ELSORENDU ALLANDO EGYUTTHETOS LIN. DIFF. EGYENLET REND- SZER y1 =y2+y3+x, y2 =y1-y3+exp(2x), y3 =y1+y2-x

Hasonló dokumentumok
DIFFERENCIÁLEGYENLETEK. BSc. Matematika II. BGRMA2HNND, BGRMA2HNNC

Lineáris egyenletrendszerek

y + a y + b y = r(x),

Vektorok, mátrixok, lineáris egyenletrendszerek

(1 + (y ) 2 = f(x). Határozzuk meg a rúd alakját, ha a nyomaték eloszlás. (y ) 2 + 2yy = 0,

Gyakorlo feladatok a szobeli vizsgahoz

Megoldások MATEMATIKA II. VIZSGA (VK) NBT. NG. NMH. SZAKOS HALLGATÓK RÉSZÉRE (Kérjük, hogy a megfelelő szakot jelölje be!

Matematika szigorlat, Mérnök informatikus szak I máj. 12. Név: Nept. kód: Idő: 1. f. 2. f. 3. f. 4. f. 5. f. 6. f. Össz.: Oszt.

Matematika III. harmadik előadás

1. Homogén lineáris egyenletrendszer megoldástere

Lineáris egyenletrendszerek

Differenciálegyenletek megoldása Laplace-transzformációval. Vajda István március 21.

KOVÁCS BÉLA, MATEMATIKA II.

Feladatok a Diffrenciálegyenletek IV témakörhöz. 1. Határozzuk meg következő differenciálegyenletek általános megoldását a próba függvény módszerrel.

Differenciálegyenletek. Vajda István március 4.

11. gyakorlat megoldásai

Feladatok a Gazdasági matematika II. tárgy gyakorlataihoz

6. Differenciálegyenletek

rank(a) == rank([a b])

Lineáris algebra 2. Filip Ferdinánd december 7. siva.banki.hu/jegyzetek

Lineáris algebra Gyakorló feladatok

Mátrixok február Feladat: Legyen ( ( B = A =

11. gyakorlat megoldásai

Segédanyag az A3 tárgy gyakorlatához

5. fejezet. Differenciálegyenletek

HÁZI FELADATOK. 2. félév. 1. konferencia Komplex számok

Definíció Függvényegyenletnek nevezzük az olyan egyenletet, amelyben a kiszámítandó ismeretlen egy függvény.

6. feladatsor: Inhomogén lineáris differenciálegyenletek (megoldás)

1. Számsorok, hatványsorok, Taylor-sor, Fourier-sor

15. LINEÁRIS EGYENLETRENDSZEREK

Elhangzott gyakorlati tananyag óránkénti bontásban. Mindkét csoport. Rövidítve.

Matematika A2 vizsga mgeoldása június 4.

KOVÁCS BÉLA, MATEMATIKA II.

Baran Ágnes, Burai Pál, Noszály Csaba. Gyakorlat Differenciálegyenletek

Gauss-Seidel iteráció

0-49 pont: elégtelen, pont: elégséges, pont: közepes, pont: jó, pont: jeles

Megoldott feladatok november 30. n+3 szigorúan monoton csökken, 5. n+3. lim a n = lim. n+3 = 2n+3 n+4 2n+1

Bevezetés az algebrába 2 Differencia- és differenciálegyenlet-rendszerek

Szélsőérték-számítás

Diszkrét matematika I., 12. előadás Dr. Takách Géza NyME FMK Informatikai Intézet takach november 30.

Modellek és Algoritmusok - 2.ZH Elmélet

Feladatok Differenciálegyenletek II. témakörhöz. 1. Határozzuk meg a következő elsőrendű lineáris differenciálegyenletek általános megoldását!

KOVÁCS BÉLA, MATEMATIKA I.

Egy emelt szintű érettségi feladat kapcsán Ábrahám Gábor, Szeged

Gauss-eliminációval, Cholesky felbontás, QR felbontás

Bevezetés az állapottér-elméletbe Dinamikus rendszerek állapottér reprezentációi

x 2 e x dx c) (3x 2 2x)e 2x dx x sin x dx f) x cosxdx (1 x 2 )(sin 2x 2 cos 3x) dx e 2x cos x dx k) e x sin x cosxdx x ln x dx n) (2x + 1) ln 2 x dx

A KroneckerCapelli-tételb l következik, hogy egy Bx = 0 homogén lineáris egyenletrendszernek

7. gyakorlat megoldásai

3. Lineáris differenciálegyenletek

2. Hogyan számíthatjuk ki két komplex szám szorzatát, ha azok a+bi alakban, illetve trigonometrikus alakban vannak megadva?

DINAMIKAI VIZSGÁLAT OPERÁTOROS TARTOMÁNYBAN Dr. Aradi Petra, Dr. Niedermayer Péter: Rendszertechnika segédlet 1

Differenciálegyenletek

Differenciálegyenlet rendszerek

1. feladatsor: Vektorterek, lineáris kombináció, mátrixok, determináns (megoldás)

Differenciálegyenletek gyakorlat december 5.

Tartalom. Állapottér reprezentációk tulajdonságai stabilitás irányíthatóság megfigyelhetőség minimalitás

A képzetes számok az isteni szellem e gyönyörű és csodálatos hordozói már majdnem a lét és nemlét megtestesítői. (Carl Friedrich Gauss)

Matematika A3 1. ZH+megoldás

Elhangzott tananyag óránkénti bontásban

valós számot tartalmaz, mert az ilyen részhalmazon nem azonosság.

Differenciálegyenletek megoldása próbafüggvény-módszerrel

Segédlet a gyakorlati tananyaghoz GEVAU141B, GEVAU188B c. tantárgyakból

I. Fejezetek a klasszikus analízisből 3


12. előadás. Egyenletrendszerek, mátrixok. Dr. Szörényi Miklós, Dr. Kallós Gábor

Szélsőérték feladatok megoldása

1. Számsorok, hatványsorok, Taylor-sor, Fourier-sor

Sajátértékek és sajátvektorok. mf1n1a06- mf1n2a06 Csabai István

Lineáris algebra zárthelyi dolgozat javítókulcs, Informatika I márc.11. A csoport

8. Előadás. Megyesi László: Lineáris algebra, , oldal. 8. előadás Mátrix rangja, Homogén lineáris egyenletrendszer

Matematika Plus 1 építőmérnök hallgatóknak

Megoldások, megoldás ötletek (Jensen-egyenlőtlenség)


Sztojka Miroszláv LINEÁRIS ALGEBRA Egyetemi jegyzet Ungvár 2013

DIFFERENCIÁLEGYENLETEK. BSc. Matematika II. BGRMA2HNND, BGRMA2HNNC

A 2014/2015. tanévi Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny második forduló MATEMATIKA I. KATEGÓRIA ( SZAKKÖZÉPISKOLA ) Javítási-értékelési útmutató

Hiányos másodfokú egyenletek. x 8x 0 4. A másodfokú egyenlet megoldóképlete

7. Oldjuk meg az alábbi kezdetiérték-problémát: y x y = 6x, y(0) =

Lineáris algebra. (közgazdászoknak)

Vektorok és koordinátageometria

Lineáris leképezések. Wettl Ferenc március 9. Wettl Ferenc Lineáris leképezések március 9. 1 / 31

4. Laplace transzformáció és alkalmazása

Lineáris algebra és a rang fogalma (el adásvázlat, szeptember 29.) Maróti Miklós

Összeállította: dr. Leitold Adrien egyetemi docens

Közönséges differenciálegyenletek megoldása Mapleben

5 1 6 (2x3 + 4) 7. 4 ( ctg(4x + 2)) + c = 3 4 ctg(4x + 2) + c ] 12 (2x6 + 9) 20 ln(5x4 + 17) + c ch(8x) 20 ln 5x c = 11

Matematika III előadás

1. zárthelyi,

y = y 0 exp (ax) Y (x) = exp (Ax)Y 0 A n x n 1 (n 1)! = A I + d exp (Ax) = A exp (Ax) exp (Ax)

Lineáris leképezések. 2. Lineáris-e az f : R 2 R 2 f(x, y) = (x + y, x 2 )

Kvadratikus alakok és euklideszi terek (előadásvázlat, október 5.) Maróti Miklós, Kátai-Urbán Kamilla

Komplex számok. Wettl Ferenc előadása alapján Wettl Ferenc előadása alapján Komplex számok / 18

Inverz Laplace-transzformáció. Vajda István március 4.

Programozható vezérlő rendszerek. Szabályozástechnika

λx f 1 (x) e λx f 2 (x) λe λx f 2 (x) + e λx f 2(x) e λx f 2 (x) Hasonlóan általában is elérhető sorműveletekkel, hogy csak f (j)

BIOMATEMATIKA ELŐADÁS

Differenciálegyenletek numerikus integrálása április 9.

Gauss-Jordan módszer Legkisebb négyzetek módszere, egyenes LNM, polinom LNM, függvény. Lineáris algebra numerikus módszerei

KOVÁCS BÉLA, MATEMATIKA II.

Átírás:

> restart; > with(linalg): Warning, the protected names norm and trace have been redefined and unprotected > with(inttrans): Warning, the name hilbert has been redefined > with(student): ELSORENDU ALLANDO EGYUTTHETOS LIN. DIFF. EGYENLET REND- SZER y =y2+y3+x, y2 =y-y3+exp(2, y3 =y+y2-x y(0)=y2(0)=y3(0)=/2 DIREKT MEGOLDAS Matrixos alakban Y=A.y+b > Y:=matrix([[diff(y(,],[diff(y2(,],[diff(y3(,]]); x y( Y := x y2( x y3( > A:=matrix([[0,,],[,0,-],[,,0]]); A := 0 0 0 > y:=matrix([[y(],[y2(],[y3(]]); y := y( y2( y3(

> b:=matrix([[x],[exp(2*],[-x]]); x b := (2 e x > eh:=evalm(y=multiply(a,y)); x y( y2( + y3( eh := x y2( = y( y3( x y3( y( + y2( > ei:=evalm(y=multiply(a,y)+b); ei := x y( x y2( x y3( = y2( + y3( + x y( y3( + e y( + y2( x (2 Homogen megoldasa: > s:=eigenvects(a); s := [,, {[,, 0]}], [,, {[, 0, ]}], [0,, {[,, ]}] Az elso elem a sajatertek, a masodik a multiplicitasa, a harmadik a sajatvektor., tehat > s:=s[][]; > s2:=s[2][]; > s3:=s[3][]; > v:=s[][3][]; > v2:=s[2][3][]; > v3:=s[3][3][]; s := s2 := s3 := 0 v := [,, 0] v2 := [, 0, ] v3 := [,, ] > V:=convert(v,matri;

V := > V2:=convert(v2,matri; > V3:=convert(v3,matri; V2 := 0 V3 := 0 > e:=evalm(exp(s**v); e := e( e ( 0 > e2:=evalm(exp(s2**v2); e2 := > e3:=evalm(exp(s3**v3); Tehat az alaprendszer: e3 := ex 0 e x > F:=evalm(augment(e,e2,e3)); e ( e x F := e ( 0 0 e x A homogen altalanos: y ha = F.c > c:=matrix([[c],[c2],[c3]]); c := c c2 c3 > Z:=multiply(F,c);

azaz Z := e( c + e x c2 + c3 e ( c c3 e x c2 + c3 > Y:=Z[,]; > Y2:=Z[2,]; > Y3:=Z[3,]; Y := e ( c + e x c2 + c3 Y2 := e ( c c3 Y3 := e x c2 + c3 Ellenorzes: behelyettesitjuk a homogen egyenletbe: > evalm(subs(y(=y,y2(=y2,y3(=y3,eh)); x ( e( c + e x c2 + c3 ) = x (e( c c3 ) x (ex c2 + c3 ) e ( c + e x c2 e ( c e x c2 Inhomogen, allandok varialasa: y ia = F. d(, ahol d( ugy kaphato, hogy megoldandjuk az F.d (=b egyenletrendszert. Az egyenletrendszer matrixa: > M:=evalm(augment(F,b)); e ( e x x M := e ( 0 e 0 e x x (2 Gauss eliminacio: > MM:=simplify(expand(gaussjord(M))); 0 0 2 x e x MM := 0 0 (x + e (2 ) e ( 0 0 (2 2 x e

Innen leolvashatoak a d(, d2(, d3( derivaltjai, tehat megkaphatoak maguk a d, d2, d3 : > d:=simplify(expand(subs(t=x,int(mm[,4],x=0..t)))); d := 2 x e x + 2 e x 2 > d2:=simplify(expand(subs(t=x,int(mm[2,4],x=0..t)))); d2 := e ( x e ( + e x > d3:=simplify(expand(subs(t=x,int(mm[3,4],x=0..t)))); d3 := x 2 2 + 2 Vektort csinalunk a d-bol, hogy az alaprendszer matrixaval osszeszorozhassuk (ez csak Maple ugyeskedes): > d:=convert([d,d2,d3],vector); [ d := 2 x e x + 2 e x 2, e ( x e ( + e x, x 2 2 + ] 2 > dd:=simplify(evalm(augment(d))); dd := 2 x e x + 2 e x 2 e ( x e ( + e x x 2 2 + 2 Es ime a partikularis megoldas vektora: > S:=simplify(expand(multiply(F,dd))); x 5 2 + 2 e( + 2 x 2 S := 2 x + 3 2 2 e( + x 2 + 2 2 x + 2 x 2 Es ezzel az inhomogen partikularis > w:=s[,];

w := x 5 2 + 2 e( + 2 x 2 > w2:=s[2,]; w2 := 2 x + 3 2 2 e( + x 2 + 2 > w3:=s[3,]; w3 := 2 x + 2 x 2 Ellenorzes: behelyettesitjuk az inhomogen egyenletbe: > evalm(subs(y(=w,y2(=w2,y3(=w3,ei)); x (x 5 2 + 2 e( + 2 x 2 ) 2 x + 2 e ( (2 + e x ( 2 x + 3 2 2 e( + x 2 + 2 ) x ( 2 x + 2 x 2 ) = 2 x 2 + 2 e ( + e + e (2 2 x (2 Tehat az altalanos megoldas: > z:=y+w; z := e ( c + e x c2 + c3 + x 5 2 + 2 e( + 2 x 2 > z2:=y2+w2; z2 := e ( c c3 2 x + 3 2 2 e( + x 2 + 2 > z3:=y3+w3; z3 := e x c2 + c3 2 x + 2 x 2 Az altalanos megoldas ellenorzese: > evalm(subs(y(=y+w,y2(=y2+w2,y3(=y3+w3,ei));

x ( e( c + e x c2 + c3 + x 5 2 + 2 e( + 2 x 2 ) x (e( c c3 2 x + 3 2 2 e( + x 2 + 2 ) x (ex c2 + c3 2 x + 2 x 2 ) e ( c 2 x + 2 e ( + e (2 + e x c2 e ( c + 2 x 2 + 2 e ( (2 + e e x c2 + e (2 2 x = Kezdet ertek: z(0)=z2(0)=z3(0)=/2 : > simplify(subs(x=0,z))=/2; c + c2 + c3 = 2 > simplify(subs(x=0,z2))=/2; c c3 = 2 > simplify(subs(x=0,z3))=/2; c2 + c3 = 2 A megoldando linearis egyenletrendszer tehat: > K:=matrix([[-,,,/2],[,-,0,/2],[0,,,/2]]); 2 K := 0 2 0 2 > KV:=gaussjord(K);

0 0 0 KV := 0 0 2 0 0 Ezzel megvannak az alkalmas konstansok, igy a kezdeti ertek problema megoldasa : > W:=subs(c=0,c2=-/2,c3=,z); W := 3 2 2 ex + x + 2 e ( + 2 x 2 > W2:=subs(c=0,c2=-/2,c3=,z2); W2 := 2 2 x 2 e( + x 2 + 2 > W3:=subs(c=0,c2=-/2,c3=,z3); W3 := 2 ex + 2 x + 2 x 2 > restart; > with(linalg): Warning, the protected names norm and trace have been redefined and unprotected > with(inttrans): Warning, the name hilbert has been redefined > with(student): MEGOLDAS LAPLACE-val > de:=diff(y(,=y2(+y3(+x; de := x y( = y2( + y3( + x > de2:=diff(y2(,=y(-y3(+exp(2*; de2 := x y2( = y( y3( + > de3:=diff(y3(,=y(+y2(-x; de3 := x y3( = y( + y2( x

Ezek Laplace transzformaltjai: > alias(u=laplace(y(,x,s)); Point, U > alias(v=laplace(y2(,x,s)); Point, U, V > alias(w=laplace(y3(,x,s)); Point, U, V, W > alias(a=y(0)); > alias(b=y2(0)); > alias(c=y3(0)); Point, U, V, W, a Point, U, V, W, a, b Point, U, V, W, a, b, c > L:=laplace(de,x,s); > L2:=laplace(de2,x,s); L := s U a = V + W + s 2 L2 := s V b = U W + s 2 > L3:=laplace(de3,x,s); L3 := s W c = U + V s 2 Most a Laplace transzformaltakbol allo linearis egyenletrendszert kell megoldani: > G:=solve({L,L2,L3},{U,V,W});

G := {V = b s4 + s 3 c s 3 b s 3 + a s 3 2 b s 2 + 2 c s 2 2 a s 2 + s 2 + 2 s 4 (s + ) (s 2) s 3, W = a s3 3 c s 3 + 4 s 2 a s 2 + 2 c s 2 4 + c s 4 + b s 3 2 b s 2 s 3 ( 3 s + 2 + s 2, U = ( 4 3 c s 3 ) + a s 3 2 b s 2 b s 3 + c s 4 + b s 4 2 a s 4 + a s 5 + 4 s + 2 s 3 2 s 2 + 2 c s 2 2 a s 2 )/(s 3 ( 3 s + 2 + s 2 ) (s + ))} Egyenletrendszer megoldas ellenorzes: > A:=matrix([[s,-,-,a+/s^2],[-,s,,b+/(s-2)],[-,-,s,c-/s^2]]): > gaussjord(a): Parcialis tortekre bontva (ez persze itt nem kell, csak ha kezzel szamoljuk a visszatranszformaltat): > convert(g[],parfrac,s); V = 2 + c a (2 a + 3 + 2 b 2 c) + 2 s + s 2 + 2 2 s s 2 + 2 s 3 > convert(g[2],parfrac,s); W = b + a + s + 2 s 2 2 > convert(g[3],parfrac,s); U = 2 + c a s + 2 5 2 c + 2 a + 2 b s 2 c + 2 b + 2 a s s 2 2 s 3 + s 2 2 s 3 + b + a + s + 2 s 2 Ezeket visszatranszformalva: > z:=invlaplace(g[],s,; z := y2( = ( 2 + c a) e ( + 2 + a + 3 2 + b c 2 x + x2 > z2:=invlaplace(g[2],s,;

z2 := y3( = b a + c 2 x x2 + (b + a) e x + 2 > z3:=invlaplace(g[3],s,; z3 := y( = 5 2 + c a b + x x2 + (b + a) e x + 2 + (a + 2 c) e ( Ahhoz, hogy a szokasos jelolessel (amit a kozvetlen megoldasnal hasznaltunk) kapjuk a megoldast, az egyutthatokat alkalmasan atjeloljuk: > e:=c_=-5/2-b+c-a+3; e := c = 2 b + c a > e2:=c_2=b+a; e2 := c 2 = b + a > e3:=c_3=2-c+a; e3 := c 3 = a + 2 c > s:=solve({e,e2,e3},{a,b,c}); s := {a = c 2 + c 3 5 2 + c, b = c 3 + 5 2 c, c = c 2 + c 2 } > s[]; > s[2]; > s[3]; a = c 2 + c 3 5 2 + c b = c 3 + 5 2 c c = c 2 + c 2 Ezeket visszahelyettesitve a megoldasba megkapjuk az altalanos megoldast (valamiert nem okkvetlenul sorremdben adja meg): > m:=subs(a=c_2+c_3-5/2+c_,b=-c_3+5/2-c_,c=c_-/2+c_2,z); m := y2( = c 3 e ( + 2 + 2 c 2 x + x 2

> m2:=subs(a=c_2+c_3-5/2+c_,b=-c_3+5/2-c_,c=c_-/2+c_2,z2); m2 := y3( = + c x x 2 + c 2 e x + 2 > m3:=subs(a=c_2+c_3-5/2+c_,b=-c_3+5/2-c_,c=c_-/2+c_2,z3); m3 := y( = c 3 + x x 2 + c 2 e x + 2 + c 3 e ( (b) Kezdeti ertek problema: y(0)=y2(0)=y3(0)=/2 A kezdeti ertek problema megoldasat termeszetesen a z, z2, z3-bol az a=b=c=/2 helyettesitesekbol kovetlenul megkaphatjuk: > k:=subs(a=/2, b=/2, c=/2, z); k := y2( = 2 e ( + 2 + 2 2 x + x 2 > k2:=subs(a=/2, b=/2, c=/2, z2); k2 := y3( = x x 2 + e x + 2 > k3:=subs(a=/2, b=/2, c=/2, z3); k3 := y( = 3 + x x 2 + e x + 2 + 2 e ( De persze kozvetlenul az elejen is elvegezhettuk volna a helyettesitest: > restart; > with(linalg): Warning, the protected names norm and trace have been redefined and unprotected > with(inttrans): Warning, the name hilbert has been redefined > with(student): > de:=diff(y(,=y2(+y3(+x; de := x y( = y2( + y3( + x > de2:=diff(y2(,=y(-y3(+exp(2*; de2 := x y2( = y( y3( + > de3:=diff(y3(,=y(+y2(-x;

de3 := x y3( = y( + y2( x Ezek Laplace transzformaltjai: > alias(u=laplace(y(,x,s)); Point, U > alias(v=laplace(y2(,x,s)); Point, U, V > alias(w=laplace(y3(,x,s)); Point, U, V, W > alias(a=y(0)); > alias(b=y2(0)); > alias(c=y3(0)); Point, U, V, W, a Point, U, V, W, a, b Point, U, V, W, a, b, c > L:=laplace(de,x,s); > L2:=laplace(de2,x,s); L := s U a = V + W + s 2 L2 := s V b = U W + s 2 > L3:=laplace(de3,x,s); L3 := s W c = U + V s 2 > k:=subs(a=/2, b=/2, c=/2, L); k := s U 2 = V + W + s 2 > k2:=subs(a=/2, b=/2, c=/2, L2); k2 := s V 2 = U W + s 2 > k3:=subs(a=/2, b=/2, c=/2, L3); k3 := s W 2 = U + V s 2 Most a Laplace transzformaltakbol allo linearis egyenletrendszert

kell megoldani: > G:=solve({k,k2,k3},{U,V,W}); G := {U = 2 W = 2 s 5 + s 3 6 s 2 + 8 s 8 ( + s) (s 2) (s ) s 3, V = s 4 + s 3 + 4 s 8 2 s 3 (s 2) ( + s), 8 s 3 + 8 s 2 s 2 + s 4 s 3 (2 3 s + s 2 } ) Egyenletrendszer megoldas ellenorzes: > A:=matrix([[s,-,-,a+/s^2],[-,s,,b+/(s-2)],[-,-,s,c-/s^2]]): > gaussjord(a): Parcialis tortekre bontva (ez persze itt nem kell, csak ha kezzel szamoljuk a visszatranszformaltat): > convert(g[],parfrac,s); U = 2 + s + 2 s 2 + s 2 s 3 + s 2 3 s > convert(g[2],parfrac,s); V = 2 + s + 2 s 2 + 2 s 3 2 s 2 + 2 s > convert(g[3],parfrac,s); W = 2 s 2 + s 2 s 3 s 2 s Ezeket visszatranszformalva: > z:=invlaplace(g[],s,; z := y( = 2 e ( + 2 + e x x 2 + x 3 > z2:=invlaplace(g[2],s,;

z2 := y2( = x 2 2 x + 2 + 2 2 e ( > z3:=invlaplace(g[3],s,; z3 := y3( = x 2 x + e x + 2 ELLENORZES Altalanos megoldas: > ds:=dsolve({de,de2,de3},{y(,y2(,y3(}); ds := {y3( = e x C2 + 2 x x 2 + C3 + 2, y2( = e ( C 2 x + 2 + x 2 C3, y( = e x C2 e ( C x 2 + 2 + x + C3 } Tehat: > ds[]; y3( = e x C2 + 2 x x 2 + C3 + 2 > ds[2]; y2( = e ( C 2 x + 2 + x 2 C3 > ds[3]; y( = e x C2 e ( C x 2 + 2 + x + C3 Az osszehasonlitashoz (lehet, hogy maskor mas sorrendben sorolja fel, ugyhogy az indexek valtozhatnak, meg kell nezni, hogy melyik komponens melyik megoldast adja). A megfelelo c-k megvalasztasaval lathatoan) azonos alakuak.

Es a kezdeti ertek problema megoldasanak ellenorzese: > dsk:=dsolve({de,de2,de3,y(0)=/2,y2(0)=/2,y3(0)=/2}, > {y(,y2(,y3(}); dsk := {y( = 2 e ( + 2 + e x x 2 + x 3, y2( = x 2 2 x + 2 + 2 2 e (, y3( = x 2 x + e x + 2 } > dsk[]; y( = 2 e ( + 2 + e x x 2 + x 3 > dsk[2]; y2( = x 2 2 x + 2 + 2 2 e ( > dsk[3]; y3( = x 2 x + e x + 2 Es az osszehasonlitas (ez konnyebb): > z; y( = 2 e ( + 2 + e x x 2 + x 3 > z2; y2( = x 2 2 x + 2 + 2 2 e ( > z3; y3( = x 2 x + e x + 2