APRÓ KÖZLEMÉNYEK. ÁLLATTENYÉSZTÉS.

Átírás

1 APRÓ KÖZLEMÉNYEK. ÁLLATTENYÉSZTÉS. A tehenek takarmányozása szeszmoslékkal. Azon kérdés: vajjon a szeszmoslék etetése fejıs tehenekkel mennyiben bír a tejelésre befolyással, káros-e vagy elınyös? már nálunk is többször fölvettetett, nem leend ez okból fölösleges az alábbiakban Németországban végrehajtott etetési kísérletet ismertetnünk; habár ezen kísérletnél a szeszmoslékot oly anyagokkal együtt kapták az állatok, melyek nálunk még nem képeznek általánosan használt takarmányt, a fıkövetkeztetések azonban a mi viszonyaink között is érvényben maradnak, és most a szeszfızési campagne megindultakor a szeszgyári üzemmel egybekötött gazdaságok talán hasznokat vehetik. Andrä limbachi bérlı a szeszmoslék etetésével tett kísérleténél azt kívánta megtudni, hogy a föletetett szeszmoslék mennyisége a különben állandó mennyiségő széna-, szalma- és abraktakarmány mellett minı hatással van a fejıs tehenekre. Kísérletét 33 drb tehénnel hajtotta vége. A tehenek átlag 120 nappal az etetési kísérlet megkezdése elıtt borjaztak. A kisérlet megkezdése elıtt csalt 5 tehén fedeztetett, a kísérlet folyama alatt pedig 12 drb; a kísérletre tehát oly állatok használtattak, melyek jóformán egyenlı körülmények között voltak, miáltal lehetı volt a kisérletnek bizonyos egyöntetüséget adni. A kísérlet folyama alatt az állatok egyenlı mennyiségő száraztakarmányt kaptak, ami mindennap pontosan leméretett. Andrä teheneivel négy kísérletet tett. A tehenek az elsı kísérlet elıtti 8 napon már oly takarmányt kaptak, mint a kísérlet alatt: egyrészt, hogy az állatok hozzászokjanak, másrészt, hogy kellı conditióba jussanak. A kifejt tej naponkint pontosan leméretett és följegyeztetett s a kísérleti idı közepén egyszer dr Geissler drezdai laboratoriumában minıségére megvizsgáltatott. A kisérlet elején, valamint végén is az állatok élısulya ugyanazon órában leméretett. Az etetés ideje pedáns pontossággal tartatott be, úgyszintén az edények, jászlak stb. tisztántartására, valamint az állatok gondozására a legnagyobb gondot forditottak, Az összes takarmányféléket megelemezték, a szeszmoslékot mindent 3-ik nap. A kísérleteket következı módon foganatosították: Az elsı kísérlet évi november 29-én kezdıdött, a tehenek azonban már november 21-étıl úgy lettek takarmányozva, mintha a kísérlet már megkezdıdött volna. Az elsı és a következı négy kísérlet tartama alatt a széna-, szalma és az abraktakarmány mennyisége egyenlı volt, csakis a szeszmoslék mennyisége változott. Az elsı kisérletnél, mely november 29-étıl deczember 19-éig tartott, 39 l szeszmoslékot, a második kísérletnél, mely deczember 20-ától január 19-éig tartott, 58 5 l szeszmoslékot, a harmadiknál, mely január 10-étıl 20-áig tartott, 71 5 l szeszmoslékot kaptak a tehenek. A negyedik kísérlet, mely január 30-ától február 20-áig tartott, teljesen egyenlı volt az elsıvel, hogy az állatok elıhaladott tejelése miatti természetes tejhozam-sülyedés meghatároztassék, Az ötödik kísérletnél, mely február 21-étıl márczius 14-éig tartott, a szeszmoslék helyébe az elsı kísérlet szeszmoslékját egyenlı táptartalmu és értékő abraktakartnánynyal helyettesítették; egyebekben a takarmány ugyanaz maradt, mint a megelızı kísérleteknél. A tehenek takarmánya a szeszmoslékon kívül volt:

2 Ehhez járult még az egyes kísérletek szerint a fentemlitett mennységü szeszmoslék, melylyel együtt a takarmány a következı összetételő volt: az ötödik kisérlet összetétele egyenlı volt az elsıével, csakhogy itt a 39 l szeszmoslék tápanyaga a következı takarmányok tápanyagával helyettesíttetett: 25 font takarmányrépa, 1 font malátacsira, 1¼ font sesam-magpogácsa. A tehenek élısulya a kisérlet kezdetekor és végeztével átlagban a következı volt: Ami a kifejt tejmennyiséget illeti, az az elsı kisérletnél átlagban naponkint és darabonkint l, a másodiknál l, a harmadiknál l, a negyediknél 11 0 l, az ötödik kisérletnél l volt, illetıleg, ha a tejhozamot a tejelés hanyatlása szerint modifikáljuk, úgy a helyesbített tejhozam a következı: , , , , l, amibıl kitőnik, hogy a második kisérletnél a tehenek tejhozama naponkint és darabonkint l-rel, a harmadik kisérletnél l-rel és az ötödiknél l-rel emelkedett. A kísérletek mindegyike 21 napra terjedt ki, ezekbıl azanban az elsı 5 nap sohasem vétetett számitásba, 16 nap elegendı a takarmány tápértékének meghatározására, Hogy azonban ez lehetıleg megbízható legyen, szükséges volt a tejhozamot modifikálni, mert tagadhatatlan, hogy a tehenek napról-napra régibb fejısök lévén, azoknak tejhozama a takarmánytól függetlenül csökkent, A számitás következı módon eszközöltetett: Az elsı kisétleti idı alatt a tehenek napi átlagos összes tejhozama a már említett elsı 5 nap leszámítása után l volt. Ezen átlagos hozam deczember 12-én csakugyan tényleg fejetett. Ezen nap mint ideális átlagos hozamu nap, mely az elsı kísérleti idı átlagának megfelelt, megjegyeztetett. A negyedik kisérletnél, midın a tehenek az elsı kísérletével egyenlı takarmányban részesültek, a napi átlagos összes tejhozam l volt, mely

3 február 13-án tényleg fejetett is. Ezen nap és az elsı normális nap deczember 12-ike között 63 nap telt el. Ezen 63 nap alatt tehát a természetes tejhozam-csökkenés l-t tett ki, vagyis a tejhozam függetlenül a takarmánytól literrel csökkent. Hogy tehát a takarmány által elıidézett valódi hatást megtudhassuk, deczember 12-étöl minden naphoz annyi l tej számíttatott, amennyi a kisérlet végéig lefolyt és deczember 12-ike elıtt annyi l vonatott le, ahány nap deczember 12-ike elıtt a kísérletbe esett. Csakis az így nyert számok vonhatók összehasonlításba. Ezen számitás folytán jöttek létre a már fent közlött átlagos tejhozamok. Az ötödik kisérletnél nyert csekély zsírtartalom valósziuüleg a takarmányváltozásban leli okát, mert Andrä egy más alkalommal is tapasztalta már, hogy kevesebb vajat köpült, midın fejıs teheneknél a szeszmoslékot abraktakármánynyal helyettesítette. A burgonya-szeszmoslék káros hatásának okai. Sokan és sokszor tapasztalták, hogy a szeszmoslék etetése az állatok egészségére kártékony hatással van, s az erészbéni tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nem minden szeszmoslék egészségtelen, hanem csak a burgonya feldolgozásánál nyert. A szeszmoslék etetésének káros hatása nem egyedül abban rejlik, hogy a moslékot igen forró állapotban ették az állatok, vagy a nagy kozmaolaj, illetıleg savtartalomban, hanem inkább abban, hogy a szeszmoslék leginkább rézedényekben kezeltetvén, könnyen mérges rézsók keletkeznek, melyek az állati szervezetbe jutva érvényesítik romboló hatásukat, Továbbá a moslékban növényi mérgek is találhatók, különösebben pedig éppen a csirázó burgonyában az úgynevezett solanin alkaloida. Ha erısen kicsirázott burgonyából égetnek szeszt, úgy ezen mérges alkaloida átmegyen a szeszmoslékba, hol a moslék savanyusága folytán belıle solanidin képzıdik. Dr Kaszner a solanidint fel is lelte olyan burgonyamoslékban, melynek élvezete után az állatok megbetegedtek. A solanidinnek képzıdése a burgonyamoslékban azonban nem csupán a kicsirázott burgonya feldolgozása folytán áll elı, egyéb körülmények is elısegítik azt; Kaszner a következıkben ismerteti azokat: Egy rakás étkezesre szánt burgonyában nagyobb mennyiségü, feltünıleg émelygıs izü. burgonyát talált, és pedig ezen burgonyák jórészt olyanok voltak, melyek a rothadás némi jeleit már magukon viselték. Föltevése, hogy a romlott burgonya solanint tartalmaz, a vegyi elemzés által megerısült, mert a hibás burgonyában lemérhetı mennyisége solanint talált, míg ugyanezen rakás egészséges burgonyáiban solaninnak nyomát sem lelte. A solanin különben a burgonyában sohasem volt egyedül található, hanem mindig egy gyantás zsír társaságában, mely kétségkívül szintén a burgonya felbomlásának terméke. A fentihez hasonló tüneményt, szintén észlelt egy gazda Poroszországban. İ ugyanis azt találta, hogy azon burgonyák, melyek a burgonyarakás szélein voltak, melyek tehát a külléggel jobban érintkeztek, szintén átható rosz ízzel birtak. A poland-chinai sertés. Sieglin hohenheimi tanár a poland-chinai sertésekkel igen érdekes és beható kisérleteket tett, melyek nagyban hozzájárulnak az Amerikából hozzánk származott s ujabb idıben annyira feldicsért poland-chinai sertés jó tulajdonságainak constatálásához.

4 A hohenheimi kir. gazdasági tanintézet 1883-ban szerzett be Funch loy-i (Oldenburg) földbirtokostól egypár poland-chinai malaczot tenyésztésre; késıbb Carsparitól Grossthierbachból vettek egy telivér kant és a f. év elejétıl Funch-tól ajándékba kapott kan használtatik tenyésztésre. Hohenheimból 1883-ik év óta számos teli- és félvér poland-chinai sertés lett Németország minden vidékére beszerezve úgy, hogy a poland-chinai vér Dél- Németországban ma már meglehetısen elterjedett. Sieglin a poland-chinai sertésnek különösen edzettségét emeli ki, azonban a szélsıséges túlmeleg, vagy túlhideg idıjárást a poland-chinai sem képes kellı erélylyel kibírni. Továbbá dicséri e sertések nyugodt vérmérsékletét. A poland-chinai sertések termékenységét az amerikaiak általában dicsérik, a németek azonban semmiképen sincsenek vele megelégedve. Sieglin Hohenheimban tett tapasztalatait erészben a következıkben foglalhatjuk össze: Loyból származó 3 drb kocza 1884-ik évi január hó 1-jétıl 1886 julius 1-jéig egyenkint 5 ellés alatt összésen 122 malacznak adott életet, melyek között azonban életük elsı 6 hetében 35 drb, vagyis az egész növedékmek 28 6%-a megdöglött, Ugyancsak Hohenheimban egy yorkshire és egy odavaló tájfajtabeli kocza kevéssel jobb eredményt tanusitott a malaczozásnál, mert nem ellettek több malaczot, mint a poland-chinaiak s a halandóság náluk sem volt jelentékenyen jobb. Megjegyzendı azonban; hogy ezen adatokat döntıknek semmiesetre sem szabad vennünk, mert csak kevés esetre vonatkoznak. Kevésbé jó tulajdonsága a poland-chinai fajnak, hogy a malaczok jóval kisebbek és az elsı 7 8 hétben lassabban is fejlıdnek, mint az angol fajták malaczai. Dicsérendı azonban, hogy táplálékra nézve a poland-chinai faj nem igényes és a takarmányt kitőnıen értékesíti. Dr Sieglin összehasonlító etetési kísérleteket is tett a poland-chinai, az angol és az ottani tájfajta sertésekkel, melyeknek az eredménye az lın, hogy a poland-chinai fajta legalább is oly jól értékesíti a takarmányt, mint az angol; az oda való tájfajta mindkettı megett maradt. A hús minıségére nézve Sieglin megjegyzi, hogy a poland-chinai sertésnek különösen czombhusa valamivel sötétebb színő a rendesnél, ami miatt valamivel rosszabb a kinézése. Zsírjuk tömöttebb és az izomrostok gorombábbak, mint az angol fajta sertéseké. A polandchinai sertések azon gazdák nézete szerint, kik ilyeneket a hohenheimi intézettıl beszereztek, a sertés betegségek irányában ellentállóbbaknak bizonyultak. TEJGAZDASÁG. A tejgazdaság legujabb vívmányai. Dr Kirchnertıl, a hallei egyetem hírneves tanárától a Wiener landw. Zeitung -ban a fenti czím alatt több szakaszból álló czikksorozat jelent meg, melyek tárgya t. olvasóink elıtt részben ugyan nem ismeretlen, azonban az ujabb idıben nálunk is nagy lendületet nyert-tejgazdaság üzemének viteléhez érdekes és tanulságos eszközök és eljárások leírását foglalván magában, olvasóink érdekében szükségesnek tartottuk ezen czikksorozat rövid ismertetését és tartalmát a jelen és a következı számokban közleni. A tejnek feldolgozása mindnagyobb mérvben terjed, annak tökéletes kihasználása minden tejgazdaságnak fıérdekében áll; innét magyarázható azon emelkedés, mely a legutóbbi idıben nálunk is a tejgazdaságok szélesebb körő felkarolását eredményezte, mert valljuk meg ıszintén, a tejet eddig nagyon is elhanyagoltuk. Másrészt a tej és tejtermékek iránt a fogyasztók részérıl nagyobb igények támasztatván, a concurrentia is nagyobb mérvben terjedt, miáltal a régi hagyományos módszerek, melyek a régibb fogyasztóknak talán megfeleltek, ma már tarthatatlanokká váltak. A tejgazdaság legujabb vívmányai öt fıcsoportra oszthatók: egyrészt a tej vizsgálatára, másrészt a tejnek a röpitıerı által való lefölözésére, harmadszor a köpülésre, negyedszer a sajtkészítésre és ötödször a tejnek szövetkezeti uton való feldolgozására. Jelen közleményünk tárgyát a tejnek vizsgálata képezi.

5 A tej vizsgálata. A tej vizsgálatának fıczélja a gyakorlatban: annak zsírtartalmát meghatározni, e helyen tehát csak azon módszerek lesznek felsorolva, melyek e czélra alkalmasak. A gazdára nézve legfıbb érdekkel a tej zsírtartalmának ismerete bír, mert ezáltal képes ellenırizni a lefölözés és a kiköpülés fokát, másrészt pedig a tejnek zsírtartalma határozza meg a tej, valamint a tehén értékét is. Nem lehet eléggé hangsulyoznunk, hogy mily fontos úgy az össz-, valamint az egyes tehenek tejének zsírtartalmát ismerni, különösen,ott, ahol a tejet nem közvetlen elárusitás által értékesítik, hanem azt bármi módon feldolgozzák. A vajkészítésnél péld, a tej értéke még az egyes tehénnél is tisztán attól függ, hogy mennyi zsír van benne, mert kétségkívül többet ér azon tehén, mely évenkint 2571 k / g 3½% zsírtartahmu tejben 90 k / g zsírt termel, mint az, mely ezen 90 k / g zsírt 3000 k / g 3% zsirtalmú tejben termeli, mert az elsı a kevesebb tej termelésére kevesebb takarmányt is szükségel. Hozzávéve még azon körülményt, hogy a zsírdús tejtermelés átörökíthetı tulajdonuk a teheneknek, hogy tehát öntudatos tenyésztés által ezen tulajdont nemcsak hogy fentarthatjuk, hanem növelhetjük is, kétségen kivü1 állitható, hogy az egyes tehenek tejének zsírtartalmát ismerni, nem másodrendő dolog, A tej zsírtartalmának meghatározására legkevésbé alkalmasak a lactodensimeterek, a tejfólmérık és az optikai eszközök. A tej. fajsulyának a lactodensimeterek által való meghatározása czélra nem vezetı eljárás, mert a tej fajsulya, minthogy a tej három különféle fajsulyu anyagnak: a víznek, zsírnak és a tej száraz alkatrészeinek keverékébıl áll, az egyik vagy másik alkotórész jelenlevı mennyisége szerint folyton változó, sıt a falysúlyból sokszor egészen ellentétes eredmény származhatik. Így péld, a tej kis fajsulya míg egyrészt nagy víztartahmat, addig nagy zsírtartalmat is jelezhet, viszont a magas fajsúly vagy nagy szárazanyagtartalomra, vagy zsírszegény tejre mutat. E két példa eléggé bizonyítja a lactodensimeter megbízhatatlanságát; különösen avatatlan kezekben. A tejfólmérık azért nem alkalmasak a tej zsírjának meghatározására, mert a kiválott tejföl és a tej zsírtartalma között nincs állandó arány. A zsírszegény tej bizonyos körülmények között képes több habár hígabb tejfölt fölvetni, mint a zsírban gazdag tej. Az optikai eszközök az elıbbieknél is megbízhatatlanabbak, mert ezeknél míg egyrészt a tej átlátszósága a zsír által, addig másrészt a sajtanyag által is hátrányosan befolyásoltatik; megbízni tehát bennük nem lehet, annál kevésbé, mert az egyének szeme szerint is más és más eredményt kapnak; s így az eredmény fıleg objectiv összehasonlitásokra egyáltalában nem való. Mainapság nem is lehet egyéb tejzsírmeghatározási módokat figyelembe venni, mint azokat, melyek a zsír mennyiségét közvetlenül határozzák meg. Ezek: 1. a Marchand-féle lactobutyrometer, 2. a Soxhlet-féle eljárás és 3, a lactokrit. A Marchand-féle zsírmeghatározó eszköz egy 30 c / m hosszu, 12 m / m tág üvegcsöböl áll, melynek egyik vége beforrasztott, másika pedig egy jól beleillı parafadugóval elzárható. A megvizsgálandó tejbıl 10 c / m 3 -t mérünk le egy kis lopó segélyével és azt a csıbe folyatjuk, azután ugyancsak 10 c / m 3 æthert öntünk hozzá és a keveréket jól összerázzuk; a jól összerázott keverékhez azután 10 c / m %-os alkoholt adván, újból összerázzuk és egyideig állani hagyjuk. Az æther által feloldott tejzsír az alkohol által kiválasztatik és az ætheres zsíroldat a keverék felületén összegyőlik, hol a csıre alkalmazott skálán annak mennyisége egész, illetıleg fél köbcentiméterekben leolvasható. A Tollens és Schmidt által szerkesztett tabella segélyével az ætheres zsíroldat mennyiségébıl a tejzsírnak mennyiségét százalékokban azonnal kifejezhetjük. Péld. 10 tized = 1 c / m 3 ætheres zsíroldat 3 175% zsírnak felel meg, 15 tized köbcenthméter 4 195%-nak stb. A lactobutyrometer gyors munkájával és könnyő kezelhetıségével szemben hátrányai sem hallgathatók el. Ezek között elsı az, hogy általa csak bizonyos mennyiségü 1 339% zsírtartalmon felül határozható meg a tej zsírtartalma, ilyenformán aztán péld. a lefölözött tejben, vagy az 1 339%-ón aluli zsírtartalommal biró tejben egyáltalában nem határozható

6 meg. Továbbá gyakran elıfordul az az eset, hogy az ætheres zsíroldatot kiválásra, illetıleg a felületre való szállásra hozni képesek nem vagyunk és az egypár csepp 15% natronlúgnak a hozzáadása, melynek a felszállást gátló sajtanyag feloldása volna feladata, nem vezet mindenkor czélhoz. Végül megjegyzendı, hogy a blarchand-féle butyrometer adatai nem egészen megbízhatók, mert nagy eltérések mutatkoznak a súlyszerinti analysisektıl, ez eltérés átlagban 0 2%. A lactobutyrometer használata az egyes tehenek tejének vizsgálatánál bír fontossággal, sıt itt megbecsülhetetlen, mert könnyü kezelhetısége, az eljárás gyorsasága lehetségessé teszik, hogy azt bármikor- használhassuk. Ára, mely 1 frt 20 egész 1 frt 50 kr között van, szintén ajánlják. A Soxhlet-féle aräometrikus meghatározási módnál 200 c / m 3 a tej 10 c / m fajsúlylyal biró kálilúggal kevertetik, azután 60 c / m 3 vízzel telitett æthert adunk hozzá, az egész keveréket 16½ -18½ C hımérsék mellett jól összerázzuk, azután egyideig állani hagyjuk; ekkor a keverék tetejére az æther által feloldott zsír száll föl, melynek fajsulya annál nagyóbb, minél több zsírt tartalmaz, vagyis minél több zsír volt a tejben, Az ætheres zsíroldatot azután fujtató segélyével egy vizet tartalmazó üvegcsıbe helyezett üvegtartányba nyomatjuk, amelyben egy arra való aräometer segélyével az ætheres zsíroldat fajsulyát megmérjük, a talált számot azután a mellékelt tabellában megnézzük, hol a fajsúlynak megfelelı %-os zsírt találjuk, mely a tej zsírtartalmát fejezi ki. Az ezen eljárás által teljesített meghatározás egyenlı értékő a súlyszerinti elemzéssel, mert az eltérés attól legfeljebb 0 05%. Fıelınye abban áll, hogy gyorsan és pontosan végezhetı vele a zsír meghatározása és bármily tejet meg lehet vele vizsgálni. Megjegyzendı, hogy a lefölözött tejet még 25 csepp, elıirás szerint e czélra készített szappanoldattal kell keverni, és hogy a lefölözött tej, vagy kiköpült író részére más aräometert kell használni, mint a fölözetlen tejre. Az eljárás hátrányául felrójják, hogy aránylag nagymennyiségő tejet és chemiai szereket igényel, miáltal az egyes meghatározások ára nagy lesz, körülbelül 5 kr, és hogy maga a készülék drága (31 frt, J. Greinernél Münchenben). A Soxhlet-féle meghatározási mód gyorsasága és biztossága folytán nagy elterjedtségre tett szert, különösen nagyobb tej gazdaságokban és tejszövetkezeteknél, ahol a tejet annak zsírtartalma szerint fizetik. Ujabb idıben a Soxhlet-féle eljárás. azáltal is meggyorsíttatik, hogy az ætheres zsír kiválására nem kell sokáig várni, mert egy kézi centrifugalgép segélyével annak kiválasztása pár percz alatt eszközölhetı. A harmadik közvetlenül meghatározó mód a mult év közepe óta alkalmazásban levı lactorit. A lactokritnek használata azonban csak korlátolt, amennyiben meghatározásokat vele csak ott lehet eszközölni, ahol a de Loval-féle lefölözı separator áll rendelkezésre. A tej zsírjának meghatározása vele a következı módon történik: A megvizsgálandó tejbıl 10 c / m 3, ugyanannyi mennyiségő 5% töménységő eczetsavval kevertetik, a keveréket azután 7 8 perczig forró vízben tartjuk, hogy fölmelegedjék, azután a keverékbıl megtöltünk egy skálával ellátott üvegcsövet és egy érczedényt, ekkor a kettıt egymással összekapcsoljuk. Ezen készüléket azután egy függélyes tengelyhez erısített aczéltál mélyedésébe helyezzük a tálon 12 ily mélyedés van 12 tejpróba felvételére, ekkor az aczéltálat tengelyénél fogva a separator dobjának helyébe teszszük úgy, hogy most az aczéltál hozassék éppen oly gyors forgásba (6000 fordulat perczenkint), mint a separator dobja szokott forogni. Pontosan 5 perczig forgatjuk az aczéltálat, mely alatt a tejben volt zsír kiválott és a fentemlitett üvegcsı skáláján mennyisége leolvasható. Egy-egy osztásvonal a skálán 0 1 térfogatszázaléknak felel meg. A számos kísérlet, melyet legutóbbi idıben a lactokrittel véghezvittek, tanusítja hogy a lactokrittel époly biztosan lehet tej zsírját meghatározni, mint a vegyi súlyelemzés vagy a Soxhlet-féle eljárás segélyévél. A Soxhlet-féle eljárással szemben azon hátránya van a lactokritnek, hogy csak ot használható, ahol a de Loval-féle separator van üzemben; másrészt, hogy egy vagy kevés számu tej meghatározása ugyanannyi idıt vesz igénybe, mint 12

7 tejpróba megvizsgálása; végül magas ára is hátrányírva van elterjedésének. (240 frt, Röck István gépgyárosnál Budapesten.) Másrészt azonban tejszövetkezetekben, ahol egyszerre több tej vizsgálandó meg, tekintve rendkívüli gyorsaságát és az egyes elemzések olcsóságát, vele semmiféle más eljárás nem versenyezhet. Sz. Z. Jó tejtermékek elöállitásának fıkellékei. A jelenlegi conjuncturák között csak a legjobb minıségő vaj képezhet némileg jövedelmezı terméket, mert a silányabb a margarinvaj által mindinkább leszorittatik a piaczról. A fogyasztás emelkedésével emelkedtek az igények is a jó vaj iránt, nem lesz tehát fölösleges, ha a jó vaj elöállitására okvetlenül szükséges fıszabályokat e helyütt egybefoglalva ismételjük. Általában véve ezek a következık: 1. A tejelı marhának megfelelı táplálása, azaz elkerülése mindazon takarmányok etetésének, melyek a vajnak kellemetlen mellékizt adnak vagy éppen hibás minıségét eredményezik, ilyenek péld. a nagymennyiségő répa, rizsliszt, hüvelyes magvak, olajpogácsák, répaszelet stb. A vaj minıségét nagyban javítják a nem igen fiatal zöldtakarmány, egészséges széna, pálmamag-pogácsa, gyapotmag-liszt stb. 2. A marhának rendesen adagoljunk sót, az istálló levegıjét tartsuk tisztán, az állatokat gondosan keféljük. 3. A friss fejıs tehenek tejét az elsı 10 napon a borja születése után ne használjuk. 4. A tejet a fejés után azonnal távolítsuk e1 az istállóból és hőtsük legalább 8 9 C -ra. 5. A tejet tiszta tejpinczében tartsuk, ahol semmi egyéb péld. élelmiszerek nincsenek. 6. Az edényeket pedáns tisztaságban tartsuk, különösen a köpülıt. 7. A tejet óra mulva fölözzük le. 8. A tejfölt kellı hımérsék mellett köpüljük; a hımérsék szabályozását meleg vagy hideg víz beöntésével sohase eszközöljük, hanem indirect fölmelegítés vagy lehőtés által. 9. A vajat jól és szorgosan gyúrjuk mindaddig, míg a belöle kijövı írócseppek egészen tiszták. 10. Ahol szokásban van, tiszta és száraz sót használjunk a besózásra és azt jól, egyenletesen gyúrjuk a vajba. ÁLLATGYÓGYÁSZAT. A creolin. Dr Fröhner tanár a berlini kir. állatorvosi tanintézeten az Archiv für wissenschaftliche und practische Thierheilkunde czimü folyóiratban Villiam & Petersen czég által gyártott creolinrıl, mint a leghathatósabb fertıtlenitı szerrıl értekezik, mely úgy könnyő alkalmazhatósága, mint ártalmatlan volta és olcsósága folytán fertıtlenitı szereink között méltán érdemli az elsı helyet. Dr Fröhner a creolint a legjobb eredménynyel alkalmazta a házi élısdiek s a carbolsav, arsenicum, dohány és peru balzsam helyett rühatkák ellen, úgy folyékony, mint szilárd állapotban, vizes és alkoholos (1 30%-os) oldatban és szappannal, midın 1 3%-os keverék a legtöbb esetben elegendınek mutatkozott. Sikerrel alkalmazta fertıtlenítınek mőtétek stb. által okozott sebek kezelésénél is (carbol vagy sublimat-oldat helyett), chronikus bronchialiáknál belélegzésre; fertıtlenitıszerül ló-, kutya. és szarvasmarha-istállókban; végül belsıleg is alkalmazta gyomor és bélhurutok ellen. A creolinnek vízben való könnyü oldhatósága, méregtélen volta és olcsósága nagymérvő fölkarolását ajánlják. NÖVÉNYTERMELÉS.

8 Melyik a legkivánatosabb alakja a répának? A répának, különösen a czukorrépának alakja, fıleg a hulladék tekintetében nem lehet közönyös. E kérdésre vonatkozólag a niemiertczi kísérleti állomás vezetıje J. Orlowski kísérleteket tett, melyek a Chemiker- Zeitung -ban tétettek közzé. A répa alakját négy osztályba sorozza: ú. m. 1. igen jó, 2. jó, 3. elégséges, 4. nem megfelelı. Négyféle czukorrépával tett kísérletet, melyeknek adatai a következık: A hibás alaku répáknál (tehát elágazó, villás répák) a veszteség kétszeresére rúg az I. osztálybelinek. A fajtákat illetıleg elsı helyen áll a kis wanzenlebeni, ezt követi Vilmorin blanche améliorée-je és Knauer jav. fehér Imperialja, a legutolsó pedig a Simon-Legrand-féle. J. Orlowski kisérletébıl a következıket vonja le; 1. a répafej lapos, ellipsoid-alaku legyen és a levelek fıként itt legyenek concentrálva; 2. a répa legszélesebb részén lehetıleg hengeres legyen; 3. a legalsó rész lehetıleg ne konikus, hanem orsóalaku legyen. Kísérlettevı szerint a czukorrépa legmegfelelıbb hosszusága 300 m / m A répa vízszintes metszetének alakja kevésbé befolyásolja a tisztogatásnál származó veszteséget. Orlowski szerint azonban az ellipsis vagy négyszöghöz hasonlító alak a legmegfelelıbb, mert a sorokban sőrőn álló répa táplálkozására nézve az ily összenyomott alak a legalkalmasabb s így ad a répa nagy és értékes hozamot. A burgonya fonnyasztása. A Mezıgazdasági Szemlé -ben már több ízben volt szó, hogy a vetıgumó fonnyasztásával a termést fokozni lehet. Újabban ismét tétettek ez irányban kísérletek, melyeknek eredményeit az alábbiakban röviden ismertetjük: Leydhhecker 1886-ik évi kisérletének végrehajtása alatt jnnius hó kivételével az idıjárás kedvezıtlenebb volt a burgonya tenyészetére, mint az elızı évben, melynek eredménye a Mezıgazdasági Szemle évi májushavi számában közöltetett, A kísérletül elültetendı egyes burgonyafajták két részre lettek osztva: egyik része pinczében, másik része világos és erısen szellıs helyen lett az elültetésig eltartva. A fonnyasztott gumók %-ot veszítettek súlyukból. A burgonya 20 c / m magas ormokba lett elültetve egymástól 40 c / m távolra és 5 c / m mélyre, az ormok egymástóli távola 50 c / m volt. A friss gmnóból kelt növények 3 4 nappal elıbb jöttek napfényre, mint a fonnyasztott gumókból. Hektáronkint a következı terméseredmény éretett el:

9 A terméstöbblet tehát, melyet a fonynyasztott vetıgumó használata idézett elı, az egyes fajtáknál 2 45 és 42 5 q között váltakozik hektáronkint. A burgonya azonban nemcsak mennyiségre adott jobb hozamot a fonnyasztott vetıgumó használatánál, hanem minıségre is, mert métermázsával adott több nagygumót, mint a friss vetıgumó. Mann kísérletei megerısítik a fenti eredményeket. A kisérletre Mann 50 Championburgonyát választott ki, melyek már 1 c / m hosszu csirákkal bírtak, ezeket négy héten át C hımérsékkel biró sötét helyen fonnyasztotta. Május 5-én ezen 50 fonnyasztott gumó más 50 friss, 2 5 c / m hasszu csirával biró gumóval egyidıben elültettetett egy 12 m / hosszu és 2 4 m / széles ágyba, úgy, hogy minden sorba 5 vetıgumó jutott. Az idıjárás általában kedvezı volt. A fonnyasztott burgonyából kelt növények általában mindig fejlettebbek voltak, mint a friss vetıgumóbál kelt növények. A burgonya kórója egész októberig zöld maradt. A burgonyát novemberben szedték, s pedig a következı eredménymyel: Eszerint a fonnyasztott vetögumók után nyert termés 28 9%-kal több gumót és 33 3%- kal több keményitıt eredményezett, mint a friss vetıgumó után elért termés. Leydhecker fent ismertetett kísérletével egybekapcsolta azon körülmény kipuhatolását is, vajjon a gumók elhelyezése a talajban mily befolyással bír a termésre, Azon gumók hajtásai, melyeknek koronarügyei fölfelé helyeztettek, 2 3 nappal elıbb bujtak ki a földbıl, mint amelyeknek koronarügyei lefelé voltak. A gumók 5 c / m mélyen helyeztettek a földbe. Hektáronkint arattatott métermázsa:

10 Amint ezen egyévi kísérlet bizonyítja, a vetögumók koronarügyeinek helyzete nincs nagy befolyással a termés mennyiségére. Az évi aratás fıbb terményeinek eredménye, összehasonlítva az elıbbi két év eredményeivel, a következı: BORÁSZAT. A phylloxeraügy állásáról az évben most közzétett jelentés szerint a phylloxeravész az év folyamán sem szünetelt terjedésében, s nem hagyott alább pusztitásával A magyar állam területén az év végeig a phylloxera összesen 396 községben lett fölfedezve; e szám, melybe a sikerrel desinficiált és kiirtott helyek is be vannak véve, az év folytán még 186 községgel, tehát közel 47%-kal növekedett. Eszerint a phylloxeralepett és ennek folytán phylloxeravész alá helyezett községek száma az év végén már összesen 582-re rugott. Ez az 582 község 35 megye területén fekszik, és pedig 536 a szőkebb értelemben vett Magyarországban, 46 Horvát-Szlavonországban. Az illetı községek részint összefüggı kisebb-nagyobb csoportokat, részint különálló infectiókat képeznek. Az 582 község közül 1886 végén tényleg phylloxeralepett volt 579 község. Az 1886-ban fölfedezett infectiók közül kiváló jelentıséggel bir Szegszárd és Eger szılıinek

11 fertızése, De nem csekélyebb jelentöséggel bir a már régibb infectió-foltok folytonos nagyobbodása és azok szélén a számos kisebb-nagyobb fertızési góczpontok keletkezése. Így például az a nagy fertızési terület, melynek középpontját a budai hegyek képezik, év végén már összesen 265 egymással összefüggı község határát foglalta magában és felnyilt egy irányban a Balatontól Hevesmegyéig, más irányban Tolnamegyétöl egész Komárommegyéig. A beérkezett adatok szerint a phylloxeravész Magyarország és társországainak területén év végeig összesen mintegy holdnyi szölöterületet támadott meg. E szılöteriilétnek körülbelül 1 / 3 része már vagy elpusztult, vagy a tulajdonosok által kivágatott és más mívelési ágra fordíttatott. KERTÉSZET. A spárgaágyak kezelése öszszel. Október vége felé vagy november elején az elöbbl élénk zöld spárgahajtások megsárgulnak, a levelekbıl és a szárból a tápanyagok levándoroltak a tövekbe s a föld alatt levı rügyekbe. Ekkor van az ideje a spárga lemetszésének, ha ezt elıbb teszszük, a rügyekbe nem vándorolhat annyi tápanyag, mint különben; ezért a spárga lemetszésével várni kell addig, amíg a hajtások egészen megsárgulnak. A hajtások lemetszése után a spárgaágyak felületét kapával fel kell lazítani. Különösen kötött talaju spárgaágyaknál szükséges ez, sıt, hogy a talaj kellı lazasággal bírjon, czélszerü az ily ágyakra minden 3 4 évben 5 c / m magasságban homokot hinteni. Novemberben van az ideje a spárga megtrágyázásának, amikor vagy az egész ágy meg lesz trágyázva, vagy pedig csak az egyes tövek körülete A trágya legyen érett, szalmástrágya. erre a czélra nem alkalmas. Jó a szarvasmarhatrágya, de meg többet ér a sok humozus anyaggal kevert compost. Argenteuilben, amely hely híres spárgamíveléséröl, a spárgát olyképen trágyázzák meg, hogy minden egyes tı körül 8 c / m mélyre eltávolítják a kapával a földet és helyébe compostot tesznek, amit vékony földréteggel takarnak be. A faimpregnálásra ajánlt carbololeum, melyet Fischer és Heidlberg budapesti jóhirü vegyészeti gyára készít, s mely a gazdaságokban mindjobban terjed, a fa rothadása és korhadása ellen a legmegfelelıbb szernek bizonyult, Szakértı gazdák és technikusok igen kedvezıen nyilatkoznak a carbol-oleum használatáról a vízépitészetnél zsilipekre, töltéskorlátokra, karók és deszkákra s egyáltalán mindenütt ott, ahol a farészek vagy szárazon, vagy nedvesen állnak, vagy váltakozva vonnak kitéve a szárazság és nedvesség behatásának. A carbol-oleum olcsóbb, mint a vastagon folyó kátrány, s elınyét a kátrány felett bizonyítja azon körülmény, hogy hígabb, mint az, könnyebben behatol minden repedésbe hasadékba, a fán netalán levı gyantarészeket feloldja, és erélyesebben desinficiál, mint az utóbbi. Meleg idıjárásnál az oly fafelületeket; melyek nem kerülnek föld alá, elég egyszer bemázolni a forró olajjal, annál is inkább, mert szükség esetén a bemázolást ismételni lehet. A nem egészen légszáraz fát minden évszakban forró carbol-oleummal ajánlatos kezelni. A hidak azon részeit, melyek váltakozva vannak kitéve a szárazságnak és nedvességnek, továbbá kavicscsal behintett padlózatát forró carbol-oletummal ajánljuk bemázolni. Különös figyelmet kell fordítani a fa homloklapjaira (bütü), amelyekre a fa edénycsomói nyílnak, mert ezeken a helyeken szokott kezdıdni a korhadás és az alsóbbrendő organismusok elszaporodása. Ezeket tehát külön kell gondozni azáltal, hogy annyi olajat kenünk rájuk, amennyit csak beszívni képesek.

12 ERDÉSZET. Az erdei fák növekedése. A fák növekedése a fa neme, kora és álláshelye szerint igen változik. A legnagyobb hossz növekedés a fák zsenge korában történik; az erdei fenyı és a vörösfenyı például ik évében, a lúczfenyı ik esztendejében, a jegenyefenyı és a bükk ik évében éri el hossznövekedésének legnagyobb részét, A rosszabb fekvéső helyeken a fák hossznövekedése késıbb kezdıdik és késıbb éri el maximumát is. Hegyekben, az igen magas helyeken sokszor csak ik évében éri el maxi,umát. A legnagyobb vastagsági növekedés akkor kezdıdik, mikor a fák 5 I5 évesek, és pedig a fának körülbelül 1 3 m /-nyi magasságában. Ez különösen áll a gyors növéső fákra, minık az erdei fenyı, a vörösfenyı és az igen jó álláshelyen a lúczfenyrı is; a jegenyefenyınél és a bükknél a legnagyobb vastagsági növekedés is késıbb áll be, körülbelül a ik évben. A vastagsági növekedés különben a fának majdnem egész életén át évenkint egyenlı. A nyár mint erdei fa. Az erdık talaja, legyen az bármily kis területő, mégis a legtöbb esetben igen különbözı minıségő, a dombokon, a völgyekben más-más a talaj összetétele; homokos, márgás, agyagos talaj váltakozik egymással. A magasabb fekvéső helyeken, ahol a talaj könynyebb, homokosabb, ahol az erdıben hézagok vannak, ezeknek nyárfával való beültetése igen ajánlatos. A nyárfák közül a legkitőnıbbek a következık: 1. Populus tremula (rezgınyár) a könnyő homokos talajokon igen jól tenyészik, gyorsan nı, jól árnyékolja be a talajt, jól zár és dús lombhullásával a talajt javítja, A fagynak jól ellent áll és jó hozamot ád, ami elég értékes, mert fehér, puha, csomónélküli fáját jól lehet faragási munkákra használni; ezenkívül az asztalosok, csekély sulya miatt, ládák készitésére nagyon keresik. 2. Populus monilifera (canadai nyár) nedves, vályogos homok-, sıt tızeges talajon is megterem; igen ajánlható jóminıségü fája miatt, mely éppen úgy, mint a rezgınyáré, fehér, de keményebb s mint haszonfát papucsgyárosok, esztergályosok, bognárok és asztalosok minden egyéb nyárnál többre becsülik. A fa tökéletesen meghonosodott, igen gyorsan nı; törzse sima, erıs és igen magas lesz. 3. Populus nigra (feketenyár) ugyanoly talajokon díszlik, mint az elıbbi; nagyra növı, szép fa fekete repedezett kéreggel; fája barnás, de mert igen könnyő és meglehetıs kemény, azért mégis hasznavehetı. 4. Populus alba (ezüstnyár) nyirkos, homokos vályogtalajon díszlik; törzse erıs, hosszu, fehérszínő; jó deszkákat lehet belıle készíteni. A nivea varietása szintén gyorsan nı nyirkos, homokos, vályogos talajon; lombfaerdökben egyéb fa közé ültetésre igen alkalmas; mint haszon- és tüzelıfa jó hozamot ad. 5. Populus angulata nyirkos, vályogos homoktalajt kiván; nagy levelei által tőnik ki. 6. Populus piramidalis (jegenyenyár} nyirkos, homokos talajon díszlik, erdıbe nem való, inkább fasorok létesítésére utak szélén. Igen magasra nı, ágai rövidek, fölfelé állók; fája kiválóan alkalmas teknık, lapátok, ládák készítésére, ezért meglehetıs nagy jövedelmet szolgáltat. Az összes nyárféléket legczélszerőbb dugványozás útján szaporítani, A dugványágyakat 60 c / m -nyi mélyen meg kell rigolirozni; dugványul 1 3 éves, egészséges vesszık használandók, ezek 60 c / m -nyi sortávolban, a sorokban 30 c / m -nyire egymástól ültetendık el.