Tárgyszavak: EU; innováció; kutatás-fejlesztés; nemzetgazdaság; statisztika; trend.

Átírás

1 MAGYARORSZÁG AZ EURÓPAI UNIÓBAN Az európai országok innovációs teljesítménye 2005-ben és útmutató az innovációs teljesítmény értékeléséhez: az Innovációs Scoreboard és az Oslói Kézikönyv Az Európai Unió legújabb, a 2005-ös év adatait összefoglaló ún. Innovációs Ponttáblája szerint csak az EU népességének negyedét kitevő néhány ország veszi fel a versenyt az USA-val és Japánnal az innováció tekintetében, a többiek esetében a jelek szerint a lemaradás még csak nem is csökken. A nagy belső különbségek pedig tovább nehezítik az EU helyzetét a felzárkózásban. Az EU innovációpolitikai törekvéseinek egy másik eredménye az Oslói Kézikönyv új, harmadik kiadása. Ez a kézikönyv részletekbe menő útmutatás az EU-tagállamok számára azokról a módszerekről, amelyekkel saját innovációs teljesítményüket tudják értékelni. Tárgyszavak: EU; innováció; kutatás-fejlesztés; nemzetgazdaság; statisztika; trend. A 2005-ös Innovációs Ponttábla tanulságai Az Európai Unió minden évben elkészíti és nyilvánosságra hozza az ún. Innovációs Ponttáblát (Innovation Scoreboard), amely egyfajta mércéje annak, hogy milyen előrelépést sikerült elérni a 2000-ben megfogalmazott ún. Lisszaboni cél felé, amely szerint az Uniónak 2010-re a világ legversenyképesebb tudás alapú társadalmává kell válnia. Részsikerként értékelhető, hogy sikerült növelni a K+F beruházásokat, ez a mutató azonban csak egy az Innovációs Ponttábla által használt 26 közül. A módszerben összevetik az innováció ún. bemeneti (input-) adatait (mint pl. az oktatás színvonala, a K+F-beruházások volumene, a kockázati tőke elterjedtsége stb.) a kimeneti (output-) adatokkal (pl. csúcstechnológiai termékek exportja, odaítélt szabadalmak száma), és ez alapján átfogó kép adódik minden európai ország innovációs teljesítményéről.

2 A 2005-ös ponttábla szerint sok még a tennivaló (1. ábra). Bár Svédország, Svájc és Finnország megelőzi mind az Egyesült Államokat, mind Japánt, a legtöbb európai ország azonban messze lemaradt, sőt Észtország, Bulgária, Spanyolország, Lengyelország, Románia és Törökország leszakadása nem csökken, hanem egyre nagyobb. Az adatok szerint az első három helyezettet és a K+F-ben hagyományosan erős nagy európai gazdaságokat (Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság) leszámítva, az európai országok innovációs teljesítménye igen szerény. Néhány ország eredményei javulnak ugyan (elsősorban a közép- és kelet-európai új tagállamokról van szó), de ezeknek sincs esélye még arra sem, hogy 20 éven belül elérjék a jelenlegi EU-átlagot. A ponttábla által évről évre kimutatott eredmények alapján csak Magyarországnak, Szlovéniának és Olaszországnak van esélye arra, hogy 2025-ig elérjék az EU-átlagot. Máltának, Lengyelországnak és Szlovákiának a fejlődés jelenlegi üzeme mellett már 50 évre lesz szüksége ugyanehhez. Még ennél is aggasztóbb, hogy egyes, jelenleg az átlag feletti országok a jelenlegi trendek változatlansága esetén a következő tíz évben akár vissza is eshetnek. Mindez azt jelenti, hogy kevés az esély arra, hogy Európa csökkentse lemaradását fő versenytársaival, az Egyesült Államokkal és Japánnal szemben. Az EU és az USA közötti innovációs különbség jelenleg stabil ugyan, de a 25 tagországból álló EU-nak akár 50 évre is szüksége lehet a különbség ledolgozására, a Japánhoz képest meglévő különbség pedig kifejezetten nő. A helyzet azonban nem teljesen reménytelen, mivel egyes európai országok bizonyos területeken igen jó innovációs teljesítményt értek el, pl. a villamos és optikai berendezések, illetve az információ és kommunikációtechnológia területén. A ponttábla pl. azt jelzi, hogy Belgium eredménye néhány területen kiemelkedő, az ország mérete és annak ellenére, hogy összteljesítménye átlagos, valamint kiemeli Finnországot, amelynek teljesítménye néhány kulcsjelentőségű szektorban igen jó, és nemcsak a távközlésben, mint azt sokan gondolják (az ún. Nokia-hatás miatt). A lisszaboni folyamat fél távjánál azonban elég lehangoló olvasmány az EU Innovációs Ponttáblája. A statisztikai elemzést politikai elemzés egészíti ki, az adatkiértékelés összevetése innováció- és kutatáspolitikai információkkal ugyanis lehetőséget ad az EU-tagországok előtt álló innovációs kihívások meghatározására. Ez viszont közvetlenül hozzájárulhat a megújult formában elindított Lisszaboni Stratégia keretében minden országban kidolgozott Nemzeti Reformprogramokhoz.

3 Svédország Svájc Finnország Japán Dánia USA Németország Ausztria Belgium Hollandia Egyesült Királyság EU 15 Franciaország Izland Luxemburg EU 25 Irország Norvégia Olaszország Spanyolország Szlovénia Magyarország Észtország Ciprus Portugália Lettország Csehország Bulgária Lengyelország Szlovákia Görögország Litvánia Málta Románia Törökország 0 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,6 0,7 0,8 1. ábra A 2005-ös összefoglaló innovációs indexek országonként

4 A ponttábla szerint az innovációpolitika hatékonyabb, ha az összteljesítményt a gyenge pontokon elérhető fejlődésre koncentrálva próbálja meg javítani, mintha további előrelépést akar elérni az erősségek területén. Az európai országok között meglévő kulturális, gazdasági és szociális különbségek miatt azonban nem könnyű általános szabályokat megfogalmazni, így továbbra is a tagállamok döntik el azt, hogy miként tudnák legjobban javítani innovációs teljesítményüket. Útmutató EU-tagállamoknak az innovációs teljesítmény értékeléséhez az Oslói Kézikönyv harmadik kiadása Ahhoz azonban, hogy az EU-országok kormányai hatékony innovációpolitika segítségével javítani tudják országaik innovációs teljesítményét, olyan módszerekkel kell rendelkezniük, amelyekkel megalapozottan és pontosan mérni tudják azt. Ha kérdőíves felmérést használnak erre a célra, akkor a megfelelő embereknek a megfelelő kérdéseket kell feltenni. Az EU 1992-ben azért dolgozta ki az ún. Oslói Kézikönyvet, hogy ebben segítsen: a kézikönyben nemzetközileg elismert irányelveket ismertettek arról, hogy hogyan kell gyűjteni és értelmezni az innovációra vonatkozó adatokat. A közelmúltban jelent meg Az Oslói Kézikönyv harmadik, alaposan átdolgozott kiadása. A kézikönyv először az innováció típusait ismerteti, és az új kiadás elsőként új meghatározásokat is bemutat. Az innováció hagyományosan termékek és folyamatok továbbfejlesztését jelenti, az új kiadású kézikönyv azonban kitér a nem műszaki-technológiai jellegű innovációkra és a különböző típusú innovációk közötti kapcsolatokra is. Újdonság a kézikönyvnek az a javaslata is, hogy értékelni kellene a marketinginnovációkat (mint pl. a termékdesign és -csomagolás tökéletesítését) és a szervezeti innovációkat (pl. az üzleti módszerek fejlesztése) is, mivel ezek is fontos szerepet játszanak a vállalatok innovációs teljesítményében. Ezeknek a javaslatoknak a gyakorlati megvalósítása érdekében már meg is kezdték ennek a két innovációfajtának a tanulmányozását. Az európai innováció fellendítésében egyre nagyobb szerepet játszanak az adatforrások, amelyek elérésének módja sokféle és változatos: elérhetők vállalatokon belül, az osztályok és leányvállalatok közötti együttműködés keretében, vagy kívülről, más vállalatokkal, kutató intézményekkel és személyekkel folytatott párbeszéd eredményeként. A hoz-

5 záférés az adatforrásokhoz azonban önmagában nem elég az információt meg kell osztani és használni kell ahhoz, hogy a vállalatok is profitáljanak belőle. Annak azonban nincs egyértelmű szabálya, hogy az így szerzett és közkinccsé tett információk segítésével hogyan lehet javítani az innovációs teljesítményt: a kormányok pl. koncentrálhatnak a vállalatok közötti együttműködés segítésére a hasznos információk széles körű elterjesztése érdekében, ez azonban nem mindig a legjobb megoldás, előfordulhat pl., hogy a cégek közötti informális megállapodások hatékonyabb eszközei a tudásátadásnak. A harmadik kiadás további újdonsága, hogy ajánlásokat tartalmaz azzal kapcsolatban is, hogy miként lehet értékelni az innovativitást a szolgáltatóiparban. Az előző kiadások kizárólag a gyártásra és általában az iparra koncentráltak, pedig nyilvánvaló, hogy az innovációk a szolgáltatásokban, pl. a logisztikában, az információtechnikában és a call centre-ekben ugyancsak nagy hatással vannak a vállalatok eredményeire, így érdemes ezeket is mérni így hangzik az ezzel kapcsolatos érvelés a kézikönyvben. A kézikönyv átfogó útmutatást ad tehát az innovációs teljesítmény pontos értékelésének szempontjairól és kritériumairól a kérdések megfogalmazását, a vizsgálatba bevonható vállalatok típusát és a mintavétel gyakoriságát is beleértve, nem sok útmutatást nyújt viszont az adatok értelmezésével kapcsolatban, arról meg semmilyen információval nem szolgál, hogy a felmérés eredményeit hogyan lehet hasznosítani az innovációpolitika javítására: ezt a nemzeti kormányoknak maguknak kell kitalálniuk. Összeállította: Liebner Anikó Innovation litmus test. = Euroabstracts ápr. p. 5. Persistent gap. = Eurabstracts, ápr. p. 3.