GYÓGYPEDAGÓGIAI PROGRAM Sajátos nevelési igényű óvodások nevelési programja Vajda Péter Lakótelepi Óvoda Pápa A csoport neve, címe Fenntartó : Vajda Péter Lakótelepi Óvoda Katica speciális csoport 8500 Pápa, Vajda P. ltp. : Pápa Város Önkormányzata A csoport felvételi körzete: Pápa városa Programunkat a Közoktatási Törvény, " A sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelvei "az Óvodai nevelés országos alapprogramja, valamint módosításai figyelembevételével készítettük. Törvény deklarálja a fogyatékos emberek jogát az egyenrangú bánásmódra, az egyéni méltóságra. Készítette: Perger Zita gyógypedagógus Szilágyi Magdolna óvodapedagógus Pálffy Dóra óvodapedagógus Becskereki Lászlóné tagóvoda vezető 1
És nem szabad elfelejteni, hogy a legnehezebb dolga a gyereknek van 1. SPECIÁLIS CSOPORTUNK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI 1.1.Céljaink, feladataink: A speciális csoport nevelési feladata a sajátos nevelési igényű, ezen belül a középsúlyos értelmi-, mozgás- és érzékszervi-, a pervazív zavarban szenvedő (autisztikus)-, illetve halmozottan sérült gyermekek rehabilitációja, habilitációja, harmonikus személyiségfejlődésük biztosításával. Feladataink közé tartozik még: fejlődési sajátosságaik alapos megismerése, a fejlődés egyenetlenségeinek a lehetőségek szerinti korrigálása, kompenzálása, a pszichikus funkciók fejlesztése, a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek differenciált fejlődésének segítése. az itt nevelt gyerekek közül minél többnek, a lehető legtöbb alkalommal és tevékenységben az integráció biztosítása Célunk, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekeket a szülőkkel együttműködve, az egyéni sajátosságokat figyelembe véve, a fejlesztési lehetőségeket maximálisan kihasználva, gyógypedagógia, konduktív pedagógiai és óvodapedagógiai módszerek komplex alkalmazásával a nekik megfelelő iskolatípusra felkészítsük. 1.2. A gyógypedagógiai csoportba történő felvétel: Az egyes fogyatékossági típusok megállapítására a tanulási képességeket vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok jogosultak, komplex - orvosi, pedagógiai, gyógypedagógiai, pszichológiai - vizsgálat alapján. A vizsgálat a szülő kérésére, illetve egyetértésével történik. A bizottság szakvéleménye -amely tartalmazza a fogyatékosság tényét és javasolja a speciális fejlesztést - az alapja a gyermek csoportunkba történő bekerülésének. Életkori feltétel a Közoktatási törvény szerint: három éves kortól a tankötelezettség megkezdéséig. A sérült gyermek részére a speciális óvodai nevelést akkor tudjuk biztosítani, ha a gyermek részt tud venni az óvodai nevelésben. Be tud illeszkedni a csoport életébe, értelmi szintje legalább eléri a középsúlyos szintet (IQ alapján tehát a 36- tól a 69-es tartományba tartozik). Mozgásállapotát tekintve helyváltoztatásra képes (akár speciális eszközök használatával), valamint önkiszolgálása legalább elemi szinten legyen. 1.3. Személyi feltételek: Mivel a csoport heterogén összetételű, eltérés mutatkozik: az életkorban (kiscsoportos korútól a beiskolázás előtt állóig), a sérülés típusában (értelmi elmaradás, autista, mozgássérült, halmozottan sérült pl.), a sérülés mértékében (sérüléstípuson belül a súlyostól az enyhébbig). Mindezek a variációk évről évre más-más szakmai felkészültséget, gondozást, módszert és speciális segédeszközt kívánnak az egyes gyermekeknél. A csoport létszáma - a szakszerű ellátás érdekében - 8 főnél maximálható. Harmonikus személyiségfejlődésük érdekében sem szerencsés a zsúfoltság. Feladatunk, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelését, fejlesztését a 2
fogyatékosság típusának megfelelő képesítésű szakember végezze. Amennyiben ilyen nem áll rendelkezésünkre, utazó szakember segítségét vesszük igénybe. A csoport szakszerű működéséhez szükséges személyi feltételek: Pedagógusok: - a sérüléstípusnak megfelelő képesítésű gyógypedagógus - konduktor - óvodapedagógus Nevelő oktató munkát segítők: - gyermekfelügyelő - dajka A gyógypedagógus és a konduktor elkészíti - a szakértői vélemény figyelembevételével - a gyerekek egyéni, speciális pedagógiai fejlesztési tervét, mely általában féléves időszakot ölel fel. Az óvónők az óvodai program nevelési, oktatási terve szerint foglalkoznak a gyermekekkel, beépítve munkájukba a gyógypedagógus, konduktor által kidolgozott fejlesztési javaslatokat. Kapcsolatot tartanak a szülőkkel, tájékoztatást adnak a gyermekről. Az óvodai nevelés a sajátos nevelési igényű gyermekeknél is a nevelés általános célkitűzéseinek megvalósítására törekszik az egyéni fejlettség és érés szerint differenciálva. A gyerekekkel foglalkozók havonkénti, csoportos megbeszélése biztosítja a kidolgozott program rugalmasságát, ilyenkor történik a felmerült problémák és az addig elért eredmények kiértékelésére. Ha egy-egy esetben szükséges, változtatnak a programon. A fejlesztés mindig az adott gyermek sérülésének sajátosságaihoz, képességeihez, terhelhetőségéhez igazodik. Mivel a csoporton belül nagyok az értelmi szint, mozgásállapot, az önkiszolgálás terén meglévő különbségek, a tevékenységek végzése kiscsoportos, illetve egyéni formában történik. Gyermekfelügyelő feladata besegíteni a gyermekek gondozásába, a kiscsoportos foglalkozások idején a többi gyermek felügyelete, játékkal való lekötése. Megfelelő végzettség (pl. gyógypedagógiai asszisztens), illetve gyakorlat esetén az előírt terápiás program gyakoroltatása. További feladata a gyerekek kísérése a normál csoportokba való integráláshoz. A dajka feladata a gondozási, takarítási teendők elvégzése. Nagyobb gyermeklétszámnál, vagy pl. több súlyos mozgássérültnél nagyobb mértékben besegít a gondozási teendőkbe. (pl. részt vesz a levegőztetésben is) Fontosnak tartjuk valamennyi itt dolgozónál a pozitív hozzáállást. Gyermekeink fejlődésben lévő egyedi, sajátos személyiségek, akik minden fogyatékosságuk, hiányosságuk ellenére magukban hordozzák a szakszerű fejlesztés lehetőségét. Alapvető módszerünk a játékosság, hiszen óvodáskorú gyermekekről gondoskodunk. A türelem, a kedves, de határozott irányítás, az - akár a legapróbb - siker feletti öröm, a biztatás és a gyermek minden állapot változására odaforduló magatartás kell, hogy jellemezzen bennünket. Lényeges a sajnálkozásmentes segíteni akarás. 1.4.Tárgyi feltételek: A helyiségek bútorzata, különösen a székek, asztalok, a gyermekek méreteihez igazodnak. Nagy területet szőnyeg borít, hogy a gyerekek a földön mászva, ülve is játszhassanak. A többiektől elkülönülten, tornateremben végezhetők a mozgásfejlesztést célzó gyakorlatok. A játékok olyan anyagúak, illetve olyan méretűek, ami nem okoz balesetet. A könyvek között a keményebb lapú, tárgyképes, illetve egyszerű eseményképes leporellók vannak többségben. Rajzoláshoz, festéshez a vastag nyelű eszközöket, a zsírkrétát tartjuk a 3
legalkalmasabbnak. Étkezésekhez az arra rászorulóknak biztosított a vastag, fanyelű evőeszköz. Az egyéni fejlesztéshez külön helyiség áll a rendelkezésünkre, sokféle, sérülésspecifikus fejlesztő eszközzel. A konduktív terápia eszközei is biztosítottak. Mivel minden évben más-más a csoport összetétele sérüléstípus és a sérülés súlyossága szerint is, ezért a tárgyi feltételek széles skálájával kell rendelkeznünk. 1.4. Szervezeti és időkeretek A helyes életritmus a gyerekek nevelésében alapvető fontosságú. Biztosítja az egyes tevékenységek tanulás, játék, étkezés, pihenés - viszonylagos állandóságát, a gyermekeknek jó közérzetet, biztonságérzetet ad. Ám a napirend kialakításánál is biztosítjuk a rugalmas kereteket. Ha szükséges, a verbálisan nem kommunikáló autista gyermekeknél biztosítjuk a tárgyas, vagy képes napirendet. Napirend: - 8,00 9,15 gyülekező, szabad játék, 10 perc nagymozgás fejlesztés a tornateremben, egyéni konduktív és gyógypedagógiai foglalkozások, tisztálkodás, előkészületek a tízóraihoz, tízórai - 9,15-10,45 foglalkozások ( gyógypedagógiai, konduktori és óvodai), játék, öltözködés levegőzéshez -10,45-11,30 levegőzés, játék ill. szabadon választott tevékenység a szabadban -11,30 12,30 vetkőzés, mosdózás, készülődés az ebédhez, ebéd, mosdózás -12,30-14,45 pihenés -14,45-16,00 öltözés,mosdózás, teremrendezés, uzsonna, játék A sajátos nevelési igényű gyermekeknél is ki kell alakulnia az alkalmazkodó képességnek, akaraterőnek, önállóságra törekvésnek, együttműködésnek. Ennek érdekében a napirend során mindig csak annyi segítséget adunk, amennyi elegendő az önálló tevékenységhez. Az értelmi, a mozgás - és önkiszolgálásra nevelés, a napirend egészét átszövik. Részt veszünk - lehetőségeinkhez mérten az óvoda összes programjában ( pl. kirándulás, ünnepségek, uszoda, színház). Célunk a rendszeres csoportlátogatások megszervezése, az ép gyerekek foglalkozásaiba történő bekapcsolódás azokkal a gyermekeinkkel, akik képesek tőlük gondolkodási, viselkedési, játéktevékenységi mintákat elsajátítani, valamint képesek elviselni a nagy létszámú csoportokat. (autistákkal pl. a nagy létszám miatt ritkán eredményes) Az egyes foglalkozások délelőtt zajlanak, a délután a pihenésé. A foglalkozások ideje igazodik a gyermekek terhelhetőségéhez, fáradékonyságához, így kb. 5, maximum 20 percesek lehetnek. A nevelési év szeptember-től a következő év augusztus 31-ig tart. Ezen belül a csoportban a terápiás célú foglalkozások szeptembertől május végéig folynak. 1.5 Kapcsolattartás a szülőkkel Csoportunkba abban az időben kerülnek a gyerekek, amikor a legtöbb szülőnél még nem zajlott le a sérülés elfogadásának folyamata (szemmel látható külső jegyek ellenére sem pl.: Down szindróma). A szülők reménykednek abban, hogy gyermekük elnövi sérülését, idővel ugyanolyan lesz, mint a többiek. Ők maguk érzékenyek, csak jót és biztatót szeretnének hallani. Ám a szakembernek mindent őszintén, nyíltan kell közölnie a gyermek fejlesztése érdekében. 4
Ezért különösen fontos hangsúlyt helyezünk a szülőkkel való bizalom, a minél jobb kapcsolat kialakítására. Ehhez sok beszélgetésre, nyitottságra van szükség. Igyekszünk őket bevonni munkánkba (családlátogatás, nyílt napok, gyakori személyes megbeszélés lehetőségének biztosítása). Fontos a sokukra jellemző passzivitás, illetve az elhárító mechanizmusok oldása, megváltoztatása. Nagy tehertétel a család életében egy sérült kisgyermek születése. Ha diszharmonikus a szülő - gyermek kapcsolat, a fejlesztés sem éri el a célját, nem segíti elő a fejlődést. A szülők szempontjából sem mindegy, mikor kapnak hírt csoportunk létezéséről. Minél korábban felismerik a rendellenességet és irányítják hozzánk a kisgyermekkel, annál nagyobb a lehetőség a fejlesztésre. Optimális fejlődésről csak akkor beszélhetünk, ha a korai diagnózissal és a megfelelő terápiával sikerül megakadályozni a másodlagos díszfunkciók kialakulását. Segítünk a szülőknek azzal, hogy tehermentesítjük őket hosszabb - rövidebb időre napi 24 órás szolgálatukból. Vigyázva kell azonban fenntartani, a kényes egyensúlyt, nem szabad azt érezniük, kivettük a kezükből a további fejlesztés - gondozás feladatait, felelősségét. 2. A GYÓGYPEDAGÓGIAI FEJLESZTŐ TERÁPIA TERÜLETEI Valamennyi fejlesztési területen figyelembe kell venni, hogy a sérült funkciókhoz társul még a csökkent figyelem, az együttműködési képesség, az érdeklődés, s a motiváltság hiánya. A multiszenzoriális fejlesztés magába foglalja a vizuális, akusztikus, taktilis, mozgásos észlelés folyamatait, a motoros képességek, a beszéd- és nyelvi készségek fejlesztését. Az egyes fogyatékossági típusnak megfelelően más-más terület kap nagyobb hangsúlyt. A jó hatást azzal lehet elérni, ha a gyerekek: toleráns légkörben végzik a feladatokat, mindig a begyakorolt, könnyebb, ismertebb feladatokkal kezdünk, minden gyereket a saját teljesítményszintjéhez mérünk, az értékelés mindig a teljesítményre vonatkozik, soha nem a személyre. 2.1. Beszéd, kommunikáció Az értelmi sérülést leggyakrabban a beszédfejlődés elmaradása, illetve súlyos beszédhiba jelzi elsőként. Az autizmusra is elsősorban verbális kommunikáció hiánya vagy sérülése (pl.echoláló beszéd) hívja fel a figyelmet. A központi idegrendszer sérüléséből fakadó mozgássérülteknél is késik, nehezített a beszédfejlődés. A beszéd a legdiffereciáltabb mozgást igényli. Ha a nagymozgások kivitelezése nehézséget okoz, a differenciáltabb finommozgások megvalósítása még inkább. Így a beszédzavar nemcsak súlyosbítja a fogyatékosság tényét, hanem megnehezíti a külvilággal való kontaktust is. A beszéd fejlesztése szorosan kapcsolódik a mentális képességek, a szocializáció, a mozgás és a játék fejlesztéséhez. Az aktív beszéd alapja a nonverbális és a verbális kommunikáció elemeinek egymásra épülése, ezek tudatos fejlesztése, a kommunikációs igény felkeltése. A készségek megalapozása különböző élethelyzetekben, sokszori ismétléssel történik. A gyerekeknek gyakran kell tapasztalniuk, hogy a beszéddel szabályozhatják környezetüket. Kommunikációs szándékaikat azonnali megerősítéssel ösztönözzük. 5
-Kommunikációs igény felkeltése: aktivizálás, motiválás, ritmus, dallam segítségével: mozgással, illetve mozgatással, testének ringatása, együtt tapsolás, kézvezetés, az utolsó szó együtt hangoztatása, állatmozgások - és hangok közös utánzása ( vau-vau, szszsz, háp-háp, stb.), cselekvéssorok beszéddel kísérése ( Tedd rá! Vegyél még egyet! ), felkiáltások, felszólítások élénk mimikával, gesztussal kísérve. -Beszédmegértés - és figyelem fejlesztése : egyre bonyolultabb utasítások megértése, elvégzése, beszédirányultság kialakítása -Passzív szókincs fejlesztése: használati és egyéb tárgyak felismerése személyek felismerése képekről személyek, tárgyak, cselekvések, tulajdonságok megnevezése. -Szókincs aktivizálása (gyakorló és szerepjáték közben). -Aktív szókincs bővítése, motiválás utánmondásra és önálló megnevezésre. -Mondatalkotás, nyelvi szerkezetek kiépítése: rövid mondatok, szókapcsolatok alkotása -Verbális emlékezet fejlesztése (2-3 szó megjegyzése, sorrend reprodukálása). -Alapgyakorlatok a minél koordináltabb beszédszervi mozgásokhoz: ajaktorna (ajaknyitás - csukás, széthúzás - kerekítés, hangutánzással), légző -és fúvógyakorlatok (különböző papírfigurák, vattagalacsin, síp, játéktrombita fúvása, bugyborékolás - szívás szívószállal stb.), nyelvgyakorlatok (nyelvöltés ki-be, nyelvmozgás fel-le és vízszintesen,csettintés stb.) szájpadgyakorlatok (darabos étel rendszeres rágása, ásítás, arc felfúvás, irányított levegőfújás) A fentiekkel egyidejüleg zajlik az artikulációhoz szükséges finommozgások megalapozása, a beszédszervek funkció gyakorlásával. Ez az irányított logopédiai kezelés is lehetőleg a szülő bevonásával történik, a minél jobb eredmény érdekében. 2.2. Mozgás és vizuomotoros koordináció Az értelmi fogyatékos gyermek többé - kevésbé szomatikus területen és így a mozgásfejlődésben is sérült. Rendszerint retardált, a kisgyermekkori mozgásfolyamatokra emlékeztető és főleg hiányos mozgáskoordinációkra valló motorika jellemzi. Feltűnő a lelassúbbodott mozgástempó és a mozgásváltozatok hiánya. Rendszerint nemcsak visszamaradott a motorikus fejlődés, de zavart is. Különösen az erő, a gyorsaság és a vizuális kontroll tényezőinek hiánya szembetűnő. Programunk kidolgozásánál számolunk más mozgássérültek megjelenésével, amelyek központi idegrendszeri eredetűek, a tám - és mozgásszervek egyéb deformációival, és a betegségek okozta motorikus fogyatékosságokkal. Így együttműködünk a konduktorral és szomatopedagógussal, akik szükség esetén kidolgozzák a megfelelő egyéni terápiás módokat. A normális ütemben fejlődő gyermekben az exploráció és a játék révén kialakul a testséma, mind térben, mind a másokkal való érintkezésben. Az értelmi sérült gyerekek spontán tanulás útján kevés ismerethez jutnak, ezért sok térbeli - motoros tapasztalatot kell nyújtanunk számukra. A feszültség, szorongás levezetésére is jól alkalmazhatók a különböző játékos mozgásos formák. Kontroll és önkontroll szempontjából fontos segédeszköz a 6
tükör. A gyakorlatokat sokszor összekapcsoljuk mondókával, énekkel, hangutánzással, a cselekvések, tulajdonságok (nagyság, szín, felületi minőség, mennyiség stb.), irányok és téri relációk (ide, alá, között) megnevezésével. Tehát a mozásfejlesztés kiterjed a nagy - és finommozgás, a szem - kéz koordináció és az egyensúly fejlesztésére. Testkép fejlesztése Testfogalmat kialakító gyakorlatok Testséma fejlesztése Testérzet felerősítése, bőrérzékelés fejlesztése Érzékelési területek összekapcsolása Statikus egyensúlygyakorlatok Dinamikus egyensúlygyakorlatok Két testfél mozgásának összerendezése Alapmozgások koordinációjának javítása Téri tájékozódás fejlesztése ujjak ügyesítése, bottal, hurkapálcával firkálgatás homokba, földre formázás gyurmával: gömbölyítés, lapítás, sodrás játékos ritmikus testgyakorlatok (fej - láb - kar - ujjak tornáztatása) papír hajtogatása, papír tépése papír tépése szín és/vagy nagyság szerinti rendezése festés tenyérrel festés ujjheggyel, ujjfestés szabadon változó színekkel ismerkedés a krétával táblán, csomagolópapíron a földön "szabad rajz" zsírkrétával gyöngyfűzés, esetleg cipőfűzés manipulációs ügyesítő játékok (Babylon, Ria épitő, Pötyi kirakó) formaegyeztetés, színegyeztetés előrajzolt forma kirakása, apró terményekből ragasztása sablonokon belüli színezés zsírkrétával nagy felületű tárgyak színezése zsírkrétával ismerkedés az ecsettel, nagy felületek festése egy színnel 1.5 Gondolkodás A csoportunkban nevelt gyermekek mindegyikének fogyatékossága értelmi sérüléssel is párosul. Az értelmi sérültek gondolkodását meghatározzák pszichikus folyamataik fejletlensége. A vizuális és akusztikus képzetek szegénysége, szenzoros megismerés korlátozottsága, a beszéd fejletlensége együttesen okozzák a gondolkodás elmaradottságát, zavarait. Figyelembe kell venni a gondolkodási merevséget, amely a tanulási helyzetekben is megnyilvánul. Az izolált helyzetben tanultakat nehezen viszik át más helyzetekbe, nehézséget okoz az általánosítás. Úgy nyújtunk segítséget, hogy ugyanazt a feladatot többféle megközelítésből tanítjuk. A gondolkodás gyermekkorban különösen szorosan kötődik a közvetlen cselekvéshez. Eleinte a tárgyakat, jelenségeket azok használati tulajdonságaival, a hozzájuk fűződő cselekvéssel jellemezzük. A játékszerek tulajdonságait megismertetjük, ösztönözzük, hogy ismereteit rendszerezze (pl. játékok osztályzása). A különféle készségeket a valóság összefüggéseiben fejlesztjük (pl. asztalterítésnél könnyű - 7
nehéz fogalma, egy az egyhez megfeleltetés). A sorba rendezés képessége, különösen az időrendiség is az élethelyzetekben fejleszthető leginkább (pl. öltözködés, lefekvés sorrendje). A térbeli rendezésnél figyelni kell a tárgyak balról jobbra történő elhelyezkedésére is. A meglévő tárgyakat ( pohár, kanál, seprű, szék stb.), játékokat próbáljuk minél sokoldalúbban beépíteni a fejlesztésbe. Egyeztető gyakorlatok ( tárgyak, tárgy - kép, kép - kép egyeztetése ) Tárgyak, képek csoportosítása adott szempont szerint Tárgyak, képek csoportosítása fogalomkörök szerint, főfogalom alárendelés Kombinációs gondolkodás fejlesztése ( tárgyak, képek összerakása, cselekvés, történés sorrendjének megállapítása, okokozati összekapcsolás ) Számfogalom fejlesztése ( tárgyak számlálása, mennyiségek felismerése ötös körben) Viszonyfogalmak megértésének fejlesztése 2.4. Figyelem A figyelem a megismerés tárgyára való beállítódást, annak mások közül való kiemelését és tudatos felfogásának megalapozását szolgálja. Bizonyos szintje nélkül nem lehet tájékozódni a környezetben sem. A sajátos nevelési igényű gyermekek figyelmének terjedelme szűk, nem tartós, hullámzó, hiányzik a figyelem megosztására való képesség. A figyelem fejlesztésének érdekében: az aktív periódusokat váltogatni kell a nyugalmi időszakkal, lehetőséget biztosítva változásokra, pihenésre, a foglalkozások során változatos, figyelemfelkeltő eszközökkel kell élni: gesztusokkal, hangsúlyokkal, a gyermek érzékelése, manipulációja bekapcsolásával, a cselekmények bemutatásához, leírásához kapcsolni kell személyes, szubjektív utalásokat, mintha a cselekmény velük vagy ismerősükkel történne, a szétszórt figyelmű gyermekeknek individuális feladatokat is adunk, amelyek különösen kötik az egyirányú cselekvéslefolyásokhoz ( ezek szintjét, formáit megfelelően váltogatni kell ), a csoportos foglalkozást adott időben - ha a figyelem nagyon lanyhul - pihenő fázissal, nyugodt várakozással szakítjuk meg rövid időre, hallási figyelem fejlesztése ( különböző hangot adó játékok, hangszerek hangjának reprodukálása, felismerése, megkülönböztetése, sorrendjük visszaadása), látási figyelem fejlesztése ( tárgyak, formák, színek egyeztetése, hiányzó részek felismerése, tárgyak helyének megjegyzése stb.). 3. AZ ÓVODAI TEVÉKENYSÉG TERÜLETEI Bevezető Gyógypedagógiai programunk a sajátos nevelési igényű gyermekek adottságaihoz igazodó program. A fejlesztés legfontosabb területei ( foglalkozási formák ): - önkiszolgálás - zenei fejlesztés - mese - vers 8
- játékra nevelés - külső világ tevékeny megismerése 3.1. Önkiszolgálás, egészséges életmódra nevelés Az önkiszolgálás fejlesztése a - helyes szokások kialakítása - végső soron a szociális integráció elérését célozza ( egyénenként változó mértékben ).A gyermekek - pozitív példa alapján - egyéni ütemben sajátítják el a testápolás szokásait, az étkezési szokásokat, és az illemszabályokat, az alapvető közlekedési szabályokat. Olyan szabályokat állítunk fel, amelyek a gyermekek számára érthetőek, betartásuk nem túl nagy feladat számukra. A nevelés során egyre inkább törekszünk az önállóság felé, amely azonban továbbra sem nélkülözheti az ellenőrzést megerősítést. Már most igyekszünk megalapozni azt - az életvezetéshez nélkülözhetetlen - szokásrendszert, amellyel megismerik a környezetükben a különböző szerepeket és viszonyokat, csökkenthetik elzártságukat és a konfliktuslehetőségeket. Fő területek : a tisztálkodás, az öltözés - vetkőzés, a testi szükségletek önálló kielégítése, az önálló kulturált táplálkozás. Az alábbiak általános célkitűzések. A gyerekek egyéni érésétől, fejlődésétől, a sérülések típusától függően differinciált elvárások. Tisztálkodás: el kell érni, hogy a gyerekek igényeljék a tisztaságot magukon és a környezetükben eleinte segítséggel,majd egyre önállóbban mossanak kezet, arcot, használják a szappant a csapot próbálják megnyitni, elzárni használják minél önállóbban törölközőjüket és tegyék azt használat után a helyére ( saját jelükhöz ) kis segítséggel használják fésűjüket használják, kérjék a papírzsebkendőt és dobják a szemétgyűjtőbe eleinte segítséggel, majd minél önállóbban mossanak fogat Öltözés - vetkőzés : működjenek együtt az öltözésnél, vetkőzésnél próbálkozzanak az egyszerűbb ruhadarabok le - és felvételével ( pl. cipő, zokni, nadrág ) gombolkozzanak kis segítséggel a levetett ruhadarabokat mindig tegyék a polcukra, a délutáni pihenéskor pedig az ágyuk végébe Testi szükségletek: rendszeres ültetés ( bili, WC ) mellett a jelzés megtanítása később kérdésre jelezzék a szükségletüket következő lépés : önállóan jelezzék, ha WC-re kell menniük WC papír használata segítséggel, majd önállóan WC használata során a szükséges ruhadarabok le - és felhúzása WC használat utáni kézmosás megtanítása Táplálkozás : igényeljék az esztétikusan terített asztalt, a nyugodt légkört az étkezésekkor (ügyesebbek segíthetnek ennek megteremtésében) 9
pohár használatának megtanítása (felemelés, kortyolás, nyelés ) akinek szüksége van rá, speciális eszközökkel (pl, négyvégtagi sérült, túlmozgásos gyermekek) kanál használatának megtanítása akinek szüksége van rá, speciális eszközökkel (pl, négyvégtagi sérült, túlmozgásos gyermekek) kóstolják meg és lehetőleg fogadják is el a számukra ismeretlen ételeket (az autisták extrém étkezési szokásait toleráljuk: bizonyos színű, szagú, állagú ételek elutasítása) étkezés közben és után használják a szalvétát, majd dobják a szemétgyűjtőbe minél ügyesebben segédkezzenek az étkezések utáni (és előtti ) rendrakásnál akik tudnak beszélni, használják az udvariasság alapszabályait és kifejezéseit (pl. kérés, megköszönés stb.) 3.2. Játékra nevelés A játék a gyermeki fejlődés legáltalánosabb és legjelentősebb tevékenysége. Olyan kimondott cél és kényszer nélküli tevékenység, amely jó érzést, örömet vált ki. Különféle formáin keresztül, döntő hatással van a személyiségfejlődés egészére. A sérült gyermekek játékfejlődése az egészséges modelltől eltér, mivel a játékfejlődés alapvető feltétele a kíváncsiság, figyelem, fantázia, gondolkodás megfelelő fejlettsége. Az értelmi sérülteknél, autistáknál mindez fejletlen. Az érzékszervi sérülteknél még az érzékelés fogyatékossága, a mozgássérülteknél a manipulatív tevékenységek korlátai is nehezítik a játék fejlődését. Sérülésük befolyásolja a játéktevékenységen belüli alkalmazkodóképességüket és kitartásukat is. A gyermekek között vannak, akinél megjelenik az irányítás mellett történő konstruáló, ill. az elemi szerepjáték. Néhányan szervezett, közös játékban is részt tudnak venni rövid ideig. Legnagyobb részük azonban megmarad az egyszerű rakosgatásnál, egyfajta játék ismételgetésénél. A játék és a játékos tevékenység így a sajátos nevelési igényű gyermekeknél kiemelt helyet kap. Gyakorlását rendszeressé tesszük. A kedvenc játék birtoklásáért, használatáért sok olyan mozgást is elvégeznek a gyermekek, amitől egyszeri utánzásra még idegenkednek, visszariadnak. A játékszereket és játékformákat a gyermekek fejlettsége szerint válogatjuk össze. Olyan követelményeket állítunk össze, amelyeket a gyermekek teljesíteni tudnak. Lehetőséget adunk arra, hogy a gyermek jól átélje a játék örömét, sikerét. -Gyakorlójáték rakosgatások tárgyakkal, eszközökkel a tárgyak tulajdonságai nyelvi gyakorlójátékok (bölcsőrigmusok, höcögtetők, lovagoltatók, ringatók) mozgásos gyakorlójátékok (mozgássorok ismétlése népi játék keretében) -Szerepjátékok a felnőttek szerepének utánzása a szerep átvétele és átadása a szerepjátékok során fejlettebb képességű, jól beszélő gyerekekkel a szerepjáték keretű népi játékok eljátszása, az ott megismert szólamok, párbeszédek átemelése más játékokba (pl. kiszámolók ) 10
a gyermekekkel történt események eljátszása, szerepjáték keretében -Barkácsolás egyszerű eszközök barkácsolása építőjátékok barkácsolása bábok,babák készítése természetes anyagokból népi játékokhoz hangkeltő eszközök készítése természetes anyagokból ( pl. kukoricamuzsika ) -Dramatizálás, bábozás egyszerű mozgássorok lejátszása mesehallgatás során megragadott játékszituációk dramatikus játékai versek, énekek szövegtartalmának megfelelő dramatikus játékok szituációk eljátszása bábokkal változatos szerepvállalás ( negatív figurák is ) -Építő, konstruáló játékok a természeti és társadalmi valóság leképezése építéssel a szerepjátékokhoz tereptárgyak konstruálása építés közben a társ építményeinek óvása a játék elkérésének és cseréjének nyelvi fordulatai (beszélő gyerekeknél) -Szabályjátékok a nyelvi játékok szabályainak megismerése és használata ( ritmikus játékok, kiszámolók ) szabályok felismerése különböző játékokban felelgetős szabályjátékok ( páros csoportos ) A sajátos nevelési igényű gyermekek játéka többnyire irányítást igényel. Ilyenkor aktívan bekapcsolódunk a játékba, játszótársak, partnerek vagyunk. 3.3. A külső világ tevékeny megimerése A külső világ tevékeny megfigyelése egyben a kommunikációt, az anyanyelvi nevelés természetes közegét, anyagát is szolgáltatja. Feladatunknak tekintjük, hogy a környezetről szerzett ismereteik, tapasztalataik valósághűek legyenek. A foglalkozások egy részét a váratlanul adódó, a gyermekek élményei alapján felvetődő témák feldolgozására, megismerésére használjuk fel. A foglalkozások egy része a szabadban zajlik. Témák, megfigyelések : tájékozódás az óvodában helyiségek, berendezési tárgyak, bútorok az óvoda udvara a testséma kialakítását és fejlesztését célzó játékos gyakorlatok az arc megfigyelése és az érzékszervek a test bőrérzékelésének fejlesztése a test gondozása, ápolása az étkezéssel kapcsolatos jelenségek, történések megfigyelése italok izének érzékelése színek természet változásai 11
időrendiség észrevetetése az elő és az élettelen természet szeretete óvása a környezetünkben lévő élőlények megfigyelése virágok, gyümölcsök, zöldségfélék ( évszakonként ) az állatok jellegzetes hangadásának, járásának, testtartásának, táplálkozó mozgásainak megfigyelése testek formáinak megkülönböztetése, tapintás alapján a testek más tulajdonságai ( hőmérséklet, szín stb. ) a környezetünkben működő gépek, működésének lehetséges megfigyelése megfigyelések a családban, tevékenységek felidézése járművek, közlekedési eszközök megfigyelése, jellegzetességeik közlekedési élmények tájékozódás a környezetben ( ismert terepen való tájékozódás ) jeles napok, ünnepek ( időreláció ) A témakörök összeállításánál nem az ismeretanyag halmozása a cél. Törekszünk a kevesebb anyag sokoldalú megfigyeltetésére, megvilágítására, gondolkodtató feldolgozására. 3.4. Zenei fejlesztés Napjainkat végigkíséri a zene : az énekelgetés, a mondókázás. Szinte minden állatról, növényről, tárgyról, évszakról ismerünk dalokat, egyszerű mondókákat. A felnőtt és a gyerek közötti személyes kapcsolatot elmélyíti az énekelgetés. A zene a gyerekeket megnyugtathatja, figyelmüket felkeltheti, félelmeiket oldhatja. Számtalan lehetőség adódik az éneklésre : pl. mesekönyvek nézegetésekor, körjátékoknál, sétáknál, altatásnál. Élő zenén kívül a hangszereket is bevihetjük az óvodai csoportba: játszhat rajtuk a nevelő, de a gyerekek is megszólaltathatnak egyszerű ritmushangszereket. A közös énekeket, mondókákat kisérhetik egyenletes lüktetéssel : dobolhatnak, tapsolhatnak stb. -Zenei fejlesztés célja : zenei érdeklődés felkeltése zenehallgatás megszerettetése a gyermek érzelmeinek alakítása: félelmeinek, szorongásának oldása a zene, a mozgás és a beszéd összekapcsolása egyszerű mondókák, dalok, mozgásos játékok elsajátítása Szeretnénk elérni, hogy a gyerekek szívesen hallgassák a felnőttek és egymás énekét, örömmel vegyenek részt a dalos játékokban, ismerjenek fel egyszerűbb dalokat, tudjanak egyenletes lüktetéssel kísérni dalokat, érzékeljék a halk - hangos, a magas - mély éneklés közötti különbségeket. 3.5. Mese -vers A mesélés és verselés szintén minden nap jelen van csoportunk életében (ugyanúgy, mint az énekelgetés). Az óvónők mindennap mondanak mesét például a délutáni pihenéskor, rövid történeteket, verseket a délelőtt folyamán. A mese és a vers segít a világ megismerésében, mélyíti az emberi kapcsolatokat, oldja a gyerekek félelmeit, szorongásait. Csoportunkban legtöbbször a hőcölő, a lovagoltató, a testrészeket megismertető 12
mondókák, versek szerepnek. Ezek nagyszerű alkalmak arra, hogy a pedagógus és a gyerek szorosabb testi kapcsolatba kerüljön egymással, kialakuljon a feltétlen bizalom, elfogadás légköre. Sokat beszélő, mesélő, megértő környezetre van szükség az óvodai élet mindennapjai során, amely a gyerek minden megnyilvánulására reagál. A mesélésekkor a hangsúly a felnőttel való együttléten van, aki közösen nézegeti a képeskönyveket a gyerekkel, aki fejből mondja az éppen aktuális mondókákat, verseket, meséket és arca, hangja életre kelti a történeteket. Csoportunkban a délelőtti foglalkozásokon általában rövid állatmeséket, láncmeséket, aktuális történeteket mondunk a gyerekeknek. Szeretnénk elérni, hogy a gyerekek szívesen hallgassák a meséket, verseket, mondókákat, kapcsolódjanak be a közös mondókázásba, legyenek kedvenc meséik, próbáljanak egy - két egyszerűbb verset, mondókát elsajátítani. 4. KONDUKTÍV NEVELÉSI PROGRAM Készítette: Szűcs Istvánné konduktor A konduktív nevelés A konduktív szó a tanulás aktív formáját hangsúlyozza. A kondukció: rávezetés. A konduktív pedagógia lényege, hogy megfelelő célok közvetítésével, komplex tevékenységek rendszere útján rávezesse az embert a belső szervezésmód kialakítására, az idegrendszer koordinációjára. Nemcsak egy-egy konkrét megoldási módot akarunk a gyerekeknek megtanítani, hanem az önálló problémamegoldásra való készséget. Ezért a feladatsorok ugyanazokat a mozgásos elemeket különböző variációkban tartalmazzák. Ez megkönnyíti, hogy a gyerek a számára legkedvezőbb saját módot válassza ki, és képes legyen azt spontán is alkalmazni. A konduktív nevelés az intenció megváltoztatását célozza. Az intenció olyan belső késztetés, amely megindítja a koordinációt (összerendezést). Dinamikus elhatározás, belső ritmus, a cselekvés belső képe, tervezete, melynek külső jegyei a hanghordozásban, az arckifejezésben, a gesztusokban, a gyermek egész attitűdjében láthatók. A konduktor feladata az önálló megoldási módra vezetés, a cél elérési módjának megtanítása és az önellenőrzés tanítása. Nagyon fontos a szülőkkel való együttműködés. A gyerekek fejlődése érdekében a tanultakat az otthoni környezetben is szükséges alkalmazni és elvárni A konduktív pedagógiai eljárásokat Pető András dolgozta ki, elsősorban a központi idegrendszer károsodása okozta mozgássérülések rehabilitációjára. A cerebromotorikus diszfunkció A központi idegrendszeri károsodás következménye a cerebromotorikus diszfunkció. A károsító ártalom az idegrendszert a születés előtt, alatt, vagy újszülöttkorban éri. A diszfunkció (helytelen működés) a korai életkorban válik észlelhetővé, a tanulás lehetőségeit csökkenti, és így másodlagosan további diszfunkciókhoz vezet. Az agyi sérülés következményeként az érzékelés és az észlelés, a vizuomotoros koordináció, a beszéd és az értelmi funkciók csökkenése 13
együtt járhat a mozgásosnak tűnő diszfunkciókkal. Az értelmi funkciók csökkenése gyakran másodlagos szociális vagy fiziológiás sérülésként, a tapasztalatok hiánya és/vagy az ingerszegény környezet következtében alakul ki. A kóros mozgás, vagy mozgásminták nem elsődleges okai a diszfunkciós működésnek, hanem annak következményei. Az ortofunkció, a helyes működés elérése érdekében nem valamely fogyatékosság változtatása, hanem a változtatásra képes ember segítése a cél. A konduktív nevelés céljai, feladatai A társadalmi alkalmazkodás megtanulása A közösségi élet, a kreatív magatartás, a kommunikáció módjainak elsajátíttatása A koordináció megtanulása Az akarat és érvényesítés koordinálása Az egyes cselekvések elemeinek időben és térben történő összehangolása Az életkornak megfelelő követelmények támasztása Rávezetés e körülmények saját erőből történő kielégítésére A tudatos cselekvések végrehajtását segítő tényezők A cél konkréttá tevése A pozitívumokból való kiindulás Rávezetés a feladatok megoldására; a feladat részekre lebontása; az elért helyzet passzív megtartása A holtponton átsegítés A beszéd és a mozgás összekötése, azaz a feladat megfogalmazása pontosan, tömören, röviden A feladat végrehajtás optimális időtartamának biztosítása A feladat ritmushoz kötött teljesítése, ami a végrehajtás idejét is szabályozza A várható hibák megelőzése A biztonságos elhelyezés (a gyerek félelemérzete gátolja aktivitását) Sokféle variációban ismételt feladat A tanultak alkalmazása Az eredményes működéshez szükséges eszközök rendelkezésre álljanak A konduktív nevelés tárgyi feltételei A konduktív nevelés speciális eszközei: Szőnyeg Priccs Bordásfal, tolható létra, fokos szék A gyerekek ülésmagasságához igazodó méretű pad, székek, ülőzsámolyok, szükség esetén karfás szék. Állítható magasságú kétoldali korlát, kötél Kapaszkodók, csúszásgátlók Járásfeladatokhoz: fekvő létra (átlépéshez), zsámolyok ( fel-, lelépéshez), lejtő, lépcső Hosszú és rövid pálcák, karikák, babzsákok, labdák 14
Asztali tapadókorongos kapaszkodó (a túlmozgások leállításához) Vastag, fanyelű evőeszközök A fejlesztéshez szükséges alapvető eszközök ( priccs, kis- és nagy fokosszékek, szőnyeg, bordásfal, karikák, pálcák, labdák, létra, korlát)a tornaszobában rendelkezésre állnak. Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk az eszköztárat folyamatosan bővíteni. A konduktív nevelés szervezési feltételei A konduktív nevelést igénylő gyerekek évről évre változó létszámát, valamint a sérülés típusát figyelembe véve a fejlesztés kis csoportban, vagy egyénileg a tornaszobában zajlik. A konduktív nevelés személyi feltételei Szükséges, hogy a konduktív fejlesztést a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézete által kiadott főiskolai diplomával rendelkező konduktor végezze. Intézményünkben a szakember biztosított. 5. ADMINISZTRÁCIÓ A csoportban kötelezően vezetendő dokumentumok: - Felvételi és mulasztási napló - Óvodai csoportnapló, amely tartalmazza az egyes gyerekek összes fejlesztési tevékenységét és azok időpontját - Egyéni fejlesztési napló a gyógypedagógiai fejlesztéshez - Konduktori egyéni fejlesztő napló. - Mérési-értékelési dokumentáció. 15