Problémamegoldó folyamatok Juhászné Klér Andrea, Klér Andrea

Problémamegoldó folyamatok Juhászné Klér Andrea, Klér Andrea

Problémamegoldó folyamatok Juhászné Klér Andrea, Klér Andrea Publication date 2011 Szerzői jog 2011 Szent István Egyetem Copyright 2011, Szent István Egyetem. Minden jog fenntartva,

Tartalom Bevezetés... iv I. A problémamegoldó gondolkodás helye és szerepe a gondolkodási folyamatok rendszerében... 1 1. A gondolkodási folyamatok alapvető sajátosságai... 3 2. A problémamegoldó gondolkodás folyamata, s annak meghatározó tényezői... 8 II. A problémamegoldás tudományos elméletei I.... 14 3. A problémamegoldó gondolkodás tanulmányozásának gyökerei, klasszikus vizsgálati modellek 16 4. A problémamegoldó gondolkodás tanulmányozásának modernkori története... 20 III. A problémamegoldás tudományos elméletei II.... 25 5. A kognitív pszichológia információ- feldolgozási modellje a problématér elmélet... 27 6. A problémamegoldás rendszerszerű szemlélete... 32 IV. A problémamegoldás komplex értelmezésének és osztályozásának lehetőségei... 37 7. A problémamegoldás komplex megközelítése... 38 8. A problémák osztályozásának lehetséges rendszerei... 43 V. A döntés szerepe a problémamegoldás folyamatában... 46 9. Döntéselméleti irányzatok és modellek - dióhéjban... 47 10. Döntéselméleti megfontolások és ezek gyakorlati következményei a pszichológia tükrében 52 VI. Problémamegoldó modellek alkalmazása a mindennapi élet során... 57 11. Az IDEAL modell alkalmazásának előnyei, a problémamegoldó készség fejlesztésének gyakorlata... 58 12. Problémamegoldás a humán szolgáltatások területén Gerard Egan modellje... 63 VII. Problémamegoldás csoportban... 68 13. A csoportos problémamegoldás folyamatának sajátosságai... 69 14. Csoportos problémamegoldás a szervezeteken belül... 73 VIII. A kultúra és a problémamegoldás dimenzióinak összefüggései... 78 15. Kulturális hatások megjelenése a szervezeti életben, s ezek következményei a problémamegoldó folyamatokra... 79 16. Multikulturalitás a problémamegoldás gyakorlatában... 84 Videó... lxxxix Felhasznált irodalom... xc iii

Bevezetés A Problémamegoldó folyamatok tananyag keretén belül olyan ismereteket szereznek a hallgatók, melyek elsajátítása révén képessé válhatnak az emberi erőforrás tanácsadáshoz kapcsolódó problémamegoldó folyamatok, s az ezekhez kapcsolódó különféle pszichológiai jelenségek tudatos észlelésére, megértésére és elemzésére. A tananyag felépítése során törekedtünk arra, hogy mind elméleti, tudományos, mind pedig gyakorlati, köznapi megközelítéseket is bemutassunk. Tekintettel arra, hogy az emberi problémamegoldó tevékenység igen sokféle tudományterület (filozófia, közgazdaság, neveléstudomány, pszichológia ) nézőpontjából vizsgálható és elemezhető, e tananyag keretei közt elsősorban e sokszempontúság, s a gyakorlati alkalmazhatóság szempontjait emeltük ki. Ennek következtében számos olyan témakör mint pl.: a kreativitás, a kockázatvállalás, vagy épp a bizalom, szerepének elemzésétől le kellett mondanunk az adott terjedelmi lehetőségek között. A tananyag első 5 témakörében a problémamegoldó folyamatok legfontosabb tudományos elméleteit tekintettük át. Az első témakör a gondolkodási folyamatok alapvető jellegzetességeit és a különféle gondolkodási formák közti legfontosabb eltéréseket mutatja be. Ezt követi a problémamegoldás különféle formáinak és fázisainak vizsgálata néhány jelentősebb kutató modelljének tükrében. Az egység zárásaként azokat a szempontokat gyűjtöttük össze, melyek a problémamegoldó képesség fejlesztésének szükségszerűségét támasztja alá szakmai és magánéletünkben egyaránt. A második témakörben egy rövid történeti áttekintést adunk azokról az elméletekről, amelyek a problémamegoldó tevékenység egyes sajátosságait írja le, az ókortól egészen a modernkori pszichológiai iskolákig. Bemutatjuk a jelenségek vizsgálatához kötődő kutatásmódszertani alapkérdéseket, a klasszikus problématípusokat, valamint a behaviorista és alaklélektani irányzatok alapvető téziseit. A következő témakör először a kognitív pszichológia szerepének hatásait elemzi a problématér elmélet bemutatása által, ahol a különféle stratégiák leírása mellett megismerkedhet az olvasó a heurisztika fogalmával és legjellemzőbb típusaival az egyes problémamegoldó tevékenységekben. Ezt követi a Bartee által megalkotott azon rendszerszemléletű modell ismertetése, mely napjaink elemző munkáira igen komoly hatást gyakorol számos tudományterület vonatkozásában. A negyedik témakörben a problémamegoldás komplex modelljének bemutatása által mintegy keretbe is foglaljuk az eddig felvázolt gondolatmeneteket, szemléltetve, hogy a gondolkodás különféle aspektusainak szétválasztása inkább csak elméleti szinten, egy-egy komponens szerepének mélyebb elemzése céljából indokolt, miközben hétköznapi életünk során ritkán tapasztalható meg elszigetelten. Ezt követően a problémák osztályozásának különféle lehetséges módozatait mutatjuk be, mely rendszerezés egyúttal irányokat is kijelöl a problémakezelés optimális lehetőségeit tekintve. Ötödik témakörünk a problémamegoldás gyakorlata felé haladva - a döntéshozatalnak, mint az eredményes problémakezelés elengedhetetlen mozzanatának sajátosságait tárgyalja. A különféle tudományterületek által kiemelt döntéshozatali szempontok rövid áttekintése után, elsősorban a jelenség pszichológiai vonatkozásait, s annak gyakorlati következményeit elemeztük, különös tekintettel a tanácsadói tevékenységben realizálódó dilemmákra. Tananyagunk 6. témaköre két olyan gyakorlati modellt mutat be, melyek a mindennapi élet során jól alkalmazható szempontrendszert kínálnak az egyes gondolkodási folyamatokban történő eligazodásban, valamint segítséget nyújtanak általános problémamegoldó képességünk fejlesztéséhez. Tananyagunk következő részében azokat az elsősorban pszichológiai hatásokat és következményeket elemezzük, melyek a csoportos problémamegoldó tevékenység során érvényesülnek, akár előnyként, akár hátráltató erőként befolyásolva a folyamatokat. Először a társas közegben általában megnyilvánuló csoportjelenségek különféle típusait mutatjuk be, majd ezt követően a speciálisan szervezeti, munkakörnyezeti hatásrendszerek elemeit ismertetjük. A tanácsadói gyakorlatban megjelenő problémamegoldó folyamatok sajátosságait végül a multikulturalitás szempontjából elemezzük, ahol azok a hatásmechanizmusok, és sajátos csoportdinamikai jelenségek kerülnek a vizsgálódás középpontjába, melyek a munkavállalók szervezeti alkalmazkodása, a felmerülő problémák és konfliktusok kezelése szempontjából kitüntetett jelentőségűek. iv

I. rész - A problémamegoldó gondolkodás helye és szerepe a gondolkodási folyamatok rendszerében

Tartalom 1. A gondolkodási folyamatok alapvető sajátosságai... 3 2. A problémamegoldó gondolkodás folyamata, s annak meghatározó tényezői... 8 2

1. fejezet - A gondolkodási folyamatok alapvető sajátosságai Bevezető Cél: Szerezzen tájékozottságot a gondolkodási folyamatok alapvető jellemzőinek témakörében Követelmény: Legyen képes az emberi gondolkodás folyamatát jellemző legfőbb sajátosságok bemutatására Mindennapi életünk során igen gyakran kerülünk döntési, választási helyzetekbe. Melyik képzés/munkahely vagy akár öltözet/hajviselet ideálisabb számunkra, melyek lehetnek a hosszabb távon is előnyös alternatívák, milyen szempontok alapján mérlegeljünk, s vonjunk le következtetéseket, s egyáltalán mi lehet egy adott szituációban az okos megoldás, a gondolkodás helyes útja. Kisebb és nagyobb dilemmákban, számtalan élethelyzetben fogalmazódik meg bennünk az igény, hogy képesek legyünk eredményesen kezelni a helyzetet, azaz gondolkodásunkat úgy irányíthassuk, hogy az megfelelő alkalmazkodást tegyen lehetővé. 1. ábra. Hétköznapi döntés. Gondolatainknak, szavainknak, cselekedeteinknek következménye van, az általunk meghozott döntések jellemzően kihatnak környezetünk jövőjére is. Gondolkodásunk minősége, eredményessége nem csak környezetalakító, sorsformáló erő, de társas hatással is bír, miután fontos szerepet játszik személyes érvényesülésben nyújtott szerepe mellett az értékek átadásában is. Konstruktív gondolkodási szokások kialakítása által harmonikusabbá válhatnak emberi kapcsolataink, hisz az eltérő nézőpontok megértéséhez, és a közös megoldás megtalálásához nyerhetünk kölcsönösen újabb és újabb szempontokat. 2. ábra. Változó agy. A világ megismerésére irányuló pszichológiai mechanizmusok fontos sajátossága, hogy nem passzív információ befogadás történik, hanem konstruktív folyamatok működnek, melyek egy-egy aspektusát vizsgálva tanulmányozhatjuk akár az ingerfelvétel (lásd: figyelem) vagy az információtárolás (lásd: emlékezés) módját. 3

A gondolkodási folyamatok alapvető sajátosságai 3. ábra. Aktív információkeresés. A megismerés egyes részfolyamatainak közös eleme az információk megszervezése és átalakítása, mely kognitív műveletek révén a bemeneti ingerhez képest új értelmet nyer az adott információ, akár egyszerű, akár komplex információfeldolgozási folyamatról, azaz gondolkodási mozzanatról beszélünk. Amikor pl.: egy előttünk álló 4 lábú tárgyat székként azonosítunk, függetlenül annak szokatlan alapanyagától, színétől, formavilágától - korábbi tapasztalatainkat hívjuk segítségül, perceptuális, figyelmi és emlékezeti folyamataink együttműködésére alapozva. Miközben tehát egy egyszerű kategorizációs feladatot teljesítünk (vagyis egy konkrét használati tárgyat a megfelelő tematikájú csoportba besorolunk) láthatjuk, hogy már a legelemibb fogalomalkotás (szék vagy nem szék-e? az adott tárgy) is gondolkodási műveletet feltételez. Ugyanakkor, ha nem is mindig tudatosan, a kategorizációs folyamatok mögött is elemi következtetések rejlenek. Indukció alapján pl.: az egyedi jelenségekből az általánosra, míg dedukcióval épp fordítva, az általánosból az egyedire vonunk le következtetéseket. Az a képesség, hogy ki mennyire tud elvonatkoztatni a konkrét tapasztalattól, az több tényezőtől is függ, ilyen lehet pl.: az életkor, a tapasztalat, az iskolázottság vagy a kulturális környezet. 4. ábra. Megoldáskeresés. A gondolkodás tehát egy olyan esély, amely lehetővé teszi számunkra, hogy túljussunk a közvetlen információkon, a rendelkezésünkre álló mentális REPREZENTÁCIÓink felhasználásával végzett MANIPULÁCIÓ segítségével. E mentális reprezentációk, a már korábban megszerzett tapasztalataink és ismereteink lenyomatai, melyek arra sarkallnak bennünket, hogy a környező világ különféle ingereivel, reakcióival kapcsolatban elvárásokat fogalmazzunk meg. Mentális reprezentációink természetesen alapvetően vázlatos lenyomatai a valóság egy-egy szeletének, s a korábban elsajátított ismeretanyag fontosabb elemeit tartalmazzák csak. Ezek az emléknyomok ugyanakkor, még ha nem is minden részletre kiterjedőek, hatékony támpontokat nyújthatnak számunkra egy a korábbival hasonló helyzet során a tájékozódásban, a várható események anticipációjában. pl.: Amikor egy diák megérkezik az első tanítási nap az egyetemre, középiskolai tapasztalatai nyomán bízhat abban, hogy belépve egy tanterembe tudni fogja hol érdemes helyet foglalnia, s nem ül a professzora helymentére, még ha a terem nem is azonos a korábban megismertekkel. Mentális reprezentációink segítségével felidézhetünk tehát aktuálisan jelen nem lévő tárgyakat, embereket, jelenségeket, s azokat képesek vagyunk egy új viszonyrendszerben is értelmezni, új formában elraktározni. E manipulációs képességünk következtében új 4

A gondolkodási folyamatok alapvető sajátosságai lehetőségekre és megoldásokra jöhetünk rá, azaz tanulni tudunk az újabb és újabb tapasztalatainkból. Miután az egyes szituációk mentálisan szimulálhatók, arra is képessé válhatunk, hogy egy jövőbeni helyzet időbeni lefolyását, annak kimenetelét elég jó közelítéssel bejósoljuk. E gondolkodási folyamatainkban rejlő lehetőség különösen értékes lehet, amikor valamilyen problémahelyzet kapcsán az egyes választási alternatívákat mérlegeljük, összegyűjtve azok előnyös és hátrányos következményeit, még mielőtt bármelyik mellett elköteleződnénk. Sokan épp e gondolkodásunkban rejlő manipulációt tartják a gondolkodás lényegi elemének, s ennek működési sajátosságait, a mentális reprezentációk alkalmazásának módját tanulmányozzák, a problémamegoldás területére fókuszálva figyelmüket. A gondolkodást, mint a legmagasabb szintű, közvetett, szimbolikus megismerési folyamatunkat, az agy nyelve -ként is szokták emlegetni, melybe sokféle értelmi tevékenység is beletartozik. A gondolkodás jellegzetességei közé tartozik továbbá, hogy: fogalomrendszerre és beszédre épül nem szükséges hozzá kép, vagy közvetlen tapasztalás összefüggések, viszonyok, lényeges kapcsolatok tükrözésére alkalmas, alkalmassá tesz bennünket, hogy értelmezni tudjuk az érzéklet számára megragadhatatlan oksági kapcsolatokat a gondolkodás révén összevethetővé válnak az egyes viszonyok, relációk tevékenysége révén elmélyül és kiszélesedik megismerésünk ugyanakkor különféle problémahelyzetek megoldását is jelentheti műveletek segítségével. Gondolataink egyik legegyértelműbb tulajdonsága, hogy tudatosak, ugyanakkor e tudatosság nem a gondolkodási folyamatra, hanem a gondolkodás termékére vonatkozik. Az is igaz, hogy e termékeket sem képes mindenki pontosan felidézni. További differenciákat eredményez, hogy gondolkodási feladataink különböző mértékben irányítottak, s az egyes gondolkodási epizódokban eltérő lehet a felhasznált tudás mennyisége. Ennek megfelelően megkülönböztetünk tudásintenzív és tudásszegény helyzeteket, mely utóbbiak jelentik a legtöbb kutatás és modellhelyzet alapját. A gondolkodás különféle típusait, melyet gyakran: a problémamegoldás, következtetés és döntéshozatal hármas tagolásában mutatnak be a különféle elméletek szerzői, a hétköznapokban leginkább egymással szorosan összefonódva tapasztalhatjuk meg. A gondolkodás egyes aspektusainak fókuszba állítása ugyanakkor könnyebben értelmezhetővé teszi az adott viszonyrendszeren belül egymáshoz kapcsolódó elemek és rendszerek működését, logikai felépítését. A különféle gondolkodási folyamatok rendszerezésében az egyik lehetséges osztályozás szerint a gondolkodás 3 fajtáját különíthetjük el: az asszociatív, a megértő, illetve a problémamegoldó gondolkodást. Nézzük most ezek legfőbb jellegzetességeit sorban! I. Asszociatív gondolkodás nincs meghatározott célja, gondolatok, élmények összekapcsolása történik intuitív formában jön létre eredménye valamilyen következtetés, magyarázat nem minden kutató tartja valódi gondolkodásnak 5

A gondolkodási folyamatok alapvető sajátosságai 5. ábra. Idegsejtek hálózata. II. Megértő gondolkodás ( a fogalomalkotás menete ) a dolgok lényegének, alapvető összefüggéseinek a feltárása eredménye a fogalom, a dolgok lényege Kelemen szerint: - lényegkiemelés, rendszerbe sorolás, összefüggések feltárása alkotja 6. ábra. Rendszerezés. III. A problémamegoldó gondolkodás Probléma = az a helyzet, amelyben bizonyos célt akarunk elérni, de az elérés útja ismeretlen (pl. egy lakat kinyitása, egy logikai rejtvény, iskolai feladat.) 7. ábra. A kihívás. A problémamegoldó gondolkodás további fontos jellemzői: 6

A gondolkodási folyamatok alapvető sajátosságai Személyhez és időhöz kötött, A probléma felismerése alapvető fontosságú a folyamat szempontjából A cél felbontása alcélokra a problémakezelés lényegi aspektusa (Andersen 1990) A problémamegoldás a következő szerkezeti elemekre tagolódik: A probléma megfogalmazása (definitív fa.) A probléma kontextusa (környezet) Az elfogadható megoldások halmaza Alkalmazható módszerek, stratégiák és tevékenységek Összefoglalás A gondolkodási folyamatok alapvető sajátosságai c. fejezet kapcsán röviden összefoglaltuk azokat a jellegzetességeket, melyek a gondolkodást, mint a legmagasabb rendű kognitív folyamatainkat jellemzik. Röviden áttekintettük a gondolkodás legjellemzőbb típusait, s azok főbb tulajdonságait, kiemelt figyelemmel a problémamegoldás területére. Önellenőrző kérdések, feladatok 1. Magyarázza el röviden, hogy mit jelölnek a következő fogalmak: indukció, dedukció, mentális reprezentáció, asszociatív gondolkodás. 2. Hasonlítsa össze röviden a megértő gondolkodás és a problémamegoldó gondolkodás sajátosságait! 3. Sorolja fel az emberi gondolkodás 5 jellegzetességét! 4. Határozza meg a PROBLÉMA fogalmát! 5. Gondolkodjon el! Idézzen fel olyan hétköznapi szituációkat, amelyek az Ön számára problémaként jelentkeznek, míg mások számára nem jelentenek nehézséget! Most keressen olyan eseteket, melyre épp a fordítottja igaz, azaz ahol Ön számít rutinos problémamegoldónak! 7

2. fejezet - A problémamegoldó gondolkodás folyamata, s annak meghatározó tényezői Bevezető Cél: Szerezzen tájékozottságot a problémamegoldó folyamatok egyes fázisainak, s az azokat meghatározó tényezőknek a témakörében Követelmény: A bemutatásra kerülő modellek alapján legyen képes felvázolni a problémamegoldó folyamat egyes fázisait, s azok sajátosságait Képes legyen felsorolni néhányat azon szempont közül, amelyek indokolják a problémamegoldó gondolkodás fejlesztésének szükségszerűségét napjainkban A problémamegoldás folyamata A problémamegoldás folyamatának egyes lépéseit és azokat a jellegzetes tevékenységeket, melyeket ennek kapcsán megvalósítunk, több kutató is megkísérelte leírni. (Dewey 1910, Wallas 1926, Pólya 1957, Anderson 1975., Lénárd 1978/84, Rowe 1985 ). Ezek közül számos teoretikus egyszerűen csak mások gondolkodási folyamatainak gyakorlati megfigyelésére alapozta modelljét (lásd Wallas és Pólya), melynek generalizálása nyomán jutottak különféle következtetésekre. Wallas (1926) a következő stádiumokat határozta meg: 1. Előkészítés (preparáció) melynek során a problémamegoldó személy releváns információkat gyűjt 2. Lappangás (inkubáció) ahol a fent leírt tevékenység tudatos erőfeszítés nélkül folytatódik tovább 3. Megvilágosodás (illumináció) létrejön a belátás, egy hirtelen ráeszméléssel a megoldásra 4. Igazolás (verifikáció) ebben a fázisban a megoldás ellenőrzése történik meg Ezeket a gyakorlati megfigyelésen alapuló modelleket az egzakt kísérleti bizonyítékok hiánya miatt több kutató (pl.: Pólya György) is erősen kifogásolta. Pólya (1957) egy négylépéses felosztást javasolt az egymástól jól elkülöníthető stádiumok modellálására: 1. a feladat megértése 2. a probléma megoldási terv elkészítése 3. a terv végrehajtása 4. a megoldás vizsgálata. Lénárd Ferenc (1984) ugyanakkor saját kísérleti bizonyítékaira hivatkozva azt kritizálja, hogy az elgondolás és a végrehajtás fázisa különválik elődeinél, s úgy véli, hogy a megoldás ellenőrzése sem kizárólag a folyamat lezárásaként jelenik meg, hanem sokkal inkább végigkíséri a folyamat valamennyi lépését. Wallas modelljéről írt kritikájában úgy nyilatkozik, hogy azt a problémamegoldó folyamat idealista leírásának tartja, konkrét vizsgálati bizonyítékok hiányában. Lénárd a problémamegoldás fázisait MAKROSTRUKTÚRA-ként, míg a problémamegoldás folyamatában megvalósítható műveletek sorát MIKROSTRUKTÚRA-ként értelmezi. Ennek értelmében a problémamegoldás egyes fázisai Lénárd szerint: 1. ténymegállapítás 8

2. a probléma módosítása A problémamegoldó gondolkodás folyamata, s annak meghatározó tényezői 3. megoldási javaslat 4. kritika 5. mellékes mozzanatok 6. érzelmi elemek 7. feladás, újrakezdés, megoldás A problémamegoldás műveleteit, azaz a MIKROSTRUKTÚRÁ-t pedig a következő elemek alkotják: Johnson (1972) saját kísérletei nyomán megerősíti a fent említett összefüggést az egyes fázisok funkcionális működésére vonatkozóan, amikor azt írja, hogy miként sok más pszichológiai folyamat kapcsán ez szintén megfigyelhető az egyik fázis befejezése elindítja ugyan a következő fázist, de ezzel nem feltétlenül szűnik meg önmagában. Rowe (1985) is meglehetősen kritikusan nyilatkozik az elődök által kimunkált modellekről, amikor azt mondja, hogy azok a fáziselméletek és heurisztikák igen kevéssé bizonyulnak hasznavehetőnek ha jellemezni kívánjuk általában a problémamegoldó személyek gondolkodási folyamatait. Kifejlesztve a hangos gondolkodás módszerét (thinking aloud) összesen 18-féle problémamegoldó viselkedést írt le, melyek sorrendje sokféle lehet. A problémamegoldás folyamata jellemzően a következő elemek interakciójaként írható le véleménye szerint: a probléma vagy feladat a problémamegoldó vagy alany környezet vagy szituációs körülmények, ahol a probléma felmerül folyamatok, tevékenységek a probléma felmerülésétől a megoldásig megoldás, avagy a problémamegoldó tevékenység produktuma A sikeres problémamegoldás feltétele, hogy az egyén rendelkezzen használható ismeretekkel, tapasztalatokkal, továbbá olyan gondolkodási és cselekvési sémákkal, melyek érdemben felhasználhatóak a megoldás érdekében. Eszerint tehát a helyes megoldást nem lehet minden előzmény nélkül kitalálni. 9

A problémamegoldó gondolkodás folyamata, s annak meghatározó tényezői A Rowe módszerére épülő hangos gondolkodás protokolloknak sok felhasználója, alkalmazója akadt a kognitív kutatók között (Ericson és Simon 1984., vagy épp Lénárd 1978/84) is, mellyel ha teljeskörű bepillantást nem is nyerhettek a gondolkodási folyamatok természetébe, mégis elmélyítették tudásunkat e téren. Akár a fent említett modellek, akár az egy későbbi tanegységben részletesebben is bemutatásra kerülő un. problématér elmélet (Newell és Simon) egy un. lineáris modellben a gondolkodik a problémamegoldás folyamatát tekintve, azaz egymást követő, szakaszok sorozataként definiálják azt. Ezek az elképzelések tehát nem biztosítják annak a lehetőségét, hogy a problémamegoldó tevékenység dinamikus, ciklikus és vizsgálódó természete megnyilatkozzon bennünk, mely által a jelenség egyik kulcseleme veszhet el. E hiányosság kiküszöbölése szempontjából Schonefeld (1985) felismerése jelentett aztán később fontos előrelépést, aki a problémamegoldó tevékenység kapcsán azt igazolja, hogy benne a kontroll folyamatok, a vezérlő és szabályzó tevékenység kiemelkedő szerepet kap. Ennek részei a célok és az alcélok megfogalmazása, a tervek készítése, a lehetséges megoldások értékelése és követése (azaz egyfajta monitoring tevékenység) éppúgy, mint a szükséges megoldások módosítása vagy épp azok elhagyása. Schonefeld írásában arra is utal, hogy mindazon jelenségek, melyeket eddig a pszichológia tudományán belül e folyamatokhoz hasonlónak azonosítottak, azt METAKOGNÍCIÓ névvel jelölik a szakirodalomban. A szerző erőteljes pedagógiai elkötelezettsége miatt tanulmányaiban később arra is komoly hangsúlyt fektet, hogy ennek módszertani következményeit is hangsúlyozza. Nézete szerint problémamegoldó gondolkodás fejlesztése szempontjából igen fontos a diákok megtanítása saját gondolkodási tevékenységeik analizálására, s kinek-kinek belátást nyerni saját jellemző gondolkodási stratégiáira. A problémamegoldás lehetséges stratégiáit tanulmányozva a kutatók leginkább 2 fő csoportot szoktak elkülöníteni: 1. az általánosan, speciális tudás nélkül alkalmazottakat, azaz a GYENGE MÓDSZEREK-et, valamint 2. azokat, amelyek specifikusabb, jóval hatékonyabb válaszokat eredményeznek, ún. SZAKÉRTŐ-i módszereket, ahol minőségileg teljesen más agyi leképeződések (reprezentációk) teremtik meg a megoldás lehetőségét 8. ábra. Rubik kocka. A köznapi életben jelenlévő feladatainkat akkor fogalmazzuk meg problémaként, ha hiányzik a megoldáshoz szükséges tudásunk mondja Wertheimer. Gondolkodásunk útja kétféle lehet: Konvergens: mely akkor válik dominánssá, ha már van egy ötletünk a probléma megoldására de ott, az intuíció és a mentális reprezentációk számossága és az idegrendszeri kapcsolatok kiterjedtsége befolyásolja a minőséget Divergens: vagy más szóval kreatív, ahol az lesz a fő kérdés, hogy vajon mennyire tudjuk felhasználni korábban már megszerzett ismereteinket? A hagyományos oktatásban nagyra értékelt, előhívható, de spontán nem mobilizálódó tudás helyett az un. problémaorientált oktatást (pbl = problem based learning) szorgalmazzák egyre többen, mely esélyt teremthet ahhoz, hogy az iskolák valóban olyan alkalmazkodási készségeket tanítsanak a tanulóknak, melyre építhetik jövőjüket. Hogyan értékeljük magunkat, mint problémamegoldók? 10

A problémamegoldó gondolkodás folyamata, s annak meghatározó tényezői Az emberek véleménye erről attól függ, hogy milyen nézeteik vannak a gondolkodás és a problémamegoldás természetéről. Sok ember hajlamos egyenlőséget tenni a problémamegoldó képesség illetve az általános intelligencia között. Ha szerény eredményeket kapnak egy IQ teszten, úgy gondolják, hogy a problémamegoldó készségük sem igazán fejlett. A XX. század második felében ugyanakkor számos kutatást végeztek a tudósok annak feltárására, hogy megismerjék az általános intelligencia és a problémamegoldó képesség egymáshoz való viszonyát. Igen fontos állomás volt e kutatások során az a lépés, amikor Ulrich Neisser elválasztotta az un. akadémikus intelligenciát a praktikus intelligencia fogalmától. Egy tipikus intelligencia teszt azt képes megjósolni, hogy az un. akadémikus intelligencia területén milyen teljesítőképességgel bír az adott személy. A tesztekben elért magas pontszám azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy az illető a hétköznapi helyzetekben is remek problémamegoldónak bizonyulna. Az intelligencia teszt eredmények és a problémamegoldó gondolkodás minőségét egymással ekvivalensnek tekinthető nézetek önbeteljesítő jóslatokká is válhatnak. Azok az emberek, akik saját intelligenciájukat szerényebbnek értékelik, úgy vélik, hogy nem elég ügyesek ahhoz, hogy bizonyos problémákat kezelni tudjanak. David Schwartz kutatási eredményei alapján pedig épp ez az attitűd lesz az egyik fő faktor, amelyik meggátolja az érintettek igazi eredményességét a különféle problémamegoldó helyzetekben. A másik kitüntetett tényező, amellyel a problémamegoldás eredményessége szempontjából számítanunk kell az, hogy vajon az adott problématerületre vonatkozóan milyen speciális tudással rendelkezünk. Problémamegoldó képességünk egy adott területen ugyanis nem azonos általános problémamegoldó képességünkkel. Természetesen vannak olyan emberek, akik egyaránt jók a különféle problémák megoldásában, függetlenül annak konkrét témájától. Chi, Glaser és Farr kognitív kutatásai azonban azt mutatják, hogy egy adott témakörben vagy diszciplinán (pl.: fizika, számítástechnika, sakk, ) rendelkezésünkre álló mentális modellek (értsd: információk és tudáselemek) száma valamint szervezettsége döntően meghatározza, hogy mennyire vagyunk eredményesek a konkrét problémakezelésben. És hasonlóképp, egy intellektuális feladvány esetében meghatározza eredményességünket az, hogy milyen gyakorlati tapasztalatai vannak az embernek az adott problématípusra vonatkoztatva. Egy anagramma feladat kapcsán - mely gyakran része akár az intelligenciateszteknek, akár különféle televíziós vetélkedőknek is az, hogy milyen mennyiségű ötletet vagyunk képesek generálni, s hogy mennyi idő alatt, egy gyakorlás által remekül fejleszthető képességünk. Jim Jenkins egy un. tetraedel modell-t is alkot, annak ábrázolására, hogy miként határozzák meg az egyes tényezők problémamegoldásunk sikerességét. A speciális tudás és képességek felhasználásának képessége mellett, ő az általános gondolkodási és problémamegoldó képességeket, a megfelelő problémamegoldási célokat és a probléma tárgykörét nevezi meg. Problémamegoldási képességeinkről gondolkodva fontos érintenünk ugyanakkor a rutin és nem rutin problémák különbségét. Rutin problémáknak azokat tekintjük, melynek megoldásában otthonosan mozgunk, tekintettel arra, hogy korábban már tapasztalatokat szereztünk hasonlóak kezelésében. Nem rutin jellegűnek tekintünk ezzel szemben minden olyan problémát, ahol újfajta gondolkodásmódra van szükség. Fontos, hogy ugyanazon probléma lehet rutin és nem rutin jellegű is, attól függően, hogy ki a célszemély, akinek meg kell oldania. Sőt, megkülönböztethetünk un. relatíve rutin problémákat is ilyenek egyébiránt köznapi problémáink is, döntő többségben ahol e két komponens ötvözetével találkozhatunk. A sikeresség szempontjából mindig kulcsfontosságú lehet ezen különbségek feltárása, nevezetesen: mely része az a problémának, amiben jó esélyeink vannak a hatékony kezelésre, illetve kik lehetnek azok (amennyiben mi nem), akik az általunk ismeretlennek definiált dimenziókban már jó praxissal rendelkeznek, azaz szakértőnek számítanak. A nem rutin jellegű problémák megoldása rendszerint hosszabb időt igényel. Amikor elkezdünk merengeni a megoldás folyamatán többnyire számos nehézség, akadály is eszünkbe jut mi miért lehetetlen az adott helyzetben. Gyakran felmerül akár a probléma elől való menekülés gondolata is, ha úgy érezzük képtelenek vagyunk kezelni a problémát. Ennek hátterében számos előzetes hiedelmünk lehet saját mentális, matematikai, kreatív vagy épp logikai képességünkről. Abban az esetben azonban, ha ezeket az előzetes beállítódásokat képesek vagyunk jó irányba fordítani, úgy jelentősen megnő a konstruktív problémakezelés lehetősége, s új dimenziók nyílnak meg a problémamegoldó személy előtt. E jelenség realitását számos kutatási, oktatási szituációban is igazolták, ahol a résztvevők rövid gyakorlatsor segítségével szembesülhettek azzal, hogy hiedelmeik saját szerény intellektuális képességeikről talán mégsem helytállóak. Ráadásul, azok a negatív vélekedések, amelyek visszatartanak minket attól, hogy komolyabb kísérletet tegyünk a probléma megoldására, távol tartanak minket attól is, hogy környezetünk számos új aspektusával, sajátosságával megismerkedhessünk, s a világot felfedezhessük. Azok az erőfeszítések pedig, amelyek e negatív vélekedések felülírására megvalósulnak, egyúttal esélyt is adnak az érintetteknek, hogy általában másként észleljék magukat, amikor kellemetlenül érzik magukat egy új kihívással szembesülve. 11

A problémamegoldó gondolkodás folyamata, s annak meghatározó tényezői A problémamegoldó tevékenységet meghatározó tényezőket Fischer (1987) alapján a következőképp foglalhatjuk össze röviden: Egymással kölcsönös kapcsolatban 9. ábra. Soktényezős konstrukció. Természetesen valamennyi tényező részletes vizsgálatára, szerepének elemzésére e tananyag keretei közt nem vállalkozhatunk, de törekszünk arra, hogy az egyes faktorok és csoportok mentén kirajzolódó legfontosabb elméleti és gyakorlati összefüggésekbe bepillantást nyerhessenek a tanulók. A bevezető fejezet zárásaként nézzünk meg néhány olyan összefüggést, melyek magyarázatot szolgáltathatnak arra, hogy: Miért is érdemes gyakorolnunk a problémamegoldást? Például azért, mert: Fejleszthető Az élet számos területén felhasználható Kihívást és motivációt jelent Fejleszti a megfigyelést és a hipotézisállítás képességét Kérdéseket és témákat vet fel Elősegíti a tervezést, a gondolkodást Fejleszti az oknyomozó készséget és az értékelés készségét 12

A problémamegoldó gondolkodás folyamata, s annak meghatározó tényezői Célt állít és értelmet ad a tanulásnak A kreatív és kritikai gondolkodás által közvetlen élményt nyújt Fejleszti az önbizalmat, a hozzáértést, kapcsolatban a tudás és a készségek alkalmazásával Része az önálló gondolkodás, de a csoportmunka és az interaktivitás is Összefoglalás A problémamegoldó gondolkodás folyamata, s annak meghatározó tényezői c. témakör kapcsán röviden áttekintettük azokat a modelleket, amelyek a problémamegoldás egyes fázisait írják le. Megvizsgáltuk azokat a tényezőket, amelyek a problémamegoldás minőségét, s lehetőségeit befolyásolják, s végül összegyűjtöttük azokat a szempontokat, melyek rávilágítanak e készség kiemelt fontosságára mindennapi életünk során. Önellenőrző kérdések, feladatok 1. Soroljon fel legalább 5 olyan érvet, mellyel megindokolná a problémamegoldó készség fejlesztésének fontosságát mindennapi életünk sikeressége szempontjából! 2. Nézze meg a következő filmet, és oldja meg a hozzá kapcsolódó feladatokat! The Monkey Business Illusion 13

II. rész - A problémamegoldás tudományos elméletei I.

Tartalom 3. A problémamegoldó gondolkodás tanulmányozásának gyökerei, klasszikus vizsgálati modellek 16 4. A problémamegoldó gondolkodás tanulmányozásának modernkori története... 20 15

3. fejezet - A problémamegoldó gondolkodás tanulmányozásának gyökerei, klasszikus vizsgálati modellek Bevezető Cél: Szerezzen tájékozottságot a problémamegoldó gondolkodás kutatásának ókori előzményeiben, s azokban a módszertani sajátosságokban, amelyek a problémamegoldó viselkedés tanulmányozását jellemzik Követelmény: A bemutatásra kerülő gondolatmenetek alapján legyen képes a problémamegoldó gondolkodás kutatását meghatározó tényezők azonosítására, s a főbb vizsgálattípusok bemutatására A problémamegoldó gondolkodás tanulmányozásának ókori előzményei A helyes gondolkodás törvényszerűségeit már az ókorban kutatni kezdték a tudósok. Thalész volt az első, aki a fogalmi gondolkodás jellegzetességeinek tanulmányozása kapcsán leírta a modellalkotás és bizonyítás jelenségét, elszakadva a konkrét tapasztalástól. Szintén jelentős lépés volt Parmenidész felismerése, aki az anyagi világ állandó változására, mozgására hívta fel a figyelmet, pl.: akkor, amikor leírta, hogy a napsütés hatására miként változik egy kő hidegből nem hideggé. Az a világ tehát, amit érzékszerveinkkel tapasztalunk ellentmondásos, szemben a gondolkodással, mely ellentmondás mentes lehet vélekedett. Az ellentmondások kiküszöbölése, az egyértelmű válaszok megtalálásának igénye, mint a helyes logika működésének alapvető kritériuma is megjelenik, amint ezt az Arisztotelész nevéhez kötődő alapelvek is tükrözik. A logikus gondolkodás alapjainak 3 pillére Arisztotelész szerint: 1. Az azonosság elve: minden dolog önmagával azonos (A=A), hisz ha ez nem így lenne, akkor a dolgok bármi mások is lehetnének 2. Az ellentmondásmentesség elve: semmi nem lehet azonos a neki ellentmondó dologgal (A nem A) 3. A kizárt harmadik elve: két ellentmondó dolog között nincs harmadik lehetőség (A és nem A között csak az egyik lehet igaz állítás) A fenti szabályok egyszersmind meg is határozták a kor szokásos bizonyítási eljárásait, hisz ha az egyik állítást sikerült cáfolni, úgy a másikat kétségkívül igaznak tekintették. De milyen vizsgálati helyzetekben, milyen feltételrendszerben tanulmányozzák korunkban a problémamegoldást? Melyek azok a tényezők, melyek megnehezítik a jó probléma megtalálást, az ideális modellhelyzetek kialakítását, s a vizsgálatok tervezését? Fejezetünk következő részében ezt vizsgáljuk meg! A problémamegoldó gondolkodás tudományos tanulmányozásának jellegzetességei korunkban Az egyes gondolkodási folyamatok törvényszerűségeinek megragadása az ókori hagyományok óta folyamatos kihívásként jelenik meg a kutatók számára. Gondolkodási folyamataink kutatásának egyik fő iránya annak feltárása, hogy mentális reprezentációink manipulálása miként valósul meg konkrét gyakorlati helyzetekben. A célirányos alkalmazás képességének, s a teljesítmény összetevőinek tanulmányozása a problémamegoldás legfőbb tárgyköre, melynek fontosabb elméleti modelljeit és az ezekhez kapcsolódó kutatási eredményeket tárgyaljuk a következőkben. 16

A problémamegoldó gondolkodás tanulmányozásának gyökerei, klasszikus vizsgálati modellek A problémamegoldó folyamatok törvényszerűségeinek leírásához, s a lehetséges kimenetelek rendszerezése érdekében a kutatók többféle problématípust határoztak meg, melyek eltérő stratégiákat is igényelnek a célszemélyektől. Miközben ez az osztályozás feltétlenül segíti a tájékozódást, többségük meglehetősen mesterséges helyzetet ír le, melyek komplexitása meg sem közelíti a hétköznapi életben előforduló problémamegoldást igénylő szituációkat. Ráadásul a helyzetet tovább árnyalja, hogy a legtöbb mindennapi probléma akár többféle érvényes és hatékony megoldással is bír, s csak jelentős idő elteltével állapíthatók meg az egyes stratégiák közti valós különbségek az eredményesség tekintetében. A napi feladatoktól, mint egy reggeli összeállítása vagy egy egyetemi dolgozat elkészítése, egészen a komoly tudományos kihívást jelentő un. valódi problémákig egészen széles azon szituációk tárháza, melyben problémamegoldó képességünk tesztelhetjük. Természetesen a problémák komplexitásának növekedésével elengedhetetlen a stratégiák átalakítása, melyben a szakértői tudás és a kreativitás kapnak kiemelt szerepet. A problémamegoldó gondolkodás sajátosságainak elemzését, kutatási lehetőségeit sajátosan befolyásolja ezentúl az is, hogy mentális reprezentációink rejtettek, azaz elménkben tárolódnak, így direkt megfigyelésre nincs mód. A fent említett tényezők miatt a problémamegoldó gondolkodás modellezése érdekében tervezett kutatások során több komoly módszertani kihívással is számolni kell. Egyrészt a megfelelően komplex problémahelyzet megkonstruálása, másrészt a szubjektív beszámolókra építő elemzések torzító hatásainak minimalizálása révén számíthatunk csak ugyanis arra, hogy releváns eredményekkel gazdagodhatunk a vizsgálatok nyomán. A jó probléma megkonstruálásának további nehézsége, hogy egyszerre kell univerzálisnak és egyedinek lennie, mely által minden személy számára nagyjából ugyanolyan nehézségű és komplexitású legyen, de teljesen ismeretlenként is hasson, hogy a személy a vizsgálat tényleges ideje alatt oldja meg valóban a problémát. Ahhoz, hogy egy ilyen kísérleti gondolkodási folyamat feltételei adottak legyenek, szükségesek tehát megfelelő háttérismeretek, miközben az adott problémának vagy annak analógjának ismeretlennek kell bizonyulnia. További elvárás a kutatási helyzetek tervezését illetően a vizsgálati szituáció ökológiai validitása, vagy hitelessége, mely azt jelenti, hogy törekedni kell arra, hogy a létrehozott modellhelyzet minél inkább közelítse meg a hétköznapi életben megélt, valós problémákat, s ne egy művi, életidegen szituáció legyen. Amennyiben egy vizsgálat megfelel az ökológiai érvényesség kritériumának, úgy annak eredményei általánosíthatóak természetes körülményekre is, így a tanulságok gyakorlati felhasználhatósága megsokszorozódik. Klasszikus problématípusok a vizsgálatokban 1. Transzformációs probléma = a problémamegoldó folyamat célkitűzése egy meghatározott célállapot elérése, melyhez a megfelelő stratégiát, lépéseket kell megtalálnunk. A problématípus klasszikus megjelenítője az ún. Hanoi torony probléma, melynek kidolgozása Edouard Lucas (1883), francia matematikus nevéhez köthető. (A gyakorlat a http://www.mazeworks.com/hanoi/index.htm oldalon online kipróbálható) 10. ábra. Hanoi torony. A Hanoi torony esetén megoldásra váró feladat: A rúdon lévő korongok azonos sorrendben történő elhelyezése a másik szélső rúdon úgy, hogy a korongok mozgatása meghatározott szabály szerint történhet: Egyszerre csak egy korong mozdítható el a helyéről Nagyobb korong soha nem kerülhet egy kisebb korong fölé. 17

A problémamegoldó gondolkodás tanulmányozásának gyökerei, klasszikus vizsgálati modellek A feladat szükség szerint nehezíthető azzal, hogy több korongot használunk fel. 2. Elrendezéses probléma Ebben a problématípusban az összes olyan elem a rendelkezésünkre áll, melynek ismerete a megoldáshoz szükséges. A probléma megoldása érdekében azt kell felismernünk, hogy miként kell ezeket helyesen elrendeznünk. Az elrendezéses problémák klasszikus mintapéldája az ún. anagramma feladat, ahol a megadott betűkből új sorrendet alkotva értelmes szavakat hozunk létre. a gondolkodás szó elemeiből pl.: dános dolgok gondold soká dolog kondás gondok oldás Az alábbi hivatkozás alatt egy híres magyar gondolkodáskutató anagrammáit olvashatjuk, melyet a termelékenység szó elemeiből hozott létre: (http://hu.wikipedia.org/wiki/anagramma) De ilyen problémahelyzet lehet az is, amikor egy kisebb elemekből álló bútort szerelünk össze - ha köznapi példán szeretnénk illusztrálni az adott feladattípust. 3. Indukciós probléma E problématípus esetében egy sor példa alapján kell kikövetkeztetnünk azt a szabályt, amely összekapcsolja az egyes példákat. Elemi példái az un. sorozat folytatásos problémák DE: ide tartozik a köznapi élet minden olyan jelensége, melynek során az indukció elvét követve eljutunk egyegy fogalom pontos meghatározásáig, azaz pl.: megtanuljuk elkülöníteni a szék és az asztal fogalmát, vagy a kutyát a macskától, stb. 4. Dedukciós probléma A dedukciós problémák sajátossága, hogy megadott feltételek (premisszák) mellett meg kell határoznunk, vajon megfelelő-e a levont következtetés? Példa: Minden gondolat értékes Minden értékes egyedi következik-e ebből, hogy Minden gondolat egyedi? Miközben a fent említett logikai láncolat sokak szerint a gondolkodás mintapéldája, hisz olyan érvelést látunk, ahol világos állítások és ellenőrizhető feltételek vannak; a valóságban azonban sokszor már a kiindulópontban (azaz a premisszák szintjén) is megkérdőjelezhető a gondolkodás menete. Mindazonáltal a világ megismerése, az induktív logika alkalmazása, s ennek nyomán a vonatkozó hipotéziseink tesztelése nélkül aligha lenne elképzelhető és eredményes folyamat. 5. Széttartó/divergens probléma E problématípus során az a legfőbb célkitűzés, hogy minél több jó megoldást tudjunk felsorakoztatni egy adott problémára. 18

A problémamegoldó gondolkodás tanulmányozásának gyökerei, klasszikus vizsgálati modellek Az adott feladattípus mintapéldái a kreativitás tesztek, ahol azt értékelik, hogy az adott személy mennyire képes nagymennyiségű, sokrétű (érstd: sokféle tárgykörhöz kapcsolódó), s lehetőleg egyedi megoldást találni pl.: olyan mindennapi tárgyak használatára, mint a gemkapocs vagy a tégla. Összefoglalás A fejezet első részében áttekintettük a problémamegoldó gondolkodás tudományos kutatásának ókori előzményeit, s az Arisztotelesz által leírt tiszta logika érvényesülésének követelményrendszerét. Ezt követően azokat a módszertani megfontolásokat és kísérlet típusokat vettük számba, melyek meghatározzák a problémamegoldó gondolkodás empirikus kutatásának gyakorlatát. Önellenőrző kérdések, feladatok 1. 1. A logikus gondolkodás 3 alapelve Arisztotelesz szerint: 2. Soroljon fel legalább 3 olyan módszertani követelményt, melyet figyelembe kell venni a problémamegoldó helyzetek tudományos tanulmányozásakor! 3. Nevezzen meg néhány olyan klasszikus problématípust, amelyek a gondolkodási folyamat sajátosságainak elemzésére alkalmasak! Írja le őket röviden, bemutatva a hozzájuk szükséges eszközöket is! 4. Keressen az interneten olyan feladatokat, melyek a problémamegoldás fejlesztésére alkalmasak, s lehetőség szerint tipizálja is őket a bemutatott osztályozás alapján! 19

4. fejezet - A problémamegoldó gondolkodás tanulmányozásának modernkori története Bevezető Cél: Szerezzen tájékozottságot a problémamegoldó gondolkodás modernkori kutatásainak témakörében Követelmény: A bemutatásra kerülő modellek alapján legyen képes a problémamegoldó gondolkodás behaviorista és alaklélektani megközelítésének rövid jellemzésére Amennyiben a problémamegoldó viselkedés kutatásának modernkori történetét vizsgáljuk, úgy két nagy pszichológiai iskola eredményeit érdemes áttekintenünk, a behaviorista és az alaklélektani kutatásokat. Nézzük most ezeket! A problémamegoldás behaviorista modellje A viselkedés lélektani kutatók alapvetően az állati tanulás sajátosságait kutatva tanulmányozták a problémamegoldást. 11. ábra. E. L. Thorndike (1874 1949). E. L. Thorndike pl. a macskák tanulási szokásait vizsgálta, amikor létrehozta azokat az un. problémaketreceket, melyek lehetőséget adtak az állatok számára, hogy különféle tanulási tapasztalatokat szerezzenek benne. A ketrec rácsai segítségével a macskák el lettek zárva az ételtől, melyre vágytak, s melyekhez megfelelő manipuláció segítségével hozzájuthattak. Miközben az állatok eleinte véletlenszerűen találtak rá a ketrec kinyitásának megfelelő módjára, később ez a viselkedés egyre gyorsabban bekövetkezett, miután megerősödött az általuk kivitelezett viselkedés, és az annak eredménye közti kapcsolat. Amint azt a Thorndike-féle effektus törvény is leírja: az a viselkedés válik gyakorivá, amelyet megerősítünk. A próba-szerencse tanulás eredményeként tehát létrejön az asszociációképzés vagy más néven megerősítés. Természetesen az adott modellnél sokkal komplexebb feltételrendszer, s így megoldási stratégia is jellemző a komplexebb emberi problémamegoldó folyamatokra, de mint annak egyik alapeleme az operáns kondicionálás is feltétlenül megemlítendő. Ha egy olyan klasszikus logikai feladatot keresnénk, ahol emberek próbálnak meg rendszerint eleinte a próbaszerencse elvén eligazodni, s így egy adott problémát kezelni, úgy jó példa lehet a gyermekkorunkban sokunk számára már több változatban is felfedezett ördöglakat. 20

A problémamegoldó gondolkodás tanulmányozásának modernkori története 12. ábra. Ördöglakat. Az ismétlés és gyakorlás, valamint a tapasztalatok szerepe az eredményes köznapi problémamegoldás szempontjából különösebb magyarázat nélkül is könnyen belátható. Az alaklélektani iskola nézetei a problémamegoldásról Míg a viselkedés lélektan kutatói a tanulást az asszociációképzéssel azonosították az alaklélektan teoretikusai elutasították a tanulás ilyen fokú leegyszerűsítését. Wolfgang Köhler pl., aki az alaklélektani iskola egyik atyja, azt a hipotézisét igyekezett majmok körében végzett vizsgálataival igazolni, hogy elménk törekszik a beérkező információk összeszervezésére, s ez a tendencia az állatok körében is megfigyelhető. 13. ábra. Wolfgang Köhler (1887-1967). Kísérletei során - melyet többek között a The mentality of apes ( A majmok gondolkodása) című, 1925-ben kiadott könyvében publikált olyan feltételrendszert teremtett, ahol a majmok számára elérhetetlen volt a vágyott étel. Az állatok számára ugyanakkor biztosítottak olyan eszközöket (bot, láda, ), melyeket előzetesen ők már ismertek, s melyek felhasználásával, azok megfelelő kombinációját alkalmazva elérhetővé váltak a kívánatos falatok. 14. ábra. A majmok gondolkodása c. könyv borítója. A könyv egyes részei az alábbi linken hozzáférhetők angol nyelven, akárcsak legfontosabb biográfiai adata. Nézeteik szerint a problémamegoldás a probléma elemeinek átstruktúrálásával, átszervezésével valósul meg, s jellemzően hirtelen jön létre. A tanulás ezen módját nevezzük belátásos problémamegoldásnak. Hasonlóképp a behavioristák által leírt jelenséghez itt is próba-szerencse útján történik a helyes megoldási mód 21

A problémamegoldó gondolkodás tanulmányozásának modernkori története kialakítása, de azzal ellentétben itt a manipuláció mindössze mentális formában történik meg, azaz elménkben teszteljük hipotéziseinket. Laikusként ezt a helyzetet éljük át aha-élményként, amikor egy sajátos szubjektív érzet formájában átéljük, hogy végre eljutottunk a megoldáshoz. Ha ilyen helyzetben arra kérnénk valakit, hogy számoljon be saját gondolkodási folyamatairól, valószínűleg igen hiányos beszámolókat kapnánk csak. 15. ábra. A belátás mozzanata átalakítja gondolkodásmódunkat. Az alaklélektan képviselői tehát úgy vélték, hogy a probléma szerkezetének átlátása, az egyes elemeinek mentális összerendezése az, amely kulcsfontosságú, s amely eljuttat végül a megoldáshoz, vagyis az irányzat értelmezésében az egységes egészhez v. gestalt -hoz. A kutatási eredményeket kritizálók elsősorban azért támadták Köhleréket, mert nem lehetett pontosan ismerni, hogy a korábban vadon élő majmok vajon milyen előzetes tapasztalatokkal bírtak az aktuális problémahelyzetre vonatkozóan. További támadási pont lett, hogy a belátás fogalmát Köhlerék nem definiálták pontosan, s a folyamat lényegi leírásával is adósak maradtak. Ugyanakkor elévülhetetlen érdemük, hogy a belátásos problémamegoldást, mint a meglévő tudás értelmes egységekbe történő rendezését leírták, s ezáltal az emberi problémamegoldás egyik fontos aspektusát modellezték. 16. ábra. Problémamegoldás csimpánz módra. Karl Duncker (1945), aki az alaklélektan másik jeles képviselője volt Köhler mellett, a funkcionális rögzítettség fogalmát vezette be a problémamegoldó gondolkodás tanulmányozásába. A jelenség klasszikus demonstrációja az un. gyertya probléma. Ebben a feladatban azt a problémát kell megoldani a személynek, hogy egy gyertyát, egy doboz szöget és egy doboz gyufát felhasználva úgy illessze a gyertyát a falra, hogy a viasz ne csöpögjön róla az asztalra, amikor meggyújtja. Ahhoz, hogy eredményesen tudja valaki megoldani a problémát, a szöges dobozba kell állítania a gyertyát, majd azt kell a falra szegezni. A szög tárolása helyett tehát újra kell értelmezni a doboz funkcióját, hogy megoldhassuk a problémát. Duncker vizsgálatai során, amikor a probléma megoldásához adott szögek a dobozban helyezkedtek el, a résztvevők vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon lassan találtak rá a helyes megoldásra. Ezzel szemben akkor, amikor a doboz olyan tárgyakat tartalmazott, amelyek nem tartoztak a kiírás szerint a problémamegoldáshoz azonnal meg tudták oldani a problémát. Az a keret tehát, amelyben a problémát, s a kezelés lehetséges alternatíváit kezeljük, meghatározó szereppel bírhat gondolkodásunk eredményessége szempontjából. 22

A problémamegoldó gondolkodás tanulmányozásának modernkori története 17. ábra. Duncker gyertya probléma vizsgálatának eszközei. A kontextus mint befolyásoló tényező szerepét világítja meg Scheerer (1963) nevével ismertté vált 9 pont problémahelyzete is, melyet eredetileg Maier írt le a Journal of Comparative Psychology-ban 1930-ban. Ebben a feladatban egy kilenc pontot tartalmazó lapot kapnak a vizsgálati személyek, ahol a pontok egy 3x3-as mátrixban helyezkednek el. Feladatuk az, hogy 4 egyenes meghúzásával kössék össze úgy a 9 pontot, hogy a vonalak folytatólagosak legyenek, azaz a tollat nem emelik fel közben. Ha sikeresen szeretnénk megoldani a problémát, úgy kénytelenek vagyunk a Duncker által leírt funkcionális rögzítettséget feloldani azaz kilépni a 9 pont által meghatározott térből. Az alaklélektani iskolát, mint azt a fenti gyakorlatok is szemléltetik különös kreativitás jellemezte az elméletek kísérleti ellenőrzésében. Kimondták, hogy a percepció nem pusztán az asszociációink terméke, s hogy az emberek képesek átlátni a probléma természetét, az elemek újrastrukturálása által. A Gestalt alaptézisei a problémamegoldás tekintetében végül a következőképp foglalhatók össze: A problémamegoldó viselkedés egyaránt tartalmaz produktív és reproduktív természetű elemeket A reproduktív alkalmazás a tapasztalatok újrahasznosítása révén olykor gátló is lehet (lásd a funkcionális rögzítettség jelenségét) Produktív elemnek tekinthető a szerkezet belátása, azonosítása és újrastruktúrálása A belátás gyakran hirtelen jön létre és aha élmény kíséri - BELÁTÁSon alapul a tanulás Amennyiben a fent vázolt, korai problémamegoldó elméleteket értékelni szeretnénk, érdemes kiemelnünk a behaviorista és az alaklélektani nézetek közti alapvető különbségeket. Míg a viselkedés lélektani irányzat kutatói elsősorban a viselkedés reproduktív jellegét emelték ki, addig az alaklélektaniak a produktív aspektusokra koncentráltak. Az első esetben az inger-válasz kapcsolatok kialakulása és megszilárdulása állt a középpontban, a másodikban viszont az ismeretek komplex szerveződése és átstrukturálódása. Fontos azonban megjegyezni, hogy e két irányzat nézetei a mai modellek szemszögéből vizsgálva azonban már összeegyeztethetőek, s inkább kiegészítik egymást, mintsem ellentmondóak. Mai ismereteink alapján mindkét irányzat korlátai is jobban láthatóak, miközben hozzájárulásuk a problémamegoldó gondolkodás folyamatának megértéséhez elvitathatatlan. A viselkedés-lélektani modell alapján pl.: képtelenek lennénk a komplexebb jelenségek értelmezésére, melyek nehezen lennének megmagyarázhatóak az egyszerű reflexekkel. Az alaklélektani irányzat képviselői ugyanakkor roppant homályosan fogalmaznak a komplex reprezentációkkal és a belátás folyamatával kapcsolatban, igaz a belátásos tanulás jelenségéről máig nemigen vannak jobb támpontok, mint az egykori vizsgálatok tanulságai. Az irányzat által leírt jelenségek később is gyakran vitatott voltát jól szemlélteti, hogy pl.: a 9 pont probléma kapcsán leírt funkcionális rögzítettség kritikájára többek közt Weisberg és Alba (1981) is új kísérletet terveztek, ahol némileg megváltoztatták az eredeti körülményeket. 23