EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG

Átírás

1 EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Ügyiratszám: EBH/319/2018. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (; a továbbiakban: hatóság) a kérelmezőnek a GASZTROMŰHELY Vendéglátóipari Korlátolt Felelősségű Társasággal (3530 Miskolc, Erzsébet tér 4.; a továbbiakban: eljárás alá vont) szemben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásban az alábbi hozta. H A T Á R O Z A T O T A hatóság megállapítja, hogy az eljárás alá vont gazdasági társaság a kérelmezővel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét és nemzetiséghez való tartozáson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósított meg. A hatóság megtiltja az eljárás alá vontnak a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását. A hatóság továbbá elrendeli a jogerős és végrehajtható az eljárás alá vont adatainak kivételével anonimizált határozatának nyilvános közzétételét 30 napra a hatóság internetes oldalán. A határozat ellen a közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A Fővárosi Törvényszék előtt a határozattal szemben jogszabálysértésre hivatkozással közigazgatási per kezdeményezhető. A keresetlevelet az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál a jelen határozat közlésétől számított harminc napon belül kell benyújtani eggyel több példányban, mint ahány fél a perben érdekelve van. A jogi képviselővel eljáró fél a keresetlevelet az űrlapbenyújtás támogatási szolgáltatás igénybevételével köteles benyújtani az Egyenlő Bánásmód Hatóság EBH Hivatali Kapuján (KRID: ) keresztül. A Fővárosi Törvényszék előtt a jogi képviselet kötelező. 1

2 INDOKOLÁS A roma származású, egyetemi hallgató kérelmező a megyei egyenlőbánásmód-referens útján előterjesztett, a hatósághoz április 16. napján érkezett kérelmében előadta, hogy egy barátjával aki szintén roma származású, valamint egyetemista március 3-án az eljárás alá vont által üzemeltett nyilvános rendezvényére, nevű roma származású előadó fellépésére szeretett volna bemenni, azonban a biztonsági őrök megtagadták a belépésüket arra hivatkozva, hogy nem tudtok most bemenni. A kérelmező hivatkozott arra, hogy a Egyetemre jár, a barátja pedig a Egyetem hallgatója, ezért érvényes egyetemi diákigazolvánnyal rendelkeznek, melyet felmutattak a biztonsági szolgálatot teljesítő személyzetnek, azonban ennek ellenére sem engedték be őket és világos indokát sem adták elutasító intézkedésüknek. A kérelmező beszámolt arról is, hogy normális utcai ruhában és józanul jelentek meg a szóban forgó szórakozóhelyen. A kérelmező álláspontja szerint roma származásuk miatt tagadták meg a belépésüket a Klubba, mivel a két biztonsági őr az utánuk következő vendégeket már tovább engedte a pénztárhoz. Előadta, hogy a biztonságiak fellépése olyannyira határozott volt, hogy nem mert sem visszaszólni, sem a vásárolók könyvét kérni, vagy fotót készíteni a helyszínen. A kérelmező az előadottak alátámasztására csatolta azt a képernyőfelvételt, melyen a rendezvény hirdetése látható. A hatóság az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló évi CCXXII. tv. (Eüsztv.) 9. -a alapján április 19-én elektronikus úton tájékoztatta az eljárás alá vontat az eljárás megindításáról, és nyilatkozattételre hívta fel. Ezt követően a hatósághoz május 8-án egy meghiúsulási igazolás érkezett, mely szerint az eljárás alá vont a második értesítést követően a rendelkezésére álló ötödik munkanapon belül sem vette át a megküldött iratot. A hatóság észlelte, hogy a feladási igazolás tanúsítványa szerint a megküldött dokumentum az eljárás alá vont tárhelyén 30 napra elhelyezésre került, azonban azt a meghiúsulási igazolás szerint a rendelkezésére álló időben nem töltötte le. Tekintettel arra, hogy a tényállás teljes körű feltárása jelen ügyben az eljárás alá vont nyilatkozatát is szükségessé tette, ezért a hatóság az EBH/319/3/2018. számon iktatott eljárás megindításáról szóló értesítését postai úton is megküldte az eljárás alá vont székhelyére, melyben egyidejűleg tájékoztatta az Eüsztv., valamint az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII.19.) Korm. rendelet vonatkozó rendelkezéseiről, mely alapján január 1-jétől a gazdálkodó szervezeteknek, így az eljárás alá vontnak is kötelező a cégkapu használata. A hatóság felhívta az ügyvezető figyelmét, hogy ezt követően a számára cégkapun megküldött iratokat határidőben vegye át, illetve a nyilatkozatát az értesítésben megjelölt határidőben, elektronikusan küldje meg a hatóságnak. A tértivevény tanúsága szerint az eljárás alá vont a hatóság EBH/319/4/2018. számú iratát és mellékletét a visszaérkezett tértivevény tanúsága szerint május 14-én szabályosan átvette, azonban a felhívásra a nyitva álló határidőn a kézhezvételtől számított 8 napon belül nem válaszolt, a határidő meghosszabbítását nem kérte. A hatóság az ügyben július 4-re tárgyalást tűzött Polgármesteri Hivatalába, melyre a feleken kívül tanúként idézte a kérelmező barátját, valamint ismételten felhívta az eljárás alá vont figyelmét, hogy az EBH/319/3/2018. számú értesítésben foglaltakra nyilatkozzon, az abban megfogalmazott kérdések megválaszolásával. A hatóság felszólította arra is az eljárás alá vontat, hogy három napon belül nevezze meg a szórakozóhely biztonsági feladatait március 3-2

3 án ellátó két személy nevét, idézhető lakcímét, vagy a tárgyalás napjára a szóban forgó személyek tanúkénti megjelenéséről gondoskodjon. A hatóság a kitűzött tárgyalást az alábbi okok miatt nem tartotta meg: A tárgyalás napjáig (2018. július 4-ig) az eljárás alá vonttól nyilatkozat továbbra sem érkezett, illetve az EBH/319/5/2018. számú elektronikus úton megküldött időző végzésről a tárgyalás napjáig letöltési igazolás sem jött, melyből a hatóság azt a következtetést vonta le, hogy az eljárás alá vont nem szerzett tudomást a szóban forgó tárgyalásról. Ezt végül a július 9-én az EBH/319/5/2018. számon iktatott idéző végzésről a hatóság elektronikus rendszerébe érkezett meghiúsulási igazolás is alátámasztotta. Tehát a tárgyaláson az eljárás alá vont nélkül a kérelmező a kérelemében elmondottakat tudta volna csak megerősíteni, így nem volt lehetőség a történtek megvitatására a felek szembesítése által, illetve egyezségi tárgyalás lefolytatására. A hatóság a kérelmet érdemben megvizsgálta, az abban foglaltak, valamint az alkalmazott jogszabályokra figyelemmel megállapította, hogy a kérelem az alábbiak szerint alapos. Az Ebktv. 14. (1) a) pontja szerint a hatóság kérelem alapján, illetve az e törvényben meghatározott esetekben hivatalból vizsgálatot folytat annak megállapítására, hogy megsértették-e az egyenlő bánásmód követelményét, valamint kérelem alapján vizsgálatot folytat, hogy az arra kötelezett munkáltatók elfogadtak-e esélyegyenlőségi tervet, a vizsgálat alapján határozatot hoz. Az Ebktv. alapján a hatóság a kérelem beérkezését követően hatáskörét vizsgálva megállapította, hogy az Ebktv. személyi hatálya az eljárás alá vontra a törvény 5. b) pontja értelmében kiterjed. Az egyenlő bánásmód követelményét köteles megtartani, aki az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben szolgáltatást nyújt vagy árut forgalmaz. Az Ebktv. 8. e) pontja értelmében közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy, vagy csoport nemzetiséghez való tartozása miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. Az Ebktv. 7. (2) bekezdése alapján az olyan magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, a) amely a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében, elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos, b) amelynek az a) pont hatálya alá nem tartozó esetekben tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, észszerű indoka van. Az Ebktv a szerint az eljárás során a sérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte, és hogy annak elszenvedésekor rendelkezett az Ebktv.-ben felsorolt védett tulajdonságok valamelyikével. A másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani. A hatóság vizsgálata jelen ügyben arra irányult, hogy az eljárás alá vont a kérelmezővel szemben megsértette-e az egyenlő bánásmód követelményét védett tulajdonságával, tehát roma 3

4 nemzetiséghez való tartozásával összefüggésben, amikor az eljárás alá vont által üzemeltett szórakozóhelyre a biztonsági őrök megtagadták a belépésüket. Tekintettel arra, hogy a roma nemzetiséghez tartozást a hatóság eljárásában külön igazolni nem kell, a hatóság valószínűsítettnek tekintette, hogy a kérelmező rendelkezik az Ebktv. 8. e) pontjában foglalt védett tulajdonsággal (nemzetiséghez való tartozás). A kérelemben foglalt hátrányt, miszerint a bepanaszolt gazdasági társaság által működtetett szórakozóhely biztonsági őrei megtagadták a bejutását, a hatóság a kérelmező előadása alapján szintén elfogadta valószínűsítettnek. A hatóság tehát megállapította, hogy az Ebktv. 19. (1) bekezdésében foglalt valószínűsítési kötelezettségének a kérelmező eleget tett védett tulajdonsága és a hátrány tekintetében. A rendelkezésre álló iratokból tényként volt megállapítható, hogy március 3-án az eljárás alá vont által üzemeltett Klubban nevű roma előadó lépett fel. A szóban forgó szórakozóhely egy egyetemi városrész területén található. Az eljárás során megállapítást nyert az is, hogy ugyan az eljárás alá vont az igazolások tanúsága szerint a hatóság által megküldött hivatalos iratokat nem töltötte le az elektronikus tárhelyéről, tehát azokról nem szerzett tudomást, azonban ezt észlelve a hatóság postai úton az eljárás megindításáról szóló értésesítés egyidejű megküldése mellett tájékoztatta a bepanaszolt gazdasági társaságot a cégkapu használatáról és egy újabb határidő tűzése mellett kérte, hogy a nyilatkozatát a fent hivatkozott törvény által előírt elektronikus formában küldje meg. A szóban forgó postai küldeményt az eljárás alá vont május 14-én átvette, tehát megállapítható, hogy jelen eljárásról tudott, azonban semmilyen nyilatkozatot nem adott elő az ügyben. A fentiek okán a hatóság a kérelmező érvelését osztotta, mely szerint a roma nemzetiséghez tartozása volt az oka annak, hogy a Klub nevű szórakozóhelyen március 3-án az ott dolgozó két biztonsági őr megtagadta a kérelmező és a szintén roma származású barátja belépését. Az eljárás során a kérelmező előadása alapján az is tényként volt megállapítható, hogy normális öltözékben, józanul jelentek meg a helyszínen, ahol érvényes diákigazolványuk felmutatásával igazolták azt, hogy egyetemi hallgatók, azonban ennek ellenére sem mehettek be a szóban forgó szórakozóhelyre, mely egy egyetemi városrész területén található. A hatóság azzal kapcsolatban is a kérelmező érvelését fogadta el, hogy konkrét okát a biztonsági őrök annak nem adták, hogy miért nem mehetett be a kérelemző a barátjával együtt a szórakozóhelyre, hanem csak azt közölték velük, hogy nem tudtok most bemenni. A hatóság elfogadta a kérelmező érvelését, mely szerint a biztonsági őrök fellépése olyan határozott és egyértelmű volt, hogy nem merte elkérni a vásárlók könyvét panaszt tenni. A hatóság megvizsgálta a szórakozóhely weboldalon található házirendet, amely az eljárás alá vont által üzemeltetett Klubra vonatkozó belépési és magatartási szabályokat tartalmazza. Ebben az eljárás alá vont részletesen kifejti azokat az eseteket, amikor a belépést megtagadhatják. Ilyen pl. ha valaki ittas állapotban, illetve nem megfelelő öltözékben jelenik meg, valamint ha életkorát valamilyen érvényes igazolvánnyal nem tudja igazolni, továbbá amennyiben korábban a szórakozóhelyről kitiltották stb. A házirend 9. pontja külön leszögezi, hogy ha a Klub befogadó képessége korlátozott, ezért a törzsvendégek és a miskolci egyetemista diákigazolvánnyal rendelkezők a beléptetésnél előnyt élvezhetnek, amikor a ház befogadó képességének maximuma felé közelít. 4

5 A fentiek alapján a hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont gazdasági társaság nem tett nyilatkozatot, így a fent hivatkozott védett tulajdonságon alapuló megkülönböztetésnek nem tudta az indokát adni azzal összefüggésben, hogy a biztonsági őrök intézkedésének a tárgyilagos mérleges szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, észszerű indoka volt-e. A hatóság az eljárás alá vont terhére értékelte azt a körülményt, mely szerint annak ellenére, hogy tudott az eljárásról, mégsem tett erőfeszítést arra vonatkozóan, hogy biznyítsa azt, miszerint a kérelemző által előadott körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét vele szemben megtartotta. Az eljárás alá vont az általános közigazgatási rendtartásról szóló évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) a szerinti ügyfél jogokkal nem élt, érdemi védekezést nem terjesztett elő, ezáltal megfosztotta magát attól, hogy a kérelmező által tett előadást cáfolja az Ebktv. 19. (2) bekezése szerint, kimentésre tehát nem került sor. Megjegyzi a hatóság, hogy az eljárás alá vont számos indokkal kimenthette volna magát, ezzel szemben nem nyilatkozott. Ugyanakkor a házirend rögzíti, hogy a miskolci egyetemista diákigazolvánnyal rendelkezők a beléptetésnél előnyt élvezhetnek, amikor a szórakozóhely befogadóképessége a maximuma felé közelít. A hatóság álláspontja szerint ezen körülmény is azt támasztja alá, hogy a kérelmező roma származása játszott közre a beléptetés megtagadásánál, ugyanis a miskolci egyetemi diákigazolványával előnyt kellett volna élveznie, hogy a bejáratnál gördülékenyen beengedjék. A fentiekre tekintettel a hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont a kérelmező roma nemzetiséghez való tartozásával összefüggésben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, amely közvetlen hátrányos megkülönböztetés formájában valósult meg, ugyanis megállapítható, hogy a kérelmező roma származása szerepet játszott abban, hogy nem engedték be az eljárás alá vont által üzemeltett Klub nevű szórakozóhelyre. Összességében a hatóság megállapította az okozati összefüggést a kérelmező védett tulajdonsága és a hátrány között, ugyanis az eljárás alá vont az Ebktv. 7. (2) bekezdése b) pontja alapján mely szerint az olyan magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, amelynek az a) pont hatálya alá nem tartozó esetekben tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, észszerű indoka van nem tudta magát kimenteni. A jogkövetkezmények megállapítása során a hatóság tekintettel volt az eset összes körülményére, ezért az ügyben az Ebktv. 17/A. (1) bekezdésének b) és c) pontjaiban megállapított szankciók egymás melletti alkalmazásáról döntött. A mérlegelési jogkörben megállapított jogkövetkezmények a hatóság álláspontja szerint szükségesek ahhoz, hogy kellő visszatartó erőt gyakoroljon a jövőbeni, hasonló jogsértésekkel szemben, ezért döntött az Ebktv. 17/A. (1) bekezdés b) pontja szerinti szankció alkalmazása mellett, amely a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsításának megtiltását írja elő. A jogkövetkezmények megállapítása során a hatóság tehát mérlegelte az egyéni szempontokat is, különösképpen azt, hogy az eljárás során az eljárás alá vont céggel történő kapcsolatfelvétel a hatóság számos próbálkozása ellenére sem volt lehetséges, a hatóság a határozat nyilvánosságra hozatalának elrendelését látta leginkább alkalmasnak arra, hogy a bepanaszolt a határozatban foglaltakról biztosan tudomást szerezzen és az kellő visszatartó erőt jelentsen a számára a jövőbeni hasonló jogsértések elkövetésétől. 5

6 Határozatomat az Ebktv. 14. (1) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörömben eljárva hoztam meg. A határozat elleni fellebbezést az általános közigazgatási rendtartásról szóló évi CL. törvény (Ákr.) 116. (4) bekezdésének a) pontja zárja ki. A jogorvoslatról szóló tájékoztatást az Ákr (1) bekezdése, továbbá a közigazgatási perrendtartásról szóló évi I. törvény (Kp.) 12. (2) bekezdésének a) pontja, a 13. (11) bekezdése, a 27. (1) bekezdése, továbbá a 39. (1) bekezdése alapján állapítottam meg. Budapest, július 24. Dr. Honecz Ágnes elnök 6