(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP B (1) Int. Cl.: E21D 21/00 ( ) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO PCT/EP 07/ (30) Elsõbbségi adatok: DE (72) Feltaláló: MEIDL, Michael, 9871 Seeboden (AT) (73) Jogosult: Atlas Copco Mai GmbH, 97 Feistritz/Drau (AT) (74) Képviselõ: Kovács Gábor, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (4) Továbbfejlesztett csúszóhorgony HU T2 A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül 4 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 199. évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 1 HU T2 2 A találmány tárgya csúszóhorgony furatba történõ bevezetéshez, ahol a csúszóhorgonynak horgonyrúdja van, amelyen egy átmenõnyílással kiképezett csúszásszabályozó elem van elrendezve, amely nyíláson a horgonyrúd át van vezetve, és a csúszásszabályozó elem legalább egy, a horgonyrúd palástfelületével érintkezésben álló csúszótest befogadására kiképezett kimélyítéssel ellátott csúszótestkalitkát tartalmaz. Ilyen csúszóhorgony a WO 2006/034208A1 leírásban ismert. A csúszóhorgonyok az úgynevezett kõzethorgonyok csoportjához tartoznak. A kõzethorgonyokat a bányászatban, alagútépítésnél és speciális mélyépítés során a vájat vagy az alagút falának a stabilizálására használják. Ehhez a vájatból vagy alagútból egy furatot képeznek ki a kõzetben, amelynek hossza általában 2 és 12 m között van. Ebbe a furatba van azután egy megfelelõ hosszúságú kõzethorgony bevezetve, amelynek a végtartományát a furatban habarccsal, speciális mûgyanta ragasztóanyaggal vagy mechanikus kitámasztással rögzítik. A horgonynak a furatból kiálló végére általában egy horgonylapot helyeznek, amelyet azután egy csavaranyával a vágat vagy alagút falához szorítanak. Ily módon azok a terhelések, amelyek a vágat vagy alagút falának a tartományára hatnak, a mélyebben fekvõ kõzetrétegekbe vannak vezetve. Másképpen kifejezve, az ilyen kõzethorgonyok segítségével a kõzetrétegben lévõ távolabbi falazat is bevonható a terhelés befogadására annak érdekében, hogy a vágat vagy alagút beomlásának a veszélyét minimálisra csökkentsék. A szokásos kõzethorgonyok a konstrukciós kialakításuknak megfelelõ maximális terhelést képesek átadni, és ezen terhelés túllépése esetén eltörnek (ún. törõterhelés). Annak érdekében, hogy a már behelyezett kõzethorgony ilyen, például kõzeteltolódások által kiváltott elakadását el lehessen kerülni, úgynevezett csúszóhorgonyokat fejlesztettek ki, amelyek egy elõre megadott terhelés túllépése esetén meghatározott mértékben utánaengednek, azaz amelyek a hosszúságukat bizonyos határok között növelni tudják annak érdekében, hogy a kõzetben ható feszültségeket olyan értékre csökkentsék, amelyet a horgony még át tud venni. Ilyen csúszóhorgonyok esetében kívánatos, hogy azt az erõt, amelynél a csúszóhorgony adott módon utánaenged, lehetõleg pontosan lehessen beállítani, és az utánaengedés alatt viszonylag kevéssé ingadozzon annak érdekében, hogy lehetõség legyen a kõzethorgony pontos konstrukciós méretezésére, továbbá a mûködés közben elõre jól megállapítható viszonyokat lehessen megvalósítani. Az úgynevezett törõerõ, azaz az az erõ, amelynek túllépése esetén a csúszóhorgony adott mértékben utánaenged, pontossága ismételhetõ kell hogy legyen annak érdekében, hogy a csúszóhorgony terhelése egy ilyen adott utánaengedés különbözõ, idõben egymástól elkülönülõ fázisai során ellenõrzés nélkül ne változzon. A találmány feladatául tûzte ki egy ebbõl a szempontból javított csúszóhorgony kialakítását. A bevezetõben említett ismert csúszóhorgonyokból kiindulva a találmány a feladatot azáltal oldja meg, hogy a csúszótest befogadására szolgáló minden egyes kimélyítés a csúszótestkalitkában a horgonyrúd palástfelületéhez képest érintõlegesen van elrendezve, továbbá minden egyes kimélyítés burkoló palástfelülete elõre meghatározott mértékben nyúlik be az átmenõnyílás szabad keresztmetszetébe, és végül minden egyes csúszótest kitölti a hozzárendelt kimélyítés keresztmetszetét. A a horgonyrúd palástfelületéhez képest érintõleges kifejezés alatt itt nem az a matematikai értelemben vett egzakt érintõlegesség értendõ, ahol a kimélyítés palástfelülete a horgonyrúd palástfelületéhez képest érintõleges, hanem egy, lényegében érintõleges elrendezés a csúszótest felfogására kiképezett kimélyítés és a horgonyrúd palástfelülete között, ahol minden egyes kimélyítés központi hossztengelye ferdén helyezkedik el a horgonyrúd központi hossztengelyéhez képest, továbbá a horgonyrúd központi hossztengelyének és egy tetszõleges, a csúszótest felfogására kiképezett kimélyítés hossztengelyének a vetületében ez a két tengely egymásra merõlegesen helyezkedhet el, de ez nem szükségszerû. A csúszótest felfogására kiképezett kimélyítések központi hossztengelye elhelyezkedhet egy olyan síkban, amely a horgonyrúd központi hossztengelyét merõleges szögben metszi (ekkor merõlegesek egymáshoz képest a szóban forgó tengelyek a fent leírt vetületben), de adott esetben a horgonyrúd központi hossztengelyéhez képest ferde szögben is elhelyezkedhet. A találmány szerint kialakított csúszóhorgonynak egy sor elõnye van. A csúszótestkalitkában a csúszótest felfogására kialakított minden egyes kimélyítés burkoló palástfelülete elõre megadott mértékben benyúlik a csúszásszabályozó elem átmenõnyílásának szabad keresztmetszetébe, és ezen mérték segítségével az a szorítóerõ, amellyel a csúszótest vagy csúszótestek az átmenõnyíláson keresztülnyúló horgonyaidat megfogják, nagyon pontosan beállítható. Ezenkívül pedig az egyszer már így beállított szorítóerõ egy egyszeri folyamat után ismételten elérhetõ, mivel mindegyik csúszótest a szokásos toleranciával tölti ki a hozzárendelt kimélyítés keresztmetszetét úgy, hogy az elõre megadott mérték, amellyel minden egyes csúszótest az átmenõnyílás szabad keresztmetszetébe nyúlik, a csúszóhorgony mûködése során nem változik, különösen akkor nem változik, amikor a mûködés során több, a csúszóhorgonynak idõben elválasztott csúszófázisai vannak. Végül az adott esetben csúszóhorgonyrúd és a csúszásszabályozó elem közötti erõátvitel elõnyösen van megoldva, mivel a kimélyítések keresztmetszetét kitöltõ csúszótestek következtében a csúszótesteken és a csúszótestkalitkán anyagdeformáció nem jön létre, csak a horgonyrúdon. Ennek elõfeltétele az, hogy ahogyan ez az idézett technika állásánál is a csúszótestek anyagának a keménysége nagyobb legyen, mint a horgonyrúd keménysége. További befolyásoló paraméterek, amelyekkel a szorító- vagy törõerõ befolyásolható, a csúszótestek és a csúszótestkalitkának az alakja, a csúszótestek száma, a horgonyrúddal kapcsolatban álló felületük érint- 2

3 1 HU T kezési módja, a csúszótest és a horgonyrúd anyagainak, valamint a csúszótest és a csúszótestkalitka anyagainak párosítása, valamint a horgonyrúd felületének a formája és jellege. Alapvetõen a találmány szerinti csúszóhorgony egyetlen kimélyítéssel és egyetlen, abban elhelyezett csúszótesttel is mûködik. Elõnyös azonban, ha a csúszótestkalitkában mégis több kimélyítés van kialakítva, amelyek elõnyösen a horgonyrúd kerülete mentén, elosztva, elõnyösen a kerület mentén egyenletesen elosztva vannak kialakítva. A több kimélyítés és a megfelelõen több csúszótest segítségével a kívánt törõerõ még pontosabban állítható be, és ehhez járul még az is, hogy a több kimélyítéssel és az azokban elhelyezett csúszótestekkel egyszerû módon nagyobb szorító¹, ill. törõerõ valósítható meg. A kimélyítések és a csúszótestek egyenletes elosztása a horgonyrúd kerülete mentén a horgonyaidra ható terhelést egyenletesebben osztja el. A több kimélyítés mindegyike a csúszótestkalitkában különbözõ szinten helyezhetõ el, azaz a csúszótestkalitka egyik, mindenkor saját keresztmetszeti szintjén. A csúszásszabályozó elem kompakt kialakításának elérése érdekében elõnyösen több kimélyítés van a csúszótestkalitka egy keresztmetszeti síkjában kialakítva. Az egy keresztmetszeti síkban elhelyezhetõ kimélyítések száma a kimélyítések méretétõl és a csúszótestkalitka méretétõl függ. A találmány szerinti csúszóhorgony egyik kiviteli alakjánál három kimélyítés van egy keresztmetszeti síkban elhelyezve, azonban nagyobb méretû csúszóhorgonyok esetében megfelelõen nagyobb csúszásszabályozó elemmel háromnál több kimélyítés is lehet. A kompakt kialakítás és az egyenletes tehereloszlás szempontjából elõnyös, ha a több kimélyítés csoportosan van a csúszótestkalitka különbözõ keresztmetszeti síkjaiban kialakítva. Egy ilyen kiviteli alakot elõnyösen akkor lehet választani, ha a térbeli viszonyok egy adott keresztmetszeti síkban a kívánt számú kimélyítés elhelyezését nem teszik lehetõvé. A találmány szerinti csúszóhorgony egy másik példakénti kiviteli alakjánál mindenkor három-három kimélyítés van a csúszótestkalitka két különbözõ keresztmetszeti síkjában elhelyezve. A különbözõ keresztmetszeti síkokban lévõ kimélyítések esetében ezenkívül elõnyös, ha azok szögeltolással vannak egymáshoz képest kialakítva úgy, hogy az egyik keresztmetszeti síkban lévõ kimélyítésekben elhelyezett csúszótestek a horgonyrúd köpenyfelületének más tartományával érintkeznek, mint például azok a csúszótestek, amelyek a másik keresztmetszeti síkban vannak. A találmány keretében az alkalmazott csúszótestek kialakítása megközelítõleg tetszõlegesen választható meg. Így például a csúszótest lehet gömb alakú vagy lehet kúpos külsõ formájú, például kúpgörgõ alakú. Az egyik elõnyös kiviteli alak szerint a csúszótestnek körhenger alakja van, tehát görgõ alakú. Ezenkívül minden egyes csúszótest palástfelülete bombírozott, azaz kifelé domborodó, például úgy, mint egy borospalack. Prizma alakú csúszótestek is lehetségesek. Nyilvánvaló, hogy a kimélyítések alakját az alkalmazott csúszótestekhez legalább olyan mértékben illeszteni kell, hogy mindegyik csúszótest a hozzá tartozó kimélyítésben lényegében játékmentesen legyen felfogható. Rendszerint a kimélyítések formája az alkalmazott csúszótestek alakjának megfelelõ kell legyen, azaz egy körhenger-csúszótest egy körhenger-kimélyítésben van elhelyezve, egy kúpos csúszótest pedig egy kúpos kimélyítésben stb., jóllehet ez az egybeesés nem kényszerû. A találmány szerinti csúszóhorgonynál két alapvetõ lehetõség van a csúszásszabályozó elem elhelyezésére. Az egyik lehetõség az, hogy a csúszásszabályozó elem a horgonyrúdnak arra a szelvényére van elhelyezve, amely a furatba történõ bevezetésre szolgál. A csúszóhorgony maximális csúszótartománya az a távolság, amellyel a csúszásszabályozó elem a horgonyrudat a furatba vezeti. Mivel az ilyen kiviteli alakoknál a horgonyrudat nem a csúszásszabályozó elem oldja ki, amikor a maximális csúszástávolságot megtette, az elõnyös kiviteli alakoknál a horgonyrúd furat felõli végének tartományában egy ütközõelem van elhelyezve, amelynek átmérõje nagyobb, mint a csúszásszabályozó elemben lévõ átmenõnyílás átmérõje. Ily módon a horgonyrúd nem tud a csúszásszabályozó elemen átcsúszni. Az ütközõelem lehet például egy, a horgonyrúd furat felõli végtartományára felcsavarozott vagy ott más módon rögzített csavaranya. Amikor az ütközõelem a csúszásút lehetséges maximumát megtette és a csúszásszabályozó elemen felütközik, a csúszóhorgonynak egy további meghatározott utánengedése már többé nem lehetséges. A csúszóhorgony ezután a saját, a konstrukciós méretezésébõl adódó törési terheléssel terhelhetõ, és ennek a túllépése esetén jön létre a nem megfelelõ mûködés, például ekkor fog a horgonyrúd elszakadni. Azt biztonsággal megvalósítani, hogy a csúszásszabályozó elemen túl, a horgonyrúdnak a furatba benyúló része szükség esetén csúszó módon tolódjon el a csúszásszabályozó elemen keresztül, a találmány szerinti csúszóhorgony egyik elõnyös kiviteli alakjánál egy elsõ, a horgonyrudat koncentrikusan körülvevõ védõcsõ van a csúszásszabályozó elemtõl a horgonyrúd furat felõli végéig elrendezve. Ily módon van megakadályozva, hogy a habarcs, vagy adott esetben az alkalmazott ragasztógyanta a horgonyrúddal érintkezésbe lépjen, és ezt adott esetben elzárja, azaz ily módon biztosítva van a horgonyrúd elsõ védõcsõvel körülvett szelvényének az áthaladása a csúszásszabályozó elemen. A habarcs vagy ragasztóanyag, amely általában a horgonyról a furatba jut, a horgonynak a furatba történõ bevezetésekor kinyomódik, és egy része az elsõ védõcsõ külsõ oldala mentén folyik el úgy, hogy ennél a kiviteli alaknál az elsõ védõcsövön keresztül továbbítva, a csúszóhorgony külsõ oldalára a csúszásszabályozó elem mögé van továbbítva, azaz a fúrás felõli oldalára, a furatban egy, a horgony rögzítéséhez használt mûgyantaanyagból vagy habarcsból egy dugót képez. Ez a dugó az anyag megkeményedése után olyan alátámasztás feladatát látja el, amelynek a csúszásszabályozó elem és ezzel a teljes horgony megfelelõen 3

4 1 HU T2 2 meg tud támaszkodni. Ezáltal megbízhatóan meg van akadályozva, hogy a horgonyt a furatból ki lehessen húzni. Egy ilyen, a horgonyrudat koncentrikusan körülvevõ elsõ védõcsõ akkor is elõnyös, ha a csúszóhorgonyt alátámasztással, például támpersely behelyezésével szorítják meg a furatban, mivel a védõcsõ a laza kõzetanyagot a csúszószakasztól, azaz a horgonyrúd csúszáshoz meghatározott tartományától távol tartja, ami különben zavaróan hatna, és ezenkívül pedig a csúszószakaszt a korróziótól is megvédi. Elõnyösen az elsõ védõcsõ külsõ átmérõje lényegében a csúszásszabályozó elem külsõ átmérõjének felel meg, úgyhogy a csúszásszabályozó elemmel kezdõdõen a csúszóhorgony fúrás felõli végéig legalább megközelítõleg egységes külsõ átmérõ jön létre, amely a csúszóhorgonynak a furatba történõ bevezetését megkönnyíti. A horgonyrúd furatnyílása felõli oldalának védelmére azoktól a nyíróerõktõl, amelyet az alagút vagy vájat fala a horgonyrúdra kifejthet, a találmány szerinti csúszóhorgony egyik elõnyös kiviteli alakja egy második, a horgonyrudat koncentrikusan körülvevõ védõcsõvel van ellátva, amely a már említett horgonylaptól, amely a furat nyílását zárja, egy darabon továbbnyúlik be a furatba. Konstrukciós szempontból elõnyös, ha egy ilyen második védõcsõ a horgonylappal mereven össze van kapcsolva, például hegesztéssel vagy csavarozással, vagy a horgonylappal egy darabot képezõen is kialakítható. A horgonyrúdnak a horgony rögzítéséhez alkalmazott mûgyantaanyaggal vagy habarccsal szembeni védelmére és korrózióvédelemként is szolgáló elõnyös kiviteli alakok egy harmadik, a horgonyrúd körül koncentrikusan elhelyezett védõcsõvel vannak ellátva, amely például kialakítható mûanyagból, és a csúszásszabályozó elemtõl egy darabig a horgonyrúdnak a furatból kiálló vége felé, azaz a furat nyílása irányában helyezkedik el. Így ebben a tartományban is biztosítva van, hogy a horgonyrúd nem ragad, és a törõerõ túllépése esetén kontrolláltan, azaz a zavaró befolyásoktól messzemenõen függetlenül tud eltolódni. A harmadik védõcsõ lehet egy zsugorcsõ, vagy adott esetben mint réteg alakítható ki, amely például a horgonyrúd védendõ szakaszára van felvive. A találmány szerinti csúszóhorgony, amelynek csúszásszabályozó eleme a furatban található, behelyezését követõen, kívülrõl azt megállapítani, hogy sziklamozgás létrejött¹e, azaz a horgony behelyezését követõen a csúszásszabályozó elemben a horgonyrúd a törõerõ túllépése hatására csúszó mozgást végzett¹e, a találmány szerinti csúszóhorgony elõnyös kiviteli alakjai ellenõrzõ szerkezettel vannak ellátva. Ez egyszerûen lehet például egy ellenõrzõ huzal, amely a csúszásszabályozó elemtõl a horgonylapig van kifeszítve, és elõnyösen a horgonylap külsõ oldalától, azaz a horgonylapnak a furattól távol esõ oldalától férhetõ hozzá. Ha a behelyezést követõen egy ily módon kialakított csúszóhorgony esetében kõzetmozgások jönnek létre, amelyek a törõerõ túllépéséhez vezetnek és ezzel egyidejûleg a horgonyrúdnak a csúszásszabályozó elemhez képesti elcsúszását hozzák létre, ez az ellenõrzõ huzal elszakad, és kívülrõl azután könnyen kihúzható. Ha azonban a behelyezett csúszóhorgony ellenõrzésénél az ellenõrzõ huzal még megfeszített állapotban, és ezáltal a csúszásszabályozó elemhez megfelelõen rögzítve van, akkor nem lehet a furatból kihúzni, ami azt jelenti, hogy idõközben a horgonynak a törõerejének túllépését elõidézõ kõmozgások nem jöttek létre. Az ellenõrzõ huzal lehet fém vagy mûanyag, vagy lehet egy szál vagy ehhez hasonló. A csúszásszabályozó elemnek a horgonyrúd furatában található szelvényére az elõbb megvizsgált elhelyezési lehetõsége mellett, egy másik lehetõség is adódik, amikor a csúszásszabályozó elemet a furaton kívül helyezik el, azaz a horgonyrúdnak egy olyan szelvényére, amely a horgonylapon keresztül a furatból kinyúlik. Ez a lehetõség azonban szükségessé teszi, hogy a horgonyrúd teljes, a csúszáshoz megadott hosszúsága a furat szájából kinyúljon, és ezáltal a vágat vagy alagút szabad keresztmetszetét megfelelõen beszûkíti, ami általában egy lényeges hátrány lehet. A furaton kívül elhelyezett csúszásszabályozó elem elõnye, hogy az idõk folyamán bekövetkezõ változások jól ellenõrizhetõk, mert a horgonyrúd eredetileg kiálló hosszúságából kiindulva mindig meg lehet állapítani, hogy az idõ folyamán milyen mértékû csúszó mozgás ment végbe. Függetlenül attól, hogy a csúszásszabályozó elem a horgonyrúd adott szelvényénél a furaton kívül vagy a furaton belül van, a találmány szerinti csúszóhorgony egy elõnyös kiviteli alakjánál a horgonyrúd furat felé esõ végére egy keverõelem van rögzítve. Amikor a horgony rögzítésére a furatban kétkomponenses mûgyanta ragasztót használnak, a két komponens általában olyan ragasztópatronok formájában van a furatba behelyezve, amelyekben a két komponens például két egymással koncentrikus kamrában egymástól elválasztva van elhelyezve. A horgony behelyezése a keverõelem roncsolja a például mûanyag fóliából kialakított kamrákat, és a horgonyrúd ezzel egyidejû vagy ezt követõ elfordulása azt eredményezi, hogy a két komponens megfelelõen összekeveredik, és ezt követõen a kész mûgyanta gyorsan kikeményedik. A keverõelem a keverési funkcióját követõen a már korábban említett ütközõelemként szolgálhat. A találmány szerinti csúszóhorgony jelenleg elõnyös példakénti kiviteli alakját a továbbiakban a mellékelt vázlatos ábrák segítségével mutatjuk be részletesebben. Az 1. ábrán felülnézetben látható a találmány szerinti csúszóhorgony egyik elõnyös példakénti kiviteli alakja, a 2. ábrán a csúszótestkalitka egyik példakénti kiviteli alakja látható, ahogyan az a találmány szerinti csúszóhorgony csúszásszabályozó eleménél alkalmazásra kerül, a 3. ábrán a 2. ábra III III metszete látható, a 4. ábrán a csúszótestkalitka második példakénti kiviteli alakja látható, ahogyan ez az 1. ábrán bemutatott csúszóhorgony csúszásszabályozó elemében alkalmazásra kerül, az 4

5 1 HU T ábrán a 4. ábra V V metszete látható, a 6. ábrán a 4. ábra VI VI metszete látható, a 7. ábrán egy, az. ábrának megfelelõ nézet látható a csúszótestkalitkába elhelyezett csúszótestekkel, és a 8. ábrán egy, a 6. ábrának megfelelõ nézet látható szintén a csúszótestkalitkába elhelyezett csúszótestekkel. Az 1. ábrán általában hivatkozási jellel jelölt csúszóhorgony látható, amely egy nem ábrázolt kõzetfuratba történõ bevezetésre szolgál annak érdekében, hogy például egy vágat vagy alagút falát stabilizálja. A csúszóhorgony-központi elem egy 12 horgonyrúd, amely a csúszóhorgony teherhordó elemét képezi, és amelynek hossza határozza meg a csúszóhorgony hosszát. A bemutatott példakénti kiviteli alaknál a 12 horgonyrúd egy masszív, átmenõ acélrúd, amelynek kör keresztmetszete van, az átmérõje 12 mm, a palástfelülete sima, és hossza itt 2 m. A kívánt terhelésátadási képesség függvényében a 12 horgonyrúd átmérõje lehet adott esetben kisebb vagy nagyobb is, mint 12 mm, a hossza pedig a behelyezési viszonyoktól függõen lehet rövidebb vagy hosszabb, ahogy amilyet korábban megadtunk. A 12 horgonyrúd palástfelülete nem kell, hogy feltétlenül sima legyen, lehet például érdesített, hornyolt stb. Jóllehet a horgonyrudak elõnyösen kör keresztmetszetûek, a találmány azonban nem korlátozódik erre, a horgonyrúd keresztmetszete lehet például négyszögletes, sokszögû stb. A 12 horgonyrúd egyik szelvényén, amely az itt nem ábrázolt kõzetfuratba történõ bevezetésre szolgál, egy 14 csúszásszabályozó elem van elhelyezve, amelynek alapvetõ felépítése a 2. és a 3. ábrán figyelhetõ meg. A 14 csúszásszabályozó elem arra szolgál, hogy a 12 horgonyrúd korlátozott hosszirányú eltolódást engedje meg a 14 csúszásszabályozó elemhez képest azért, hogy a csúszóhorgony a behelyezését követõen fellépõ kõzetelmozdulásokat jobban felfogja, és idõnek elõtte ne menjen tönkre. A 14 csúszásszabályozó elem körhenger alakú 16 csúszótestkalitkát tartalmaz, amelynek központi, tengelyirányban futó 18 átmenõnyílása van, amely a bemutatott példánál kissé lépcsõzetesre van kialakítva, és amelyen keresztül a csúszóhorgony összeszerelt állapotában a 12 horgonyrúd belenyúlik. Ahogyan ez a 3. ábrán bemutatott metszetben látható, a 16 csúszótestkalitka kerülete mentén egyenletesen elosztva három 20 kimélyítés van körhenger alakú furatként kialakítva, és oly módon vannak elhelyezve, hogy burkoló palástfelületük a 18 átmenõnyílás szabad keresztmetszetébe nyúlik be. Másképpen kifejezve, az X méret, amely a 18 átmenõnyílás M középpontja és minden egyes 20 kimélyítés központi hossztengelye közötti távolság, valamivel kisebb, mint a 18 átmenõnyílás R sugarának és a 20 kimélyítés r sugarának az összege. A 20 kimélyítések lényegében érintõlegesen helyezkednek el a 12 horgonyrúd palástfelületéhez képest, azaz a központi hossztengelyeik ferdén helyezkednek el a 18 átmenõnyílás központi hossztengelyéhez képest, és egy olyan kivetítésben, amely a 18 átmenõnyílás központi hossztengelyét és a mindenkori 20 kimélyítés központi hossztengelyét tartalmazza, merõlegesen helyezkedik el a 18 átmenõnyílás központi hossztengelyéhez képest. A három 20 kimélyítés a 6 csúszótestkalitka egy és ugyanazon keresztmetszeti síkjában van elhelyezve. Az M szög a bemutatott példakénti kiviteli alaknál 30. A 4 6. ábrákon a 16 csúszótestkalitka második példakénti kiviteli alakja látható, amelynek elvi felépítése megfelel a 16 csúszótestkalitka felépítésének. A 16 csúszótestkalitkához képest eltérésként a 16 csúszótestkalitka két egymás után lévõ síkban, és mindegyikben három 20 kimélyítéssel van ellátva, ahol az elsõ keresztmetszeti síkban elhelyezett 20 kimélyítések a másik keresztmetszeti síkban kialakított 20 kimélyítésekhez képest a kerület mentén el vannak tolva úgy, hogy az összesen hat 20 kimélyítés együttesen a 16 csúszótestkalitka kerülete mentén egyenletesen elosztva helyezkedjen el. Mindegyik 20 kimélyítés egy, itt körhenger alakú 22 csúszótest befogadására van kiképezve, amelynek külsõ átmérõje a szokásos tûrésen belül egyezik meg a 20 kimélyítés átmérõjével, tehát a 20 kimélyítés keresztmetszetét teljes egészében megtöltik. A 7. és 8. ábrán az. és 6. ábrán látható nézeteknek megfelelõ nézet látható, ahol mindegyik 20 kimélyítésben egy, már a korábban leírtként kialakított 22 csúszótest van elhelyezve. Ahogyan ez különösen a 7. ábrán látható jól, a 20 kimélyítések leírt elrendezése alapján mindegyik 22 csúszótest palástfelületével a 18 átmenõnyílás keresztmetszetébe nyúlik be. Ily módon a 12 horgonyrúd, amelynek külsõ átmérõje megközelítõleg a 18 átmenõnyílás átmérõjének felel meg, a 22 csúszótestekkel megfelelõen meg van szorítva. Visszatérve az 1. ábrára, a csúszóhorgony további felépítését világítjuk meg. A 14 csúszásszabályozó elemtõl, amelynek fõ alkatelemei, ahogy ezt már korábban leírtuk, a 16, ill. 16 csúszótestkalitka, valamint az abban felfogott 22 csúszótestek, egy elsõ, itt mûanyagból álló, 24 védõcsõ nyúlik ki egészen a csúszóhorgony furat felõli oldalán elhelyezkedõ végéig. Ez a 24 védõcsõ, amely a bemutatott példakénti kiviteli alaknál lényegében ugyanolyan külsõ átmérõjû, mint amilyen a 16 csúszótestkalitka, azt a célt szolgálja, hogy bármilyen anyagot (habarcs, ragasztó) a 12 horgonyrúd felületétõl távol tartson, azokat az anyagokat tehát, amellyel a csúszóhorgony tartósan a nem ábrázolt furatban rögzítve van. Az elsõ 24 védõcsõ a csúszóhorgony furat felõli oldalának a végszelvényére egy körgyûrû henger alakú üreget hoz létre a 12 horgonyrúd körül azért, hogy az utóbbit a habarcstól vagy ragasztótól védje, és a 14 csúszásszabályozó elemhez képesti relatív eltolódása ne legyen akadályozva. A csúszóhorgony csúcsa egy, a 12 horgonyrúd furat felõli oldalának végénél rögzített 26 keverõelemet képez, amelynek több 28 keverõszárnya van, és amely keverõelem azt a célt szolgálja, hogy a szokásos, a kõhorgonyok rögzítésére alkalmazott két komponensû ra-

6 1 HU T gasztóanyagokat, amelyek a horgony behelyezését megelõzõen a furatba be lettek helyezve, egymással alaposan összekeverje. A 12 horgonyrúd a furatba történõ behelyezését követõen elforgatásra kerül, és ezáltal a 26 keverõelem is elfordul. A 26 keverõelem külsõ átmérõje nagyobb, mint a 16, ill. 16 csúszótestkalitkában lévõ 18 átmenõnyílás átmérõje. Ezáltal a 26 keverõelem egyidejûleg ütközõelemet is képez a 12 horgonyrúd végszelvényén, amely megakadályozza ily módon azt, hogy a horgonyrúd a 14 csúszásszabályozó elembõl kihúzható legyen. Egy további változatként egy ilyen ütközõelem csavaranyaként is kialakítható, vagy képezheti egyszerûen a 12 horgonyrúd megvastagítása, amely például a horgonyrúd zömítésével hozható létre. Azt lehetõvé tenni, hogy a csúszóhorgony stabilizálóhatást fejtsen ki a vágat vagy alagút falára, egy, a terhelést átvivõ 30 horgonylap van, amely a 12 horgonyrúd furatbemenet felõli végénél nyúlik ki. Ez a 30 horgonylap, amely általában szintén acélból van kialakítva és általában négyszögletes alakú, egy 32 kontraanyával van a 12 horgonyrúdra felerõsítve. A bemutatott példakénti kiviteli alaknál egy második, a 30 horgonylappal rögzítetten összekapcsolt, és itt szintén acélból álló második 34 védõcsõ nyúlik be egy darabon a nem ábrázolt furatba, hogy a 12 horgonyrúd kezdeti tartományát a laza kövektõl védje. Ehhez a második 34 védõcsõ belsõ átmérõje nagyobbra van megválasztva, mint a 12 horgonyrúd külsõ átmérõje. A második 34 védõcsõ külsõ átmérõje lényegesen kisebb, mint az elsõ 24 védõcsõ külsõ átmérõje azért, hogy a bevezetése a furatba könnyebb legyen. Végül a bemutatott, példakénti kiviteli alaknál a 12 horgonyrúd középsõ szelvényét koncentrikusan egy harmadik 36 védõcsõ veszi körül, amely a 14 csúszásszabályozó elemtõl a 30 horgonylap irányában helyezkedik el. Ez a 36 védõcsõ azt a célt szolgálja, hogy a nemkívánatos befolyásokat a 12 horgonyrúd felületétõl távol tartsa, különösen pedig azt akadályozza meg, hogy a horgonyrúdnak ebben a tartományban a beragadását megakadályozza. A csúszóhorgony mûködését fogjuk közelebbrõl leírni. Egy megfelelõen illeszkedõ furat kialakítását követõen a csúszóhorgonyt a furatba bevezetik, és ott habarccsal vagy a területen jártas szakemberek számára ismert ragasztóanyaggal rögzítik. Változatként a tágítható elemek alkalmazása is felhasználható a rögzítéshez, így például ismeretes a feszítõpersely. A bemutatott csúszóhorgonyt különösen egy megfelelõ dugó tartja a furatban, amely az elhasznált ragasztó vagy habarcs anyagából alakul ki a csúszásszabályozó elem mögött, azaz a furatnyílásnak az oldalánál képzõdik, és az anyagok kikeményedését követõen a horgonynak a furatból való kihúzását akadályozza meg. A 30 horgonylap felhelyezését és rögzítését követõen a csúszóhorgony el tudja látni a teherhordó és stabilizálófeladatát. A 12 horgonyrúdra a 22 csúszótesteken keresztül egy szorítóhatás hat, és ez megadja azt az úgynevezett törõerõt, amelyet a csúszóhorgony tengelyirányban el tud viselni anélkül, hogy a 12 horgonyrúd és a 14 csúszásszabályozó elem között relatív elmozdulás létrejönne. Ha ezt a törõerõ valamiképpen túllépésre kerül, akkor a 12 horgonyrúd a 22 csúszótestek mentén csúszva tud mozdulni mindaddig, amíg az ütközõelemként szolgáló 26 keverõelem a 16, ill. 16 csúszótestkalitkának lökõdik. Egy ilyen relatív elmozdulás természetesen több lépésben is bekövetkezhet, és mindaddig végbemegy, amíg a csúszóhorgonyra ható tengelyirányú erõ ismét nem csökken a törõerõ alá. A relatív eltolódás által megnövekszik a csúszóhorgony hatásos hossza, mivel a 14 csúszásszabályozó elem és az elsõ 24 védõcsõ megtartják eredeti, a horgony behelyezésénél felvett helyzetüket. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Csúszóhorgony () furatba történõ bevezetéshez, amelynek horgonyrúdja (12) van, amelyen átmenõnyílással (18) kiképzett csúszásszabályozó elem (14) van elrendezve, amely nyíláson (18) át van vezetve a horgonyrúd (12), továbbá a csúszásszabályozó elem (14) legalább egy, a horgonyrúd (12) palástfelületével érintkezésben álló csúszótest (22) befogadására kialakított kimélyítéssel (20) ellátott csúszótestkalitkát (16; 16 ) tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a csúszótest (22) befogadására szolgáló minden egyes kimélyítés (20) a csúszótestkalitkában (16; 16 ) a horgonyrúd (12) palástfelületéhez képest érintõlegesen van elrendezve, minden egyes kimélyítés (20) burkoló palástfelülete egy elõre meghatározott mértékkel belenyúlik az átmenõnyílás (18) szabad keresztmetszetébe, és minden egyes csúszótest (22) a hozzárendelt kimélyítés (20) keresztmetszetét kitölti. 2. Az 1. igénypont szerinti csúszóhorgony, azzal jellemezve, hogy a csúszótestkalitkában (16, 16 ) a horgonyrúd (12) kerülete körül különösen egyenletesen elosztva több kimélyítés (20) van elrendezve. 3. A 2. igénypont szerinti csúszóhorgony, azzal jellemezve, hogy a csúszótestkalitka (16) egyik keresztmetszeti síkjában több kimélyítés (20) van elrendezve. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti csúszóhorgony, azzal jellemezve, hogy a több kimélyítés (20) a csúszótestkalitka (16 ) különbözõ keresztmetszeti síkjaiban csoportonként vannak elrendezve.. Az 1 4. igénypontok bármelyike szerinti csúszóhorgony, azzal jellemezve, hogy a csúszótest (22) kúpos, különösen kúpgörgõ alakú. 6. Az 1. igénypontok bármelyike szerinti csúszóhorgony, azzal jellemezve, hogy minden egyes csúszótest (22) palástfelülete bombírozott. 7. Az 1 4. igénypontok bármelyike szerinti csúszóhorgony, azzal jellemezve, hogy minden egyes csúszótest (22) alakja hengeres, különösen görgõ alakú. 8. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti csúszóhorgony, azzal jellemezve, hogy a horgonyrúd (12) fúrás felõli végének tartományába egy ütközõelem van 6

7 1 HU T2 2 rögzítve, amelynek átmérõje nagyobb, mint az átmenõnyílás (1) átmérõje. 9. A 8. igénypont szerinti csúszóhorgony, azzal jellemezve, hogy az ütközõelem csavaranya (28).. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti csúszóhorgony, azzal jellemezve, hogy a csúszásszabályozó elem (14) a horgonyrúd (12) olyan szakaszán van elrendezve, amely a furatba történõ bevezetésre szolgál. 11. A. igénypont szerinti csúszóhorgony, azzal jellemezve, hogy a horgonyrudat a csúszásszabályozó elemtõl (14) a horgonyrúdnak (12) lényegében a furat felõli végéig koncentrikusan egy védõcsõ (24) fogja körül. 12. A 11. igénypont szerinti csúszóhorgony, azzal jellemezve, hogy az elsõ védõcsõ (24) külsõ átmérõje megfelel a csúszásszabályozó elem (14) külsõ átmérõjének. 13. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti csúszóhorgony, azzal jellemezve, hogy a horgonyrúdnak a furatból kiálló végének tartományához egy horgonylap (30) van hozzáerõsítve. 14. A 13. igénypont szerinti csúszóhorgony, azzal jellemezve, hogy a horgonyrudat (12) koncentrikusan második védõcsõ (34) veszi körül, amely a horgonylaptól (30) a horgonyrúdnak a furat felõli végének irányában egy darabig helyezkedik el A 13. igénypont szerinti csúszóhorgony, azzal jellemezve, hogy a második védõcsõ (34) szilárdan össze van kötve a horgonylappal (30). 16. A. igénypont szerinti csúszóhorgony bármelyik más, elõzõ igényponttal összekapcsolva, azzal jellemezve, hogy a horgonyrudat (12) harmadik védõcsõ (36) veszi körül koncentrikusan, és a csúszásszabályozó elemtõl (14) egy darabig a horgonyrúdnak (12) a furatból kiálló vége felé helyezkedik el. 17. A. és 13. igénypont szerinti csúszóhorgony bármelyik más, elõzõ igényponttal összekapcsolva, azzal jellemezve, hogy a csúszásszabályozó elemtõl (14) a horgonylapig (30) egy ellenõrzõ huzal van kifeszítve, amely a horgonylapnak (30) a furattól távolabb esõ oldala felõl férhetõ hozzá. 18. Az igénypontok bármelyike szerinti csúszóhorgony, azzal jellemezve, hogy ellenõrzõ szerkezettel van ellátva, amely megmutatja, hogy a horgonyrúd (12) a csúszásszabályozó elemhez (14) képest elcsúszott¹e. 19. A 18. igénypont szerinti csúszóhorgony, azzal jellemezve, hogy az ellenõrzõ szerkezet megmutatja, hogy a horgonyrúd (22) a csúszásszabályozó elemhez (14) képest milyen szakasszal csúszott el. 20. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti csúszóhorgony, azzal jellemezve, hogy a horgonyrúd (12) furat felõli végéhez keverõelem (26) van hozzáerõsítve. 7

8 HU T2 Int. Cl.: E21D 21/00 8

9 HU T2 Int. Cl.: E21D 21/00 9

10 HU T2 Int. Cl.: E21D 21/00

11 HU T2 Int. Cl.: E21D 21/00 11

12 Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest