MUNKABALESETEK ÉS FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK 4.1 Foglalkozási betegségek és balesetek európai statisztikái német módszertani bírálat Tárgyszavak: baleset; statisztika; munkabiztonság; foglalkozási betegség. Az európai munkavédelmi irányelvek átültetése a nemzeti joganyagokba az EU-jogharmonizálás keretében jó ütemben halad, ennek ellenére nagy különbségek vannak az országok közt pl. a munkahelyi balesetek tekintetében (1. ábra). Az 1996. évi kimutatás Németországra feltűnően kedvezőtlen: a 3 napnál hosszabb munkakieséssel járó 100 000 munkavállalóra jutó balesetek számát tekintve a harmadik helyen követi Portugáliát és Spanyolországot, és a különbség az e téren legjobb eredményt felmutató Svédországhoz, Egyesült Királysághoz és Írországhoz képest sokszoros. A statisztikai adatok ellentmondásai Minthogy a jogrendszer egységes, csak a jogszabályok gyakorlatba való átültetése és a végrehajtás okozhatja a különbségeket. Maguk a számok, amelyeket a balesetek bejelentése alapján az Eurostat dolgoz fel és tesz közzé, szintén hitelesek. A németországi munkafeltételek, munkavédelmi politika, a munkaadói és munkavállalói képviseleteknél összegyűlt tapasztalatok ismertében mégis kétségbe kell vonni a statisztikai eredményeket. Ezt jól megvilágítja két példa: 100 000 dolgozóra jutó halálos kimenetelű munkahelyi balesetek száma ugyancsak 1996-ban Németországban 3,5 (a 3,6-os európai átlag alatt van) Finnországban 1,7, Portugáliában 9,6 volt, az igen fejlett munkavédelmi rendszerrel rendelkező Belgiumban és Ausztriában ez a szám 5,5, ill. 5,4, vagyis több, mint háromszorosa a finnországi adatnak. Még erősebb kételyek merülhetnek fel a halálos balesetek aránya kapcsán. 10 000 foglalkozási balesetből a halálos kimenetelűek számát tekintve Írország és Svédország áll az élen, az a két ország, amelyben a 100 000 dolgozóra vetített összes baleset a legkevesebb. Valószínű tehát, hogy ez utóbbi adat alábecslésből származik.
7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000 0 Portugália Spanyolország Németország Franciaország Belgium Luxemburg Hollandia Olaszország Görögország Ausztria Finnország Dánia Nagy-Britannia Írország Svédország 1. ábra A 100 000 munkavállalóra jutó munkahelyi balesetek száma az EU-ban, 1996-ban Az ellentmondó statisztikai eredmények oka az EU-tagországok társadalmi rendszerei közötti különbségekben keresendő, amelyek a munkahelyi balesetek jelentésének gyakorlatát is befolyásolják. Ezeket az ismert eltéréseket az Eurostatnál korrekciókkal próbálják kiegyenlíteni, de nem biztos, hogy számítási módszerekkel eltüntethetők a torzulások. Az elmondottaknak az a sajátságos tanulsága, hogy az európai statisztika nem tájékoztat érdemben az egyes országok munkavédelmének hatékonyságáról. Ez azt is jelenti, hogy egyik EU-tagállam, így Németország sem lehet biztos saját rendszerének a többiekéhez viszonyított kiválóságában. Az európai országok munkavédelme mint a mindenkori társadalombiztosítási rendszer része, hosszú időn át nem csekély erőfeszítések árán és fontos társadalmi csoportok politikai egyetértésével épült ki, így legcsekélyebb változtatásának következményei sem hanyagolhatók el. Ezért méltányos az európai munkaügyi statisztikákkal szemben az a követelmény, hogy egyértelmű megállapításokra adjon módot és a megbízható epidemiológiai tanulmányokhoz hasonlóan legyen alávetve tudományos értékelésnek is. Ha egy statisztika fontos döntéseknek és cselekvéseknek szab irányt, akkor meg kell felelnie bizonyos módszertani kritériumoknak, és nem mellőzheti a tudományos megalapozottságot. Az Eurostat foglalkozási baleseti kimutatásai nem elégítik ki ezeket a jogos igényeket.
A foglalkozási betegségek statisztikái A foglalkozási betegségek vonatkozásában még súlyosabbak a gondok. Ezek abból erednek, hogy a hosszú lappangási idők bizonytalanná teszik a betegségdefiníciók és a társadalombiztosító rendszerek felhasználását a statisztikai felmérések alapjául. Az Eurostat egy kísérleti felmérése, amely a valamennyi EU-tagállamban elismert foglalkozási betegségek alapján készült, azt bizonyítja, hogy ezekről nem lehet egymással minden tekintetben összevethető adatokat gyűjteni. A foglalkozási betegségek országos statisztikái az egyes társadalombiztosítási rendszerektől függenek és egymástól igen különböző adatokat tartalmaznak a betegségek gyakoriságáról, ennél fogva egy ilyen európai statisztika használhatatlan akár a megelőzés, akár az egészségügyi politikaformálás céljaira, tanács helyett inkább téves megítélésekkel szolgál. Független felmérések nagy európai mintán Sokkal nagyobb hasznát látja a foglalkozás-egészségügy a dublini Alapítvány a munka- és életfeltételek javítására keretében készült önálló felméréseknek. Ezeket szabványos kérdőívek segítségével és/vagy jól definiált kérdések személyes feltevése útján végzik, a válaszokat ugyancsak egységesen rögzített módszerrel dolgozzák fel. Egy ilyen vizsgálat megbízhatóbb, mint a másodlagos elemzések, amelyek más célra, pl. a társadalombiztosítás részére gyűjtött adatokat használnak fel. 1500 munkavállaló részvételével végzett felmérésből bizonyára nem lehet átfogó és differenciált képet kapni egy-egy ország munkaviszonyairól, a minta nagyságával összefüggő metodikai nehézségek jól ismertek. Ennek ellenére felfedezhetők az 1990 óta elkészített három tanulmányban bizonyos részletesebb vizsgálatot igénylő trendek. Az is kétségtelen, hogy a foglalkoztatási szféra, valamint a munkanélküliség helyzetét, szerkezetét és változásait érintő információkba beépültek a foglalkozási betegségek és balesetek ad-hoc elemként is. A dublini vizsgálatsorozat eredményeit az Eurostat egy munkacsoportja is tárgyalásainak napirendjére tűzte. Tanulmány az Eurostat-adatok alapján A spanyolországi Bilbaoban székelő Európai Munkabiztonsági és Egészségvédelmi Hivatal kísérleti tanulmányát nagy elismeréssel méltatja egy sajtóközlemény az ez ideig legátfogóbbként kiemelve (holott e tárgyban ez az első és eddig egyetlen munka). Ez a melléfogás megfosztja hitelétől a többi dicsérő megállapítást ( világos értékelés, értékes információk ) is.
A tanulmány az Eurostat munkahelyi balesetekre vonatkozó adataira és a dublini alapítvány felmérésére épül, és ezeket egybeveti a rendelkezésre álló országos, tehát más felhasználás céljára megszűrt és tömörített vizsgálati eredményekkel. Többek közt kimutatja azt a jól ismert tényt, hogy az izomzat és csontrendszer betegségei különös gyakorisággal lépnek fel az építőipari és a mezőgazdasági ágazatban, a pszichikai stressz pedig az egészség- és művelődésügy területén. Azt is felfedezi, hogy az egészségügyi problémák túlnyomó részét Európa-szerte hasonlóan értékelik, ami alapját képezheti közös megelőző programoknak. Az adatgyűjtés és -feldolgozás kritikája Ezeknél a szerény következtetéseknél az európai munkavédelmi statisztikáknak többet kell nyújtaniuk a munka világában az egészség veszélyeztetésének biztosabb felismerése és a védekezés korszerűsítése terén, és mindezt lebontva országokra egyiknek a másik tanulságát kínálva, egymással összehasonlítható mértékszámokkal. Számításba kellene venni továbbá minden epidemiológiai jellegű tanulmány korlátozott jelentéstartalmát, mert csak így kerülhető el ez esetben a foglalkozás-egészségügyi kockázatok túl- vagy alábecslése, az utóbbi a munkavállalók biztonságával szembeni megbocsáthatatlan hanyagságot is jelent. Az európai foglalkozás-egészségügynek szüksége van az alábbi kérdések konkrét megválaszolására: Melyek a munkával járó egészségügyi veszélyek? Melyek e veszélyeztetések következményei az egészségre? Milyen megelőzési programmal lehet ezek ellen sikerrel küzdeni? A hiteles válasz feltételez egy minden tudományos igényt kielégítő kutatási tervet, majd a tervet megvalósító európai tanulmányt. A munkabiztonsági és foglalkozás-egészségügyi szakterület annak német szakminisztériumi képviselője szerint nem (egymással össze nem egyeztethető) adatokat, hanem (használható) információkat igényel. Horst, A.: Was Statistiken aussagen. = Sichere Arbeit, 2001. 6. sz. p. 9 13. (Dr. Boros Tiborné) Hinnen, U.; Kruger, H.: Arbeitsmedizin: Zukünftige Herausforderungen. = Zentralblatt für Arbeitsmedizin, Arbeitschutz und Ergonomie, 51. k. 8. sz. 2001. p. 497 481. Durch Prävention lässt sich (viel) sparen! = Sicherheitsmagazin, 2001. 10. sz. p. 10 11.