A takarmány értékesitéséröl.

Átírás

1 A takarmány értékesitéséröl. Minden gazda elıtt ismeretes, hogy az állattartásnál való haszonvételi módok közül az a legelınyösebb, mely a felhasznált takarmányt legmagasabban értékesiti, vagy az istállótrágyát legolcsóbban szolgáltatja, avagy pedig a piaczi árral nem biró, de helyes alapon leszármaztatott s a helyi viszonyoknak megfelelı értékkel felszámitott bevételi és kiadási összegeknek összehasonlitása etán esetleg még tiszta jövedelmet is szolgáltat. A gazdaságban termelt zöldtakarmány, széna, szalma, takarmányrépa és istállótrágyának mi módon való értékmeghatározása sokat megvitatott, de még mai napig sem eldöntött kérdés. Tudjuk méltányolni az állattartás fontosságát a mezıgazdaságban; a takarmány termelése nem csapán azon czélból történik, hogy az állatokat takarmánynyal ellássuk, hanem hogy a földmivelés érdekét is elımozdítsuk, amennyiben ismeretes, hogy ha az okszerü vetésforgó követelményeinek meg akarunk felelni s emellett arra törekszünk, hogy eke alatti földjeinkrıl mindenkor a maximális termés-átlagokat nyerjük s ezáltal a termelési költségeket leszámítva, tiszta jövedelmünket állandósítsuk és fokozzuk: nem vethetünk folyton kalászost kalászos után, piaczit ipari növény után, mivel ezen egyoldalas termelés által talajunk merülne ki és termés-átlagaink csökkennének, hanem a gazdasági munkálatok is oly kedvezıtlenül oszolnának el s annyira egyidıre lennének szorítva, hogy a. drága igáserıt emelnünk kellene s azt kellıleg mégsem használhatnók ki. Nélkülözhetlen az állattartás továbbá az istállótrágya elıállitása czéljából is, mivel a talaj physikai tulajdonságait mőtrágyával nem, de csakis istállótrágyával javíthatjuk; fıleg áll ez a televény- és mészszegény kötött talajokra. Többféle módot használnak a nempiaczi takarmányok árának kiszámitásánál: van ujabb és régibb keletü, többé és kevésbé megbízható. Szokásban- van még némely helyen a takarmányt szénaérték alapján számitalni; amily gyors és egyszerü ezen számitási mód, annyira hibás is az. Mióta az állati test és a takarmány közti viszonyt Liebig leleplezte, azóta a szénaérték a haladó gazdáknál feledékenységbe ment. Hátrányai számosak; nevezetesen a táparány meg nem határozható; ebbıl azon baj származik, hogy a takarmány egy része emésztetlen marad, a takarmány ki nem használtatik az állat által; nem állapítható meg továbbá az állatnak nyujtott tápanyagok mennyisége, így leggyakrabban a szervképzık nem adagoltatnak kellı mennyiségben, s annyira önkényesen van a szénaértékben kifejezett különféle takarmány fölvéve, hogy az egyik 1 k/g takarmányrépát 0.25 k/g, a másik 0.20 k/g szénaértékben számítja s nem tesz különbséget a friss és savanyitott répaszelet között. A szénaérték ellen szól továbbá, hogy egyes takarmányok össze sem hasonlíthatók, péld. a répa táparánya 1:15, a repczepogácsáé 1:1.7, 10 k/g szénaértéknek megfelelı repczepogácsán tartott állat sok szervképzıt és kevés hıképzıt, míg a répán tartott sok hıképzıt és kevés szervképzıt kapna: Így tehát e takarmányszámitási mód igen csalékony és bizonytalan s a kivitelnél nem várt eredményt mutat, azért csakis hozzávetıleges és pontosságot nem igénylı számitásoknál használható. A második mód, mely a takarmány szárazanyag-tartalmát veszi a szárvitásnál kiindulási pontul, az elıbbinél sokkal jobb ugyan, csakhogy ha tekintetbe veszszük azt, hogy egy métermázsa szárazanyag a szénában más értékkel bir, mint a répában, s az összes föletetett takarmányt mind átszámitani és ebbıl állapitani meg az értékesitést: nem nyujt eléggé biztos alapot. A harmadik mód szerint a nempiaczi takarmányok pénzértéke a rozs helyi árából, a szállitási költségek levonása után, van leszármaztatva, a trágya értéke pedig a vásárolható istállótrágya

2 vagy a mőtrágya árának aránya szerint számíttatik. Az összes nyers jövedelembıl a kiadás levonatik; ezután, ha az tünnék ki, hogy még tiszta jövedelem marad: ez annyit jelentene, hogy a nempiaczí takarmány rendkivül magasan értékesíttetik, ellenkezı esetben, vagyis ha a kiadás felülmulja a bevételt, akkor a takarmány még a valóságos használati értékben sem térül meg. A negyedik mód szerint a nempiaczi takarmányokat szintén, mint az elıbbi mód szerint, a rozsnak helyi ára szerint számítják fel, a trágya értékét mint ismeretlent hagyják. A kiadási összegnek a bevételbıl való levonása után a nyers bevételi többlet fogja képezni az elıállitott istállótrágya értékét és ebbıl számítva ki azután egy métermázsa trágya árát, melyre nézve azonban megjegyzendı, hogy az istállótrágyának drágábbnak nem szabad lennie, mint a vele hatásra nézve megfelelı mennyiségü mőtrágyának az ára szokott lenni. Legfeljebb az istállótrágya physikai hatására számíthatunk egy csekélységet, illetıleg valamivel többet. Az ötödik mód, mely a rozs értékét, illetıleg az abban foglalt tápanyagok mennyiségének az árát veszi kiindulási pontul, a nempiaczi takarmányok emészthetı tápanyagai értékének kiszámitásánál ezideig legalkalmasabbnak mondható, fıleg annyiból, hogy mindenütt a helyi viszonyoknak megfelelıleg nyujt eléggé biztos alapot a takarmány értékesitésének a számitásánál; az általános összehasonlításoknál, különbözı vidékekre, azonban ez sem alkalmas. Ezen takarmányértékesitési számitás kiviteli módja a következı: elıször is minden költség felszámíttatik, a nempiaczi takarmányok és aljazó kivételével; a nyers jövedelem összegébıl, melyet a hízlalásnál a hizók eladása után befolyt pénz és trágya értéke képvisel, a kiadás 1evonatik, s a megmaradó fölösleg fogja mutatni a szálas takarmány, répa és alom összes értékét. A takarmány és alom átteendı tápegységekre, ezután egy tápegység árát számítjuk ki s ennek alapján határozzuk meg a széna, szalma stb. takarmányok értékesitési árát. (Nitrogéntartalmu = Nt. Nitrogénnélküli = Nn.) Goltz, hírneves gazdasági iró, a Nn. anyagok pénzértékét veszi egységül = 1, a zsírét = 4, a Nt. = 6. A rozs piaczi ára hazánk nyugati megyéiben 7 frt métermázsánkint, s a rozs tartalmaz: emészthetı Nt 9.9 %-ot, zsírt Nn 65.4 Az arányszámok 1:4:6, hogy egy egységes összeget nyerjünk, a fentebbi mennyiségeket az illetı arányszámokkal szorozva, lesz 9.9 X 6, 1.6 X 4, 65.4 X 1 = = egység a Nn. anyagok értékére átszámítva. Ha 1 q rozs ára 7 frt, akkor az abban foglalt Nt. kerül 3 frt 17 krba, 1 k/g Nt. = kr, zsír zsír = Nn Nn. = 5.33 összesen 7 frtba. Goltz a nempiaczi takarmányok tápanyagainak értékét, a költségesebb szállitás és egyéb okoknál fogva, 40 %-kal olcsóbban ajánlja fölvenni, mint a rozs vagy egyéb piaczi takarmányok tápanyagait, eszerint lesz: 1 k/g Nn kr, 40 % levonása után 3.20 kr, 1 zsír

3 1 Nt Az egyes tápanyagok értékétek meghatározása után vegyünk egy példát N. N. gazda vett hízlalás czéljából 20 drb sovány ökröt, á 5 q = 100 q; á 21 frt = 2100 frt. A kiadási tételek a következık lesznek: a) a beszerzési ár, a vételért kiadott készpénz összege, avagy saját igásökreinkbıl kiselejtezett marha készpénz-értéke; b) a szálas takarmány és aljazó fölszámitása már fentebb ismertetve lett; a piaczi takarmányok árpa és tengeri árához azok daráltatási költsége 5.5 % és porlási vesztesége 2 % hozzáadatott, így 7.5 %-kal magasabban számíttatott a helyi áraknál; a repczepogácsa zúzási költsége ugyanannak árában foglaltatik. A szálas takarmány, alom és répa egyes tápanyag-mennyiségei a már ismert arányszámokkal szorozva, tápegységekre lettek átszámítva. A kiadás összege a bevétel összegébıl levonatván, az ezután fenmaradó bevételbıl kiszámíttatik: hogy lett értékesítve egy tápegység s az így nyert számmal lesz szorozva az 1 q szénában levı 83.2, a répa 17 és a búzapolyva 42.8 tápegysége, s a szorzat mutatja az egyes takarmánynem értékesitési árát. A takarmányozás a táparány-elmélet szerint eszközöltetett. A lehetı legrövidebb idı alatt végzett hízlalás lévén a legelınyösebb, azért a takarmányok okszerü és ízletes elıkészitésére kiváló gond fordíttatott; a hízlalás 120 nap alatt fejeztetett be. A testsúly a hízlalás által 28 %-kal gyarapodott; c) az általános költségek állanak: a tiszti személyzet fizetése, irodai költségek, adó, közterhek, gyógyszer, állatorvosi fizetés, tüzi fecskendı, marhamérleg fentartási költségeibıl, az állattartásra esı részletbıl, az istállóbérbıl, mely a körülmények szerint változik jelen esetben 1 frt 60 kr, ehhez csatoltatik még az istállói eszközök és a piaczi takarmány tıkéjének kamatja, mint üzleti forgótıkéé; az alábbi példában darabonkint 1 / 3 évre e czimen összesen 4 frt számíttatik terhül; d) az üzleti állóteke után 5 %, a kárveszélyre 3 % lett felróva; e) az ápolás és gondozásra 120 nap, á 2 napszámos á 50 kr; f) takarmányszállitás 120 nap, á 0.5 fogat = 60 fogat, á 2 frt; g) világitásra repczeolaj használtatott; h) a só a vételár szerint 1 k/g 12 krral lett terhül irva. A bevételi rovatok a hizók eladása után bekerült összegbıl és a származott trágya mennyiségének értékébıl állanak; más állatnemnél természetesen több. a bevételi rovat, mint a hizóknál, itt csupán csak erre szorítkoztam. A bevételek állhatnak a tejtermeléssel összekötött tehenészeteknél: az eladott tej, vaj, sajt, borju, kiselejtezett tehenek s az esetleg számfölötti fiatal marha árából. A ménesnél az eladott négyéves csikók és az anyaállatok által teljesitett igásmunka-napok értékébıl. A juhászatnál az eladott gyapja, az eladott tenyész-, selejtes juh és bárány s a nyers bır képezik a bevételi összegeket. A trágya értéke egyenes arányban állván a föld termékeinek árával, s így aszerint, amint a rozs ára emelkedik vagy csökken, úgy növekedik vagy fogy a trágya használati értéke is; így 9-frtos rozsár mellett annak 5' %-a, vagyis 45 kr, 7-frtos rozsárnál már csak 35 krba vehetı az fel, mint azt az alábbi számitási példában alkalmaztam is. (Lásd a táblázatot a 25 oldalon.)

4 frt : = 3.24 kr. Eszerint lenne a széna 83.2 X 3.24 = 1 q széna 2 frt 70 kr, 1 q répa 17 X 3.24 = 55 kr, 1 q búzapolyva 42.8 X 3.24 =1 frt 39 kr. Szerény nézeten szerint azonban helyesebbnek találnám, hogy a gyakorlatban is elfogadott arány, vagyis hogy az aljazó szalma a széna árának 30 %-át képezze; a szalma értékesitésénél, mivel az takarmányozási czélra nem fordíttatott, az egységi 3.24 krnyi árnak csupán 60 %-át venni = 1.94 kr; lenne így az aljazó 42 X 1.94 = 81 kr, az összes aljazó 58 frt 32 kr, maradna még (22937) a föletetett takarmány tápegységére 783 frt 62 kr frt: = 3.42 kr. Lesz tehát az értékesités 1 q szénánál 83.2 X 3.42 = 2 frt 84 kr, 1 q polyvánál 42.8 X 3.42 = 1 frt 46 kr, 1 q répánal 17 X 3.42 = 58 kr, 1 q aljazó szalmánál 81 kr. Ez megfelel a gyakorlatban is elfogadott gazdasági értékeknek, ha a széna 100 %: akkor az aljazó 30'%, a takarmányszalma 50 %, a takarmányrépa 20 %. Eszerint tehát a hízlalás által takarmányunk jól értékesült, amennyiben 7-frtos rozsár mellett 1 q széna 2 frt 47 krt képvisel. A takarmány jó értékesitésére sok körülmény foly be egy része az emberi akarat lehetıségének körén belül esik, a másik része pedig tılünk egészen független; nem akarok itt a legapróbb részletekre kiterjeszkedni, csakis némely e dolgot befolyásoló körülményt említek fel. Leginkább proteindús takarmányfélék szoktak bevásároltatni, ezek vételénél sohasem a látszólagos alacsony ár szerint, hanem a tényleges táptartalom értéke szerint intézzük vásárlásainkat; áll ez fıleg a repczepogácsa és korpára. A gabonahulladékokban a tápérték

5 aránylag olcsóbban vásárolható, mint az emberi táplálékul is szolgáló gabonafélékben; eszerint tehát a magasabb árért eladható jó gabonát állatokkal föletetni nem mindenkor gazdaságos, mivel kevesebbe kerülnek a tápanyagok, ha a repczét és a gabonát eladjuk, helyette repczepogácsát és korpát vásárolunk. A selejtes gabonát czélszerübb azonban föletetni. A repczepogácsa sok esetben nem nélkülözhetı, mivel nagy zsírtartalmánál fogva kedvezıen mozdítja elı a hízást, zsír nélkül pedig nem lehet hízlalni, s a zsírt másnemü takarmányfélékben, fıleg pedig a szálas takarmányban, csekély mennyiségben találjuk fel. A hideg istállóba helyezett marha több takarmányt fogyaszt, így a takarmányt nem értékesítheti úgy, mint az ugyanoly módon tartott, de megfelelı légmérsékletü istállóban elhelyezett állat. Ismeretes, hogy az állat hıvesztesége a bırön 71%-át képezi az összes hıveszteségnek, mit a takarmányból fedez. Az anyagcsere elımozditása végett az állatok bırének tisztántartására gondunk legyen; az istállóban nyugalom, tisztaság, rend és elegendı aljazó ne hiányozzék. A hízlalást illetıleg sok esetben a teljes kihízlalás sem leend elınyös, kivált elcsigázott öreg marhánál; minél lassabban gyarapszanak az ilyféle hizóba fogott állatok, annál kevésbé fogják a takarmányt a teljes hízlalás által értékesiteni. Az oly darabokat, melyek feltünıen elmaradnak, legjobb 6 8 hét mulva eladni s az elırelátható veszteséget magunktól elháritani. Ha a finom minöségü hizott marha nem fizettetik kellıleg, elınyösebb a hízlalást elıbb abbahagyni s eladni a hizómarhát. A hizóba állitandó marha beszerzése körül helyesen járunk el, ha középnagyságu marhát vásárolunk; legyen az bár sovány is, de nem lecsigázott és egészséges. E czélra legalkalmasabbak a 3 4 éves állatok, mivel ezek a beállitási súlyt %-kal növelik, míg a 6 10 évesek már csak %-kal. A kifejlıdött állatoknál a hízlalás csak zsírbeszövıdést és lerakodást, a szövetek száraztartalmának emelkedését idézi elı, a fiatal állatoknál ezenfelül még az izomzat és húsnak szaporodását is. A hizóállatoknál a takarmány jó értékesitésére befoly a napi takarmánynak több részletben adagban való nyujtása is, vagyis hogy a marháknak elegendı idejök maradjon az etetések között a kérıdzésre, s az egyszer megszabott etetési idı mindenkor pontosan megtartassék; czélszerü az egyes átmeneteket az egyik takarmányról a másikra, péld. takarmányrépáról burgonyára vagy répaszeletre, úgy az abraktakarmány emelését is csak fokozatosan tenni; végre a takarmány kihasználását illetıleg gondunk legyen, hogy gazdasági állataink takarmányukat oly mennyiség és tömegben kapják, hogy az abban levı tápanyagok úgy mennyiség-, mint minıségileg a kivánalmaknak, melyek mindenkor a különleges használati czél szerint állapitandók meg, megfeleljenek. Az állattartásnál való haszonvételi módok jövedelmezésének megbirálásánál tehát szükséges kiszámitanunk, hogy az elfogyasztott takarmány métermázsája miként értékesül, ha az összehasonlitásból az tünnék ki, hogy péld. a ménes a széna métermázsáját 1 frt 75 krral, a juhtartás a 1 50 a gulya a 1 27 értékesiti, okszerüen fogunk cselekedni, amennyiben a rendelkezésünkre álló takarmány más állatnemnek is megfelel, ha a legolcsóbb árral értékesitı állatnemet csökkentjük s a legmagasabban értékesitı állatnem létszámát pedig emeljük, föltéve, ha a gazdaság helyi és természeti viszonyai annak egyébként is megfelelnek. Mielıtt azonban e fontos és költséges változtatást meginditanók, szükséges azon körülményeket kipuhatolnunk, melyek a

6 takarmány kedvezıtlen értékesitésére befolytak; ha ezen segiteni nincs módunkban, csak akkor határozzuk el magunkat más állatnem szaporitására, illetıleg beszerzésére. A gazdasági üzlet tiszta jövedelmének emelésére vagy apasztására az állattartás lényegesen befoly, mirıl azonban csak a megejtett számitás alapján szerezhetünk magunknak meggyızıdést, mit ha megteszünk, saját jól felfogott érdekünket mozdítjuk elı. Vörösmarty Elek.