tudjon felelni, a restaurátori műtermeknek a következő technikai feltételekkel kell rendelkezniük: A restaurátor műtermeket olyan berendezésekkel kell felszerelni, amelyek lehetővé teszik a konzerválás és a restaurátor munka korszerű, technikailag és művészileg tökéletes elvégzését; a nagyméretű és nagysúlyú műtárgyaknak gépi erővel történő könnyű és biztonságos mozgatását; újfajta restaurálási és konzervéihisi eljárások kutatását, kísérletek elvégzését. A restaurálás csak a műtárgyak jellegének megfelelő világítás mellett történhet. A szobrokat és a grafikai műveket mesterséges fény mellett is lehet restaurálni. A festmények restaurálásához azonban feltétlenül szükség van megfelelő mennyiségű és kellőképpen szűrt természetes világításra. Ha a festmények restaurálásánál a festékréteg pótlására van szükség, azonos színeket csak természetes fénynél lehet előállítani, kikeverni és a képen pótolni. A természetes fény azonban lehet túl erős is (pl. intenzív napsütés), ezért szükség van fényszűrő redőnyökre, hogy a festőrestaurátor műterem mindig a megfelelő erősségű természetes fényt kapja. Azokban a restaurátori műtermekben, ahol természetes világítást kérünk, annak időszakonkénti pótlására szükségmegoldásként olyan mesterséges világítás is kell, amely a természetes világítást fényerőben és színhőmérsékletben (színösszetételben) maximális mértékben megközelíti. A restaurátor műtermekben az általános megvilágítást adó fényforrásokon kívül lokális fényforrásokról is szükséges gondoskodni. Azt tekintjük alapelvnek, hogy ne a

4 restaurátori munkának kelljen az adott megvilágítási lehetőségekhez alkalmazkodnia, hanem a fényforrások variálási lehetősége legyen eszköz a restaunitorok kezében. A restaurátorok az egészségre súlyos ártalmat jelentő vegyszerekkel is dolgoznak. Olyan berendezésekről kell tehát gondoskodni, amely e vegyszerek használatakor a levegő káros szennyeződését elvonja. A berendezés működését és hatását összhangba kell hozni a restauráló munka jellegével (festő restauráló műteremben tehát pl. nem alkalmazható olyan elszívó berendezés, amely a festmény túlságosan gyors száradását idézi elő). A restaurálásnál használt vegyszerek egy része tűz- és robbanásveszélyes. Ezért a restaurátor műtermek és egyes műhelyek közelében a hatóséigi előírásoknak megfelelő vegyszertároló kamrára van szükség. A restauréitor műtermeket olyan alapterülettel és magassággal kell kialakítani, hogy alkalmasak legyenek a restaurálásra előkészített műtárgyak elhelyezésére és szükség szerinti mozgatására. A műtermek bejáratait úgy kell méretezni és elhelyezni, hogy a műtárgyak szállítása akadálytalan legyen. A szobrászati restaurátor műtermet nagyméretű súlyos szobrok befogadáséira statikailag is alkalmassá kell tenni. A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei évi V. számában részletesen beszéimoltunk a Galéria alapvető feladatának, a kiállításoknak az építkezéssel összefüggő problémáiról és terveiről, melyet kellő részletességgel az I. sz. forgatókönyvben is megírtunk. A további feladatok, mint: a kutató és feldolgozó tevékenység, az ismeretterjesztő munka, és a hatósági feladatok, a Galéria egész munkájával összefüggenek, ezért technikai, építészeti előfeltételeit nem lehetett külön felsorolni. A megfelelő épületrészeknél főként a tudományos kutatói és adminisztratív munkaszobák e forgatókönyv után következő részletes terveinél soroltuk fel a belsőépítészeti, beépített és be nem épített béitorokkal kielégíthető szükségleteket. Az I. sz. forgatókönyvben adtuk meg végül a Galéria épületeinek most már nem vázlatos, hanem helyiségről helyiségre megjelölt felhasználási tervét a feladatoknak megfelelő csoportosításban. A raktárhelyiségek felhasználási tervében például nemcsak azt soroltuk fel, hogy a rendelkezésre álló helyiségek közül melyeket fogunk raktárnak használni, hanem azt is jeleztük, hogy milyen raktárfajtéikra lesz a Galeriéinak szüksege«műtárgyraktárak (a Galéria állományéiba tartozó és a letétbe helyezett műtárgyak tárolására) festmény, grafika, szobor és érem: átmeneti és előkészítő raktárak (a kiállításra összegyűjtött, vagy a lebontott kiállításról még vissza nem vitt műtárgyak, továbbá a restaurálásra előkészített és a bírálatra behozott műtárgyak tárolására): a kiállítási berendezések (vendégfalak, postamentumok, vitrinek stb.) tárolására szolgáló raktárak, bútor raktárak, működési anyagok raktárai, csomagolóanyag (láda stb.) raktárak, keret-, fa- és egyéb anyaejr aktéirak, könyv- és saját kiadvány ( katalógus, évkönyv stb.) raktáraik, tűz- és robbanásveszélyes anyagok tárohisára szolgáló raktárak, vegyes anyagok tároláséira szükséges raktárak. A raktárkérdést olyan jelentősnek tartjuk, hogy már az I. sz. forgatókönyvben jeleztük egy külön raktári forgatókönyvnek a jövőbeni elkészítését. Ebben a raktárforgatókönyvben kivetnünk kitérni minden belsőépítészeti, berendezési részletkérdésre. A raktárakhoz hasonlóan állítottuk össze a restaurátor műtermek, laboratóriumok és műhelyek, a kiállítótermek, egyéb helyiségek, terek, folyosók felhasználási tervét és a hitogatóforgalom lebonyolítási tervét. Ezzel tisztáztuk tehát a B, C, D épületek minden egyes helyiségének majdani rendeltetését és a rendeltetésükkel kapcsolatos legfontosabb tájékoztatást is megadtuk. A belsőépítészet végleges terveihez azonban ennél jóval részletesebb tervek, tájékoztatók voltak szükségesek, ezért újabb forgatókönyveket készítettünk külön-külön helyiségcsoportonként. A II. számú forgatókönyvünk A tudományos kutatói és adminisztratív munkaszobák belső kialakításának és berendezésének programja" elnevezéssel a földszinti és 11. emeleti munkaszobák forgatókönyve. Itt helyezkednek el a vezetők, tudományos kutatók és egyéb adminisztratív munkatársak munkaszobái. Arra törekedtünk, hogy lehetőleg egy-egy emelet összes helyiségeit belefoglaljuk egy összefüggő forgatókönyvbe, ezért ha a munkaszobák között kéziraktár, vagy egyéb feladatcsoporthoz tartozó helyiség is tahiiható, annak is megadtuk részletes belsőépítészeti és berendezési tervét, hogy a tervező építészek egy-egy traktus, vagy emelet végleges tervét teljes egészébon elkészíthessék. A II. sz. forgatókönyvet áttekinthető formába foglalva, úgy szerkesztettük meg, hogy minden helyiségre külön választ adjon a következő kérdésekre: Mely csoport vagy osztály, milyen munkakörű, beosztású dolgozói, tehát összesen hány munkatárs fog a munkaszobában dolgozni; milyen a munkaszoba mérete (m 2 -ben); milyen mértékű megvi hígítást igényelnek (mesterséges fényre gondolva és a mértékegységet lux-ban megadva, de csak akkor, ha a normál világítástól eltérő igény merül fel!); hány C állandó hőmérséklet legyen a szobában (ezt is csak akkor, ha különleges igényről van szó!); milyen

5 legyen a padló anyaga; továbbá: milyen követelményeket támasztanak az egész munkaszobával kapcsolatban. A követelmény talán nem egészen szerencsés meghatározással itt azt foglalja magában, hogy milyen munkafolyamatok zajlanak a szobában, milyen anyagokat kell ott tálrolni (nyilvántartási kartonok, irattár, fénykép negatívok, fénykép és egyéb dokumentumok kb. milyen mennyiségben stb.), van-e ügyfélforgalma és így tovább. Végül: milyen berendezés és felszerelés kell az előbbiekben felsorolt követelmények és munkák ellátásához külön megjelölve a beépített és külön a mobil berendezési tárgyakat. A forgatókönyv végén megjegyzések cím alatt leírtuk mindazt, ami a fenti kérdésekbe esetleg nem foglalható (különleges tűzbiztonsági követelmények, egy-egy osztály egyszerre történő áramtalanítási lehetőségének megteremtésére vonatkozó kérés stb.). A III. s z. forgatókönyv a restaurátor és egyéb műtermek, műhelyek és kapcsolatos helyiségek belső berendezéséhez, elektromos és gépészeti terveihez készült, a munkaszobáikhoz hasonló rendszerben. A restaurátor műtermek, műhelyek, laboratóriumok tervezése nehezebb volt mint a munkaszobáké, pedig már az előbbiekben leírt anyagokra támaszkodhattunk, némileg kialakított módszereink voltak. De az a tapasztalatunk, hogy a tervezésben nincs igazán kitaposott út, jól tudjuk használni előző tapasztalatainkat, már elkészített forgatókönyveinket, de minden feladatcsoportban ríj problémák jelentkeznek, melyekre új megoldásokat kell kidolgozni. A restaurátor műtermeknél, műhelyeknél és laboratóriumoknál például a műszaki problémák voltak speciálisak. A természetes fény kellő mennyiségének biztosítása érdekében legfontosabb igényünk volt, hogy a kb. 230 m 2 -nyi nagy festészeti restaurátor műterem mennyezete üvegtető legyen. Megvalósításának akadédya először az az aggodalom volt, hogy nem elég biztonséigos üvegtetővel lefedni az ilyen kényes feladatok színhelyéül szolgáló termet, mert az időjárás viszontagságait az üvegtető kevésbé bírja ki mint más szokvémyos tetőanyagok. A restaurálandó festményeket nem lehet ennek kitenni. Ez azonban kisebb problémának bizonyult, mert a tervezőiroda megoldotta a biztonság műszaki feladatait. Xagyobb bajnak tűnt, hogy az üvegtető megvalósítása miatt méír az újjéiépítés kezdetén beépített tetőrészt is ki kell bontani. Ez ellen a beruházó szervek egy ideig tiltakoztak, de végül megszületett az a döntés, hogyha a tető egy részi; kibontásának áréin is, korszerű, minden igényt kielégítő festészeti restaurátor műtermet kell építeni. E nagy restaurátor műteremben különlegesen nagyméretű festmények kezelése is lehetővé válik. Ennek szolgédatára terveztük a belső berendezést is. A 122. száméi képen bemutatjuk a nagyméretű festményeken dolgozó restaurátorok munkáját könnyítő állvány tervét. A szerkezet szükség esetén szétszedhető, összeállítva magassága szabályozható, s ami még nagyon fontos, a restaurátorok fizikai biztonságát is megoldja néluiny méter magasságban is. Több modern restaurátor felszerelés beszerzését is tervezzük a Palota műtermébe elektromos fűtőasztalt, nagyméretű prés-berendezést, röntgen-felszerelést. Mint már korábban is említettük a restauréitorok sokféle vegyszerrel dolgoznak, melyeknek legtöbbje; rendkívül tűzveszélyes, sőt némelyik robbanásveszélyes is. A vegyszereket ezért a Palotáiban is külön raktárban fogják tárolni és csak azonnali használatra szolgádó, kis mennyiséget visznek a műterembe vagy laboratóriumba. Ezeknek az anyagoknak nagy tálroló tartályokból, ballonokból kis üvegekbe töltésénél keletkezhet a legkönnyebben baleset, ezért robbanásmentes, billenős vegyszertöltő szerkezet beépítését tervezzük (123. kép). Természetesen több, aprósáignak tűnő, de ez esetben fontos óvatossági szabály alkalmazáisával is a maximális biztonság me;gteremte'>sére törekszünk. Példáid: villanykapcsoló csak a raktárakon kívül szerelhető fel, szikra-, illetve robbanásmentes fényforrást igényeltünk, a padló anyaga sem gyúlékony, sem szikrát okozó (beton) anyagból nem lehet. A Magyar Nemzeti Galériának már most szüksége volna restaurátori laboratóriumra, de ezt is csak a Palotában nyújtott lehetőségekkol tudjuk megvalósítani. A tudományos módszerek bővítését teszi lehetővé a laboratórium. Nemcsak művészedtörténeti tudományos vizsgálat, dokumentációgyűjtés, hanem laboratóriumi vizsgálat is elvégezhető mielőtt a restaurálás megkezdődik. Hasonló vizsgálatra van szükség a műtárgyak valódiságának, vagy ismeretlen eredetű műtárgyak korának meghatározáisánál vagyis a műtárgy bírálatánál is. A tudományosan megalapozott konzerválás, restaurálás alapja a műtárgyak alkotásánál felhasznált anyagok (festékek, rajzpapír, festővászon stb.) gyártása törtenetének, ezeknek az anyagoknak jellemző kémiai, fizikai tulajdonságai, valamint a különböző korban alkalmazott festés-, rajzolás-, sokszorosítás technikájának a méizeum számára történő feldolgozása lesz. A kutatások eredményeinek birtokában a laboratórium fontos feladata lesz, hogy a műtárgyakat anyagvizsgálati, kémiai módszerekkel vizsgálja, választ adjon a restaurálásra szánt, vagy bírálatra behozott képekkel kapcsolatban feltett kérdésekre, továbbél az, hogy a laboratóriumi vizsgálatokon áitment műtárgyakról és megállapításokról pontos dokumentációt készítsen. Idővel nagyértékű, művészettörténeti tudományos anyag lesz ez a dokumentáció. Fontos feladata lesz még a laboratóriumi kutatóknak, hejgy a festménye'k, grafikák anyagálban végbemenő oxidáiciós, színtelenedési vagy sötétedési folyamatot és általaiban az idők folyamán történő pusztulási folyamatot abból a szempontból vizsgálja, hogy miként lehetne kémiai vagy egyéb úton lassítani, vagy esetle;g leállítani. Újszerű feladata lesz a laboratóriumnak a műanyagok felhasználási lehetőségeinek kísérletezése a konzervállásnál, falemezek,

6 panelek restaurálásánál (ragasztásánál), grafikák stb. fóliabevonással történő védelménél. A laboratóriumnak igen fontos kiegészítő része a festmények átvikigításához szükséges röntgenberendezés. A röntgenkészülék elhelyezését, energiaellátási igényét és a laboratóriummal kapcsolatos terveinket is belefoglaltuk a III. számú forgatókönyvbe. A festőrestaurátor műtermek és laboratórium mellett grafikai restaurátor műterem, a faanyag-szobrászat restaurátor műterme, fotólaboratórium és a hozzájuk tartozó kézi raktárak terveit foglaltuk még ebbe a forgatókönyvbe. Jelenleg a raktárak hasonló módszerrel készülő forgatókönyvén dolgozunk és utoljára hagyjuk a kiállítások forgatókönyvét, melynek legrészletesebb változata méír csak közvetlenül a Palota kiállítéisainak nyitása előtt lesz kész. Jövőbeni terveinkrőlnem kívánunk most bővebb tájékoztatást adni, mert különféle problémáinkról szívesebben beszélünk legközelebbi beszámolónkban mint megoldott, különféle tapasztalatokat eredményező kérdésekről. A várépítkezés tervezéséhez végzett muzeológiai feladatok ismertetésének folyamán a Magyar Nemzeti Galéria szemszögéből néztük az építkezést, mert a Palota felépítésének kérdéseit egyszer a Galéria oldaléiról akartuk megvilágítani. Tárgyalásaink, előkészítő munkáink során azonban nem felejtjük el, hogy a tervezőknek mennyi alkotó munkája van már az építkezésben, hányféle problémával kellett már eddig megküzdeniök. Az igazi nagy műnkéit a tervező építészek és maguk az építők végzik, ezzel akkor is tisztában vagyunk, ha számunkra is adódnak nagyobb feladatok e munkával kapcsolatban. A nagy létesítmények mindig kollektív munka eredményei és sokféle szakma, tudományéig munkája fonódik össze bennük. A kulturális célokra épülő Palota lijabb jó példa erre. A magunk részéről szerencsés körülménynek tartjuk, hogy a hagyomémyos célokat szolgáló muzeológia kilépett a régi, múzeumi falak közül, s az építkezés gyakorlati céljait szolgéilva, lijszerű alkalmazására van lehetőség. Ebben látjuk végső célunk elérésének biztosítékát, így valóban korszerű miizeum létesül a műemléki falak között. Rukavina Erna