KUTATÁS-FEJLESZTÉS AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGBAN Aradi Péter 1

Átírás

1 KUTATÁS-FEJLESZTÉS AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGBAN Aradi Péter 1 1. Áttekintés és előzmények. A kutatás-fejlesztés szerepe a területfejlesztésben a II. világháború után értékelődött fel, de leginkább az új gyártási technikák és technológiák (posztfordizmus) és csúcstechnológiai ágazatok elterjedésével nőtt meg robbanásszerűen. A csúcstechnológia fogalma alatt tágabb értelemben új tudományos eredmények gyakorlati felhasználását, innovatív termékek előállítását, a termelési folyamatok fejlesztését értik; jellemzőik: az átlagon felüli K+F ráfordítás, képzett szakemberek, kutatók-fejlesztők magas aránya, erőteljes exportorientáció; letelepedésüket nagyban befolyásolja a szakképzett munkaerő, a jó megközelíthetőség, a kiépített telekommunikációs és információtechnológiai infrastruktúra, a kutatóhelyek megléte és a fejlett üzleti szolgáltatások elérhetősége. A technológiai innováció új hulláma a 70-es évek elején a mikroprocesszorok elterjedésével vette kezdetét (egyesek szerint új ipari forradalom bontakozott ki); az es évek Nyugat-Európára (egyúttal a Brit-szigetekre is) jellemző új típusú térformáló folyamatai között meghatározó jelentőségű volt a technológiai innovációk szerepének megerősödése a gazdasági versenyképességi tényezők sorában. A K+F igényes (mikroelektronikai, számítástechnikai, optikai, telekommunikációs, biotechnológiai) ágazatokban és az ezekhez kapcsolódó szolgáltatásokban robbanásszerűen megnőtt a munkahelyek száma; megnőtt a piacképes termékek kutatási és fejlesztési igénye. Az új keresletei igények (egyediség, jó minőség, környezetkímélő technológiák, energiatakarékosság, gyors reagálás a keresletre) egyszeriben megnövelték a K+F szerepét, ami a vállalati, majd a regionális versenyképességet és értékesíthetőséget segítő igen fontos tevékenység lett, és egyre többet (de gyakran még mindig nem eleget) áldoztak rá. Azonban csak úgy lehet a K+F tevékenységet fejleszteni, ha áll mögötte megfelelő humánerőforrás és (közlekedési-, kommunikációs, építészeti-) infrastruktúra, ezért e kettő fejlesztése áttételesen segíti a K+F tevékenységet, illetve vonzza az ilyen tevékenységeket. A területfejlesztés mikroökonómiai eszközei, a tőke mobilitását növelő intézkedések között megtalálhatók a műszaki fejlesztést támogató intézkedések, mint a K+F-t ösztönző támogatások, adókedvezmények, amelyek növelik a régió vállalatainak versenyképességét (bizonyos állami K+F támogatások adómentesek lehetnek. Bartke 1995; Begg 1991; Horváth 2001; Martin 1989). A II. világháború utáni hagyományos regionális- illetve a növekedésorientált gazdaságpolitika felhívta a figyelmeket a területi folyamatokra, fontosságukra és meghatározó jellegükre a nemzetgazdaságok fejlődésében; jelentős termelő beruházásokra ösztönzött, megteremtve a térségek közlekedési és kommunikációs kapcsolatainak és együttműködéseinek feltételeit. Ugyanakkor a termelőbázisok koncentrációja az agglomerációs központokban növekedett, sőt egyre erőteljesebben tömörültek itt a gazdasági szervezetek és a csúcstechnológiai ágazatok kutató-fejlesztő részlegei is, kihasználva a jó humán- és infrastrukturális adottságokat, tovább fokozva a regionális különbségeket. Nem véletlen, hogy a centrumrégiók növekedésében a korábbi évtizedekben kialakult K+F koncentráció fontos erőtartalékot jelentett (Bartke 1995; Hamilton 1999b.). Az Egyesült Királyság, azon belül is Anglia az ipari forradalomtól kezdve élen járt a technikai-technológiai innovációkban: a XVII-XIX. század temérdek angol találmánya (a fonó- és szövőgép, az esztergapad, a szén kokszosítása, a nagyüzemi vaskohászat, a gőzgép, a gőzhajó és a vasút) megsokszorozta az ipari termelést; ezzel párhuzamosan a gyárosok bevezették a nagyüzemi termelést. A XIX. sz. végén kibontakozó technológiai fellendülésben viszont már nem a szigetország járt az élen. Továbbra is nagy súllyal szerepeltek azok az ipar- 1 PhD-hallgató, ELTE TTK Regionális Földrajzi Tanszék 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c. arapet@fre .hu 1

2 ágak, amelyeken keresztül a világ műhelyévé vált, viszont a XX. század elején dinamikusan fejlődő iparágak a gazdaságon belül kisebb jelentőséggel bírtak, az ipar technikai és szerkezeti elmaradottsága miatt csökkent a brit áruk versenyképessége. A tradicionális ipari struktúra fokozatosan veszítette el versenyképességét, megkezdődött a szerkezeti és technológiai elavulás és ezzel együtt a nehézipari centrumrégiók évtizedekig tartó válsága. A gazdasági depreszszió következményeként az iparvidékek válságba kerültek, a kontinenshez közelebbi területek felértékelődtek, az új, ide települő iparágak- az elektromos berendezéseket gyártó ipar, a gépkocsi- és repülőgépipar- a délkeleti és közép-angliai régióban a foglalkoztatottak számát növelni tudták. A történelmi magterület egyben a gazdaságilag legdinamikusabban fejlődő területté vált, sőt a háborús készülődés miatt megnőtt hadiberuházások és -kutatások kedvezményezettje a délkelet-angliai történelmi magterület lett (a hadi kutatóintézetek előszeretettel települnek a döntési központ közelébe). A II. világháború utáni Nagy-Britanniát a közgazdászok Európa beteg emberének nevezték, gyarmatainak elvesztését követően világpolitikai szerepe és súlya is megcsappant. A brit gazdaság növekedése elmaradt a többi fejlett országétól, az óriási fegyverkezési költségek és a nagy tőkekivitel jelentős összegeket vontak el a hazai ipar fejlesztésétől, aminek következtében tovább romlott a brit áruk világpiaci versenyképessége (Horváth 1997; Hamilton 1999a.). Az 50-es évek a brit gazdaság szerkezeti átalakulását eredményezte, a növekedés motorjainak számító tercier (és kvaterner) ágazatok fejlődése a déli területeken volt a leggyorsabb, az angliai és a walesi fejlesztések több mint felel erre a régióra összpontosult. Ugyanakkor a K+F tevékenységek térben decentralizálódtak a délkeleti régión, sőt az Egyesült Királyságon belül is. Az évi parlamenti választások győztese, a Konzervatív Párt gazdaságpolitikájában a makronövekedés kapott prioritást, ez pedig a déli fejlett területeknek kedvezett. A midlands-i és a délkeleti kulcsiparágak szakemberellátását külön kedvezményekkel ösztönözték, a London körüli zöld övezeten kívül új növekedési pólusok alakultak ki az ipar kitelepülése és a város kereteit meghaladó növekedés, valamint az amerikai vállalatok zöldmezős beruházásai következtében. Az ekkor épült nyolc új város vonzóhatása következtében fennállt a lehetősége annak, hogy a gazdasági növekedés a fővárosi agglomeráción kívül koncentrálódjon (Horváth 1997). A regionális politika fénykorában ( ) a területi szerkezetátalakítás ösztönzése egyértelmű ipari orientációt mutatott: a hanyatló ágazatok által okozott válságot új, dinamikusan fejlődő ágazatokkal lehetett volna mérsékelni. A regionális politika nagy hiányossága volt, hogy nem fordított figyelmet a szerkezetátalakítást elősegítő új ágazatok fejlesztésére. Erős regionális termelő szolgáltatási szektor kiépítésére azért is szükség volt, mert szakképzett munkaerő foglalkoztatására nyújtott lehetőséget, mérsékelte volna a délkeleti területektől való függést és ösztönözte volna a helyi csúcstechnológiai ipar kifejlődését. Az ipari erőforrások átcsoportosítását- közvetett módon- infrastruktúra-fejlesztési programok is támogatták. A közlekedésfejlesztési politika egyik legfontosabb eleme a periférikus térségek telepítési adottságainak, a megközelíthetőségi feltételeknek a javítása volt autópályák építésével. Teljesült az a cél, hogy minden 80 ezer lakos feletti város 10 mérföldes körzetében legyen az autópálya. Különösen a Midlands területén és a főváros körül hatott ösztönzően az autópálya-hálózat megépítése (ld. később), de a vasúti és a légiközlekedés fejlesztése is vonzóvá tette a térségeket. A regionális fejlesztési támogatások után a gyors elérhetőség vált a legfontosabb telepítési ösztönzővé (Horváth 1997; Martin 1989). A regionális politika eszközei és intézményrendszere számtalan problematikus vonást mutatott, a legtöbb kritika a regionális fejlesztési támogatásokat érte, mert figyelmen kívül hagyta a technológiai innováció szempontjait; bármifajta munkahelyteremtést támogatott, konzerválva ezzel a tradicionális ipari struktúrát (Horváth 1997). 2

3 2. A XX. sz. végének K+F szempontjából fontos folyamatai. A XX. század utolsó két évtizedének regionális fejlődését Nagy-Britanniában a Nyugat- Európára jellemző új típusú térformáló folyamatok határozták meg. Az egyik ilyen folyamat volt a technológiai innovációk szerepének megerősödése: robbanásszerű növekedésnek indultak a K+F (nagy humántőke) igényes iparágak és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások, az új technológiák átalakították a már működő iparvállalatok és szolgáltató létesítmények szervezeti rendszereit is. Az ilyen ágazatokban hirtelen megnövő munkahelyek és K+F igények a korábbi évtizedekben kialakult nagy K+F bázissal, képzett emberi erőforrásokkal, valamint a jól kiépített infrastruktúrával rendelkező centrumrégióban (London és Délkelet-Anglia) alakultak ki leginkább. A hagyományos iparvidékeknek nem sikerült fejlett technológiájú ágazatokat odacsalogatni és újfajta ipari körzeteket létrehozni, mivel az épített, kulturális, technológiai és gazdasági környezetük előnytelen az ilyen tevékenységek számára- kivételt képez ez alól Közép-Skócia (ld. 3. fejezet). Nem volt elhanyagolható szerepe az európai integráció elmélyülésének sem: az egységes európai piac hatásai a regionális versenyképességet új formába öntötték. Az európai növekedési erőközponthoz földrajzilag közelebb fekvő, ahhoz fizikai infrastrukturális rendszerekkel is kapcsolódó (Csatorna-alagút!) fejlettebb, a globalizálódó gazdaságban kitüntetett pozíciót elfoglaló vállalati központokat (headquarter) és kutatóhelyeket tömörítő dél-kelet-angliai térségek (kb. a King s Lynn-Peterborough-Northampton-Oxford-Southampton vonaltól DK-re) könnyen alkalmazkodtak az új feltételekhez, míg az északi és nyugati perifériák egyértelműen versenyhátrányba kerültek. Végül nem szabad elfeledkezni az állami beavatkozás új módjairól, aminek következtében folytatódott az északi és a déli régiók eltérő ütemű fejlődése; a közel másfél évtizedes ( ) konzervatív regionális politika nemhogy nem csökkentette a különbségeket a (növekedési) centrum és a válságtérségek között, hanem növelte azokat. Az Egyesült Királyság a versenytársakhoz képest a 80-as évekre a K+F és a technológiai eredmények alkalmazásában jelentősen lemaradt, ezért a Tudományos és Technológiai Minisztérium kidolgozta az ország technológiai stratégiáját, amiben meghatározta a brit gazdaság számára várhatóan fontos technológiai követelményeket. A legfontosabb hajtóerőnek a tudományos beruházások növelését tekintette, mindenekelőtt a vegyi termékek gyártásában, új anyagok előállításában, a védelmi és a repülőgépiparban, illetve az egészségügyi- és élettudományokban; az információtechnológiát felhasználói, az oktatást pedig humán és vezetési típusú húzóágazatnak tekintette. Azt javasolta, hogy a már versenyképes tudományos tevékenységek adottságait még hatékonyabban hasznosítsák a nemzetközileg versenyképes termékek és szolgáltatások előállításában (Horváth 1999; Winnett-Stilwell-Leigh 1996.). A minisztérium technológia innovációs és transzferprogramokat indított el (ebből csak a téma szempontjából fontosakat emeltem ki): - SMART (kisvállalkozási kutatási és technológiai támogatás) 50 fő és 10 millió font alatti kisvállalkozásoknak; - SPUR (folyamatban lévő kutatási termékek támogatása) 500 fő alatti vállalkozásoknak, a cégek a fejlesztés 30%-áig, legfeljebb 150 ezer fontig nyerhetnek el támogatást; - LINK ipari minisztériumi program, amely kutatóközpontok vagy egyetemek és kis- és közepes méretű iparvállalatok közös projektjeiben a költségeket a feléig fedezi (Cook 1995.). Margaret Thatcher szigorú intézkedéseket dolgozott ki a gazdaság újjáépítésére; sokan remélték azt, hogy a hagyományos, kevésbé hatékony ágazatokból az erőforrásokat az új, versenyképes, csúcstechnológiát alkalmazó szektorokba, termelési eljárásokba és termékekbe csoportosítja át. A kormány iparfejlesztési politikájának egyik fő csapásiránya a dezindusztrializáció előrehaladtával a csúcstechnológiát alkalmazó, innovatív kisvállalkozások támogatása lett. Azok a térségek, amelyek iparosodottsági színvonala alacsonyabb, gazdaságuk diverzifikáltabb, K+F tevékenységük fejlett, vállalati irányító funkciói kiterjedtek vol- 3

4 tak, a szerkezeti változások nagyobb intenzitással bontakoztak ki bennük. A délkeleti régió (ezen belül is különösen a főváros és közvetlen környéke), Délnyugat- illetve Kelet-Anglia kedvező feltételekkel rendelkeznek az új fejlődési szakasz kibontakozásához. E régiókban a csúcstechnológiai ipar és a szolgáltatások fejlődési üteme a legmagasabb, a délkeleti régió ezért volt képes korábbi meghatározó pozícióját megtartani. A folyamatok egyértelmű nyertese tehát Délkelet-Anglia volt: az elmúlt két évtizedben gyorsan nőtt a szolgáltatásokban foglalkoztatottak száma, különösen a magánszférában, itt összpontosul a K+F ráfordítások 54%-a, a csúcstechnológiában dolgozók 42%-a. A déli területek magas jövedelmű rétegei (pl. a csúcstechnológiák kiszolgálói) egyértelmű kedvezményezettjei a változásoknak. London mellett Reading-Swindon, Cambridge illetve Bristol környékén, és a közép-skóciai Szilíciumvölgyi high-tech ipari körzetekben tudták újraiparosítani a gazdaságot csúcstechnológiákkal; ugyanakkor Anglia északi felének reindusztrializására szükség lenne mindenekelőtt ott, ahol a kutatási-oktatási kapacitások kedvezőek a csúcstechnológia letelepedésére (mint pl. a nagy konurbációkban. Horváth 1999, Martin 1989.). A K+F kiadások megoszlásában látványosnak tűnik a kormányzati rész visszaesése től, ám a fejlesztési ügynökségek és az oktatási alapok is tulajdonképpen állami pénzből finanszírozzák. Feltűnő az üzleti és a non-profit szféra előretörése, akik felismerték a K+F fontosságát versenyképességük megtartása érdekében. 1. táblázat. K+F kiadások megoszlása (millió font, folyó áron) Összesen Kormányzat Fejlesztési ügynökségek Oktatási alapok Vállalatok Felsőoktatási intézmények Külföldi cégek Privát non-profit Érdekesen alakultak az összefüggések (2. táblázat): a vállalatok a saját, a külföldi és a kormányzati támogatások fő megvalósítói; míg a felsőoktatási intézményekben a saját, az oktatási alapok, a fejlesztési ügynökségek és a privát non-profit támogatások valósulnak megtehát a vállalatok az üzleti, míg a felsőoktatási intézmények a képzési támogatások megvalósítói. Összességében azonban a támogatások 2/3-a a vállalatoknál valósul meg, míg csak 20%-a a felsőoktatási intézményeknél, azaz a GDP K+F részéből (ami az összes GDP 1,8%-a) ilyen arányban részesednek (egyébként a 90-es évek elején a GDP több mint 2%-át fordították K+F-re. 4

5 2. táblázat. A K+F-hez való hozzájárulások és a megvalósítások megoszlása (millió font, folyó áron). Támogató intézmények Megvalósító intézmények Kormányzat Összes Fejlesztési Ügynökségek Összes Oktatási alapok Összes Felsőoktatási intézmények Összes Vállalatok Összes Privát non-profit Összes Külföldi cégek Összes Összes Kormányzat Összes Fejlesztési Ügynökségek Összes Felsőoktatási intézmények Összes Vállalatok Összes Privát non-profit Összes Összesen Az ágazatok megoszlása az összes K+F ráfordításból a következőképpen alakul: ennek negyede a gyógyszeriparban, tizede a légiközlekedésben, 7-7%-a a telekommunikációban, a járműgyártásban és a számítástechnikában valósul meg, a gyógyszeripari cégek bevételeinek 32%-át fordítják K+F-re (a többi ágazat messze le van maradva, a következő ennek alig több mint negyede)! Tehát az összes K+F ráfordítás 56%-a öt csúcstechnológiai ágazatban valósul meg (és természetesen itt dolgozik a legtöbb K+F-fel foglalkozó munkavállaló, az összes K+F-fel foglalkozó alkalmazott fele); a telekommunikáció és a járműgyártás kivételével a fejlesztéseket főleg hazai cégek végzik. Az állami K+F ráfordítások 36%-a a nemzetvédelemben, 31%-a a tudásfejlesztésben, 15%-a az egészségügyben realizálódik (a két szélsőben csak az USA-ban nagyobb az értéke, középsőben csak az USA-ban kisebb jóval az értéke a G7 országait figyelembe véve táblázat. Az állami nettó K+F kiadások alakulása (millió font) % % Alapkutatás , ,34 sima ,86 orientált ,48 Alkalmazott stratégiai , ,21 specifikus , ,37 Kísérleti fejlesztés , ,07 Összesen A K+F kiadások 58,5%-a az főt alkalmazó cégeknél (nagyvállalatoknál valósul meg), és itt dolgozik a K+F-ben alkalmazottak 45%-a; ugyanakkor az egy kutatófejlesztőre jutó K+F kiadások a multiknál (a fő feletti létszámmal rendelkező cégeknél) kiemelkedően magasak, bőven 110 ezer font felett vannak (különösen a szállítási fejlesztések terén)! Ez azt jelenti, hogy a nagyvállalatok intenzíven foglalkoznak K+F-sel, míg a multik 5

6 áldozzák arányaiban a legtöbbet K+F-re. A 20 legnagyobb K+F ráfordítással rendelkező vállalat rendelkezik a K+F alkalmazottak 39; a K+F kiadások 52 és az állami alapok 64%-ávalez a vállalati K+F nagyfokú koncentráltságát mutatja ( Jelentős elmozdulások mentek végbe az állami K+F kiadások terén a kutatástípusokban: az alapkutatások (melyek főleg civil területen folynak) súlya megnőtt, eközben a kísérleti kutatások jelentősége (melyek döntő hányada a nemzetvédelmet szolgálja) a fegyverkezési verseny leálltával és a hadikiadások csökkentésével lecsökkent (3. táblázat). 3. Regionális eltérések. 4. táblázat. A K+F ráfordítások értéke (1995). Régiók GDP/fő, EU=100 Összes K+F ráfordítás Összes K+F ráfordítás 1995 Sorrend millió font Sorrend % Délkelet-Anglia ,96 Kelet-Anglia 101, ,91 Skócia 98, ,32 Délnyugat 96, ,60 Kelet-Midlands 95, ,27 Nyugat-Midlands 93, ,33 Yorkshire és Humberside 91, ,14 Északnyugat 90, ,49 Észak 89, ,68 Wales 84, ,60 Észak-Írország 81, ,70 Egyesült Királyság Forrás: Winnett-Stilwell-Leigh, A regionális innovációs képesség egyik meghatározó mutatója a K+F ráfordítások értéke. Mint a táblázatból látható, a délkeleti régiónak domináns súlya van, a ráfordításokból több mint 50%-kal részesedik, míg a legkevésbé fejlett régiókban fordítják a legkevesebbet a K+Fre (a korrelációs együttható 0,63, azaz közepesen erős a kapcsolat a fejlettségi szint és a K+F ráfordítások között). Délkelet-Anglia csúcstechnológiai ipara a harmadik és negyedik innovációs hullám (ipari forradalom) termékeire (telekommunikációs, orvosi, közlekedési és elektromos eszközök) épülve gyors ütemben növekedett, mely a helyi K+F tevékenységen és a kvalifikált munkaerőn alapult. Hozzájárultak még ehhez a régióba irányuló amerikai működőtőke-befektetések a gép- és gépjárműgyártásba, az élelmiszer- illetve fototechnikai iparba. Mindezek hatására a délkeleti régió gazdasági szerepe és súlya - a XIX. sz.-i visszaesés után- a 80-as évek elejére újra megnőtt a nemzetgazdasági növekedés letéteményesének számító high-tech iparnak köszönhetően: az ebben foglalkoztatottak fele a délkeleti régióban koncentrálódott (1. ábra). A high-tech iparágak és a K+F tevékenységek növekedése a multinacionális vállaltok itteni egységeinél különösen az Arany Háromszögben összpontosul, ami London belső kerületeinek nyugati szélétől a Heathrow illetve a Gatwick repülőterekig tart (utóbbi kettő jelzi a légiközlekedés fontosságát a csúcstechnológiai iparágak telephelyválasztásánál). Pozitív hatásként ehhez hozzájárul a nyugati M4-es (Reading-Swindon-Bristol!) és a southamptoni M3- as autópályák hatása; ez kiegészülve az M25-ös autópálya (londoni külső körgyűrű) és a Csatorna-alagút (Ashford esetében) gyorsító hatásával további K+F tevékenységek letelepedéséhez és fellendüléséhez vezet az új és a szomszédos városokban, azaz a K+F tevékenységek térben decentralizálódtak. A főváros 60 mérföldes körzetében komplex funkciókkal (ipar, 6

7 K+F) rendelkezik Basingstoke, Reading, Maidstone, Peterborough, Swindon, Southampton, Ipswich és Ashford; egyetemi és kutatóváros Cambridge, Oxford, Colchester, Norwich. London központjában ugyanakkor megjelentek az információtechnológiai rendszerek üzemeltetésével foglalkozó cégek, sőt a dokknegyed revitalizálásával itt is megjelentek az ezzel foglalkozó vállalatok (Hamilton 1999a.). 1. ábra Délkelet-Anglia közlekedés- és településföldrajza. A csúcstechnológiai ágazatokban foglalkoztatottak jelentős számban nőttek Kelet- Angliában, Walesben és Délnyugaton; előbbi kettőnél a megélénkülő japán befektetések és a fejlett kommunikációs hálózat volt a döntő tényező, utóbbinál pedig a főváros viszonylagos közelsége. Az északnyugati területek nagyarányú K+F ráfordítása a képzett és nagyszámú munkaerőnek és a fejlett infrastrukturális hálózatnak köszönhető. Ugyanakkor a hagyományos ipari körzetek (Midlands, Yorkshire) a K+F tevékenységre és a szakképzettség növelésére irányuló beruházások, a K+F szervezetek száma lecsökkent a nem megfelelő háttér és körülmények miatt- ez pedig hátráltatja a versenyképességet (Hamilton 1999a.). Wales-ben a K+F ágazat a foglalkoztatottakból csak 0,2%-kal, a high-tech iparágakból 4,5%-kal részesedik; a K+F-re fordított bruttó összeg a GDP 0,8%-a volt az iparban és 1,1%-a a teljes walesi gazdaságban. Az Egyesült Királyság K+F ráfordításainak csak 2%-a jut Walesre; az ország többi részéhez hasonlóan Wales is kárvallottja az innovációs tevékenységek délkelet-angliai koncentrációjának, ráadásul gondot okoz a nagy innovatív cégek hiánya. A tartomány déli, iparosodottabb részén, mely kedvező infrastrukturális (és humán) adottságai miatt az amerikai, japán és uniós tőke számára vonzó befektetési területté vált, öt tudományosés technológiai parkot hoztak létre, kettőt Cardiffban, egyet-egyet Swansea-ban, Bridgenben és Newportban- közülük ez utóbbi kifejezetten cégek K+F részlegei számára biztosít helyet. Az ipari kutatók létszáma kb fő, a nem iparié kb fő Walesben; a vezető K+F vezető ágazatai a biológia/környezetvédelem, informatika, fémes és nemfémes anyagok kutatása. A K+F ráfordítások a cégek forgalmának egyre nagyobb hányadát teszik ki, de a kuta- 7

8 tók-fejlesztők aránya a legtöbb vállalatnál nem haladja meg az 5%-ot. A hangsúly egyre inkább az interaktív és kooperatív K+F tevékenységekre helyeződik; a kutatási eredmények legfontosabb piacai a vállalatok, a kutatói ismeretek forrása pedig azonos mértékben a vállalatok és az egyetemek. A walesi K+F nagymértékben nyitott a külvilág felé: a szerződéses kutatások 78%-a Európába irányul (Cook 1995.). 2. ábra. Wales regionális beosztása. Skócia jó példája a régi iparvidékek külföldi beruházások segítségével történő átalakítására, bár ebben a helyi adottságok különleges szerepet játszottak. A 70-es évek közepi receszszió után a 80-as évek elején új lendületet vettek a külföldi beruházások, főleg az amerikaiak és japánok által uralt ötödik generációs high-tech és K+F igényes ágazatokban (pl. mikroelektronika), amiket a Skót Fejlesztési Hivatal regionális támogatásai és marketing tevékenysége vonzott ide. Közép-Skócia vonzerői közé tartozik a jól képzett, diplomás munkaerő, Edinburgh fejlődése és az ottani új városok vonzereje, a környezet tisztasága és az olcsó energia (kőolaj, földgáz, vízenergia). Az erős európai verseny miatt azonban könnyen megtörténhet, hogy a multik más európai területre helyezik át ezeket a tevékenységeket, ha Skócia versenyképessége megváltozik a nemzetközi munkamegosztásban (Hamilton 1999b.). A legkevésbé fejlett Észak-Írország helyzete nem túl rózsás, kisebb K+F beruházások csak az igen fejlettnek tekinthető, de iparilag hanyatló Belfastban vannak, illetve a kormány által preferált, protestáns többségű északi és főváros környéki területeken. A multik K+F befektetései számára a környezet és a munkaerő és az infrastruktúra állapota miatt a régió nem igazán megfelelő (Begg 1991.). 8

9 4. Regionális összehasonlítások. 5. táblázat. A brit régiókban lévő üzleti vállalatok K+F ráfordításai (millió font). Régiók % United Kingdom England ,68 North East ,98 North West ,67 Merseyside ,00 Yorkshire-Humberside ,72 East Midlands ,11 West Midlands ,30 Eastern ,91 London ,25 South East ,93 South West ,81 Wales ,30 Scotland ,88 Northern Ireland ,14 Mint látható, az üzleti K+F beruházások döntő többsége Angliában, azon belül is a nagy multik központjának illetve K+F részlegeinek helyt adó délkeleti és keleti régióban történik. Fontos még megemlíteni a Skóciában, az északnyugati és a délnyugati régióban lévő vállaltok növekvő mennyiségű K+F beruházásait, melyek az ottani K+F részlegek növekvő számának köszönhetők; ezen kívül újabban a Midlands területén is sokat ruháznak be K+F-be, ahol a cégek felismerték a technológiai innovációk szükségességét a versenyképesség fenntartása érdekében; illetve az infrastruktúra fejlesztésével fellendülhetett a K+F tevékenység. 6. táblázat. A K+F-ben dolgozók száma (ezer fő). Régiók % United Kingdom England ,42 North East ,80 North West ,78 Merseyside ,00 Yorkshire-Humberside ,19 East Midlands ,98 West Midlands ,78 Eastern ,16 London ,99 South East ,35 South West ,38 Wales ,80 Scotland ,59 Northern Ireland ,80 Látható az is, hogy - nem meglepő módon - a K+F foglalkoztatottak és ráfordítások területileg egybeesnek (a korrelációs együttható 1!). Érdemes azonban megfigyelni a délkeleti régió visszaesését, miközben a keleti, a délnyugati és a skót régióban számuk a korábban említett kedvező adottságoknak köszönhetően nőtt. A 7. táblázatból pedig kiolvasható a délidélkeleti országrész túlsúlya ebben a mutatóban- de nem minden ágazatban, pl. szállításban és 9

10 légiközlekedésben a fejlődésnek indult midlands-i konurbációkban, az egyéb gyáriparban pedig az északnyugati régióban nőttek meg a K+F ráfordítások. 7. táblázat. Regionális ágazati vállalati K+F kiadások 2000, millió font UK NE NW and Merseyside Yorkshire & Humberside E. Midlands W. Midlands Eastern London SE SW Wales Scotland N. Ireland Összesen Gyáripar öszszesen Vegyipar Gépészet Elektronika Szállítás Légiközlekedés Egyéb gyáripar Szolgáltatások Egyéb összesen Primer szektor Egyéb ipar Közüzemi szolgáltatások Építőipar IRODALOM Bartke I. (szerk.) 1995: Területfejlesztés. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. Begg, I. (1991): A csúcstechnológiai ipar fejlődése Nagy-Britanniában. In: Horváth Gy. (szerk.): Régiók felemelkedése és hanyatlása. Regionális átalakulás a Brit-szigeteken. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs. Cook, P. (1995): A dél-walesi technopolisz. In: Horváth Gy. (szerk.): Régiók felemelkedése és hanyatlása. Regionális átalakulás a Brit-szigeteken. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, pp Hamilton, F. E. I. (1999a): London változó szerepe. In: Nemes Nagy J. (szerk.): Regionális tudományi tanulmányok 4.: Helyek, terek, régiók. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest, pp Hamilton, F. E. I. (1999b): A regionális politika összefüggései. In: Nemes Nagy J. (szerk.): Regionális tudományi tanulmányok 4.: Helyek, terek, régiók. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest, pp Horváth Gy. (1997): Fejlettségi különbségek és fejlesztési politikák az Egyesült Királyságban és Írországban. In: Horváth Gy. (szerk.): Régiók felemelkedése és hanyatlása. Regionális átalakulás a Brit-szigeteken. MTA RKK, Pécs, pp Martin, R. (1989): Az új gazdaság és a szerkezetátalakítás regionális politikája: brit tapasztalatok. In: Horváth Gy. (szerk.): Régiók felemelkedése és hanyatlása. Regionális átalakulás a Brit-szigeteken. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs. Szegedi N. (2000): Nagy-Britannia. In: Probáld F. (szerk.): Európa regionális földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, pp Winnett, C.-Stilwell, J.-Leigh, C. (1996): Az innováció tervezése Yorkshire-Humberside régióban. In: Horváth Gy. (szerk.): Régiók felemelkedése és hanyatlása. Regionális átalakulás a Brit-szigeteken. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, pp Internet hivatkozás: (Az Egyesült Királyság Statisztikai Hivatala) 10