SZÍN - KÖR - JÁTÉK Írta: Gellai Illés Budapest 1997
ELŐSZÓ Tantervünk a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány pályázatára készült, az alapítvány szakértői által minősített és elfogadott tanterv. A tantervi irányelvek Tánc és dráma modulját 5. és 7. évfolyamon beépítettük tantervünkbe. Mit tanuljanak a gyerekek az iskolában? Mit és hogyan tudunk a legjobban tanítani? Újra át kell gondolnunk ezeket a kérdéseket mindnyájunknak, annak érdekében, hogy a pedagógiai dokumentumok szükséges modernizálását meghaladóan, a valóságosan ható pedagógiai folyamatokba is hatékonyan, újítóan legyünk képesek beavatkozni. A NAT kiegészítéseképpen kiadták a 23/1997. (VI.4.) MKM rendelethez csatolt mellékletet : A fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelvei - címmel, mely általános fejlesztési elveket tartalmaz, és a helyi tanterveket a minimális teljesítmények szintjén szabályozza. Ezen dokumentum alapján kezdődhetett meg az enyhe fokban értelmi fogyatékos, vagy korszerűbb megfogalmazásban a tanulásban akadályozott tanulók általános iskolai helyi tantervének kidolgozása. E dokumentum megállapítja, hogy az iskolák a helyi tanterveiket egészítsék ki azokkal a fejlesztő programokkal, amelyek a hatékonyabb társadalmi beilleszkedést szolgálják és a kulturális környezet okozta hátrányokat ellensúlyozzák. Kiemeli a kommunikáció problémakörét, a kapcsolatfelvétel és - fenntartás hiányosságait, az együttműködés és a kapcsolatépítés zavarait, mint a tanulók teljesítményét akadályozó tényezőket. Világszerte tapasztalható, hogy az iskola egyre inkább elszakad a mindennapi élettől, a tanulók problémavilágától, és egyoldalúan az ismeretátadás mind zsúfoltabb színterévé válik. Az iskolai rendszer a teljes személyiség értékelése helyett jószerivel az intellektuális teljesítmények kiemelt kezelésére és jutalmazására összpontosít. Holott megszűnt az iskola monopolnak mondható helyzete a tudáselosztás területén, az utca, a tömegkommunikáció immár állandó kihívás az iskola számára. Hazánkban is, mint a legtöbb országban, az utóbbi évtizedekben a családi nevelés hatása csökkent. Megváltozott a család életmódja, a szülőknek kevesebb idejük, lehetőségük van, hogy gyermekeikkel együtt legyenek. Rosszabb a helyzet az enyhe értelmi fogyatékos gyermeket nevelő családokban. Szociológiai felmérések tanúsága szerint e családok 40 %-a anyagi, vagy környezeti ok miatt veszélyeztetett, és 30 % -ukban a szülők egyáltalán nem törődnek a gyermek otthoni és iskolai munkájával. E tendenciákból következően - társadalmi funkciójának megfelelően - az iskolának kell az eddigieknél lényegesen nagyobb nevelői szerepet vállalnia. Az iskolánkból kikerülő gyerekek nagyon hamar bekerülnek a társadalmi szerepvállalás körforgásába, egy-két év és gyermekkel a karjukon jelennek meg, munkába állnak, követelmények vannak velük szemben a viselkedéskultúra tekintetében. A célunk az, hogy az iskolából, amelyben sokféle, ki nem bontott lehetőség van még, életrevaló, képességeiknek megfelelő önmegvalósításra alkalmas emberek kerüljenek ki, akik az élettel sokoldalú kapcsolatban, másokkal kooperálva képesek létezni.
SZÍN-KÖR-JÁTÉK BEVEZETÉS A Szín-kör-játék rendszeres együttlét során megvalósuló, korrekciós, és terápiás célú, tudatos és tervszerű, komplex készség- és képességfejlesztés, melyben nem a produkció létrehozása az elsődleges, hanem maga a nevelési folyamat. Pedagógiai tevékenység, melynek korszerű elméletét és gyakorlatát a drámapedagógia módszertana tartalmazza. A NAT Művészetek műveltségi területében megjelenő Tánc és dráma- Drámajátékok részterület teljesen új szemléletet és ehhez kapcsolódó új tartalmakat is hozott. A drámapedagógia (a dráma) sajátos eszköz a nevelők kezében. Gyakorlatai, eljárásai az egész személyiség - az értelem, a pszichikum a fizikum, a jellem - harmonikus és differenciált fejlesztését segítik. Mivel feladatunk a kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás megkönnyítése és a kommunikáció minden formájának (verbális és nonverbális) fejlesztése, ezért egyben szocializáló tevékenység is. A jól vezetett játékok segítik a gyerekek motiválását, és a tevékenységek révén biztosítják az aktivizálást is. A gyermekek képességeiknek, fejlettségi szintjüknek megfelelően vesznek részt a folyamatokban, így tevékenységük differenciáltan illeszkedik bele a közösség munkájába. A gyakorlatok, drámajátékok természetüknél fogva segítik a testi, térbeli biztonság kialakulását, az időérzék fejlődését, az alkotóképességnek és a rugalmasabb gondolkodásnak a kialakulását, a mozgás, a beszéd tisztaságát. A folyamatos elemző munka gazdagítja az ön- és emberismeretet ( Pályaorientáció). Ezáltal növekszik a gyermekek biztonságérzete, bizonyos helyzetekben könnyebben találhatnak megoldást problémáikra. Mindezek együtt összpontosított, jól megtervezett munkára szoktatnak. A tantervi program összhangban van a NAT-ban, és a NAT kiegészítéseképpen megjelent A fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelvei című dokumentumban megjelent elvekkel, célokkal, követelményekkel. Tantervi programunk követi azt a szemléletet, melyet az irányelvek tükröz. A NAT- Művészetek-Tánc és dráma általános fejlesztési követelményeiben az 1-6. évfolyamig meghatározott követelményeket az enyhe értelmi fogyatékos tanulók számára az 1-8. évfolyamú képzés végére tűzi ki célul. A NAT 7-8. évfolyam számára meghatározott általános fejlesztési követelményeinek érvényesítése - a csoportot tanító pedagógus mérlegelésének eredményeképpen - az adott tanulócsoport fejlesztési lehetőségeinek függvényében történhet, tanulónként is változhat.
A Szín - kör - játék tantervi program csak azok számára használható, akik megfelelő elméleti és gyakorlati múltat mondhatnak magukénak a drámapedagógia területén. A drámajáték nem azonos a gyermekszínjátszással, és nem jelenti az olvasott vagy megtekintett drámák műelemzését! A drámapedagógia személyiségre figyelő gyermekközpontú tevékenységét a játékra, cselekvésre alapozza. A játék nem cél, hanem eszköz, amelynek segítségével az egész személyiség harmonikus fejlődését segítjük elő. Nem csupán kellemes időtöltés, hanem pedagógiailag előre átgondolt folyamat, amelyben a gyakorlatok, játékok a fokozatosság elvének szem előtt tartásával - egymásra épülnek. A drámajáték folyamatos munka. A folyamat megtervezése drámapedagógiai és gyógypedagógiai-pszichológiai, szociológiai, mentális elméleti felkészültség alapján történik, s mindenképpen számol a gyerekek már meglévő tapasztalatával, kulturális forrásaival, természetes és valódi kíváncsiságával, önálló fantáziájával. A dramatikus játékok együttjátszást, közös élményt jelentenek. Az alkotójátékok cselekvést, aktivitást, empátiát, toleranciát igényelnek gyerektől, pedagógustól egyaránt. A drámajáték csoportos, közös tevékenység, amelynek kapcsán a diák és pedagógus között partneri viszony alakul ki. A foglalkozásokon a gyerekek nem passzív befogadók, hanem a dráma segítségével cselekvő részesei egy aktív folyamatnak. Céljaink az egész közösségre terjednek ki, a követelmények viszont differenciáltan érvényesíthetők. Az osztályzattal való minősítés helyébe a közösségi és egyéni értékelés lép. A pedagógus szabadságát szélesen értelmezzük: a megadott keretet, tartalmat, formát, módszert minden esetben az adott csoport összetételéhez, felkészültségéhez igazítva variálhatja. A drámapedagógia egyszersmind szemlélet és módszer, amelyet a pedagógus használni és alkalmazni tud saját szaktárgya tanításában is. Az önálló Szín-kör-játék órák a társas együttlét, a közös játék, gondolkodás olyan helyszínei, amelyeken megvalósulhat a komplex készség- és képességfejlesztés. Tantervi koncepciónk szerint a tanulók 6-14 (16) éves korukig folyamatosan találkoznak a drámajátékkal, koncentrikusan bővülő tevékenységek keretében. A Szín-kör-játék - önálló tantárgyként - 3. osztályban lép be a tantárgyi rendszerbe. Fontos, hogy bármely korosztályban kezdjük a drámajáték tanítását, mindig az alapoktól kell elindulni!
ÓRASZÁM Évfolyamok 3. 4. 5. 6. 7. 8. Heti óraszám 1 1 1 1 1,5 1,5 Éves óraszám 37 37 37 37 55,5 55,5 ÁLTALÁNOS CÉLOK Minden gyermek egyéni adottságainak figyelembevételével történő személyiségfejlesztés; az egyéniség kibontakoztatása, az önkifejezés lehetőségének megteremtése, s ezzel párhuzamosan közösségépítés, az egyén csoporthelyzetének segítése. A drámapedagógia módszereinek felhasználása a tanulók verbális és nonverbális, kommunikációs-, beszédtechnikai képességeinek fejlesztésére; illetve ezek beépítése valamennyi műveltségi terület eszköztárába. A társakkal végzett közös munka, játék során, az oldottabb, érzelmi biztonságot nyújtó légkörben elérhető, hogy: a gyerekek őszintén nyilvánuljanak meg; a gátlásos gyerekek görcsei oldódjanak; a játszók önként fogadják el az együttműködés szabályait; önként és kedvvel, alkotóként, aktívan vegyenek részt a drámajátékban; erejükhöz, képességükhöz képest maguk is tegyenek valamit a közösségért; jobban figyeljenek önmagukra és társaikra! Az érzékelésfejlesztő játékoktól, gyakorlatoktól, azt várhatjuk, hogy: a gyerekek jobban figyeljenek környezetükre, a külső világra; nőa testi, térbeli biztonságuk, fejlődik időérzékük; növekszik esztétikai érzékenységük. A koncentrációs és memóriagyakorlatok kapcsán remélhetjük, hogy a gyerekek elmélyültebben, tartósabban képesek figyelni; az élményeket, szerzett ismereteket nem csupán befogadják, hanem meg is őrzik; kitartóbbakká válnak a munkavégzésben és képesek lesznek erőfeszítésekre is. A szituációs játékok, a kapcsolatteremtő és kapcsolattartó, kommunikációs és metakommunikációs gyakorlatok segítik a gyerekeket abban, hogy a legkülönbözőbb élethelyzetekben eligazodjanak; kezelni és elviselni is tudják a konfliktusokat; pontosabban és árnyaltabban fejezzék ki magukat; kedvezőbben alakuljanak társas kapcsolataik; értékként fogadják el a humánus gondolkodást, szociális érzékenységet; kulturáltabbá váljon vitakészségük (érvelés, cáfolás, indoklás).
Az drámajátékok révén bízhatunk abban, hogy minden gyerek elfogadja és vállalja önmagát (külsejét, alkatát, gondolatait, érzelmeit, képességeit, véleményét, szándékait, tetteit); csökken mind az önelégültség, önmaguk túlértékelése, mind a kisebbrendűségi érzésből fakadó gátlás; fejlődik az önuralom, önmérséklet, önfegyelem; biztosabban el tudják helyezni saját magukat a mikro- és makro-környezetben is; társra való figyelés, a beleérző-megértő (empatikus) készség fejlődésével párosul; fejlődik a gyerekekben a mások megértésének, elfogadásának képessége, a toleráns magatartás. ÁLTALÁNOS FEJLESZTÉSI KÖVETELMÉNYEK Figyelembe kell venni, hogy a teljesen különböző adottságú csoportoknak, gyermekeknek önmagukhoz képest kell fejlődést felmutatniuk! Játékos gyakorlatok során sajátítsák el az alapvetô drámai kifejezési formákat. Alakuljon ki bennük játékbátorság, szokjanak hozzá a csoporton belüli szerepléshez. Ôrizzék meg a kezdő évek játékainak természetes, rögtönző technikáját némajátékban és szöveges játékokban. Tudják a mindennapi élet és különböző történetek szituációit közösen elemezni. Vegyenek részt a készségfejlesztő gyakorlatokban, a közös dramatizálás játékaiban, az elemző beszélgetésekben. Bármilyen életkorban kezdődjék is a drámajátékokkal való ismerkedés, az első munkaszakaszt, a kezdő időszakot mindenképpen a személyiség nyitása jellemzi, az érzékelés, a testi ügyesség, az együttműködés fölött érzett öröm vezérli. A későbbiek során mind nagyobb szerepet kap az együtt érző beleélés, az empátia gyakoroltatása és fejlesztése, később ezt követheti a pontos kifejezés vágyának fölkeltése. A részletes követelmények részt 3-4, 5-6, 7-8. évfolyamonkénti bontásban adjuk meg, mert úgy ítéljük meg, hogy Szín-kör-játék tantervi programunk specifikus vonásainak - figyelembe véve tanulóink sajátosságait is - ez felel meg. A tantervi program alapján a konkrét osztályra, csoportra szóló tanítási tematika, fejlesztési terv (tanmenet) feladatának tekintjük az évfolyamokra való bontást.
KAPCSOLATOK - Anyanyelv és irodalom - Ember és társadalom - Ember és természet -Művészetek 1.) Tánc és dráma - Hagyományőrzés - Bábjátékok 2.) Mozgóképkultúra és médiaismeret TARTALOM A tanterv minden évfolyamszakaszon ajánlott témákat, témaköröket, valamint ajánlott gyakorlatfajtákat, játéktípusokat, tevékenységi formákat tartalmaz. A felhasználható gyakorlatok, játékok bőségesek ( lásd szakirodalom ), a pedagógus választja ki, hogy az adott csoportban melyekkel kell dolgoznia. A tantervi programban tudatosan kerüljük konkrét játékok leírását, ugyanis ezeket az adott csoportra vonatkozó fejlesztési terve alapján kell a pedagógusnak saját gyakorlata és a szakirodalom alapján alkotó módon választania, adaptálnia, kialakítania. Egy-egy témakörrel, problémakörrel, hosszabb lélegzetű irodalmi anyaggal akár egész éven át foglalkozhatnak. A tanterv az alábbi egységek alapján épül fel : 1. Ajánlott témák, témakörök 2. Általános készségfejlesztés ( érzékelésfejlesztő, ritmus- és fantáziajátékok, lazító és feszültségoldó, koncentrációs és memóriagyakorlatok ) 3. Kommunikációs képességek fejlesztése ( légzésgyakorlatok, beszéd és mozgásgyakorlatok, kapcsolatteremtő és kapcsolattartó játékok, bizalom játékok, kommunikációs játékok, gyakorlatok, közösségformáló játékok ) 4. Improvizáció ( szituációs játékok, drámajátékok )
ÉRTÉKELÉS Az értékelés minden évfolyamon a közös játékok során végzett folyamatos megfigyelésen alapul. Az egyéni és közös megjegyzések, elemzések játék közben, a tevékenység végén mindig a gyerek érdekében a fejlesztés és megerősítés szándékával történik. Értékelhető más-más szinten, mélységben az életkori sajátosságoknak megfelelően: az együttműködő-képesség; hajlandóság mások ötleteinek elfogadására; önértékelés, értékelés képessége; döntéshozatal, felelősség a saját döntésért, a döntés következményeinek vállalása; új ötletek, megoldások felvetése; a verbális és nonverbális kifejezések használata, értése; képesség egy szerep, feladat elvállalására; jártasság és képesség különböző drámai formák használatában. FELTÉTELEK Személyi: A Szín-kör-játék órák vezetését drámapedagógiai képzésben részt vett pedagógusok, szakemberek kezében tudhatjuk biztosnak. Nagyon fontos, hogy a drámatanár rugalmas, kreatív, toleráns, a humor iránt fogékony ember legyen, aki a gyerekeket társnak tekinti, a gyerekek pedig elfogadják őt vezetőnek, és játszótársnak is. Tárgyi: A foglalkozás ideális helyszíne minden olyan osztályterem, szoba, hely lehet, ahol a gyerekek számára biztosított a mozgás, ahol lehetőség van a valódi kommunikáció megteremtését szolgáló körforma kialakítására. Ahol a megszokott osztálytermi alakzattól eltérően variálható a belső tér (mozgatható székek, szőnyeg stb.). Tanulói: a vizuális kultúra taneszközei bábkészítéshez, díszletkészítéshez, maszkokhoz. Tanári: televízió, video, (lehetőleg) videokamera, magnetofon, kazetták, filmek, paraván, irodalmi szövegek, játékgyűjtemények.
SZÍN-KÖR-JÁTÉK 3-4. évfolyamon Cél A nyugodt, derűs, biztonságot nyújtó légkör megteremtése: feszültségek, gátlások, szorongások oldása. Az érzékelés, a térlátás, a manuális és a kommunikációs képességek, a beszédkészség, a ritmusérzés és mozgáskultúra fejlesztése. Minél biztonságosabban igazodjanak el a gyerekek saját élethelyzetükben. A megszerzett kapcsolataikat mélyítsék el, igyekezzenek figyelni társaikra, önmagukra. Fejlődjön együttműködési képességük! A valahová tartozás, a valakikhez való kapcsolódás biztonságérzetének, élményének tudatosítása. A család, a rokoni, a baráti, az iskolai, a lakóhelyi közösségek szerepének megvilágítása. A közösségerősítés, a viselkedés és beilleszkedés, a csoporton belüli rangsor kialakulásának elfogadtatása a közös (közösségi) játékélményen keresztül (gyerekgyerek, gyerek-felnőtt kapcsolatban), művészeti tevékenységi keretben. Követelmény Vegyenek részt a közös gyakorlatokban, játékokban, feladatokban. Legyenek képesek az iskolai élethez alkalmazkodni, érezzék magukat otthonosan az iskolában. Vegyenek részt az alapszintű elemző beszélgetésekben. Egyszerű mesék eljátszása, azokban a szereplők, helyszín, kezdet és a vég felismerése. Előzmény Az 1-2. évfolyamon nem biztosítottunk külön órát a drámajátékoknak. Ez az az időszak a tanításban és a nevelésben, amikor minden percet átszínezhet és gazdagíthat a drámapedagógia, tantárgyhoz vagy szabadidős foglalkozáshoz igazodva. Az előzőekben és ezután is a tanító magatartását határozza meg a módszer, s ennek a nevelői együttlét minden pillanatában egységesnek és következetesnek kell lennie. Ellenőrizni kell, s erre a kezdő hetek játékidőszaka kiválóan alkalmas, hogy a gyerekekben a felsőbb évek elvárásainak és követelményeinek van-e mire ráépülniük. Ha nincs, az alapozáshoz kell hozzálátni.
Tartalom 1. Ajánlott témák, témakörök Közvetlen környezet, a család, a természet világa (növények, állatok), évszakok, időjárás; A gyerekeket általában foglalkoztató problémák (barátság, őszinteség, hazugság, családi kapcsolatok); Népköltészetből gyermekjátékok, gyermekmondókák, bölcsődalok, játékdalok; Ünnepek, családi ünnepek; Rövidebb mesék a magyar népmesegyűjteményekből; Állatmesék. 2. Általános készségfejlesztés Az általános készségfejlesztő gyakorlatok során alapozó jelleggel kerülnek sorra az érzékelő-, ritmus- és fantázia-gyakorlatok. cselekvéshez, élményhez kötve érzékelésfejlesztő gyakorlatok, játékok (hallás, látás, szaglás, ízlelés, tapintás); a látható, érzékelhető, hallható ritmus; mozgáskoordinációs gyakorlatok; fantáziafejlesztő játékok ( némajátékok, utánzójátékok, beleélés tárgyak helyébe ); ügyességi és szabályjátékok; a valós, előidézett érzékelési benyomásokhoz kapcsolódó gyakorlatok (pl.: hangok illatok színek összekapcsolása); tér- és időérzékelés; befelé forduló megfigyelés; (saját test belső hangja, ritmusa, saját testi állapot megfigyelése); mozgás, hallás, látáskoncentráció; vizuális, motorikus, verbális emlékezet edzése. Bemelegítő, lazító, ráhangoló, asszociációs gyakorlatok, játékok. Hangsúlyozott a koncentráció és a lazítás tudatos alkalmazása. Készítsük föl őket e gyakorlatok során is változó önmagukra! Törvényszerűen indítunk csoportmunkával, s csak később kérünk egyéni feladatteljesítést. Az ismerkedés időszakában nem, vagy alig korrigálunk! A tanár azonban most is, mint a későbbiek során, ezen gyakorlatok végzése közben állapítja meg, milyen szinten tudja kezdeni vagy folytatni csoportjával a munkát, kinek van szüksége esetleges korrekciós átirányításra, nagyobb segítségre, stb.
Az egyszerre végeztetett egyéni gyakorlatok után arra törekszünk, hogy valódi csoportmunka, jó együttműködés alakuljon ki. A gátlásosabb gyerekek elsőre nem szoktak beszállni a játékba, csak figyelnek. Ez nem lehet probléma. Idővel úgyis önként jönnek és részt vesznek benne. Az erőltetés nem lenne praktikus, csak tovább növelné az ellenállásukat, rontaná velük a kapcsolatot. 3. Kommunikációs képesség fejlesztése Beszédkészség fejlesztése: a beszédre késztetés játékai, játékos beszédgyakorlatok. A helyes légzés, hangképzés alapjait játékos beszédgyakorlatok formájában sajátítják el a gyerekek. A nagyobb jelentőségű beszédhibákat logopédus segítségével igyekszünk javítani. A beszédgyakorlatok mindig mozgásgyakorlatokkal együtt jelentkeznek! Közösségformálás, kapcsolattartás játékai : kontaktusteremtés és -tartás; csoportalakítás természetes, mesterséges formái; bizalomgyakorlatok (vakjátékok); agressziót oldó játékok. 4. Improvizáció Mímes játékok szöveg nélkül, utánzással : helyszínteremtés, életjátékok, szocializációs szerepjátékok.. Megjelenítő játékaik során dicsérettel jutalmazzuk ugyan a sikeres megnyilvánulásokat, de ezekben az években nem korrigálunk! Nem mutatjuk be előre sem a mozdulatot, sem a hangsúlyt. Megbeszélhetjük, mennyire volt pontos egy-egy megoldás, de nem erőltetjük a javítást! Sok-sok némajátékot használunk, amelyben kevesebb a mismásolási lehetőség, így igyekszünk elkerülni azt, hogy a gyerekek megfeleljenek a pedagógusnak, ahelyett, hogy kifejezni próbálnának valamit.
SZÍN-KÖR-JÁTÉK 5-6. évfolyamon Cél Az előző évek nyugodt, biztonságot nyújtó légkörének megőrzésével teremtődjék meg az együttes alkotómunka örömet nyújtó hangulata, jöjjön létre a valódi csoportmunka. Őrizzék meg nyitottságukat, együttműködési képességüket, továbbra is kapcsolódjanak be egyre aktívabban aközösjátékokba! A játékok során felvetett dilemmák, problémák segítségével tudjanak különbséget tenni az értékes, értéktelen emberi tulajdonságok, jó és rossz között. Az érzékelés, a térlátás, a manuális és a kommunikációs képességek, a beszédkészség, a ritmusérzés és mozgáskultúra fejlesztése. Igyekezzenek mások szándékait érteni és megérteni. Alapszinten tudják értelmezni a metakommunikáció jelzéseit. Biztosabban igazodjanak el a szűkebb és tágabb környezetükben, köznapi kommunikációs helyzetekben. Pontosabban, árnyaltabban fejezzék ki magukat. Legyenek képesek belső képeket előhívni. A közösségerősítés, a viselkedés és beilleszkedés, a csoporton belüli rangsor kialakulásának elfogadtatása. Követelmény Vegyenek részt a közös gyakorlatokban, játékokban, feladatokban. Tanári segítséggel közreműködjék aktívan a kiscsoport, az osztály önálló dráma előadásának, évfolyam, vagy iskolaszintű rendezvényének előkészítésében és megvalósításában. Rövid mesék, versek önálló elmondása, a társ meghallgatása. Erejükhöz, képességükhöz mérten maguk is legyenek részesei a közösségalakításnak. Tartalom 1. Ajánlott témák, témakörök A gyerekeket általában foglalkoztató problémák (családi kapcsolatok, szegénységgazdagság, szerelem, barátság, hűség-hűtlenség, igazság-igazságtalanság, áruláseskü, csalás, nemzeti szertartások, más népek szokásai stb.); Ünnepek; A mítoszok, mondák világa, történelmi elbeszélések, történetek; Történelmi korokhoz kapcsolható szertartások (ősi improvizatív szertartások; pl. indiánok szokásai, szertartásai); Mesére, mondára épülő drámaóra.
2. Általános készségfejlesztés komplex érzékelésfejlesztő játékok (pl. helyszín hangjai, színei, szaga, formái, anyagai stb.); a valós és a képzelt tér; mozgás, hallás, látáskoncentráció; vizuális, motorikus, verbális emlékezet edzése; az érzékelésfejlesztő játékok beépítése a fantáziajátékokba. Bemelegítő, lazító, ráhangoló, asszociációs gyakorlatok, játékok. 3. Kommunikációs képesség fejlesztése A testhelyzetet, mozgást, mimikát, gesztust, hanghordozást figyelő és utánzó játékok; önismeret önbemutatás társismeret; (verbális információ és közlés fogadásával, koncentrációval, testbeszéddel, érintéssel, arcjáték, tekintet, gesztus értelmezésével). Készségfejlesztés a belső látás belső csend, időérzékelés, ritmus tudatosításával. Metakommunikáció kommunikáció testbeszéd (szoborjátékok); gesztusok, jelek, jelrendszerek; beszédgyakorlatok (történetalkotás, monológ). Az eddigi beszédgyakorlatok megtartása mellett a légzéskapacitás növelésére és az egyre kifejezőbb szóbeli megnyilvánulásra törekszünk. A csoportos alkotómunkát segítő, együttműködési képességet fejlesztő játékok; önfegyelmet erősítő szabályjátékok; bizalomgyakorlatok (páros játék); társválasztó játékok. 4. Improvizáció Dramatikus készségfejlesztés szagok, hangok, színek, formák, mozgások képzeletbeli felidézése (helyszínhez, személyhez kapcsolhatóan); egy tárgy tartása, használata más-más jelentésnek megfelelően (szimbólum, szimbolikus tárgy, helyszín); járás, mozgás, testtartás kidolgozása;. hanghordozás gyakorlása, megfelelő szavak és stílus egy megadott feladat (pl. eskü, szerződés megszövegezéséhez; rítusok.
mímes szöveges improvizatív gyakorlatok; zenével, szöveggel, tárgyakkal; dramatikus improvizáció; életjátékok szerepjátékok (szerepcserék, ellentétek, feszültségek, szándékok értelmezése ). Atársművészetek közül a maszkos játékokat javasoljuk. Ritmushangszereket, vagy hangszerré változtatható tárgyakat adjunk a gyerekek kezébe, ez sokszor a fölös energiát és agressziót is levezeti. Fogalmak: mese, cselekmény, szándék, feszültség, fordulópont, konfliktus. Technikák, szereplők jellemzése. arc- és szemjáték ; maszkok; szöveggel, zenével, tárgyakkal közös dramatizálás. A közös dramatizálás fázisai: 1. Előkészítés. 2. Cselekményváz némajátékkal. 3. Jelenetek szöveggel. 4. A jelenet összefűzése. 5. Zenei és látványelemek. 6. Javítópróbák. SZÍN-KÖR-JÁTÉK 7-8. évfolyam Cél ( Figyelembe véve az előző évek céljait! ) Pontosabban, árnyaltabban fejezzék ki magukat, fejlődjön improvizatív készségük. Ismerjék fel és különböztessék meg érzelmeiket, indulataikat (ingerlékenység, agresszivitás, érzelmi hangulati labilitás). Legyenek képesek tartós, egyre intenzívebb figyelemre. Alapszinten ismerjék és használják a kifejezési eszközöket, technikákat, a játékformákat, drámamódokat. Ismerjék és értelmezzék a mese, helyszín, idő-tér, szereplő, szándék, cselekmény, fordulópont, feszültség, konfliktus fogalmát. Legyenek képesek különböző technikákkal (alapszint) a hősök, szereplők jellemzésére. Legyenek képesek helyzetek kollektív elemzésére. Érzékeljék és gyakorolják a mindennapi élet szituációiban jelentkező konfliktusok kezelését. Fejlődjön erkölcsi érzékük.
Követelmény Vegyenek részt és legyenek képesek együttműködni a közös gyakorlatokban, játékokban, feladatokban. Tanári segítséggel közreműködjék aktívan a kiscsoport, az osztály önálló dráma előadásának, évfolyam, vagy iskolaszintű rendezvényének előkészítésében és megvalósításában. Erejükhöz, képességükhöz mérten maguk is legyenek részesei a közösségfejlesztésnek. A rögtönzés szabályainak betartása. Tartalom 1. Ajánlott témák, témakörök A gyerekeket foglalkoztató problémák (érzékenység, nyitottság és zártság, durvaság, irigység, érvényesülés, a másság, kiszolgáltatottság, féltékenység, párkapcsolatok, szexualitás, manipuláció, stb.); Erkölcsi problémák, különböző döntések következményeinek feldolgozása drámán keresztül. 2. Általános készségfejlesztés komplex érzékelésfejlesztő játékok (pl. helyszín hangjai, színei, szaga, formái, anyagai stb.); a valós és a képzelt tér; mozgás, hallás, látáskoncentráció; vizuális, motorikus, verbális emlékezet edzése; az érzékelésfejlesztő játékok beépítése a fantáziajátékokba. (A készségfejlesztő gyakorlatok végeztetése során - különösen, ha már első osztálytól kezdve foglalkoznak drámajátékokkal a tanulók - kissé eltolódik a hangsúly: eddig az volt a kérdés, hogy milyen a megszemlélt, megtapintott tárgy, a fölfogott dallam, most egyre inkább az kap hangsúlyt, hogy milyen vagyok én, miközben találkozom a világ jelenségeivel, köztük természetesen a többi halandóval. Mivel ezekben az években bevallottan törekszünk arra, hogy a kifejezést pontosítsuk, sokszor egy-egy kifejezési probléma miatt nyúlunk vissza az érzékelő gyakorlatok szintjére, tehát egyre tudatosabb lesz a munkánk: azért kell pontosan érzékelnem és azért kell koncentrálnom, hogy pontosan tudjak kifejezni valamit.) Bemelegítő, lazító, ráhangoló, asszociációs gyakorlatok, játékok.
3.Kommunikációs képesség fejlesztése Önmaga elfogadása, önjellemzés, társjellemzés (a verbális információk közlésével fogadásával írásos és rajzos eszközökkel, szituációs játékokkal önkép, önismeret, önértékelés, önbemutatás, társismeret és a társbemutatás játékai). 4. Improvizáció belső képek előhívása készségfejlesztő gyakorlatokban, improvizációban; jellemábrázoló mozgások, testtartások; improvizáció életjátékok; közös dramatizálás; kontraszt és ritmusváltás érzékeltetése; mozgás improvizációk és gyakorlatok; némajátékok, pantomimes mozgások; a szimultán játék kiküszöbölése; szerepcserék. Az eddigi mesefeldolgozások során inkább azt jelenítették meg, mi történt a szereplőkkel. Az idő haladtával kerüljünk mind közelebb a drámai ábrázolásmódhoz. Az legyen az érdekes, hogy mit tesznek a szereplők. És még később az, hogy miért teszik azt. Az irodalmi alapanyag segítségével történő játékok, s a napi életből vett események eljátszása segítse hozzá a csoport tagjait ahhoz, hogy "rögtönítélő" kamaszságuk természetes kegyetlensége idején is képesek legyenek a nagyvonalúságra, a megbocsátásra, segítsük tisztázni érzelmi viszonyulásukat társaik, önmaguk irányába, sőt, egész társadalmunk szempontjából is. Ismerkedjenek meg a kompromisszum fogalmával, járják körül annak lehetséges módozatait különböző élethelyzetek gyakorlati elemzése révén. Segítsük hozzá őket, hogy növekvő ön- és emberismeretük révén tudják szeretni vagy legalább elfogadni saját magukat.
Szakirodalom ( forrásmunkák ) 1. Altern füzetek I-IV. sorozat szerk. Mihály Ottó. (ALTERN - Alternatív pedagógiák és módszerek) - Hortobágyi Katalin: Project kézikönyv. 87 p. - Jena-plan iskolák Hollandiában. 131 p. - Világkerék. Komplex művészetpedagógiai projectek az Iskolafejlesztési Központ gyűjteményéből. 140 p. - Az osztálytükörtől a falfirkáig. Módszerek (nem csak) osztályfőnököknek. 170p. Iskolafejlesztési Alapítvány, OKI Iskolafejlesztési Központ, 1991, 1992. 2. (-) A bábjáték I-II.,Népművelési Prop. I., Bp. 1987 3. (-) A bábjáték lélektana és pedagógiája, Néművelési Propaganda Iroda 1993 4. Bagdy Emőke - Telkes József: Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában. Tankönyvkiadó, 1988. 306 p. (A pedagógia időszerű kérdései) 5. Benedek László: Játék és pszichoterápia. Bp. 1992. A Magyar Pszichoterápiai Társaság kiadványa 6. Barsi Ernő: Néprajz az általános iskola kezdő szakaszában. OKI - MKM - BTF 1992. 149 p. (Tanítók Kiskönyvtára 5.) 7. Bolton, Gavin: A tanítási dráma elmélete. MDPT/Marczibányi, 1993 8. A család szociálpszichiátriája. szerk. Füredi János - Dr. Buda Béla. Bp. Medicina. 1986. 128 p. 9. Csepeli György: A hétköznapi élet anatómiája. Kossuth k. Bp. 1986. 182 p. 10.Dévai Margit: Énkép-korrekció önismereti játékmódszerrel a serdülőkorban. Pest Megyei Pedagógiai Intézet. Bp. 1990. 72 p. 11.Dráma, oktatás, nevelés. Szerk.: Szauder Erik. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994 12.Drámapedagógiai Magazin. A Magyar Drámapedagógiai Társaság periodikája. 1991-től folyamatosan, évente kétszer 13.Drámapedagógiai olvasókönyv. Szerk.: Kaposi László MDPT/Marczibányi, 1994 14.Színház és dráma a tanításban (Tanulmányok, szerk.: Szauder Erik) MDPT/Marczibányi, 1994 15.Dramaturgiai olvasókönyv. szerk. Duró Győző és Nánay István. Marczibányi Téri Művelődési Központ, 1993. 160 p. (Színházi füzetek I.) 16.(-) Dramatikus nevelési program 1972-1982, Népm. I. 1984 17.Ember és báb. Bábszínházak, műhelyek, kísérletek. Vál. szerk. Tömöry Márta. Múzsák. 1990. 141 p. (Bábjátékos oktatás) 18.Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés pszichológiája. ford. László János. Bp. Gondolat, 1989. 381 p. 19.Freinet - dolgozatok. Szerk. Lengyel Péterné. OPI. 1985. 40 p. 20.Gabnai Katalin: Állatosdi, MÓRA 1984 21.Gabnai Katalin: Drámajátékok. SZÍNHÁZI FÜZETEK/III. Marczibányi /MDPT, 1993 és 1996 22.A gordiuszi csomó. Szöveggyűjtemény diákoknak és tanároknak. IFA 1991. 23.Gordon, Thomas: P.E.T. A szülői eredményesség tanulása. A Gordon-módszer. ford. F. Várkonyi Zsuzsa, Bp. Gondolat, 1991. 253 p. 24.Gordon, Thomas: T.E.T. A tanári hatékonyság fejlesztése. ford. Gorzó Andrea. Gondolat, 1990. 343p. 25.(-) Gyermekdramaturgiai tanulmányok I-II., Népm. I. 1978 26.Játék, játékosság az óvódás gyermek tevékenységében. Játékpedagógiai Tanácskozás, 1990. Hajdúböszörmény. szerk. Kovács György. 1989. 103 p.
27.Juharosné Molnár Piroska: Pedagógiai bábjáték. A játék sója. Kecskemét, 1989. 108 p. Az Erdei Művelődési Központ kiadványa 28.Kapitány Ágnes - Kapitány Gábor: Rejtjelek. Hogyan beszélnek vágyaink és törekvéseink. Interart. Szorobán k. Bp. 1993. 285 p. 29.Kissné, Haffner Éva: Játékra nevelés a gyógypedagógiai óvódban. Bp. OPI. 1987. 75 p. (Gyógypedagógiai továbbképzés könyvtára 33.) 30.Kozéki Béla: Személyiségfejlesztés az iskolában. Békés Megyei Pedagógiai Intézet, 1984. 375 p. 31.Laing, Ronald David: Beszélgetések gyerekekkel. ford. Ferencz Győző. Bp. Helikon. 1988. 113 p. 32.Lake, Tony: A magány. Miért alakul ki és hogyan küzdhető le. ford. Takácsy Gizella. Park k. 1991. 100 p. (Hétköznapi pszichológia) 33.Lengyel Pál: Színházasdi. Bp. Móra. 1987. 166 p. Kuckószínház. Mesejátékok Lázár Ervin művei alapján. 34.Levi, V.: Az önismeret művészete. ford. Láng Rózsa. Bev. Bagdy Emőke. Gondolat, 1985. 313 p. 35.Machková, Eva: Dramatikus játékok és improvizációk. ford. Dusza István. Bratislava, 1984. 99 p. 36.Mérei Ferenc: A pszichológiai labirintus. Fondorlatok és kerülőutak a lelki életben. Magyar Pszichoterápiai Társaság, 1989. 260 p. 37.Mérei Ferenc: Társ és csoport. Tanulmányok a genetikus szociálpszichológia köréből. Bp. Akadémiai k. 1989. 369 p. 38.Mérei Ferenc: "... vett a füvektől édes illatot". Művészetpszichológia. Bp. 1986. Múzsák. 250 p. 39.Mészáros Vincéné: Óvodai bábjátékok. Bp. Tankönyvkiadó, 1987. 188 p. 40.Mezei Éva: Játsszunk színházat! Bp., 1979 41.Montágh Imre: Gyermekszínjátszók beszédnevelő könyve; 42.Montágh Imre: A tiszta beszéd. Népművelési Propagandairoda, 1987 43.Molnár V. József: A nap arca. A gyermekrajzok üzenetei. Örökség könyvek. 1990. 44.Montágh Imre: Nyelvművesség. A beszéd művészete. Bp. Múzsák. 1989. 220 p. 45.Moskovszky Éva: Játék és világkép. in: Forrás 17. évf. 1985. 10-12. sz. 46.Neelands, Jonothan: Dráma a tanulás szolgálatában. MDPT/Marczibányi, 1994 47.Nem csak munkával él az ember. A nem létfontosságú tevékenységek. Tanulmányok. Szerk. J. Cherfas, R. Lewin. Bp. 1986. Gondolat. 48.Niedermüller Péter: Játék és kultúra. A néprajzi megközelítés lehetősége. In: Forrás 17. évf. 1985. 10-12. szám 49.Papp Ágnes: Mit, kinek, hogyan? Kommunikációs gyakorlatok. Nemzeti Szakképzési Intézet. Polifon k. 1992. 50.Pease, Allan - Garner, Alan: Szó-beszéd. A társalgás művészete. ford. Dáczer Éva. Park k. 1993. 128 p. (Hétköznapi pszichológia) 51.Peseschkian, Nossrat: A tudós meg a tevehajcsár. Keleti történetek, nyugati lelki bajok. Bp. Helikon k. 1991. 240 p. 52.Reformpedagógiai olvasókönyv. szerk. Trencsényi László. Bp. 1993. 220 p. A Magyar Drámapedagógiai Társaság kiadványa. 53.Rogers, Carl: Encounter csoportok. Bp. 1986. Magyar Pszichológiai Társaság. 226 p. 54.Rudas János: Delfi örökösei. Önismereti csoportok: elmélet, módszer, gyakorlatok. Bp. Gondolat. 1990. 376 p.
55.Shaw, Phyllis M.: Barátkozni jó! Hogyan játsszunk gyermekeinkkel és mikor ne? ford. Falvay Mihály. Bp. 1986. Gondolat. 237 p. 56.Szabadságra nevelés. Rudolf Steiner pedagógiája. Képek és tudósítások a nemzetközi Waldorf-iskolai mozgalomról. Írta és összeállította: Frans Carlgren és Arne Klingborg. Török Sándor Waldorf-pedagógiai Alapítvány. Bp. 1992. 310 p. 57.Szacsvay Éva: Bábtáncoltató betlehemezés Magyarországon és Közép-Kelet- Európában. Bp. Akadémiai k. 1987. 195 p. (Néprajzi tanulmányok) 58.Szekszárdi Ferencné: Konfliktusok az osztályban. Tankönyvkiadó 1987. 59.Személyiségfejlesztés. Kiad. a Közműv. Háza és a Magyar Népművelők Egyesületének Mentálhigiénés Szakmai Szervezete. 1989. 133 p. 60.Tanulmányok a gyermekszínházról. szerk. Földényi F. László. Magyar Színházi Intézet. Bp. 1985. 121 p. 61.Tolnai Kata: Drámatanítás az általános iskola nyolcadik osztályában. Magyar Drámapedagógiai Társaság. Gödöllő, Petőfi Műv. Központ. 1990. 75 p. (Drámapedagógiai füzetek 2.) 62.Tolnai Mária: Dráma és nevelés. Korona Kiadó, 1994 63.Tornyai Magda - Karacs Mária - Fóti Péter: A drámajáték a korszerű nevelés eszköze. in: Neveléselmélet és Iskolakutatás 1987/4. 64.Trencsényi Borbála: Anyanyelv és kommunikáció. AKG KIADÓ, Budapest, 1995 65.Tunyogi Erzsébet: A gyógyító játék. Bp. Pannon k. 1990. 119 p. 66.Újvári Zoltán: Játék és maszk. Dramatikus népszokások. A Bihari Múzeum kiadványa. 4. kötet. Debrecen - Berettyóújfalu, 1988. 350 p. 67.A vers szószólói. Vál. szerk. bev. Bőhm Edit. Bp. Múzsák. 1989. 311 p. Szemelvénygyűjtemény. 68.Watzlawick, Paul - Weakland, John, H. - Fisch, Richard: Változás. A problémák keletkezésének és megoldásának elvei. ford. Pap Mária. Bp. Gondolat k. 1990. 213 p. Játékgyűjtemények 69.Add tovább! Játékgyűjtemény. 3. kiadás, 1996, Kandy Kiadó, Veszprém 70.Debreczeni Tibor: Drámapedagógiai órák alsóban, felsőben és főiskolán. MDPT/Kecskeméti Tanítóképző Főiskola, 1994 71.Debreczeni Tibor: Kreatív játékok. Bp., 1994 72.Ferenczi Anna: Zenevár. Zenei játékkönyv. Petőfi Művelődési Központ, Gödöllő, 1990. 46 p. 73.Gabnai Katalin: Drámajátéktár. Első gyűjtemény. Bp. Magyar Drámapedagógiai Társaság. Petőfi Művelődési Központ, Gödöllő. 1990. 72 p. (Drámapedagógiai füzetek 1.) 74.Ivasivka Mátyás: Cserkészek játékoskönyve. Bp. 1991. 153 p. (Cserkészvezetők kiskönyvtára 2.) 75.Játékiskola. szerk. Petrás Anna. BMK. 1991. 272 p. 76.Játékkoszorú. Szerkesztett játékok gyermekeknek. Vál., szerk. Gabnai Katalin. Bp. 1985. Múzsák. 130 p. (Színjátszók kiskönyvtára 223.) 77.Játékkönyv. Szerk. Kaposi László SZÍNHÁZI FÜZETEK/IV. Marczibányi/MDPT, 1993 78.Játéklexikon. szerk. Burger András - Pálos Miklós. Bp. 1984. Ifj. Lapkiadó. Bp. 1984. 144 p.
79.Jó játék a szójáték. Nyelvi fejtörők, mesefeldolgozások. szerk. Tóth Kornélia. A tatai Városi Művelődési Központ kiadványa. 1989. 50 p. 80.Kalapács János: Tesztek - nektek. Játékos önismeret fiataloknak. Bp. Háttér k. 1988. 81.Kisné, Polyák Erzsébet: Mesevásár. Bábjátékok óvodásoknak, alsótagozatosoknak. Bp. Múzsák, 1990. 217 p. 82.Lajtha László - Molnár Imre: Játékország. Bp. 1990. 82 p. Reprint. 83.Megy a gyűrű vándorútra. Gyermekjátékok és mondókák. 1-2. köt. szerk. Gágyor József. Bp. 1982. Gondolat k. 84.Nyitva van az aranykapu. Játék, bábjáték, színjáték. szerk. Debreczeni Tibor. Bp. 1985. Múzsák. 297 p. 85.Padisák Mihály: Mindenki játékoskönyve. Múzsák. 1990. 195 p. 86.Padisák Mihály - Padisák Judit: Minden napra egy játék. Bp. 1986. Múzsák. 501 p. 87.Pásztory Attila - Rákos Etelka: Iskolai és népi játékok. Bp. 1992. 220 p. 88.Sümegi Józsefné: Óvodai beszédfejlesztő játékok. Bp. 1983. OPI 77 p. 89.Trencsényi László - Váradi István: Gyerekek, évszázadok, kalandok. Történelmi játékok módszertani gyűjteménye. Bp. 1986. Ifj. Lapkiadó. 282 p. 90.Ünnepigéző. Játékok, versek, szerkesztett műsorok általános iskolásoknak. szerk. Gabnai Katalin. Bp. Múzsák. 1988. 202 p. (Színjátszók kiskönyvtára) 91.Vargha Balázs: Szeretnél játszani? Játékok 10 éven aluliaknak. Bp. 1986. Múzsák. 223. p.