NÉHÁNY GONDOLAT AZ ÁRELFOGADÓ ÉS ÁRMEGHATÁROZÓ FOGALMAK JELENTÉSÉRİL

Közgazdasági- és Regionális Tudománok Intézete Pécsi Tudománegetem, Közgazdaságtudománi Kar MŐHELYTANULMÁNYOK NÉHÁNY GONDOLAT AZ ÁRELFOGADÓ ÉS ÁRMEGHATÁROZÓ FOGALMAK JELENTÉSÉRİL Barancsuk János 2009/1 2009. január

Szerkesztıbizottság: Barancsuk János Buda-Sántha Attila Szabó Zoltán Varga Attila (elnök)

Néhán gondolat az árelfogadó és ármeghatározó fogalmak jelentésérıl Barancsuk János Közgazdasági és Regionális Tudománok Intézete Pécsi Tudománegetem, Közgazdaságtudománi Kar Pécs, Rákóczi 80, H-7622, Hungar Tel: (36) 72-501-599/3151 Email: indian@ktk.pte.hu Web: http://www.krti.ktk.pte.hu/inde.php?p=contents&cid=11 2009. január Kivonat: A tanulmán hozzájárulás kíván lenni a Scitovsk által bevezetett, címben jelzett fogalmak tartalmi tisztázásához, értelmezéséhez. Arra vállalkozom, hog körüljárjam: pontosan mit is kell (vag inkább célszerő) érteni árelfogadó/ármeghatározó szereplık alatt, megpróbálva akkurátusan felépíteni/feltérképezni azt a vonatkoztatási rendszert, amelben ezek a napjaink szakirodalmában általánosan, azonban gakran megfelelı körültekintés nélkül használt kifejezések elhelezhetık, alkalmazhatók. További törekvéseim közé tartozik, hog legalább elvi szinten mérhetıvé tegem az árak befolásolásának képességét, ezáltal is garapítva a standard mikroökonómia fogalmi-módszertani készletét. A dolgozat fıbb kérdései: Mi a különbség ármeghatározó és árakra orientált vállalat között? Miért nincs árrugalmassága a price taker (maker) pozíciót jelzı keresleti görbének? Hogan nilvánul meg az árelfogadó/ármeghatározó tulajdonság, és mitıl függ intenzitása homogén/heterogén iparágban? Miért nem ekvivalensek az árra versus menniségre vonatkozó döntések kimenetelei? Milen logikai csúsztatásokat követtek el mérvadó szerzık a price taker (maker) kifejezések értelmezése során?

Néhán gondolat az árelfogadó és ármeghatározó fogalmak jelentésérıl 1. Bevezetés Én ( ) azt tapasztalom a valóságban, hog éppen a vevıknek van a legcsekélebb befolásuk az ár szabálozására, mert ez a szabálozás teljesen az eladók versenétıl függ. David Ricardo A nemzetközi és hazai szakirodalomban rendkívüli karriert befutó, és ma már általánosan alkalmazott ármeghatározó versus árelfogadó (price maker/setter versus price taker) fogalompárt Scitovsk Tibor vezette be eg [1951]-ben írt tankönvében, és eredetileg az eladó és vevı alkufolamatát jellemzı információs aszimmetriával hozta kapcsolatba. Eszerint az eladók, akik minden termék piacán sokkal kevesebben vannak, mint a vásárlók, lénegesen többet tudnak a piaci feltételekrıl és a választási lehetıségekrıl, s ezzel a tudásukkal können visszaélhetnek (Scitovsk [1997] 156. o.). Az íg értelmezett információtöbblet pedig erodálva a tranzakcióban résztvevı felek egenrangúságát piaci fölé- és alárendeltséghez vezet, amelnek mibenléte abban tükrözıdik, hog az eladók diktálják, a vevık pedig elfogadják az árakat. Ez utóbbiaknak uganis túlságosan sok termék piaca között kellene megosztania csekél tudását ahhoz, hog mindegiken szakértı lehessen (i.m. 157. o.). Amint észrevehetı, az árelfogadó/ármeghatározó kifejezések tartalma Scitovsk felfogásában leginkább az árdiszkriminációt alkalmazó dörzsölt, és az azt elszenvedı kiszolgáltatott, balek szereplık modelljével mutat szellemi rokonságot. Eltérıen a terminusok mai értelmezésmódjától, amel elsısorban a piaci részesedésre, tehát a kínálati vag keresleti tömeg által a tranzakciók terében elıidézett görbületek erısségére vezeti vissza az egségárra gakorolt befolás lehetıségét vag lehetetlenségét. Eg pillanatig se higgük azonban, hog ezek, a napjaink közgazdasági nelvezetét gazdagító, általánosan használt szavak mindenki számára uganazon asszociációkat hívják elı. Az aktorok attitődjeinek(?), magatartásának(?), képességeinek(?), piaci pozícióinak(?) jellemzésére szolgáló ármeghatározó, árkeresı, árképzı, árvezérlı, árorientált, áralkalmazkodó versus(?) árelfogadó, árkövetı kifejezések olaszosan kedéles, ám a jelentéstartalmak dimenziójában korántsem konszenzusos egüttélését tapasztalva megroggan a közgazdaságtan egzaktságába vetett hitünk. A tanulmánban arra vállalkozom, hog körüljárjam: mit is kell (vag inkább célszerő) érteni az árelfogadó/ármeghatározó tulajdonságok jelentésén, 1

megpróbálva akkurátusan felépíteni/feltérképezni azt a vonatkoztatási rendszert, amelben ezek a szakirodalomban gakran, ám leginkább csak ösztönösen, megfelelı körültekintés nélkül skandált terminusok elhelezhetık, alkalmazhatók. Itt jelzem, hog modellem fıszereplıi a kínálati oldal aktorai lesznek, megállapításaim azonban mutatis mutandis a keresleti oldal résztvevıire is érvénesek. További törekvéseim közé tartozik, hog a logikai kontetus feltárása révén legalább elvi szinten mérhetıvé tegem az árak befolásolásának képességét. 2. Vizsgálati keretek Elemzésem eg n-szereplıs (n 1, egész szám) iparág vállalataira iránul. E tanulmánban a független terméket elıállító tiszta monopóliumra, illetve az egmást viszonosan helettesítı javakat termelı vállalatok halmazára használom ezt a kifejezést, közös iparágba tartozónak tekintve azokat a vállalatokat, amelek esetében páronként kölcsönösen, továbbá tranzitív módon teljesül, hog gártott termékeik keresletének kereszt-árrugalmassága (ε + ) pozitív szám. Ha tehát M és N, továbbá N és O, valamint O és M között vica versa, egúttal szimultán módon igaz, hog ε + > 0, akkor M, N és O uganazon iparág tagja (v.ö. Barancsuk [1995], Zalai [2000] 71-72., 270-272. o.). A kereszt-árrugalmasság nagsága a helettesítés szorosságára utal, vagis ha ε +, akkor a javak tökéletesen helettesítik egmást, 0 < ε + <, a helettesítés korlátozott, ε + = 0, a javak függetlenek, helettesítı viszonuk eltőnik, valamint ε + < 0, a javak közötti komplementaritás, kiegészítı ( negatív helettesítı ) viszon kerül elıtérbe, amelnek lehetıségétıl az egszerőség kedvéért a továbbiakban szinte mindig eltekintek. A dolgozat tárgát képezı összefüggések lénegi elemeinek bemutatását, elemzését nagmértékben megkönníti, ha feltételezzük, hog a vásárlók preferenciái uniformak, ami lehetıvé teszi, hog szükséges esetben az aggregált keresleti viselkedést egetlen, ún. reprezentáns fogasztó magatartásával azonosítsuk; a fogasztó(k) nem végez(nek) megtakarítást, az összes ebben a modellben konstans jövedelmüket elkölti(k); a vállalatok uganakkor nem halmoznak fel áruikból raktárkészleteket, kínálatuktól eg piaci periódusban igekeznek a vásárlók számára elfogadható árakon értékesítve megszabadulni. Ugancsak praktikus célokat szolgál, ha a fenti módon definiált iparág termékeire vonatkozó vásárlói preferenciákat a gondolatmenet bizonos pontjain jól viselkedı hasznossági (inde-) függvénekkel jellemezzük. Jelen vizsgálati keretek között ezek szigorúbb feltételeket elégítenek ki, mint 2

a szakirodalomban általában ilen megnevezést kapó preferenciák (lásd pl. Zalai [2000] 266. o.), mert azon túlmenıen, hog monotonak és konveek, - az iparág termékei tekintetében homotetikusak, amelnek implikációjaként az eges termékváltozatokra iránuló kereslet szerkezete független a jövedelem nagságától, továbbá - az iparág eges vállalatai/termékváltozatai oldaláról kiinduló árváltoztatások az említett vállalatok/termékváltozatok által lekötött vásárlóerık aránában váltanak ki az összes kereslet %-ában megadott saját-, illetve kereszt-árhatásokat. Az általam eponált jelenségeket, kategóriákat e dolgozat határain belül egelıre a tágan értelmezett piaci súrlódásoktól, információterjedési gátaktól eltekintve kívánom interpretálni. Megállapításaim relevanciája ezzel természetesen gengül, mindazonáltal a továbbiakban az említett frikciók figelembevételével tervezem foltatni a kutatást. A tanulmánban taglalt jelenségek szemléltetésére elsısorban a kereslet saját- és kereszt-árrugalmasságának viszonát leíró azonosság(ok) rendszere (majd ennek duális tükörképe ) szolgál logikai kontetusként. Ennek megfelelıen jelölje a továbbiakban X és Y a vizsgált iparágba tartozó vállalatokat, egúttal az általuk gártott javak fajtáját és menniségét, amikor Y ha szükséges az iparág X-en túli összes többi termelıegségeként, uganíg output-változatának egütteseként, ún. kompozit jószágként is felfogható (v.ö. Zalai [2000] 266-267. o.). Z a további (X és Y körnezetét képezı) iparágakat, illetve termékfajtáik aggregátumát ez utóbbi értelemben ugancsak kompozit jószág képviseli. (Halmazelméletileg Z a vizsgálatunk középpontjában lévı iparág és/vag produktumainak komplementere, mivel azonban ez a terminus a dolgozatban elsıdlegesen a javak fogasztási rokonságára vonatkozóan fordul elı, a félreértések elkerülése végett használom itt és a továbbiakban is a körnezet kifejezést.) Az említett azonosság (amel a kínálati oldal résztvevıinek árakra iránuló döntései esetén releváns) levezetését többek között Varian [1991b] 6.10. alfejezete adja meg eredetileg kéttermékes, de tetszés szerint további jószágfajtákkal bıvíthetı modellre vonatkozóan. Eszerint: s = sε + sε + szε Z, (1) amikor XP YP s = s =, sz = I I ZP I Z, (2) 3

További jelölések: ε = X keresletének saját-árrugalmassága, ε ; ε Z = Y és Z keresletének kereszt-árrugalmassága X árváltozása során, s ; s ; s Z = a termékféleségek költségvetési részesedései, P ; P ; P Z = az outputok egségárai, I = a fogasztó(k) pénzjövedelme. Megtakarítások hiánában igaz, hog: s + s + sz =1 (3) Az (1) azonosság egik fontos értelmezésmódja szerint az ε, ε, és ε Z rugalmasságok költségvetési részesedésekkel súlozott átlaga s -szel egenlı, ami azt jelenti, hog az X árufajta ceteris paribus 1 %-os árváltoztatása miatt az összes (beleértve Z-t is) termék kereslete átlagosan s %-kal módosul az egségárral ellentétes iránban. Mivel a formulát a termékindeek megfelelı alkalmazásával a többi outputot eponálva is felírhatjuk, belátható, hog tulajdonképpen a jószágfajták számának megfelelı azonosság-rendszerrıl van szó. 3. Aggregált és aszimmetria keresleti görbék A szakirodalmi források szinte kivétel nélkül a keresleti görbe vállalati perspektívából észlelhetı elhelezkedésével illusztrálják a kínálati oldalon megjelenı árelfogadó vag ármeghatározó pozíciót. Eszerint a price taker szereplık vízszintes (végtelen árrugalmasságú) keresleti görbével szembesülnek, amelnek nívója a piac egésze által meghatározott, a vállalat számára tehát adottságot jelentı ár színvonalára utal. A price maker cégek által figelembe vehetı keresleti grafikon ezzel szemben jól észrevehetıen negatív lejtéső (véges árrugalmasságú), minteg a vállalat döntési-választási lehetıségét szimbolizálva a különbözı egségárakat és menniségeket egmáshoz rendelı kombinációk halmaza fölött. Mivel azonban az említett görbék helzetét, az általuk leképezett szituáció mibenlétét is többféleképpen interpretálják és többféleképpen kapcsolják az árelfogadó/ármeghatározó pozícióhoz a tanulmán további, különösen a 4 és 8 fejezeteiben citált eges forrásmunkák, ezért célszerő, ha mindenekelıtt áttekintjük a tárgunk szempontjából fontos szerepet játszó keresleti függvén-típusokat. Helezzük elsıként az aggregált (iparági) keresleti függvént górcsı alá, amel az iparági output árszintje és a vásárlók által egüttesen keresett mennisége 4

közötti viszont fejezi ki. Értelmezése egnemő javak esetén problémamentes, ha azonban heterogén termékekrıl van szó, akkor változóinak jelentése a termékegségek átváltási aránainak problematikája miatt nem magától értetıdı. A függvén általános definíciójára törekedve ezért Zalai ([2000] 319. o.) nomán célszerőnek tartom, ha a P árszintet bázis súlozású árinde, a Q aggregált keresletet pedig bázis súlozású volumeninde formájában adjuk meg valamel kiinduló értékhez képest. Az aggregált (iparági) kereslet árrugalmassága ( ε ΣD ) a függvén P változó szerinti elaszticitása, amelnek meghatározása akkor releváns, ha az iparág vállalatai által kezdeménezett/végrehajtott árváltoztatás vezet a (keresett) menniség elmozdulásához. Számítása az ε ΣD = dq Q 0 : P dp 0 (4) ( dp 0) formula alapján történik, értéke pedig azt jelzi, hog az ár 1 %-os, átlagos változtatásának következméneként az iparági output iránti aggregált kereslet átlagosan hán %-kal módosul. Az aggregált keresleti függvén menniség (Q) szerinti elaszticitása is értelmezhetı, ha az iparág vállalatai az egségár helett a kínálati tömeg vonatkozásában határoznak el változtatást. Ezt a továbbiakban az ár iparági kínálati fleibilitásának rövidebben: iparági árfleibilitásnak (Ф ΣS ) nevezem, értéke pedig arra utal, hog az iparági kínálat 1 %-os módosítása hán %-os változást generál a keresleti (vagis az iparág által maimálisan érvénesíthetı) árban. Arról informál tehát, hog ha elmozdul a piacra vitt terméktömeg, akkor relatíve milen intenzitású árváltoz(tat)ás szükséges ahhoz, hog a kereslet az új ár mellett éppen találkozzon az eladni kívánt menniséggel. Formulája (és értéke is) az aggregált kereslet árrugalmasságának reciproka, azaz: Φ dp dq : 1 ε Σ S = = P0 Q0 ΣD (5) ( dq 0) Foglalkozzunk másodikként az aszimmetria típusú keresleti függvénekkel, ameleket Chamberlin [1933] vezetett be eredetileg a monopolisztikus versen elemzése céljából, de a versenzı felek árharcának ábrázolásánál is hasznos módszertani segédeszköznek bizonulnak. Ezek a függvének az iparág valamel vállalata által megállapított ár és az illetı cég terméke iránt jelentkezı, 5

ehhez az árhoz rendelhetı kereslet viszonát fejezik ki, feltéve, hog a rivális(ok) által érvénesített árszint konstans. E görbék kellıképpen alacson ( saját ) árnál az iparági keresleti görbében foltatódnak tovább, jelezve, hog ilenkor a cég elvileg (gakorlatilag pedig kapacitásai függvénében) képes a másik (többi) versentárs terméke iránti kereslet teljes bekebelezésére. Az aszimmetria görbék elaszticitása (aszimmetria árrugalmasság, ε asd ) azt méri, hog valamel vállalat saját terméke esetében elhatározott 1 %-os árváltoztatás ceteris paribus hán %-os változást indukál a szóban forgó cég által vonzott keresletben. Az 1. ábra homogén termékeket forgalmazó iparág esetére mutatja be az aggregált (ΣD) és eg bizonos vállalathoz tartozó aszimmetria keresleti görbe (asd) viszonát. P* az iparág többi vállalata által érvénesített (konstans és egséges) árszintet jelöli. A kereslet végtelen árrugalmasságát jelzı, vízszintes pozíciójú görbe-részlet a javak tökéletes helettesítı viszonára, a vásárlóerıért foltatott versen szorosságára utal. Ilenkor a szereplık bármelikének végtelenül kicsi eltérése a közös (P*) árszinttıl a kereslet rendkívül dinamikus elmozdulását indukálja. Ez azzal magarázható, hog a konkurrens(ek) termékére iránuló vásárlóerı az egségesnél éppen csak valamivel is kedvezıbb ár megállapításával elcsábítható, de uganilen hatékonan idegeníthetık, taszíthatók el a saját kuncsaftok is eg P*-ból kiinduló, jelentéktelennek tőnı áremelés következtében. 1. ábra: Aggregált és aszimmetria keresleti görbék homogén iparágban A termékek differenciáltságának növekedésével feltételezve persze a két tengel léptékének változatlanságát az aszimmetria-görbe (negatív) meredeksége nı, és ezért az iparági keresleti görbével alkotott találkozási pontja egre alacsonabb árszintre helezıdik, vag akár el is tőnhet. Ez a jelenség egúttal az aszimmetria árrugalmasság csökkenésére is utal, ami ilen esetben 6

azzal magarázható, hog a fogasztók bizonos termékjellemzıkhöz való kötıdése márkahősége miatt a kereslet ragadósabbá, viszkózusabbá válik. Megjegezzük: az árrugalmasság, mint a keresleti függvén valamel pontjának P szerinti elaszticitása geometriai szempontból természetesen nem egedül a görbe, hanem az illetı ponthoz az origóból húzott sugár hajlásától is függ. Ez utóbbi azonban a modellben változatlan. Amint az elızıekben jeleztem, a most interpretált függvének, és a velük kapcsolatban tett megállapítások illusztrálására az (1) azonosság kínál alkalmas logikai kereteket, amelben ε, vagis X keresletének saját-árrugalmassága tulajdonképpen az aszimmetria-rugalmasságnak felel meg. A jól viselkedı preferenciák fentiekben közölt kritériumainak teljesülését feltételezve az (1) azonosságból kiindulva az X keresletének saját-árrugalmasságára (tehát az aszimmetria árrugalmasságra) vonatkozóan az alábbi formulát nerjük: ε s ε = ε Σ D s (6) A most kapott azonosság szerint (melnek levezetését részletesen Barancsuk [2006] tanulmán tartalmazza) differenciált javak mellett az X és Y közötti kereszt-árhatás viszonlag genge, ε értéke pedig alacson, ezért a saját-árrugalmasság (abszolút) értéke is kisebb lesz, mint ha X és Y tökéletes helettesítı kapcsolatban állnának egmással. Ez utóbbi helzetben uganakkor X árváltoztatása Y keresletének végtelenül rugalmas változását generálja, amivel összhangban az X terméknél mért saját-árrugalmasság is végtelen szintet vesz fel. Tegük azonban hozzá: szereplıink megfelelı kapacitástartalékaitól függ, hog a kínálati oldal reagálni tud-e ezekre az intenzív keresleti kihívásokra. Ha viszont X vállalat/termék kedvezıbb árnívója révén a teljes iparági keresletet meghódítaná, akkor az új helzetben, Y immáron elenészett költségvetési részesedése mellett az ε = ε asd saját- (és egben aszimmetria) árrugalmasság az aggregált keresleti elaszticitásnak megfelelı ε ΣD értékkel lenne egenlı. 7

2. ábra: Az aggregált és aszimmetria keresleti görbék viszonának magarázata heterogén iparág esetén A 2. ábra a keresleti görbék síkjában szemlélteti, hog eg reprezentáns fogasztó és heterogén iparág esetében az X cég árcsökkentése miként vezet a teljes vásárlóerı elhódításához. Az ábra A pontjának helzetébıl lehet következtetni arra, hog ha a vállalat is az iparág által érvénesített P* árszinten értékesít, milen részesedést mondhat magáénak az ágazat termékei iránt megnilvánuló összes keresletbıl és/vag az iparág kibocsátásából. (Az A pont ártengelhez való közelsége alacson, az aggregált keresleti görbéhez való közelsége magas részesedésre utal.) Fontos megjegezni, hog az aszimmetria keresleti görbék fordított (menniség ár) értelmezése nem releváns! Ez uganis eg olan történetet feltételezne, amelnek elsı lépéseként vállalatunk alaposan megnöveli kínálatát, a második lépésben pedig versentársaink udvariasan csökkentik ha nem is teljesen uganannival sajátjukét. Aztán a sztori záróakkordjaként a partnerek e téren mutatkozó merevségével ellentétben valamicskét engednénk az árból, hog a piacon megjelenı árumenniséget teljes egészében eladhassuk. Mivel tehát az aszimmetria típusú görbék kizárólag olan magatartás leképezésére alkalmasak, amel az árakat tekinti a vállalat(ok) döntési változójának, ezért ezek esetében az árfleibilitás habár kiszámítható nem értelmezhetı! Ha viszont az aszimmetria görbék olan viselkedést írnak le, amikor az ár tölti be a vállalat akcióparaméterének szerepét, felmerül a kérdés: kapcsolatban vannak-e ha igen, hogan ezek a görbék a cégek ármeghatározó (vag árelfogadó) jellegével? Elıször is szögezzük le: az aszimmetria keresleti görbék önmagukban homálban hagják, hog a vállalatok valóban stratégiai eszközként kezelik, módosítják-e áraikat, vag nem, és arról sem tájékoztatnak, hog egik vag 8

másik viselkedésmód mennire racionális. Csupán arról informálnak, hog ha ceteris paribus változtatnának áraikon, mi történne az eladható menniséggel. Másodszor: ha akarjuk, természetesen lefoglalhatjuk az ármeghatározó kifejezést azokra a szereplıkre, melek mindeg, hog milen okból vag milen adottságok közepette, ésszerően-e vag sem áraikat tekintik döntési változójuknak; az árelfogadó terminust pedig azokra, amelekre ez a magatartás nem jellemzı. Célszerőbbnek tartom azonban, ha a ténleges, megfigelhetı viselkedést mégsem ármeghatározónak versus árelfogadónak, hanem inkább az árakra orientáltnak versus kínálatra (menniségre) orientáltnak nevezzük. A price maker/price taker fogalompárt ezzel szemben a vállalatok bizonos képességére javasolom alkalmazni függetlenül attól, hog e képesség megnilvánul-e magatartásukban, vag látens marad-e, netán antagonizmusban a menedzsment piaci megnilvánulásaival és a gazdasági tevékenség bizonos intézméni korlátaival. Mint ahogan hétköznapjainkban sem teszünk automatikusan egenlıségjelet például a komol gasztronómiai vénával rendelkezı valódi (vag potenciális) szakácsok és azok közé, akik ételek készítésére szánják el (nemritkán felelıtlen módon) magukat. E megfontolások értelmében tehát az aszimmetria keresleti görbék pozíciója tulajdonképpen árrugalmassága az iparági outputok helettesítı viszonának szorosságára utal, amel mint a tanulmán további részeibıl kiderül nincs kapcsolatban a kínálati szereplık általam értelmezett ármeghatározó versus - elfogadó lehetıségével. 4. Az árelfogadó/ármeghatározó piaci pozíciók logikai elemei De pontosan mit is célszerő érteni a dolgozat fókuszába emelt fogalmak jelentésén? Felfogásomnak megfelelıen árelfogadónak nevezem azt a vállalatot, amel kínálatának parciális, a többi szereplıtıl elszigetelt változtatásával nem (lenne) képes szignifikánsan outputja keresleti árára hatni (vagis nem lenne képes dömpinghatást vag éppen hiánt elıidézni a piacon), továbbá az árakra orientált viselkedés sem lenne számára racionális. Ármeghatározó ezzel szemben az a szereplı, amel kínálatának ceteris paribus változtatásával érdemben befolásolni tudja/tudná a keresleti árat, és a kínálatorientált viselkedés mellett az árakra orientált magatartás is eszköztárának racionális eleme lehet. A szakirodalom jelentıs bár korántsem egértelmően hegemón része hasonló tartalmú (bár esetenként oda nem illı motívumokkal főszerezett, eklektikus) definíciókat nújt (lásd még pl. Henderson Quandt [1971] 104-105. o., Hene [1991] 187. o., Pearce [1993] 446.o, Samuelson Nordhaus 9

[2003] 150. o., Schumann [1998] 168-169. o. stb.). Menjünk azonban ennél tovább, és próbáljuk meg lehetıleg egzakt logikai körnezetben elhelezni a terminusok mögött álló jelenségeket, kiküszöbölve a szakforrások gakran következetlen, pongola szóhasználatából eredı csúsztatásokat. Vezessük be ennek érdekében az ár vállalati kínálatra reagáló fleibilitásának röviden: vállalati árfleibilitás ( ϕ s ) fogalmát, amellel eg cég price maker/price taker potenciálját mérhetjük. Értéke azt mutatja meg, hog valamel iparági szereplı kínálatának 1 %-os, ceteris paribus változása hán %-os (tehát szignifikáns, érdemi, vag csupán elenészı) elmozdulást generál a keresleti árban. Pontosabb meghatározását elıször homogén javakat termelı iparágra vonatkozóan végezzük el! Mivel a vállalati árfleibilitás számításánál feltételezzük, hog az iparági kínálat növekedése (dq) egetlen vállalat kibocsátásának változása miatt következett be, és eredetileg az illetı cég az iparág teljes termelésének s-ed részét állította elı, ezért igaz, hog: q s = Q 0 0, (7) ahol q 0 az említett vállalat kiinduló kibocsátási szintje, és értelemszerően teljesül, hog valamint A vállalati árfleibilitás formulája ennek megfelelıen: 0 s 1, (8) q 0 = Q 0 s (9) ϕ = s dp dq : P Q s 0 0 (10) ( dq 0), amelnek alapján az is igaz, hog: ϕ s = Φ Σ S s (11) Ha most felhasználjuk az iparági árfleibilitás és az aggregált kereslet árrugalmassága között fennálló, (5) reciprok viszont, akkor láthatóvá válik, hog: 10

s ϕs = ε Σ D, (12) vagis eg cég ármeghatározó pozíciójának erıssége azonos iránban változik a vállalati kibocsátás iparágon belüli részesedésével (s), és fordított iránban mozdul el az aggregált kereslet árrugalmasságához ( ε ΣD ) képest. Az ármeghatározó (-elfogadó) pozíció megszerzésére tehát akkor lehet számítani, ha a vállalat termelése minél nagobb (kisebb) hánadát képviseli az iparág teljes kibocsátásának, vag/és minél rugalmatlanabbul (rugalmasabban) reagálna a teljes kereslet az árak változ(tat)ására a kínálati oldal árorientált magatartása esetén. A fentiekben adott definíciókat kiegészítve konvencionális (ezzel egütt némileg önkénes) módon a vállalatot ármeghatározónak (-elfogadónak) tekinthetjük, ha kínálata (abszolút értékben) 1-nél nagobb (kisebb) árfleibilitással jellemezhetı. Az árfleibilitásra ható ténezık mértékei természetesen a legkülönbözıbb kombinációkban találkozhatnak: erısíthetik, vag akár gengíthetik is egmás hatását. Az eges lehetıségekhez kapcsolódó következtetéseket összesíti a 3. ábra. 3. ábra: A vállalat árelfogadó vag ármeghatározó pozíciójának ténezıi ε D s 0 ( árelfogadó) 1 ( ármeghatározó) 0 ( ármeghatározó)? * Meghatározó 0 (semleges) ( árelfogadó) Elfogadó Meghatározó Elfogadó Elfogadó ** A táblázat bal felsı rovatában található, csillaggal ellátott kérdıjel az árfleibilitás szintjét ez esetben ellentétesen befolásoló, ráadásul nehezen összemérhetı, bizontalan eredıjő ténezık jelenlétére utal. Mindazonáltal megengedi, hog akár eg erıteljesen dekoncentrált piac vállalatai is ármeghatározóak legenek, ha a kereslet a cégek árorientált magatartásának körülménei között rendkívül merevnek bizonulna. A jobb alsó sarokban szereplı, dupla csillaggal megjelölt kifejezés uganakkor azt jelzi, hog habár az árbefolásoló pozíció milensége ezúttal is ellentétes erık függvénében 11

alakul, mégis biztosak lehetünk a vállalat árelfogadó helzetében. Belátható uganis, hog a piaci kereslet (leginkább csak elméleti határesetként számon tartható) tökéletes rugalmassága, ennek megfelelıen vízszintes aggregált keresleti görbe mellett elvileg az iparágni mérető cég kínálata sem lenne képes a piaci ár befolásolására. Felmerül a kérdés: vajon milen ténezıktıl függ, hog eg bizonos vizsgált vállalat esetében az aggregált kereslet mekkora árrugalmasságával kell számolnunk az árfleibilitás meghatározásánál. Egszerő pusztán a vásárlói preferenciák sajátos karakterisztikumára hivatkozó a válasz, ha konstans elaszticitású keresleti görbérıl van szó. Ha viszont a rugalmasság mint például az elméleti elemzések során gakran felbukkanó lineáris függvének mentén változó, akkor a piac telítettsége befolásolja, hog a (12) képlet nevezıjében milen érték jelenik meg. A piac telítettsége azt mutatja meg, hog az iparágban ténlegesen mőködı vállalatok egüttesen az átlagköltség minimumának megfelelı árak mellett az összkereslet hánad részét lennének képesek kielégíteni. Ezt a számot az egszerőség kedvéért feltételezve a cégek azonos nagságát a következıképpen kaphatjuk meg: FM = n/щ, (13) ahol FM a piac telítettségét, n a kínálati szereplık számosságát, Щ pedig a piac eg reprezentáns vállalathoz viszonított relatív méretét (szőkösségéttágasságát) jelenti. Ez utóbbi az az arán, amel a hosszú távú átlagköltség- (LAC-) görbe minimumának nívóján mért piaci összkereslet és az optimális üzemnagságnak megfelelı kibocsátás között áll fenn. Végsı soron arról tudósít, hog hán azonos mérető vállalat férne el a piacon ol módon, hog éppen megtérülnének költségeik. A 4. ábrának megfelelıen ez a Щ = Q /q (14) képlettel határozható meg, ahol q a reprezentáns vállalatra jellemzı optimális üzemméret. Minél nagobb Щ, a piac annál tágabbnak számít eg vállalathoz képest. A (14)-et a (13)-ba helettesítve az formulát nerjük. FM = n q /Q (15) 12

4. ábra: A piac telítettsége és relatív mérete LAC D q n q Q Q Ha a piac telítettsége növekszik, azaz n és/vag q egre nagobb, és/vag Q egre kisebb, a vizsgált vállalat a lineáris keresleti görbe egre alacsonabb árrugalmasságú pontjaival találkozik, vagis árbefolásoló képessége egre magasabb lesz. 5. A reziduális keresleti görbék és plauzibilitásuk. Az árfleibilitás és a piaci hatalom kapcsolata Nem foglalkoztunk még azzal, hog az elızıekben bevezetett vállalati árfleibilitás közvetlenül milen keresleti görbéhez is kapcsolódik valójában. A szóban forgó függvén nem más, mint a maradék- (vag reziduális) kereslet görbéje (rd). Azt mutatja meg, hog milen egségárat (keresleti árat) érvénesíthet a (homogén) iparág, ha eg bizonos vállalata különbözı kibocsátási szintekkel csatlakozik a többiek konstans (éppen érvénes) kínálatához. Az 5. ábrán vastag vonal jelöli a cég maradék-keresleti görbéjét, amel mint látható az aggregált kereslet függvénének bizonos szegmensével azonos. Elnevezése abból a hipotézisbıl ered, hog a vállalat a többiek által szabadon hagott ( megmaradt ) piaci rést (illetve az ennek megfelelı aggregált keresleti görbe-részt) töltené be kínálatával. Az ábra amel eg oligopol iparágra vonatkozik, valamint az ár és menniség lineáris kombinációit feltételezi az aszimmetria görbével való viszont is tükrözi, egúttal a vállalat és az iparág kezdı kibocsátásának ( q 0 illetve Q 0 ) nagságát is feltünteti mindegik keresleti görbe rendszerében. 13

5. ábra: A maradék-, aszimmetria, és az aggregált keresleti görbék viszona homogén iparágban A vállalati árfleibilitás a most definiált függvén menniség szerinti elaszticitásával egenlı. A szakirodalom általában jótékon homálban hagja, és/vag oda nem illı motívumokkal gazdagítja az árelfogadó/ármeghatározó képességre utaló (ún. vállalati ) keresleti görbe genézisét, továbbá elıszeretettel emlegeti annak árrugalmasságát. Ez azért heltelen, mert a maradék-keresleti görbe ár menniség iránú értelmezése, és il módon az ár szerinti elaszticitása sem releváns. Nagon erıltetett, valószerőtlen történet lenne uganis, amelben miután eg iparág összes vállalata egségesen határozott az érvénesíteni kívánt ár változtatásáról, ennek (bármilen elıjelő) keresleti konzekvenciái ki tudja miért egetlen partnerre hárulnának. Jegezzük tehát meg: a kereslet saját- (aszimmetria) árrugalmassága és a vállalati árfleibilitás értékei annak ellenére, hog képleteik egébként megtévesztı módon egmás inverzei nem állnak reciprok viszonban, hiszen nem uganazon keresleti görbe viselkedését jellemzik. Magától értetıdıen merülhet fel azonban az a kérdés is, amel a reziduális kereslet függvénének plauzibilitását firtatja. Vajon mennire életszerő, hog egetlen cég kínálatváltoztatására nem reagál a többi, viszont elszenvedik, vag jó esetben élvezik a keresleti ár ennek hatására bekövetkezı egséges, a piac megtisztulásához szükséges elmozdulását? Egáltalán: biztos-e, hog a gazdasági praisban a kínálat oldaláról kiinduló hatások következméneként módosulnak, és ha igen, egensúliak lesznek-e az új árak? Továbbá: a valóságban mi közvetíti és hogan a bármilen okból bekövetkezı menniségi változásokra reagáló ármechanizmust? Amint Carlton és Perloff fogalmaz: Árverezı hiánában nehéz elképzelni, hog miként alakulnak ki az árak, ha a vállalatok az outputot választják meg, és nem az árakat ([2000] 200. o.). 14

A most felvetett kérdésekre való válaszadással a modern közgazdaságtan több területe is foglalkozik, melekrıl jó nem eg esetben saját kutatások eredméneit is tartalmazó összefoglalást adnak többek között Bessenei [2007] (11-12. fej.), Carlton és Perloff [2000] (17. fej.), Kornai [1980], Mátás [1999] (14. fej.) munkái. Jelen dolgozatban azonban annak ellenére, hog nem kérdıjelezem meg e téma elméleti és gakorlati fontosságát, sıt, kutatását a továbbiakban megkerülhetetlennek tartom nem térek ki a piac megtisztulásával kapcsolatos összefüggésekre, nem fókuszálok az intézméni korlátokból vag információhiánból, esetleg egéb okokból eredı akár tartós egensúltalansági pozíciók, a false trading vag adagolás stb. problematikájára, implikációira. Elsısorban azért nem, mert egelıre csupán az árelfogadó-ármeghatározó fogalmak tisztázásához szükséges elméleti alapvetések megfogalmazására vállalkozom, ennek megfelelıen tehát feltételezem a piac tökéletes, mindenféle súrlódástól mentes, tulajdonképpen walrasi mőködését. Másrészt, elismerve természetesen, hog a szereplık magatartása, a piaci jelenségek, íg az árak alakulása eg rendkívül bonolult, komple vonatkoztatási rendszer outputjaiként értelmezhetıek, ennek az organizmusnak azonban most parciálisan mindössze eg további ténezık hatására akár látensen megbúvó vag megkerülhetı momentumát kívánom feltárni. Nem csak a részek természete marad uganis homálban az egész ismerete nélkül: a logika fordítva is érvénes. A price taker/setter terminusok mögött ráadásul az aktorok képességeit, egfajta potenciálját és nem feltétlenül eplicit módon is megnilvánuló viselkedését értve, korántsem tartom kizárhatónak, hog eg akár jelentıs kínálati (vag keresleti) effektust (ún. sokkot ) követıen se változzanak a piaci árak, ha például az ezzel járó adminisztratív teendık költségei mérvadóak (v.ö. Blanchard Kiotaki [1987] megállapításaival). Ez uganakkor nem jelenti az ármeghatározó erı hiánát, mint ahog a levegıben felfelé sodródó-libegı tollpihe sem negligálja a gravitáció létét. Vag: az a tén, hog az infláció manifeszt megjelenése helett esetenként elfojtva, csupán egfajta feszültség, nomás formájában lappang a gazdaságban, szintén nem kérdıjelezi meg e fogalom és az általa megnevezett jelenség egzisztenciáját. A most említett, és az általam használt eszköztár relevanciáját gengíteni látszó felvetések ellenére talán mégsem kell gondolati rendszerünk teljes eróziójától tartanunk: a piaci viselkedésre vonatkozó modellek korántsem elhanagolható része melek reprezentáns képviselıje a Cournot-féle séma a vállalatok menniségi döntéseit és az árak rugalmas reagálását feltételezik. Sıt, Plott ([1982]1523. o.) eg kísérletsorozat eredméneit a gazdasági valósággal összevetve arra a következtetésre jut, hog három modell írja le jól a piaci árakat és menniségeket: a versenzıi egensúl, a Cournot-modell és a monopólium (egüttes maimalizálás) modellje. A kísérletek segítenek 15

meghatározni azokat a feltételeket, amelek fennállása esetén az eges alternatív modellek alkalmazhatók. Térjünk azonban vissza a vállalati árfleibilitás jelenségéhez, pontosabban a termékár és az 5. ábrán ugancsak képviseltetett határbevétel (MR) közötti kapcsolatához, amelnek levezetése ugancsak fellelhetı Varian [1991b] könvében (346-347. o.): MR = P( 1 ϕs ) (16) A szerzı azonban, amikor a most közölt kifejezéshez ér, jellemzı módon íg folatja: Mi lesz a zárójelben lévı második tag? Nem, sajnos ez nem az árrugalmasság, de igen közel van hozzá. Ez a rugalmasság reciproka. (uo., B.J. kiemelése). Majd a számára értelmetlen, nem nevesített tagot az ár kínálati fleibilitását a jól(?) ismert árelaszticitás inverzeként szerepeltetve végre sikerül megnugtató formára hoznia a képletet. A (16) összefüggés az árfleibilitás és a vállalat gazdasági erıfölénének viszonát taglalva bizonul számunkra hasznosnak. De mit is kell értenünk gazdasági vag piaci erıfölénen? Minden olan esetben, amikor eg vállalat képes befolásolni a termékeiért kapott árat, azt mondjuk, hog a vállalat monopolerıvel (monopol power) vag piaci erıfölénnel (market power) rendelkezik. [ Ezeket a] fogalmakat [ ] használják annak leírására, hog a versenzıi szintnél (a határköltségnél) magasabb ár profitot eredménez fogalmaz Carlton és Perloff ([2003] 122. o., B.J. kiegészítése és kiemelése). E definíció alapján viszont természetesnek tőnik, hog a piaci hatalom mérésére legalábbis egfajta lehetıségként a kínálat árfleibilitását alkalmazzuk. Ha a (16) formulából ϕs -t kifejezzük, akkor az ϕ s = P MR P (17) összefüggést nerjük, amelnek értéke valamel kibocsátási szintnél az ár és határbevétel közötti rés relatív nagságát méri a teljes árhoz képest. Elemzésével arra a következtetésre jutunk, hog eg meghatározott termelési tartomán fölött a keresleti- és határbevétel-görbe relatív távolsága a cég ármeghatározó képességével van kapcsolatban. Tiszta versenzı vállalat esetén például amikor a rendkívül alacson termelési nívó, és nem szélsıségesen árrugalmatlan kereslet mellett a két görbe közötti rés hosszú távon elenészı az árfleibilitás (vagis a piaci hatalom) várakozásainknak megfelelıen zérus. Mivel az optimális kínálati szintnél a határbevétel és határköltség (LMC) egenlı, ezért ekkor MR helén az LMC jelölést is alkalmazhatjuk az elızı 16

képletben. Il módon viszont az ún. Lerner-inde (L) formulájához jutunk el, melnek logikája szerint a gazdasági erıfölén fokát jól tükrözi, hog a kibocsátás bizonos szintjét feltételezve mennire képes a vállalat (a profit javára) megdézsmálni a fogasztói többletet. Mivel a fogasztói többlet lefölözése attól függ, hog mennire tér el az érvénesített ár a tiszta versenzı piacon érvénes nagságától, vagis a határköltségtıl, az inde ezt a különbséget fejezi ki valamel kínálathoz tartozó keresleti ár %-ában (Lerner [1943]). Ha az egszerőség kedvéért még a vizsgált cég határ- és átlagköltség- (LAC-) görbéinek vízszintes (egmást fedı) pozícióit is feltételezzük, akkor az inde értéke egúttal az árbevétel profitfedezeti részének %-aként is értelmezhetı. Ha az iparág (hozzávetılegesen) azonos mérető vállalatokból áll, akkor a vállalati árfleibilitás mértéke nemkülönben a Lerner-inde magától értetıdı módon kerül kapcsolatba a piaci koncentráltságra utaló Herfindahl Hirschmannindeszel (H) is (v.ö. Carlton-Perloff [2003] 301. o.): ϕ s H = L = ε ΣD (18) 6. Értelmezési nehézségek és megoldási (általánosítási) javaslatok heterogén iparág esetén Némileg nehezebb helzetben vagunk a vállalati árfleibilitás meghatározása során, ha az iparágat differenciált termékeket gártó vállalatok alkotják. Ekkor uganis nem csak a gazdasági valóság bonolult viszonai, hanem még a dolgozatban alkalmazott, erısen leegszerősített gondolati keretek között is jogosan lehet számítani arra, hog valamel cég parciális kínálatváltoztatása nem azonos, hanem tipikusan eltérı %-ban érinti saját, illetve az iparág többi (másik) vállalata által érvénesíthetı (keresleti) árat. E jelenség bizonos implikációkkal jár. Ezek közül a legfontosabb, hog a saját versus többi (másik) cég árait szemléltetı pálák elkülönülése miatt az árnak is kétféle: saját-, valamint kereszt-fleibilitása (sıt, értelmes módon ezek átlaga) határozható meg. A tipikusan negatív elıjelő saját- (vag: aszimmetria) árfleibilitás azt méri, hog a vállalat elszigetelt kínálatváltoztatása relatíve hogan befolásolja saját termékének keresleti árát. X jószágra vonatkozóan: dp P : dx X = ϕ (19) Az ár bármilen elıjelő kereszt-fleibilitása amelet eredetileg Triffin [1940] tanulmánában vezetett be a szakmai köztudatba uganakkor a többi (másik) 17

cég áraira gakorolt kínálati hatás erısségét fejezi ki. Pl. az Y jószágfajta árának kereszt-fleibilitása X kínálatváltoz(tat)ása esetén dp P : dx X = ϕ (20) A saját- és kereszt-fleibilitás értéke tipikus esetben eltérést mutat, ami azt jelenti, hog a vállalat árbefolásoló képessége saját, szőkebben vett piacán, illetve az iparág többi termékének/egészének piacán nem azonos intenzitású. Viszonuk olan logikai körnezetben elemezhetı, amel egrészt az egmásra vonatkoztatás lehetıségét megteremtve analóg a tanulmán elızı fejezeteiben felhasznált keresleti rugalmasságok rendszerével, másrészt egfajta határesetként a homogén iparág jelenségeinek befogadására is alkalmas. Az egszerőség kedvéért tehát ezúttal is a megszokott X, Y, Z termékfajtákat (más aspektusból: termelési egségeket) tartalmazó modellben dolgozunk majd, amelben mint eddig is Y, de különösen Z szükség esetén kompozit jószágként is értelmezhetı. Az (1) formulával analóg alapösszefüggés (melnek részletes levezetését ugancsak Barancsuk [2008] munkája tartalmazza) a következıképpen írható fel: s = s ϕ + s ϕ + s ϕ Z Z (21) Z ahol ϕ a Z kompozit-jószág árának kereszt-fleibilitása X kínálatának 1 %-os változására reagálva. A formula értelmében az X saját-árfleibilitásának, továbbá Y és Z keresztárfleibilitásának (a bázisállapotnak megfelelı) költségvetési részesedésekkel súlozott átlaga (azaz X 1 %-os kínálatváltozásának átlagos hatása az összes X, Y, Z termékfajta árszínvonalára) nem más, mint s. A (21) és (1) összefüggések struktúrái között fennálló rendkívüli hasonlóság a vizsgált árkeresleti/kínálati rendszerben tetten érhetı dualitás jelenségébıl fakad (lásd pl. Bród [1997], Zalai [2000] közleméneit). A (21) formulából az alábbi fontos egenlıségek származtathatók (lásd ugancsak Barancsuk [2008] cikkében). Egrészt a ϕ ind = sˆ ϕ + sˆ ϕ, (22) 18

ind ahol ϕ (az iparági ár parciális átlag-fleibilitása) az X 1 %-os kínálatváltozásának átlagos hatása az iparág árszínvonalára, ŝ és ŝ pedig az X és Y jószág iparági keresleten belüli részesedése, továbbá s s ind = sˆ és s s ind = sˆ, (23) valamint s = s + s ind (24) A (22) összefüggés amel kiemelt szereppel bír, hog a vállalat árbefolásoló képességének lénegét megértsük analóg módon természetesen Y-ra is értelmezhetı. A (21)-bıl másrészt a ϕ ind s sˆ Z Z Z = sˆ ΦΣ S + ( ϕ ϕ ) sind sˆ (25) általános érvénő azonosság vezethetı le, amelbıl a ϕ ϕ Z Z = sˆ sˆ (26) arán fennállása esetén végül is a eredménhez lehet jutni. ϕ ind ˆ sˆ = s Φ = Σ S ε ΣD (27) A (26) arán homogén terméket elıállító iparág körülménei között magától értetıdıen megvalósul, a gártott javak differenciáltsága mellett azonban két, alternatív feltétel teljesüléséhez köthetı (lásd a Barancsuk [2008] dolgozatában közölt bizonítást), melek: az X;Y iparágra iránuló kereslet tökéletes függetlensége a Z termékhalmazt elıállító körnezete által vonzott kereslettıl, amelnek implikációjaként teljesül, hog az X;Y és Z iparágak közötti kereszt-árfleibilitások értéke vica versa zérus, vag pedig 19

a 2 fejezetben felsorolt kritériumokat kielégítı, jól viselkedı fogasztói preferenciák létezése. Észrevehetı, hog általánosított összefüggéseink eg vállalat árbefolásoló képességét lénegében továbbra is az ıt befogadó iparágon belüli részesedésével aránosan, az iparági (aggregált) kereslet árrugalmasságával pedig fordítottan aránosan állapítják meg. A (11) és (12) formulákkal összevetve a különbség mindössze anni, hog e tétel differenciált iparág esetén a (22) tanulsága szerint a saját és a másik (többi) termék árára gakorolt hatás átlagaként érvénesül. 7. A kínálatváltoztatás saját és a többi termék árára gakorolt hatásának viszona Induljunk ki most a (22) és (27) összevonásából keletkezett ϕ ind = sˆ ϕ + sˆ ϕ = sˆ Φ ΣS (28) formulából, amel jól viselkedı preferenciák általunk definiált szigorú kritériumai mellett érvénes! Mivel a súlozott számtani közép az átlagolandó értékek közötti távolságot a súlok aránában osztja fel, ezért az (28)-ra vonatkoztatva igaz, hog ha ˆ 0 s, ezért ˆ 1 s, akkor ϕ sˆ Φ ΣS 0, (29) vagis Y árának kereszt-fleibilitása ϕ egre közelebb kerül a (zérushoz tartó) ŝ Φ ΣS átlaghoz. Ami azt jelenti, hog minél kisebb részesedést képvisel X az iparágon belül, annál kisebb mértékben képes kínálatával befolásolni a másik/többi (Y) termékfajta egségárát. A (28) formula önmagában azonban semmit nem árul el az átlagolandó értékek : ϕ és ϕ nagságrendi relációjáról, arról, hog egikük és másikuk az ŝ Φ ΣS átlag melik oldalán helezkedik el. A továbbiakban azt bizonítom, hog ez a kérdés a modellben szereplı javak fogasztási kapcsolatának jellege és intenzitása szintetizáltan: a helettesítés rugalmasságának (σ) vizsgálata révén válaszolható meg. A helettesítés tipikusan negatív elıjelő rugalmasságát a felvázolt gondolati rendszerben ol módon értelmezem, mint ami azt mutatja meg, hog a jószágfajták áraránának ( P P ) 1 %-os változása hán %-os elmozdulást generál az X/Y fogasztási szerkezetben. Helettesítés esetén a rugalmasság (abszolút) értéke nag, míg kiegészítı viszon mellett kicsi. Mivel igaz, hog 20

P X P Y = s s =ψ, (30) belátható, hog a helettesítés rugalmasságából a javak költségvetési hánadainak aránában bekövetkezı változás iránára is következtetni lehet. Nevezetesen, ha σ 1, akkor a P P arán dinamikájánál erısebb X/Y (ellentétes iránú) elmozdulása, az s s ezért az áraránnal ellentétesen változik, σ = 1, az árarán és a fogasztási szerkezet dinamikája azonos, ezért a keresleti hánadok arána (ψ) változatlan marad, σ 1, az árarán és fogasztási szerkezet közül az elıbbi dinamikája erısebb, ezért a keresleti hánadok arána azonos iránban halad az áraránnal. Kéttermékes modellben a helettesítés rugalmasságának mértéke közvetlenül kapcsolatos a javak közötti fogasztási kapcsolat milenségével: σ egségninél nagobb szintje helettesítı, egségninél kisebb értéke pedig kiegészítı kapcsolatot jelez, míg az egségni rugalmasság a termékfajták függetlenségét indikálja (v.ö. Barancsuk [1995] tanulmánában írottakkal). Háromtermékes sémánkban azonban az X;Y iparág és Z körnezete által termelt jószágok között esetlegesen elıforduló (nem-szimmetrikus) keresztárhatások deformálhatják a helettesítı és komplementer javakat elhatároló nagságot (v.ö. Zalai i.m. 71-72., 270-272. o.). Mivel ez a tanulmán a kínálatváltoz(tat)ás árakra gakorolt hatására koncentrál, ezért a továbbiakban a helettesítés rugalmasságát reciprok módon közelítem meg: a termékszerkezet elmozdulásából indulok ki, és az árarán módosulását tekintem következménnek. A vizsgálat során feltételezem, hog az X/Y arán az X kínált menniségének ceteris paribus növekméne miatt változik, amelnek relatív árarán-konzekvenciáit a kínálat saját- és keresztfleibilitása méri. Az X 1 %-os elmozdulására vetítve tehát a P értéke a P értéke módosul. ϕ %-kal, ϕ %-kal Ennek megfelelıen belátható, hog 21

ϕ 1+ 100 ϕ 1+ 100 1 σ = 1+ 100, (31) amelbıl a helettesítés inverz rugalmasságát, σ 1 -t kifejezve: ϕ ϕ 1 = ϕ σ 1+ 100 (32) A modellben feltételezett jól viselkedı többek között homotetikus preferenciák mellett a σ nagsága független a hasznossági szinttıl, ezért értelmezésénél nem jelent problémát, hog az X kínálatának ceteris paribus változtatása eg másik közömbösségi görbére való áttérést implikál. A (32) formulát elvileg ol módon is származtatni lehet, hog bevezetjük P = f ( ω) = P X f ( ) Y (33) funkciót, amelnek értéke a homotetikus preferenciák jelenlétében független a reprezentáns fogasztó hasznossági szintjétıl. Megmutatható, hog ekkor amelbıl dψ 1 = f ( ω) (1 + ) dω σ, (34) dψ dω 1 1 = f ( ω) σ (35) kifejezést nerve, majd bal oldalának további, ekvivalens átalakításával (32)-höz juthatunk. A továbbiakban nég esetet vizsgálok, elıtte azonban célszerő a (28) formulát a sˆ ϕ = ( ΦΣS ϕ ) sˆ (36) 22

alakra hozni, és utalni arra, hog Φ ΣS értéke (mínusz) egségni lenne az iparág és körnezete közötti (nem-szimmetrikus) kereszt-árhatások hiánában. Az elsı helzetben az ár negatív elıjelő saját-fleibilitásának abszolút értéke meghaladja Φ ΣS szintjét, azaz ϕ Φ sˆ Φ 0. A (36) alapján ebbıl (37 ) ΣS ΣS ϕ 0 sˆ ΦΣS ΦΣ S 1 Φ Σ σ S, a (32) alapján pedig 1, vagis σ következik, Φ ΣS ami háromtermékes modellünkben a javak komplementer viszonára utal. X kínálatnövekedése tehát viszonlag intenzív árcsökkentést tesz szükségessé saját termelıinél, az Y vonatkozásában viszont az ár emelkedését implikálja. A második esetben legen ϕ Φ sˆ Φ 0, ami a (36) alapján (38 ) = ΣS ΣS ϕ = ˆ relációkhoz vezet. Az ár saját- és kereszt-fleibilitásának értékeit a (32) formulába helettesítve az 0 sφσs ΦΣ S 1 = Φ Σ σ S, tehát σ = 1 eredmént nerjük. Φ ΣS A most vázolt konstelláció háromtermékes rendszerünkben a fogasztási szerkezet termékfajtáinak függetlenségét jelzi, amikor X kínálatának változtatása csak saját árát mérsékli, Y piaci árára viszont nem gakorol hatást. A harmadik esetben a két árfleibilitás még közelebb kerül az ŝ Φ ΣS átlaghoz: Φ ϕ sˆ Φ 0, amibıl (39 ) ΣS ΣS 0 ϕ ˆ következik, ez viszont a (32) alapján sφσs ΦΣ S 1 Φ Σ σ S, azaz σ 1, Φ ΣS háromtermékes modellünkben a javak helettesítı viszonát tükrözı relációkhoz vezet. Mivel ϕ ϕ, ez azt jelenti, hog X termék parciális kínálatnövelése eg heterogén iparágon (vagis differenciált oligopóliumon, vag monopolisztikus versenen) belül még akkor is erısebben csökkenti saját 23

keresleti árát a másik (többi) termékfajtáénál, ha költségvetési részesedése egébként nem lenne elenészı. A vásárlóerın való osztozkodás bizonos aránainál tehát az sem lehetetlen, hog eg cég saját piacán ármeghatározó, míg az ágazat egészére gakorolt hatását tekintve árelfogadó pozícióban legen (v.ö. Carlton Perloff [2003] 232. és 241. o.). Emlékeztetıül: az árelfogadó kifejezés legalábbis jelen dolgozat koncepciója szerint nem feltétlenül azt jelenti, hog a vállalat maga is alkalmazza az iparágban jellemzı árat, hanem azt, hog kínálatának módosításával nem, vag alig képes olan erıket gerjeszteni, melek a cserearán változtatására ösztönöznének. A negedik esetben feltételezzük, hog a saját- és kereszt-árfleibilitás értéke az átlagukat jelentı ŝ Φ ΣS szinten azonossá válik, vagis 0 = ϕ = sφσs ΦΣS ϕ ˆ. A (32) alapján ekkor (40 ) 1 = 0 σ, σ pedig nem értelmezhetı, de 1 σ 0 miatt σ. Ez a tökéletes helettesítés, vagis a homogén iparág sémája, amikor valamel vállalat kínálatváltoztatása azonos mértékben érinti mindegik cég termékének árát. A 6. ábra az elıbbiekben feltárt tendenciákat összegezi. 6. ábra: Az ár saját- és kereszt-fleibilitásának, valamint a helettesítési rugalmasság inverzének viszona a különbözı értéktartománokban A harmadik és negedik eset vizsgálatánál nert információkat felhasználva immár módunk van arra, hog felrajzoljuk a heterogén ágazatra jellemzı, az ár 24

saját-fleibilitásának megfelelı maradék-keresleti görbét. Ezt a 7. ábrán az egmásra vonatkoztatás megkönnítése végett az 5. ábra céljainkat szolgáló átalakításával, az aszimmetria keresleti görbével egütt jelenítettem meg. Az egszerőség kedvéért induljunk ki abból, hog eredetileg az ágazat összes termékének ára egségesen P*, az aggregált kínálat ezúttal is Q 0, az általunk vizsgált vállalat kínálata pedig q 0. 7. ábra: Eg vállalatra vonatkozó aszimmetria és maradék-keresleti görbék heterogén iparág esetén Mivel a differenciált iparág ezúttal a %-os forma helett természetes mértékegségben kifejezett egségni kínálatnövekméne nem a vállalatok szimultán, hanem egetlen cég parciális akciójának eredméne, emiatt ez utóbbi aktor kéntelen nagobb mértékő árcsökkentésbe belemenni, mint amekkorát az iparág kéntelen átlagosan elszenvedni a megfelelı kereslet biztosítása érdekében. Ennek értelmében a maradék-keresleti görbe meredekebb az aggregált keresleti grafikonnál. Némileg parado, a (39 ) elsı elemében is kifejezıdı módon uganakkor pl. a B pontra vonatkozóan mégis az iparági árfleibilitás (Φ ΣS ) abszolút értéke nagobb az egéninél ( ϕ ). Ez azzal kapcsolatos, hog habár az rd keresleti görbe meredeksége nagobb az aggregált (ΣD) függvénénél, az origót jelentı pontokból húzott sugarak esetében ez a reláció még kifejezettebb. Amint a 2. és 5. ábrákon megfigelhetı volt, homogén iparágban az aszimmetria keresleti görbe vízszintes, a reziduális pedig q 0 -nál nagobb kínálat mellett az aggregált függvénnel megegezı pozíciót foglal el. Ezeket a megállapításokat a (6)-tal analóg, a (28)-cal és (36)-tal pedig ekvivalens 25

ϕ s ϕ = Φ Σ S s (41) összefüggés is alátámasztja, amel a javak korlátozott helettesítése mellett a harmadik, tökéletes helettesítése alkalmával pedig a negedik esetnél tárgalt relációkat implikál. Az X vállalat monopolhelzete, azaz s zérus szintje uganakkor az egéni és iparági árfleibilitás azonosságát eredménezi. Az elızıekben lefoltatott vizsgálat eredméneként kiderült, hog a helettesítés rugalmasságának (σ) bizonos érték-tartománai determinálják az ár saját- és kereszt-fleibilitásának, valamint az átlagukat jelentı ŝ Φ ΣS nagság viszonát. Ha a (28) analógiájára létrehozzuk az ε ind = sˆ ε + sˆ ε = sˆ ε ΣD (42) összefüggést, a σ különbözı értékeihez kapcsolódó elemzés mutatis mutandis a saját- (aszimmetria-) és kereszt-árrugalmasságok egmás, valamint ŝ ε ΣD átlagukhoz való relációjuk tekintetében is elvégezhetı. E logikai momentum azonban nem csak abból a szempontból fontos, hog általa újabb, léneges részekkel gazdagítható az árrugalmasságok versus árfleibilitások rendszere közötti analógiák halmaza. Különös jelentıségét az adja meg, hog ez teszi lehetıvé természetesen az (5) alapösszefüggésen túl a tükörsémák elemeinek összekapcsolását, közös formulában való szerepeltetését. Végeredménben azt, hog ne csak intuitív, hanem egzakt módon is képesek legünk egmásra vonatkoztatni az ár menniség szemlélető ( árrugalmas ) és menniség ár szemlélető ( árfleibilis ) keresleti görbék helzetét X és Y javak fogasztási kapcsolatainak különbözı megnilvánulásai mellett. A levezetés részleteinek mellızésével bízom az Olvasó belátására tehát a (32)- nek megfelelı ε ε ε 1+ 100 = σ, (43) majd az egmást tükrözı rendszereket integráló 26