AZ ERDŐMŰVELÉS ÉS AZ EREDMÉNYSZÁMÍTÁS NÉHÁNY KAPCSOLATA*

Átírás

1 63065 MURÁNYI JÁNOS AZ ERDŐMŰVELÉS ÉS AZ EREDMÉNYSZÁMÍTÁS NÉHÁNY KAPCSOLATA Közgazdasági szakeberek véleénye szerint pl. az iparban, a a legfontosabb és ind ez ideig kevésbé fontos dolog volt a háttéripar terékei értékének (árának) pontos iserete. Szinte valaennyi iparág egyásra épült ódon dolgozik, készíti el terékeit. Az összetett terelés gyakorlata szükségessé teszi az egyes részterékek vagy alapanyagok stb. árának és ráfordításának szabatos iseretét, ert a gazdasági élet prosperitásának fokozásához többek között és elsősorban részletes elezésekre és a egisert eredények felhasználására van szükség. Az erdészeti terelés gyakorlata főleg 1970-től úgy alakult, hogy az elsődleges faipari tevékenységgel bezárólag jellezően inden folyaat egy válmaton, gazdaságon belül történik. Az egyes terelési ágak tevékenységének, produktuának értékelése tapasztalati vagy száított, esetenként elrendelt eljárással történik, vagy egyáltalában ne történik. Mondható az a egállapítás, hogy a kialakult gyakorlat szerint lévén a teljes treelési kör egy vállalaton belül az egyes terelési szakaszok produkciójának akár a valóságos eredénytől eltérő ódon való, akár egyáltalában elhagyott értékeléséből kiutatható ódon sei probléa ne szárazik. Ezen egállapítással szeben a valóságban különösen a véghasználati korú (az adott időszakban véghasználatra besorolt) erdők értékére vonatkozó iseret hiánya gyakran a véghasználati besorolások hibás gyakorlatát (értékben ne kiegyensúlyozott voltát) eredényezi. Más vonatkozásban pedig az igen eltérő alapadottságú vállalatok egzakt összehasonlítására alig-alig van lehetőség. Ez és ég sok ás körülény fogalazta eg ár régóta azt az igényt, aelyet dr. Márkus László: Erdőérték- és eredényszáítás cíű könyve a szakai gyakorlat száára jelent. Ne szándéko a könyv éltatása (az egtörtént Az Erdő deceberi száában), a törekvése csak az, hogy egykét szakai tapasztalat gazdasági eredényét az elített szerző által újra előtérbe helyezett tudoány egállapításai segítségével kiutassa. Korábban alkala volt a Budavidéki Erdő- és Vadgazdaság hároévi véghasználati kiterelését tanulányozni ( években a választék-összetétel, valaint árbevétel és a kiterelés önköltségi adatait stb.). Háro év adatai alapot nyújtanak ahhoz, hogy az egyes, fő fafajú erdők értékhozaa, valaint az újraerdősítésben szükséges költségkeretek eghatározása elvé- Megvitatás végett közli a szerkesztőbizottság.

2 YNEUO M/S 'JX/&L. te-f- /MÍ2. Mi akt Í Vf 6j JLU tq- W tí-í L [ ^3 2W ti} Ji<3 %6 2 r-t.} V3 gezhető legyen. Márkus László képlete szerint a véghasználati korú álloányok értéke a becsült választék-összetételből száítható: V=i(gi-wi) + 2 (g 2 w 2 )-f-... (g -w») 1 V: a véghasználati korú álloányok forgali értéke, : az egyes választékok ennyisége, g: az értékesítési ár, tv: a fakiterelés (anyagozgatás is) önköltsége és a nyereség. Más helyen (az elített könyv 92. oldalán) az erdőálloány gazdasági értéke: V+E,l.0p/-«- (T+K). (1.Op/- -1) 2 l.op/- V = a fahasználati ráfordításokkal csökkentett véghasználati árbevétel, B=a o évben foganatosított előhasználat fahasználati költségekkel csökkentett árbevétele, T talajérték, K = az általános költségek tőkeértéke. Az első képlet alkalazása során ne a lábon álló véghasználati álloányok becsléséből, hane a tényleges ( ) véghasználati kiterelések adataiból indulhatta ki. A háro legfontosabb fafajra (tölgy, cser, akác) a részletszáítások elhagyásával a véghasználati kiterelések tiszta jövedelét (különbözeti jövedele, de ondható különbözeti érték is) az 1. táblázat tárgyalja. A száítás kétféle ódon történt:

3 a) az árbevételből az erdőfenntartási járulék nélküli, közvetlen ráfordítás és hozzá 12% haszon; b) az árbevételből az erdőfenntartási járulék nélküli, de rezsivel növelt kiadás és +12% haszon került levonásra. Az így eghatározott fajlagos jövedele (Ft/ 3 ) és a ha-onkénti nettó fatöeg szorzata a területegység jövedélinét adja. A táblázatban szereplő adatok önagukért beszélnek. Gazdasági szinten nézve, az adott vágásfordulóban ha-onlként elért jövedele (a b száítási ód szerint): tölgy esetében 251,3 eft 100,0% cser esetében 40,9 eft 16,2% akác esetében 66,0 eft 26,2% Az egyes erdészeteknél tapasztalható szélső értékek ég további elezést indokolnak. Az idézett ásodik képlet egyszerűsített alkalazása érdekében (a véghasznált álloányokban gyakorolt gyérítésekre seilyen adat ne áll rendelkezésre) azt az önkényes egoldást választotta, hogy az éves átlagos kezelési költség (a ez cca 200 Ft/ha/év) korszaki következényét és a talajértéknek kaatosított összegét a gyérítésekből elérhető jövedeleel vette egyenlőnek. Ilyen ódon lehetséges a véghasználatok jövedelének az újraerdősítés költségével történő összehasonlítása. A 2. táblázatban alkalazott agatartás ég néi agyarázatra szorul. Abból a felfogásból indulta ki, hogy a fahasználat egy noratív tárolási idő beszáításával, a ráfordításokat követően a bevételeire ne vár seit. Kiterel és elad. Az 1. táblázatban gyakorolt ódon a ráfordításokhoz 12% hasznot hozzátéve produkálja a levezetett fajlagos jövedelet, azaz a ár többször elített különbözeti jövedelet (vagy értéket). Ez az érték ilyen ódon ne ás, int az adott vágáskor szerinti kaatosítás eredényével együttesen kifejezett ai értékkel ért újraerdősítési költség. A 2. táblázatban feltüntetett száítási tényező alkalazását követően iseretessé válik az az összeg, aely a ( ban) az alkalazott vágáskorig 2 vagy 3%-os kaattal száolva a teljes újraerdősítés száára rendelkezésre áll. A célszerűség kedvéért az utolsó sorban az adott években érvényes elszáolóárak szerinti ráfordítási lehetőséget (noratív költséget) is feltüntette. A következtetések egyértelűek: A tölgyesek is átlagosan csak a befektetés (az újraerdősítés) 2%-os kaatát tudják produkálni. Az értékterelés /ha nettó fatöeg felett következik be. Ennél nagyobb hozaú tölgyesek többszörös értéket vagy jóval nagyobb kaatot terelnek. A cseresek legalábbis a feltárt ha-onkénti fatöeg és anyaginőség esetében csak az egyszerű újraterelésre képesek, jövedelet ne adnak, illetve kaatterhet elviselni ne képesek. Az akácosok elsősorban rövid vágáskorukból következően a tölgyhöz hasonlóan a befektetés 2 3%-os kaatát is egterelik. Az akác fafajú erdők ellékterékhozaa (különösen a ézhoza) a gazdasági eredényt jelentős értékben növelheti. A tölgy és a cser fafajok viszonylatában tapasztalható, kieelkedően nagy hozabeli különbség (a tölgynek a 16,2%-a) ráutat a hegy- és dobvidéki

4 J) icc - elluá' ílz téi-<jvzje& 'io&céí"^/ /ejís^r-tóíe, je OUA^OA-., t (?'. <Ue-T /c ev Tví'V t 3 Z V o- cr > o- j'opo 0-7 / ' ivét) l t-t. CSlo 3 VT 1 13'i, w f kk-o h a. tol? omo \hv l-f fő C4-L íc-á «a V t'k tk íjilu^asfct^ry u^fttf \kf n-z n ír M L9-C " 6-} ÍU<!ticLiL X'tol </ << i t. fr n h ter loo r-c H U U-f. 13'C h'{ ttr H n ÍJ? y-z fo-i fi ti, ' /ír 3f4 ílf in ItK (UÍ i<-r ti 1-3 ki-í. i bíio Z3T 1 i kit y'c 'ff /_ ( 3 Sav Jko lo ír C5TX. 3 «tölgyes-cseres és cseres-tölgyes erdőkben leginkább vadgazdálkodási okok iatt bekövetkező elcseresedés gazdasági következényére. Minden esetben, ahol a cser fafaj térhódítása, illetve jelenléte ne terőhelyi okokra vezethető vissza, indokolatlan gazdasági értéktelenedés, degradálódás következik be. Az igaz, hogy ez az elértéktelenedés a lehetséges produktivitás elaradása a ai gyakorlat szerint seholse kerül kiunkálásra. Ennek ellenére kétségtelen. Kiondható, hogy a cser irányában bekövetkező valaennyi, indokolatlan fafaj eltolódás esetében valailyen ás cél, pl. a vadászat érdekében az egyszerű újraterelés igényéről, de a tölgy fafaj révén produkálható, agas értékhozaról indenlkéoden leondunk. A várható különbözeti értékrolás pedig népgazdasági kategóriába tartozó jelenség. Ezért volna fontos a befejezett erdősítések értékelésére hároféle egységár bevezetése

5 a bővített újraterelés követelényét kielégítő, csak az egyszerű újraterelést szolgáló és a hozaában az előző álloányhoz képest elértéktelenedő erdősítésekre. Az egyes kategóriák eghatározásának legfontosabb kritériua ugyan a fafajegválasztás, de hasonló arányú feltétel legyen a vadkárentesség, illetve a gyenge vagy súlyos vadkárosítás következényének egységárban való érvényesítése. Talán sokan úgy gondolják, hogy igazán kár volna az erdészeti és elsődleges faipari tevékenység teljes voluenéhez képest 6%-ot kitevő erdőűvelés elszáolási rendje bonyolultságát fokozni. Meg kell érteni viszont, hogy a jövő terelés fokozott lehetőségét a jó fafajösszetételű és értékes fiatalosok teretik eg. Ugyanezért volna fontos pl. a befejezett erdők átadása, lég inlkább az ötödik éves felülvizsgálat során a korábban leterelt álloány és az új erdő összehasonlítása alapján végrehajtott értékelés. Meg kellene fontolni, hogy az elért különbözeti érték (tulajdonképpen a befektetett tőke kaatértéke) visszaáraoltatása, érlegszerű felosztása a két ágazat (fahasználat és erdőfelújítás) között, hogyan és ilyen feltételek ellett történjék. A ai gyakorlat teljes értékben hibás. Az erdőfelújítás száára a jövőben reélhetően rendelkezésre álló hányad felosztási gyakorlatában a képződő alap teljes vagy részleges elvonását is szabályozni kell. Különben az történik, hogy a leterelt erdő után elért többletjövedele a gazdálkodónál arad abban az esetben is, aikor a bővített vagy legalábbis szinttartó újraterelés helyett az új fiatalosokban értékterelési degresszió következik be. A ódszer alkalat adna egyrészt az erdősítések fafajegválasztása, ásrészt a befejezett és végül az ötéves felülvizsgálat alkalával elvégezhető értékelésre és ezáltal az erdőűvelésbe a különbözeti jövedeleből visszaáraoltatható hányad egalapozott eghatározására. Tudoásul kell vennünk, hogy az erdővagyonnak, int értéknek a tulajdonosa az álla és a terelési tevékenység során az erdőben felhalozódott többletértéket a gazdálkodónak (kezelő) csak abban az esetben adja vissza, ha a röviden leírt kritériuok szerint, a bővített, de legalább is a szinttartó újraterelés (felhalozódás) lehetőségét egvalósítva látja. Mindkét táblázatban az erdészetenkénti adatsorok az eddigi következtetések száára talán szükségtelenek voltak. Egyre azonban indenképpen jók: az átlagszáok ögött rejlő szórásező feltárására. A tölgy fafajon belül! pl. a legkisebb és legnagyobb értéket terelő erdészet között több int hároszoros különbség van. Mindez terészetesen a véghasználati korú erdők inőségének (faterési osztályának) nagyfokú változására vezethető vissza. Ezen az állapoton aligha lehet változtatni. Ezzel szeben a befejezettségig eljutó erdősítések ráfordításának (az erdősítések halozódásának) folyaata alapvetően a gazdálkodó agatartásának vagy a gazdálkodási feltételeknek a következénye. Az erdősítések egységáras elszáolási rendszere 1960-ban került bevezetésre. Annak révén többek között ne titkolt szándék volt az erdősítési halozódás 1,7 1,8-szeres értékre való leszorítása. Feltehető a kérdés: ost hol tartunk, de különösen egyes el ne hanyagolható nagyságú területrészek esetében hol tartunk. Sajnos több helyen a halozódás 3 5-szörös. Az okok összetettek, így pl.:

6 a technológiai fegyele fellazulása (beleértve ebbe az elhagyott unkaűveleteket is), az erdősítési anyag inősége és kezeltségi állapota (tulajdonképpen ez is a technológiai fegyelehez tartozik), a unkaerőhiány és a technikai ellátottság szűkös volta iatt bekövetkezett kapacitásszegénység, az előbbi ok iatt a unkavégzésben tapasztalható időeltolódás, a különböző károsítások, elsődlegesen a vadkárosítás elviselhetetlen értéke (kieelten hegy- és dobvidéken). A gazdálkodásban vannak kivédhetetlen terészeti csapások, égis a felsorolt legfontosabbnak tartott feltételek tulajdonképpen a gazdálkodó kezében vannak. Úgy tűnik, ne visszatartó erő aga az egységáras rendszer, gazdasági kihatása kevés. Vajon kevés lenne-e abban az esetben, ha a a eglevő egységáron túlenően a jó és jó eredényű erdősítésekért, a különbözeti jövedeleként elkülönített összeg egfelelő (nagyobb) hányadát visszakapja, ás esetekben ne, vagy csak részben kapja vissza a vállalat? A feltételrendszeren belül pedig kieelkedő hatású lehetne az erdősítések halozódása. Annak norális értékre való leszorítását követően többet lehetne fizetni az erdőűvelésben dolgozóknak, eg lehetne követelni a unkafegyelet, fokozható volna a technikai felkészültség, időben el lehetne végezni az egyes unkafázisokat, több pénz jutna az intézényesen foganatosított és eredényes vadkárelhárításra. Tulajdonképpen ég arra is ód nyílhatna, hogy a vadkárosítási állapot iseretében (ez indenütt és indenkor lehetőség) az adott térségben az erdőés vadgazdálkodás viszonya, indkét tevékenység összeegyeztetett érdeke szerint lerendeződjön. Soha ne szabad hozzálátni bárilyen tevékenység végrehajtásához az eredényes unka feltételeinek iserete és azok garantálása nélkül. Ellenkező esetben selejtet, de legalábbis ne jót produkálunk. Ehhez persze az kell, hogy az erdőben gazdálkodó (kezelő vagy tulajdonos) a feltételezett szakai iseretek ellett rendelkezzék is a döntési jog és felelősség valós feltételeivel. HOZZÁSZÓLÁS MURÁNYI JÁNOS CIKKÉHEZ Az ipari árképzés analóg alkalazása jobb híján elfogadható. Az erdészeti értékszáítás bizonytalanságai iatt egyetlen lehetséges viszonyítási alap. ha a véghasiználatot végteréknek, az erdőfelújítás különböző fázisait pedig részteréknek fogjuk fel. A tanulány alaptétele: a végterék a kiterelt fatöeg. Cél és szelélet kérdése, és talán ne is helytelen szakai egítélés, hogy az erdészeti tevékenység végterékének az erdőt tekintsük, int ahogy az is. (Különösen, ha figyelebe vesszük az erdővel szeben egyre növekvő és egyre többrétegű társadali igényt, ég ha forintosítani ne vagy csak feltételezésekkel tudjuk.) A kész, érett erdőt int végteréket lehet értékesíteni tárgyilagos, piacorientált végterékként. Az erdő lábon adás-vétele gyakran előfordult. Az akkori felügyelet súlyával érvényesítette az erdőfelújítási kötelezettséget (az ezt akadályozó összefonódás elképzelhetetlen volt). Hogy ez a gazdálkodónak inden vonatkozásban (pénzügyileg is) egfelelő volt, bizonyítják a a a tanulányban is érlegre tett véghasználatai. A kiterelésre egvett erdő faanyaga a tisztes (vagy nagyobb) hasznot biztosította a terelést és továbbfeldolgozást végző üzenek vagy vállalkozónak.

7 : Ha a vágasérett erdő a végterék, a közbenső terelési folyaatok első kivitel, befejezett erdősítés, fiatalos, revizionált erdő stb. fafajuk, koruk és értékük szerint elszáolhatók a gazdálkodó javára. Még az erdősítés halozódását se kellene értékérőnek használni (bár az erdősítésnek és ne az erdőnek a legérzékletesebb utatója). Ugyanis ne egy kis halozódású, jó inőségű befejezett erdőfelújítás a végcél, ez csak részterék, és egyben ne biztosítéka a jó fiatalosnak, pláne ne a jó inőségű, vágásérett erdőnek (bár feltétlenül előzénye). Ennek a gazdálkodási rendnek, odellnek a kidolgozása ne kis, de ne is egoldhatatlan feladat. A gazdasági alapja biztosított (1.: erdőfenntartási alap vagy hasonló). A szükséges és alapos szakai tudás egléte a végrehajtáshoz kevés. Bizalo kell a lelkiiseretesség ellett. Ne csak az új elfogadtatása a nehéz, de bizalat tereteni, hogy a tervezett, beindított odell végrehajtásra kerül, garancia, hogy az alapos szakai egfontoltsággal kidolgozott terelési rendszer a vágásterület átvételétől a végterék, az érett erdő átadásáig érvényben van (az akácnál is ez egy generáció), feltételeit érdees és egnyugtató végrehajtani az arra vállalkozóknak, és hogy nincsenek kitéve a visszavonásnak. A nagy iparosítási, rendszerezési áralatoknak és az éves eredények utáni inkasszálási lehetőségeknek esett tulajdonképpen áldozatul az erdő, ert ne képes az idővel gyorsulni. Talán entsége lesz az egyre nagyobb hanggal hirdetett, de tettek nélkül aradt vagy csak nagyon kis hatékonysággal unkálkodó terészetvédele. A tanulány egyértelűen az erdőűvelés esélyeinek növelését célozza, ég ha csak érzékelteti is a teljes érték 6%-ának kicsinységét a feladathoz viszonyítva. Az erdőűvelés javára eggyőzőbb lenne, ha a tényleges árbevétel függvényében és a terelési körülények iseretében az erdőfelújítás eghatározott részteréke előállításához (pl. befejezett erdősítés), a aradéktalan technológiához szükséges és a rendeleti egységárat hasonlítaná össze. A 2. táblázat haradik részlete az, ai ezekre az adatokra vonatkozna, az egységáras költségek arány- és százalékkiutatása azonban ne eléggé egyértelű és konkrét. Barátossy Gábor Megjegyzések Dr. Jakucs Pál: Űj típusú erdőkárok és tennivalók" c. cikkéhez Dr. Jakucs Pál akadéikus cíben idézett cikke Az Erdő XXXVI. évfolyaának júliusi száában ( old.) jelent eg. Ennek szakai állításaival ne kívánunk vitába szállni, bár véleényünk a kérdésről teljesen eltérő (1.: Az Erdő ugyanazon száában Igándy Béky Pagony Szontagh Varga: A kocsánytalan tölgy hervadásos betegségének helyzete 1986-ban old.). Van azonban Jakucs akadéikus cikkében néhány olyan egjegyzés, aely ellett ne ehetünk el szó nélkül. Az állításaival szeben álló véleényt nyilvánító hazai és külföldi szakeberekről a következőket írja:..a hipotézisek"..általában olyan szakspecialistáktól száraznak, akiknek ökológiai szelélete hiányos és csak saját résztudoány-területükön ozognak biztosan". Jakucs akadéikusnak ez a kijelentése visszaidézi az ellenreforáció hitvitáinak szelleét. Ezekben is az ellenfél érveinek egcáfolása helyett több szó esik azok eberi hibáinak, tulajdonságuknak, butaságuknak stb. kipécézéséről. Ezt az állítását Jakucs akadéikusnak határozottan visszautasítjuk, ivel ne tartjuk illetékesnek ellenfelei szaktudásának egítélésére. A továbbiakban a szakspecialisták" akiknek ökológiai szelélete hiányos" szeére veti, hogy az új típusú erdőkárok" vizsgálatánál alkalazni kívánják a régen isert erdőegbetegedések" felderítésére használt tapasztalataikat, ódszereiket. Egy szaktudoány (jelen esetben a növényvédele) évszázadok alatt felhalozódott tapasztalatainak, vizsgálati ódszereinek elvetését ég egy,,új típusú erdőkár" vizsgálatánál se tartjuk hibának. Terészetes, hogy ezek indig fejlődnek, tökéletesebbé válnak. Azt se vonjuk kétségbe, hogy napjainkban az ilyen jellegű vizsgálatoknál ás tudoányágak segítségét is igénybe kell venni. Alapvetően azonban Jakucs akadéikusnak fenti egállapításával se értünk egyet, és hasonló célzatúnak ítéljük int a korábban tárgyalt elarasztalását a szakspecialisták"-ról. Dr. Igándy Z., dr. Pagony H., dr. Szontágh P.. dr. Varga F.