Fizikai ás fizikai-kémiai vizsgálatok Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.8 2.2.20. POTENCIOMETRIÁS TITRÁLÁS A potenciometriás titrálás végpontját úgy határozzuk meg, hogy a vizsgálandó oldatba merülő két elektród (egy indikátorelektród és egy összehasonlító elektród vagy két indikátorelektród) között a potenciálkülönbséget mérjük a hozzáadott mérőoldat mennyiségének függvényében. A cellafeszültséget nulla vagy gyakorlatilag nulla áramerősség mellett mérjük. Készülék. A készülék (egyszerű potenciométer vagy elektronikus műszer) olyan voltmérő, amelynek leolvasási pontossága legalább 1 mv. Az indikátorelektród amelynek fajtája a meghatározandó anyagtól függ lehet üveg- vagy fémelektród (pl. platina, arany, ezüst vagy higany). A összehasonlító-elektród általában kalomel- vagy ezüst/ezüstklorid-elektród. Sav-bázis titrálásokhoz, ha más előírás nincs, üveg kalomel vagy üveg ezüst/ezüst-klorid elektródpárokat használunk. Módszer. Gyenge savak és bázisok potenciometriás végpontjelzéssel történő titrálása során nem vizes oldószerek alkalmazása esetén, amennyiben szükséges, a vizsgálandó anyag oldása előtt üres mérést végzünk, vagy semlegesítjük az oldószerelegyet. Amennyiben az oldószerelegy semlegesítését potenciometriás titrálással nem lehet kivitelezni, abban az esetben megfelelő indikátort alkalmazva vizuális titrálást végzünk. Néhány példát mutat az alábbi táblázat: Mérőoldat Perklórsav Indikátor R kristáyibolya oldat Tetrabutilammónium-hidroxid R timolkék R metanollal készült 3g/l töménységű oldata Nátrium-hidroxid, etanolos R timolftalein oldat Vizsgálat. A hozzáadott mérőoldat-mennyiség függvényében ábrázoljuk az észlelt potenciálkülönbségeket, és a titrálást a várható végponton túl is folytatjuk. A végpontot a potenciálkülönbség ugrásszerűen bekövetkező megváltozása jelzi.
Metil-, etil- és izopropil-metánszulfonát meghatározása metánszulfonsavban Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.1 1 2.5.37. METIL-, ETIL- ÉS IZOPROPIL-METÁNSZULFONÁT MEGHATÁROZÁSA METÁNSZULFONSAVBAN 04/2011:20537 A következő módszert a metánszulfonsav metil-, etil- és izopropil-észtereire a 0,5 és 100 ppm közötti koncentrációtartományra validálták. Ha a módszert a validált tartományon kívül szándékozunk alkalmazni a metánszulfonsav-észterek mennyiségének meghatározására, például eltávolításuk előtt, a szintézis kezdeti szakaszában, akkor a vizsgálati oldat koncentrációját ehhez igazodva módosítani kell. Tömegspektrometriával (2.2.43) kapcsolt gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. 7 µl CRS butil-metánszulfonátot (BMS) R diklórmetánnal 10,0 ml-re hígítunk. Az oldat 10 µl-ét R diklórmetánnal 100,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat. 0,74 g vizsgálandó anyagot 10,0 ml R vízhez mérünk, majd az anyagot 10,0 ml belső standard oldattal kivonjuk. A fázisok elkülönülése után a szerves fázist R vízmentes nátrium-szulfátot tartalmazó üvegcsébe visszük, és összerázás után megszűrjük. Összehasonlító oldat (a). R metil-metánszulfonát (MMS), R etil-metánszulfonát (EMS) és R izopropilmetánszulfonát (IMS) 50 50 mg-ját a belső standard oldattal 50,0 ml-re oldjuk. Az oldat 74 µl-ét a belső standard oldattal 10,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 100 µl-ét a belső standard oldattal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 3,0 ml a) összehasonlító oldatot a belső standard oldattal 10,0 ml-re hígítunk. Oszlop: anyaga: kvarcüveg; méretei: l = 15 m, Ø = 0,25 mm; állófázis: R poli(dimetil)sziloxán (filmvastagság 1 µm). Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Mintaáram-elosztás nélküli, impulzusszerű mintabevitel: 250 kpa, 0,25 perc. Hőmérséklet: Idő (perc) Hőmérséklet ( C) Oszlop 0 1 55 1 9 55 135 Injektor 240 Detektor: átvezetőcső 280 ionforrás 230 analizátor 150 Detektálás: tömegspektrométerrel, az alábbiak szerint; a detektort úgy állítjuk be, hogy a rendszeralkalmassági követelmények teljesüljenek: elektronütközéses ionizátorral (70 ev) felszerelt kvadrupól tömegspektrométer; a tömegspektrométer paramétereit a fragmentometriás mérési módra (szelektív ionkövetés (SIM)) a következők szerint állítjuk be:
Metil-, etil- és izopropil-metánszulfonát meghatározása metánszulfonsavban Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.1 2 Anyag neve m/z Követés időtartama butil-metánszulfonát (BMS) 56 t R 7,0 és 9,0 perc között metil-metánszulfonát (MMS) 80 t R 2,0 és 3,5 perc között etil-metánszulfonát (EMS) 79 t R 4,0 és 4,7 perc között izopropil-metánszulfonát (IMS) 123 t R 4,7 és 5,5 perc között Injektálás: 2 µl Relatív retenciók a belső standardra (BMS) (retenciós ideje kb. 7,6 perc) vonatkoztatva: MMS kb. 0,3; EMS kb. 0,5; IMS kb. 0,6. Rendszeralkalmasság: csúcsfelbontás: legalább 3,0, az EMS és az IMS között, az a) összehasonlító oldat kromatogramján; jel/zaj viszony: legalább 10, az MMS, az EMS, illetve az IMS csúcsára számolva, a b) összehasonlító oldat kromatogramján. Az MMS, az EMS, illetve az IMS ppm-ben kifejezett mennyiségét a következő összefüggés alapján számoljuk ki: A2 I1 W1 C 0, 148, A I W 1 2 ahol: A 1 = az MMS, az EMS, illetve az IMS csúcsterülete az a) összehasonlító oldat kromatogramján; A 2 = az MMS, az EMS, illetve az IMS csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján; C = az MMS, az EMS, illetve az IMS százalékos tartalmi értéke; I 1 = a belső standard csúcsterülete az a) összehasonlító oldat kromatogramján; I 2 = a belső standard csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján; W 1 = az a) összehasonlító oldat készítéséhez használt MMS, EMS, illetve IMS tömege milligrammban; W 2 = a vizsgálandó anyag tömege a vizsgálati oldatban, milligrammban; 0,148 = hígítási faktor. 2
Metil-, etil- és izopropil-metánszulfonát meghatározása hatóanyagokban Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.3 1 2.5.38. METIL-, ETIL- ÉS IZOPROPIL-METÁNSZULFONÁT MEGHATÁROZÁSA HATÓANYAGOKBAN 01/2012:20538 A következő általános módszert a metánszulfonsav metil-, etil- és izopropil-észtereinek betahisztinmezilátban történő meghatározására validálták, a 0,2 és 5 ppm közötti koncentrációtartományban. Ha a módszert egyéb hatóanyagok esetében szándékozzuk alkalmazni, akkor főként, ha ezen hatóanyagokban a metánszulfonsav-észterek a fentitől eltérő koncentrációtartományban vannak jelen a vizsgálati oldat és az összehasonlító oldat koncentrációját ehhez igazodva módosítani kell, és a módszert ennek megfelelően kell validálni. VIZSGÁLAT Tömegspektrometriával (2.2.43) kapcsolt gázkromatográfiás (2.2.28) gőztéranalízis. A vizsgálati oldatot és az összehasonlító oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Oldószerelegy: R víz R acetonitril (20+80 V/V). A-oldat. 30 mg R vízmentes nátrium-tioszulfátot és 60,0 g R nátrium-jodidot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Belső standard oldat. 10 μl CRS butil-metánszulfonátot (BMS) az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítunk. Az oldat 20 μl-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 10,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat. 20 ml-es gőztér-gázkromatográfiás üvegbe mért, 25,0 mg vizsgálandó anyaghoz 0,50 ml A-oldatot és 0,50 ml belső standard oldatot adunk, majd az üvegcsét teflonnal bevont szilikon membránnal és alumínium kupakkal haladéktalanul lezárjuk. A származékképzési reakció lejátszódása után esetleg csapadékleválás észlelhető, ez azonban nem befolyásolja a mennyiségi meghatározás érvényességét. Összehasonlító oldat (a). R metil-metánszulfonát (MMS), R etil-metánszulfonát (EMS) és R izopropilmetánszulfonát (IMS) 25,0 25,0 mg-ját R toluollal 5,0 ml-re oldjuk. Az oldat 50 µl-ét a belső standard oldattal 25,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 20 µl-ét a belső standard oldattal 20,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 0,50 ml-ét és az A-oldat 0,50 ml-ét 20 ml-es gőztér-gázkromatográfiás üvegbe mérjük, majd az üvegcsét teflonnal bevont szilikon membránnal és alumínium kupakkal haladéktalanul lezárjuk. Összehasonlító oldat (c). Az a) összehasonlító oldat 500 µl-ét a belső standard oldattal 20,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 0,50 ml-ét és az A-oldat 0,50 ml-ét 20 ml-es gőztér-gázkromatográfiás üvegbe mérjük, majd az üvegcsét teflonnal bevont szilikon membránnal és alumíniumkupakkal haladéktalanul lezárjuk. Oszlop: anyaga: kvarcüveg; méretei: l = 30 m, Ø = 0,25 mm; állófázis: R polárisan dezaktivált polietilénglikol (filmvastagság 1 µm). Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Mintaáram-elosztási arány: 1:20.
Metil-, etil- és izopropil-metánszulfonát meghatározása hatóanyagokban Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.3 2 A statikus gőztér javasolt körülményei: egyensúly beállítás hőmérséklete: 60 C; egyensúly beállítás ideje: 30 perc; átvezetőcső hőmérséklete: 120 C. Hőmérséklet: Idő (perc) Oszlop 0-1 1-10 Hőmérséklet ( o C) 40 40 130 Injektor 220 Detektor: átvezetőcső ionforrás analizátor Az analízis végén az oszlop hőmérsékletét 240 C-ra emeljük, és 7 percen át ezen a hőmérsékleten tartjuk. Detektálás: tömegspektrométerrel, az alábbiak szerint; a detektort úgy állítjuk be, hogy a rendszeralkalmassági követelmények teljesüljenek; más lehetőségként megfelelő elektronbefogásos detektor is alkalmazható: kvadrupól tömegspektrométer, elektronütközéses ionizációs üzemmódban (70 ev); a tömegspektrométer paramétereit a fragmentometriás mérési módra (szelektív ionkövetés (SIM)) a következők szerint állítjuk be: Anyag neve Kvantitatív ion (m/z) 280 250 200 Kvalitatív ion (m/z) butil-jodid (BuI)* 184 127 metil-jodid (MeI)* 142 127 etil-jodid (EtI)* 156 127 izopropil-jodid (ipri)* 170 127 * BMS-ből, MMS-ből, EMS-ből, illetve IMS-ből, származékképzési reakcióban keletkezett Injektálás: 1 ml; a vizsgálati oldat, valamint a b) és a c) összehasonlító oldat gőzteréből. Relatív retenciók a belső standardra (BuI) (retenciós ideje kb. 8,5 perc) vonatkoztatva: MeI kb. 0,51; EtI kb. 0,63; ipri kb. 0,68. Rendszeralkalmasság: csúcsfelbontás: legalább 1,5, az EtI és az ipri között, a c) összehasonlító oldat kromatogramján; jel/zaj viszony: legalább 10, minden egyes alkil-jodid csúcsra számolva, a b) összehasonlító oldat kromatogramján. A következő összefüggés alapján külön-külön kiszámoljuk mindegyik alkil-metánszulfonát ppm-ben kifejezett mennyiségét: A2 I1 W1 C 0, 05, A1 I 2 W2 ahol: A 1 = az alkil-jodid csúcsterülete a c) összehasonlító oldat kromatogramján;
Metil-, etil- és izopropil-metánszulfonát meghatározása hatóanyagokban Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.3 3 A 2 = az alkil-jodid csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján; C = a megfelelő észter százalékos tartalmi értéke; I 1 = a belső standard csúcsterülete a c) összehasonlító oldat kromatogramján; I 2 = a belső standard csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján; W 1 = az a) összehasonlító oldat készítéséhez használt megfelelő észter tömege milligrammban; W 2 = a vizsgálandó anyag tömege a vizsgálati oldatban, milligrammban; 0,05 = hígítási faktor.
Metánszulfonil-klorid meghatározása metánszulfonsavban Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.4 1 2.5.39. METÁNSZULFONIL-KLORID MEGHATÁROZÁSA METÁNSZULFONSAVBAN 04/2012:20539 A következő módszert a metánszulfonil-klorid metánszulfonsavban történő meghatározására validálták, a 0,05 és 50 ppm közötti koncentrációtartományban. Tömegspektrometriával (2.2.43) kapcsolt gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. 68 µl CRS butil-metánszulfonátot (BMS) R diklórmetánnal 10,0 ml-re oldunk. Az oldat 0,5 ml-ét R diklórmetánnal 50,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat. 5 ml R vízhez lassú ütemben 7,4 g vizsgálandó anyagot keverünk. Lehűtés után 5,0 ml R diklórmetánt és 100 µl belső standard oldatot adunk hozzá, és a kapott keveréket összerázzuk. A fázisok elkülönülése után a szerves fázist 1 g R vízmentes nátrium-szulfátot tartalmazó üvegcsébe töltjük. A kirázást 2 5,0 ml R diklórmetánnal kétszer megismételjük, a szerves fázisokat egyesítjük és megszűrjük. Összehasonlító oldat (a). 50 mg R metánszulfonil-kloridot R diklórmetánnal 10,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R diklórmetánnal 10,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 300 µl-ét R diklórmetánnal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 500 µl a) összehasonlító oldat és 100 µl belső standard oldat elegyét R diklórmetánnal 15,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 25 µl a) összehasonlító oldat és 100 µl belső standard oldat elegyét R diklórmetánnal 15,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: anyaga: kvarcüveg; méretei: l = 15 m, Ø = 0,25 mm; állófázis: R poli(dimetil)sziloxán (filmvastagság 1 µm). Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Mintaáram-elosztás nélküli, impulzusszerű mintabevitel: 60 kpa, 0,1 perc. Hőmérséklet: Idő (perc) Hőmérséklet ( o C) Oszlop 0 4 40 4 8 40 200 Injektor 240 Detektor átvezetőcső 280 ionforrás 230 analizátor 150 Az analízis végén az oszlop hőmérsékletét 270 C-ra emeljük, és 8 percen át ezen a hőmérsékleten tartjuk. Detektálás: tömegspektrométerrel, az alábbiak szerint; a detektort úgy állítjuk be, hogy a rendszeralkalmassági követelmények teljesüljenek: elektronütközéses ionizátorral (70 ev) felszerelt kvadrupól tömegspektrométer;
Metánszulfonil-klorid meghatározása metánszulfonsavban Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.4 2 a tömegspektrométer paramétereit a fragmentometriás mérési módra (szelektív ionkövetés (SIM)) a következők szerint állítjuk be: Anyag neve m/z Követés időtartama Metánszulfonil-klorid 79 t R 3,3 és 6,0 perc között Butil-metánszulfonát (BMS) 56 t R 6,0 és 8,0 perc között Injektálás: 5 µl a vizsgálati oldatból, a b) és c) összehasonlító oldatokból, valamint a belső standard oldatból és R diklórmetánból. Relatív retenció a belső standardra (BMS) (retenciós ideje kb. 7,2 perc) vonatkoztatva: metánszulfonilklorid kb. 0,68. Rendszeralkalmasság: a belső standard oldat kromatogramján nem jelenhet meg olyan csúcs, amelynek retenciós ideje megegyezik a metánszulfonil-klorid csúcs retenciós idejével; csúcsfelbontás: legalább 5,0, a metánszulfonil-klorid és a BMS között, a b) összehasonlító oldat kromatogramján; jel/zaj viszony: legalább 10, a metánszulfonil-klorid csúcsára számolva, a c) összehasonlító oldat kromatogramján. A következő összefüggés alapján kiszámoljuk a metánszulfonil-klorid ppm-ben kifejezett mennyiségét: A2 I1 W1 C 1, 5, A1 I 2 W2 ahol A 1 = a metánszulfonil-kloridnak megfelelő csúcs területe a b) összehasonlító oldat kromatogramján; A 2 = a metánszulfonil-kloridnak megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján; C = a metánszulfonil-klorid százalékos tartalmi értéke; I 1 = a BMS-nek megfelelő csúcs területe a b) összehasonlító oldat kromatogramján; I 2 = a BMS-nek megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján; W 1 = az a) összehasonlító oldat készítéséhez használt metánszulfonil-klorid tömege, milligrammban; W 2 = a minta tömege a vizsgálati oldatban, milligrammban; 1,5 = hígítási faktor.
2.6.33. Maradék pertusszisz toxin és a pertusszisz toxoid visszaalakulása Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.8-1 2.6.33. MARADÉK PERTUSSZISZ TOXIN ÉS A PERTUSSZISZ TOXOID VISSZAALAKULÁSA Ez a szöveg nem vonatkozik a genetikai módosítással előállított termékekre. 07/2013:20633 Referencia pertusszisztoxin-készítményként BRP pertusszisz toxin vagy olyan saját toxinkészítmény alkalmazható, amelyet a BRP-vel összehasonlítva Nemzetközi Egységekben kalibráltak. Egértörzs. Az alkalmas egértörzs toxin-ld 50 értéke 6 NE és 50 NE között van. A vizsgálatokat olyan, azonos egyedszámú csoportokkal végezzük, melyek legalább 10, alkalmas törzsből származó, megfelelő életkorú és testtömegű hisztaminérzékeny egérből állnak. A maradék pertusszisz toxin vizsgálathoz az 1. csoport egyedeibe intraperitoneális úton a 2 8 C-on tárolt vakcina 1-2 emberi adagját oltjuk. A pertusszisz toxoid visszaalakulásának vizsgálatához a 2. csoport egyedeibe intraperitoneális úton a 4 hétig 37 C-on tárolt vakcina 1-2 emberi adagját oltjuk. A hisztaminérzékenység kritériumait egy, a referenciatoxin több adagjával végzett validációs vizsgálat során kell megállapítani; igazolni kell, hogy a dózis-válasz összefüggés szignifikáns. Ezt követően a hatóérték-meghatározás érzékenységnek igazolása során minden alkalommal a referenciatoxinnak egy olyan megfelelő adagját használjuk pozitív kontrollként, amely a dózis-válasz görbe lineáris szakaszán helyezkedik el, és amely az illetékes hatóság álláspontja szerint megfelelő pozitív választ ad. Az egerek pozitív kontroll csoportját a referencia pertusszisztoxin-készítmény (pl. BRP pertusszisz toxin) azonos térfogatával oltjuk, olyan dózisban, amelyről a validálás során megállapítottuk, hogy igazolja a hatóérték-meghatározás érzékenységét (pl. az egerek legalább 30%-a számára halálos adag). Az egerek negatív kontroll csoportját az oldószer azonos térfogatával intraperitoneális úton oltjuk. Ha összehasonlító egércsoportot használunk, az egyedeket a referencia pertusszisztoxin-készítmény (pl. BRP pertusszisz toxin) olyan adagjával olthatjuk, amely a termékben a korábbi ártalmatlansági adatok alapján megállapított legnagyobb megengedhető pertusszisztoxin-adagnak felel meg. Más lehetőségként referencia pertusszisztoxin-készítmény helyett olyan referenciavakcina is alkalmazható, amelynek ártalmatlanságát klinikai vizsgálatok alapján igazolták. 5 nap elteltével minden csoport minden egyes egerébe 2 mg hisztaminbázisnak megfelelő adagot adunk be intraperitoneálisan, 0,5 ml-t meg nem haladó térfogatban. Az állatokat 24 órán át megfigyelés alatt tartjuk. A vizsgálat nem értékelhető, amennyiben: a hisztamin beadását követően a negatív kontroll csoportban 1 vagy több egér elpusztul, a hisztaminérzékenység nem felel meg a megállapított határértéknek (pl. hogy a pozitív kontroll csoport egyedei legalább 30%-ának el kell pusztulnia). Amennyiben a meghatározást összehasonlító egércsoport nélkül végezzük, a vakcina megfelel a maradék pertusszisz toxin vizsgálat követelményének, ha az 1. csoport egyetlen egyede sem pusztul el. Ha egy vakcina gyártási tétel nem felel meg követelménynek, a vizsgálat azonos számú vagy több egéren megismételhető, ilyenkor a vizsgálatok eredményeit egyesítjük. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményének, ha az oltott csoportban az elhullási arány nem haladja meg az 5%-ot. A vakcina megfelel a pertusszisz toxoid visszaalakulására vonatkozó vizsgálat követelményének, ha a 37 -on inkubált vakcinával oltott 2. csoport szintén megfelel a fenti a követelményeknek. Amennyiben a meghatározásnál összehasonlító csoportot is alkalmazunk, a vakcina megfelel a maradék pertusszisz toxin vizsgálat követelményének, ha az 1. csoportban bekövetkező elhullási arány nem haladja meg az összehasonlító csoport elhullási arányát. Ha a vakcina egy gyártási tétele nem felel meg a követelménynek, a vizsgálat azonos számú vagy több egéren megismételhető, ilyenkor a vizsgálatok eredményeit egyesítjük. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményének, ha az 1. csoportban bekövetkező elhullási arány nem haladja meg az összehasonlító csoport elhullási arányát. A vakcina megfelel a pertusszisz toxoid visszaalakulására vonatkozó vizsgálat követelményének, ha a 37 -on inkubált vakcinával oltott 2. csoport szintén megfelel a fenti a követelményeknek.
2.6.33. Maradék pertusszisz toxin és a pertusszisz toxoid visszaalakulása Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.8-2 Más lehetőségként, a validálást követően, olyan hisztamin-szenzibilizálási vizsgálatok is alkalmazhatók, amelyek végpontját az egerek elhullása helyett testhőmérséklet-adatok képezik.
4.1.1. Reagensek, mértékoldatok, tompítóoldatok Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.5.6.-6.5.-1 4.1.1. REAGENSEK Izoleucin. 1185000. [73-32-5]. Lásd Izoleucinum (0871). R1 eriokrómfekete-t porhígítás. 1056802. R eriokrómfekete-t 1,0 g-ját összekeverjük R metilnarancs 0,4 g-jával és R nátrium-klorid 100 g-jával. Prolin. 1152200. [147-85-3]. Lásd Prolin (0785). Propán-1,3-diol. C 3 H 8 O 2 (M r 76,1). 1185100. [5045-637-2]. 1,3-Dihidroxipropán. Színtelen, viszkózus folyadék. fp: kb. 214 ºC. op: kb. 27 ºC. 07/2013:40101 Szilika gél, kromatográfiás célra (szánt), 4-nitrofenilkarbamidszilil. 1185200. Nagyon finom eloszlású, kis szemcseméretű, 4-nitrofenilkarbamidszilil-csoportok bevitelével a felületén kémiailag módosított szilikagél. A szemcseméret az egyes vizsgálati előírásokban a reagens neve után szerepel. Finom elsoszlású fehér vagy csaknem fehér homogén por, vízben és etanolban (96%-os). gyakorlatilag nem oldódik. Valin. 1186300 [72-18-4]. Lásd Valin (0796). 07/2013:40103 4.1.3. TOMPÍTÓOLDATOK 0,25 M citrát tompítóoldat (ph 3,0). 4012600. 5,3 g R citromsav-monohidrátot 80 ml R vízben oldunk. A ph-t (2.2.3) 1 M nátrium-hidroxid mérőoldattal beállítjuk, majd az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk.
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 7.8.-1 5.8. GYÓGYSZERKÖNYVI HARMONIZÁCIÓ 04/2011:50800 javított 7.8 Jelen általános fejezet útmutatóul szolgál a felhasználók számára. Információt nyújt az Európai, az Amerikai és a Japán Gyógyszerkönyv különböző általános fejezeteit, illetve cikkelyeit érintő harmonizáció fokáról. Abban az esetben, ha az Európai Gyógyszerkönyvnek való megfeleléssel kapcsolatban bármilyen kétség vagy vitás kérdés merül fel, ez a fejezet nem befolyásolja a cikkelyek és általános fejezetek azon jogi státuszát, hogy hivatalos hivatkozási alapnak kell őket tekinteni. Az Európai Gyógyszerkönyvi Bizottság nagyra értékeli annak a közös munkának a hasznosságát, amelyet más gyógyszerkönyvi testületekkel együttesen, harmonizált cikkelyek és általános fejezetek kidolgozása érdekében végzett. Az ilyenfajta harmonizáció tökéletesen összhangban van a Bizottság által kitűzött célokkal, és számos előnye van, melyek közül kiemelkedik a minőségellenőrzési módszerek és engedélyező eljárások egyszerűsítése és racionalizálása. Ez a harmonizáció növeli a Nemzetközi Harmonizációs Konferencia (International Conference on Harmonisation, ICH) és a Nemzetközi Állatgyógyászati Harmonizációs Együttműködés (Veterinary International Cooperation on Harmonisation, VICH) munkájából származó előnyöket is, mivel számos kidolgozott irányelv alkalmazása a gyógyszerkönyvi általános fejezeteken alapul. A harmonizációs tevékenységet az Európai, a Japán és az Amerikai Gyógyszerkönyvek társulásával létrejött Gyógyszerkönyvi Tárgyalócsoport (Pharmacopoeial Discussion Group, PDG) megfelelően kialakított, de nem hivatalos eljárás szerint végzi. Jelen általános fejezet tartalmazza az információkat azon témakörökben, amelyekkel e csoport már foglalkozott. Az általános fejezetek harmonizálásának célja egymással kölcsönösen felcserélhető módszerek és követelmények kialakítása. Ez azt jelenti, hogy ha egy termék a három gyógyszerkönyv egyikének általános fejezetét alkalmazva megfelelőnek bizonyul, akkor a másik két gyógyszerkönyv általános fejezetét alkalmazva is ugyanahhoz az eredményhez jutnánk. Ez az általános fejezet mindig külön felhívja a figyelmet arra, ha az ICH a kölcsönös felcserélhetőség hivatalos közzétételét javasolta. Ha a harmonizált általános fejezetekben maradnak még eltérések, az ezekre vonatkozó információkat ez az általános fejezet tartalmazza. Az egyedi cikkelyek harmonizálásának célja, hogy a három gyógyszerkönyvben az adott termék minden jellemzőjére azonos követelmények vonatkozzanak. Néhány termék esetében azonban jogi vagy értelmezésbeli különbözőségek miatt különösen nehéz a teljes harmonizációt megvalósítani. Ennek következtében a Tárgyalócsoport érdemesnek vélte jóváhagyni és kiadni azokat a cikkelyeket is, amelyekben a lehető legtöbb minőségi jellemző egységesítésére sor került. A nem harmonizált jellemzőkre vonatkozó információt jelen általános fejezet tartalmazza. A három Gyógyszerkönyv vállalta, hogy sem a harmonizált cikkelyeket, sem az általános fejezeteket nem módosítja egyoldalúan, hanem egyeztetett felülvizsgálati eljárást alkalmaz, melynek során a partnerek egyidőben fogadják el a változtatást. 2.2.31. ELEKTROFORÉZIS Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 23. Nátrium-dodecil-szulfát poliakrilamid gélelektroforézis (SDS-PAGE) című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötetének <1056> Biotechnológiai termékek Poliakrilamid gélelektroforézis című fejezetére valamint a Ph. Eur. 2.2.31. Elektroforézis című fejezetére vonatkozik. Az Európai Gyógyszerkönyvben a harmonizált fejezetet egy általánosabb, az Elektroforézis fejezet Nátrium-dodecil-szulfát poliakrilamid gélelektroforézis (SDS-PAGE) című bekezdése tartalmazza. Az általános fejezet további, nem harmonizált részei: Alapelvek, Szabad vagy mozgó határfelületű
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 7.8.-2 elektroforézis, Hordozóanyaggal végzett zónaelektroforézis, Poliakrilamid-rúd gélelektroforézis. A fejezet ezen részeit fekete rombuszok határolják ( ). Mivel az általános rész további információkat is tartalmaz, ezért az Európai Gyógyszerkönyvben található fenti eltérések nem befolyásolják a harmonizációs eljárást. Ezért a három gyógyszerkönyv szövegei harmonizáltnak tekinthetők. 2.2.47. KAPILLÁRIS ELEKTROFORÉZIS A XV. Japán Gyógyszerkönyv 4. Kapilláris elektroforézis című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötetének <727> Kapilláris elektroforézis című fejezetérnek, valamint a Ph. Eur. 2.2.47. Kapilláris elektroforézis című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. 2.2.54. IZOELEKTROMOS FÓKUSZÁLÁS A XV. Japán Gyógyszerkönyv 9. Izoelektromos fókuszálás című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötetének <1054> Biotechnológiai termékek Izoelektromos fókuszálás című fejezetének, valamint a Ph. Eur. 2.2.54. Izoelektromos fókuszálás című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. 2.2.55 PEPTIDTÉRKÉP-VIZSGÁLAT Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 15. Peptidtérkép-vizsgálat című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötetének <1055> Biotechnológiai termékek Peptidtérkép-vizsgálat című fejezetére, valamint a Ph. Eur. 2.2.55. Peptidtérkép-vizsgálat című fejezetére vonatkozik. Validálás (USP). Az USP ezt Rendszeralkalmassági vizsgálat címen tartalmazza. Ezt a terminológiát mindhárom gyógyszerkönyv elfogadja. A peptidtérkép-vizsgálat alkalmazása genetikai stabilitás becslésére (USP). Ez a kiegészítő bekezdés nem érinti a harmonizációt, mivel csak módszerfejlesztésre használják. A fenti különbségek az USP szövegében nem érintik a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető. 2.2.56 AMINOSAV-ANALÍZIS Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 1. Aminosav-analízis fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötetének <1052> Biotechnológiai termékek Aminosav-analízis szövegére, valamint a Ph. Eur. 2.2.56. Aminosav-analízis fejezetére vonatkozik. Az aminosav-analízis módszertana: általános alapelvek (USP). Az USP a 6-aminokinolil-Nhidroxiszukcinimidil-karbamát, vagy o-ftálaldehid szövegrészt 6-aminokinolil-Nhidroxiszukcinimidil-karbonát -tal helyettesítette. Ezen reagensek különböznek ugyan, de kompatibilisek, és bármelyiket alkalmazzuk, ez nem érinti a harmonizációt. Az USP valamennyi alább felsorolt módszer leírására részletes példával szolgált: 1. módszer: oszlop utáni ninhidrines származékképzés;
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 7.8.-3 2. módszer: oszlop utáni OPA származékképzés; 3. módszer: oszlop előtti PITC származékképzés; 4. módszer: oszlop előtti AQC származékképzés; 5. módszer: oszlop előtti OPA származékképzés; 6. módszer: oszlop előtti DABS-Cl származékképzés; 7. módszer: oszlop előtti FMOC-Cl származékképzés; 8. módszer: oszlop előtti NBD-F származékképzés. A fenti példák a további tájékoztatást szolgálják, és nem befolyásolják a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető. 2.4.14 SZULFÁTHAMU Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 2.44. Izzítási maradék fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP32 NF27 1. kiegészítő kötetének <281> Izzítási maradék szövegére, valamint a Ph.Eur. 2.4.14. Szulfáthamu fejezetére vonatkozik. A JP a szövegben egy nem harmonizált bevezető részt jelentetett meg, melyet fekete rombuszok határolnak. E szövegrész csupán további információként szolgál, így nem befolyásolja a harmonizációt. Az USP a 600±50 C-tól eltérő hőmérsékleten is megengedi a vizsgálat elvégzését, amennyiben azt az egyedi cikkely előírja. Ugyanígy, amennyiben az egyedi cikkely megengedi, a vizsgálat során általánosan alkalmazott 1 2 g-os mintamennyiségtől való eltérést is megengedi. Az USP egy további bekezdést is tartalmaz (melyet fekete rombuszok határolnak), mely a tokos kemence használatát és kalibrálását írja le. A fenti különbségek az USP szövegében nem érintik a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető. MEGJEGYZÉS: az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül. 2.6.1. STERILITÁSI VIZSGÁLAT Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyvnek az Egészségügyi, Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium 190. számú Értesítője által 2009. március 31-én hivatalossá tett részleges felújításában megjelent 4.06. Sterilitási vizsgálat fejezetére, az Amerikai Gyógyszerkönyvben 2009. május 1-jétől hivatalos, a Pharmacopeial Forum 34(6) kötetében, a 6. számú Ideiglenes Felújítási Bejelentésben (Interim Revision Announcement) 2008. december 1-jén megjelent <71> Sterilitási vizsgálat szövegére, valamint a Ph.Eur. 2.6.1. Sterilitási vizsgálat fejezetére vonatkozik. Az Amerikai Gyógyszerkönyv követelményeket állít egyrészt a gyógyszertári, ömlesztve csomagolt antibiotikumokra (melyekre nem vonatkozik sem a Japán Gyógyszerkönyv, sem a Ph. Eur.), másrészt a gyógyászati segédeszközökre (ezek nem alkotják a Ph. Eur és a Japán Gyógyszerkönyv részét) Azokat a megfelelő szövegrészeket, melyek nem alkotják a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét, fekete rombuszok határolják ( ). A Japán Gyógyszerkönyv törölte a követelményeket a "Bélhúr és egyéb, az állatgyógyászatban használatos sebészeti varróanyagok"-ra vonatkozóan a 2.6.1.-2. táblázatból, a "Táptalaj közvetlen beoltása" bekezdésből, továbbá a 2.6.1.-3. táblázatból. A bélhúr és egyéb sebészeti varróanyagok nem alkotják a Japán Gyógyszerkönyv részét.
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 7.8.-4 A fenti különbségek az USP és Japán Gyógyszerkönyv szövegében nem befolyásolják a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti az ICH régiókon belül. 2.6.12. NEM STERIL TERMÉKEK MIKROBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA: MIKROORGANIZMUSSZÁM-MEGHATÁROZÓ VIZSGÁLATOK A XV. Japán Gyógyszerkönyv 1. kiegészítő kötetének 4.05 Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: I. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Mikroorganizmusszám-meghatározó vizsgálatok című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP30 NF25 <61> Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: Mikroorganizmusszám-meghatározó vizsgálatok című fejezetének, valamint a Ph.Eur. 2.6.12. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: Mikroorganizmusszám-meghatározó vizsgálatok című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül. 2.6.13. NEM STERIL TERMÉKEK MIKROBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA: VIZSGÁLAT MEGHATÁROZOTT MIKROORGANIZMUSOKRA A XV. Japán Gyógyszerkönyv 1. kiegészítő kötetének 4.05 Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: II. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Vizsgálat meghatározott mikroorganizmusokra című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP30 NF25 <62> Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: Vizsgálat meghatározott mikroorganizmusokra című fejezetének, valamint a Ph. Eur. 2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: vizsgálat meghatározott mikroorganizmusokra című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül. 2.9.1. TABLETTÁK ÉS KAPSZULÁK SZÉTESÉSE Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 6.09. Szétesés vizsgálat fejezetére, az Amerikai Gyógyszerkönyv USP32 NF27 1. kiegészítő kötetének <701> Szétesési vizsgálat szövegére, valamint a Ph.Eur. 2.9.1. Tabletták és kapszulák szétesése (A-módszer) fejezetére vonatkozik. A Ph.Eur. fejezet A) módszere összhangban van a harmonizált fejezettel, a B) módszer nincs összhangban, mert 18 mm-nél nagyobb tabletták és kapszulák vizsgálatára vonatkozik. A B) módszer nem alkotja a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét, ezért fekete rombuszok határolják ( ). A Japán Gyógyszerkönyv és az USP a különböző gyógyszerformák esetén megadja az alkalmazandó módszereket és elfogadási követelményeket. A Ph.Eur. gyógyszerformackkelyei egyenértékű megállapításokat tartalmaznak.. Ezen megállapítások nem alkotják a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét. Mindemellett a Japán Gyógyszerkönyv leírást tartalmaz az üvegcsövek védelmét szolgáló segédcsőre és fémlemezre vonatkozóan. E szövegrészt fekete rombuszok határolják ( ). A fenti üvegcső és fémlemez használata befolyásolhatja a hidrodinamikát, így a harmonizációt is. A három gyógyszerkönyv szövege így harmonizáltnak tekinthető.
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 7.8.-5 MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül, az alábbi feltételek mellett. A 18 mm-nél hosszabb tabletták és kapszulák esetében, amelyek esetében más készüléket használunk, a szétesés vizsgálat a három régión belül nem tekinthető felcserélhetőnek. A három régión belül nem tekinthető felcserélhetőnek a késleltetett hatóanyag-leadású, a gyomornedvellenálló és bélben oldódó gyógyszerformák szétesési vizsgálata. 2.9.7 BEVONAT NÉLKÜLI TABLETTÁK KOPÁSI VESZTESÉGE A XV. Japán Gyógyszerkönyv 26. Tabletták kopási veszteségének vizsgálata című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötete <1216> Tabletták kopási vesztesége című fejezetének, valamint a Ph. Eur. 2.9.7. Bevonat nélküli tabletták kopási vesztesége című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. 2.9.17 PARENTERÁLIS KÉSZÍTMÉNYEK KIVEHETŐ TÉRFOGATÁNAK VIZSGÁLATA Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 6.05. Parenterális készítmények kivehető térfogatának vizsgálata fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP32 NF27 1. kiegészítő kötetének <1> Injekciók szövegére, valamint a Ph. Eur. 2.9.17. Parenterális készítmények kivehető térfogatának vizsgálata fejezetére vonatkozik. A JP a szövegben egy nem harmonizált bevezető részt jelentetett meg, melyet fekete rombuszok határolnak. E szövegrész csupán további információként szolgál, nem befolyásolja a harmonizációt. Az USP-ben ezt a szövegrészt az <1> Injekciók általános fejezet Tartályos Injekciók Térfogatának Meghatározása című pontja tartalmazza. Ez nem érinti a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek deklarálja az ICH régiókon belül. 2.9.19. RÉSZECSKE-SZENNYEZÉSEK: SZABAD SZEMMEL NEM LÁTHATÓ RÉSZECSKÉK Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv (javított kiadás, 2007 szeptember) 6.07. Vizsgálat szemcsés anyagokra injekciókban fejezetére, az Amerikai Gyógyszerkönyv USP32 NF27 2. kiegészítő kötetének <788> Szemcsés anyagok injekciókban szövegére, valamint a Ph.Eur. 2.9.19. Részecske-szennyezések: szabad szemmel nem látható részecskék fejezetére vonatkozik. Az USP szerint a rendszeralkalmassági vizsgálat elvégezhető az USP RS részecske számláló használatával, de ez nem alkotja a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét, ezért fekete rombuszok határolják ( ). Az előbbi különbség nem befolyásolja a harmonizációt. A Japán Gyógyszerkönyv részletes leírást tartalmaz a készülék kalibrációjára vonatkozóan. Követelményeket ad meg a részecskementes víz minőségére vonatkozóan, ezek azonban eltérnek azoktól a megállapításoktól, melyek az USP-ben (lásd. Reagensek, Indikátorok és Mérőoldatok részt) ill. a Ph.Eur-ban (lásd. 4.1.1. fejezet) vannak. A kalibrációra vonatkozó szekció nem alkotja a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét. Fekete rombuszok határolják, így ez nem befolyásolja a harmonizációt. A Japán Gyógyszerkönyv továbbá szigorúbb követelményeket ír elő a 100 ml névleges térfogatú parenterális készítmények esetében. A PDG ezt a részt nem tekinti harmonizáltnak, ezért ezt a szövegrészt fekete rombuszok határolják ( ). Ez okból a 100 ml névleges térfogatú parenterális készítmények elfogadási követelményeit nem tekintjük harmonizáltnak.
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 7.8.-6 A három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető, a 100 ml névleges térfogatú parenterális készítmények elfogadási követelményeit kivéve. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül, a 100 ml névleges térfogatú parenterális készítmények elfogadási követelményeit kivéve. 2.9.26. FAJLAGOS FELÜLET MEGHATÁROZÁSA GÁZADSZORPCIÓVAL Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 3.02. Fajlagos felület meghatározása gázadszorpcióval című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötetének <846> Fajlagos felület című fejezetére, valamint a Ph. Eur. 2.9.26. Fajlagos felület meghatározása gázadszorpcióval című fejezetére vonatkozik. A JP 3.02 fejezete minden hőmérsékleti értéket Celsius fokban ad meg. Többpontos meghatározás (JP). A JP nem közli a fajlagos felület (S) definíciójában szereplő állandó (értéke 22400) jelentését, és nem követeli meg a módszer linearitásának ellenőrzését. Egypontos mérés (JP). A JP nem közli a gáz P/P 0 értéknek megfelelő egyenérték mennyiségét, továbbá, ezt az értéket kisebb pontossággal adja meg (0,30), mint a többi gyógyszerkönyv (0,300). A JP nem tekinti feltételnek, hogy a C anyagi állandó nem változhat. Vizsgálatok (JP). A JP egyik módszer esetében sem adja meg a vizsgálat kivitelezéséhez szükséges hőmérsékletet. A JP hagyományos készülékek használatára korlátozza térfogatos módszerét, és nem vesz figyelembe alternatív eszközöket. Az említett különbségek a JP szövegében érinthetik a harmonizációt. Ezért csak a Ph. Eur. és az USP szövegét tekintjük harmonizáltnak. 2.9.36 PORFOLYÁS Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 18. Porfolyás című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötetének <1174> Porfolyás című fejezetére, valamint a Ph.Eur. 2.9.36. Porfolyás című fejezetére vonatkozik. Áramlás kifolyónyíláson keresztül (JP). A JP klasszikus kifolyónyílások alkalmazását írja elő, és nem engedélyezi sem vibrátorok, sem mozgó kifolyónyílások alkalmazását. A JP módszerével végzett vizsgálat eredménye kompatibilis a Ph. Eur. és az USP módszerével kapott eredménnyel. A Ph. Eur., illetve az USP módszerével végzett vizsgálat viszont nem felel meg a JP követelményének, ha a vizsgálatot vibrátor vagy mozgó kifolyónyílás alkalmazásával végezték. 2.9.37 OPTIKAI MIKROSZKÓPIA A XV. Japán Gyógyszerkönyv 3.04 Részecskeméret meghatározás című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötete <776> Optikai mikroszkópia című fejezetének, valamint a Ph.Eur. 2.9.37. Optikai mikroszkópia című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. 2.9.38 RÉSZECSKEMÉRET-ELOSZLÁS BECSLÉSE SZITAANALÍZISSEL Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 3.04 Részecskeméret meghatározás című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötetének
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 7.8.-7 <786> Részecskeméret-eloszlás meghatározása szitaanalízissel című fejezetére, valamint a Ph.Eur. 2.9.38. Részecskeméret-eloszlás becslése szitaanalízissel című fejezetére vonatkozik. Szitaanalízis módszerei - Száraz szitaanalízis módszer (JP): A JP megengedi a szita alsó felületén visszamaradt por összegyűjtését és egyesítését a következő szita frakciójával. Ez a különbség a Japán Gyógyszerkönyv szövegében érintheti a harmonizációt. Ezért csak a Ph. Eur. és az USP szövegét tekintjük harmonizáltnak. 5.1.4 NEM STERIL GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNYEK ÉS GYÓGYSZERANYAGOK MIKROBIOLÓGIAI TISZTASÁGA A következő összehasonlító megjegyzés a XV. Japán Gyógyszerkönyv 1. kiegészítő kötetének 12. Nem steril gyógyszerkészítmények mikrobiológiai jellemzői című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP30 NF25 <1111> Nem steril gyógyszerkészítmények mikrobiológiai jellemzői című fejezetének, valamint a Ph.Eur. 5.1.4. Nem steril gyógyszerkészítmények és gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztasága című fejezetének szövegeire vonatkozik. A Ph Eur. a természetes eredetű alapanyagokat tartalmazó, orális alkalmazásra szánt készítményekre vonatkozóan speciális követelményeket ír elő, melyeket az 5.1.4.-1- táblázatban tüntet fel. Az 5.1.8 általános fejezet az orális alkalmazásra szánt gyógynövénytermékek mikrobiológiai minőségére elfogadási kritérium bevezetését javasolja. Azokat a megfelelő szövegrészeket, melyek nem alkotják a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét, fekete rombuszok határolják ( ). A fenti különbségek a Ph. Eur. szövegében nem érintik a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak bizonyult. MEGJEGYZÉS: az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül.
Alteplasum ad iniectabile Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.8-1 07/2013:1170 ALTEPLASUM AD INIECTABILE Altepláz parenterális célra DEFINÍCIÓ A parenterális célra szánt altepláz rekombináns DNS technikával készült steril, fagyasztva szárított altepláz azaz szöveti plazminogén aktivátor készítmény. A készítmény hatóértéke legalább 500 000 NE/mg fehérje. A szöveti plazminogén aktivátor a fibrinszálakhoz kötődve aktiválja a plazminogént, ami plazmin keletkezéséhez és a fibrin szálak vagy vérrögök elbomlásához vezet. Az altepláz 527 aminosavból áll, számított relatív molekulatömege 59 050, figyelmen kívül hagyva az Asn 117, Asn 184 és Asn 448 pozíciókban található szénhidrát oldalláncokat. A teljes relatív molekulatömeg kb. 65 000. A plazmin az alteplázt a 275-ös és a 276-os aminosav között kétláncú formára hasítja (A lánc és B lánc); a láncokat a Cys 264 és a Cys 395 között található diszulfid híd kapcsolja össze. Az egyláncú és a kétláncú forma in vitro hasonló fibrinolitikus aktivitással rendelkezik. ELŐÁLLÍTÁS Az alteplázt rekombináns DNS technikával módosított, szérummentes körülmények között tenyésztett sejtek termelik. A tisztítási eljárást úgy kell megtervezni, hogy az hatékonyan eltávolítsa a potenciális szennyező anyagokat, mint pl. antibiotikumokat, a gazdasejtből és a táptalajból származó DNS- és fehérjeszennyezőket, illetve lehetséges vírusszennyeződéseket.
Alteplasum ad iniectabile Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.8-2 Ha az alteplázt ömlesztett formájában tárolják, bizonyítani kell, hogy az alkalmazott tárolási körülmények között stabil (hatóértékét megőrzi). A gyártási és tisztítási folyamat lépéseit, illetve a termék minőségének állandóságát az alább leírt analitikai módszerek segítségével vizsgáljuk. Ezeket az eljárásokat gyártásközi ellenőrzésként rutinszerűen használják. Fehérjetartalom. Az altepláz oldatok fehérjetartalmát a fehérje oldatának 280 nm-en és 320 nm-en mért abszorbanciájából (2.2.25) határozzuk meg, az oldáshoz használt tompítóoldatot használva kompenzáló folyadékként. Ha az altepláz mintákat hígítani kell, úgy a hígítást is ezzel a tompítóoldattal végezzük. A fehérjetartalom számításához a tompítóoldat abszorbanciáját kivonjuk a minták oldatának abszorbanciájából. Az altepláztartalom számításához a két hullámhosszon mért érték különbségét (A 280 A 320 ) elosztjuk az altepláz fajlagos abszorpciós koefficiensével, 1,9-del. Hatóérték. Az altepláz hatóértékét a Tartalmi meghatározás pontban leírt in vitro alvadékoldó vizsgálattal határozzuk meg. Az ömlesztett altepláz specifikus aktivitása kb. 580 000 NE/mg altepláz. N-terminális szekvencia. N-terminális szekvenálást azért végzünk, hogy meggyőződjünk a fehérje N- terminális aminosavsorrendjének helyességéről, és hogy félkvantitatív módon további hasítási helyeket azonosítsunk az altepláz molekulában, mint pl. a 275 276 aminosav helyzetben, vagy a 27 28 aminosav helyzetben. Az N-terminális szekvenciának egyeznie kell a humán szöveti plazminogén aktivátor szekvenciájával. Izoelektromos fókuszálás. Az altepláz molekula glikozilációs mikroheterogenitásának állandóságát izoelektromos fókuszálással (IEF) igazolhatjuk. A 6,5 8,5 ph tartományban 10 nagyobb és számos kisebb intenzitású sávból álló összetett mintázatot figyelhetünk meg. Az altepláz különböző töltésű változatainak jó elkülönítéséhez denaturáló körülmények között végezzük az elválasztást. A széles töltéseloszlás-tartományt olyan molekulaváltozatok okozzák, melyek sziálsavval eltérő mértékben szubsztitált, kétfelé és háromfelé elágazó összetett szénhidrátmaradékok finomszerkezetében különböznek egymástól. Az eljárás során kapott sávok mintázata meg kell hogy egyezzen az altepláz referencia anyag mintázatával. Egyláncú altepláz tartalom. A CHO (Kínai hörcsög petefészek) sejtek által szérummentes környezetben termelt altepláz túlnyomórészt egyláncú. Az egyláncú és a kétláncú forma az Egyláncú altepláz tartalom pont alatt leírt (ld. Vizsgálatok) redukáló körülmények között végzett gélpermeációs folyadékkromatográfiával választható el egymástól. A altepláz alapanyagban az egyláncú formának legalább 60%-ban kell jelen lennie. Tripszines peptidtérkép-vizsgálat. Az altepláz molekula elsődleges szerkezetének helyességét az Azonosítás B pontjában leírt tripszines peptidtérkép vizsgálattal igazoljuk. A redukált és karboximetilezett molekulát tripszinnel kb. ötven kisebb peptidre hasítjuk, amelyeket fordítottfázisú folyadékkromatográfiával választunk szét. Így egy, a készítményre jellemző kromatogramot (ujjlenyomatot) kapunk. Egy adott altepláz minta tripszines peptidtérképének azonossága egy jól jellemzett összehasonlító minta térképével összevetve, közvetetten igazolja a vizsgálati anyag aminosav szekvenciájának helyességét, mivel ezzel az érzékeny módszerrel vizsgálva egyetlen aminosavban mutatkozó különbség is kimutatható. Emellett a különböző glikopeptidek összetett csúcsai izolálhatók a tripszines peptidtérképről, és egy második dimenzióban tovább elválaszthatók. Az elválasztás vagy az elsőhöz képest megváltoztatott körülmények között végzett fordítottfázisú folyadékkromatográfiával, vagy kapilláris elektroforézissel történhet. A különböző glikopeptidek ilyen kétdimenziós elválasztásával igazolható a glikozilációs mintázat gyártási tételenkénti állandósága. Az altepláz minta tripszines peptidtérképe egyezzék meg az altepláz összehasonlító standard tripszines peptidtérképével. Monomertartalom. Az altepláz monomertartalmát a Monomertartalom pontban (lásd Vizsgálatok ) leírt, nem redukáló körülmények között végzett gélpermeációs folyadékkromatográfiával határozzuk meg. Az altepláz alapanyagminták monomertartalmának 95% fölött kell lennie.
Alteplasum ad iniectabile Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.8-3 I. típusú/ii. típusú altepláz tartalom. A CHO sejtek az altepláz két glikozilációs változatát termelik. Az I. típus polimannóz típusú szénhidrát oldalláncot tartalmaz az Asn 117 helyen, és két összetett glikoziláció figyelhető meg az Asn 184 és Asn 448 helyen. A II. típusú altepláz csak az Asn 117 és Asn 448 helyeken glikozilált. Az I. típusú/ii. típusú altepláz arány állandó, 45 65% I. típusú, és 35 55 % II. típusú altepláz tartalommal. Az I. típusú és II. típusú altepláz tartalom SDS-PAGE (nátrium-dodecil-szulfátpoliakrilamid gélelektroforézis) gélek denzitometriás vizsgálatával határozható meg. A plazminnal kezelt altepláz mintákat melyeket a gélre történő felvitel előtt redukálnak és karboximetileznek a következő 3 sávra választjuk szét: I. típusú altepláz A-lánc (1-275 as.), II. típusú altepláz A-lánc (1-275 as.), valamint az altepláz B-lánc (276-527 as.). Az I. típusú/ii. típusú altepláz arányt kalibrációs görbe segítségével határozzuk meg, melyet tisztított I. típusú és II. típusú altepláz standardok meghatározott keverékeinek denzitometriás elemzése alapján készítünk el. SDS-PAGE. SDS-PAGE-t (ezüst festéssel) használunk, az altepláz alapanyag tisztaságának és az altepláz molekula integritásának igazolására. Altepláz alapanyag-minták esetén az SDS-PAGE géleken nem lehetnek jelen az összehasonlító altepláz oldatban megjelenő sávokhoz képest járulékos sávok és bomlástermékek, ha a gélre 2,5 µg altepláz fehérjét viszünk fel futtatási sávonként, és a kimutatási határ 5 ng BSA fehérje sávonként. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 1 NE/mg altepláz. Sziálsavak. A vizsgálathoz megfelelő validált módszert kell alkalmazni melynek elfogadási követelményeit a 2.2.59. Glikoproteinek glikán-analízise általános fejezet szerint kell kidolgozni. A vizsgálati minták sziálsavtartalmának az altepláz összehasonlító standard 70 130%-os tartományába kell esnie. Az altepláz összehasonlító standardban minden mól alteplázra kb. 3 mól sziálsav jut. Semleges cukrok. Az altepláz mintákat és a összehasonlító standardot a vizsgálati tompítóoldattal (34,8 g/l R arginin, 0,1 g/l R poliszorbát 80, R tömény foszforsavval ph 7,4-re beállítva) úgy hígítjuk, hogy az oldatok fehérjekoncentrációja 50 µg/ml legyen. Ugyanezen tompítóoldattal készült 20, 30, 40, 50 és 60 µg/ml koncentrációjú mannóz oldatokkal kalibrációs görbét veszünk fel. Az altepláz mintákból, és a referenciastandardból, valamint mindegyik mannóz hígításból 2 2 ml-t kémcsövekbe pipettázunk. Két párhuzamos sorozatot készítünk. A kémcsövekbe ezután 50 µl R fenolt, majd 5 ml R tömény kénsavat mérünk, és a keveréket 30 percig szobahőmérsékleten inkubáljuk. Megmérjük az oldatok abszorbanciáját 492 nm-en. A semleges cukortartalmat a mannóz kalibrációs görbéről olvassuk le. A semleges cukortartalmat az 1 mól alteplázra eső semleges cukor móljainak számával fejezzük ki, figyelembe véve az altepláz minták és összehasonlító oldatok hígítási faktorát. A mannóz molekulatömege 180,2, az altepláz fehérjerészének molekulatömege pedig 59 050. Az altepláz minták semleges cukortartalmának az altepláz összehasonlító standard 70 130%-os tartományába kell esnie. A referencia standardban minden mól alteplázra kb. 12 mól semleges cukor jut. SAJÁTSÁGOK Fehér vagy enyhén sárga por, illetve porlékony szilárd anyag. A készítményt a címkén feltüntetett módon oldjuk fel, közvetlenül az azonossági, a tisztasági vizsgálatok (az oldhatóság és a víztartalom kivételével) ill. a tartalmi meghatározás elvégzése előtt. AZONOSÍTÁS A. A tartalmi meghatározás a készítmény azonosítására is szolgál. B. Tripszines peptidtérkép-vizsgálat. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R vízzel úgy hígítjuk, hogy az oldat milliliterenként kb. 1 mg alteplázt tartalmazzon. Az oldatot 2,5 ml-ét legalább 12 órán keresztül dializáljunk olyan oldattal szemben, amely 480 g/l R karbamidot, 44 g/l R trometamolt és 1,5 g/l R nátrium-edetátot tartalmaz, és amelynek ph-ját 8,6-ra állítottuk be. A dialízishez olyan membránt használunk, melynek elválasztási