A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia Környezeti Vizsgálata (NÉS SKV)

Átírás

1 A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia Környezeti Vizsgálata (NÉS SKV) Készült a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Zöld Forrás támogatásával Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlıdésért Alapítvány október

2 Tartalomjegyzék I. A környezeti értékelés kidolgozási folyamatának ismertetése 3 1. Az elızmények ismertetése A tervezési folyamathoz való kapcsolódás A környezeti értékelés készítése során tett javaslatok hatása a NÉS-re A környezet védelméért felelıs szervek és az érintett nyilvánosság bevonása, az általuk adott véleményeknek, szempontoknak a környezeti értékelés készítése során történı figyelembevétele, az indokok összefoglalása 5 5. A környezeti értékelés készítéséhez felhasznált adatok forrása, az alkalmazott módszer korlátai, nehézségek, az elırejelzések érvényességi határai, a felmerült bizonytalanságok.. 5 II. A NÉS készítése közben felmerült változatok rövid ismertetése a NÉS céljainak, tartalmának összefoglaló ismertetése 6 2. A NÉS összefüggése más releváns tervekkel, illetve programokkal A változatok közötti választás indokai, a választást alátámasztó vizsgálat rövid leírása 9 III. A NÉS megvalósításának várható környezeti következményei A NÉS-ben található hajtóerık A környezet állapotát alakító hajtóerık A hajtóerık összehasonlító értékelése A NÉS-ben tárgyalt terhelések A környezet állapotát alakító hajtóerıkbıl származó terhelések Terhelések összehasonlítása A NÉS-ben található környezeti helyzetkép A környezet állapotának leírása Összehasonlítás Környezeti változások prognózisa a NÉS-ben A környezeti prognózisok helyességének vizsgálata Válaszok a Stratégiában A NÉS célhierarchiája, a célok, intézkedések és eszközök 35 A. Mitigáció B. Válaszok: adaptáció A NÉS problémafájának és célfájának összhangja, a stratégia belsı összhangja Kazualitás vizsgálata Környezetvédelmi célok és szempontok megjelenése, illetve figyelembevétele a NÉS-ben a fenntarthatósági értékrendhez és környezetpolitikai célokhoz képest A hajtóerık módosulása, ha a NÉS megvalósul, vagy ha nem valósul meg A terhelések módosulása, ha a NÉS megvalósul, illetve, ha nem valósul meg A környezet állapota, ha a NÉS megvalósul, s ha nem valósul meg A NÉS megvalósulásával létrejövı környezeti hatás, a jelentıs környezeti hatások meghatározása.. 64 IV. A NÉS megvalósítása következtében várhatóan fellépı, környezetre káros hatások elkerülésére, csökkentésére vagy ellentételezésére vonatkozó, a NÉS-ben szereplı intézkedések környezeti hatékonyságának értékelése, javaslatok egyéb szükséges intézkedésekre Javaslat a hajtóerık kezelésére A NÉS válasza az éghajlatváltozásra Javaslat az adaptáció fogalmának, tartalmának átértelmezésére Javaslat a stratégia eszközeinek módosítására A valódi ÜHG csökkentés kérdése Új, szektorális politika létrehozásának elkerülése Tudatosítani a társadalomban a problémamegoldás nagyságát A környezeti szempontból legjobb alternatívák választása A meglévı természeti értékek védelme V. Javaslat olyan környezeti szempontú intézkedésekre, elıírásokra, feltételekre, szempontokra, amelyeket a NÉS által befolyásolt más tervben, illetve programban figyelembe kell venni 112 VI. A NÉS megvalósítása következtében várhatóan fellépı környezeti hatásokra vonatkozóan a NÉS-ben szereplı monitorozási javaslatok értékelése, javaslatok egyéb szükséges intézkedésekre. 114 VII. Közérthetı összefoglaló

3 A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia Környezeti Vizsgálata (NÉS SKV) I. A környezeti értékelés kidolgozási folyamatának ismertetése 1. Az elızmények ismertetése Az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlıdésért Alapítvány pályázatot nyújtott be a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Zöld Forrás pályázati felhívására január 31.-én, a készülı NÉS környezeti vizsgálatának elvégzése érdekében. A pályázat eredményétıl függetlenül elhatároztuk, hogy akár önkéntes alapon is elvégezzük a vizsgálatot, tekintettel szervezetünk küldetésre. Összeállítottuk a környezeti vizsgálat tartalom-meghatározását, megküldtük a Minisztérium számára, aki véleményeztette a hatósággal, majd az nyilvánosságra került mind a Minisztérium, mind az Intézet és az MTVSZ honlapján. A nyilvánossági szakaszban kisebb észrevételeket kaptunk, amelyeket figyelembe vettünk a tartalom-meghatározáskor. Márciustól júliusig hat változatot tanulmányoztunk át, s a legutolsó nyilvánosságra kerülı változat vizsgálatát végeztük el augusztusban. 2. A tervezési folyamathoz való kapcsolódás A tervezıkkel kialakult jó kapcsolat okán minden tervezetbe betekintést kaptunk, így március 26.- tól, július 8-ig hat változatot tanulmányozhattunk át. A tervezıkkel három személyes konzultáció, telefonos és internetes kapcsolat révén kommunikáltunk, illetve egy napos mőhelymunka keretében is találkoztunk a tervezésért felelıs minisztériumi munkatárssal. A tervezési folyamatban koncepcionális kérdések megtárgyalását tartottuk fontosnak a tervezıkkel, ezért két alkalommal is összeállítottuk azoknak a koncepcionális kérdéseknek a listáját, amelyeket fontosnak tartottunk megjeleníteni a Stratégiában. 3. A környezeti értékelés készítése során tett javaslatok hatása a NÉS-re A felvetett koncepcionális kérdések közül a legfontosabbak a következık voltak: a. A NÉS használja a DPSIR rendszer logikáját. b A NÉS kezelje a hajtóerıket, vagy biztosítsa, hogy a NFFS kezeli a hajtóerıket, s azok szinergiája biztosított. c. A NÉS ne tekintse egyetlen terhelésnek az ÜHG kibocsátást, mert a felszín vegetációjának degradációja egyenlıen fontos terhelés. d. Valódi kibocsátás-csökkenés valósuljon meg, ne éljünk a Kiotóban kijelölt bázisévek adta lehetıségekkel, s a jelenlegi szinthez képest se növekedjen az ÜHG kibocsátás. e. Az erdık általi elnyelési lehetıséget ne nevezzük kibocsátás csökkentésnek, az emberi tevékenységbıl származó kibocsátásokat vegyük alapul. A nettó nyereség különben is csak idıleges. 3

4 f. Ne váljon az éghajlatváltozás környezetpolitikai szektorrá, az éghajlatváltozást minden más környezeti problémával egységben kell kezelni, különben átterhelések jönnek létre. g. Output oldali szabályozás helyett, vagy mellett, input oldali szabályozást kell megvalósítani. h. Az eszközrendszer kialakítása legyen elsıdleges, nem kell megmondani minden egyes ágazatnak, hogy mit kell intézkednie, hanem a szabályozáson keresztül kereteket kell kijelölni számukra. Javasoltuk a természeti erıforrások szőkössé tételét, az összes energia felhasználás ütemes csökkentésével, a természeti erıforrás-adó, vagy az energiakvóta kereskedelmi rendszer bevezetésén keresztül. i. Az adaptációhoz szükséges intézkedések összességében ne múlják felül a mitigációs intézkedések kedvezı hatásait, ne ütközzön a kétféle törekvés. j. Készüljön indikátor rendszer. Válaszok: a. A tervezık elvben elfogadták a DPSIR rendszer logikájának alkalmazását. Jelenleg a Stratégiában megtalálhatók a rendszer elemei, de továbbra sem kerültek összerendezésre. b. A NÉS az egyes szektorokat kezeli hajtóerınek, illetve ezeket integráltan is megjeleníti a magas széntartalmú gazdaságban. A hajtóerık ok-okozati rendszerét továbbra sem tárja fel, s nem utal vissza a Fenntartható Fejlıdési Stratégiára, illetve mivel az nem rendezi a hajtóerık teljes rendszerét, ezt a NÉS-nek kellene megtenni. c. Nem került be terhelésként a felszínborítás degradáltsága. A felszínborítása a változatok sorában nagyobb jelentıséget kapott, de továbbra is nyugtalanító, hogy magának a Stratégiának is vannak olyan elemei, pl. energetikai célú növényültetvények, amelyek további ökoszisztéma szolgáltatás csökkenést eredményezhetnek, vagy ellentétesek a rehabilitációs célkitőzésekkel. d. A változatok sorában javultak a kibocsátási célok, bár ez annak köszönhetı, hogy világossá vált az európai szándék. Még mindig vannak olyan forgatókönyvek, amelyek nem vezetnének abszolút értelmő csökkentéshez. e. Érdemi változás nem történt. f. A Stratégia továbbra is magában hordozza azt a lehetıséget, hogy a szők éghajlati fókusz, különösen az ÜHG kibocsátásra való koncentrálás, más környezeti érdekek sérelmét okozza. Veszélyben látjuk a térszerkezetet, s fıleg a biológiai sokféleséget. g. Az európai szabályozási környezet megköveteli az output oldali szabályozást, ezért sem mutatkozott hajlandóság az input oldali szabályozásra. Azzal, hogy az eszközrendszer alternatívái eltőntek, nem maradt remény arra, hogy input oldali szabályozás legyen.. h. Az eszközrendszer eleinte túl sok alternatívát sorolt fel, s a vizsgálatban azt kértük, hogy ezek közül kerüljenek kiválasztásra az alkalmazandó eszközök. Ez nem történt meg, sıt a meglévı eszközök is eltőntek. i. A Stratégiába bekerült az a kívánalom, hogy az adaptáció intézkedései ne kerüljenek ellentétbe a csökkentési célokkal, de nem látható az a mechanizmus, amely ezt biztosíthatná. j. Ugyan nem készült indikátor rendszer, de ez a késıbbiekre nézve feladatként megjelent. 4

5 4. A környezet védelméért felelıs szervek és az érintett nyilvánosság bevonása, az általuk adott véleményeknek, szempontoknak a környezeti értékelés készítése során történı figyelembevétele, az indokok összefoglalása. A NÉS SKV-vel kapcsolatban a nyilvánosság elektronikusan, illetve szakértıi és nyilvános meghallgatás során tehetett, és tett észrevételeket. Az észrevételeket rögzítettük, s a mellékelt dokumentumban azokat részletesen megválaszoltuk. A hozzászólók legtöbbje megerısítette az SKV megállapításait, míg egy hozzászóló az energiaszektorral kapcsolatban kialakított hatáselemzéssel azért sem értett egyet, mert annak megállapításait nem tartotta összeegyeztethetınek a jelenlegi hazai és európai energiapolitikai elképzelésekkel. Valóban igaz, hogy javaslataink meghaladják a jelenlegi energiai-, vagy környezetpolitikai elképzeléseket, de nekünk a jelenlegi politikák környezeti hatásait kellett vizsgálni. Miután a politikákhoz nem készülnek környezeti elemzések, így elıfordulhat, hogy azok stratégiai következményei környezeti szempontból negatívak. Fenntartjuk azon véleményünket, hogy állandóan növekvı energiafelhasználás mellett az éghajlatváltozást kiváltó feltételek nem orvosolhatók, s a szők körően szabályozó output szabályozás mellett szükség van az input oldali szabályozásra. Hivatalból az OKTVF adott részletes, érdemi észrevételeket. Ezek egy része magára a NÉS-re vonatkozik. A Fıfelügyelıség alapjaiban nem vitatja az SKV legfontosabb megállapításait. Eltérés a véleményénekben két ponton marad fenn. Az egyik a felszín-degradáció okként való kezelése. Az OKTVF hivatkozva az ÜHG csökkentési törekvésekre, elegendınek találja azt a probléma kezelésére, s nem tart a környezeti problémák átterhelésétıl oly mértékben, mint arra az SKV hivatkozik. A SKV csoport fenntartja azt az állítását, hogy a felszín állandó degradációja oka az éghajlatváltozásnak, s a problémára adott válasz egyszerre feltételezi az ÜHG kibocsátás csökkentést, s a felszín rehabilitációját. A másik, nem élesen szembenálló véleménykülönbség a biomassza energetikai célú felhasználásával kapcsolatos. Az elemzés nem tartja kívánatosnak a biomassza energetikai célú hasznosítását, mivel annak elégetése a helyben keletkezett szervesanyagot, ahelyett, hogy helyben tartaná, s hasznosítaná a talajélet számára, szétszórja a globális térbe. Arra is felhívtuk a figyelmet, hogy a helyben tartás energiafelhasználást, s környezeti terhelést vált ki, pl. csökkenthetné a mőtrágya felhasználást. 5. A környezeti értékelés készítéséhez felhasznált adatok forrása, az alkalmazott módszer korlátai, nehézségek, az elırejelzések érvényességi határai, a felmerült bizonytalanságok A környezeti értékeléshez a nemzetközi és hazai szakirodalomban található információkat használtuk fel. Ezek közül is a legfrissebb információkat vettük figyelembe. Statisztikai adatokat a statisztikákból meríthettünk csak, itt kevés eltérés adódott, fıleg a viszonyítási idıpontok tekintetében. Bizonytalanságot jelent azonban a szakirodalomban található elemzések eltérı volta, s fıleg eltérı következetése, pl. életciklus elemzések, környezeti költség-haszon elemzések. Nehezen lehet követni bizonyos adatokat, mert azok eltérı viszonyítási alapra vonatkoznak, vagy különbözı mértékegységben kerülnek elı. Következetlenek a szektorális lebontások is, lehetetlen megállapítani a közlekedés energiafogyasztásában, kibocsátásban való szektorális részesedést. A legnagyobb bizonytalanságot maga az éghajlatváltozás lefutásának megjósolhatatlan volta jelenti, amely azzal a ténnyel is összefügg, hogy a globális rendszer mőködésérıl elenyészık az ismereteink. Fontos annak meglátása, hogy az éghajlatváltozás globális ügy, az éghajlati állapot hazai befolyásolási képessége objektíve kicsiny. A környezeti értékelések tapasztalatai még nem győltek össze, s fıleg az okoz nehézséget, hogy elıre nem látható az egyes tevékenységek dimenziója. Már annak a megítélése is nehézségbe ütközik, hogy vajon az a sok elıirányzott tevékenység együttesen növelni, vagy csökkenteni fogja-e 5

6 a környezeti terhelést. Nem szabad elfeledni, hogy a Stratégia egyetlen környezeti terhelés redukcióját vállalja, ha éppen a legszigorúbb forgatókönyveket kell megvalósítani. Önkéntesen még erre sem tesz vállalást. Arra viszont semmilyen garancia nincs, hogy ha az ÜHG csökkenés megvalósul, az nem átterhelések árán jön létre. Zavaró, hogy még koncepcionális szinten sem jelenik meg a virtuális környezeti terhelések kérdése, így semmilyen erre vonatkozó információ nem áll rendelkezésre, de még a környezeti hatások virtuális terei is feltáratlanok, s azok a hatásmechanizmusok sem ismertek, ahogyan ezek szétterjednek a globális térben. Véleményünk szerint, a fentiek ellenére a legbiztosabb pontot mégis a terhelések alakulása adja. Ugyan nem prognosztizálhatók a nagyságrendek, de amennyiben a terheléseket generáló hajtóerık növekedése várható, úgy nem kétséges, hogy a terhelések is nınek. Az lehetséges, hogy egyetlen terhelést kezelni lehet (pl. ÜHG kibocsátás), de növekvı hajtóerık mellett, ez csak környezeti átterhelések révén lehetséges. Mivel a Stratégia válaszolatlanul hagyja a hajtóerık tervezett növekedését (energiafelhasználás, közlekedés, mezıgazdaság, lakossági szféra), így bizonyos a környezeti terhelések növekedése is. Az eddigi gyakorlat azt bizonyítja, hogy még látványos globális átterhelések mellett sem érték el kibocsátás-csökkentési vállalásaikat azok az országok, amelyek nem fékezték meg a növekvı szektorokat (ld. EU, Japán). II. A NÉS készítése közben felmerült változatok rövid ismertetése 1. a NÉS céljainak, tartalmának összefoglaló ismertetése A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia küldetése, hogy megfelelı közpolitikai keretet adjon egy olyan cselekvési láncolathoz, amelynek végrehajtásával sikerül kellıen hatékonyan és hatásosan a legjobb helyzetbe hozni Magyarországot társadalmi és gazdasági szempontból a klímaváltozást elıidézı gázok kibocsátásának csökkentése, valamint az elkerülhetetlen változásokhoz történı alkalmazkodás területén egyaránt. A NÉS céljait a nemzetközi és Európai Unió éghajlat-politikája jelöli ki. Legújabb fejleményként az Európai Tanács 2007 tavaszi ülésszakán elfogadottakat szükséges figyelembe venni. Az Unió kétféle forgatókönyvet határozott meg. Amennyiben egy globális kibocsátás-csökkentési megállapodás jön létre, akkor 2020-ra 30%-kal csökkenti 1990-hez képest az üvegházhatású gáz kibocsátásait. A globális keretrendszer létrejöttéig az Unió egyoldalúan vállal 20% kibocsátáscsökkentést az 1990-es szinthez képest 2020-ra. A NÉS átfogó célja, hogy járuljon hozzá azon nemzetközi törekvésekhez, hogy a 2-2,5ºC globális átlaghımérséklet emelkedés a lehetı legkisebb valószínőséggel következzen be, illetve segítse elı a hazai környezeti, társadalmi, és gazdasági rendszerek felkészülését a globális átlaghımérséklet legfeljebb 2-2,5ºC-os emelkedésébıl adódó hazai következmények kezelésére. A Stratégia három fı célkitőzése: Percepció a felkészülés társadalmasítása, a politikai akarat erısítése: A stratégia tervezése és végrehajtása nem képzelhetı el a társadalmi és szakmai érdekképviseleti csoportok részvétele nélkül. A tervezés és végrehajtás társadalmasítása révén a stratégia koherens társadalmi-gazdasági- környezeti jövıképet fogalmaz meg. Mitigáció arányos kibocsátás csökkentés: Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése 2012-ig a Kiotói Jegyzıkönyvben részes félként vállalt mértékben és eljárásoknak megfelelıen után az EU által a tagállamok közötti megállapodásnak megfelelı mértékben, de oly módon, hogy a csökkentési intézkedésekkel járó gazdasági 6

7 haszon és környezetvédelmi elınyök maximalizálhatók, a technológiai és egyéb költségráfordítások minimalizálhatók legyenek. A hazai vállalás globális keretrendszer esetén 2020-ra 27-34%-os, EU egyoldalú kibocsátás vállalás esetén 16-25%-os 1990-hez képest. Adaptáció arányos felkészülés az alkalmazkodásra: Az éghajlatváltozás hatásaihoz történı társadalmi-gazdasági alkalmazkodás legfontosabb eszközeinek és társadalmi feltételeinek megteremtése és folyamatos biztosítása a növekvı szükség függvényében. Mindemellett az éghajlatváltozás olyan hatásaival szembeni sérülékenység csökkentése is szükséges, amely hatásokhoz nem lehet alkalmazkodni. A Stratégia az éghajlatváltozást meghatározó környezeti terhelésként az ÜHG kibocsátását tekinti. Ennek megfelelın a magas széntartalmú gazdaságot, s ahhoz tartozó szektorokat tartja hajtóerıknek. Ezek a szektorok az energiaipar, a lakossági- és közszféra, az ipar, a közlekedés és a földhasználat. A Stratégia tárgyalja, hogy a nevezett ágazatokban milyen kibocsátás-csökkentési potenciálok vannak. Ezen keresztül határozza meg az egyes ágazatokban szükséges intézkedéseket. Ezek a hatásfoknövelés, kapcsolt energiatermelés és széndioxid tárolás; energiatakarékosság a lakossági szektorban és a közszférában; átállás megújuló energiahordozókra; a közlekedési kibocsátások mérséklése; a mezıgazdasági kibocsátások mérséklése, szénmegkötés erdıtelepítéssel; hulladékgazdálkodás és szennyvízkezelés; ipari kibocsátások mérséklése; intelligens energiafelhasználás. A célok elérése, az intézkedések végrehajtásának biztosítása állami szabályozó rendszert igényel. A Stratégia fontosnak tartja a piaci megoldások keresését, mint a dupla nyereséggel járó (win-win) megoldások alkalmazása a problémákra, továbbá az adózási eszközöket, amelyeket az externáliák internalizálásának elve követel meg. A Stratégia az erıforrásadót, az üvegházgáz adót, a környezetvédelmi adók reformját, a támogatási és adókedvezményeket, továbbá a korlátozási/kötelezettségi és bizonyítványkereskedelmi rendszereket sorolja fel lehetséges eszközként. Az alkalmazkodást a változó körülményekhez elkerülhetetlennek tekinti, s ezért külön alkalmazkodási stratégiát állít fel. Prognosztizálja a kárpáti régióban várható változásokat, annak hatásait a kiemelt szektorokra. Elemzi a hazai alkalmazkodó-képességet, s meghatározza a legfontosabb feladatokat. A Stratégia azzal az elvi feltétellel határozza meg az adaptációs intézkedéseket, hogy azok soha nem kerülhetnek ellentmondásba a kibocsátás-csökkentési célokkal. A Stratégia adaptációs céljának elérése érdekében a legfıbb feladatok a következık: Az ökoszisztémák fenntartása, funkcióinak megırzése Fenntartható erıforrás-használat A víz mint erıforrás fenntartható használata A lakosság és infrastruktúra védelme az idıjárási szélsıségek ellen A lakosság jó egészségi állapotának biztosítása A lakosság felkészítése az adaptációra Kiemelt szektoroknak tekinti a vízgazdálkodást, a mezıgazdaságot, az erdı- és zöldfelület gazdálkodást, a természetes élıvilág védelmét, az emberi egészséget, az épített környezetet. 7

8 Mindegyik területen meghatározza a célkitőzéseket és intézkedéseket is, tovább a horizontális eszközöket és feladatokat. Ezen a téren a kutatás-fejlesztés és innováció; oktatás, képzés, nevelés és szemléletformálás állnak az elsı helyen. A Stratégia végrehajtásához a Stratégia két év múlva történı felülvizsgálatát, Éghajlat-változási Bizottság felállítását, s az emisszió-kereskedelembıl származó bevételeket, továbbá a civil szervezetek bevonását tervezi. 2. A NÉS összefüggése más releváns tervekkel, illetve programokkal A NÉS két átfogó, hosszú távú, az Országgyőlés által elfogadott koncepcióhoz történı kapcsolódást említ: az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióhoz és az Országos Területfejlesztési Koncepcióhoz. Mindkettı 2013-ig, majd kitekintı jelleggel 2020-ig adja meg az ország fejlesztési irányait és azok területi vetületeit. Mindkét dokumentum gazdaságilag, társadalmi szempontból és környezetileg is kiegyensúlyozott, a területi kohéziót erısítı fejlıdési pályát rajzol fel az ország jövıje szempontjából. A NÉS-nek éppen ezt a harmonikus kohéziót kell erısítenie, amely egyúttal meghatározó kerete az EU klímapolitikájának, abban az értelemben is, hogy a kohéziót a jövı nemzedékek felé is ki kell szélesíteni. A Kormány elfogadta és az Európai Bizottság is támogatja az Új Magyarország Fejlesztési Tervet (ÚMFT), amely az uniós kohéziós politika pénzügyi eszközeinek felhasználását szabályozza. Az ÚMFT mind horizontálisan, mind a NÉS szempontjából kiemelt prioritásokat fogalmaz meg, így például többek között a közlekedésrıl, az energiáról és a környezetvédelemrıl is. A NÉS egyik megalapozó dokumentuma a második Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP-II), amelynek egyik tematikus akcióprogramja az Éghajlatváltozási Akcióprogram. Az ott leírt célok és eszközök is hozzájárulnak a NÉS gyakorlati megvalósításához. A Stratégia támaszkodik az eddig felhalmozódott kutatási eredményekre, amelyet a Stratégia számára a KvVM és az MTA együttmőködésében 2003 nyarán indított, A globális klímaváltozás: hazai hatások és válaszok ( VAHAVA ) projekt címmel. A VAHAVA megállapításai különösen az alkalmazkodás területén a NÉS megalapozásának tekinthetık, a VAHAVA ajánlásai a NÉS tervezésének és különösen a végrehajtásának garanciális elemeit alkotják. A stratégia éghajlati megalapozása ugyanakkor erısebb a VAHAVA-énál annyiban, hogy alapvetıen az EU PRUDENCE Projektjének eredményeire támaszkodik, amely a ma elérhetı legteljesebb fizikai tartalommal bíró modellekbıl a legrészletesebb felbontásban származnak. Fontos látni, hogy a Stratégia által említett dokumentumok, különösen az azok végrehajtását szolgáló operatív programok illetve akciótervek ismeretében semmilyen, az éghajlatváltozás szempontjából pozitív változtatást nem eredményeznek a hajtóerıkben. Ezért van az, hogy maga a stratégia is úgy tervez kibocsátás-csökkentést, hogy közben bıvülı közlekedési szektorral, növekvı energiafelhasználási igénnyel, intenzívebbé váló mezıgazdasággal számol. Ezért megalapozatlan az állítás, miszerint az alapdokumentumok környezeti, gazdasági, vagy társadalmi szempontból kiegyensúlyozottak lennének. A fejlesztéspolitika összességének eredményeként növekvı természeti erıforrás-felhasználással, s ennek értelmében romló térszerkezettel és növekvı környezeti terheléssel lehet számolni. Az egyes projektekre vonatkozó szabályozás, miszerint ki kell elégíteni a környezeti fenntarthatóság feltételeit, még akkor sem tudja biztosítani az összes projekt együttes negatív környezeti hatásának eliminálását, ha azok mindegyike magas szinten teljesíti a környezeti feltételeket. A különbözı fejlesztési projektek együttes hatását jól jellemzi az a napi hír, hogy közlekedési infrastruktúrafejlesztésre 1200 milliárd forint elköltését tervezi az ország a következı években. Ennek nagy része a növekvı forgalmat kiszolgáló, s további növekedést serkentı közúti 8

9 beruházásokra fordítódik. Egy ilyen volumenő intézkedésnek nem kétségesek az erıforrásfelhasználásra, kibocsátás-növelésre való hatásai. Hogyan aránylanak egymáshoz az ÜHG kibocsátást közvetlenül vagy közvetve gerjesztı intézkedések az ÜHG csökkentését célzókhoz? A Stratégia nem említi a kapcsolódását a Nemzeti fenntartható Fejlıdési Stratégiához, illetve egy most formálódó stratégiai dokumentumhoz, az ország energiapolitikai stratégiájához. A NFFS, mint meghatározó keretdokumentum, feltételeket kell, hogy teremtsen a NÉS céljainak végrehajtásához. Ez abban az esetben történik meg, ha a NFFS képes módosítani azokat a hajtóerıket, amelyek a rossz környezeti állapotot okozzák. Ezek a hajtóerık az egyes szektorok környezeti teljesítményét meghatározó okok, amelyek a termelés és fogyasztás struktúrájának egészét alakítják. Az éghajlatváltozás szempontjából a legfontosabb szinergia a csökkenı anyag és energiaintenzitású termelési és fogyasztási szerkezet. Ez a cél megjelenik az NFFS-ben, s ezért lehetıséget kínál a NÉS számára is. Az NFFS ennek elérését a fenntartható termelés és fogyasztás megvalósításában látja. Eszközrendszerében mindkét stratégia az általánosság szintjén marad. Ugyanakkor az NFFS által felkínált általános eszközrendszer alternatívái lehetıséget adnának a NÉS számára a lehetıségek közüli választásra, s egy választott alternatíva konkrét kidolgozására. 3. A változatok közötti választás indokai, a választást alátámasztó vizsgálat rövid leírása A NÉS a tervezési folyamat során szervesen fejlıdött, így a nyilvános változat nem kínált fel alternatívákat. A NÉS-ben ettıl függetlenül maradnak választási lehetıségek, de azokat is behatárolja a nemzetközi döntési környezet. Az egyik ilyen alternatíva a különbözı ÜHG csökkentési célértékek közötti választás lehetısége, amely a nemzetközi keret-megállapodás létrejöttén múlik. Választási lehetıségek maradnak nyitva az eszközrendszer tekintetében is. Az ezek közötti konkrét választás döntıen meghatározza majd a környezeti folyamatokat, de ennek elemzésére nincs mód, hiszen a hatások közvetettek, s áthatják a társadalom, gazdaság egész szövetét, s azon átszőrıdve csatolnak vissza a környezethez, mint hajtóerık. Ebben a helyzetben legfeljebb a hajtóerık módosulása prognosztizálható, de a hatás mértéke nem. Burkoltan megjelennek választási lehetıségek a terület-felhasználás területen is. Ezek a Stratégiában ömlesztve jelennek meg, a Stratégia nem foglal állást a felvázolt lehetıségekkel kapcsolatban. A vizsgálat során felmerült lehetséges környezeti hatások alapján fontos az állásfoglalás. A terület-felhasználás két fı alternatívája az energia-növény termelés intenzív formáinak kialakítása, illetve az ökoszisztéma szolgáltatásokat javító élıhely-rehabilitáció. A környezeti értékek teljes skálájának javulását, s az éghajlatváltozás hatásainak tompítását a második lehetıség jelenti, anélkül, hogy ellentmondásos, kockázatos hatásokkal járna, mint az elsı változat. A két megoldás vegyítése ebben az esetben nem az arany középút. Választási lehetıség nyílik az energiaforrások között is. Még az atomenergia is felmerül. Itt sincs állásfoglalás. Lehet, hogy a nukleáris energia közvetlenül, az éghajlatváltozás szempontjából értékelhetı alternatíva, de a teljes környezeti érdekskálán biztosan nem az. Látszólagos választási lehetıség van az alternatív energiaforrások között is. Ez jelenleg azért látszólagos, mert a technikai potenciálok, illetve a kialakult struktúrákhoz való illeszkedés determinálja a lehetséges energiaszerkezetet. Ezért is lenne fontos egyértelmő állásfoglalást kialakítani az eszközrendszert illetıen, hiszen attól remélhetı, hogy megteremtse azt a szabályozási környezetet, amely a technikai potenciált átállítja az elméleti potenciállal arányosra. 9

10 A Stratégia nem kínálja fel ezeket a lehetıségeket, illetve nem foglal állást, hogy melyiket is kellene választani. III. A NÉS megvalósításának várható környezeti következményei A környezeti következményeket az ún. DPSIR rendszerben vizsgáltuk, amely logikus rendszerbe állítja a hajtóerıket, terheléseket, állapotot, hatásokat és a hajtóerıket módosító válaszokat. Feltártuk a Stratégiában található hajtóerıket, terheléseket, állapotleírást, várható hatások prognózisát és a dokumentum által adott válaszokat. Minden esetben ezzel párhuzamosan megfogalmaztuk, hogy melyek lehetnek a kialakult helyzet hajtóerıi, milyen terhelések, állapot, hatások és válaszok következnek mindebbıl. Minden esetben összehasonlítottuk a Stratégiában található megközelítést a vizsgálat megközelítésével, s feltártuk a különbségeket. A különbségek alapján fogalmazhatók meg a javaslatok. A továbbiakban azt elemeztük, hogy milyen hatások jönnek létre akkor, ha a stratégia megvalósul. Ez a jelentıs, negatív hatások meghatározását jelentette. Összességében arra kerestük a választ, hogy a NÉS-ben található válaszok képesek-e a jelenlegi hajtóerıket, az ezekbıl származó hatásokat módosítani, úgy, hogy a Stratégia elérje környezeti célját. 1. A NÉS-ben található hajtóerık A Stratégia az energia, közlekedés és mezıgazdaság szektorokat tartja a legfıbb hajtóerıknek az ÜHG kibocsátás szempontjából. Az energiaszektor kibocsátása fokozatosan csökken a kevesebb energia- és a kedvezıbb összetételő tüzelıanyag-felhasználás következtében. Az ipar és építıipari szektor kibocsátása elıször drasztikusan csökken, majd lassú emelkedést mutat. A mezıgazdasági ágazat csökkenı kibocsátása az állatállomány és a növénytermesztés erıteljes csökkenésével függ össze, majd az idıszak második felében hullámzó értéket mutat. A évi kismértékő emelkedés a korábbiaknál jelentısen nagyobb termésmennyiségbıl adódik. A hulladékszektor kis mértékő kibocsátás-növekedése a keletkezett és az elszállított hulladék mennyiségének a növekedésébıl adódik. Az évnél látható törést a hulladék sőrőségváltozásának a követése okozza. A földhasználat és földhasználat-változás szektor csökkenésének (elnyelés növekedésének) oka a faállomány gyarapodása. A ÜHG kibocsátások 75%-a az energia szektorhoz köthetı. Ebbe beleértik a villamos-energia-, hıés ipari termelés számára termelt energiát, valamint a közlekedési és egyéb ágazatok energiafelhasználását. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a rendszerváltást követı radikális visszaesés óta folyamatosan növekszik az energiafelhasználás. Az ország közvetlen, anyagjellegő és nem energetikai felhasználás nélküli energia-felhasználása például 1995 óta átlagban évi kb. 2%-kal nıtt, és 2005-re meghaladta az 1990-es szintet. A villamosenergia-ipar is átlagban évi 2% bruttó villamos energia fogyasztás-növekedéssel és hasonló mértékő csúcsigény-növekedéssel számol, de legfrissebb publikációkban már ennél nagyobb mértékő és gyorsuló ütemő növekedést alátámasztó trendekrıl számol be (összehasonlításképpen az elmúlt egy évtizedben a villamos energia felhasználás növekedése évi 1,5% alatt volt). Magyarországon a 2004-es statisztikák alapján 3,75 millió háztartás mőködik, ezek energiafelhasználása a teljes primerenergia-fogyasztás 38%-át teszi ki. Az ebbıl származó üvegházhatású gáz kibocsátás a hazai kibocsátás kb. egyharmadát jelenti. Ezért minden, a háztartási szektorban megtakarított kibocsátás nagyjából harmada országos kibocsátás-csökkentésként is megjelenik. A lakossági és kommunális szektor nemcsak azért érdemel különös figyelmet, mert a 10

11 végfelhasználói kibocsátások legnagyobb szegmenséért felelıs, hanem azért is, mert e kibocsátások folyamatosan nıttek az elmúlt években (1998-hoz képest - a közlekedésbıl származó kibocsátás nélkül - mintegy 20%-kal). Ugyanakkor az eddigi és jelenlegi kibocsátás-csökkentést célzó intézkedések, szakpolitikák a lakossági szektort kis részben, sıt alig érintették. Pozitív hajtóerınek tekinti a Stratégia a nukleáris energia termelést, amely más tüzelési móddal szemben kibocsátást takarít meg. A lakossági és közszféra primerenergia fogyasztása 38%, s ez a ÜHG kibocsátás 33%-áért felelıs, növekvı a kibocsátási trend, 1998-hoz képest 20%. Az ipar energiafelhasználása 1990 és 1997 között jelentıs mértékben (40%) csökkent, azóta állandónak tekinthetı, az utóbbi években kis mértékő növekedés figyelhetı meg ben e szektor közvetlen energiafelhasználása 275 PJ volt, ami a teljes közvetlen felhasználás több mint 30%-a. Az energiafelhasználás tüzelıanyag-szerkezete ebben a szektorban a legváltozatosabb, azaz kevésbé érvényesül a földgázfogyasztás más szektorokban megfigyelhetı dominanciája. Ezért az ipar energiafelhasználásának arányát némileg meghaladó mértékben, mintegy 34%-ban felelıs az összes üvegházgáz kibocsátásért. A közlekedési ágazat részesedése Magyarországon a közvetlen energiafogyasztás alapján 21%-os; ha a járulékos, támogató rendszerek energiafelhasználását tekintjük, akkor 36%-os részarányt képvisel a teljes energiafelhasználásban, így az egyik legjelentısebb összetevıje a magyar energiafelhasználásnak. Emellett a világtrendekhez hasonlóan nálunk is rendkívül dinamikusan nı a közlekedési ágazat energiaigénye. Az üvegházhatású gáz-kibocsátások a statisztikában szereplı valamennyi ágazatban külön-külön is csökkentek, kivéve a közlekedési ágazatot, ahol 27,5 %-os növekedés volt tapasztalható. Ezzel a közlekedési kibocsátások aránya az összes kibocsátáson belül 1980 és 2004 között 9,4 %-ról 19,2-re növekedett. A közlekedési kibocsátásokat tekintve fontos tendencia a közlekedésben végbemenı struktúraváltozás: a tömegközlekedéstıl az egyéni közlekedés felé, valamint a vasúti áruszállítástól a közúti szállítás felé vagyis a jóval energia- és kibocsátás igényesebb módok irányába. (Itt lehet tetten érni, hogy mennyire nincsenek összehangolva a különbözı stratégiák és a fejlesztéspolitika). A közlekedés technikai fejlıdésének köszönhetıen jelentısen csökkent a fajlagos szennyezıanyagkibocsátás, azonban az állomány és a futásteljesítmény növekedése ezt az eredményt sajnálatosan felemészti. A mezıgazdaságban a földhasználat vonatkozásában várható, hogy a hazai mezıgazdasági termelés nagyüzemi jellege változatlanul megmarad, az egyéni gazdaságok száma csökken, és a földterületek koncentrálódnak. Ennek a szerkezetnek a tudomásul vétele egyenlı a még intenzívebb mezıgazdasággal, amely a termesztéstechnológián keresztül több anyag- és energiafelhasználással, környezeti terheléssel jár, s drasztikus hatással bír a biológiai sokféleségre (izoláció érdemes összehasonlítani az összekötı folyosók igényével). Jelenleg a hazai erdık nettó szénelnyelık, évente mintegy 4-5 millió tonna szén-dioxidot kötnek meg. Az erdıgazdálkodás, mint sok-funkciós földhasználati forma az éghajlatváltozás elleni küzdelemben vállalt fontos feladatokon túl ugyanakkor kielégít számos más elvárást is. Ilyen például a biológiai sokféleség védelme, a talajvédelem, az ivóvízellátás, fa nyersanyag, valamint bizonyos szociális és üdülési funkciók biztosítása egyes területeken. Magyarországon a hulladékgazdálkodásból, valamint a szennyvízkezelésbıl származik a teljes ÜHG kibocsátás 6-7%-a. A kibocsátások egy részét az elhagyott és felhagyott hulladéklerakókból felszabaduló metán teszi ki, másik része pedig a szennyvízkezelés során képzıdik. 11

12 Hajtóerıként tekinti a magas széntartalmú gazdaságot: Villamos energia termelés: A villamos energia termelés nagy része szén, olaj és gáz felhasználásával történik A villamos energia termelés hatásfoka alacsony, a kapcsolt energiatermelési lehetıségek nincsenek teljes körően kihasználva A villamos energia szolgáltatóknak a lehetı legnagyobb mennyiségő villamos energia eladása az érdeke Ipar: A gazdaság szerkezetében jelentıs a magas energiaintenzitású ágazatok aránya Az egyes termékek termelése a legjobb elérhetı technikához képest magas fajlagos energiafelhasználással történik A termékek és a termelés megtervezése során nem helyeznek hangsúlyt azok újrahasznosíthatóságára A helyettesíthetı köztes és végtermékek közötti választás során nem szempont a termelés során kibocsátott ÜHG mennyisége Hıenergia: Az épületek úgy épülnek, hogy nagymértékben használják és pazarolják az energiát A legtöbb háztulajdonos nem ruház be szigetelésbe annak ellenére, hogy megtérülı beruházást jelentene, a pénzpiaci és információs korlátok miatt Más feldolgozásból és áramtermelésbıl származó hı nem kerül felhasználásra A hıtermelés alapja olaj, szén és gáz Közúti közlekedés: A személygépkocsi használat növekszik, ahogy a jövedelmek növekednek, a légi közlekedés rohamosan növekszik A közúti szállítás aránya növekszik A vásárlók a nagy környezeti lábnyommal rendelkezı gépkocsikat preferálják A legtöbb gépjármővet fosszilis üzemanyag hajtja Az üzemanyag-ellátók a benzint és dízelt helyezik középpontba 2. A környezet állapotát alakító hajtóerık A hajtóerık egymással összefüggésben álló tényezık. A hajtóerık ok-okozati rendszerében okként a társadalom által vallott értékek szerepelnek. Az alapvetı hajtóerı ebben az esetben az anyagi jólét elsıbbsége a többi jólléti érték között. Az értékek egyensúlytalanságából következik a társadalom környezethez való viszonya. Mivel nem értékeli egyforma súllyal a környezet minıségét, s annak szolgáltatásait, ezért a környezetet feláldozza az anyagi értékek elıteremtése érdekében. Az anyagi értékek létrehozása bizonyos ismereteket, fıleg technikai ismereteket igényel. Ezért a teljes ismeretstruktúrából a technikai jellegő tudományok és ismeretek kapnak elsıbbséget. A társadalom szemlélete alakítja viselkedését is, az anyagi értékek megszerzése versenyt, individualizálódást hoz létre a társadalomban. A rövid távú érdekek kielégítése érdekében a társadalom feláldozza a jövı generációk érdekeit, kiéli elılük a környezetet. Az értékek, ismeretek, viselkedés, kultúra megszabja a társadalom termelıi és fogyasztói szokásait, amely kivetül a közpolitikák rendszerére is. Az értékek egyensúlytalansága jellemzi a termelıi-fogyasztói szokásokat, s a közpolitikákat is. Ennek megfelelıen a közpolitikák prioritásokat állítanak fel, amelyek mentén elkülönült szektorok mőködnek. Ezek együttesen szabják meg a fennálló intézményrendszert, amely az értékítéletek mentén konfrontálódik. 12

13 Mindebbıl együttesen következik a termelés és fogyasztás szerkezete, s ide sorolhatjuk fel a különbözı ágazatokat. Az értékorientáció, az összes többi hajtóerıvel együtt, megszabja a település- és térszerkezetet is. Az anyagi értékek a nagy piacokon megszerezhetık, ott lehet jól eladni, szolgáltatni. A város ennek a legjobb bázisa. A kialakuló struktúrák ezután megszabják a struktúrák fenntartási szükségleteit is, erıforrás és financiális értelemben illetve a mobilitás vonatkozásában egyaránt. A kialakuló polarizációk ráadásul társadalmi feszültségekkel is terhelik a társadalmat. A kialakult szerkezetekre épül fel a kereskedelem rendszere, a mobilitás infrastruktúrájával, technikai eszközeivel együtt. Az összes többi hajtóerı ezek determinizmusaként mőködik, mint ipar, mezı- és erdıgazdaság, turizmus, vízgazdálkodás, háztartások, közintézmények, települési infrastruktúra. Az ebben a logikában besorolt, de nem látható hajtóerık is szoros kapcsolatban állnak az értékekkel. Ha a társadalom nem értékeli a környezet adta szolgáltatásokat és javakat, hiszen erre nem szocializálták, akkor nem törıdik ezekkel. Az éghajlatváltozás egy meghatározó hajtóereje a terület-felhasználás, amelynek következménye a földfelszín természetes vegetációjának eltávolítása, átalakítása, sérelme. Ugyancsak értékítélethez köthetı az energiapazarlás is. Ha olcsó az energia, akkor lehet pocsékolni. Olcsó energia esetén nem számít, hogy nagy hálózati rendszereket építünk és tartunk fenn, különben is, a fogyasztó majd megfizeti. Ekkor az épületek energiafelhasználása sem lényeges, még akkor sem, ha ez már túl drága a tulajdonosnak; az a fontos, hogy képes legyen kifizetni a fogyasztást. 13

14 3. A hajtóerık összehasonlító értékelése Hajtóerık ok-okozati A hajtóerı jelenlegi Hajtóerık a stratégiában rendszere megítélése A társadalom A társadalom a jólléti Nem említi hajtóerıként értékválasztása, a domináns érték összetevık közül az anyagi jólétet tartja elsıdlegesnek, a környezet minıségét ennek rendeli alá. Ismeretek A társadalom Nem említi hajtóerıként problémamegoldásában a technikai, analitikus ismeretek kapnak elsıbbséget. A túlzott specalizálódás miatt egyre kevesebben rendelkeznek a fenntarthatósági problémák megértéséhez szükséges átfogó ismeretekkel Viselkedés Verseny orientált, Nem említi hajtóerıként egocentrikus, a felelısséget elhárítja magától. Kultúra Globális, környezet idegen, Nem említi hajtóerıként értékvesztı Közpolitikák Szektorális Nem említi hajtóerıként Termelési-fogyasztói Irányított pocsékolás Nem említi hajtóerıként szokások Intézményrendszer Központosított, de felelısség Nem említi hajtóerıként érvényesítés nélküli. Termelıi szolgáltatói - fogyasztói szerkezet/ágazatok Anyag és energia intenzív. Az erıs urbanizáció és a csak piacról beszerezhetı javak, szolgáltatások léte növeli a pazarlást, és a Alacsony GDP-re vetített energia-hatékonyság Kereskedelem kiszolgáltatottságot. Globális mértékő kereskedelem, amely növeli a mobilizációt. Helyi-, térségi kereskedelem, mérséklıdı mobilizáció Háztartások Hiányzik a környezettudatos (energiatudatos) életvitelhez szükséges: Tudatosság Ismeret Információ A piac kínálta lehetıség A háztartás megfelelı technikai kivitelezése és környezete Hiányzik a befektetésekhez szükséges pénzügyi Háztartások energiafelhasználása a teljes primerenergia-fogyasztás 38%-át teszi ki. Növekvı primerenergiafelhasználás. A legtöbb háztulajdonos nem ruház be szigetelésbe annak ellenére, hogy megtérülı beruházást jelentene, a pénzpiaci és információs korlátok miatt. 14

15 Közintézmények feltételrendszer. Hiányzik: Tudatosság Ismeret Információ Politikai akarat Példamutatás A zöld közbeszerzés gyakorlata Szőkösek a piac kínálta lehetıségek. Hiányzik a befektetésekhez szükséges pénzügyi feltételrendszer Növekvı primerenergiafelhasználás Települési infrastruktúra Közlekedési/szállítási infrastruktúra A növekvı városok megkövetelik az infrastruktúra fejlesztését Az elnéptelenedı vidéki területeken a kiépített, vagy kiépülı infrastruktúrák alacsony hatékonysággal, rossz fajlagos tulajdonságokkal üzemeltethetık. A közlekedés, szállítás növekedési igényét követı közúti fejlesztés elsıbbsége, amely a mobilizáció további gerjesztéséhez járul hozzá. A globalizáció egyik alapparadigmája, a szállítási költségek mesterséges alacsony szinten tartása. Ez még a piaci viszonyokat is torzítja, de lehetıvé teszi a tıkének, hogy a munkaerı alacsony árát, és a kevésbé szigorúbb elıírásokat alap telepítési tényezıvé tegye. A közúti közlekedési infrastruktúra alternatíváinak leépülése, gyenge fejlettsége, vagy fejlesztésének hiánya. A közlekedési infrastruktúra egyre növekvı helyigényével jelentıs ökológiai funkcióval rendelkezı területeket változtat meg irreverzibilisen. Közlekedés és szállítás A globalizáció felgyorsítja a Dinamikusan nı a 15

16 Szolgáltató ipar mobilizációt, mind a személyek, mind az árúk, szolgáltatások vonatkozásában. A városi agglomerációk kialakulása, a városi népesség növekedése növeli a szállítási és utazási kényszereket, mind a településen belül, mind a vidék vonatkozásában. A város vidék közötti ingázás (munka, hétvégi, szórakozás) növeli a közlekedési, szállítási igényeket. Nagyon sok a helytelen szemléletbıl, viselkedésbıl következı fölösleges mobilizáció. A helyi kis- és közepes piacok fejletlensége, a helyi kínálatok szőkössége, és az alacsony vásárlóerı miatt, növeli a mobilizációs kényszert. A politikai, kulturális intézményi centralizáció növeli a mobilitási kényszert. A szolgáltatások centralizációja, és specializálódása egyenetlenné teszi a szolgáltatások elérhetıségét, amely növeli a mobilizációt. A külsı szolgáltatások átveszik a szerepét a közösségen, családon belül nyújtotta szolgáltatásoknak. A szolgáltatóipart nem jellemzi a környezeti tudatosság sem a beszerzések, sem az energiahatékonyság terén. A centralizált szolgáltatók forgalma elbírja a magas költségeket (pl. energia), amelyet a fogyasztókkal fizettet meg. A szolgáltatások egy részénél a privatizáció olyan szintő monopóliumokat hoz létre, közlekedési ágazat energiaigénye. Jelentısen csökkent a fajlagos szennyezıanyagkibocsátás, de az állomány és a futásteljesítmény növekedése ezt az eredményt felülírja. A tömegközlekedésrıl az egyéni közlekedésre való átváltás A személygépkocsi használat növekszik, ahogy a jövedelmek növekednek, a légi közlekedés rohamosan növekszik. A közúti szállítás aránya növekszik. A vásárlók a nagy környezeti lábnyommal rendelkezı gépkocsikat preferálják. A legtöbb gépjármővet fosszilis üzemanyag hajtja. Az üzemanyag-ellátók a benzint és dízelt helyezik középpontba. 16

17 Termelı ipar Energia-ipar hogy ezek bármilyen,- akár biztonságcsökkentı - magatartási formákat megengedhetnek maguknak A nagy üzemméretek gazdaságossága, a tıkekitermelés optimális színhelyeinek követése, a piaci lehetıségek miatt megnı a beszállítói és értékesítıi távolság, amely növeli a mobilizációt. A természeti erıforrások alacsony piaci áron való tartása nem váltja ki a maximális anyag- és energiatakarékosságot és hatékonyságot, amely egyben a környezet kibocsátásokkal történı terheléséhez is vezet. Hiányzik a környezettudatos menedzsment, a környezettudatos irányítási rendszerek elterjedtsége. A kis- és középvállalkozások versenyképtelenek a legtöbb nagyvállalkozással szemben, amely megakadályozza, hogy a környezeti teljesítmény javítására fókuszáljanak. Az energia ipar túlnyomórészt fosszilis energiahordozókat használ, mivel a termelés külsı költségeinek áthárítása, az alacsonyan tartott természeti erıforrás árak, az elhanyagolt virtuális környezeti teher miatt a fosszilis energiaforrásokkal nem kerülnek versenyképes helyzetbe az alternatív energiaforrások. Alacsony a hatékonyság. Az ipar energiafelhasználása 1990 és 1997 között jelentıs mértékben (40%) csökkent. Az egyes termékek termelése a legjobb elérhetı technikához képest magas fajlagos energiafelhasználással történik. A termékek és a termelés megtervezése során nem helyeznek hangsúlyt azok újrahasznosíthatóságára. A helyettesíthetı köztes és végtermékek közötti választás során nem szempont a termelés során kibocsátott ÜHG mennyisége. A ÜHG kibocsátások 75%-a az energia szektorhoz köthetı. Növekszik az energiafelhasználás. A villamos energiatermelés nagy része szén, olaj és gáz felhasználásával történik. A villamos energiatermelés hatásfoka alacsony, a kapcsolt energiatermelési lehetıségek nincsenek teljes körően kihasználva. A villamosenergia szolgáltatóknak a lehetı legnagyobb mennyiségő villamos energia eladása az érdeke. Más feldolgozásból és áramtermelésbıl származó hı nem kerül felhasználásra. 17

18 A hıtermelés alapja olaj, szén és gáz. Élelmiszer-ipar Vegyipar Kohászat Gépipar Építıipar A fogyasztók elérhetısége, életmódja, igényei miatt az élelmiszeripar a közvetlen fogyasztásra szánt, friss élelmiszerek helyett többnyire tartósított élelmiszert gyárt, magas segédanyag és energia igénnyel. A centralizáció miatt nagy a beszállítói és értékesítési távolság. A globális piac kínálta lehetıségek miatt nagyok az utazási távolságok az alapanyagok és késztermékek vonatkozásában is. A vegyipar magas nyersanyag és energia bázison olyan termékeket is gyárt, amelyek természetes anyagokat pótolnak (pl. fa helyett mőanyag, komposzt helyett mőtrágya, természetes védekezés helyett növényvédı-szerek), amelyek meghatározzák az egyes ágazatok, pl. mezıgazdaság környezeti teljesítményét. Anyag és energia-intenzív ágazat Anyag és energia-intenzív ágazat Hiányzik a környezettudatos szemlélet, a jó környezeti teljesítményt biztosító szabványok rendszere, a környezetbarát építıanyagok piaci jelenléte, és a környezetbarát technológiák elterjedtsége. A városi építkezések dominanciája, a városban alkalmazható építéstechnikák kevéssé teszik lehetıvé a környezetbarát építkezést. Az épületgépészetben nem Az épületek úgy épülnek, hogy nagymértékben használják és pazarolják az energiát. 18

19 Turizmus Mezıgazdaság Erdıgazdaság terjedtek el az alternatív megoldások, hiányoznak az ezekre vonatkozó szabványok. A turizmus, szórakozás biztosítására kiépített infrastruktúra fenntartásának magasak a környezeti költségei a szezonalitás miatt. A szezonalitás miatt környezeti terhelési csúcsok keletkeznek. A turizmus fokozza a mobilizációt. Alacsony a turisták környezeti érzékenysége, a szokásosnál is pazarló a fogyasztásuk. Az intenzív mezıgazdaság túlsúlya. A mezıgazdasági támogatások rendszere konzerválja a földhasználatot. A mezıgazdasági gyakorlat csökkenti a talaj nyújtotta ökoszisztéma szolgáltatásokat, amelyeket anyag és energia-intenzív termelési technológiákkal próbál helyettesíteni.. Környezetterhelı módon elpocsékolja a mezıgazdasági melléktermékeket. Nagyon magas a területi igénye, a felületborítási tulajdonságok miatt negatívan befolyásolja az éghajlat alakulását. Csekély az ország erdıvel való borítottsága, s ezen belül is kedvezıtlen a természetes erdık aránya. A lerontott szerkezető, s ültetvény erdık ökológiai szerepe csekély. A szilárd biomassza energetikai célú felhasználása miatt nı a fa Nagyüzemi, intenzív dominancia, s ennek bıvülése várható. A hazai erdık nettó szénelnyelık, évente mintegy 4-5 millió tonna széndioxidot kötnek meg. 19

20 iránti kereslet, az erdıkre háruló teher. Vízgazdálkodás Hulladékgazdálkodás Településszerkezet Térszerkezet és terület- A mezıgazdaságunk számára kedvezı feltételek az utóbbi 100 évbıl mindössze 17-ben voltak adottak, egy sor terület az árvízveszély és a vízhiány kettıs szorításában él. A szélsıséges csapadékhozamok miatt szükséges kényszerválaszok (árvíz-, belvíz- védekezés, víztárolás, öntözés) anyag és energia-felhasználást igényelnek. A biztonságos vízellátás, a víz jó minıségének biztosítása anyag- és energiaigényes. A szennyvíz-tisztítás kiterjedése anyag és energiaigényes és ÜHG kibocsátással jár. A ipari folyamatokban fıtermékként, vagy hulladékként megtermelt toxikus anyagok, környezeti kibocsátások lerontják az ökoszisztémák szolgáltatásait. A hulladékok mozgatása és elhelyezése anyag- és energia igényes. Sok szerves hulladék kerül lerakásra, amely terheli a környezetet, hozzájárul az ÜHG kibocsátáshoz. A felszínborítási tulajdonságok kedvezıtlenül befolyásolják a helyi klímát. A települési szerkezetek kialakulása nem vette, s veszi figyelembe a szerkezet környezeti következményeit (utazási, szállítási szükségletek, ellátás hatékonysága, stb.) A települések és A hulladékgazdálkodásból, valamint a szennyvízkezelésbıl származik a teljes ÜHG kibocsátás 6-7%-a. 20