Európai közigazgat{s- és alkotm{nytörténet

Átírás

1 Európai közigazgat{s- és alkotm{nytörténet A német {llam(ok) alkotm{nyfejlődése ( sz{zad) felvil{gosult abszolutizmus az abszolút monarchi{k saj{tos közép- és kelet-közép-európai v{ltozat{t nevezik felvil{gosult abszolutizmusnak {tmeneti uralmi form{t jelentett a tiszta, klasszikus abszolutizmus és az 1848-as forradalmakkal felszínre törő polg{ri nemzet{llamis{g között. tkp. moderniz{ciós kísérletnek tekintendő: melyben nagy szerepe volt az ideológi{nak - a felvil{gosod{s a nehézségekkel küszködő, megkésett abszolutizmusok sz{m{ra nagy esélyt adott az {llamkonstrukció és az abszolutisztikus ideológia korszerűsítésére az {llam mag{ra v{llalt olyan feladatokat is, melyeket Nyugaton a szerves fejlődés logik{j{ból eredő, egym{ssal ar{nyosan alakuló t{rsadalmi szfér{k l{ttak el, s oldottak meg. a nyugati t{rsadalom autonóm szellemi eredményeit a felvil{gosult monarchia {llami eszközökkel kív{nta elterjeszteni. a felvil{gosult uralkodók a felvil{gosod{s filozófi{j{nak racion{lis és empirikus befoly{sa alatt az {llamrezon gondolat{t megfogalmazva egyfajta kötelezettségtan hat{sa alatt korm{nyoztak az {llam első szolg{iként. a korabeli viszonyok közt modernnek sz{mító értékeket az uralkodók gyakran klasszikus abszolutista módon valósított{k meg. felvil{gosult abszolutizmus (2) A felvil{gosult abszolutizmus mind területileg, mind időben korl{tozott maradt - ak{r Nagy Frigyes Poroszorsz{g{t vagy a Habsburgok Ausztri{j{t nézzük, a 18. sz{zad végétől ezeket az orsz{gokat ismét hagyom{nyos abszolutista módon korm{nyozt{k, még ha a felvil{gosod{s {ltal inspir{lt reformok egy része tartósnak bizonyult is. a porosz {llam kezdetei a német térség {llam- és alkotm{ny történetében a Brandenburgi Őrgrófs{g, majd később a Porosz Kir{lys{g j{tszott igen fontos szerepet. a poroszok szerepv{llal{sa a 17. sz{zad végétől egyre fokozódott, majd ez az {llamalakulat kov{csolta össze a 19. sz{zad utolsó harmad{ra az egységes Németorsz{got. a terület (az Elb{tól keletre, a balti térségtől délre elhelyezkedő uralmi területek) tartom{nyurai és uralkodói szívós munk{- val kebelezték be az útjukba kerülő idegen területeket. az 1701-ben ünnepélyes külsőségek közepette jött létre a Porosz Kir{lys{g a Brandenburgi Őrgrófs{g, a német lovagrendi eredetű porosz tartom{nyok és bizonyos rajnai területek összeolvad{s{ból, amelyhez mind újabb és újabb territóriumok illeszkedtek később a Hohenzollern-csal{d uralma alatt. a porosz {llam jellege a brandenburgi-porosz {llamalakulatot militarista jelleg és folyamatos expanzió, területszerzési étv{gy jellemezte. a kort{rsak szerint ebben a történelmi periódusban Poroszorsz{g nem olyan {llam volt, amelynek hadserege van, hanem olyan hadseregnek volt tekinthető, amely saj{t {llammal rendelkezett. (az {llami bevételek közel kilenctized része a katonai kiad{sokra ment el, az {llamszervezet kiépítését m{r a kezdetektől döntően a hadsereg emberanyaggal való kiegészítésének, megfelelő felfegyverzésének és logisztikailag kellően biztosított ell{t{s{nak szempontjai hat{rozt{k meg.) az uralkodók a katonai költségek előteremtéséhez szükséges forr{sokat ipar- és kereskedelemfejlesztéssel is t{mogatt{k. jellemző volt a kir{lyi hivatalnokok kötelességtud{sa, és az, hogy ennek a bürokratikus elitnek a legkiv{lóbbjai a korszerűsítés igénye ir{nt mindig fogékonyak voltak. 1

2 a porosz {llam szerkezete M{r Frigyes Vilmos v{lasztófejedelem ( ) a 17. sz{zad 2. felében a közigazgat{s racionaliz{l{sa jegyében létrehozta a korm{ny feladatait ell{tó titkos tan{csot, a főhadbiztoss{got és a kir{lyi jövedelmeket kezelő kincstartós{got. A katonai jellegű korm{nyzat ir{ny{ba tett lépésnek minősült, hogy 1723-ban (I. Frigyes Vilmos kir{ly alatt) mindh{rom szerv Gener{- lis Direktórium néven egyesült, mely korm{nyzati szerv egyesítette a közigazgat{si, korm{nyzati, hadsereg-szervezési és kincst{ri ügyek intézését. Minden abszolutizmusok mintahivatalnoks{ga jött létre Poroszorsz{gban Az uralkodók vak engedelmességet követeltek meg a hadsereg fegyelmi viszonyainak mint{j{ra kialakított {llamappar{tusban. A hadsereg nem csup{n mint{t szolg{ltatott, de sz{mos ponton {tszőtte az {llamszervezetet: a katonai vezetők egyben {llami vezetőkké is lettek, s fordítva. II. Frigyes ( ) az igazs{gszolg{ltat{st szervezte {t: a bír{kat is az {llami bürokr{cia részévé tette (megszűnt a kínvallat{s is) Polizeistaat rendészeti {llam M{r Frigyes Vilmos v{lasztó az orsz{got beh{lózó rendőrséget hívott életre és {llított a politika szolg{lat{ba. A felvil{gosod{s szellemében az uralkodó mint a nép első sz{mú szolg{ja mag{ra v{llalta a népoktat{s, a vall{sügy, az ipar és a kereskedelemügy, a szegényügy és az egészségügy {llami ir{nyít{s{nak és a gondoskod{snak a feladat{t. Ennek {ra az volt, hogy az {llam addig soha nem l{tott módon avatkozott be az alattvalók életébe. A mindent {titató ellenőrző, engedélyező, végrehajtó-rendelkező tevékenység foglalata az ún. Polizeistaat ( rendész{llam - rendészeti {llam ). kabinetkorm{nyz{s A fejedelmi abszolutizmus II. Frigyes felvil{gosult eszméket is érvényesítő, a porosz térséget sok tekintetben relatíve korszerűsítő uralma idején érte el a tetőpontj{t, legfényesebb korszak{t. Ebben a rendszerben a kir{ly személyes uralma érvényesült (melynek keretében egyszerre volt pl. saj{t hadügyés külügyminisztere ). Frigyes előszeretettel ír{sban érintkezett minisztereivel, hatalma az uralkodói kabinetkorm{nyz{s jegyében majdnem korl{tlan volt, amihez az is j{rult, hogy a kir{ly nehezen tűrte a kritik{t. vereség és talpra{ll{s A Napóleontól elszenvedett vereségek hat{s{ra a területében katasztrof{lisan zsugorodó porosz {llam iszonyú mélypontra jutott. Az ezt követő években azonban a kiv{ló porosz {llamférfiak olyan nagy jelentőségű reformintézkedések sor{t valósított{k meg, amelynek eredményeképpen az {llam új erőre kapott. A talpra{ll{s időszaka igen sokrétű t{rsadalom-, hatalom-, közigazgat{s-politikai és nem kevésbé katonapolitikai folyamat volt. Az {tfogó reformok kiterjedtek a v{rosokra, a központi hatós{gok szervezetére, a központi koordin{ció igényére, a hadügyekre, az agr{rreformokra és egyebek mellett a felsőoktat{sra is. Kardin{lis jelentősége volt annak, hogy az alattvalókat {llampolg{rr{ emelve, felébresszék bennük a Porosz Kir{lys{ggal, annak céljaival való azonosul{s érzését, hogy mindezekre alapozva {llampolg{ri kötelességteljesítést és jelentős {ldozatokat is v{rhassanak tőlük. porosz reformok a francia hat{s, illetőleg a nyugat- és délnémet {llamok péld{ja a Rajnai Szövetségen kívüli Poroszorsz{gban is {llamszervezeti reformokhoz vezetett, amelyek lényege a fejedelmi despotizmus lebont{sa volt egy felvil{gosultabb monarchia érdekében. Karl von Stein porosz első miniszter, majd Karl August von Hardenberg {llamkancell{r idején moderniz{lt{k a porosz {llamot től jogi reformok sorozata lépett életbe, amelyek részeként péld{ul eltörölték a jobb{gys{got, bevezették a földek szabad ad{svételét, és megszüntettek sz{mos különbségtételt bizonyos foglalkoz{sok péld{ul a közszolg{lat körében. porosz reformok (2) Még Stein alatt, 1808-ban v{rosi önkorm{nyzatokat hoztak létre, a v{rosi vagyonos polg{rs{g {ltal v{lasztott magisztr{tussal (tan{ccsal) és 1810 között megreform{lt{k a központi igazgat{st: a kor{bbi, testületi típusú, saj{t felelősség nélküli központi {gazati igazgat{si szervek, a dikasztériumok helyett az uralkodónak felelős, egyszemélyi vezetésű minisztériumokat hoztak létre. A kir{ly végrehajt{si aktusait miniszteri ellenjegyzéshez kötötték. Ezek a t{rsadalmi és {llamszervezeti reformok mindazon{ltal korl{tozottak maradtak, amennyiben nem vezettek el egy alkotm{nyos monarchi{hoz: több ígéret ellenére nem született írott alkotm{ny, és a képviseleti korm{nyz{s ir{ny{ba tett lépések meghiúsultak a tradicion{lis porosz nagybirtokos oszt{ly ellen{ll{s{n. 2

3 a v{rosok reformja a porosz v{rosok 1808-as reformja teh{t modern polg{ri önkorm{nyzatokat teremtett, ahol a polg{rok saj{tjuknak érezhették szűkebb életterük, v{rosuk ügyeit, beleszólhattak az intézkedésekbe. a v{rosi reform megold{sa mintegy stratégiai jelentőségű volt a talpra {lló porosz {llam sz{m{ra, hiszen a v{rosi polg{rs{g ezzel olyan képességek birtok{ba juthatott, olyan öntudatra tehetett szert, amelyből az {llampolg{ri feladat és {ldozatv{llal{s kisarjadhatott. A rendszer, amely így létrejött a 19. sz{zad sor{n több ízben módosult ugyan, de az alapok megmaradtak, és ez a rendszer Európa közepén, és keleti térségeiben jelentős hat{st fejtett ki: a v{rosi önkorm{nyzatok szab{lyoz{s{nak egyik alapvető európai moderniz{ciós modelljének bizonyult. Poroszorsz{g a 19. sz{zad elején a napoleoni behat{s A sz{zad fordulój{t a TÖBBI német {llamok történetében is a franci{k forradalmi serege, majd a Napóleon ellen fel{lló koalíciós h{borúk sorozata hat{rozta meg december 2-{n a h{rom cs{sz{r csat{j{ban Napóleon fényes győzelme megalapozott egy, a francia elképzelések szerint {talakított német {llamszövetséget. A Német Birodalom felbomlaszt{sa érdekében Napóleon ir{nyít{sa mellett 112 birodalmi jog{ll{sú alkotm{nyos alakulatot sz{moltak fel, köztük birodalmi v{rosokat, kisebb fejedelemségeket, grófs{gokat, megszüntették a lovagi birtokok birodalmi ir{nyít{s{t, az egyh{zi javakat szekulariz{lt{k ban 16 déli és nyugati {llam megalakította a Rajnai Szövetséget. a Rajnai Szövetség A Rajnai Szövetség eleinte teh{t 16 német {llamot tömörített laza konföder{- cióba. A szövetséget létrehozó, július 12-i okm{ny (Rheinbunds-Akte) Talleyrand francia külügyminiszter javaslat{ra készült el, s jellegét tekintve egy Napóleon és a 16 fejedelem közötti szerződés volt. A szövetség valój{ban sokkal ink{bb az érintett fejedelemségek és a napóleoni Franciaorsz{g közötti katonai szövetség volt, mint egy ön{lló {llamalakulat, mindazon{ltal egy lépést jelentett a német {llamok egységesítése ir{ny{ba. Ugyan tervezték közös, korl{tozott jogkörű törvényhozó testület fel{llít{s{t a részes {llamok kir{lyainak kollégiuma, illetve külön hercegi kollégium {ltal, {m ezek vagy m{s közös szervek működésére végül nem került sor. II. Ferenc lemondat{s{val Napóleon egyszer s mindenkorra felsz{molta a Német Nemzet Római Szent Birodalm{t, s ezzel megteremtődtek a német nemzet{llam(ok) létrejöttének feltételei. Deutscher Bund Mivel a Rajnai Szövetséget Napóleon h{borús sikerei nyom{n hozt{k létre, az a francia katonai vereséggel meg is szűnt; a konföder{ció tagjai kiléptek a szövetségből, és csatlakoztak a Napóleon-ellenes szövetséghez. A német területek sors{t az európai abszolutizmust újj{élesztő és a Szent Szövetséget létrehozó ös bécsi kongresszus rendezte újra. Ennek sor{n nem tartott{k fenn a Rajnai Szövetséget, igaz, a régi birodalmat sem {llított{k helyre. Ezek helyett 1815-ben megalakított{k a Német Szövetséget (Deutscher Bund), melynek 39 {llam köztük Ausztria és Poroszorsz{g lett a tagja. 3

4 A Német Szövetség A tag{llamok a szuverén fejedelmek és a szabads{gukat megőrző egykori birodalmi v{rosok voltak. A Német Szövetség közjogilag {llamszövetségként került kialakít{sra, nem pedig szövetséges {llamként. Az 1815-ös alapító okirat (Wiener Bundesakte), majd az azt kiegészítő as ún. Wiener Schlußakte szerint teh{t a Német Szövetség éppúgy, ahogy kor{bban a Rajnai Konföder{ció még nem volt szövetségi {llam, mert nem rendelkezett közös, azaz szövetségi {llamfővel, törvényhozó és végrehajtó hatalmi szervekkel és bírós{gokkal (a közös szövetségi bírós{g fel{llít{s{nak terve péld{ul 1820-ban Bajororsz{g ellen{ll{sa miatt hiúsult meg), s nem volt közös alkotm{nya sem. Ugyanakkor egyfajta nemzetközi jogi entit{st képező föderatív {llamalakulat volt, amelynek tagjai megtartott{k szuverenit{sukat. Célja: Németorsz{g külső és belső biztons{g{nak megőrzése, tov{bb{ az egyes német {llamok függetlenségének és sérthetetlenségének fenntart{sa. (Wiener Bundesakte 2. cikk), A Német Szövetség (2) Egyedüli közös szerve a frankfurti székhellyel, az osztr{k kancell{r, Metternich herceg vezetésével megalakuló Szövetségi Gyűlés (Bundesversammlung vagy Bundestag) volt, melynek tagjait a tag{llamok követeit a szövetségben részt vevő uralkodók, illetve korm{nyok deleg{lt{k. Az eredetileg kétkamar{snak tervezett diéta s ez{ltal a szövetség jogkörébe tartozott az alapító döntések módosít{sa, de az csak egyhangú döntéssel történhetett. A plénum tan{cskoz{sait elvileg az osztr{k cs{sz{r vezette, az érdemi kérdések itt dőltek el egyhangú szavaz{ssal vagy minősített többséggel. Hat{skörei kétharmados többséget igényelve kiterjedtek a h{borúra és a békekötésre, az {llamok jogainak védelmére, és az {llamok közti v{mok csökkentésére. A kevésbé jelentős, folyamatos ügyek a 17 tagú tan{cs hat{skörébe tartoztak egyszerű többséggel döntött. Valamennyi döntés, mivel lényegében {llamszövetségről volt szó, csak akkor lépett hat{lyba, ha a tag{llamok saj{t törvényhoz{sa ugyancsak elfogadta azt, belső jogg{ transzform{lva. Ez a hat{rozathozatali mód nem igen j{rult hozz{ az egységesítéshez. A Német Szövetség (3) Lényegében sikertelenül ugyan, de kísérleteztek közös szövetségi végrehajt{s és bírós{g fel{llít{s{val is. A korai föderatív törekvések ellenére a Német Szövetség csak laza, elsősorban védelmi jellegű, illetve a részt vevő fejedelemségek politikai stabilit{- s{ra ügyelő {llamszövetség volt. Megerősödését egyar{nt nehezítették a kisebb fejedelemségek törekvései ön{llós{guk megőrzésére, és Ausztria céljai, amelyek a saj{t birodalmi érdekek (a soknemzetiségű, jelentős részben nem német területek egyben tart{sa) miatt nem kedveztek egy szorosabb egység megteremtésének. a szorosabb egység esélye Ugyanakkor a progresszív polg{ri erők a halad{s mellett az egységtörekvéseket is szorgalmazt{k s a Német Szövetséget a restaur{ció, a partikularizmus, a bürokratizmus, a dinasztikus legitimit{s, sőt a despotizmus jelképeként megvetéssel illették ben az egységtörekvések tüntetéseken jelentek meg, és kibontott{k a német egység jelképét, a fekete-piros-arany színű lobogót. A politikai mozgalmakat ugyan sikerült elfojtani, de a progresszív törekvések (gazdas{gilag a Német V{mszövetség - Zollverein) előrehaladtak, és az 1848 előtti m{sfél évtizedben a liberalizmus eszméi széles körben terjedtek. Vagyis a német egységgondolatnak és a polg{ri halad{s eszmekörének jelentős előtörténete volt m{r az 1848-as forradalom kitörése előtt Németorsz{gban, és volt esélye az egységes {llamalakít{s, a t{rsadalomépítés demokratikus alternatív{j{nak. Zollverein A német szövetségi {llam kialakul{sa szempontj{ból fontos fejlemény, {m egy politikai egységesülés nélküli erősebb gazdas{gi integr{ció péld{ja volt az 1834-ben életbe lépő német v{munió (Zollverein). A mintegy milliós egységes piac létrejötte kétségtelen gazdas{gi előnyei mellett gazdas{gi megalapoz{s{t jelenthette a későbbi politikai integr{ciónak is. (18 német {llam lett a tagja.) A v{munió célja nemcsak a német ipari forradalom kibontakoz{s{nak elősegítése, hanem egy nemzeti alapú gazdas{g kialakít{sa is volt, azon elgondol{s alapj{n, hogy a gazdas{gi uniónak előbb-utóbb el kell vezetnie a politikai szövetséghez is. 4

5 A politikai szövetségre csak az es forradalmi mozgalmak kín{ltak esélyt m{rcius 31-én pedig Frankfurtban több délnémet {llam képviselői egy ún. előparlamentet (Vorparlament) tartottak abból a célból, hogy egy össznémet alkotm{nyozó gyűlést készítsenek elő. A tavaszi {ltal{nos v{laszt{sok ut{n m{jus 18-{n a frankfurti Szent P{l-templomban (Paulskirche) tartott nemzetgyűlés m{r kifejezetten abból a célból ült össze, hogy egy egységes német alkotm{nyt fogadjon el. A Nemzetgyűlés az első hónapokban A német nép alapjogairól szóló törvény előkészítésével foglalkozott, melyet az év végén hirdettek ki. Ez az alapjogi katalógus kifejezetten a németek jogairól szólt (teh{t nem lépett fel a jogok egyetemességének igényével), s tartalmazta a korszak {ltal ismert és elismert valamennyi fontos polg{ri és politikai szabads{gjogokat. törvény a a német nép alapjogairól Ez a jogi,,katalógus" {tvette az évsz{zados polg{ri törekvések teljes tradíciój{t: az angol fejlődést (a Habeus Corpus Act-et, a Bill of Rightsot, de h{ttérben a Magna Charta Libertatumot is), az amerikai vívm{nyokat (a Függetlenségi Nyilatkozatot, az Alkotm{nyt és kiegészítéseit), a francia forradalom gondolati fegyvert{r{t (az Ember és Polg{r Jogainak Deklar{ciój{t, 1789), a belga alkotm{nyt és Locke, Puffendorf, Montesquieu gondolatait. meghirdette a törvény előtti egyenlőséget, az egyesülési, sajtó- és szól{sszabads{got, a lak{s sérthetetlenségét és az emigr{l{s jog{t. az {llampolg{rs{g egységes jellege plasztikusan fejezte ki német egységet a bírós{gi elj{r{sban a bír{k függetlenek, a büntető igazs{gszolg{ltat{sban esküdtszékek működnek közre, a szóbeliség érvényesül, és a rendőrbír{skod{st megtiltj{k. a német polg{r ugyanakkor katon{skodni köteles, és a közteherviselés érvényes r{. frankfurti alkotm{ny A Nemzetgyűlés m{rcius 28-{n fogadta el az első össznémet alkotm{nyt, az ún. paulskirchei alkotm{nyt. Az alkotm{ny mely végül sohasem lépett hat{lyba - hangsúlyozottan a Német Birodalom alaptörvénye volt, mely kimondta, hogy a birodalom a kor{bbi Német Szövetség területeiből {ll. Az alkotm{ny szerint a Német Birodalom szövetségi alkotm{nyos monarchia volt, amelyben a tag{llamok megtartott{k függetlenségüket minden olyan ügyben, amely nem tartozott birodalmi hat{skörbe. az alkotm{nytörténetben kor{bban nem volt példa monarchikus tag{llamok demokratikus föder{ciój{ra. Ez a Német Birodalom volt (pontosabban lett volna) az első valós{gos német szövetségi {llam ezzel jött létre Németorsz{g föderatív {llamszerkezeti tradíciója, mely később (a hitleri Németorsz{got nem sz{mítva) a német {llam jellemzőjévé v{lt. frankfurti alkotm{ny (2) A Német Birodalom élén az örökletes uralkodó, a németek cs{sz{ra {ll, kifejezve az {llamfői hatalom néptől eredeztetett legitim{ciój{t. Az alkotm{ny forradalmi gyökereihez képest meglehetősen széles cs{sz{ri hat{skört hat{rozott meg: a cs{sz{r joga a miniszterek kinevezése és felmentése; ő a birodalom képviselője, a fegyveres erők főparancsnoka, joga van törvényt kezdeményezni, a Reichstag (a parlament alsóh{za) döntését megvétózhatja, illetve elnapolhatja vagy ak{r fel is oszlathatja a törvényhoz{s alsó h{z{t. Ezzel együtt, az uralkodó jog{ll{sa alkotm{nyosan korl{tozott is volt, elsősorban a szövetségi rendszer és a kétkamar{s törvényhoz{s {ltal, illetve az alkotm{nyos jogokon keresztül. A miniszterek még az uralkodó miniszterei voltak, akiknek nem volt parlament előtti felelősségük. A Frankfurtban eltervezett alkotm{nyos monarchia nem volt egyben parlament{ris jellegű is, jóllehet az alkotm{ny szerint a cs{sz{r döntéseit legal{bb egy miniszternek ellenjegyeznie kellett, m{rpedig az ellenjegyzés jogintézménye kifejezetten a parlament{ris korm{nyform{hoz kötődik. frankfurti alkotm{ny (3) Az 1849-es frankfurti alkotm{ny szerint a törvényhozó hatalom szerve a kétkamar{s Birodalmi Gyűlés (Reichstag) volt: az {ltal{nos v{lasztójog alapj{n v{lasztott, az egész német nép képviseletét ell{tó Népek H{za (Volkshaus) a tag{llamok képviseleteként működő Államok H{z{ból (Staatenhaus) {llt. (A német szövetségi {llam történetének egyik legnagyobb problém{j{t, Poroszorsz{g és Ausztria ar{nytalanul nagy súly{t, kompromisszumos módon oldott{k meg: a 194 felsőh{zi helyből Poroszorsz{g 40, míg Ausztria 38 helyet tölthetett be) Az alkotm{ny közös Birodalmi (szövetségi) Törvényszéket {llított fel, s a kor{bban elfogadott törvény alapj{n egy az alapjogokról szóló fejezetet is becikkelyezett. 5

6 az {lom vége A Frankfurti Nemzetgyűlés - az alkotm{ny elfogad{s{nak politikai biztosítékaként - IV. Frigyes Vilmos porosz kir{lyt v{lasztotta meg birodalmi cs{sz{rnak, aki azonban nem fogadta el a cs{sz{ri címet, azonnal jelezte, hogy tov{bbra is Isten kegyelméből eredezteti jogait, és nem kív{n szatócsok akarat{ból német cs{sz{r lenni. A nemzeti parlament a reakció egyre erősödő csap{sai alatt fokozatosan leolvadt, végül dolgavégezetlenül feloszlott. Ezzel elillant a német moderniz{ció és egység demokratikus v{ltozat{nak {lma, mivel a polg{ri t{rsadalom gyengesége miatt az es német forradalom is elbukott. De hagyatékként a frankfurti gondolat fennmaradt, és az 1919-es weimari alkotm{ny és később az 1949-es bonni alaptörvény eredménnyel nyúlhatott vissza hozz{, a 19. sz{zad közepén a német térség nagy feladatait azonban m{s úton kellett megoldani. az egység felé Az 1848-as forradalmak buk{sa ut{n a kor{bbi liber{lis reformok a német {llamokban rendre visszaszorultak. Formailag a Német Szövetség működött tov{bb a kor{bbi porosz és osztr{k hegemóni{nak megfelelően. Ugyanakkor a német {llamok megőrizték saj{t kor{bbi alkotm{nyaikat, amelyek közül néh{ny mérsékelt alkotm{nyos monarchi{t intézményesített. (pl. a porosz 1848/50-es oktroj{lt alkotm{ny) Az 1861-es porosz v{laszt{sokon az addigi liber{lis ellenzék került többségbe, ami hamarosan politikai konfliktushoz és alkotm{nyos v{ls{ghoz vezetett. A v{ls{g megold{s{t Otto von Bismarck 1862-es kancell{ri kinevezése oldotta meg, miut{n Bismarck hajlandó volt az alkotm{nyos rendelkezések mellőzésével korm{nyozni. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a kancell{r a törvényhoz{s hozz{j{rul{sa nélkül is végrehajtotta a hadsereg {talakít{s{t, és a parlament {ltal elfogadott költségvetés nélkül korm{nyzott. Poroszorsz{gnak Bismarck kancell{rs{g{nak első évei alatt nem volt a parlament {ltal elfogadott költségvetése egy olyan feud{lis eredetű uralkodói előjogra hivatkozva, amely alapj{n a kir{ly felhatalmazta a korm{nyt, hogy az az utolsó rendes (vagyis jóv{hagyott) költségvetés szerint korm{nyozzon. az egység felé A 19. sz{zad közepétől Poroszorsz{gnak egyre nagyobb esélyei voltak az egységesülési folyamat ir{nyít{s{ra. Egyre erősebb lett hadserege, a v{munióval gazdas{gi kötelékei is kibővültek. A mind bonyolultabb belpolitikai problém{kkal küszködő Ausztri{- val 1866-ban Észak-Csehorsz{g (Königgrätz) csatamezején megtörtént a nagy összecsap{s, Ausztria vereséget szenvedett, és Poroszorsz{g megvalósíthatta az egységesülés döntő munk{j{t jelentő Észak-német Szövetséget. Észak-német Szövetség Az egység első alkotm{nyos modellje az Észak-német Szövetség (1867) lett. 21, a Majna folyótól északra lévő kis és közepes {llam lett a tagja Poroszorsz{ggal együtt. Az új szövetség {tmenetet jelentett a kor{bbi {llamszövetség és a hamarosan megalakuló szövetségi {llam között. Az új {llamalakulat tagjainak 1867 {prilis{tól közös (Bismarck {ltal javasolt) alkotm{nya volt, s közös szervek is alakultak. A Szövetség elnöke a porosz kir{ly, akinek a korm{nyfő, a kancell{r felelős volt. A törvényhoz{sban a föderatív jelleget képviseli a Szövetségi Tan{cs, ahov{ az egyes tag{llamok küldtek ki képviselőket Poroszorsz{gnak hangsúlyozott szerep jutott. A képviseleti elemet a Birodalmi Gyűlés reprezent{lta, a tartom{nyok (Landok) ön{llós{gukat sok tekintetben megőrizték. Észak-német Szövetség (2) Saj{tos volt, hogy a tartom{nyok belső szervezete ak{r rendi elemeket is konzerv{lhatott, és ami birodalmi szinten, moderniz{ciós szinten megvalósult, nem szükségképpen tükröződött a Landok hat{skörébe tartozó ügyekben és szervezetükben. Németorsz{g ezen felem{s moderniz{ciója és a föderatív jelleg egészen ig feud{lis maradv{nyokat is megőrzött. (Ilyen volt péld{ul porosz és sz{sz területen a közigazgat{silag ön{lló uradalmak kategóri{ja, amely a községekkel azonos jog{ll{sú egységnek minősült, a mezőgazdas{gi cselédek jogfoszt{s{nak adminisztratív keretét adta.) Ugyanakkor a jogrendszer korszerűsítésében m{r az Észak-német Szövetség is előrelépett. Az észak-német szövetségi alkotm{ny nem tartalmazta az alkotm{nyos jogok katalógus{t, és nem intézményesítette a végrehajtó hatalom parlamenti felelősségét sem. Ink{bb a tag{llamok gazdas{gi egységére fektetett nagyobb hangsúlyt. Ez{ltal azonban a német egység még nem volt teljes. Poroszorsz{g helyzete miatt ar{nytalan, intézményei hi{nyoss{gai miatt pedig elégtelen belső hatalmi struktúr{ja volt, és nem integr{lta a délnémet {llamokat. 6

7 az egység megvalósul{sa A Franciaorsz{g elleni h{ború sikere (1870) ut{n azonban az utolsó akad{ly is elh{rult a német egységes ({m {llamszerkezetét tekintve szövetségi) {llam megalakul{sa elől. Miut{n Franciaorsz{ggal szemben a dél-német {llamok is csatlakoztak az északi {llamokhoz, s a közös győzelem hamar nyilv{nvalóv{ v{lt, még a francia kapitul{ció előtt Versaillesban az egységes birodalom cs{sz{r{nak nyilv{nított{k I. Vilmos porosz kir{lyt, s ezzel janu- {r 18-{n megalakult az egységes Német Birodalom. Végeredményben a nemzet{llam h{borúk és felülről végrehajtott reformok ut{n jött létre. porosz túlsúllyal Németorsz{g 25 tag{llamból 4 kir{lys{gból, 18 fejedelemségből és 3 v{ros{llamból alakult meg, közülük azonban nagys{g{t és jelentőségét tekintve tov{bbra is kiemelkedett Poroszorsz{g, mely egymaga a birodalom területének több mint h{romötödét képviselte, s nagyj{ból ugyanilyen túlsúlya volt a népesség tekintetében is. Mindezt tükrözte az új birodalmi alkotm{ny is mely jelentős részben megegyezett a Német Szövetség évi alkotm{ny{val melyet {prilis 17-én fogadtak el: hiszen alkotm{nymódosít{sról, fontos katonai ügyekben, a v{mokról és az adókról nem lehetett Poroszorsz{g nélkül vagy ellenében döntést hozni. a tag{llamokat képviselő Szövetségi Tan{csban Poroszorsz{gnak az 58 helyből 17 jutott; a cs{sz{ri címet a porosz kir{lyi trónhoz kötötték; a birodalmi végrehajt{s feje pedig a gyakorlatban a porosz miniszterelnök (Bismarck) lett (b{r ez nem volt alkotm{nyos előír{s); a porosz dominancia csak egy gener{cióval később oldódott fel az egységes Német Birodalomban. birodalmi alkotm{ny Az új alaptörvény a porosz kir{lyt tette meg német cs{sz{rnak. A cs{sz{r jog{ll{sa azonban alkotm{nyos szempontból korl{tozott volt. valój{ban a szövetség egyik (b{r legerősebb) tagj{nak volt az uralkodója, aki mintegy a szövetség elnökeként l{tott el végrehajtó funkciókat; de ő volt a hadsereg főparancsnoka, s e tekintetben hatalma lényegében korl{tlan volt; a cs{sz{r nevezte ki a birodalmi kancell{rt, aki csak neki tartozott felelősséggel (az 1871-es alkotm{ny teh{t éppúgy megmaradt a parlamentarizmus nélküli alkotm{nyos monarchia modelljénél, mint az azt megelőző {llamszövetségi kísérletek.) Az alkotm{nyban nem szerepelt a birodalmi korm{ny intézménye, s nem voltak minisztériumok sem: a legfontosabb központi hivatalok (Reichsämter) a Kancell{ri Hivatalból nőttek ki (élükön a kancell{rnak felelős {llamtitk{rokkal). b{r a birodalmi törvények végrehajt{sa a birodalmi alkotm{ny szerint a cs{sz{r feladata és jogköre volt (aki azt a birodalmi kancell{ron keresztül gyakorolta), az igazgat{s javarészt a tag{llamok saj{t igazgat{si appar{- tus{ra maradt. birodalmi alkotm{ny (2) Az alkotm{ny a német hagyom{nyok szerint kétkamar{s parlamentet hozott létre. A 397 tagú alsóh{zat, a Birodalmi Gyűlést még az 1849-es {ltal{nos (minden 25. életévét betöltött férfi v{lasztójogosult volt), egyenlő és titkos v{lasztójog, valamint kétfordulós egyéni többségi v{laszt{si rendszer szerint v{lasztott{k, míg a Szövetségi Tan{cs, szintén a tradícióknak megfelelően, a tag{llamok képviselete, egyben a nemzeti szuverenit{s megtestesítője volt. (A Reichstag népképviseleti jellege mindazon{ltal korl{tozott volt, ami a v{laszt{si rendszer rendkívüli ar{nytalans{g{ból következett.) Az alkotm{ny aszimmetrikus törvényhozó hatalmat hozott létre: az alsóh{z jogköre erősen korl{tozott volt (péld{ul csak hétévenként szavazhatott a honvédelmi költségvetésről, vagy a végrehajtó hatalom gyakran ún. közvetett adókat vetett ki), míg a legtöbb törvényjavaslatot a Szövetségi Tan{csban nyújtott{k be, s csak ha az jóv{hagyta azokat, kerülhettek a Reichstag elé. birodalmi alkotm{ny (3) Az igazs{gszolg{ltat{s a tag{llamok hat{skörében maradt, de 1879-ben létrehozt{k a birodalmi (azaz szövetségi) bírós{gok rendszerét, élén egy birodalmi bírós{ggal. Az 1871-es alkotm{ny az 1867-es észak-némethez hasonlóan nem tartalmazta az alapjogok felsorol{s{t. ez részben Bismarck pragmatikus, az {llamszervezeti kérdéseket előtérbe helyező szemléletéből fakadt, részben azonban a tag{llamok ön{llós{ga ir{nti érzékenységet mutatta, amennyiben az {llami beavatkoz{s korl{tjaiként szolg{ló szabads{gjogok szab{lyoz{s{t az {llami törvényhoz{sokra bízta. Ezzel együtt, a következő években sz{mos alapjog jelent meg a szövetségi törvényekben, jóllehet azok nem rendelkeztek alkotm{nyos ranggal és védelemmel. 7

8 a 19. sz{zadi német alkotm{nyfejlődés A 19. sz{zadi német alkotm{nyfejlődés eredménye elsősorban az volt, hogy a középkori feud{lis partikularizmusból létrehozta az egységes német {llamot. A nemzet{llami gondolat meghat{rozó volt a legtöbb német {llamban a kor{bbi fejedelmi despotizmus helyén alkotm{nyos monarchia alakult ki, s maga az egységes Németorsz{g is ilyen korm{nyzattal jött létre. A német fejlődés egyszerre, p{rhuzamosan valósította meg a nemzet{llami ön{llós{got a polg{ri alkotm{nyos {llam intézményeinek kifejlesztésével. Ez a fejlődési vonal elsősorban az erős és radik{lis polg{rs{g hi{nya, illetve gyengesége miatt a megkésettség jeleit mutatta a nyugat-európai fejlődéshez képest. a 19. sz{zadi német alkotm{nyfejlődés De a birodalom parlament{ris demokr{ci{v{ alakít{sa nemcsak a 19. sz{zadban maradt el, hanem a 20. sz{zad elején sem sikerült. okai: a tradicion{lis uralkodó oszt{lyok érdekei, valamint a militarista értékek olyan erősek voltak, hogy azok szinte elnyomt{k a polg{ri értékeket. a politikai hatalomgyakorl{s ezért forma szerint alkotm{nyos jellege ellenére ink{bb az autokratikus volt nem volt valós{gos esély arra, hogy a korm{nyz{s ir{ny{t szabad v{laszt{sok eredményeként meg lehessen v{ltoztatni. mindezzel együtt a német {llam alapjaiban megőrizte a Rechtsstaat kor{bban kialakított értékeit: hatékony és szakszerű közigazgat{s és bürokr{cia, az egyéni jogokat érvényesítő, s az írott jog alapj{n elj{ró bírós{gok működtek. a politikai szabads{gjogok egy része mint péld{ul a p{rtok alapít{s{nak joga vagy a sajtószabads{g is érvényesülhetett mindaddig, amíg az nem veszélyeztette a fenn{lló hatalmi-politikai konstell{ciót. közigazgat{s A korszak német közjog{nak jelentős eleme volt a modem viszonyokkal megbirkózni kív{nó közigazgat{si jog, amelynek kialakít{sa több sz{lon a német {llamfejlődéshez kötődött. A központi hatalom erősödésével a bővülő közigazgat{s a 17. sz{zadtól a 19. sz{- zad elejéig rendészeti {llamként defini{lható, ahol a hivat{sos hivatalnokok mellett az intenzív gazdas{gszab{lyoz{s (merkantilizmus), az alattvalókról való gy{mkodó, aprólékos gondoskod{s igénye egyar{nt megtal{lható volt. A közigazgat{st a bír{skod{stól még nem v{lasztott{k el, a szerte{gazó, egyre ink{bb az emberi életviszonyok terén apró részletekbe is benyúló joganyag elméleti alapjait a kameralisztika, és a rendészeti tudom{nyok igyekeztek megteremteni. A XIX. sz{zad {llama a hatalmi {gak megoszt{s{nak elve alapj{n elkülönítette a többi hatalmi {gtól a közigazgat{st, a végrehajt{st és annak mindenképpen a törvényekhez való kötöttségét, ellenőrzését kív{nta. Olyan éjjeliőr"-{llamot teremtett, amelynek adminisztratív tevékenysége elsősorban a rend kereteit teremti meg, amelyek között azut{n a liber{lis szabads{gok kibontakoznak. (Lorenz von Stein, Otto Mayer) A hatós{gi igazgat{s mellett a szolg{ltat{sokat nyújtó közigazgat{s első jelei a sz{zad fordulój{n jelentek meg, és tettek szert egyre nagyobb jelentőségre. 8