Az Európai Unió energiapolitikája és a francia út

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA KÜLKERESKEDELMI FİISKOLAI KAR Nemzetközi kommunikáció szak Levelezı tagozat Európai Unió szakirány Az Európai Unió energiapolitikája és a francia út Készítette: Ihász Ágnes Budapest, 2008.

2 Tartalomjegyzék Bevezetés... 4 A közösségi energiapolitika fejlıdése... 7 Energiaforrások... 7 Az Európai Szén- és Acélközösség... 9 Az Európai Atomenergia Közösség Az olajválság és hatásai A 70-es évek programjai A 80-as évek programjai A 90-es évek programjai Az elsı energiacsomag A második energiacsomag A harmadik energiacsomag A közösségi energiapolitika elıszobája A bizottsági javaslat A versenyképesség és a piaci liberalizáció az EU energiapolitikája tükrében A harmadik energiacsomag és a francia álláspont Független Hálózatirányító Modell (ITO) Franciaország belsı piaci helyzete Az EDF és a törvényi szabályozások A 2007-es piacnyitás hatása számokban Ellátásbiztonság megteremtésének lehetıségei Zöld Könyv az energiaellátás biztonságának megteremtésérıl A biztonságos energia európai stratégiája Franciaország energiamixe Franciaország primer energiatermelésének összetétele Fosszilis energiaforrások Megújuló energiaforrások Nukleáris energia A francia megoldás Az éghajlatvédelem politikai kérdései Éghajlatváltozás: fenyegetés és kihívás

3 Az EU klímapolitikája Az integrált klímapolitika elızményei Az integrált megközelítés A 2008-as megújulóenergia- és klímacsomag A francia öko-grenelle A szén-dioxid kibocsátás Franciaországban Megújuló energiaforrások a francia energiatermelésben Konklúzió Irodalomjegyzék

4 Bevezetés Az energia minden emberi tevékenység alapja. És nem csak az embernek, mint biológiai lénynek van szüksége folyamatos energiapótlásra, hanem az általunk felépített technikai civilizációnak is. Napjainkra sajnos eljutottunk oda, hogy ez az energia utánpótlás veszélybe került. Részben a meg nem újuló energiaforrások belátható idıtávú kimerülése, részben a megújuló energiaforrások szennyezıdése miatt. Kell-e tenni ellene? Bolygónk, a Föld nyilván jól meglesz nélkülünk is. Eddigi történetének csak egy igen jelentéktelen idıszeletében léptünk színre mi, emberek. Igaz, mindent megtettünk, hogy maradandó nyomokat hagyjunk magunk után. De ebben a kérdésben lehetünk önzık. Bár a tudományos és politikai élet nagyjai szívesen vitáznak azon, hogy a probléma mértéke mekkora is valójában, abban azért nagyjából egyetértés van, hogy ez az irány nem tartható sokáig. Ha másért nem, akkor azért, mert energiaforrásaink hamarosan szőkösnek fognak bizonyulni. Kimondhatjuk tehát, tenni kell valamit. Tudunk-e tenni ellene? Ha elfogadjuk azt az álláspontot, hogy cselekedni kell, akkor meg kell vizsgálni, hogy milyen lehetséges módozataink vannak a helyezet megoldására. Az sajnos hamar kiderült, hogy az egyén, bár fontos a környezettudatos viselkedése, önmagában nem sok mindenre megy. Igazából hamar kiderült, hogy egy összehangolt nemzeti cselekvés sem ér önmagában semmit. Nincs minden országnak egy bolygója, amit kedvére kihasználhat. (Bár némely nemzetállam úgy gondolja, hogy ez az egy az ı játszótere.) Az energiaforrások fölötti ellenırzés és az ehhez kapcsolódó energiastratégia minden nemzet szigorúan vett magánérdeke, nem szívesen engednek ebbe beleszólást. Globális összefogásra van szükség, és az ehhez szükséges konszenzust csak komoly politikai szinten lehet kiharcolni. Az Európai Unió meghatározó szereplıje a világ politikai színpadának. Mostanra eljutott arra a felismerésre, ha szeretné megırizni ezt a szerepet, akkor sürgıs legalábbis politikai szempontból gyors változtatásra van szükség. A döntésnek természetesen nagyon fontos okai vannak. Az unió szeretné versenyképességét megırizni a többi gazdasági nagyhatalomhoz képest, sıt szeretné elérni, hogy gazdasága versenyképességi szempontból az élen legyen. Ahhoz, hogy ezt elérhesse nagyon fontos stratégia célokat tőzött ki maga elé

5 Az egyik cél a piaci liberalizáció megteremtése a teljes belsı piacon. Ennek oka az, hogy az EU elgondolása szerint csak a teljesen nyitott és szabad verseny garantálja a résztvevık számára a legjobb feltételeket. Az unió azt szeretné elérni, hogy a növekedéshez feltétlenül szükséges energiához mindenki mindenhol a lehetı legjobb feltételekkel jutna hozzá és ennek eszköze pedig a szabad verseny. A másik fontos cél az ellátásbiztonság megteremtése. Az unió energiabiztonsági szempontból nagyon sérülékeny. Jelenleg a szükséges energiaforrások mintegy fele importból származik! A biztonság megteremtésének fontos eszköze tehát ennek az importfüggıségnek a csökkentése. Ez történhet úgy is, hogy minél többféle külsı forrást használ fel, így az egyik forrás bizonytalansága kevésbé lesz hatással a teljes piacra. A másik fontos mód az ellátásbiztonság növelésére, hogy a rendelkezésre álló forrásokat a lehetı leggazdaságosabban igyekezzenek kihasználni. A harmadik út pedig az, hogy olyan új forrásokat keressenek, amelyek a saját kimerülı készleteik helyére tudnak állni. A harmadik stratégiai cél az éghajlat- és klímavédelem szempontjából fontos változtatások bevitele a közösségi politikába. A fenntartható fejlıdés szempontjából kiemelt fontosságú terület ez az EU számára, amelyben globális szinten is szeretne vezetı szerepet vállalni. Ez a cél szerencsésen összefonódik az energiaellátás biztonságának megteremtésére tett intézkedésekkel. Hiszen például a megújuló energiaforrások nagyobb arányú felhasználása nem csak a külsı forrásoktól való függést mérsékli, hanem klímavédelmi szempontból is pozitív elıjelő változásokat indukál. Ugyanakkor az energiahatékonyság növelése tehát az, hogy egy bizonyos eredmény eléréséhez kevesebb energiát kelljen elhasználni szintén mindkét célkitőzés elérését segíti. Szakdolgozatomban ennek a fontos Európai Uniós hármas stratégia célkitőzésnek politikai témáját kívánom körüljárni. Milyen utat járt be és hol tart most ez a politika? Tagállami szinten milyen kötelezettségvállalásokkal jár mindez? Mit sikerült a politikai célokból a gazdasági versenykörnyezetben megvalósítani? Többek közt ezekre a fontos kérdésekre kerestem a válaszokat munkám során. Természetesen ezen dolgozat keretei szőkösek a téma összetettségéhez képest, ezért igyekeztem minden szempontot szigorúan az energiaellátás szempontjából figyelembe venni. Dolgozatom elsı felében megvizsgálom, hogy milyen lépések vezettek el ennek a hármas stratégiának eléréséhez, hogyan lett elsıszámú uniós politikai cél a közösségi energiapolitika kialakítása

6 Diplomamunkám második felében a fentebb vázolt hármas stratégiai célkitőzés, tehát a versenyképesség, az ellátásbiztonság és az éghajlatvédelem energiapolitikai szempontból történı megvalósítását teszem részletesebb vizsgálat tárgyává. Megvizsgálom, hogy milyen közösségi szabályozások születtek és ami ugyanilyen fontos, hogy ezen szabályozások hogy jelentek meg tagországi szinten. Ehhez az összevetéshez Franciaországot választottam alanyul, mint régi, erıs gazdasági és politikai érdekérvényesítı képességgel bíró tagállamot. A franciák szeretnek külön utakon járni, ezért érdekes volt megvizsgálni, hogy mennyire képesek alávetni magukat a közösségi céloknak, illetve, mennyire tudják saját nemzeti céljaikat közösségi szintre emelni. Ez különösen érdekes abból a szempontból, hogy dolgozatom megírása idején éppen Franciaország tölti be az unió soros elnöki szintjét, amikor is fontos energia- és klímapolitikai döntésekben kell konszenzusra jutni - 6 -

7 A közösségi energiapolitika fejlıdése Minden emberi tevékenységhez energiára van szükségünk. A bolygónkon fellelhetı energiaforrásokat, a napsugárzást, a szélenergiát, Földünk hıjét, a felszíni vizeket, a szén-, kıolaj-, földgázkészleteket, az atomenergiát, a biomasszát primer energiahordozónak nevezzük. A napenergia nem egy forrás a sok közül, hanem a Földön hasznosítható primer energiáknak majdnem kizárólagos közvetlen, vagy közvetett forrása. A Föld és az abból kiszakadt Hold anyaga vagy a Napból lökıdött ki, vagy a Nap ragadta magával a csillagközi tér porából, a Nap hatására kondenzálódtak égitestté, attól függ mozgásuk és hıtartalmuk. A fotoszintézis révén magát a biológiai létet is a napsugárzás tartja fenn, ez a forrása az emberi tápláléknak és a biológiai energiáknak. 1 Energiaforrások A primer energiafajtáknak két csoportját különböztetjük meg: kimerülı és megújuló energiaforrások. Kimerülı erıforrásoknak nevezzük azokat az elemeket, amelyeket az ember folyamatos kiaknázás következtében egyre csökkenı mennyiségben lelhetık fel a Földön. Jelenlétük idıtartama erısen függ az emberi tevékenységtıl, illetve annak sebességétıl. Bár a kifejezés nem egészen helytálló, mert a kimerülı erıforrások is újratermelıdnek (gondoljunk például a kıolajképzıdésre) csak nem olyan gyorsan, mint amilyen ütemben kitermelik ıket. Kimerülı energiaforrások Ásványi tüzelıanyagok Szén Kıolaj Nem konvencionális olaj Földgáz Nem konvencionális földgáz Nukleáris üzemanyagok Hasadó anyagok Tenyészanyagok Fúzió anyagai radioizotópok Geotermikus energia Konvektív hıhordozók Kondukció A primer energiafajták csoportosítása Megújuló energiaforrások Napenergia Napsugárzás Fotoszintézis Szélenergia Vízfolyások energiája Tengeri áramlások Tengeri hıfokkülönbség hullámzás Biológiai energia Izomerı Biomassza Mikrobiológiai reakciók Gravitáció Árapály Égitestek vonzása 1 Moser Miklós, Pálmai György: A környezetvédelem alapjai, 77. o

8 Forró sziklák Egyéb tüzelıanyagok Exoterm kémiai reakciók a tüzelésen kívül Kozmikus hatások A fosszilis ásványi tüzelıanyagok tulajdonképpen napenergia-konzervek, melyek a fotoszintézis révén keletkezett biomasszából, földtani hatások következtében. Az atomenergia alkalmazásának üzemanyagai (radioizotópok, néhány a fúzióhoz szükséges könnyőelem) a Föld anyagából származnak. A Nap hatására vezethetı vissza a geotermikus energia is, amit részben a kızetekben lévı radioaktív anyagok bomlása, részben a felszín közelébe hatoló magma táplál. 2 Energiapolitikának az energiaellátás stratégiáját nevezzük. Ebbe a fogalomba beletartozik az energiaellátás és az energiagazdálkodás feltételrendszerének kialakítása, a jövıbeli energiaigények és a számításba vehetı energiaforrások tartós összhangjának biztosítása, továbbá a társadalmi érdekek érvényesítése. Az energiapolitika egyik legfontosabb feladata az energiaellátás feltételrendszerének, a jogoknak és kötelességeknek a rendszerezése jogszabályokkal. 3 A kialakítandó energiapolitikák történelmileg három alapvetı prioritásnak rendelıdtek alá: A lehetıségekhez mérten a fogyasztás számára megfelelı mennyiségben olcsó energia biztosítása. A viszonylag olcsó energia feltétele a gazdaság általános fejlıdésének, a gyors és kiegyensúlyozott gazdasági növekedésnek, valamint a lakosság ellátásának és megfelelı életszínvonalának. Az olcsó energia döntı jelentıségő a versenyképesség szempontjából. A források stabilitása és különösen az ellátás biztonságának a fontossága Az energiapolitika és a környezetvédelem szempontjainak összehangolása, hiszen az energiagazdaság a gazdaság egyik leginkább szennyezı ága. 4 Az energiapolitika a politikának az a területe, amelyben nagyon világos strukturális érdekek léteznek. Egy olyan országnak, amely elsıdlegesen energiaimportır, eltérnek az érdekei egy olyan országétól, amely exportır, és ezeket az adottságokat nehéz befolyásolni. Mivel egy ország ipari alapjához szükséges energia sokféle módon 2 Vajda György: Energiapolitika, o. 3 Vajda György: Energiapolitika, 354. o. 4 Palánkai Tibor: Az európai integráció gazdaságtana, 159. o

9 stratégiai árucikk, beszerzését a nemzet jóléte és biztonsága szempontjából létfontosságúnak tartják. Ezért az energiaellátás általában kiemelten nemzeti érdek. 5 Az Európai Szén- és Acélközösség Az energiapolitikát sokáig az EU leggyengébb szakpolitikai között említették, bár az energiapolitika egyes területeit már az Európai Közösségek három alapító szerzıdésébıl kettı az energiapolitika körébe tartozott. Az Európai Szén és Acélközösséget (ESZAK, Montánunió) létrehozó 1951-es Párizsi Szerzıdés, valamint az Európai Atomenergia-közösséget (az EURATOMOT) létrehozó, 1957-ben elfogadott Római Szerzıdés több rendelkezése is az energiapolitika körébe tartozott. Az ESZAK alapötlete egy szupranacionális fıhatóság létesítése volt, amely ellenırzi a francia és német szén- és acéltermelést, valamint természetesen azon országokéit is, amelyek csatlakoznak a szervezethez. A nehézipar kulcsszektorainak egyesítése egyfelıl gyakorlatilag lehetetlenné tette a háborút a két fél között, más oldalról viszont materiális alapot szolgáltatott a két ország közeledéséhez. Garantálta a német szenet a lotharingiai francia acélipar számára, ráadásul önkéntes alapon, a németek egyenrangú csatlakozása alapján. Az ESZAK beindulásával elıször került közös - nemzetközi, pontosabban inkább nemzetek fölötti - hatáskörbe egy olyan fontos terület, amely addig kizárólag a nemzetállamoké volt. Megszőntek a tagországok közötti vámok a szénre, a kohászati termékekre, átmeneti idıszak után létrejött e termékek közös piaca, amelyen azonos árak érvényesültek. Az ESZAK bizonyos értelemben tekinthetı sajátos kísérleti modellnek is a késıbbi integrációkhoz, a legjellegzetesebb elem a nemzetek fölötti hatáskörök és intézmények megjelenése volt. Az acélipar döntı változásokon ment keresztül három évtizedben, és a közösség a gyors növekedésben, és késıbb a hasonló gyors visszaesésben egyaránt jelentıs szerepet töltött be. Az ESZAK szerzıdés július 23-án járt le. A szén és acéltermékekre kivetett adókat már jóval korábban megszőntették, hiszen többet hoztak, mint amennyire szükség volt a két iparág visszaesésébıl fakadó szociális kiadások fedezésére re az ESZAK teljes költségvetése 168 millió euróra csökkent, ami meg sem közelítette a 14 évvel korábbi 339 millió eurós költségvetést. Ennek ellenére a Bizottság úgy döntött, hogy fenntartja az európai vas és acélipar állami támogatására 5 Helen Wallance-William Wallance: Politikák születése az Európai Unióban II. kötet, 56. o

10 vonatkozó szigorú szabályokat februárjában elfogadták azt az irányelvet, amely az ESZAK szerzıdés lejárta után megtiltja az acéliparban a regionális beruházási, illetve átszervezési támogatásokat. Egyéb állami támogatások-környezetvédelmi célokra illetve kutatási és fejlesztési tevékenységekre- tekintetében az acéliparra is ugyanazok a horizontális szabályok vonatkoznak, mint a gazdaság egyéb szektoraira. A Bizottság arról is döntött, hogy a szektornak nyújtott leépítési támogatások összhangban állnak az egységes belsı piac szabályaival. A szerzıdés lejárta azt is jelentette, hogy az ESZAK vagyona az EU-ra szállt. Az ebbıl származó bevételeket kizárólag a szén és acéliparral összefüggı szektorok kutatási programjaira használják. 6 Az Európai Atomenergia Közösség Az Európai Közösség második alapító okiratát, az Európai Atomenergia Közösséget (EURATOM) március 25-én alapították az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerzıdés aláírásával egy napon. A szerzıdés aláírói megállapodtak az atomenergia békés célú felhasználásában és az atomenergia-ipar fejlesztésében való együttmőködésben. Az Euratom alapító Szerzıdése többek között tartalmazza az egészségügyi alapnormák betartására, a nukleáris beruházási tervek bejelentésére, a biztosítéki ellenırzésre vonatkozó rendelkezéseket. Szabályozza a mőszaki-tudományos információcserét és a szabadalmi eljárásokat, véleményezi a nukleáris kutatási programokat, nem utolsósorban pedig segíti a nukleáris anyaggal való ellátást az Ellátási Ügynökségen keresztül. Az Ellátási Ügynökség tevékenységével kapcsolatos jogszabályokat tartalmazó EU-dokumentumok szabályozzák a nukleáris anyagok kezelését, kereskedelmét, felügyeletét. A radioaktív anyagok szállításával a 92/3 sz. Euratom Tanácsi Irányelv, a sugárvédelemmel a 96/29. sz. Euratom Tanácsi Irányelv, a vészhelyzeti tájékoztatással a 89/618. sz. Euratom Tanácsi Irányelv foglalkozik. Az Euratom a nukleáris energia közös megközelítési alapjának kialakítását célozta meg, ez azonban nem sikerült neki. Az Európai Atomenergia Közösség különálló jogi személyiség, de a tagság és szervezet teljesen összeolvadt az Európai Unióval. 7 Az olajválság és hatásai A Közösségek megalapítását követıen az ötvenes, hatvanas években az energiafelhasználás szerkezete nagymértékben átrendezıdött. A szénfogyasztás 6 Dick Leonard: Európai Unió Történet, Szervezet, Mőködés, 206. o. 7 Dr. Szerényi István: Európai energiapolitika Magyar Energiapolitika, 28. o

11 visszaesett, ezáltal az ESZAK jelentısége is csökkent. A kıolaj vált az elsı számú energiahordozóvá. Mindez azonban azt jelentette, hogy a tagállamok energiaellátottsága meglehetısen importfüggıvé vált, hiszen míg szénbıl nagy készleteik voltak, addig a kıolajból importra szorult a Közösség. A kıolaj mellett megjelent egy másik energiahordozó, a földgáz is, ami mind jelentısebbé vált a világpiacon. Gyökeres változást az 1973-ban kitört olajválság hozott október 17-én az olajtermelı arab országok úgy döntöttek, hogy öt százalékkal csökkentik az olajtermelést, mindaddig, amíg Izrael vissza nem vonul a megszállt arab területekrıl. Azokat az államokat, amelyek Izrael irányában pozitív magatartást tanúsítottak, bojkottal sújtották. A bojkott különösen súlyosan érintette az Amerikai Egyesült Államokat, az akkori NSZK-t és Hollandiát. Az USA, élén az akkori elnökkel, Richard Nixonnal takarékossági programot hirdetett: elıírta a gépkocsik sebességének korlátozását, az üzemanyag adagolását a légi forgalomban. Megtiltották továbbá, hogy az üzemek a széntüzelésrıl az olajtüzelésre álljanak át. A Kıolaj-exportáló Országok Szervezete (Organization of the Petroleum Exporting Countries, OPEC) 1973 ıszén 70%-kal emelte fel a kıolajárakat, majd decemberi értekezletén újabb 130%-os áremelésrıl döntött. Az áremelések folytatódtak 1975-ben, majd 1977-ben, 1979-ben és 1980-ban. A nyersolaj ára így az évi 3 USD/hordó árról 1980-ra 30USD-re emelkedett. Az Európai Közösségek akkori tagállamai megosztottak voltak a helyes és hatékony válaszadással kapcsolatban. Az 1973-as koppenhágai EK csúcson ugyanis a tagállamok egyszerően nem tudtak közös álláspontot kialakítani az arab kıolajtermelıkkel szemben. Franciaország és Nagy-Britannia például folytatta a kétoldalú kapcsolatot a kıolajtermelıkkel, ahelyett, hogy EK-beli partnereivel alkotott volna egységet. Hollandia pedig támogatásáról biztosította Izraelt, lehetıvé tette, hogy az utánpótlást szállító amerikai repülıgépek igénybe vehessék a repülıtereit. Mindezt azonban megtagadta az Egyesült Királyság és Franciaország. Így az Európai Közösség közös álláspontjának kialakítása komoly nehézségekbe ütközött. Az november 6-án

12 kiadott nyilatkozat a francia brit álláspontot támogatta, így végül az Európai Közösség minden tagjával szemben feloldották az embargót. 8 Az olajválság hatása nem múlt el nyomtalanul a világban. Az arab olaj országok fellépése drámai helyzetet váltott ki az egész világ energiaellátásában. Már az elsı akciók órákon belül súlyos ellátási válságot váltottak ki a világban, a fejlett országokban állami kényszerintézkedésekkel szabályozni kellett az ipar energiaellátottságát. Hollandia az elsı nyugati országként november 1-én, vasárnaponként megtiltotta a gépkocsik közlekedését. Az akkori NSZK- tekintve, hogy olajszükségletének csaknem 75%-át importálta arab országokból-sebességkorlátozásokat vezetett be. Egyes országokban bevezették a benzinjegyet, korlátozták a közintézmények főtési hımérsékletét, stb. Az energiaárak megugrása gazdasági válságot indított el, ami átjárta az egész világot, meglódult az infláció, romlott az életszínvonal, Nyugat-Európában is megnıtt a munkanélküliség, annak ellenére, hogy a vendégmunkások egy részét hazaküldték. Míg az olajimportáló országok az 1970-es években fizetési mérleghiánnyal küszködtek, az olajexportıröknél hatalmas olajjövedelem halmozódott fel. Az 1970-es évek közepén úgy tőnt, hogy az olajárrobbanás, valamint ennek a világ politikai és gazdasági stabilitásának megbomlásával fenyegetı kihatása világviszonylatban összerendezi az energiapolitika távlati elképzeléseit és kikényszeríti a legígéretesebb új technológiák bevezetését. Nagyléptékő fejlesztési programokat indítottak a szénhidrogének helyettesítésére, sok prognózis az olajhelyettesítı eljárások közeli áttörésében bízott. A fejlett országok sokat áldoztak a szén kevésbé környezetszennyezı technológiáinak kifejlesztésére, az atomenergia és a megújuló energiafajták hasznosítására, az energetikailag hatékonyabb technológiák fejlesztésére. 9 Az olajembargó miatt az EU országainak is újra kellett gondolniuk energiafogyasztásukat, hogy kevésbé függjenek az olajtól. Az e felé tett elırehaladással már a hetvenes évek közepén megszakadt az addig elválaszthatatlan kapcsolat a GDP növekedése és az energiaszükséglet között valamennyi tagállamban. Az energiaintenzitás 40%-kal csökkent Németországban és Dániában, Franciaországban pedig jelenleg 30%-kal kevesebb, mint volt a hetvenes években. 8 Balázs Katalin: Az energiakérdés és az Európai Unió in Európai Tükör 2006/3, 138. o. 9 Vajda György: Energiapolitika, 362. o

13 A gépjármővek üzemanyag-takarékossága drámaian megnıtt. Az épületek ésszerő energiafelhasználása fontosságára vonatkozó tudatosságnak köszönhetıen jobb szigetelési módszerek jöttek létre. Franciaország például ambiciózus energiatakarékossági programba kezdett, Nincs olajunk, de vannak ötleteink szlogennel, mellyel meggyorsította az olajtüzeléső erımővekrıl az atomerımővekre történı átállást, és emelte a dízelolajra kivetett adókat. 10 Az olajválság jó idıre meghiúsította egy hatékony közösségi energiapolitika kialakításának lehetıségét, hiszen az energiaellátás gyors biztosítását minden közösségbeli tagállamban az állami beavatkozás tette lehetıvé. A nemzeti szuverenitás elıretörésével pedig az álláspontok nem közeledtek a közös stratégia kialakításához. Bár a tagállamok több alkalommal tettek közösen nyilatkozatokat a válság megoldására, az önálló fellépés sokkal jellemzıbb volt. A Közösségek szerepe inkább csak közös alapelvek, irányszámok meghatározására szorítkozott. A 70-es évek programjai Az Európai Bizottság 1974-ben kidolgozott egy közös energiastratégiát, az Új Energiapolitikai Stratégia Felé nevő programot, amit a minisztertanács szeptemberében fogadott el. Ez volt az elsı jelentıs közösségi dokumentum, amely átfogóbban foglalkozott a közösségi energiapolitikai kérdésekkel. A programban a Bizottság a tagállamoknak a hazai források termelésének növelését és jobb kihasználását ajánlotta. A nukleárisenergia-szektorban pedig a beruházások jelentıs növelését javasolta. A javaslatnak megfelelıen a nukleáris kapacitásokat 1985-ig 160gigawattra kellett volna növelni, ami azt jelentette volna, hogy a nukleáris erımővek aránya a villamosenergia-termelésben 7%-ról 45%-ra növekszik. A nukleáris erımő programokról hamar világossá vált, hogy nem teljesíthetıek, s építésük jelentıs gazdasági és politikai akadályokba ütközik. Ettıl kezdve az EURATOM veszített a jelentıségébıl. A program javaslatában szerepelt továbbá, az olajimport csökkentése, és a hazai energiatermelés bıvítése is. A hetvenes években végül sikerült csökkenteni a fogyasztást, és az energiatakarékossági programok is eredményesnek bizonyultak. A programot 1979-ben felülvizsgálták és kiadták az Európai Közösségek energiaprogramja nevő stratégiát, amely korrigálja az 1974-es változat egyes elemeit. 10 COM (2005) 265 végleges, 12. o

14 Az 1980-as évekre a tagországok közül csak Franciaország folytatott dinamikus nukleáris erımő programot, míg Hollandiában és Olaszországban leálltak az újabb programok indításával. Az 1970-es évek elején kidolgozott tervek megvalósítása Nagy- Britanniában és az NSZK-ban is elmaradt. Az olajárak növekedése ellenére a nukleáris energia nem vált olcsóbbá, sıt ellenkezıleg: a beruházási költségek jelentısen növekedtek. 11 Az olajválság okozta krízishelyzet pozitív hozománya, hogy a fejlett államok rádöbbentek arra, hogy mennyire kiszolgáltatottak külsı forrásoknak, olyan országoknak, akik nincsenek a politikai stabilitás kellı fokán. Szembe kellett nézniük azzal a ténnyel is, hogy komoly krízishelyzet esetén nincs meg a megfelelı szervezet, és háttér a válságos helyzet megoldására. Ennek a hiánynak a feloldására hozták létre az OECD szakosított szervezeteként a Nemzetközi Energiaügynökséget (IEA), amely programjában meghirdette az olajimportáló országok kollektív fellépését a biztonságos beszerzés érdekében. A program a következıket tartalmazza: olajtartalékok növelése a 90 napi importnak megfelelı mennyiségig, vészhelyzetben a tartalékok megosztása a tagállamok között információk cseréje, konzultáció, kollektív ajánlások az energiafogyasztás csökkentésére, ajánlások az olajimport csökkentésére, közös kutatások az energiaszférában, JET, SAVE, nemzetközi finanszírozási források létrehozása az alternatív energiaforrások felkutatására. 12 A 80-as évek programjai Az 1970-es évek végétıl az EU jelentıs erıfeszítéseket tett az energia, fıként az olajimport befagyasztására vagy csökkentésére. Az 1980-as évek közepéig a célokat ezúttal is sikerült túlteljesíteni hoz képest 1983-ra a tagországok az olajimportjukat 47 %-kal csökkentették. A siker titka két dologban rejlik. Az egyik, hogy az Északi-tengeren 1976-ban elindult a brit olajkitermelés. Az 1980-as évek elejére a kitermelés meghaladta az évi 120 millió tonnát, amivel Anglia nettó olajexportırré vált. A nyolcvanas évek végére a kitermelés elérte a 150 millió tonna körüli szintet, ami a fogyasztás körülbelül egynegyedét fedezte után azonban az 11 Palánkai Tibor: Az európai integráció gazdaságtana, 163. o. 12 Forman Balázs: Külsı források és belsı piacok az Európai Unió energiapolitikájában in Politikatudományi Szemle 2004/4, 192. o

15 olajimport ismét fokozatosan emelkedett. A túlteljesítés másik oka a gazdaság mérsékelt növekedése. Az iráni forradalom következményeként, 1979-ben kitört a második olajválság. Ez a válság újabb lökést adott a közösségi energiapolitika fejlıdésének. Az 1980-as velencei csúcstalálkozón elfogadtak egy állásfoglalást, amelyben kimondták, hogy az energiafogyasztás növekedése a Közösségben nem haladhatja meg a gazdasági növekedés hatvan százalékát. Ezt az irányszámot a nyolcvanas években sikerült is tartani ban az Európai Bizottság kiadott egy Fehér Könyvet, amelyben újra a racionalizálásra, (az energiaszektor privatizációjára) és az energiaszektor szerkezeti átalakítására helyezte a hangsúlyt. Lényeges különbség, hogy az atomenergia már nem szerepelt a fıbb megoldási módozatok között. Felmerült továbbá az egységes belsı piac kialakításának koncepciója. Ennek megfelelıen a Bizottság a közösségi energiapolitika középpontjába is egyre inkább a belsı piac követelményeibıl fakadó célokat (szabályok egységesítését az energiaszubvenciók, az állami monopóliumok vagy az árképzés területén) helyezett. Az energiaszektor állami támogatásának ellenırzésére tett indítványokat több tagállam hevesen ellenezte. Eredményeket a szabványok egységesítése terén sikerült leginkább elérni. 14 A 90-es évek programjai A következı jelentıs állomás 1989, amikor a nemzetközi együttmőködés érdekében igen fontos kezdeményezést fogalmazott meg Ruub Lubbers holland miniszterelnök, aki azt javasolta, hogy az EK és a Szovjetunió hozzon létre egy energia chartát. Ennek értelmében a szovjet földgáz és kıolajipar számára elérhetı lenne a nyugati know-how és a beruházások, cserébe a Szovjetunió hosszú távra garantálná az energiaforrások felhasználását Nyugat-Európának. Végül az EK, 37 európai és OECD-állam, valamint 12 szovjet utódállam részvételével 1991 decemberében Hágában aláírták az Európai Energia Chartát. A cél az volt, hogy az energiagazdálkodás területén, a piacgazdálkodásnak megfelelıen kedvezı körülményeket teremtsenek a vállalkozások mőködéséhez, a befektetések és a technológiák beáramlásához. Konkrét együttmőködés jött létre a következı területeken: energiatartalékokhoz való hozzájutás és azok kiaknázása 13 Palánkai Tibor: Az európai integráció gazdaságtana, 164. o. 14 Balázs Katalin: Az energiakérdés és az Európai Unió in Európai Tükör 2006/3, 140. o

16 a piac megnyitása a kereskedelem liberalizációja az energiaiparban az energia hatékony felhasználása és környezetvédelem biztonsági elıírások és szabályok kutatási és technológiai fejlesztés, innováció és terjesztés oktatás és képzés A Charta lényegi célja a nagytávolságú tranzitjellegő kereskedelem elısegítése volt azzal a céllal, hogy az aláírók kötelezték magukat más országok kereskedelmi szerzıdéseinek teljesítéséhez szükséges, meglevı infrastruktúrájuk rendelkezésre bocsátására. Korlátozott infrastruktúra esetén bármely aláíró ország köteles olyan beruházásokhoz hozzájárulni, amelyek a szükséges szállító kapacitást biztosítják ben a szerzıdı országok aláírták a kötelezı érvényő Európai Energia Szerzıdést, amely tartalmazta az általános szabályokat a következıkre: energiakereskedelem, versenyfeltételek, a tıkéhez való hozzájutás, az átmenı forgalom, az áruszállítás biztosítása, a technológiák átadása, környezetvédelem, szellemi tıke, a befektetések feltételeinek biztosítása, a vitás kérdések megoldása. 15 Következı lépésként az Európa Tanács által 1995-ben elfogadásra került a Zöld Könyv, és az errıl folytatott egyeztetéseket követıen a következı év elején kiadott Fehér Könyv Energiapolitika az Európai Unióért címő dokumentumát kell megemlíteni. A Fehér Könyv általánosságban rögzíti az EU energiapolitikáját, meghatározva a gazdasági környezet jellemzıit, és az ehhez való alkalmazkodás módját, eszközrendszerét, ezek közül legfontosabbként a belsı piac megteremtését. Az általános célokon túl az energiapolitikában olyan célokat is kitőztek, amelyek összeegyeztetik a versenyképességet, az ellátás biztonságát, és a környezet védelmét. E három pillér köré csoportosítható jeladatok az alábbiak: Az energiaellátás biztonságos és hatékony legyen A környezetvédelem figyelembevétele elengedhetetlen, az e téren felmerülı költségeket az árban meg kell jeleníteni; ösztönözni kell a megújuló energiafélék felhasználását A piac globalizációja miatt az EU országoknak egymással, és a szomszédos országokkal jó együttmőködést kell megvalósítaniuk 15 Dick Leonard: Európai Unió Történet, Szervezet, Mőködés, 205. o

17 A törvényalkotás legyen áttekinthetı, a szabályozás az igényeket a legkevesebb megkötéssel valósítsa meg a liberalizált kereskedelem érdekében A belsı piac kialakítása érdekében a szabványosítást és az információrendszert egységesíteni kell Az adózás legyen egységes A belsı piac legyen jól ellen jól ellenırizhetı A beruházáshoz a kedvet ösztönözni kell Legnagyobb újítása az volt, hogy a környezet védelmét - mint szempontot-az energiaellátás biztonságának megırzésével és a versenyképesség fenntartásával tette egyenrangúvá decemberében a Tanács többéves ( ) cselekvési keretprogramot fogadott el az energiaszektor fejlesztésére az 1995-ös Fehér Könyv célkitőzéseinek teljesítése céljából. A keretprogram többek között a nemzeti együttmőködés erısítését, a megújuló erıforrások, és a környezetbarát technológiák alkalmazásának ösztönzését hangsúlyozta. 16 A Bizottság 1990-ben bejelentette a Transzeurópai Hálózatok (TENS) nevő programot (a közlekedés, távközlés, energiaellátás, oktatás területén). A program a hálózatok kölcsönös összekapcsolására tett javaslatokat a földgáz és áramellátásban. Pénzügyi intézkedéseket javasoltak a magántıke bevonására, és biztosítani kívánták, hogy a TENS a jövıben több elınyt élvezzen az EU költségvetési és kölcsönnyújtási rendszerében. A Bizottság szándéka az volt, hogy amennyire lehetséges, az intézményes támogatások helyett minél inkább bevonják a magánszférát. Az 1990-es évek döntı jelentıségőek voltak az integrált gáz és villamosenergia-piac felé. A belsı piaci integráció elsı lépéseként 1990-ben az Unió elıírta, hogy a gáz és villamosenergia-szolgáltatók ipari fogyasztók számára világosan mutassák ki a számlázott szolgáltatás pontos árszerkezetét. (A Tanács 90/377/EGK irányelve az ipari végfelhasználóknak számlázott gáz és villamosenergia-árak átláthatóbbá tételére irányuló közösségi eljárásról június 29.) Az elsı energiacsomag Ezt követı igen jelentıs lépés az as elsı gáz és villamosenergia-csomag, amely az ipari nagyfogyasztók számára megnyitotta a piacot és a szolgáltatókat a 16 Dr. Szerényi István: Európai energiapolitika Magyar Energiapolitika, 8. o

18 termelési, szállítási és elosztási feladatok számviteli és döntéshozatali függetlenítésére kötelezte, illetve tagállami regulációs mechanizmusok megteremtését írta elı. (Az Európai Parlament és a Tanács 96/92/EK irányelve az Egységes szabályozás a villamosenergia-piac számára december 19. valamint az Európai Parlament és a Tanács 98/30/EK irányelve a gáz belsı piacának közös szabályairól június 22. ) Az irányelv elıírja a versenypiac megteremtését az EU Bizottság által közösségi szinten átlagosan megszabott mértékig és két év jogharmonizációs idıszak után, háromévenként fokozatos piacnyitást határoz meg. Az irányelv elfogadása hosszú folyamat eredménye, ugyanakkor a Római Szerzıdésben meghatározott általános alapelvek-az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tıke szabad mozgása-fokozatos megvalósításának szükségszerő következménye is. Az egységes szabályozás az alábbi általános alapelveken alapul: A legkisebb árú villany álljon rendelkezésre minden fogyasztói kategória részére, a megkívánt ellátási színvonalon A verseny jobban szabályoz, mint bármilyen jó, következetes állami szabályozás, ezért a villamosenergia-ellátás mindazon területén, ahol lehet, be kell vezetni a versenyt A verseny egyetlen fogyasztót sem hozhat rosszabb helyzetbe, ezért a versenybıl kiszorulókat, a versenyre képteleneket védeni kell Minden tagállam felelıs az ottani fogyasztók ellátásáért, biztonságáért- beleértve az ellátás árának a biztonságát és minıségét-a környezeti állapotért és ezek költségeiért, a tárgyilagos, átlátható és diszkriminációmentes szabályozás megteremtésével A piacnyitás nem igényli az egyes tagállamok nemzetgazdaságaiban stratégiai szerepet is betöltı integrált társaságok dezintegrációját A piacnyitásnak minden tagállamban arányosnak és kölcsönösnek kell lennie Ha jogilag vagy valóságban is sérti a már elıírt kötelezettségeket, és nem korlátozza a kereskedelem fejlıdését, a közösség érdekeit az erımő létesítésére, a szabad hozzáférésre, a közvetlen vezeték építésére vonatkozó elıírások alkalmazása mellızhetı Dr. Gerse Károly: A villamosenergiakereskedelem változása az EU belsı piacán in Magyar Villamosmővek közleményei 98/1, 8. o

19 A második energiacsomag A 2003-as év igen jelentıs dátum a közösségi energiapolitika szempontjából, ugyanis ebben az évben fogadták el a második energiacsomagot (az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelve a villamos energia belsı piacának közös szabályairól, június 26. valamint az Európai Parlament és a Tanács 2003/55/EK irányelve a gáz belsı piacának közös szabályairól, június 26 ), amely meghatározza a liberalizáció pontos menetét a villamos energia illetve a gázszektorra vonatkozóan. 18 Ezen irányelv kimondja, hogy a hatékony és megkülönböztetéstıl mentes hálózati hozzáférés biztosítása érdekében szükséges, hogy az elosztó- és az átviteli hálózatokat vertikálisan integrált vállalkozások esetén külön jogi személyek üzemeltessék. A Bizottság megvizsgálja a tagállamoknak az e követelmény teljesítésére hozott, azonos hatású intézkedéseit, és adott esetben javaslatokat nyújt be ennek az irányelvnek a módosítására. Szintén szükséges, hogy az átviteli- és az elosztórendszer-üzemeltetıknek tényleges döntéshozatali joga legyen azok fölött az eszközök fölött, amelyek a hálózatok fenntartásához, üzemeltetéséhez és fejlesztéséhez szükségesek, amennyiben a kérdéses eszközök a vertikálisan integrált vállalkozások tulajdonában és üzemeltetésében vannak. Szükséges, hogy az átviteli- és az elosztórendszer-üzemeltetık függetlensége garantált legyen, különös tekintettel a villamosenergia-termelésben és - ellátásban meglévı érdekekre. Ennélfogva az átviteli- és az elosztórendszerüzemeltetıknek, valamint a termelı/ellátó vállalkozásoknak egymástól független irányítási struktúrával kell rendelkezniük. Fontos azonban megkülönböztetni az említett jogi és a tulajdonosi szétválasztást. A jogi szétválasztás nem feltétlenül von maga után változást az eszközök tulajdonlásában, és nincs akadálya annak sem, hogy hasonló vagy azonos foglalkoztatási feltételeket alkalmazzanak a vertikálisan integrált vállalkozás egészében. Mindemellett azonban szervezeti intézkedéseken keresztül a felelıs döntéshozók függetlenségét biztosító, megkülönböztetéstıl mentes döntéshozatali eljárást kell kialakítani Herczog Edit-Précsényi Zoltán: Energiapolitikai kihívások Európa és Magyarország számára in Európai Tükör 2007/6, 73. o. 19 Az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelve

20 Az irányelv a piacnyitást a háztartások és KKV szereplıi számára is biztosítja és a fogyasztóvédelmet ennek megfelelıen kiemelt fontossággal kezeli. A tagállamok megfelelı intézkedéseket hoznak a végsı fogyasztók védelmére, és különösen megfelelı biztosítékokat nyújtanak a védelemre szoruló fogyasztók védelmére, többek között megfelelı intézkedésekkel elızik meg, hogy az ilyen fogyasztókat kizárják az ellátásból. Ebben a vonatkozásban a tagállamok intézkedéseket tehetnek a távoli területek végsı fogyasztóinak védelme érdekében. Magas szintő fogyasztóvédelmet biztosítanak, különös tekintettel a szerzıdési feltételek átláthatóságára, az általános információkra és a vitarendezési eljárásokra. A tagállamok biztosítják, hogy a feljogosított fogyasztók ténylegesen válthassanak szolgáltatót. Az említett intézkedések legalább a háztartási fogyasztók esetében magukban foglalják az alábbi intézkedéseket: a) jogukban áll olyan szerzıdést kötni a villamosenergia-szolgáltatójukkal, amely tartalmazza a következıket: - a szolgáltató megnevezése és címe, - a nyújtott ellátások, azok felajánlott minıségi színvonala, valamint az elsı csatlakozás idıpontja, - amennyiben felajánlják, a felkínált karbantartási szolgáltatás típusai, - azok az eszközök és módok, amelyek segítségével az érvényes tarifákra és karbantartási díjakra vonatkozó, aktuális információkhoz hozzá lehet jutni, - a szerzıdés idıtartama, a meghosszabbítás feltételei, illetve az ellátások és a szerzıdés megszüntetésének feltételei, és bármely, a felmondásra vonatkozó jog, - kártérítési vagy visszatérítési elıírások, a szerzıdésben vállalt ellátás minıségi színvonalának be nem tartása esetén, és - a vitarendezési eljárások kezdeményezésének módja, az f) ponttal összhangban. A feltételeknek tisztességesnek kell lenniük, és elızetesen ismertetni kell azokat. Ezeket az információkat minden esetben a szerzıdés megkötése vagy visszaigazolása elıtt kell

21 megadni. Ha a szerzıdést közvetítıkön keresztül kötik, a fenti információkat akkor is még a szerzıdés megkötése elıtt kell megadni; b) megfelelı idıben tudomásukra hozzák, ha a szerzıdési feltételekben módosítás várható, és az értesítéssel együtt felhívják a figyelmüket az elállás jogára. Az ellátást nyújtók a fogyasztókat megfelelı idıben közvetlenül tájékoztatják minden díjemelésrıl, minden esetben azonban a díjemelést követı szokásos számlázási idıszak lejártát megelızıen. A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztók felmondhassák a szerzıdésüket, ha a villamosenergia-szolgáltató által ajánlott új feltételeket nem fogadják el; c) átlátható információt kapjanak az érvényes árakról és tarifákról, valamint a villamosenergia-ellátáshoz való hozzáférés és használat általános szerzıdési feltételeirıl; d) többféle fizetési mód közül ajánljanak fel választást. A szerzıdési feltételekben mutatkozó eltérések a szolgáltatónak a különféle fizetési rendszerekbıl származó költségeit tükrözik. Az általános szerzıdési feltételeknek tisztességeseknek és áttekinthetıknek kell lenniük. Világosan és érthetıen kell megfogalmazni azokat. A fogyasztókat védeni kell a félrevezetı vagy tisztességtelen értékesítési módszerek ellen; e) külön díj fizetése nélkül válthassanak szolgáltatót; f) panaszait átlátható, egyszerő és olcsó eljárások során intézzék. Ezek az eljárások lehetıvé teszik a jogviták tisztességes és haladéktalan rendezését, és ahol erre a fogyasztó jogosult, visszatérítés és/vagy kártérítés nyújtását g) tájékoztatást kapjanak az egyetemes szolgáltatással kapcsolatos jogaikról 20 Az irányelvnek megfelelıen a gáz- és energiapiacokat a privátszektoron kívül, minden fogyasztó számára liberalizálni kellett volna 2004 júliusáig. A magánháztartások számára ez az idıpont 2007 júliusa volt. Ezen határidık lejárta után mind a privát, mind a vállalati fogyasztók szabadon választhattak volna energia- és gázszolgáltatót a versenypiaci szereplık közül. Azonban egy 2007 januárjában, az energiaszektorról készült hatástanulmány néhány jelentıs problémát vélt felfedezni az 20 Az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelve, A melléklet

22 ipari felhasználók piacán. A piaci koncentráció például, továbbra is a korábbi felépítést tükrözte, amelyre az állami vagy regionális monopóliumok (gyakran vertikálisan integrált vállalatok) jelenléte volt jellemzı. Ezek ellenırzésük alatt tartották a nagykereskedelmi áramárakat, és megakadályozták az új szereplık piaci megjelenését. A Bizottság szerint a gázszektor beágyazott szereplıi ellenırizték a hazai termelést és/vagy az importot. A Bizottság ellenintézkedésként szeptember 19-én elıterjesztette a harmadik energiacsomagot

23 A harmadik energiacsomag A közösségi energiapolitika elıszobája Bár az EU szervei, a gyakorló Bizottság ajánlásai, állásfoglalásai, irányelvei, szabályzatai gyakran érintettek energetikai kérdéseket, ezek többnyire csak a fı irányvonalakat szabják meg és a tényleges jogi szabályozást az unió tagállamaira bízzák, aminek két alapvetı oka van. Az egyik, hogy a tagállamokban az energetika helyzete és irányultsága meglehetısen eltérı, és így nehéz a közös nevezıt megtalálni. Egyes országokban az energiaellátás területén állami tulajdonban levı centralizált nagyvállalatok mőködnek, másokban több kisebb vállalat többféle tulajdonformával. Vannak az atomenergiára támaszkodó országok és vannak annak heves ellenzıi. Más a szemlélete a szénhidrogéneket exportáló országoknak, és más az importıröké. A másik ok, hogy óvakodnak a tervutasításra emlékeztetı, dirigista iparpolitikai beavatkozásoktól. Az utolsó évtized azonban azt mutatja, hogy az energiaellátás meghatározó jelentıségére hivatkozva, már a kötelezı erejő döntésektıl sem riadtak vissza. 21 Az Európai Bizottság március 8-án fogadta el a Fenntartható, kompetitív és biztonságos energia európai stratégiája címő Zöld Könyvet, amit tulajdonképpen a közösségi politika elıszobájának kell tekintenünk. A Zöld Könyv mindig egy olyan, Európai Bizottság által kiadott dokumentumtípust jelöl, amelynek célja egyrészt rámutatni egy adott ágazat legfontosabb megoldandó problémáira, másrészt kezdeményezni az adott ágazati politikában érintetteknél (közösségi intézmények, nemzeti kormányzati hivatalok, lobbik, magánszféra), hogy fejtsék ki álláspontjukat, milyen közösségi intézkedésekre lenne szükség az adott területen. A zöld könyvek kapcsán elinduló vita gondolatai, javaslatai, visszajelzései figyelembevételével kezdeményezi késıbb a Bizottság az adott területen szükségesnek ítélt közösségi jogalkotási és egyéb lépéseket. 22 A Bizottság javaslata értelmében az európai energiapolitika alapdokumentuma az EU energiapolitikájának stratégiai felülvizsgálata (Analyse stratégique de la politique énergétique de l UE) lesz, amit rendszeresen kell majd benyújtani a Tanács és a Parlament elé. A dokumentum helyzetelemzést tartalmaz és egy cselekvési tervet 21 Vajda György: Energiapolitika, 383. o. 22 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, 624. o

24 fogalmaz meg a Tanács és a Parlament felé, azonosítja az elırelépéseket, az új kihívásokat és az azokra adott válaszokat. A Zöld Könyv hat cselekvési területet jelöl meg, amelyek a következık: 1. A gáz és elektromos energia belsı piacának kiterjedése 2. Az ellátás biztonságának garantálása: szolidaritás a tagállamok között 3. Biztonságos, fenntartható energiaforrások, diverzifikáltabb energiaszerkezet 4. Közös fellépés a klímaváltozás ellen 5. Innovációk ösztönzése, közös európai energiatechnológiai terv kidolgozása 6. Közös fellépés az Unión kívül esı területekre az energiapiac területén 23 A bizottsági javaslat A Bizottság a következı szavakkal indokolja a harmadik energiacsomag fontosságát: a villamos energia és a földgáz Európa jólétének központi tényezıje. Versenyen alapuló és hatékony európai villamosenergia- és földgázpiac hiányában Európa polgárai aránytalanul magas árat fognak fizetni e szolgáltatásokért, amelyek legalapvetıbb napi szükségleteik közé tartoznak. A villamosenergia- és földgázpiac Európa versenyképességének is alapvetı fontosságú eleme, mivel az energia fontos nyersanyag az európai ipar számára. Továbbá a versenyen alapuló villamosenergia- és földgázpiac segít az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Végül, de nem utolsó sorban, csak egy nyitott, versenyen alapuló piac tud hozzájárulni az ellátás biztonságához, hiszen csak egy ilyen piac nyújt megfelelı jelzéseket a beruházásokról, nyújt tisztességes versenyfeltételeket a beruházóknak és ösztönzi az innovációt. A harmadik energiacsomagba öt javaslat tartozik: Az Európai Parlament és a Tanács Irányelve a villamos energia belsı piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/54/EK irányelv módosításáról Brüsszel, COM(2007) 528 végleges Az Európai Parlament és a Tanács Rendelete a villamos energia határokon keresztül történı kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekrıl szóló 1228/2003/EK rendelet módosításáról Brüsszel COM(2007) 531 végleges 23 COM (2006) 105 LIVRE VERT ( Zöld Könyv ), 6. o

25 Az Európai Parlament és a Tanács Irányelve a földgáz belsı piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55 EK irányelv módosításáról Brüsszel, COM(2007) 529 végleges Az Európai Parlament és a Tanács Rendelete a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeirıl szóló 1775/2005/EK rendelet módosításáról Brüsszel, COM(532) végleges Az Európai Parlament és a Tanács Rendelete az Energiaszabályozói Együttmőködési Ügynökség létrehozásáról Brüsszel, COM(2007) 530 végleges A villamosenergia-és földgázpiac liberalizációs folyamata mintegy 10 éve kezdıdött. E tíz év során sok európai polgár élvezhette a nagyobb választék és erısebb verseny, valamint a jobbszolgáltatás és az ellátásbiztonság elınyeit. A Bizottság és az EU energiaügyi szabályozó hatóságai által elvégzett értékelés ugyanakkor kimutatta, hogy a valódi versenypiacok létrehozásának folyamata még távolról sincs befejezve. A tapasztalat azt mutatja, hogy túl sok európai polgár és vállalkozás nem rendelkezik a szolgáltató megválasztásának valódi lehetıségével. A valódi belsı piac hiányát a Bizottság a piacok nemzeti határok mentén történı szétszabdaltságában, és az erıs piaci koncentrációban látja. A Bizottság, a birtokában lévı hatástanulmányok alapján megállapította, hogy a meglévı szétválasztási rendelkezések nem elégségesek a piac megfelelı mőködésének biztosításához. A jelenleg érvényben lévı jogszabály meghatározza, hogy a hálózat üzemeltetése jogilag és funkcionálisan el legyen választva a szolgáltatási és áramfejlesztıi, illetve a termelıi tevékenységtıl. Több tagállam teljesen elkülönített rendszerüzemeltetı társaságot hozott létre, míg mások egy integrált társaságon belül jogi személyt hoztak létre. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy ha az átviteli/szállítási rendszerüzemeltetı egy integrált társaságon belül elhelyezkedı jogi személy, akkor három problématípus adódik. Az átviteli/szállítási rendszerüzemeltetı saját kapcsolt társaságait jobb elbánásban részesítheti, mint a versenytársakat. Az integrált társaságok a

26 hálózati eszközöket ténylegesen arra használhatják, hogy megnehezítsék a versenytársak piacra lépését. A jelenlegi szétválasztási szabályok szerint nem lehet garantálni az információhoz való megkülönböztetés-mentes hozzáférést, mivel nincs hatékony eszköz annak megakadályozására, hogy az átviteli/szállítási rendszer-üzemeltetı az integrált társaság szolgáltatói és termelıi üzletágával bizalmas piaci információkat közöljön. Az integrált társaságon belül a beruházási ösztönzık torzultan jelentkeznek. A vertikálisan integrált hálózatüzemeltetık nem érdekeltek abban, hogy a hálózatfejlesztést a piac egészének érdekeit szem elıtt tartva végezzék, és ezáltal segítsék új termelık, illetve szolgáltatók belépését a piacra; éppen ellenkezıleg belsıleg érdekeltek abban, hogy korlátozzák az új beruházást, ha ez a versenytársaknak jelentene elınyt vagy ha új riválist hozna a hagyományos szolgáltató hazai piacára. Összegezve tehát a Bizottság megállapította, hogy azok a vállalkozások, amelyek vertikálisan integráltak maradnak, belsı ösztönzıkkel rendelkeznek mind arra nézve, hogy ne ruházzanak be eleget a hálózatokba (félve attól, hogy az ilyen beruházások versenytársaik gyarapodását segítenék elı saját hazai piacukon) mind arra nézve, hogy amikor csak lehetséges a hálózathoz való hozzáférésben elsıbbséget adjanak saját kereskedı vállalkozásaiknak. Ez pedig hátrányosan érinti az EU versenyképességét és ellátásbiztonságát. A Bizottság azt észlelte, hogy a rendszerüzemeltetık tényleges szétválasztása ösztönzıleg hat a rendszerüzemeltetı beruházási tevékenységére. Azonkívül a villamos energia ára is jelzi a különbözı piacokon a tulajdonosi szétválasztás elınyeit: az elmúlt tíz évben a vertikálisan integrált társaságok többször emeltek árakat és magasabb árakat tartottak fenn, mint a teljesen szétválasztott társaságok. A Bizottság tehát levonta a következtetéseket és a piacnyitásra két alternatív megoldást javasol: tulajdonjogi szétválasztás, amely a Bizottság preferált megoldási javaslata. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok kötelesek megakadályozni, hogy ugyanazon személy vagy személyek ellenırzést gyakoroljanak egy szolgáltató vállalkozás fölött, és emellett egy hálózati rendszerüzemeltetıben vagy hálózati rendszerben is részesedésük legyen, illetıleg afelett bármilyen jogot gyakoroljanak. Ez a rendelkezés fordítva is érvényes, vagyis aki hálózati rendszerüzemeltetı felett