A TERMÉSZET SZERKESZTI: A SZÉKESFŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT IGAZGATÓJA. GOMOLYFELHŐK, NYÁRI ZÁPOR HÍRNÖKEI. Vadas Ernő felvétele.

Átírás

1 A TERMÉSZET KIADJA: BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BUDAPEST, XIV,, ÁLLATKERT TELEFON: NADLER SZERKESZTI: HERBERT A SZÉKESFŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT IGAZGATÓJA MEGJELENIK MINDEN HÓ 15-ÉN ELŐFIZETÉSI DIJ: EGY ÉVRE 6 PENGŐ FÉLÉVRE 3 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA 60 FILLÉR XXXIV. ÉVFOLYAM 6. SZÁM JÚNIUS GOMOLYFELHŐK, NYÁRI ZÁPOR HÍRNÖKEI. Vadas Ernő felvétele. TARTALOM: Rapaics Raymund dr.: A földi-eper. Schenk Jakab : A daru vnulása a történelmi Magyarrszágn. Sátri József dr: Sátrlakó mgyrós-pele. Rövid közlemények. Könyvekről. Mi újság az Állatkertben? Király Iván : Matyi, a szelíd gólya története.

2 Budapest Székesfővársi Állat- és Növénykert X 'tíxmw-mwmmmmzmm^ mztzi. mm. mma. (mm. (mm. KOMOR VILMOS ( mm. ( mm. ( mm. karnagy vezetésével a ( mm. ( mm. (mm. Budapesti Hangversenyzenekar {mm. (mm. (mm. minden kedden, csütörtökön és szmbatn este 8-tól 11-ig { mm (mm. rmm. (mm. az Állatkertben hangversenyez. '(mm. { zmz->. Előadásra kerülnek teljes perák, perettek, szimfóniák és balettek. '(mm. rmm. Az előadásk srán külföldi és hazai elsőrangú művészek szerepelnek. msm '(mm. Számztt zenekari ülőhelyek. rmm. m:m. mzvz/. WWW/. '(mm. A nagy vendéglő és kávéház bérlője: Gundel Kárly. '(mm. (mm. (mm. rmm. rmm:fmrm(m&xwmm:<mí-x<m^zw (mm. 'mzvzt. (mm '<mm. zm. 'mztzt. mázt. wm&. mm. wm&. mmsií mm. (mm. (ama ( mm. (mm. "&mm (mm. (mm mzízt. '. ÁW/.V/.V. rmm. (mm. '(Z(m(y. rmm. ( mm. (mm. mzvz*. '{ mm. ( mm. rmm. tmm Gundel állatkerti vendéglői kiváló knyháiról közismertek P O L G Á R I A R E N E Éttermei és terrasza a Gellértsszállóban a vidékről felránduló közönség és külföldi látgatóknak kedvelt szórakzási helye. X X X X x SCHREIER kereskedelmi BÉLA részvénytárs. BUDAPEST VII., Izabela-utca 34. sz. Tel.: és X X X XXXilXi Vesz és elad mindennemű szálast és szemestakarmányt, őrleményféléket, gabna* neműeket, fűszer*, hiive* lyes* és gyarmatárut. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx X

3 Iírdei-eper (Fragaria vesca) Pmáz mellett, az erdőben. Vajda László felvétele. A FÖLDI-EPER. írta: Rapaics Raymund.»Az eper mind újságával, mind kedves szagával és ízével, mind ragygó pirs színével minden g3'ümölcsök felett kedvelteti magát«írta másfélszáz évvel ezelőtt Mátyus István. Senki sem dicsőítette nálunk ennél szebben a földi-epret, s ha rágndlunk, ma is szép pirs színe, pmpás illata, zamats íze jut először eszünkbe. Krunk embere bezzeg nem elégszik meg az epernek azzal az»újságával«, amelyben a természet ezt a kedves gyümölcsöt részeltette, hanem üveg alá dugja, úgy sietteti érését, hgy már márciusbanáprilisban kitehesse a bltk kirakatába, ahl a pirsló új eper nagy feltűnést kelt, s végül megnyitja a gazdagk pénztárcáját. A földi-eper eredetileg nálunk is az erdő és mező igénytelen vad gyümölcse vlt, s a szabad természetben ma is éppúgy érleli kedves gyümölcsét, akár évezredek óta, s a vidéki assznyk és gyerekek éppúgy szedik az erdőn, ahgyan a kőkri ember már évezredekkel ezelőtt szedte. A növényről mindenki tudja, s ha nem tudná, első rátekintésre megállapíthatja, hgy levelei ujjasán hármasak, tőrózsában állnak, szára alacsny és többnyire levéltelen, tövéből indákat hajt, csúcsán pedig ernyőszerű virágzata van, s a virágkn öt szirm fehérlik. Azt aznban már kevesebb ember tudja, hgy a földi-eper gyümölcse nem úgy fejlődik, mint a legtöbb más növényé, nem a termője hússdik el, hanem a virág kúps töve, amelyet a szakember virágvacknak nevez. Ez dmbrdik fel, ez pirsdik meg, ennek belseje az a kellemes gyümölcshús, amelyet élvezünk. A termőkből a pirs vackn elszórva az a sk apró, kemény tkcska fejlődik, amelyet közönségesen az eper magjának neveznek. A szakemberek buzgón kutatták a földi-eper fajait. Buzgóságuk eredménye aznban mindössze nylc-tíz eperfaj. Ennyit ismerünk az egész nagy földi eprészterületen, amely kiterjed az északi mérsékelt földövre, Amerikában aznban lenyúlik a déli féltekére, Csilébe is. Európában hárm eperfaj hns, az erdei-eper, a musktályeper és a csattgó-eper. Az amerikaiak közül kettő fnts, ezek ugyanis nagy kerti eperfajtáink ősei.

4 Musktály-eper (Fragaria elatir) a Nagyszénáshegyen. Vajda László felvétele Nálunk a leggyakribb és legismertebb az erdei-eper (Fragaria vesca). Alacsny termetű, szára csak öt-tíz centiméter hsszú, alig hsszabb a leveleknél, a gyümölcs húss kúpja könnyen leválik, sőt túlérve, magától is lehull. Legelőször érleli pirs és illats gyümölcsét. Egész Európában hns, Ázsiában a Bajkál-tóig terjed, de az ember nymán bejuttt és elvadult Ázsia keleti részében, Ujzélandban, Afrika déli részében és Észak- Amerikában, ezért ma az egész földkerekségen ismerik. Európában a természet nem kényeztette el az embert haszns növényekkel, csaknem minden termesztett növényünk idegen tájakról származik. Az európai erdei és mezei gyümölcsfélék általában fanyarak és savanyúak. Csak az erdei-eper kivétel, ez ma is versenyez a legnemesebb kerti gyümölcsfajkkal is.^érthető, hgy már a kőkri ember is megbecsülte és ősidőkben a magyarság is megkedvelte.»eper«szavunk nyelvünk őshazái kincse, a hnfglalás után pedig írtt emlékek őrzik, mennyit eprészkedett a régi magyarság. A növény neve eredetileg»eperj«-nek hangztt, az eprészhelyek is ezért kapták az»eperjes«nevet. Ezek között a legnevezetesebb a felvidéki Eperjes várs, ennek címerében eperbkréta van. Két mnda is magyarázza, miként kapta ezt a nevét. Az egyik szerint 77. Béla király, amikr arra járt és útközben tt megpihent, a földre telepedve, sk epret láttt maga körül és evett belőlük. A törzsökös magyar nyelv a legújabb időkig ragaszkdik ősi»eper«szavunkhz. Amikr az eperfa a kertekben terjedni kezdett, az ősi gyümölcsöt a»földi-eper«névvel különböztették meg a fán termő epertől. Csak újabban, a XVIII. század végén bukkant fel a növénynek a szláv samnicá-hó\ alakíttt»szamóca«neve, ezt miként több más újabb szláv növénynevet Diószegi iktatta be a magyar szakirdalmba. A másik őshns európai eperfajt, a musktályepret (Fragaria elatir), csak nagyn későn, a XVII. században kezdték az erdei-epertől megkülönböztetni. Ennek minden része nagybb, levelei is nagybbak, szára is hsszabb, a levélrózsából feltűnően kiemelkedik, gyümölcse gömbölyű, tövén a körte alakjáhz hasnlóan összeszűkül, éretten zöldesfehér, csak napsütötte fele pirsdik meg. Gyümölcsének jellemző ízéről nevezik musktály-epernek. Jellegzetes növény Európa középső és keleti részében, főképen ligetes réteken nő, Magyarrszágn az Alföldön, a tiszavidéki puszták kiszáradó lapsaiban is elterjedt. A csattgó-eper (Fragaria cllina), a harmadik európai eperfaj, rknai között termetre a legkisebb, legkönnyebb felismerni arról, hgy gyümölcsének húsa nagyn nehezen válik le, ezért vagy szétnymjuk ujjaink között, vagy, amikr leszakad, gyenge csattanó hangt ad, mint amikr a nehezen nyúló tésztát szakítják ketté. Egész Európában és Szibéria mérsékelt nyugati felében hns, de a naps, melegebb dmbldalakat kedveli, amilyen nálunk sk van. Ez a hárm eper, főképen az erdei-eper, évezredek óta az európai ember legjbb gyümölcse az erdőről és a mezőről, ahl a természet neveli. Földi-epret kertbe telepíteni újabb szkás. Alighanem a franciák kezdték ültetni a XIV. században. A francia példát Angliában és Németrszágban a XV. században követték. A XVI. században Ruel, a kiváló francia fűvész, aki nevét latinsan Rnellius-nak írta, növénytanában azt írja, hgy a kerti-eper gyümölcse nagybb,

5 mint a közönséges erdeieperé, és váltzatai is vannak. Gérarde pirs-, fehér- és zöldgyümölcsű alakját ismertette. Ugyanakkr fedezték fel az Alpkban az erdeiepernek ősszel újból virító és gyümölcsöt érlelő váltzatát (Fragaria vesca var. semperflrens), s ezt a XVIII. században a franciák a kertben is meghnsíttták és Mntreuilban a párisi piac számára nagyban termesztették. A flytn virító epernek érdekes váltzata az indátlaneper (Fragaria vesca f. efflagellis), ezt is a XVIII. század közepén találták az Alpkban és csakhamar meghnsíttták a kertekben. Mindezek az eperfajták az erdei-eper természetes váltzatai, az ember a természetben találta és nnan hzta kertjébe. Hgy miért, azt nálunk már Lippai írta meg.»az eperj, nha nemszinte a kerti vetemények közé való gyümölcs, hanem inkább erdei és mezei, mert réteken a bkrk között, a szőlők lábjában, a sövény mellett eleget talál az ember, mindaználtal ha a kertben ültetik és kiváltképenvaló bajmlódással bánnak vele, skkal nagybb és édesebb leszen.«a másik két európai epernek a kertben kisebb szereppel kellett megelégednie. A musktályepret a kertekben szintén a franciák, de csak a XVII. század közepén hnsíttták meg, a XVIII. században Angliában is, Németrszágban is valamennyire kedvelt vlt. Különösen Hamburg környékén az újabb időben is skáig megvlt. Legjelentéktelenebb a csattgó-eper kertészeti szereplése. A franciák ugyan már a XVI. században vezették be a kerti gyümölcsfajk közé, de skat sha, sehl sem termesztettek belőle. Miként az elmndttakból látható, az európai eprek kertészeti főkrszaka a XV. XVIII. század. De a XVIII. század másdik felében az európai eprek a kertekben egyre jbban visszaszrulnak, s a mai kertekben már nagyn kevés helyen van európai eper. Helyüket ettől az időtől kezdve mindinkább az amerikai eprek fglalják el- A két diadalmas amerikai eper közül az egyik a skarlát-eper (Fragaria virginiana), amely Észak-Amerika középső részében hns, a másik a esilei-eper (Fragaria chilensis), ennek meg Csile középső része a hazája. Az amerikai eprek győzelmének titka nagyságukban van. Levelük, virágjuk és gyümölcsük Csattgó-eper (Fragaria, cllina) Pmáz mellett, egy liget szélén. Vajda László felvétele. skkal nagybb, mint az európai epreké. A tudmány ennek magyarázatát az öröklési szerelvény gazdagságában találta meg. A faji tulajdnságkat meghatárzó öröklési anyagt, miként tudjuk, a sejtmagfnalakban, tudmánys nevükön krmszómákban, a sejtmag rejti magában. A kistermetű európai eprek, tehát az erdei-eper és a csattgó-eper sejtmagfnalainak jellemző alapszáma hét, vagyis ivarsejtjeikben hét sejtmagfnál számlálható meg és kétszer annyi a testsejtek magvaiban. Miként láttuk, az európai eprek között is van nagybb termetű, mégpedig a musktály-eper. Ennek ivarsejtjeiben husznegy a sejtmagfnalak száma, tehát az alapszám hármszrsa. Az amerikai két eperben még gazdagabb az öröklési szerelvény, ivarsejtjeikben husznnylc, testsejtjeikben ötvenhat a sejtmagfnalak száma, vagyis az alapszám négyszerese, illetve nylcszrsa. Krunkban azt tartják, hgy a gazdagabb öröklési szerelvényű fajk életrevalóbbak és a létért való küzdelemben jbban állják meg a helyüket, mint azk, amelyeknek kisebb a sejtmagfnalaik száma. A gazdagabb szerelvényű fajknak váltzéknysága is nagybb. Az amerikai eprek a kertészetben mindenképen legyőzték az európai epreket. Előbb a skarlát-eper juttt el Európába ; körülbelül 1624-ben tűnt fel egyszerre Angliában és Franciarszágban. Levelei sötétzöldek, gyümölcse sötétpirs. A csilei-epret csak a XVIII. század elején

6 hzták Európába. Levelei világszöldek, gyümölcse sárgásfehér, rózsaszín flttal. Nagybb feltűnést keltett, mint a skarlát-eper, mert gyümölcse még nagybb, valóságs óriás a földi-eprek között. A Krdillerák csilei előhegyein nagyn gyakri, s régóta közismert és közkedvelt gyümölcs, a csilei gyümölcsárusk öszvérek ldalain lógó ksarakban hrdják és árulják a várskban. A csilei-epret Európa számára Frézier, francia tiszt fedezte fel és amikr 1712-ben visszautaztt hazájába, a hajón öt csilei eperpalántát hztt magával. A történelem még azt is feljegyezte, hgy Frézier Cncepcin vársból indult vissza Európába, tehát az első európai óriáseprek Cncepcinból származnak. Akkriban a hajókn az ivóvíz kérdése nagy dlg vlt, érthető, hgy a hajó kapitánya kissé megzsarlta utasát, s az öntözéshez szükséges víz fejében az öt eperpalántából kettőt magának követelt. Ennek a két palántának srsáról nem tudunk többet, ellenben a másik hárm palánta jgs tulajdnsával együtt Brestben európai földre ért, s Frézier az első csilei-epreket ebben a nagy hadikikötővé alakíttt vársban ültette el és kezdte szaprítani. Brestből jutttak az első példányk Parisba, majd Angliába és Hllandiába is. A csilei epernek hiába vlt óriási gyümölcse, két kból nem vlt alkalmas tömegtermesztésre. Egyrészt könnyen megárt neki a fagy, másrészt virágjának przói satnyák, ezért nagyn terméketlen. Egymaga nem is hódíthatta vlna meg a világt. Szerencsére aznban a nyugateurópai kertészek ekkr már jól ismerték és széltében gyakrlták a keresztezést. A kerti növényfajk és fajták keresztezése a XVIII. században sk új keverékfajjal és fajtával ajándékzta meg az emberiséget. Ez alapíttta meg a csilei-eper győzelmét is. Lehet, hgy a csilei-epret csak azért kezdték a skarlát-eperrel keresztezni, hgy przóinak satnyaságát pótlják. Úgy látszik, Hllandiában, talán amsterdami epertermesztők jutttak arra a gndlatra, hgy a csilei-eprek közé skarlát-epret ültessenek, hgy az utóbbinak virágpra pótlhassa az előbbinek hiányát, s ezáltal a csileieperről magt kaphassanak. Ekként történt, hgy a XVIII. század közepén Hllandia egyszerre csak egy kiváló új eperrel lepte meg a világt, azzal az óriási gyümölcsöt termő kerti eperrel, amely mind a két amerikai eper kiválóságát egyesíti magában, s amely ma ananász-eper (Fragaria grandiflra) néven ismeretes. Az új eper a skarlátepertől örökölte szép színét és edzettségét, a csilei-epertől gyümölcsének nagyságát. Ma már a keresztezés titkait is ismerjük. Tudjuk, hgy valósággal kirbbantja a fajban rejlő tulajdnságk váltzéknyságát. Az ananászeper is csakhamar feltűnést keltett nagy váltzéknyságával és egyre sűrűbben egymást követő új fajtái már a XVIII. század végén meghódíttták nemcsak Európát, hanem Amerikát is, ahvá 1790-ben vitték az első példánykat. Ma Amerikában a kertekben épply kevéssé láthatók az őshns, amerikai fajk, akár nálunk az európaiak, mindenütt az ananász-eper a kerti eper. Az ananász-eper ugyancsak már a XVIII. század végén juttt el Magyarrszágra is ; nevét már az elöljáróban idézett Matyus említi. Egyik legbuzgóbb terjesztője nálunk Entz Ferenc, az új magyar kertészet megalapítója vlt, aki Európa nyugati részéből minden kertészeti újdnságt megszerezni igyekezett. Milyen kedves msllyal és igazi kertész-szenvedéllyel írta le első ananász-eperpalántáinak viszntagságs srsát! Mert bizny szégyen ide, szégyen da le nem tagadható, hgy Entz Ferenc egyenesen Anglia legkiválóbb epertenyésztőjétől hzattt első epertöveinek gyönyörű gyümölcsét egy hldvilágs éjszakán Pest vársának örök névtelenségben bujkáló lvagjai rzva leszedték. Saját örömükre, vagy szívük hölgyének kedvéért, senki sem tudja. A kárvalltt kertész ekként fakadt ki ellenük :»De hát azért termesszek én Anglrszágból, egyenesen a híres Lee-től rendelt epret, melynek minden egyes megfgamztt palántája itt Pesten majdnem egy shillingembe került, hgy azt a tudatlank emésszék fel, kik még azt sem sejtik, hgy az epernek ezen faja nemzetségének hányadik sztályáhz tartzik!«más ember e tapasztalat után talán szigrúan őriztette vlna eperpalántáit, féltve a szmszédktól és az éjszakai kirándulóktól. Entz Ferenc emberszerető rvsszíve ksabbat talált ki, hgy hasnló kárnak elejét vegye. Minden szmszédját megkínálta az új eper palántáival.»legyen kinek kinek, és nem fgja kívánni a másét!«a DARU VONULÁSA A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁGON. írta: Schenk Jakab. A madár vnulás igen csdálats jelenségeinek egyike a hangsan krúgatva, frdíttt V-betűbe srakztt darvak vnuló serege. A daru nappal vnul, hangsan, ércesen szól, közben néha-néha megszakítja az előrehaladást, a V-betűs sereg össze-vissza keveredik, flytn keringve egyre feljebb emelkedik, majd, mintha a tvábbi utazáshz tájékzódtt vlna, ismét V-betűbe rendeződik és flytatja vándrlását. Nem csda, hgy ezzel a viselkedésével nemcsak a tudós kutatók figyelmét vnta magára, hanem erős hatással van a természet jelenségei iránt érdeklődő, költői lelkületű magyar népre is. Ennek a magyar nyelvkincsben, népköltészetben, szólásmódkban számtalan nyma van. A»darutll«- nak pedig, mint népruházati díszkelléknek, sehl sincsen lyan nagy jelentősége, mint a magyarságnál. A darumadárnak ez a nagy népszerűsége különösen csdálats, ha meggndljuk, hgy nálunk csak átvnuló madár, hazai ősmcsarainkban még a vizek lecsaplását megelőző krszakban is csak elenyészően kevés fészkelt.

7 A darutllak nagy részét elszánt darulövők az átvnuló darvak elejtése révén szerezték meg. Valóságs bandákat szerveztek, az érkező daruseregek elé utaztak, kilesték éjjeli szállásukat, majd kilmétereket hasn csúszva, megközelítették őket és kegyetlenül belelőttek Duna-Tisza közén találták. Nagy Jenő közleményei szerint a debreceni refrmátus kllégium gyűjteményében is van négy darutjás. Ezek közül aznban csak egyről valószínű, hgy a bihari Sárréten szedték fel és szabadnélő daru tjása vlt. Lvassy Sándr szerint A daru vnulásának nemzetközi tudmánys használatra szánt vázlats szemléltetése a történelmi Magyarrszág térképén, a hábrú előtti időkben végzett megfigyelések alapján. A sürü vnalzás állandó gyakri vagy tömeges átvnulást; a ritkásabb vnalzás évenként rendszeres, de gyérebb átvnulást ; a ritka vnalzás kivételes átvnulást szemléltet. Szerkesztette Schenk Jakab. a gyanútlanul pihenő csapatba. A darutllaknak csak igen kis hányadát adták a fgságban tarttt darvak, de ezeknek is le kellett adnik a vámt, dísztllaikat az esedékes időben éppen úgy kiszedték, ahgyan a ludakat és récéket kppasztják meg. A daru mint fészkelő madár nemcsak a mai, hanem a történelmi Magyarrszág területéről is kiveszett. Egykr bizts fészkelőterülete vlt a Fnyódi-Nagyberek, tt Szikla Gábr feljegyzései szerint 1892-ben még szórványsan fészkelt és Berzsenyi Zltán közlése szerint még az 1900-as évek elején is akadt fészkelő pár ; kiszedett fiait elvitték az urasághz, jutalmat remélve. A ránkmaradt gyér szóbeli hagymány szerint a Hanságban még az 1850-es évek táján is fészkelt, sőt valószínűleg jóval későbben is, mert Fischer szerint Pmgyn még 1880-ban is akadt lyan gazda, aki darutllszerzés céljából udvarán szelídített darut tarttt. Remete Dénes szerint az 1860-as években Marcaltő vidékén is fészkelt. A Nemzeti Múzeumban Hódmezővásárhelyen 1852-ben szedett darutjás van. A Madártani Intézetben 1876-ból származó darutjást őriznek, ezt 1876-ban valahl a a daru hajdanában utljára 1863-ban az ecsedi lápn is fészkelt. A felsrlt adatkból megállapítható, hgy a madártani irdalmban bizny gyéren akadunk a daru fészkelését biznyító adatkra. Bizts, hgy ez a népszerű madár már a XIX. században is csak ritkán fészkelt nálunk. Átvnulóban aznban mindig nagyn gyakri, sőt egyes területeken valósággal tömeges vlt, mégpedig mind tavasszal, mind ősszel. Ma is még ugyanez a helyzet. Kevés a daru fészkelésére vnatkzó adat, de annál több adatunk van a daru átvnulásáról. Ezek az adatk a Hermán Ottó által alapíttt madármegfigyelési hálózat működése révén jutttak a madárvnulás magyar kutatóinak birtkába. Ez a hálózat 1894-ben kezdte meg működését ; tagjai vltak egyrészt az akkri Magyarrszág számttevő madártani szakmegfigyelői, másrészt az államerdészeti tisztikar tagjai és az általuk kiktattt altiszti személyzet. Mindjárt elöljáróban meg kell állapítanm, hgy ez az altiszti személyzet kiválóan ldtta meg feladatát. Például

8 Magyarrszág nyugati részében az erdészet altiszti személyzete az tt működő szakemberekkel egyetértően shasem jelentett tömeges daruvnulást, ellenben az Erdély keleti részén, tvábbá a Máramarsban és Ungban szlgáló személyzet az ugyantt működő szakmegfigyelők adataival, a hellyel és idővel mindig egybehangzó jelentéseket adtt a mindenkri daruvnulásról. Az alábbiakban felhasznált adatk tehát feltétlenül hitelesek, amit fkz az a körülmény, hgy az említett jelenség évek hsszú srán következetesen ismétlődött. A Dunántúlról évekig nem jelentettek tömeges daruvnulást, ellenben Hármszékből, Gyergyóból, Máramarsból, TJngból mindig ilyen jelentést kaptunk. Ezt azért említem külön hangsúlyzva, mert a daruvnulásra vnatkzóan 3750 vnulási adatunk van ; ha ezek egymással ellentétesek vlnának, figyelmet sem érdemelnének. Miként aznban már jeleztem, egyáltalában nem ellentmndóak, hanem egybehangzóak s ezen az alapn a daru tavaszi és őszi vnulását a történelmi Magyarrszág területén mst már megrajzlhatm. A vnulást szemlélteti a bemutattt térkép ; ezen a sűrűn vnalztt részek állandó gyakri, sőt gyakran tömeges átvnulást jeleznek. A ritkábban vnalztt területeken a vnulás még rendszeres, minden esztendőben megfigyelhető, de az átvnuló darvak száma már jóval kevesebb. Az egész ritkán vnalztt területeken a daru, mint átvnuló, csak nagyn kivételesen, egy-egy megfigyelő állmásn tíz-húszévenként egyszer vagy kétszer jelenik meg. A vnalzás nem a vnulási irányt, csak a vnulás sűrűségét jelzi. A térkép szerint a történelmi Magyarrszág területén a legtömegesebb daruvnulás Erdély délkeleti határszélén kezdődik és tart megszakítás nélkül Máramarsn, Beregen és Ungn át. A darutömegek a déli és délkeleti, a vöröstrnyi, törcsvári, tömösi, bdzái, ósánci, majd a keleti-jtzi, gyimesi, tölgyesi, besztercei szrskn át özönlenek be és az északi, a vereckei és uzski szrsknál zsúflódnak össze, hgy rajtuk át a Pripjetmcsarakba, valamint Finnrszágban lévő fészkelő területeikre jussanak. Nyugat felé még elég gyakran használt beözönlési kapu a Zsil völgye és az Aldunamente, tt aznban már mutatkzik a Bihar-hegytömb gátló hatása. Mind a két ldalán még sűrűn vnul a daru, de tőle délre és északra már ritkul az átvnulk serege. Nagyn tanulságs ez a kép arra, hgy a vnuló madárseregeknek milyen akadálya az ilyen nagykiterjedésű hegytömb, amelyen a vnulás irányában nincsenek hágók vagy szrsk. A Tisza vnaláig az átvnuló darvak száma fkzatsan csökken, de dáig még rendszeres vnulás észlelhető. A Tisza vnalán túl, a Duna-Tisza közén, már gyér a vnulás, a Duna vnalán túl pedig úgyszólván teljesen megszakad. Legfeljebb egyes példányk, kis csapatk mutatkznak imitt-amtt, nagy ritkán. Ősszel ugyanazn a tájn, de természetesen éppen ellenkező irányban vnulnak. Valóban érthetetlen, hgy a vnulás e szembetűnő törvényszerűségének megnyilvánulása ellenére miként juthattt Walter Libbert német madártani kutató arra az elgndlásra, hgy a darvak egyik főútvnala Magyarrszágn át délnyugati irányban a Kárpátktól az Adriáig és nnan Észak-Afrikába vezet. (»Jurn. f. Ornith.«1936. évf ld.). Ezt a nagyn téves elgndlást természetesen helyesbíteni kell. Erről szóló közleményem, amely ennek az értekezésemnek rövidre szabtt eredetije, a»jurnal für Ornithlgie«1938-as évflyamának ldalain jelent meg. A daruvnulás időpntjának és gyakriságának megállapításán felül a megfigyelőktől igen becses adatkat kaptunk a vnulás irányára vnatkzóan is. Nha a vnulás iránya nem ritkán a helyi visznykhz is igazdik aminek egyik igen jellemző példája a már említett Bihar-hegytömb, amely a darvak vnulásának akadálya a megfigyelések tömegéből a főirányk mégis csak kibntakznak és alkalmasak megfelelő következtetésekre. Tavasszal a vnulás főiránya északi (107 esetben) és északkeleti (52 esetben). Ez a két irány az összes megfigyelt vnulási irány hatvan százaléka. Ősszel a vnulás főiránya déli (210 megfigyelés) és délnyugati (összesen 121 megfigyelés). A százalék száma ezekben az esetekben is hatvan. Feltűnő ősszel a délnyugati irány nagy százaléka, aznban az ebben az irányban vnuló darvak még a Tisza vnalát sem érik el, nemhgy az Adriát, ezért csak arra lehet gndlni, hgy helyi visznyk, vagyis a szrsk és hágók földrajzi fekvése miatt csak ideiglenesen szállnak délnyugat felé, azután irányt váltztatnak. A daruvnulásnak a történelmi Magyarrszágn ismertetett jellegzetességével kapcslatban mst már nem térhetünk ki annak a kérdésnek tárgyalása elől, vájjn hvá igyekeznek a tavasszal átvnuló darutömegek és melyik téli szállásba tartanak azk a V-betűkben szálló darvak, amelyek ősszel szintén tömegesen mutatkznak Erdély keleti határvidékein? Ha a darvak tavaszi útjának flytatását követjük, egyrészt a Pripjet-, másnéven Rkitnói-mcsarak területére érünk, ahl sk daru fészkel, azn túl pedig a lappföldi, finnrszági, majd rszrszági tundrára jutunk, ahl a daru szintén tömegesen fészkel. Ebből arra kell következtetnünk, hgy a történelmi Magyarrszág keleti vidékein átvnuló darvak az említett fészkelési területeket igyekeznek idejekrán elérni, hgy miután tt a fajfenntartási ösztön parancsát követték, az új nemzedékkel együtt visszatérjenek abba a téli szállásba, ahnnan telelés után ismét a fészkelési területekre vnulhatnak. Az ősszel vnuló darvakról az ismertetett vnulási visznyk alapján egyáltalán nem lehet feltételezni, hgy az Adria felé, majd Olaszrszágn át vnulnak és Afrika északi részének nyugati partvidékén telelnek, ahgyan azt az említett német kutató elgndlta. Inkább azt a feltevést fgadjuk el helyesnek, hgy délkeletnek, a Fekete-tenger partvidéke felé vnulnak és valahl Afrikában telelnek. Reiser Otmár, a Balkán madárvilágának halhatatlan érdemeket szerzett kutatója azt írta, hgy ősszel, Bulgáriában, a Fekete-tenger partvidékén tömérdek daru vnul a téli szállás felé. Ugyancsak Reiser írta azt is, hgy a bulgáriai tengerpart egyenes flytatásán, a kisázsiai tengerpart mentén is rengeteg daru vnul az afrikai téli szállás felé. Sajns, ennél a megállapításnál megszakad az adatk lánclata, amely kutatásunkat eddig bizts nymn vezette. Az afrikai téli szállást megtalálta Bengt Berg, az ismert fényképező vadász, aki»vnuló madarainkkal Afrikába«című nagyszerűen megírt és pmpás képekkel díszített nagyhírű munkájában bemutatja a Kék- Nilus mentén talált daruseregeket. Azt akarja elhitetni, hgy ezek a daruseregek ugyanazk, amelyeket a Lappföldről láttt útrakelni. Ezen lehet vele vitatkzni, a

9 biznyítékt aznban csak a gyűrűzési eredmények adhatnák meg. Ilyenek pedig, sajns, nincsenek. Egyelőre, mint legvalószínűbb feltevést azt kell mndanunk, hgy azk a darutömegek, amelyek az Európa északi részében levő fészkelő területekről, tvábbá a Pripjet-mcsarakról indulnak és a történelmi Magyarrszág, nevezetesen Ung, Bereg és Máramars területén, majd Erdély keleti részein ősszel átvnulnak, a Kék-Nilus mentén töltik a telet, s nnan vnulnak vissza tavasszal, ugyanazkn a földrajzi tájakn át, fészkelő területeikre/bizts, hgy a későbbi pntsabb megfigyelések ennek a feltevésnek hgy a darvak március elején kezdenek nálunk megjelenni, majd egyre tömegesebben mutatkznak s a legnagybb tömegek március 17-e és 3l-e között vnulnak át. Azután számuk szinte zuhanásszerűen apad. A tavaszi vnulás időtartama igen rövid. Az őszi vnulás jóval lassúbb, aminek az a magyarázata, hgy ilyenkr a fiatal s ezért gyengébb nemzedék még nem bírja azt az iramt, amellyel a daruseregek tavasszal a fészkelő területre törtetnek. Az őszi átvnulás tulajdnképen már augusztus utlsó harmadában kezdődik és szeptember végén, któber elején a legnépesebb, 30 zc - 10 > / f l PENTÁDOK = r-/ j B $ NI ": 5 II a 5 Ol - - Itt E a tó a a Ki - * *> < 55 s SS KI v *X fi ü a a " w íj JJ f^í I H Hl I\: V ZEL ZHE Z5M IX IX 3 I 3Bff A daru átlags évi átvnulása a történelmi Magyarrszágn, 3750 megfigyelési adat alapján. Szerkesztette Schenh Jakab. helyességét igazlni fgják, s hgy a gyűrűzések eredménye pnts adatkat ad majd arról, hgy a darvak mely területekről, milyen irányban és hvá vnulnak. A daruvnulást a történelmi Magyarrszágn a bemutattt rajz szemlélteti. A rajz szerint Magyarrszág területén egész évben akad daru, télen éppen úgy, mint nyárn, aznban a vnulási időszakn kívül csak igen kis számmal. Nagyn feltűnő jelenség, hgy egyes példányk még télire is itt maradnak. A más madárfajkkal szerzett tapasztalatk szerint aznban ezek biznyára sérült vagy beteg példányk és nem mernek nekivágni a nagy útnak, de mint edzett madarak a szűkös téli időben is megélnek, ameddig zöld vetéshez jutnak. A nyárn látható példányk valószínűleg szintén ilyen sérült, beteg vagy pár nélkül maradt, meddő madarak és a fiókanevelés gndjaitól mentesen, lassan kóbrlnak a származási területről a téli szállás felé. Egyik kedvenc közbe eső állmásuk a Hrtbágy, tt ilyen példánykból összeverődött kis csapatk néha hsszabb ideig is megmaradnak és a vedlést is megvárják. Ilyenkra hrtbágyi pásztrk a repülni nem tudó, vedlő darvakra sajátságs módn vadásznak. Tóra kapnak és a gyrsan tvairamdó darvakat addig hajszlják, amíg kifáradnak, karikás strral levághatk és fgságba keríthetők. A vnulás szemléltetésére az adatkat ötnaps időközökbe sztttam és minden ilyen ötnaps időközben a vnulásra, érkezésre és távzásra vnatkzó adatk számát meglvastam, százaléks arányát kiszámítttam és a százalékszámt ráírtam a megfelelő, ötnaps időközt jelző, függőleges vnalra. Az ötnaps időközök százalékpntjait összekötő vnal szemlélteti a vnulást. Ennek menete azt mutatja, majd lassanként gyérülve, nvember elején ér véget s többnyire a V-betűben vnuló vadludakat jelentik darvaknak. Valamint az erdeiszalnka vándrlásának, éppúgy a daruvnulás körülményeinek tanulmányzása alkalmával arra törekedtem, hgy valami határztt időjárási szabályt tudjak megállapítani arravnatkzóan, mikr várhatók, ha nem is az első érkezők, de legalább a tömegesen vnulók. Az erdeiszalnka tavaszi érkezése akkr várható, amikr a vnulási időszakban, március eleje és április eleje között, először jelentkezik mély légnymási képlet Anglia fölött. A daruvnulásra ilyen törvényszerűséget nem lehetett kideríteni. A tömeges átvnulás átlag a március as ötnaps időközben zajlik le, tekintet nélkül arra, milyen az időjárás. Hgy ennek a megállapításnak jelentőségét kellően méltánylhassuk, illetve megérthessük, megjegyzem, hgy az erdeiszalnka tömeges átvnulásának ötnaps időköze március 2-6-ától április 1-5-ig váltzik. Ennek a nagy eltérésnek magyarázatára egyelőre csak arra hivatkzhatm, hgy az erdeiszalnka tőlünk délnyugatra, nem távli vidékeken telel, ellenben a daru tőlünk délkeletre, távleső tájakról indul. Az erdeiszalnka lyan terüle tekről indul, amelyek a mi időjárásunkat beflyásló tényezők hatása alatt vannak. Ellenben a daru lyan területekről indul, amelyek e tényezők hatáskörén túl vannak, tehát érkezése nem függ a mi időjárásunktól. Az őszi vnulás alkalmával aznban más a helyzet. Ősszel a daruvnulás és időjárás között határztt összefüggést lehet megállapítani. Tömeges őszi daruvnulás akkr várható, amikr Magyarrszágtól északkeletre magas a légnymás. Ez az időjárási helyzet a darunak

10 Magyarrszágtól északra eső fészkelő területein hideg időjárásra vall, a vizek befagyását s ennek természetes következményeképen a darvak elvnulását kzza. Valamint az erdeiszalnkára, éppúgy a darura vnatkzóan helyes az a megállapítás, hgy ha valamely madárfaj lyan területről indul, amelynek időjárását beflyásló tényezői a mi időjárásunkra is hatnak, ezek a tényezők a vnulást a mi területünkön is beflyáslják. Ez nagyn nevezetes jelenség! A daru érkezését éppen úgy nem tudjuk megjóslni, akár a gólyákét, mert mind a kettő távli déli tájakról indul, ahvá a mi időjárásunkat szabályzó tényexők hatása nem jut el. SATORLAKO MOGYOROS-PELE. írta : Sátri József dr. A debreceni kegyesrendi gimnázium cserkészcsapata 1937 június másdik és július első felében a hevesmegyei Sirk község határában tábrztt. A parancsnk jóvltából, mint a csapat vendége, tavaly is velük mehettem, hgy a Mátra még nem eléggé ismert állatvilágát tanulmányzzam. Ezúttal csak utlsó tábri élményemet elevenítem fel, amely a mgyrós-peléhez (Muscardinus avellanarius L.) fűződik. Július 10.-e vlt. Hazafelé készülődtünk. Amikr szalmazsákmat felemeltem, hgy alóla a gyalúfrgácst gyűjtőüvegeim becsmaglásáhz kiszedjem, a zsák alatt a frgácsban csins fészket, benne egy öreg mgyrós-pelét és két fiókát pillantttam meg. Bármilyen bizalmasságra valltt az öreg pele zsákm alá fészkelése, megfgnm mégsem sikerült, mert első meglepetéséből előbb tért magáhz, mint jómagam és hirtelen a szmszéds bkrk közé menekült. Csak mesteri fészkét és tthagytt fiókáit vizsgálhattam meg. A fészek gyalúfrgácsból készült és skkal jbban hasnlíttt a jellegzetes csészealakú madárfészekhez vagy félgömbhöz, mint az általánsan ismert gömbalakú pelefészekhez. Felülről nyittt vlt, hiszen szalmazsákm a fészket kellően megvédte. Érdekes vlt a fészek elhelyezése is. Bár zsákm alatt a frgács végig egyenletesen vastag vlt, a fészek mégis tt épült, ahl derekam a zsákt nymta, tehát ahl a fészek éjszakánként aránylag a legtöbb meleget kapta. A terhes anyaállatt valószínűleg a hűvös, esős időjárás késztette arra, hgy szülésre alkalmas fészkét melegebb, védett helyen, sátramban építse meg. A fészket és fiókákat az a veszély se fenyegette, hgy éjszaka, frglódás közben, testsúlymmal összenymm, mert zsákmat az átnedvesedéstől védve, karvastagságú ágdarabkra fektettem és a zsák alatt a pele a finm frgács között kényelmesen mzghattt. A fészekben mindössze két, elég nagy, szőrös fiókát találtam, jóllehet az eddigi megfigyelések hárm öt fiókáról szólnak. Meglepetésem csak fkzódtt, amikr a fészket közelebbről kezdtem vizsgálni. A fiókák az életnek semmi jelét sem árulták el, pedig még melegek vltak. A nagybbiknak feje teljesen hiányztt, a kisebbikén pedig a kegyetlen anya metszőfgainak helyét kibuggyanó vércseppek jelezték. A jelenséget sehgyan sem tudtam megérteni, mert Vásárhelyi István»Adatk a mgyrós-pele életmódjának ismeretéhez«című dlgzatában (»Allattani Közlemények«, ld.) éppen az ellenkező megfigyeléseiről száml be, amikr ezeket írja :»Nem kevésbbé csdálats anyai szeretete sem, amelyet azzal is biznyít, hgy négyszeri hábrgatás után sem hagyta magára fiait, hanem még terráriumba téve is felnevelte azkat. Ez tapasztalatm szerint a rágcsálóknál elég ritka jelenség, mert a patkány, egér, pck, mókus, ha fészkét hábrgatják, elhagyja azt s tthagyja fiókáit is, sőt gyakran előfrdul, hgy fel is falja azkat«. Alkalmasint a pelemamák sem egyfrmák, mert az én pelém azt tette, amit a többi rágcsáló tenni szktt. Ez esetben az anya valószínűleg még fiatal, tapasztalatlan vlt. A sátr lebntásával és csmaglásmmal járó nagybb és szkatlan zaj annyira nyugtalaníttta, hgy veszélyt sejtve, megölte fiókáit. Ahhz aznban, hgy fel is falja őket, nem vlt elég ideje, ezért csak az egyik kölyke fejét ette meg. Hgy a fészekben több fióka is vlt, amelyet anyjuk teljesen megevett, nem valószínű, Ehhez kevés vlt az idő, a fiókák is már nagyk vltak, anyjukn sem látsztt a jóllakttság és a fészekben sem találtam semmi lyan jelet, amely erre utalt vlna. Ezek szerint a kölykök száma kettő is lehet, de valószínűleg csak a fiatal anyák esetében. Érdekes, hgy pelémet bár hsszabb ideig lakhattt sátramban csak egy alkalmmal láttam sátramból kiugrani, mégpedig krán délután. Ekkr még gndlni sem mertem arra, hgy ez a félénk kis állat sátramban üsse fel tanyáját, de annál inkább feltűnt, hgy ez vlt a negyedik eset, amikr mgyróspelével napközben találkztam, pedig a szakirdalm mindenütt jellegzetes éjjeli állatnak említi. Vásárhelyi is, aki ezt az állatt szabadban és fgságban skáig figyelte, említett cikkében a következőket mndja:»mint tipikus éjjeli állat, nappal alszik és éjjel zajlik le minden tevékenysége.«ezzel szemben az említett eseten kívül még hármszr találkztam nappal mzgó mgyrós-pelével. Először Lillafüreden, 1934 június 10.-én, szintén krán délután láttam egy elég nagy, fiatal állatt az útmenti bdzabkrkn mászkálni. Aztán 1935 június 19.-én délután 3 óra tájban a debreceni Nagyerdőn üres méhkaptárban fészke építésével fglalatskdó öreg nőstényt fgtam. Végül 1935 június 25.-én a szablcsmegyei gúti erdőben figyeltem meg galagnyabkrn játszadzó hárm, csaknem anyányi fiatal állatt, mégpedig a déli órákban. Meg kell aznban jegyeznem, hgy debreceni megfigyelésem időpntját leszámítva, mind a hárm alkalmmal az idő brús vlt. Ezek szerint a mgyrós-pele nemcsak éjjeli, hanem szürkületi állat is, és a brús idő neki már szürkületnek számít. Megállapításm helyességével debreceni adatm Mgyrós-pele (Muscardinus avellanarius L.)

11 sem ellenkezik, mert a mébkaptárban nappal is sötétség, illetve szürkület van. Megfigyeléseim közül hárm a szaprdás időpntjára és a fiókák gyrs növekedésére is világt vet. Vásárhelyi említett dlgzatában ezeket lvashatjuk :»A mgyróspele szaprdását illetőleg az tíj magyar kiadású Brehm német és angl megfigyelésekre hivatkzik, s ezekre az adatkra támaszkdva, a fiadzás idejéül a tavaszt, nyár derekát és szeptembert jelöli meg. A terhesség idejét négy hónapban állapítja meg. Magyar megfigyelést nem is említ. (Brehm : VI. p. 258.). Ez adatk helyességének ellentmndanak megfigyeléseim. A fiatal állatk május, július, augusztus és szeptember hónapkban kerültek gyűjteményembe. A szeptemberi fiadzás nem rendszeres, csak bő bükkmakks esztendőben frdul elő. A négyhónaps terhességnek feltétlen ellentmndója a májusi fióka. A mgyrós-pele Lillafüreden és környékén átlag április elején ébred téli álmából s így párzásuk is csak ez időben történhetik. Úgy hiszem, nem tévedek, ha a terhességi időt egy hónapra teszem.«a Brehm-ben említett német megfigyelések aznban vagy csak egyszeri fiadzásról szólnak s ennek ideje nyár dereka lenne, vagy tavaszi és őszi szaprdásról. Ez utóbbival egyeznek meg az angl megfigyelések is. Nálunk úgy látszik más a helyzet, mert Vásárhelyi szerint tavaszi, nyári és esetleg őszi szaprulat is lehetséges. Az általam Lillafüreden június 10.-én gyűjtött, 10'5 centiméter hsszú fióka (ebből a farkra 5"5 centiméter esik) és a gúti erdőben megfigyelt, csaknem anyányi fiókák májusi, a sátramban találtak pedig júliusi fiadzásra vallanak, tehát Vásárhelyi adataival megegyeznek. És igaza van Vásárhely i-nek, amikr a négyhónaps terhesség helyett egy hónapt említ. Az új magyar Téli álmba merült mgyrós-pele. Brehm-ben a négyhónaps terhesség nyilván elírás, hiszen Méhely már régen megírta, hgy»a nőstény négy hétig pcaks«(régi magyar Brehm, II. köt ld.), pedig májusi fiókát még nem is említ. Szerinte szaprdásuk ideje nyár derekára esik. Ugyancsak tt írja Méhely, hgy a fiókák gyrsan növekednek és őszre már anyányiak. Valószínű, hgy a nyári fiókák csak őszre lesznek anyányiak, de a májusi kölykök megfigyelésem szerint nyár derekára már elérhetik teljes nagyságukat, hiszen a gúti fiatalk június 25.-én már csaknem anyányiak vltak. Ezzel a néhány adattal akartam a mgyrós-pele életmódjának ismeretét bővíteni. Miként láttuk, megfigyeléseim eddigi tudásunkkal részben ellenkeznek, részben pedig az állat életmódjára vnatkzó, egyetlen hazai, rendszeres megfigyeléssrzat biznys részleteit megerősítik. Végül bár nem tartzik ide felhívm kartársaim figyelmét arra, hgy hazánk természettudmánys kutatásán, amely még krántsem befejezett, a cserkésztábrkba való bekapcslódás révén skat lendíthetünk. Ma már alig van középiskla, amelynek nincsen cserkészcsapata és minden csapat szívesen látja tábrában vendégül azt a természetkutatót, aki kmlyan akar dlgzni. Elsősrban természetesen a természetrajztanárkra kell gndlnunk, akik már azzal is jelentős munkát végeznek, ha a tábrzási idő alatt csak gyűjtenek és a gyűjtött anyagt feldlgzás céljából bármelyik illetékes intézetnek a Nemzeti Múzeumnak, Egyetemi Intézetnek beküldik. A gyűjtés módjára vnatkzóan minden tudmánys intézet szívesen ad útbaigazítást. Mgyrós-pele fészkében.

12 RÖVID KÖZLEMÉNYEK Felhők az égen. (Címképünkhöz) Nehéz dlg lenne megmndani, ki fedezte fel a felhőket, az első vadász, aki vadat várva kémlelte az eget, vagy az első gazda, aki szárazságban állítva várta az eső ígéretének jeleit, avagy az első költő, aki lelke mását látta az égen vnuló, váltzó alakulatkban. Nha a régiek nem örökítették meg írásban a felhőalakzatkat, s a tudmány csak a mult század eleje óta sztályzta őket pntsan, ősidők óta fglalkztatják az ember képzeletét. Egyes felhők, például a magasságban képződő és járó pehely-, fátylés bárányfelhők szépségükkel, másk, miként az alacsnyabb légrétegekben képződő gmlyfelhők és esőfelhők áldáss termékenységükkel, végül a zivatarfelhő ijesztő mzgásával és a pusztítás ígéretével hatttak az emberre. Szép nyári délutánk legjellegzetesebb felhője a gmlyfelhő. A táj izzik a melegtől, az ember, a föld és a növényzet tikkadt, s a kék égbltn megjelennek az első gmlyk. Barátságsak, futó záprt, enyhülést hznak, árnyékukban megpihen a táj. A gmlyfelhő tulajdnképen szlpfő, a fölfelé törekvő láthatatlan páraszlp látható, gmlyszerű feje. A gmlyfelhő ugyanis fölfelé szálló légáramlásban képződik. S ameddig alacsny gmlyalakja nem váltzik, nem is veszti el kedvességét. Néha aznban növekedni kezd, egyre magasabb lesz, szinte úszó hegységnek látszik, amely méreteivel bámulatba ejti a szemlélőt. Ekkr már zivatarfelhő a neve és a rettenetes erővel a magasságba törő légáramlás fészke. A gmlyfelhők tehát nemcsak üdítő záprt, hanem néha tmbló zivatart is hzhatnak. A tartós esőt a réteges esőfelhő önti a földre. Semmi szépség, semmi fenség alaktalan alakjában, semmi báj szürke sötétségében, mégis a legfntsabb felhő, mert hzhat áldást a száraz talajnak, de hzhat árvizet is, ha túlsókat önt a jóból. Rapaics R. A kerti ívek a kert legegyszerűbb, de legnemesebb és leghatássabb díszei közé tartznak. Bárhl felállíthatók, leghatássabbak aznban a főutak mellett, a mellékutak kezdetén. Különösen ahl a mellékút a kertnek valamely kisebb elkülönített részébe indul, érvényesül a kerti ív kitűnően. Végeredményben a legegyszerűbb kerti kapunak tekinthető, a valóságban aznban még akkr sem kapu, amikr egyes kertrészeket választ el egymástól, hanem inkább alkalm arra, hgy kertünket szabadabb helyeken is különösen szép flyndárkkal díszíthessük. Készülhet akár ^ ^ ^ i fából, akár vashuzalból. Növénnyel akár dúsan, akár csak lazán, fűzérszerűen bríthatjuk be. Utóbbi esetben gndskdni kell, hgy mázlt legyen és mázlását mindig megújítsuk. Kerti ívek befuttatására tulajdnképen mindenféle flyndár alkalmas, általában mégis leggyakribb rajtuk a futórózsának valamely fajtája. Vannak régi és új futórózsáink, A Természet 1933-as évflyamának júliusi számában valamennyit részletesen ismertettem. Krunkban természetesen -mindenki a keletázsiai futórózsa (Rsa multiflra) valamely divats fajtájával brítja a kerti íveket. Nincs ennél gazdagabban virágzó, hatássabb, dúsabb futórózsa. Amikr nyár derekán virágzani kezd, a kerti íveket valósággal rózsaözönbe burklja. Ez a szépség a gazdagság szépsége. Ha régi krk kerti képeit nézegetjük, a kerti ívek rózsadísze egyszerűbb, a futórózsák akkr még a vadrózsa egyszerűségét hzták a kertbe. De éppen ezeken a régi képeken látjuk, hgy az egyszerű rózsával takart kerti ívnek is milyen nemes a szépsége. Futórózsával bríttt kerti ív leányfalun. Nadler Ferenc felvétele Rapaics R. Hájgyökér. Azt is mndhatnók, hgy az európai yams«, mert ez, a tudmányban Tamus cmmunis néven ismert különös növény a yams-félék családjának Középeurópába, legalább is nyugati és déli széléig terjedő egyetlen faja. A yams (Discrea) fajkban gazdag, főként frróövi növénynemzetség. Jellemzi, hgy gyökértörzse gumósán megvastagdik és belsejében sk a keményítő, ezért egyike a legrégibb idők óta használt tápnövényeknek. Különösen Ázsia keleti és déli i felében, a frróövi szigeteken és Afrika keleti

13 részén kedvelik a yamsgyökeret, sk faját a természetben szedik, néhányat pedig termesztenek. Termesztését aznban Amerika felfedezése után visszaszríttta a batáta (Ipmaea batatas), ez a frróövi Amerikából a frróövben mindenfelé hamarsan elterjedt. Az európai hájgyökérnek is vastag és hengeres a gyökértörzse. Külseje fekete, belseje fehér. A gyökértörzsből évenként kapaszkdó szárat hajt, ezért nevezte Diószegi egyszerűen flyndárnak. Szárát sűrűn brítják az erősen szíves vállú, hsszan kihegyezett levelek. A hájgyökér leveleit még jellemzi, hgy nagyn fényesek. Májusban, amikr a hájgyökér virágzik, a levelek közül kinyúlnak a przós virágkat viselő hsszú, laza fürtök. A termős virágú fürtök rövidebbek és kevesebb virág van rajtuk. A hájgyökér nyár derekán a legszebb, ekkrra ugyanis az érett bgyók pirsak lesznek. A fényes, zöld lmbnak és a pirs bgyónak kellemes színhatása van. A hájgyökér tulaj dnképetii hazája a Földközi tenger melléke a Kaspi-tótól a Kanári-szigetekig. Onnan aznban a tengeri éghajlatú vidékeken Európa nyugati részében eléggé északra hatl. Tvább keletre jbban délen marad, de nálunk a Duna középső flyamvidékének meleg medencéjében ismét jbban északra terjed. A Hájgyökér (Tamás cmmunis) Zalaegerszeg mellett. Vajda László felvétele. Dunántúl déli részén Baranyában, Smgyban és Tlnában elég gyakri, legészakibb termőhelye a Bakny. Déli jellegű erdőkben nő és árnyas helyeken a fákra, cserjékre kapaszkdik. A hájgyökér pirs bgyókkal tarkíttt szép, fényes, zöld lmbjával a kertben is megállja a helyét, s egyike a legszebb flyndárknak, nha örökzöld flyndárainkkal nem versenyezhet. Fatörzsek, falak és kerítések befuttatására nagyn alkalmas. Rapaics R. Néhány megjegyzés Blaskvich Jáns»Tldi farkasa«című cikkéhez. Megértem azt a magyar fajszeretetből fakadó aggdalmat, amely ennek az állattani kérdésnek kibgzásával kapcslatban felmerült. Shasem vlt szándékm bárkit megbántani, legkevésbbé magyarságunkat, hiszen ízig-vérig magyar vagyk én is! Hibát követtem el, amikr elmulasztttam ötömösi Geréby Jáns 1932 január 25-én kelt leveléből a következő srkat idézni :»Nádifarkask tényleg vltak Adacsn nagy számban, de nem a es években, hanem a es években. Nagyapám, kinek keresztneve Pál vlt, rendezett egy farkasvadászatt és a vadászatn megfgtt hímfarkast élve vitték, gúzsban kötve, az egyik lvász a karjára vette a lóhátn és úgy ment vele hazáig.«tehát az a farkas élt!»nagyapámnak egy lasz festő barátja is jelen vlt ezen a farkasvadászatn és készített a vadászatról hárm képet.«hgy emlékezetből festette, az a levélből nem derül ki. Valószínű, hgy hsszabb ideig vlt vendégségben, mert akkr az utazás körülményesebb vlt és hálája is jelzi, hgy nem lehetett futó vendég. Ebben az esetben az élő nádifarkast hűen lefesthette. A dlgnak ez a része vitatható és a következtetés menete felfgás dlga, de bizts, hgy a festő a vadászat szemtanuja vlt. Megjegyzem még, hgy az eredeti képek elpusztultak, de Sáray Pál azkat előzőleg»elég hűen«lemáslta. A sakál farkának rövidségére vnatkzóan megjegyzem, hgy az a test hsszáhz, nem a lábhz képest rövid. Ez egyébként a kitömött tyukdi sakál fényképén

14 is szembeötlő. A»növendékfarkas«elmélet nem lehetetlen, de ismert adataim nem adnak erre megfelelő támpntt. Ami a régi vadászemberek tudását illeti, személy szerint senkiről sem akark még csak bántó dlgt sem gndlni. De vannak apáról fiúra öröklődő hiedelmek. Példa erre a sünkutya és sündisznó, a brzkutya és brzdisznó esete. Es ha ebből a szempntból a régi vadászkat vád illethetné, ugyanez illethetné a régi természetbúvárkat is! Mind a két tábrt igazán becsülöm! De hgy a szakember másképen látja a rendszertani dlgkat, mint a vadász, azt éppen a vadászirdalmnak Wenckheim Frigyes gróf által 1884-ben lőtt békésmegyei»nádifarkasa«biznyítja, amely szám alatt szerepel a Magyar Nemzeti Múzeum leltárában, s az ajándékzás óta mint közönséges-farkas van kiállítva. Ezt a farkast nem én határztam meg, hanem nagynevű elődeim, de én is közönséges-farkasnak tartm. A Kárpátk bérces kszrúja és az Alföld rónasága bizny kétféle élettér. És ha a kettőt a farkask számára áthatlhatatlan sövénnyel lehetne egymástól elválasztani, az alföldi a hegyi farkastól valószínűen különbözne ; az évenként megismétlődő kölcsönös keveredés aznban ezt lehetetlenné tette és teszi. A békésmegyei farkas nem különbözik a Kárpátkétól. Meggyőződésem, hgy a mult században a nádifarkas elnevezést elsősrban az élettér megjelölésére és nem rendszertani szempntból használták. De használhatták a nádaskban élő sakálkra is és nnan eredt a»kisebb«megjelölés. A szerzőnek tökéletesen igaza van abban, hgy a»szakállas«és a Pethe-íéle»sakáls-farkas«elnevezés semmit sem biznyít ; nem pedig azért, mert a szakállas farkasra vnatkzó hiedelem már Plinius-b&n megtalálható ; erre Entz Géza egyetemi tanár vlt szíves figyelmeztetni. Ugyancsak Entz tanár vlt szíves a sakál-névről összegyűjtött adatait velem közölni. Ezek szerint a sakál perzsául szighal, ebből származik a sakál-szó. Szanszkrit nyelven szrigala, franciául chacal, laszul sciacal, törökül chical, sikkal, németül Schakal, Jakt, hllandul Jakhals, anglul jackal, arabul dieb, dib. A magyarban a sakál-szó először Földi»Természethistória«című könyvében jelent meg 1801-ben. Felmerül a kérdés, vájjn 1800 előtt nem élt sakál hazánkban? Hiszen akkr a sakál életfeltételei skkal jbbak vltak, mint ma! Ismét csak azt mndhatm, meggyőződésem, hgy 1800 előtt a sakál szép számmal élt nálunk. De hgyan nevezték, ha addig a sakál-nevet nem ismerték? És ha állatrendszertani szempntból nincs és nem lehetett kisebb valódi farkasunk, vájjn nem bizts-e, hgy a»kisebb«jelzőt a nádifarkas a sakáltól örökölte? Mindenképen hálásan köszönöm Blaskvich Jáns tárgyilags és értékes hzzászólását a kérdéshez, mert ezzel lehetővé tette, hgy a szakállasfarkasra vnatkzó sraimat helyesbítsem és a nádifarkasra vnatkzó adataimat bővíthessem. Éhik Gyula dr. KÖNYVEKRŐL The Handbk f British Birds az angl madarak kézikönyve annak a legújabb madártani munkának a címe, amely H. F. Witherby szerkesztésében, F. C. R. Jurdain, N. F. Ticehurst és B. B. Tucker társszerzők kiadásában jelenik meg, mint a legújabb madártani munka. Megelőzte az ben megjelent, méltán világhíres»praclical Handbk f British Birdsi, amely a madártani kutatás szédületes fellendülése következtében már másfél évtized alatt elavult, ezért új címmel újabb kiadása vált szükségessé. Nem csda, hgy az óriási új ismereteket termelt szrgs kutatás adatainak feldlgzását az eddigi szerkesztő, H. F. Witherby nem merte egymagában vállalni, hanem világszerte elismert szakemberek segítségét vette igénybe, akiknek közreműködése a munka ma elérhető legmagasabb színvnalát biztsítja. Az egész mű öt kötetben jelenik meg ; az első a napkban hagyta el a sajtót. Ez a XL+ 326 ldalas, 33 túlnymóan színes táblával, 46 szövegábrával és hat elterjedési térképpel felszerelt kötet a»verébalkatúak«passerifrmes rendjébe tartzó madarak ismertetésével kezdődik és magában fglalja a varjúféléktől a légykapófélékig terjedő családkat. A könyv berendezése arra törekszik, hgy mennél nagybb anyagt, mennél tömörebben, mennél szemléletesebb elrendezésben adjn az adatkat kereső szakembernek. Tökéletesen megfelel címének, valósággal mintaszerű»kézikönyv«. Minden egyes fajról állandó címszavak alatt találhatók benne a keresett adatk, ezért nem kell hsszadalmas és esetleg meddő keresgéléssel bajlódni. Az alábbiakban ismertetem az egyes címszavakat. Bevezetésképen csak megemlítem, hgy lyan tömérdek ismeretanyag van bennük összebalmzva, amely a mai madártani tudás legnagybb értékének minősíthető. Miként minden emberi alktásnak, ennek is vannak egyes hiánysságai ; a magyar kutató például egyik-másik esetben hiába keresi a magyar vnatkzáskat, de ennek egyik ka az is, hgy 1918 óta nem jelent meg a magyar madaraknak a külföldiek által is használható névjegyzéke. Ezen a hiányn segít majd a Madártani Intézetben készülő legújabb névjegyzék, amelyet az angl szerkesztőség legközelebb már használhat. Az egyes fejezetek címe és tartalma röviden a következő : Tartózkdási területek. Azknak a területféleségeknek ismertetése, amelyeken a tárgyalt madárfaj fészkel, majd amelyeket a fészkelés után ivadékaival együtt felkeres, hgyan helyezkednek el az Angliába érkező téli vendégek és egyéb adatk. Életjegyek és viselkedés. Milyen ismertetőjelek alapján lehet a madarakat a szabadban, akár szabadszemmel, akár messzelátóval felismerni. Jellemző és feltűnő testalak, testtartás, mzgás, táplálékszerzési mód és hasnló ismerte tő jelek részletes, megbízható magyarázata, valamint a közeli rkn fajtáktól való megkülönböztetése. Hang. A madárhangk tökéletes ismertetése figyelmeztető szó, vészkiáltás, párzási hangk, vnulás közben hallattt szólásk amelyek alapján a figyelő ember a madárfajt akkr is meg tudja határzni, amikr nem is látja, csak hallja. Különösen vnatkzik ez az éjjel vnuló madarakra. A váltzats madárhangknak angl nyelven közölt kiejtésére vnatkzóan a kötetben külön ABC ad magyarázatt, ennek értelmezése a keveset anglul tudó lvasónak sem kz legyőzhetetlen nehézséget. Részletesen ismerteti a madarak énekét is, a különböző váltzatkkal, éneklési időszakkkal és napszakkkal. Viselkedés dürgés idején. Újkeletű fejezet; ennek tartalmát a szakkönyvek eddig csak az általáns viselkedés vagy a fészkelésre vnatkzó megfigyelések ismertetésénél tárgyalták. Ez a szétválasztás is nagyn megkönnyíti a könyv használatát.

15 Fészkelés. Mindazknak a megfigyeléseknek tökéletes és a legapróléksabb részletekre kiterjedő ismertetése, amelyek a madarak fészekrakására, fészekanyagára, fészkelési időszakára, a tjásk lerakási idejére és időközeire, a tjás méreteire és színezetére, a költés időtartamára, a fiókák kelésére, felnevelésére, repítésére vnatkznak. Táplálkzás. A gymrtartalm vizsgálata alapján a táplálkzásra vnatkzó adatk ismertetése, kiegészítve a szabadban végzett megfigyelésekkel. Elterjedés. Az egyes fajk elterjedésének ismertetése Anglia területén, majd új fejezetben a faj egész elterjedési területén. A legterjedelmesebb a»leirás«című fejezet, ebben részletesen ismerteti a madár valamennyi ruházatát, a pehelyruhától a nászruháig, minden krban és mind a két nemét. A méretek a szktt angl eljárástól eltérően a nemzetközi használhatóságra való tekintettel méter-rendszerben vannak megadva. Használhatóságát ez a körülmény is nagyn fkzza. Az utlsó fejezet tartalma a rkn fajk vagy rkn fajták leírása; ez különösen a szigetrszág határain túl lakó kutatók számára érdekes. A színes táblák négy-négy fajt ábrázlnak, mindegyikről, a szükséghez képest, a hím és nőstény díszruháját, valamint a fiatalkri ruhát mutatják be. Azk a nagyn apróléks, de a meghatárzáshz szükséges részletek, amelyeket a színes táblán nem lehet szemléltetni, a szövegábrákn találhatók meg. A színes táblák Grönvld, Green, Ldge, Rickmann és a hllandus Kekkek jeles madárfestők művei. A szerzők a kutatóknak és madárkedvelőknek mind belső értékre mind külső alakra lyan kézikönyvet adnak, amely a mai kutatás legmagasabb színvnalán van. Világs, áttekinthető és ügyes besztása még a gyengén anglul tudó lvasónak is lehetővé teszi használatát. Az öt kötetre tervezett mű ára kötetenként 21 angl shilling (kb. 30 pengő). A kiadócég H. F. et G. Witherby Lndn W. C High Hlbrn, de célszerűbb a művet valamely hazai könyvkereskedőtől megrendelni. Schenk Jakab Igali Mészárs József : A hal, a hrg és az ember. 231 ld. 28 képpel. Fővársi könyvkiadó, Budapest, Igali Mészárs József könyvében tapasztalatkban gazdag hrgászmultjának néhány színes élményét örökítette meg. Elbeszélésekhez hasnlóan, könnyed elbeszélő mdrban írja le érdekes eseteit a különféle halakkal, sikereit, kudarcait egyaránt. Mert a sikeres fgáskn felül még a legtapasztaltabb hrgászt is érheti kudarc, akár napkig üldözheti a balszerencse az izgalmas küzdelemben a halakkal. Mindenki, aki már kezébe vette a hrgászbtt és már érezte, hgyan játszik a hal a csalival a mélyvízben és érezte a zsinór hirtelen megfeszülését, tudja, mennyi izgalmmal jár, milyen élmény néha egy-egy hrgászkaland. Vannak, akik azt tartják, hgy a hrgászat a vadászattal is felér. Igali Mészárs könyve a természet rajngóihz szól, akik szívesen gyalglnak órákat a frró napn a napsütéses vizekhez, akik örömmel elhagyják reggeli álmukat, hgy már hajnalban a nádask között lehessenek, akik hóban-fagyban, meggémberedett tagkkal lesik a ragadzó halak fejedelmeit. Művében felvnulnak a hazai hrgászk paradicsmai, a Balatn nádasai, a pntyzók őshazája, az újabban annyira kedveltté lett Velencei-tó, flyóink közül pedig a jó öreg Duna és a Zala. Megismerkedünk a hazai édesvízi halak közül a legfntsabbakkal. A nagytestű, kövér ptykákkal, a gyilks természetű csukával, a keszegekkel, a ragadzó önnel, a híres balatni fgassal, az ikra gálád pusztítójával, a menyhallal és minden ragadzók legnagybbikával, a pmpás, szálkátlan húsú harcsával. Az elbeszélésekben nemcsak a természet örökszép képei vnulnak fel előttünk jól davetett színekben, hanem egyes jellegzetes hrgászalakkról is igen ügyes képet kapunk. Újra találkzunk a nagykat mndó alakkal, aki mindenkinél nagybb halat fg, de titkban a halászktól veszi a csukát, hgy tthn annál jbban eldicsekedhessek, aztán a lábatlankdó nézővel, a jövőbelátóval, aki nagyszerűen jóslja meg az események ellenkezőjét, és a többi jóalakkal. A szerző mindig könnyedén, kedvesen mesélve, szerényen és derűsen mndja el élményeit. Mégsincsen bennük gúnylódás, sem ktató hang. Nem rendszertani állattant akart írni, nem is bevezetést a hrgászat tudmányába«, hanem a magyar halasvizekről és gazdag állatvilágukról akart színes, eleven képeket, leíráskat adni. Ez tökéletesen sikerült is neki, de közben még annyi érdekes adatt, megfigyelést kapunk tőle, hgy a halak életét jbban megismerjük könyvéből, akár sk szakmunkából. A nagyn szép, (sajns, kissé drága) munkát melegen ajánljuk minden hrgász és minden szépért lelkesedni tudó természetbarát figyelmébe. Wagner Jáns dr. Andrea Caminneci : Vm A chtzehnender zum Zlatrg. J. Neumann-Neudamm kiadása. Ára vásznkötésbeu 7-50 Márka. Caminneci a német vadászlapk lvasói előtt nem ismeretlen író. Legutóbb megjelent könyvében közvetlenül, egyszerűen mndja el hárm évről szóló vadászkalandjait a vadregényes Tirli havaskn, Németrszág szelíd tájain, a Kárpátkban, de főképen Tirlban. Oda jár Caminneci évenként fajdkakasra, szarvasbőgésre és a zergék üzekedése idején. Ott ejtette el a nagy tizennylcas bikát és a fehér zergebakt ; ezekről kapta a könyv címét. A szerző tulaj dnképen hárm év vadásznaplóját adja át a nyilvánsságnak, vadászás alkalmával készült feljegyzéseit, éppen ezért közvetlenségükkel hatnak az lvasóra. Annak ellenére, hgy nem a szó szrs értelmében lyan»kalandk«-at ír le, amelyek különlegességükkel hatnak izgatóan az lvasóra, könyve mégis annyira érdekes, hgy nem szívesen tesszük le. Talán éppen azért, mert színesen és élvezetesen lyan élményeket ír le benne, amilyeneket valamennyien, akik vadászk vagyunk, már átéltünk, vagy átélni remélünk. De van a könyvnek, illetve a szerző írásmódjának hibája is. Leírásait kissé erőltetett tréfálkzással fűszerezi, ez talán nem mindenkinek van kedvére. Eleinte azt az érzést váltja ki az lvasóból, hgy tréfálkzása mesterkélt. De csak a könyv első ldalain zavar ez az erőltetett»kedvesség.«később, amint egyik vadászkaland a másikat követi, elvész, s ha itt-tt, valamelyik elbeszélésben ismét felbukkan, már nem hat bántóan. Az ember Caminneci könyvében megismeri és megszereti azkat a területeket, ahl a szerző vadászik, s ezért szívesen elnézi kis gyengeségét. Ezt azért említem meg, mert lehetséges, hgy valaki a könyvet néhány ldal ellvasása után azzal a feltevéssel teszi félre, hgy az elején annyira zavaró, esetlen derű flytatódik a könyv 332 ldalán. Pedig ez éppenséggel nem így van, s aki a könyvet elhamarkdva félreteszi, igen érdekes lvasmánytól esik el.

16 A szerző élményeiből nem vn le tanulságkat, ezt az lvasóra bízza. Őszintén tárja fel a cserkészés közben imitt-amtt elkövetett hibákat is, ezért tanulhatunk tőle. Az értelmes vadász ugyanis nemcsak a maga, hanem más hibáján is kul. A legértékesebb és legérdekesebb részei a könyvnek azk, amelyek a Tirli Alpkban a szarvasbőgésről és a zergék üzekedéséről szólnak. Igen skat lvastunk a Kárpátk fejedelmi szarvasbikájáról és jól ismerjük hazánk erdeinek őszi varázsát, amikr a szarvas bennük rgnál. De a szarvasbőgés varázsa az Alpk fenséges díszletei között a magyar vadász előtt ismeretlen. Nha az öreg tizennylcas bika, amelynek agancsa az Alpkban kiváló minőségű, nem éri el a magyar vagy a kárpáti bika agancsának méreteit, a cserkészet reá és elejtése a természetimádó vadásznak éppen lyan örömet szerez, sőt talán biznys szempntból még hangulatsabb, de a terep nehézségei és a táj nagyszerűsége flytán biznyára másképen bldgít. Ezt értjük meg Caminneci könyvéből ; az alpesi vadászat sajátságs varázsának ez a feltárása az, ami ezt a könyvet különösen értékessé teszi. Brviczény Aladár Kerti-nefclejts (Mystis silvatica culta). Hallév László dr. felvétele. mi UJ S A G " ALLQTKERTBEfl BUDAPEST SZÉKESFÖUuROS ALLAT- ÉS nuénykertjének KOZLEfTiÉnyEi A nefelejts virágtábláinkn. Az áprilisi szeszélyes időjárás, mint mindenütt, állatkertünkben is igen éreztette hatását. Megzavart kertészeti munkálatainkban és majdnem tizennégy nappal késleltette virágs növényeink virágzását. Ezen nem csdálkzhatunk, hiszen már évek óta nem vlt áprilisban lyan nagy az éjszakai lehűlés, mint az idén. A hőmérő feljegyzéseink szerint tizenegyszer süllyedt éjszaka fagypnt alá. Rendes tavaszi időjárás esetén a muskátlik ötven százaléka már április másdik felében szktt virágzni. Ezidén pedig félig kihűlt melegágyainkban május közepe előtt alig láttunk virágzó muskátlit. Hasnlóképen megkésett a nefelejts idei virágzása is. A kerti-nefelejts az Európában, Szibériában és a Keleten hns erdei-uefelejtstől (Mystis silvatica) származik. Az erdei-nefelejts nagyn váltzats faj ; öt alfaját, sk váltzatát és alakját ismerjük. Egyik a havasi-nefelejts (Mystis alpestris), s mert valamikr azt hitték, hgy a kerti-nef elejtsek ettől származnak, a régebbi kertészeti munkákban a kerti-nef elejts a»havasinefelejts«nevet viseli. Tudnivaló, hgy a nefelejtset virágágyainkban rendszerint szegély növénynek használjuk. Idén is a jácintés tulipánágyakat vele szegélyeztük. A márciusi napsütés a jácintkat és tulipánkat kicsalta a földből és krai virágzásra serkentette, de a szegélynövény, a nefelejts később virágztt. Ezért az elvirágztt hagymás növények mellől a még nem virágzó szegélyt, a nefelejtset kiszedtük és részint cserépbe ültettük, részint a szabad földbe, más virágtáblára telepítettük át. Ez a munka igen jól sikerült, mert erre az időjárás kedvező vlt. Az áttelepített növények a hűvös, nyirks, párás levegőben nem fnnyadtak el. TJj helyük a főkaputól a pálmaház felé vezető sétány mentén, egy hsszú virágágyban vlt. Ebben az egyszerre virágzó kétezer tő kék nefelejts igen szépen érvényesült. Ott aznban, sajns, nem skáig maradhattt, mert már a nyári növényeket kellett kiültetnünk. Ezt már nem lehetett halgatni, mert közben a kiültetésre szánt palánták és más növények annyira előrehaladtak fejlődésükben, hgy a késedelem nagyn megviselte vlna őket. Júniusban tehát a nefelejtset ismét áttelepítettük, mégpedig végleges helyére, a megfelelő nagyságú cserepekbe. Az átültetett növényeket naps helyre

17 tettük, hgy magjuk jól megérhessék. Ha majd ennek az ideje is elérkezett, a növényt közvetlenül a föld fölött levágjuk, megszárítjuk és kipergetjük belőle az érett magt. Augusztusban a magkat megint a szabad földbe vetjük és flytatjuk a növények tenyésztését a jövő tavaszi virágzásra. Király Fiatal ajaks-medvéink. Viszntagságs, hsszú tengeri utazás után kerültek hzzánk. Ajándékzójuk, gróf Széchenyi Zsigmnd tudta, hgy a budapesti állatkertben ilyen medve nincsen, azért indiai vadászkirándulásának ezt a két élő zsákmányát elhzta nekünk ajándékba. Előindiából, Bhpal vidékéről származnak. Megérkezé sük alkalmával nem vltak valami ragygó állaptban. A két fiatal ajaks-medve és gndzójuk. Szabó Ferenc dr. felvétele. Megviselte őket a hsszú utazás, gubancsak, piszksak és rsszkedvűek vltak. Srsukkal nem lehettek valami nagyn megelégedve, mert néhány napig mindenkivel nagyn grmbán viselkedtek és egymással is flytn marakdtak. Haragjukat erős, éles visító hanggal fejezték ki. Amikr szállítóládájukból kibújtak, hamarjában fel sem ismertük fajukat, csak később derítettük ki nagy örömmel, hgy ajaks-medvék. Ez az Indiában hns medvéknek legérdekesebb alakja. Meghatárzása könnyű feladat, mert laps feje és csaknem rmányszerűen megnyúlt ajka bizts ismertető jele. Az ajaks-medve hazája Előindia, a Himalája lábától Ceylnig. Skat üldözik és vadásznak rá, mégis elég gyakri. Az európai állatkertekbe aránylag kevés kerül belőle, pedig egyike a legkedvesebb medvéknek. Alakja és szőrözete eltér a többi medve alakjától. Zömöktestű, rövidlábú állat, hsszúszálú fényesfekete a szőre, úgyhgy amikr gyrsan fut, élő szőrlabdának látszik. Minden mzdulata a lmhaságnak és ügyességnek mulatságs keveréke. Különösen a fiatalk játéka szórakztató, mert a nap legnagybb részét birkózással töltik. Amikr pihennek, kutyamódra összekunkrdva és egymásba kapaszkdva, feküsznek, úgyhgy az avatatlan néző észre sem veszi, hgy ketten vannak. Az ajaks-medve főképen növényevő. Érdekes, hgy a bcsk megnyúlt ajkukkal milyen erősen tudnak szívni, különösen, amikr valami flyadékkal táplálkznak. Hangsan szürcsölnek. Ingerlékenységük és vadságuk hamar elmúlt és mst már jóbarátságban vannak áplójukkal. Az új környezetet és táplálékt is megszkták. Körülbelül négy-öthónapsak. Az egyik hím, a másik nőstény. Gyrsan fejlődnek és bizts, hgy játéks természetükkel nagyn megkedveltetik magukat közönségünkkel. Az ajaks-medve állítólag a fgságban is jól szaprdik. A bcsk száma kettő, ritkán hárm. Érdekes, hgy az anyamedve az újszülötteket a hátán hrdzza és a bcsk már jó nagyk, amikr veszedelem esetén a gyrs menekülés kedvéért még egyre visszakapaszkdnak anyjukra. A budapesti állatkert ritkán kap ilyen értékes ajándékt, mert kevés az lyan lelkes támgatója, amilyen gróf Széchenyi Zsigmnd, aki költséget nem sajnálva, a bcskat Indiából Velencébe szállíttatta és útközben tápláltatta és gndztatta. Velencéből megbíztt szállítónkkal Budapestre hzattuk őket, ahl remélhetőleg hsszú életüket fgják tölteni. Szabó dr. Egy állatkerti pele téli álma. Tavaly któberben egy pelét kaptunk ajándékba és mivel az időjárás akkr még enyhe vlt, a szabad levegőn lévő mókusketrecbe tettük. A pele aznban csakhamar eltűnt és szrgs vizsgálat után megállapítttuk, hgy a ketrec aljában, a mókusk mászófája tövében lyan mélyen ásta magát a földbe, hgy nem tudtuk előkeríteni. Belenyugdtunk a dlgba, még néhány napig figyeltük a fa tövében a ktrék nyílását, de a pele nem mutatkztt, ezért azt hittük, hgy elpusztult s a lyukat betapasztttuk. Ezzel a pele ügyét elintézettnek véltük. Tavasszal a mókusházban mindig nagy elevenség támad, mert a télen kis ládikájukban meghúzódó mókuskat a napsugár és a melegebb idő búvóhelyükből kicsalja és fürge játékukkal szórakztatják a közönséget. Május első hetében észrevettük, hgy az ősszel betemetett lyuk körül friss föld van. Azt hittük, a nyílást mókusaink bnttták ki, s hgy az őszi eset meg ne ismétlődjék, elrendeltük a lyuknak cementtel való kiöntését. Kőművesünk hzzáfgtt a munkáhz, de nagy meglepetésére hirtelen egy szürke kis állat, a tavaly ősszel eltűnt pele ugrtt ki a nyílásból. Tehát nem pusztult el, csak a hét hónapig tarttt téli álmba merült. Ezzel a hsszú Az állatkerti nagypele. Szabó Ferenc dr. felvétele.

18 alvásával bebiznyíttta, hgy nem méltatlan a nevére ; ugyanis a pele természettudósainktól a»nagyalvó«jelzőt kapta, mert a valóságs téli álmba merülő összes állat közül a legjbb alvó. Álma nemcsak skáig tart, hanem lyan mély, hgy szinte megdermed. Egyik helyről a másikra vihető, mégsem ébred fel. A legkrábban merül téli álmba. Amint a levegő hőmérséklete állandóan + 15 fk alá süllyed, a pele eltűnik és mindaddig, amíg tavasszal a hőmérő nem mutat fkt, nem bújik elő téli rejtekhelyéről. Kísérleti megfigyelések szerint ébredését mindig izmrángatódzás előzi meg, majd mély bódultságából lassan felébred és flytatja szktt életmódját. Ébredését sajns nem figyelhettük meg, de azzal, hgy pntsan tudjuk alvásának időtartamát, egy újabb adattal biznyítjuk annak a régebbi megfigyelésnek helyességét, hgy a pele hét hónapig egyflytában tud aludni, anélkül, hgy közben felébredne. Hgy pelénknek az alvás nem árttt meg, annak biznyítéka fürge viselkedése ; alknyattal ketrecében fel s alá szaladgálva, játéksan keresi élelmét. Szabó dr. A tüskésbőrű-állatk az akváriumk legérdekesebb lakói közé tartznak. Alakjuk és színük annyira váltzats, hgy az egyes fajk egymással való rknságát szemre megállapítani bajs dlg. Ki gndlná, hgy a félgömb alakú tengerisün, amelynek testét kemény páncél fedi és hegyes tüskék brítják, a teugericsillagkkal és tengeriugrkákkal közeli rknságban van. A tüskésbőrűek a tengerben sziklákn vagy a tenger fenekén a hmkban, iszapban élnek. Számtalan apró tapadó lábacskájukkal haladnak tva. Ezekkel a lábacskákkal a szilárd talajhz lyan erősen tapadnak, hgy gyűjtésük alkalmával a lábacskák gyakran leszakadnak. Amilyen váltzats a tüskésbőrűek alakja, lyan az életmódjuk is. Egy részük kagylókkal, csigákkal, sőt elhulltt apró állatk húsával táplálkzik, más részük tengeri mszatkn él, de van lyan is köztük, amely iszapt, állati hulladékt eszik. Az állatkerti akváriumban a tüskésbőrű-állatknak több faját tartjuk. Életmódjuknak megfelelően vagy I.ándzsás-tengerisün az állatkerti akváriumban. Szmbatit László felvétele. a hmkn esetleg a hmk felszíne alatt élnek, vagy a medencék ldalára, a sziklákra tapadnak. Több példány évek óta akváriumunk lakója. Legfeltűnőbbek a tengericsillagk. Ezeket több medencében gndzzuk. Az egyik medencében a kéktengericsillagk (A sterias lenuispina) vannak. A narancssárga-tengericsillagk (A strpecten aurantiaca) hárm medencét fglalnak el. Érdekesek a mzgékny kígyókarú-csillagk (Ophiderma lacertsa). Az egyik medencében a tengerisünöket találjuk. Ott van a sötét iblyaszínű kövisün (Paracentrtus lividus), az ugyanlyan színű, de fehérhegyű tüskékkel bríttt nagy-tengerisün (Sphaerechinus granularis), az apró-tengerisün (Psammechinus micrtuberculatus ) és a ritka lándzsás-tengerisün (Cidaris cidaris). Utóbbinak ritkásan álló, gyufaszál vastagságú és hat-nylc centiméter hsszú tüskéi vannak. A tengeriugrkák két faját szereztük be. Egy kisebb medencében a díszes-tengeriugrka (Stichpus regalis) a sziklák repedésében húzódik meg. A bjts-tengeriugrka (Cucumaria plarici) pedig a csövesférgek medencéjében látható. Szmbatit Tengerikökörcsin- vagy ylrfima-gyűjteményünk az idei nagy tengeri szállítmánnyal ismét gyarapdtt, sőt új fajkkal is gazdagdtt. Ezek az érdekes virágállatk az akvárium közepén, a kupla alatt lévő medencékben gyönyörködtetik a közönséget. Váltzats alakú, különböző nagyságú és skféle színű tengerikökörcsint ismerünk. Törzsük hrdóhz vagy hengerhez hasnlít, ennek belső ürege a gymr. A törzset vastag, hsszában redőzött bőr védi. A test alsó vége többnyire vasks talpkrnggá alakul, ezzel lyan erősen tapad a szikláhz, hgy még az erős hullámverés sem tudja róla letépni. Az Actinia általában keveset mzg és helyét csak nagy ritkán hagyja el. Ilyenkr a talpkrng egy részét előre csúsztatja, majd az új helyen megtapadva, teste hátramaradt részét is maga után húzza. A test felső végén van a szájnyílás, ezt több körben elhelyezkedő karerdő veszi körül. A mélytengeri-actinia tapgatókarja levélalakú, a legtöbbé aznban hengeres és a végén lévő nyílásn át belül vízzel telt. A virágszirmkhz hasnló színes tapgatók alapján nevezzük az Actiniákat tengerikökörcsineknek. A különböző színű, mzdulatlan Actiniákkal telt medencék valóban a virágsbltk kirakatáhz hasnlítanak. Az állatkerti akváriumban látható Actiniák közül az óriás lila krizantémumhz hasnló tengeri-árvalányhaj (Anemnia sulcata Penn.), a váltzats színű hengerestengerirózsa (Cerianthus membranaceus Spall.) és a rövidkarú hmki-tengerirózsa (Cereactis aurantiaca Andr.) tartzik a legszebbek közé. A nyugdtan egy helyhez tapadó tengerikökörcsin tapgatói lágyan ringatóznak. Amikr aznban kisebb hal, rák vagy kagyló kerül közelébe, a prédát lebegő karjaival villámgyrsan megragadja és mhón gyömöszöli a szájnyílásán át a gymrüreg előrészébe. A csipeszszel nyújttt nagybb húsdarabkat is szívesen fgyasztja el. A rákk megemészthetetlen páncélrészeit és a kagylóhéjakat egy-két nap múlva ismét szájnyílásán át adja ki magából. A gyanútlan Actiniát egyszer-kétszer papírgmbóccal is rá lehet szedni, de mintha csak emlékezne arra, hgy pórul járt, máskr már nem fgadja el, hanem félénken összehúzódik. A legtöbb Actinia petékkel szaprdik és némely fajknak a fgságban is vannak ivadékaik. Az érett petékből szemmel alig látható, csillangószőrös lárvák

19 Hengeres-tengerirózsa az állatkerti akváriumban. Szmbatit László felvétele. kelnek ki. Ezek a lárvák, vagy úgynevezett Planulák, minden évszakban, főképen pedig nyárn jelennek meg. A csillangóruha, akárcsak a búzatábla a szélben, mindig egy irányban hullámzik. Ennek segítségével a lárva úszva keresi meg a neki legmegfelelőbb helyet. A megtelepedett lárva csakhamar elveszti csillangóit és néhány nap múlva már kibújnak az első tapgatók. A tengerikökörcsin minden tengerben él, a legtöbb aznban a mérsékelt égövben, főképen a Földközitengerben hns. A parthz közel eső, sekélyebb vizet kedveli, de találtak már Actiniát a tenger ötezer méternél nagybb mélységében is. Az állatkerti akváriumban látható Actiniák mind Olaszrszágból származnak. Üvegedényekben utaztak és valamennyi élve juttt el hzzánk. Stkvszky Állatkertünk tarándszarvasai. Az ember a szarvasfajk közül csak a taránd-, másnéven rénszarvast szelídítette meg annyira, hgy háziállatnak is használja és tenyészti. A tarándszarvas alakja krántsem lyan szép és nemes, amilyen a mi gímszarvasunké. Farának szélessége, trmba feje és nyaka, rövid lába és széles patája nem valami tetszetős. Hazájában, Grönlandban, Az állatkerti tarándszarvastehenek. Haller László dr. felvétele. Nrvégiában, Szibériában és Alaszkában skféle használhatósága miatt mégis a legértékesebb állat. A többi szarvastól abban is különbözik, hgy a tehénnek is van agancsa. Ha az állatkertben kifutójuk előtt megállunk, érdemes ezeket az állatkat szemügyre venni. Egész testalkatuk, minden érzékszervük alkalmazkdtt az eredeti hazájukban lévő életkörülményekhez. Azkn az északi tájakn ugyanis nyárn gyéren füves puszták, mcsarak és ingványk, télen pedig határtalan hómezők vannak. A tarándszarvas széles patáját szükség esetén még jbban szétterpesztheti, ami nagyn megkönnyíti járását akár a süppedő ingványban, akár a havn és a síksra fagytt jégen, valamint hasznára van, amikr a flyókat, vagy tavakat átússza. Táplálék dlgában egyes megfigyelők szerint válgatós. A finm alpesi füveket, zuzmókat és a tarándsóskát eszi a legszívesebben és kiválasztja a törpenyírfa rügyeit és fiatal hajtásait másfajta nyírfák közül. Valószínű aznban, hgy nagy szükségben más növényi táplálékkal is megelégszik. Az állatkertben nem érzi hiányát az északi növényeknek és szívesen fgyaszt másfajta takarmányt is, mert a zuzmót és hazájának más növényeit ritkán tudjuk számára beszerezni. Legkedvesebb csemegéje a krpából, zabból, tengeridarából, szójababból és lenmagból készült keverék, de szívesen megeszi a lucerna leveleit is, szárát aznban tthagyja. Ezeken kívül nha nem tartzik rendes takarmányáhz nagyn szereti a sárgarépát, kápsztát, vadgesztenyét, sőt a fagyöngyöt és a fiatal hajtásk rügyeit és leveleit is. Állatkerti tarándszarvasaink szülei 1928-ban Németrszágból kerültek hzzánk. Az öregek azóta elpusztultak, előbb aznban életet adtak annak a két tehénnek, amelyet ma is láthatunk kifutójukban óta hármszr telepítettük át őket a kert területén. Először a kis sziklán, a»nrvégház«fölött lévő kifutóban vltak, majd lekerültek arra a helyre, ahl mst az őzek vannak, végül 1936-ban a várrm tövében épült meg szép tágas kifutójuk. Azóta a tehenek mellé már két bikát vásárltunk, de mind a kettő, sajns, elpusztult. Reméljük, hgy nemskára, a külföldön elterjedt száj- és körömfájás miatt elrendelt határzár felldása után, új bikát hzathatunk és az állatkert látgatói jövőre megint brjakat is láthatnak az öregek mellett. Hallév dr. Az Állatkert ajándékzói január, február, március, április és május havában a következő ajándékk érkeztek az állatkertbe : Berekböszörmény község Elöljáróságától, Frank Ivántól, Szabó Gyulától, Heller Emiltől és Lenkei Leheltől egy-egy egerészölyv ; Lakits Etelkától egy Kentia-pálma ; Gróf Tisza Kálmántól, Gróf Zichy Rafaeltől, a Gödöllői Barmfitenyésztők Egyesülelétől, Máthé Dmnkstól és Baranyai Józseftől egy-egy erdeiszalnka ; Graefl Andrtól egy vöröskánya és egy kerecsensólym ; Pál Bélától egy vörösvércse; Blmay Jánstól és ifj Mrlin Ervintől egy-egy kuvik ; Simnik Ottónétól egy feketerigó ; Gmbs Gézától, Gergely Józseftől, Salvátr Intézettől, Karcagról és Hódsi Kvách Gézától egy-egy lángbagly ; Wertmüller Ilnától egy fehérgólya; Juhász Jánstól és Baumgartner Nándrtól egy-egy vízisikló ; Willerding Józseftől egy nagy-kárókatna és egy naphal ; Kállai Sándrtól és Szilágyi Jlántól egy-egy szarka; Plgár Gézánétól hét kacagógerle ; Nuridsán Lajstól, Németi Istvántól és Tapfer Páltól egy-egy karvaly ; Babchay Kálmántól egy macskabagly ; Vjticska Zltántól,

20 Fábián Sándrtól, dr. vitéz Görgő Tibrtól és Tihanyi Lajstól egy-egy kisvöcsök ; Ksztka Gusztávtól hárm kacagógerle ; Karács Sándrtól, Kiss Józseftől és Aczél Józseftől egy-egy mcsáriteknős ; Kiss Ernőtől és Sürü Jánstól egy-egy szárcsa ; Auer Gyula és neje örököseitől egy pálma ; Plka Ernőtől két vadgerle; Nagy Kárlynétól egy danka-sirály ; Cziffery Zsigmndtól egy zöldlábúvizityúk ; a M. kir. Madártani Intézettől két egerészölyv és egy nádirigó; Szemere Istvántól egy lilik ; Köves Jánstól egy őz; Huszár Jenötöl, Marsner Gusztávtól, Tanczik Sándrnétól és Paskvits Sándrtól egy-egy sündisznó ; Jaurik Ignáctól egy tengerimalac ; Gági Ferenctől, Szárnvszky Jánstól, Jeney Györgytől és dr. Mann Mámétól egy-egy mókus ; Félix Józseftől egy kuvasz ; Vargya Lászlótól egy táncsegér ; a törökbálinti Mabi-szanatóriumtól két pézsmapatkány ; a Mezőgazdasági Múzeumtól, Kemény Lászlótól, iff. Nagy Gyulától és dr. Vimmer Kárlynétól egy-egy vörösróka ; Krányi Dezsönétöl egy Ficus ; Brs Kárlytól egy vetésivarjú ; Marsán Jenőtől két csnttllú-madár; Nemedi Sándrtól egy zöldike ; Schambauer Istvánnétól egy hullámspapagáj ; Behringer Józseftől egy csóka, dr. Bencze Sándrtól egy meggyvágó, Vitéz dr. József Ferenc királyi herceg Őfenségétől egy Chamaerps excelsa és egy Phenix ; Fidy Györgynétől két Araucaria ; Sági Lajstól és Nagy Pétertől egy-egy csnttllú-madár ; Sárhegyi Kárlytól egy kerceréce ; Kvács Ferencnétől két mcsáriteknős ; a tigábm autószerelő műhelytől egy vörösbegy ; Láng Endrétől egy zöldgyík ; Sziráczky Sándrtól négy fácán ; Vlaszaty Jánstól egy kmndr ; Weber Gézától két mókus ; Zellinger Paulusztól egy pele ; dr. Kzma Jenötöl hét vörösrókakölyök; Mlnár Ferenctől egy puli ; Gróf Széchényi Zsigmndtól két ajaksmedve ; Badóczy Zltántól egy házinyúl; Gróf Zichy Rafaeltől egy brz ; Spinner Györgytől egy rézsikló ; Frideczky Kálmánnétól egy szajkó ; Orms Istvántól és Zsidy Bélától egy-egy erdei-fülesbagly ; Várknyi Gyulától egy erdeisikló ; Frankéi Ernőtől két páva és Bankó Emiltől egy Ficus. Az 1938 január, február, március, április és május hónapkban beérkezett ajándékkat ezútn is hálásan köszöni az Állat- és Növénykert igazgatósága. MATYI, A SZELÍD GÓLYA TÖRTÉNETE. Esteledett. Miklós-nap írta : Király Iván. táján ezzel nem mndunk semmi különöset, mert idekünn, a Hanságn már krán esteledik. Alighgy a nap elhagyja a delelőt s a földszigeti gyárkémény fölé ér, füstölögni kezd a Rába. Flőször a meder telik meg cafatsan szivárgó párákkal, de azután kisnnak a rétekre is és ellepik a lapskat. Észre sem veszi az ember, a metszéshez vezető út mellett álló fűzek már kötésig állnak a ködben, s ahl előbb még a nap halvány krngja mutatkztt, csak aranyszínű ködflt tetszik át a fjtgató páratengeren. Valahl, fenn, a ködbríttta föld fölött, a magasságban libaseregek húztak a Fertő felé. Gággásuk két ajtón át is bejajdult az álmsítóan meleg knyhába. Sándr bácsi alatt megreccsent a szék. Udőváltzás lesz! állapíttta meg. Nem vlt ez hiábavaló beszéd. Tudja ő hatvan év tapasztalataiból, ha a madarak»nehezen vannak«, mindig időváltzás következik. Itt nőtt fel a Hanság keleti szélén, gyermekkra óta vigyáz itt hercegi ura fűvére és nádjára, vadjára és halaira emberszemlátásnyi területen. Felemelkedett. Bizny már nehezen mzgtt. A sk vizet járt csizmákba szríttt lába elalélt, ahgyan a széken bóbisklt keveset. Hanem a vadlibák... Kialudt pipáját zsebébe süllyesztette és kilépett a házból.»duna«, a házőrző tt termett mellette s kérdően nézett gazdájára. Sándr bácsi aznban rá se hederített az ebre, hanem felballagtt a Rábca hídjára és mégegyszer végignézett a Hanságn. Az útmenti fűzfák már eltűntek a ködben, a híd alatt is vastagn hömpölygött a köd a vízflyással lefelé, a nap már elsötétedett s kezdett az egész világ szürke lenni. A Rábán felül, az üres nyári aklk gerendáin a verebek cserregve gyülekeztek éjszakára, a partldaln búbspacsirták panaszsan kerestek jó, szélvédett rögöt, s a rábamenti csnka fűzfák dvából, akár valami kisértet, egy kuvik indult lármásan alknyati vadászatra. Sándr bácsi ezerszer látta és halltta a megszktt képet. Megfrdult és szépen visszaballagtt, hátra, a gazdaságba, ahl a disznók már sivalkdva követelték az ennivalót s az istállóból a fejés és etetés szelíd hangjai hallatszttak. Már éppen nyitni akarta az istállóajtót, amikr hirtelen szárnysuhgás hallatsztt, a Madárerdő irányából egy sötét árny tűnt fel és kalimpálva telepedett le a pajta mellett, a hatalmas szénabglyára. Sándr bácsinak a lélekzete is elállt a csdálkzástól. Megismerte ; gólya vlt. Gólya, itt, Miklós-nap előestéjén, ilyent még ő sem láttt, pedig már hetven éve járja a»hanyi«réteket. Közelebb ment hzzá. Fám, milyen csapztt a tlla, milyen piszks, milyen kimerült! Alig áll a lábán. De Sándr bácsinak van szíve, hiszen gyermekkrától közöttük él. Hej, mielőtt a Nyirka-majrt itt, alább, le nem bnttták, mennyi vlt a gólyafészek! Vlt már úgy is, hgy egy-egy sérült, vagy fejletlen fióka visszamaradt és áttelelt az istállókban. Fzúttal is úgy lesz. Kihzta a létrát a pajtából, hgy a fáradt vándrt lehzza, de amint a bglyáhz támaszttta, a gólya néhány bágyadt ugrással a levegőbe emelkedett és átlibbent a pajta tetejére. Oda az öreg már nem tudtt utánamenni. Hanem majd a szlgagyerek. Te Pista! Már jött is, hetykén, fiatalsan. Megértette a szót. Támaszttta a létrát. Kúsztt fölfelé a pajta nádas tetején, kapaszkdtt, támaszkdtt a szrítóléceken. A gólya nyugtalanul nyújtgatta nyakát, méregette az egyre fgyó távlságt, aztán, amikr a szlgagyerek már feléje nyúlt, kétségbeesett mzdulattal felemelkedett ; néhány erőlködő szárnycsapás után zizegő szárnya szétvágta a ködöt, a lebegő nyirksság mögötte összecsaptt és elnyelte az este. A suhgás még elárulta, hgy valamerre Bősárkány felé, tehát a megkezdett irányban szállt tvább. Sándr bácsi belehallgatództt a messzeségbe. Az udvarn a nyárfák kpasz krnája csak úgy rskadztt a némaság alatt. Szegény pára! sajnálkztt Sándr bácsi, mert már skszr láttt szmrú állati srst és a szenvedőkkel érzett. Aztán belépett az édestejszagú istállóba, ahnnan állatk maszatlása hallatsztt a nyittt ajtón át és langys pára ömlött ki a nyirks, barna estébe.