Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.067/2015/5. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: 2015/138 Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Bírósági határozat KÉ Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: 2015.12.02. Iktatószám: 25615/2015 CPV Kód: Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK 3.Kf.650.067/2015/5. szám A Fővárosi Törvényszék a dr. Bányai Dávid jogtanácsos által képviselt Pécsi Tudományegyetem (7622 Pécs, Vasvári Pál utca 4.) I. rendű felperesnek, egyben II. rendű alperes (a továbbiakban: I. rendű felperes), a dr. Fáry Zoltán jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó utca 5.) I. rendű alperes, egyben II. rendű felperes (a továbbiakban: I. rendű alperes), a Totálvix Kft. (7622 Pécs, Móricz Zsigmond tér 3.) III. rendű alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata, valamint szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított egyesített perében, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. május 14. napján kelt 31.K.30.938/2015/8. számú ítélete ellen az I. rendű alperes 9. sorszám alatt bejelentett és 11. sorszám alatt megerősített fellebbezésére meghozta az alábbi ÍTÉLETET A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a kiegészítéssel hagyja helyben, hogy az I. rendű alperes kereseti illetékét az állam viseli. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek 30 000 (harmincezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indoklás Az Állami Számvevőszék (a továbbiakban: ÁSZ) 2014. november 10-én a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 104. (1) bekezdés b) pontja alapján az I. rendű 1
felperes takarítási szolgáltatások beszerzése (Totálvix Kft.) 2012. évben tárgyú eljárásai ellen hivatalból jogorvoslati eljárást kezdeményezett. Az I. rendű alperes a jogorvoslati eljárást D.683/2014. számon megindította, a releváns adatokat, így az érintett intézmény: az I. rendű felperes; a beszerzés megnevezése; a vélelmezett jogsértés: takarítási szolgáltatások beszerzése (Totálvix Kft.) 2012. évben - Kbt. mellőzése, a Közbeszerzési Hatóság keretében működő Tanács honlapján 2014. november 10-én közzétette. A jogorvoslati eljárást az I. rendű alperes a D.683/12//2014. számú végzésével megszüntette, ezt a döntését 2014. december 8-án közzétette. Ilyen előzmények után a Közbeszerzési Hatóság - kinevezett elnök hiányában - alelnöke (a továbbiakban; elnök) 2014. december 23-án érkeztetett T-02951/06/2014. iktatószámon hivatalból jogorvoslati eljárást kezdeményezett az I. rendű felperes takarítási szolgáltatások beszerzése (Totálvix Kft.) 2012. évben tárgyú beszerzési eljárása ellen. Közlése szerint a vélelmezett jogsértésről a Hatóság honlapján 2014. december 8-án közzétett D.683/12/2014 számú végzésből értesült. Az alperes D.905/13/2014. számú határozatában megállapította, hogy az I. rendű felperes megsértette a Kbt. 119. -ára tekintettel a Kbt. 5. -át, ezért vele szemben 44 000 forint bírságot szabott ki. A kezdeményezésre jogosultak körének, a kezdeményezésre nyitva álló határidőknek, a Közbeszerzési Döntőbizottságnak a kezdeményezésekkel összefüggésben meghatározott közzétételi feladatának, a Közbeszerzési Hatóság feladatára és hatáskörére, a Hatóság keretében működő Tanács feladatára vonatkozó szabályoknak az áttekintését követően megállapította, hogy a hivatalbóli kezdeményezés a szubjektív jogorvoslati határidőben érkezett, ezért a kezdeményezés érdemi elbírálásának nem volt akadálya. Rögzítette, hogy a Közbeszerzési Hatóság elnökének általános, saját jogán alapuló kezdeményezése akkor vált szükségessé, amikor az ÁSZ kezdeményezésére megindult jogorvoslati eljárások érdemi vizsgálat nélkül lezárultak, erről a Közbeszerzési Hatóság elnöke 2014. december 8-án a megszüntető végzésekből szerzett tudomást. Az I. rendű felperes eljárási kifogására hangsúlyozta, a Közbeszerzési Hatóság elnökének tudomásszerzése nem valósult meg azáltal, hogy a Közbeszerzések Tanácsa a beérkezés napján közzétette az ÁSZ kezdeményezésének adatait. Az eljárást megszüntető végzéseknek az internetes honlapon teljes terjedelmében történt közzétételekor szerzett tudomást a jogvédelem eredménytelenségéről és az eljárás kezdeményezésének szükségességéről, ezért az I. rendű alperes ehhez 2
képest számította a kezdeményezésre rendelkezésre álló határidőt. Az I. rendű felperest a Kbt. alanyi hatálya alá tartozónak, a beszerzést szolgáltatásként a Kbt. tárgyi hatálya alá tartozónak minősítette, a beszerzés összértékét az egybeszámítás szabályai folytán 8 760 555 forintban állapította meg, ekként a beszerzést a Kbt. Harmadik Rész nemzeti eljárásrend szabályai alá tartozónak tekintette. Az I. rendű felperes keresettel élt az I. rendű alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, az I. rendű alperes új eljárásra kötelezését, másodlagosan a határozat megváltoztatását, a jogsértés hiányának megállapítását és a bírság mellőzését kérte. Eljárási kifogásként azt adta elő, hogy a tudomásszerzés időpontja nem az I. rendű alperes által megadott 2014. december 8., hanem 2014. november 10., amely időpontban az ÁSZ által kezdeményezett jogorvoslati eljárás főbb adatai a honlapon megjelentek. Ehhez képest a kezdeményezés a Kbt. 140. (2) bekezdés a) pontjában előírt szubjektív jogorvoslati határidőn túl történt, az elkésett. Az 1. rendű felperes és III. rendű alperes ellen az I. rendű alperes a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt polgári pert indított, amelyet az elsőfokú bíróság a közigazgatási perhez egyesített. Az elsőfokú bíróság ítéletében az I. rendű alperes D.905/13/2014. számú határozatát megváltoztatta, és a kezdeményezést érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A II. rendű felperes keresetét elutasította. Az I. rendű alperest az I. rendű felperes részére perköltség megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletében elsődlegesen - az I. rendű alperes ellenkérelmére tekintettel - azt vizsgálta, hogy az I. rendű felperes keresetét a Kbt. 158. (1) bekezdése szerinti tizenöt napos keresetindítási határidőben nyújtotta-e be. Elfogadta azt az I. rendű alperesi érvelést, hogy a tizenöt napos keresetindítási határidő anyagi jogi határidőnek minősül (4/2003.PJE határozat), de hangsúlyozta, hogy a közigazgatási per különbözik az általános polgári pertől abban, hogy a keresetlevelet 2005. november 1. előtt eltérő rendelkezés hiányában mind a bíróságon, mind az elsőfokú közigazgatási szervnél be lehetett nyújtani, 2005. november 1-jét követően azonban a kereset benyújtása joghatályosan csak az elsőfokú közigazgatási szervnél tehető meg két módon, személyes beadással, vagy ajánlott küldeményként történő postára adással. Miután az I. rendű felperes keresetlevelét a Kbt. 158. (1) bekezdése szerint a 15. napon ajánlott küldeményként adta postára, az határidőben érkezett. Ezt követően a hivatalbóli kezdeményezésre nyitva álló szubjektív határidő megtartottságát vizsgálta. Az I. rendű alperesi ellenkérelemben foglaltakra figyelemmel kitért a 2007/66/EK 3
Irányelv rendelkezéseinek való megfelelést jelentő, a hazai jogban leképződő azon jogszabályi elemekre, melyeket a per mikénti eldöntése szempontjából relevánsnak ítélt és az I. rendű alperes által elérni kívánt jogpolitikai cél eredményes érvényesítését szolgálhatják. Figyelembe vette a tudomásra jutás szempontjából fontos, a Tanács és a Közbeszerzési Döntőbizottság szervezeti elkülönüléséből adódó helyzet nyomán kialakult bírói gyakorlatot. Rögzítette, hogy a jogsértő esemény a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése volt, ehhez képest kellett megítélni, hogy a kezdeményező a 2014. november 10-én, vagy a 2014. december 8-án közzétett végzések alapján jutott a hivatalbóli kezdeményezést indokoló adatok birtokába. Megállapítása szerint a 2014. november 10-i végzésben szerepelt a beszerzés tárgya, az I. rendű felperes, mint érintett intézmény megnevezése, valamint a vélt jogsértés - a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése - is. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a jogsértő eseményről az I, rendű alperes 2014. november 10-én szerzett tudomást. A tudomásszerzés szempontjából az elnöki kezdeményezést az I. rendű alperes a Tanács által közzétett internetes tartalommal hozta összefüggésbe, amikor arra hivatkozott, hogy a honlapról szerzett információn alapul a tudomásszerzés, vagyis az értesülés módját a honlapon való megjelenéshez társította, így e szempontból nincs különbség a két közzététel között. Ehhez képest a kezdeményező határidőn túl előterjesztett kérelme a Kbt. 140. (2) bekezdés a) pontjába ütközik. Kifejtette, az I. rendű alperes azzal a határozati indokolással, miszerint a kezdeményezés akkor vált szükségessé, amikor az ÁSZ kezdeményezésére indult eljárás érdemi vizsgálat nélkül lezárult, azt ismerte el, hogy az elnök 2014. december 8-án nem a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzéséről, hanem azász jogorvoslati kezdeményezésének érdemi vizsgálat nélküli lezárultáról szerzett tudomást. Ennek azért van döntő jelentősége, mert az ÁSZ sikertelen kezdeményezése ténykérdés, de nem azonos a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésének tényével, márpedig csak az erről történő tudomásszerzés esetén lehetett volna a szubjektív jogorvoslati határidő számítását 2014. december 8-i időponthoz kötni. Marasztalási közigazgatási határozat hiányában a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet a Kbt. 163. (1) bekezdésére figyelemmel elutasította. A perköltségről rendelkezett. Kitért arra, hogy az I. rendű alperes által indított per tárgyánál fogva költségmentes, míg a közigazgatási per indításával felmerült feljegyzett kereseti illetéket az I. rendű alperes illetékmentességére figyelemmel az állam viseli, hivatkozott az illeték viselését megalapozó jogszabályokra is. Az elsőfokú ítélet ellen elsődlegesen annak megváltoztatása, az I. rendű felperes keresetének 4
érdemi vizsgálat nélkül, elkésettség okán történő elutasítása, míg II. rendű felperesként benyújtott keresete szerinti döntés meghozatala, a szolgáltatásra vonatkozóan megkötött szerződés semmisségének megállapítása, a szerződő felekkel szemben bírság kiszabása iránt az I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést. Másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú ítélet megváltoztatására, az I. rendű felperes keresetének elutasítására, saját keresetének megfelelő döntés meghozatalára, míg harmadlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítására irányult. Mindhárom esetben kérte a I. rendű felperest és a III. rendű alperest az első- és másodfokú perköltség viselésére kötelezni. Elsődleges fellebbezési kérelmével kapcsolatban kiemelte, hogy az I. rendű felperes keresete elkésett, mert a határozatot 2015. február 12-én vette kézhez, ehhez képest a keresetlevél postán 2015. március 3-án érkezett az alpereshez. Állította, hogy a külön jogszabály, a Kbt. 158. (1) bekezdése, az érdemi határozat ellen tizenöt napos határidőt állapít meg a keresetindításra, ami azt jelenti, hogy a keresetlevélnek legkésőbb a tizenötödik napon a munkaidő végéig be kellett volna az I. rendű alpereshez érkeznie, ehelyett azonban a postára adás történt meg a tizenötödik napon, az az I. rendű alpereshez a tizenkilencedik napon érkezett, tehát elkésett, ezért azt az elsőfokú bíróságnak idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. Az elsőfokú bíróság elismerte, hogy a keresetlevél benyújtására rendelkezésre álló határidő anyagi jogi határidőnek minősül, de tévesen alkalmazta a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp. ) 330. (2) bekezdését, mivel a Kbt. 158. (1) bekezdése a keresetlevél benyújtásának módját és határidejét is rögzíti, és nem írja elő a határidő számítása körében a postára adás figyelembevételét. Álláspontját a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, valamint a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság végzéseivel kívánta alátámasztani. Másodlagos fellebbezési kérelmében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tudomásszerzésre vonatkozó téves döntésének elsődleges oka, hogy végzésnek tekintette a 2014. november 10-én a honlapon közzétett tájékoztatást. Leszögezte, hogy a Kbt. 140. (6) bekezdése határozza meg azokat az adatokat, amelyeket a hivatalbóli kezdeményezés beérkezését követően közzé kell tenni. A 2014. november 10-i tájékoztató adatokhoz képest a kezdeményező kizárólag a 2014. december 8-án közzétett végzésből értesülhetett a szükséges 5
tényállási elemekről, csak ekkor szerezhetett tudomást a konkrét jogsértésről. Ismételten utalt a határozatában már hivatkozott állandó joggyakorlatra, mely szerint a tudomásra jutás nem azonos a beszerzői döntések jogsértő jellegéről és azok bizonyítékairól való tudomásszerzés időpontjával. Tudomásra jutás alatt a jogsértő tények hivatalbóli kezdeményező tudomására hozását kell érteni, az mindig az adott jogsértés valamilyen szintű feltételezése és nem az arra vonatkozó tény és bizonyítékok ismerete. Ebből következően a valamilyen szintű feltételezésre vonatkozóan több információval kell rendelkezni, mint a 2014. november 10-én kelt tájékoztatóban foglaltak. A vélelmezett jogsértés akkor éri el a tudomásszerzés szintjét, ha a Kbt. 138. (1) és 140. (3) bekezdésében megjelölt öt tény ismertté válik a kezdeményező számára. Ehhez pedig nem volt elegendő a 2014. november 10-i tájékoztatás, mert abban nem szerepelt adat a jogsértő esemény megtörténtének időpontjára, az érdekelt székhelyére, lakóhelyére vonatkozóan, és a megsértett jogszabályi rendelkezés sem volt megismerhető. Miután a közzététel alapján a kezdeményezéshez szükséges több törvényi elemről az elnök nem szerzett tudomást, a kezdeményezés hiányosságai miatt hiánypótlásra, majd annak eredménytelensége esetén érdemi vizsgálat nélküli elutasításra került volna a Tanács elnökének kezdeményezése. Hangsúlyozta, hogy az elnök saját jogán nyújtotta be a hivatali kezdeményezést, tudomásszerzése nem függ a tőle elkülönülten működő Közbeszerzések Tanácsa tudomásszerzésétől. Kitért arra is, hogy az elsőfokú ítéleti álláspont elfogadása azt jelentené, hogy a Kbt. 172. (2) bekezdés i) pontja szerint közzétett kezdeményezés valamennyi/kezdeményezésre jogosult szervezet tudomásszerzése bekövetkezését eredményezné. Az I. rendű felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú eljárásban részletesen kifejtett érvei alapján az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. AIII. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az I. rendű alperes fellebbezése nem alapos. Az I. rendű alperes elsődleges fellebbezési kérelmével kapcsolatban a másodfokú bíróság egyetért azzal, hogy a külön jogszabály, a Kbt. jogorvoslati eljárásra vonatkozó, a peres eljárást szabályozó egyes rendelkezései a Pp.-hez képest speciális és ezért elsődleges szabályok. A Kbt. 158. (1) bekezdése azonban a Pp. 330. -ában foglaltakhoz képest, a keresetlevél benyújtásának előírásait mindenre kiterjedően nem szabályozza, vagyis a jogintézményre irányadó általános szabályok mindazon eleme, amelyre eltérő szabályozás nincs, alkalmazandó. A speciális szabályok a 6
benyújtás határidejét és helyét határozzák meg. Az általános, a közigazgatási határozat kézbesítésétől számított harminc napos keresetindítási határidőhöz képest rövidebb, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napos határidőt tartalmaznak, továbbá azt az előírást, hogy a keresetlevelet kizárólag a Döntőbizottsághoz lehet benyújtani. Nincs azonban eltérő szabály a benyújtás módjára vonatkozóan, arra változatlanul a Pp. rendelkezései az irányadók, nevezetesen a Pp. 330. (2) bekezdése, amelynek értelmében a keresetlevelet (...) napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevelet tehát határidőben benyújtottnak kell tekinteni, ha azt a felülvizsgálni kért határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül ajánlott küldeményként postára adják. (Ezt az álláspontot tükrözi a Nagykommentár a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvényhez című kiadványnak a keresetlevél benyújtására vonatkozó megállapítása is.) A 4/2003. Polgári jogegységi határozat a keresetlevél benyújtására a jogszabályban megállapított határidő számítására nézve zárja ki a Pp. 105. (4) bekezdésnek az alkalmazását, amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik. Eltérő jogszabályi rendelkezés esetén azonban a jogegységi határozat alkalmazásának nem lehet helye. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy 2005. november 1. előtt eltérő rendelkezés nem volt. 2005. november 1-től azonban a Pp. 330. (2) bekezdésének a 2005. évi XVII. törvénnyel módosított rendelkezései szerint a keresetlevél benyújtása két módon történhet, személyes beadással vagy ajánlott küldeményként történő postára adással. Ilyen értelemben nincs ezért jelentősége annak, hogy anyagi jogi, vagy eljárásjogi határidő a keresetlevél benyújtására biztosított időtartam. A Pp. hivatkozott módosító szabályainak hatályba lépésétől..kezdődően a bírósági eljárást megindító keresetlevél vagy kérelem benyújtásáról szóló 4/2003. Polgári jogegységi határozat nem alkalmazható közigazgatási perekben. Az I. rendű alperes ezért tévesen hivatkozott arra, hogy az I. rendű felperes keresetlevele elkésett. A Kbt. 140. (1) bekezdésében felsoroltak a hatósági eljárás kezdeményezésére az esetre kaptak felhatalmazást, ha feladatkörük ellátása során a Kbt. előírásaiba ütköző magatartás, vagy mulasztás jut a tudomásukra. A másodfokú bíróság számtalan alkalommal rámutatott, hogy a közbeszerzési eljárás valamennyi, a Kbt. kogens szabályai által átfogott eleméhez kapcsolódhat olyan jogsértés, melyet az eljárás résztvevői követnek el és a hatósági eljárás kiváltására alkalmas. A törvény mind a jogorvoslati kérelem, mind pedig a kezdeményezés előterjesztését határidőhöz köti. A jogorvoslati határidők számítása a jogsértő eseményhez kapcsolódik. A Kbt. 140. (2) 7
bekezdése a szubjektív és objektív határidők számíthatósága érdekében külön nevesíti a közbeszerzési eljárás mellőzésével bekövetkező jogsértés esetére mindkét határidőre nézve a vonatkozó szabályokat. A tudomásra jutásnak azonban a Kbt. 140. (1) bekezdése alapján a Kbt. előírásaiba ütköző magatartás felismerése számít, vagyis egyedül a jogsértő eseménynek van relevanciája, minden egyéb, amúgy a kezdeményező irat szempontjából szükséges és a Kbt. 140. (3) bekezdésében rögzített kellékek összességének ismerete független a határidő számításától. Az elsőfokú bíróság ezért helytállóan korlátozta a kezdeményezési határidő megtartottságának vizsgálatát a jogsértő eseményről való ismeret megszerzése körülményeinek feltárására, a jogsértő esemény pedig a közbeszerzési eljárás mellőzése volt. Az I. rendű alperes ezért a kezdeményező irat kötelező tartalmi elemeinek hiányára sikerrel nem hivatkozhatott. Maga is utalt a Kbt. 140. (5) bekezdése szerinti hiánypótlásra, amely törvényi lehetőség önmagában is igazolja, hogy a jogvesztő határidők számítása szempontjából ezen elemek összességének nem lehet jelentősége. A Fővárosi Törvényszék mindazokkal az ítéleti érvekkel is egyet ért, amelyet az elsőfokú bíróság a Közbeszerzési Hatóság és az annak keretében működő Tanács feladatairól, informatikai rendszeréről, a honlapon a kezdeményezések beérkezésének közzétételét illető eljárással, általában a tudomásszerzés mikéntjével kapcsolatosan kifejtett, a Fővárosi ítélőtábla korábbi döntéseiben erre nézve rögzített álláspontját továbbra is fenntarthatónak tekinti. Az L rendű alperes fellebbezésében a honlapon megjelenő adatokkal összefüggésben tévesen vélelmezte a jövőre nézve kialakuló, a korábbiakkal ellentétes gyakorlatot. A bíróság a perben egyedi ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálatát végzi el, az elsőfokú bíróság ennek megfelelően azokat a határozati indokokat vizsgálta meg, amelyekből az I. rendű alperes a kezdeményezésre nyitva álló szubjektív határidő megtartottságára következtetett, ekként a vizsgálat szempontjait maga az I. rendű alperes határozta meg. Az I. rendű alperes mind a határozatában, mind az elsőfokú eljárás során következetesen arra hivatkozott, hogy a kezdeményezés kiváltó oka a korábbi sikertelen kezdeményezés volt, melyről az elnök az I. rendű alperes eljárást megszüntető végzésének a honlapon történő megjelenésével szerzett tudomást. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy az I. rendű alperes a tudomásszerzést nem a jogsértés megtörténtéhez kapcsolta, hanem arra vonatkoztatta, hogy az ÁSZ által kezdeményezett jogorvoslati eljárás sikertelen volt, ezért a Közbeszerzési Hatóság 8
elnökének kezdeményezése szükségessé vált, mert az ÁSZ kezdeményezésére indult jogorvoslati eljárás érdemi vizsgálat nélkül zárult le. Egyetért a másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság következtetésével abban, hogy az elnök 2014. december 8-án nem a jogsértő eseményről, hanem az ÁSZ által kezdeményezett jogorvoslati eljárás sikertelenségéről, a jogvédelem eredménytelenségéről szerzett tudomást. Mindebből logikusan következett, ha a tudomásszerzés eszköze előbbi információ esetén a Tanács honlapja, úgy nem kizárható, hogy a korábbi tájékoztató adatok ismeretének megszerzése ezzel azonos módon, már a releváns adatok első közzétételekor megtörtént. A kezdeményező a 2014. december 8-án a honlapon megjelent adatok ismeretéhez kötötte a tudomásszerzést, a 2014. november 10-i tájékoztató adatok is a honlapon jelentek meg, ezért az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy nincs különbség az értesülés módjára nézve. A közzétett tartalom megítélése szempontjából közömbös, hogy a szükséges adattartalom milyen formában került fel a honlapra. Ez okból nem fogadta el a másodfokú bíróság az I. rendű alperes érvelését arra nézve, hogy az elsőfokú bíróság téves döntést hozott, melynek elsődleges oka, hogy a 2014. november 10-én közzétett tájékoztatást végzésnek tekintette. Az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárás részeként az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a 2014. november 10-i közzététel milyen adatokkal történt ítéletében rögzítette, és a jogsértő esemény meghatározása szempontjából értékelte. A tájékoztatót az ítélet indokolásában félreérthető megfogalmazásban, tévesen végzésként aposztrofálta, de ez a döntése érdemének a helyességét nem befolyásolja. Az I. rendű alperes sem a határozatában, sem az elsőfokú eljárás során nem érvelt azzal, hogy a 2014. november 10-i tájékoztatás elégtelen adattartalma a tudomásszerzést kizárja. Erre első alkalommal fellebbezésében hivatkozott, határozata erre nézve megállapítást nem tartalmazott, annak hiányában ezzel a kérdéssel az elsőfokú bíróság nem foglalkozott, a közigazgatási határozat felülvizsgálatakor csak a határozatban kifejtett indokokat vizsgálhatta. Fellebbezési érveivel ellentétben az I. rendű alperes a kezdeményezést nem a jogsértő eseményről való tudomásszerzéshez társította, hanem a korábbi kezdeményezés eredménytelenségéhez. Az elsőfokú bíróság helytálló és részletes indokolással, megalapozott érveléssel fejtette ki egyrészt azt, hogy a kezdeményező szervezetek önállóan, egymástól függetlenül, akár párhuzamosan is élhetnek a kezdeményezéssel, másrészt azt, hogy a Kbt.-ből nem vezethető le és logikailag is hibás az a jogi álláspont, amely szerint szükségtelen lett volna ugyanazon vélt jogsértés miatt a kezdeményezés benyújtása, amikor azt már egy másik kezdeményezésre jogosult szervezet, az ÁSZ 9
megtette. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tudomásszerzés időpontját 2014. november 10-ében, ez az a szubjektív határidő, melyhez képest a 2014. december 23-i kezdeményezés elkésett, így helytállóan döntött a kezdeményezés érdemi vizsgálat nélküli elutasításáról. A kezdeményezés érdemi vizsgálatának hiányában az I. rendű alperesnek a két szerződő fél által kötött szerződés érvénytelensége iránt indított keresetét is helyesen, a jogszabályoknak megfelelően utasította el. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása tartalmazta az elsőfokú eljárásban a közigazgatási határozat felülvizsgálatával felmerülő feljegyzett kereseti illetékre vonatkozó döntés indokait, de az az ítélet rendelkező részéből kimaradt, ezért a Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. (2) bekezdése értelmében azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy a kereseti illetéket az állam viseli. A másodfokú bíróság a sikertelenül fellebbező I. rendű alperest a Pp. 78. (1); (2) és 79. (1) bekezdése értelmében kötelezte az I. rendű felperes részére járó másodfokú perköltség megfizetésére. A perköltség megállapításánál a másodfokú bíróság figyelemmel volt arra, hogy az I. rendű alperes a fellebbezési tárgyaláson nem volt jelen, de írásban fellebbezési ellenkérelmet előterjesztett. AIII. rendű alperesnek költsége nem merült fel. Az I. rendű alperes személyes illetékmentessége folytán a feljegyzett fellebbezési illetéket a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI-26.) IM rendelet 14. -a értelmében az állam viseli. Budapest, 2015. november 4. napján Dr. Sára Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Páldy Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Matheidesz Ilona s.k. bíró 10