Növénytermesztéstan 1.

Átírás

1 Növénytermesztéstan 1. Antal, József Berzsenyi, Zoltán Birkás, Márta Bocz, Ernő Csík, Lajos Dér, Sándor Győri, Zoltán Gyuricza, Csaba Izsáki, Zoltán Jolánkai, Márton Késmárki, István Kismányoky, Tamás Lázár, László Pepó, Péter Tóth, Zoltán Csajbók, József Izsáki, Zoltán Jolánkai, Márton Kajdi, Ferenc Kismányoky, Tamás Kiss, József

2 Kruppa, József Nagy, Jenő Sárvári, Mihály Simits, Katalin Simonné, Kiss Ibolya Szabó, Miklós Szöllősi, Gergely Szőcs, Zoltán

3 Növénytermesztéstan 1. Antal, József Berzsenyi, Zoltán Birkás, Márta Bocz, Ernő Csík, Lajos Dér, Sándor Győri, Zoltán Gyuricza, Csaba Izsáki, Zoltán Jolánkai, Márton Késmárki, István Kismányoky, Tamás Lázár, László Pepó, Péter Tóth, Zoltán Csajbók, József Izsáki, Zoltán Jolánkai, Márton Kajdi, Ferenc Kismányoky, Tamás Kiss, József Kruppa, József Nagy, Jenő Sárvári, Mihály Simits, Katalin Simonné, Kiss Ibolya Szabó, Miklós Szöllősi, Gergely Szőcs, Zoltán Publication date 2005 Szerzői jog 2005 Antal József, Mezőgazda Kiadó - Budapest A növénytermesztés alapjai Szerkesztette: Antal József Gabonafélék Szerkesztette: Jolánkai Márton A növénytermesztés alapjai című rész szerzői: Antal József, Berzsenyi Zoltán, Birkás Márta, Bocz Ernő, Csík Lajos, Dér Sándor, Győri Zoltán, Gyuricza Csaba, Izsáki Zoltán, Jolánkai Márton, Késmárki István, Kismányoky Tamás, Lázár László, Pepó Péter, Tóth Zoltán Gabonafélék című rész szerzői: Csajbók József, Izsáki Zoltán, Jolánkai Márton, Kajdi Ferenc, Kismányoky Tamás, Kiss József, Kruppa József, Nagy Jenő, Sárvári Mihály, Simits Katalin, Simonné Kiss Ibolya, Szabó Miklós, Szöllősi Gergely, Szőcs Zoltán A növényrajzokat Bíró Krisztina készítette

4 Tartalom 1. A NÖVÉNYTERMESZTÉS ALAPJAI Előszó A növénytermesztés jelenlegi helyzete A növénytermesztéstan alapjai A talaj, a termőhely, a szántóföld és a termés A termőhely A szántóföldi termőhely A szántóföldi termőhely és a termés Vetésforgó és vetésváltás A vetésforgó, a vetésváltás és a monokultúra fogalma A vetésváltás és a vetésforgó jelentősége A vetésváltás természettudományos alapjai A növényi összetételt befolyásoló tényezők A növényi sorrend kialakításának alapjai Talajművelés, talaj-előkészítés A talajművelés szerepe A talaj-előkészítés feladatai Tápanyagellátás, trágyázás A trágyák csoportosítása Szervestrágyázás A zöldtrágya, a zöldugar és a zöldtarló A zöldtrágyázás Egyéb szerves trágyák A növények tápanyagellátásának kiszámítása A trágyázás módszere A talajok tápanyag-ellátottsága A növény terméssel felvett fő tápanyagai A növény terméshozamának megtervezése Az egy tonna terméshez szükséges hatóanyagigény kiszámítása A trágyázás megoldásai A hatóanyag átszámítása műtrágyára A mésztrágyázás Fajta, vetőmag, vetés A növényfajták állami elismerése és a fajtavédelem A vetőmag-előállítás és forgalmazás rendszere A vetőmag értékmérő tulajdonságai A vetőmag előkészítése Vetés Vetési módok A vetés mélysége és takarása A vetés ideje A vetőmag mennyisége Növekedésanalízis és termésképzés A növények növekedése Növekedésanalízis Növekedési mutatók és kiszámításuk módszere Növényegyedek növekedését jellemző mutatók Növényállomány növekedését jellemző mutatók A növekedési mutatók közötti kölcsönös kapcsolatok Termésképzés (termés, terméskomponensek) Növényápolás, növényvédelem Talajművelő eszközökkel végzett növényápolási eljárások A szárszilárdság növelésére irányuló növényápolási eljárások A kultúrnövények vegetatív részeinek csonkításával járó növényápolási eljárások Vegyszeres növényvédelem iv

5 Növénytermesztéstan Az állati kártevők elleni védekezés A növényi kórokozók elleni védekezés Gyomirtás Az Újvárosi-féle életformarendszer Az integrált növényvédelem A művelőutas termesztés Öntözés A növénytermesztési tér vízgazdálkodása A növények vízgazdálkodásával kapcsolatos egyéb fogalmak, kifejezések A talaj vízháztartásának legfontosabb mutatói Öntözési módok, módszerek, eljárások Öntözési tervek Betakarítás A növénytermesztés rendszerei A talajhasználati rendszerek Növénytermelési rendszerek A földművelési rendszer Az ipari termelési rendszerek Az alternatív gazdálkodási rendszerek Az integrált rendszer Precíziós termesztési rendszerek Talajtani agrokémiai szempontok Vízgazdálkodási szempontok Növénytermesztési szempontok Növényvédelmi szempontok Automatizálási vonatkozások Műszaki szempontok A precíziós növénytermelés gazdasági összefüggései A precíziós helymeghatározás gyakorlati alkalmazása Ökológiai gazdálkodás Az ökológiai gazdálkodás kialakulása, filozófiai háttere Az ökológiai gazdálkodás elterjedése, jelentősége Az ökológiai gazdálkodás alapelvei A növények tápanyag-igénye A vetőmag és fajtaválasztás Az ellenőrzési rendszer Ellenőrzési intézkedések a mezőgazdasági termelés során Szankciók az ökológiai gazdálkodás szabályainak megsértése esetén A növénytermesztés minőségbiztosítása A minőség és a minőségbiztosítás a növénytermesztésben A minőség megvalósításának feltételei a növénytermesztésben Általános termesztési és környezetvédelmi célok Gabonafélék Bevezető a gabonafélék termesztéséhez Búza A búza jelentősége A búza botanikája és fiziológiája Biológiai alapok Termőhelyigénye A termesztés módszere Elővetemény-igénye Talaj-előkészítés Tápanyagellátása Vetés Növényápolás, növényvédelem Betakarítás A betakarított gabona minősége A búza fontosabb minőségvizsgálati módszerei Vetőmagtermesztése v

6 Növénytermesztéstan Durumbúza Jelentősége A növény botanikája és fiziológiája Biológiai alapok Termőhelyigénye A termesztés módszere Elővetemény Talaj-előkészítés Tápanyagellátás Vetés Növényvédelem, növényápolás Érés és betakarítás A durumbúza őrleményeinek minőségi elvárásai Vetőmagtermesztés Tavaszi búza Jelentősége A növény botanikája és fiziológiája Biológiai alapok Termőhelyigénye A termesztés módszere Elővetemény Talaj-előkészítés Tápanyagellátás Vetés Növényvédelem, növényápolás Érés és betakarítás A tavaszi búza minősége Vetőmagtermesztése Tönkölybúza Jelentősége A növény botanikája és fiziológiája Biológiai alapok Termőhelyigénye A termesztés módszere Elővetemény Talaj-előkészítés Tápanyagellátás Vetés Növényvédelem, növényápolás Érés és betakarítás A tönköly minősége Vetőmagtermesztése Rozs és évelő rozs Rozs Jelentősége A növény botanikája és fiziológiája Biológiai alapok A növény termőhelyigénye A termesztés módszere Évelő rozs Tritikále Jelentősége A növény botanikája, fiziológiája Biológiai alapok Termőhelyigénye A termesztés módszere Elővetemény-igény Talaj-előkészítés Tápanyagigénye Vetés vi

7 Növénytermesztéstan Növényvédelem, növényápolás Érés és betakarítás A tritikále minősége Vetőmagtermesztése Őszi és tavaszi árpa Jelentősége Az árpa botanikája és fiziológiája Az árpa biológiájának alapjai Az őszi árpa Az őszi árpa fajtaválasztás szempontjai Az őszi árpa termőhelyigénye Az őszi árpa termesztési módszere Az őszi árpa minősége Vetőmagtermesztés A tavaszi árpa A tavaszi árpa fajtaválasztás szempontjai A tavaszi árpa termőhelyigénye A tavaszi árpa termesztési módszere A sörárpa minősége Vetőmagtermesztés Zab Jelentősége A zab botanikája és fiziológiája Biológiai alapok Termőhelyigénye A termesztés módszere Előveteménye Talaj-előkészítés Tápanyagellátás Vetés Növényvédelem, növényápolás Érés, betakarítás A termés minősége Vetőmagtermesztés Rizs Jelentősége A növény botanikája és fiziológiája Biológiai alapok Termőhelyigénye A termesztés módszere Elővetemény Talaj-előkészítés Tápanyagellátás Vetés Növényvédelem, növényápolás Érés és betakarítás A rizs minősége Vetőmagtermesztés Szántóföldi rizstermesztés Indián rizs Jelentősége A növény botanikája és fiziológiája Biológiai alapok Termőhelyigénye A termesztés módszere Elővetemény Talaj-előkészítés Tápanyagellátás Vetés Növényvédelem, növényápolás vii

8 Növénytermesztéstan Érés és betakarítás Az indián rizs feldolgozása Kukorica Jelentősége A kukorica felhasználhatósága: A növény botanikája és fiziológiája Biológiai alapok Termőhelyigénye A termesztés módszere Elővetemény Talaj-előkészítés Tápanyagellátás Vetés Növényvédelem, növényápolás Öntözés Érés, betakarítás, tárolás A kukorica minősége Vetőmagtermesztés A hibridkukorica vetőmagtermesztés legfontosabb munkái Szemes cirok Jelentősége A növény botanikája és fiziológiája Biológiai alapok Termőhelyigénye A termesztés módszere Elővetemény Talaj-előkészítés Tápanyagellátás Vetés Növényvédelem, növényápolás Érés és betakarítás Minőségi jellemzők Vetőmagtermesztése Köles Jelentősége A növény botanikája és fiziológiája Biológiai alapok Termőhelyigénye A termesztés módszere Elővetemény-igénye Talaj-előkészítés Tápanyagellátás Vetés Növényvédelem, növényápolás Érés és betakarítás A termesztett növény minősége Vetőmagtermesztése Fénymag Jelentősége Botanikája és fiziológiája Biológiai alapok Termőhelyigénye A termesztés módszere Elővetemény Talaj-előkészítés Tápanyagellátás Vetés Növényvédelem, növényápolás Betakarítás A fénymag minősége viii

9 Növénytermesztéstan Vetőmagtermesztése Pohánka Jelentősége A növény botanikája és fiziológiája Biológiai alapok Termőhelyigénye A termesztés módszere Elővetemény Talaj-előkészítés Tápanyagellátás Vetés Növényvédelem, növényápolás Érés és betakarítás A termés minősége Vetőmagtermesztése Amaránt Jelentősége Felhasználási területei A növény botanikája és fiziológiája Biológiai alapok Termőhelyigénye A termesztés módszere Elővetemény Talaj-előkészítés Tápanyagellátás Vetés Növényvédelem, növényápolás Érés és betakarítás Függelék A termőhely és a talajtípusok csoportjai I. Szántóföldi termőhely: Középkötött mezőségi talajok II. Szántóföldi termőhely: Középkötött erdőtalajok III. Szántóföldi termőhely: Kötött réti talajok IV. Szántóföldi termőhely: Laza és homoktalajok V. Szántóföldi termőhely: Szikes talajok VI. Szántóföldi termőhely: Sekély termőrétegű, sík vagy lejtős, erodált és heterogén talajok A tápanyagellátás módszere és táblázatai A talajok tápanyag-ellátottsága A növény terméssel felvett fő tápanyagai Az 1 tonna terméshez szükséges hatóanyagigény megállapítása Az 1 hektárra szükséges tápanyagigény Szakirodalom A növénytermesztés alapjai Gabonafélék ix

10 Az ábrák listája 1. Sokoldalú növénytermesztés Magyarország ökológiai tájai A művelési rendszerek kialakításának fő fázisai A szigmoid típusú növekedés (tömegben), a log-növekedés és a növekedési ráta általánosított idő szerinti görbéi. A görbén megjelölt növekedési fázisok: exponenciális vagy logaritmus (a), lineáris (b), csökkenő exponenciális (c), állandó állapot (fiziológiai érettség) (d). Figyeljük meg, hogy a növekedési sebesség maximuma t 1/2-nél van A növényszám hatása a kukoricanövény szárazanyag felhalmozódására és abszolút növekedési sebességére (Berzsenyi, Lap 2000) A napraforgó (Helianthus annuus) relatív növekedési sebességének (RGR) és levélterület arányának (LAR) időbeni változása (Evans, 1972alapján) Különböző növényfajok nettó asszimilációs rátájának (NAR) és levélterület indexének (LAI) időbeni változása. A szaggatott vonal mutatja a relatív napsugárzást az év folyamán (Evan, 1972alapján) A nettó asszimilációs ráta gyakorisági eloszlása (1) kétszikű fás növényekre (n = 16), (2) kétszikű lágy szárú növényekre (n = 22) és (3) lágy szárú egyszikű növényekre (n = 21), csíranövény stádiumban, termékeny, szabályozott környezetben (Hunt R. és Cornelissen JHC, 1997alapján) Egy egyéves, determinált növekedésű gabonanövény szezonális fejlődése. Figyeljük meg a szoros összefüggést a levélterület index (LAI), a fény felfogása és a növényállomány növekedési sebessége (CGR) között (Gardner et al alapján) A föld feletti rész szárazanyag gyarapodásának sebessége (CGR) a szántóföldi növényekben. Növényfajok: 1. őszi búza, 2. tavaszi árpa, 3. zab, 4. tavaszi búza, 5. lóbab, 6. burgonya, 7. cukorrépa (Petr et al alapján) Különböző kultúrnövény fajok levélterület-indexének fejlődése a növekedési időszakban a = 50%-os kalászhányás időpontja; b = a gumóképződés kezdete (Geisler, 1988) Összefüggés a növényenkénti szemszám (fiziológiai éréskor) és a növekedési ráta (a nővirágzást megelőző 7 napos és a nővirágzás utáni 21 napos időszakban) között egy egycsövű (A) és egy kétcsövű (B) kukorica genotípusban (Tollenaar et al. 2000) Az őszi búza és a kukorica dinamikai vízigénye (Ruzsányi, 1991) Az öntözés módjai és módszerei Szántóföldön felvett hozamtérkép interpolált ábrázolással Nedvességtérkép (Agrocom ACT). Alsó számsor: a talaj nedvességtartalma %-ban; felső számsor: különböző nedvességtartalmú területek %-os megoszlása A növénytermesztés minőségbiztosításának tervezése (összefoglalás) A gabonatermés felhasználásának megoszlása Magyarországon (%) (KSH 1999) (összes gabonatermés 13,8 millió t) Az apokalipszis lovasai (Albrecht Dürer fametszete, 1498) Az őszi búza habitusképe A búza evapotranszspirációs vízmérlege Gödöllő, 50 éves csapadékátlag, mm A búza érési szakaszai és a szemek nedvességtartalma dekádonként (Gödöllő Nagygombos ) Atavaszi búza kalásza (Papp Erzsébet) Atönkölybúza kalásza (Papp Erzsébet) A rozs habitusképe A tritikále kalásza (Papp Erzsébet) Az árpa habitusképe Az őszi árpa helye a vetésszerkezetben A zab habitusképe A rizs habitusképe Az indián rizs kalásza (Papp Erzsébet) A kukorica hasznosítása Magyarországon (Győri Z., 2001 adatai alapján) Akukorica vetésterülete és termésátlaga a világon, 2003 (FAO adatok alapján) Akukorica vetésterülete és termésátlaga Magyarországon, (KSH adatok alapján) A kukorica habitusképe A C 3-as (búza) és a C 4-es (kukorica) fotoszintézisének intenzitása a megvilágítás függvényében (Larcher; 1980) x

11 Növénytermesztéstan A kukoricahibridek termőképessége és trágyareakciója, (Nagy Sárvári adatai alapján) A kukorica effektív hőösszeg (HU, IV IX. hó) alakulása ( C) (Menyhért Z. 1985) A szemes cirok habitusképe A cirokmag keresztmetszete (Lloyd W. Rooney, Texas University) P: perikarpium, FE: lisztesendospermium, CE: viaszos endospermium, S: scutellum, EA: embrió A köles habitusképe A fénymag habitusképe A pohánka habitusképe Az amaránt habitusképe xi

12 A táblázatok listája 1. A világ főbb kultúrnövényeinek fontossági sorrendje Az agrárvertikum nemzetgazdasági értékelése A hazai mezőgazdasági termékek bruttó termelésének volumenindexe (KSH adatok) év = 100% 5 4. A földterület művelési ágak szerinti megoszlása Magyarországon ( ) (ezer ha) A fontosabb növények vetésterülete Magyarországon (KSH adatok, ezer ha) A fontosabb növények termésátlaga Magyarországon (KSH adatok, kg/ha) Gabonafélék termése, t/ha A gyökgumósok termései, t/ha Hüvelyes növények termései, t/ha Olaj- és ipari növények termései, t/ha Pillangósvirágú szálastakarmányok termései, t/ha Tömegtakarmányok termése zölden, t/ha**** A művelési feladatok és a várható eredmények A kelés körülményeinek javítása a művelési rendszerben Művelési cél a kímélő rendszerekben Az istállótrágya minősítése a beltartalom alapján Az istállótrágya NPK-tartalmának hasznosulása Sertés- és szarvasmarha hígtrágyák átlagos összetétele A legfontosabb növények gyökér-, élőtarló-, árvakelés tömege és tápanyagtartalma Pillangós- és keverék zöldtrágyák tömege és tápanyaga Keresztesvirágú és egyéb zöldtrágyanövények tömege és tápanyaga A baromfiürülék százalékos összetétele Ipari szerves hulladékok összetétele A talaj humusztartalmának határértékei (a nitrogénellátottság megítéléséhez) Debreceni, A talaj AL-oldható foszfortartalmának határértékei (a felvehető foszforellátottság megítéléséhez) Debreceni, A talaj AL-oldható káliumtartalmának határértékei (a felvehető káliumellátottság megítéléséhez) Debreceni, A terméssel felvett tápanyagok kg/t Minta a tápanyagszükséglet kiszámításához A számított tápanyagok néhány korrekciója A tízéves csapadékátlagok szélsőértékei 19 mérőállomás adatai alapján között Az országos csapadékmennyiség évi változása között Magyarország öntözött területe (rizs nélkül) és a kiöntözött víz mennyisége között Különbségek szerzők és mérőállomások között a növényfajok transzspirációs koefficiensére Néhány növényfaj mértékadó vízigényes időszaka az ország 26 mezoklima körzetében, a szélsőértékkel jellemezve Néhány növényfaj vízigénye a tenyészidőben A természetes csapadék becsült veszteségei sík területen, jó szerkezetű talajnál Néhány növényfaj statikai vízigénye Különböző mechanikai összetételű talajok sűrűsége és pórustérfogata Különböző mechanikai összetételű talajok néhány vízháztartási paramétere Az öntözővizek jellemzése az oldott sók minősége szerint Néhány szántóföldi kultúra öntözése átlagos csapadék ellátottságnál A különböző talajok öntözése esetén figyelembe veendő szempontok Újabb növénytermesztési rendszerek Példa a minőségbiztosítási rendszer alkalmazására A búza és a kukorica termésátlagának alakulása Magyarországon, t/ha (forrás: KSH) Az őszi búza termésátlagai Magyarországon (forrás: KSH) A búza Triticum genus genealogiája (Mac Key nyomán A kalászos gabonák fenológiai szakaszai (Kováts nyomán) Minősített búzafajták száma és származása OMMI Az őszi búza tápanyagigénye, kg/l t termés A búza termése szaporulati fokonként (ÁGOK 1968 nyomán) A búza vetési útmutatója xii

13 Növénytermesztéstan A búza vetőmagjának minőségi követelményei A durumbúza tápanyagigénye, kg/l t termés A durumbúza vetési útmutatója és vetőmag minőség követelményei A tavaszi búza termőhelyenkénti tápanyagigénye, kg/1 t termés A tavaszi búza vetési útmutatója A tönköly tápanyagigénye, kg/1 t terméshez A tönköly vetési útmutatója Egy tönköly búzafaj teljes szemének és a szem frakcióinak, őrlési termékeinek beltartalmi mutatói A rozs tápanyagigénye, kg/1 t termés A rozs vetés útmutatója A rozs és hibrid rozs, valamint az évelő rozs vetőmagjával szembeni fő követelmények A tritikále tápanyagigénye, kg/1 t termés A tritikále vetési útmutatója A rozs-, a tritikále- és a búzalisztek aminosav-összetétele (Bushuk) A tritikále vetőmagjának minőségi követelményei Az árpa vetésterülete, termésátlaga, össztermése hazánkban A Feekes-skála Az őszi árpa fejlődési periódusa, a Feekes-skála és a vegetációs napok száma közötti összefüggés Az őszi árpa tápanyagigénye, kg/1 t termés Az őszi árpa vetési útmutatója és vetőmag minőségi követelményei A tavaszi árpa 100 kg-os szemterméséhez szükséges tápanyag mennyisége A tavaszi árpa tápanyagigényt, kg/1 t termés Vetés előtt kijuttatandó javasolt N-adag Az elővetemények utóhatása N-műtrágya meghatározásához A tavaszi árpa vetési útmutatója A sörárpa minőségi követelményei (MSZ ) A zabfajok (Avena sp.) genealogiája Vavilov, N. I. nyomán A zab tápanyagigénye, kg/1 t terméshez A zab vetési adatai A zab fontosabb takarmányozási értékmérő mutatói (DLG Futterwerttabellen nyomán) A rizs hő- és vízigénye A talaj tápanyag-ellátottságának határértékei a különböző rizstermő helyeken A rizs tápanyagigénye, kg/1 t termés Rizsvetési útmutató Arizs öntözési módjai A rizs vetőmaggal szembeni fő követelmények Termőterület és átlagtermés alakulása (Indián Rizs Kft., Kisújszállás) Az indián rizs és a fehér rizs beltartalma A kukoricahibridek csoportosítása érésidő szerint A FAO csoportonkénti hasznos hőösszegigény Alacsonyabb Cold-teszt értékeknél szükséges minimális talajhőmérséklet A kukorica előveteményeinek értékelése A kukorica tápanyagigénye, kg/1 t termés A kukorica vetési útmutatója A kukorica fontosabb gyomnövényei Hibridkukorica-vetőmag előállítása Magyarországon (KSH ) A kukorica vetőmagjával szemben támasztott követelmények A szemes cirok tápanyagigénye, kg/1 t termés A szemes cirok vetési útmutatója Aszemes cirok vetőmagjának minőségi követelményei A köles tápanyagigénye, kg/1 t termés A köles és a japán köles vetési útmutatója A köles vetőmagjával szembeni fő követelmények A fénymag vetésterülete és termésátlaga A fénymag tápanyagigénye, kg/1 t termés A fénymag vetési útmutatója A fénymag fehérjetartalma és aminosav-összetétele A fénymag vetőmag minőségi követelményei xiii

14 Növénytermesztéstan A pohánka tápanyagigénye, kg/1 t termés A pohánka vetési útmutatója A pohánka vetőmagjával szembeni fő követelmények Az amaránt vetőmagjával szembeni fő követelmények I. A talaj humusztartalmának határértékei (a nitrogénellátottság megítéléséhez) MÉM NAK II. A talaj AL-oldható foszfortartalmának határértékei (a felvehető foszfor-ellátottság megítéléséhez) MÉM NAK III. A talaj AL-oldható káliumtartalmának határértékei (a felvehető kálium-ellátottság megítéléséhez) MÉM NAK IV. Az istállótrágya N, P 2O 5 és K 2O átlagos beltartalma és hasznosulása xiv

15 1. fejezet - A NÖVÉNYTERMESZTÉS ALAPJAI 1. Előszó Szántóföldön az utóbbi fél évszázad mezőgazdasága a technika és a gépesítés fejlődésével, a biológia a növénynemesítéssel, a talajtan és az agrokémia a tápanyagellátással és a növényvédelemmel kiváló minőségű nagy terméseket ért el. A jó és a biztos termések módszereinek túlzásai viszont a talajban, a környezetben vagy a termések minőségében kisebb-nagyobb károkat is okoztak. Az 1960-as és 70-es években az agrotechnika és a technológia receptjei a felsőfokú oktatásra is hatással volt. Az alapozó tantárgyakat szintetizáló termesztéstan tananyaga háttérbe szorult és zömmel technológiai eljárásokról szóltak a tanárok előadásai. Az elmúlt évtizedek szakkönyveibe is a technológiai elemek kerültek előtérbe. El kell ismerni, hogy az agráregyetemeinken és főiskoláinkon végzett agrármérnökök világra szóló terméseket értek el gazdaságaikban nem csak búzából vagy kukoricából, hanem többek között a kiváló minőségű vetőmagvak előállításából is. Szántóföldjeinken a kiváló fajták és a nagy teljesítményű gépek segítségével a növekvő termések vesztese lett a talaj, mert: annál nagyobb a termés, minél több a felhasznált műtrágya, a növényvédő szerek újdonságai és nagy választéka mindent megold, vetésvált abra.pngás nélkül is lehet egymás után ugyanoda vetni kukoricát, búzát stb. A felsorolást lehetne folytatni, helyette viszont tudomásul kell venni, hogy a talaj túlzott terhelése, az indokoltnál több műtrágya felhasználása számos helyen a felső talajvízréteg elnitrátosodásához, a talajok elsavanyodásához és környezet szennyezéséhez is vezettek. De a termések minőségével szemben is merültek fel kifogások. Mindezekért időszerű lett az EU és a bolognai határozat szerint az agrár-felsőoktatás átszervezése, korszerűsítése. Ezekből következik az az igény, hogy a mezőgazdaságot egészében érintő, de a kereskedelemre, az élelmiszeriparra és a közegészségre is kiható következmények miatt a szántóföldi növénytermesztés alapjainak ismeretére valamennyi agrárszakembernek szüksége van. Mindezekhez pedig korszerű, egységes növénytermesztéstan tankönyv is szükséges. A növénytermesztéstan anyagának, szabályainak, összefüggéseinek, kölcsönhatásainak ismeretében lehet csak kidolgozni, fejleszteni és alkalmazni a korszerű agrotechnikát és termesztéstechnológiát. A tankönyv két kötetben jelenik meg. A szántóföldön termesztett 71 növényfaj közül terjedelmében szélesebb körű az őszi búza, az őszi és tavaszi árpa, a kukorica, a cukorrépa, a burgonya, a borsó, a szója, a napraforgó, az olajrepce és a lucerna. A többiek, az ún. kiskultúrák, a rozstól a kölesig, a szárazbabtól a lencséig, az olajlentől a földimogyoróig, vagy a szálastakarmányoktól a tömegtakarmányokig rövidebb annak ellenére, hogy jelentőségük a jövőben sem csökken. Néhány nálunk is meghonosodó növény még a tananyaghoz tartozik pl. az indián rizs vagy az amaránt stb. Nem tartoznak a növénytermesztéstan tananyagához a szántóföldi zöldségnövények, mint a paradicsom, a hagyma, a sárgarépa, az étkezési káposztafélék stb., a zöldborsó és a zöldbab kivételével. Hasonlóképpen nincsenek a tankönyvben a termesztett gyógynövények sem, mivel van kiváló magyar szakkönyv, ami egyben tankönyv is. 1

16 A NÖVÉNYTERMESZTÉS ALAPJAI Negyvenöt tanár és kutató, akik oktatói is a növénytermesztésnek írták le az egyes növények termesztésének alapmódszereit, a hozzátartozó növényismerettel, élettani sajátosságaival együtt, felhasználva hazai és külföldi szakkönyveket is. Nem sorol fel a tankönyv fajtákat az egyes fajokból, de a fajtatípusokat igen. Viszont agrártörténelmünkből a nagy elődeink, Baros László Bánkuti búzáját, Teichmann Vilmos Gülbaba burgonyáját vagy a lucernát meghonosító Tessedik Sámuelt kötelességünk számon tartani. Mint ahogy büszkék vagyunk azokra a XIX. és XX. században Európában tanult szakembereinkre, akik az élvonalba felhozták és fejlesztették növénytermesztésünket. Nem foglalkozik a tankönyv a termesztés egyes elemeinek gépeivel, géptípusaival, csak az elvégzendő munka nemével és minőségével. Hasonlóan a növényvédelem vegyszereivel sem, túl azon, hogy a gyakorlati órákon meg kell, hogy ismerje a hallgató. Ezekből vannak korszerű tankönyvek. Végül a főszerkesztő kötelessége volt az eltérő (esetenként) idegen szakkifejezések helyett a hagyományos falun-városon egyaránt ismert magyar szavakra és szakkifejezésekre átjavítani. Gödöllő, Dr. Antal József A növénytermesztés jelenlegi helyzete A világ növénytermesztése jelentős változásokon ment át az elmúlt évtizedek során. Ezt a változást az a biológiai, kémiai, agronómiai, technikai és technológiai forradalom tette lehetővé, amely az 1900-as évek elején kezdődött és az elmúlt fél évszázadban dinamikusan bontakozott ki a legfejlettebb nyugat-európai és északamerikai államokban. E fejlődés hajtóerejét, mozgatórugóját a növénytermesztés termékeivel szemben egyre nagyobb mértékű igények jelentették. A növekvő ipari nyersanyag-felhasználás mellett döntő lett a Föld lakosságának jelentős mértékű növekedése. Míg 1975-ben 4 milliárd ember élelmiszer-szükségletét kellett megtermelni, addig napjainkban a Föld lakossága meghaladja a 6 milliárdot (előrejelzések szerint 2015-ben 7,2; 2030-ban 8,3; 2050-ben 10,0 milliárd lesz). E számszerű növekedés mellett a minőségi elvárásokban is jelentős változások érvényesültek. Ez jelenti: egyrészt a fejlett országokban ma már alapvető szempontként jelentkező élelmiszer-biztonságot, a növényi termékek minőségbiztosítását, nyomon követhetőségét a termőföldtől a fogyasztó asztaláig, másrészt a differenciált minőségi igények egyre határozottabb megjelenését (a tömegáruk mellett a különleges minőségű, ökológiai [bio] termékek stb.), harmadrészt a fejlődő, szegényebb országokban is a növényi termékek minőségi elvárásainak bizonyos mértékű növekedését. A szántóföldi növények termése a világon az elmúlt húsz évben mintegy 20 50%-kal növekedett, ugyanakkor a növekedés ellenére a Föld lakosságának élelmiszer-ellátásában jelentkező éles különbségek csak kis mértékben csökkentek. Leegyszerűsítve és sarkítva, napjainkban és a jövőben is a fejlődő országokban a növénytermesztés alapvető feladata a termelés volumenének növelése. FAO-becslések szerint a Föld lakosságának mintegy 10 15%-a alultáplált, ezen túlmenően mintegy 5%-a pedig kifejezetten éhezik. Ezzel szemben a fejlett országokban (mezőgazdasági, ill. növénytermesztési szempontból hazánkat is ide sorolhatjuk) az elsődleges szempont nem a termelés növelése, hanem olyan minőségorientált fejlesztés, amely figyelembe veszi a fenntarthatóságot, a környezetvédelmet, a természetvédelmet, a tájhasznosítást, a vidékfejlesztést, bizonyos szociális-társadalmi elvárásokat. Ezek a feladatok együttesen jelentik azokat az alapcélokat, amelyeket a sokoldalú növénytermesztés során kell megvalósítanunk (1. ábra). 1. ábra - Sokoldalú növénytermesztés 2

17 A NÖVÉNYTERMESZTÉS ALAPJAI A világ növénytermesztésének az elmúlt fél évszázadban elért eredményei nem kevesek. A fejlődő országokban a Nobel-díjas Borlaug professzor nevével fémjelzett zöldforradalom (green-revolution) elsősorban a gabonanövények termésátlagait növelte, részben a genetika és a nemesítés, részben a termesztés módszereinek fejlesztése révén. A hatalmas népességű Kína és India ma már élelmiszer-termelésben önellátó. Ugyanakkor az afrikai országokban és egyéb területeken az eredmények mérsékeltek. A fejlett országokban az iparszerű, túlzott mértékű ipari ráfordítású növénytermesztési technológiák szerepe mérséklődött, meghatározó jelentőségűek lettek a minőségre irányult, a fenntartható, az integrált módszerek és fokozatosan terjednek az ökológiai növénytermesztés különböző eljárásai. A jelentkező egyre nagyobb humán táplálkozási, a fokozódó ipari nyersanyag és egyéb növényi termékigényeket úgy kell napjaink növénytermesztésének kielégítenie, hogy: az egy főre jutó termőterület fokozatosan csökken (a világon 0,2 ha/fő, hazánkban 0,5 ha/fő a szántóterület jelenleg), kisebb a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya (a világon a lakosság 42 43%-a [1975-ben 53%-a], hazánkban 5 6%-a, a legfejlettebb országokban 1 2%-a dolgozik a mezőgazdaságban jelenleg), kedvezőtlenebbek a termőhelyi feltételek (globális klímaváltozás, talajdegradációs folyamatok stb. hatásai), valamint a termelés közgazdasági feltételrendszere is kedvezőtlen irányba módosult (agrárolló). A világon 1400 millió ha szántóterületen folytatnak növénytermesztést, amely a Föld szárazföldi területének mintegy 10%-át jelenti. A legfontosabb 16 kultúrnövényt az 1. táblázat tartalmazza. E növények közül 8 tartozik a gabonanövények csoportjába, melyek együttes vetésterülete mintegy millió ha (50%), míg a többi növényt hüvelyes, olaj-, ipari és gyökér-gumós növények teszik ki. 1. táblázat - A világ főbb kultúrnövényeinek fontossági sorrendje 1. búza 9. zab 2. rizs 10. bab 3. kukorica 11. burgonya 4. árpa 12. földimogyoró 5. köles 13. rozs 3

18 A NÖVÉNYTERMESZTÉS ALAPJAI 6. szemes cirok 14. édesburgonya 7. szójabab 15. cukornád 8. gyapot 16. manióka Hagyományosan az elmúlt évtizedek során az ipari és szolgáltató ágazatok dinamikus fejlődése miatt csökkent a mezőgazdaság GDP-n (bruttó hazai termék) belüli részaránya, az abszolút termelési érték viszont nőtt. A mezőgazdaság átalakulása a fejlett országokban, így hazánkban is azt teszi indokolttá, hogy a szűkebb értelemben vett mezőgazdasági termelés mellett az élelmiszer-ipari feldolgozást és termelést, valamint a mezőgazdaságnak termelési eszközöket, anyagokat, szolgáltatásokat nyújtó ágazatok termelését együttesen vegyük figyelembe (2.táblázat). Ezen termelési ágazatok a hazai GDP 11 14%-át jelentik, amely jelentős értéknek tekinthető. A mezőgazdaság, ezen belül a növénytermelés reális értékeléséhez azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy évtizedek óta a mezőgazdaság-élelmiszeripar hazánkban nettó exportőr (lényegesen több árut viszünk ki, mint a behozott mezőgazdasági termékek értéke). 2. táblázat - Az agrárvertikum nemzetgazdasági értékelése Nemzetgazdasági terület %-os arány az adott területen belül GDP-n belül 4 5 mezőgazdaság 3 4 élelmiszer-feldolgozás szolgáltató ágazatok (gépgyártás, vegyipar stb.) 4 5 Összesen Fogyasztói kosáron belül élelmiszerek és élvezeti cikkek Vidéki lakosság direkt és indirekt kapcsolódása a mezőgazdasághoz Különösen fontos az, hogy a hazai fogyasztói kosáron belül az élelmiszerek és élvezeti cikkek aránya 30 35%- ot tesz ki (a legfejlettebb országokban 25% körüli), melyeknek jelentős részét hazánkban állítjuk elő. Tekintetbe kell venni továbbá azt is, hogy a vidéki lakosság 70 75%-ának direkt vagy indirekt, kisebb (hobbikert) vagy nagyobb (családi gazdaság, társas vállalkozások) mértékben kapcsolata van a mezőgazdasági termeléssel. Hazánk növénytermesztésének intenzív fejlődését az 1960-as évek elejétől számíthatjuk. Ezektől az évektől kezdődött meg a különböző ipari eredetű ráfordítások (műtrágyák, kemikáliák, fosszilis energia), valamint a korszerű technikai-műszaki eszközök széles körű és egyre intenzívebb felhasználása, melyet a biológiaigenetikai alapok jelentős változása (intenzív fajták, hibridek) kísért. Az as évek világszínvonalú növénytermesztésének egyik pillérét, hardver részét ezek a tárgyiasult, biológiai-agronómiai-technikai feltételek jelentették. Mindez azonban nem működött volna hatékonyan megfelelő szoftver nélkül, melyet: a szakemberek tudásának jelentős növekedése, 4

19 A NÖVÉNYTERMESZTÉS ALAPJAI a közép- és felsőfokú agrárszakoktatás, a széleskörűen támogatott és hatékony, programos kutatások jelentették. Az 1990-es évek elejétől 2005-ig döntően a közgazdasági-pénzügyi feltételek drasztikus romlása miatt a hazai mezőgazdaság teljesítménye jelentősen csökkent (3. táblázat). 3. táblázat - A hazai mezőgazdasági termékek bruttó termelésének volumenindexe (KSH adatok) év = 100% Év Növénytermesztési és állati termékek Élő állatok és kertészeti termékek Összesen ,5 84,4 93, ,1 73,8 75, ,1 66,1 67, ,9 63,3 69, ,3 65,5 71, ,9 66,6 76, ,0 62,6 73, ,9 66,5 74, ,8 65,4 74, ,9 67,9 69, ,7 66,9 80, ,7 66,3 77, ,1 64,6 73,8 A növényi termelés napjainkban érte el az 1990-es szintet, míg az állattenyésztésben a negatív folyamatok állandósultak. Hazánk agroökológiai potenciálja Láng I. és ad hoc bizottságának felmérése szerint (1980) szántóföldi művelésre kedvező, bizonyos esetekben differenciált éghajlati és talajtani feltételekkel jellemezhető. Hazánkban 7 ökológiai nagytáj és ezen belül 35 tájkörzet különböztethető meg (2.ábra). A 35 agroökológiai körzetei: Magyarország természeti nagytájai: I. Dunai Alföld II. Tiszai Alföld III. IV. Kisalföld Nyugat-magyarországi peremvidék V. Dunántúli dombvidék 5

20 A NÖVÉNYTERMESZTÉS ALAPJAI VI. VII. Dunántúli-középhegység Észak-magyarországi hegyvidék Magyarország agroökológiai körzetei: 1. Duna menti síkság 19. Kemeneshát 2. Duna Tisza közi hátság 20. Zalai-dombság 3. Bácskai hátság 21. Külső-Somogy 4. Mezőföld 22. Belső-Somogy 5. Dráva menti síkság 23. Tolna-Baranyai dombság 6. Felső-Tiszavidék 24. Mecsek és Mórágyi rög 7. Közép-Tiszavidék 25. Bakony-vidék 8. Alsó-Tiszavidék 26. Vértes és Velencei-hegység vidéke 9. Észak-Alföldi hordalékkúp síkság 27. Dunazug-hegyvidék 10. Nyírség 28. Dunakanyar hegyvidéke 11. Hajdúság 29. Nógrádi-medence 12. Berettyó-Körösvidék 30. Cserhát-vidék 13. Körös-Maros köze 31. Mátra-vidék 14. Győri-medence 32. Bükk-vidék 15. Marcal-medence 33. Heves-Borsodi medencék és dombságok 16. Komárom-Esztergomi síkság 34. Észak-Borsodi hegyvidék 17. Alpokalja 35. Tokaj-Zempléni hegyvidék 18. Sopron-Vasi síkság 2. ábra - Magyarország ökológiai tájai 6

21 A NÖVÉNYTERMESZTÉS ALAPJAI Ezek között a körzetek között jelentős különbségek állapíthatók meg az ökológiai viszonyokban, melyet a művelési ág, a szántóföldi növények vetésszerkezete (fajösszetétel) kialakításánál, a fajtamegválasztásnál, a termesztés elemeinek összeállításánál, intenzitási szintjének megválasztásánál alapvető szempontként szükséges figyelembe venni. A növénytermesztés jelenlegi és jövőbeli fejlesztésében újabb fordulatra van szükség: az elmúlt időszakban a kimagasló termésmennyiség teljesítése volt a döntő szempont, a termékminőséget csak a lehető legkisebb mértékben, alapszinten vettük figyelembe (mennyiségi szemléletű termelés), napjainkban, de főleg a jövőben a minőségi termelés kerül előtérbe (minőségi szemléletű termelés). A termésmennyiség esetében olyan szintet, értéket tartunk megfelelőnek, amely adott ökológiai, biológiai, termesztési és pénzügyi feltételek mellett összehangolva megvalósítható. A növénytermesztési folyamatokban arra kell törekedni, hogy a termelés három alappillére, az ökológiai feltételek, a biológiai alapok és az agrotechnikai tényezők legyenek összehangolva. Ebben az optimalizálási folyamatban a kiindulópontot az adott termőhely feltételeinek (időjárási feltételek, talajtulajdonságok, környezeti viszonyok) alapos ismerete jelenti. Az ökológiai átlagértékek fontos kiindulópontot jelentenek a növénytermesztési folyamatban, de legalább ilyen fontos az ökológiai szélsőségek ismerete (időjárási elemek minimum-maximum értékei, azok előfordulási gyakorisága, valószínűsége; a tábla talajának heterogenitása, előforduló talajhibák stb.). A biológiai alapok egyrészt a fajtát, hibridet, ill. azok értékmérő tulajdonságainak összességét, másrészt a vetőmag használati értékét jelentik. A kettőnek együttesen kell megfelelőnek lennie ahhoz, hogy a növénytermesztési folyamatban az agronómiailag és ökonómiailag hatékony termelés megvalósuljon. Az agrotechnikai tényezők a termesztés során alkalmazott beavatkozások összességét jelentik. Azt, hogy ez milyen intenzitási szinten (extenzív, intenzív) valósítható meg, azt a környezeti, műszaki, agronómiai és pénzügyi feltételek együttesen határozzák meg. Ha a feltételek átlagos vagy átlagosnál kedvezőtlenebbek (szárazságra hajló időjárás, kötött vagy laza, sekély termőréteg, magas talajvíz, kedvezőtlen vízháztartású talajok, eróziónak, deflációnak kitett táblák stb.), abban az esetben a termesztés elemeinek kialakítását (pl. vetésváltás, talajművelés, tápanyagellátás, vetés, növényvédelem stb.) a termőhelyi feltételekhez kell módosítani (termőhely-specifikus megoldások). Kedvező ökológiai feltételek esetén, mely esetekben a környezeti tényezők nem vagy kevésbé limitáló hatásúak, a növénytermesztési folyamat rendszerében döntő módon lehet az adott genotípus igényéhez igazodni, az adott fajta, hibrid igényét optimálisan számításba venni a kedvező termésmennyiség, -biztonság és -minőség elérése 7

22 A NÖVÉNYTERMESZTÉS ALAPJAI érdekében. A fajtaspecifikus termesztési minták használata különösen fontossá vált az elmúlt másfél-két évtizedben, amikor a meghatározó, legjelentősebb szántóföldi növények fajtaválasztéka jelentősen megnőtt. Azonos növényfajon belül a fajták, hibridek között jelentős eltérések tapasztalhatók mind az ökológiai igényeikben, mind az agrotechnikai elemekre adott reakciójukban (pl. tápanyagreakció, vetésidő-tőszámreakció, peszticidérzékenység, öntözési reakció stb.). Elméleti, didaktikai szempontból a termőhely- és fajtaspecifikus termesztési modellek megkülönböztetése lehetséges és indokolt; ugyanakkor a két modell elemei együttesen jelennek meg és alakítják ki ebből a végső, hatékony, környezetkímélő, optimális termesztéstechnológiai rendszert a gyakorlatban. A hazai növénytermesztés jelenlegi és jövőbeli fejlesztési terveiben a hagyományos, az integrált (fenntartható) és az ökológiai rendszerek egyaránt megtalálhatók, amelyek arányai azonban változni fognak: a hagyományos, konvencionális növénytermesztés (egyoldalú mennyiségi szemlélet, környezeti tényezők figyelmen kívül hagyása, rendkívül nagy, túlzott mértékű anyagfelhasználás) szerepe jelentősen csökken számos ok miatt; a hazai növénytermesztés alapvető stratégiáját az integrált, fenntartható, környezetbarát rendszerek jelentik, amelyek a minőséget, az optimális termésmennyiséget, a termésbiztonságot helyezik előtérbe; az új rendszerekben fontos szempontként kell érvényesüljön az ökológiai és biológiai erőforrások gazdaságos hasznosítása, az agrotechnikai elemek közötti kölcsönhatások kihasználása; várható az ökológiai növénytermesztés különböző rendszereinek mérsékelt területi növekedése összhangban a hazai, illetve a külföldi piaci igények növekedésével. Bármelyik rendszert valósítjuk meg a gyakorlati termesztés során, alapvető szempontként érvényesíteni kell azt, hogy az egyes termesztési elem intenzitási szintje összhangban legyen egymással. Az egyes elemek optimális hatékonysága akkor teljesíthető, ha azok intenzitási szintje (extenzív, átlagos, intenzív) a termesztés egész folyamatában azonos és az eltérő intenzitási szintű elemek nem keverednek egymással. Az őszi búza példáján bemutatva: kedvező elővetemény és kiváló talaj-előkészítést (intenzív elemek) követően hiányos vagy egyoldalú tápanyagellátás (extenzív elem) hatására jelentősen csökkenhet a termésmennyiség, azaz az addigi ráfordítások hatékonysága behatárolt marad. Fordított helyzet is a hatékonyság csökkenésével jár együtt: kedvezőtlen talajelőkészítést, vetést, tápanyagellátást követően (extenzív elemek) az intenzív növényvédelem nem tud megfelelő hatékonyságot elérni. Ez tehát azt is jelenti, hogy a növénytermesztés minőségbiztosításának folyamatában, a módszer elemzése során mindig meg kell találni a legszűkebb keresztmetszetet (bottle-nack effect), amely nélkül a termesztési, az agronómiai és az ökonómiai hatékonyság nem javítható. Hazánk földterületének művelési ágak szerinti megoszlását a 4.táblázat tünteti fel. A szántóterület (4,5 millió ha) közel 50%-os aránya kifejezetten magas nemzetközi összehasonlításban, amely óriási nemzeti vagyont képvisel. Éppen ezért rendkívül kedvezőtlen az a folyamat, amely egyrészt a szántóterület évek, évtizedek óta tartó csökkenését, valamint a vetetlen szántóterület növekedését és viszonylag magas arányát okozta. A szántóföldi növénytermesztés vetésszerkezetében meghatározó jelentőségűek a gabonanövények (kalászos gabonák, kukorica, egyéb gabonafélék), melyek együttesen a szántóterület mintegy 2/3-át (65%) foglalják el. A két legfontosabb gabonanövényünk, az őszi búza és a kukorica vetésterülete évek átlagában 1,1 1,2 millió ha között változott (5.táblázat). Jelentős területen termesztjük a napraforgót és az árpát. A vetésszerkezet sajnálatos szűkülését, a számos kisnövények háttérbe szorulását mutatja az, hogy e négy növény együttesen a vetésterület közel 75%-át foglalja el, míg a többi növény vetésterülete általában 100 ezer ha alatt marad. Az állatállomány sajnálatos csökkenése miatt jelentősen visszaesett a takarmánynövények (silókukorica, lucerna stb.) vetésterülete. 4. táblázat - A földterület művelési ágak szerinti megoszlása Magyarországon ( ) (ezer ha) Művelési ág Szántóterület 4 710, , , , , , ,5 8

23 A NÖVÉNYTERMESZTÉS ALAPJAI Vetésterület* 4 593, , , ,4** 4 215,9** 4 316, ,2 Vetetlen szántó* 226,7 212,8 426,0 360,3 183,3 199,5 190,3 Kert 109, ,7 101,6 97,9 98,5 96,0 Gyümölcsös 95,6 96,3 96,4 95,4 98,0 97,4 98,3 Szőlő 130,9 129,7 127,0 105,9 104,4 92,8 93,3 Gyep 1 148, , , , , ,6 Mezőgazdasági terület 6 194, , , , , , ,7 Erdő , , , , , ,1 Nádas 41,3 41,2 41,1 60,0 60,4 60,5 60,5 Halastó 33,0 32,8 32,8 32,0 32,3 33,0 33,4 Termőterület 8 035, , , , , , ,6 Művelés alól kivett terület Ebből: mg.-i hasznosítású 1 267,4 1267, , , , ,8 479,1 492,3 413,8 365,5 Földterület összesen 9 303, , , , , , ,0 * 1997-től szántó és szántóként használt kerttel együtt. ** Mezőgazdasági hasznosítású szántóterületből számolva. 5. táblázat - A fontosabb növények vetésterülete Magyarországon (KSH adatok, ezer ha) Növény Búza Árpa Kukorica Borsó Cukorrépa Napraforgó Burgonya