EVOLÚCIÓS JÁTÉKELMÉLET közösség számára előnyös magatartás fenntartása szempntjából. Végezetül nem hallgathatjuk el a snóblizás egy hátránys mellékhatását. Ha a snóblizás hajtóerejét, vagyis a snóblizáshz kötődő nyeremény hányadát növeljük, akkr ezzel a rendszerben a rendezetlen állapt kialakulását is segítjük ugyanúgy, mint amikr a zaj mértékét növeljük. Az előzetes eredmények azt mutatják, hgy a snóblizás pzitív hatása csak egy erősen körülhatárlt paraméter tartmányn belül érvényesül. Ugyanakkr azt is el kell mndani, hgy az ún. kevlúciós mdellek [7] vizsgálata számtalan példát szlgáltattt lyan jelenségre, amikr a rendszerben a párhuzamsan fejlődő tulajdnságk (pl. stratégia, kapcslatrendszer, dinamikai szabályk, személyes tulajdnság) életben tarttták azkat az előnyös tulajdnságkat, amelyek meglétére az erősen krlátztt mdellek hívták fel a figyelmet. Összefglalva, a snóblizásra emlékeztető jövedelem módsítás haszna vagy kára a közösség, illetve az egyén számára erősen függ a körülményektől. A matematikai mdellek segítségével a jelenség mikrszkpikus háttere feltárható, a körülmények makrszkpikus hatását pedig számszerűen is vizsgálhatjuk, de a jelenség teljes feltérképezéséhez csak a matematikai mdellek által definiált körülmények és feltételek következetes tanulmányzásán keresztül juthatunk el. Köszönetnyilvánítás Kutatásaink támgatásáért köszönettel tartzunk az OTKA-nak (K101490). Irdalm [1] Maynard Smith J., Evlutin and the Thery f Games, Cambridge University Press, Cambridge (1982) [2] van Valen L., A new evlutinary law, Evlutinary Thery 1, 1-30 (1973) [3] Szabó G., Fáth G., Evlutinary games n graphs, Rev. Md. Phys. 446, 97-216 (2007) [4] Szlnki A., Társadalmi dilemmák mint kmplex rendszerek, Természet Világa 144, 98-102, (Kász, környezet, kmpexitás, II. különszám, 2013) [5] Vukv J., Csalni vagy nem csalni? Matematikai kmplexitás az emberi kapcslatkban, Természet Világa 144, 103-106 (Kász, környezet, kmpexitás, II. különszám, 2013) [6] Kndr I., A kmpexitás kihívása, Természet Világa 144, 86-90 (Kász, környezet, kmpexitás II különszám, 2013) [7] Perc M., Szlnki A., Cevlutinary games: A mini review, BiSystems 99, 109-125 (2010) Bögölycsapda plárs fénnyel Első rész A bögölypapír BIOFIZIKA 1. ábra. Virágn ülő bögöly A nőstény bögölyöknek (1. ábra) petéik érleléséhez emlősök vérére van szükségük, amihez a gazdaállataik számára fájdalmas vérszívással jutnak. A bögölyök csapdázására nagy szükség van, mert veszélyes betegségek (pl. nyúlpestis, anaplazmózis, birkaklera, filariazis, lépfene, Lyme-kór) kórkzóinak terjesztői, és flyamats zaklatásuk következtében gazdaállataikat nem hagyják legelni. A lvakat például a vérszívó bögölyök flyamats támadásai miatt nem lehet megülni, a szarvasmarhák tej- és hústermelése pedig a nyári bögölyszeznban jelentősen csökken. A bögölyharapásk helyén gyakran maradandó hegek keletkeznek, amelyek csökkentik a gazdaállat és az elpusztulása után cserzendő bőrének értékét. A bögölyök vnzódnak a lineárisan plárs fényhez (pzitív plartaxis). E jelenséget kihasználva csapdák fejleszthetők ki befgásukra. A TabaNOid bögölycsapdacsalád jelenleg hárm, plarizációs elven működő, magyar szabadalmi ltalmmal védett bögölycsapdát fglal magába: (1) ragadós bögölypapír, (2) vizes-étlajs flyadéktálca, (3) napelemes, frgódróts rvarcsapda. A negyedik bögölycsapdatípus fejlesztés alatt áll. Jelen cikkünkben a bögölypapírt mutatjuk be, míg cikkünk másdik részében a flyadékcsapdát. A napelemes rvarcsapdában a csali egy vízszintesen beállíttt napelemtábla, ami a felületéről visszavert hrizntálisan plárs fénynyel vnzza magáhz a bögölyöket. A napelemtábla felszínét érinteni vagy arra leszállni próbáló bögölyöket egy gyrsan frgó vékny drót kaszálja el, a drót frgatásáhz használt elektrmtrt pedig a napelem által termelt villams energia hajtja. A legyek ragacss papírral történő csapdázása ősrégi eljárás. A hagymánys légypapírnak négy fnts tulajdnsága van: (i) világs (drapp vagy sárgás) színű, (ii) hsszúkás alakú, (iii) függőlegesen lefelé lóg, és (iv) a talajszint fölött néhány méterrel függesztik föl. E klaszszikus légypapír aznban a bögölyöket nem fgja meg, mert nem vnzza őket. A bögölyök lineárisan plárs fényhez való vnzódására alapzva, a klasszikus légypapírt tvábbfejlesztve, megalkttuk az ideális bögölypapírt. Terepkísérletekben igazltuk (2. ábra), hgy az ptimális bögölypapír (1) fényes fekete színű, (2) kellően nagy méretű (75 cm 75 cm), (3) egy-egy ragadós vízszintes és függőleges elemből áll L alakban elrendezve úgy, hgy (4) a vízszintes rész a talajn fekszik, a függőleges rész pedig 1 1,5 méterrel a talaj fölött. Képalktó plarimetriával mértük a bögölypapír fényplarizációs sajátságait (3. ábra). Ezen új plarizációs bögölycsapda terepkísérletekben meghatárztt ideális ptikai és gemetriai paramétereire fizikai és bilógiai magyarázatt adtunk. A csapda vízszintes eleme a vízkereső hím és nőstény bögölyöket fgja meg (4. ábra), míg a függőleges része a vérszívás céljából gazdaállatt kereső nőstény bögölyöket csapdázza (5. ábra). Természettudmányi Közlöny 145. évf. 3. füzet 115 TV_2014-03_beliv.indd 115 2014.03.19. 10:32:44
BIOFIZIKA Terepkísérletek ragadós felületekkel lappár fekete vlt, a 2., 3. és 4. pedig sötétszürke, világsszürke és fehér. A függőleges tesztfelületek középpntja a talajtól 1 m magasságban helyezkedett el, míg a vízszintes felületeket a talajra fektettük. A 2. kísérletben (2B. ábra) azt tanulmányztuk, hgy a kihelyezett ragadós csapdafelületek talajszint fölötti magassága miként beflyáslja a bögölyökre gyakrlt vnzást. Négy fekete műanyag lapból (50 cm 50 cm 0,5 cm) álló felületpárst teszteltünk. A párs egyik tagja vízszintes vlt, a másik függőleges. A 4. kísérletben (2D. ábra) az általunk kifejlesztett TabaNOid plarizációs bögölypapírt teszteltük. A prttípus egy fekete falemezből (43 cm 57 cm) és az egyik ldalán ragadós fóliatekercsből áll. A fóliatekercset az alaplemez két függőleges ldalán bemart csatrna rögzíti. Az átlátszó fóliát a ragadós felével fölfelé kell kihúzni úgy, hgy a fekete alaplemezt teljesen befedje, majd négy csavarral a fólia nem ragadós szélét az alaplemez és a tartólécek közé kell rögzíteni. A csapdáhz két tvábbi vízszintes léc is erősíthető, melyek a függőlegesen fölállíttt csapdafelszínt stabilizálják. A csapda minden eleme fényes feketére festett, hgy a lehető legnagybb legyen a visszavert fény plarizációfka. Hárm különböző csapdaelrendezést vizsgáltunk: (i) egy vízszintesen a talajra helyezett bögölypapírt, (ii) egy függőlegesen a talajra állíttt bögölypapírt, tvábbá (iii) egy vízszintes és egy függőleges bögölypapír L alakú elrendezését. A talajra fektetett fekete bögölypapír a leghatéknyabb 2. ábra. A TabaNOid bögölypapír prttípusának kifejlesztéséhez vezető terepkísérletek (D sr: Hrváth Gábr felvételei) Terepi vizsgálatainkat 2012 nyarán (június-szeptemberben) végeztük egy bögölyökben gazdag szklyai lvas tanyán, a következő bögölyfajkkal: Tabanus tergestinus, T. brmius, T. bvinus, T. autumnalis, Atyltus fulvus, A. lewianus, A. rusticus, Haematpta italica. Kísérleteinkben hmgén fehér, szürke és fekete tesztfelületeket használtunk, hgy az egyéb színeknek a bögölyök vnzására gyakrlt hatását kizárjuk. A ragadós tesztfelületeket átlátszó, színtelen, szagtalan, időjárásálló ragasztóval vntuk be, és rendszeres időközönként leszámltuk, majd eltávlítttuk az általuk csapdáztt rvarkat, végül a csapdák helyét véletlenszerűen fölcseréltük. Az 1. kísérletben (2A. ábra) azt vizsgáltuk, hgy a vízszintes és függőleges ragadós lapk szürkesége miként beflyáslja azk bögölyvnzó-képességét. Összesen 4 darab, két műanyag lapból (50 cm 50 cm 0,5 cm) álló párt használtunk úgy, hgy egy lappár egyik tagja vízszintes, a másik függőleges vlt. Az 1. Az 1. lappárt a talajra helyeztük, a 2., 3. és 4. párt pedig 50, 100 és 150 cm magasan rögzítettük a talaj fölött. A 3. kísérlet (2C. ábra) célja annak vizsgálata vlt, hgy a ragadós csapdafelületek mérete miként beflyáslja a bögölyökre gyakrlt vizuális vnzóképességet. Négy fekete műanyag lapból álló párst tanulmányztunk. Minden lappár egyik tagját vízszintesen a talajra fektettük, a másikat pedig függőlegesen helyeztük el 1 m magasan. Az 1., 2., 3. és 4. pár lapjainak mérete rendre a következő vlt: 25 cm 25 cm, 50 cm 50 cm, 75 cm 75 cm, 100 cm 100 cm. Az 1. kísérletben (2A. ábra) a fekete tesztfelületek fgták a legtöbb bögölyt (vízszintes: 51,2%, függőleges: 54,1%), a sötétszürke felületek kevésbé vltak vnzóak (vízszintes: 46,8%, függőleges: 34,7%), a világsszürke (vízszintes: 1,9%, függőleges: 1%) és fehér (vízszintes: 0,1%, függőleges: 10,2%) felületek pedig gyakrlatilag nem vnztták a bögölyöket. A vízszintes fekete, sötétszürke, illetve világsszürke felületek 16,7-szer, 23,8-szer, illetve 33-szr annyi bögölyt fgtak, mint az azns színű függőleges párjaik. A függőleges fehér tesztfelület visznt 10-szer annyi bögölyt csapdáztt, mint a vízszintes fehér. Az 1. kísérletből a következő tanulságkat vntuk le: (i) a vízszintes vagy függőleges ragadós felületek akkr a leghatéknyabbak, ha fekete vagy sötétszürke színűek, és (ii) egy vízszintes, fekete, ragacss felület több mint 15-ször annyi bögölyt fg, mint egy ugyanlyan méretű, függőleges. E különbségek statisztikailag szignifikánsak. A 2. kísérlet (2B. ábra) szerint a ragadós, fekete, vízszintes felület gyakrlatilag (98,9%) csak a talajszintre fektetve fgja a bögölyöket. Az 50, 100, illetve 150 cm magasban lévő vízszintes fekete felületek a teljes bögölyfgásnak csak a 0,7%, 0,2%, illetve 0,2%-át adták. A függőleges felületek esetében visznt a talajszinten lévő és az 50 cm-rel megemelt felületek kevesebbet fgtak (14,0% és 15,4%), mint a magasabban (100 cm és 150 cm) lévők (37,8% és 32,7%). A talajszinten lé- 116 Természet Világa 2014. március TV_2014-03_beliv.indd 116 2014.03.19. 10:32:46
BIOFIZIKA vő vízszintes felület 23-szr annyi bögölyt csapdáztt, mint a leghatéknyabb, 100 cm-re megemelt függőleges felület. A 2. kísérletből kiderült, hgy a vízszintes, ragacss, fekete felületet a talajszintre kell helyezni, hgy a leghatéknyabban fgja a bögölyöket. A 3. kísérlet (2C. ábra) szerint a megfgtt bögölyök száma növekszik a vízszintes és függőleges tesztfelületek méretének növelésével. A vízszintes felületek 6,3-szer, 21,7-szer, 15,3-szer és 17,6-szer több bögölyt fgtak, mint az azns méretű függőleges csapdák. Az elejtett bögölyök r felületi sűrűsége (az 1 m2-re jutó bögölyök száma) a vízszintes (r = 3541 / m2) és a függőleges (r = 231 /m2) felületek esetében is a 75 75 cm2 méretű csapdánál vlt a legnagybb. Az r felületi sűrűség a két kisebb (25 25 cm2 és 50 50 cm2), függőleges tesztfelületnél egyenlő vlt, míg a vízszintes felületeknél a legkisebb (25 25 cm2) csapda felületi sűrűsége (r = 912 /m2) kisebb vlt, mint az eggyel nagybb (50 50 cm2) csapdáé (r = 3128 /m2). A vízszintes és függőleges tesztfelületek r-értékeinek különbségei nem vltak jelentősek. A 3. kísérletből megtudtuk, hgy minél nagybb egy ragadós, fekete felület, annál több bögölyt fg, és az ptimális méret 75 75 cm2, amikr a bögölyfgás felületi sűrűsége a legnagybb. A 4. kísérletben (2D. ábra) az új plarizációs bögölycsapda függőleges része skkal kevesebb (5,4% és 5%) bögölyt fgtt, mint a vízszintes része (38,3% és 51,3%). Az L alakú kmbinált csapda HL vízszintes része több bögölyt (51,3%) fgtt, mint az 4. ábra. A lakásban (A) és istállóban (B) használats hagymánys légypapír, és az új, TabaNOid plarizációs bögölypapír (C). Az A és B képen az apró fekete fltk a különféle csapdáztt legyek tetemei, míg a C képen látható rengeteg csapdáztt rvartetem szinte kizárólag bögölyöké (Kriska György felvételei) egyedül álló vízszintes csapda HS felülete (38,3%), de e különbség statisztikusan nem vlt szignifikáns. A VS egyedül álló függőleges felület (5,4%) és az L alakú csapda VL függőleges része (5%) közti fgáskülönbség szintén nem vlt számttevő. A kmbinált csapda több bögölyt fgtt (HL+VL = 56,3%), mint a különálló vízszintes (HS = 38,3%) és függőleges (VS = 5,4%) csapdák összesen (HS+VS = 43,7%), de e különbség nem vlt jelentős. 3. ábra. A TabaNOid plarizációs bögölypapír prttípusáról készült fényképek, a spektrum zöld (550 nm) tartmányában képalktó plarimeriával mért plarizációs mintázatk (d plarizációfk, függőlegestől mért α plarizációszög), és a bögölyök által vizuálisan víznek érzékelt területek (melyekre igaz, hgy d > 20% és 80 < α < 100 ) különböző iránykból nézve. A plariméter ptikai tengelye a vízszintessel 35 -s szöget zárt be. A 3. srban a fehér kettősfejű nyilak a ragadós csapdafelszínről visszaverődő fény plarizációjának irányát mutatják (Hrváth Gábr felvételei) Természettudmányi Közlöny 145. évf. 3. füzet TV_2014-03_beliv.indd 117 A vízszintes csapdafelületek 7-szer, illetve 10,2-szer több bögölyt fgtak, mint a függőleges felületek, mely különbségek szignifikánsak vltak. A 4. kísérlet tanulsága, hgy az új, plarizációs elven működő bögölycsapda terepkörülmények között kiválóan működik, és a legjbb választás L alakban kmbinálni egy vízszintes és egy függőleges bögölypapírt. Gyakrlati szempntk alapján a csapda függőleges táblája a talajn áll, mert nehéz lenne azt a talajszint fölött szélállóan rögzíteni. A 3. ábrának megfelelően a bögölypapír vízszintes és függőleges felületéről visszavert fény d plarizációfka a látóiránytól függ, de a Brewster-szög közelében mindig magas (70% < d < 90%) [Brewster-szög: ϴBrewster = arc tan (n) = 56,3 a felület nrmálisától mérve, n = 1,5 törésmutatóval számlva]. A visszavert fény plarizációjának iránya vízszintes, ha a visszaverődés síkja függőleges, emiatt a csapda vízszintes eleme mindig vízszintesen plárs fényt tükröz (a 3. ábra 3. srában világszöld és kék színekkel ábrázlva). Ha a visszaverődési sík vízszintes vagy ferde, akkr a visszavert fény plarizációiránya függőleges vagy ferde (a 3. ábra 3. srában világspirs és sárga színekkel ábrázlva). A tükröződési plarizációs mintázatkból látható, hgy a bögölypapír vízszintes elemének túlnymó részét (> 90%) a plartaktikus, vizet kereső bögölyök víznek tekintik (a 3. ábra 4. srában kék színnel ábrázlva). A plartaktikus bögölyök azn helyeket tekintik víznek, ahnnan az érkező fény plarizációfka d > 20%, a függőle- 117 2014.03.19. 10:32:49
BIOFIZIKA gestől mért plarizációszög pedig 80 < α < 100. A gazdaállatt kereső nőstény bögölyöket vnzó függőleges bögölypapír a nézőpnttól függően vízszintesen, ferdén vagy függőlegesen plarizált fényt ver vissza, a Brewster-szög közelében mindig nagy plarizációfkkal. E plarizációs mintázatkból látszik, hgy a plartaktikus bögölyök a vízszintes bögölypapírt víznek érzékelik. Ez magyarázza, hgy a vízszintes bögölypapír miért lyan vnzó a bögölyöknek. Bögölypapír kntra légypapír Az 1. kísérlet (2A. ábra) alapján tehát az ideális bögölypapír fekete, ellentétben a klasszikus légypapír világs színével. A 2. kísérletnek (2B. ábra) megfelelően az ideális bögölypapír vízszintes része a talajn fekszik, függőleges része pedig a talajszinttől 1 m magasan van, nem úgy, mint a légypapír, ami néhány méter magasságból függőlegesen lóg lefelé. A 3. kísérletből (2C. ábra) kiderült, hgy a légypapír keskeny csík alakjáhz képest az ideális bögölypapír 75 cm 75 cm méretű, mikr a bögölyfgás felületi sűrűsége a legnagybb. Tehát, ha a hagymánys légypapír világs színét feketére váltztatjuk, a keskeny csík alakját 75 cm élhsszúságú négyzetre cseréljük, a kihelyezés magasságát a talajszintre szállítjuk le, és a függőleges helyzetét vízszintesre módsítjuk, akkr megkapjuk az ideális bögölypapírt, ami hatékny eszköze a plartaktikus bögölyök csapdázásának (4 5. ábra). Az 1 3. kísérletek (2A C. ábra) eredményei alapján megalkttuk a TabaNOid nevű ideális bögölypapírt, ami egy L alakban elrendezett vízszintes és függőleges, ragadós, fekete felületből áll. A 4. kísérletből (2D. ábra) kiderült, hgy e bögölypapír terepkörülmények között is kiválóan működik, a bögölyöket hatéknyan csapdázva. Az ideális bögölypapír fekete színe a bögölyök pzitív plartaxisával magyarázható. A bögölyök vnzódnak a lineárisan plárs fényhez, mely vnzódás annál nagybb, minél magasabb a fény lineáris plarizációfka. Az úgynevezett Umw-szabály következtében egy sötétebb felület mindig magasabb plarizációfkú fényt ver vissza. Emiatt a fényes, fekete felület az, ami a legmagasabb plarizációfkú fényt tükrözi, miáltal a legvnzóbb a plartaktikus bögölyöknek. Mire buknak a bögölyök? 5. ábra. A TabaNOid plarizációs bögölypapírba ragadt különböző bögölyfajk tetemei (Kriska György felvételei) A 4. kísérletben (2D. ábra) az L alakban elrendezett bögölypapír vízszintes része 10-szer annyi bögölyt fgtt, mint a függőleges rész. Az 1 3. kísérletekben (2A C. ábra) is hasnló eredmények adódtak: a vízszintes tesztfelületek 15 23-szr annyi bögölyt csapdáztak, mint a függőlegesek. Ennek magyarázata a következő. Kimutattuk, hgy a plartaxisnak két eltérő fajtája van: (1) a gazdaállatt kereső nőstény bögölyök a plarizáció-iránytól függetlenül a nagy plarizációfkú fényhez vnzódnak, (2) a vizet kereső hím és nőstény bögölyök a vízszintesen plárs fényt keresik, ugyanis csak ez jelent számukra vizet. Ezért a ragadós függőleges csapdafelületeink csak a gazdaállatt kereső, vért szívni akaró nőstény bögölyöket fgták meg. A gazdaállat-keresés pedig főleg a bögölyszezn elején jelentős. A vízszintes csapdafelületeink visznt mindazn hím és nőstény bögölyöket elejtették, amelyek vizet kerestek, hgy (i) igyanak, (ii) a vízben hűtsék testüket, (iii) a víz közelében pársdjanak és (iv) a víz közelében rakják le petéiket. Az (i) és (ii) mtiváció a teljes bögölyszezn alatt jelen van, a (iii), ill. (iv) pedig a bögölyszezn első felében, illetve annak vége felé jellemző. E többé-kevésbé flyamatsan jelenlévő mtivációknak köszönhetően a vízszintes csapdafelületek a bögölyszezn teljes ideje alatt végig nagyn vnzóak vltak, így jóval több bögölyt fgtak, mint a függőleges bögölypapírk. Kísérleteink srán azt tapasztaltuk, hgy egy vízszintes, fényes, fekete, ragadós felület csak a talajra helyezve csapdázza a bögölyöket. Ez azzal magyarázható, hgy a bögölyök csak a talajszinten lévő felületeket érzékelik víznek. Úgy tűnik, a bögölyök tudják, hgy a valódi víztestek mindig csak a talajszinten frdulnak elő, és egy vízszintesen plarizáló, de a talajszint fölötti felületet már nem tekintenek víznek. Ez némiképp meglepő, mivel száms más vízirvarfaj akkr is vnzódik egy vízszintesen plarizáló felülethez, ha az néhány méterrel a talaj fölött van. Példaként említjük az ugyancsak plartaktikus árvaszúnygkat, amelyek nőstényei még egy autó tetejére helyezett, vízszintesen plarizáló felülethez is vnzódnak, mert víznek hiszik. Azt tapasztaltuk, hgy az L alakban kmbinált bögölypapír vízszintes és függőleges felületének is közel 75 cm 75 cm az ideális mérete. Ennél kisebb vagy nagybb csapdafelületeknek kisebb a felületi bögölyfgó sűrűsége. A függőleges csapdafelület a nőstény bögölyök gazdaállatait utánzza. Egy adtt bögölyfaj akkra méretű csapdafelülethez vnzódhat legjbban, ami a leggyakribb gazdaállatának az átlags mérete, mely ideális méret fajról fajra váltzhat. Terepkísérleteink helyszínén és az általunk tanulmányztt bögölyfajk esetében a 75 cm 75 cm méretű függőleges csapdafelszín biznyult a legvnzóbbnak, mivel ez lehet a környéken föllelhető gazdaállatk (lvak, marhák, birkák, kutyák, emberek) átlags mérete. A vízszintesen plarizáló felületek vizet jelentenek a plartaktikus, vízkereső bögölyök számára. A bögölyök ivása és a testük hűtése szempntjából lényegtelen a víztest mérete. Ha visznt a nőstény bögölyök a peterakáshz keresnek alkalmas területet, akkr nagyn is számít a víztest mérete. A túl kicsi vizek hamar kiszáradhatnak, a túl nagy vizekben pedig halak élhetnek, melyek a bögölylárvákat megehetik. A 3. kísérletünkből (2C. ábra) kiderült, hgy az általunk vizsgált bögölyfajk ideális peterakó helyei 75 cm 75 cm méretűek. Ezen ideális méret aznban fajfüggő is lehet. A bögölypapír függőleges, illetve vízszintes felülete gazdaállatt, illetve vizet jelent a bögölyök számára. Néhány szélsőséges esettől eltekintve (pl. csík alak) mind a gazdaállatknak, mind a víztesteknek első közelítésben négyzethez közeli alakja van. Ezért egy függőleges csík nem jól utánzza a gazdaállat alakját, és egy vízszintes csík alakú felület sem hasnlít egy bögö- 118 Természet Világa 2014. március TV_2014-03_beliv.indd 118 2014.03.19. 10:32:50
lyök számára alkalmas peterakó helyhez. Ezért a hagymánys légypapírcsík alakja nem megfelelő a bögölypapírhz. A praktikus bögölypapír Az ideális, 75 cm 75 cm-es csapdának előnye az is, hgy könnyen kezelhető, szállítható, a terepen fölállítható és cserélhető. Egy ennél nagybb méretű csapda kezelése már nehézkes lenne, egy kisebb csapda pedig kisebb hatéknyságú vlna. Krábban száms kutató alkalmaztt már vízszintes, ragadós, fekete felületeket a bögölyök megfgására, mely felületek a TabaNOid plarizációs bögölypapír előhírnökei. Elődeink aznban nem tudták a bögölyök tesztfelületekhez való vnzódásának pnts kát. Ez minden krábbi esetben a vizet kereső bögölyök vízszintesen plárs fényhez való vnzódása, azaz pzitív plartaxisa vlt, amit nemrég fedeztünk föl. P Irdalm HORVÁTH GÁBOR BLAHÓ MIKLÓS SZÁZ DÉNES BARTA ANDRÁS FARKAS RÓBERT GYURKOVSZKY MÓNIKA Blahó M., Hrváth G., Hegedüs R., Kriska Gy., Gerics B., Farkas R., S. Åkessn (2010) A lvak fehérségének egy nem várt előnye: A leginkább bögölyálló ló deplarizáló fehér szőrű, a fekete ló pedig szenvedi a plarizáló szőrét. Fizikai Szemle 60: 145-155 Blahó, M.; Egri, Á.; Barta, A.; Antni, Gy.; Kriska, Gy.; Hrváth, G. (2012) Hw can hrseflies be captured by slar panels? A new cncept f tabanid traps using light plarizatin and electricity prduced by phtvltaics. Veterinary Parasitlgy 189: 353-365 Blahó M., Egri Á., Hrváth G., Barta A., Antni Gy., Kriska Gy. (2013) Hgyan fgható napelemmel bögöly? Fényplarizációra és ftelektrmsságra épülő új rvarcsapda, avagy alapkutatásból gyakrlati haszn. I. rész. Fizikai Szemle 63: 145-149 Egri Á., Hrváth G., Kriska Gy., Farkas R., S. Åkessn (2010) Miért csíks a zebra? A plárs fényszennyezés csökkentésének trükkje. Természet Világa 141: 498-502 Egri, Á.; Blahó, M.; Kriska, Gy.; Farkas, R.; Gyurkvszky, M.; Åkessn, S.; Hrváth, G. (2012) Plartactic tabanids find striped patterns with brightness and/r plarizatin mdulatin least attractive: An advantage f zebra stripes. Jurnal f Experimental Bilgy 215: 736-745 + electrnic supplement Egri, Á.; Blahó, M.; Száz, D.; Barta, A.; Kriska, Gy.; Antni, Gy.; Hrváth, G. (2013) A new tabanid trap applying a mdified cncept f the ld flypaper: Linearly plarising sticky black surfaces as an effective tl t catch plartactic hrseflies. Internatinal Jurnal fr Parasitlgy 43: 555-563 Egri Á., Blahó M., Hrváth G., Barta A., Antni Gy., Kriska Gy. (2013) Hgyan fgható napelemmel bögöly? Fényplarizációra és ftelektrmsságra épülő új rvarcsapda, avagy alapkutatásból gyakrlati haszn. II. rész. Fizikai Szemle 63: 181-187 Hrváth, G.; Majer, J.; Hrváth, L.; Szivák, I.; Kriska, Gy. (2008) Ventral plarizatin visin in tabanids: Hrseflies and deerflies (Diptera: Tabanidae) are attracted t hrizntally plarized light. Naturwissenschaften 95: 1093-1100 Hrváth, G.; Blahó, M.; Kriska, Gy.; Hegedüs, R.; Gerics, B.; Farkas, R.; Åkessn, S. (2010) An unexpected advantage f whiteness in hrses: The mst hrsefly-prf hrse has a deplarizing white cat. Prceedings f the Ryal Sciety B 277: 1643-1650 Hrváth G., Kriska Gy. (2010) A sírkövek és a zebrák is skat segíthetnek: A bögölycsapdáktól a plárs fényszennyezés csökkentési módjáig. Napi Gazdaság 20. évflyam, 242. (5322.) szám, 2010. december 14., Melléklet: Napi Innváció IV. ldal Kriska Gy., Hrváth G., Majer J., Szivák I., Hrváth L. (2007) Plárs fénnyel a bögölyök ellen. Vizuális öklógia. Élet és Tudmány 62: 1549-1551 Kriska, G.; Majer, J.; Hrváth, L.; Szivák, I.; Hrváth, G. (2008) Plartaxis in tabanid flies and its practical significance. Acta Bilgica Debrecina, Supplementum Oeclgica Hungarica 18: 101-108 Köszönetnyilvánítás: Kutatásunkat az EuFP7 TabaNOid-232366 pályázat támgatta. Köszönettel tartzunk az Alexander vn Humbldt Alapítványnak az eszköztámgatásért, tvábbá Viski Csabának (Szklya) és Simn Istvánnak (Göd), akik helyet biztsítttak kísérleteinknek a lvastanyáikn. Köszönjük Buza Orslyának, Havasi Andrásnak (MFKK Feltalálói és Kutató Közpnt Szlgáltató Kft., Budapest), Egri Ádám dktrandusznak és Herczeg Tamásnak (ELTE Környezetptika Labr), Antni Györgyinek (ELTE Pályázati és Innvációs Közpnt), valamint Kriska Györgynek (ELTE Bilógiai Intézet, és MTA Dunakutató Intézet) a terepkísérletek srán és azk eredményeinek kiértékelésében nyújttt segítségüket. Hálásak vagyunk Prf. Majer Józsefnek (Pécsi Tudmányegyetem, Általáns és Alkalmaztt Öklógiai Tanszék), amiért meghatárzta a csapdáink által fgtt bögölyöket. E számunk szerzői BIOFIZIKA ÁNGYÁN ANNAMÁRIA FRANCIS- KA vegyész, psztdktr, Pázmány Péter Katlikus Egyetem, Infrmációs Technlógiai és Binikai Kar, Budapest; DR. BARTA ANDRÁS bifizikus, Estrat Kutató és Fejlesztő Kft., Budapest; DR. BENCZE GYULA, a fizikai tudmányk dktra, Wigner Intézet, Budapest; BLAHÓ MIKLÓS, bifizikus dktrandusz, ELTE Környezetptika Labratórium, Bilógiai Fizika Tanszék, Budapest; DR. ELEKES ZOLTÁN tud. főmunkatárs, MTA Atmki, Debrecen; PROF. FARKAS RÓBERT egyetemi tanár, Parazitlógiai és Állattani Tanszék, Szent István Egyetem, Budapest; DR. FREUD RÓBERT matematikus, ny. egyetemi dcens, ELTE Algebra és Számelmélet Tanszék, Budapest; DR. FÜLÖP ZSOLT, az MTA dktra, az MTA Atmki igazgatója, Debrecen; DR. GÁSPÁRI ZOLTÁN bilógus, dcens, Pázmány Péter Katlikus Egyetem, Infrmációs Technlógiai és Binikai Kar, Budapest; GYURKOVSZKY MÓNI- KA kutatóaszisztens, Parazitlógiai és Állattani Tanszék, Szent István Egyetem, Budapest; DR. HARANGI SZABOLCS tszv. egyetemi tanár, ELTE TTK, Kőzettan-Gekémiai Tanszék, Budapest; DR. HORVÁTH GÁBOR bifizikus, habilitált egyetemi dcens, az MTA dktra, ELTE Környezetptika Labratórium, Bilógiai Fizika Tanszék, Budapest; DR. INZELT GYÖRGY egyetemi tanár, ELTE, Fizikai-Kémiai Tanszék, Budapest; DR. KAPRONCZAY KÁROLY történész, a Semmelweis Orvstörténeti Könyvtár ny. igazgatója, Budapest; DR. KÉRI ANDRÁS főisklai dcens, Budapesti Gazdasági Főiskla, Budapest; DR. MATOS LAJOS szívgyógyász, Szent Jáns Kórház, Budapest; DR. RADNAI GYULA egyetemi dcens, ELTE Fizikai Intézet, Budapest; DR. SCHILLER RÓBERT, a kémiai tudmány dktra, prfessr emeritus, MTA Energiatudmányi Kutatóközpnt, Budapest; STAAR GYULA főszerkesztő, Természet Világa, Budapest; DR. SZA- BÓ GYÖRGY tud. tanácsadó, MTA TTK, Műszaki Fizikai és Anyagtudmányi Intézet, Kmplex Rendszerek Osztálya, Budapest; SZÁZ DÉ- NES bifizikus dktrandusz, ELTE Környezetptika Labratórium, Bilógiai Fizika Tanszék, Budapest; DR. SZERÉNYI GÁBOR ny. középisklai tanár, Érd; SZILI ISTVÁN ny. főisklai tanár, Székesfehérvár. Természettudmányi Közlöny 145. évf. 3. füzet 119 TV_2014-03_beliv.indd 119 2014.03.19. 10:32:50