Erdőmérnöki Kar. Tudományos Konferencia

Átírás

1 Erdőmérnöki Kar Tudományos Konferencia december 11. Sopron a szekcióülések előadásainak és posztereinek kivonata Szerkesztette: Dr. Lakatos Ferenc és Varga Dénes MTA Veszprémi Területi Bizottsága

2 ERDÉSZETI MŰSZAKI SZEKCIÓ... 3 ERDŐGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ KÖRNYEZETTUDOMÁNYI SZEKCIÓ TERMÉSZETVÉDELMI SZEKCIÓ VADGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ... 97

3 Erdészeti műszaki szekció Előadások: BROLLY G. ÉS KIRÁLY G.. Erdészeti és természetvédelmi célú földi lézeres letapogatás feldolgozása a Hidegvíz-völgy Erdőrezervátumban... 4 CZIMBER K.: Erdészeti térinformatika fejlesztése az ERFARET keretén belül... 5 HORVÁTH B.: A közelmúlt erdészeti gépfejlesztései Magyarországon... 6 KALICZ P., GRIBOVSZKI Z. ÉS KOPPÁN A.: A patakvízhozam és a növényi nedváramlás közötti kapcsolat vízvizsgálatának első eredményei... 7 KIRÁLY G. ÉS MÁRKUS I.: Digitális mérőkamerával készült légifényképek feldolgozása... 8 KOSZTKA M., MARKÓ G. ÉS PÉTERFALVI J.: Erdészeti utak számítógéppel támogatott tervezése... 9 KOSZTKA M., MARKÓ G. ÉS PÉTERFALVI J.: Feltáróhálózatok fejlesztése MAJOR T.: Talajok gépesítést befolyásoló jellemzőinek vizsgálata Poszterek: BAZSÓ T., EREDICS A. ÉS KIRÁLY G.: Digitális amatőr kalibrációja és a kalibrált kamerák felhasználási lehetőségei CZUPY I.: Váltakozó áramú hidraulikus hajtások alkalmazása az erdészeti gépesítésben HORVÁTH B.: Gyorsbeavatkozó erdőtűz-oltó technikák minősítése RUMPF J.: Akác állományok harveszteres kitermelése

4 Erdészeti-műszaki szekció előadások ERDÉSZETI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI CÉLÚ FÖLDI LÉZERES LETAPOGATÁS FELDOLGOZÁSA A HIDEGVÍZ-VÖLGY ERDŐREZERVÁTUMBAN BROLLY Gábor és KIRÁLY Géza Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron gbrolly@emk.nyme.hu Az erdészeti, természetvédelmi és vadgazdálkodási kutatások kulcsfontosságú, sokszor kritikus pontja az adatgyűjtés. A kutatásokon túlmenően, a tervezési és ellenőrzési feladatok ellátásához is mind gyakrabban jelentkezik igény a nagy területen, rövid idő alatt, objektíven és megismételhetően végezhető felmérési módszerek iránt. A távérzékelés, mind adatgyűjtési lehetőség elsősorban magas fokú automatizálhatóságával, integrálhatóságával és rugalmasságával emelkedik ki, aminek hosszú távon kedvező gazdasági vonzata van. A lézeres letapogatás, a távérzékelés legfiatalabb, ezért ma legdinamikusabban fejlődő részterülete. A lézeres letapogatás erdészeti és természetvédelmi alkalmazását célzó vizsgálatok a 90-es évek második felében indultak meg, melyek mára széles körben kiterjedtek az erdőtérképezés, erdőbecslés, habitat-térképezés, erdővédelem, biomasszafelmérés, és különböző ökológiai értékelések területére. A lézeres letapogatás során a felvétel környezete távolságmérések sorozatának eredményeképp előállított, nagyszámú térbeli koordinátákkal kerül leírásra. Ez az eljárás a vizsgálandó objektumok térbeli jellemzőinek egyedülállóan részletes reprezentációját adja, melyből statisztikai és modellezési eljárásokkal kell az érdeklődésre számot tartó információkat kinyerni. Lézeres letapogatás földről és levegőből is történhet az adatgyűjtés céljától, tárgyától, jellegétől és kiterjedésétől függően. Magyarországon először a Hidegvíz-völgy erdőrezervátumban történt erdészeti, ökológiai célú földi lézeres letapogatás. A felvétel az MTA Ökológiai és Botanikai Kutató Intézetének faállomány-szerkezeti és faállomány-dinamikai vizsgálatokra kijelölt mintapontján készült. Munkánk során számítógépes algoritmusokat dolgoztunk ki, hogy a több, mint ötmillió mérés eredményeképp előállt strukturálatlan ponthalmazból, automatikus úton határozzunk meg egyesfa-jellemzőket (pozíció, mellmagassági átmérő, törzsalak, famagasság). A kifejlesztett eljárások geometriai és statisztikai alapokra épülnek, megbízhatóságukat és pontosságukat hagyományos terepi felvétel eredményeivel történő összehasonlítással ellenőriztük. Az algoritmusok a felvétel során uralkodó faállomány-viszonyok mellett a törzsek %- át tudták azonosítani, a mellmagassági átmérőket ±4-5,4 cm-es, a famagasságokat ±1,4-4,3 méteres előzetes középhibával becsülték. 4

5 Erdészeti-műszaki szekció előadások ERDÉSZETI TÉRINFORMATIKA FEJLESZTÉSE AZ ERFARET KERETÉN BELÜL CZIMBER Kornél Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Földmérési és Távérzékelési Tanszék, Sopron Az ERFARET 4 éves kutatás Erdőgazdálkodás műszaki fejlesztése részfeladatán belül célul tűztük ki a jelenleg erdészeti gyakorlatban, oktatásban, kutatásban használt és széles körben elterjedt DigiTerra Map térinformatikai szoftver korszerűsítését, új mérési, adatgyűjtési, feldolgozási technikák, új algoritmusok kidolgozását. Első évben az erdészeti terepi alkalmazás definiálása, a szükséges funkciók kiválasztása, az alkalmazott adatmodellek kidolgozása valósult meg. Korszerűsítettük a GPS alapú terepi mérési technológiát. A digitális erdészeti térképek terepi aktualizálásához a valós idejű topológikus szerkesztő funkciókat kellett kidolgozni. További fejlesztési eredmény az erdészeti elektronikus jegyzőkönyvek kidolgozása, mely az erdészeti attribútumok hatékony terepi rögzítését gyorsítja meg és teszi hibamentessé. A terepi adatgyűjtéshez a DigiTerra Kftvel közösen kidolgoztunk egy adatcsere modult, mely a terepen gyűjtött adatokat mobil Internet kapcsolaton keresztül egy központi adatbázisba küldi, illetve a frissített térképi és leíró adatokat onnan tölti le a kézi számítógépre. Második évben a célunk az erdészeti digitális térképek irodai feldolgozásának fejlesztése volt. A DigiTerra Kft konzorciumi taggal együttműködve egy új alkalmazást definiáltunk. Az alkalmazás fejlesztése számítógépes algoritmusok és technológiák kidolgozásából, a meglévő adatmodell korszerűsítéséből állt. A évi fejlesztés során számos eredmény születtek, ebből a legfontosabbak a következők: adatbázis támogatás, korszerű grafikus motor a térinformatikai adatok kirajzolásához, magasabb rendű geometriai elemek támogatása, terepi felmérések fogadása, tárolása adatbázisban, erdészeti vektoros térképek javításához szükséges funkciók kidolgozása, Internetes térkép publikáció évben az erdészeti térinformatikán belül a felületmodellezési és képfeldolgozási eszközök fejlesztése és alkalmazásuk vizsgálata folyt. A felületmodellezés és a képfeldolgozás, mint elemző eszközök, fontos szerepet töltenek be a RET más témaköreiben is. A felületmodellező algoritmusok fejlesztésénél az erdészeti feladatok megoldására koncentráltunk. A szabálytalan háromszög alapú felületeket (TIN) egy új és gyors, háromszög topológiát alkalmazó algoritmussal generáljuk. A háromszögön belül harmadfokú rekurzív Bézier felületekkel finomítjuk a globális felületmodellt. A felületmodellezéshez hatékony térbeli megjelenítő kapcsolódik. A képfeldolgozó eljárásoknál a valós időben működi képi szűrőket, képi algebra és osztályozó eljárásokat korszerűsítettük. Nagy hangsúlyt fektettünk az eltérő időpontban készült felvételek alapján történő változások felderítésére, az erdőterületek űrfelvételek alapján történő nagyobb pontosságú lehatárolására. Ezen a területen az egyik legfontosabb előrelépés egy területnövesztő képszegmentáló algoritmus kifejlesztése. 5

6 Erdészeti-műszaki szekció előadások A KÖZELMÚLT ERDÉSZETI GÉPFEJLESZTÉSEI MAGYARORSZÁGON HORVÁTH Béla Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet horvathb@emk.nyme.hu A hazai erdészeti gépfejlesztés és az erre épülő gépgyártás az 1980-as évek végére szinte teljesen leállt, holott addig számos olyan gépet (elsősorban erdőművelési gépeket) fejlesztettek és gyártottak, amelyek beváltak, s viszonyainkra alkalmasak voltak. Kb. az as évek közepéig létezett a hazai erdészeti gépgyártást megalapozó műszaki fejlesztési háttér is, ezt követően azonban a hanyatlás, majd a szinte teljes megszűnés (az Erdészeti Tudományos Intézet Gépesítési Osztályának felszámolásával) volt osztályrésze. A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézetének irányításával napjainkra az erdészeti gépfejlesztésben és gépgyártásban az előzőekben vázolt negatív folyamatok megálltak, sőt már némi pozitív elmozdulás is tapasztalható. Jelenleg Magyarországon mintegy 90 cég foglalkozik mezőgazdasági gépgyártással, de közülük kb. csak tízen gyártanak részben erdészeti gépeket is. A hazai erdészeti gépgyártás piaci alapokon, de a jelenleginél jobban összehangolt műszaki fejlesztési háttér mellett maradhat csak működőképes. A fejlődés olyan háttér-bázissal képzelhető el, amely biztosítja az erdészeti gépesítési terület kutatásának és műszaki fejlesztésének (K+F tevékenységének) vitelét és összehangolását. A közelmúltban fejlesztett és gyártott fontosabb hazai erdészeti gépek a következők: erdészeti tehergépkocsi, csemetetermesztési gépsor, erdőtelepítési gépsor, erdőtűz-oltó berendezések, energiaeredő betakarító gép. A jelen és a közeljövő fejlesztési feladatait pedig az alábbiak jelentik: injektálógép, kérgezőgép, energiaültetvény telepítő és betakarító gépsor, energiaerdő telepítő és betakarító gépsor. 6

7 Erdészeti-műszaki szekció előadások A PATAKVÍZHOZAM ÉS A NÖVÉNYI NEDVÁRAMLÁS KÖZÖTTI KAPCSOLAT VIZSGÁLATÁNAK ELSŐ EREDMÉNYEI KALICZ Péter 1, GRIBOVSZKI Zoltán 1, KOPPÁN András 1 1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron 2 MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézet, Sopron kaliczp@emk.nyme.hu Egy fontos és érdekes feladat jelenleg a hidrológiában a biológiai és hidrológia folyamatok közötti kapcsolatrendszer tisztázása. Egy ilyen jelenség a hidrológiai jellemzők (pl. a vízfolyás menti talajvíz vagy a vízfolyások alapvízhozamának) rövid periodicitású hullámzása, amely szoros kapcsolatban áll a vegetáció vízfelvételével. A vízfolyás menti galériaerdőknek különösen nagy hatásuk van az ottani talajvízszintekre és a vízfolyások talajvízből táplálkozó alapvízhozamára, ezért evapotranszspirációjuk korrekt meghatározása fontos feladat, mind természetvédelmi, mind vízkészlet-gazdálkodási szempontból. A regionális és lokális vízmérleget, valamint a szennyeződések terjedését számító numerikus modellek különösen igénylik az evapotranszpiráció pontos értékeit. Egy két verzióból álló új módszert fejlesztettünk ki, amely a vízfolyás menti talajvízszintek és a vízfolyások alapvízhozamának napi ritmusa alapján számítja az evapotranszspiráció értéket. A módszert a Soproni-hegységben fekvő Hidegvíz-völgyi Kísérleti Vízgyűjtő adatain teszteltük. A módszer két verziója alapján kapott evapotranszspirációs értékeket összehasonlítottuk egymással és más korábbi módszerek (White-féle, Penman-Monteith) alapján számítható evapotranszspirációs értékekkel. Az összehasonlítás alapján az új módszerek kevesebb mért paraméter alapján hasonló vagy nagyobb pontossággal tudják számítani az evapotranszspirációs vízfelvétel napi vagy órás értékét a csapadékmentes időszakokban. 7

8 Erdészeti-műszaki szekció előadások DIGITÁLIS MÉRŐKAMERÁVAL KÉSZÜLT LÉGIFÉNYKÉPEK FELDOLGOZÁSA KIRÁLY Géza és MÁRKUS István Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron 2007 nyarán készült el Magyarországon az első digitális mérőkamerás légi fényképezés, a Fertő-tó nádasainak értékeléséhez. A fényképezés előkészítését és az elkészült felvételek feldolgozását is a Földmérési és Távérzékelési Tanszék végezte. Az alkalmazott digitális mérőkamera, a Vexcel UltraCAM D, az a kamera, amellyel Magyarország következő légi fényképezését is végzik között. Éppen ezért nagyon nagy jelentőségű az, hogy ilyen úttörő munkában részt vettünk. Az új technológiát kívánjuk ismertetni, kiemelve a hagyományos, analóg légi fényképezéstől való eltéréseket, előnyöket és hátrányokat. Munkánk során szerzett tapasztalataink sok olyan kérdést, valamint néhány választ is felvetettek, amelyek mind a fotogrammetriában járatos szakemberek, mind a felvételeket felhasználók számára fontos információkkal szolgálnak. 8

9 Erdészeti-műszaki szekció előadások ERDÉSZETI UTAK SZÁMÍTÓGÉPPEL TÁMOGATOTT TERVEZÉSE KOSZTKA Miklós, MARKÓ Gergely, PÉTERFALVI József Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet Sopron A számítógéppel támogatott úttervezés nem csak a hagyományos úttervezési algoritmusok digitális leképezését valósítja meg, hanem a korszerű geodéziai és számítástechnikai eszközökhöz igazodó tervezési módszer tudatos alkalmazásával hatékony eszközt ad a tervező mérnök kezébe. Az 1997-ben jogerőre emelkedő erdőtörvény az erdészeti úttervezési tevékenységet tervezői jogosultság meglétéhez köti, illetve jelentősen módosítja az erdészeti utak építésének engedélyezési eljárását. Az engedélyezési építési eljárás során a tervezőnek négy különböző tervdokumentációt kell elkészítenie. A 21. századra mind az erdőgazdálkodói, mind a hatósági tevékenységek támogatásában tért hódított az informatika. A digitális adatállományok és térképek összekapcsolását megvalósító geoinformatikai rendszerek megjelenésével és elterjedésével Magyarország teljes erdőterületére elkészültek a digitális erdőtérképek. Ennek megfelelően a geodéziai méréseket és a tervezést vetületi rendszerben kell megvalósítani, hiszen a tervezett út térképbe illesztése, az elfoglalt erdőterület részletszintű kimutatása így egyszerűbbé, pontosabbá és ellenőrizhetőbbé válik. A tulajdonviszonyok megváltozása, a magán erdőterületek megjelenése az igénybe vett területek pontos kimutatását követeli meg. A korábban kialakított hagyományos módszerekkel a megváltozott feltételek között az úttervezési munkák végrehajtása nehézkessé vált. Az új eljárás kialakítását az általánossá vált korszerű geodéziai eszközök elsősorban a digitális mérőállomások és geodéziai pontosságú GPS-ek is előmozdították, sőt megkövetelték. Az erdészeti úttervezési módszer korszerűsítésével párhuzamosan, az Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Tanszék korábbi eredményeire támaszkodva kifejlesztettük a macadam úttervező programot. A szoftvert az Intézet úttervezési munkáinak támogatásán kívül az oktatásban is alkalmazzuk, illetve azt közúttervező cégek is használják. 9

10 Erdészeti-műszaki szekció előadások FELTÁRÓHÁLÓZATOK FEJLESZTÉSE KOSZTKA Miklós, MARKÓ Gergely, PÉTERFALVI József Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron Napjainkban a korábban elsődlegesen az erdőgazdálkodást szolgáló erdészeti feltáróhálózatok az átalakult tulajdonviszonyok között egyre inkább többfunkcióssá válnak. A feltáróutak sok esetben magán tulajdonban lévő erdőterületeken vagy mezőgazdasági művelési ágú területeken keresztül önkormányzati utakhoz csatlakoznak, így egyben a vidékfejlesztést infrastrukturális elemeit is képezhetik. Az erdészeti utak építésére és felújítására 2008-ban megnyíló uniós pályázati lehetőségek az említett új viszonyokat is figyelembe veszik és a pályázatok elbírálásánál plusz pontokkal támogatják. A pályázatok értékelésekor ugyancsak előnyt élvez az a pályázó, amely feltáróhálózatának térinformatikai alapú nyilvántartásával rendelkezik, amely alapját képezheti egy korszerű erdészeti útügyi rendszernek. A feltáróhálózatok fejlesztését is szolgáló szakértői rendszer elemei a következők: a meglévő hálózat felmérése és geoinformatikai rendszerbe illesztése (digitális útleltár), erdőgazdálkodási szállítási feladatok meghatározása, egyéb forgalmi igények felmérése és a várható forgalom meghatározása, a meglévő hálózat útfenntartási beavatkozásainak tervezése, a hálózat bővítésének tervezése. A meglévő úthálózat felmérése a hosszadatokon túl magában foglalja a műtárgyak, rakodók, csatlakozási pontok helyét, valamint az utak állapotának (teherbírás, szubjektív állapot) geoinformatikai rendszerbe történő beillesztését. A létrehozott digitális útleltár jó alapot szolgáltat az erdő- és vadgazdálkodási szállítási feladatok, valamint a jelentkező önkormányzati, természetvédelmi, turisztikai és egyéb forgalmi igények felméréséhez és nyilvántartásához, amely alapján a várható forgalom nagysága prognosztizálható. A várható forgalmi igények és az utak állapota alapján a szükséges útfenntartási munkák és azok sürgőssége tervezhető. A hálózat bővítésének tervezési lépései a következők: bővítési igények felmérése, a tervezendő úttal érintendő vagy elkerülendő területek kijelölése a digitális térképen (kardinális pontok), az új nyomvonalak felkeresése a digitális domborzatmodellen semleges vonal szinten több változatban, a térképi nyomvonalak felkeresése és esetleges módosítása a terepen, feltárási mutatók számítása, variációk összehasonlítása és a legalkalmasabb kiválasztása. Az így létrehozott szakértői rendszer a döntés-előkészítésen kívül a logisztika alapját is megteremti. A fentiek alapján minden elemet tartalmazó szakértői rendszer először a Szombathelyi Erdészeti Zrt. feltáróhálózatára készül el 2008 végére az Erdő- és Fahasznosítási Regionális Egyetemi Tudásközpont keretében. 10

11 Erdészeti-műszaki szekció előadások TALAJOK GÉPESÍTÉST BEFOLYÁSOLÓ JELLEMZŐINEK VIZSGÁLATA MAJOR Tamás Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron A talaj fizikai-mechanikai jellemzői közül szakirodalmi adatok és saját vizsgálataink alapján a talajművelés szempontjából meghatározó a talajellenállás, a tömörség és a nedvességtartalom. Ezek tuskós területekre vonatkozóan teljesen ismeretlenek. A mezőgazdaság területén rendelkezésre álló jellemzők az erdőgazdasági talajok esetében viszonylag ritkán alkalmazhatóak, mivel a mezőgazdasági és erdészeti kultúrák más-más talajtípusokon fordulnak elő, továbbá a fák gyökérzetének következtében a talajjellemzők jelentősen megváltoznak. Egyrészt az erdészeti talajok talajfizikai, talajmechanikai jellemzőinek megismerését tűztük célul, másrészt arra kerestük a választ, hogy a fák gyökerei milyen hatással vannak a talaj fizikai-mechanikai jellemzőire, azaz hogyan változik a talaj ellenállása a fafaj, az átmérő és a fától való távolság függvényében. 11

12 Erdészeti-műszaki szekció DIGITÁLIS AMATŐR KAMERÁK KALIBRÁCIÓJA ÉS A KALIBRÁLT KAMERÁK FELHASZNÁLÁSI LEHETŐSÉGEI BAZSÓ Tamás, EREDICS Attila, KIRÁLY Géza Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron tbazso@emk.nyme.hu A NYME Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézete 2006-ban egy GVOP műszerpályázaton nyert egy integrált térbeli adatgyűjtő rendszert, amelynek egy nagyfelbontású nem-metrikus digitális kamerapár is része volt. A kamerapárral készített felvételek fotogrammetriai kiértékeléséhez elengedhetetlenül szükséges a kamerák kalibrációja. Munkánkban részletesen ismertetjük az elvégzett kalibrációkat, valamint a különböző eljárásokkal elérhető pontosságokat. A kalibrált kamerapár felhasználható az integrált rendszer részeként, valamint légifényképezés során is. A földi és légi felhasználási lehetőségeket is részletesen ismertetjük. 12

13 Erdészeti-műszaki szekció VÁLTAKOZÓ ÁRAMÚ HIDRAULIKUS HAJTÁSOK ALKALMAZÁSA AZ ERDÉSZETI GÉPESÍTÉSBEN CZUPY Imre Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kara K+F stratégiájának része az erdőgazdaságok gépesítésének fejlesztése. Ennek keretein belül az Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet kutatásokat végez a meglévő gépparkok korszerűsítésére, illetve az igényeknek megfelelően új gépek, gépsorok fejlesztésére. A gépeknek esetenként speciális elvárásoknak kell megfelelniük, igazodva a munka jellegéhez és az adott munkakörülményekhez. A váltakozó áramú hidraulikus energiaátvitel a hidraulikának egy viszonylag új területe. Számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik, amelyek többféle gyakorlati felhasználást tesznek lehetővé. Kutatásaink során azt vizsgáljuk, hogy a váltakozó áramú hidraulikus energiaátvitel: az erdészeti gépeken milyen feladatok ellátására alkalmas, alkalmazása milyen előnyökkel jár a másfajta energiaátviteli módokkal szemben. 13

14 Erdészeti-műszaki szekció GYORSBEAVATKOZÓ ERDŐTŰZ-OLTÓ TECHNIKÁK MINŐSÍTÉSE HORVÁTH Béla Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézetének irányításával erdőtüzek oltására alkalmas olyan gyorsbeavatkozó berendezések tervezése, fejlesztése, hazai adaptálása, alkalmazásba vétele folyik, amelyek eredményesek lehetnek az erdőgazdaságok számára az erdőtüzek oltásában ben elvégeztük a VÍZÖNTŐ prototípusának alkalmazástechnikai próbáit, melyek alapján megállapítottuk, hogy a berendezés alkalmas kezdődő erdőtüzek, valamint olyan felszíni erdőtüzek (avartűz, bozóttűz) oltására, amelyek tűzvonal-intenzítása az 1700 kw/m értéket nem haladja meg. Megállapítottuk, hogy a berendezés műszakilag teljesíti azokat az elvárásokat, amelyeket a fejlesztésekor kitűztünk. Eredményesebbé válik a VÍZÖNTŐ oltási munkája, ha impulzusos önfelszívóval és póttartály gyorscsatlakozóval egészül ki, valamint ha a szállítóeszközén a tűzoltást segítő kézi eszközök kerülnek málházásra. Teszteléseket, vizsgálatokat folytattunk a kis- és középkategóriás erdőtűz-oltó gyorsbeavatkozó eszközök és felszerelések közül földszórókkal és ventilátorokkal. Megállapítottuk, hogy a földszórók (árokásók) közül a 400 m 3 /h teljesítmény fölötti berendezések jöhetnek szóba az erdőtűz-oltásnál. A permetezésre használt ventilátorok közül a nagy légszállítású (min. 8 m 3 /s) és legalább közepes légsebességgel (min. 40 m/s) rendelkező axiálventilátorok jöhetnek szóba az erdőtűz-oltásnál, ellentűzek keltésére. Az axiálventilátoros permetezőgépek erdőtűz-oltásra közvetlenül nem alkalmazhatók, mert nem elég koncentrált a vízcseppeket hordozó légsugár, valamint nem megfelelő eloszlásban és mennyiségben kerül a légáramba a porlasztott víz. Vizsgálatokat végeztünk gyorsbeavatkozó kézi eszközök (robbanó oltókészülék, motoros és kézi működtetésű háti permetezők, csákány-balta szerszám) alkalmazására az erdőtűzoltásban. Megállapítottuk, hogy a robbanó oltókészülék széleskörűen a lángmentesítésben és a tűz tovaterjedésének megakadályozásában, a továbbiak pedig elsősorban a feketítési munkálatokban alkalmazhatók eredményesen. A kutatás-fejlesztés az Erdő- és Fahasznosítási Regionális Egyetemi Tudásközpont támogatásával valósult meg. 14

15 Erdészeti-műszaki szekció AKÁC ÁLLOMÁNYOK HARVESZTERES KITERMELÉSE RUMPF János Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron A daruharveszterrel egy Iván melletti akác véghasználatban végzett kísérleti fakitermelés egy részét képezte az Ökológiailag összeegyeztethető, nagy termelékenységű fakitermelési módszerek fejlesztése a közép-európai erdőgazdálkodás számára című nemzetközi projektnek; (COOP-CT ). Az 1,6 millió euróval támogatott kutatásban való részvételre Hazánkból az Erdőhasználati Tanszéket kérték fel. A téma szempontjából legfontosabb műszaki és gazdasági eredményeket mutatjuk be a tervezett poszteren. 15

16 Erdőgazdálkodási szekció Előadások: BIDLÓ A., HEIL B., KOVÁCS G. ÉS PATOCSKAI Z.: Az egyes termőhelyek értékelési lehetősége a faállományok növekedése alapján BOROVICS A., CSEKE K. ÉS MOLNÁR T.: Egy tölgy magtermesztő ültetvény genetikai vizsgálatának tapasztalatai CSIHA I. ÉS BÁRÁNY G.: Összehasonlító hozamvizsgálatok nyírségi fás szárú energetikai ültetvényekben JÁGER L.: A tulajdoni viszonyok és a birtokpolitika kapcsolata a magánerdőkben KOLOSZÁR J.: Szálaló szerkezet kialakítása erdeifenyves faállományokban a szentgörgyvölgyi szálalóerdőn MÁTYÁS CS., NAGY L. ÉS ÚJVÁRINÉ J.É.: Klimatikus stressz és a fafajok válaszreakciójának elemzése közös tenyészeti kísérletek alapján MÁZSA K., KOTROCZÓ, HORVÁTH F., AZSALÓS R., R.D.BOWDEN, BÖLÖNI J., KRAKOMPERGER ZS., PAPP M. ÉS TÓTH J.A.: A tölgypusztulás hosszú távú következményei a Síkfőkút projekt és a Vár-hegy erdőrezervátum faállomány-szerkezetében NÉMETH ZS., POZSGAINÉ H.M., GÁLOS B. ÉS ALBERT L.: Növényi enzimkorreláció stressz érzékenysége PÁJER J. ÉS POLGÁR A.: A környezeti teljesítményértékelés lehetőségei az erdőgazdálkodásban Poszterek: ALBERT L., HOFMANN T., RAJCZI E., CSEPREGI I. ÉS MAKK Á.: Polifenolok kinyerése magyarországi fafajok kérgéből-különböző extrakciós eljárások hatékonyságának vizsgálata BALÁZS B. HORVÁTH F., MÁZSA K. ÉS TORDA G.: Magyarországi erdők szénmegkötésének becslése különböző modellekkel BERÉNYI GY. ÉS CSIHA I.: Értéknövelő elegyfajok alkalmazási lehetőségei alföldi erdeinkben CSEKE K. ÉS BOROVICS A.: Szárazságtűrő tölgy fajok: felkészülés a klímaváltozás hatásaira 32 CSEKE K., BENKE A. ÉS BOROVICS A.: Nyár Klónok genetikai azonosítás CSIHA I., KESERŰ ZS. ÉS RÁSÓ J.: Energetikai fafelhasználás során keletkező hamu elhelyezésének erdészeti vonatkozásai FRANK N.: Az európai tiszafa (Taxus baccata L.) populáció-genetikai vizsgálata RAPD markerrel GYEVIKI M. ÉS HROTKÓ K.: Hidraulikus konduktivitás jelentősége és mérése fás növényeknél HEGEDŰS A.: A nem-fa erdei termékek és szolgáltatások piaci vizsgálata HEIL B., BIDLÓ A., KOVÁCS G. ÉS JUHÁSZ P.: Erdőrezervátumok termőhelyi viszonyainak vizsgálati módszerei HÉJJ B.: Regionális erdei turisztikai honlap JUHÁSZ Á., TŐKEI L., RÁCZ-SZABÓ R., NAGY Z. ÉS PAP ZS.: Fásszárúak nedvességáramlásának mérése

17 KESERŰ ZS.: A szennyvíziszap komposzt erdészeti hasznosíthatóságának kérdései KONDORNÉ SZ.M.: Néhány fafaj növekedésének vizsgálata cseri talajon MOLNÁR M. ÉS LAKATOS F.: A bükk tömeges pusztulása Zala megyében PATOCSKAI Z., BIDLÓ A., KOVÁCS G. ÉS HEIL B.: Erdészeti földértékbecslés lehetőségei Észak-Zalában POZSGAINÉ H.M., NÉMETH ZS., BADÁCZY D. ÉS HORVÁTH A.: Sressz-szindróma jellemzése enzimkorrelációval RÉTFALVI T.: Erdei Fafajok illékony szerves komponenseinek GC-MS meghatározása SCHIBERNA E. ÉS LENGYEL A.: Az EU 6 K+F Keretprogram GOFOR kutatási programjának magyar vonatkozásai - A Nemzeti Erdőprogram F. SCHMITHÜSEN, B. KAISER, A. SCHMIDHAUSER, S. MELLINGHOFF, A.W. KAMMERHOFER ÉS STARK M.: Vállalkozói magatartás az erdőgazdálkodásban és a fafeldolgozásban - Üzemgazdasági alapok és menedzsment folyamatok SZABÓ I. ÉS VARGA SZ.: A Chryphonectria parasitica vizsgálata kocsánytalan tölgyön TANÁCS E. ÉS KEVEINÉ B.I.: A Bayes-tétel alkalmazása a fajösszetétel változásának vizsgálatában TRASER GY. ÉS SZABÓ L.: Fekete fenyő felújítás eredményességének vizsgálata a KAEG Zrt. Győri Erdészeténél VARGA SZ. ÉS MOLNÁR M.: Környezetkímélő erdővédelmi technológiák fejlesztése: gyakorlatban alkalmazható technológiák a gyapjaslepke (Lymantria dispar) és a siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) ellen VARGA SZ., NAGY D., RESTÁS Á. ÉS LOMNICZY G.: Erdőtüzek elleni védekezés fejlesztési lehetőségei VEPERDI G., HORVÁTH I. ÉS HORVÁTH T.: A radioaktív sugárzás hatása az erdei fafajok növekedésére

18 Erdőgazdálkodási szekció előadások AZ EGYES TERMŐHELYEK ÉRTÉKELÉSI LEHETŐSÉGE A FAÁLLOMÁNYOK NÖVEKEDÉSE ALAPJÁN BIDLÓ András, HEIL Bálint, KOVÁCS Gábor, PATOCSKAI Zoltán Nyugat-Magyarországi Egyetem, Kémiai és Termőhelyismerettani Intézet, Sopron abidlo@emk.nyme.hu A D-e-Meter projekt célja az Európai Uniós normákkal kompatibilis internetes alkalmazások fejlesztése, a mezőgazdasági műveléssel kapcsolatos irányítási, adatszolgáltatási, szaktanácsadási és piaci információs feladatok támogatására. Ugyanakkor felmerült annak igénye, hogy különböző művelésű területeket (szántó, rét, erdő) gazdálkodását összehasonlításra alkalmassá tegyük. A D-e-Meter rendszer továbbfejlesztését szolgáló Földminőség, földérték, és fenntartható földhasználat az európai uniós adottságok között, NKFP-által támogatott kutatási program célul tűzte ki az egyes használati módok összehasonlításának lehetőségét. Kutatásaink során arra törekedtünk, hogy mért adatokat alapul véve számszerűsíteni tudjuk a termőhely és az erdők faállományának fatermőképessége közötti összefüggéseket. A magyarországi erdészeti termőhelyértékelés alapjául szolgál az egyes termőhely típusváltozatokhoz rendelt célállományok meghatározásának empírikus adatok segítségével. Vizsgálataink során elemeztük a rendelkezésre álló adatbázisokat. Legátfogóbb adattár az Állami Erdészeti Szolgálat (MGSZH Központ Erdészeti Igazgatóság) által gondozott Erdőállomány Adattár. A meglévő adatokat szakmai érvek alapján szűrtük. A fenti elvek alapján szűkített adatbázis felhasználásával határoztuk meg a fatermőképesség átlagát, a termőhelyi tényezők függvényében. A részhalmazokon belül háromdimenziós halmazokat készítettünk, amely számhalmaz elemei a fatermőképesség átlagok, a szórások, a fatermőképesség standard hibája, valamint az ugyanolyan termőhelytípus-változaton található fafajsorok darabszáma. Ebből a számhalmazból, adott termőhelyi kategóriára számítás segítségével megmondható, hogy mekkora a fatermőképesség várható értéke. Az egyes fafajok esetén összeállított adatbázisok alapján termőhelytípus változatonként meghatároztuk a fatermőképességet. Bár a szorzó számok jól mutatták az egyes termőhelyek fatermőképességét, a D-e-Meter rendszerhez való alkalmazkodás miatt, a későbbiekben nem szorzó számokat alkalmaztuk, hanem m 3 /ha/év-ben kifejezett fatermőképességet. Minden fatermőképesség értékhez rendeltünk egy statisztikai mérőszámot is, amellyel a megbízhatóságot jellemezhetjük. Ezzel lehetőséget biztosíthatunk a termőhelyi alapon végzett fatermőképesség meghatározásához, amely alapja lehet egy pontosabb ökológiai-ökonómiai erdészeti földértékelésnek. Az egyes fafajok esetén több mint száz termőhelytípus változatra kaptuk meg a fatermőképességi értéket. A fatömeg megállapítása lehetővé teszi a jövőbeni bevételek becslését, ami alapjául szolgálhat az alternatív földhasználattal kapcsolatos gazdaságossági számításoknak. 18

19 Erdőgazdálkodási szekció előadások EGY TÖLGY MAGTERMESZTŐ ÜLTETVÉNY GENETIKAI VIZSGÁLATÁNAK TAPASZTALATAI BOROVICS Attila 1, CSEKE Klára 1, MOLNÁR Tamás 2 1 Erdészeti Tudományos Intézet, Sárvári Kísérleti Állomás, Nemesítési Osztály 2 Mecsekerdő Zrt, Sellyei Erdészet borovics@ertisarvar.hu Az erdőgazdálkodás egyedi módszereket igényel a többi agrárágazathoz képest, mert többnyire természetes környezeti feltételek között dolgozik és korlátozottak a lehetőségei a kármegelőzésre, elhárításra. A termesztés biztonságát és jövedelmezőségét túlnyomóan maga a növényanyag szavatolja. Kutatásunkkal arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a törzsfák szelekciójával és vegetatív megsokszorozásával létrehozott oltvány magtermesztő ültetvényben termesztett szaporítóanyag milyen genetikai változatosságú, kimutatható-e a külső beporzó hatás, és ha igen annak mekkora a jelentősége? A Bogdása-Körcsönyepusztai magtermesztő ültetvény (Mecsekerdő Zrt.) és az ültetvényen termett makkok genetikai leltározásához a magtermesztő ültetvény valamennyi 56 klónjáról kétszeres ismétlésben gyűjtöttünk darab makkot, amelyet üvegházi körülmények között csíráztattunk. Összehasonlítási alapként az ültetvénytől mintegy 1 km-re lévő kocsányos tölgy nevelési kísérlet kontroll, üzemi és erősen gyérített parcellájának 50-50, összesen 150 egyedét mintáztuk meg. A génösszetétel változásai jellemzésére olyan géneket használtunk (izoenzimeket kódoló struktúrgének), amelyek a populációban többféle változatban, ritkább vagy gyakoribb allélok formájában volt jelen és amelyek kodomináns öröklődése miatt a heterozigócia is értékelhető. A vizsgálati eredmények tanúsága szerint az ültetvény 56 egyede képezte populáció genetikai változatossági jellemzői minden tekintetben elmaradtak a referencia állomány valamennyi parcellájától. Az ültetvényben termett makkok között található volt néhány új génváltozattal rendelkező egyed, amelyek az ültetvény eredeti 56 klónjában nem voltak megtalálhatók, vagyis minden kétséget kizáróan igazolható a külső beporzó hatás. Ennek mértéke azonban a vizsgálat évében alacsony, csaknem elhanyagolható volt. Az effektív allélszámok utódállományban mért csökkenése miatt arra következtetésre jutottunk, hogy a beporzásban jellemzően néhány ültetvénybeli egyed játszott szerepet. A heterozigócia adatok megerősítették a magtermesztő ültetvényben termett szaporítóanyag csökkenő genetikai változatosságát. Összességében elmondhatjuk, hogy intenzív szelekciós folyamatok jellemzőek mind a törzsfák, mind az utódaik esetében (csökkent genetikai változatosság), ugyanakkor alig tapasztaltuk a külső beporzás genetikai diverzitás növelő hatását. Ebből egyrészt arra következtethetünk, hogy az ültetvényben termett makkok képezte utódnemzedékben az alkalmazkodóképesség csökkenése valószínűsíthető, másrészt minden bizonnyal érvényesül a nemesítői szándék, valószínűsíthető a többletteljesítmény a gazdaságilag fontos tulajdonságokban is. A fentiek miatt javasoljuk az elérhető legjobb termőhelyen felhasználni a magtermesztő ültetvényben termett kocsányos tölgy makkot, hiszen itt kisebb a környezeti stressz, az alkalmazkodóképesség hiánya kevésbé okozhat problémát és egyidejűleg ki tudja használni a genetikai adottságait, vagyis a többletteljesítményt képes teljes mértékben kiaknázni. 19

20 Erdőgazdálkodási szekció előadások ÖSSZEHASONLÍTÓ HOZAMVIZSGÁLATOK NYÍRSÉGI FÁS SZÁRÚ ENERGETIKAI ÜLTETVÉNYEKBEN CSIHA Imre, BÁRÁNY Gábor Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomása Biomassza, energiaerdő, energetikai ültetvény, erdő vagy nem erdő, erdésszel vagy erdész nélkül? Ezek azok a fogalmak, melyek az írott és elektronikus sajtón keresztül eljutva az átlagember gondolatvilágába, lassan elnyomja az erdő szó hagyományos, gondolati tartalmát is. Nem kellene azonban ennek így lenni, ha nem keverednének esetenként nem kevertetnének tudatlanul vagy tudatosan ezek a fogalmak a szakmai és közgondolkozásban. Szakmánkban ugyanis már a korább évtizedekben kialakult hagyományos rendje volt ezeknek a fogalmaknak. Az Erdészeti Tudományos Intézetben, a nyolcvanas években kezdett szervezett és megalapozott kísérletekben vizsgáltuk a rövid vágásfordulójú ültetvények telepítés technológiáját, az alkalmazható fafajokat, és a rendszer gazdaságosságát. Akkori eredményeink jelentésekben, terepi bemutatókon, és publikációkban kerültek a széles nyilvánosság elé. Kicsengésükben mai szemmel nézve talán kicsit pesszimisták véleményünk szerint sokkal inkább realisták voltak. Sajnos az idő teltével ezek a munkák (is) feledésbe merültek, és a külső körülmények változásával szakmai köreinken kívülről éledt fel ismét ugyanaz a kérdéskör. Fontos hangsúlyoznunk, hogy szakmán kívüli igények generálták a napjainkban érzékelhető jelentős érdeklődést, mert véleményünk szerint ez a nem szakmaiság az, ami napjaink legnagyobb veszélyét jelentik ebben a témában. A közelmúlt eseményeire visszatekintve láthatjuk, hogy a fokozódó érdeklődés mellett az erdész szakma máig tartó hárítása volt tapasztalható. Ezen szakmai hozzáállás alapja lehetett, hogy a 80-as években folyó kutatások nem adtak egyértelműen pozitív eredményt a minirotációs energia erdők gazdasági kérdéseire. Nem adtak, mert nem is adhattak. Jelentősen eltérő volt ugyanis a társadalmi, gazdasági környezet. Előadásunkban erre a kérdésre keressük a választ, azaz hogy megéri-e a jelen gazdasági környezetben energiaerdőt telepíteni, és ha igen, akkor azt milyen fafajok felhasználásával és milyen technológiát követve tehetjük eredményesebbé. A prezentáció során a régi kísérleteink bemutatása mellett 5 új kísérlet friss eredményeire támaszkodva kívánunk választ adni ezekre a jelenleg igen széles szakmai közönséget érintő kérdésekre. 20

21 Erdőgazdálkodási szekció előadások A TULAJDONI VISZONYOK ÉS A BIRTOKPOLITIKA KAPCSOLATA A MAGÁNERDŐKBEN JÁGER László Nyugat-Magyarországi Egyetem, Matematikai és Ökonómiai Intézet, Sopron jagerla@emk.nyme.hu Mindenki előtt ismert, hogy a magánerdők tulajdonszerkezete nem túl kedvező, ami jelentős mértékben hátráltatja az erdőkben folyó tartamos gazdálkodás megvalósítását. Az elmúlt évtizedben azonban a birtokpolitika és az erdőgazdálkodás jogi szabályozásában - az erdészeti integrátorokat leszámítva nem volt jelentős előrelépés. Jelenleg az erdőtörvény módosítása, az erdőterületek kimérési szabályainak változása. és általában az agrárium, illetve a megújuló energiaforrások iránti fokozódó figyelem ismételten lehetőséget teremtenek egy kedvezőbb szabályozási modell bevezetéséhez. A jogszabályi változásokat, különösen az olyan hosszú távú folyamatok esetén, mint a tulajdoni viszonyok, csak előzetes vizsgálatok és modellezési folyamat eredményeinek figyelembe vételével célszerű bevezetni. A Matematikai és Ökonómiai Tanszék több éves kutatási folyamat során részletes és valós helyrajzi, tulajdoni és erdőgazdálkodási adatok segítségével olyan vizsgálatokat folytat, amely segítségével elemezni lehet a jelenlegi és távlati tulajdonosi szerkezetet, annak hatását a rendezetlen státuszú erdőkre, és javaslatokat lehet megfogalmazni az erdészeti birtokpolitika és ágazati szabályozás számára. A vizsgálatok lehetőséget teremtenek arra is, hogy a tulajdonosi vélemények és célok az közötti tíz éves intervallumban történő változását is megismerjük, amely kellő időtávlatot ad a változások lényegi folyamatainak bemutatásához. A vizsgált főbb kérdéskörök a következők: milyen az erdők tulajdonosi szerkezete, milyen az erdők tulajdonszerkezete, a tulajdonváltozási folyamatok (adásvétel, öröklés, stb.) milyen irányban befolyásolják a tulajdonszerkezetet, az erdőtulajdonnal kapcsolatos jogintézményeknek milyen hatása van a birtokkoncentrációra (elővásárlási jog, kimérés, közös tulajdon megszüntetése), a tulajdonosi szerkezet hogyan befolyásolja a magánerdők egyik közismerten legjelentősebb problémakörét, a rendezetlen státuszt. A kutatás során kiválasztott kistérségi területek teljes magántulajdonú területeinek felmérése megvalósul, így a rendezetlen erdők mellett a gazdálkodás alá vont területek és a mezőgazdasági és erdőterületek tulajdonosi integrációja is vizsgálható. A statisztikai matematikai elemzési módszerek mellett halmazelmélet, valószínűség-számítás, csoportelméleti vizsgálatok alkalmazása is kiegészíti. A kutatás javaslatokat ad az ágazati igazgatás számára a célszerű birtokpolitikai irányelvek megfogalmazásával, amely kedvezőbb birtokszerkezet kialakításának alapja lehet. 21

22 Erdőgazdálkodási szekció előadások SZÁLALÓ SZERKEZET KIALAKÍTÁSA ERDEIFENYVES FAÁLLOMÁNYOKBAN A SZENTGYÖRGYVÖLGYI SZÁLALÓERDŐN KOLOSZÁR József Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron kolojo@emk.nyme.hu A szentgyörgyvölgyi szálalóerdő hajdan arról volt nevezetes, hogy ebben az erdőtömbben az erősen fényigényes erdeifenyő állományaiban is sikerült a többkorú, többszintes szálaló szerkezet kialakítása és fenntartása. Ennek oka az is volt, hogy ebben az erdőtömbben legeltetés és alomszedés folyt, így az erdeifenyő magvainak csírázását, s ennek következtében folyamatos felújulását semmi sem akadályozta. Az 1950-es évektől a legeltetés és az alomszedés megszűntével az erdeifenyő felújulási feltételei nagymértékben romlottak, nem így a lombfafajoké, amelyek lassan uralkodóvá váltak. A mai középkorúnál idősebb faállományokban a második koronaszintet már kizárólag lombfafajok alkotják, a vastag avartakarón ráadásul fény hiányában az erdeifenyő nem képes felújulni. A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőművelés Tanszéke 1995-ben elhatározta, hogy egy arra alkalmas faállományban létesített mintaterületen megkezdi a szálaló szerkezet kialakítását, s ennek folytatása 2006-tól a RET keretében történik. A Szentgyörgyvölgy 12 A erdőrészletben 1995-ben kijelölt 1 ha-os kísérleti parcellán a faállomány egy olyan két- ill. háromszintes erdő képét mutatta, amelynek felső szintjét méretes erdeifenyő, míg középső és alsó szintjeit csoportosan felverődött erdeifenyő illetve zömében tölgyekből álló lombos faegyedek uralták. Az újulat gyakorlatilag hiányzott. Az telén elvégzett első szerkezetalakító fahasználat után hiába vártuk az erdeifenyő újulat megjelenését telén az újabb bontás mellett megtörtént a terület bekerítése és a talajt borító avartakaró felszaggatása, mindezek hatására természetesen nem egyenletes eloszlásban de jelentős számú (16 ezer db/ha) erdeifenyő magonc verődött fel. A bontás szempontjai között első helyen az ideális szálaló szerkezet kialakítása szerepelt, melynek érdekében az idős erdeifenyő faegyedek és az erdeifenyő felújulását erősen zavaró lombfafajok eltávolítása volt a legfontosabb. A faállomány bontás után 2007-ben T Prodan EF GY Egyéb Összesen (KTT+KST) osztályok N V N V N V N V N V D 1,3 cm (db/ha) (m 3 /ha) (db/ha) (m 3 /ha) (db/ha) (m 3 /ha) (db/ha) (m 3 /ha) (db/ha) (m 3 /ha) 0-6, ,9 49 4, ,3 26 1,9 11 0, , , , ,7 15 3,8 15 2, , , ,8 13 8,2 1 0,5 3 2, , , , , ,9 8 67, ,5 Összesen: , ,2 43 6,2 29 5, ,6 22

23 Erdőgazdálkodási szekció előadások A táblázat adataiból jól látható, hogy a második bontás után a faállomány vékony és közepes vastagságú frakcióiban az ideális szálaló szerkezethez viszonyítva még jelentős a többlet, míg a vastagabbaknál némi készlethiány keletkezett. A jelenség összességében kedvező lenne, ha az újulati szint teljes egészében nem hiányozna, illetve a vékony és közepes vastagságú csoportokban a többletet nem a lombfafajok igen nagy részaránya jelentené. A 2007-ben megjelent újulat megmaradása majd megerősödése esetén viszont már olyan faállomány-szerkezet jelenhet meg, amely reményt adhat a szálalóerdő kialakulásához. 23

24 Erdőgazdálkodási szekció előadások KLIMATIKUS STRESSZ ÉS A FAFAJOK VÁLASZREAKCIÓJÁNAK ELEMZÉSE KÖZÖS TENYÉSZKERTI KÍSÉRLETEK ALAPJÁN MÁTYÁS Cs. 1, NAGY L. 2, ÚJVÁRINÉ JÁRMAI É. 3 1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Környezettudományi Intézet, Sopron cm@emk.nyme.hu 2 Erdészeti Tudományos Intézet, Sárvár lnagy@ertisarvar.hu 3 Erdészeti Tudományos Intézet, Mátrafüred eva.ujvari@t-online.hu Általánosan elfogadott, hogy az egyes fajok elterjedési határait nem kizárólag éghajlati tényezők jelölik ki, a klímazonális ökoszisztémákat meghatározó fajok esetében ennek ellenére az elterjedési határok a fafaj klimatikus kereteivel jól összhangba hozhatók, elsősorban az elterjedés északi határain, illetőleg az elterjedés hegyvidéki felső határa mentén. A fafajok és erdei ökoszisztémák klímatoleranciája nem várt aktualitást kapott a klímaváltozásra való felkészüléssel kapcsolatban. Az éghajlatváltozás hatásainak prognosztizálásához szükség van a klímazonális vegetáció várható átalakulását befolyásoló faktorok vizsgálatára, illetve képet kell alkotnunk arról, hogy az egyes fafajok milyen mértékű változást képesek elviselni, hogyan reagálnak a klímatényezők megváltozására. Elemzésünk lehetőségét az teremti meg, hogy az élőlények globális elterjedési korlátját egyebek mellett a klímatényezőkkel szemben megnyilvánuló élettani toleranciahatáraik szabják meg. A közismert tényhez egy kevésbé figyelembevett megállapítást kell hozzátennünk: ezeknek az élettani határoknak egyértelmű genetikai meghatározottsága van, vagyis a tolerancia alapvetően genetikai okokra vezethető vissza. A bioklimatikus modellezés tehát végső soron a faj genetikailag meghatározott toleranciahatárainak kutatása. A szárazsági határt kijelölő tolerancia genetikai vizsgálatára 3 fafaj közös tenyészkerti adatait elemeztük. Vizsgálataink elvi alapját az a meggondolás adja, miszerint egy adott környezethez alkalmazkodott származás mintázása és kísérletbe helyezése során a populáció egy, feltehetőleg az eredetitől eltérő termőhelyre kerül, azaz tulajdonképpen egyetlen generáció alatt beálló klímaváltozást él át. E változás mértékét a származási hely és a kísérlet helyének klimatikus különbsége jelenti. Több populáció együttes vizsgálata során pedig lehetőségünk nyílik eltérő mértékű és irányú változásokra adott adaptív válasz vizsgálatára. Az eredmények igazolják, hogy adott fajon belül egy populáció reakciója az áreában elfoglalt helyszíntől, és az evolúciós előzményektől függ. Az elterjedés szárazsági (ariditási), vagyis alsó határán már kis mértékű szárazodás is növedék-visszaesést és mortalitást eredményez, mert ezek a populációk alkalmazkodottságuk ellenére, eredeti előfordulási helyükön is stresszhelyzetben vannak (klímaoptimum eltolódás törvénye miatt). Egy feltételezett 20 C-os hőmérséklet emelkedés esetére a nedvességre különösen érzékeny lucfenyő és bükk esetében a magyarországi dombvidéki előfordulások komoly veszélyeztetettsége valószínűsíthető, mind egészségi állapot, mind növekedés tekintetében. A növedék visszaesés a többi fafajt is érinteni fogja, érzékenységük és aktuális termőhelyük függvényében. A következő 3-4 évtizedben várható változások a jelenlegi faállományok legalább felét érinteni fogják. Alkalmazkodásuk lehetősége elsősorban a fenotípusos plaszticitás mértékén fog múlni. Ezen tulajdonság fokozott figyelembevétele és további vizsgálata ezért nagyon lényeges. 24

25 Erdőgazdálkodási szekció előadások A TÖLGYPUSZTULÁS HOSSZÚ TÁVÚ KÖVETKEZMÉNYEI A SÍKFŐÚT PROJEKT ÉS A VÁR-HEGY ERDŐREZERVÁTUM FAÁLLOMÁNY-SZERKEZETÉBEN MÁZSA K. 1, KOTROCZÓ 2, HORVÁTH F. 1, ASZALÓS R. 1, R. D. BOWDEN 4, BÖLÖNI J. 1, KRAKOMPERGER Zs. 2, PAPP M. 3, TÓTH J. A. 2 1 MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót 2 Debreceni Egyetem, Ökológia Tanszék; 3 Debreceni egyetem, Növénytani Tanszék 4 Dept. of Env. Sci., Allegheny College, Meadville mazsa@botanika.hu A XX. század második felében az erdők társadalmi megítélése jelentősen megváltozott, előtérbe került a biodiverzitás- és az erdőkben lejátszódó természetes folyamatok védelme. Mindkét általunk vizsgált cseres-kocsánytalan tölgyes állomány korábban gazdasági erdő volt, majd a hosszú távú ökológiai vizsgálatok érdekében (Síkfőkút) illetve az erdőrezervátum védelmeként (Vár-hegy) az erdőgazdálkodást beszüntették és az elmúlt mintegy 30 évben mindkét állomány beavatkozástól mentesen fejlődött. Felméréseinkben azt vizsgáltuk, hogy a felhagyás és az 1970-es/80-as években lezajlott jelentős mértékű tölgypusztulás hogyan változtatta meg az erdő fafaj összetételét és strukturális jellemzőit. Az 1974-es és a 2004-es állapotot hasonlítottuk össze úgy, hogy az 1974-es állapotot a korábban végzett felmérés (Síkfőkúton) valamint az aktuális holtfa (tuskó és fekvő holtfa) felmérése és értékelése alapján rekonstruáltuk. Eredményeink szerint a korábban kocsánytalan tölgy és cser dominálta kiligetesedett állományokban 2004-re harmadik leggyakoribb fafajjá lépett elő a mezei juhar, további elegyfafajok mellett. Egyedsűrűségét tekintve a kocsánytalan tölgy aránya mindkét állományban jelentősen lecsökkent (SÍK: 32%-ra és VÁR: 60%-ra), míg a cser tőszáma csak S: 80%-ra és V: 87%-ra. Nagyrészt ennek következtében a cser elegyaránya S: 22%-ról 36%-ra és V: 19%-ról 25%-ra nőtt. A felújulási folyamatokat az jellemzi, hogy a 15 cm-es mellmagassági átmérőnél vékonyabb tartományban a tölgyek csak elenyésző számban fordulnak elő, míg ezt a mérettartományt a betöltődött mezei juhar, magas kőris (Vár-hegy) és más elegyfa fajok jellemzik. A vizsgált állományokban a természetes öngyérülés és a tölgypusztulás hatására a korábban szinte egyöntetű, zárt tölgyesek felnyílt lombkoronájú, több korosztályú, elegyes állományokká alakultak. 25

26 Erdőgazdálkodási szekció előadások NÖVÉNYI ENZIMKORRELÁCIÓ STRESSZ ÉRZÉKENYSÉGE NÉMETH Zsolt István 1, POZSGAINÉ HARSÁNYI Mónika 1, GÁLOS Borbála 2, ALBERT Levente 1 1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Kémiai és Termőhelyismerettani Intézet, Kémia Tanszék, Sopron 2 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Környezettudományi Intézet, Sopron nemeth.zsolt@emk.nyme.hu Két növény faj (Quercus robur L. and Phaseolus vulgaris L) esetében mértük leveleik peroxidáz és polifenol-oxidáz aktivitásait. Megállapítottuk, hogy az enzimaktivitások egyedektől és mintavételtől függetlenül normál eloszlásúak. Az enzim aktivitások között lineáris korrelációt állapítottunk meg. Értelmeztük és magyaráztuk az aktivitások lineáris függvény-kapcsolatát, amely a növényi anyagcsere szabályozásának a következménye. Hideg sokk és fényhiány stressz hatására az enzimkorreláció meredeksége mind kocsányos tölgy csemete, mind babnövény esetében - az egyes enzimaktivitások abszolút értékeivel ellentétben - stressz-érzékenynek bizonyult. Megjegyzés: Az előadás egy nemzetközi szakfolyóirathoz megjelentetésre benyújtott tudományos dolgozat változata. 26

27 Erdőgazdálkodási szekció előadások A KÖRNYEZETI TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉS LEHETŐSÉGEI AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSBAN PÁJER József, POLGÁR András Nyugat-Magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron jpajer@emk.nyme.hu, apolgar@kkk.nyme.hu Az utóbbi években Magyarországon is egyre elterjedtebb a környezetközpontú irányítási rendszerek (KIR) alkalmazása. Bevezetése, üzemeltetése a környezeti követelményeknek való megfelelés illetve a hazai körülmények között is mindinkább felismerhetően a versenyképesség javulásával biztosít előnyöket. A KIR alapkövetelménye a környezeti teljesítmény (KT) folyamatos javítása. Azonban ez alatt sokan csupán a környezeti követelményeknek való mind jobb megfelelést értik, amely sokszor csak a környezetterhelés csökkentésében merül ki. (A környezet védelméért felelős hatóságok is csak akkor rendelik el a környezetvédelmi felülvizsgálatot, ha környezeti problémákat tapasztalnak.) A jelentős környezeti hatással bíró ágazatok esetén magától értetődőnek mondható és a működés feltételeként említhető a környezeti követelmények előtérbe helyezése a vezetés során, melynek megoldása nemzetközi szervezetek által kidolgozott, egységesített és kipróbált gyakorlati háttérre támaszkodhat. A csekély környezetterheléssel bíró, de tevékenységük révén a környezetállapot javítására kifejezetten alkalmas szervezetek esetében viszont nincs érdemi gyakorlat a KIR-ek bevezetésének és hitelesítésének létjogosultságát, ill. ezen szervezeteknél a környezeti teljesítmény (röviden KT) értékelés elvégzését és a nyilvánosság általi megítélést illetően. Ugyanakkor érzékelhető, hogy elsőrendű társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a környezetállapot javítására potenciálisan alkalmas gazdálkodók tevékenységének megítélésében ne csupán a környezetkárosítás hiányának elérése legyen az egyedüli követelmény, hanem elismert legyen a környezetállapot javításában felmutatott jelentős teljesítmény is. Az erdőgazdálkodás más környezethasználatokhoz képest- csekély környezetterheléssel jár(hat), ugyanakkor a környezeti szolgáltatások és feltételeik tudatos biztosításával, fejlesztésével- alkalmas is a környezetállapot javítására. Az erdőgazdálkodó szervezetek ezirányú tervezési és irányítási tevékenységének támogatása, környezeti teljesítményértékelésének megalapozása, társadalmi elfogadása és értékelése érdekében szükséges, hogy a KT alakulását mérő mérőszámok között megjelenjenek a pozitív hatást kifejező mutatók. A KIR és a környezeti teljesítményértékelés (KTÉ) alkalmazásának módszertani fejlesztését a ZALAERDŐ Zrt. KIR rendszerének példáján hajtottuk végre, mely során elvégeztük a szervezet részletes környezeti szempontú vizsgálatát a KT értékelés munkalépéseinek alkalmazásával. A vonatkozó hazai előírások áttekintésével, valamint a jóváhagyó felügyelőségek szakemberei álláspontjának megismerését célzó interjúk alkalmazásával felmértük azokat a jogszabályi és gyakorlati lehetőségeket is, amelyek az érintett szervezetnél a KIR ill. KT harmadik fél általi hitelesíthetőségét befolyásolják. 27