POP hatóanyagú növényvédõszerek hazai felhasználása 1950 és 2000 között

Átírás

1 POP hatóanyagú növényvédõszerek hazai felhasználása 1950 és 2000 között (Összefoglaló) Összeállította: Dr. Pethõ Ágnes és Dr. Ocskó Zoltán (Országos Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, ONTSZ-NTKSZ) a./ Bevezetés Az Aarhusi és Stockholmi POP egyezményekben szabályozott vegyületek közül hazánk csak a POP tartalmú növényvédõszereket gyártotta. Ugyanis a PCB-ket tartalmazó olajokat ig csak felhasználtuk, de nem gyártottuk. Két meghatározó hazai gyártó állította elõ a POP hatóanyagú növényvédõszerek többségét: a Budapesti Vegyimûvek (BVM) és a Nitrokémia Ipartelepek (NK). Ezenkívül kisebb mértékû import beszerzés is történt: elsõsorban az egykori NDK-ból, valamint fõleg Angliából és az NSZK-ból. De igényeink zömét a két említett hazai cég termelése elégítette ki. A POP tartalmú növényvédõszereket gyakorlatilag csak hazai piacra termeltük, ezért export adatokat nem tudunk közölni. A POP hatóanyagú növényvédõszerek hazai teljes 50 évet átfogó - felhasználását illetõen az Országos Növény- és Talajvédelmi Szolgálat (továbbiakban ONTSZ) páratlanul gazdag archiv adatállománnyal rendelkezik, melyet az 1. függelékben mutatunk be. A felhasználási adatok mellett azok feldolgozását, elemzését, továbbá a POP hatóanyagok egykori engedélyezési és a gyártásból való kivonási adatait is megtaláljuk. Elöljáróban annyit leszögezhetünk, hogy az Aarhusi és Stockholmi egyezményekben felsorolt és korábban Magyarországon engedélyezett POP tartalmú növényvédõszer hatóanyagok mindegyikét a 6/2001. (I. 16.) FVM rendelet betiltotta, emellett volt néhány, amely sosem volt engedélyezve itthon (pl. a mirex vagy a klórdekon), de több olyan POP hatóanyag alkalmazását is betiltotta ez a rendelet, melyeket az említett nemzetközi egyezmények nem tartalmaznak (pl. a 2,4,5-T vagy a dikofol). Hozzá kell tenni, hogy a szabályozás csak követte a gyakorlatot, mert a fenti egyezményekben felsorolt hatóanyagok közül utolsóként a lindán tartalmú Lindafor -nak már 1999-ben visszavonták a hazai felhasználási engedélyét. b./ Jogszabályi háttér évi XXXV. törvény a növényvédelemrõl és ennek végrehajtási rendeletei,

2 - 5/2001. (I. 16.) FVM rendelet a növényvédelmi tevékenységrõl (ennek 39. -a taglalja a veszélyes hulladéknak minõsített növényvédõ szerekre vonatkozó elõírásokat), - 6/2001. (I. 16. ) FVM rendelet a növényvédõ szerek forgalomba hozataláról (ennek 11. melléklete a Magyarországon betiltott növényvédõszer hatóanyagok jegyzéke), - 5/2002. EüM-FVM együttes rendelettel módosított 5/1977. MÉM-EüM együttes rendelet a növényvédõszer hatóanyag-maradékok megengedett határértékeirõl az élelmiszerekben, - 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól, - 156/2002. (VII. 11.) Korm. rendelet a növényvédõ szerek kis- és nagykereskedelmi forgalmazásának részletes szabályairól, - 103/2003. (IX. 11.) FVM rendelet a növényvédõ szerrel szennyezett csomagolóeszköz hulladékok kezelésérõl, - CSEBER csomagoló eszköz begyüjtési rendszer honlapja: - Országos Hulla dékgazdálkodási Terv (elfogadva a 110/2002. /XII. 12./ OGY határozattal). c./ Módszertan Lényegében a rendelkezésre álló archiv adatokból kellett leválogatni a POP hatóanyagú növényvédõszer felhasználásokat ötven évre visszamenõleg. A feldolgozás igen részletes, mert nemcsak a POP tartalmú összes forgalomban volt egykori növényvédõszer fajták hazai felhasználását adja meg éves bontásban, hanem kiszámítja azok POP hatóanyag tartalmát és tízéves periódusonként dolgozza fel az eredményeket. Ez a fejezet azonban nemcsak a múlttal foglalkozik, hanem olyan, a témával összefüggõ napi aktualitásokkal is mint a szermaradék vizsgálatokkal élelmiszerekben (ezeket a humán expoziciós fejezet is érinti), valamint a szermaradékok feltárásával és ártalmatlanításával, továbbá a növényvédõ szerrel szennyezett csomagolóeszközök begyüjtésével is (ez utóbbi kérdéskört a hulladékos fejezet is taglalja). d./ Eredmények Hazánk területének több mint 85 %-a mezõgazdaságilag mûvelhetõ terület, amelynek több mint háromnegyede szántóként használható (4,7 millió hektár). Ebbõl az adatból máris érzékelhetõ a mûtrágya, a porozó és permetezõszer felhasználás jelentõsége az intenzív gazdálkodás évtizedeiben. 2

3 A továbbiakban növényvédõszerek alatt összefoglalóan a gyomirtó, gombaölõ, rovarirtó és az egyéb (pl. talajfertõtlenítõ) szereket értjük. Elõszõr tekintsük át a hazánkban az elõzõ öt évtized alatt használt növényvédõ szerek POP hatóanyagainak pályafutását egészen a betiltásukig. A hivatkozott táblázatok az 1. függelékben találhatók. Diklór-difenil-triklór-etán (DDT): a DDT t már a második világháborúban használták rovarirtó szerként hazánkban. Az 1950-es évek elõtti állapotokról azonban csak szórvány adataink vannak. Az 1950-es évek elején a DDT-t porozó és permetezõszerként, fõként 5-10%-os töménységben alkalmazták. Az 5%-os DDT porozó felhasználás 1953-ban a legmagasabb (5640 t/év) és népszerûségét egészen 1961-ig õrzi. A 10%-os DDT porozóból között fogy a legtöbb, maximuma közé esik (átlag 3700 t/év). A 10%-os DDT permetezõ szerbõl a 1952-ben 436,9 t és 1961-ben 541,8 t fogy. Igen népszerû volt táján a DDT olajos emulzió (999,5 és 677 t) tõl a töményebb DDT szerek (20-70%) és a DDT tiszta hatóanyag használata is általánossá válik. Utóbbi alkalmazása egészen 1965-ig töretlenül emelkedik (1850 t/év), majd a kivonás elõszeleként mérséklõdik. A DDT leggyakoribb formált termékei Matador, Nikerol, Holló, Pernit néven kerülnek forgalomba (1. függelék 2. és 4. táblázata). A készítmények többségét 1966-ban visszavonták, de néhány nagyüzemi használatát engedélyezték végéig. A 10% -os Matador maradék készleteit raktár-fertõtlenítésre is használták. Utoljára a Holló 10E-t tiltották be 1970-ben, de ennek is engedélyezték nagyüzemi felhasználását a készletek kifogyásáig. A DDT kivonása ösztönzõen hatott a DDT-Lindán kombinált készítmények alkalmazására (4. táblázat), de 1970-re ezeket is kivonják. A kombinált szerek közül 1968-ban már 6005 t Nikerol DL-7 fogy (5. táblázat). Hexaklór-ciklohexán (H CH): a HCH felhasználás szintén a 2. világháború táján kezdõdhetett. Agritox 10% és 20%-os porozó és permetezõ szerként hatalmas készletek fogynak (1964-ban már közel 7000 t/év 10%-os porozó), de a permetezõ szer felhasználás is egyenletes emelkedést mutat 1961-ig (251,5 t/év), majd alkalmazása 1965-ben megtorpan és 1967 végével kivonásra kerül (5. táblázat). Lindán (Gamma-HCH): a lindán népszerûsége a DDT visszavonással párhuzamosan nõ ( táblázat). Tiszta hatóanyagként felhasználva 1970-ben éri el tetõpontját (791 t/év). Ez a tendencia elmondható kevésbé tömény készítményeirõl is (L2, L-7, L-10, stb.). Különösen a lindános szuperfoszfát felhasználás ugrik meg között ben már t fogy belõle, igaz a formált terméknek csak 1,5 % a lindán tartalma. A lindános porok táján a legfelkapottabbak (3-6 ezer t/év) és alkalmazásuk csak 1982-re mérséklõdik (6., 7. táblázat). 3

4 A maradék lindán készletek egy 75 %-os lindán tartalmú Lindafor nevû szerben kerülnek végsõ hasznosításra során. Ezt a készítményt 1999-ben vonják ki. Hexaklór-benzol (HCB): a HCB felhasználás egészen szerényen indult az 50-es évek közepén és csak a 70-es évektõl válik jelentõsebbé re eléri a 32 t/év felhasználást, majd az év végére (kivonásig) erõsen lecsökken alkalmazása ( táblázat). Néhány készítmény szennyezõdésként is tartalmazhat HCB-t. Például a fakonzerváláshoz használt technikai pentaklór-fenol, a klórtalonil, valamint a klórtál. Aldrin: nálunk nem állították elõ az aldrint, de szerényebb mennyiségben importálták tõl kezdõdõen. Értékesítése fõként aldrinos szuperfoszfátként történt (2% hatóanyag tartalom), ami tetemes forgalmat ért el a 60-as évek közepére: t/év-et 1967-ben (5. táblázat). A DDT-vel egyidejûleg került kivonás ra. Dieldrin: az aldrinnal egy idõben került forgalomba és kivonásra (4., 5. táblázat). A felhasználás maximumát 1964-ben érte el (234 t/év). Egyébként, a többihez képest alacsony volt a forgalmazása. Klórdán: egyetlen évben (1961-ben) lett importálva összesen 0,1 t mennyiség. Így jelentõsége elhanyagolható (5. táblázat). Toxafén vagy klórkamfén: nálunk toxafén néven volt ismert a nemzetközi irodalomban klórkamfénnek nevezett hatóanyag. Hosszú pályafutása Toxafén Staub néven vette kezdetét 1958-ban (10,5 t/év), majd késõbb a Melipax néven futó porozó és permetezõ szerekként használták sokáig, egészen a 90-es évekig (4.-7. táblázat). A Melipax Staub nevû készítmény népszerûsége 1961és 1977 közé tehetõ, 1964-ben már 1173 tonna fogy belõle. A hatóanyagot 1992-ben tiltják be. Triklór-fenoxi-ecetsav (2,4,5-T) és származékai: nem azonos hatásúak. A 2,4,5-T izoamin sóinak oldékonysága kimagasló. A táblázatokban a 2,4,5-T izoamilészterre vonatkozó értékesítések szerepelnek. Egyrészt azért, mert könnyen alakulhatnak át a 2,4,5-T sóivá, másrészt az alkalmazott növényvédõ szerek esetleges TCDD (tetraklór-dibenzo-dioxin ) szennyezettsége okán. Az 1960-as évektõl a nagy töménységben használt (80- és 100%-os) Tormona és Trifenoxin nevû készítmények, valamint a Tributon (50%) nevû növényvédõ szer kerültek forgalomba (5. táblázat). Bár értékesítésük nem volt kiemelkedõ mértékû, magas hatóanyag tartalmuk miatt fontosak. A Trifenoxin 100 felhasználás 1971-ben elérte a 92,4 tonnát, a Synprán 111 (8% h.a.) felhasználása 1974-ben pedig a 460 tonnát (6. táblázat). Forgalmuk a 80-as évek elején lecsökken, majd 1992-ben visszavonásra kerülnek. 4

5 Endoszulfán: bár nem tartozik a szabályozott POP növényvédõszerek közé, de az utóbbi idõben egyre nagyobb figyelmet szentelnek környezetbiológiai hatásainak elemzésére, egyike a potenciális szabályozandó anyagoknak. Ezért ismertetjük az közti hatóanyag forgalmazási adatokat a MAVESZ-NISZ adatai alapján: Endoszulfán hatóanyag tonnában: 1995: 22,5 t; 1996: 12,0 t; 1997: 7,5 t; 1998: 20,92 t; 1999: 58,7 t; 2000: 36,4 t és 2001: 44,9 t. A POP hatóanyagok kivonását úgy foglalhatjuk össze, hogy 1965-ben a DDT egyik formázott termékével (Hungária Matador 5 %-os porozószer) kezdõdött és 1970-ig tartott az elsõ nagy hatóanyag-kivonási periódus. Ekkor történt, hogy a világon elsõként vontuk vissza I. 1.-tõl az aldrin, dieldrin, tiszta HCH és DDT hatóanyagú készítmények gyártását, behozatalát és felhasználását. A második nagy kivonási hullám re tehetõ, amikor számos kombinált készítmény mint pl. a Buvinol vagy a 2,4,5-T hatóanyagú szerek lettek betiltva. A POP hatóanyagú növényvédõszer forgalmazás maximuma 1964 és 1971 között volt, ekkor tartósan t/év vagy e fölött volt a felhasználás. Ez idõ alatt az összes növényvédõszer között a POP hatóanyagú szerek aránya is a legmagasabb volt, ami 1969-ben 72 %-nál érte el a maximumát hazánkban. Ezt követõen rohamosan csökkent ez az arány. Összesítve az évek közti forgalmazást: a csaknem 2,4 millió tonna felhasznált növényvédõszer mintegy 450 ezer tonna POP tartalmú szert foglalt magában. A teljes mennyiségnek ez majdnem 20 %-ot tesz ki. Az öt évtized alatt felhasznált mintegy 450 ezer tonna POP tartalmú szer tényleges hatóanyag tartalma kb. 66,5 ezer tonna volt. A következõ táblázat összefoglalja, hogy az egyes hatóanyagokból évtizedenként és összesen mennyit használtunk fel. POP hatóanyagok értékesítésének tízévenkénti eloszlása között Hatóanyag Összes (t) (t) (t) (t) (t) (t) DDT , ,61 4, ,27 HCH 2 555, , ,07 Lindán 2, , ,98 175,65 3, ,45 Toxafén (klórkamfén) 153, , ,45 75,20 1, ,75 Aldrin 0, , ,41 Dieldrin 4,75 259, ,15 HCB 0,04 5,17 17, ,31 Klórdán - 0, ,10 2,4,5-T 0,05 255,05 601,71 68,90-925,71 Összesen , , ,59 319,75 4, ,22 5

6 A szermaradék vizsgálatok környezetbiológiai és egészségügyi szempontból fontosak, mert a növényvédõ szerek hatóanyagainak maradékát vizsgálják a terményekben a betakarítást, szüretet követõen. Elõbb az élelmezés -egészségügyi várakozási idõ került bevezetésre (az utolsó növényvédelmi kezelés és a szüret ill. betakarítás közti legkisebb idõ), majd a 60-as évek végétõl a megengedett hatóanyag-maradék (MRL), ami megadja a hatóanyagnak azt a maximális mennyiségét (mg/termény kg-ban), mely az egészséget már nem veszélyezteti. Ez utóbbi vizsgálatokra 1985-tõl vannak adataink. Az 1. függelék I.3 pontjában az MRL határértékeket és néhány olajtartalmú növény és gyümölcs MRL vizsgálati eredményét mutatjuk be. A peszticid maradványoknak az élelmiszerekben (tej- és tejtermékek), valamint az anyatejben való megjelenését és a vizsgálati eredményeket részletesebben az OÉTI által készített egészségügyi fejezetben taglaljuk. A szermaradékok és ezek göngyölegeiveszélyes hulladéknak minõsülnek, ezért bõvebben a hulladékos fejezetben foglalkozunk e kérdéssel. Mindenesetre a szermaradékok, a lejárt szavatosságú növényvédõ szerek feltárása és ártalmatlanítása a as idõszakra vonatkozó Országos Hulladékgazdálkodási Tervben is elõirányzott egyik legnehezebb feladat. Bíztató eredményeket ért el a szermaradványok feltérképezésében egy civil szervezet (REFLEX KE) és a növényvédelmi szolgálatok is folytatnak ilyen feltárásokat. Ami a növényvédõ szerekkel szennyezett csomagolóeszközök begyüjtését és ártalmatlanítását illeti, a közelmúltban jelent meg az az FVM jogszabály, ami rendezi ezt kérdést. Ugyanakkor egy Kht. megszervezte e csomagoló anyagok országos begyüjtési rendszerét (CSEBER Kht.). e./ Következtetések, javaslatok, ajánlások Ha tudnánk, hogy az egyes földterületekre milyen növényvédõ szert juttattak ki, mikor, hol és mekkora mennyiségben, akkor a felezési idõk birtokában megbecsülhetõ lenne, hogy az egyes POP szerekbõl mennyi hatóanyag maradhatott a talajban. Ismerve a mûvelt területek nagyságát az egyes POP anyagokra meghatározható lenne egy jelenlevõ átlagos érték. A növényvédõ szer engedélyezés még ma is egy sokismeretlenes játszma, amelynek kivitelezését csak az okos mérlegelés és az elõvigyázatosság alappilléreire támaszkodva lehet bonyolítani. Az ismeretlen tényezõk száma a tudományos ér tékelések által bár csökken, de mindig új és újabb figyelembe veendõ tényezõ és megoldásuk szükségessége merül fel. Ezért itthon is célszerû volna megvalósítani a növényvédõ szerek szélesebb körû környezeti monitoringját költségvetési forrás biztosításáva l. Ennek egyik pillére lehet a talajinformációs monitoring (TIM) rendszer, mely a 90-as évektõl gyûjt adatokat a talajok szennyezettségére vonatkozólag, illetve az ugyancsak több évtizede mûködõ felszíni vízmonitoring rendszer. A 6

7 Vízügyi Hatóság vízmonitor ingja és a Meteorológiai Szolgálat légköri monitoringja is folyamatos háttérbázisul szolgálhat. Azonban célzottan növényvédõ szerre vonatkozó monitoring rendszert kell kiépíteni (a talajra, vízre és levegõre vonatkozólag). Rendszeres méréseket kell végezni vizeink, továbbá az üledékek növényvédõ szer tartalmának meghatározására. Ki kell építeni a kockázatbecslési vizsgálatok rendszerét. Szükség van továbbá a különbözõ típusú környezeti monitoring rendszerek összehangolására, egy adatbázis-hálózat kiépítésére, hogy feltárhassuk a veszélyes méreteket öltõ expozíció esetén az ok- okozati összefüggéseket. Biztosítani kell, hogy a növényvédõ szer gyártók és forgalmazók, továbbá a fejlesztésben érdekelt kutatók ismerjék meg az EU engedélyezési eljárását. A gyártó és forgalmazó cégek környezeti felelõsségét szakanyagokkal, tanfolyamok tartásával kell növelnünk. Népszerûsítõ kiadványokkal kell fejlesztenünk a lakosság környezeti tudatosságát és növényvédõ szer ismeretét. Ma mintegy 700 peszticid van a nemzetközi piacon, melyek javarésze mérgezõ hatású. Nem kerülhetõ el a jövõben a növényvédõ szerek kiterjedt vizsgálata a környezõ és egymást követõ ökoszisztémákra. Segíteni kell azokat a kutatásokat, melyek feltárják a növényvédõ szerek rövid és hosszú távú hatásait az élõhelyek stabilitására. A hazai növényvédõ szer kínálatot úgy kell kialakítani, hogy az - a Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Programnak megfelelõen - biztosítsa az integrált gazdálkodás megvalósulását és segítse elõ az ökológiai gazdálkodás széleskörû elterjedését. f./ Háttéranyagok hozzáférhetõsége 1. függelék: POP hatóanyagot tartalmazó növényvédõszerek hazai felhasználása tanulmány, ONTSZ-NTKSZ, és ez e tanulmány irodalomjegyzékében található szakmai anyagok. CSEBER növényvédõ szerrel szennyezett csomagoló eszköz begyüjtési rendszer honlapja: