EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG

Átírás

1 EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Ügyiratszám: EBH/295/ 2006 Ügyintéző: dr. Kádár Tamás Az Egyenlő Bánásmód Hatóság kérelmezőnek az Első Magyar Mediátor Iroda Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság (1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19/A.) eljárás alá vonttal szemben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt előterjesztett kérelme tárgyában lefolytatott eljárásban az alábbi hozta: HATÁROZATOT A Hatóság megállapítja, hogy az Első Magyar Mediátor Iroda Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy miután kérelmező fogyatékossága (látássérültsége) tudomására jutott, arra hivatkozva nem tette lehetővé számára a korábban megbeszélt állásinterjún való részvételt. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző jogsértő magatartás jövőbeni folytatását a határozat kézhezvételétől megtiltja, valamint elrendeli a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 30 napra történő nyilvánosságra hozatalát a című honlapján. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság az eljárás alá vont Első Magyar Mediátor Iroda Szolgáltató Kft.-t Ft, azaz nyolcszázezer forint összegű bírság megfizetésére kötelezi, amelyet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül a Szociális és Munkaügyi Minisztérium számú Előirányzat-felhasználási Keretszámlájára történő átutalással kell megfizetni. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálata a kézbesítésétől számított 30 napon belül kérhető a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Hatóságnál 3 példányban benyújtott keresettel. A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya, azonban a keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztése kérhető. A vizsgálat során eljárási költség nem merült fel. A kötelezett késedelmi pótlékot köteles fizetni, ha a pénzfizetési kötelezettségének határidőben nem tett eleget. Ennek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. I n d o k o l á s

2 Kérelmező március 28-án kérelemmel fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, arra hivatkozva, hogy az Első Magyar Mediátor Iroda Kft. (továbbiakban: Mediátor Iroda, vagy eljárás alá vont) vele szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Kérelmében előadta, hogy látássérült és jogi diplomával rendelkezik, 2006 januárjától munkát keresett. Ennek során került kapcsolatba a Mediátor Irodával is, ahova február 28. napján küldte el önéletrajzát. A következő napon, azaz március 1. napján a Kft. munkatársa telefonon értesítette arról, hogy szeretettel várják egy állásinterjúra, annak időpontjaként március 7. napjában állapodtak meg. Kérelmező elmondása szerint a beszélgetés befejeztével, levelezése dokumentumait ellenőrizve észlelte, hogy a Mediátor Irodának elküldött elektronikus levélhez elmulasztotta csatolni motivációs levelét, amely tartalmaz a látássérültségére vonatkozó utalást. Noha Kérelmező úgy gondolta, hogy az állásinterjún való részvételére látássérültsége nem lehet befolyással, még aznap visszahívta a Mediátor Irodát és a korábban említett munkatárssal közölte, hogy látássérült. Ezt követően elmondása szerint a korábban tapasztalt segítőkészség eltűnt, a munkatárs zavarba jött és azt közölte, hogy nem tudja, ebben az esetben aktuális-e még az állásinterjú. Ezután a Mediátor Iroda munkatársa először Kérelmező korábbi, szociális területen szerzett munkatapasztalatára, majd a Mediátor Irodánál végzendő munkával járó akta és iratolvasásra, valamint számítógép-használatra hivatkozással utalt arra, hogy Kérelmező esetleg nem alkalmas a munkakörre. Kérelmező válaszul elmondta, hogy pályakezdőnek számít és az egyetemen gazdasági jogot is tanult, valamint hivatkozott az önéletrajzában is említett ECDL Start Számítógép-kezelői bizonyítványára. A Mediátor Iroda munkatársával végül abban állapodtak meg, hogy mindenképpen elmegy az interjúra. A beadvány és a nyomtatott formában csatolt elektronikus levelek tanúsága szerint ezt követően Kérelmező március 6. napján értesítést kapott a Mediátor Irodától, melyben kifejezetten látási nehézségeire utalva a következőképpen tájékoztatták: Sajnálattal közöljük Önnel, hogy ügyvezetőnk nem tudna ilyen feltételek mellett állást biztosítani, ezért kérem, hogy az állásinterjút tekintse tárgytalannak. A Hatóság április 19. napjára szóbeli tárgyalást tűzött ki, amelyre az eljárás alá vont Mediátor Iroda képviselője idézés ellenére nem jött el, ugyanakkor írásban előadta álláspontját. Ebben a cég képviselője hangsúlyozza, hogy a Mediátor Irodánál a kérdéses időszakban állás nem volt meghirdetve és nem is volt szükség új munkatárs felvételére, így a Kérelmezővel való találkozás célja nem állásinterjú, csak a személyes megismerés lett volna, azt követően esetleg segítséget nyújthatott volna kérelmezőnek a máshol történő elhelyezkedésben. Nyilatkozata szerint többszöri telefonbeszélgetést követően derült ki, hogy Kérelmező fogyatékosságban szenved, ezt követően úgy ítélte meg, hogy elhelyezkedésében segíteni nem tud, a személyes találkozó ennek következtében okafogyottá vált. Eljárás alá vont képviselője nyilatkozatában hivatkozik arra is, hogy az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. szerint a Hatóságnak az egyenlő bánásmód követelménye megvalósulásának vizsgálata során összehasonlítható személyeket és csoportokat kell figyelembe vennie. Álláspontja szerint Kérelmező helyzete a munkavégzési képesség szempontjából látássérültsége miatt nem hasonlítható össze az ezen fogyatékossággal nem rendelkező jogtanácsosokéval, ugyanis a jogtanácsosi feladatok ellátása esetenként kifejezetten és túlzottan megterhelő egy teljes munkaképességgel bíró személynek is. A Hatóság június 15. napján újabb tárgyalást tartott, amelyen meghallgatta az eljárás alá vont Mediátor Iroda képviselőjét. A meghallgatás során a Meditátor Iroda képviselője ismételten kitért arra, hogy a cégnél adott időpontban betöltetlen álláshely nem volt, illetve álláshirdetést sem adtak fel. Elmondása szerint Kérelmező állandóan hívogatta a Mediátor Irodát, ezért a sokadik telefonhívás után úgy döntött, hogy megismerkedés céljából behívja elbeszélgetésre. Eljárás alá vont képviselője elmondta, hogy

3 abban az időszakban felmerült, hogy a cég egyik jogász munkatársa elmegy külföldre, így az ő helyére kerülhetett volna esetleg szóba Kérelmező felvétele, ez azonban nem volt konkrét terv. A Hatóság kérdésére elmondta, hogy az említett jogásznak a cégnél a feladata az volt, hogy az egyezségi kísérleteknél jelen legyen a tárgyalásokon, és az ott elhangzottak, valamint a szakvélemények alapján elkészítse az egyezségek szövegét. A Mediátor Iroda képviselőjének elmondása szerint a kérelmezővel való találkozó lemondására azt követően és abból kifolyólag került sor, hogy kiderült, az említett kolléga a cégnél marad. Állítása szerint Kérelmező találta ki azt, hogy a találkozó lemondására fogyatékossága miatt került sor, majd ezt követően a Mediátor Iroda titkárnőjét is megfenyegette. Eljárás alá vont képviselője előadta továbbá, hogy a cégnél különböző származású, etnikai hovatartozású dolgozók vannak, így nem igaz az, hogy ne adnának esélyt a hátrányos helyzetűeknek. Elmondta továbbá, hogy a találkozó lemondásakor a Mediátor Irodánál még nem tudták, hogy Kérelmező látássérült. Az elutasítást közlő elektronikus levelet elmondása szerint a Mediátor Iroda munkatársai maguktól írták. A Hatóság az ügyfelek nyilatkozatai, valamint a rendelkezésre álló dokumentumok alapján a következő tényállást állapította meg: Kérelmező február 28. napján önéletrajzát eljuttatta az Első Magyar Mediátor Iroda Kft.-hez, amelynek egy munkatársa a következő napon felhívta őt és elbeszélgetésre időpontot beszélt meg vele március 7. napjára. Ezt követően Kérelmező észlelte, hogy önéletrajzához nem csatolta motivációs levelét, ami tartalmaz a látássérültségére vonatkozó utalást, így felhívta a Mediátor Irodát és közölte e tulajdonságát. A Mediátor Iroda munkatársával ennek ellenére abban állapodott meg, hogy elmegy a beszélgetésre. A Hatóság megítélése szerint az ügy szempontjából nincs relevanciája annak a kérdésnek, hogy Kérelmező előzetesen hány alkalommal hívta telefonon a Mediátor Irodát. Kérelmező március 6. napján elektronikus levelet kapott a Mediátor Irodától, amelyben látássérültségére utalva közlik, hogy az ügyvezető ilyen feltételek mellett nem tud állást biztosítani, ezért kérik, hogy az állásinterjút tekintse tárgytalannak. Tekintettel arra, hogy a Mediátor Iroda által küldött elektronikus levél kifejezetten állásinterjúra tartalmaz utalást, a Hatóság nem fogadta el eljárás alá vont képviselőjének azon védekezését, amely szerint a találkozó célja csak személyes megismerkedés lett volna. Eljárás alá vont nyilatkozatai ellentmondásosak abban a tekintetben, hogy a találkozó lemondásakor a Mediátor Irodánál tudtak-e már Kérelmező látássérültségéről. Figyelemmel a Kérelmező által nyomtatott formában becsatolt elektronikus levelek eljárás alá vont képviselője által nem vitatott tartalmára is, a Hatóság nem fogadta el eljárás alá vont tárgyaláson előadott azon védekezését sem, mely szerint az elutasításkor még nem tudott Kérelmező látássérültségéről. A Hatóság a tényállás további tisztázása érdekében a lehetséges jogkövetkezmények közlésével két ízben is felhívta a Mediátor Irodát, hogy jelölje meg azon személyeket, akik az ügyre vonatkozóan tudomással bírnak és az eljárásban a tanúkénti meghallgatásukat kéri, azonban a Mediátor Iroda a felhívásokra nem reagált. A Hatóság felhívása ellenére a Mediátor Iroda nem küldte meg a Hatóságnak az anyagi helyzetére vonatkozó információkat sem. A Hatóság a fenti tényállásra figyelemmel a kérelmet alaposnak találta. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló évi CXXV. törvény (Ebktv.) 19. -a az általánostól eltérő, osztott bizonyítási kötelezettséget ír elő az egyenlő bánásmód megsértése miatti eljárásokban. Ennek megfelelően a jogsérelmet szenvedett félnek kell bizonyítania, hogy őt hátrány érte, és a jogsérelem bekövetkeztekor ténylegesen, vagy a jogsértő feltételezése szerint rendelkezett az Ebktv. 8. -ában meghatározott valamely ún. védett tulajdonsággal. Ennek bizonyítása esetén az eljárás alá vont akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy megtartotta, vagy az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét.

4 A személyes meghallgatás alkalmával, valamint a rendelkezésre álló iratokból a Hatóság megállapította hogy Kérelmező az Ebktv. 8. g) pont szerinti tulajdonsággal bír, látássérült. Noha tekintettel arra, hogy a Mediátor Iroda Kérelmező látássérültségére tekintettel, azt feltételezve utasította el az interjún való részvételét a törvény fenti rendelkezéseit figyelembe véve az nem lett volna szükséges, Kérelmező e tulajdonsága bizonyítására a Hatósághoz becsatolta a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége által kiállított, névre szóló igazolványának másolatát. Kérelmező sérelmének, őt ért hátránynak ismerte el a Hatóság azt, hogy a Mediátor Iroda a korábban megbeszélt állásinterjún, beszélgetésen való részvételt sem biztosította számára. Eljárás alá vont kimentésként adta elő, hogy a kérdéses időszakban nem volt állás meghirdetve a Mediátor Irodánál, a találkozás célja csak személyes megismerkedés lett volna, azonban a Hatóság ezt nem tudja elfogadni, különös tekintettel arra, hogy a Kérelmezőnek küldött elektronikus levél kifejezetten állásinterjú lemondásáról szól. Védekezésként nem állja meg a helyét eljárás alá vont azon hivatkozása, hogy a Mediátor Irodánál különböző származású, etnikai hovatartozású személyeket foglalkoztatnak, a hátrányos megkülönböztetést megvalósító magatartást ugyanis az adott jogviszonyban kell vizsgálni, így az a körülmény, hogy eljárás alá vont ezen túlmenően különböző származású, vagy kisebbséghez tartozó személyeket foglalkoztat, jelen ügy szempontjából nem bír jelentőséggel. A korábban említettek szerint tekintettel eljárás alá vont önmagában is ellentmondásos nyilatkozataira, valamint a Kérelmezőnek küldött elektronikus levél tartalmára nem fogadható el azon védekezése sem, hogy a Mediátor Iroda az elutasító döntés időpontjában még nem tudott Kérelmező látássérültségéről, így a hátrány és a védett tulajdonság közötti okozati összefüggés nem állt fenn. Eljárás alá vont a törvényi lehetőséggel élve a bizonyítási eljárás során hivatkozva arra, hogy a munka természete és nehézsége következtében az a teljes látóképességgel rendelkező jogászok számára is megerőltető utalt az Ebktv. 7. (2) bekezdésben, illetve a 22. a) pontban foglalt körülmények fennállására is. Az Ebktv. 7. (2) bekezdése általános kimentési lehetőséget tartalmaz, e szerint nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét az a védett tulajdonságon alapuló rendelkezés, amelynek tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van. A törvény 22. a) pontja ágazatspecifikus kimentési lehetőséget tartalmaz, a foglalkoztatás területén nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés. Eljárás alá vont előadása szerint az a jogász, aki helyett Kérelmező esetleges alkalmazása szóba került, túlnyomórészt okirat-szerkesztési feladatokat látott el. A Hatóság megítélése szerint e szerkesztési feladatok ellátására a megfelelő technikai ismeretek birtokában egy látássérült jogász éppen úgy alkalmas lehet, mint egy teljes látóképességgel rendelkező. Fentiekre tekintettel a Hatóság megállapítja, hogy eljárás alá vont nem tudta bizonyítani, hogy az okozott hátrány és a védett tulajdonság között nincs okozati összefüggés, és az Ebktv. 7. (2) bekezdésében foglalt általános, illetve a 22. a) pontban foglalt ágazatspecifikus kimentési lehetőséggel sem tudott megfelelően védekezni. A Hatóság döntése meghozatalakor az alábbi jogszabályokat vette még figyelembe: Az Alkotmány 70/A. (1) bekezdése kimondja, hogy: A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. A (2) bekezdés szerint: Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

5 A Hatóság figyelemmel volt a 9/1990. (IV.25.) AB határozatra is, amelyben az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. (1) bekezdést értelmezve kimondta, hogy: A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. Noha az Alkotmányban is nevesített munkához való jog természetesen nem biztosít alanyi jogot egy meghatározott munkakör, állás megszerzésére, azonban a munkáltató köteles a jogviszony létesítését megelőző eljárásban is tiszteletben tartani minden személy emberi méltóságát. Jelen esetben megállapítható, hogy eljárás alá vont cselekményeinek következtében azzal, hogy pusztán Kérelmező látássérültségére hivatkozással mondta le a korábban megbeszélt állásinterjút Kérelmező emberi méltósághoz való alapvető joga sérült. A Tanács november 27-i, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelve (Foglalkoztatási Irányelv) 1. cikke célkitűzésként fogalmazza meg többek között a fogyatékosságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározását. A 2. cikk szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben az 1. cikkben hivatkozott okok bármelyike alapján. Az irányelv kimentési lehetőséget fenti rendelkezések alól a jelen ügyben nem releváns pozitív intézkedések kivételével csak egy esetben biztosít. E szerint a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az 1. cikkben említett jellemzők (pl. fogyatékosság) alapján történő megkülönböztetés nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha az érintett foglalkozási tevékenység jellege, vagy végrehajtásának feltételrendszere ilyen jellemző valódi és meghatározó foglalkozási követelményt kíván meg, feltéve, hogy a cél jogszerű és a követelmény arányos. A Hatóság a korábban kifejtettek szerint nem látja bizonyítottnak, hogy az eljárás alá vont által esetlegesen felajánlani tervezett jogászi munkakör jellegéből adódóan azt látássérült személy ne tudná ellátni. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló évi XXVI. törvény (Fot.) alapelvi rendelkezései között, a 2. (4) bekezdésében kimondja, hogy a fogyatékos személyeket érintő döntések során tekintettel kell lenni arra, hogy a fogyatékos személyek a társadalom egyenrangú tagjai, ezért meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik számukra a társadalmi életben való részvételt. Fentiek mellett mind a Fot. ( esélyegyenlősítés a foglalkoztatás területén), mind pedig a Foglalkoztatási irányelv rendelkezései (5. cikk a fogyatékos személyek igényeihez való ésszerű alkalmazkodás) túlmutatnak a fogyatékos személyekkel szembeni egyenlő bánásmód követelményének előírásán és pozitív intézkedések bevezetésére kötelezik a munkaadókat. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. g) pontja alapján közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt fogyatékossága miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban. Az Ebktv. ágazatspecifikus rendelkezéseket tartalmazó 21. -a értelmében az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különösen a következő rendelkezések meghatározásakor, valamint azok alkalmazásakor: b) a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését megelőző, azt elősegítő eljárással összefüggő rendelkezésben.

6 Fenti jogszabályokat figyelembe véve a bizonyítási eljárás eredményeként a Hatóság azt állapította meg, hogy az eljárás alá vont Mediátor Iroda azzal, hogy a foglalkoztatási jogviszony létesítését megelőző eljárásban Kérelmezőnek kifejezetten csak fogyatékosságára hivatkozással azt sem tette lehetővé, hogy az előzetesen megbeszélt állásinterjún megjelenhessen és bizonyíthassa képességeit, megsértette Kérelmező emberi méltóságát és vele szemben az egyenlő bánásmód követelményét is. A szankciók alkalmazásával kapcsolatban a Hatóság azt állapította meg, hogy jelen esetben azok preventív, visszatartó hatásának eléréséhez a jogsértő magatartás folytatásától való eltiltáson túl szükséges a pénzbírság kiszabása, valamint a határozat nyilvánosságra hozatala is, ezért az eljárás alá vonttal szemben az Ebktv. 16. b), c) és d) pontjaiban meghatározott szankciókat alkalmazta. Mivel eljárás alá vont a Hatóság felhívására nem adott információt anyagi helyzetéről, a bírság összege a jogsértés súlyára, valamint eljárás alá vont tevékenységi köre és cégformája alapján feltételezett teljesítőképességére tekintettel került megállapításra. A végrehajtás felfüggesztéséről a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény a, a késedelmi pótlékról a a rendelkezik. A határozat elleni fellebbezést az Ebktv. 17. (1) bekezdése zárja ki. A határozat bírósági felülvizsgálatát Ebktv. 17. (3) bekezdése biztosítja. A Hatóság a határozatát az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló évi CXXV. törvény 15. (1) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. Budapest, szeptember 13. Dr. Demeter Judit Elnök 1024 Budapest, Margit krt. 85. Tel.: (1) , Fax: (1)