CARMELLOSUM NATRICUM CONEXUM. Kroszkarmellóz-nátrium

Átírás

1 Carmellosum natricum conexum Ph.Hg.VIII. Ph.Eur CARMELLOSUM NATRICUM CONEXUM Kroszkarmellóz-nátrium 01/2009:0985 javított 6.5 DEFINÍCIÓ Keresztkötéses karboximetilcellulóz-nátrium. Keresztkötéses, részlegesen O-karboximetilezett cellulóz nátriumsója. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy szürkésfehér por. Oldékonyság: acetonban, vízmentes etanolban és toluolban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. 1 g anyagot 100 ml, 4 ppm R metilénkéket tartalmazó oldattal elkeverünk. A szuszpenziót keverés után hagyjuk leülepedni. A vizsgálandó anyag a metilénkéket megköti, és kék színű, rostos tömeg formájában leülepszik. B. 1 g anyagot 50 ml R vízzel elkeverünk. 1 ml keveréket kis kémcsőbe öntünk, majd 1 ml R vizet és R 1-naftol R metanollal frissen készített, 40 g/l töménységű oldatának 0,05 ml-ét adjuk hozzá. A kémcsövet megdöntjük, és a folyadékhoz a kémcső falán csorgatva óvatosan 2 ml R tömény kénsavat adunk, úgy, hogy a sav az alsó réteget képezze. A rétegek érintkezésénél vörösesibolya színeződés észlelhető. C. A Nehézfémek vizsgálatban használt, a szulfáthamuból készített oldattal a nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK ph (2.2.3): 5,0 7,0; a szuszpenziót vizsgáljuk.

2 Carmallosum natricum conexum Ph.Hg.VIII. Ph.Eur g anyagot 100 ml R szén-dioxid-mentes vízzel 5 percig rázogatunk. Nátrium-klorid és nátrium-glikolát: a két anyag százalékos mennyiségének összege legfeljebb 0,5% (szárított anyagra). Nátrium-klorid. 5,00 g anyagot 250 ml-es Erlenmeyer-lombikba mérünk, majd 50 ml R vizet és 5 ml R tömény hidrogén-peroxid oldatot adunk hozzá. A keveréket vízfürdőn 20 percig melegítjük, közben a teljes átnedvesedés biztosítása céljából időnként megkeverjük. Lehűtjük, majd 100 ml R vizet és 10 ml R tömény salétromsavat adunk hozzá. A folyadékot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), állandó keverés közben 0,05 M ezüstnitrát mérőoldattal titráljuk. Ezüst indikátorelektródot és kettős sóhidas összehasonlító elektródot használunk. A külső tér R kálium-nitrát 100 g/l-es töménységű oldatát, a belső tér a standard elektrolit-oldatot tartalmazza. 1 ml 0,05 M ezüst-nitrát mérőoldattal 2,922 mg NaCl egyenértékű. Nátrium-glikolát. A vizsgálandó anyag 0,500 g szárított anyagnak megfelelő mennyiségét 100 ml-es főzőpohárba mérjük, 5 ml R tömény ecetsavat, valamint 5 ml R vizet adunk hozzá, majd a teljes átnedvesedésig kevertetjük (kb. 15 perc). Ezután 50 ml R acetont és 1 g R nátrium-kloridot adunk hozzá, majd néhány percig, a karboximetilcellulóz teljes kicsapódásáig keverjük. A folyadékot R acetonnal átitatott, gyors szűrést biztosító szűrőpapíron egy 100 ml-es mérőlombikba szűrjük. A főzőpoharat és a szűrőt 30 ml R acetonnal átmossuk, és az egyesített szüredéket R acetonnal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezután anélkül, hogy felráznánk 24 órán át állni hagyjuk. A tiszta felülúszó folyadékot használjuk vizsgálati oldatként. Az összehasonlító oldatokat az alábbiak szerint készítjük: R foszfor(v)-oxid felett előzetesen egy éjszakán át, szobahőmérsékleten vákuumban szárított 0,100 g R glikolsavat mérőlombikban R vízzel 100,0 ml-re oldunk. (Az oldatot 30 napon belül felhasználjuk.) Az oldatból rendre 1,0, 2,0, 3,0 ill. 4,0 ml-t egyegy mérőlombikba mérünk. A lombikok tartalmát R vízzel 5,0 ml-re hígítjuk, majd 5 ml R tömény ecetsav hozzáadása után R acetonnal 100,0 ml-re hígítjuk, és homgenizáljuk. A vizsgálati oldat és mindegyik összehasonlító oldat 2,0 ml-ét egy-egy 25 mles mérőlombikba mérjük. A nyitott lombikokat az aceton elpárologtatása céljából 20 percig vízfürdőn melegítjük. Ezután az oldatokat hagyjuk lehűlni, majd mindegyikhez 5,0 ml R naftalin-2,7-diol oldatot elegyítünk. A lombikok tartalmához további 15,0 ml R naftalin-2,7-diol oldatot adunk, és az oldatokat újból homogenizáljuk. A lombikokat alumínium fóliával lefedjük, és vízfürdőn 20 percig melegítjük. Ezután az oldatokat lehűtjük, majd R tömény kénsavval 25,0 ml-re hígítjuk. Az oldatok abszorbanciáját 540 nm-en határozzuk meg (2.2.25). 5 V/V % R tömény ecetsavat és 5 V/V % R vizet tartalmazó R aceton 2,0 ml-ével üres oldatot is készítünk. Az összehasonlító oldatokkal mért abszorbanciák

3 Carmallosum natricum conexum Ph.Hg.VIII. Ph.Eur felhasználásával kalibrációs görbét szerkesztünk. A vizsgálati oldat abszorbanciájából a kalibrációs görbe segítségével meghatározzuk a vizsgálandó anyagban levő, milligrammban kifejezett glikolsav tömegét (a). A nátrium-glikolát-tartalmat az alábbi kifejezéssel számítjuk ki: 10 1,29 a (100 b) m ahol 1,29 = a glikolsavat nátrium-glikoláttá konvertáló tényező; b m = a szárítási veszteség, százalékban, = a vizsgálandó anyag tömege, grammban. Vízben oldható anyagok: legfeljebb 10,0%. 10,00 g anyagot 800,0 ml R vízben szuszpendálunk, és a szuszpenziót az első 30 percben, 10 percenként, 1 1 percig kevertetjük. Ezután 1 órán át állni hagyjuk, és ha szükséges, centrifugáljuk. A felülúszó folyadék 200,0 ml-ét vákuum szűrőtölcsérbe helyezett, gyors szűrést biztosító szűrőpapírra öntve dekantáljuk, és vákuum alkalmazásával 150,0 ml szüredéket gyűjtünk. A szüredéket szárazra párologtatjuk, és a maradékot C-on 4 órán át szárítjuk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. A Szulfáthamu vizsgálat során nyert maradékhoz 1 ml R tömény sósavat adunk, és a keveréket vízfürdőn bepárologtatjuk. A maradékot 20 ml R vízben oldjuk, és az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 10,0%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 C-on 6 órán át szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): 14,0 28,0% (szárított anyagra). R tömény kénsav és R víz azonos térfogatarányú elegyét használva, 1,0 g anyagot vizsgálunk. Mikrobiológiai szennyezés. TAMC: elfogadhatósági követelmény 10 3 CFU/g (2.6.12). TYMC: elfogadhatósági követelmény 10 2 CFU/g (2.6.12). Escherichia coli nem lehet jelen.(2.6.13).

4 Carmallosum natricum conexum Ph.Hg.VIII. Ph.Eur A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos, ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd általános fejezet). A cikkelynek ez a része nem kötelező erejű, és az anyag megfelelésének bizonyításához nem szükséges ezen sajátságok vizsgálata. Ellenőrzésük azonban hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárásnak és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességének a megbízhatóságát. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek, ha a kroszkarmellóz-nátriumot szétesést elősegítő segédanyagként használjuk. Ülepedési térfogat: 10,0 30,0 ml. 75 ml R vizet 100 ml-es mérőhengerbe mérünk, és 0,5 g-os részletekben 1,5 g vizsgálandó anyagot adunk hozzá. A mérőhenger tartalmát minden hozzáadás után erőteljesen összerázzuk, majd R vízzel 100,0 ml-re hígítva addig rázzuk, míg homogén diszperziót nem nyerünk. 4 óra várakozás után leolvassuk a leülepedett anyag térfogatát. Szubsztitúciós fok: 0,60 0,85 (szárított anyagra) 500 ml-es Erlenmeyer-lombikba mért 1,000 g anyaghoz hozzáadjuk R nátriumklorid 100 g/l töménységű oldatának 300 ml-ét és 0,1 M nátriumhidroxid mérőoldat 25,0 ml-ét. A lombikot lezárjuk és 5 percig állni hagyjuk, közben tartalmát időnként összerázzuk. Ezután 0,05 ml R m- krezolbíbor oldatot és bürettából kb. 15 ml 0,1 M sósav mérőoldatot juttatunk a lombikba. A dugójával lezárt lombikot összerázzuk. Ha az indikátor ibolyaszínű, 1 ml-es adagokban 0,1 M sósav mérőoldatot adunk a keverékhez, egészen addig, míg színe sárgára nem változik. A lombik tartalmát minden mérőoldat-részlet hozzáadása után összerázzuk, ezután 0,1 M nátriumhidroxid mérőoldattal addig titráljuk, míg az indikátor színe sárgára nem változik. Kiszámítjuk az 1 g szárított anyag semlegesítéséhez szükséges lúg milliekvivalenseinek számát (M). A következő kifejezés segítségével kiszámítjuk a savas karboximetil szubsztitúció fokát (A): 1150M ( M 80C)

5 Carmallosum natricum conexum Ph.Hg.VIII. Ph.Eur ahol C = a szulfáthamu, százalékban. A következő kifejezés segítségével kiszámítjuk a karboximetil-nátrium szubsztitúciós fokát (S): ( A) C ( C) A szubsztitúciós fok: A és S összege. Részecskeméret (2.9.31) vagy (2.9.38). Hausner arány (2.9.36).