Máé Domicián 1 A képzeség szerepe a gazdasági növekedésben ágazai megközelíésben Ebben a munkaanulmányban elsősorban a gazdasági növekedésben bekövekeze szekorális válozásokra koncenrálok. A kuaásaink 2 során egyrész arra a kérdésre keresem a válasz, hogy az uóbbi évizedek makrogazdasági válozásai az 1976 és 2007 közöi időszakban a kibocsáás növekedési üeméhez hogyan járulak hozzá a humán és fizika őkeállomány. A számíásoka minegy íz OECD agországra vonakozóan végezem el egyrész növekedés számviel (growh accouning) alapján a különböző képzeségi szineknek megfelelő ágazaokban. Másrész még arra volam kíváncsi panel regressziós módszeran segíségével, hogy az egy munkavállalóra juó kibocsáás és a foglalkozaás közö milyen kapcsola léezik. Journal of Economic Lieraure (JEL) kód: E25, J24, L16. Kulcsszavak: képzeség, gazdasági növekedés, szekorális elemzés. Bevezeés: a humán őke szerepe a gazdasági növekedésben A gazdasági növekedés és az egyes országok eljesíménye közö megfigyelheő különbségek kuaása szine egyidős a közgazdaságannal. A humán őkével foglalkozó kuaások köszönheően Becker (1964) és Schulz (1961) munkáságának mind a mai napig nagy népszerűségnek örvendenek. A gazdasági fejlődés egyik alapveő forrásá kuava Solow (1956) pedig az emberi ényező szerepé már korábban formálisan bevezee. Az eredei modellből sokszor évesen levon és ezér gyakran kriizál kövekezeés szerin, mivel ugyanaz a echnológiai szin minden ország számára exogén módon elérheő, ezér hosszú ávon az egy főre eső jövedelem növekedési ráájának minden országban meg kell egyeznie. A modellből viszon csupán a gazdaság ámenei dinamikájának egyfaja feléeles válaszá ragadhajuk meg a ermelési ényezők akkumulációján kereszül. A növekedés valódi oká, amennyiben énylegesen meg kívánjuk alálni, akkor az endogén módon, magából a modellből kell levezenünk. Az endogén megközelíés iráni igény nem újszerű köveelmény, hiszen Schumpeer (1912[1980) szerin, csak az önmagára hagyo és külső haásokól menes gazdaság válozásai ekinhejük fejlődésnek. Az eredei Solow-modell empirikus és elmélei hiányosságain felbuzdulva az 1980-as évekől kezdődően ezér új növekedéselmélei irányzaok kezdék el bonogani szárnyaika. Az endogén modelleke a szerin lehe csoporosíani, hogy a gazdasági növekedés a echno- 1 Máé Domicián a Debreceni Egyeem Közgazdaságudományi Karának egyeemi adjunkusa. E-mail címe: domician.mae@econ.unideb.hu. 2 A kuaás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosíó számú Nemzei Kiválóság Program Hazai hallgaói, illeve kuaói személyi ámogaás bizosíó rendszer kidolgozása és működeése konvergencia program című kiemel projek kereében zajlo. A projek az Európai Unió ámogaásával, az Európai Szociális Alap ársfinanszírozásával valósul meg.
Máé Domicián lógiai haladásnak, vagy a ágan érelmeze őkefelhalmozásnak köszönheő. 3 Az endogén irányzaok ez uóbbi egyik úörő modelljében Rebelo (1991) főkén az hangsúlyoza ki, hogy a humán őke felhalmozása elegendő lehe a növekedés fennarásához. Egy másik a émában soka idéze [Lucas, 1988] modell felevése szerin a humán őke igényes szekorokban a ermelés során az emberi ényező inenzívebben használják fel. A növekedés alapveő oka ebben a megközelíésben ehá a humán őke felhalmozása. Nagyon gyakran mindebből évesen arra a kövekezeésre junak, hogy az állami beavakozással ámogao ermelési ényező gyorsabb felhalmozása eseleg gyorsíja a gazdasági növekedés. Ez a megállapíás csak akkor lehe igaz, ha a magasabb felhalmozási ráa opimális, azaz a humán őke megérülésé mérlegelő válaszás eredménye. Egy növekedés célzó gazdaságpoliikai dönés eredményekén, amennyiben megnöveljük az emberi ényező felhalmozásának ráájá miközben minden egyéb ceeris paribus válozalan marad csupán annyi eredmény érheő el, hogy kimozdíjuk a gazdaságo a korábbi kiegyensúlyozo helyzeéből egy magasabban állandósul jövedelem szinre. A kibocsáás növekedési ráájában arós eredmény csak a gazdasági környeze megválozása okozha, amelye Gwarney és szerzőársai (1999) igazolak. A modellek ehá valódi üzenee az, hogy a kezdei emberi őke állománya számí, azaz minél magasabb a kiinduló időponban a humán őke és a fizikai őke egymáshoz viszonyío aránya, annál magasabb egy főre eső jövedelem szin kelekezik. A gyakorlaban azonban a kizárólag humán őkére koncenráló gazdaságpoliika csúfos kudarco vallo [Boeke e al., 2008] a piaci inézmények ragadóssága mia. A gazdasági növekedés szekorális vizsgálaainak a képzeségek szerini megközelíésé elsősorban az indokolja, hogy mennyire különbözőek az egyes ágazaokon belül a ermelés során alkalmazoak járassága. A kuaóka nagyon régen érdekli a munkapiaci kínála és keresle közöi elérések leheséges magyarázaai. A különböző képzeséggel bíró munkavállalók iráni kereslei igény volumené alapveően a gazdasági növekedés és a ermelékenység (egy munkavállalóra juó kibocsáás) jellemzi. A keresle srukúrájá pedig közvelenül a foglalkozaoak ágazai megoszlása és az egyes ágazaok foglalkozás és a szakképzeség szerini összeéele haározza meg [Tímár,1996]. A munkapiaci keresle álal igényel képzeség és a munkavállalóka kibocsáó képzések eredményekén lérejövő kínála összehangolása azonban megleheősen komplex és megoldhaalan feladanak űnik. Az idillikus egyensúly elérésé még bonyolulabbá eszi a munkavállalók azon képessége, hogy a megszerze udásuka évizedeken kereszül folyamaosan fejleszik, illeve módosíják. Mindez azonban semmiképpen sem jeleni az, hogy nincs szükség iránymuaásra és hosszú ávú prognózisokra. A anulmányban ezér elsősorban a gazdasági növekedésben, illeve a kereslei oldalon bekövekeze szekorális válozásokra koncenrálam. A vizsgálaok során egyrész arra a kérdésre keresem a válasz, hogy az uóbbi évizedek makrogazdasági válozásai az 1976 és 2007 közöi időszakban a kibocsáás növekedési üeméhez hogyan járulak hozzá a humán és fizika őkeállomány, illeve a echnológia válozásai. Másrész még arra volam kíváncsi, hogy az egy munkavállalóra juó kibocsáás (munkaermelékenysége) a foglalkozaás alakulása hogyan befolyásola a különböző képzeségi szineke igénylő szekorokban. A vizsgálaok során mindvégig amelle érvelem, hogy az országok gazdasági eljesíményé egyik lényeges dimenziókén az alkalmazoak képzeségében rejlő ágazai különbségek jelenősen meghaározzák. A kövekező alfejezeekben először a vizsgálaok során alkalmazo módszeranoka ismereem röviden, majd pedig az empíria segíségével a hipoéziseime eszelem a kibocsáás és a ermelékenység alakulásán kereszül. 3 Az egyes alapmodelleke és azok mellékágainak sajáosságai Czeglédi (2007) részleesen bemuaa. 2
A gazdasági növekedés vizsgálaa képzeség szin szerini megközelíésben Az elemzés első lépésekén az egyes szekoroka az alkalmazoak képzesége alapján klasszifikálam. Az ágazai besorolás az OECD álal használ (ISIC REV. 3.) szabványának és az EUROSTAT Nemzeközi Okaási Sandardjának (ISCED) figyelembe véelével, valamin van Ark és szerzőársai (2003) ajánlásai alapján rendszerezem. A magas, közepesen magas és alacsony, illeve alacsony képzeségi szineknek megfelelő ágazai csoporosíás az (1. ábláza) aralmazza részleesen. 1. ábláza Az iparágak besorolása az ISIC REV. 3. szabvány és a képzeségi szinek alapján Képzeségi szinek ISIC rev. 3. Magasan képzeek Közepesen-magasan képzeek 23(Szén és finomío olaj), 24(Kemikáliák), 30(Munkaügyi berendezések), 32(Elekromos vezeékek), 321(Telekommunikációs eszközök), 322(Rádió, TV), 323(Pénzügyi közveíők), 65(Bizosíás), 66(Egyéb pénzügyi közveíők), 67(Pénzügyi anácsadás), 70(Ingalan), 72(Számíásechnika), 73(K+F), 74(Üzlei szolgálaások), 75(Közigazgaás), 80(Okaás). 33(Orvosi eszközök), 331(Tudományos eszközök), 33-331(Egyéb eszközök), 35(Egyéb szállíási eszközök), 351(Hajóépíés), 352(Repülőgépgyárás), 352/359(Vasú), 40(Elekromos), 41(Gáz és víz), 62(Légi szállíás), 63(Uazás), 64(Kommunikáció), 71(Gépek bérlése), 85(Egészségügy). Közepesen-alacsonyan képzeek Alacsonyan képzeek 20(Erdésze), 21(Papír), 22(Nyomda), 28(Előregyáro műszerek), 29(Mechanikus műszerek), 31(Elekronikus eszközök), 31(Hűő berendezések), 31/313 (Egyéb elekromos eszközök), 45(Épíőipar), 50(Kereskedelem), 51/52(Nagy és kiskereskedelem), 60/61(Szárazföldi és vízi szállíás) 1(Mezőgazdaság), 5(Halásza), 10-14(Bányásza),15-16 (Élelmiszer), 17(Texília), 18(Ruháza), 19 (Bőr és cipő), 25(Műanyag), 26(Üveg), 27(Alap fémipari ermékek), 34(Moor), 36-37(Újrahasznosíás), 55(Szálloda), 90-93(Szociális munka) Forrás: van Ark e al.(2003) besorolása alapján sajá szerkeszés. A módszeran eszelése és a hipoézisek felállíása elő nézzünk meg néhány egyszerű leíró saisziká. Az [1. ábra] aralmazza az EU (2013) KLEMS adabázisából rendelkezésre álló adaok alapján a számíások eredményei a kibocsáás alakulására vonakozóan. Az 1976 és 2007 közöi időszakra a ovábbiakban minegy íz 4 OECD agországra vonakozóan vizsgálódam. Az ábrából egyrész kiűnik, hogy a kibocsáás növekedési üeme az összes vizsgál országban a magas és a közepesen magas képzeségűeke foglalkozaó ágazaokban vol jellemzően magas (körülbelül 2% és 5% körüli inervallumban szóródak az adaok), illeve a legkisebb növekedés az alacsony szinű járasságo igénylő szekorokban vol megfigyelheő (egy és 2,5% közö alálunk adaoka). A kövekező [2.] áblázaban a kibocsáás és a foglalkozaás szerkezei srukúrájában bekövekeze válozásoka ekinhejük á. 4 AUS, AUT, DNK, FIN, ESP, ITA, JPY, NED, UK, USA. 3
Máé Domicián 1. ábra A kibocsáás* éves álagos alakulása az 1976 és 2007 közöi időszakban, a különböző képzeségi szineknek megfelelő ágazaokban és OECD országokban, 1976=100% Forrás: sajá számíások és az EU (2013) KLEMS adabázis alapján szerkeszve. Megjegyzés: * reál Bruó Hozzáado Érék (GVA) konsans árakon. 2. ábláza A kibocsáás és a foglalkozaás srukúrájának alakulása (%-ban), a különböző képzeségi szineknek megfelelő ágazaokban és OECD* országok álagában Ágazaok MAGAS KÖZEPESEN MAGAS A kibocsáás válozása (%) KÖZEPESEN ALACSONY ALACSONY ÖSSZES 1976/2007 199,02% 345,58% 97,97% 41,09% 135,35% A kibocsáás részaránya (%) 1976 31,51% 8,37% 33,44% 26,69% 100 2007 40,03% 15,85% 28,13% 16,00% 100 A foglalkozaás válozása (%) 1976/2007 83,75% 77,06% 24,89% 1,28% 38,53% A foglalkozaoak részaránya (%) 1976 24,48% 12,21% 33,06% 30,25% 100 2007 32,48% 15,61% 29,80% 22,12% 100 Forrás: sajá számíások és az EU (2013) KLEMS adabázis alapján szerkeszve. Megjegyzés: * AUS, AUT, DNK, FIN, ESP, ITA, JPY, NED, UK, USA. Az OECD országoka megvizsgálva a kibocsáás szekorok szerini alakulásából kiűnik, hogy a magas képzesége igénylő ágazaokban igen jelenős (a magasban 2-szeres, a közepesen magasban öbb min 3,5-szeres) növekedés kövekeze be. A 135%-os időszaki álagos OECD növekedéshez képes az alacsony szinű járasságo megköveelő szekorok 98%-os és 41%-os növekedési üeme megleheősen szerénynek űnik. A magas képzesége igénylő ágazaok hozzájárulása a eljes kibocsáás alakulásában ehá megkérdőjelezheelen. A hoszszabb ávú prognózisok felállíásához ezuán vizsgáljuk meg a kibocsáás srukúrájában bekövekeze árendeződéseke. A magas képzeségű ágazaok részaránya 31%-ről 40%-ra, a közepesen magasnál pedig 8%-ról 15%-ra erősödö az alacsony inenziású ágazaok rovására 4
(33%-ról és 26%-ról közel 28%- és 16%-ra csökkenek). Az adaok ehá egyérelművé eszik, hogy az aggregál gazdasági növekedésben a magas képzesége igénylő ágazaok egyre nagyobb szerepe ölenek be az álalam vizsgál OECD országokban. Az uóbbi évizedekben a foglalkozaás srukúrájában bekövekeze szekorális válozások eredményekén szine minden egyes országban érzékelheő újraeloszás zajlo. A foglalkozaás az OECD álagában közel 38%-al növekede, amelyhez a leginkább a magas képzesége igénylő ágazaok (83,7%), a legkevésbé pedig (1,2%) az alacsony szinű járasságo elváró szekorok járulak hozzá. A foglalkozaás srukúrájában bekövekeze árendeződés alapján 1976-hoz képes 2007-re a munkapiaci-keresle főkén a magas képzeségű ágazaok felé olódo el (24%-ról 32%-ra növekede) az alacsonyabbak rovására (30%-ról 22%-ra csökken a foglalkozaás részesedése). Ezekből a leíró saiszikákból ehá kiűnik az a prognózis, hogy a munkapiacon manapság egyre jobban szükség van a magasabb szinű képzeséggel rendelkezőkre A kibocsáás dekomponálása növekedés számvieli megközelíésben A gazdasági növekedés befolyásoló ényezők alakulásá ermészeesen meg kell még vizsgálni az egyszerű deskripív saiszikáknál kifinomulabb eszközökkel. A válaszásom módszerani szemponból ezér először a növekedési számviel (ismerebb nevén growh accouning) echnikájára ese, amely képes felbonani az összes kibocsáás növekedési üemé olyan összeevőkre, min például a ermelési ényezők, azaz a fizikai és a humán őke akkumulációjának haásaira, valamin az ún. eljes ényező-ermelékenységkén definiál (TFP a ovábbiakban) Solowi-maradékagra. A gazdasági növekedés forrásainak vizsgálaakor induljunk ki egy neoklasszikus (Cobb Douglas ípusú) ermelési függvényből (1. egyenle). Y A K L (1) ( 1 ) Az egyenleben [Y] a kibocsáás jelöli, amelye az elemzések során a Bruó Hozzáado Érékkel 5 (GVA) helyeesíeem. [K] a fizikai őkeállomány, ami a reál Bruó Fix Tőke Állomány (GFCS) reprezenál konsans árakon. A ermelés során állandó skálahozadéko feléelezve (α=1/3) a ényezők megfelelő arányai indexelem. [L] a humán őkeállomány, amely a szekorokban ényleges foglalkozaoaka ragadja meg. [A] pedig a TFP a megfelelő [-edik] időponban. Az egyenle némi árendezésével megadhaó, illeve megbecsülheő a kibocsáás növekedésének ez a megmagyarázhaalan összeevője. A rezidum felfoghaó a ágan érelmeze echnológiai haladásnak, amely ala nemcsak az új gépeke, berendezéseke és eljárásoka, hanem akár a korszerűbb vállalairányíási és vezeési formáka is érhejük. Vegyük a módszerannak megfelelően az (1.) egyenle mindké oldalának logarimusá (2.) és ezuán a differenciáljá (3.): lny ln A ln K (1 ) ln L (2) ln A ln A ln K ln K (1 )ln L (1 )ln L ) lny lny 1 1 1 1 (3) Jelöljük az egyszerűsíés érdekében és az eléréseknek megfelelően az álagos kibocsáás [g y ], a eljes ényező-ermelékenység [g a ], illeve a fizikai [g k ] és a humán őkeállomány [g l ] növekedésé. g g g ( 1 ) g (4) y a k l 5 A Bruó Hozzáado Érék megegyezik definíció szerin a különböző adókkal és szubvenciókkal korrigál a GDP-vel. 5
Máé Domicián A feni levezeéssel leheőség nyílik arra, hogy a gazdasági növekedésben lejászódó folyamaoka részleesebben megvizsgáljuk. A [2. ábláza] aralmazza a KLEMS adabázisból rendelkezésre álló adaok alapján az egyes komponensek álagos válozásai az 1976 és 2007 közöi időszakban. Az alkalmazo growh accouning módszer segíségével ezálal bemuahaó, hogy a kibocsáás álagos válozásaihoz a fizikai és a humán őkeállomány, valamin a TFP-vel azonosío echnológiai haladás hány százalékponal járulak hozzá. 2. ábláza A kibocsáás válozásá meghaározó ényezők összesíése (%-ban) a 4. egyenle alapján a vizsgál OECD országokban, és a megfelelő ágazaokban Auszrália g y g k g l g a Hollandia g y g k g l g a Magas 3,85 1,41 2,02 0,42 Magas 2,97 0,87 1,56 0,54 Közepesen magas 4,07 1,04 1,29 1,73 Közepesen magas 3,23 0,69 1,42 1,12 Közepesen alacsony 3,01 1,38 1,02 0,61 Közepesen alacsony 2,58 0,84 0,58 1,16 Alacsony 2,51 1,38 0,56 0,57 Alacsony 1,09 0,58 0,37 0,14 Auszria gy gk gl ga Japán gy gk gl ga Magas 2,67 1,06 1,19 0,43 Magas 3,63 1,73 1,14 0,76 Közepesen magas 3,70 0,83 1,34 1,54 Közepesen magas 5,09 1,40 1,64 2,04 Közepesen alacsony 2,38 0,62 0,27 1,49 Közepesen alacsony 2,27 0,99 0,08 1,21 Alacsony 1,28 0,33-0,47 1,43 Alacsony 1,13 0,97-0,34 0,50 Dánia gy gk gl ga Olaszország gy gk gl ga Magas 2,23 0,37 1,10 0,75 Magas 2,19 0,64 1,33 0,22 Közepesen magas 2,26 1,09 0,83 0,33 Közepesen magas 2,95 1,35 0,81 0,79 Közepesen alacsony 1,49 0,81 0,02 0,66 Közepesen alacsony 2,00 1,24 0,33 0,43 Alacsony 0,79 0,69-0,64 0,74 Alacsony 1,34 0,81-0,63 1,16 Egyesül Királyság gy gk gl ga Spanyolország gy gk gl ga Magas 2,74 1,04 1,06 0,63 Magas 3,03 1,06 2,30-0,33 Közepesen magas 3,62 0,96 0,57 2,09 Közepesen magas 3,81 1,50 2,08 0,23 Közepesen alacsony 2,03 1,14 0,01 0,88 Közepesen alacsony 2,67 1,63 1,31-0,28 Alacsony 0,82 0,74-0,36 0,44 Alacsony 1,96 1,12-0,07 0,91 Finnország gy gk gl ga USA gy gk gl ga Magas 4,02 1,34 1,27 1,40 Magas 3,38 1,25 1,33 0,80 Közepesen magas 2,88 0,75 0,84 1,28 Közepesen magas 2,69 1,02 1,28 0,39 Közepesen alacsony 2,60 0,72-0,01 1,89 Közepesen alacsony 2,70 1,14 0,82 0,74 Alacsony 2,12 0,75-0,99 2,36 Alacsony 2,19 0,57 0,57 1,04 Forrás: sajá számíások és az EU (2013) KLEMS adabázis alapján szerkeszve. A modern gazdasági növekedés érben és időben jól körülhaárolhaó jelenség, amely viszonylag egyenlees és hosszabb ávon nem lászik lassulni [Maddison, 1995]. A számíásaim eredményei ennek az állásponnak megfelelően az muaják, hogy a gazdasági növekedés méréke minden egyes országban egy viszonylag sabil növekedési pályán mozgo. A fizikai őke állomány eseében elmondhaó ovábbá, hogy minden országban az elmélei modellünknek megfelelően poziívan és emelle számoevően járul hozzá a kibocsááshoz. Az viszon nem igaz, hogy minden vizsgál eseben a magas képzeségű ágazaokban figyelheő meg a legnagyobb mérékben a fizikai őke hozzájárulása. A foglalkozaás megvizsgálva viszon a szekorális árendeződésnek köszönheően szine minden országban (egyedül Japán kivéve) a leginkább a legmagasabb képzesége igénylő ágazaok járulak hozzá a 6
kibocsáás válozásához. Ráadásul az országok öbbségében az alacsony járasságo elváró ágazaok csökkeneék a kibocsáás a foglalkozaás alakulásán kereszül. Az üzlei ciklusok ingadozásai ermészeesen figyelmen kívül hagyva ovábbá a megállapíhaó, hogy a kibocsáás meghaározó ényezők nem elsősorban a ermelési ényezők (a őke és munkaerő) felhalmozásában keresendők. Az álalam használ growh accouning módszeran alapján megerősíem, hogy az 1976 és 2007 közöi időszakban (Spanyolország kivéelével) minden egyes ágazaban a eljes ényező ermelékenység (TFP) jelenősen hozzájárul a kibocsáás válozásához. Mindez aláámaszja Bosworh és szerzőársainak (1995), valamin Klenow és Rodriguez (1997) hasonló módszerannal végze korábbi eredményei. A ermelékenység és a foglalkozaás kapcsolaa ágazai megközelíésben A korábbi fejeze vizsgálai eredményei az alkalmazo growh accouining módszaran hiányosságaiból adódóan azonban nem képes egy ermelési függvényből eljes körűen felárni a foglakozaás és az oupu közöi kapcsola ermészeé. Az emberi ényező képzeségének a fejle országokra vonakozó szerepé ezér a ovábbiakban egy a émában nagy népszerűségnek örvendő modellel vizsgálam meg [Mankiw e al., 1992]. A foglalkozaás és az egy főre juó kibocsáás (ermelékenység) közöi kapcsola vizsgálaá ermészeesen minden egyes képzeségi szinnek megfelelő ágazaban a kövekező panel-regressziós modell (5.) alapján eszelem: ) e (5) ln yi o 1 ln yi 3 ln( n g i Visszafelé haladva a válozók definiálásában az i-edik országban és -edik időponban első az [ε] hibaag. A konrollválozóink közül kövekező a neoklasszikus modellből fakadóan a munkaállomány növekedése [n], az amorizáció [δ] és a hosszú ávú echnológiai haladás [g] feléeleze ráájával megnövel válozó, e ké uóbbinak az eredei modellnek megfelelően konsans (0,05) éréke adam. A konrollválozónk [y] az egy főre juó reál Bruó Hozzáado Érék logarimusa konsans árakon. A függő válozónk az egy főre juó kibocsáás logarimusának differenciálja, amely a hosszú ávú egyensúlyi növekedési szine reprezenálja. A modellel vizsgál panel méree az 1976 és 2007 közöi időszako áfogó kiegyensúlyozo mina, amely 10 országo és 310 megfigyelés aralmaz. A (5) egyenle becslése elő még meg kell indokolni, hogy melyik panel-regressziós módszeran válaszoam. A vélelen haású módszer elsősorban azér alkalmazam, mer a fix haás eseében az országspecifikus és az időben állandó, illeve konsansnak feléeleze ényezők haása kiszűrődne, és ebben az eseben csak az idősoros információk használódnak fel. Mindez Wooldridge (2002) szinén indokolnak arja figyelembe venni ebben az eseben. A vizsgálai eredményeke a kövekező (3.) ábláza foglalja össze részleesen. A ábláza első oszlopa a korábban felsorol válozóka aralmazza. Lászik, hogy a magyarázó válozók saiszikailag a harmadik, közepesen alacsony képzeségi szine igénylő ágazaok kivéelével szignifikánsak. A szignifikancia hiánya csak annyi jelen ebben az eseben, hogy adonak véve az induló kibocsáás szinjé, illeve a korábban emlíe öbbi gazdaságpoliikai ényezőke, a foglalkozaás válozása nem jár együ az egy főre juó kibocsáás növekedésével ebben az ágazaban. A foglalkozaás növekedésé és a öbbi konsansnak ve az amorizáció és a echnológiai haás együesen megragadó komponens érékeiből levonhaó ovábbá az a kövekezeés, hogy a foglalkozaoak számában bekövekeze egységnyi válozás a legkevésbé a magas képzesége igénylő ágazaokban csökkeni a ermelékenysége. Mindez a gazdaságpoliika dönéshozók számára hosszabb ávon megnyugaó, amennyiben a sabil makrogazdasági környeze, az exporöszönzés és az emberi ényezőbe örénő beruházások (okaáson kereszüli) ámogaása áll a célkereszjében. i 7
Máé Domicián 3. ábláza A kibocsáás válozásá meghaározó ényezők becslése az 5. egyenle alapján a vizsgál OECD országokban, és a megfelelő képzeségi szinű ágazaokban Függő válozó: Δln(egy foglalkozaora juó reál GVA) Magyarázó válozók Magas Közepesen Közepesen Alacsony magas alacsony konsans 0,301 0,049 0,006 0,043 (4,70)*** (7,05)*** (4,69)*** (-7,96)*** ln(gva/fő) 0,016 0,003 0,001-0,001 (3,12)*** (2,87)*** (1,50) (-1,68)* ln(n i +g+δ) 0,405 0,622 0,120 0,444 (-5,51)*** (-7,98)*** (-1,37) (-5,86)*** Megfigyelések száma 310 310 310 310 Országok száma 10 10 10 10 R 2 országokon belül 0,16 0,22 0,22 0,09 R 2 országok közö 0,35 0,30 0,30 0,52 Forrás: sajá számíások és az EU (2013) KLEMS adabázis alapján szerkeszve. Megjegyzés: zárójelben a heeroszkedasziciás szemponjából roboszus z-saiszikák szerepelnek, *** 1 százalékos, ** 5 százalékos, * 10 százalékon szignifikáns. A munkaermelékenysége a definíciójából adódóan rövid ávon késég kívül csökkeni a foglalkozaás növekedése. Az ellenées haásmechanizmus azonban hosszabb megfordulha, amennyiben az újonnan belépők és a munkapiacra visszaérők magasabb képzeségi szinel rendelkeznek. A szelekív foglalkozaás poliika szerepe ezér leginkább csak akkor indokol, amikor a ermelékenység színvonala arósan alacsonyabb a hasonló fejleségű országokéhoz viszonyíva. A dinamikus foglalkozaási srukúra áalakíásának, ebben az eseben kiemel szerepe kell szánni a gazdaságpoliikai célok közö. A felzárkózás nem valósulha meg a megfelelő képzeséggel bíró munkavállalók bizosíása nélkül, amelynek a felelőssége elsősorban az okaási rendszerekre hárul. A anulmány egy kuaás közbeni állapoo ükröz csupán, ezér néhány gondola erejéig ki kell, hogy érjek ermészeesen a ovábbi leheséges kuaási irányokra. A humán őkeszerepé az inézményi közgazdaságan aspekusában szinén meg lehe vizsgálni. Az inézmények hagyományos norhi deerminációja (Norh, 1981) olyan formális szabályoka és informális korláoka különböze meg, amelyek különböző gazdasági, ársadalmi, illeve poliikai kölcsönhaásoka egyarán befolyásolnak. Szerine az inézmények egyike sem bizosíja önmagában a növekedés. A gazdasági növekedés öszönző inézmények csupán megeremik az esély, illeve piaci környezee a fejlődés meghaározó ényezők kialakulásához. A kérdés ehá innenől kezdve számunkra az, hogy vajon melyek azok az inézmények, amelyek hosszabb ávon a foglalkozaáson kereszül befolyás gyakorolnak a gazdasági növekedésre. Az alacsony mérékű adózaás, és a szigorú foglalkozaási szabályozás Mourre (2006) szerin a gazdasági növekedésnek szinén kedveznek. Layard és Nickell (1999) pedig arra a kövekezésre juoak, hogy az adózás melle a foglalkozaás szabályozása plauzibilisen befolyásolják a ermelékenysége. Összegzés A vizsgálaok során mindvégig amelle érvelem, hogy az országok gazdasági eljesíményé egyik lényeges dimenziókén az alkalmazoak képzeségében rejlő ágazai különbségek jelenősen meghaározzák. Összegezve röviden a anulmány legfonosabb megállapíásai ki- 8
jelenheő, hogy a kibocsáás növekedési üeme az összes vizsgál országban a magas és a közepesen magas képzeségűeke foglalkozaó ágazaokban vol jellemzően magas. A munkakeresle alakulásáról pedig felállíhajuk az a prognózis, hogy a kövekező évizedekben az aggregál gazdasági növekedésben és a munkapiac srukúrájában a magas képzesége igénylő ágazaok egyre nagyobb szerepe ölenek be az álalam vizsgál OECD országokban. A growh accouning módszeran alkalmazva ovábbá kiderül, hogy szine minden egyes országban a leginkább a legmagasabb képzesége igénylő ágazaok járulak hozzá a kibocsáás válozásához. A panel adaokon végze regressziós számíások szerin a foglalkozaoak számában bekövekeze egységnyi válozás pedig a legkevésbé a magas képzesége igénylő ágazaokban csökkenee hosszabb ávon a ermelékenysége. Hivakozások van Ark, B. Robinson, C. Sokes, L. Suivenwold, E. (2003): Indusry Srucure and Taxonomies, pp. 37 72, in Mary O Mahony, M. van Ark, B. (ed.) EU produciviy and compeiiveness: An indusry perspecive. Can Europe resume he caching-up process? EC, Ialy. Boeke, P. J. Coyne, C. J. Leeson, P. T. (2008): Insiuional Sickiness and he New Developmen Economics. American Journal of Economics and Sociology, Vol 67. No. 2. pp. 331 358. Bosworh, B. Collins, S. M. Yu-chin, Ch. (1995): Accouning for Differences in Economic Growh, Brookings Insiuion Working Paper, pp. 1 84. Czeglédi, P. (2007): Piaci inézmények és gazdasági növekedés: a modern oszrák iskola nézőponja, Akadémia Kiadó, Budapes. EU (2013): EU KLEMS Daabase, hp://www.euklems.ne/ (leölve: 2013. június 16.) Gwarney, J. Lawson, R. Holcombe, R. G. (1999): Economic Freedom and The Environmen for Economic Growh. Journal of Insiuional and Theoreical Economics, Vol. 155. No. 4. pp. 643 663. Klenow, P. and Rodriquez-Clare, A. (1997): The neoclassical revival in growh economics: Has i gone oo far?, NBER Macroeconomics Annual, Vol. 12. pp. 73 103. Layard, D. R. Nickell, S. (1999): Labor Marke Insiuions and Economic Performance. Handbook of Labor Economics, Vol. 3. pp. 3029 3081. Lucas, Jr, R. E. (1988): On he Mechanics of Economic Developmen. Journal of Moneary Economics Vol. 22. No. 1. pp. 3 42. Maddison, A. (1995): Monioring he World Economy. Developmen Cenre of he Organizaion for Economic Cooperaion and Developmen, Paris. Mankiw, G. N. Romer, P. M. Weil, D. N. (1992): A Conribuion o he Empirics of Economic Growh, The Quarerly Journal of Economics, Vol. 107. No. 2. pp. 407 437 Mourre, G. (2006): Did he paern of aggregae employmen growh changed in he euro area in recen years?, Applied Economics, Vol. 38. No. 15. pp. 1783 1807. Norh, D. C. (1981): Insiuions, Ideology and Economic Performance. CATO Journal, Vol. 11. No. 3. pp. 477 496. PIORE, M. (1986), Labor Marke Flexibiliy, Universiy of California, Berkeley, CA. Rebelo, S. (1991): Long-Run Policy Analysis and Long-Run Growh. Journal of Poliical Economy, Vol. 99. No. 3. pp. 500 521. Schumpeer, J. A. (1912[1980]): A gazdasági fejlődés elmélee. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapes. Solow, R. M. (1956): A Conribuion o he Theory of Economic Growh. The Quarerly Journal of Economics, 70 (1): pp. 65 94. Tímár János (1996): Munkaerő-keresle 2010-ben - ágazaok, foglalkozások és képzeség szerin, 1996. (43. évf.) 11. sz. 995-1009. old. 9
Máé Domicián Wooldridge, J. M. (2002): Economeric Analysis of Cross secion and Panel Daa. MIT Press, Cambridge, MA. Esimaing Secoral Feaures of Economic Growh by Technology in Some OECD Counries, 1976-2007 DOMICIÁN MÁTÉ The purpose of his sudy is o esimae economic growh and labour produciviy of he 1976-2007 periods in some OECD counries. In our esimaions we followed a specific axonomy o idenify he main feaures of oupu and oupu per capia growh of differen labour-skilled branches. In order o indicae hese changes, a growh accouning mehod was firsly used o deermine each of he secoral differences of labour demand. All in all, we firsly (1) conclude ha nowadays high-skilled secors aimed economic growh beer han he lower ones, (2) Analysing ime series panel daa of various OECD counries we could also claimed ha a large par of economic growh semmed from human capial and (3) produciviy changes were mosly depended on i.e. variaions of employmen performance. Journal of Economic Lieraure (JEL) codes: E25, J24, L16. Keywords: Economic Growh, Produciviy Changes, Growh Accouning. 10