Unicondylaris felszínpótló térdprotézisek eredményei

A Markhot Ferenc Kórház Ortopédiai Osztálya közleménye* Unicondylaris felszínpótló térdprotézisek eredményei középtávú utánkövetéssel DR. PÓCS ALFRÉD, DR. GIRHINY ZOLTÁN, DR. TÕZSÉR KORNÉL, DR. NÉMETH MIHÁLY Érkezett: 1999. október 29. ÖSSZEFOGLALÁS A szerzõk beszámolnak a Markhot Ferenc Kórház Ortopédiai Osztályán 1991-1997. között végzett unicondylaris felszínpótló térdízületi mûtétek eredményeirõl. Ez idõ alatt 190 betegnél 228 unicondylaris protézis beültetés történt. 198 medialis, 15 lateralis, és 9 dupla unicondylaris felszínpótlást végeztek. A 156 utánvizsgált beteg eredményének feldolgozása során - átlagosan 4,8 év utánkövetéssel - 92 %-ban találtak a szubjektív és 93 %-ban az objektív értékelés szerint kiváló és jó eredményeket. Az elvégzett túlélési analízis vizsgálat, a 10 éves túlélési valószínûséget 94,6 %-ban adta meg. Hazai közlésben, a térdprotézis vonatkozásában ez az elsõ prospektív túlélési analízis eredmény. Kóreredet szerint 90 %-ban primer arthrosis, 6 %-ban poszttraumás állapot, 4 %-ban osteochondritis, illetve rheumatoid arthritis volt a diagnózis. Anyagukban 7 esetben (3,15 %) történt reoperáció, 2 esetben arthrodesis, 5 esetben a szánkókomponens cseréje volt a megoldás. A jó objektív és szubjektív eredmények azt bizonyítják, hogy megfelelõ indikáció mellett az unicondylaris felszínpótlásnak napjainkban is helye van, a térd arthroplasticai mûtétek között. Kulcsszavak: Térdprotézis; Arthroplastica Módszerek; Térdízület Sebészet; Túlélési analízis; Utánkövetéses vizsgálat; A. Pócs, Z. Girhiny, K. Tõzsér, M. Németh: Mid-term results of unicondylar knee prostheses Authors introduce their results on the unicondylar knee prosthesis in the Orthopaedic Department of the Markhot Ferenc County Hospital, Eger from 1991 to 1997. 228 unicondylar knee prosthesis were performed on 190 patients. 198 medial, 15 lateral and 9 double unicondylar prosthesis were performed. 156 patients were followed completely with the average follow-up time of 4,8 years-subjectively 92%, objectively 93% had good and excellent results. The performed survival analysis showed 94,6% survival rate after 10 years. This is the first prospective survival analysis result so far in the country, concerning knee arthroplasty. The preoperative diagnosis was primary arthrosis in 90%, posttraumatic condition in 6%, osteochondritis and rheumatoid arthritis in 4%. The revision rate was 3,15% (7 cases), arthrodesis in 2 cases and component replacement in 5 cases was performed. The unicondylar knee prosthesis is still a good surgical method in the treatment of knee arthrosis with good indication, proven by these good subjective and objective results. Keywords: Knee prosthesis; Arthroplasty Methods; Knee joint Surgery; Follow-up studies; Actuarial analysis; BEVEZETÉS A térdízületi arthrosis kezelésében leggyakrabban alkalmazott eljárások, a totál térd endoprotézis (TEP), a felszínpótló unicondylaris endoprotézis (UEP) és a magas tibia osteotomia. Napjainkra látszanak kikristályosodni azok a mûtéti indikációk, amelyek alapján jól kiválaszthatjuk, a betegre szabottan, azt a mûtéti metódust, ami sikeres lehet. * Markhot Ferenc Kórház Radiológiai Osztály, Eger Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 2000. 43. 2. 115

Unicompartmentalis térd arthrosis esetén, az osteotomia egyre inkább háttérbe szorul, általában csak fiatal korban alkalmazzuk, ha a mozaikplasztika nem jön szóba. A többi esetben az unicompartmentalis protézis választható megoldás (10). Randomizált vizsgálatok is bizonyították, hogy azonos mûtéti indikáció esetén az UEP a választandó megoldás a TEP mûtéttel szemben, mert jobbak az eredmények a közép és hosszú távú utánkövetéseknél is (21). Ezt bizonyítják a protézis túlélési vizsgálatok eredményei is (1, 4, 6, 7, 8, 16, 20, 24). Tanulmányunk célja, hogy az Ortopédiai Osztályunkon beültetésre került, unicondylaris protézisek középtávú utánkövetési eredményeit ismertessük, kitérve mûtét-technikai tapasztalatokra, illetve a helyes indikáció kérdéseire. ANYAG ÉS MÓDSZER Osztályunkon 1991-1997 között, 190 betegnél 228 unicondylaris felszínpótló protézis behelyezése történt. A 222 unicondylaris felszínpótló mûtétbõl 198 esetben (89%) történt medialis, 15 esetben (7 %) lateralis, és 9 esetben (4 %) külsõ és belsõ felszínpótlás. Egységesen csak Protetim típusú protézis került beültetésre. Kóreredet szerinti megoszlás: 90%-ban primer arthrosis, 6 %-ban poszttraumás arthrosis, 4 % -ban osteochondritis, illetve rheumatoid arthritis. A beültetés során minden esetben az elõírásnak megfelelõen cementes rögzítést alkalmaztunk. 9 db. dupla unicondylaris protézis helyeztünk be, ebbõl 6 esetben együlésben végeztük el a mûtétet. A mûtéteket 1991 óta szigorú kautélák között, antibiotikus és antithromboticus védelemben végeztük, lehetõleg lumbális anesztéziában. Kezdetben 2 napig, majd 1 napig Mandokef antibiotikumot használtunk, illetve Ca-Heparint, majd kis molekulasúlyú Heparint alkalmaztunk antithromboticus védelemre. A mûtét után az elsõ naptól aktív és passzív térdmozgatást végeztünk, CPM térdmozgató, illetve gyógytornász segítségével. A beteget harmadik napon keltettük föl, a szívódrének eltávolítását követõen, részleges tehermentesítést végeztünk járókeret, vagy könyökmankó segítségével. Távozás általában a 13-14. napon varratszedést követõen történt, melynek feltétele a legalább 90 fokos flexió elérése. Az utánvizsgálatot a 3., 6., l2. hónapban végeztük, ezután ezektõl függõen 1, illetve 2 év volt a kontroll idõpontja. Az utánvizsgálatot 156 beteg (82 %), 180 térdén tudtuk elvégezni. 72 % volt a nõ, és 28 % a férfibeteg. Az átlagéletkor 71,8 év volt (47-86 év). Az átlagos utánkövetési idõ 4,8 év (2-8 év). Az elhaltak száma: 28 fõ (15 %), a vizsgálaton meg nem jelentek száma: 6 fõ (3 %). Ezen betegek sorsa sem ismeretlen, mivel a háziorvosok segítségével a betegrõl és a térdprotézis állapotáról pontos információkat kaptunk. Ezt felhasználtuk a túlélési analízis elkészítésénél. A betegek utánvizsgálatát behívásos módszerrel végeztük. A retrospektív vizsgálat során 156 beteg korai és késõi eredményeit értékeltük. Az utánvizsgálat alkalmával, A-P összehasonlító terheléses- funkcionális- és oldalirányú összehasonlító röntgenfelvételek készültek. Az állapot felmérését és értékelését a New Jersey knee score 100 pontos, térdfunkciót felmérõ kérdõív segítségével végeztük (5, 16). Ez a skála a fájdalom, a funkció, a mozgástartomány, a deformitás, a stabilitás és az izomerõ egységes szempontok szerinti felmérésén alapul. A túlélési valószínûséget mutató görbét, mivel egyféle implantátumot használtunk, a Protetim típusú protézisre tudtuk megszerkeszteni. Gyakorlatilag a teljes operált beteganyagunk feldolgozhatóvá vált a gondos utánkövetés révén. 116 Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 2000. 43. 2.

EREDMÉNYEK Az utánvizsgált 156 beteg, 180 térdérõl a következõ eredményeket kaptuk a kérdõívek segítségével: A fájdalom jellegét vizsgálva betegeink 32 %-a mondta magát fájdalmatlannak, 59 %-a alkalmilag, illetve gyenge fájdalmat jelzett, 8 % közepes, vagy súlyos fájdalomról tett említést. A járásmódot elemezve a betegek 61 %-a járt sántítás nélkül, 39 % sántított valamilyen formában. A sántítás mértékének a megoszlása a következõ: 33 % gyenge, 5 % közepes, 1% súlyosnak mondható. A járás mértékét vizsgálva a betegek 82%-a tudott lényeges korlátozás nélkül járni, míg 18 %-a csak korlátozásokkal (csak lakásban, ágytól-székig, illetve 150 méternél kevesebb távon). Az állás, illetve lépcsõzés is hasonló eredményeket mutatott. A járáshoz segédeszközre a betegek 44 %-ának egyáltalán nincs szüksége. A mozgástartomány elemzése során azt találtuk, hogy a betegek 13 %-a tudott a 120 fokos mozgáshatár fölé is teljesíteni, míg 75 %-a érte el, vagy haladta meg a 90 fokos flexiót és csak 12%-nak volt jelentõsebb flexiós elmaradása (60-90 fokig). Eseteink kapcsán 7 alkalommal került sor reoperációra, komplikáció miatt. Négy esetben történt reoperáció szánkótörés miatt. Egyben ezek adták a korai reoperációk eseteit is. Két alkalommal arthrodesis történt, illetve egy szánkókilazulás miatt, szánkócsere. A betegek saját állapotukról alkotott véleményét összegezve: 34 %-ban találtunk kiváló, 58 %-ban jó, 8 %-ban rossz eredményt. Az objektív eredményeket összefoglaló ponttáblázat értékelése során 58 %-ban kaptunk kiváló, 35 %-ban jó, 6 %-ban szegényes és gyenge teljesítést. Az 1. ábra mutatja a statisztikai számítások alapján megrajzolt Kaplan-Meier féle túlélési görbét. Ennek alapján mondhatjuk, hogy a beültetett UEP 10 éves túlélési valószínûsége 94,6%. (23) (1. ábra). 1. ábra: Az unicondylaris szánkó protézis túlélési görbéje Kaplan-Meier szerint. Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 2000. 43. 2. 117

MEGBESZÉLÉS Középtávú utánkövetési eredményeink, a 92 %-os szubjektív és 93 %-os objektív kiváló és jó eredmények a 156 utánkövetett betegünk esetében, valamint az unicondylaris protézis 94,6%-os várható 10 éves túlélési valószínûsége, az irodalmi adatokkal összevetve (3, 4, 6, 7, 8, 10) is jónak mondható (I. táblázat). I. táblázat Eredményeink az irodalmi túlélési vizsgálatok tükrében Szerzõ és idõpont Esetszám Követési idõ (év) Túlélési arány Bert 1998 100 10 87,4 % Capra 1992 52 10 93,75 % Scott 1991 100 10 85 % Cartier 1996 54 12 93 % Ansari 1997 461 10 95 % Muray 1998 143 10 98 % Cartier 1997 207 10 93 % A,,kiváló minõsítés (85-100 pont) általában stabil, jó funkciójú, alkalmilag fájdalmas, vagy fájdalmatlan térdet jelent. A,,jó eredmény (70-84 pont) fõleg fájdalomból, járásnehezítettségbõl, sántításból, mozgástartomány beszûkülésbõl ered. A,,szegényes, gyenge eredményeknél már megfigyelhetõ a stabilitás csökkenése, izomerõ gyengülése, illetve kifejezett fájdalom, járászavar. Ez 11 esetben fordult elõ az objektív vizsgálat során, ezek közül 7 beteg ennek ellenére elégedett volt, és csak 4 volt elégedetlen az állapotával. A 14 elégedetlen beteg közül 9 esetben találtunk jó objektív eredményeket - itt a fõ panasz a fájdalomérzés. 5 esetben volt mindkét vizsgálati eredmény elégtelen, ennek hátterében: túlsúly, mozgásszegény életmód, a,,fájdalom súlyos megélése, a következményes mozgásbeszûkülés, sántítás, illetve másik compartmentjének arthrosisa állt. Az utánvizsgált betegeink közül 25 %-nak volt elõzõleg valamilyen mûtétje már az operált térdén. Az elõzõ mûtéteknek 52 %-a debridement volt, ezután a legnagyobb esetszámú mûtét típus: a menisectomia, korábbi unicondylaris térdprotézis, tibia, femur osteotomia, traumás osteosynthesis, synovectomia, illetve egyéb mûtétek. Az operált betegeink közül 2 esetben súlyos térdtraumát követõen femur condylus törés következett be. Mindkét esetben a felszínpótló protézis károsodása nélkül,,úszta meg a beteg a supra- illetve transcondylaris femur törést - ami a szánkóprotézis stabilitását is igazolja. Fixszögletû lemezes rögzítéssel sikerült elérni a mûtét elõtti térdfunkciót. Az utánvizsgált betegek 10 %-a elérte, vagy meghaladta a 100 kg-ot, ezeknek a betegeknek az 50 %-a megközelítette illetve meghaladta a 120 kg-ot. Közülük többnyire csak nagyon panaszos, illetve nagyon jól sikerült esetek kerültek ki. Az átlagosnál gyakoribb szánkótöréseknél két okra gondolunk, ami elõsegíthette a viszonylag gyakori elõfordulást (1, 13). Tervezési, illetve gyártási hiba lehet, az elülsõ protézis láb találkozása a szánkó testével nem megfelelõ, ugyanis itt a láb elvékonyodik (locus minoris resistentiae), a törések mindig itt következtek be. A másik, valószínûleg mûtéttechnikai dolog, a feszülés alatti protézis betétel, mert így fáradásos törés következhet be. Hogy nem sima törésrõl van szó, azt bizonyítja a szánkó robbanásszerû földarabolódása. (2. a-b. ábra) 118 Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 2000. 43. 2.

2. a-b. ábra: Szánkótörés, amely a mûtét után 2 évvel következett be 3. a-b. ábra: A szánkó helyzete a tibia plateau-n mûtétkor és a mûtét után 4 évvel Egy szánkólazulás esetén más intézetben történt a primer protézis mûtét, nálunk csak a szánkócsere. Két alkalommal, késõi szeptikus szövõdmény miatt (gonitis purulenta), más intézetben végeztek arthrodesist, az eredetileg általunk operált betegeinken. A helyes mûtéti indikáció kérdésénél hangsúlyoznánk a mûtét egyik alapvetõ feltételét, a megtartott kereszt- és oldalszalag apparátus jelentõségét (3, 19). Ezek hiánya fokozza a kopást, növeli az arthrosis progresszióját (a szomszéd condylusban), kilazuláshoz vezethet. (19). Fontos még, hogy csak egy compartmentet érintõ legyen az arthrosis. A tibia varusvalgus deformitása ne haladja meg lényegesen a 10 fokot. Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 2000. 43. 2. 119

Kiemelt szerepe lehet még a gerinc és a szomszéd ízület, a csípõ állapotának is. Hiszen a hosszú utánkövetések bizonyítják, hogy az utánvizsgált, jó eredményt mutató térd (funkcionális vonatkozásban) akár 20 %-ot is romolhat egy panaszos lumbális gerinc miatt (7). 4 a-d. ábra: Térd arthrosis Ender szegezés után. A megoldás szánkóprotézis, még 1994-ben történt a mûtét. A betegeink röntgen dokumentációját átvizsgálva, a leggyakoribb eltérést a tibia plateau helyzetében találtuk. Kezdetben a tibia plateau-t enyhén befelé lejtettük a mûtét során, majd egyenesen illetve enyhén kifelé maximum 5 fokig lejtve helyeztük el. A szánkó lényeges pozícionális eltérését anyagunkban nem észleltük. A szánkó elmozdulását vizsgálva (a femur condylussal együtt), leggyakrabban, hátrafelé történõ vándorlást találtunk, ez megtörtént vízszintes lefutású, de 5 fokban hátralejtõ tibia plateau esetén is (3. a-b. ábra) Elõfordult még befelé lejtõ plateau-n befelé történõ vándorlás, míg kifelé lejtõ plateau esetében kifelé irányult a szánkó mozgása. Az elõrelejtõ plateau sík esetén egy ízben a szánkó is elõre vándorolt, majd feltámaszkodott az intercondylaris régióban. Megfigyeltük, hogy ezek, a vándorlással összefüggõ pozícionális eltérések mind a kiváló és jó esetekbe voltak sorolhatók, a szubjektív és objektív értékelés során is. Véleményünk szerint az ilyen komponens vándor- 120 Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 2000. 43. 2.

lásoknál nem a plateau pozíciója volt a döntõ, hanem a térdet rögzítõ szalagrendszer és izomköpeny stabilizáló szerepének csökkenése. A tibia plateau lejtését illetõen, legfontosabb, hogy az anatómiai adottságokat figyelembe véve, egyéni mérlegelés alapján történjen, a tervezett mûtét elõtt (11). A reoperációk során azt tapasztaltuk, hogy az eredetileg sima felszínû tibia plateau-n, használat során keletkezõ barázda irányítja késõbbiekben a szánkó mozgását. Kényszerûségbõl 9 esetben végeztünk dupla unicondylaris protézis beültetést (6 alkalommal együlésben) (4. a-d. ábra). A jól elvégzett duo condylaris protetizálás utánvizsgálati eredményei vetekszenek a térd TEP mûtétek eredményeivel (27) (5. ábra). 5. ábra: Dupla unicondylaris protézis mindkét térden. Az irodalmi adatok szerint, a hosszú távú utánkövetéseknél az esetek 60%-ában is látunk sugáráteresztõ sávot a tibialis komponens cementje körül, inkomplett formában, lényeges panasz, illetve funkcióromlás nélkül (24). Ugyanakkor a revízióra került eseteknél csak 62%-ban volt sugáráteresztõ sáv a röntgenfelvételeken (22). Érdekes eredményre jutott Jenny, aki azt vizsgálta, hogy kell-e precízebb instrumentárium a felszínpótló mûtétekhez. Összehasonlítva a nagy mûszerigényû térd TEP mûtétekkel, a hosszú utánkövetésû eseteket elemezve, úgy találta, hogy a válasz, nem (12). A megbízható sebészi technikának még mindig nagy jelentõsége van a protézis túlélésében (17). A lateralis condyluson végzett felszínpótló protézis mûtéteknél gyakrabban fordul elõ impingement syndroma. (Ez a laterálisan felhelyezett femoralis komponens és a patella között alakul ki. Oka, hogy nehezebben protetizálható jól, a medialistól anatómiailag eltérõ alakú lateralis condylus) (14). Unicondylaris protézissel operált betegeket, a kórházi bennfekvés során, nem vesztettünk el, szeptikus szövõdményünk, illetve lényeges thromboemboliás szövõdményünk nem volt. Késõi szeptikus szövõdmény 2 esetben volt (15). A helyes beültetés esetén a következõkre kell figyelni: a varus és valgus deformitás enyhén alulkorrigált legyen, illetve a fiziológiás mértékig történjen (8) a femur komponensnél, a femur és a condylus tengelye az irányadó a tibia polietilén magassága legkevesebb 9 mm legyen (7), lejtése lehetõleg vízszintes, illetve ettõl eltérõ is lehet a beteg egyéni anatómiai adottságának függvényében, az elõrelejtés kivételével a tibia reszekció megfelelõen takarékos legyen Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 2000. 43. 2. 121

a pontos mûtéti technikával, kevés ragasztót használjunk, a ragasztó maradékot gondosan távolítsuk el az ízület posztoperatív stabilitásának mértéke olyan, hogy nyújtott térd mellett, 1-3 mm ízületen belüli nyithatóság legyen. Tisztában vagyunk a Protetim típusú unicondylaris protézis korlátjaival, de például a legújabb, legdrágább, kerámia térdprotézisekkel is lehetnek komoly gondok (2). A fentieket összefoglalva úgy gondoljuk, hogy a jó középtávú utánkövetési eredmények igazolják az unicondylaris térdprotézis létjogosultságát és helyét a térd arthrosis mûtéti megoldásai között. Megfelelõ beteganyagon, jó mûtéti indikáció mellett, precíz mûtéti kivitelezés esetén hosszú idõre, hatékonyan javítja a beteg térdmozgásait, javít a beteg életminõségén. A csontállomány, illetve a propriocepció megtartása, talán a legfõbb erénye az unicondylaris felszínpótlásnak a térd TEP mûtétekkel szemben (25). További elõny a viszonylagos olcsóság, kisebb mûtéti megterhelés, gyorsabb rehabilitációs idõ. A hosszú távú utánkövetések megbízható fájdalomcsökkenésrõl számolnak be (26, 18). A jól beültetett protézis csökkenti az ellenoldali compartmentben az arthrosis progresszióját (1). Hátránya a teljes felszínpótló protézissel szemben, hogy sokkal szûkebb az indikációs területe. IRODALOM 1. Ansari S., Newman J. H., Ackroyd C. E.: St. Georg sledge for medial compartment knee replacement. 461 arthroplasties followed for 4 (l-l7) years. Acta Orthop. Scand. 1997. 68: 430-434. 2. Atsui K., Tateishi H., Futani H., Maruo S.: Ceramic unicopartmental knee arthroplasty for spontaneous osteonecrosis of the knee joint. Bull. Hosp. Joint Dis. 1997. 56: 233-236. 3. Bartley R. E., Stulberg S. D., Robb W. J., Sweeney H. J.: Polyethylene wear in unicompartmental knee arthroplasty. Clin. Orthop. 1994. 299: 18-24. 4. Bert J. M.: 10-year survivorship of metal-backed, unicompartmental arthroplasty. J. Arthroplasty. 1998. 13: 901-905. 5. Buechel F. F., Pappas M. I.: New Jersey low contact stress knee replacement system. Ten-year evaluation of meniscal bearings. Orthop. Clin. North Am. 1989. 20: 147-177. 6. Capra S. W., Fehring T. K.: Unicondylar arthroplasty. A survivorship analysis. J. Arthroplasty. 1992. 7: 247-251. 7. Cartier P., Grelsamer R., Sanouiller J. L.: Unicompartmental knee arthroscopy: Ten years minimal follow-up. Knee Surg. Orthop. Sports Med. 1997. 5: 11-16. 8. Cartier P., Sanouiller J. L., Grelsamer R. P.: Unicompartmental knee arthoplasty surgery. 10-year minimum follow-up period. J. Arthroplasty. 1996. 11: 782-788. 9. Chassin E. P., Mikoz R. P., Andriacchi T. P., Rosenberg A. G.: Functional analysis of cemented medial unicompartmental knee arthroplasty. J. Arthroplasty. 1996. 11: 553 559. 10. Gill T., Schemitsch E. H., Brick G. W., Thornhill T. S.: Revision total knee arthoplasty after failed unicompartmental knee arthroplasty or high tibial osteotomy. Clin. Orthop. 1995. 321: 10-18. 11. Jenny J. Y., Rapp E., Kehr P.: Proximal tibial meniscal slope: a comparison with the bone slope. Rev. Chir. Orthop. Reparatr. Appar. Mot. 1997. 84: 435-438. 12. Jenny J. Y., Kehr P.: Unicondylar knee prosthesis: should instrumentation be more precise? Knee Surg. Orthop. Sports Med. 1997. 5: 11-16. 13. Harilainen A., Sandelin J., Ylinen P., Vahvanen V.: Revision of the PCA unocompartmental knee. 52 arthrosis knees followed for 2-5 years. Acta Orthop. Scand. 1993. 64: 428-430. 122 Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 2000. 43. 2.

14. Hernigou P., De Ladoucette A., Kooli M., Goutallier D.: Anatomy of the trochleo-condylar junction and its consequences on the femoro-patellar joint in single-compartment prostheses. Rev. Chir. Orthop. Reparatr. Appar. Mot. 1991. 77: 381-388. 15. Kieser C., Raber D.: Expenses and risk of artificial knee joint: a look backward to a 20-year clinical experience. Schweiz. Med. Wochenschr. 1996. 126: 1047-1053. 16. Kiss J., Bucsi L., Szendrõy M.: Unicondylaris felszínpótló térdprotézisek eredményei középtávú utánkövetéssel. Magy. Traumatol. Orthop. 1998. 41: 230-238. 17. Klemme W. R., Galvin E. G., Petersen S. A.: Unicompartmental knee arthroplasty. Sequential radiographic and scintigraphic imaging with an average five-year follow-up. Clin. Orthop. 1994. 301: 233-238. 18. Knutson K., Lewold S., Robertsson O., Lidgren L.: The Swedish knee arthroplasty register. A nation-wide study of 30,003 knees 1976-1992. Acta Orthop. Scand. 1994. 65: 375-386. 19. Levine W. N., Ozuna R. M., Scott R. D., Thornhill T. S.: Conversion of failed modern unicompartmental arthroplasty to total knee arthroplasty. J. Arthroplasty. 1996. 11: 797-801. 20. Murray D. W., Goodfellow J. W., O Connor J. J.: The Oxford medial unicompartmental arthroplasty: a tenyear survival study. J. Bone Joint Surg. 1998. 80-Br: 983-989. 21. Newmann J. H., Ackroyd C. E., Shah N. A.: Unicompartmental or total knee replacement? Five-year results of a prospective, randomised trial of 102 osteoarthritic knees with unicompartmental arthritis. J. Bone Joint Surg. 1998. 80Br: 862-865. 22. Padgett D. E., Stern S. H., Insall J. N.: Revision total knee arthroplasty for failed unicompartmental replacement. J. Bone Joint Surg. 1991. 73-Br: 186-190. 23. Sarungi M., Udvarhelyi I., Schneider F.: Túlélési analízis és életminõség vizsgálata az endoprotetikában. Magy. Traumatol. Orthop. 1997. 40: 251-263. 24. Scott R. D., Cobb A. G., McQueary F. G., Thornhill T. S.: Unicompartmental knee arthroplasty. Eight-to 12 year follow-up evaluation with survivolship analysis. Clin. Orthop. 1991. 271: 96-100. 25. Simmons S., Lephart S., Rubash H., Pifer G. W., Barrack R.: Proprioception after unicondylar knee arthroplasty versus total knee arthroplasty. Clin. Orthop. 1996. 331: 179-184. 26. Swank M., Stulberg S. D., Jiganti J., Machairas S.: The natural history of unicompartmental arthroplasty. An eight-year follow-up study with survivorship analysis. Clin. Ortop. 1993. 286: 130-142. 27. Váci G., Udvarhelyi I., Sarungi M.: Térdízületi arthroplastica eredményeink. Magy. Traumatol. Orthop. 1996. 39: 281-289. Dr. Pócs Alfréd Markhot Ferenc Kórház Ortopédia Osztály 3301 Eger, Pf. 15. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A Markhot Ferenc Kórház Számítástechnikai Osztályáról Gyárfás István és Jánvári Tamás kollégáknak a túlélési görbe és a pontos adatbázis elkészítéséért. Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 2000. 43. 2. 123