PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR

Átírás

1 PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR ÁLLAT- ÉS AGRÁR KÖRNYEZET-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA Környezettudományok Tudományág Iskolavezetı: Dr. habil. Anda Angéla Az MTA doktora Témavezetı: Dr. habil. Anda Angéla Az MTA doktora A BALATON VÍZHÁZTARTÁSÁNAK ELEMZÉSE KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A PÁROLGÁSSZÁMÍTÁS ÉS MÉRÉS MÓDSZERTANI ÉS TERÜLETI KÉRDÉSEIRE DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI Készítette: Varga Balázs KESZTHELY 2009

2 TARTALOMJEGYZÉK 1. A KUTATÁS ELİZMÉNYEI 3 2. A VIZSGÁLAT CÉLKITŐZÉSE 4 3. A VIZSGÁLATOK ANYAGA ÉS MÓDSZEREI A területi csapadék számítása a tófelszínen és a vízgyőjtın A párolgás meghatározásának módszerei, mérési helyszínei A vízmérleg és a természetes vízkészlet-változás számítása 8 4. A VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI A Balaton vízháztartási elemeinek vizsgálata A párolgásmérés és számítás módszereinek vizsgálata A helyszín hatása a potenciális párolgásra A mérési módszer hatása a párolgásértékek alakulására A vízszint-meghatározás módszerének hatása a kádpárolgásra ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBEN MEGJELENT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK 24 2

3 1. A KUTATÁS ELİZMÉNYEI A Balaton Közép-Európa legnagyobb tava, átlagmélysége ezzel szemben mindössze 3,3 méter, víztömege is körülbelül csupán 2 km 3. A viszonylag csekély vízmennyiséggel szemben a tófelszín közelíti a 600 km 2 -t, ami jelentıs potenciális párolgó felületet jelent. A Balaton vízháztartásának részletes vizsgálata a közötti idıszak vízállási szélsıségeit követıen került ismételten az érdeklıdés középpontjába. A fı kérdést az jelentette, hogy a 60- as, 70-es években zajlott átfogó vízháztartás-vizsgálatok óta a klímaváltozás lehetséges hatásait is figyelembe véve módosult-e a tó vízháztartása, és ha igen, mely tényezık változásai okozhatták a kérdéses idıszakban a tó vízszintjének jelentıs csökkenését és melyek azok, melyek a jövıben alapvetıen meghatározhatják a vízgazdálkodás fenntarthatóságát. Még a témával foglalkozó szakembereket is meglepte a 2000-es évek elején kialakult hirtelen vízszintcsökkenés és hasonlóan hirtelen következett be a kritikus helyzet teljes helyreállása, mely a 2005-ös évre tehetı. A gyors változások mindenképpen figyelmet és vizsgálatokat igényelnek, melyek a késıbbiekben bekövetkezı hasonló jelenségek következményeire való felkészülést segíthetik elı. A Balaton 1863-ban bekövetkezı szabályozását kövezıen felülrıl szabályozott tó, a vízszint szabályozási szintek között tartásának egyetlen eszköze a Sió-csatornán keresztül leeresztett vízmennyiséggel való gazdálkodás. A Balaton vízkészletét a felszínre hulló csapadék mellett alapvetıen meghatározza a vízgyőjtırıl történı hozzáfolyás, mely számos tényezı mellett alapvetıen függ a vízgyőjtıterület csapadékviszonyainak alakulásától. A tó vízmérlegének összeállítása során a legnagyobb bizonytalanságot a múltban többször felülvizsgált módszertan ellenére mind a mai napig a felszín párolgásának pontos közelítése jelenti. A nyíltvíz feletti párolgásviszonyok folyamatos nyomon követése nem megoldott, jelenleg is 3

4 tóparti állomások adatait használják a számításokhoz. Párolgásvizsgálataink a Keszthelyi-öböl térségében a párolgás területi különbségeinek meghatározására irányultak, melyeket kiegészítettünk a párolgásmérés módszertanának felülvizsgálatával is. 2. A VIZSGÁLAT CÉLKITŐZÉSE Vizsgálataink egyik fı célkitőzése a Balaton fı vízháztartási elemeinek hosszú idısoros éghajlat-statisztikai elemzése volt. A tófelszínre hulló csapadék és a párolgás éves mennyiségének és éven belüli alakulásának elemzését kiegészítettük a hozzáfolyás vizsgálatával is. A vízgyőjtırıl a tóba érkezı vízmennyiség módosulását tapasztalva célul tőztük ki, hogy meghatározzuk a vízgyőjtı csapadékviszonyainak változásait az közötti idıszakban, és meghatároztuk azokat a részvízgyőjtıket, melyek legérzékenyebbek a klímaváltozás hatásaira, és melyek különösen fontosak a tó vízháztartásának hosszú távú fenntarthatóságában. A fı vízháztartási összetevık elemzését követıen célunk volt a tó vízmérlegének és természetes vízkészlet-változásának elemzése. A párolgásszámítás során tapasztalható bizonytalanságok hatására célul tőztük ki a párolgásviszonyok vizsgálatát a Keszthelyi-öböl térségében, melynek során három mérıhelyen, a meteorológiai állomáson, a tóparton, valamint a nyíltvíz felett végzett meteorológiai mérések eredményeibıl számított párolgásértékek között jelentkezı különbségeket kívántuk kimutatni. Eredményeink alapján választ kívántunk adni arra a kérdésre, hogy a jelenleg a párolgásszámítás során alkalmazott meteorológiai állomás párolgása alkalmase, vagy alkalmazható lehet-e a tófelszín párolgásának számításához. A párolgásmérés módszertani vizsgálata során arra kerestük a választ, hogy a különbözı módszerrel mért párolgásértékek összehasonlíthatók-e, 4

5 valamint a rendelkezésre álló 19 éves adatbázisunk alapján olyan korrekciós tényezıket kívántunk kidolgozni, melyek alkalmazását követıen a különbözı típusú párolgásmérı kádak mérési eredményei összehasonlíthatók lesznek. A folyamatos párolgásmérés módszerének kidolgozása és tesztelése révén a párolgás meghatározásának további pontosítása is vizsgálataink céljai közt szerepelt. 3. A VIZSGÁLATOK ANYAGA ÉS MÓDSZEREI Vizsgálatokat végeztünk a Balaton teljes felszínére vonatozóan, melynek során a tó fı vízmérleg-tagjainak alakulását elemeztük. Az adatbázist a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Balatoni Kirendeltsége, valamint a Környezetvédelmi és Vízügyi Kutató Intézet Nonprofit Kft. bocsátotta rendelkezésünkre, mely adatsorokat az általuk számolt eredeti formában dolgoztuk fel, munkánk során a származtatott adatokat állítottuk elı. Az adatsorok tartalmazzák a tófelszínre hulló csapadék, a vízgyőjtıre hulló csapadék és a lefolyási tényezı által meghatározott, valamint a bányavíz bevezetésekkel kiegészített hozzáfolyás, a tópárolgás, valamint a Sió-csatornán leeresztett vízmennyiség havi összegeit az közötti idıszakban. Az adatsorokon, leíró statisztikai vizsgálataink során, a múltbeli trendekre vonatkozó megfigyeléseinket az adatsorokra illesztett regressziós egyenesek értékelésébıl, valamint a WMO ajánlásának megfelelıen számított 10 éves csúsztatású 30 éves átlagok alapján végeztük A területi csapadék számítása a tófelszínen és a vízgyőjtın A Balaton teljes tófelszínére számolt csapadékot Thiessen-poligonháló módszerrel állítottuk elı. A területi átlag csapadékot az egyes poligonokban 5

6 hullott mennyiségeknek, a poligonok méretével arányosan súlyozott átlaga formájában kaptuk meg. A csapadékot részmedencénként számoltuk, majd ezekbıl képeztük a teljes felszínre származtatott értéket. A tófelszíni átlag csapadékot a részmedencékre kapott csapadékátlagok súlyozását követıen határoztuk meg. A teljes vízgyőjtıterület csapadékviszonyainak jellemzése során a Balaton vízgyőjtıjét 5 részvízgyőjtıre osztottuk. Az egyes részvízgyőjtık elhatárolásánál a földrajzi helyzetük mellett figyelembe vettük a tó vízgazdálkodásában játszott szerepüket és klimatikus sajátosságaikat is. Kiemelten kezeltük a Zala vízgyőjtıjét a vízháztartásban játszott szerepe és klimatikus sajátosságai alapján, így azt a Keszthely-Zalacsány-Tilaj vonal mentén két részre osztottuk. A maradék három részvízgyőjtı elhatárolásánál a korábbi besorolások alapján jártunk el ezek a tó körül három égtájirányban húzódnak: Balaton északi, Balaton déli és Balaton keleti részvízgyőjtık, rendre 5, 6 és 3 csapadékmérı állomással. A vízgyőjtıt lefedı 25 állomás nagyrészt hagyományos Hellmann-féle csapadékmérıvel felszerelve. Automaták a es évek elején fıleg a nagyobb állomásokra lettek telepítve. A területi csapadékot az adott részvízgyőjtın elhelyezkedı állomások adatainak számtani átlagolásával számítottuk A párolgás meghatározásának módszerei, mérési helyszínei A Balaton havi párolgásának számításához a siófoki és a keszthelyi éghajlati adatokat használják fel és 1974 között az eredeti Meyerformulával, 1975-tıl 1985 között annak módosított változatával számolták a felszíni vízvesztést. A tófelszín párolgásviszonyainak idısor elemzése, valamint a vízháztartás vizsgálatok során az adatsort a VITUKI-tól átvett eredeti formában értékeltük. 6

7 A Keszthelyi-öböl párolgás viszonyainak pontos meghatározására három helyszínen végeztük méréseket. Adatbázisunk alapját a Pannon Egyetem Georgikon Karának Meteorológia és Vízgazdálkodás Tanszéke által mőködtetett, az Országos Meteorológiai Szolgálat által fenntartott meteorológiai állomáson végzett megfigyelések képezték. Vizsgálataink második helyszíne a Balaton partján 2006-ban létesített párolgásmérı állomásunk volt, mely mérıhely a keszthelyi Jacht Club közvetlen tóparti területén található. Harmadik mérési helyszínként 2006 ıszétıl a Balatoni Integrációs Közhasznú Nonprofit Kft. mérırendszeréhez csatlakozva lehetıségünk nyílt az általuk kihelyezett mérıoszlopon tófelszín feletti mérésekre. A Keszthelyi-öböl nyíltvízi területén a párolgásszámításhoz szükséges légnedvesség és léghımérséklet méréseket mindhárom helyszínen azonos módon, 2 méteres szintben szabványos hımérıházikóban elhelyezett DO-9406-típusú adatgyőjtıvel végeztük, 10 perces gyakorisággal. A Keszthelyi-öböl térségében folytatott párolgás-vizsgálatokhoz a hazai gyakorlatban széles körben alkalmazott Antal-formulát alkalmaztuk. A potenciális evapotranszspiráció napi értékének meghatározására alkalmas tapasztalati módszer külföldön is ismert, és alkalmazott eljárás. 0,74, 1, ahol α: a levegı hıtágulási együtthatója (273K -1 ) E: a napi középhımérséklethez tartozó telítési páranyomás (mbar) e: a napi átlagos páranyomás (mbar) T: a napi középhımérséklet ( o C). Kádpárolgás méréseink fı helyszíne a Tanyakereszti Meteorológiai Kutatóállomás volt. Itt öt különbözı típusú (A-, U-, GGI-3000-, INEP-, és 20 m 2 -es kád) evaporációs kád mőködött, melyek mérési eredményeinek összehasonlító vizsgálatát az közötti idıszakban végeztük el, statisztikai t-próba alkalmazásával. A meteorológiai állomáson a párolgásmérı kádak vízszintjének mérése naponta egyszer, reggel 7 órakor történt. A kádak vízhımérsékletének mérése 7

8 reggel 7-kor és 13 órakor folyt a vizsgált intervallumban. A vízszint meghatározása a teljes idıszakban Piche-csöves módszerrel történt. A Balaton partján június óta mőködı párolgásmérı állomásunk központi eleme egy A-típusú párolgásmérı kád, valamint a hozzá tartozó vízszint és vízhımérséklet szenzor. A regisztráló a telepítést követıen kapacitív érzékelı volt, majd hidrosztatikai szenzort helyeztünk üzembe. A párolgásmérı kádnál a tesztüzemben az automata vízszintregisztráló 10 perceként végzett vízszintméréseivel párhuzamosan reggel 7-kor hagyományos módon, Piche-csıvel is mértük a kád vízszintjét A vízmérleg és a természetes vízkészlet-változás számítása A Balaton vízmérleg-számítását a bevált gyakorlat szerint az alábbi képlettel végeztük: ahol, Cs: a tófelszínre hulló csapadék (mm) H: a felszíni hozzáfolyás (mm) P: a vízfelszín párolgása (mm) V k : A tavat közvetlenül érintı vízfelhasználás (1971-óta) (mm) K: a tó vízkészlet-változása (mm) L : a Sión keresztül leeresztett vízmennyiség (mm) A tó vízmérlegét meghatározó hidrológiai és meteorológiai elemek esetleges módosulásának a tó vízháztartására gyakorolt hatásait a természetes vízkészlet-változás ( K T ) elemzésén keresztül vizsgáltuk: 8

9 4. A VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI 4.1. A Balaton vízháztartási elemeinek vizsgálata A Balaton vízmérlegének bevételi oldalát alapvetıen a csapadék határozza meg, közvetlenül a tófelszínre hullva és közvetve a vízgyőjtırıl érkezı hozzáfolyás formájában. Az között mért éves csapadékátlag mm (szórás), míg az es klímanormál 601 mm volt. A legkevesebb csapadék a mérések kezdete óta 1932-ben hullott, a tófelszínre számítva mindössze 433 mm, míg a legcsapadékosabb év 5 évvel ezt követıen, 1937-ben volt, 905 mm-es területi csapadékkal. Az adatsor terjedelme 472 mm-nek adódott 92,3 mm-es átlagos abszolút eltérés mellett. A lineáris trendillesztés eredményeként a csapadék alakulásában csökkenı tendenciát tapasztaltunk, melynek mértéke 62,5 mm/100 év volt, ez azonban az R 2 érték (0,021) alapján nem jelentett 5%-os szignifikancia szinten statisztikailag igazolható változást. A 86 éves adatsort felbontottuk 30 éves periódusokra, melyeket rendre 10 évvel csúsztattuk. A WMO ajánlásának megfelelı átlagok alapján is kimutatható volt a csökkenés, elsısorban az idıszak második felében. A csapadék éven belüli alakulásának vizsgálata során nem találtunk olyan hónapot, ahol a lehullott mennyiség szignifikáns változása 5%-os szinten igazolható lett volna az es idıszakban. A tófelszínre számított éves csapadékadatokat neurális hálózattal interpolálva és az eredményt ábrázolva a teljes idıszaki trendektıl eltérıen éven belüli átrendezıdéseket tapasztaltunk (1. ábra). Az idıszak elsı felét jellemzı májusi és szeptemberi csapadékmaximum az 1950-es évekre fokozatosan egy markáns fımaximumba ment át, oly módon hogy a tavaszi idıszakban a csapadékmaximum júniusra tolódott át, míg az ıszi magasabb csapadékkal jellemezhetı periódus fokozatosan jelentısen korábbi (augusztus, majd július) idıpontra helyezıdött át. Az 1950-es évekre június-júliusi csapadékmaximum alakult ki. 9

10 A kevésbé markáns fımaximum kedvezıtlen a tó nyári vízgazdálkodására, mivel a nyári és ıszi hónapokban az éves mennyiségeket figyelembe véve jelentısen kisebb a tó hozzáfolyásból származó vízkészletgyarapodása, és ebben az idıszakban elsısorban a közvetlen tófelszínre hulló csapadékból pótlódhat az elpárolgott vízmennyiség. 1. ábra A csapadék éven belüli átrendezıdése között neurális hálózattal interpolálva A Balaton vízgyőjtıjén mőködı 25 állomás adataiból a teljes vízgyőjtıre számolt évi csapadékösszeg területi átlagértéke az közötti idıszakban 684, ,4 mm, míg az es klímanormál értéke ennél jelentısen alacsonyabb, 657,3 mm volt. Több állomásra kiterjedı 5%-os szinten szignifikáns csapadékcsökkenést csak a Zala vízgyőjtı északi részvízgyőjtın tapasztaltunk, a másik négy részvízgyőjtınél, bár a trendegyenes meredekségei mindenhol negatív elıjelőek, mégis csak egy-egy állomásnál (Siófok, Fonyód, Nagyvázsony, Keszthely) tapasztaltuk az évi csapadékösszeg idısorban 5 %-os szinten szignifikáns csökkenést. Az állomások többségében statisztikailag nem igazolható csapadékváltozással rendelkezı négy részvízgyőjtıbıl háromnál az 5%-os szignifikancia szinten igazolható változást mutató állomás tóparti mérıhely volt (Keszthely, Fonyód és Siófok). A WMO ajánlása alapján minden mérıhelyre elıállítottuk a 10 éves 10

11 csúsztatású klímanormálokat. A Zala északi vízgyőjtıjén található állomások többségénél a csapadék alakulását hasonló görbe írta le, kivételt képez ez alól Zalaegerszeg, ahol a teljes idıszakban fokozatos csapadékcsökkenés figyelhetı meg. A Zala déli részvízgyőjtıjén Felsırajk, Vése, Zalakomár és Zalavár állomásoknál az északi részvízgyőjtın jellemzı görbealakulás kimutatható volt, a legmagasabb 30 éves átlag azonban az állomások többségénél késıbbi idıpontra tolódott, az as érték volt. A Balaton északi vízgyőjtıje változatos képet mutatott a csapadéktendenciák alapján. A Tapolcaimedencében az közötti átlagtól egészen az es értékig egy állandó csapadékosságú idıszakot követı hirtelen csökkenés után kialakuló, alacsonyabb szinten állandósuló csapadékbevételt figyeltünk meg. Nagyvázsony térségét a teljes periódusban dinamikusan csökkenı trend jellemezte. Szintén csapadékcsökkenés jellemezte Balatonalmádit is, viszont ez itt elsısorban az es átlagtól kezdıdıen volt jellemzı. Az állomásokhoz képest feltőnı volt Tihany és Szentantalfa idıben állandó csapadékossága, mely a mérıhelyek földrajzi elhelyezkedésével hozható kapcsolatba. A Balaton déli részvízgyőjtıje a csapadéktrendek alapján a vízgyőjtı egyik legváltozatosabb területe. Balatonkeresztúr és Balatonlelle idıben állandó csapadékossága mellett a többi állomásnál az idıszak elsı felében különbözı mértékő növekvı tendencia volt megfigyelhetı állomástól függıen a 2-4. klímanormálig. Különbséget jelentett, hogy a csapadékcsökkenés elsısorban Fonyód és Nagybajom esetében nyomon követhetı volt az idıszak végéig, míg Somogyvámos és különösen Marcali térségében az idıszak végén a tendencia változott és mérsékelten növekedtek az értékek. A Balaton keleti részvízgyőjtıjének a tó vízháztartása szempontjából kisebb a jelentısége, csapadékosságának változása mégis figyelemre méltó. Mindhárom állomás esetén csökkenı trendet tapasztaltunk, mely Siófok esetén volt a legmarkánsabb, Lepsénynél mérsékeltebb, és a délebbre fekvı Karád állomáson a csökkenést követıen az idıszak végén növekvı tendencia is megjelent. A tó vízháztartása szempontjából a csapadék 11

12 éven belüli megoszlása szintén kiemelkedı jelentıségő. Magyarország csapadékviszonyainak elemzésében több tanulmány a másodmaximum eltőnését már napjainkban megtapasztalt jelenségként kezeli, azonban ezt a Balaton vízgyőjtıjének csapadékviszonyait reprezentáló 25 állomás adatai nem erısítették meg. Ezzel szemben a 25-bıl tíz állomásnál (Sümeg, Zalavár, Zalakomár, Vése, Tapolca, Balatonkeresztúr, Marcali, Fonyód, Balatonlelle, Siófok) az elmúlt harminc évben a teljes idıszakhoz képest az augusztusi csapadék aránya a fımaximumhoz képest 5-10 %-kal, szignifikánsan megemelkedett és több állomásnál is meghaladta a júniusi csapadékösszeget. A vízgyőjtıre hulló csapadékmennyiség egy része a Balaton vízháztartásában, a vízmérleg bevételi oldalának legjelentısebb tagjaként, hozzáfolyás formájában jelenik meg. A teljes tófelszínre számított éves hozzáfolyás a lehullott csapadék mennyiségének függvénye, azonban a sokéves átlag (878 mm) alapján a tó hozzáfolyásból származó vízbevétele másfélszerese a közvetlenül a tófelszínre hulló csapadéknak. A hozzáfolyás átlagos értéke mm volt között. Az adatsor terjedelme 1681 mm, míg az átlagos abszolút eltérés 230,4 mm volt. A lineáris trendegyenes meredeksége alapján a hozzáfolyás csökkenésének mértéke 332 mm/100 év, ami az R 2 (0,078) alapján, 5 %-os szignifikancia szinten statisztikailag is igazolható változást jelentett. A 10 év adataiból képzett mozgóátlag is szemléletesen mutatta a csökkenı tendenciát. A 30 éves átlagok alapján is kimutatható a hozzáfolyás csökkenése, ami fıleg az idıszak második felére volt jellemzı. Az átlagok egészen az közötti idıszakig a teljes idıszaki átlag felett alakultak, ezt követıen viszont meredeken csökkentek az értékek. A meredek hozzáfolyás-csökkenéshez járul hozzá a között a Balaton térségében és legmarkánsabban a Zala vízgyőjtı nyugati részén tapasztalható jelentıs csapadékhiány, továbbá az a tény is, hogy a legkisebb éves hozzáfolyású 15 év közül 10 az közötti idıszakra esett. December és január kivételével minden hónapban a lineáris trend 12

13 csökkenését tapasztaltuk, viszont statisztikailag 5%-os szinten igazolható változás csak februárban (48,1 mm/100 év), valamint júniusban (41,1 mm/100 év) és júliusban (40 mm/100 év) volt igazolható. Az közötti idıszakban a Balaton párolgásának átlaga 900,7 + 71,4 mm volt. A legtöbb víz 1946-ban került a légkörbe a tófelszínrıl, 1073 mm, míg a legkevesebb 1970-ben, mindössze 723 mm. Az adatsor terjedelme 350 mm volt, 57,1 mm-es átlagos abszolút eltérés mellett. Az alsó kvartilis értéke 857 mm, a felsı pedig 949 mm volt, vagyis az évek felében a két érték között várható a tó párolgása. A lineáris regressziós trendegyenes alapján csökkenı tendenciát tapasztaltunk, melynek mértéke 29,7 mm/100 év, a változást azonban statisztikai vizsgálataink nem igazolták, így a teljes idıszak alapján a tó éves párolgása nem változott. A 10 év átlagából képzett mozgóátlag alapján azonban elkülöníthetık idıszakok, mikor a változás határozottabb volt. Hasonló eredményre jutottunk a 10 évvel eltolt 30 éves átlagok vizsgálata során is. Az , az as átlagok a teljes idıszak átlagpárolgásánál valamivel intenzívebb párolgású idıszakok voltak, majd az es átlag hasonlóan alakult a teljes idıszakhoz. Ezt követıen a párolgás jelentıs csökkenése volt megfigyelhetı. Az , valamint az es átlagértékek mérsékelt párolgású idıszakot mutattak, és az ezt követı intervallumokban a párolgás intenzitásának fokozatos növekedését mutattuk ki. A tó párolgása március és május kivételével minden hónapban szignifikánsan változott, a tendencia elıjele azonban eltérıen alakult. A tó párolgása csökkent az intenzív párolgású idıszakban, áprilistól-szeptemberig, és az adatok alapján növekedett az ıszi és téli hónapokban, októbertıl-februárig. A változás októberben (17,2 mm/100 év), valamint novemberben (32,7 mm/100 év) jelentkezett a legintenzívebben, de nem elhanyagolható a téli hónapok párolgásnövekménye sem. A legjelentısebb csökkenés júniusban és júliusban volt megfigyelhetı, ekkor a változás mértéke 27,7 mm/100 év, valamint 26,9 13

14 mm/100 év volt. A párolás éven belüli átrendezıdése látható a neurális hálózat segítségével interpolált és ábrázolt adatbázis alapján is. Annak ellenére, hogy a nyers adatok alapján márciusban nem tapasztaltunk változást, ebben az esetben szembetőnı az intenzívebb párolgású idıszak korábbi idıpontra tolódása, hasonlóképpen novemberben is a magasabb párolgású idıszak késıbbi idıpontra történı elmozdulása látszik (2. ábra). 2. ábra A párolgás éven belüli átrendezıdése között neurális hálózattal interpolálva A Balatonból a Sió-csatornán keresztül leeresztett víz mennyisége mesterségesen szabályozott, így ennek a vízmérleg tagnak az alakulásából messzemenı következtetések nem vonhatók le. A leeresztett vízmennyiséget a tóba érkezı víztömeg mellett alapvetıen meghatározta az aktuális vízgazdálkodási koncepció, mely többször is változott a vizsgált idıszakban. Az közötti idıszakban a leeresztett vízmennyiség átlaga mm volt. Az idısor vizsgálata során azt tapasztaltuk, hogy egészen 1993-ig minden évben szükség volt kisebb-nagyobb mértékben a vízállás mesterséges csökkentésére, viszont ezt követıen 1993-ban, majd áprilistól szeptemberig a zsilipek a Sió-meder átöblítését kivéve zárva maradtak. Az adatsor terjedelme 1791 mm volt, 305 mm-es átlagos eltérés értékek mellett. Az alsó kvartilis értéke 275 mm, míg a felsı kvartilis 850 mm-nek adódott. A 14

15 trendvizsgálat során a leeresztett víz mennyiségének szignifikáns csökkenését állapítottuk meg, melynek mértéke meghaladta a 400 mm/100 éves értéket. A változás mértékének jelentıségét jelezte, hogy az es átlag 574 mm, míg az utolsó 30 év átlaga mindössze 379 mm volt, ami 35%-os csökkenést jelentett A párolgásmérés és számítás módszereinek vizsgálata A helyszín hatása a potenciális párolgásra A Keszthelyi-öböl térségében a párolgás vizsgálatára 2006-ban és ben volt lehetıségünk, de egyik mérési periódus sem fedte le a teljes intenzív párolgású idıszakot. A nyílt vízfelszín feletti mérésekeinket 2006-ban szeptember 6-án tudtuk indítani. A napi adatokból számított párolgásértékek összehasonlító vizsgálata során a Balaton-parti párolgásmérı állomáson, valamint a meteorológiai állomáson számolt potenciális evapotranszspiráció alakulásában nem találtunk szignifikáns különbséget. A szeptember 6-tól november 15-ig terjedı idıszakban az öböl felszíne felett mért adatokból számított párolgás 5%-os szignifikancia szint mellett, statisztikailag igazolhatóan eltért mind a tóparton, mind a meteorológiai állomáson számított párolgástól. Az öböl felett a számított potenciális evapotranszspiráció a vizsgált idıszakban 14,8%-kal meghaladta az állomáson számított értékeket. A számítások eredményeként megállapítottuk, hogy az ıszi hónapokban a nyílt tófelszín felett a potenciális evapotranszspiráció jelentısen meghaladta a jelenleg a Balaton vízmérleg-összeállításához felhasznált párolgás számítása során figyelembe vett állomás adatait. A különbségek igazolását a szeptember 6 - november 15. közötti idıszakban a kumulatív párolgás-értékek alapján is elvégeztük és megállapítottuk, hogy a tófelszín feletti párolgás már a mérési periódus elejétıl intenzívebb volt, mint a tóparton, valamint a meteorológiai állomáson tapasztalt értékek (3. ábra). A kimutatott különbség folyamatosan növekedett, a tapasztalt eltérés nem néhány nap különösen 15

16 intenzív párolgásából adódtak, hanem az intenzitás-különbség az idıszak során tendenciajelleggel megfigyelhetı volt. A teljes idıszaki párolgás a tófelszín felett 186 mm volt, mely érték szignifikánsan magasabb volt, mint a tóparton számított 158 mm-es, valamint a meteorológiai állomáson számolt 162 mm-es párolgás. Vizsgálatunkban a két különbözı helyszínen nyert párolgás közti kapcsolat lineáris volt. A meteorológiai állomáson mért párolgásértékekbıl (x) a tófelszín feletti evaporáció (y) megfelelı hatékonysággal számítható volt az y = 0,92x + 0,52 egyenlettel ban összehasonlítottuk a meteorológiai állomás és a tóparti állomás kádpárolgását. A augusztus 12-e és november 29-e között mért napi párolgásösszegeket tekintve a két kád mérési eredményei látszólag közel estek egymáshoz, a köztük lévı különbség azonban 5%-os szinten szignifikáns volt. 3. ábra A Balaton-part és a Keszthelyi-öböl párolgás összehasonlítása szeptember 6-november 15. Az egész megfigyelési idıszakra vonatkozóan a napi összegekbıl számolt átlagos abszolút eltérés 0,67 mm-nek adódott, melynél a parti állomás adatai az esetek felében magasabbak, s felében alacsonyabbak voltak a meteorológiai állomáson A káddal mért párolgásoknál. A középérték arányában kifejezett eltérés a két állomás között szintén a napi átlagokból meghatározva 4,3% volt. Nagyobb csapadék és szél esetében igen magas különbséget tapasztaltunk, s valószínősítettük, hogy ez nem a mérési eljárásból 16

17 fakadó hiba következménye. Ezeken a napokon semmiképpen nem javasolható a két közelítés összevetése ben a számított párolgások összehasonlítását a DO-loggerek meghibásodásából adódó adathiányos idıszakok nehezítették. Április 1. és június 9-e között a meteorológiai állomás és a Balaton part párolgásában az elızı évi eredményekhez hasonlóan nem tudtunk különbségeket kimutatni. A 70 mérınap összegeként 314 mm, míg a tóparton rögzített adatok alapján 312 mm párolgást számítottunk június 18-tól augusztus 17-ig a meteorológiai állomás és a tófelszín felett végzett mérések eredményeibıl számított párolgásadatok összehasonlítása során 5%-os szinten szignifikáns különbséget kaptunk, mely alapján megállapítottunk, hogy a tófelszín felett a párolgás (354,6 mm) jelentısen, 31,3 mm-rel meghaladta a meteorológiai állomás párolgását (323,4 mm). A két mérıhely párolgásának különbsége az 58 mérınap statisztikája alapján 8,9 % volt augusztus 18-tól mindhárom mérıhely párolgási viszonyainak összehasonlítására lehetıségünk volt. A Balaton parton (193,4 mm) és a nyílt tófelszín felett (195,6 mm) a párolgásban a 78 napi mérés alapján nem tudtunk statisztikailag igazolható különbséget kimutatni, a két terület párolgása ebben az idıszakban azonos volt, ami a korábbi idıszakokhoz képest új eredményül szolgált. A meteorológiai állomáson mért adatokból számolt párolgás (176,6 mm) szignifikánsan (5%) elmaradt mind a tóparti mind a nyíltvíz feletti párolgás értékeitıl, a különbség az állomási és nyíltvíz feletti evapotranszspiráció alakulásban 9,7 % volt ben is számoltunk kumulatív párolgást a évinél hosszabb idıszakban, június 18. és október 31. között a meteorológiai állomás és a Keszthelyi-öböl nyíltvízi területe esetében. A párolgáskülönbség ebben az évben is a mérési idıszak elsı napjaitól kezdve megfigyelhetı volt, mely végeredményben a 142 mérınap alatt a nyíltvíz felett 101,5 mm-rel, vagyis 16 %-kal 5%-os szinten szignifikánsan magasabb párolgásösszeget eredményezett. A jelenleg alkalmazott módszerrel szemben tehát jelentısen pontosabb értékeket jelenthetne, ha a tó párolgásszámításához a tófelszín felett mért értékeket 17

18 használnánk fel. A meteorológiai állomáson számított értékbıl a hosszabb adatsor alapján a 2006-os értékekhez képest lényegesen magasabb determinációs együttható mellett számítható a tófelszín feletti evaporáció az x=0,7x+0,61 egyenlet alapján. Abban az esetben, ha a jövıben nem állnak rendelkezésünkre tófeletti mérési eredmények a nyíltvíz feletti párolgás közelítése megoldható lesz ben kádpárolgás méréseink március 1-tıl október 31-ig folyamatosak voltak mindkét mérıhelyünkön. Március-áprilisban a két mérés eredményei párhuzamosak voltak, kisebb különbségek csak egy-egy mérınapon adódtak. Ebben az idıszakban a két mérıhely A-kádjának párolgása statisztikai vizsgálataink alapján is azonos volt. Májusban és júniusban azonban már szignifikáns különbség volt a két terület között, melyhez hasonlóan alakult a két párolgás júliusban és augusztusban is. A két kád párolgása statisztikailag szeptemberben és októberben nem különbözött A mérési módszer hatása a párolgásértékek alakulására A párolgásmérı kádak elhelyezésükbıl és méretükbıl adódóan eltérıen reagálnak a párolgást alapvetıen meghatározó meteorológiai elemek változásaira. Az elemzés során olyan arányszámokat kerestünk, melyek segítségével lehetıség nyílik az egyes kádak párolgásadatainak összehasonlítására, s ha szükséges egymásba való átszámítására (1. táblázat). Az INEP-kád párolgása esett a legközelebb az A-kád vízvesztéséhez. A földbe süllyesztett és szigeteléssel ellátott kettıs falú kád esetén viszonylag nagyobb eltéréssel és szórással a nyár végén, augusztusban és az ıszi hónapokban találkoztunk, amikor a párolgás abszolút értéke már jelentısen csökkent. A tavaszi hónapoktól augusztusig az A-kád és az INEP-kád evaporációja gyakorlatilag azonosnak tekinthetı. A GGI-kád párolgása sem tért el lényegesen az A-kádétól, bár a differencia az INEP/A-kád összehasonlítási értékéhez képest egy kissé 18

19 megemelkedett. A GGI-kádnál is az ıszi hónapokban jelentkeztek magasabb eltérések és szórások. Tavasztól ıszig az A és a GGI-káddal mért evaporáció eltérése nem haladta meg a 10%-ot, így szükség esetén egymással helyettesíthetık is. A két talajba süllyesztett kád közül a GGI vízhımérséklete gyorsabban követte a léghımérséklet változásait. Áprilistól júniusig mérsékelten, júliustól októberig jelentısebben meghaladta a GGI-kád evaporációja az A-kád párolgását. 1. táblázat Az A-kád és a hazánkban gyakrabban alkalmazott 20 m 2 -es, U-, GGI-3000 és INEP kád párolgási arányszámainak havi átlagai között Keszthelyen Hónap/Kádtípus IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. Évi átlag A-kád m 2 es kád 0,75 0,76 0,82 0,81 0,85 0,86 0,97 0,83 20 m 2 es kád +0,11 +0,11 +0,05 +0,05 +0,08 +0,11 +0,19 +0,06 U-kád 0,85 0,87 0,87 0,87 0,87 0,84 0,91 0,87 U-kád szórása +0,09 +0,09 +0,07 +0,05 +0,07 +0,09 +0,16 +0,05 GGI ,05 1,04 1,06 1,10 1,09 1,11 1,19 1,09 GGI-3000 kád +0,12 +0,13 +0,17 +0,18 +0,1 +0,20 +0,20 +0,11 INEP-kád 0,99 0,99 1,01 1,02 1,10 1,07 1,12 1,05 INEP-kád +0,12 +0,12 +0,16 +0,12 +0,19 +0,15 +0,22 +0,12 A 20 m 2 -es kád párolgása jelentısen kisebb volt, mint az A-káddal mért érték. Az összes kádtípus közül a 20 m 2 -es kád párolgása 3 év kivételével a legalacsonyabb volt a vizsgált 5 párolgásmérı kád közül. A mérsékeltebb evaporáció oka részben méretbeli különbségre, részben a 20 m 2 -es kád talajba süllyesztett voltára vezethetı vissza. Az arányszámok értéke minden hónapban, s évi átlagban is mindkét kádnál elmarad az 1-tıl. A méréssorozatból szeptemberben 2-szer, októberben pedig 3-szor magasabb volt a 20 m 2 -es kád párolgása, mint az A-kádé. A párolgási arányszám a 20 m 2 -es kádnál az év során folyamatosan emelkedı tendenciájú volt. Tavasszal az eltérés igen 19

20 jelentıs (20-25%-ot meghaladó) volt, majd ıszre némiképp mérséklıdött, mely a nagyobb víztömeg lassabb felmelegedésével, s vontatottabb lehőlésével állhatott kapcsolatban. Az U-kád párolgása a teljes évet figyelembe véve alig volt magasabb, mint a 20 m 2 -es káddal mért evaporáció, viszont az egyes hónapok párolgásában jelentıs különbséget tapasztaltunk. Tavasszal a párolgási arányszám értéke magasabb volt, mint a 20 m 2 -es kád esetében tapasztalt érték. Az ıszi idıszakban az U-kád párolgása elmaradt a 20 m 2 -es káddal mért evaporációtól. Itt is a nagyobb víztömeg fokozottabb energiavisszatartása eredményezhette a 20 m 2 -es kád megemelkedett párolgását. A 19 év átlagaként kapott arányszámok minden hónapban elmaradtak az A-kád értékeitıl, s júniusban csupán egy évben, valamint egyszer októberben találtunk olyan idıszakot, amikor a havi párolgás meghaladta az A-kád evaporációját. A számított korrekciós tényezık alkalmazhatóságát a vizsgált idıszak eredményei alapján ellenıriztük. A kádtípusok párolgásában jelentkezı eltérések szignifikancia szintjét elsı lépésben párosított t-próbával állapítottuk meg, mely esetben van szükség korrekcióra. Összehasonlítási alap minden esetben az A-kád volt. A GGI-kádnál 2 hónapban, míg az INEP-kád esetén csupán júliusban tapasztaltunk szignifikáns eltérést a párolgás alakulásában. A kevés kimutatható különbség és a kisebb számú gyakorlati alkalmazás miatt korrekció a két kisebb térfogató földbe süllyesztett kád esetében nem volt indokolható. Ezt sejtette korábban az arányszámok 1-hez közeli értéke is. A 20 m 2 -es kád október kivételével, az U-kád pedig nyáron az A-kádtól szignifikánsan eltérı párolgású volt, ezért az evaporációjuk átszámításához korrekciójuk indokolt. A korrekciós tényezık alkalmazását követıen mind a 20 m 2 -es kád mind az U-kád párolgása statisztikailag megegyezett az A-kád evaporációjával. 20

21 A vízszint-meghatározás módszerének hatása a kádpárolgásra. A párolgásmérı kádak vízszintjének mérése során automatikus vízszintregisztráló szenzor tesztelése jelentette megfigyeléseink fı tárgyát. A kapacitív szenzor június 1-i üzembe helyezést követıen a mőszer által mért adatok alapján számolt evaporációt hagyományos módon mért párolgással hasonlítottuk össze. Az eredményeink alapján a kapacitív szenzor nem bizonyult megfelelınek a párolgás mérésére. Az automatikusan rögzített értékek jelentıs eltérést mutattak az ugyanazon kádon hagyományosan meghatározott vízszint és párolgás értékektıl, a különbség statisztikailag is igazolható volt. A szenzor mőködési hibáit és az irreális vízszint értékeket feltehetıen az érzékelı vízbe nem merülı részének párásodása, valamint a kád vizének hullámzása okozhatta. A vizsgált 44 mintanap alapján a kapacitív automata párolgásmérı által mért evaporáció 25%-kal volt alacsonyabb, mint a standard körülmények között mért érték és jelentıs különbség volt a napi átlagok és különösen a szórások esetén is. Az eredmények alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy a kapacitív szenzor az adott mérıhely nyújtotta körülmények között alkalmatlan a párolgás pontos meghatározására. A hidrosztatikus érzékelıvel március 1. és május 31-e közt mért értékek már jelentısen közelebb álltak a kézi mérés eredményeihez. A vizsgált három hónap adatai alapján nem adódott szignifikáns különbség a mérési eredményei között, egyik hónapban sem. Az idıszaki párolgásösszegek közötti különbség minden esetben 10% alatt maradt és a szórások is jelentısen mérséklıdtek. Az új szenzor a tesztmérések alapján alkalmas lehet a kád vízszintjének automatikus meghatározására, de mindenképpen javasolható a hagyományos mérés kiegészítésére. Amennyiben automata csapadékmérıvel társul alkalmazása, a külsı behatásra történı vízszintváltozások jó hatékonysággal kiszőrhetık a megfelelı gyakorisággal végzett mérések alapján. 21

22 5. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK 1. A Balaton teljes vízháztartása között többnyire egyensúlyban volt, és a es idıszak kivételével nem volt komolyabb probléma a tó vízháztartásában, ami a tó-vízgazdálkodás és a vízszintszabályozás eredményességét tükrözi. Mivel a Balaton természetes vízkészlete az között kimutathatóan szignifikánsan csökkent napjainkig, az egyensúly fenntartása a Siócsatornán leeresztett egyre kisebb vízmennyiségnek volt köszönhetı. A rendelkezésre álló vízkészletek csökkenése jelentıs mértékben a tó vízgyőjtıjérıl történı hozzáfolyás-csökkenésének következménye, melyhez hozzájárult a tófelszínen, a vizsgálati idıszak utolsó évtizedeiben tapasztalt csapadékcsökkenés. A vízkészletek változása nem hozható összefüggésbe a párolgás módosulásával, mivel ez utóbbinak éves összege a vizsgált idıszakban nem változott. 2. A Balaton vízgyőjtıjén teljes részvízgyőjtıre kiterjedı csapadékcsökkenés csak a Zala északi részvízgyőjtıjén tapasztalható, a többi részvízgyőjtın csupán egy-egy állomásnál mutattunk ki szignifikáns csapadékcsökkenést. A tó teljes vízgyőjtıjét májusi és októberi csapadékcsökkenés, valamint júliustól-szeptemberig változatlan csapadékmennyiségek mellett decemberben, elsısorban a Balaton keleti részvízgyőjtıjét csapadéknövekedés jellemezte. 3. A Balaton felszínére hulló csapadék esetén 1921-tıl az 1950-es évekig a májusi és szeptemberi csapadékmaximum fokozatos átalakulása, júniusi fımaximum fejlıdése figyelhetı meg. Az 1980-as éveket követıen augusztus-szeptemberi csapadékmaximum kialakulása és május-júniusi csapadékcsökkenés mutatható ki. A tófelszín párolgása áprilistól szeptemberig csökkent az közötti idıszakban, míg 22

23 októbertıl februárig a felszíni evaporáció intenzitásának fokozódását figyeltük meg. 4. A Keszthelyi-öböl térségében az éven belüli idıszaktól függıen a nyílt vízfelszín feletti potenciális párolgás 8,7-14,8 %-kal meghaladta a jelenlegi gyakorlat szerint a meteorológiai állomás alapján számított párolgást, így eredményeink alapján pontosabb párolgásértékeket eredményezne, ha a gyakorlatban a nyílt vízfelszín feletti értékeket alkalmaznánk. A két terület párolgása vizsgálataink alapján magas determinációs együttható mellett átszámítható volt. 5. A párolgásmérı kádak összehasonlító vizsgálata során megállapítottuk, hogy az INEP-káddal, valamint a GGI-3000 típusú káddal mért eredmények korrekció nélkül megfeleltethetık az A-kád párolgásának, míg a 20 m 2 -es kád, valamint az U-kád evaporációja havonta változó korrekciós tényezıkkel módosítva összehasonlítható az A-kád párolgásértékeivel. A kádak vízszintjének automatikus nyomon követésére párás, nedves környezetben hidrosztatikai szenzor alkalmazása javasolható, mely szenzorral mért értékeit fel tudtuk használni a kádak vízvesztésének számításához, mely párolgás statisztikailag azonos volt a hagyományos módszerrel közelített evaporációhoz. 23

24 6. AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBEN MEGJELENT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK Angol nyelvő lektorált folyóiratcikkek: BOLDIZSÁR, A. VARGA, B. /2006./: Evapotranspiration and development of helophytes. Georgikon for Agriculture Vol. 9 No 1. p VARGA, B. BOLDIZSÁR, A. GIMESI, L. /2007/: Some remarks on water balance components of Lake Balaton. Georgikon for Agriculture Vol.10 No.1. p Angol nyelvő poszterek: BOLDIZSÁR, A. VARGA, B. KOCSIS, T. /2006/: Microclimate and transpiration of reedbeds at changing water level on Lake Balaton. 6th Annual Meeting of the European Meteorological Society, Ljubljana. (CD ISSN ) VARGA, B. BOLDIZSÁR, A. /2006/: Water balance components of Lake Balaton from 1921 until today. 6th Annual Meeting of the European Meteorological Society, Ljubljana. (CD ISSN ) VARGA, B. BOLDIZSÁR, A. KOCSIS, T. /2006/: Water management s analysis of Lake Balaton. Ecological Problems of Our Days - From Global to Local Scale International Conference, Keszthely. (CD kiadvány ISBN ). Magyar nyelvő lektorált folyóiratcikk: ANDA, A. VARGA B. /2004/: A Keszthelyi-öböl néhány párolgási sajátossága az elmúlt évtized mérései alapján. Hidrológiai közlöny, 84. évf. 3. p ANDA, A. VARGA B. /2008/. Párolgásmérı kádak összehasonlító vizsgálata Keszthelyen között végzett megfigyelések alapján. Hidrológiai Közlöny, 88. évf. 2. sz. 24

25 BOLDIZSÁR, A. VARGA B. /2006/: Mocsári növényállományok párolgási jellemzıi. Hidrológiai Közlöny, 86. évf. 4. p VARGA, B. /2006/: A Balaton és a Keszthelyi-öböl vízháztartásának hidrometeorológiai vonatkozásai. Légkör, LII. évf. 2. p VARGA, B. ANDA, A. /2007/: A Balaton párolgásának és energiaháztartásának felülvizsgálatát célzó kutatások és az elsı eredmények bemutatása. Tudományos Közlemények, 7. évf kötet p VARGA, B. ANDA, A. /2007/: A Balaton fı vízmérlegtagjainak alakulása között. Tudományos Közlemények, 7. évf kötet p VARGA, B. BOLDIZSÁR, A. KOCSIS, T. BEM, J. /2006./: A Balaton párolgás vizsgálatának történeti fejlıdése. Egyetemi Meteorológiai Füzetek No.20. ISBN: Magyar nyelvő poszterek, tudományos elıadások: ANDA, A. VARGA, B. /2007/: A Keszthelyi-öböl párolgásbecslése. XLIX. Georgikon Napok, Keszthely(CD kiadvány ISBN ) ANDA, A. VARGA, B. /2007/: A tó felett végzett elızetes sugárzásra vonatkozó megfigyelések a Balatonon. Környezeti ártalmak és a Légzırendszer XVII. kötet.(cd kiadvány, ISBN: ) BOLDIZSÁR, A. VARGA, B. KOCSIS, T. /2006./: Mocsári növények vízfelhasználása. XLVIII. Georgikon Napok, Keszthely (CD kiadvány ISBN ) VARGA, B. BOLDIZSÁR, A. KOCSIS, T. /2006/: A Balaton vízháztartási elemeinek alakulása 1921-tıl napjainkig. Poszter a VAHAVA Projektzáró-konferenciáján VARGA, B. /2004/: A Balaton vízszintváltozásai az éghajlatváltozás tükrében. XLVI. Georgikon Napok, Keszthely (CD kiadvány ISBN ) 25

26 VARGA, B. /2004/: A Keszthelyi-öböl párolgásának vizsgálata között. XLVI. Georgikon Napok, Keszthely (CD kiadvány ISBN ) VARGA, B. /2005/: A párolgásmérés módszereinek összehasonlító vizsgálata. XLVII. Georgikon Napok, Keszthely (CD kiadvány ISBN ) VARGA, B. /2006/: Szélsıségek a Balaton vízállásának alakulásában 1876-tól napjainkig. XII. Ifjúsági Tudományos Fórum, Keszthely. VARGA, B. /2007/: A Balaton párolgásának jellemzıi. A sport szerepe a turizmus fejlıdésében nemzetközi konferencia, Keszthely. VARGA, B. ANDA, A. /2007/: Új eredmények a Balaton energiamérleg alkotóinak kutatásában. XLIX. Georgikon Napok, Keszthely (CD kiadvány ISBN ) VARGA, B. ANDA, A. /2007/: Kezdeti eredmények a Balaton pontosabb méréssel történı párolgásbecsléséhez. Környezeti ártalmak és a Légzırendszer XVII. kötet.(cd kiadvány, ISBN: ) VARGA, B. BOLDIZSÁR, A. KOCSIS, T. /2006./: A Balaton vízháztartása és az éghajlatváltozás. XLVIII. Georgikon Napok, Keszthely (CD kiadvány ISBN ) VARGA, B. BOLDIZSÁR, A. KOCSIS, T. /2006/: A Balaton vízmérlegének alakulása az elmúlt évtizedek mérései alapján. V. Természet-, Mőszaki- és Gazdaságtudományok Alkalmazása Nemzetközi Konferencia, Szombathely. (CD kiadvány: ISBN: ) VARGA, B. BOLDIZSÁR, A. KOCSIS, T. /2006/: A Balaton vízgazdálkodásának múltja és prognosztizált jövıje. Környezeti ártalmak és a légzırendszer. XVI. Kötet. p