Legyen néktek eledelül III.

Nagy Zsuzsa Legyen néktek eledelül III. Szaklektor: Tóth Gábor Nyelvi lektor és szerkesztő: Fehér Viktória Fotók és design: Nagy Zsuzsa Megrendelési és levelezési cím: Legyen néktek eledelül" 1601 Budapest Pf. 94 vagy a nazsuzska@freemail.hu elektronikus címen. Egészségügyi és bibliai előadásokról hang- és videokazetta rendelhető: bibliaora@freemail.hu e-mail címen vagy a 06-30/364-0428-as telefonszámon ISBN 963 217638 3 Felelős kiadó: Reisinger János Felelős szerkesztő: Nagy Zsuzsa Nyomdai előkészítés: Kurucz Gábor Készült a Nyomdaipari KKT. Debrecen nyomdában

Előszó az Olvasóhoz Immár régi ismerősként üdvözöljük kedves Olvasónkat, hiszen már hétrészes receptsorozatunk harmadik füzetét tartja kezében. A Reggeli gyümölcsös gabonaételek és a Pástétomok, szendvicskrémek témaköre után a Húspótlók, fasírtok, fehérjepótlók részletesebb átgondolása következik. Szándékunk szerint ezekkel a receptekkel segítséget nyújthatunk mindazoknak, akik az első két rész bevezető részében olvasottakat követően olyan meggyőződésre jutottak, hogy szeretnék elhagyni táplálkozásukból a húsételeket, ám vagy saját maguk, vagy környezetük még néhány kérdésben bizonytalan. Igyekszünk minden vitatott kérdést több oldalról is megvilágítani, hogy azok, akik változtatni szeretnének, több érvet átgondolva hozhassák meg döntéseiket. A húsevés kérdéskörének alapjainál nem kisebb eszmék ütköznek, mint a húsevés szükségességét védő evolúciós elmélet az eredeti emberi étrendet meghatározó teremtéselmélettel. Nem kerülhetjük ki a mai állattenyésztés emberhez nem méltó megoldásait, az így felmerülő etikai kérdéseket, a hús nagyüzemi feldolgozása kapcsán előforduló óhatatlan szennyeződések mibenlétét, valamint az Isten törvényét áthágó tudatos visszaéléseket. Bemutatjuk a húsfogyasztás hatását az emberi szervezetre, és választ adunk arra a mindig nagy vitát kavaró kérdésre, hogy az embernek végül is szüksége van-e állati fehérjére, vagy nyugodtan visszatérhetünk a mai, az édeni állapotoktól igencsak különböző környezeti és társadalmi helyzet közepette a Paradicsomban elrendelt étrendre. A könyv hátsó részében, a Függelékben adtunk helyet azoknak az összehasonlító táblázatoknak, melyek feltüntetik a különböző alapanyagok (állati és növényi) energiatartalmát, ásványianyag- és vitaminösszetételét, valamint a fehérjéket felépítő aminosavakról is olvashatnak. Most is szempont volt, hogy a receptleírások egyértelműen mutassák be a készítési folyamatokat. A receptek 4 főre szólnak, ahol nem, ott külön jeleztük. Szokásunkhoz híven ezúttal is kitértünk a legfontosabb alapanyagok egészségre gyakorolt hatására és természetgyógyászati alkalmazására. 3

Bevezető Vadászgató neandervölgyi, vagy gyűjtögető Ádám? Döntsön az anatómia! Érdekes módon, amint valaki úgy határoz, hogy ezentúl kihagy az étrendjéből minden állati eredetű terméket, a környezete azonnal hevesen reagál. Előbb-utóbb előkerül a döntő bizonyítéknak szánt érv: az ember gumós zápfoga. Ugyanis hús nélkül, azaz nagy mennyiségben fellelhető élelem híján éhen halt volna a lassan két lábra álló, a kezdetben bogyókat rágcsáló majomember. Arra vonatkozó régészeti bizonyíték nincsen, hogy őseink fogazata változott volna az idők során, ezért hát a tudósok feltételezik, hogy ezt a hús megőrléséhez feltétlenül szükséges alkatrészünket" valamelyik húsevő állatősünktől örököltük, vagyis az ember számára is ideális táplálék a hús. Magától értetődő, hogy ha ez így igaz, akkor más anatómiai hasonlóságok is fellehetők a húsevő - azaz a ragadozó vagy dögevő - állatok, illetve az ember között. Pusztán egy apró fogacska igen soványka bizonyíték lenne egy ilyen fontos kérdésre! Nézzük, milyen azonosságokat és netán különbségeket találunk? Az összes húsevő állat emésztőrendszere nagyon rövid. Ez azért van, mert a hús igen gyorsan lebomlik, és ha ezek a bomlástermékek túl sokáig maradnának a szervezetben, a véráramba jutva gyorsan ható méregként hatnának. Ezzel szemben az ember emésztőrendszere - a növényevő állatokéhoz hasonlóan - a testhossz tizenkétszerese, tehát nem rövid. A húsevő állatoknak meghosszabbodott szemfoguk van a hús széttépésére, szétszaggatására. A növényevőknek nincs szemfoguk, ők lapos őrlőfogakkal őrlik apróra táplálékukat. A ragadozó állatoknak nem szükséges a húst alaposan megrágniuk, a szájukban előemészteni" azt, mert ez a folyamat a gyomorban és a bélben történik meg. (Ezért tízszer annyi sósav termelődik a gyomrukban, mint a növényevőknek.) Az embernek nincs meghosszabbodott szemfoga, és ha úgy eszik, mint egy húsevő állat, nem rágja meg megfelelően a falatot, szervezetében az amúgy is rothadásra 4 A

hajlamos hús kellemetlen következményekkel járó bomlást indít el. Szétpépesítés hiányában a gyomor munkája meghosszabbodik, ennek következménye puffadás, gyomorégés, szájszag, dekoncentráltság a méreganyagok felszabadulása következtében. Egyes táplálkozási szakemberek szerint a hús a gyomorban kb. 8-10 órát tartózkodik, az emésztőrendszerben pedig akár 26-48 órát is. Ennyi idő alatt bizonyosan bomlani kezd. Sajnos éppen a vastagbélben tölti a legtöbb időt a hús, ahol már a víztartalom is visszaszívódott. Ha az ember étrendje sok zsiradékot is tartalmazott, reakcióként sok epesav választódott ki. Mindezek, együtt a nitrozvegyületekkel - rostok hiányában - megtízszerezik a rák veszélyét. 0 A húsevő állatokból a hús salakanyagai rövid úton távoznak, ezért nincs szükségük a méregtelenítéshez elengedhetetlenül fontos verejtékmirigyekre, így ők a bőrük helyett a nyelvükön keresztül izzadnak. Viszont a növényevő állatok, mint pl. a tehén, a ló, az őz stb. sok időt töltenek a napon táplálékuk összegyűjtésével, ezért az emberhez hasonlóan izzadnak a bőrükön keresztül. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy ha az ember eldugaszolja a verejtékmirigyeit - például az alumíniumtartalmú ún. 24 órás dezodorokkal -, a méregtelenítést megakadályozva a vérből kiválasztott méreganyagok összegyűlnek a hónaljban és a mell környékén lévő nyirokmirigyekben, ami jelentősen növeli a mellrák kockázatát.) 0 Természetes ösztöneink sem húsevő jellegűek. Hiszen az embernek nem szerez örömet egy madár elejtése, végtagjainak foggal való szétmarcangolása, meleg vérének kiszívása. Ráadásul a húst - a tatárbifsztek kivételével - minden esetben kisebbnagyobb hőkezelés után fogyasztjuk. A tudósok és a természetkutatók, ideértve még az evolúció elméletét felállító Charles Darwint is, egyetértenek abban, hogy az előemberek gyümölcs- és zöldségevők voltak. Az idők folyamán a test felépítése változott, viszont az emésztő- és kiválasztórendszer nem. Tagadhatatlan, a gumós zápfog is ott van a szánkban, ám az emésztő- és kiválasztórendszer jellemzőivel szemben érzésem szerint kisebb bizonyíték a húsevés fontosságára. 5

Sorozatunk első részében (Reggeli gyümölcsös gabonaételek) alaposabban taglaltuk a másik világnézeti pólust. Ennek hívei azt mondják, véletlen eseményekből nem alakulhatott ki a végtelen számú mikro- és makrorendszert tökéletes összhangban működtető világegyetem, benne a bonyolult, ám tökéletesen felépített emberi szervezet. Szerintük mindezt egy magasabb intelligencia, Isten hozta létre, és nem mulasztotta el azt sem, hogy az emberi test szabályszerű működtetéséhez használati utasítást" is adjon a kinyilatkoztatáson, azaz a Biblián keresztül: És mondta Isten: íme nektek adok minden maghozó füvet (= gabonát) az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van. Az legyen néktek eledelül." (1 Mózes 1:29) Majd amikor a bűnesetet követően Isten már nem biztosította az első emberpárnak az édenbeli bőséget, az addigi két ételcsoport mellé egy harmadikat, a zöldségeket rendelte:... és egyed a mezőnek füvét." (1 Mózes 3:18 ) Újabb étkezési utasítást Noé és családja kapott a vízözön után. Isten ekkor engedélyezte a húsevést, az ún. tiszta állatokra vonatkozóan, hiszen csak ezekből volt a szaporodást biztosító páron felüli példány. Akkoriban még a zsidó nép nem is létezett, tehát ez az utasítás egyetemes érvényű. Ezt az engedményt nem a növények tápanyaghiánya, hanem a kényszerűség szülte, hiszen a vízözön miatt elpusztult a Föld teljes növényvilága, az első termésig nem volt mit enni. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy később Isten a tiszta (azaz emberi fogyasztásra alkalmas) és a tisztátalan állatok közötti különbségtétel szükségességét a kiválasztott zsidó népnek is megismétli, így akarja egészségüket, életminőségüket, és ennek következtében gondolkozásuk tisztaságát megóvni: Tegyetek különbséget azért a tiszta és tisztátalan barmok között, a tiszta és tisztátalan szárnyas állatok között, és ne fertőztessétek meg magatokat barommal vagy szárnyas állattal, sem semmiféle földön csúszó állattal, amelyeket megkülönböztettem előttetek, mint tisztátalanokat. És legyetek nékem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok, aki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek." (3 Mózes 20:25-26) 6 <

Hogyan élt az ember a kapott lehetőségekkel? Az állattartás etikai kérdései És megáldotta Isten őket (- az első emberpárt), és mondta nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok birodalmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon." (1 Mózes 1:27-28) Isten az állatvilág feljebbvalójának rendelte az embert, ám az uralkodás nem korlátlan hatalmat, hanem éppen ellenkezőleg: felelősséget, a gyámoltalanabb lélekről gondoskodást jelent: Az igaz az ő barmának érzéseit is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen." (Példabeszédek 12:9) Érdekes, az ókori birodalmak uralkodói az állatokat sokszor nagyobb becsben tartották, mint az uralmuk alatt élő emberi lényeket, a szolgákat, rabszolgákat. Egyes állatokat isteni tulajdonságokkal ruháztak fel, így alakultak ki több helyen is a bálványistenek. Ugyanakkor az uralkodó, a nagyúr gondviselője is volt szolgáinak és állatainak, felelősséggel irányította háza népét és a gazdaságot. Jóbról azt olvassuk a Bibliában, hogy 11 ezer állat tartozott a gazdaságához, mielőtt az Úr megengedte az életében a próbákat, és teljes állatállománya elpusztult (Jób 1:3). Mivel Jób mindvégig hűséges maradt, Isten megáldotta, és kétszer annyija lett, mint annak előtte volt, azaz 22 ezer állat - juh, teve, barom és szamár - tartozott a tulajdonába. Ilyen méretű állatseregletet még a mai modern gazdagságokban sem tartanak! Abban a korban, amikor Jób élt, ő volt az egyetlen olyan istenfélő, bölcs ember, aki ehhez a feladathoz magától Istentől kért tanácsot. Gondoljuk csak el: több száz pásztor munkáját kellett összehangolni, akik füves legelőkre terelgették a nyájat, hűs vizű patakokból, mély kutakból merített tiszta vízzel itatták meg az állatokat. Az állandó napsütés sterilizáló hatása védte az állományt a betegségekkel szemben, a tiszta levegőn való szabad mozgás miatt jó volt a vérkeringésük, ez erős immunrendszert eredményezett. Ha mégis valamilyen betegség felütötte volna a fejét az állatok között, a véráramban bőségesen lévő fehérvérsejtek a mozgás következtében haladéktalanul felvehették volna a küzdelmet a kórokozókkal szemben. 7

A mai állattartás egészen más. Nincs arra lehetőség, hogy az állatokat egyik legelőről a másikra tereljék, hogy mindig friss füvet egyenek. Az állatoknak be kell érniük szárított takarmánnyal az év nagy részében, vagy még ami annál is sokkal rosszabb: a vágóhídon keletkezett, megszárított és ledarált hulladék nyersanyagokból (bőr, szőr, csontok, inak, szaruanyagok) álló, úgynevezett fehérjekiegészítő csontlisztet, hallisztet és vérport is kapnak. Mondhatnánk, a húsipar ezzel segít a takarmányhiánnyal küszködő mezőgazdaságnak, egyúttal csökkenti saját veszteségét, ugyanakkor az emberek folyamatos hús-, tej- és tojásellátásban részesülnek. Látszólag mindenki jól jár. Azonban a természet és Isten törvényének megváltoztatása minden esetben súlyos következményekkel jár: A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, amelyekben élő lélek van, a zöld füvet adom eledelül." (1 Mózes 1:30) Azaz ha ezt az eredeti rendet megváltoztatjuk, gyakorlatilag kannibalizmusra kényszerítjük az egyébként növényevő állatokat. Sajnos az ezekben a gazdaságokban felnövő állatok még a napfény sterilizáló hatásában, a szabadon mozgás eredményezte élénk vérkeringésben sem részesülnek, hiszen szűk helyen összezárva, gyakran egymásra rakott ketrecekben, éjjel-nappal mesterséges fényben, a friss levegőt egész életükben nélkülözve nőnek fel. Amíg idáig eljutnak, saját gyenge immunrendszerük miatt számtalan betegség érheti őket. Éppen ezért már megszületésük első hetében többféle vakcinát kapnak a betegségek elkerülése érdekében, azonban sokszor ennek ellenére felütik fejüket a járványok. Legtöbbször az igen gyakori antibiotikumos injekciózás sem tudja megállítani az állatok elhullását. (Gondolnánk, hogy a világ összes antibiotikum-termelésének 80 százalékát a szarvasmarhák és a csirkék kapják meg, az emberiség mindössze a maradék 20 százalékot használja fel saját céljaira?) Az USA-ból érkező és döntő részben takarmányozásra szánt génmódosított szója és kukorica hatásai is beláthatatlanok. Valószínűleg az idegen gének is segítenek a virulens kórokozók állati bélben való kitenyésztésében, ugyanis ezek először a bendő- és bélbaktériumoknak, majd a kórokozóknak adódnak át. 8

Az elmúlt 10 évben megszaporodtak az olyan állatbetegségek, amelyek egyrészt az állatállományban is jelentős kárt tesznek, másrészt az az aggasztó bennük, hogy az emberre is átterjednek. A legfontosabbakról - melyekről csak az utóbbi 15-20 évben hallhatunk, viszont több százezer állat pusztulásához vezettek - beszéljünk kicsit hosszabban. A közhangulatot sokkoló állatbetegségek 1996 márciusában a világsajtó a BSE kergemarhakór pusztításáról szóló hírektől volt hangos. Mint kiderült, a betegséget már tíz évvel korábban észlelték brit kutatók. A betegség kialakulását nem baktériumok vagy vírusok okozzák, hanem egy különlegesen erős, átörökítő anyag nélküli fehérje, ezért nem találtak - és tegyük hozzá, a mai napig nem találnak rá - ellenszert. 1986 és 1997 között 168 ezer szarvasmarha fertőződött meg a prion betegségként is emlegetett kórban. A fertőző, szivacsos agyvelősorvadás (ez a betegség harmadik elnevezése) a fertőzött állatból készült termékek fogyasztásával terjed tovább állatra, emberre egyaránt. Nyilvánvalóan a betegség nem harapózhatna el a háztáji állatok körében, amennyiben a Teremtő által elrendelt növényi táplálékon élnének, és takarmányuk nem tartalmazna szárított vágóhídi állatmaradványokat. A BSE-nek akár 10-13 év is lehet a lappangási ideje, ez idő alatt az állat teljesen tünetmentes. A szűrővizsgálat sem megoldás amiatt, hogy az állat immunrendszere válasz nélkül hagyja a priont, hiszen az nem baktérium vagy vírus, amire az állat szervezete vizsgálattal kimutatható ellenanyagot termelne. Egyes kutatók szerint 2005-re a világon az óvatlanul elfogyasztott, BSE-vel fertőzött állatok száma elérheti a 2,5 milliót, így egyre nagyobb számban fordulnak majd elő a BSE tüneteivel hasonlóságot mutató emberi betegségek, mint például a Creutzfeldt-Jakob-kór, az Alzheimer-kór, valamint a csontok fejlődését megzavaró Paget-kór. Beláthatatlan következményekkel jár, hogy ezek a betegségek a tejtermékeken keresztül is terjedhetnek az emberek között, továbbá nemcsak a szarvasmarhák fertőződhetnek meg, hanem a juhok, kecskék, disznók, házimacskák, egerek, szarvasok, és számos ragadozó vagy növényevő vadonélő állat is. 9

Részletesebb taglalás nélkül szeretnénk még megemlíteni az elmúlt évek egyelőre még gyógyíthatatlan állatbetegségei közül a súrlókórt, amely a kergemarhakór bárányok közti változata. Régóta ismerjük ezt betegséget, de már hosszú évtizedek óta nem fordult elő. A BSE úgy indult, hogy súrlókóros juhokat dolgoztak bele a marhatápba. A prion az új genetikai adottságokhoz rövid idő alatt alkalmazkodni tudott, pedig a marha agyvelő különbözik a juhétól, a több helyen meglévő genetikai eltérést a prion egyszerűen áthidalta. Sőt, miként azt már említettük, az emberi gént is célba vette. Igen veszélyes, és ezért komoly aggodalomra adnak okot továbbá a SARS, valamint a madárinfluenza-vírusok is. Ez utóbbi módosulatai már nemcsak a szárnyasok szervezetében jelenik meg, hanem sertések között is diagnosztizálták. Az egyre szigorúbb állat-egészségügyi törvények és a látszólag növekvő élelmiszer-biztonság ellenére több baktériumfertőzés is megjelenik az állati eredetű termékek fogyasztása nyomán kialakuló betegségek sorában. A teljesség igénye nélkül, ilyen például a vérzéses hasmenés; a gyerekek esetében húgyvérűséget okozó E. coli baktérium; az influenzához hasonló tüneteket okozó Listeria baktérium; a hasi fájdalommal, lázzal, hányingerrel és súlyosabb esetekben bénulással járó Campylobacter baktérium; a sokak által ismert Salmonella baktérium, mely a hasmenés, láz és hidegrázás mellett akár agyhártyagyulladást, vérmérgezést, esetenként krónikus ízületi gyulladást is okozhat. Ezek a baktériumok előfordulhatnak a kolbászokban ugyanúgy, mint a tejtermékekben, a csokoládéban, a cukorbevonatú süteményekben, de még a sokak által biztonságosnak ítélt csirkehúsban is. A számtalan állati eredetű betegség sorából kiemelnénk azt, ami sokakat aggaszt, hiszen elsősorban a gyerekeknél jár súlyos következménnyel. Ez a tejelő szarvasmarháknál jelentkező leukémia, mely mostanában az USA államaiban a gyermekhalált okozó betegségek listáján a második leggyakoribb, mivel a tejtermékek fogyasztása - az orvosok javaslatára is - nagyon előtérbe került. Sok esetben maga az állat nem beteg, ugyanakkor a vírust reprodukáló gén benne van a tejben, és onnan a gyermek megkapja. Az agresszív tejreklámok következtében a magyar szülők is egyre több tejet adnak gyermekeiknek, bízva abban, hogy az valóban csupa egészség". 10

Egy csirke útja a tojástól a tányérunkig Arról már beszéltünk, milyen betegségek adódhatnak az állattartás folyamatában, ám a tányérunkra kerülő ételek megítélésénél elengedhetetlenül fontos tisztában lennünk a hús feldolgozása során adódó tudatos vagy véletlen szennyeződések kockázatával is. Vizsgáljuk meg, hogyan alakulhat annak a csirkének az élete, aki esetleg nem kapta meg embrionális úton a Salmonella baktériumot, az egyhetes korában megkapott védőoltások révén elkerült jó pár fertőző betegséget, és bár etették a vágóhidak melléktermékeként keletkező fehérjekiegészítő csontliszttel, mégis megúszta a prion betegséget. A természetes életkörülményeiktől merőben eltérő környezetben nevelt állatok viselkedésében nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedekben aggasztó változások figyelhetők meg: megnövekedett az agresszivitásuk. Ezek az alapvetően szabad mozgásra teremtett állatok nehezen viselik az összezártságot, így szervezetükben felszaporodik egy stresszhormon, és ennek eredményeként egymás ellen fordulnak, képesek egymást halálra csipkedni. A probléma megoldása" igen embertelen: mindenfajta érzéstelenítés nélkül egyszerűen levágják a csirkék csőrének hegyes végét. Az említett hormon akkor is termelődik a szerencsétlen állatok szervezetében, amikor a születési helyüktől akár több száz kilométerrel távolabb lévő vágóhidakra, húsfeldolgozókba szállítják őket, szintén összezsúfolva a számtalan rekeszre osztott nyitott vagy zárt kamionokban. Sok állat nem is éli meg élve az utat, éhen-szomjan halnak, a rázkódó rekeszekben lévő megrémült állatok az út során összetapossák egymást, vagy annyira összepréselődnek, hogy néhányuk megfullad. Ettől függetlenül ezek húsa is feldolgozásra kerül, e tettével az ember immár sokadszorra lépi át az isteni rendelkezést: Tartózkodjatok... a vértől, a fúlvaholt állattól..., melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!" (Apostolok cselekedetei 15:29)...abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér az a lélek. Azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!... Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod..." (5 Mózes 12:23-25) 11

Míg a ház körüli szárnyasok nyakát elvágják és alaposan kivéreztetik, addig sok vágóhídon a hagyományos vágás helyett pisztolygolyóval (speciális vágóhídi pisztoly) ölik meg az állatokat, így arra, hogy a vér kifolyjon az állatból, nincs is lehetőség. Csakhogy a vér a halál bekövetkeztével szinte azonnal bomlásnak indul, ezért a ki nem folyt vér benne marad az állat húsának szöveteiben, és megmérgezi a feldolgozásra váró húst. Más vágóhidakon a levágott csirkék sok esetben nem halnak meg a nyak elvágásakor, hanem a forrázóban sülnek meg, azaz fúlvaholtak lesznek. A szárított és porított vért a húsipar természetes színezékként használja fel egyes termékekben. És mielőtt azt mondaná valaki, hogy az udvarában kapirgáló csirke egészséges: a ma kapható fajok génmanipulált gyors tojók vagy húscsirkék. Vörös húsok helyett jobb a fehér hús? Az elmúlt évek eseményei (BSE kergemarhakór, száj- és körömfájás, madárinfluenza stb.) komolyan megrázták a húsipart. Először a sertéshús forgalma esett vissza drasztikusan, aztán a marhahúsé, végül pedig a csirkehús fogyasztását kezdték kerülni az emberek. A húsipar kénytelen volt az addig kevésbé ismert fajtákat előtérbe helyezni, mint például a pulykát, mely az amerikai kontinensen a nagy családi összejövetelek és ünnepek jellegzetes húsfajtája. Az elmúlt években hazánkban is elterjedtek a pulykahúsból készített felvágottak, a félkész, panírozott, valamivel töltött formátumok. Csakhogy a nagyüzemi állattartásban felnevelkedett pulykák ugyanolyan, a szervezetüket és ezáltal a húsukat is mérgező körülmények között nőnek fel, mint a csirkék, a kacsák vagy a libák. Ugyanúgy csontlisztes tápot kapnak, mozgásszegény életet élnek, melynek következtében szervezetükben a zsírtartalom a nyolcszorosára emelkedik. A szabadon tartott állatok 3-5 százalékos testzsírszázaléka 30-40 százalékra változik, amely már nem közvetlenül a bőr alatti hájban található, hanem az állat húsában, azaz az izomszövetek helyén. (Forrás: Dr. Michael D. Jacobson: A Biblia és az egészség) Nem mellékesen: a pulyka- és baromfi felvágott ugyanúgy sertészsírt, ipari szalonnát tartalmaz, mit a többi termék. 12 <

Azt gondolom, borítékolhatjuk, hogy ha az állattartás továbbra is inkább állatkínzás marad, újabb és újabb betegségek jelennek meg majd a szárnyas állatok között. Az egész ágazatot érintő szerkezeti átalakítás hatalmas anyagi ráfordítással járna, ami jelenleg az állattartóknak nem érdeke. Sokan a háztáji állatok fogyasztása helyett a tengerben, vizekben található élőlények fogyasztásával igyekeznek szervezetükbe állati fehérjét juttatni, bízva abban, hogy azok húsa még mindig egészségesebb, mint a szárazföldi állatoké. Ezekkel kapcsolatosan az isteni rendelkezés így szól: azoknak húsából ne egyetek,... aminek nincs úszószárnya és pikkelye a vizekben, mind utálatos az néktek." (3 Mózes 11:11-12) A tengeri élőlények közül az ún. tenger gyümölcseinek (rákok, polipok, kagylók stb.) fogyasztása már a bibliai időkben is tiltott volt, hiszen ezeket az élőlényeket Isten azért teremtette, hogy általuk biztosítsa a tenger tisztán tartását, nem emberi táplálékul szánta. Ezen élőlények tisztító feladatát nem szabad lebecsülnünk - a húsuk fogyasztása azonban nagyon komoly egészségkárosító következményekkel járhat. A kagyló például képes egy kolerával fertőzött kút vizét megtisztítani azzal, hogy óránként 8-10 liter vizet átszűr a testén. A kagyló ezt a tevékenységét végzi azokban a szennyvízzel igen gyakran fertőzött parti vizekben is, ahol általában kifogják, így elképzelhetjük, hányféle baktérium gyűlt össze a szervezetében: Salmonella, Campylobacter, Norwalk-vírus, Vibrio vulnificus stb. (Forrás: Dr. Neil Nedley: Döntő bizonyíték) Évekkel ezelőtt az USA-ban komoly kampányt folytattak a szívgyógyászok annak érdekében, hogy a főleg vörös húst tartalmazó étrenden élő lakosságot átszoktassák a halban gazdag étrendre, és így csökkentsék a halolajban lévő Omega-3 zsírsavak segítségével a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Ma már tudható, a halolaj fogyasztásának nem csak kedvező hatása van a szervezetre. Az A- és D-vitaminokban igen gazdag halolaj túlzott fogyasztásával e két vitamin a szervezetben toxikus hatásúvá válik. Kutatások bizonyították, hogy a felnőttkori cukorbetegség kialakulása után a magas halolajfogyasztással mintegy 20%-kal megemelkedik a szervezet vércukorszintje is, így növekszik a betegség súlyossága. (Forrás: Dr. Neil Nedley: Döntő bizonyíték) 13

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az elmúlt 100 évben a tenger, a szárazföldi vizek biológiája is jelentősen megváltozott, így a benne élő élőlények is kénytelenek voltak alkalmazkodni. Igen sok állat pusztult el például a víz alatti atomkísérletek következtében, vagy az olajszállító tartályhajókból kiömlő kőolajnak köszönhetően. A folyók és tavak vizébe sokszor jelentősebb szűrés nélkül áramló kommunális és ipari fertőzések mellett (pl. ciánszennyeződés a Tiszán) az emberi daganatos megbetegedések forrásaivá válnak az alkalmazott növényvédő és rovarirtó szerek. Ezek vagy a vizek környékén lévő permetezéssel közvetlenül, vagy a föld alatti vízgyűjtő erekbe és a patakokba jutva kerülnek minden természetes és mesterséges vizünkbe. Még az enyhén szennyezett vizekben élő halak szervezetében is komoly mennyiségű méreganyag gyűlhet össze, mert az állatok a testszövetükben raktározzák ezeket a toxinokat. A kaliforniai Clear-tó környékén végzett DDD permetszerrel történő rovarirtás után megfigyelték, hogy amíg a tó vizében a kimutatható DDD-tartalom csak 2% volt, addig a növényevő halak táplálékául szolgáló tavi növényekben ennek 250-szerese, a növényevő halakban 1 5000-szerese, és a növényevő halakkal táplálkozó ragadozó halak szervezetében 125000-szer annyi! Ezek a szerek a halaknál és az embereknél is karcinogének, azaz rákkeltő hatásúak. A mesterségesen kialakított és rendszeresen ellenőrzött vízminőségű halgazdaságokban kevesebb a külső fertőződés, viszont pont a mesterséges környezet következtében a halak immunrendszere gyengébb, így gyakran adagolnak a vízbe baktériumölő szereket és antibiotikumokat, továbbá a vonzóbb hússzín elérése érdekében a halakat nemritkán mesterséges színezékkel etetik. Mi tehát az igazság: szükségesek-e a szerezetnek az állati eredetű termékek, vagy nem? A növényvédő és a zöldségek, gyümölcsök kívánatos állagát megóvó szerek óhatatlan fogyasztását csak azok tudják kikerülni, akik kizárólag bio zöldségeket és gyümölcsöt fogyasztanak - bár a savas esőn és a mesterségesen tisztított, klórozott öntözővizén keresztül az így termelt növények is kapnak némi vegyszert. 14 A

Sokan legyintenek ezt hallva, mondván, akkor az állati eredetű termékek teljes kizárása az étrendünkből nem megoldás, hiszen ha kizárólag növényi ételeket fogyasztunk, az is okozhat daganatos megbetegedést. A kísérletek azonban mást mutatnak. Amerikai tudósok vizsgálatot folytattak e témakörben, és bebizonyították, hogy a rákos betegek több mint kétharmadánál pontosan a zöldségek és gyümölcsök fokozott fogyasztása csökkentette nagymértékben a daganatos sejtek burjánzását, még akkor is, amikor nem bio zöldségeket, gyümölcsöket használtak fel. Mi igaz abból, amit az orvosok fennen hangoztatnak, miszerint csakis az állati eredetű termékek tartalmaznak bizonyos, a szervezetünk működéséhez elengedhetetlenül szükséges esszenciális aminosavakat, vagy egyszerűen arról van szó, hogy az evolúciós alapra építő orvostudomány sohasem fogja beismerni, hogy a húsok és az állati eredetű termékek fogyasztása az emberi szervezet számára több kárral jár, mint haszonnal? Az állati fehérjék aminosav-összetétele valóban különbözik a növényekétől (lásd Függelék II.), mégis több olyan zöldségfélét ismerünk, melyek mind a nyolcféle esszenciális aminosavat tartalmazzák. Abban az esetben, ha komplettálunk, azaz ha egy étkezésen belül társítjuk bizonyos módon a növényi alapanyagokat, tökéletes összetételű fehérjéket állíthatunk elő. A fehérjekomplettálás jelenleg ismert útjai: egy étkezésen belül fogyasszunk együtt 0 gabonát és hüvelyes növényt, vagy 0 gabonát és zöldséget, vagy 0 zöldséget és hüvelyes növényt. A húsok a B-vitamincsoport kivételével alig-alig tartalmaznak vitaminokat (lásd Függelék III.) és kalciumot, és ezeket is kiválthatjuk a gabonák fogyasztásával. A Bi 2 -vitamin az egyetlen olyan dolog, ami a hús javára írható, ugyanis ez a vitamin csak igen kevés növényi alapanyagban fordul elő, viszont létfontosságú vitamin - éppen ezért a növényi étrenden lévőknek fokozottabban kell figyelniük a megfelelő vitaminmennyiség bevitelére. Hiánya vérszegénységet okozhat. (Mellesleg ez az egyoldalúan étkező vegyes táplálkozásúaknál is gyakran előfordul.) Tünetei: gyengeség, kimerültség, idegesség. Ijedtségre semmi okuk azoknak, akik nem esznek állati eredetű terméket, 15

Csicseriborsó gulyás Hozzávalók 1/2 kg vöröshagyma, felaprítva 2 evőkanál vegamix 1 evőkanál borsikafű 2 gerezd fokhagyma 2 db 15 dkg-os paradicsomsűrítmény 1 kg nyers burgonya, meghámozva és felkockázva 1/2 kg előző este beáztatott, majd 2 evőkanál sóval és 2-3 babérlevéllel megfőzött csicseriborsó szükség esetén jódozott tengeri só Elkészítés A hagymát pároljuk meg vízzel (ne olajjal!), majd adjuk hozzá a fűszereket, és az elkapargatott fokhagymát is. Pároljuk együtt még egy kis ideig, majd keverjük bele a paradicsomsűrítményt, és hígítsuk fel 2 pohár vízzel. Ebbe a főzőlébe tegyük bele a nyers, felkockázott burgonyát, és amikor már majdnem megfőtt, keverjük bele a főtt csicseriborsót is, hogy összefőjenek az ízek. Akkor van készen, amikor a krumpli megpuhult. A 0 vegamix a Vegetához hasonló ízű szárított zöldségkeverék, viszont nem tartalmaz sót és Na-glutamátot. Történelme, jellemzői: A El csicseriborsót évezredek óta előszeretettel használják a mediterrán és forró égövi országokban, Indiától egészen a délamerikai országokig. Kitűnő fehérjeforrásként sok fejlődő országban kiváltja a szegényebb néprétegek húshiányos étkezését. Mi, vegetáriánusok pedig bizton állíthatjuk: a főtt csicseriborsó csirkehúsra (mások szerint dióra, sonkára) emlékeztető ízével lekörözi a szárnyasokból készült ételeket. Kép a címoldalon látható Hüvelyesekből készített 21

Hozzávalók Csicseriborsó fasírt 1/2 doboz (15 dkg-os) paradicsompüré 2 evőkanál szójaszósz 2 evőkanál petrezselyemzöld, apróra vágva 2 csésze főtt csicseriborsó (szárazon kb. 3/4 csésze) 2 csésze főtt barnarizs (szárazon kb. 3/4 csésze) 1 csésze teljes őrlésű zsemlemorzsa 1/2 csésze vöröshagyma, apróra vágva vagy leturmixolva 1-1 evőkanál bazsalikom és oregáno olívaolaj Elkészítés Keverjük össze a paradicsompürét, a szójaszószt és a petrezselymet egy lábasban, majd 5-10 perc alatt hevítsük fel kissé. A csicseriborsót krumplinyomóval vagy villával nyomkodjuk szét. Nem kell teljesen pürének lennie, maradhat darabos is. Keverjük össze egy tálban az összes hozzávalót, és formáljunk fasírtokat a masszából. Rakosgassuk rá egy sütőpapírral kibélelt tepsire, mindegyik tetejére csurgassunk pár csepp olívaolajat. Sütőben 180 C-on 45 percig sütjük. Ötlet a leégésmentes barnarizs készítéséhez: A barnarizst átválogatás, leöblítés és lecsepegtetés után egy rozsdamentes edényben pirítsuk olaj nélkül 5-10 percig, majd öntsük fel kétszeres mennyiségű vízzel. Tegyünk rá fedőt, és mikor elérte a forráspontot, hagyjuk 10 percig forrni. Majd tegyük a lábast főzőládába (ügyes férjek barkácsolhatnak egyet feleségüknek), melyet 3 cm vastag szivaccsal és egy vastag anyaggal béleltünk ki. De használhatjuk az ágyneműtartót is: tegyünk bele egy vastagabb pokrócot, majd tiszta konyharuhát vagy törülközőt. Helyezzük bele a fészekbe a lábasunkat, bugyoláljuk be jól, és hagyjuk, hogy a száraz dunsztban 1-2 óra alatt megpuhuljon a rizsünk. 22 4 Hüvelyesekből készített