(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA. (54) Szerkezet bõr alatti kötõszövet kezelésére, fõként masszírozására

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP B (51) Int. Cl.: A61H 15/00 ( ) A61H 7/00 ( ) A61H 9/00 ( ) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO PCT/FR 07/ (30) Elsõbbségi adatok: FR (72) Feltaláló: TUDICO, Gianfranco, Bourg-les-valence (FR) (73) Jogosult: Louisin Research And Development Limited, Dublin 2 (IE) (74) Képviselõ: Sipos József, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (54) Szerkezet bõr alatti kötõszövet kezelésére, fõként masszírozására HU T2 A leírás terjedelme 18 oldal (ezen belül 9 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 1 HU T A találmány tárgya szerkezet egy kezelés alatt álló személy bõr alatti kötõszövetének kezelésére, fõként masszírozására, amely szerkezet hozzárendelhetõ egy vákuumforráshoz. A találmány tárgyát különösképpen az olyan szerkezetek képezik, amelyekkel redõgyúró-görgetõ (úgynevezett palpé-roulé ) típusú masszírozás végezhetõ, vagyis olyan masszírozás, amelyet a bõrzónák kötõszövetének kezelésére alkalmaznak, és amely azzal jár, hogy a kezelés alatt álló személyre folyamatosan olyan hatást fejtenek ki, amelynek során egy idõben, egyszerre kell a bõrt helyileg becsíptetni, ugyanakkor folyamatosan továbbmozgatni a bõr ezen becsíptetett tartományát oly módon, hogy a bõrt mintegy továbbgörgetik, miközben nyomást is gyakorolnak rá. Az 1. szabadalmi igénypont tárgyi köre szerinti szerkezetet ismertet az EP A számú szabadalmi leírás. A redõgyúró-görgetõ típusú masszírozást hagyományosan kézzel végzik, ami hosszabb távon fárasztja a masszírozást végzõ személyt. Ráadásul az így végzett masszírozókezelések nem kellõen homogének, mivel függnek a masszõr által kifejtett ráhatás erejétõl és attól is, hogy mennyire fárad el a masszõr. E hátrányok kiküszöbölése céljából az EP A és EP A számú szabadalmi leírások olyan masszírozószerkezeteket javasoltak, amelyek kézzel mûködtethetõk, és lehetõvé teszik különösen redõgyúró-görgetõ masszírozások végzését. E szerkezetek mindegyikének van egy háza, amelynek belsejében két, a bõrt megdolgozó görgõ van felszerelve, amelyek saját hossztengelyük körül forgathatóak, ugyanakkor egy, a görgõk között és fölött kiképzett kezelõkamrában vákuum van létrehozva. Használat közben, amikor a görgõket egy kezelés alatt álló személy bõrére helyezik, és a görgõk a hossztengelyük körül forognak, a vákuum a szívóhatás következtében egy bõrredõ kialakulását eredményezi a görgõk között, ugyanakkor közelíti is a görgõket egymáshoz, miáltal azok összecsíptetik a kialakult bõrredõt. Belátható, hogy e szerkezet hatékonysága jelentõs mértékben függ a görgõk felülete és a görgõk által megdolgozott bõr közötti tömítettség fokától: ha ez a tömítettség nem elegendõ, a görgõk közötti szívóhatás nem tudja beráncolni a bõrt, csak a vákuum szintje nõ meg a kezelõkamrában. Ebben az esetben viszont a görgõket nehéz megforgatni, azok megcsúsznak a bõrön, és a bõrredõt olyan intenzív hatás éri, hogy a masszírozás hamarosan fájdalmassá válik a kezelés alatt álló személy számára, sõt, bizonyos bõrtípusoknál, úgymint gyenge, megviselt vagy heges bõr esetében, nem is alkalmazható. A DE A és GB A számú szabadalmi leírások viszont a fent említetteknél egyszerûbb szerkezeteket javasolnak abban az értelemben, hogy ezek csak egyetlen masszírozógörgõvel rendelkeznek, amely szabadon forog egy fogantyúval meghosszabbított üreges tengelyen. Ez az egyetlen görgõ keresztirányú szívójáratokkal van átlyuggatva, amelyek mind befelé, a tengelybe torkollnak, ahonnan egy vákuumforrásra vannak rákapcsolva. Mûködés közben a kezelés alatt álló személy bõre tehát szívóhatásnak van kitéve, amikor a görgõ elgurul fölötte. Kezdetleges felépítésükbõl adódóan, amely a festõhengerére emlékeztet, ezek a szerkezetek nem épp kellemesek, és az a mód, ahogy a vákuumot alkalmazzák, csak a kezelés alatt álló személy bõrének helyi, közvetlenül a görgõ alatti megdolgozását teszi lehetõvé, egy redõgyúrógörgetõ típusú átmozgatás nélkül. A találmány célja a fent említett hátrányok kiküszöbölése egy olyan újító és jótékony hatású kezelõszerkezetre vonatkozó javaslattal, amely megbízható és hatékony módon fejt ki szívóhatást a kezelés alatt álló személy bõrére, anélkül, hogy erre a célra túlzottan erõs vákuumfokozatokat használna. Ennek alapján a találmány tárgya egy kezelés alatt álló személy bõr alatti kötõszövetének kezelésére, fõként masszírozására szolgáló szerkezet, amely hozzárendelhetõ egy vákuumforráshoz, és amely szerkezet a kezelés alatt álló személy bõrének megdolgozására két párhuzamos görgõvel rendelkezik, amelyek egy házba vannak beszerelve oly módon, hogy forogni tudjanak saját hossztengelyük körül, ahol legalább az egyik görgõ üreges, és a görgõ hossztengelyéhez képest keresztirányú szívójáratokat határol, amely szívójáratok mindegyikének van egy külsõ vége, amely a görgõ kerületére nyílik, és egy belsõ vége, amely úgy van kialakítva, hogy legalább is olyankor, amikor a görgõ forgása során a járat külsõ vége a görgõ által megdolgozott bõr felé irányul, összekapcsolható a vákuumforrással egy olyan vezérlõeszközön keresztül, amellyel a görgõ belül van felszerelve, és amelyet a ház hordoz, és ezek a szívójáratok úgy vannak elosztva a görgõ kerülete mentén, hogy a görgõnek a hossztengelyéhez viszonyított bármely szöghelyzetében legalább az egyik szívójárat külsõ vége a görgõk által megdolgozott bõr felé nézzen, míg a belsõ vége fluidumvezetõ kapcsolatba kerüljön a vezérlõeszközön keresztül legalább egy másik szívójárat belsõ végével, amely szívójárat külsõ vége a ház belsejében meghatározott szabad térbe torkollik. A találmány szerint a szívójáratokkal ellátott görgõ, ami a gyakorlatban a szerkezet mindkét görgõjét jelenti, aktív szerepet játszik a bõr szívóhatással történõ megfogásában, amint az érintkezésbe lép a görgõ kerületi felületével: amikor az egyik ilyen szívójárat külsõ végét ráhelyezik a kezelés alatt álló személy bõrére, a járat helyileg beszívja a bõrt, már amennyiben a járat külsõ vége csatlakoztatva van a vákuumforráshoz. Belátható, hogy a görgõket szívógörgõknek is nevezhetjük, különösképpen a korábbi technika állása szerinti, fõként pedig az EP A és az EP A számú szabadalmi leírásoknál alkalmazott, folyamatos felületû görgõkhöz képest. Továbbá, a vákuumforrás által biztosított vákuum a vezérlõeszköznek köszönhetõen egyszerre kering a bõrre nyíló szívójáratokban és más járatokban is, amelyek arra szolgálnak, hogy vákuum alakuljon ki a házban kiképzett szabad térben. Ez a szabad tér képezheti így egy kezelõkamra egy részét vagy egészét, fõként a görgõk között, és/vagy egy vákuum- 2

3 1 HU T keringetõ tér egy részét vagy egészét a házban, a ház egy olyan tartományáig, ahol a vákuumforrás csatlakoztatása nem túl nehézkes, vagy legalább is nem olyan zavaró a házat kezelõ személy számára. Más szóval, a házban a vákuum által táplált szabad tér jelenléte megkönnyíti és rugalmassá teszi a szerkezet használatát, és figyelemre méltó gyakorlati teljesítményt tesz lehetõvé. Mivel a használat során a szívógörgõk saját hossztengelyük körül forognak, belátható, hogy a kezelendõ bõr egy adott zónáját így elõbb a görgõ kerülete dolgozhatja meg úgy, hogy a bõr közben helyi szívóhatásnak van kitéve a szívójáratok külsõ végeinél, majd olyan kezelésnek, éspedig becsíptetésnek és/vagy szívásnak vethetõ alá a két görgõ közötti térben, mint a redõgyúró-görgetõ típusú kezelés. Így tehát, függetlenül attól, hogy milyen kezelést végzünk a görgõk közötti bõrzónában, a görgõk hossztengelyeire lényegében merõleges irányú szívóhatás is a bõr alatti kötõszövetet kezeli az adott bõrzóna két oldalán, ami a gyakorlatban az eszköz által a bõrön végzett mozgás irányának felel meg. Így a bõr nagy terjedelemben kezelhetõ, ami a gyakorlatban a két görgõ kerületét elválasztó távolságnak, plusz körülbelül a szívójáratokkal ellátott egyes görgõk sugarának felel meg. Mivel a bõrt a szívóhatás hatékonyan megfogja, amint érintkezésbe kerül a görgõkkel, mérsékelt erõsségû vákuum is elegendõ a bõr alatti kötõszövet aktív, de kíméletes kezelésére, ami csökkenti a fájdalom esélyét a kezelés alatt álló személy számára, és lehetõvé teszi a szerkezet alkalmazását érzékeny, így például heges bõrre is. Ugyanígy, mivel a bõr rátapad a szívógörgõkre, nem tud a görgõk között feltorlódni, viszont hol az egyik, hol a másik görgõ, a szívás hatására enyhén megfeszíti. Így a találmány szerint szerkezettel újra feszessé lehet tenni a kötõszövetet, mintha bõrstretchinget végeznénk, és még például a kezelés alatt álló személy hirtelen fogyása következtében erõsen megereszkedett bõrre is alkalmazható. Ráadásul a görgõkön át a bõrre gyakorolt szívóhatás megakadályozza az elõbbiek elcsúszását vagy kipörgését a bõrön a szerkezet helyváltoztatásai során, és megjegyzendõ, hogy a szerkezet mûködéséhez szükséges gyenge fokú vákuum csak mérsékelt ellenállást fejt ki, amikor a szerkezetet a bõrhöz képest elmozdítjuk, ami megkönnyíti a szerkezet használatát. Ezen belül, a görgõk a bõrfelület szabálytalanságai vagy görbült zónái ellenére is hatékony módon érintkezésben maradnak a bõrrel, így az a görgõk között kényelmesen alávethetõ a tervezett kezelésnek. A gyakorlatban a találmány szerinti szerkezet görgõinek többféle kiviteli alakja is elképzelhetõ. Egy elsõ kiviteli alak esetében az említett legalább egy, vagy minden egyes görgõ a görgõ hossztengelyével párhuzamos és a görgõ kerülete mentén elosztott hosszanti rudakkal rendelkezik, amelyek egymástól olyan távolságban vannak elrendezve, hogy maguk között szívójáratokat képeznek. E kiviteli forma esetében a rudak felosztják a görgõ kerületét, így a bõrt a szívóhatás befogja két szomszédos rúd közé, egy kis redõt képezve, amelynél az epidermisz meg van dolgozva, és különösen annak fibroblaszt sejtjei, amelyeknek a stimulálása kedvez a bõr simaságának és feszesebbé tételének. Amikor a görgõk forgásba vannak hozva hossztengelyük körül, a rudak paskolóhatást gyakorolnak a bõrre, ami felerõsíti a bõrstretching hatást. Egy második kiviteli alak esetében az említett legalább egy, vagy minden egyes görgõnek egy csõ alakú hüvelye van, amely koncentrikus a görgõ hossztengelyével, és át van lyuggatva szívójáratokat képezõ nyílásokkal, amely nyílások a görgõ hossztengelyéhez képest lényegében sugárirányban húzódnak, és a hüvely tengelyirányú kiterjedése mentén vannak elosztva. E második kiviteli alaknál a görgõ egy sor pontszerû zóna mentén fogja be a bõrt, amelyek a járatok külsõ végeinek felelnek meg, a hüvely hossza mentén elosztva. Más szóval, a görgõ egy méhsejtszerû konfigurációban fogja be a bõrt, ami garantáltan kíméletes szívóhatást biztosít a bõr nagy kiterjedésén, és kíméli az alatta levõ szöveteket, abban az értelemben, hogy a bõr szívása nem jár sem a kötõszöveti rostok összenyomásával, sem torzulásával. A méhsejtszerû befogás megkönnyíti a masszírozószerkezet irányítását minden irányban, anélkül, hogy kárt tenne az érzékeny, így például a heges vagy égés következtében traumatizált bõrben. A masszírozószerkezet további jellemzõit külön-külön, illetve a mûszaki értelemben lehetséges minden kombinációban a aligénypontok ismertetik. A találmány könnyebben megérthetõ az alábbi, nem korlátozó érvényû példaként bemutatott ismertetés alapján, hivatkozással a mellékelt ábrákra, amelyeken: az 1. ábra vázlatosan, távlati nézetben mutatja a találmány szerinti szerkezet egy elsõ kiviteli alakját, egy kezelés alatt álló személyen alkalmazva; a 2. ábra robbantott távlati nézetben mutatja az 1. ábra szerinti szerkezet fõbb alkotóelemeit; a 3. ábra az 1. ábra szerinti szerkezet hosszmetszete; a 4. ábra a 3. ábra IV IV vonala menti keresztmetszet, megjegyezve, hogy a 4. ábrán jelölt III III vonal a 3. ábrán látható metszet síkjának felel meg; az 5. és 6. ábra a 2. ábra V vonala menti két homloknézet, amelyek a szerkezet két különbözõ mûködési konfigurációját ábrázolják; a 7. ábra a szerkezet egyik alkotóelemének keresztmetszete a 2. ábra VII síkja mentén; a 8. ábra a 2. ábrával analóg nézetben mutatja a találmány szerinti szerkezet egy második kiviteli alakját; a 9. ábra a 8. ábrán látható szerkezet keresztmetszete; a 10. ábra a 9. ábra IX IX vonala menti részleges metszet; míg a 11. és 12. ábra a második kiviteli alak szerinti szerkezet két különbözõ részének egy-egy változatát szemlélteti távlati nézetben. 3

4 1 HU T2 2 Az 1 7. ábrákon olyan 1 masszírozószerkezet látható, amellyel redõgyúró-görgetõ (úgynevezett palpé-roulé ) masszírozásban lehet részesíteni a kezelés alatt álló 2 személyt, vagyis amellyel a kezelés alatt álló személy 3 bõrére folyamatos hatást lehet kifejteni, amelynek során a szerkezet egyidejûleg helyi becsíptetõ hatást fejt ki egy bõrredõre, és folyamatosan mozgatja a becsíptetett bõrredõt, miáltal ezen bõrredõ görgetését váltja ki. Az egyszerûség kedvéért az ismertetés további részében az irányokat úgy értelmezzük, hogy az 1 szerkezet a fekvõ helyzetben levõ kezelés alatt álló 2 személyen nyugszik, vagyis az alsó és lefelé kifejezések a kezelés alatt álló személy 3 bõre felé mutató irányt jelölik, míg a felsõ és felül kifejezések az ellenkezõ iránynak felelnek meg. Az 1 szerkezetnek egy merev 10 háza van, amely egészében vagy részben például fémbõl, mûanyagból stb. készül. A háznak egy 12 alapteste van, amely alapvetõen paralelepipedon alakú, és a két hosszanti végénél 13 és 14 oldalfal határolja, amelyek jelentõs mértékben túlnyúlnak a 12 alaptest alsó 12A oldala alá. A 12 alaptesttel átellenes oldalon a 13, 14 oldalfalakat 15, 16 védõburok borítja. Az 1 szerkezet összeszerelt állapotában, amint az 1. és a 3 6. ábrákon látható, a 12 alaptest, a 13, 14 oldalfalak, valamint a 15, 16 védõburkok például menetes csavarokkal szilárdan egymáshoz vannak erõsítve. A 2. ábrán a 15 és 16 védõburok nincs feltüntetve. A 10 ház úgy van kialakítva, hogy csatlakoztatni lehessen egy 4 vákuumforráshoz, így például egy vákuumszivattyúhoz, egy vákuum alá helyezett hálózathoz, szívómotorhoz stb. E célból a 12 alaptesten, annak felsõ oldalán egy 17 csatlakozócsonk található a 4 vákuumforráshoz való csatlakoztatásra, például egy 5 csövön keresztül. A csatlakozócsonk egy 18 vezetékbe torkollik, amelyet belülrõl a 12 alaptest határol, és amely annak 12A oldaláig terjed, a 4. ábrán látható módon. Az 1 szerkezet tartalmaz továbbá két X X hossztengelyû párhuzamos 20 görgõt. Mindegyik görgõ a 10 ház belsejében, a 13 és 14 oldalfalak alsó részei között van hosszában felszerelve úgy, hogy X X hossztengelye lényegében merõleges ezekre a falakra. A görgõk úgy vannak felszerelve, hogy forogni tudjanak X X hossztengelyük körül a házhoz képest, az alábbiakban ismertetendõ elrendezés segítségével, de megjegyzendõ, hogy használat közben, a 3. és 4. ábrán szemléltetett módon, ahol a kezelés alatt álló 2 személy 3 bõrét áttetszõen mutatjuk, a görgõk arra szolgálnak, hogy rá legyenek nyomva a bõrre és azon gördüljenek, ahol a görgõ 20A kerületének egy alsó része minden pillanatban érintkezésben áll a bõrrel. Mindegyik 20 görgõ egy-egy belsõ 22 tengelyhez van hozzárendelve, amely az X X hossztengelynek megfelelõ hosszanti irányban és azzal koncentrikusan húzódik, és mindegyik görgõ egy 24 üreges testtel rendelkezik, amely úgy van felszerelve a 22 tengely köré, hogy forogni tudjon az X X hossztengely körül. Az alábbiakban részletezendõk szerint az 1 szerkezet összeszerelt állapotában a 22 tengelyek mozdulatlanok maradnak az X X hossztengely körül. A 24 test négy henger alakú, kör alaprajzú 26 rúddal rendelkezik, amelyek középtengelye lényegében párhuzamos az X X hossztengellyel. Ezek a rudak a görgõ kerülete mentén lényegében egyenletesen vannak elosztva, miáltal kettesével pont átmérõsen egymással szemben húzódnak. A két szemközti rudat elválasztó sugárirányú távolság lényegében azonos a 22 tengely átmérõjének méretével, miáltal a 4. ábrán látható módon a tengely kerületi felülete érintõleges az X X hossztengellyel párhuzamos tömítettségi vonal mentén az egyes 26 rudak kerületi felületére, kivéve a tengely egy hosszanti 28 lelapításánál, ahol egy szabad tér választja szét sugárirányban a tengelyt és az ezen lelapítással szemközti rudakat. Ahhoz, hogy a 26 rudak a 22 tengely körül rögzítve maradjanak, a 24 test a hosszanti végeinél két 30, 31 zárólappal van ellátva, amelyek nagyjából korong alakúak és a középpontjuk az X X hossztengelyre esik, és amelyek között a 26 rudak hosszában húzódnak úgy, hogy középtengelyük lényegében merõleges ezekre a zárólapokra. A 26 rudak úgy vannak rászerelve a 30 és 31 zárólapokra, hogy az egyes görgõk kerületi felülete az X X hossztengelytõl sugárirányban legtávolabb esõ részén a zárólapok kerületi felületéig terjed. Más szóval, a 26 rudak kerületi felületei mind beleesnek egy kör alaprajzú, henger alakú palást belsejébe, amely az X X hossztengellyel koncentrikus, beleértve a zárólapok kerületi felületeit is, és amely megfelel a 20 görgõ teljes 20A kerületének. A gyakorlatban a 26 rudak a 30 és 31 zárólapokhoz 32 csavarokkal vannak rögzítve, amelyek az egyes rudak két végébe vannak behajtva. A csavaros rögzítés következtében minden rúd szabadon foroghat a saját középtengelye körül, bár megjegyzendõ, hogy ennek változataként a 26 rudak le is fékezhetõk, vagyis forgásuk a 30 és 31 zárólapokhoz képest megállítható. A 22 tengelyek hosszanti végeiknél egy-egy 22 1, 22 2 tengelyvégcsapot képeznek, amely a 30 és 31 zárólapokat tartja, ahol a 28 lelapítás tengelyirányban húzódik ezen tengely végcsapok között. A 31 zárólap felõli oldalon a 22 2 tengelyvégcsap tengelyirányban meg van hosszabbítva egy 22 3 kapcsolódugóval, amely mechanikus kapcsolatot biztosít a 22 tengely és a 10 ház megfelelõ 14 oldalfala között. A 22 3 kapcsolódugó két egymással szemben levõ lelapítással rendelkezik, amelyeket beigazítva egy, a 14 oldalfal által határolt 34 horony fogad be úgy, hogy tengelyirányban áthalad az egyes részeken. A 34 horony a hossza mentén kissé meg van görbítve, felfelé irányuló homorú hajlattal. Mivel a 22 3 kapcsolódugó átmérõje kisebb a 34 horony hosszanti méreténél, így ez a kapcsolódugó a horony belsejében az utóbbi hossza mentén elmozdítható úgy, hogy közben a kapcsolódugó lelapításainak a horony alsó és felsõ falaival való együttmûködése által van megvezetve. Így a 22 3 kapcsolódugó és a 34 horony együttmûködése megállítja a 22 tengely forgását az X X hossztengely körül, nagyjából a horony enyhe görbületének megfelelõ holtjátékkal. 4

5 1 HU T2 2 A 22 3 kapcsolódugóval tengelyirányban átellenes oldalon, az egyes 30 zárólapokat mereven meghosszabbítja egy-egy henger alakú 30 1 kapcsolódugó, amelynek középpontja az X X hossztengelyre esik. A30 1 kapcsolódugót egy, a 13 oldalfal által határolt és azon áthatoló 36 horony fogadja be. A 36 horony hosszúkás, hajlított alakú, a 34 horonyhoz hasonlóan; ígya30 1 kapcsolódugó beleilleszkedik a 36 horonyba, oly módon, hogy ott annak hosszában el tud mozdulni, miközben saját hossztengelye körül is el tud fordulni. Ahhoz, hogy a 20 görgõket kényszerforgásba lehessen hozni, ezen görgõk mindegyike hozzá van rendelve egy elõnyösen reverzíbilis 40 villanymotorhoz, amelynek a háza egy megfelelõ 42 fészekben van elrendezve a 10 házban, a ház 12 alaptestének belsejében. Az egyes 40 motorok kihajtótengelye mechanikusan kapcsolódik a megfelelõ 20 görgõ 30 1 kapcsolódugójához egy 44 fogazott szíjon keresztül, amely kapcsolódásban van a motor kihajtótengelyéhez, illetve a 30 1 kapcsolódugóhoz erõsített 46 és 48 fogazott hajtókerekekkel. Mûködés közben, amikor a 40 motor áramot kap, kihajtótengelye forgását a 46 hajtókerék, majd a 44 szíj és a 48 hajtókerék révén átadja a 20 görgõ 24 testének. A 24 test ekkor forogni kezd az X X hossztengely körül, ahogyan azt a 4. ábrán az R nyíl mutatja, és eközben a 22 tengely tartja a 22 1 és 22 2 tengelyvégcsapjainál. Ettõl az R forgó mozgástól függetlenül mindegyik 20 görgõ elmozdítható a 10 házhoz képest a 22 3 és 30 1 kapcsolódugók elcsúsztatásával a hozzájuk tartozó 34, illetve 36 horony hosszában. Más szóval, ezekben a hornyokban való elcsúsztatással a 20 görgõk az X X hossztengelyhez képest nagyjából sugárirányban közelíthetõk egymáshoz, illetve távolíthatók egymástól úgy, hogy közben X X hossztengelyeik lényegében párhuzamosak maradnak, amint azt az 5. és 6. ábrán látható C 1 és C 2 nyíl mutatja, levett 16 védõburok mellett. A két görgõ C 2 távolodó mozgását a 13 és 14 oldalfalak külsõ oldalán elhelyezett 50 hajtûrugók vezérlik: mindegyik 50 rugónak van egy középsõ része, amely beigazítva van felszerelve a megfelelõ 13 vagy 14 oldalfalon szilárdan rögzített 52 befogótárcsára, miközben a rugó oldalsó szárainak szabad végei mechanikusan össze vannak kötve az egyes 20 görgõkkel, egy 54 gyûrû közvetítésével, amely úgy van összekapcsolva, hogy együtt forogjon akár a 30 1 kapcsolódugóval a 13 oldalfal felõl, akár a 22 3 kapcsolódugóval a 14 oldalfal felõl. Az 50 rugók úgy vannak méretezve, hogy a görgõket normális esetben a száraik által biztosított rugalmas feszültség távol tartsa egymástól, vagyis hogy a 22 3, illetve 30 1 kapcsolódugót az egymással szemben elhelyezkedõ 34 és 36 horony végeinek a magasságában tartsák, ahogyan az az 5. ábrán látható. Mûködés közben, amikor a két 20 görgõ közelít egymáshoz, az 50 rugók deformálódnak, egészen a 6. ábrán ábrázolt szélsõ helyzetig úgy, hogy közben azért a rugalmasságból adódó visszatérítõ hatás révén arra törekednek, hogy a görgõket távolítsák egymástól. Az 1 szerkezet rendelkezik továbbá két 60 tömítõléccel, amelyek az egyes 20 görgõk és a 12 alaptest alsó 12A oldala között vannak elhelyezve. Pontosabban szólva, a 12A oldal nem sík, hanem nagyjából az egyes görgõkkel szemben lefelé, a 12A 1 felület felé domború felületet mutat, amely összességében megfelel egy kör alapú hengerpalást egy részének, amelynek a tengelye párhuzamos az X X hossztengellyel. Mindegyik 60 tömítõléc egy hosszúkás alakú alkatrész, hosszában húzódik a 13 és 14 oldalfalak között, és egy felsõ 60A és alsó 60B felülettel rendelkezik, amelyek a kör alapú hengerpalást egy-egy részének felelnek meg, és kiegészítõ alakkal rendelkezik a 12A 1 felülethez, illetve a 20 görgõk 20A kerületi palástjához. Az 1 szerkezet összeszerelt állapotában a 60 tömítõlécek biztosítják a tömítettséget a 20 görgõk és a 10 ház 12 alaptestének alsó 12A oldala között, ily módon a ház egy 62 kezelõkamrát határoz meg, amelyet a görgõk között a 12 alaptest 12A oldala, valamint a 13 és 14 oldalfal határol. Ez a kezelõkamra tehát lefelé, a görgõk közötti részen nyitott, viszont tömítve van a 60 tömítõlécek és a 13 és 14 oldalfalakra rácsúsztatva támaszkodó 30 és 31 zárólapok által. Az 1 masszírozószerkezet használata a következõképpen történik. A 10 házat úgy állítjuk be, hogy az 1. ábrán látható módon a 20 görgõk rá legyenek helyezve a kezelés alatt álló 2 személy 3 bõrére. A 62 kezelõkamra ekkor egyenesen a 3 bõrre nyílik, amint az a 3. és 4. ábrán látható. A 4 vákuumforrás aktiválásakor a 62 kamrában levõ levegõ elszívásra kerül a 18 vezetéken keresztül, ami vákuumot eredményez a 62 kamrában. Pontosabban szólva, a 4. ábrán ábrázoltaknak megfelelõen, a 3 bõr egy idõben szívódik be a 20 görgõk közé, miáltal a bõrön egy 3 1 központi redõ keletkezik, illetve az egyes 20 görgõknél, miáltal kis 3 2 oldalsó redõk keletkeznek a 3 1 központi redõ alsó zónáiban. Tulajdonképpen a 62 kamra nyomáscsökkenése miatt szívóhatás alakul ki a 26 rudakat elválasztó szabad terek némelyikében a görgõ kerülete irányában, bár megjegyzendõ, hogy a kérdéses szabad terek függnek a görgõ X X hossztengely körüli szöghelyzetétõl. Ha például a görgõnek a 4. ábra bal oldalán ábrázolt szöghelyzetét nézzük, itt a legalsó és a jobb szélsõ rúd közötti szabad térben levõ levegõre, valamint a jobb szélsõ és a legfelsõ rúd közötti szabad térben levõ levegõre gyakorolunk szívóhatást, és megjegyzendõ, hogy e két tér a 22 tengelyen keresztül, a 28 lelapításnak megfelelõ szabad tér révén fluidumvezetõ kapcsolatban áll egymással. Általánosabban tekintve belátható, hogy a szomszédos 26 rudak között az egyes 20 görgõk 24 teste egy 64 légszívó járatot határol, amely összességében az X X hossztengelyhez képest sugárirányban terjed ki. Sugárirányú 64 1 külsõ végénél mindegyik járat a 20 görgõ palástfelületére nyílik, míg sugárirányú 64 2 belsõ vége a 22 tengelyre torkollik. A 24 testnek az X X hossztengelyen elfoglalt szöghelyzetétõl függõen a 28 lelapítással szemben levõ 64 2 végek fluidumvezetõ kapcsolatba kerülnek egymással a 22 tengelyen keresztül, miközben a járatok megfelelõ 64 1 végei közül némelyek a 3 bõrre nyílnak, és ott kialakítják a 3 2 oldal- 5

6 1 HU T2 2 só redõt vagy redõket, míg mások a 62 kezelõkamrába torkollanak. Ily módon, ahogy a 4. ábra 66 hullámos nyilai is mutatják, a 20 szívógörgõkkel érintkezõ bõr a 3 1 központi redõ alsó zónáinál 3 2 oldalsó redõket képez, mivel szívóhatás éri az egyes görgõkön keresztül, amelyek 20A kerülete össze van kapcsolva a 4 vákuumforrással, rendre a 62 kamrán, a 18 vezetéken és az 5 csövön keresztül. Ami a 64 járatokat illeti, amelyeknek a 64 2 végei nem nyílnak legalább részben a 28 lelapításra, hanem a kimenetük a 22 tengely fennmaradó részének henger alakú palástfelületére torkollik, ezek a járatok nem állnak összeköttetésben a vákuumforrással a 22 tengelyen keresztül, mivel ez utóbbi lényegében tömítetten lezárja a 64 2 végüket. Így belátható, hogy a 22 tengely egy elosztóeszközt képez a 20 görgõ belsejében levõ 4 vákuumforrás által biztosított vákuum számára. Azzal egy idõben, hogy a 4 vákuumforrás beszívja a levegõt, a 20 görgõk forgásba hozhatók az X X hossztengelyük körül a 40 villanymotorok üzembe helyezésével. A görgõk külsõ 24 teste ekkor az X X hossztengely körül forog, miáltal egymást követik a 64 járatok, amelyek által a 22 tengely a levegõelszívást vezérli a 20 görgõkön keresztül. A 62 kamra nyomáscsökkentése hatására a 20 görgõk egyébként közelednek egymáshoz, elcsúszva a 34 és 36 horony mentén, az 50 rugók által fenntartott rugalmas erõk ellenében. A C 1 közelítõ mozgásnak köszönhetõen a 3 1 bõrredõ becsípõdik a görgõk közé, amint a 4. ábrán látható, ami egy olyan konfigurációnak felel meg, amelyben az egyes görgõk 22 3 és 30 1 kapcsolódugói lényegében középen helyezkednek el a 34 és 36 horony mentén. Ekkor a 60 tömítõlécek tartják fenn a tömítettséget az egyes görgõk és a 12 ház alsó 12A oldala között, fõként a görgõk egymáshoz közelítõ és egymástól távolodó mozgása során, a 60A és 12A 1 felületek egymáshoz képesti tömített elcsúszása révén, miként az egyes 20 görgõk forgásba hozatalakor is, amikor is a 60B felület és a 20A palástfelület csúszik el egymáshoz képest tömítetten. Ebbõl a célból az egyik különösen praktikus kiviteli alaknál minden egyes 60 tömítõléc úgy van legyártva, éspedig mûanyag fröccsöntéssel, hogy egy olyan hosszúkás alkatrész jöjjön létre, amelynek keresztmetszete a 7. ábrán láthatónak felel meg, vagyis egy V keresztmetszetû 60C oldalsó hasítéka van. Nem összeszerelt állapotában ezen az alkatrészen, amint a 7. ábrán látható, a 60C hasíték peremei normális esetben függõleges irányban széttartanak egymástól, az alkatrész megfelelõ öntése következtében. Amikor a tömítõlécek össze vannak szerelve az 1 szerkezet többi részével, a hasíték részben, sõt teljes egészében bezáródik a 4. ábrán látható módon, de peremei azért igyekeznek eltávolodni egymástól, hogy visszanyerjék az öntõformából való kilépéskor felvett alakjukat, a tömítõlécet alkotó anyag rugalmassága következtében. Ez a rugalmas visszatérítõ hatás erõsíti a 60A és 60B felületek környezetében levõ csúszóérintkezések tömítettségét, és felveszi a 10 ház és a 20 görgõk közötti összeszerelésbõl adódó esetleges holtjátékot is A ábrákon egy másik kiviteli alak szerinti 100 masszírozószerkezet látható. Ez a 100 szerkezet számos funkcionálisan ugyanolyan alkatrésszel rendelkezik, mint az 1 7. ábrán ábrázolt 1 szerkezet, amelyeket az egyszerûség kedvéért a következõkben és az ábrákon is ugyanazokkal a hivatkozási számokkal jelöltük, mint az 1 szerkezet esetében, csak egy 1 számot írtunk eléjük. Így a 100 szerkezet többek között egy 110 házzal és forgó 120 görgõkkel rendelkezik. A 100 szerkezet alapvetõen három vonatkozásban különbözik az 1 szerkezettõl. Az elsõ vonatkozás a 110 ház általános geometriáját illeti, amennyiben a 110 ház kisebb tömegû, mint a 10 ház, azonos görgõméret mellett. Ez a méretbeli különbség fõként az 1 és a 100 szerkezetek használata szempontjából jelent elõnyt: míg az 1 szerkezetet elõnyösen két kézzel használjuk, tekintettel 10 háza méretére, addig a 100 szerkezet 110 háza elég kicsi ahhoz, hogy egy tenyérben is be lehessen fogni, olyannyira, hogy egy adott személy egyszerre két 100 szerkezetet is mûködtethet, mindkét kezében egyet-egyet. E célból a 110 ház 112 alaptestének felsõ oldala fölfelé kidomborodik, ami megkönnyíti a 100 szerkezet kézbe fogását és irányítását. Továbbá a gyakorlatban a 4 vákuumforráshoz való csatlakozást biztosító 117 csatlakozócsonk nem a 110 ház felsõ oldalán van kiképezve, hanem az oldalsó 116 védõburokról indul ki, és a 117 csatlakozócsonk így közvetlenül a 116 védõburok és a szomszédos 114 oldalfal közötti 118 közbensõ térbe nyílik a 10. ábrán szemléltetett módon. A gyakorlatban a 110 ház terjedelmét korlátozandó, a 100 szerkezetnek csak egyetlen 140 motorja van, amelynek a kimeneti hajtása egyszerre két 120 görgõnek adódik át két 144 fogazott szíj révén, amelyek a motor egyazon 146 fogazott hajtókerekével kapcsolódnak. Ezenfelül a 10 ház 12 alaptestéhez képest a 112A, felületek, amelyeken a 160 tömítõlécek felsõ 160A felületei feltámaszkodnak és elcsúsznak, megszakítás nélkül mennek át egymásba, és úgy néznek ki, mint egy összességében hengeres felület egy-egy azonos felületrésze. Az 1 és 100 szerkezetek közötti különbség egy másik vetülete az, hogy az egyes 120 szívógörgõk külsõ 124 teste nem tartalmazza kerület menti rudak sorozatát, olyat, mint az 1 szerkezet 20 szívógörgõi esetében a 26 rudak, viszont rendelkezik egy darabból készült, csõ alakú 126 hüvellyel, amelynek középtengelye a görgõ X X hossztengelyére esik, és amely hosszában a 130 és 131 zárólapok között helyezkedik el, mely utóbbiak szerkezete lényegében analóg a megfelelõ 30 és 31 zárólapokéval. A légszívás lehetõvé tétele céljából a 126 hüvely sugárirányban át van lyuggatva több nyílással, amelyek a hüvely hosszában és a kerülete mentén is el vannak osztva. A nyílások így sugárirányú 164 szívójáratokat képeznek, amelyeknek a 164, külsõ vége a 126 hüvely 120A kerület menti oldalára nyílik, míg az egyes járatok belsõ végei a hüvely belsõ 122 tengelyére nyílnak. 6

7 1 HU T2 2 Elõnyösen az egyes 164 járatok vége kifelé szélesedik, hogy az adott végen keltett szívás hatása a bõr nagyobb felületén legyen eloszlatva. Az 1 és 100 szerkezetek közötti különbség egy harmadik vetülete szerint az egyes 120 szívógörgõkön keresztül a kezelés alatt álló személy bõrére nyíló 164 járatok által beszívott levegõ nem halad át 110 ház által a görgõk között határolt 162 kezelõkamrán, hanem közvetlenül kiürül a 122 tengelyen át. E célból a 9. ábrán részletesen ábrázolt módon a tengely tengelyvégcsapja és kapcsolódugója belül üreges, így ezek egy, az X X hossztengellyel koncentrikus furatot határolnak, amely az egyik tengelyoldalon a 128 lelapításra nyílik, míg az átellenes tengelyoldalon a tengelyen kívül, a 114 oldalfal és a 116 védõburok közötti 118 közbensõ tér belsejébe torkollik. Ily módon a 4 vákuumforrás aktiválásakor a 118 tér nyomása lecsökken, ami a furaton át légelszívást vált ki a 128 lelapításnál. A 9. ábrán látható módon a 126 hüvely X X hossztengely körüli szöghelyzetének megfelelõen a 122 tengely vezérli a 164 járatokban levõ levegõ elszívását, amely járatok végei a 128 lelapítással szemben vannak: azoknál a járatoknál, amelyeknek a vége érintkezik a bõrrel, ez a szívás az adott vég által lefedett bõrzóna helyi megfogását eredményezi, miáltal 3 2 oldalsó bõrredõk alakulnak ki, míg azoknál a járatoknál, amelyeknek a vége a 162 kezelõkamrába torkollik, a szívás a kamra nyomáscsökkenését váltja ki, ami a 3 1 középsõ bõrredõ szívás általi kezelését eredményezi, valamint a redõ becsíptetését azáltal, hogy a 120 görgõk az oldalsó 134 és 136 hornyokban elcsúszva közelítenek egymáshoz. A szívógörgõk ezen különbözõ 164 járatai által ily módon beszívott levegõ útját a 166 hullámos nyilak jelzik a 9. ábrán. A 11. ábra a 116 védõburok egy változatát, a 116 védõburkot mutatja egy másik lehetséges elrendezés esetén. A 116 védõburoktól eltérõen a 4 vákuumforráshoz való csatlakoztatást biztosító 117 csatlakozócsonk nem áll ki oldalirányban a 116 védõburokhoz képest kifelé, hanem az utóbbi felsõ oldalán van kiképezve. Továbbá, ahelyett, hogy közvetlenül a 116 védõburok és a 114 oldalfal által határolt 118 közbensõ térbe nyílna, a 117 csatlakozócsonk egy belül a 116 védõburok által határolt 119 vezetékbe torkollik. A 117 csatlakozócsonkkal szemben ez a 119 vezeték egy, a 116 védõburok belsõ oldalához erõsített, például kifejezetten annak az anyagából kiképzett 172 elosztótest 170 belsõ terébe torkollik. A 170 tér henger alakú, alapja kör alakú és középpontja egy 171 középtengelyhez van központosítva. A 171 középtengely párhuzamos a 120 görgõk X X hossztengelyeivel, amikor a 116 védõburok fel van szerelve a 114 oldalfalra. A 172 elosztótest vastagsága lényegében megegyezik a 116 védõburokéval, így amikor az utóbbi fel van szerelve a 114 oldalfalra, a 114 oldalfal lényegében tömítetten lezárja a 170 tér tengelyirányú végét, amely a 114 oldalfal felé néz. A 11. ábrán jól látható, hogy a 170 tér a 118 térrel fluidumvezetõ kapcsolatban áll egy 174 járat révén, amelyet a 171 középtengelyhez képest sugárirányban a 172 elosztótest egyik fala határol. A 174 járat körülbelül 90 -kal el van forgatva a 171 középtengely körül ahhoz képest, ahol a 119 vezeték a 170 térbe torkollik. Ezenfelül, a 171 középtengelyhez képest a 119 vezetékkel átellenben a 170 tér fluidumvezetõ kapcsolatban áll egy 176 üreggel, amely a 172 elosztótestbe van bemélyítve, a 170 tértõl kiindulva. Amikor a 116 védõburok fel van szerelve a 114 oldalfalra, akkor ez a 176 üreg nem a 118 térbe torkollik, hanem egy nyílásba, amely az ábrákon nincs feltüntetve, és amely keresztirányban van kialakítva a 114 oldalfalban, és a 162 kamráig tart. A 170 tér belsejében a 172 elosztótest egy 178 elzárórekesszel van ellátva, amely a 171 középtengely körül elforgathatóan van felszerelve. A 178 elzárórekesz egy része, amely a 11. ábrán nem látható, kinyúlik a 116 védõburkon kívülre, szemben a 114 oldalfallal, miáltal az elzárórekesz mûködésbe hozható kívülrõl, oly módon, hogy a felhasználó elfordítja a 171 középtengely körül. A 178 elzárórekesz oldallapja sugárirányban távol van a 170 teret határoló faltól, kivéve egy 180 részen, amely a 170 térhez kiegészítõ alakkal kiképzett hengerrészként van kialakítva. Mûködés közben a 178 elzárórekesz a 171 középtengely körüli elforgatással négy egymást követõ állásba állítható, amelyek a következõk: a 11. ábrán látható elsõ állás, amelyben a 119 vezeték, a 174 járat és a 176 üreg szabad fluidumvezetõ kapcsolatban áll egymással, a 170 tér közvetítésével; ennek megfelelõen a 4 vákuumszivattyú által szolgáltatott vákuum a 170 térben, a 178 elzárórekesz körül kering a 119 vezeték és egyrészt a 118 tér között, amelynek furata a 122 tengely végénél van kialakítva, a 174 járaton keresztül, másrészt a 162 kamra között, a 176 üregen és az említett nyíláson át, amely áthatol a 114 oldalfalon; egy második állás, amely a 178 elzárórekesz 90 ¹os elforgatásával érhetõ el az elsõ állásához képest, a 11. ábrán jelzett 182 nyíl irányában; ebben a második állásban a 180 felületrész tömítetten elszigeteli egymástól a 170 teret és a 176 üreget, ily módon a 4 vákuumszivattyú által szolgáltatott vákuum nem tud bejutni a 162 kamra belsejéig a 114 oldalfalon át, de azért kering a 118 térben, a 174 járaton át; így az elzárórekesznek ebben a második állásában a vákuum úgy kering a fentebb ismertetett módon a 100 szerkezetben, ahogy azt a 166 nyilak jelzik a 9. és 10. ábrán; egy harmadik állás, amely a 178 elzárórekesz 90 ¹os elforgatásával érhetõ el a második állásához képest, a 182 nyíl irányában; ebben a harmadik állásban a 180 felületrész tömítetten elszigeteli egymástól a 170 teret és a 174 járatot, ily módon a 119 vezetékbõl érkezõ vákuum nem táplálja többé a 118 teret a 174 járaton át, de a vákuum kering az elzárórekesz körül és a 176 üreg belse- 7

8 1 HU T2 2 jében, ahonnan közvetlenül táplálja a 162 kamrát, a 114 oldalfalon át; és egy negyedik állás, amely a 178 elzárórekesz 90 ¹os elforgatásával érhetõ el a harmadik állásához képest a 182 nyíl irányában; ebben a negyedik állásban a 180 felületrész tömítetten elszigeteli egymástól a 170 teret és a 119 vezetéket, ily módon a 4 vákuumszivattyú által szolgáltatott vákuum nem kering a 100 szerkezetben. Ily módon belátható, hogy a 178 elzárórekesszel megválasztható a vákuum keringetésének módja a 100 szerkezetben. Tulajdonképpen az elsõ állásban az elzárórekesz közvetlenül vezérli a vákuum keringését a 4 vákuumszivattyú és egyidejûleg a 122 tengely végnyílása (furata) és a 162 kamra között, vagyis anélkül, hogy ehhez a vákuumnak át kellene haladnia a 120 görgõkön. Ezzel szemben a második és a harmadik állásban a 178 elzárórekesz közvetlenül csak a 4 vákuumszivattyú és a végnyílás, illetve a 162 kezelõkamra között vezérli a vákuum keringését. A negyedik állásban a 178 elzárórekesz megakadályozza, hogy a vákuum elérjen a 120 görgõkhöz, miáltal a 100 szerkezet például megtisztítható vagy elrakható. Az a tény, hogy a 162 kezelõkamrától a 122 tengely kifúrt végéig változtatni lehet a vákuum keringését, lehetõvé teszi, hogy más hatást gyakoroljunk a vákuummal a kezelés alatt álló személy bõrére, mint amikor a vákuum vagy kizárólag csak a kamrából kering, vagy csak kizárólag a tengely kifúrt végétõl. Vagyis a 178 elzárórekesz állásának változtatása háromféle típusú bõrkezelést tesz lehetõvé. A 12. ábra a 10 szerkezet egy másik lehetséges kialakítását mutatja, ami a 160 tömítõlécet illeti. Éppen ezért a 12. ábra csak a 160 tömítõléc-változatot mutatja. Ez a változat lényegében abban különbözik a 160 tömítõléctõl, hogy egy 161 fogazat van kialakítva a 160 tömítõléc azon oldalfalán, amely szembe van fordítva a 162 kamrával. A 161 fogazat egy sor fogból áll, amelyeket félkör alakú bevágások választanak el egymástól, amelyek összekötik egymással a tömítõléc 160A felsõ és 160B alsó felületeit, és amelyek a 164 járatok torkolatainak a meghosszabbításában helyezkednek el a 120 görgõ forgásakor. Mûködés közben a 161 fogazat lehetõvé teszi, hogy a 162 kamrából kilépõ 164 járatokat újra levegõ járja át, anélkül, hogy meg kellene várni, hogy a járatok torkolatai a 120 görgõ forgásával a 160B felületen túlra jussanak. A 162 kamrából érkezõ, a 164 járatokban rekedt vákuum így gyorsabban visszanyeri a nyomását, ami korlátozza a görgõ forgásba hozása ellen ható, a bent rekedt vákuum által kiváltott ellenállást, anélkül, hogy rontana a 160 tömítõléc által biztosított tömítettségen. Mindezek mellett a fent ismertetett 1 és 100 masszírozószerkezetek egyéb kiképzései és változatai is elképzelhetõk. Például: az 1 és 100 szerkezet közötti különbség vetületei csak részlegesen kombinálódnak; így például a 10 ház magában foglalhatja a 120 görgõket, egyetlen 40 motor lehet csak elrendezve a 10 házban stb.; a vákuum keringése a 10, 110 házban a 62, 162 kamráig és/vagy a 122 tengely végfuratáig megvalósítható a ház különbözõ kiképzéseivel, ezen belül a 12, 112 testen át, és/vagy a 13, 14, 113, 114 oldalfalakon át és/vagy a 15, 16, 115, 116 védõburkokon át; így a 100 szerkezet egy nem ábrázolt változata esetében a vákuum keringhet a 4 vákuumforrástól a 112 testen át a 112A 1 felületek legalább egyikéig, oly módon, hogy megfelelõ 160 tömítõlécen át, amely a 160A és 160B felületeit összekötõ nyílással van ellátva, beszívja a levegõt legalább a végeikkel a tömítõlécbe torkolló 164 járatok némelyikébõl, mivel a 128 lelapítás segítségével ez a szívás a levegõ elszívását eredményezi azokból a járatokból, amelyeknek a végei egyrészt a 162 kamrába torkollnak, másrészt a kezelés alatt álló személy bõrére nyílnak; a 28, 128 lelapítás kiterjedése és az X X hossztengely körüli szöghelyzete módosítható, hogy befolyásolni lehessen a levegõ áramlását a 64, 164 szívójáratok 64 2, végeinél; az 1, 100 szerkezetek motorizálása opcionális, abban az értelemben, hogy a 40 és 140 villanymotorok elhagyhatók, és ekkor a 20, 120 görgõket a páciens bõrén végzett görgetéssel lehet forgásba hozni a hossztengelyük körül, a 10, 110 ház kézi elmozdításával; ebben az esetben is könnyû elérni azt, hogy a görgõk forogni kezdjenek, abban az értelemben, hogy mivel a szívógörgõk helyileg megfogják a bõrt és rátapadnak, egyfajta köpölyözõ effektussal, elég erõsen hozzátapadnak a bõrhöz ahhoz, hogy csúszás és kipörgés nélkül lehessen azt megdolgozni, anélkül, hogy ehhez különösebben erõs vákuumot kellene igénybe venni, ami nehezen irányíthatóvá tenné a szerkezetet a masszõrnek és fájdalmassá a páciensnek; a 64, 164 járatok amelyeken keresztül a levegõ elszívódik a 20, 120 görgõkön át száma és elrendezése módosítható; például a 20 görgõ nem ábrázolt változatánál a külsõ 24 testnek lehet négynél több vagy kevesebb rúdja; a 164 járatok torkolatai, ahelyett, hogy kifejezetten kör keresztmetszetûek lennének, ez a keresztmetszet lehetne csepp alakú is, kidomborodással a 120 görgõ felõl, ahol az utóbbi elõrehalad a bõrön; a 10, 110 ház elrendezhetõ egy fogantyú végén, amelynek belsejében vákuum kering a 4 vákuumforrástól a házig; ebben az esetben a 17, 117 vagy 117 csatlakozócsonk úgy van kialakítva, hogy ferde legyen a függõleges síkhoz képest, hogy ezen fogantyú meghosszabbításában húzódjon; opcionálisan a fogantyú magában foglalhat továbbá eszközöket, éspedig elektronikus eszközöket, annak az iránynak az észlelésére, amely felé a masszõr elõre szeretné mozdítani a házat a kezelés alatt álló személy bõrén; tulajdonképpen a szívógörgõk forgásba hozataluk 8

9 1 HU T2 2 kezdetekor enyhe ellenállási nyomatékot hoznak létre, mivel a görgõ a szívás hatására megfogja a bõrt; ez az ellenállás észlelhetõ, és ebbõl levezethetõ, hogy milyen irányú forgásba kell hozni a görgõket, és a 40, 140 motorizáció villamos betáplálása is ennek megfelelõen vezérelhetõ; és/vagy a 4 vákuumforrás kialakítható úgy, hogy egy állandó intenzitású vákuumot biztosítson, de úgy is, hogy változó intenzitásút, ami által ez a vákuum az 1 vagy 100 szerkezeten keresztül lökésszerû érzetet kelt a kezelt bõrön. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Szerkezet (1; 100) egy kezelés alatt álló személy (2) bõr (3) alatti kötõszövetének kezelésére, fõként masszírozására, amely szerkezet hozzárendelhetõ egy vákuumforráshoz (4), és a kezelés alatt álló személy bõrének megdolgozására két párhuzamos görgõvel (20; 120) rendelkezik, amelyek egy házba (10; 110) vannak beszerelve oly módon, hogy forogni tudjanak saját hossztengelyük (X X) körül, emellett a ház belsejében egy szabad tér (18, 62; 162) van meghatározva, azzal jellemezve, hogy legalább az egyik görgõ (20; 120) üreges, és a görgõ hossztengelyéhez (X X) képest keresztirányú szívójáratokat (64; 164) határol, ahol ezen szívójáratok mindegyikének van egy külsõ vége (64 1 ; ), amely a görgõ kerületére nyílik (20A; 120A), és egy belsõ vége (64 2 ; ), amely úgy van kialakítva, hogy legalább is olyankor, amikor a görgõ forgása közben a járat külsõ vége a görgõ által megdolgozott bõr (3) felé irányul, összekapcsolható a vákuumforrással (4) egy olyan vezérlõeszközön (22; 122) keresztül, amellyel a görgõ belül van felszerelve és amelyet a ház (10; 110) hordoz, továbbá a szívójáratok úgy vannak elosztva a görgõ kerülete mentén, hogy a görgõnek a hossztengelyéhez viszonyított bármely szöghelyzetében legalább az egyik szívójárat külsõ vége a görgõk által megdolgozott bõr felé nézzen, és a belsõ vége fluidumvezetõ kapcsolatba kerüljön a vezérlõeszközön keresztül legalább egy másik szívójárat belsõ végével, amely szívójárat külsõ vége a ház belsejében meghatározott szabad térbe (18, 62; 162) torkollik. 2. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a legalább egy, vagy minden egyes görgõ (20) a görgõ hossztengelyével (X X) párhuzamos és a görgõ kerülete mentén elosztott hosszanti rudakkal (26) rendelkezik, amelyek egymástól olyan távolságban vannak elrendezve, hogy maguk között szívójáratokat (64) képeznek. 3. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a legalább egy, vagy minden egyes görgõ (120) egy csõ alakú hüvellyel (126) rendelkezik, amely koncentrikus a görgõ hossztengelyével (X X) és át van lyuggatva szívójáratokat (164) képezõ nyílásokkal, amely nyílások a görgõ hossztengelyéhez (X X) képest lényegében sugárirányban húzódnak, és a hüvely tengelyirányú kiterjedése mentén vannak elosztva. 4. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a vezérlõeszköz egy, a görgõt (20; 120) tartó tengelyt (20; 122) tartalmaz, amely körül a görgõ forog, és amely egy lelapítással (28; 128) van ellátva, amelynek révén a szívójáratoknak (64; 164) az ezen lelapítással szemben elhelyezkedõ belsõ vége vagy végei (64 2 ; ) fluidumvezetõ kapcsolatba vannak hozva a vákuumforrással (4). 5. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a vezérlõeszköz (122) az egyik tengelyirányú végénél (122 3 ) egy átmenõnyílást (122 4 ) határol, amelyen keresztül a vákuum a vákuumszivattyú (4) és a görgõ (120) belseje között kering. 6. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a szabad tér (18, 62) úgy van kialakítva, hogy a vákuum a vákuumszivattyú (4) és a görgõ (20) kerülete (20A) között keringjen. 7. Az 5. és 6. igénypont együttese szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy tartalmaz továbbá egy üzemmódválasztó eszközt (178) is, amely a házon (110) kívülrõl mûködtethetõ, és úgy van kialakítva, hogy szabályozza a vákuum keringését, anélkül, hogy az áthaladna a szívójáratokon (164) a vákuumszivattyú (4) és vagy kizárólag az átmenõnyílás (122 4 ), vagy kizárólag a szabad tér (162) között, vagy összeadódva ezen átmenõnyílás és ezen szabad tér között. 8. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a szabad tér (18, 62; 162) egy kezelõkamrát (62; 162) tartalmaz, amelyet a ház (10; 110) határol a görgõk (20; 120) között, és amely nyitott a görgõk által megdolgozott bõr (3) felé. 9. A 8. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a kezelõkamra (62; 162) tömítve van az egyes görgõk (20; 120) és a ház (10; 110) görgõk által megdolgozott bõrrel (3) szemközti oldala (12A; 112A) között egy tömítõléc (60; 160) által, amelynek van egyrészt egy olyan tömítõfelülete (60B; 160B), amelynek nekitámaszkodva csúszik a görgõ kerülete (20A; 120A) a görgõ forgása során, és másrészt van egy ezzel átellenes tömítõfelülete (60A, 160A), amely hozzányomódik a ház említett oldalához (12A; 112A). 10. A 9. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy legalább az egyik tömítõléc vagy minden egyes tömítõléc el van látva egy átmenõnyílással, amely összeköti egymással a két tömítõfelületet (60A, 60B; 160A, 160B), és amelyen keresztül a vákuum a vákuumszivattyú (4) és a megfelelõ görgõ kerülete között kering. 11. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy tartalmaz továbbá villamos hajtóeszközöket (40; 140), amelyek legalább az egyik görgõ (20; 120) forgatására szolgálnak. 12. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a görgõk (20; 120) úgy vannak kialakítva, hogy a hossztengelyükhöz (X X) képest lényegében sugárirányban közeledhessenek egymáshoz, vagy távolodhassanak egymástól, egy házhoz (10; 110) képesti elcsúszással. 9

10 HU T2 Int. Cl.: A61H 15/00 10

11 HU T2 Int. Cl.: A61H 15/00 11

12 HU T2 Int. Cl.: A61H 15/00 12

13 HU T2 Int. Cl.: A61H 15/00 13

14 HU T2 Int. Cl.: A61H 15/00 14

15 HU T2 Int. Cl.: A61H 15/00 15

16 HU T2 Int. Cl.: A61H 15/00 16

17 HU T2 Int. Cl.: A61H 15/00 17

18 HU T2 Int. Cl.: A61H 15/00 Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest