A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének FK-II/B-6316/2011. számú, felügyeleti intézkedést és bírság kiszabását tartalmazó határozata az Magyar Posta Biztosító Zrt. számára A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., továbbiakban: Felügyelet) által ( ) Ügyfél kérelme alapján a Magyar Posta Biztosító Zrt.- nél (székhelye: 1022 Budapest, Bég u. 3-5., továbbiakban: Biztosító) lefolytatott fogyasztóvédelmi eljárás megállapításai alapján Dr. Szász Károly, a Felügyelet Elnökének felhatalmazása alapján az alábbi hozom: h a t á r o z a t o t I. A Felügyelet a Biztosítóval szemben a tisztességetlen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt a határozat kézhezvételének napjával megtiltja a jogsértő magatartás további folytatását. I/A. A Felügyelet a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó rendelkezés megsértése miatt a Biztosítóval szemben 200.000 Ft, azaz kettőszázezer forint fogyasztóvédelmi bírságot szab ki. A kiszabott fogyasztóvédelmi bírságokat a határozat jogerőre emelkedésétől számított 22 munkanapon belül kell a Felügyeletnek a Magyar Államkincstárnál vezetett ( ) számú számlájára - "fogyasztóvédelmi bírság" megjelöléssel, valamint a határozat számának feltüntetésével - befizetni. A fogyasztóvédelmi bírság önkéntes befizetésének elmaradása esetén a közigazgatási végrehajtás szabályai kerülnek alkalmazásra. A fogyasztóvédelmi bírság befizetésére meghatározott határidő elmulasztása esetén, a be nem fizetett bírságösszeg után késedelmi pótlék felszámolására kerül sor, melynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmesen megfizetett késedelmi pótlék után nem számítható fel késedelmi pótlék. A késedelmi pótlékot a Felügyelet hivatkozott számú számlájára kell befizetni, a határozat számának feltüntetésével, késedelmi pótlék megjelöléssel. Ha a kötelezett a bírságfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, a fizetési kötelezettség haladéktalanul végrehajtásra kerül. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Bíróságtól keresettel kérheti. A keresetlevelet a Fővárosi Bíróságnak címezve a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A jogorvoslati eljárás illetékköteles. I n d o k o l á s Ügyfél 2010. május 14-én érkeztetett, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2007. évi CXXXV. törvény (továbbiakban: Psztv.) 48/A. -ában meghatározott
fogyasztóvédelmi eljárás lefolytatására irányuló kérelemmel kereste meg a Felügyeletet, melyben a Biztosító eljárását kifogásolta az alábbiak szerint: 1. Ügyfél kérelmében előadta, hogy 2009. december 29-én ( ) perckor kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási szerződésre tett ajánlatot a Biztosítónak, amellyel egyidejűleg ( ) Ft-ot készpénz-átutalási megbízáson a Biztosító részére befizetett. A bizonylaton befizetés jogcímeként ( ) 2010. éves díj került feltüntetésre, szerepelt továbbá az ajánlat száma: ( ). Az ajánlati dokumentációból Ügyfél nem kapott saját példányt, mivel a postai ügyintéző a másnapi átadási jegyzékbe akarta felvenni az ajánlatot. 2010. január 14-én személyes látogatása során Ügyfél a postai ügyintézőtől azt a felvilágosítást kapta, hogy az ajánlatot a Biztosító visszautasította, ezért azt javasolta Ügyfélnek, hogy kössön egy másik biztosítást. 2010. január 15-én Ügyfél megkötötte az új biztosítást, ( ) számon, ( ) Ft befizetése mellett. 2. A Biztosító Ügyfelet 2010. február 18-ai keltezéssel arról értesítette, hogy az újonnan megkötött biztosításának éves díja helyesen ( ) Ft, továbbá egy számlát is küldött részére, amely ( ) Ft díjkülönbözet befizetéséhez tartalmazott készpénz-átutalási megbízást. A befizetendő díjkülönbözet a ( ) Ft-os új éves díj és a kiszámlázott, 2010. január 1-jétől 2010. január 15-ig terjedő időszakra vonatkozó, ( ) Ft-os fedezetlenségi díj összegének (( ) Ft.) a 2010. január 15-én befizetett ( ) Ft-tal csökkentett összegét jelentette. 2010. február 25-ei keltezéssel Ügyfél arról kapott értesítést, hogy az elsőként megkötött ajánlata nem érkezett meg a Biztosítóhoz, 8 napon belüli visszaküldését várják, ellenkező esetben a szerződést megszüntetik és a befizetett díjat visszautalják. 2010. április 2-án kelt levelében a Biztosító arról értesítette Ügyfelet, hogy ez a szerződése ( ) Ft túlfizetésben van, amelyet azon a napon visszautalt a részére. 2010. április 15-én kelt számla formájában Ügyfél az újonnan megkötött szerződésére lekönyvelt összegekről kapott kimutatást. Ezen a kimutatáson az látható, hogy az elsőként megkötött szerződésre befizetett ( ) Ft az új szerződésen jóváírásra került. Feltüntetésre került továbbá az új szerződésre korábban meghatározott befizetendő összeg, ( Ft) amely az arra befizetett díj és a fedezetlenségi díj figyelembevételével került megállapításra, valamint a két összeg különbözeteként mutatkozó ( ) Ft-os túlfizetés. Ügyfél az elszámolás ellen 2009. április 29-én kelt levelében kifogást emelt a Biztosítónál, álláspontja szerint az egyik biztosításra befizetett díj visszajárt volna részére. Kifogásolta a fedezetlenségi díjat, tekintettel a 2009. december 29-én megtörtént szerződéskötésre és díjfizetésre. Válaszul 2010. május 4-én kelt levelében a Biztosító tételes elszámolást és magyarázatot küldött Ügyfélnek a szerződéseivel kapcsolatban. Ebben a levelében elismerte a 2009. december 29-én befizetett összeg visszatérítésének szükségességét, ugyanakkor előírta Ügyfélnek a fedezetlenségi díj befizetését. 3. Ügyfél a Felügyeletnek írt beadványában kifogásolta, hogy a Biztosító munkatársával telefonon folytatott beszélgetések, egyeztetések nem vezettek eredményre és az sem volt elegendő a Biztosítónak panasza megoldásához, hogy nyilatkozatában a postai munkatárs elismerte, vele kötötte meg Ügyfél a szerződést 2009. december 29-én. Ügyfél beadványában kifogásolta egyrészt a szerződéskötés körülményeit, másrészt a befizetendő fedezetlenségi díj jogszerűségét.
A Psztv. 48/A. alapján a Felügyelet a fogyasztóvédelmi eljárás keretében ellenőrzi a Psztv 4. -ában meghatározott szervezet vagy személy (a továbbiakban: szolgáltató) 4. -ban meghatározott tevékenységével összefüggésben nyújtott szolgáltatás igénybe vevőivel szemben tanúsítandó magatartására vonatkozó kötelezettséget megállapító, a Psztv. 4. -ban felsorolt törvényekben vagy az azok végrehajtására kiadott jogszabályban, a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvényben, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvényben, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényben előírt rendelkezések betartását. A Felügyelet a fogyasztóvédelmi eljárás keretében az alábbi tényállást állapította meg: I/a. A Biztosító a Felügyelet megkeresésére az ügyet kivizsgálta és 2010. június 16-án kelt levelében arról nyújtott tájékoztatást, hogy az Ügyfél által hivatkozott 2009. december 29-én tett ajánlat nem érkezett meg hozzá. Az ajánlattétel körülményeinek kivizsgálása során a Biztosító megállapította, hogy a kérdéses ajánlat a biztosításközvetítő eladási jegyzékén és saját nyilvántartásában sem szerepelt. A Biztosító kiemelte, hogy ajánlat hiányában 2009. december 29-én szerződés nem jött létre. Mivel Ügyfél nem tudta nála lévő saját példánnyal bizonyítani a 2009. december 29-én kötött szerződés létrejöttét, a dokumentáció hiánya miatt a Biztosítónál csak a 2010. január 15-én megkötött szerződés jött létre érvényesen. A Biztosító a 2010. január 15-én kelt szerződés esetében Ügyfélnek nem tudta biztosítani a 3 éve nem váltó kedvezményt, tekintettel arra, hogy a meghirdetett díjtarifa szerint azt csak a halasztott hatályú szerződésekre nyújtotta. A Biztosító a Felügyeletnek tett 2011. január 3-án kelt nyilatkozatában előadta, hogy a ( ) belső vizsgálata alapján megállapítható, hogy Ügyfél 2009. december 29-én biztosítási ajánlatételi szándékkal kereste fel a ( ) (a továbbiakban: Postahivatal"). A Postahivatalban nagy valószínűséggel az ( ) sorszámú ajánlati nyomtatványt használták fel az ajánlat kitöltésére. Szintén tényként rögzítette a Biztosító nyilatkozatában, hogy Ügyfél az ( ) sorszámú ajánlati nyomtatványhoz tartozó, ahhoz nyomdatechnikailag perforáció mentén leválasztható módon rögzített postai készpénz-átutalási megbízáson ( ),- Ft összegű befizetést is teljesített. Az ajánlati nyomtatvány sorsa a továbbiakban ismeretlen, a Postahivatal napi eladási jegyzékében nem szerepel. A vizsgálat során, kétséget kizáró módon nem sikerült megállapítani, hogy az ajánlati nyomtatvány az Ügyfél, vagy a Biztosító érdekkörébe tartozó okból nem lelhető fel. A Felügyelet a megállapított tényállást a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) tilalmi előírásaival vetette össze. Az Fttv. 3. (1) bekezdése szerint Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. Az Fttv. 3. (2) bekezdés szerint (2) Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, a) amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság követelménye), és
b) amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban: a fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas. Az Fttv. 2. h) pontja szerint az ügyleti döntés: a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban. A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító, illetőleg az Ügyfél nyilatkozata a tekintetben egyező, hogy Ügyfél 2009. december 29-én biztosítási ajánlatételi szándékkal kereste fel a ( ) hivatalát. Az ajánlattétel megtörténtének bizonyítékául szolgál, hogy Ügyfél a 2010. január 1-jétől megkötendő szerződésének első díját a Biztosító által is elismerten megfizette, ugyanis az ( ) sorszámú ajánlati nyomtatványhoz tartozó, ahhoz nyomdatechnikailag perforáció mentén leválasztható módon rögzített postai készpénzátutalási megbízáson ( ),- Ft összegű befizetést teljesített. Egyúttal a Biztosító nyilatkozata szerint a ( ) sorszámú ajánlat felhasználásra került, azonban annak további sorsa a Biztosító által nem deríthető fel. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a rendelkezésre álló iratok arra engednek következtetni, hogy az Ügyfél által 2010. január 1-jei időponttal megkötni szándékozott szerződésre vonatkozó ajánlat 2009. december 29-én a Biztosító képviseletében eljáró személy közreműködésével kitöltésre került, figyelemmel arra, hogy a befizetett csekkhez tartozó, ( ) sorszámú ajánlati nyomtatvány felhasználása megtörtént. Ehhez kapcsolódóan szintén igazoltnak tekinthető az a körülmény, hogy ezen ajánlat a Biztosító felé továbbításra nem került, így Ügyfél 2010. január 15-ei hatállyal új szerződést megkötni kényszerült. Arra figyelemmel, hogy a biztosítási ajánlatok megfelelő kezelése, továbbításukról való gondoskodás a Biztosító érdekkörében eljáró személy, így a Biztosító megfelelően gondos, alapos szakismerettel való eljárásának feltétele, így a Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító a 2009. december 29-én megkötött szerződés dokumentumait nem kezelte az elvárható szakmai gondossággal, figyelemmel arra, hogy a biztosítási díj megfizetésére ellenére az ajánlat továbbítására nem került sor. A Biztosító fentiek szerinti eljárása egyúttal Ügyfél ügyleti döntésére kiható jelentőséggel bírt, figyelemmel arra, hogy Ügyfelet olyan döntés meghozatalára jelen esetben újabb szerződés megkötésére késztette, amelyet egyébként nem hozott volna meg. Ügyfél az új szerződés megkötésével ugyanazon biztosítási időszakra, ugyanarra a gépjárműre teljesített díjfizetést, így anyagilag hátrányt szenvedett. A Felügyelet egyúttal megállapította, hogy a Biztosító ugyan 2011-ben elszámolt a díjakkal, és az új szerződésen jóváírta a 2009-ben teljesített díjbefizetést, Ügyfél azonban attól a kedvezménytől elesett, amely a 2009-es szerződés érvényes létrejötte esetén járt volna számára. (3 éve nem váltó kedvezmény) A fentiekre való tekintettel a Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító az Ügyfél ajánlatának kezelésével az Fttv. 3. (2) bekezdésében foglalt tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot valósított meg, amellyel az Fttv. 3. (1) bekezdését sértette meg.
I/b. Az Ügyfélnek kiküldött tájékoztatások, értesítések felülvizsgálata kapcsán a Felügyelet megállapította, hogy a 2010. február 25-én és az 2010. április 2-án kelt levél, valamint a 2010. április 15-én kelt számla félreérthető, vagy hibás információkat tartalmazott. A 2010. február 25-én kelt levélben a Biztosító az első szerződés ajánlati nyomtatványa visszaérkezésének hiányát közli Ügyféllel, továbbá felszólítja annak pótlására. A Biztosító levelében az új szerződésről nem tesz említést, holott az új szerződést 2010. január 15-én az első szerződés körüli problémák miatt kötötte meg Ügyfél a Biztosítónál, ugyanarra a gépjárműre. A 2010. április 2-án kelt levél mint 2011. január 3-án kelt nyilatkozatában a Biztosító is elismerte hibásan hivatkozott az első szerződés kötvényszámára, a levélben jelzett túlfizetés már az új szerződésre vonatkozott. A 2010. április 15-én kelt és az új szerződés kötvényszámát feltüntető számlán magyarázat nélkül szerepel a régi szerződésre befizetett összeg. Az Fttv. 3. (1) bekezdése szerint Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. Az Fttv. 3. (2) bekezdés szerint (2) Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, a) amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság követelménye), és b) amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban: a fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas. Az Fttv. 3. (3) bekezdés szerint: A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. és 7. ) vagy agresszív (8. ). Az Fttv. 7. (1) bekezdése szerint: Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely a) - figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció eszközének korlátait - az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, vagy nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és b) ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas. Az Fttv. 2. h) pontja alapján e törvény alkalmazásában ügyleti döntés: a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban. Jelen ügyben megállapítható, hogy az Ügyfél kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződéssel kapcsolatos jogának gyakorlása, az Fttv. hatálya alá tartozó ügyleti döntés fogalmába tartozik.
Biztosító azon magatartásával, miszerint az Ügyfél részére félreérthető, hibás és hiányos tájékoztatást nyújtott az általa megkötött szerződések státuszáról, díjjal rendezettségéről, az Ügyfelet a szerződéssel kapcsolatos jogainak gyakorlásában megtévesztette, bizonytalanságban tartotta. Ügyfél a Biztosító magatartása miatt indokolatlanul sok egyeztetésre, intézkedésre kényszerült, továbbá nem tudott megalapozott döntést hozni a részére túlfizetésként kiutalt összeg átvétele tekintetében sem. A Biztosító azon magatartása, hogy a fentebb hivatkozott dokumentumaiban többször hivatkozott a 2009. december 29-én létre nem jött szerződésre, alkalmas volt az Ügyfél megtévesztésére, mivel az Ügyfél felé azt az üzenetet közvetíthette, hogy a 2009. december 29-én megkötött szerződés a 2010. január 15-én megkötött új szerződés ellenére érvényesnek tekinthető. A Biztosító a szerződéseivel, azok státuszával és díjjal rendezettségükkel kapcsolatban így félreérthető módon tájékoztatta Ügyfelet, annak ellenére, hogy Ügyfél számos alkalommal kezdeményezte a szerződéseivel kapcsolatos problémák tisztázását. A Felügyelet a rendelkezésére bocsátott dokumentumok alapján megállapította, hogy a Biztosító azzal, hogy a 2010. február 25-én és a 2010. április 2-án kelt leveleiben, valamint a 2010. április 15-én kelt számlán több esetben hivatkozott az első ízben, 2009. december 29-én megkötött, de érvényesen létre nem jött szerződésre, illetve azonosítóira, a feltárt magatartásával megsértette az Fttv. 3. (1) bekezdésében foglaltakat azáltal, hogy magatartása kimeríti a 7. (1) bekezdésében foglalt megtévesztő tájékoztatásra vonatkozó rendelkezéseket. Egyúttal a Felügyelet Ügyfél a Felügyeletnek írt beadványában részletesen ismertette a postai ügyintézővel és a Biztosító képviselőjével lefolytatott beszélgetések tartalmát. Tekintettel arra, hogy az Ügyfél és a biztosításközvetítő, valamint a Biztosító és a biztosításközvetítő között az ajánlattétel kapcsán, majd a későbbiekben lezajlott beszélgetésekről hanganyag nem készült, a Felügyeletnek nem állt módjában a 2009. december 29-ei ajánlattétel során elhangzott beszélgetés tartalmát megismerni, így a Biztosító nevében eljáró postai ügyintéző, illetőleg a Biztosító képviselője által Ügyfél részére adott tájékoztatás megtévesztésre való alkalmasságát nem állt módjában vizsgálni, illetőleg etekintetben jogsértést megállapítani. A Psztv. 48/H. (1) bekezdése szerint, ha a Felügyelet megállapítja a 48/A. a) és b) pontjában meghatározott rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi eljárásban hozott határozatának megsértését, a 47. (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: b) megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását, e) fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki. A Felügyelet a határozat rendelkező részében a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt a Biztosítónak megtiltotta a jogsértő magatartás további folytatását, annak érdekében, hogy a Biztosító a továbbiakban tartózkodjon a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló jogszabályban foglaltak megvalósításától. Az Fttv.-ben foglalt jogszabályi rendelkezések megsértése miatt a Felügyelet a Biztosító 200.000,- Ft fogyasztóvédelmi bírság megfizetésére kötelezte.
A jogsértés súlyát illetően a Felügyelet figyelembe vette, hogy a fogyasztóknak alapvető joga fűződik ahhoz, hogy minden olyan információ a rendelkezésükre álljon, amely ahhoz szükséges, hogy kellően megalapozott és tájékozott ügyleti döntést tudjanak meghozni. A Biztosító azzal, hogy az Ügyfél ajánlatának kezelése során nem megfelelő szakmai gondossággal járt el, illetőleg a szerződés érvényességével kapcsolatosan Ügyfél részére nem nyújtott megfelelő információt, az Ügyfelet a tájékozott, a releváns körülményekre tekintettel levő ügyleti döntése meghozatalának szabadságában korlátozta, így mulasztása alkalmas volt az ügyféli (fogyasztói) döntés torzítására. A megvalósított jogsértést tilalmazó rendelkezés mögött tehát jelentős ügyféli (fogyasztói) érdek húzódik meg, vagyis az, hogy a Biztosítónak eljárása során megfelelő körültekintést és gondosságot kell gyakorolnia abban a tekintetben, hogy az ügyfél (fogyasztó) a felelős döntéshez szükséges információkkal megfelelő időben rendelkezzen annak érdekében, hogy ügyleti döntését valamennyi lényeges körülményre tekintettel hozza meg. A jelen esetben a Biztosító e körültekintést mulasztotta el gyakorolni, amellyel az Ügyfél tájékoztatáshoz, és vagyoni érdekei védelméhez fűződő jogát sértette meg. A bírság kiszabása során a Felügyelet súlyosító körülményként értékelte, hogy az ügy az Ügyfél sorozatos kezdeményezései ellenére is elhúzódott és csak a fogyasztóvédelmi vizsgálat nyomán került részleteiben kivizsgálásra. A Felügyelet egyúttal enyhítő körülményként értékelte a Biztosító azon nyilatkozatát, miszerint a felszámított fedezetlenségi díj elengedésére került sor. A Felügyelet megjegyzi, hogy a FK-II-5297/2011. számú végzésével az Ügyfél kérelme alapján folytatott fogyasztóvédelmi eljárást az Ügyféllel 2009. december 29-én megkötött szerződés létrejöttének megállapítására, valamint az Ügyfélnek a részére megállapított fedezetlenségi díj elengedésére irányuló kérelem tekintetében megszüntette. A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 71. (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. i) pontjában, 48/A. - 48/J. -aiban, valamint az Fttv. 10. (2)-(4) bekezdéseiben biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. A késedelmi pótlék Felügyelet általi felszámításának lehetőségét a Ket. 138. -a biztosítja. A közigazgatási végrehajtás szabályainak a Felügyelet által kiszabott bírság kapcsán való alkalmazási lehetősége a Psztv. 35. (2) bekezdésén, valamint a Ket. 127. (1) bekezdésének a) pontján alapul. A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. (1) bekezdés d) pontján, a 100. (2) bekezdésén, 109. (1) bekezdésén, 110. (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. (7) bekezdésén, a 327. (1)-(2) bekezdésein és 330. (2) bekezdésén alapul. A határozat a Ket. 128. (1) bekezdés c) pontja értelmében a közlés napjával jogerős. Budapest, 2011. augusztus 16. dr. Kolozsi Sándor s.k., a PSZÁF ügyvezető igazgatója