A NÖVÉNYVÉDÕSZEREK KÖRNYEZETBARÁT HASZNÁLATÁRÓL

Átírás

1 Levegõ Füzetek Budapest, 2006 A NÖVÉNYVÉDÕSZEREK KÖRNYEZETBARÁT HASZNÁLATÁRÓL Pál János, Simon Gergely

2 A DDT-t kezdetben annyira veszélytelennek hitték, hogy embereken, élõsködõk ellen is használták

3 A NÖVÉNYVÉDÕSZEREK VESZÉLYEI, KOCKÁZATOS SZEREK A NÖVÉNYVÉDÕSZEREK ELTERJEDÉSE A XX. században a gyorsan fejlõdõ vegyipar rengeteg olyan anyagot hozott létre, amelyet a növényvédelemben használnak. A mezõgazdaság iparosítása miatt egyre nagyobb mennyiségben alkalmazták a veszélytelennek hitt növényvédõszereket. Az ezen anyagokba vetett bizalom azon alapult, hogy a kártevõket széles körben és gyorsan elpusztították, az emberek pedig legalábbis úgy tûnt nem betegedtek meg ezektõl. Valóban, szakszerû használat esetén hirtelen (akut) megbetegedések nem következtek be, a hosszú távú (krónikus) hatásokat pedig nem ismerték. A peszticidek iránti lelkesedést mutatta, hogy a svájci Paul Müller Nobeldíjat kapott a DDT felfedezéséért. (Késõbb a DDT-t világszerte betiltották rendkívül káros, krónikus egészségi hatásai miatt.) Az idillinek hitt képbe bombaként robbant 1962-ben Rachel Carson amerikai újságírónõ könyve, a Néma tavasz (Silent spring), amelyben részletesen kimutatta, mekkora pusztítást végeznek a természetben a növényvédõszerek (a könyv 32 év késéssel magyarul is megjelent). Csak ezt követõen kezdték el vizsgálni a nehezen lebomló, az élõ szervezetekben, így az emberben is felhalmozódó növényvédõszerek hosszabb távú egészségkárosító hatásait. Tehát már ekkor felmerült a kérdés: elõfordulhat-e, hogy a korábban engedélyezett növényvédõszerek nem csak a célszervezetre, hanem az emberre nézve is ártalmasak? Az akkori szakem- 3

4 berek nem gondoltak arra sem, milyen mértékben károsíthatják a permetezõszerek az ökológiai rendszereket. Félrevezetõnek tekinthetõ a növényvédõszer elnevezés, hiszen ezek az anyagok funkciójuknál fogva mérgek, elvárt hatásuk a gyomok, a rovarok és a gombák irtása. A tapasztalatok alapján belátható, hogy a növényvédõszerek általában csupán a tudomány aktuális állása szerint nevezhetõk biztosnak, és a tudomány nagyon gyorsan fejlõdik 4 Biztonságos és ésszerû használatuk ezért mindannyiunk szempontjából életfontosságú!

5 EGÉSZSÉGÜGYI HATÁSOK Napjainkra az egészségüggyel is foglalkozó, nagy nemzetközi szervezetek például az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az Amerikai Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala (EPA), az Európai Unió érintett szervei kialakították álláspontjukat a forgalmazott növényvédõszerek kockázatával kapcsolatban. Csak az EPA 150, napjainkban is használt növényvédõszerrõl feltételezi a rákkeltõ hatást. Magyarországon ma is számos káros peszticid van indokolatlanul engedélyezve: több mint 200 olyan növényvédõszerhatóanyag van forgalomban, melyeket a WHO különbözõ okokból veszélyes anyagnak minõsített. Van közöttük akut és krónikus mérgezõ hatású anyag, közel negyven pedig szerepel a rákkeltõ anyagokat megnevezõ különbözõ listákon. A növényvédõszerekkel kapcsolatban folyamatosan merülnek fel lehetséges egészségügyi problémák. Ezeket leggyakrabban csak 5

6 6 közvetve, állatkísérletek során fedezik fel. Ezek megbízhatósága azonban nem 100 százalékos. További gond, hogy az emberi szervezetre feltételezhetõen hormonhatású vagy az immunrendszert (a betegségek elleni védekezõ rendszert) károsító hatóanyagokat nem kezelik a súlyuknak megfelelõen. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a biztonsági kételyek felmerülése után a hatóanyagokat még évekig lehet minden korlátozás nélkül használni. Nagy gondot okoz az is, hogy a vizsgálandó anyagok esetleges egészségügyi hatásait külön-külön értékelik. A szervezetben megtalálható vegyi anyagok együttes hatása, az úgynevezett koktélhatás azonban teljesen ismeretlen. Ugyanakkor ma már egy átlagos európai emberben körülbelül 300 különféle mesterséges vegyi anyag található. Ennek a vegyianyag-koktélnak az elemei egymással reagálhatnak és egészségügyi problémákat okozhatnak. A kutatások megmutatták, hogy vannak olyan növényvédõ szerek, melyek együttes hatása azonos azzal, mintha csak

7 az egyikbõl vagy a másikból külön fogyasztottunk volna százszoros mennyiséget. Léteznek olyan káros hatások is, melyekre a kutatók nem számítanak, és ezért nem is vizsgálják. Nemrég derült ki, hogy a növényvédõszereknek megzavarhatják az immunrendszert és a hormonháztartást. Ezeket a lehetséges egészségkárosító hatásokat azonban csak az utóbbi idõszakban kezdték vizsgálni. Egy-egy vegyi anyagnak a hormonháztartást zavaró hatása nem biztos, hogy a szennyezésnek kitett szervezetben jelenik meg. Gyakran az utód egyedfejlõdésében, a szaporodási képességében jelentkeznek a zavarok. Azok a permetezõszerek a legveszélyesebbek, amelyek valamilyen általános, az összes élõlényre jellemzõ hormonrendszer mûködését zavarják meg. Hiába feltételezzük, hogy a specifikus hatású szerek ártalmatlanok, hiszen egy anyagnak igen sok, elõre meghatározhatatlan mellékhatása lehet (emlékezzünk csak a 7

8 elején történt tragikus kimenetelû angliai gyógyszerkísérletekre). Például a növényi sejtosztódást gátló egyik gyomirtó szer (trifluralin) mellékhatása, hogy az állatokban hormonális zavarokat okoz, és emiatt az EU-ban már tiltólistára helyezték. A már említettek mellett a növényvédõszerek krónikus hatásaként kialakulhat ekcéma, valamint az ideg-, az emésztõrendszer és más belsõ szervek (pl. szív, máj, vese) is károsodhatnak. A vizsgált hazai termékek 37,6 százaléka tartalmaz növényvédõszer maradékokat a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat (NTKSZ) évi vizsgálati eredményei alapján. A hivatalos egészségügyi határértéket a minták 1,2 százaléka lépte át.

9 KÖRNYEZETI HATÁSOK A környezeti hatás szempontjából különösen kockázatosak a nehezen lebomló (perzisztens), az élõlények szervezetében felhalmozódó (bioakkumulatív) anyagok, ilyen volt többek között a hazánkban már több mint 35 éve betiltott DDT, melynek bomlástermékei a mai napig kimutathatóak mindannyiunk vérébõl. Még most is forgalomban van több olyan növényvédõszer, amelyek várhatóan még évtizedekig, vagy akár évszázadokig megmaradnak a talajban, a vízben, vagy akár a szervezetünkben. Ezekrõl esetleg csak késõbb fog kiderülni káros hatásuk. A hazai vizek vizsgálata során a minták mintegy 40 50%-a tartalmaz kimutatható mennyiségben növényvédõszereket. Leggyakrabban az atrazin, az acetoklór és fenoxiecetsav származékai fordulnak elõ. Az atrazin lehetséges rákkeltõ anyag és az immunrendszert is károsítja. A mezõgazdasági eredetû szennyezésekre általában nem jellemzõ a kiugróan magas koncentráció, de nem szabad elfelejteni, hogy ha az egyes hatóanyagok lebomlása csak nagyon lassan megy végbe, akkor azok mennyisége folyamatosan nõni fog a vizekben, és hosszabb távon az élõvilág veszélyeztetése mellett az ivóvízbázisokat is elszennyezheti. A leírt szennyezõ hatás például az atrazinra jellemzõ, melyet a többi EU-tagállamban már betiltottak vízszennyezõ hatása miatt. A helyzetet súlyosbítja az a tény, hogy a hazai parti szûrésû víztisztító rendszerek nem tudják hatékonyan kiszûrni az atrazint és több más hasonló szennyezõt, így azok megjelenhetnek a nyers ivóvízben. 9

10 KÖRNYEZET- ÉS EGÉSZSÉGBARÁT NÖVÉNYVÉDELEM HELYES SZERHASZNÁLAT, A FELHASZNÁLÁS CSÖKKENTÉSÉNEK LEHETÕSÉGEI 10 A növényvédõszerek okozta károk túlnyomó többsége a nem megfelelõ használat eredménye, így gondos és szakszerû használattal jelentõsen csökkenthetjük a kémiai növényvédelem egészségügyi és környezeti kockázatait. A legfontosabb és talán legegyszerûbb szempont a vegyszeres növényvédelem során a készítményen lévõ ajánlások, útmutatók maradéktalan betartása. A védelmi intézkedések egy része (védõöltözet, munkaegészségügyi várakozási idõ) elsõsorban a felhasználót óvja az egyes szerek jelentette kockázattól, így a tanácsok betartásával jelentõsen csökkenthetõek a rövid (pl. irritáció) és a hosszú távú (pl. hormonális) hatások is. Környezetvédelmi és népegészségügyi szempontból fontosak az élelmezés-egészségügyi várakozási idõ, a méh- és vízvédelmi elõírások betartása. Csak olyan készítményt használjunk, melyet biztonságosan tudunk alkalmazni (szaktudás, eszközök). Részesítsük elõnyben a környezet szempontjából kedvezõbb, integrált gazdálkodásban is használható készítményeket (zöld, ill. sárga jelzésû). A növényvédelem során jelentõs permetszer-megtakarítás érhetõ el a célirányos védekezéssel. Az idõjárási viszonyok, növényvédelmi tanácsadó szolgálatok jelentéseinek követésével a védekezés szükséges idõpontját pontosabban lehet meghatározni.

11 NÖVÉNYVÉDELEM VEGYSZEREK NÉLKÜL A növényvédelem sokkal többet kell, hogy jelentsen a termesztett növények károsítóinak vegyi anyagokkal történõ irtásánál. Sokkal célravezetõbb a kártétel megelõzése a kisebb egészségügyi és természeti kockázatot jelentõ módszerek alkalmazásával. Így a kérdés nem az kell hogy legyen: Mivel irthatom ki a növényeimet károsító élõlényeket?, hanem sokkal inkább az hogy Hogyan védhetem meg a növényeimet a károsítók jelentette veszteségtõl oly módon, hogy közben ne okozzunk károsodást a környezetben, a fogyasztókban és a növényvédelmet végzõkben? A kémiai növényvédelem így csak a jéghegy csúcsa lehet, a növényvédelem nagyobb részét érdemes más módszerekkel biztosítani. Fajta- vagy hibridválasztás A termesztett fajta kiválasztása során a termésmennyiség és a várható beltartalmi jellemzõk mellett érdemes fokozott figyelmet fordítani a szóba jöhetõ fajták ellenálló-képességére, betegségfogékonyságára is. Nagyon fontos, hogy olyan fajtát válasszunk, melynek igényeit ki tudjuk elégíteni. A termésbiztonságot növeli a termeszteni kívánt növény több fajtájának egyidejû termesztése. Általánosságban elmondható, hogy a magyar nemesítésû fajták hazánk agroökológiai adottságaihoz jobban alkalmazkodtak. Vetésváltás, vetésforgó A mezõgazdasági kártétel mértéke a károsítók többségénél jelentõsen csökkenthetõ a megfelelõ elõvetemény termesztésével és a követési idõ betartásával, hiszen a károsítók az egyik évben felszaporodva a következõ termesztési ciklusban már hatványozottan képesek támadni. Önmaga után ne vessünk semmilyen növényt! Igyekezzünk a kapás növényeket a kalászosokkal felváltva vetni, ezzel jelen- 11

12 tõsen gátolhatjuk a gyomok felszaporodását. Ajánlott minimális visszatérési idõ: 2 év: kalászosok, kukorica 3-4 év: burgonya, hüvelyesek, levélzöldségek, káposztafélék 4-5 év: gyökérzöldségek, hagyma, paradicsom, paprika, kabakosok, napraforgó, repce 12 Tápanyag-utánpótlás A megfelelõ tápanyag-utánpótlásnak nem csak a termés mennyisége és minõsége szempontjából van jelentõsége, hanem növényvédelmi szempontból elõnyös. A tápelemekben hiányt nem szenvedõ növény jobban fejlõdik, regenerálódik, így a betegségekre kevésbé fogékony, a fellépõ kártételeket és a szélsõséges idõjárási körülményeket gyorsabban kiheveri. A növény fejlõdésének szempontjából a nitrogén a leglátványosabb tápelem, de ennek túlzott, egyoldalú adagolása a növény gyors növekedése mellett annak ellenálló-képességét is csökkenti. Az ilyen növények nem csak az abiotikus tényezõk szempontjából sérülékenyebbek, hanem a kórokozóknak is könnyebb célpontot jelentenek. A kiegyensúlyozott tápanyag-ellátás egyik fontos eleme a táblák tápelem-tartalmának rendszeres (5-10 évenkénti) vizsgálata és az ezt figyelembe vevõ tápanyag-utánpótlás. A talaj szerves alkotói fontos szerepet játszanak annak életében, szerepük meghatározó a megfelelõ szerkezet kialakításában, ezek (és a mikroelemek) pótlása legegyszerûbben szerves trágyák

13 (pl. istállótrágya, komposzt, zöldtrágyázás) alkalmazásával lehetséges. Ebben az esetben fokozott figyelmet kell fordítani ezek minõségére: a gyommag-, illetve kórokozó-mentességre. A természetes ellenségek védelme A kártevõk elleni védelemben kulcsfontosságú a természetes ellenségek populációinak védelme és megerõsítése, hiszen jelenlétükkel folyamatosan korlátozzák a kártevõ fajok túlzott elszaporodását. Ezek a fajok azonban változatosabb környezetet igényelnek, mint a kártevõk. Ennek érdekében elõnyösnek tekinthetõ: a széles hatásspektrumú növényvédõszerek mellõzése, a kisebb táblaméret kialakítása, az ökológiai folyosóként szolgáló csatornák, mezsgyesávok, fasorok, erdõsávok, ritkábban kaszált gyepterületek fenntartása, a rovarbeporzású növények termesztése, megtûrése. 13

14 Gyomok elleni védekezés A gyomszabályozás a legtöbb esetben kémiai növényvédelem nélkül is megoldható. A gyomok kártételét jelentõsen csökkenthetjük, ha folyamatosan fenntartjuk a kultúrállapotot, vetésforgóval megakadályozzuk az egyes gyomtípusok felszaporodását, és ha megfelelõ a talajmûvelés (tarlóhántás, a gyommagvak beforgatása, megfelelõ magágy készítése). A kalászosokban a gyomok kártételét a megfelelõen megválasztott vetésidõ és csíraszám korlátozhatja. A kapások esetén mechanikai gyomirtásra is szükség van. A sorköz kultivátorozással jól gyommentesíthetõ, a sorokban lévõ gyomok irtására a gyomfésû alkalmazható. MIÉRT JÓ A KÖRNYEZETKÍMÉLÕ GAZDÁLKODÁS? 14 Aki környezetkímélõ gazdálkodást folytat a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv keretében agrár-környezetvédelmi támogatásokra pályázhat. A különbözõ célprogramok között szinte mindenki megtalálhatja azt, mely a megengedett termesztési intenzitásban és támogatási összegben számára megfelelõ. A szántóföldi mûvelés során igénybe vehetõ támogatási összegek 25 ezer Ft/ ha/év-tõl (szántóföldi alapprogram), akár ezer Ft/ha/évig (Érzékeny Természeti Területek célprogram) terjedhetnek. Az integrált vagy ökológiai gazdálkodásból származó termékek a magasabb beltartalmi értékük miatt általában magasabb áron, biztonságosabban értékesíthetõk. Környezetkímélõ gazdálkodás esetén nyugodt lehet lelkiismeretünk, hogy mi nem szennyezzük el a földet, hanem tiszta talajt és vízbázist hagyunk magunknak és gyermekeinknek.

15 Levegõ Füzetek A növényvédõszerek környezetbarát használatáról Pál János, Simon Gergely Kiadja a Levegõ Munkacsoport Felelõs kiadó: Lukács András Grafikai szerkesztõ: Susánszky Ferenc További felvilágosítás: Levegõ Munkacsoport 1465 Budapest, Pf Telefon: (1) Fax: (1) E-posta: janos@levego.hu, simong@levego.hu Honlapok: A kiadvány a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ (REC) a UNDP/GEF Danube Regional Project és a Sigrid Rausing Trust (United Kingdom) SIGRID RAUSING TRUST támogatásával készült Budapest, 2006

16