H A T Á R O Z A T O T

Átírás

1 EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Elnök Ügyiratszám: EBH/437/ /2014. Ügyintéző: Az Egyenlő Bánásmód Hatóság () kiskorú gyermeke törvényes képviselőjeként kérelmező kérelmére a Beszélj Velem Óvoda (1225 Budapest, Nagytétényi út 67a; továbbiakban: óvoda, eljárás alá vont) ellen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásban az alábbi hozta: H A T Á R O Z A T O T A hatóság megállapítja, hogy az eljárás alá vont Beszélj Velem Óvoda kérelmező kiskorú gyermekével szemben egészségi állapotával és fogyatékosságával összefüggésben közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott és ezzel megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. A hatóság az eljárás alá vont részére megtiltja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását. A hatóság elrendeli továbbá a jogsértést megállapító jogerős határozatának 30 napra történő nyilvánosságra hozatalát az eljárás alá vont azonosításához szükséges adatok kivételével anonimizált módon - a hatóság honlapján, valamint az eljárás alá vont honlapján. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított harminc napon belül a Fővárosi Munkaügyi és Közigazgatásai Bírósághoz címzett, de az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál három példányban, írásban benyújtott keresettel lehet kérni. A keresetlevélben kérhető, hogy a bíróság tárgyalás tartásával bírálja el az ügyet. A közigazgatási eljárásban eljárási költség nem merült fel. INDOKOLÁS Kérelmező, mint kiskorú gyermeke törvényes képviselője, június 19. napján kérelemmel fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, amelyben előadta, hogy gyermeke szeptember 9. napján született Down szindrómával. Értelmi fogyatékosságára tekintettel az óvodai elhelyezéskor különleges bánásmódhoz szükséges feltételekkel rendelkező intézményt kerestek számára. Gyermeke szeptember 2. napjától az illetékes Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ július 10. napján kelt szakértői vélemény módosításában meghatározottak alapján, a bepanaszolt intézmény kiemelt figyelmet, különleges bánásmódot igénylő, sajátos nevelési igényű óvodása. 1

2 A szakvélemény a gyermek számára - a fejlesztési területek megjelölése mellett - heti óra fejlesztést ír elő a megjelölt szakemberek (gyógypedagógus, logopédus és mozgásterapeuta) segítségével. Kérelmező beadványában arról is nyilatkozott, hogy mivel nem látta megfelelőnek kisfia fejlődését többször érdeklődött írásban a fejlesztő órák iránt, amelyekre egyszer sem kapott választ. Az óvodai nyílt hét keretében, március 21. napján részt vett gyermeke mozgásfejlesztés óráján, ahol érdeklődött a fejlesztésekről a gyermek valamennyi fejlesztését végző szakembernél és az intézményvezetőnél. Kérelmező sérelmezte beadványában, hogy a beszélgetés alapján egyértelművé vált számára, hogy gyermeke nem kapja meg a szakértői véleményben előírt fejlesztéseket, sem óraszámban, sem tartalmilag, hiszen akkor az intézményvezetőtől azt a választ kapta, hogy a szakértői bizottság öt órát írt elő a gyermek számára, aki csak egy óra mozgásfejlesztés órában részesül, valamint nem foglalkozott és nem is fog foglalkozni vele logopédus, mert ő ezt nem tartja indokoltnak. Kérelmező tekintettel arra a tényre, hogy a szakértői bizottság vezetője megerősítette számára, hogy a szakértői véleményben foglaltakat az intézményeknek be kell tartaniuk, azt nem áll jogukban felülbírálni ezen beszélgetés után jelezte problémáját az eljárás alá vontat fenntartó Alapítvány vezetőjénél is, aki vállalta a gyermek heti egy logopédia óráját. A mozgásfejlesztés órák kérdését azonban nem tudták megvitatni, mivel ezen a megbeszélésen a gyermek fejlesztését végző intézményvezető nem volt jelen. Panaszos álláspontja szerint gyermekét az intézmény magatartása és mulasztása miatt hátrány érte, hiszen az intézmény vezetője szándékosan figyelmen kívül hagyta a szakértői véleményt, így kisfia 2013 szeptemberétől nem kapta meg az előírt heti kettő mozgásfejlesztés órát, valamint szeptember és március között nem kapta meg az előírt heti kettő logopédiai órát, majd ezt követően is csak egy óra logopédiai foglalkozásban részesül. Kérelmező sérelmezte, hogy gyermekét annak következtében, hogy az óvoda nem biztosítja számára az előírt fejlesztéseket, diszkrimináció éri az óvodai nevelés során, és megítélése alapján a hátrányos megkülönböztetés oka gyermeke fogyatékossága és egészségi állapota. Erre való tekintettel kérte a hatóság vizsgálatát. Kérelmező az általa elmondottak, valamint gyermeke védett tulajdonsága - egészségi állapota és fogyatékossága - igazolása érdekében mellékelten csatolta az illetékes Szakértői és Rehabilitációs Bizottság (továbbiakban: szakértői bizottság) május 10. napján kelt szakértői véleményét és az illetékes Szakértői és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ (továbbiakban: szakértői bizottság) július 10. napján kelt szakértői vélemény módosítását. A hatóság június 23. napján értesítette az eljárás alá vont óvodát, hogy vele szemben eljárás indult az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló évi CXXV. törvény (Ebktv.) 4. g) pontja, 8. g) és h) pontjai, valamint 27. (1) bekezdése alapján, valamint tájékoztatta az eljárással kapcsolatos jogszabályokról, továbbá a tényállás felderítése céljából nyilatkozattételre szólította fel. Az eljárás alá vont július 2. napján benyújtott iratában a nyári szabadságolások és a nagyobb munkateherre hivatkozással kérte a nyilatkozattételre megadott határidő meghosszabbítását. A hatóság engedélyezte a határidő meghosszabbítását és felhívta az eljárás alá vontat, hogy legkésőbb július 28. napjáig nyilatkozzon érdemben kérelmező panaszára. Az eljárás alá vont írásbeli nyilatkozata július 30. napján érkezett be a hatósághoz, amelyben az óvoda elismerte, hogy a szakértői véleményt, az abban megjelölt fejlesztési területeket és óraszámokat csupán javaslatnak tekinti, és az óvoda munkatársai, mint szakemberek döntik el, hogy mikor melyik területen érett meg a gyermek az egyes fejlesztési feladatok magasabb minőségi kivitelezésére. Ennek alapján elismerte azt is, hogy kérelmező 2

3 gyermeke egyáltalán nem kapta meg az előírt heti kettő logopédiai órát tekintettel arra, hogy alkalmatlannak tekintette a gyermeket a klasszikus értelemben vett logopédiai terápiára. Az eljárás alá vont azt is elismerte, hogy csak a szülő kérésére kezdte el márciustól a gyermeknél a klasszikus logopédiai terápiát. Az eljárás alá vont hivatkozott ezen kívül arra, hogy az utolsó hónapokban a gyermek többet hiányzott, így az órarendben előírt napokon nem tudott részt venni a fejlesztéseken. Nyilatkozott arról is, hogy a gyermek az első időszakban négy gyógypedagógiai és két mozgásnevelést, illetve később öt egyéni gyógypedagógiai és két mozgásfejlesztő egyéni foglalkozást kapott. Fentieken kívül tájékoztatta a hatóságot arról, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítés kézhezvétele után beszélt a szülővel és megkérdezte tőle, hogy mi lenne számára megnyugtató megoldás. Ekkor a szülő elzárkózott a megegyezés elől tekintettel arra, hogy gyermeke más intézménybe fog járni. A hatóság július 31. napján megküldte kérelmezőnek az eljárás alá vont nyilatkozatát, amelyre kérelmező augusztus 12. napján küldte meg észrevételeit, és abban kifejtette, hogy az eljárás alá vont válaszát nem tudja elfogadni tekintettel arra, hogy az nem felel meg a valóságnak, hisz gyermeke nem kapta meg a számára előírt fejlesztéseket, valamint ő szülőként az óvoda részéről semmiféle támogatásban sem részesült, sőt kérdéseire egyszer sem kapott választ. Nyilatkozott arról is, hogy gyermeke hiányzásainak oka az, - amelyről egyébként az óvodát is tájékoztatta - hogy a kialakult helyzetre való tekintettel április hónaptól kezdve heti kettő alkalommal kénytelen volt őt egy fejlesztéssel foglalkozó Alapítványhoz vinni mozgásfejlesztés és logopédia órákra. Kérelmező felhívta továbbá az óvoda válaszlevelében található ellentmondásokra is a figyelmet. Ennek során jelezte, hogy az óvoda egyrészt azt állította, hogy gyermeke megkapta az előírt terápiákat, másrészt azonban alkalmatlannak tartotta a gyermeket a logopédiai terápiákra. Ezzel kapcsolatban jelezte azt is, hogy sem a szakértői bizottság, sem a fejlesztéssel foglalkozó Alapítvány logopédusa nem tartotta a gyermeket alkalmatlannak a logopédiai fejlesztésre. Kérelmező kihangsúlyozta azt is, hogy a szakértői bizottság a gyermek több órás, alapos vizsgálata után alakította ki szakvéleményét, határozta meg a fejlesztési területeket és óraszámokat. A szakvélemény tehát nem egy javaslat, hanem előírás, amelyet az intézménynek be kell tartania, azt nem áll jogában felülbírálni. A fogyatékkal élő gyermekek korai fejlesztése kiemelkedő jelentőséggel bír, nagyon fontos, hogy a gyermek a korai életszakaszban megkapja a szükséges fejlesztéseket. Kérelmező továbbá a augusztus 13. napján beérkezett elektronikus levelében jelezte, hogy írásbeli beadványát szeretné kiegészíteni. Nyilatkozott arról is, hogy tárgyi ügyben nem lát reményt az egyezségkötésre tekintettel arra, hogy gyermeke 2014 szeptemberétől más intézménybe fog járni, így az eljárás alá vont nem tudna olyat felajánlani, ami számára elfogadható lenne. Kérelmező írásbeli észrevételeinek kiegészítése augusztus 14. napján érkezett be a hatósághoz postai úton, melyben kérelmező felhívja a figyelmet arra, hogy az eljárás alá vont nem küldte meg az általa elmondottak alátámasztására a szükséges dokumentumokat, naplókat, valamint arra is, hogy ellentmondás van az eljárás alá vont két tájékoztatása között, hiszen március 21. napján a bemutató órát követően a gyermeke fejlesztését végző intézményvezető arról tájékoztatta őt, hogy csak heti egy mozgásfejlesztést kap gyermeke. Ezzel szemben a hatóságnak megküldött válaszlevélben már az áll, hogy a gyermek két mozgásnevelést kapott. Kérelmező ezek alapján azt feltételezte, hogy a második mozgásnevelés óra az óvónő által tartott csoportos óvodai testnevelés órát jelenti, amely azonban nem azonos a szakértői bizottság által előírt egyéni fejlesztéssel. 3

4 A hatóság a kérelmet érdemben megvizsgálta. Az abban foglaltak, a bizonyítási eljárás során az ügyfelek által tett nyilatkozatok, az okirati bizonyítékok, valamint a vonatkozó jogszabályi rendelkezések figyelembevételével megállapította, hogy a kérelem megalapozott. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló évi CXXV. törvény (Ebktv.) alapján a hatóság a kérelem beérkezését követően hatáskörét vizsgálva megállapította, hogy az Ebktv. személyi hatálya a Beszélj Velem Óvodára a törvény 4. g) pontja értelmében kiterjed. Az egyenlő bánásmód követelményét a közoktatási és a felsőoktatási intézmények (továbbiakban együtt: oktatási intézmény) jogviszonyaik létesítése során, jogviszonyaikban, eljárásaik és intézkedéseik során (továbbiakban együtt: jogviszony) kötelesek megtartani. Az Ebktv. 7. (1) bekezdés alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen a III. fejezetben meghatározottak szerint a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás. Az Ebktv. 7. (2) bekezdése szerint, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az olyan magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, a) amely a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát más alapvető jog érvényesülésének érdekében, elkerülhetetlen esetekben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos, b) amelynek az a) pont hatálya alá nem tartozó esetekben tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van. Az Ebktv. 8. g) és h) pontjai értelmében közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt fogyatékossága és egészségi állapota miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. Az Ebktv. 27. (1) bekezdése alapján az egyenlő bánásmód követelménye kiterjed minden olyan nevelésre, oktatásra, képzésre, a) amely államilag jóváhagyott vagy előírt követelmények alapján folyik, vagy b) amelynek megszervezéséhez az állam ba) közvetlen normatív költségvetési támogatást nyújt, vagy bb) közvetve - így különösen közterhek elengedése, elszámolása vagy adójóváírás útján - hozzájárul (a továbbiakban együtt: oktatás). A Gyermekek jogairól szóló, New Yorkban november 20-án kelt Egyezmény - melyet a Magyar Köztársaság az évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki - 3. Cikk 1. pontjában foglaltak szerint a szociális védelem és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenekfelett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban. A nemzeti köznevelésről szóló évi CXC. törvény 47. (1) és (4) bekezdései értelmében: (1) A sajátos nevelési igényű gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges bánásmód keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges bánásmódnak megfelelő ellátást a szakértői bizottság szakértői véleményében foglaltak szerint kell biztosítani. (4) A sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló neveléséhez és oktatásához az alábbi feltételek szükségesek: 4

5 a) a gyermek, tanuló külön neveléséhez és oktatásához a sajátos nevelési igény típusának és súlyosságának megfelelő gyógypedagógus, konduktor foglalkoztatása, a neveléshez és oktatáshoz szükséges speciális tanterv, tankönyv és egyéb segédlet, b) egyéni előrehaladású képzéshez, integrált óvodai neveléshez, iskolai nevelés-oktatáshoz, fejlesztő neveléshez, fejlesztő nevelés-oktatáshoz, az illetékes szakértői bizottság által meghatározottak szerinti foglalkozáshoz szakirányú végzettségű gyógypedagógus, a foglalkozásokhoz speciális tanterv, tankönyv, valamint speciális gyógyászati és technikai eszközök. Az Ebktv. a bizonyítás szabályai körében az alábbiakat rögzíti: 19. (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínűsítenie, hogy a) a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte vagy - közérdekű igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget, és b) a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint - rendelkezett a 8. -ban meghatározott valamely tulajdonsággal. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak valószínűsítése esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a) a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy b) az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani. Kérelmező az Ebktv. 19. (1) bekezdésében foglalt valószínűsítési kötelezettségének eleget tett gyermeke védett tulajdonsága és az őt ért sérelem / hátrány tekintetében, csatolta a szükséges okiratokat, valamint nyilatkozataiban kellőképpen részletezte a sérelmet. A hatóság az eljárás alá vont védekezés körében tett nyilatkozatát részletesen vizsgálta, és azt az alábbiakra tekintettel nem fogadta el kimentésként. A hatóság vizsgálata jelen ügyben arra irányult, hogy az eljárás alá vont óvoda kérelmező gyermekével szemben megsértette-e az egyenlő bánásmód követelményét, panaszos gyermekének úgynevezett védett tulajdonságával, azaz fogyatékosságával és egészségi állapotával összefüggésben, amikor nem biztosította a gyermek számára a szakértői bizottság szakvéleményében előírt fejlesztéseket, illetve amikor az óvoda nem a szakértői bizottság szakvéleményében előírtak szerint biztosította a gyermek számára a fejlesztéseket. A hatóság a felek nyilatkozatai alapján megállapította, hogy kérelmező gyermeke nem kapta meg a szakértői véleményben előírt logopédiai fejlesztést, sem óraszámban, sem tartalmilag, hiszen szeptember és március között nem kapta meg az előírt heti kettő logopédiai órát, majd ezt követően is csak egy óra logopédiai foglalkozásban részesült. Az eljárás alá vont óvoda írásbeli nyilatkozatában ezzel kapcsolatban elismerte, hogy kérelmező gyermeke egyáltalán nem kapta meg az előírt heti kettő logopédiai órát tekintettel arra, hogy alkalmatlannak tekintette a gyermeket a klasszikus értelemben vett logopédiai terápiára. Az eljárás alá vont azt is elismerte, hogy a klasszikus logopédiai terápiát csak a szülő kérésére kezdte el márciustól. A mozgásfejlesztések kapcsán a hatóság arra a megállapításra jutott, hogy erről az eljárás alá vont ellentmondó nyilatkozatokat tett a kérelmező, illetve a hatóság felé. A hatóság fontosnak tartja azt is kiemelni, hogy az eljárás alá vont az általa elmondottak igazolása érdekében, a hatóság 5

6 erre irányuló kifejezett felhívása ellenére sem csatolta azon bizonyítékokat (hivatalos dokumentumokat, valamint a kollégák, mint tanúk megjelölése sem történt meg), amellyel igazolhatta volna, hogy a gyermek az előírt terápiákat megkapta. A hatóság megállapította továbbá, hogy az eljárás alá vont óvoda elismerte azt is, hogy a szakértői véleményt, az abban megjelölt fejlesztési területeket és óraszámokat csupán javaslatnak tekinti, és az óvoda munkatársai, mint szakemberek döntik el, hogy mikor melyik területen érett meg a gyermek az egyes fejlesztési feladatok magasabb minőségi kivitelezésére. Ezzel szemben a hatóság a hatályos jogszabályokra tekintettel kérelmező álláspontját osztotta abban a kérdésben, hogy a szakértői bizottság a gyermek több órás, alapos vizsgálata után alakította ki szakvéleményét, határozta meg a fejlesztési területeket és óraszámokat. A szakvélemény tehát nem egy javaslat, hanem előírás, amelyet az eljárás alá vontnak be kell tartania, azt nem áll jogában felülbírálni. A hatóság döntésének meghozatalában jelentőséggel bírt az a körülmény is, amelyre kérelmező is felhívta a figyelmet, nevezetesen az, hogy ellentmondások vannak az eljárás alá vont nyilatkozatában. Az óvoda egyrészt azt állította, hogy a gyermek megkapta az előírt terápiákat, másrészt azonban alkalmatlannak tartotta a logopédiai terápiákra. Ezzel kapcsolatban kérelmező jelezte, hogy sem a szakértői bizottság, sem a fejlesztéssel foglalkozó Alapítvány logopédusa nem tartotta a gyermeket alkalmatlannak a logopédiai fejlesztésre. Kérelmező ezen állítását kellőképpen alá is támasztotta, hiszen nyilatkozott arról, hogy a gyermek azért hiányzott 2014 áprilisától többet az óvodából, mert ekkortól heti kettő alkalommal mozgásfejlesztés és logopédia órákat kapott a fejlesztéssel foglalkozó Alapítványnál. A hatóság kiemeli, hogy a fejlesztéssel foglalkozó Alapítvány nem biztosított volna a gyermek részére logopédiai órákat, ha nem tartotta volna alkalmasnak arra. Továbbá kérelmező állítását a becsatolt illetékes Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság július 10. napján kelt szakértői vélemény módosítása is igazolja, amely előírta a heti két óra logopédiai fejlesztést a gyermek számára. Végezetül a hatóság megállapította, hogy a becsatolt illetékes Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság május 10. napján kelt szakértői véleménye is alátámasztja kérelmező állítását, amelynek értelmében a gyermek nyelvi fejlettsége közelít kora átlagához, a szóbeli közlések nagy részét megérti, gondolatait, érzéseit meg tudja jeleníteni. A szakvélemény a gyermek beszéde kapcsán megjegyzi, hogy a gyermek szavakat mond, valamint egyszerű kérést, utasítást is megért. Ezen dokumentum is alátámasztja kérelmező azon nyilatkozatát, hogy a szakértői bizottság a gyermeket alkalmasnak tartotta a logopédiai fejlesztésre. A hatóság fontosnak tartotta döntésének meghozatala során azt is mérlegelni, hogy a fogyatékkal élő gyermekek korai fejlesztése kiemelkedő jelentőséggel bír, nagyon fontos, hogy a gyermek a korai életszakaszban megkapja a szükséges fejlesztéseket. A hatóság megjegyzi továbbá, hogy kérelmező írásbeli nyilatkozatában utalt arra a tényre, hogy az eljárás alá vont több alkalommal is elismerte neki, hogy azért nem foglalkozott a gyermekével logopédus 2014 márciusa előtt, mert az intézménynek csak egy olyan logopédusa van, aki rendelkezik értelmileg akadályozott gyermekek fejlesztéséhez szükséges szakirányú végzettséggel is. A hatóság ezen védekezését két okból nem fogadhatta el kimentésként. Egyrészt azért, mert az eljárás alá vont a hatóságnak megküldött írásbeli nyilatkozatában nem hivatkozott arra, hogy azért nem tudta megvalósítani az előírt fejlesztéseket, mert erre nincs megfelelő szakembere. Ennek éppen az ellenkezőjét bizonygatta beadványában, amikor előadta, hogy az óvodában kiváló szakmai munkát végző gyógypedagógusok, logopédusok, óvodapedagógusok és gyógy- 6

7 pedagógiai asszisztensek dolgoznak. Másrészt a hatóság kiemeli, hogy az eljárás alá vont feladata megoldani azt, hogy kellő számban álljon rendelkezésére olyan szakember, aki megfelelő ismeretekkel rendelkezik az előírt speciális fejlesztés terén. A szakemberhiányra történő hivatkozás nem elfogadható kimentésként, ugyanis kérelmező gyermekén kívül mindazon gyermekek érintettek vagy érintettek lehetnek az ügyben, akik számára a szakértői bizottság ugyanilyen, vagy hasonló speciális fejlesztést ír elő. Ugyancsak nem minősül az Ebktv. 7. szerinti kimentésnek, hogy egyébként az utolsó hónapokban a gyermek többet hiányzott, így az órarendben előírt napokon nem tudott részt venni a fejlesztéseken. A gyermek az óvodával jogviszonyban áll, így erre a jogviszonyra kiterjednek az Ebktv. 27. (1) bekezdésében foglaltak. Az Ebktv. szabályain kívül a hatóság döntésénél figyelemmel volt a nemzeti köznevelésről szóló évi CXC. törvény 47. (1) bekezdésére is, amely kimondja, hogy a sajátos nevelési igényű gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges bánásmód keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges bánásmódnak megfelelő ellátást a szakértői bizottság szakértői véleményében foglaltak szerint kell biztosítani. Fentiekre tekintettel a hatóság kérelmező kérelmének helyt adott, és az eljárás alá vonttal szemben megállapította az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, amely közvetlen hátrányos megkülönböztetés formájában valósult meg. A jogkövetkezmények megállapítása során a hatóság mérlegelte az eset összes körülményét, valamint az egyéni szempontokat is. A hatóság kérelmező kiskorú gyermekének érdekeire való fokozott figyelemmel hozta meg döntését és figyelemmel volt arra, hogy az utóbbi időben hasonló témában több panasz is érkezett, így a döntés nyilvánossággal történő megismertetése prevenciós célt is szolgál. A hatóság figyelemmel volt különösen a jogsértéssel okozott hátrány visszafordíthatatlanságára, a jogsértő állapot elhúzódó időtartamára és a sérelem következményeire is. Ezen kívül a konkrét ügyben a jogsértő magatartás kérelmező gyermekén kívül mindazokat a gyermekeket is érintheti, akik számára az eljárás alá vont óvoda kerül kijelölésre a szakértői bizottság által. Előbbiekre tekintettel a hatóság az eljárás alá vonttal szemben az Ebktv. 17/A. (1) bekezdés b) és c) pontjaiban meghatározott szankciók alkalmazásáról döntött azzal, hogy a jövőbeni hasonló jogsértések megelőzése érdekében elrendelte a hatóság honlapján, valamint az eljárás alá vont honlapján a jogsértést megállapító jogerős határozatának 30 napra történő nyilvánosságra hozatalát az eljárás alá vont azonosításához szükséges adatok kivételével anonimizált módon. Az eljárás alá vontnak olyan intézkedéseket szükséges meghoznia, amely biztosítja az oda járó gyermekek számára az előírt fejlesztések megvalósulását a szakértői bizottság szakvéleménye alapján. A hatóság csak az egyenlő bánásmód követelménye érvényesülésének vizsgálatára vonatkozóan rendelkezik hatáskörrel, ezért az ügy egyéb vonatkozásait nem vizsgálta. Tekintettel arra, hogy az ügy ténybeli és jogi megítélése - figyelemmel az eljárás alá vont jogsértést elismerő nyilatkozatára - egyszerű volt, és az ügy minden kétséget kizáró eldöntésére a benyújtott iratok alapján mód volt, a hatóság az Ebktv. 16. (12) bekezdés a) pontja alapján tárgyalás tartása nélkül hozta meg döntését. 7

8 Jelen ügyben az ügyintézési határidő az Ebktv. 14. (5) bekezdése szerint 45 nap, amely nem került túllépésre. Határozatomat az Ebktv. 14. (1) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörömben eljárva hoztam meg. A határozat bírósági felülvizsgálatát a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény (Ket.) 96. -a, 100. (2) bekezdése, illetve 109. (1) bekezdés a) pontja biztosítja, az Ebktv. 17/B. -a figyelembevételével. A határozat elleni fellebbezést a Ket (1) a) és d) pontjai, valamint az Ebktv. 17/B. (1) bekezdése zárja ki. Budapest, augusztus. Dr. Honecz Ágnes elnök 8