A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Átírás

1 EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, COM(2013) 593 final A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK az 1234/2007/EK tanácsi rendelet méhészeti ágazatra vonatkozó intézkedéseinek végrehajtásáról HU HU

2 A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK az 1234/2007/EK tanácsi rendelet méhészeti ágazatra vonatkozó intézkedéseinek végrehajtásáról 1. BEVEZETÉS A mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 1234/2007/EK tanácsi rendelet (egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) cikke előírja, hogy háromévente jelentést kell benyújtani az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az említett rendelet 105. és azt követő cikkeiben meghatározott, a méhészeti ágazatra vonatkozó intézkedések végrehajtásáról. Ez a jelentés, amely a , , valamint a éveket foglalja magában, ennek a kötelezettségnek tesz eleget. Ez a három év az előző hároméves méhészeti program ( ) utolsó évének és a jelenlegi program ( ) első két évének felel meg. Ez a Bizottság ötödik jelentése a tagállamokon belüli nemzeti méhészeti programok végrehajtásáról. A negyedik jelentést COM(2010) 267 végleges májusában fogadták el, és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet végrehajtásának előző hároméves szakaszára vonatkozott. Minden tagállam benyújtotta nemzeti méhészeti programját a és a közötti időszakra vonatkozóan. Ez jelzi a tagállamok kifejezett érdeklődését, valamint a túlnyomórészt nem hivatásos méhészekből álló, kisméretű európai méhészeti ágazat szükségleteit, amely komoly kihívásokkal szembesül, különösen a méhkolóniák fogyása, a termelési költségek növekedése és az olcsó importáruk miatt ben a Bizottság megbízást adott a méhészeti ágazatra vonatkozó intézkedések külső értékelésére. Ez a jelentés ezen értékelés fő eredményeit tartalmazza. 2. MÓDSZERTAN Ez a jelentés a következő információforrásokon alapul: A 27 tagállam által az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 105. cikke és a méhészeti termékek termelésének és forgalmazásának általános feltételeit javító intézkedésekről szóló 1234/2007/EK tanácsi rendelet végrehajtásának részletes szabályairól szóló 917/2004/EK bizottsági rendelet 3 1. cikke értelmében a és a közötti időszakra a Bizottság számára bejelentett nemzeti méhészeti programok. A nemzeti programok tartalmazzák a 917/2004/EK rendelet 1. és 9. cikkében megállapított tanulmányt a méhészeti ágazat szerkezetéről. Az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 108. cikkében meghatározott méhészeti programok keretében hozott intézkedésekkel kapcsolatos tagállami kiadások HL L 299., , 1. o. HL L 163., , 83. o. HU 2 HU

3 Az EUROSTAT, a COMEXT és a FAO adatbázisokból származó, a méztermelésre és a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó adatok. A tagállamok és az európai méhészeti ágazat által biztosított hozzájárulások. A méhészeti ágazatra vonatkozó intézkedések értékeléséről szóló külső szakértői tanulmány 4. A mézpiacra és a méhészeti programokra vonatkozó részletes adatok és összefoglaló táblázatok a Bizottság honlapján 5 érhetők el. 3. A MÉHÉSZETI ÁGAZAT PIACI HELYZETE 3.1. Világpiaci helyzet Termelés A FAO adatai szerint 2011-ben a méztermelés mennyisége világszinten tonnának felelt meg. Az elmúlt tíz évben 2007 és 2009 kivételével a termelés lassan, de egyenletesen nőtt. A világszintű termelés 27,3 %-ának megfelelő tonnával Kína áll az első helyen a méztermelésben, amelyet tonnával (13,3 %) az Európai Unió követ. További fő méztermelő a folyamatosan növekvő mennyiséget nyújtó Törökország, Ukrajna, valamint az Amerikai Egyesült Államok. Dél- és Közép-Amerika részesedése különösen az argentin termelés 2005-ben bekövetkezett jelentős visszaesésének köszönhetően lecsökkent Kereskedelem A FAO és a COMEXT adatai szerint a világon termelt méz hozzávetőleg egyötödét a nemzetközi piacon forgalmazzák. A világszintű export évek óta és tonna között ingadozik; 2011-ben körülbelül tonnának felelt meg. Az elmúlt négy évben Kína növelte mézexportját, és 2011-ben mintegy tonnányi mennyiséggel a világ legjelentősebb exportőrévé vált. A második legjelentősebb exportőr Argentína, exportált mézmennyisége azonban folyamatosan csökken, és 2011-ben körülbelül tonnának felelt meg. A két fő mézimportőr az Unió és az Egyesült Államok Uniós piaci helyzet Termelés Az EUROSTAT adatai szerint 2011-ben az Unió méztermelése tonnának felelt meg. Az uniós termelés az elmúlt tíz évben kismértékben (2010 óta 6 %-kal) emelkedett, miközben az éves eredmények az időjárási viszonyoktól függően kedvező vagy kedvezőtlen irányban változtak. A méz eladási ára a méz típusától és minőségétől, valamint a kereskedelmi csatornától függ; az étkezési mézet (az Unióban értékesített méz 85 %-a) az ipari HU 3 HU

4 méznél magasabb áron értékesítik, és az uniflorális mézek is magasabb áron kelnek el. A forgalmazás módját tekintve a méhészek a fogyasztók számára történő közvetlen értékesítéssel jutnak a legmagasabb árhoz; a második legjövedelmezőbb megoldás a kezelt méz értékesítése kiskereskedők számára, a harmadik helyen pedig a csomagolóknak és forgalmazóknak történő értékesítés áll. Az Unión belül a méhészek a legtöbb mézet közvetlenül a fogyasztók számára értékesítik; ez összefüggésben áll azzal is, hogy a legtöbb tagállamban a méhészet többnyire nem hivatásos jellegű tevékenység. A kereskedelmi csatornák eloszlása azonban egyenlőtlen az Unión belül; Spanyolországban például a termelt mennyiség túlnyomó részét az ágazat ott jellemző, fokozottabb professzionalizációjával összhangban a feldolgozó-/csomagolási ágazat számára értékesítik Kereskedelem Az Unió a méz tekintetében nettó importőr, mivel az uniós termelés a fogyasztás mindössze 61,6 %-át fedezi. Az évek során a fogyasztás mértéke átlagosan mintegy 0,70 kg/fő mennyiséggel szinte változatlan volt. Az Unió három fő méztermelője Spanyolország, Németország és Románia, amelyek külön-külön , és tonnányi mennyiséget értek el 2011-ben. További jelentős méztermelő tagállam Magyarország ( tonna), Franciaország ( tonna), Görögország ( tonna) és Lengyelország ( tonna). Az uniós mézimport mennyisége 2000 óta és tonna között változik ben az Európai Unió tonna mézet importált, elsősorban Kínából ( tonna, a teljes mennyiség 43 %-a), valamint Argentínából ( tonna). A kínai importáruk aránya főként a rendkívül alacsony áraknak köszönhetően 2008 óta folyamatosan nő, miközben az argentin importáruk aránya csökken tonnás mennyiséggel Mexikó a harmadik, míg 8949 tonnával Ukrajna a negyedik a sorban. A évi összmennyiség több mint egyharmadával Németország a legjelentősebb importőr a tagállamok közül. Az Unión belüli mézimport átlagos egységára 2010 óta nőtt, és 2012-ben 2,08 EUR/kg értéket ért el. A kínai méz egységára a legalacsonyabb, 1,44 EUR/kg. Az Unió más szállítói esetében a mézimport átlagos egységára a következő: Ukrajna esetében 1,83 EUR/kg, Argentína esetében 2,23 EUR/kg és Mexikó esetében 2,44 EUR/kg. Az Unióból származó export mennyisége 2010 óta nőtt, 2012-ben tonnának felelt meg (+33 %). Az export aránya azonban továbbra is a termelés mindössze 7 %- a. Az uniós exportáruk fő rendeltetési helyei 2010 óta változatlanok: Svájc, Japán, Szaúd-Arábia és az Amerikai Egyesült Államok. Az Unió fő exportőre Németország és Spanyolország; e két tagállam együtt a teljes uniós export több mint felét adja. Az Unióból származó mézexport átlagos egységára 2010 óta folyamatosan nőtt, és 2012-ben 5,14 EUR/kg-ot ért el. Ennek eredményeként az import- és exportáruk egységárai közötti különbség számottevően, hozzávetőleg 3 EUR/kg-ra nőtt. Ezt az értékkülönbözetet az indokolhatja, hogy az uniós exportáruk többnyire kiváló minőségű csomagolt mézet, míg az importáruk az elegyítéshez és élelmiszer-ipari HU 4 HU

5 célra használt, nagyméretű tartályokban érkező, nagy mennyiségű olcsóbb mézet tartalmaznak. 4. A NEMZETI MÉHÉSZETI PROGRAMOK VÉGREHAJTÁSA 4.1. Célok és támogatható intézkedések A program általános célja a méhészeti termékek termelésére és forgalmazására vonatkozó általános feltételek javítása. Hat, konkrét céllal jellemzett intézkedés jogosult támogatásra és szerepelhet a tagállamok nemzeti méhészeti programjaiban; ezek felsorolása az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 106. cikkében található, és az utolsó jelentés óta változatlan. A technikai segítségnyújtás célja a termelés és a forgalmazás hatékonyságának a legmegfelelőbb technikák alkalmazásával történő javítása. Idetartoznak többek között az új piaci szereplők számára indított alaptanfolyamok, valamint a tapasztalt méhészek és méhészeti csoportok vagy szövetkezetek vezetői számára indított tanfolyamok, amelyek során elsősorban a tenyésztéssel, betegségek megelőzésével, betakarítással és csomagolással, a méz tárolásával és szállításával, valamint a forgalmazással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. A méhészek és méhészeti szakértők/szakemberek képzése lehetővé teszi a gyakorlati szakmai ismeretek terjesztését. Az intézkedés alkalmazásával az ágazat korszerűsítése is támogatható azáltal, hogy a méhészek a méz kinyerésére alkalmas berendezést vásárolnak. A varroózis megelőzésének célja, hogy megakadályozza a méhcsaládok ezen endémiás kórokozók általi fertőzését. A varroózist atka okozza, amely legyengíti a méhek immunrendszerét, és növeli a méhek másodlagos vírusfertőzésének kockázatát. A varroózis drasztikusan csökkenti az Európai Unión belüli méhészeti termelés hozamát, és megfelelő kezelés hiányában teljes kolóniák pusztulását eredményezi. A varroózist nem lehet teljes mértékben megszüntetni, a betegség hatásai kizárólag jóváhagyott módszerekkel és termékekkel való kezelés útján kerülhetők el. Pénzügyi hozzájárulás szükséges ahhoz, hogy segítsenek a termelőknek megfizetni a méhcsaládok megfelelő kezeléséből fakadó kiadásokat (termékek és berendezések, például fedőhálók). A vándorméhészet ésszerűsítéséhez nyújtott támogatás célja a méhcsaládok mozgásának optimalizálása az Unión belül, valamint a virágzás időszakában helyszínek biztosítása a méhészek számára. A méhcsaládok és kaptárak azonosításával, vándorméhészeti nyilvántartás létrehozásával, a vándorméhészetet elősegítő anyagokba történő beruházással vagy méhészeti térképek készítésével elősegíthető a vándorméhészet hatékony szabályozása. A vándorméhészet számos tagállamban létfontosságú a méhek tápanyagszükségleteinek, valamint a növények beporzásának biztosításához. A mézminőség-ellenőrzések megvalósítását támogató intézkedések célja a mézforgalmazás javítása. A mézminőség-ellenőrzések finanszírozása lehetővé teszi a méhészek számára annak biztosítását, hogy a forgalomba hozott méz a mézről szóló 2001/110/EK tanácsi irányelvben 6 ismertetett fizikai-kémiai jellemzőkkel rendelkezzen; a méz növényi eredetére irányuló vizsgálatok pontos információkkal szolgálnak a méhészek számára a begyűjtött mézről, ilyen módon kedvezőbb piaci áron tudják 6 HL L 10., , 47. o. HU 5 HU

6 értékesíteni terméküket. A mézminőség-ellenőrzés pénzügyi támogatása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy számos méhész számára elérhetővé tegyék ezt a szolgáltatást. A méhcsaládok állománypótlása lehetőséget biztosít az állományveszteség, és ennélfogva a termelési veszteség kompenzálására; idetartozhat a királynők termékenységének javítására és a méhkolóniák beszerzésére irányuló tevékenység finanszírozása. Az 1234/2007/EK rendelet keretében, a méz minőségének javítását célzó alkalmazott kutatásokat szolgáló projektek felvételének lehetősége a méhészeti programokba, valamint a kutatási eredmények terjesztése hozzájárulhat a termelők konkrét méhészeti gyakorlatokkal kapcsolatos ismereteinek növeléséhez A méhkaptárak és a méhészek összeírása A 917/2004/EK rendelet 1. és 9. cikkével összhangban a tagállamok a közötti időszak programjával összefüggésben tájékoztatást nyújtottak méhészeti ágazatuk szerkezetéről. Ezen adatok szerint az Unió területén a méhészek száma 2010-ben összesen volt, és ennek mindössze 5,2 %-a (26 318) (több mint 150 méhcsaláddal) minősült hivatásos méhésznek ben a méhcsaládok száma az Unióban összesen mintegy 14 millió ( ) volt, amelyből hozzávetőleg 6 millió ( ) család hivatásos méhészekhez tartozik, akik így a méhcsaládok közel 40 %-át birtokolják. Megjegyzendő, hogy mivel nem vonatkozik uniós szintű jogszabályi kötelezettség a méhcsaládok nyilvántartásba vételére, a méhcsaládok teljes számára vonatkozó adatok gyűjtése nem összehangolt a tagállamok között, és pontatlan lehet. Noha a hivatásos méhészek aránya és az általuk gondozott méhcsaládok száma 2007 óta nőtt (a méhcsaládok 33 %-a), az ágazatot továbbra is túlnyomórészt nem hivatásos méhészek alkotják. A professzionalizáció általános aránya alacsony az Unión belül, a tagállamok között azonban jelentős eltérések tapasztalhatók; Németországban például a méhészek több mint 99 %-a nem hivatásos, miközben Spanyolországban a hivatásos méhészek aránya 23 % ben a méhcsaládok száma az Európai Unióban a 2007-es összeíráshoz képest 3 %-kal ( vel) emelkedett. A méhészek szerint ez a növekedés szükséges a méhek pusztulásának ellensúlyozása érdekében. Ez azonban az azonos időszak méztermelésének 6 %-os növekedésével is együtt járt. A legtöbb méhcsaláddal rendelkező öt tagállam Spanyolország (19,3 %), Görögország (11,8 %), Franciaország (10,5 %), Románia (10 %) és Olaszország (8,8 %). A legtöbb méhcsaláddal rendelkező országok azonban nem mindig a legjelentősebb méztermelők. Ezt indokolhatják a környezeti különbségek (éghajlat, a nektár mennyisége, a méhkolóniák sűrűsége stb.), valamint a méhcsaládok számának nyomon követésére irányuló, uniós szintű összehangolt módszer hiánya, amely a családonkénti mézhozamok tagállamok közötti drasztikus (2010-ben az Unióban 9 és 51 kg közötti) különbségéhez vezet. Ennek eredményeként Németországban alacsonyabb (5,6 %) a méhcsaládok száma, mint Görögországban, Olaszországban, Franciaországban és Romániában, a magasabb (2011-ben méhcsaládonként akár 37,2 kg-os) hozamnak köszönhetően azonban Németországban több mézet termelnek, mint a másik négy ország bármelyikében. Magyarország szintén magas méhcsaládonkénti átlagos hozammal rendelkezik (2010-ben 27,4 kg), így annak HU 6 HU

7 ellenére, hogy mindössze a méhcsaládok 7,1 %-ával rendelkezik, a negyedik uniós méztermelő az Unión belül A kiadások elosztása Költségvetés tagállamonként Az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 108. cikkével összhangban az Unió a méhészeti programokhoz a tagállamok által viselt kiadások 50 %-ával egyenértékű társfinanszírozást nyújt. Megjegyzendő, hogy a méhcsaládok növekvő számának és a méhészeti ágazat fokozódó igényeinek figyelembevétele céljából 2007 óta emelkedett a méhészeti ágazatnak nyújtott éves uniós támogatás összege ben az éves költségvetés mértéke 32 millió EUR-ra nőtt. A 917/2004/EK rendelet 2. cikkében szereplő előírásnak megfelelően a tagállamok háromévente egyszer, április 15-ig közlik a Bizottsággal méhészeti programjukat (a 2010-ben benyújtott programok a 2011., és évre vonatkoztak). A tagállamok nemzeti méhészeti programjaikban szereplő kiadási előrejelzései alapján a rendelkezésre álló uniós támogatásokat (a közötti időszakra 32 millió EUR-t) az Unió teljes méhcsaládállományán belül az egyes tagállamok által képviselt részesedés alapján osztják el, a kiosztott támogatás értéke azonban nem haladhatja meg az egyes tagállamok tervezett kiadásainak 50 %-át. Amennyiben a nemzeti programban szereplő kiadás fele kevesebb, mint a méhcsaládok számának megfelelő összeg, a fennmaradó rendelkezésre álló támogatást elosztják azon tagállamok között, amelyek kiadásai várhatóan meghaladják arányos költségvetési részesedésüket (a 917/2004/EK rendelet 3. cikkével összhangban). Az egyes tagállamokon, valamint az Unión belüli teljes méhcsaládállományra vonatkozó adatokat háromévente aktualizálják és teszik közzé a 917/2004/EK rendelet I. mellékletében ben hat tagállam (Bulgária, Dánia, Németország, Görögország, Finnország és Svédország) kiadási előrejelzései voltak alacsonyabbak a méhcsaládállománynak megfelelően megállapított saját költségvetési részesedésüknél. Az ennek megfelelő uniós támogatási összeget elosztották a többi tagállam között ben az öt legnagyobb méhcsaládállománnyal rendelkező tagállam együttesen a rendelkezésre álló uniós költségvetés 55 %-ában részesült. Következésképpen a legnagyobb méhcsaládállománnyal rendelkező tagállamok a program legnagyobb felhasználói A költségvetés végrehajtása A tagállamok által a költségvetés teljesítésére (intézkedéstípus szerint) közölt adatok szerint a 27 tagállamban igen magas az általános felhasználási arány (2010-ben 93 %, 2011-ben 89 % és 2012-ben 89 % volt). A végrehajtási arány 2010 és 2011 közötti csökkenését az indokolhatja, hogy e két év között a méhészeti programokra fordított költségvetés 26,3 millió EUR-ról 32 millió EUR-ra nőtt. A végrehajtási arány a program első évében általában jellemzően alacsonyabb, majd a harmadik év felé haladva nő ben és 2011-ben a legnagyobb kedvezményezettek (Spanyolország (93 %, 84 %), Görögország (97 %, 92 %), Franciaország (90 %, 88 %), Olaszország (96 %, HU 7 HU

8 92 %) és Románia (100 %, 85 %) rendkívül hatékonyan használták fel költségvetésüket. Spanyolország kivételével ahol a költségvetés mindössze 69 %-át használták fel ez 2012-ben is így történt (Görögország (97 %), Franciaország (92 %), Olaszország (93%) és Románia (98%) Felmerült kiadások intézkedéstípusok és tagállamok szerint A felmerült kiadások elemzése a 917/2004/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a minden évben benyújtott tagállami adatokon alapul. A közötti időszak tekintetében a két nagyobb mértékű támogatásban részesülő intézkedés a varroózis elleni védekezés és a technikai segítségnyújtás volt. Rendszeresen e két intézkedésre fordították a legtöbb kiadást, amelyek az egymást követő programok során többnyire változatlanok maradtak, és a varroózis elleni védekezés esetében átlagosan %-nak, a technikai segítségnyújtás esetében pedig %-nak feleltek meg. Ez még pontosabban azt jelenti, hogy 2010-ben valamennyi tagállam alkalmazott a varroózis elleni védelemre irányuló intézkedéseket; ami arra utal, hogy a varroózis endémiás betegség az Unióban, és a méhek egészségi állapotát vizsgáló uniós referencialaboratórium 7 által végzett kérdőíves felmérésre adott válaszok alapján a méhek túlélését fenyegető fő veszélynek tekintik. Az intézkedés annak is köszönhető, hogy a varroaatka elleni kezelések költsége viszonylag magas, a méhészek becslései szerint a termelési költségek %-ának felel meg. A tagállamok közül ezen intézkedést legnagyobb mértékben Spanyolország, Magyarország és Lengyelország alkalmazta. Megjegyzendő azonban, hogy Görögország 2011-ben és 2012-ben a kezelés költségeinek emelkedése, a varroaatka kezelésekkel szembeni rezisztenciája, a méhészeti termékekben felhalmozódó maradékanyagok kockázata, valamint a fiasításnak és a varroaatka jelenlétének egész évben kedvező forró éghajlati viszonyok miatt nem alkalmazta ezt az intézkedést. A technikai segítségnyújtási intézkedéseket a tagállamok túlnyomó többsége igénybe veszi. Tekintettel a nem hivatásos méhészek számára és az ágazat változó körülményeire, állandó szükség van olyan intézkedésre, amelynek célja az információk terjesztése. A technikai segítségnyújtási intézkedések mind a méhészeti ágazat, mind a tagállamok szerint rendkívül előnyös hatást gyakorolnak a termelésre. Ezt az intézkedést 2011-ben és 2012-ben főként Olaszország, Görögország, Franciaország, Németország, a Cseh Köztársaság, Lengyelország és Spanyolország alkalmazta. Megjegyzendő, hogy a technikai segítségnyújtásra fordított kiadások tagállamonkénti elosztása változott a két méhészeti program között: 2010-ben Hollandia, Bulgária és Románia egyáltalán nem alkalmazta ezt az intézkedést, ben és 2012-ben azonban Bulgária és Románia kezdte meg annak alkalmazását. Lengyelország 2010 és között hatszorosára növelte a technikai segítségnyújtásra fordított kiadásait. Spanyolország csaknem kétszeresére növelte kiadásait 2010 és között. A vándorméhészet ésszerűsítését célzó intézkedések a kiadások %-ával továbbra is a harmadik helyen állnak a legnagyobb arányban alkalmazott támogatott intézkedések között. Főként a változatos flórával és hosszú virágzási időszakkal jellemezhető dél-európai országok, például Görögország, Spanyolország és Románia alkalmazzák ezt az intézkedést. Más tagállamok például Németország a beporzásban betöltött fontos szerepe miatt támogatják a vándorméhészetet. 7 HU 8 HU

9 Negyedik helyen találhatók a méhcsaládok állománypótlását célzó intézkedések. Ezen intézkedések alkalmazása 2010-ben a kiadások 19 %-ának felelt meg, majd 2012-ben 16 %-ra csökkent. A fő felhasználók Románia, Bulgária és Lengyelország. A programok kidolgozásában együttműködő méhészszervezetek igen élénken érdeklődnek a kolóniapusztulást és a méhrajok árának emelkedését kompenzáló intézkedések iránt. Mindazonáltal a méhészeti ágazatban úgy érzik, hogy a méhcsaládok állománypótlása bizonyos mértékben mindössze rövid távú megoldás, valamint hogy tovább kell kutatni a méhpusztulás okait, és fel kell lépni ezek ellen. Az alkalmazott kutatást célzó intézkedések az ötödik helyen állnak (a kiadások 4 6 %-a). A évi mintegy 1,4 millió EUR-s összeggel amely az erre az intézkedésre uniós szinten szánt összeg több mint felét jelenti továbbra is Franciaország fordítja a legnagyobb összeget alkalmazott kutatásra. Alkalmazott kutatást célzó intézkedések segítségével készítettek el például egy olyan tanulmányt Franciaországban, amely a mézelő méhek neonikotinoidok csoportjába tartozó általános növényvédő szereknek való kitettségét vizsgálta 8. Végül a tagállamok a mézminőség-ellenőrzésére szánt, csökkenő mértékű forrásokat használják fel legkevésbé. Ezek 2010-ben a kiadások 6 %-ának feleltek meg, majd 2011-ben 4 %-ra, 2012-ben pedig 3 %-ra csökkentek. Spanyolország amely 2007 és 2009 között egyike volt a legnagyobb mézminőség-ellenőrzési költségvetéssel rendelkező országoknak 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben is csökkentette kiadásait. Lengyelország ugyancsak így járt el 2010 és 2011 között, míg Bulgária 2010-hez képest 2011-ben és 2012-ben növelte ilyen jellegű kiadásait. Ezen eltérések oka az lehet, hogy a laboratóriumhálózat létrehozását követően a kiadások kevésbé jelentősek. Megjegyzendő, hogy a mézcsomagolók és -forgalmazók különösen nagyra értékelik a laboratóriumi vizsgálatok támogatását, mivel ez lehetővé teszi a méhészek számára e költségek internalizálását. 5. A MÉHÉSZETI ÁGAZATRA VONATKOZÓ INTÉZKEDÉSEK ÉRTÉKELÉSE 2012-ben a Bizottság külső szakértőt bízott meg a méhészeti ágazatra vonatkozó intézkedések értékelésével. A vizsgálat során az alábbiakat értékelték: Milyen mértékben befolyásolta a méhészeti ágazatra vonatkozó hat intézkedés a méz termelését, forgalmazását és kereskedelmét, valamint az élőméhtartást és -kereskedelmet. Milyen mértékben járultak hozzá az intézkedések a gazdasági tevékenység és a hivatásos méhészek jövedelmének támogatásához. Milyen mértékben segítették elő az intézkedések a méz árának stabilitását. A vizsgálat végleges eredménye 2013 áprilisában született meg. A vizsgálat során arra a következtetésre jutottak, hogy a nemzeti méhészeti programok a növekvő termelési költségekkel, a méhek túlélését fenyegető veszélyekkel és a harmadik országokból származó mézimport révén kiélezett 8 A common pesticide decreases foraging success and survival in honey bees in: Sciencexpress/ 29March 2012/ Page 1/ /science HU 9 HU

10 nemzetközi versennyel jellemzett környezetben elősegítették az uniós méztermelés szintjének stabilizálását. Az intézkedések előmozdították a termelési költségek növekedésének megfékezését (különösen a varroaatka elleni kezelés és a méhcsaládok állománypótlása tekintetében), ennélfogva csökkentették e költségeknek a méhészek jövedelmére gyakorolt hatásait. A hat intézkedés egymást kiegészítő jellegű; az egyes különálló intézkedések hatására vonatkozó következtetéseket körültekintően kell értelmezni, és megállapításuk során figyelembe kell venni az intézkedések között fennálló szinergiákat. A méhészeti tevékenységet eredményesebbé tették azáltal, hogy a technikai segítségnyújtás, a vándorméhészet ésszerűsítése, a varroózis elleni védekezés, a méhészeti tevékenység korszerűsítése és gépesítése, valamint képzések és az információk terjesztése útján szerkezeti javulást idéztek elő az ágazaton belül. Az intézkedések lehetővé tették a kiváló minőségű uniós méz termelésének támogatását, valamint annak biztosítását, hogy a kevésbé minőségi termékek előállítása versenyképes maradjon. Az Unióban termelt méz kiváló minősége és hozzáadott értéke indokolja az Unióból kivitt méz átlagos egységára és a harmadik országokból behozott méz átlagos egységára közötti jelentős árkülönbözetet. Az intézkedések emellett mind a vidékfejlesztésre, mind a környezetre kedvező közvetett hatást gyakoroltak. A költségek csökkentése, a szerkezeti javulás előidézése és a méhészek jövedelmének támogatása révén az intézkedések elősegítették a vidéki területeken végzett méhészeti tevékenység fenntartását, amely nélkülözhetetlen a beporzáshoz, és ilyen módon a mezőgazdaság számára. Az intézkedések fenntarthatóbb méhészeti gyakorlatokat is ösztönöztek, különösen a varroózis elleni védekezés terén. Végül a vizsgálat kiemelte, hogy a méhészeti ágazat, a mézipar és a tagállamok egyöntetű véleménye szerint a nemzeti méhészeti programok rendkívül hasznosak az ágazat támogatásához. A vizsgálat ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy a meglévő intézkedések alkalmazásának optimalizálásával további előrelépéseket lehetne tenni a méz népszerűsítése, a méhészek közötti együttműködés további ösztönzése, az alkalmazott kutatásokkal kapcsolatos információk terjesztése, valamint a nagy értékű méhészeti termékek például a méhpempő, a virágpor és a propolisz előállítása révén a méhészek jövedelemforrásainak változatosabbá tétele érdekében. Az ágazat szükségleteit és a tagállamok közötti nemzeti egyenlőtlenségeket figyelembe véve a vizsgálatot lefolytató külső szakértő ezenkívül egyértelműbb uniós iránymutatást javasolt a méhészeti programokra vonatkozóan, mivel a konkrét intézkedésekről jelenleg nemzeti vagy akár regionális szinten határoznak. Ezen túlmenően szinergiákat kell kialakítani az Unió kutatási programjai és a nemzeti alkalmazott kutatások között, hogy hatékonyabb kapcsolatot biztosítsanak az alapkutatás és az alkalmazott kutatás között, valamint megakadályozzák a lehetséges átfedéseket. 6. A TAGÁLLAMOK ÉS AZ ÁGAZAT JAVASLATAI 2012 októberében a Bizottság felkérte a tagállamokat és az ágazat képviselőit, hogy nyújtsák be észrevételeiket a méhészeti programokról e jelentés elkészítése céljából. HU 10 HU

11 Amint az az értékelésre vonatkozó tanulmányban szerepel, a tagállamok összességében elégedettségüket fejezték ki a programok irányításának módjával kapcsolatban, és kérték azok folytatását, mivel véleményük szerint ezek az intézkedések jelentős segítséget nyújtanak a méhészeti tevékenységekhez és a méztermeléshez. A tagállamok az alábbi javaslatokat tették az intézkedések módosítására: Németország és Luxemburg a méhészeti év naptári évvel történő összehangolását javasolta. A méhészeti programon belül a költségvetési év jelenleg a tárgyév októberének 16. napjától a következő év októberének 15. napjáig tart (917/2004/EK rendelet, 2. cikk, (2) bekezdés), miközben a társfinanszírozásra jogosult intézkedéseket az adott év augusztus 31-ig kell végrehajtani (917/2004/EK rendelet, 2. cikk, (3) bekezdés); ennélfogva a szeptemberben és október első felében végrehajtott intézkedések finanszírozása nehézségekbe ütközik. A közötti időszak méhészeti programjai tekintetében a Bizottság ezt a kérdést az intézkedések végrehajtására vonatkozóan a 917/2004/EK rendeletben szereplő határidők módosítására tett javaslattal kívánja megoldani, biztosítva ezzel, hogy a méhészeti intézkedések egész évben végrehajthatók legyenek. Németország az igazgatási és ellenőrzési intézkedések egyszerűsítését kérte, mivel az ellenőrzésre vonatkozó követelmény aránytalannak tűnik. A tagállamok feladata a programok nyomon követése és értékelése. A 917/2004/EK rendelet előírja, hogy a tagállamok pontos időkeret szerint kötelesek bejelenteni ezeket az intézkedéseket, a szubszidiaritás és kockázatértékelés általános elvével összhangban azonban nagy mozgásteret biztosít a tagállamok számára az ellenőrzések végrehajtása terén. A közötti időszak méhészeti programjai tekintetében a Bizottságnak szóló értesítések egyszerűbbé válnak, és a mezőgazdasági piac irányítására és nyomon követésére szolgáló informatikai rendszer (ISAMM) útján közvetlenül benyújthatók. Németország a méhészettel, a méhek egészségének javításával, a varroózisból eredő károk elhárításával, a mézforgalmazással és a mézelő növényzettel kapcsolatos kiegészítő tevékenységek támogatását javasolta. Ezen intézkedések mindegyike támogatható bizonyos mértékben a jelenlegi méhészeti programokból. A méhek egészségének javítását célzó, konkrét kiegészítő intézkedéseket 9 az Unió a méhészeti programokon kívüli forrásból finanszírozza. A technikai segítségnyújtás tekintetében Németország a méhészek berendezésekhez nyújtott támogatásra való jogosultságának egyértelműbb ismertetését kérte, például a támogatható áruk Bizottság által összeállított jegyzékének formájában. A Bizottság úgy véli, hogy egy kötött árujegyzék bizonyos mértékben korlátozná az ágazati struktúra tagállamok közötti különbségeinek figyelembevételéhez szükséges mozgásteret. A méhészek beruházásainak finanszírozására ráadásul már van lehetőség a mezőgazdasági üzemek korszerűsítését és innovációját célzó intézkedéseket tartalmazó vidékfejlesztési programokon belül. Végül Litvánia azt javasolta, hogy biztosítsanak támogatást a kisméretű méhészeteknek a méz kinyeréséhez és a lépkészítéshez szükséges berendezéseik felújításához. Ilyen támogatás már nyújtható a technikai segítségnyújtás keretében októberi kérését követően a Bizottság nem kapott írásos észrevételeket az ágazat képviselőitől. A külső szakértő azonban négy tagállamban 10 végzett Spanyolország, Németország, Magyarország és Görögország. HU 11 HU

12 esettanulmányok, interjúk és internetes felmérések útján átfogó konzultációt folytatott az ágazattal, és megállapította, hogy a méhészek és méhészeti szervezetek nagyra értékelik az intézkedések által biztosított támogatást, mivel az lehetővé teszi a termelési költségek csökkentését az ágazatban, amely nagy nyomás alatt áll. A méhészek és szervezeteik azonban hangsúlyozzák, hogy hatékonyabb eljárásokat kell kifejleszteni a varroaatka elleni védekezéshez, és mérsékelni kell azok költségeit. Azt is megállapították, hogy noha a méhcsaládok állománypótlását célzó intézkedések részben kompenzálják a méhkolóniák pusztulását, ez mindössze rövid távú megoldás, és tovább kell kutatni a méhpusztulás okait, valamint fel kell lépni ezek ellen. 7. KÖVETKEZTETÉS A nemzeti méhészeti programok célja, hogy javítsák a méztermelést és a mézforgalmazást az Európai Unión belül. Valamennyi tagállamban közvetlen támogatást biztosítanak a méhészet számára, amely teljesítményét tekintve kisméretű ágazat, a beporzás révén azonban létfontosságú a mezőgazdaság számára. A nemzeti méhészeti programok mind a tagállamok, mind a piaci szereplők szempontjából előnyösek a méhészeti ágazat számára. A növekvő termelési költségekkel, a méhek túlélését fenyegető veszélyekkel és a harmadik országokból származó, olcsó mézimport miatt kiélezett nemzetközi versennyel jellemzett környezet ellenére az intézkedések lehetővé teszik a kiváló minőségű méz termelésének fenntartását az Unión belül. Az ebben a jelentésben ismertetett adatok és a méhészeti intézkedések értékelési eredményei alapján a Bizottság nem kívánja módosítani a méhészet tekintetében támogatható intézkedések 1234/2007/EK tanácsi rendeletben szereplő jegyzékét. A Bizottság azonban javasolja a 917/2004/EK végrehajtási rendelet módosítását annak biztosítása érdekében, hogy a méhészeti intézkedések egész évben alkalmazhatók és támogathatók legyenek, és hogy a Bizottság javítsa azok irányítását. A Bizottság ezenfelül törekedni fog a nemzeti alkalmazott kutatási projektek és az uniós kutatási projektek közötti hatékonyabb koordináció kialakítására, hogy optimalizálja e kutatások eredményeinek felhasználását, és javítsa az eredményeknek a méhészeti ágazatban történő terjesztését. A Bizottság végül a méhészeti intézkedések és a vidékfejlesztési programok közötti lehetséges szinergiák kialakításával törekedni fog a meglévő intézkedések hatékonyságának növelésére. Ez olyan vidékfejlesztési intézkedéseket foglalhat magában, mint például a fiatal méhészeknek új üzemek kiépítéséhez és meglevő üzemek korszerűsítéséhez nyújtott támogatás, valamint olyan agrárkörnyezetvédelmi intézkedések alkalmazásának támogatása, amelyek révén bővíthető a mézelő méhek számára hozzáférhető mézelő növények köre. HU 12 HU