Szakképzés és felnőttképzés 2014

Átírás

1 SZAKKÉPZÉS MAGYARORSZÁGON 2014

2 Bevezető 1 KLÉSZ TIBOR Hungarikumok a magyar iskolai rendszerű szakképzésben 3 RETTEGI ZSOLT A felnőttképzési tevékenység új szabályozása 23 TAJTI JÓZSEF Aktív foglalkoztatási eszközök a munkaerőpiacon 30 BOROS ISTVÁN Szak- és felnőttképzés számokban, HÉGER ISTVÁN A szakképzés újabb sikere a EuroSkills Lille 2014 versenyen 73 Jó gyakorlat JENEI RITA A Siemens duális képzési rendszere 77 Panoráma KIS ANITA KORMOS MÁRIA Út a szakmaszerkezeti döntésig 87 CSISZÁR ZSÓFIA EuroSkills WorldSkills kamarai stratégia 91 Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal Kiadja a NEMZETI SZAKKÉPZÉSI ÉS FELNŐTTKÉPZÉSI HIVATAL 1085 Budapest, Baross u. 52. Telefon: +36 (1) Felelős kiadó: Szerkesztőbizottság: Palotás JÓZSEF, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal szakmai főigazgató-helyettese ERDEI GÁBOR, elnök BRUCKNER LÁSZLÓ, ügyvezető elnök BIRHER NÁNDOR, felelős szerkesztő ANGYAL LÁSZLÓ, BOROS ISTVÁN, FEKETE BALÁZS, GARAI PÉTER, SZEBENI KINGA, KATONA MIKLÓS, KLÉSZ TIBOR, KOZMA GÁBOR, MARTON JÓZSEF, ODROBINA LÁSZLÓ, RETTEGI ZSOLT Szerkesztőségi asszisztens: FODOR MARIA szakesfelnottkepzeslapok@lab.hu Nyomta és kötötte: NSZFH Nyomda 1089 Budapest, Kálvária tér 7. Felelős vezető: SZAUER GYÖNGYI A borítón és a belíveken közölt Siemens-képek forrása: A Szakképzés Magyarországon folyóirat a Nemzetgazdasági Minisztériummal kötött NFA KA 1/2014. számú támogatási szerződés alapján és a Nemzeti Foglalkoztatási Alap Képzési Alaprészének támogatásával jelenik meg.

3 Tisztelt Olvasó! Örömmel köszöntöm a Szakképzés Magyarországon kiadvány második számának olvasóit. Az elmúlt évek sok változást hoztak a magyar szakképzés és felnőttképzés területén, amelyekkel nem titkoltan egyik célunk az volt, hogy hazánkban a külföldi befektetők elvárásainak is megfelelő, magasan képzett munkaerő álljon rendelkezésre. A rendszer megújítására irányuló kezdeményezéseket ugyanakkor nem elegendő a jogszabályok útján elindítani, ezek megfelelő kommunikációját, a valódi célok és eszközök megismertetését az európai és az Európán kívüli közönséggel épp olyan fontosnak tartjuk. Ennek érdekében indítottuk útjára a jelen kiadványt Az elmúlt évek sok változást hoztak a magyar szakképzés és felnőttképzés területén, amelyekkel nem titkoltan egyik célunk az volt, hogy hazánkban a külföldi befektetők elvárásainak 2013-ban, amelyet ezután éves rendszerességgel fogunk kibocsátani az Önök alapos tájékoztatása érdekében. A rendszerváltás óta eltelt időszakban a magyar gazdaságot érintő struktúrák átalakulása, a társadalmi változások, a nemzetközi gazdasági környezet hazánkra gyakorolt hatásai mind hozzájárultak ahhoz, hogy húsz év után a szakképzés versenyképességének megőrzése érdekében, talán nem túlzás ezt mondani, turn-around managementre volt szükség. Ezért a szakképzés és felnőttképzés szakterületének irányítása immár több mint négy éve a nemzetgazdaságért felelős minisztérium alá tartozik. A korábbi önálló Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet a foglalkoztatásért felelős hivatalba integrálva látta el feladatát, de 2014 decemberétől ismét önálló hivatalként működik. Ez a közigazgatási felépítés is tükrözi a magyar kormány elkötelezettségét a gazdaság igényeinek megismerése és kielégítése iránt, és jelzi a szakképzés hangsúlyos szerepét. Ezen túlmenően az elmúlt évek szakképzési reformjaiban, amelyről a kiadványban részletesen olvashatnak, kulcsszerepet játszott a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és rajta keresztül a munkaadói és munkavállalói képviseletek. Az átalakítás iránya azonos több európai országban jelenleg zajló reformmal: a vállalatok szerepének növelése a szakképzésben, a duális képzés erősítése. Mindezt komplex intézkedéscsomaggal valósítjuk meg, amelynek elemeit Önök a kiadvány cikkeiből megismerhetik. Olvashatnak arról, hogyan alakítottuk át a Kamara bevonásával az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakképesítések rendszerét oly módon, hogy a szakképzésből kilépő tanulók foglalkoztathatósága növekedjen, szakmai tudásuk széles körű, de megalapozott és gyakorlatias legyen. A szakképesítések tartalmának kiszélesítése egyben egyszerűsítette is a rendszert és csökkentette a kimenetek számát. Bemutatjuk Önöknek, hogyan teremtettük meg a feltételeket ahhoz, hogy a szakmai képzés már a 9. évfolyamon megkezdhető legyen, melyet megnövelt gyakorlati óraszámra épülő és kibővített munkaadói körrel működő gyakorlati képzéssel igyekeztünk tovább erősíteni. Új elemként kerültek bevezetésre a 2013-as tanévtől a kötelező szakképzési kerettantervek, amelyek 90%-ban meghatározzák a képző intézményekben zajló munkát, is megfelelő, magasan képzett munkaerő álljon rendelkezésre. Bevezető 1

4 így biztosítva egységes minőséget az iskolai rendszerű képzésnek. A megújított mesterképzés szintén a minőségirányítási céljainkat szolgálja. Még egy fontos intézkedést bemutató cikkünkre szeretném felhívni a figyelmüket. A korszerű és szakmailag megalapozott szakképzés érdekében a 2013/2014. tanévtől a Kormány dönt a szakmaszerkezetről, azaz a beiskolázás irányáról és arányáról: a döntés valamennyi, államilag támogatott iskolai rendszerű szakképzésre, a szakképesítésekre és a 9. évfolyamra történő beiskolázásra vonatkozik megyékre és fenntartókra lebontva. Erőfeszítéseink megtérülésének már sok pozitív jele van első három negyedévében 3,6%-kal bővült a magyar gazdaság, amely olyan dinamikus növekedést jelent, amelyre nyolc éve nem volt példa Magyarországon. A foglalkoztatottak száma szintén 22 éves csúcsán van, és ehhez elsősorban a versenyszférában foglalkoztatottak számának növekedése járult hozzá. A munkanélküliség hét éve nem volt ilyen alacsony Magyarországon, a legfrissebb adatok szerint 7% körül van. A munkaadók körében végzett felmérések azt mutatják, hogy a szakképzett munkavállalók rendelkezésre állásával, köztük a pályakezdők felkészültségével kapcsolatosan már növekedésnek indult a munkaadók elégedettsége. Tudjuk, hogy a munkaerő jobb foglalkoztathatósága és termelékenysége érdekében további fejlődésre van szükség a munkavállalók kulcskompetenciái, elsődlegesen az idegen nyelvi tudásuk és a digitális kompetenciáik terén, ezért erre a célra mintegy 30 milliárd forintnyi támogatást fordítunk a következő 6 évben. Annak érdekében, hogy a tanulók és szüleik megalapozott döntést hozhassanak pályaválasztáskor, uniós támogatásból fejlesztjük tovább a pálya-tanácsadási rendszerünket. Jelenleg a szakképzésben a tanulók mintegy 8000 vállalkozásnál kaphatnak gyakorlati képzést, és a kormány minden lehetséges eszközzel támogatja, hogy további cégek is csatlakozzanak a képzési rendszerhez a gyakorlati képzés támogatási rendszere megújításának egyik célja a vállalatokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentése volt. Remélem, hogy már e rövid bevezető összefoglalóban sikerült Önöket megygyőznöm arról, hogy a magyarországi szakképzés és felnőttképzés átalakításával elérjük, hogy hazánk a régióban betöltött meghatározó szerepét megtartsa, megerősítse, és hogy Önöknek érdemes alaposabban is megismerkedniük a változások cikkekben kibontott részleteivel. Figyelmüket megköszönve, üdvözlettel: Dr. Czomba Sándor Nemzetgazdasági Minisztérium munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára Bevezető 2

5 KLÉSZ TIBOR Hungarikumok a magyar iskolai rendszerű szakképzésben Az iskolai rendszerű szakképzést a közel másfél évszázados magyarországi fejlődése során a folyamatos változásokhoz történő alkalmazkodás jellemezte, kezdve a 19. század végi Osztrák-Magyar Monarchia (közjogi dualizmus) iparosodási időszakától egészen az 1990-ben lezajlott gazdasági rendszerváltásig. A 1870-es és 1880-as évek ipartörvényei már a tanoncképzés részletes feltételrendszerét állapították meg, meghatározva a leendő iparos tanuló és mestere jogait és kötelezettségeit, a tanoncok gyakorlati képzésének körülményeit, nem hagyva figyelmen kívül az írási, olvasási, számolási alapokat biztosító oktatás (az úgynevezett vasárnapi iskolák ) jelentőségét sem. A gyakorlati képzésnek a szakképzési értelemben vett duális elvek alapján történő megszervezése már ekkor elindult és eltartott egészen a II. világháború végéig. Azt követően ugyanis a szocialista tervgazdálkodás, a nagyvállalatok és a mezőgazdasági nagyüzemek biztosították szigorú állami kontroll mellett a tanulók gyakorlati képzését. A beiskolázások irányai és arányai az állampárt oktatási-képzési igazgatási szervei által felügyelt módon kerültek meghatározásra, íróasztal melletti tervezéssel, az állami szakmunkásképző iskolák keretein belül. A 20. század utolsó évtizedére eső gazdasági rendszerváltás során átalakultak az állami nagyvállalatok és nagyüzemek, amellyel egyidejűleg megszűntek a gyakorlati képzőhelyek, komoly kihívás elé állítva ezzel az iskolai rendszerű szakképzést. Ekkor jelentek meg az úgynevezett főtevékenységként gyakorlati képzést végző vállalkozások, amelyek korábbi hézagpótló szerepét napjainkra a valós gazdasági termelést és szolgáltatást végző cégek vették át. E folyamatban nagy szerepet játszott a gazdasági kamara, amely a szakmáknak a munkaerő-piaci igényekhez igazodó tartalmi fejlesztésével, a tanulószerződések gondozásával az elmúlt években erősítette a duális szakképzés szélesebb körű elterjesztését. A 21. század második évtizedében a gazdasági világválságból történő kilábalással párhuzamosan kellett bővíteni a foglalkoztatottságot és erősíteni a gazdaság versenyképességét, amelynek az egyik fontos alapja és egyben eszköze az iskolai rendszerű szakképzés és felnőttképzés. Számos intézkedés, valamint az ezek kereteit meghatározó szabályozás született, amely az iskolai rendszerű szakképzésben nagyobb hangsúlyt kívánt helyezni a munkaerő-piaci igényekre, a képzés gyakorlatorientált megvalósítására és a képzési idő indokolt racionalizálására. 3

6 A legutóbbi években éppen ezért számos intézkedés, valamint az ezek kereteit meghatározó szabályozás született, amely az iskolai rendszerű szakképzésben nagyobb hangsúlyt kívánt helyezni a munkaerő-piaci igényekre, a képzés gyakorlatorientált megvalósítására és a képzési idő indokolt racionalizálására. A szakképző iskolákban megvalósuló képzés fejlesztésének eszközei sok esetben meglévő vívmányokra épülnek, más intézkedések pedig például a duális formában megvalósuló szakképzés nemzetközi tapasztalatokat is hasznosítva kerültek előkészítésre. Az új megoldások egy része nem lelhető fel más országok szakképzési rendszerében, éppen ezért ezeket szakképzési hungarikumoknak is tekinthetjük, úgy, ahogyan a borászatban a tokaji aszút, vagy a találmányok világában a transzformátort és a Rubik-kockát. A bemutatásra kerülő szakképzési hungarikumok között található a képzések és az intézmények közötti átjárhatóság számos formája, a volt szakiskolai tanulók két év alatt történő felkészülési lehetősége az érettségire, vagy az úgynevezett szakmaszerkezeti döntés, amely munkaerő-piaci prognózis alapján határozza meg, hogy az iskolai rendszerű szakképzésben mely képzések minősülnek a költségvetési támogatás szempontjából támogatottnak, korlátozottan támogatottnak és nem támogatottnak. Ugyancsak magyar sajátosság a szakképzési megállapodás, amelyet az állam és a nem állami (magán és egyházi) szakképző iskolai fenntartók kötnek egymással. A duális képzés kiterjesztése érdekében változatos tanulószerződés-kötési lehetőségek jöttek létre annak érdekében, hogy a gyakorlati képzésben részt vevők elsősorban ebben a formában szerezzék meg a gyakorlati ismereteiket és készüljenek fel a szakmai vizsgára. Hagyományos hungarikum a gyakorlati képzés finanszírozásának magyarországi eszköze, a munkáltatók által fizetett, adójellegű szakképzési hozzájárulás és az annak befizetéseiből keletkező Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprésze, amely többek között a gyakorlati képzési normatíva, a tanulószerződés alapján nyújtott tanulói pénzbeli juttatás és a szakiskolai tanulmányi ösztöndíj forrása is egyben. ÁTJÁRHATÓSÁG ÉS BŐVÜLŐ KÉPZÉSI UTAK Magyarországon az iskolai rendszerű szakképzésben alapvetően két iskolatípusban lehet az Országos Képzési Jegyzékben 1 szereplő, állam által elismert szakképesítést szerezni: az érettségit nem nyújtó 2013-tól hároméves szakiskolában és az érettségire is felkészítő szakközépiskolában. Utóbbiban négy, alapvetően közismereti oktatásra épülő évfolyam és az érettségit követően egy vagy kettő szakképzési évfolyam elvégzésével lehet eljutni a szakmai vizsgáig. A szakiskolai képzés három éve összességében egy év közismereti oktatást és két év szakmai képzést ölel fel, így a közismereti követelményeket korábban teljesítő tanuló akár kettő évnyi szakmai elméleti és gyakorlati képzést követően is tehet szakmai vizsgát. 1. Lásd: Az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzék módosításának eljárásrendjéről szóló 150/2012. (VII. 6.) Korm. rendelet. 4

7 Érettségi két év alatt A szakképzési rendszer teljesen új eleme 2012-től, hogy a korábban szakiskolai végzettséget szerzett tanulók kettő év alatt is felkészülhetnek az érettségi vizsgára. Ez az oktatási forma csak lehetőség a volt szakiskolások számára, de nem az egyetlen lehetőség az érettségizésre, hiszen a kettő tanév alatt koncentráltan és elsősorban azokat a tantárgyakat oktatják számukra, amely a négy kötelező érettségi tárgy ismeretanyagát öleli fel a Nemzeti Alaptanterv követelményei szerint. A magyar érettségi rendszerben a tanulóknak öt vizsgatantárgyból kell számot adni tudásukról: magyar nyelv és irodalomból, történelemből, matematikából, és idegen nyelvből, valamint egy kötelezően választandó vizsgatárgyból. A szakképzésről szóló törvény értelme 2 szerint amennyiben a tanuló a négy kötelező közismereti érettségi vizsgatárgyból érettségi vizsgát tesz, a szakiskolában szerzett államilag elismert szakképesítését a tanuló kérésére középszintű szakmai érettségi vizsgának kell elismerni, tehát esetében a kötelezően választandó ötödik vizsgatárgyat kiváltja a szakiskolai szakmai végzettsége. Az érettségire történő felkészítés azért valósítható meg két év alatt, mert a szakiskolai végzettséggel rendelkező tanulónak automatikusan beszámításra kerülnek az előzetes közismereti tanulmányai és a teljesített szakmai követelménymoduljai. Erre a felkészítésre nem szakiskolában kerül sor, hanem olyan intézménytípusban, amely profilja szerint egyébként is érettségire készíti fel a tanulókat, azaz szakközépiskolában vagy gimnáziumban. A szakképzésről szóló törvény tehát a két iskolatípus közül a kétéves, érettségire történő középiskolai felkészítésre a szakközépiskola tizenegyedik és tizenkettedik évfolyamát jelöli ki. A szakközépiskolai felkészülési forma mellett a volt tanulóknak a 2012 előtti szabályozásnak megfelelően továbbra is lehetőségük van az érettségi vizsgatárgyak ismereteinek elsajátítására három és négy év alatt is. Ez utóbbi felkészítést felnőttek középiskolájának nevezték, utalva arra, hogy ezzel a két lehetőséggel ahogyan a kétéves formával is elsősorban a tankötelezettségüket már teljesített felnőttek élnek. Ilyen felkészítések első alkalommal a 2014/2015-ös tanévben indultak, az erre kiadott közismereti kerettantervek alapján. A kétéves felkészülési forma tehát nem kizárólagos. A korábbi alternatívákhoz képest egy újabbat nyújthat azok számára, akik elsőként olyan képzésben vettek részt, amely nem biztosított érettségi végzettséget, később viszont úgy döntöttek, hogy pótolni kívánják. A kétéves forma azok számára jelent nagy segítséget, akik a munkájuk vagy más miatt három évnél rövidebb idő alatt szeretnének érettségi bizonyítványt szerezni. Ez csak úgy lehetséges, ha a szakközépiskola a tanulónak a kötelező közismereti érettségi vizsgatárgyak esetén két év alatt négy év követelményét adja át, azaz a közismereti kerettantervben a szakközépiskola évfolyamára előírtak szerint készíti fel. A két év alatt megszerzett érettségi teljesen azonos értékű lesz más érettségi végzettségekkel, és megfelel az érettségihez fűzött hármas követelménynek is: egyenértékű a középiskola befejező évfolyamának elvégzésével, érettségihez kötött munkakör betöltésére vagy érettségire épülő szakképzés megkezdésére jogosít, egyúttal lehetővé teszi a tanuló felsőoktatási intézményben történő továbbtanulását is. 2. Lásd: A szakképzésről szóló évi CLXXXVII. törvény. 5

8 A magyar oktatási rendszerben valamennyi iskolatípusra és pedagógiai-oktatási szakaszra a közismereti kerettantervek biztosítják a Nemzeti alaptanterv 3 érvényesülését, tartalmazzák a nevelés és oktatás céljait, a tantárgyi rendszert, az egyes tantárgyak témaköreit és tartalmát, a tantárgyak egy vagy két évfolyamra vonatkozó követelményeit, meghatározzák továbbá a követelmények teljesítéséhez rendelkezésre álló kötelező, valamint az ajánlott időkeretet. A volt szakiskolások érettségire történő kétéves felkészülésének kereteit is külön kerettanterv biztosítja, figyelemmel arra, hogy elsősorban a négy kötelező érettségi vizsgatárgy ismeretei kerüljenek átadásra, másrészt arra, hogy a felkészülésre a nappali rendszerű oktatási forma mellett elsősorban az esti munkarendben és a levelező formában kerüljön sor. Az esti és a levelező munkarend már nem a nappali oktatásban valósul meg, hanem az ugyancsak iskolai rendszerű felnőttoktatás keretei között. Érettségire épülő szakképesítés érettségi nélkül? A szakképző iskolák két típusának kialakulása alapvetően azon alapul, hogy lehet-e a szakmai végzettséggel párhuzamosan érettségi vizsgát is tenni, vagy sem. Magyarországon a szakiskolában nem, a szakközépiskolában azonban a tizenharmadik évfolyamtól, az érettségit követően a tényleges szakképzési évfolyamokon olyan, állam által elismert szakképesítést lehet szerezni, amelynek a bemeneti feltétele az érettségi vizsga sikeres letétele. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján felmerült az olyan helyzetek kezelésének igénye, amelyekben egy szakiskolai végzettséggel, azaz állam által elismert szakképesítéssel rendelkező és a szakmájában több éve elhelyezkedett munkavállaló, egyéni vállalkozó vagy egyéb alkalmazott tovább szeretné magát a szakterületén képezni egy magasabb szintű, de még nem főiskolai vagy egyetemi képzésben, azonban emiatt érettségit még két év alatt sem kíván vagy tud szerezni. (Például egy Villanyszerelő szakképesítéssel rendelkező Erősáramú elektrotechnikusi végzettséget is szeretne szerezni.) Az érettségire épülő képzés feltétele főszabály szerint az érettségi bizonyítvány megléte. A 2012-től bevezetett új szabály azt teszi lehetővé, hogy olyan, együttes feltételek teljesítése esetén, amelyek szakmailag indokolt módon egyenértékűnek tekinthetőek de csak a szakmai továbbképzés szempontjából az érettségi végzettséggel, be lehessen kapcsolódni az érettségire épülő képzésbe tényleges érettségi végzettség nélkül is. A szakképzésről szóló törvény ennek a speciális lehetőségnek három szigorú és egyszerre fennálló feltételét szabta a volt szakiskolai tanulóval szemben: csak meghatározott szakképesítés-kör, ötéves gyakorlat és mestervizsga. Az Országos Képzési Jegyzék ugyanis meghatározza, hogy mely érettségire épülő szakirányú szakképesítés megszerzése céljából lehet bekapcsolódni ebbe a képzési formába. Valamennyi érettségire épülő szakképesítésre tehát nem lehetséges ilyen formában felkészülni. 3. Lásd: A Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet 6

9 A második feltétel, hogy az érintett volt szakiskolás a szakiskolában szerzett szakképesítéssel betölthető munkakörben szerzett legalább ötéves gyakorlattal rendelkezzen. Ez a megszerezni kívánt, érettségire épülő képzés esetén olyan szakirányú előképzettséget feltételez, amely pótolja az érettségivel tanúsított kompetenciák hiányát. A harmadik feltétel, hogy a képzésbe bekapcsolódni szándékozó rendelkezzen az adott szakiskolai szakképesítésben tett mestervizsgával. Magyarországon a gazdasági kamara által szervezett mesterképzés olyan képzési forma, amely során meghatározott szakképesítéssel és szakmai gyakorlattal rendelkező szakembereket mestervizsgára készítenek fel, a szakmai tevékenység mester szintű gyakorlásához szükséges szakmai elméleti és gyakorlati, a vállalkozás vezetéséhez szükséges gazdasági, jogi és munkaügyi, továbbá a tanulók képzéséhez szükséges alapvető pedagógiai ismeretek elsajátításával. A legalább ötéves gyakorlatot és a szakiskolai végzettséget figyelembe véve kijelenthető, hogy e képzési formába legkorábban éves korban lehet bekapcsolódni, ezért ezt a képzést csak az iskolai rendszerű felnőttoktatás keretében vagy az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben lehet megszervezni. Az így szerzett szakképesítés önmagában felsőfokú tanulmányok folytatására nem jogosít, de az intézkedés eredményeként az várható, hogy több olyan egykori szakiskolás és szakmunkás tanuló kapcsolódik be az érettségi végzettséghez kötött képzésekbe szakmai ismereteinek magasabb szintű elmélyítése céljából, akik korábban érettségi bizonyítvány hiányában letettek erről a céljukról. KÖTELEZŐ SZAKMAI ÉRETTSÉGI VIZSGA MINDEN SZAKKÖZÉPISKOLÁSNAK Míg a szakiskolai képzés eredményes befejezése mindenképpen egy, az állam által elismert szakképesítés megszerzésével zárul, addig a szakközépiskolai oktatásban való részvétel sok esetben csak az érettségi végzettség megszerzését jelentette egészen az új szakképzési törvény elfogadásáig. A törvény ugyanis 2012-től rögzíti, hogy a szakközépiskolai tanuló az (közismereti) érettségi bizonyítványával egyidejűleg úgynevezett szakmai érettségi végzettséget is szerez, amely egyben konkrét munkakör betöltésére is jogosítja. Ezt követően a szakképzési évfolyamon felkészülhet az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakképesítést igazoló szakmai bizonyítvány megszerzésére is. A változtatás indoka az volt, hogy amennyiben korábban a szakközépiskolai tanuló a négy évfolyamos oktatást és az érettségi megszerezését követően nem tanult tovább felsőoktatási intézményben vagy a szakképzési évfolyamon, akkor tanult szakma nélkül, mindösszesen érettségi végzettséggel volt kénytelen elhelyezkedni a munkaerőpiacon. A szakmai érettségi végzettség azonban bár nem állam által elismert szakképesítésnek minősül konkrét munkakör betöltésére jogosít. (Például egy vegyészeti ágazatba tartozó szakközépiskolában érettségizett tanuló laborasszisztensként helyezkedhet el.) 7

10 A szakközépiskolai ágazatok A rendszer alapja az, hogy valamennyi szakközépiskolai képzés és szakképesítés összesen harmincnyolc ágazatba került besorolásra. (Például egészségügy, gépészet, informatika, építőipar, közlekedés, vendéglátóipar, mezőgazdaság, turisztika, közgazdaság, stb.) Az ágazatokat az Országos Képzési Jegyzék melléklete tartalmazza. Amennyiben egy tanuló az adott ágazat szakközépiskolájában elvégzi a kilencedik-tizenkettedik (azaz összesen négy) évfolyamot, normál érettségi végzettséget és egyben az adott ágazat szakmai érettségi végzettségét is megszerzi. Ezt követően a tizenharmadik évfolyamon felkészülhet a szakmai érettségi vizsgára is. Az ágazati képzéssel a szakközépiskola összesen négy alapvető célt tölt be: amellett, hogy az általános műveltség megalapozását igazolandó befejezett középiskolai végzettséget tanúsít, szakirányú felsőfokú iskolai továbbtanulásra vagy szakképzésbe történő bekapcsolódásra jogosít, felkészít szakirányú munkába állásra és a szakmai érettségi végzettséget adó érettségi vizsgára is. A szakközépiskola tehát a kilencedik-tizenkettedik évfolyamon az ágazatára előírt szakmai érettségi vizsgatárgy követelményei szerint készíti fel a tanulókat a kötelező szakmai érettségi vizsgatárgyból tehető érettségi vizsgára. Az érettségi vizsga állami vizsga, amelyet országosan egységes vizsgakövetelmények szerint kell megtartani. Az érettségi vizsga központi vizsgakövetelményeit a vizsgaszabályzat és az érettségi vizsga részletes vizsgakövetelményeiről szóló jogszabály határozza meg. Az automatikus beszámítás A szakközépiskola érettségiig tartó négy évfolyama nem minősül szakképzési évfolyamnak. Ez idő alatt szakmai képzés is folyik, mindösszesen azonban a teljes négy év egynegyedében, azaz nagyjából egy évnyi időtartamban. A szakmai érettségi végzettség ennek az egy évnek a szakmai tartalmát öleli fel, amely az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakközépiskolai szakképesítések kettő éves időtartamának a felét teszik ki. Mindebből az következik, hogy az a tanuló, aki az ágazati képzést követően azonos ágazati szakirányban tanul tovább a szakközépiskola szakképzési évfolyamán, az egyébként kettő éves képzést egy év alatt végezheti el a korábbi tanulmányainak beszámításával. Ez azt is jelenti, hogy az a tanuló, aki nem az általa elsajátítandó szakképesítés ágazatának megfelelő szakközépiskolai képzésből érkezett, vagy gimnáziumi érettségit követően kíván szakközépiskolai szakképesítést szerezni, kettő év alatt készülhet fel a szakmai vizsgára. A szakirányú továbbtanulás esetén a beszámítás nem lehetőség, hanem kötelezettség, amelyet törvény ír elő. Ez költséghatékonyabbá teszi az állami költségvetésből finanszírozott iskolai rendszerű képzést és a tanulót sem tartja bent a képzésben feleslegesen, amennyiben korábbi tanulmányainak beszámításával ésszerűen rövidíthető a képzési idő. A szakmai érettségi végzettség egyszerre ad tehát munkakör betöltésére jogosító végzettséget és teszi lehetővé a képzési idő automatikus csökkentését szakirányú nem felsőoktatási továbbtanulás esetén. A beszámítás kötelezővé tételét az indokolta, hogy korábban a szakképző iskolák indokolt esetben is csak esetlegesen éltek az önkéntes alapú beszámítás lehetőségével, amelyről az intézményvezető maga dönthetett. 8

11 Ahogyan a közismereti oktatás kötelezően alkalmazandó közismereti kerettantervek szerint folyik, úgy az iskolai rendszerű szakképzést is kötelező, jogszabályban kiadott úgynevezett szakképzési kerettantervek 4 szerint kell lefolytatni. Tekintettel arra, hogy a szakközépiskolai szakmai bizonyítvány a fentebb kifejtettek alapján 4+1 év alatt, valamint 4+2 év alatt is megszerezhető, a szakképzési kerettantervek is kétfajta képzési időtartamra vonatkozó óratervet tartalmaznak. Mindkét óraterv ugyanazt a szakmai ismeretanyagot fedi le, hiszen ugyanazt az állam által elismert szakképesítést lehet megszerezni a képzések végén. A 4+2 éves rendszerben a szakmai ismeretanyag teljes egészében a négy éves (közismereti) érettségi felkészítést követő kettő szakképzési évfolyamon került átadásra, míg a 4+1 éves formában a kétévnyi szakmai ismeret egyik felét már az első négy év alatt elsajátítja a tanuló, míg másik felét az érettségit követő egyetlen szakképzési évfolyamon. Az ágazati szakmai vizsgára felkészítő szakközépiskolai képzés kötelező módon a es tanévtől került bevezetésre, ami azt jelenti, hogy 2017 tavaszán valamennyi szakközépiskolai tanuló már szakmai érettségi végzettséget is szerez a négy kötelező közismereti érettségi vizsgatárgy teljesítésével egyidejűleg. SZAKMASZERKEZETI DÖNTÉS Az iskolai rendszerű szakképzés finanszírozását több tényező is befolyásolja Magyarországon. Tekintettel arra, hogy a költségvetés forrásai végesek, indokolt volt egy olyan rendszert kialakítani, amely a leghatékonyabban működik, miközben a szakmai képzés is megfelelő színvonalú marad. A szakképző iskolák intézményrendszere az elmúlt két évtizedben túlságosan elaprózódott, gyakran egymástól kis távolságra lévő intézményekben folyt párhuzamosan azonos képzés. Ezek a képzések nem teljes kapacitás-kihasználtsággal működtek, amely a rendelkezésre álló források pazarlását eredményezte. Több mint ezer olyan közoktatási intézmény létezett az ezredfordulón Magyarországon, amely legalább egy szakképző osztályt indított. Ez a helyzet a támogatások korábbi elosztásának módja miatt alakult ki. A 2011-ben a Magyar Kormány által elfogadott szakképzési koncepció rögzítette, hogy az iskolai rendszerű szakképzésben a beiskolázás irányainak és arányainak meghatározása központilag történjen, azaz a területileg működő képzési és fejlesztési bizottságok javaslata alapján a Kormány hozza meg róla a végső döntést. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy az állam csak azon szakképesítések esetében biztosítson a szakképző iskolai fenntartók számára költségvetési támogatást, amelyek megszerzése után a végzett tanuló valóban el is tud helyezkedni a munkaerőpiacon. A három kategória Ez a döntés az úgynevezett szakmaszerkezeti döntés, amely meghatározza, hogy mely képzések (szakképesítések, és szakközépiskolai ágazatok) minősülnek támogatottnak, korlátozottan támogatottnak és nem támogatottnak. A döntés orvosolni kívánja azt a helyzetet, hogy a tanulók érdeklődés és iskolai kínálat mellett 4. Lásd: A szakképzési kerettantervekről szóló 14/2013. (IV. 5.) NGM rendelet. 9

12 gyakran olyan divatszakmákat tanulnak, amelyek jó hangzásuk ellenére nem adnak piacképes végzettséget, vagy a munkavállalói oldalon jelentkező túlkínálat miatt jelentősen megnehezítik az elhelyezkedést. (Divatszakmákra az elmúlt években a szakemberek legtöbbször a Fodrász és a Kozmetikus szakképesítéseket hozták fel példaként.) A szakmaszerkezeti döntés filozófiája szerint elsősorban a gazdaságnak kell megmondani, hogy képzési szempontból mire van szüksége és nem fordítva, azaz nem elsősorban a szakképző iskolák képzési kapacitásaiból, és nem elsődlegesen a tanulók és szüleik érzelmeken, és csak részben a realitásokon alapuló elképzeléseiből kiindulva kell a beiskolázásokat meghatározni. Természetesen a döntés kialakításánál figyelembe kell venni a képzési kapacitásokat is, de a tanuló, szülő szakmaválasztásának a szakmaszerkezeti döntés keretein belül kell megtörténnie. A szakmaszerkezeti döntés elvrendszerének másik eleme, hogy egy megfelelő és jókor meghozott pálya- és szakmaválasztási döntés mind a képzésben résztvevőnek, mind a szakképzési rendszert működtető és finanszírozó államnak sokkal olcsóbb, mint a későbbi pályakorrekciók, lemorzsolódás és az elhelyezkedési problémákhoz köthető passzív és aktív álláskeresési támogatások finanszírozása. A szakmaszerkezeti döntés nem jelenti azt, hogy ha a tanuló mégis olyan szakmát szeretne tanulni, amely a nem támogatott kategóriába került, azt ne tanulhassa, csupán azt, hogy a képzésben résztvevőnek saját magának kell finanszírozni mind az iskolai rendszerű szakképzésben, mind a felnőttképzésben (például tanfolyami formában). Maga a szakmaszerkezeti döntés egy alaposan előkészített és a munkaerő-piaci szereplőket képviselők bevonásával zajló eljárás keretében születik meg az érintett tanévet megelőző naptári évben. A szakképző iskolák fenntartói tehát időben felkészülhetnek rá, és csak olyan képzéseket, osztályokat indíthatnak, amelyek végül támogatottak lesznek. A szakmaszerkezeti döntés kiterjed a kilencedik évfolyamos beiskolázást érintő szakiskolai szakképesítésekre és a szakközépiskolai ágazatokra, valamint az érettségi utáni tizenharmadik évfolyamot érintő szakközépiskolai szakképesítésekre is. A döntés az iskolai rendszerű szakképzésen belül valamennyi munkarendre vonatkozik, tehát a nappali rendszerű képzésre csakúgy, mint az esti és a levelező formára. Nem terjed ki azonban a honvédelmi és a rendészeti képzésekre (például Rendőr tiszthelyettes, Honvéd zászlós), mert egyrészt ezek munkaerő-piaci igénye nem a gazdaság részéről fogalmazódik meg, másrészt ezek az Országos Képzési Jegyzékben egyébként szereplő szakmák nemzet- és közbiztonsági szempontok miatt máshogy kezelendőek. A döntés minden iskolafenntartóra vonatkozik, tehát az állami, az egyházi, illetőleg a magán (például alapítványi) fenntartókra ugyanúgy egyformán kötelező. A három kategória közül a korlátozás nélkül támogatott szakképesítések és ágazatok esetében bármely fenntartó bármekkora létszámban indíthat szakképző osztályokat az adott megyében vagy a fővárosban, és jogosult a költségvetési támogatásra is. A nem támogatott szakképesítésekben és ágazatokban indított osztályok után a fenntartó nem igényelhet költségvetési támogatást. A korlátozottan támogatott kategória esetében meghatározásra kerül egyrészt az adott megyében, illetőleg a fővárosban beiskolázható összes keretszám (például Mezőgazdasági gépész 134 fő), és az is, hogy ez a keret hogyan oszlik meg a szakképző iskola 10

13 fenntartói között. (Azaz nem az egyes intézmények között, azt ugyanis a fenntartó dönti el, hogy a saját keretszámát hogyan osztja fel az iskolái között, amenynyiben a fenntartó az adott megyében vagy a fővárosban több szakképző iskolát is fenntart). Javaslatból döntés A szakmaszerkezeti döntés folyamata a Magyarország 19 megyéjében működő, hét fős megyei fejlesztési és képzési bizottságok javaslattételével kezdődik. A bizottságokban többségében a gazdaság szereplői képviseltetik magukat (egy munkáltatói, egy munkaadói és két gazdasági kamarai taggal), de részt vesz benne a megyei kormányhivatal oktatási és foglalkoztatási képviselője és a megyei önkormányzat egy delegáltja is. A bizottságok a javaslataikat, a gazdaság igényeit és a munkaerő-piaci kereslet adatait, valamint az országos, regionális, fővárosi és megyei beiskolázásait, a megyei szakképzés-fejlesztési koncepciókat és a fenntartók által a bizottság részére megküldött javaslatokat figyelembe véve teszik meg. A bizottságok javaslatai a korlátozottan támogatott kategória esetén csak a megyére és a fővárosra vonatkozó teljes keretszám meghatározására irányulnak, a fenntartók közötti megoszlásra nem. Tekintettel arra, hogy a magyar szakképző iskolák legnagyobb részét január 1-jétől állami intézményfenntartóként a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ tartja fenn, valamint az agrárszakképzésben nagyszámú szakiskolát és szakközépiskolát az agrárpolitikáért felelős miniszter, ezért a keretszámokra elsősorban az állami fenntartók tesznek úgynevezett vállalásokat, azaz fogalmaznak meg igényt a konkrét beiskolázási létszámokra, osztályokra a teljes megyei, fővárosi keretszámon belül. Ez a lépés azon az elven alapul, hogy amennyiben az adott szakmát érintően a szakképzési feladatokat az állam saját kapacitásaival képes ellátni, akkor a költségvetési forrásokból finanszírozott keretszámokat elsősorban az állami fenntartású intézményeknek biztosítja. Ez nem jelenti azt, hogy a magán és egyházi fenntartók nem folytathatnának szakképzést, sőt, bizonyos területeken (például az érettségit követő szakképzésben) egyes szakmákban a magán fenntartók feladatellátása hangsúlyosabban jelenik meg. A korlátlanul támogatott és a nem támogatott kategóriák esetében keretszámok értelemszerűen nem kerülnek meghatározásra. A javaslatok koordinálását az állami szakképzési és felnőttképzési szerv végzi, és szorosan együttműködik a fővárosi és a megyei kormányhivatalok oktatási főosztályaival. A szakmaszerkezeti döntés végül kormányrendeleti 5 formában születik meg, amelynek közigazgatási és társadalmi egyeztetése során valamenynyi érintett (szakképesítésért felelős minisztériumok, iskolafenntartók, gazdasági kamara, stb.) kifejtheti véleményét. A szakképző iskolai fenntartó a tanévenként meghozott szakmaszerkezeti döntés alapján a döntéssel érintett tanévtől kezdődő képzés tekintetében az adott képzés kifutásáig jogosult költségvetési hozzájárulásra. 5. Lásd: A ös tanévre vonatkozó szakmaszerkezeti döntésről és a ös tanévben induló képzésekben szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító szakképesítésekről, valamint egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 562/2013. (XII. 31.) Korm. rendelet. 11

14 A szakmaszerkezeti döntéssel egyidejűleg meghatározásra kerül megyénként és a fővárosban tíz-tíz úgynevezett hiány-szakképesítés is ugyancsak a megyei fejlesztési és képzési bizottságok javaslata alapján. A szakképző iskola a hiányszakmává minősített szakképesítést tanuló szakiskolás részére havi forinttól forintig terjedő összegű szakiskolai tanulmányi ösztöndíjat folyósít. (Erről részletesebben lásd a szakiskolai tanulmányi ösztöndíjról szóló részt.) A szakmaszerkezeti döntés kötelezettséget is ró a fenntartóra, az ugyanis köteles megteremteni a rá meghatározott keretszám mértékéig az adott képzésre történő beiskolázás valamennyi feltételét, köteles a képzést meghirdetni, és a szükséges intézkedéseket megtenni annak érdekében, hogy a rá meghatározott keretszámot be tudja tölteni a beiskolázás során. Amennyiben a szakképző iskola fenntartója nem tudja a vállalt keretszámnak megfelelően beiskolázni a tanulókat jogutódlással történő megszűnése miatt, a jogutód fenntartót illeti meg az érintett megyében vagy a fővárosban a korlátozottan támogatott szakképesítés és szakközépiskolai ágazat keretszáma. Az első szakmaszerkezeti döntést 2012 végén hozta meg a Magyar Kormány a es tanévre vonatkozóan, abban azonban a szakképesítések és a szakközépiskolai ágazatok tekintettel a bevezetés évére még csak a támogatott és a nem támogatott kategóriákba kerültek besorolásra. A ös tanévre vonatkozó 2013 végén meghozott döntés azonban már háromelemű, így a fenntartóknak a beiskolázásnál figyelemmel kellett lenni a keretszámokra is, amennyiben olyan képzést kívántak indítani, amely után költségvetési támogatásra jogosultak. A tanévenként egymást követő szakmaszerkezeti döntések egymásra épülve és a munkaerő-piaci keresletet figyelembe véve hosszú távon biztosíthatják, hogy a szakmát tanuló fiatalok olyan végzettséget szerezzenek, amellyel könnyen elhelyezkedhetnek, amely megfelelő megélhetést biztosít, és amely nem kényszeríti őket később pályamódosításra. Szakképzési megállapodás A szakképzési megállapodás a magyar szakképzési rendszer egyik sajátos jogintézménye. Szoros kapcsolatban van a szakmaszerkezeti döntéssel, de nem teljesen azonos területre gyakorol hatást. A szakképzési megállapodást ugyanis csak a nem állami, azaz az egyházi és a magán szakképző iskolai fenntartóval köti meg az állam képviseletében a megyei és a fővárosi kormányhivatal. A es tanévtől megköthető szakképzési megállapodás legfontosabb jogkövetkezménye, hogy a nem állami fenntartó csak akkor jogosult költségvetési támogatásra vagy hozzájárulásra, ha rendelkezik szakképzési megállapodással, ellenkező esetben csak tandíj vagy térítési díj ellenében képezhet tanulókat szakmára. Maga a megállapodás nem nyújt konkrét támogatást és nem határozza meg a támogatás összegét sem, csupán az arra való jogosultság egyik előfeltétele (csakúgy, mint az érvényes működési engedély vagy a szabályos alapító okirat). 12

15 Az állam és a nem állami fenntartó együttműködése A szakképzési megállapodás egy együttműködési megállapodás a nem állami költségvetési szerv által fenntartott szakképző iskola fenntartója és az állam között a szakképzési állami feladatok ellátásában való részvételről. A szakképzési megállapodás a magyar köznevelési és szakképzési rendszer új eleme, ahhoz azonban, hogy létrejöttének indokai érthetőbbek legyenek, három évet kell viszszakanyarodni a köznevelés és szakképzés átalakításának folyamatában re a volt önkormányzati fenntartású köznevelési és annak keretein belül a szakképző intézményeket az állam vette át működtetésbe, illetőleg fenntartásba, míg az egyházi és a magán fenntartók továbbra is a korábbiaknak megfelelően láthatták el az iskolai rendszerű szakképzési feladataikat. (A 2010-es évekre a megyei és a települési önkormányzatok az összes magyarországi szakképző iskola mintegy 90%-át tartották fenn.) Az intézményrendszer átalakításával egyidejűleg a köznevelés és szakképzés finanszírozási rendszere is átalakult, és a fenntartók a es tanévtől a korábbi, tanulónkénti úgynevezett normatív finanszírozás helyett feladat- és átlagbéralapú támogatásra jogosultak. Míg a magánfenntartók az úgynevezett költségvetési hozzájárulásra jogosultak, amely a nevelési-oktatási intézmény és a pedagógiai szakszolgálat ellátásához szükséges pedagógusok és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottak illetményét, munkabérét és ezek járulékait fedezi, addig az egyházi iskolák fenntartói az állami fenntartóval azonos támogatást vehetnek igénybe a szakképzési feladataik ellátására. A szakképzési megállapodás tehát ezen támogatások igénybevételének a feltétele az egyházi és a magán (például alapítványi) iskolák fenntartói esetében, amelyet legfeljebb öt évre lehet megkötni, és érvényességéhez a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter egyetértése is szükséges. A miniszter ezt a jogát az állami szakképzési és felnőttképzési szerven keresztül gyakorolja, az agrárszakképzések esetén pedig az agrárpolitikáért felelős miniszter egyetértése is szükséges. A szakképzési megállapodás megkötése A szakképzési megállapodás feltételeinek és megkötésének részletes szabályairól 2013 nyarán kormányrendelet 6 született. Hasonlóan a szakmaszerkezeti döntéshez, a szakképzési megállapodással érintett első tanév is átmeneti volt, így a es tanévre vonatkozóan gyorsított és egyszerűsített eljárás keretében köthették meg a nem állami fenntartók a szakképzési megállapodásokat, amelyhez egyetértési jogot pedig még nem kellett gyakorolni. Az állami szakképzési és felnőttképzési szerv a bevezetés megkönnyítése érdekében szakképzési megállapodás-mintát hozott nyilvánosságra a honlapján. A szakképző iskola fenntartója a es tanév előtt indult képzéseket a szakképzési megállapodás megkötése nélkül is befejezheti, így a szakképzési megállapodás megkötése, tartalma vagy annak hiánya a szakképző iskolai fenntartónak csak a es tanévben vagy ezt követően indított szakmai képzéseivel kapcsolatos jogosultságaira vonatkozik. 6. Lásd: A szakképzési megállapodásról szóló 314/2013. (VIII. 28.) Korm. rendelet. 13

16 A megállapodások az ötéves időtartamukat követően újraköthetőek, így az első időszak lejárta után nem szűnik meg automatikusan a nem állami szakképző iskolai fenntartók költségvetési támogatásra való jogosultsága a szakképzési feladatellátásra vonatkozóan. A szakképzési megállapodás és a szakmaszerkezeti döntés kapcsolata abban mutatkozik meg, hogy a nem állami fenntartó szakképző iskolája a os tanévtől kezdődően államilag támogatott szakképzést csak akkor hirdethet, ha a felvétel során választható ágazat vagy szakképesítés az általa megkötött szakképzési megállapodásban szerepel. Szakképzési megállapodás kizárólag a fenntartó olyan szakképző iskolájára, olyan szakképzési alapfeladatra és szakmára köthető, amelyre vonatkozóan a fenntartó működési engedéllyel rendelkezik. A szakképzési megállapodás kötelező tartalmi elemei az azt megkötő felek adatai, az ellátandó szakképzési alapfeladatok, az indítani tervezett szakképesítések, ágazatok, a felvehető maximális tanulólétszám és a fenntartó öt tanévre előremutató szakképzési elképzelései. Az állam például arra vállal kötelezettséget a megállapodásban, hogy a szakmaszerkezeti döntés tervezésénél figyelembe veszi a fenntartónak a megállapodásban rögzített elképzeléseit, szakképzési fejlesztéseit, a fenntartó pedig vállalja, hogy adatot szolgáltat az állami tervezési feladatok ellátásához. Annak érdekében, hogy a szakképzésben érintett valamennyi szereplő (megyei fejlesztési és képzési bizottságok, a gazdaság szereplői, a szakképesítésért felelős minisztériumok, tanulók, szülők) számára ismertek legyenek a nem állami iskolák szakképzési célkitűzései, az állami szakképzési és felnőttképzési szerv a honlapján nyilvánosságra hozza a hatályos szakképzési megállapodásokat. Emellett megjelenteti azt a kritériumrendszert is, amely alapján az egyetértési jog gyakorlása során a szakképzési megállapodásokat vizsgálja. Lehetőség van a megállapodás módosítására annak időtartama alatt, amennyiben a szakképzési megállapodásban rögzített adatokban változás következik be, de szükséges is annak módosítása vagy akár felmondása, ha a nem állami fenntartó nem rendelkezik megfelelő működési engedéllyel vagy nem kezdeményezte az egyébként szükséges módosítást. VÁLTOZATOS TANULÓSZERZŐDÉS-KÖTÉSI LEHETŐSÉGEK (A DUÁLIS KÉPZÉS KISZÉLESÍTÉSE) Minden társadalmi-gazdasági szituációban felértékelődik a megfelelően képzett szakembereket, alkalmazható tudással bíró szakmunkásokat kibocsátó szakképzés szerepe. A legutóbbi gazdasági válságból való bizonytalan kilábalás időszakában éppen ezért van aktualitása a duális képzési minta újragondolásának és a szélesebb körű elterjesztésének. A magyar szakképzési rendszer egyik meghatározó jogintézménye a tanulószerződés, amelynek fogalma összefonódott a duális képzéssel. Amikor a tanulószerződések gyarapodásáról beszélünk, az egyidejűleg a duális képzés erősítését is jelenti. A szakképzés-politika 2010-ben az egyik legfontosabb célkitűzésévé tette a duális elvek szerint megvalósuló iskolai rendszerű szakképzés valódi bevezetését, és minél szélesebb körű elterjesztését. 14

17 Amikor az állam és a gazdaság a szakképzési feladatok felelősségén és költségein a kölcsönös érdekek elismerése alapján megosztozik, duális szakképzésről beszélünk. A képzés e formájában a szakmai elméleti képzést, valamint a közismereti oktatást a szakképző iskolák (az állami és az egyéb intézményfenntartók) látják el. A gazdálkodó szervezetek (gyárak, cégek, egyéni vállalkozók és vállalatok) a szakképző iskolai tanulók képzésének gyakorlati részét végzik. A duális képzés csakis a termelő gazdaság (azaz a vállalati tanműhely), valamint a szabályozó állam és az iskolai rendszer szoros és konstruktív együttműködése révén valósulhat meg oly módon, hogy abból minden szereplő profitáljon. Ezért is fontos, hogy a gyakorlati képzés költségeihez ne csak az állam, hanem a gazdálkodó szervezetek is hozzájáruljanak, vagy azokat egyes esetekben teljes egészében átvállalják. A tanuló az iskolai rendszerű szakképzésben kétféle helyszínen és háromféle formában vehet részt a gyakorlati képzésben. Iskolai tanműhelyben vagy külső gyakorlati képzőhelyen, utóbbi helyszínen pedig vagy a tanuló és a gyakorlati képző között létrejövő a tanulói jogviszony mellett külön jogviszonyt is keletkeztető tanulószerződés alapján, vagy a szakképző iskola és a gyakorlati képző által megkötött úgynevezett együttműködési megállapodás alapján, amely a tanuló szempontjából új jogviszonyt nem keletkeztet. A magyar szakképzési rendszer a tanulószerződést preferálja, és a szabályozás is ennek a formának az elterjedését ösztönzi. Tanulószerződést főszabály szerint a szakképzési hozzájárulás fizetésére kötelezett gazdálkodók köthetnek a szakképzési évfolyamra járó tanulóval, így a gyakorlati képzés költségeit el tudják számolni a szakképzési hozzájárulási kötelezettségük terhére. A duális szakképzés kiterjesztése érdekében a Magyar Országgyűlés 2012-ben a szakképzési törvényt olyan irányba módosította, amely még több fiatal részvételét teszi lehetővé tanulószerződéssel a gyakorlati képzésben. Ezek közül néhány kifejezetten speciális, magyar megoldásnak tekinthető: Bővült a tanulószerződés kötésére jogosult azon elsősorban nonprofit úgynevezett egyéb szervezetek köre, amelyek nem tartoznak a szakképzési hozzájárulás fizetésére kötelezett alanyok közé. Lehetővé vált, hogy a szakiskolai tanulók már a kilencedik évfolyamon is köthessenek tanulószerződést, de csak úgynevezett kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló vállalati tanműhelyben. Ugyancsak új formája a tanulószerződésnek az, amelyet az agráriumban tevékenykedő magyar őstermelők, illetve az agrárpolitikáért felelős miniszter az általa fenntartott agrárszakképzést folytató iskola tanulójával köthet. (Ez utóbbi lehetőség azonban csak átmenetinek tekinthető.) Egyéb speciális területeken, például a honvédelmi szakképesítések körében is lehetővé vált a tanulószerződés kötése. A magyar szakképzés-irányítás folyamatosan vizsgálja annak a lehetőségét, hogy a fentieken túl milyen módon lehetséges a tanulószerződések még szélesebb körű elterjesztése, azaz hogyan vehet minél több fiatal részt a duális képzésben. Az egyéb szervezetek Tanulószerződést vagy a szakképzési hozzájárulás fizetésére kötelezett, gyakorlati képzést szervező gazdálkodó szervezet vagy egyéb olyan szerv, szervezet köthet, amely a gyakorlati képzés folytatására jogosult szervezeteknek a gazdasági kamara által vezetett közhiteles hatósági nyilvántartásában szerepel. 15

18 Korábban bizonyos nonprofit ágazatokban, elsősorban a szociális és az egészségügyi területen az ilyen irányú képzésben részt vevő tanulóknak nem volt lehetőségük ugyanolyan feltételek mellett részt venni a gyakorlati képzésen (például egy ápolónak egy kórházban), mint egy tanulószerződéses tanulónak. A tanulószerződésnek ugyanis a tanuló szempontjából az az egyik előnye az együttműködési megállapodáshoz képest, hogy a tanuló a teljes képzési időre jogosult havonta az úgynevezett tanulói pénzbeli juttatásra (még a júliusi és az augusztusi hónapokban is), míg az együttműködési megállapodás esetén csak a néhány hetes nyári összefüggő (korábbi nevén termelési ) gyakorlat idejére. Éppen ezért 2012-től tanulószerződést köthet olyan egyéb szerv vagy szervezet is, amely az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott Egészségügy, Egészségügyi technika, Szociális, Pedagógia, Képző- és iparművészet, Hang-, film és színháztechnika ágazatba tartozó szakképesítések megszerzésére irányuló gyakorlati képzést szervez. Feltétel emellett, hogy ez a szervezet költségvetési szervként működő intézmény, alapítvány, egyesület vagy egyházi jogi személy legyen, vagy ezek fenntartásában működő intézmény. (A köznevelési intézmények ez alól kivételt jelentenek, mert a tanulókkal ők elsősorban a tanulói jogviszonyuk alapján vannak kapcsolatban.) Ezek az egyéb szervek, szervezetek a tanulószerződés alapján ugyanolyan mértékben jogosultak a gyakorlati képzés költségeinek az elszámolására, mint a szakképzési hozzájárulásra kötelezett vállalatok, a különbség annyi, hogy nem az egyébként az adóhatóságnak befizetendő szakképzési hozzájárulási kötelezettségből számolhatják el a képzés költségeit, hanem a Nemzeti Foglalkoztatási Alapból tudják azt közvetlen támogatás formájában igényelni. A kilencedik évfolyamon köthető tanulószerződés A kilencedik évfolyamon köthető tanulószerződés csak a szakiskolai képzést érinti. Tanulószerződés ugyanis csak szakképzési évfolyamokon köthető, a szakközépiskolában pedig csak az érettségi utáni tizenharmadik és a tizennegyedik évfolyam minősül szakképzési évfolyamnak, így tanulószerződést is csak az érettségit követően lehet kötni. A szakiskola 2013-tól egységesen hároméves lett, amely a kilencedik-tizenegyedik évfolyamon valósul meg, és amelynek mindegyike szakképzési évfolyamnak is minősül. A hároméves képzés egyharmadát a Nemzeti Alaptantervre épülő közismereti (általános műveltséget megalapozó) oktatás fedi le előtt a szakiskolai képzés négy (kettő plusz kettő) évfolyamos volt, amelyben az első két évben közismereti oktatás és szakmai alapozó képzés folyt, és csak a tizenegyedik évfolyamon kezdődött el a tényleges szakképzés. Ez azonban túlságosan nagyarányú lemorzsolódáshoz vezetett, sokan nem jutottak el a szakmatanulásig. A három éves szakiskolai képzés bevezetésekor részben átöröklődött az a korábbi kettő plusz kettő éves rendszerre alkalmazott szabály, amely szerint a kilencedik évfolyamon csak az iskolai tanműhelyben folyhat gyakorlati képzés. A tényleges szakképzési idő előbbre hozása és a szakmai bizonyítvány korábbi megszerzésének lehetősége azt az igényt is megfogalmazta, hogy azok a tanulók, akiknek már az első szakképzési évfolyamon lehetősége lenne valódi termeléshez hasonló viszonyok között gyakorlaton részt venni, ezt megtehessék, de csak ellenőrzött, védett vállalati tanműhely keretein belül. 16

19 Ennek érdekében a 2012 szeptemberétől módosuló szabályozás lehetővé tette, hogy szakiskolai képzésben a kilencedik évfolyamon a szakmai gyakorlati képzést a szakképző iskolai tanműhely mellett a külső (vállalati) gyakorlati képző úgynevezett kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhelyében is meg lehessen szervezni. Ez azt jelenti, hogy a képzést folytató vállalatok, cégek nem csak a tizedik évfolyamon, hanem már a kilencedik évfolyamon is fogadhatnak tanulót. A kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhelynek szigorú feltételeknek kell megfelelnie. Ezt az iskolán kívüli gyakorlati képzőhelyet kifejezetten erre a célra kell létrehozni vagy átalakítani, a termeléstől, szolgáltató tevékenységtől teljesen el kell különíteni, és a nyilvántartást vezető gazdasági kamara által kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhellyé történő minősítéssel kell rendelkeznie. Emellett feltétel az állandó tanműhelyvezetői felügyelet, és legalább nyolc tanuló gyakorlati képzésére kell alkalmasnak lennie tanulószerződés vagy együttműködési megállapodás alapján. Ezen feltételeket természetesen csak a nagyobb vállalatok tudják teljesíteni, amelynek lehetőségével Magyarországon például a német tulajdonú autóipari cégek a kifejezetten erre a célra létrehozott vállalati tanműhelyeikben élnek is. A szakképzés támogatásának hazai rendszere ezen beruházásokhoz közvetlen fejlesztési támogatást is nyújt a Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprészének forrásaiból. Tanulószerződés az agrárképzésben Noha az agráriumra Magyarországon jellemző a nyugat-európai átlagos fejlettségtől való elmaradás, az utóbbi időben már kézzelfogható a fejlődés, ami az agrárképzésben is megmutatkozik. A mezőgazdásághoz, állattenyésztéshez és az élelmiszeriparhoz kapcsolódó szakmákban évtizedek óta sokkal nehezebb gyakorlati képzőhelyet (tangazdaságot, tankertet, tanüzemet vagy mezőgazdasági vállalkozót) találni, amely tanulószerződéssel foglalkoztat tanulókat, mint mondjuk az ipari termelő vagy szolgáltató ágazatokban. Ezt orvosolandó már 2012 óta lehetőség van arra, hogy a tanulószerződés kötésére jogosult egyéb szervezetek között az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott Mezőgazdaság, Kertészet és parképítés, valamint Élelmiszeripar ágazatba tartozó gyakorlati képzést szervező úgynevezett őstermelők is kössenek tanulószerződést, hiszen ők egyébként nem tartoznak a szakképzési hozzájárulásra kötelezettek körébe. Magyarországon mintegy félmillió őstermelő tevékenykedik. Az őstermelők olyan egyéni vállalkozónak nem minősülő mezőgazdasági termelő magánszemélyek, illetve közreműködő családtagjaik, akik a saját gazdaságukban állítanak elő meghatározott mezőgazdasági termékeket. Ezen őstermelők között olyan kifejezetten nagy volumenű termelést vagy tenyésztést folytatók is akadnak, akik eredményesen tudnak agrárirányú gyakorlati képzésre tanulókat fogadni tanulószerződés keretében. Az agrárium gyakorlati képzése erősítésének másik eleme a vidékfejlesztésért felelős miniszter által fenntartott szakképző iskola tanulójával köthető valószínűleg csak átmenetileg létező tanulószerződés 2013-tól. 17

20 Tanulószerződés a honvédelmi képzésben A tanulószerződés kötésének talán legsajátosabb területe a honvédelmi szakképzés tól ugyanis az egyéb szervezetek körében a honvédelemért felelős miniszter hatáskörébe tartozó szakképesítések megszerzésére irányuló gyakorlati képzést szervező, költségvetési szervként működő intézmény, alapítvány, egyesület, egyházi jogi személy, valamint az ezek fenntartásában működő intézmény is köthet tanulószerződést, ezzel is erősítve a duális képzés minél szélesebb körű elterjesztését. Bár a szakmaszerkezeti döntés nem terjed ki a honvédelmi szakképzésre, amely az Országos Képzési Jegyzékben a Honvéd altiszt és a Honvéd zászlós szakképesítést takarja, ezen lehetőség megteremtésének oka az volt, hogy kevés olyan gyakorlatorientált képzés létezik Magyarországon, mint az altisztképzés. A duális képzés preferálása A duális képzés és a tanulószerződés preferálását a magyar szakképzésben több érv is alátámasztja. A vállalatok, cégek és egyéb gyakorlati képzőhelyek valós gazdasági, munkahelyi környezete biztosítja a legkorszerűbb, naprakész ismereteket, itt találkozhatnak a tanulók életszerű termelési, kereskedelmi és szolgáltatási helyzetekkel. A duális képzés további előnye, hogy a cégek képzési politikájában a leendő munkavállalók kiválasztásának szempontja biztosítja a ténylegesen minőségi képzést, hiszen minden vállalat érdeke, hogy használható, produktív munkát végző szakmunkások kerüljenek ki a vállalati tanműhelyekből, akár közvetlenül a tényleges munkába. Intenzív tanulásra, valamint a munkavállalással kapcsolatos készségek elmélyítésére alkalmas gyakorlati feltételekkel is a duális képzésben találkozhat a tanuló, így a későbbi elhelyezkedés aránya is jóval magasabb a tanulószerződéssel, azaz a duális képzési formában végzettséget szerző fiataloknak, mint azoknak, akik csak iskolai tanműhelyben szerezték meg tudásukat. Ez a képzési forma azt is garantálja, hogy ténylegesen keresett és elhelyezkedést biztosító szakmákat tanuljanak a tanulók, hiszen egy működő vállalat csak a piac által keresett termékek előállításával és szolgáltatások nyújtásával tud hosszútávon fennmaradni. GYAKORLATI KÉPZÉSI NORMATÍVA BEVEZETÉSE Magyarországon a legnépszerűbb ágazatok, amelyekben a legtöbb tanulószerződést kötik, a vendéglátás, kereskedelem és az úgynevezett egyéb szolgáltatás. Ezeken a területeken belül kiemelt szakképesítésnek számítanak a szakács, a pincér, az élelmiszer- és vegyiáru-eladó, a pék, a húsipari termékgyártó, ahol szakmánként akár több ezer tanulószerződés is él egy tanévben. A közelmúlt intézkedései egyikének, a gyakorlati képzési normatíva bevezetésének köszönhetően az építőipari, gépészeti és a járműipari ágazatokban is jelentősen növekedett a tanulószerződések száma. Ezek a szakmák a Gépi forgácsoló, a Karosszérialakatos, a Hegesztő, a Géplakatos, a Szerszámkészítő és a Kőműves, amelyek az évtized első éveiben egyben hiányszakmának is minősülnek. 18