HEFOP Korszer feln ttképzési módszerek kidolgozása és alkalmazása. Az európai unió és a feln ttképzés

Átírás

1 HEFOP Korszer feln ttképzési módszerek kidolgozása és alkalmazása Az európai unió és a feln ttképzés Budapest, 2008

2 VIII. Az európai unió és a feln ttképzés Tanácsadó Testület elnöke: Dr. Hunyadi György Alkotószerkeszt k: Dr. Benedek András Dr. Koltai Dénes Dr. Szekeres Tamás Dr. Vass László A kötet fejezeteinek szerz i: Dr. Köpeczi Bócz Tamás Sági Zsolt Szigeti Tóth János Ph.D. Szent-Léleky György Sorozatszerkeszt : Dr. Zachár László Tanár-továbbképzési Füzetek Kiadja a Nemzeti Szakképzési és Feln ttképzési Intézet Felel s kiadó: Nagy László f igazgató Készült a HEFOP Korszer feln ttképzési módszerek kifejlesztése és alkalmazása cím központi program támogatásával

3 Tanár-továbbképzési Füzetek Tartalomjegyzék El szó Nagy László Bevezetés a tanár-továbbképzési füzetekhez Zachár László Köpeczi Bócz Tamás Az Európai Unió feln ttképzési stratégiája és szervezete Bevezetés I. A foglalkoztatáspolitikát, oktatáspolitikát meghatározó társadalmi-gazdasági környezet I.1. A munkanélküliség problémája I.2. A munkaer piac szerkezete I.3. A hosszú távú foglalkoztatás kérdése I.4. Atipikus foglalkoztatási formák terjedése I.5. A versenyképes munkaer II. Az európai unió válasza korunk kihívásaira az Egyezmények, dokumentumok tükrében II.1. A foglalkoztatási kérdések el térbe kerülése II.2. Az oktatáspolitika, szociálpolitika térnyerése II.3. Foglalkoztatáspolitikák közösségi szintre emelése II.4. Közösségi foglalkoztatáspolitikai stratégia kialakítása II.5. A lisszaboni folyamat II.6. A lisszaboni stratégia új kezdetének meghirdetése II.7. Közösségi Stratégiai Irányvonalak ( ) II.8. Összefoglaló kronológia III. A lisszaboni stratégia III.1. Közösségi célok megvalósítási programja III.2. A nyitott koordináció módszere III.3. A lisszaboni folyamat értékelése a Wim Kok-jelentés tükrében III.4. Lisszaboni stratégia megvalósításának id közi értékelése III.5. A lisszaboni stratégia új kezdete IV. Oktatáspolitika és feln ttképzés Európában IV.1. Oktatáspolitikát érint alapdokumentumok

4 Tanár-továbbképzési Füzetek V. Az e-learning V.1. Az e-learningre vonatkozó Európai Uniós prioritások VI. Az egész életen át tartó tanulás, mint az EU közös szakpolitikája VI.1. Konkrét mér számok az egész életen át tartó tanulás számára VI.2. Közös politikai célkit zések megfogalmazása VII. Oktatáspolitikai programok az Európai Unióban VII.1. Közösségi oktatási együttm ködési programok Európában 2006-ig VII.2. A programok új generációja 2006 után VIII. A képesítések és kompetenciák az EU oktatáskoordinációjában VIII.1. Szabályozott szakmák VIII.2. A képesítések kölcsönös elismerésének id szaka VIII.3. A képesítések átláthatóságának korszaka VIII.4. Az Európai Képesítési Keretrendszer VIII.5. Kredit Transzfer rendszerek IX. A közösségi programok tervezése, forrásai IX.1. Fejlesztési programok IX.2. A Strukturális Alapok rendszere IX.3. A struktúrapolitika alapelvei IX.4. Az Európai Szociális Alap m ködése IX.5. Az uniós támogatások tervezési rendszere IX.6. Tervezési dokumentumok, operatív programok 2006-ig IX.7. Tervezési dokumentumok a közötti tervezési id szakban IX.8. Szakpolitikák programjai X. Szakterületi szervezetek az oktatáspolitikai célok szolgálatában X.1. UNESCO Oktatási Intézete X.2. Európai Szakképzés Fejlesztési Intézet X.3. Európai Képzési Alapítvány X.4. Az EURYDICE: Európa Oktatási Információs Hálózata Felhasznált irodalom Szigeti Tóth János A fejlett országok feln ttképzési rendszerei Bevezet I. Melyek a fejlett feln ttképzési rendszerek? II. Az európai társadalmi modellek tipológiája és a feln ttkori tanulás

5 Tanár-továbbképzési Füzetek III. A finanszírozási rendszer példája IV. Hogyan tovább? IV.1. Az Európai Bizottság kommunikációja a feln ttkori tanulásról IV.2. Kulcsfontosságú üzenetek Irodalomjegyzék Melléklet Sági Zsolt Feln ttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai I. Az Európai Közösség feln ttképzési stratégiája I.1. Az Európai Unió stratégiai céljai I.2. El rehaladás az egész életen át tartó tanulás stratégiáinak kialakításában, a megvalósítás még jórészt kihívás I.3. Az egész életen át tartó tanulásban való részvétel az Európai Unióban I.4. Franciaország I.5. Egyesült Királyság I.6. Svédország I.7. Ausztria Irodalomjegyzék II. A feln ttképzés sajátosságai Franciaországban II.1. A feln ttképzés kialakulása II.2. Reformok az 1990-es évekt l II.3. A feln ttképzés igazgatása, képzési szervezetek II.4. A képzést nyújtó szervezetek II.5. A finanszírozás alapjai II.6. A képzéshez való hozzáférés, az egyéni képzési jog II.7. A feln ttképzési rendszer néhány er ssége és gyengesége II.8. Értékelési rendszer II.9. Tervezés és el rejelzés: a közös képesítési és képzési követelmények meghatározása és tervezése II.10. A közvetítés alternatív módjai II.11. Az LLL stratégia kialakítása és végrehajtása Franciaországban Irodalomjegyzék

6 Tanár-továbbképzési Füzetek III. A feln ttképzés rendszere az Egyesült Királyságban III.1. A feln ttképzés rendszerének fejl dése III.2. A jelen irányzatai, vitái és perspektívái III.3. Intézményrendszer, képzési formák III.4. Finanszírozási formák III.5. Képzési célok III.6. Értékelési rendszer III.7. Tervezés és el rejelzés III.8. A közvetítés alternatív módjai III.9. Az egész életen át tartó tanulás stratégiájához való kapcsolódás Irodalomjegyzék IV. A feln ttképzés rendszere Svédországban IV.1. A feln ttképzés története IV.2. Az oktatáspolitikát irányító hivatalok IV.3. A feln ttképzést folytató szervezetek IV.4. Finanszírozás IV.5. Értékelési rendszer IV.6. Tervezés és el rejelzés IV.7. A közvetítés alternatív módjai Irodalomjegyzék V. A feln ttképzés jellemz vonásai Ausztriában V.1. A feln ttképzés irányítása és fejl dése V.2. A feln ttképzési színtér szerepl i V.3. Finanszírozás V.4. Értékelési rendszer V.5. Tervezés és el rejelzés V.6. A közvetítés alternatív módjai V.7. Az egész életen át tartó tanuláshoz való viszony Irodalomjegyzék Szent-Léleky György Az Európai Unió Strukturális Alapjának m ködési elvei I. Az Európai Unió költségvetésének alapelvei I.1. Alapelvek I.2. Követelmények

7 Tanár-továbbképzési Füzetek II. A költségvetés szerkezete és a szerkezet változásának f irányai II.1. Bevételi el irányzatok II.2. Kiadási el irányzatok III. I. NFT ( ) és az EU Strukturális Alapjai, a közös finanszírozás IV. A HEFOP és a ROP feln ttképzést támogató programjainak általános ismertetése IV.1. A HEFOP általános ismertetése IV.2. A HEFOP program feln ttképzésre vonatkozó stratégiája IV.3. A Korszer feln ttképzési módszerek kifejlesztése és alkalmazása cím központi program bemutatása IV.4. A ROP általános ismertetése V. Az operatív programok megvalósításának eddigi eredményei, tapasztalatai V.1. A program értékelése VI. II. NFT ( ) várható emberi er forrás-fejlesztési céljai és programjai VI.1. Átfogó cél: az aktivitás növelése a humáner forrás min ségének javításával VI.2. A TÁMOP specifikus céljai (amelyek az Akciótervben formálódó programok alapjait képezik) VI.3. A TIOP specifikus céljai (amelyek az Akciótervben formálódó programok alapjait képezik) Összefoglaló Szemelvények

8

9 Tanár-továbbképzési Füzetek Szerz k Dr. Köpeczi Bócz Tamás (Ph.D.) f igazgató Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Humáner forrás-fejlesztési Operatív Program Irányító Hatóság Dr. Sági Zsolt igazgató Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Humáner forrás-fejlesztési Operatív Program Irányító Hatóság Dr. Sz. Tóth János (Ph.D.) f iskolai tanár, tanszékvezet Vitéz János Katolikus F iskola Európai Feln ttképzési Szövetségek elnöke Szent-Léleky György vezet -f tanácsos Szociális és Munkaügyi Minisztérium Feln ttképzési és Szakképzési F osztály 9

10

11 Tanár-továbbképzési Füzetek El szó Az egész életen át tartó tanulás id ben, térben legnagyobb területe a feln ttek általános és szakmai oktatása-képzése, melynek számszer sége és min sége jelent s tényez a társadalmigazdasági fejl dés sikerességében. Magyarországon az utóbbi két évtizedben a feln ttképzés fejlesztését jelent s kormányzati intézkedések és programok segítették, melyek sorából kiemelkedik az Európai Unió támogatásával 2005 májusában indult, és 2008 júliusában befejez dött Humán Er forrás Operatív Program (HEFOP) jel központi program. A program alapvet célja volt az egész életen át tartó tanulás lehet ségeinek szélesítése a munkaer -piac és a feln ttképzés igényeinek megfelel, célcsoportok szerint di erenciált, korszer szakképesít, illetve szakmai és nyelvi, valamint kiegészít programok, tananyagok kifejlesztésével, és közreadásával. A program megvalósításán konzorciumi együttm ködésben dolgoztak az iskolarendszeren kívüli feln ttképzés meghatározó állami intézményei: a regionális képz központok, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, valamint a Nemzeti Szakképzési és Feln ttképzési Intézet. (Utóbbi a programkoordinátori funkciót is ellátta 2007-t l, addig a Nemzeti Feln ttképzési Intézet volt a programvezet ). A projekt fontos alprogramja volt a feln ttképzésben dolgozó tanárok, és szakemberek ismereteinek, és módszertani kultúrájának b vítése, tekintettel arra, hogy számukra nincs elfogadott állami továbbképzési rendszer. Ezt a célt új tananyagok kidolgozásával, és kísérleti képzéseken történ kipróbálással valósítottuk meg. Ennek a programnak a felel se és megvalósítója az Intézet volt. Azok a kötetek, melyeket a Kedves Olvasó a kezében tart, négy témakörben a hazai feln ttképzés rendszere, korszer andragógiai ismeretek és módszerek, fejlesztési és kutatási eredmények, továbbá az Európai Unió feln ttképzési stratégiája, illetve a fejlett országok gyakorlata, több mint negyven fejezetben tartalmazzák azokat az alapvet ismereteket, és a hozzájuk kapcsolódó szakirodalmi szemelvényeket, melyeket egy tanár-továbbképzési rendszer alapjaként fontosnak tartunk. A tananyagok az érdekl d szakmai közönség számára három regionális konferencián, és nyolc szemináriumi továbbképzésen kerültek bemutatásra, így azok f tartalmát el zetesen több százan ismerhették meg. Szeretném a szakmai nyilvánosság el tt is megköszönni a fejleszt munkát koordináló szakmai tanácsadó testület tagjainak munkáját, akik a hazai fels oktatás jeles képvisel i. A testület elnöke volt Hunyady György akadémikus, tagjai: Benedek András professzor, a BME APPI igazgatója, Koltai Dénes professzor, a Pécsi Tudományegyetem dékánja és Szekeres Tamás professzor, a Széchenyi Egyetem rektora, Vass László, a Kommunikáció F iskola rektora. 11

12 Tanár-továbbképzési Füzetek Köszönöm a szerz k munkáját, akiket neves szakemberek közül kértünk fel az egyes fejezetek írására. Igy munkatársaink lettek az egyetemi pedagógiai és andragógiai tanszékek vezet oktatói, a regionális képz központok, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, és a regionális munkaügyi központok, valamint a Nemzeti Szakképzési és Feln ttképzési Intézet vezet munkatársai. Nem utolsósorban köszönöm munkatársaim közrem ködését a sorozat elkészítésében, a kísérleti konferenciák, valamint szemináriumok szervezésében. Ajánlom ezt a tananyag-sorozatot els sorban azoknak a kollégáknak, akik a feln ttképzés területén dolgoznak, és összefoglaló képet szeretnének kapni err l a szerteágazó oktatásiképzési területr l, ugyanakkor egy-egy kérdéskörben szívesen szereznének mélyebb, és pontosabb ismereteket. Remélem, hogy a sorozat jól fogja szolgálni a feln ttoktatás tanártovábbképzését, de talán hasznosnak találják, és alkalmazni fogják az egyetemi és f iskolai andragógus képzésben is. Budapest, június 13. Nagy László a Nemzeti Szakképzési és Feln ttképzési Intézet f igazgatója 12

13 Tanár-továbbképzési Füzetek Bevezetés a tanár-továbbképzési füzetekhez A Humán Er forrás Operatív Program (HEFOP) jel központi program keretében kifejlesztett Tanár-továbbképzési Füzetek azoknak a feln ttképzési problémaköröknek ismeretanyagait tartalmazzák, amelyekben a tanároknak megfelel szakmai tudással, illetve tájékozottsággal szükséges rendelkezniük. A kötetekben szerepl tananyagok négy témakört dolgoztak fel: a hazai feln ttképzés rendszerét, az andragógia és módszertan korszer ismereteit, illetve a feln ttképzés hazai fejlesztési és kutatási eredményei ismereteit, valamint az Európai Unió és a fejlett országok feln ttképzés-politikáját. Ezen problémakörökben összesen 9 résztémában, közel hetven fejezet készült el, melyek tanulmányokat/szakcikkeket, szöveg- és fogalomgy jteményeket, illetve gyakorlati útmutatókat, leírásokat tartalmaznak. A tananyagot nyolc kötetben csoportosítottuk tematikus összeállításban. Az egyes témakörökben elkészült kötetek tartalma a teljesség igénye nélkül a következ : Az els kötet tartalmazza a hazai feln ttképzési rendszer legfontosabb jellemz inek összefoglalását, így többek között az iskolarendszeren kívüli feln ttképzés cél- és feladatrendszerét, valamint eredményes és hatékony m ködtetésének jogi, intézményi, pénzügyi, illetve támogatási kereteit. Ide tartozóan kerül bemutatásra a feln ttképzés min ségbiztosítása: az intézmény- és program-akkreditációs rendszer. A második kötetben kiemelt fontosságú problémakörként került bemutatásra az állam által elismert szakképesítések rendszere a legújabb fejlesztések tükrében, így többek között: az új Országos képzési jegyzék, a szakmai és vizsgakövetelmények, a vizsgarendszer, és a központi programok. A témakörben kerül bemutatásra a feln ttképzés adatszolgáltatási rendszere. A harmadik kötet az andragógia f bb ismereteit tartalmazza, ezen belül a feln ttkori tanulás pszichológiai sajátosságait, a feln ttek tanulási aktivitását befolyásoló tényez ket, valamint a feln ttképzésben dolgozó tanárok és szakemberek szükséges kompetenciáit. Ebben a kötetben kerültek összefoglalásra a kulcskompetenciák az európai referencia-keret alapján. A negyedik kötetben a gyakorló tanárok és szakemberek eredményesebb munkájához szükséges feln ttképzés-módszertani ismeretek kerültek összefoglalásra, így többek között a tanulás szervezeti eszközei, az egyéni és csoportos tanulás módszerei, illetve az értékelés 13

14 Tanár-továbbképzési Füzetek elméleti és gyakorlati kérdései. Ebben a kötetben szerepel a pályaorientáció ismeretrendszere, a különböz szolgáltatások. Az ötödik kötetben a feln ttképzés szervezésének feladat- és módszerrendszere került bemutatásra, els sorban gyakorlati oldalról, mivel ez a feladat sok képz intézményt érint. A hatodik kötet a feln ttképzés legfontosabb fejlesztési és kutatási eredményeib l összeállított a szakmai közvéleményt legjobban érdekl válogatást tartalmazza, így többek között a program- és tananyagfejlesztés gyakorlatáról, az el zetes tudásmérésr l, illetve a min ségbiztosítás európai fejlesztési tendenciáról. E témakörhöz kapcsolódik a hetedik kötet, amely a távoktatás és az e-learning fejlesztési kérdéseit és eredményeit foglalja össze. A nyolcadik kötet összefoglalást ad az Európai Unió feln ttképzési stratégiájáról a f dokumentumok alapján, továbbá bemutatja a legfejlettebb európai országok feln ttképzési rendszereit. A kilencedik kötet a kifejlesztett tananyagsorozatot egészíti ki: egybeszerkesztve tartalmazza a tanár-továbbképzési konferenciákon elhangzott tizenhét bevezet el adást, melyekkel indult a kísérleti továbbképzés. A véglegesített tananyagok hasznosításának további jó lehet ségét adta egy pótlólagos forrás elnyerése, mely lehet vé tette az elkészített tananyagok rövidített e-learning változatának elkészítését. A tanár-továbbképzési tananyagok több csatornán lesznek elérhet ek szeptember 1-jét l: a regionális képz központok, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, valamint az NSZFI honlapjain olvashatók, illetve letölthet lesz egyéni regisztráció alapján. A fejlesztésben részt vett szakemberek nevében kívánom, hogy tanár-kollégáim hasznosan forgassák a továbbképzési füzeteket, hiszen tanítványainknak is példát kell mutatnunk, ha meg akarjuk ket gy zni az egész életen át tartó tanulás szükségességér l! Zachár László a Nemzeti Szakképzési és Feln ttképzési Intézet f igazgató-helyettese 14

15 Az Európai Unió feln ttképzési stratégiája és szervezete Köpeczi Bócz Tamás Az Európai Unió feln ttképzési stratégiája és szervezete Bevezetés A versenyképes gazdaságokban, így az Európai Unióban is a gazdasági fejl dés eredményeként áthelyez dött a hangsúly a munka-intenzív szakmákról a tudás-intenzív szakmákra irányába. Ezzel összefüggésben felértékel dött az oktatás és képzés egésze, el térbe került a feln ttkori tanulás és ismeretszerzés. A feln ttképzési stratégiák és szervezetek témakör aktualitását az adja, hogy napjainkban jelent s átalakulás történik a foglalkoztatáspolitika és oktatáspolitika összefüggéseit is érint európai uniós elképzelések, stratégiák terén. A 2000-es év áttörését a lisszaboni célkit zések megfogalmazása jelentette melynek fókuszpontjában a tudásalapú társadalom áll mint a gazdasági fejl dés egyik meghatározó eleme. Az azóta eltelt id szakban a lisszaboni célkit zések valódi stratégiává alakulva stabil alapot adnak számos reformfolyamatnak, melyek továbbra is azt a 2010-re elérend eredményt célozzák meg, hogy az Európai Unió a világ legdinamikusabban fejl d tudásalapú gazdaságává váljon. A reformfolyamatok érintik a tagországok foglalkoztatási, oktatási, programfinanszírozási, tervezési rendszereit egyaránt. A tudásalapú gazdaság kialakulása elengedhetetlenné tette az élethosszig tartó tanulás fogalmának el térbe kerülését. A hagyományos értelemben vett tanulmányi id nem elegend ahhoz, hogy megálljuk a helyünket a munkaer piacon. A szakképzettség, iskolázottság egyre nagyobb jelent séggel bír a munkahely megszerzésénél. A megoldás kulcsa a folyamatos tanulásban, az ismeretek állandó b vítésében, frissítésében rejlik. A feln ttképzés stratégiai fontosságúvá vált a legtöbb fejlett gazdaságú ország számára. E folyamatok alól az Európai Unió országai sem képeznek kivételt, esetükben is a legfontosabb kérdések egyike a munkanélküliség visszaszorítása, még a legfejlettebb gazdaságok esetében is. A megváltozott munkaer -piaci helyzethez való miel bbi alkalmazkodás az Unió legsürget bb feladatai közé tartozik, hiszen a foglalkoztatási szint és a megfelel munkakörülmények a gazdasági növekedés alapvet feltételeit képezik. A folyamatok átláthatósága érdekében a tankönyv történeti sorrendbe állítja azokat a fontos eseményeket, melyek a foglalkoztatáspolitikát, oktatáspolitikát, ezen belül a feln ttképzést 15

16 Köpeczi Bócz Tamás meghatározták a századfordulót megel z en. Els sorban a kilencvenes évekre tekint vissza, mivel ekkor került el térbe a szociálpolitika, foglalkoztatáspolitika, s ezekkel összefüggésben az oktatáspolitika az Európai Unió fejl déstörténetében. Emellett figyelemmel kíséri a jelenleg érvényben lev célkit zések által tervekben meghatározott századfordulót követ 10 évet. A kronológikus ismertetést követ en a tankönyv felvállalja azt a feladatot, hogy kibontja a napjainkat els sorban meghatározó folyamatokat, úgymint a lisszaboni stratégia ismertetését, a foglalkoztatáspolitikai helyzet id közi értékelését és további célkit zéseit, a stratégia megvalósításának fókuszpontjait úgy, mint az élethosszig tartó tanulás és az elektronikus távoktatás, azaz az e-learning prioritásait, jellemz it. Az oktatáspolitikát meghatározó dokumentumok szintén e prioritások köré csoportosulnak. Kiemelt fejezetben ismertetésre kerülnek a stratégiai tervek megvalósítását szolgáló programok, melyek 2006-tól jelent s változáson, integráláson mennek keresztül, szolgálva a lisszaboni elhatározások jobb megvalósítását. Az oktatáskoordinációs reformok része a képesítések elismerésének folyamata, az Európai Képesítési Keretrendszerhez, az Europass rendszerhez való kapcsolódása a nemzeti keretrendszereknek, számos feladatot róva a nemzeti oktatáspolitikát, foglalkoztatáspolitikát meghatározó tényez kre, szervezetekre. A programok tervezésének, finanszírozásának, e feladatokat ellátó szervek m ködésének, szolgáltatásainak alapelveit, jellemz it, magukat a konkrét tervezési dokumentumokat megismerve alakulhat ki teljes kép az Unió m ködési mechanizmusáról a feln ttképzés vonatkozásában. A tananyag rendszerezi a strukturális alapok ismereteit annak okán, hogy ebben a rendszerben a feln ttképzési célok pénzügyi támogatásával els sorban az Európai Szociális Alap foglalkozik. Végül megismerhetjük néhány nemzetközi oktatási szolgáltató szervezet tevékenységét. A témakörök végén a f bb összefüggések összefoglalásával, ismertetésével mélyíthet ek el az ismeretek, melyek elsajátítását ellen rz kérdések segítségével tesztelhetjük. A dokumentumok, jogszabályok, témában megjelent irodalmak jegyzéke segíti a további kutatómunkát ebben a szerteágazó témában. A tanulmányokhoz sok sikert kíván: A Szerz 16

17 Az Európai Unió feln ttképzési stratégiája és szervezete I. A foglalkoztatáspolitikát, oktatáspolitikát meghatározó társadalmi-gazdasági környezet A világ országai több nagy jelent ség, egymással összefügg és egymásra ható társadalmigazdasági kihívással néznek szembe a globalizációval, az újonnan iparosodott és rendkívül versenyképes országok megjelenésével (Kína, India), demográfiai problémákkal, az öreged társadalom kérdésével. Mindezeket jelent sen terheli a munkaer piac jellegének azon változása, mely a tudás-intenzív ismereteket helyezi el térbe. Mindezek az egyén és a társadalom szempontjából egyaránt felértékelik a képzés és oktatás jelent ségét. A képzetlen vagy alacsonyan képzett munkaer fokozottan ki van téve a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés kockázatának ben az Európai Unióban mintegy 75 millió embert, azaz a munkaer harmadát tekinthettük alacsonyan képzettnek. Ez önmagában még nem mutatna tragikus képet akkor, ha nem vennénk komolyan azokat az el rejelzéseket, amelyek azt mutatják, hogy 2010-re a munkahelyeknek csak 15%-a lesz betölthet alapfokú végzettséggel. A társadalomban fontos szerkezeti átalakulás megy végbe, amely bár a legtöbb ember számára pozitív változást hoz szegénységgel és társadalmi kirekesztettséggel fenyegeti a különösen sebezhet csoportokat. A f bb szerkezeti változások a következ k: változás a munkaer piacon a globalizációnak, a tudásalapú társadalom, az információs társadalom, a technika viharos fejl désének köszönhet en; demográfiai változások, mivel az emberek tovább élnek, és csökken a születések száma; az Unión belüli fokozott népességmozgás és mobilitás következtében egyre növekv különbségek etnikai, kulturális és vallásos téren; változik a háztartások szerkezete a felbomlott családok arányának növekedése miatt; a családi élet kevésbé lesz intézményesített; a férfi és a n szerepe megváltozik. A gyermekeket és fiatalokat, az id seket, a munkanélkülieket és az egyedülálló szül által fenntartott családokat különösen fenyegeti a szegénység veszélye. Egy összetartó Európa meríthet az emberi tudás és tapasztalat gazdag tárházából, melyet jelenleg nem használ ki kell képpen, és amely tudásra és tapasztalatra sokan az EU-ban még úgy tekintenek, hogy a nagy üzleti vállalkozások érdekeit inkább szolgálja, mint az emberekét. 17

18 Köpeczi Bócz Tamás Az információs technológiáknak és az on-line szolgáltatásoknak óriási lehet ségük van arra, hogy lebontsák azokat a hagyományos korlátokat, amelyek kirekesztik a társadalom leghátrányosabb helyzetben lév tagjait. Az új technológiák segíthetnek abban, hogy az ismeretek mindenkihez egyformán eljuthassanak. Lehet vé teszik a gyorsabb és könnyebb hozzáférést a közügyekhez. Egyre inkább érzékelhet, hogy a digitális kirekesztettség komoly korlátokat jelent az emberek életében. Nemcsak az állásokhoz szükséges IT képzés, de az alapvet ismeretek megszerzése is komoly er próba. A digitális kirekesztés veszélye tovább ronthatja a hagyományosan hátrányos helyzet csoportok lehet ségeit, míg a digitális lehet ségek jelent sen javíthatják ezeknek a csoportoknak az életmin ségét. I.1. A munkanélküliség problémája Napjaink egyik legnagyobb kihívása, hogyan vagyunk képesek megbirkózni a világ szinte összes országában, így az Európai Unióban is tapasztalható munkanélküliséggel. Bár a világon a munkanélküliség aránya 2003-ról 2004-re némileg csökkent, 6,3%-ról 6,1%-ra, ez még mindig mintegy 187,4 millió embert érint világszerte. Hosszabb, tízéves id intervallumban a munkanélküliség számottev en növekedett. Az Európai Unió országainak 2003-ban átlagosan 9,1%-os, 2004-ben 9%-os munkanélküliséggel kellett szembenéznie. Az utóbbi térségben problémát okoz, hogy a foglalkoztatás szintje, ha nem is jelent sen, de évr l évre folyamatosan csökken igaz, az Unió munkanélküliségének a globalizáció csak részben a kiváltó oka. A munkaképes korú lakosság 51%-a tartozik a foglalkoztatottak körébe, mely érték messze a világ országainak átlaga alatt van. Súlyosbítja a helyzetet, hogy nagyon magas afiatalok munkanélküliségének aránya. Ez ismerve az elöreged népesség problémáját különösen nagy veszélyt jelent, hiszen fokozott szükség lenne munkájukra annak érdekében, hogy a társadalom képes legyen eltartani a megnövekedett létszámú nyugdíjas korosztályt. A korai nyugdíjazás politikáját tehát felül kell vizsgálni. A munkanélküliség adatainak vizsgálatakor nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ezek számos információt nem mutatnak: nem foglalják magukban például azon munkavállalók számát, akik kényszerb l dolgoznak kegyetlen munkakörülmények között, hiszen nincsenek olyan helyzetben, hogy a munkának bármely formáját elutasítsák. A helyzet tehát valójában még rosszabb, mint azt a számok mutatják. A munkanélküliség jelenségét egyfel l megközelíthetjük politikai oldalról, ill. a világban végbement politikai jelleg változások oldaláról. A hidegháborús id szak fegyverkezési versenye ugyanis rengeteg munkahelyet teremtett, a korszak végével azonban a munkalehet ségek csökkentek, s ezután teljesen más módszerekhez kell már folyamodni azért, hogy a foglalkoztatást növeljük. Másfel l piaci szempontból is vizsgálhatjuk a kérdést, ilyenkor a munkapiac keresleti és kínálati oldalát kell jobban szemügyre venni, hiszen ebben rejlenek a válaszok, melyek megmagyarázzák a munkanélküliség kialakulását. 18

19 Az Európai Unió feln ttképzési stratégiája és szervezete A kínálati oldalt tekintve fontos tényez a világ népességének hihetetlen mérték gyarapodása. Az ENSZ adatai szerint ma mintegy 6,4 milliárd ember él a Földön, s ez a szám 2050-re akár 2,5 milliárddal is b vülhet, vagyis annyival, amekkora volt a lakosság 1950-ben. Ma mintegy 1,4 milliárd munkahelyre lenne még szükség ahhoz, hogy javuljon azon népesség helyzete, akik kevesebb, mint 2 dollárból élnek naponta. A munkaer piac kínálati oldalának vizsgálatakor nem elhanyagolható szempont az egyre fokozódó városiasodás sem re a világ lakosságának több mint fele városokban fog élni. Ez azért okoz nagy kihívást, mert a lakosság eleve azért áramlik vidékr l a városba, mert ott egyre korlátozottabbak a munkalehet ségei, a városokban viszont a munkaer kínálatának növekedésével még nagyobb mértékben fokozódik a már eleve magas munkanélküliség. A folyamat visszaszorítása érdekében nagy hangsúlyt kell helyezni a vidékfejlesztésre, ezen belül is az infrastruktúra fejlesztése mellett az elérhet szolgáltatások és az atipikus foglalkoztatás fejlesztésére. A kereslet fel l vizsgálva a kérdést egyrészt figyelembe kell vennünk a gazdasági növekedés mértékét, mely befolyásolhatja a munkanélküliség alakulását. Az Európai Unió országai az utóbbi években nem teljesítenek jól e téren, valamivel több, mint 2% -os gazdasági növekedést értek el. A helyzetet súlyosbítja, hogy a termelékenység sem növekedett jelent s mértékben, pedig ez alapvet en meghatározza a foglalkoztatottság alakulását. A gazdaság szerkezetének megváltozása is befolyásolja a munkanélküliséget, itt azt kell figyelembe vennünk, miként tolódott el a hangsúly a szolgáltatások felé, s hogyan szorult háttérbe a mez gazdaság. A gyors technológiai fejl dés pedig új, egyre több szaktudást kívánó ágazatokban növelte meg a munkaer keresletét. I.2. A munkaer piac szerkezete A munkaer piac szerkezetének alakulása befolyásolja, milyen jelleg képzések szükségesek ahhoz, hogy minél többen el tudjanak helyezkedni a munkaer piacon. A gazdasági növekedés jelenlegi szintjén az ipari termékekre és a szolgáltatásokra helyez dik a hangsúly. A folyamatban az is közrejátszik, hogy a technológiai fejl dés következtében a mez gazdaságban gyorsan n a termelékenység, relatíve olcsóbbá téve ezeket a termékeket, ami ahhoz vezet, hogy kisebb részt képviselnek a világ GDP-jéb l. A termelékenység e gyors ütem növekedése a szolgáltatások szektorában kevésbé megfigyelhet, s mára a szolgáltatások a gazdaság leggyorsabban növekv szektorává n tték ki magukat. A fejlett országokban egyre nagyobb jelent séggel bírnak a tudás-intenzív munkák, egyre fontosabb, hogy a munkavállaló naprakész információkkal, széleskör tudással rendelkezzen az adott területen. Nem véletlen, hogy napjaink legkeresettebb munkái közé az információs technológiára épít állások tartoznak, s a leggyorsabban fejl d ágazatok a kereskedelmi tevékenységek, a vendéglátóipar és az oktatás. Mindemellett nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy termelékenység szempontjából még mindig a feldolgozóipar játssza a legfontosabb szerepet a világ gazdaságában. 19

20 Köpeczi Bócz Tamás I.3. A hosszú távú foglalkoztatás kérdése A munkavállalókkal szemben támasztott követelmények az utóbbi id ben nagymértékben megn ttek, a kereslet egyre inkább a képzett munkaer felé tolódik el. A bizonytalanabbá, sérülékenyebbé vált munkaer piac miatt a munkáltatók többé nem tudják garantálni a hoszszú távú foglalkoztatást. A stabil munkahellyel kapcsolatos aggodalmak tehát nem látszanak alábbhagyni. Ennek ellenére érdemes megvizsgálni, vajon tényleg olyan nagymértékben csökkent-e a hosszú távú foglalkoztatás aránya a munkaer piacon. Több vizsgálat azt igazolta, hogy a stabil munkahelyek nem vagy csak kevéssé vesztettek jelent ségükb l az elmúlt évtizedben. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal f igazgatói jelentése szerint a munkaer magva még stabil és biztos munkahelyen van, még ha az instabilitás és bizonytalanság n tt is a munkaer piac egyes szegmenseiben. Az egy munkahelyen eltöltött átlagos id valóban nem változott jelent sen az elmúlt id szakban. Ezen kívül igaz ugyan, hogy a rugalmas (részid s) foglalkoztatási formák gyakoribbá váltak, a hagyományos foglalkoztatási formák azonban gyorsabban n ttek. A stabil munkahelyet vizsgálva pedig nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy a fogalom nem minden esetben pozitív. El fordulhat ugyanis, hogy a munkavállaló kényszerb l tartja meg az adott állást, mert nem rendelkezik olyan szakképesítéssel, mely lehet vé tenné a váltást. Azt is érdemes megfontolni, vajon a globalizálódó világban el lehet-e kerülni a rugalmas foglalkoztatás formáinak kialakulását és elterjedését. Hiszen így ugyan nehezebbé válik egy munka megtartása, de megfelel szakképesítéssel nagyobb lehet ség nyílik a versenyképesebb munkahelyek megszerzésére. I.4. Atipikus foglalkoztatási formák terjedése A jóléti államok által biztosított stabil, kiszámítható foglalkoztatás helyére az állandó változás, a folyamatos megújulás követelménye lépett. A legtöbb vállalat az újonnan kialakult követelményeknek megfelelni igyekezvén átalakítja, valamivel lazábbá teszi struktúráját, hogy bármely pillanatban készen álljon a szükséges váltásra, kiigazításra. E folyamat része, hogy a hagyományosnak számító nyolcórás foglalkoztatás egyre ritkábbá válik, helyette az atipikus foglalkoztatás különböz formái kerülnek el térbe. Egyre gyakoribb, hogy az egyes vállalatok bizonyos funkciók ellátására szolgáltatásokat vásárolnak ahelyett, hogy azt a meglév munkaer vel végeztetnék el, növekszik az önfoglalkoztatók, a szerz déses munkavállalók száma. Ma már nem ritka, ha valaki otthon dolgozik, hiszen ez az információs technológia hihetetlenül gyors fejl désével megvalósíthatóvá vált. A számítógépes hálózatokon keresztül a dolgozók állandó összeköttetésben lehetnek anélkül, hogy személyesen találkoznának. Persze nem biztos, hogy a munka e formája teljes mértékben helyettesíteni tudja a hatékony együttm ködés,,hagyományos formáját. 20

21 Az Európai Unió feln ttképzési stratégiája és szervezete I.5. A versenyképes munkaer Az oktatási rendszernek az új feltételeket figyelembe kell vennie, amikor a globalizálódó világ munkaer piacán elhelyezkedni kívánó munkavállalók képzésér l gondoskodni kíván. Egyre több olyan oktatási tartalom jelenik meg, melyek eddig nem bírtak nagy jelent séggel. Ide tartozik például, hogy mától sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni az együttm ködés készségének kialakítására, hiszen a teamekben végzett közös munka szinte valamennyi vállalatnál elterjedt. A fokozott kreativitás szintén elengedhetetlen feltétele a globalizálódó munkaer piac megváltozott követelményeihez való alkalmazkodásnak. A legfontosabb elem, hogy többé nem elegend, ha csupán egy területen b vítjük ismereteinket s a tanulás folyamatának az iskola befejeztével vége szakad. Arra kell törekednünk, hogy minél több területen naprakész információval rendelkezzünk a minket körülvev világról, megfelelve ezzel a sokoldalúság követelményének. II. Az Európai Unió válasza korunk kihívásaira az egyezmények, dokumentumok tükrében Az Európai Unió szervei különösen az Európai Tanács és Bizottság kiemelt szint eszközei a közösségi célok megvalósításának szolgálatában azok az alábbiakban ismertetett dokumentumok, közlemények, szerz dések, irányelvek, melyek segítségével megismerhet az uniós közösségi törekvések fejl dési folyamata. II.1. A foglalkoztatási kérdések el térbe kerülése A korábbi évek legels lépése a foglalkoztatáspolitika megfelel kialakításának hangsúlyozására a Római Szerz déssel (1957) életre hívott Európai Szociális Alap (1960) létrehozása volt, mely els sorban arra koncentrált, hogy a termelési tényez k szabad áramlása miatt kialakult munkaer -piaci feszültségeket enyhítse. A következ id szakban megkezd dött a foglalkoztatási normák kialakítása. A 80-as évek közepe felé, ahogy fontosabbá vált az egységes piac kialakítása, a szociális kérdések is egyre inkább el térbe kerültek. A 90-es évek elejéig az Európai Unió nem fektetett lényegesen nagy hangsúlyt a megfelel foglalkoztatáspolitika kialakítására. Az egyre gyakoribbá váló problémák, s az egyre tartósabbá váló munkaer -piaci nehézségek arra késztették a Közösséget, hogy komolyabban 21

22 Köpeczi Bócz Tamás fontolóra vegye az egyes tagállamok foglalkoztatáspolitikájának koordinálását, illetve azoknak az irányvonalaknak a kijelölését, melyekt l a helyzet javulását várták. A globalizáció nyomán megváltozott munkaer -piaci helyzet az egyre szorosabb regionális együttm ködés irányába mozdította az országokat. A kilencvenes évek közepének gazdasági nehézségei és a foglalkoztatási kérdések egyidej felértékel dése a közösségi politikában egyre több alkalommal vezettek olyan javaslatokhoz, hogy azt a fajta stratégiai egyeztetést, amely a gazdaságpolitika területén 1992 után elindult, ki kellene terjeszteni a szociális és foglalkoztatási területre is. II.2. Az oktatáspolitika, szociálpolitika térnyerése Az Európai Unió alapvet szabályozása, a Római Szerz dés nem terjesztette ki a közösségi kompetenciákat közvetlenül az oktatás területére. Ezeket a részleteket a Maastricht-i Szerz dés (1992) említi el ször a 126. és 127. cikkelyben, annak hangsúlyozásával, hogy a tagállamok közötti együttm ködést támogatni kell ezen a területen is. A 127. cikkely nevesíti a távoktatást mint a fejlesztend területek egyikét. A Maastrichti Szerz dés oktatással foglalkozó mindkét cikkelye explicit módon tiltja az Unió számára azt, hogy a tagállamok oktatási rendszereinek harmonizálására törekedjen. A Szerz dés értelmében az EU akciók az oktatás területén továbbra is csak kiegészítik és támogatják azt, amit a tagállamok egyébként csinálnak. A közösségi szerepre az oktatás területén hangsúlyozottan jellemz a szubszidiaritás elvének a követése: az Unió akkor jogosult cselekedni, ha olyan kérdésr l van szó, amelyben a maguk kezdeményezéséb l a tagállamok nem vagy nem eléggé hatékonyan cselekednének, illetve ahol az uniós cselekvés ún. hozzáadott értéket hoz létre. A Jacques Delors vezette Bizottság szerint a szociálpolitikát nem másodlagos kérdésként kell kezelni, hiszen az a tagállamok között létrejött gazdasági kohézió záloga is egyben. Ezért szorgalmazták egyre inkább a munkaadók és munkavállalók közötti párbeszédet. Az 1993-ban megjelent, Foglalkoztatás, növekedés, versenyképesség cím Fehér Könyv helyezett el ször igazán nagy hangsúlyt a foglalkoztatáspolitika közösségi dimenziójának kialakítására. A f cél az volt, hogy az egyes tagállamok munkaer -piaci nehézségeit úgy tudják enyhíteni, hogy eközben versenyképességük ne romoljon. A középpontban tehát a gazdaság foglalkoztatás-intenzív növekedése állt. Ennek érdekében el térbe helyezték a fejlett oktatási rendszer kialakítását, a munkaer piac rugalmasságának növelését, az aktív munkaer -piaci intézkedéseket és az új típusú munkahelyek létrehozását. Bár a Fehér Könyv eredetileg azt a célt is kit zte maga elé, hogy többletforrásokkal segíti a közösségi intézkedések megvalósítását, ez kés bb nem valósult meg. II.3. Foglalkoztatáspolitikák közösségi szintre emelése Az 1993-as Delors-féle Fehér Könyv (European Commission, 1994) a munkaer vel kapcsolatos foglalkoztatási és képzési kérdéseket a közösség politikai érdekl désének középpontjába helyezte, és ezzel alapozta meg az Esseni Csúcson (1994) hozott dön- 22

23 Az Európai Unió feln ttképzési stratégiája és szervezete tést, mely értelmében elkezd dött a foglalkoztatáspolitikák közösségi monitorozása. Ezt a folyamatot támogatta a Tág Gazdaságpolitikai Irányvonalak Maastricht után elkezdett évenkénti egyeztetése, hiszen a makrogazdasági egyeztetések értelemszer en foglalkoztatási kérdéseket is magukban foglaltak. Essenben fogadtak el el ször közös foglalkoztatáspolitikai irányelveket, amelyek már ekkor is tartalmaztak a képzésre vonatkozó elemeket is. Az 1994-ben megjelent Esseni Következtetések tovább sürgették a növekedés foglalkoztatásintenzív jellegét, a szakképzés fejlesztését s az aktív munkaer -piaci intézkedések bevezetését. Ezen kívül leszögezték, hogy a munkanélküliség elleni harc legfontosabb szempontja a tartós munkanélküliség leküzdése kell, hogy legyen. Azonban az er feszítések ellenére itt sem sikerült elérni, hogy a foglalkoztatáspolitika a tagállami szintr l közösségire emelkedjen. Az Amszterdami Szerz dés (1997) a Római Szerz dést önálló foglalkoztatáspolitikai fejezettel egészítette ki. Ennek legfontosabb érdeme, hogy a foglalkoztatáspolitikát több sikertelen próbálkozás után közösségi szintre emelte. Kiemelked célkit zései közé tartozott a foglalkoztatás magas szint megvalósítása. II.4. Közösségi foglalkoztatáspolitikai stratégia kialakítása A foglalkoztatáspolitika koordinálásáért vívott harc következ állomása 1997-ben a Luxemburgi Csúcs volt. Itt alakították ki el ször a Közösség foglalkoztatáspolitikai stratégiáját, itt fogadták el a következ évre vonatkozó irányvonalakat. A tagállamoknak ett l kezdve ezen irányvonalakra építve ki kellett alakítaniuk egy stratégiát, amely szerint abban az évben foglalkoztatáspolitikájukat alakítják (Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv). Az országok jelentései alapján a Tanács ajánlásokat tehetett az egyes tagállamoknak. El ször a Luxemburgi Csúcson került sor konkrét számok megfogalmazására a munkaer piac legf bb problémáival kapcsolatban. Azt határozták el, hogy 10 éven belül az Európai Unió a 10% feletti értékr l 7%-ra csökkenti a munkanélküliséget, s a foglalkoztatottság szintjét pedig 60,4%-ról 70%-ra emeli. Nemzeti foglalkoztatási akciótervek A közösségi foglalkoztatáspolitika megvalósulásának egyik bizonyítéka, hogy minden évben minden tagállam elkészíti nemzeti akcióprogramját (National Action Plan NAP), amelyeket a Bizottság minden évben egy Közös Jelentésben (Joint Report) értékel. Így értékeli a közösség a tagállamok nemzeti politikáit, és ajánlásokat fogalmaz meg a számukra. 23

24 Köpeczi Bócz Tamás II.4.1. A Foglalkoztatáspolitikai Irányelvek Az Európai Unió el ször az évre fogalmazott meg Foglalkoztatáspolitikai Irányelveket. Ezek a következ négy pillér köré szervez dtek: Foglalkoztathatóság E címszó alá soroljuk az ifjúsági és tartós munkanélküliség elleni küzdelmet, az aktív eszközök (képzés) szerepének növekedését. F célkit zés a foglalkoztathatóság növelése a szakismeret hiányának felszámolásával. Az élethosszig tartó tanulásnak valamennyi tagállamban a munkaer -fejlesztés középpontjában kell állnia a fiatal és feln tt korosztály tekintetében egyaránt. A foglalkoztathatósági pillér kulcseleme annak a felismerése, hogy a tartós munkanélküliség elleni küzdelem sikeressége a prevencióban rejlik. Ennek érdekében egyénre szabott akcióprogramokat kell megvalósítani. Vállalkozások támogatása A második pillér annak a felismerésén alapul, hogy az új és min ségében is megfelel munkahelyteremtés el feltétele a vállalkozások dinamikus fejl déséhez szükséges környezet megteremtése. A vállalkozások támogatása mint prioritás érinti az új és a már m köd gazdasági egységeket. Külön támogatási programot javasolt az önfoglalkoztatók számára. Megfogalmazta az adó- és járulékfizetési, valamint az ÁFA jogszabályok továbbfejlesztését a célkit zés támogatása érdekében Alkalmazkodóképesség fejlesztése A harmadik pillér a technológiai fejl dés és a piaci változók dinamizmusára hivatott felkészíteni a munkavállalókat. Az alkalmazkodóképességet az egyén szintjén is megfogalmazza els sorban a változó munkaszervezési módszerek elfogadása vonatkozásában, melynek érdekében a képzés személyiségformáló szerepe kerül a középpontba. Az alkalmazkodóképesség tehát olyan munkaer t jellemez, amely minden körülmény között képes a gazdaság fejl déséhez idomulni. Lényeges kimondani, hogy meg kell találni az egyensúlyt az alkalmazottak biztonsága és foglalkoztathatósága, valamint az üzleti élet támasztotta követelmények között. Egyenl esélyek Az egyenl esélyeket egyaránt biztosítani kell a n k és férfiak foglalkoztathatósága, továbbá a valamely szempontból (szociális, egészségügyi, lakóhely, fogyatékosok, kisebbségi hovatartozás stb.) hátrányos helyzetben lév csoportok vonatkozásában. Mindez kiegészül az Amsterdami Szerz dés anti-diszkriminációs klauzulájával, el segítve a hátrányos helyzet ek integrációját a munka világába. Ezekhez a pillérekhez több részcél kapcsolódott, amelyek jelent s hányada képzési és oktatási elemeket is tartalmazott. Így például a foglalkoztathatóság pillérén belül olyan 24

25 Az Európai Unió feln ttképzési stratégiája és szervezete konkrét célok jelentek meg, mint az iskolarendszerb l a munka világába való átmenet javítása vagy munkaer piacon érvényesíthet ismeretek el térbe helyezése az oktatásban. Ezen Foglalkoztatáspolitikai Irányelvek alapján kellett a tagországoknak nemzeti foglalkoztatási akciótervet kidolgozniuk. II.4.2. Az egész életen át tartó tanulás célkit zése LifeLong Learning LLL A már említett négy alapvet célkit zés mellett, ezeket mintegy keresztbe metszve, megjelentek ún. horizontális célok is, amelyek egyike az egész életen át tartó tanulás fejlesztése lett. Az egész életen át tartó tanulás fogalmát az Európai Unió tágan értelmezi, beleérti az oktatás teljes vertikumát és a tanulás minden formáját, függetlenül attól, hogy az mely életkorban és milyen környezetben zajlik. A nemzeti stratégiákat a közösség többek között abból a szempontból értékeli, hogy azok kiterjednek-e a kötelez oktatás szakaszára. A kés bbi fejezetekben látni fogjuk, hogy az egész életen át tartó tanulás európai térségének a megvalósítását célzó közösségi stratégia számos, az alapoktatást is érint célkit zést fogalmaz meg. II.4.3. Közös Foglalkoztatáspolitikai Értékelés A nemzeti foglalkoztatási akciótervek els, 1998-ban elkészített közös értékelése, a közös foglalkoztatáspolitikai értékelés (Joint Employment Policy Assessment JEPA) azt jelezte, hogy a képzési és oktatási elemek igen nagy súllyal megjelentek a nemzeti szint foglalkoztatáspolitikai tervezésben is. Kés bb a képzési és oktatási elemek súlya a közös foglalkoztatási politikán belül folyamatosan növekedett. A magyar kormány és évi foglalkoztatáspolitikai irányelveiben már tükröz dtek a közösségi Foglalkoztatáspolitikai Irányelvek alappillérei tavaszán kísérleti jelleggel elkészült az els nemzeti foglalkoztatási akcióterv is. II.4.4. Európai Foglalkoztatási Stratégia A luxemburgi folyamatot csak meger sítette az 1999-ben Kölnben elfogadott Európai Foglalkoztatási Paktum (European Employment Pact EEP), mely a Növekedés, foglalkoztatás, versenyképesség és fenntartható fejl dés címet viselte. A dokumentum azonban konkrét intézkedések terén nem hozott túl sok el relépést. Szintén a kölni találkozón fogadták el az Európai Foglalkoztatási Stratégiát (European Employment Strategy EES). A két legfon- 25

26 Köpeczi Bócz Tamás tosabb foglalkoztatási célkit zést a foglalkoztatási arány növelésében és a munkanélküliek arányának csökkentésében látták a tagországok. 1. tábla Az EU tagállamok munkanélküliségi és foglalkoztatási rátája (Forrás: Employment in Europe 2001, European Commission, Brussels) Munkanélküliségi ráta (%) Foglalkoztatási arány (%) Tagállam Ausztria 3,2 6,2 6,4 5,2 69,7 67,7 67,8 68,3 Belgium 6,6 9,7 9,5 7,0 55,9 56,3 57,5 60,5 Dánia 8,4 7,1 5,2 4,7 74,0 74,8 75,1 76,3 Egyesült Királyság 8,8 8,2 6,3 5,5 69,5 69,3 70,8 71,2 Finnország 6,6 14,6 11,4 9,8 70,7 62,8 64,8 67,5 Franciaország 9,5 12,4 11,8 9,5 60,4 59,6 60,1 62,2 Görögország 7,0 9,6 10,9 11,1 53,4 55,0 55,5 55,6 Hollandia 5,8 6,3 4,0 2,7 62,5 65,9 69,8 73,2 Írország 14,7 11,7 7,5 4,2 51,4 55,4 60,5 65,1 Luxembourg 1,7 3,0 2,7 2,4 60,8 59,2 60,5 62,9 Németország 4,8 8,9 9,3 7,9 67,7 64,1 63,9 65,4 Olaszország 8,6 11,7 11,8 10,5 53,6 50,9 51,7 53,5 Portugália 4,2 7,3 5,2 4,2 68,1 62,8 66,6 68,3 Spanyolország 16,4 22,2 18,8 14,1 49,6 47,1 50,2 55,0 Svédország 3,1 9,6 8,3 5,9 79,5 70,3 70,3 73,0 EU átlag 7,7 10,8 9,9 8,2 62,2 60,1 61,3 63,3 II.5. A lisszaboni folyamat II.5.1. A lisszaboni stratégia Az Európai Tanács 2000 márciusában megállapított egy új stratégiai célt az Unió számára a foglalkoztatottság, a gazdasági reform és a szociális kohézió mint a tudásalapú társadalom részének meger sítése érdekében. Ekkor határozták el, hogy az Európai Unió 2010-re a világ legdinamikusabban fejl d tudásalapú gazdaságává válik. Ehhez az oktatás és képzés korszer sítésének célját t zték ki maguk elé, hogy ezáltal javítsanak a foglalkoztatás helyzetén, vagyis hogy több 26