A GYERMEKVISELKEDÉSI KÉRDŐÍV

A GYERMEKVISELKEDÉSI KÉRDŐÍV Correct Kft., 2015 1

2

BEVEZETÉS Az ASEBA (Achenbach System of Empirically Based Assessment) mérőeszközcsalád az egyik leggyakrabban használt módszer világszerte, amely az adaptív és maladaptív működés becslésének átfogó mérőeszköze. A Thomas Achenbach és munkatársai (2001, 2008) által kidolgozott módszer érvényességét és alkalmazhatóságát több mint 8.000 tudományos közlemény támasztja alá, a mérőeszköz különböző változatait pedig mintegy 100 nyelvre fordították már le. Számos vizsgálati eredmény bizonyítja, hogy a módszerrel kapott eredmények kiváló predikciót adnak a különböző diagnózisokra és a speciális nevelési klasszifikációkra. A mérőeszközcsalád kérdőívei 1,5 éves kortól egészen 90 éves korig alkalmazhatóak, különböző értékelő források segítségével: pl. szülői, tanári és önjellemzések. A mérőeszközök alapján kapott jellemzésekből kompetencia és adaptív funkciókat becslő mutatókat, illetve probléma skálákat kapunk. Az újabb kutatások eredményei alapján a módszert több DSM orientált skálával is kiegészítették, ami a módszer diagnosztikai érvényességét tovább növelte. A mérőeszközcsalád az 1960-as évektől folyamatosan bővült, újabb életkori kategóriákat fedtek le (pl. idősek) és a módszereket is finomították (pl. interjún vagy megfigyelésen alapuló értékelések). Jelenleg a módszer számos kérdőívből és értékelő-listából áll, melyet az alábbi 3. ábrán foglalunk össze. Iskoláskorúak számára CBCL/6 18 Szülői változat YSR/11 18 Önjellemző változat TRF/6 18 Tanári változat Iskoláskor alattiaknak CBCL/1.5 5 Szülői változat C-TRF/1,5 5 Tanári változat ASEBA Felnőttek számára ASR/18 90 Önjellemző változat ABCL/18 90 Társjellemző változat Interjú és megfigyelési listák SCICA/6 18 Strukturált interjú TOF/2 18 Megfigyelésilista DOF/6 11 Direktmegfigyelés 1. ábra Az ASEBA mérőeszközcsalád különböző kérdőívei és listái 3

A könnyebb áttekinthetőség érdekében a mérőeszközök eredeti angol elnevezésére utaló rövidítéseit meghagytuk, hiszen a nemzetközi szakirodalomban főként így hivatkoznak rájuk. Az ábrán az életkori csoportoknak megfelelően igyekeztünk megkülönböztetni a módszereket, a rövidítések mögé azt az életkori övezetet írtuk, ahol a mérőeszköz felhasználható: pl. CBCL/6 18. Az iskoláskorúak számára kialakított szülői (CBCL/6 18), tanári (TRF/6 18) és önjellemző (YSR/11 18) változatok képezik a módszer alapját, és Thomas Achenbach ezeket dolgozta ki elsőként. A későbbiekben a szülői és tanári változatokat 1,5 5 évesek korcsoportjára alakította, lehetővé téve az iskoláskor alattiak felmérését is: CBCL/1,5 5 és C-TRF/1,5 5. A pontosabb klinikai diagnózis felállítása részletesebb személyes lekérdezést igényelt, így jött létre a gyermekek és serdülők számára kidolgozott klinikai interjú (SCICA/6 18). Az információforrásokat kiegészítve került sor a Megfigyelési-lista (TOF/2 18) és a Direkt-megfigyelés (DOF/6 11) módszerek létrehozására. A Megfigyelési-listát elsődlegesen olyan szakemberek tudják hatékonyan használni, akik a gyermekkel valamilyen átfogó kognitív tesztet vesznek fel (pl. WPPSI-IV vagy WISC-IV), és a tesztfelvétel során lehetőségük nyílik a gyermek viselkedését, érzelmeit és reakcióit megfigyelni. A Direkt-megfigyelés elsődlegesen az osztályban, vagy valamilyen foglalkozási csoportban történő közvetlen megfigyelések során alkalmazható. A mérőeszköz felnőtt változatai önjellemzésen vagy társjellemzésen alapulnak. Az 1. ábrán a felnőtt változat mérőeszközeit egyszerűsítve ábrázoltuk, mivel mindkét változat két életkori csoportra van osztva: 18 59 és 60 90. Az idősebb korosztályok tesztjeinek elnevezései egy O-val egészülnek ki: OASR/60 90 és OABCL/60 90. Érdemes megjegyeznünk, hogy az iskoláskorúak számára kidolgozott 3 kérdőívnek (CBCL/6-18, YSR/11-18 és TRF/6-18) létezik rövidített változata is, aminek a kitöltése csak néhány percet vesz igénybe. Ezeket BPM skáláknak is nevezik. A betűkombináció a rövid probléma monitorozására utal (Brief Problem Monitor). Bár a fenti mérőeszközök magyar nyelvű fordításai elkészültek, de átfogó vizsgálatok csak az iskoláskorúak és az iskoláskor alattiaknak kidolgozott kérdőívekkel történt, illetve, a fentiek mellett, a Megfigyelési-lista esetében rendelkezünk hazai normákkal. Az iskoláskorúak érzelmi- és viselkedészavaraink felmérésére kidolgozott szülői kérdőív első hazai vizsgálataira a 90-es évek közepén került sor, melynek vezetője Gádoros Júlia volt. Az ezt követő években történt meg a tanári és az önjellemző változatok hazai adaptációja is, illetve a mérőeszközök rövidített változatainak elkészítése (Gádoros és Rózsa, 1996a,b, 2000; Rózsa és mtsai., 1999). Az eredeti mérőeszközöket 2001-ben átdolgozták, néhány tételt megváltoztattak, illetve újabb skálákat alakítottak ki. A fenti átdolgozás és közel 20 éves normák a meglévő hazai változatok frissítését is igényelte, amely az elmúlt években Rózsa Sándor vezetésével és az Educatio Kft. támogatásával valósulhatott meg. A mérőeszközcsalád hazai forgalmazási jogát a Correct Kft. kapta meg, akik a mérőeszközök felvételére és kiértékelésére online tesztfelületet alakítottak ki, amely a következő internetes címen érhető el: http://www.gyermekviselkedes.hu. Mivel a mérőeszközök és a skálák száma jelentősen megnövekedett, a kompetencia skálák kiszámítási módja bonyolultabbá vált, illetve a normáknak történő megfeleltetésekor számos szempontot kell figyelembe venni (pl. nemek, életkori övezetek), így a kézi kiértékelést elhagytuk, helyette egy jóval pontosabb és gyorsabb online kiértékelési rendszert alakítottunk ki. Az online 4

változat számos további előnnyel jár: pl. az eredmények részletes grafikonos megjelenítése, szöveges értékelés, az adatok exportálhatósága, online tesztfelvétel, a különböző értékelő források jellemzéseinek közvetlen összehasonlítása, a tesztdokumentáció (pl. skálák jelentése, a skálát alkotó tételek megjelenítése) közvetlen elérhetősége. A jelen összefoglaló a mérőeszköz felépítését, skáláinak bemutatását, valamint a főbb hazai eredményeket szemlélteti. Mivel a mérőeszközcsalád gyermekváltozatairól van szó, így a következőkben a mérőmódszerre, mint Gyermekviselkedési Kérdőív fogunk hivatkozni, ami alatt az összes gyerekek számára kidolgozott mérőeszközt értjük. A kérdőívek részletes pszichometriai eredményeit és diagnosztikai megbízhatóságát csak részben, illetve összefoglaló jelleggel érintjük, hiszen a fentiekben jelzett nagyszámú nemzetközi tanulmány a legkülönfélébb csoportokon és számos mérőeszközzel összevetve vizsgálta a módszer érvényességét és megbízhatóságát. A leírásokban igyekszünk támpontot adni az eredmények értékeléséhez, és a kiértékelések módját is szemléltetjük: pl. kompetencia skálák. A kiértékelést főleg a skálák tartalmi jellegzetességeinek szemléltetése miatt mutatjuk be. Fontos megjegyezni, hogy a mérőeszközcsalád weboldalán (http://www.gyermekviselkedes.hu) részletes leírásokat és folyamatosan frissített értékelést segítő leírásokat teszünk közé. Terveink szerint a mérőeszközök különböző változataival történő bővítésére is hamarosan sor kerül (pl. felnőtt változat kérdőívei), illetve a normák frissítése és az új skálákkal történő kiegészítés is folyamatos. 5

A Gyermekviselkedési Kérdőív bemutatása Az Gyermekviselkedési Kérdőív a gyermek és serdülőkorúak emocionális- és viselkedészavarainak feltárására és mérésére kifejlesztett többdimenziós mérőeszköz. A standardizált kérdőív segítségével egy objektív képet alkothatunk a gyermek viselkedéséről, vélekedéséről és érzéseiről. A különböző helyzetek és interakciók objektív feltárásának érdekében a kérdőívnek több változata is van. A kérdőív szülői változatában a gyermek gondozója vagy szülője, a tanári változatban a gyermeket jól ismerő tanár vagy osztályfőnök, míg a Megfigyelésilista vagy a Direkt megfigyelési változatokban a pszichológus vagy gyógypedagógus szakember jellemzi a gyermeket. A Gyermekviselkedési Kérdőív önjellemző változatában a gyermek saját viselkedését és érzéseit ítéli meg. A 6 és 18 év közötti fiatalok számára kidolgozott szülői és önjellemző változatok két jól elkülöníthető részre bonthatóak. Az első rész, melyet összefoglaló néven kompetencia skáláknak nevezünk, a gyermek aktivitását, társas tevékenységeit és kognitív képességeit tárja fel, míg a második rész a probléma vagy tünetlistát tartalmazza. A kompetencia skálák célzott kérdéseket, míg a probléma lista gyermekeket jellemző állításokat és tüneteket tartalmaznak. A tünetlistán szereplő állítások érvényességének megítélése egy 3 fokú skálán történik: 0 = Nem igaz; 1 = Néha vagy valamennyire igaz; 2 = Nagyon igaz vagy gyakran igaz. A 6 és 18 évesek számára kidolgozott tanári változat a problémaskálák mellett szintén tartalmaz ún. adaptív funkciókat feltáró kérdéscsoportokat, mint például az iskolai előmenetelt, a boldogságot, vagy a szorgalmat feltéró kérdéssort. A 1,5 és 5 év közötti gyerekek számára kialakított változatokban, illetve a Megfigyelési-lista és Direkt megfigyelés kérdőívek esetén csak a problémaskálák kaptak helyet. A mérőeszköz konstrukciós elvei között elsődlegesen az volt az irányadó, hogy alkalmazásával lehetővé váljék a gyermekviselkedés kóros és egészséges megnyilvánulásainak értékelése a standard minta alapján. Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy a kérdőív által felrajzolt tüneti jellegzetességek a diagnosztikai értékelésnél igen hasznos támpontot adhatnak, de semmiképpen nem pótolják a szakszerű pszichiátriai diagnózist. A pszichiátriai diagnózisokhoz történő alkalmazkodás érdekében, a későbbi vizsgálatok eredményei alapján, a mérőeszközt az elsődleges problémaskálák mellett kiegészítő skálákkal is kiegészítették. Az ún. DSM orientált skálák lehetővé teszik, hogy a kapott eredményeket a pszichiátriában alkalmazott nozológiai kategóriáknak jobban meg tudjuk feleltetni. A DSM orientált skálák a következő problématerületeket ölelik fel: affektív, szorongásos, szomatikus, figyelemzavar/hiperaktivitás, oppozíciós és pervazív fejlődési problémák. A fentieken túl a 6 és 18 év közöttiek számára kidolgozott szülői, tanári és önértékelő változatoknál 3 kiegészítő skálát is találunk, melyeket szintén a későbbiekben illesztettek az értékeléshez: Kényszeres-rögeszmés problémák, Lomha kognitív tempó, Poszttraumás stressz problémák. A kérdőív kitöltése egyik verzióban sem igényel különösebb képzettséget. A tünetlista mely a különböző verziókban sok átfedést mutat, megalkotásánál a szerzők törekedtek arra, hogy a problémák igen széles életkori tartományt fedjenek le. Így a szülői és tanári standardizált 6

változatok alkalmazhatóak 1,5 éves kortól egészen a 18 éves korig. A gyermeki fejlődés sajátosságait fontolóra véve, a mérőeszközöknek a szülői és tanári változatok esetében 1,5 5, valamint 6 18 éves kori változatait különítették el. Tapasztalatunk, hogy az általános iskola 5 6. osztályos tanulói az írásbeli instrukciók alapján már képesek önállóan kitölteni a kérdőívet. A széles életkori tartomány miatt néhány kérdés inadekvát. Vannak olyan kérdések, melyek főként a fiatalabb gyermekek tüneteinek leírására szolgálnak, így a serdülőknél kevésbé jellemzők (pl. a gyermekkori szexuális magatartással kapcsolatos kérdések), míg helyet kaptak olyan tételek is, melyek inkább az idősebbekre jellemző (pl. alkohol és drogfogyasztás). A kérdőív kidolgozásának irányelvei A mérőeszköz kidolgozásának első lépéseként Achenbach és munkatársai a 80-as években szülők, pszichológusok és pszichiáterek segítségével egy olyan tünetlistát állítottak össze, melyek tartalmazták a gyermekpszichiátriai gondozásra szorult gyermekek főbb tüneteinek jellegzetességeit. Az empirikus vizsgálatok segítségével a tünetlistát fokozatosan tökéletesítették, a redundáns tételeket kihagyták, míg a nagy gyakorisággal szereplő új tüneteket beépítették. A szerkesztők törekedtek továbbá arra, hogy csak olyan tételeket hagyjanak benn, melynek diszkriminációs ereje, vagyis a pszichiátriai kezelésre szorult és az egészséges gyermek közötti különbségtétel jelentős mértékű. A végleges változat a 6 18 éveseknek szánt változatok és az önjellemzés esetében 112 tételből áll, amely a tanári és szülői változatokban három olyan lehetőséget is kínál, ahol az értékelő a listán nem szereplő tüneteket nevezhet meg és értékelhet. A tünetek érvényességének megítélésére a már korábban jelzett 3 fokozatú skála bizonyult a leghasználhatóbbnak, mely egyszerűsége révén, könnyen érthető és nem igényli a kitöltő különösebb felkészítését. A kompetencia kérdések kialakításánál is, a fent említett diszkrimináló tényezőt helyezték a középpontba. Itt kell megjegyeznünk, hogy a kérdőív legújabb amerikai standardjaiban a kompetencia skálák kiértékelése éppen e követelmény hiánya miatt módosult. A tünetlista egyes állításai nemcsak önállóan alkalmasak a gyermek jellemzésére, hanem megvizsgálhatók azok a problémák is, amelyek együttjárnak és egy tünetcsoportot alkotnak. A tünetlista állításain végzett faktoranalitikus elemzések segítségével a kérdőív szerkesztőinek lehetősége nyílt arra, hogy empirikus alapon különítsenek el tünetcsoportokat. A taxonómia kidolgozásánál a szerzők figyelembe vették a nem és életkori különbségeket, valamint az eltérő értékelőktől (szülő, tanár, gyermek) származó jellemzéseket. A tünetek együttjárása alapján Achenbachék az alábbi problémaskálákat különítették el: Visszahúzódás, Szomatikus panaszok, Szorongás/Depresszió, Társas problémák, Gondolkodási zavarok, Figyelemzavarok, Deviancia és Agresszió (2. ábra). Fontos megjegyeznünk, hogy a 1,5 5 éves kor közötti gyerekek jellemzésére kidolgozott szülői és gondozói változatoknál nincs Társas problémák, Gondolkodási zavarok, valamint a Deviancia skála, helyette az Emocionális reaktivitás és az Alvási problémák kaptak helyet. Itt a tünetlista is rövidebb, csak 100 tüntet értékeléséből áll. 7

Fontos megjegyezni, hogy a skálákból további járulékos mutatókat is számolhatunk: Összkompetencia, Internalizáció, Externalizáció és Összprobléma. Az Összkompetenciát a különböző kompetencia skálák összesítésével kapjuk (pl. Aktivitás, Társas tevékenység és Iskolai teljesítmény). Az Internalizáció mutatót a Visszahúzódás, a Szorongás/depresszió és a Szomatikus panaszok alkotják, míg az Externalizációt a Deviancia és az Agresszió skálák. Mint ahogy azt már a fentiekben jeleztük 2001 után az alapskálák további DSM orientált és kiegészítő skálákkal bővültek. A szociális kívánalmaknak, a jóbenyomáskeltést megragadó válaszadási hajlam feltárására az önjellemző változat tartalmaz egy szociális kívánatosság skálát is, amely olyan pozitívan tulajdonságok megítélését tartalmazza, mint a Szeretem az állatokat, Meglehetősen őszinte vagyok, Segítőkész vagyok. Fontos megjegyezni, hogy a skála tételeire adott válaszokat nem számítjuk bele az összprobléma értékbe. KOMPETENCIA SKÁLÁK PROBLÉMA SKÁLÁK Aktivitás Visszahúzódás Szorongás/ Depresszió Szomatikus panaszok Társas tevékenység Figyelmizavarok Társas problémák Gondolkodási zavarok Iskolai eredmények Deviancia Agresszió 2. ábra Gyermekviselkedési Kérdőív alapskálái A multiaxiális értékelések jelentősége Mivel a gyermek viselkedése a különböző helyzetektől és az interakcióba bevont személyektől nagyban függ, így nincs olyan egyszerű eljárás vagy információforrás, mely önmagában átfogóan és megbízhatóan jellemezhetné a gyermek viselkedési és érzelmi problémáit. Továbbá számolnunk kell a kérdésekre adott válaszok szubjektivitásával is. A különböző informátorok (pl. szülő, tanár, klinikus, gyermek) más és más helyzetekben eltérően ítélhetik meg a gyermek érzelmi és viselkedési problémáit, ami nem feltétlenül a mérőeszköz vagy informátor megbízhatatlanságát 8

jelenti. Általánosan elfogadott, hogy a gyermek különböző helyzetekben mutatott viselkedése és az eltérő informátoroktól származó jellemzések együttesen hozzájárulhatnak, ahhoz, hogy egy megbízhatóbb és átfogóbb képet alkothassunk a gyermekről. A gyermek viselkedéses és érzelmi megnyilvánulásain túl további fontos tényezőket is figyelembe kell vennünk a gyermek pszichopatológiai jellemzéséhez. Ilyen például a gyermek kognitív és fizikai jellemzői, a családi háttér, fejlődésbeli sajátosságok és a pszichoszociális stresszorok. A több tengelyen történő értékelés (multiaxiális értékelés) kedvező keretet nyújt a klinikai diagnózisban is. A kategorikus diagnosztikai rendszerek (mint pl. a DSM-5) és a Gyermekviselkedési Kérdőív empirikus alapú multiaxiális értékelésének egybevetését az 1. táblázat szemlélteti. Tengely DSM-5 Empirikus alapú jellemzések I. Klinikai zavarok Szülői értékelések II. Személyiségzavarok Tanári értékelések Értelmi fogyatékosság III. Szomatikus állapotok Kognitív fejlődést mérő kérdőívek IV. Pszichoszociális és Fizikai jellemzők környezeti problémák felmérése V. A működés globális A gyermek közvetlen becslése megfigyelése 1. táblázat A Gyermekviselkedési Kérdőív és a DSM-5 kapcsolata Achenbach multiaxiális rendszerének empirikus alapját az alábbiakban részletesebben is szemléltetjük: I. tengely: Szülői jellemzések A szülőktől vagy gondozóktól származó standardizált értékelések, mint pl. a Gyermekviselkedési Kérdőív szülői változata; a gyermek fejlődés története, problémái, kompetenciája, érdeklődése; interjú a szülővel. II. tengely: Tanári, gondozói jellemzések A gyermek tanáraitól, gondozóitól származó standardizált értékelések, ilyen pl. a Gyermekviselkedési Kérdőív tanári vagy gondozói változata; további tanári., óvodai és iskolai feljegyzések és interjúk. 9

III. tengely: Kognitív fejlődést mérő kérdőívek Különböző képesség és teljesítménytesztek (pl. WPPSI-IV, WISC-IV), perceptuális és motoros képességek vizsgálata, beszéd és nyelvi folyamatok funkcióinak feltárása. IV. tengely: Fizikai jellemzők felmérése Testsúly és magasság mérése; testi fogyatékosságok és abnormalitások; orvosi és neurológiai vizsgálatok. V. tengely: A gyermek közvetlen megfigyelése Standardizált önjellemző kérdőívek, melyek hasonlóak a szülői és tanári változatokhoz pl. a Gyermekviselkedési Kérdőív önjellemző változata; a gyermekkel készült klinikai interjúk; közvetlen megfigyelésre támaszkodó standardizált kérdőívek (pl. Megfigyelési-lista, Direkt megfigyelés), személyiségtesztek, az énképet és az önértékelést megragadó kérdőívek. A problémaskálák és a BNO-10 diagnosztikai kategóriák lehetséges kapcsolatát az 1. táblázat szemlélteti (Achenbach és McConaugh, 1997; Edelbrock és Costello, 1988). Problémaskálák Visszahúzódás Szomatikus panaszok Szorongás/depresszió Társas problémák Gondolkodási zavarok Figyelmi problémák Deviancia (szabályszegő magatartás) Agresszió BNO-10 diagnózisok Depressziós epizód (F32-33) Dysthymia (F34.1) Szorongó személyiségzavar (F60.6) Szomatoform rendellenességek (F45) Depressziós epizód (F32-33) Dysthymia (F34.1) Alkalmazkodási zavarok (F43.2) Neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform rend. (F40-F48) Jellegzetesen gyermekkorban kezdődő emocionális zavarok (F93) Szorongó személyiségzavar (F60.6) Depressziós epizód (F32-33) Dysthymia (F34.1) Szorongó személyiségzavar (F60.6) Obsessív-compulsív zavar (F42) Hiperkinetikus zavarok (F90) Magatartási zavarok (F91) Magatartási zavarok (F91) 2. táblázat A Gyermekviselkedési Kérdőív skáláinak és a BNO-10 diagnózisainak kapcsolata 10

A Gyermekviselkedési Kérdőív kompetencia-skálái A Gyermekviselkedési Kérdőív szülői és önjellemző változata 3 kompetenciát megragadó skálát tartalmaz: aktivitás, társas tevékenységek és az iskolai teljesítmény. Az aktivitás skála a gyermek kedvenc sporttevékenységének, hobbijának és házimunkáinak számából, a ráfordított időből és az eredményességből áll. A felsorolt aktivitásokra fordított időt és az eredményességet a kortársakhoz képest kell megítélni. A társas tevékenységek összpontszámát a gyermek különböző csoportokhoz való tartozásából (szervezetek, klubok), ezekben nyújtott aktivitásából, a barátok számából és a velük töltött időből, valamint a társkapcsolatok minőségéből számítjuk. A főbb iskolai tantárgyak átlaga, az osztályismétlés, valamint egyéb iskolai problémák alkotják az iskolai teljesítmény skálát. A tanári változat első részét az iskolai teljesítmény és az adaptív funkciók tételei alkotják. Az iskolai teljesítmény megítélése ugyanúgy történik, mint a kérdőív másik két változatában, míg az adaptív funkciók tételei eltérnek a fent említettektől. A gyermek adaptív működésére vonatkozó kérdéseket (szorgalom, magaviselet, stb) a tanár egy hétfokú skálán, a gyermekkel egykorú tanulókkal összehasonlítva jellemzi. A 1,5-5 évesek számára kidolgozott szülői és gondozói változatoknál nincsenek kompetencia skálák. A Gyermekviselkedési Kérdőív Problémaskálái Mint ahogy azt már korábban jeleztük a 6-18 évesek számára kidolgozott kérdőív mindhárom változatának tünetlistája 112 gyermekekre jellemző állítást tartalmaz. Az állítások 1-től 112-ig vannak számozva, de az 56-os testi panaszok tétel a-tól g-ig 7 fizikai tünetet tartalmaz (fejfájás, hányinger, kiütések stb). A h. pontban lehetőség nyílik további (a listán nem említett) testi tünetek említésére is, melynek pontozása hasonló a többi tünetéhez. A tünetlista állításaira adott pontszámok összege adja az összprobléma értéket. A statisztikai elemzések alapján néhány tünetet nem soroltak be egyetlen problémaskálába sem (pl. túlsúlyosságra vonatkozó kérdés), így ezeket a profillapokon az egyéb kategóriáknál szemléltetjük. Fontos megjegyeznünk, hogy a pozitív kvalitásokat megjelenítő Szociális kívánatosság skála tételeire adott értékelést nem számítjuk bele az összproblémába az önjellemző változat esetében. A Gyermekviselkedési Kérdőív normái és értelmezése Mint ahogyan azt már korábban jeleztük, a mérőeszközcsalád kérdőíveinek kitöltésére és kiértékelésére egy olyan online felületet alakítottunk ki (http://www.gyermekviselkedes.hu), ami tesztfelvétel mellett gyors és megbízható kiértékelést is ad. A kiértékelés empirikus alapját biztosító normákat több hazai vizsgálat eredményéből képeztük. Az 1995 és 2000 közötti időszakban a mérőeszköz első változatának nagymintás bemérése történt, melynek keretében a 11

szülői változaton közel 5000 gyermeket, a tanári változaton pedig 1600 tanulót jellemeztek. Az önjellemző változatot közel 600 11-15 éves tanuló töltötte ki (Gádoros, 1996; Rózsa és mtsai., 1999). A későbbiekben az új skálák és az életkori övezetek kiterjesztése miatt további felvételekre volt szükség, melyet Rózsa Sándor és Kő Natasa kutatásai biztosítottak. 2015-ben az Educatio Kft. által támogatott felmérés keretében nem csak normatív minta gyűjtésére volt lehetőség, hanem ezeket a felvételeket kiterjeszthettük a Pedagógiai Szakszolgálatoknál segítségnyújtásra megjelenő fiatalok klinikai mintájával is. Ez a kutatás lehetőséget adott a módszer részletes diagnosztikai megbízhatóságának vizsgálatára, szűrőfunkcióinak bemérésére. E vizsgálat keretében lehetőségünk nyílt a Megfigyelési-lista hazai bemérésére is. A standardizált eredményekből kialakított profilok lehetővé teszik, hogy a gyermek tevékenységeit, vélekedéseit és megnyilvánulásait az azonos nemű és életkorú társaihoz hasonlíthassuk. A standard pontszámok (T-érték) kialakításánál a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a gyermek nemét és életkorát vesszük figyelembe: pl. a 6-18 évesek számára kidolgozott kérdőívek esetében 6-11 és 12-18 évesek csoportjait különböztetjük meg. A 1,5-5 éves gyerekek jellemzésére kidolgozott szülői és tanári változatok esetében egyelőre csak a nemi különbségeket vesszük figyelembe a standard értékek képzésekor. Az online kiértékelés azonban lehetőséget biztosít arra, hogy a növekvő empirikus eredményekből pontosabb normákat képezzünk, és ha szükséges, akár itt is különböztessünk meg korcsoportokat, vagy az idő teltével normát frissítsünk. Az online weboldalunkon a normaképzés alapját jelentő vizsgálatokat és a képzés módját folyamatosan közzétesszük. A számítógépes értékelés során a profilokat úgy alakítottuk ki, hogy minden egyes skála alatt szerepel a skálát tartalmazó tételek sorszáma és megnevezése. Ez megkönnyíti a skála értelmezését: pl. a magas pontszám milyen tételek értékeléséből adódott. Az egyes tételek esetében lehetőség van szövegbuborék alkalmazásával a teljes tétel tartalmát megtekinteni. Ez különösen a mérőeszköz kezdő felhasználóinak jelent hasznos segítséget, hiszen így nincs szükség a kérdőívek és az útmutató folyamatos tanulmányozására, a tételek besorolásának ellenőrzésére. A számítógépes algoritmus a tételekre adott válaszok értékeiből először az egyes skálák nyerspontjait számolja ki, majd pedig a nem és az életkor figyelembe vételével kiszámítja a standard pontszámot. A standard pontszámok ábrázolása egy olyan átfogó tünetprofilt ad, amelyből a gyermek érzelmi és viselkedéses jellemzőiről kapunk áttekintést. A standard pontszámok konvertálása során a skálák átlagértékeit a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően úgy transzformáltuk, hogy ezek átlagértékei 50 standard egységnek, a szórás (SD) pedig 10 standard egységnek feleljen meg. Ennek alapján az átlagnak az 50-es T-érték, az egyszeres pozitív szórás értéknek a 60-as, a negatívnak a 40-es T-érték, a kétszeres pozitív szórás értéknek pedig a 70-es, a negatívnak a 30-as T-érték felel meg. A normális eloszlás alapján a 60-as T-érték egy olyan leválasztási kritériumnak tekinthető, mely fölött a standardizálásba bevont minta 16 %-a, a 65-ös T-értéknél a 7 %-a, míg a 70-es T-értéknél a 2 %-a tartozik. Ezek az arányszámok a 40-es, a 45-ös és a 30-as T-értékekre ugyanilyen módon érvényesek. A standard mintánkon végzett súlyozás miatt a hazai profillapokon a fenti összefüggés enyhén eltérhet. A profillapokon az ún. patológiás zónának a probléma skálák esetén általában a 65-ös vagy a 70-es T-érték fölé eső 12

terület tekintik a kutatók, míg a kompetencia skálák esetén a 35-ös vagy a 30-as T-érték alá eső rész. A profilok értelmezéséhez a 2. táblázat nyújt segítséget. T- érték Jelentése 70-100 nagyon magasan az átlag fölött 61-69 átlag fölötti övezet 40-60 normál övezet 31-39 átlag alatti övezet 0-30 jelentősen az átlag 2. táblázat A értelmezést segítő T-érték jelentése Az elért eredményeket nem csak a T-értékkel, hanem sokszor a percentilissel is szokták jellemezni, ami arról ad információt, hogy egy adott teljesítmény a normatív minta eredményeihez képest hol helyezkedik el, azaz hány százalék ért el jobb vagy ettől gyengébb eredményt. A különböző zónák jelentéséhez figyelembe kell vennünk a skála által megcélzott mérési tartományt. A probléma típusú skálák pszichiátriai probléma zónája az átlag fölötti övezet, mivel a skálák e tartományban a legérzékenyebbek és mérnek igen megbízhatóan, míg az átlag alatti övezet kevésbé megbízhatók. Ezért kezdődik a problémaskálák profillapja az 50-es T-értéknél, míg a kompetencia-skálák esetében ez éppen fordítva van, hiszen ez esetben az alacsony kompetencia jelenti a pszichiátriai problémák területét. A probléma skálák alsó övezeteinek elhagyása azért is fontos, mert az állítások elsődlegesen csak a problémákra kérdeznek rá, és a problémák hiányából még nem feltétlenül következtethetünk a dimenzió ellentérére: vagyis ha valaki pl. a visszahúzódás skálán alacsony pontszámot ér el, abból még nem feltétlenül következtethetünk ennek ellenétére. A problémaskálák összesítő profillapján elkülönítve találjuk az internalizáció, illetve az externalizáció mutatókat alkotó skálákat. Az internalizáció a gátlásos, túlkontrollált viselkedés megnyilvánulásokat, míg az externalizáció az agresszív antiszociális tendenciákat, és alacsony önkontroll funkciókat leíró skála tételeket tartalmazza. Itt összesítettük a problémaskálákat és a kompetencia skálákat is: összkompetencia és összporobléma. A kompetencia-skálák pontozása A Gyermekviselkedési Kérdőív konstrukciós elvét szemléltetve az alábbiakban bemutatjuk a kompetencia-skálák és a problémaskálák pontozásának részleteit. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy csakúgy, mint a mérőeszköz nemzetközi kiértékelésénél a számítógépes pontozás enyhén eltér az alábbiakban bemutatott kézi pontozástól, mivel a számítógépes algoritmus során pontosabb értékelési algoritmus használható. A szülői és az önjellemző változat kompetencia-skáláinak kiszámítása két kivételtől eltekintve azonos. A szülői változat aktivitás skáláját az I/A, I/B, IIB, IV/A és IV/B tételek összegzésével nyerjük, míg az önjellemző változatnál I/A értéket kihagyjuk, vagyis az I/B, IIB, IV/A és IV/B 13

tételeket összegezzük, valamint az önjellemző változatnál az iskolai teljesítményt nem ábrázoljuk a profillapon, de a VII/1 kérdésre adott válaszok átlagát beleszámítjuk az összkompetencia értékbe. Az alábbiakban csak a szülői változat értékelést mutatjuk be részletesen, de ennek segítségével az önjellemző és a tanári változat értékelési logikája is megérthető. Az aktivitás skála pontozása: a skála összpontszáma az alábbiakban bemutatott 5 értékből áll. Ha egynél több érték hiányzik a skála nem összegezhető, a hiányzó értéket a megmaradó négy értékből képzett átlaggal pótolhatjuk. I/A. Milyen sportokban vesz részt szívesen gyermeke? A kérdésre megjelölt sportok számát az alábbiak szerint pontozzuk: Ha a szülő nem ír be sportot, illetve csak egy sportot jelöl meg, ebben az esetben a profillapon 0 értéket kap. Ha a szülő két sportról számol be, akkor 1-es értéket, míg ha három sportot jelöl meg, akkor 2-es értéket tüntetünk fel a profillapon. I/B. Az előző kérdésnél megjelölt sportoknál, válaszolni kell az alábbi kérdésekre: Mennyi időt tölt el ezzel a gyermek? Milyen a teljesítménye? Ha a szülő a kevesebbet kifejezést jelöli be, akkor azt 0-val pontozzuk; ha az átlagos -t választja az 1, míg ha a több vagy az átlagnál jobb 2 pontot kap. A ki nem töltött kérdéseket kihagyva kiszámoljuk a pontok átlagát, úgy, hogy az elért ponszámot összegezzük és elosztjuk az összeget alkotó jellemzők számával. Ha a szülő nem jelölt be sportot, akkor a profillapon 0 értéket láthatunk. II/B. E ponthoz a második kérdésre megjelölt hobbik és kedvenc időtöltések átlagát vesszük figyelembe. Ugyanúgy járjunk el az átlag kiszámításánál, mint az előzőekben. IV/A. A negyedik kérdésre megjelölt munkák és feladatok mennyisége. Ha a szülő nem jelöl be feladatot, vagy ha csak egyet jelöl be, akkor a profillapon ez 0 pontot kap. Ha két feladatot jelöl be gyermekénél, akkor 1, míg ha három vagy több feladatot jelöl be, akkor 2 pontot kap. (A pontozás megegyezik az I/A. pontban leírtakkal. IV/B. A feladatok és munkák átlagai. A kiszámítás módja megegyezik az I/B. és II/B. pontban leírtakéval. (Itt csak az egy kérdésre adott válaszok átlagát számítjuk ki.) A társas tevékenységek skálája: a skála összpontszáma az alábbiakban bemutatott 6 értékből tevődik össze: III/A, III/B, V/1, V/2, VI/A, VI/B. A profillapon nem kap pontszámot, ha a 6- ból egynél több érték hiányzik! III/A. A bejelölt szervezetek és egyesületek száma. Pontozása megegyezik az aktivitás skála I/A., IV/A-ban leírtakkal. III/B. A szervezetekben és egyesületekben való aktivitás átlaga. Pontozása megegyezik az I/B., II/B. és IV/B-ben leírtakéval. 14

V/1. A Hány közeli barátja van? kérdésre adott válaszokat az alábbiak szerint pontozzuk: Ha a szülő 0 vagy 1 barátot jelöl be, akkor 0 pontot, ha 2-3 barátot jelöl be, akkor 1 pontot, míg a 4 vagy több barát bejelölése esetén 2 pontot kap. V/2. A gyermek baráti kapcsolatait az alábbiak szerint pontozzuk: egynél kevesebbszer : 0 pont; Egy-két alkalommal : 1 pont; Három vagy több : 2 pont. VI/A. A gyermek másokkal való kapcsolatainak (testvér, többi gyerek, szülő) pontozása az alábbiak szerint történik: rosszabbul : 0 pont; átlagosan : 1 pont; jobban : 2 pont. A három kérdésre adott válaszok pontszámának az átlagát ábrázoljuk a profillapon. Ha a szülő egy kérdésre nem adott választ, azt a másik két kérdésre adott pontszámok átlagával helyettesítjük. VI/B. A gyermek önállóságára vonatkozó kérdést az alábbiak szerint pontozzuk: rosszabbul : 0 pont; átlagosan : 1 pont; jobban : 2 pont. A társas tevékenység skála kiszámításához a fenti 6 értéket kell összeadnunk. Ha a 6 értékből egy hiányzik, azt a másik öt értékből képzett átlaggal pótolhatjuk. Az Iskolai Teljesítmény Skála: A skála összpontszáma az alábbi 4 értékből tevődik össze. Ha a gyermek nem jár iskolába, vagy ha a négy értékből bármelyik hiányzik, akkor nem értékeljük. VII/1. A gyermek iskolai teljesítményének kiszámításánál az alábbiak szerint járunk el: kiszámítjuk az öt tantárgyra adott pontszámok átlagát ( rossz : 0 pont; átlag alatti : 1 pont; átlagos : 2 pont; átlag feletti : 3 pont), majd ez kerül a profillapra. VII/2. Ha a gyermek speciális (korrekciós, kisegítő, foglalkoztató) oktatásban részt vesz, akkor 0 pontot kap a profillap speciális oktatás sorához, míg ha nem vesz ilyenben részt, akkor 1 pontot kap. Ha a szülő szakkört, vagy valamilyen fakultációt jelöl meg speciális oktatásként, akkor ezt nem értékeljük. VII/3. Ha a gyermek már ismételt osztályt, abban az esetben 0 pontot kap, míg ha ilyen nem fordult elő 1 pontot adunk. VII/4. Ha a gyermeknek van, illetve az elmúlt hat hónap folyamán volt valamilyen tanulási problémája az iskolában, akkor 0 pontot, míg ha ilyen természetű probléma nincs, vagy nem volt, akkor 1 pontot adunk a profillap iskolai problémák sorában. Az iskolai teljesítmény skála kiszámításához a fenti 4 értéket adjuk össze. Ha a 4 értékből hiányzik, akkor a skálát nem értékeljük. Az összkompetencia érték kiszámításához összeadjuk a három kompetencia skálán (aktivitás, társas tevékenység és iskolai teljesítmény) elért pontszámot, majd a nyerspontnak, valamint a gyermek nemének és életkori csoportjának megfelelő T-értéket számítjuk ki. 15

A problémaskálák pontozása A problémaskálák pontozásánál ügyelnünk kell arra, hogy ha a tünetlista tételeiből 8-nál több hiányzik a kérdőív nem értékelhető. Ha a szülő tévedésből (a papíron történő kitöltéskor) két számot is bekarikázna egy tételnél, akkor 1 pontot adjunk a tételre. Ha a szülő leírásából kiderül, hogy a kérdést félreértette, ezt a pontozással (a papíron történő kitöltéskor, illetve ezen adatok rögzítésekor) korrigálhatjuk. Pl. amit a szülő részletesen obszesszív-kompulzív problémaként ír le az nem minősül obszessziónak; 56d kérdésre a szülő leírja, hogy gyermeke szemüveget visel. Az internalizáció mutatót úgy számíthatjuk ki, hogy az I., II., és III. problémaskálákat (visszahúzódás, szomatikus panaszok, szorongás/depresszió) összeadjuk. Az externalizáció mutató kiszámítása a VII. és VIII. (deviancia és agresszió) problémaskálák összeadásával történik. Az összprobléma értéket a szülői változatnál úgy számíthatjuk ki, hogy a tünetlista tételeire adott válaszokat összegezzük. Ügyelnünk kell arra, hogy az önjellemző változat szociális kívánatosság skáláit alkotó tételeket ne számítsuk bele az összproblémába. A tanári, szülői és önjellemzések hasonlósága Egy korábbi vizsgálatban Rózsa és munkatársai (1999) a Gyermekviselkedési Kérdőív 3 változatának összefüggéseit elemezték. A három értékelésből származó skálák korrelációit az 3-7. táblázatok szemléltetik. Elsőként az internalizáció mutatót alkotó skálák korrelációit láthatjuk. A leggyengébb együttjárást mindhárom esetben a tanári értékelésekkel mutatkozott, míg a szülői jellemzések és az önértékelések között magasabb korreláció adódott. Szülői értékelések Tanári értékelések Vissza- Szomatikus Szorongás Vissza- Szomatikus Szorongás húzódás panaszok depresszió húzódás panaszok depresszió Visszahúzódás (tanári).22** Szomatikus panaszok (tanári).23** Szorongás/depresszió (tanári).17** Visszahúzódás (önértékelő).45**.23** Szomatikus panaszok (önértékelő).54**.21** Szorongás/depresszió (önértékelő).54**.16** p**< 0.01; 3. táblázat A visszahúzódás, a szomatikus panaszok és a szorongás/depresszió skálák együttjárásai A társas problémák, gondolkodási zavarok és figyelmi problémák skálák esetében szintén a tanári jellemzések mutatnak gyengébb korrelációkat, bár a gyermek figyelmi problémáira vonatkozó skálák korrelációi a tanári és a szülői változat összehasonlításakor nagyobb együttjárást mutatnak (r = 0,45). A gondolkodási zavarok skálák korrelációi a leggyengébbek. 16

Szülői értékelések Tanári értékelések Társas- Gondolkodási Figyelmi Társas- Gondolkodási Figyelmi problémák zavarok problémák problémák zavarok problémák Társas problémák (tanári).32** Gondolkodási zavarok (tanári).14** Figyelmi problémák (tanári).45** Társas problémák (önértékelő).45**.26** Gondolkodási zavarok (önértékelő).33**.07* Figyelmi problémák (önértékelő).48**.26** p**< 0.01; p*< 0.05 4. táblázat A Társas problémák, a Gondolkodási zavarok és a Figyelmi problémák skálák együttjárásai A legerősebb együttjárásokat az externalizáló mutatót alkotó deviancia (szabályszegő magatartás) és agresszió skála esetében kaptuk. Itt is a szülői és önjellemzések mutatták a legerősebb kapcsolatot. Mindhárom esetben a devianciánál volt a legmagasabb a korreláció. Szülői értékelések Tanári értékelések Deviancia Agresszió Deviancia Agresszió Deviancia (tanári).41** Agresszió (tanári).35** Deviancia (önértékelő).58**.44** Agresszió (önértékelő).49**.35** p**< 0.01; 5. táblázat A deviancia (szabályszegő magatartás) és az agresszió skála együttjárásai Az összevont mutatók korrelációi közül az externalizációé volt a legerősebb, míg az internalizáció és az összprobléma korrelációi a tanári és az önértékelések között voltak a legcsekélyebbek. Szülői értékelések Tanári értékelések Inter- Exter- Össz- Inter- Exter- Össz- nalizáció nalizáció probléma nalizáció nalizáció probléma Internalizáció (tanári).19** Externalizáció (tanári).41** Összprobléma (tanári).33** Internalizáció (önértékelő).55**.16** Externalizáció (önértékelő).56**.39** Összprobléma (önértékelő).54**.20** p**< 0.01 6. táblázat Az internalizáció, externalizáció és az összprobléma mutatók együttjárásai 17

A kompetencia skálák esetén az iskolai eredmények skálánál láthatjuk a legnagyobb összefüggést. A társas tevékenység skála is erős kapcsolatot mutat a szülői és az önjellemzések között. Szülői értékelések Tanári értékelések Aktivitás Társas- Iskolai Adaptív Iskolai tevékenység eredmények funkciók eredmények Adaptív funkciók (tanári) Iskolai eredmények (tanári).56** Aktivitás (önértékelő).38** Társas tevékenység (önértékelő).58** Iskolai eredmények (önértékelő).60**.59** p**< 0.01; 7. táblázat A kompetencia skálát alkotó skálák együttjárásai Az érzelmi- és magatartásproblémák időbeli stabilitása Rózsa és munkatársai (1999) a mérőeszköz időbeli stabilitását (2,5 év elteltével) is megvizsgálták. A stabilitás mutatók nemenkénti vizsgálatánál a lányoknál az internalizációs mutatók mindkét értékelőforrás (tanári, önjellemzés) esetén magas együttjárást mutattak, míg a fiúknál az agresszió skála mutatott igen erős stabilitást. Tanári értékelés 2. mérés Önjellemzés Visszahúzódás.38**.62** Szomatikus panaszok.13.58** Szorongás/depresszió.06.75** Társas problémák.40**.67** Gondolkodási zavarok.20*.71** Figyelmi problémák.49**.54** Deviancia (szabályszegő magatartás).29**.25* Agresszió.64**.37* Internalizáció.15*.72** Externalizáció.61**.31* Összprobléma.38**.66** p**< 0.01; p*< 0.05 8. táblázat A Gyermekviselkedési Kérdőív skáláinak korrelációi egy 2,5 éves időszak elteltével 18

A skálák megbízhatósága A Gyermekviselkedési Kérdőív skáláinak megbízhatóságát, belső konzisztenciáját mutató Cronbach-alfa koefficienseket és az item-maradék korrelációk legkisebb, illetve legnagyobb értékeit Rózsa és munkatársainak tanulmányai alapján szemléltetjük (9. táblázat). A Cronbach-alfa egy olyan mutató, melyet az összes lehetséges tesztfelezéssel előálló korrelációk átlagai alkotnak. A tesztfelezéssel előálló két skálának pozitívan kell korrelálnia egymással, hogy a skálát megbízhatónak nevezzük. A Cronbach-alfa e tesztfelezések általánosítása. Egy skálát általában akkor szoktak megbízhatónak nevezni, ha Cronbach-alfa értéke 0,7-0,8 körüli. Ha ez az érték lényegesen alacsonyabb, ez azt jelenti, hogy a tesztfelezéssel előálló egyik skála nem ugyanazt méri, mint a másik fél, vagyis a skála nem egységes. Ha az érték túlságosan magas a skála szûk keresztmetszetéről és tétel redundanciáról árulkodik (Cronbach, 1951). A Cronbach-alfa érték vizsgálatánál a skálát alkotó tételek számát is figyelembe kell vennünk. A tételek megbízhatóságának másik mérője az item-maradék korreláció, mely az egyes tételek korrelációit vizsgálja, a maradék tételek által alkotott skála összpontszámával. Ha ez az érték túlságosan kicsi (0.2-0.15 alatti) ez azt jelenti, hogy a tétel nem illeszkedik a skálába. Ha ez az érték negatív akkor a kiválasztott tétel teljesen más irányba mér, mint a skála többi tétele. Láthatjuk, hogy a skálák megbízhatósága a legtöbb esetben kielégítő, eltekintve a gondolkodási zavarok skálától, melynek megbízhatósága a kérdőív mindhárom változatában a legalacsonyabb. Itt kell megjegyeznünk, hogy a gondolkodási zavarok skála alacsony reliabilitásáról más nemzetközi kutatások is beszámolnak (l. pl.: Carter és mtsi. 1995). Az itemmaradék korrelációkat megvizsgálva, láthatjuk, hogy néhány tétel nem elég jól illeszkedik a skálába Ilyen tétel például a tanári változat deviancia skálába tartozó Kábítószert, drogot fogyaszt tétel, mely nagyon csekély mértékben (r = 0,05) korrelál a maradék tételekből képzett deviancia skálával, amit természetesen az alacsony válaszgyakoriság is jelentősen befolyásol. Fiú Lány Szülői értékelés tételek Cronbach- item-maradék Cronbach- Cronbachszáma alfa korrelációk alfa alfa Visszahúzódás 9,71,32-,44,66,73 Szomatikus panaszok 9,66,18-,48,66,64 Szorongás/depresszió 14,81,21-,51,82,81 Társas problémák 8,64,18-,43,64,64 Gondolkodási zavarok 7,62,19-,36,69,50 Figyelmi problémák 11,76,22-,55,77,75 Deviancia 13,72,14-,49,72,73 Agresszió 20,87,35-,58,87,86 Fiú Lány Tanári értékelés tételek Cronbach- item-maradék Cronbach- Cronbachszáma alfa korrelációk alfa alfa Visszahúzódás 9,77,10-,60,75,79 Szomatikus panaszok 9,69,11-,57,66,67 Szorongás/depresszió 18,84,31-,60,83,84 Társas problémák 13,79,24-,58,78,80 Gondolkodási zavarok 8,45,10-,33,48,36 Figyelmi problémák 20,90,26-,76,89,91 Deviancia 9,69,05-,61,68,72 Agresszió 25,94,26-,81,93,93 19

Fiú Lány Önértékelő változat tételek Cronbach- item-maradék Cronbach- Cronbachszáma alfa korrelációk alfa alfa Visszahúzódás 7,67,24-,47,64,66 Szomatikus panaszok 9,71,23-,49,71,68 Szorongás/depresszió 15,85,25-,64,79,85 Társas problémák 8,62,13-,42,63,61 Gondolkodási zavarok 7,68,30-,55,49,68 Figyelmi problémák 9,64,22-,41,60,65 Deviancia 13,73,08-,51,76,72 Agresszió 20,82,20-,52,78,84 9. táblázat A Gyermekviselkedési Kérdőív skáláinak reliabilitás mutatói 20

A Gyermekviselkedési Kérdőív leíró statisztikái A korábbi nagy elemszámú vizsgálatok alapján (Gádoros, 1996, Rózsa és mtsai., 1999) az alábbi leíró statisztikák születtek. A nemek és az elkülönített korcsoportok közötti különbségek feltárására kétszempontos varianciaanalízist hajtottunk végre. A korcsoportokat a szülői és tanári jellemzések esetén a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően alakítottuk ki: 6-11 és 12-18 év. A kérdőív skáláinak, illetve járulékos mutatóinak átlagait és szórásait a nemek és korcsoportok bontásában az 10.a,b,c táblázatok szemléltetik. FIÚK LÁNYOK 6-11 évesek 12-18 évesek 6-11 évesek 12-18 évesek Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás Aktivitás 5,48 1,88 6,00 2,02 5,75 2,01 5,58 1,91 Társas tevékenység 4,95 1,80 5,65 1,97 5,19 1,92 5,38 1,65 Iskolai eredmények 4,65 0,92 4,38 1,15 4,91 0,75 4,50 0,86 Összkompetencia 15,30 3,03 16,13 3,59 16,06 3,42 15,60 2,97 Visszahúzódás 2,34 2,20 2,50 2,46 2,44 2,46 3,13 2,64 Szomatikus panasz 1,33 1,85 1,87 1,93 1,47 1,70 2,50 2,35 Szorongás/depr. 4,22 3,96 3,93 3,51 4,21 4,07 5,33 4,16 Társas problémák 2,36 2,20 1,99 2,18 2,25 2,20 2,16 2,12 Gondolkodás zav. 0,65 1,25 0,69 1,36 0,57 0,98 0,64 1,07 Figyelmi problémák 4,73 3,45 4,79 3,63 3,59 3,15 4,60 3,36 Deviancia 2,46 2,47 2,97 3,01 1,61 1,79 2,78 2,96 Agresszió 9,72 6,46 8,57 6,20 7,08 5,29 8,10 5,99 Internalizáció 7,74 6,64 8,13 6,50 7,89 6,80 10,64 7,40 Externalizáció 12,19 8,47 11,57 8,76 8,66 6,62 10,87 8,43 Összprobléma 31,29 20,44 30,41 20,43 27,30 18,13 32,62 19,64 10.a táblázat A Gyermekviselkedési Kérdőív (szülői változat) átlagai és szórásai nem és kor bontásban 21

FIÚK LÁNYOK 6-11 évesek 12-18 évesek 6-11 évesek 12-18 évesek Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás Adaptív funkciók 16,00 3,94 15,29 3,84 18,07 4,02 16,74 4,10 Iskolai eredmények 3,08 0,87 2,71 0,89 3,17 0,95 2,91 0,85 Visszahúzódás 2,09 2,25 3,24 3,26 2,19 2,59 2,47 2,70 Szomatikus pan. 0,52 1,15 1,06 1,94 0,73 1,35 0,83 1,69 Szorongás/depr. 4,55 4,22 5,69 5,15 5,43 4,71 4,88 4,79 Társas problémák 2,65 2,98 3,29 3,76 2,11 2,94 2,35 3,07 Gondolkodás zav. 0,31 0,87 0,25 0,93 0,21 0,65 0,08 0,37 Figyelmi problémák 9,14 7,41 10,27 7,27 5,17 6,22 6,80 6,88 Deviancia 1,71 2,19 2,36 2,94 0,84 1,58 1,80 2,74 Agresszió 9,20 9,41 8,49 8,82 3,98 6,35 5,25 7,62 Internalizáció 6,94 6,09 9,89 8,78 8,08 6,90 7,71 7,30 Externalizáció 10,92 11,06 10,61 10,62 4,81 7,58 6,83 9,43 Összprobléma 29,97 21,26 34,34 23,84 20,57 18,27 24,19 22,11 10.b táblázat A Gyermekviselkedési Kérdőív (tanári változat) átlagai és szórásai nem és kor bontásban FIÚK LÁNYOK Átlag Szórás Átlag Szórás Aktivitás 4,75 1,85 5,24 1,58 Társas tevékenység 6,82 2,13 6,29 1,93 Iskolai eredmények 1,90,53 1,91,44 Összkompetencia 13,61 3,33 13,50 2,89 Visszahúzódás 2,55 2,12 3,22 2,40 Szomatikus panaszok 2,28 2,28 3,23 2,72 Szorongás/depresszió 5,30 4,00 6,96 5,08 Társas problémák 2,22 2,03 2,57 2,35 Gondolkodás zavarok 1,12 1,56 1,25 1,78 Figyelmi problémák 4,72 2,51 4,85 2,57 Deviancia 3,12 2,74 2,65 2,45 Agresszió 8,38 4,96 7,60 4,91 Internalizáció 9,95 6,70 13,02 8,31 Externalizáció 11,49 6,85 10,25 6,74 Összprobléma 34,09 17,99 36,49 18,61 10.c táblázat A Gyermekviselkedési Kérdőív (önértékelő változat) átlagai és szórásai nem és kor bontásban 22

Összefoglalás A szerteágazó nemzetközi és a hazai kutatási eredmények és a mérőeszköz különböző változatainak részletes pszichometriai eredményei alapján elmondhatjuk, hogy a Gyermekviselkedési Kérdőív egy igen megbízható mérőeszköz, melynek alkalmazhatóságát a több információforráson alapuló jellemzések tovább bővítik. A kérdőív alkalmas arra, hogy a különböző emocionális és viselkedészavarokban szenvedő gyermekekről átfogó képet alkothassunk, de mint azt a diagnosztikai mutatóknál is láthattuk, semmiképpen sem helyettesíti az alapos klinikai explorációt, és nem alkalmas ún. vak diagnosztizálásra. A kérdőív méltán a nemzetközi epidemiológiai és klinikai vizsgálatok egyik legkedveltebb mérőeszköze, s reméljük, hogy a hazai pszichiáter és pszichológus szakemberek számára is sikerült egy olyan mérőeszközt elérhetővé tennünk, amely a kutatásokban és a gyakorlatban egyaránt hasznos segítőtárs lehet. 23

Irodalom Achenbach, T. M., Rescorla, L. A., (2001). Manualfor ASEBA school-age forms and profiles. University of Vermont, Research Center for Children, Youth & Families, Burlington, USA. Achenbach, T. M., Becker, A., Dopfner, M., Heiervang, E., Roessner, V., Steinhausen, H. C., Rothenberger, A., (2008). Multicultural assessment of child and adolescent psychopathology with ASEBA and SDQ instruments: research findings, applications, and future directions. Journal of Child Psychology and Psychiatry, 49, 251 275. Achenbach, T. M., McConaugh, S. H. (1997). Empirically Based Assessment of Child and Adolescent Psychopathology. Practical Applications. Sage. London. Carter, A. S., Grigorenko, E. L., és Pauls, D. L. (1995). A Russian adaptation of the Child Behavior Checklist: Psychometric Properties and Associations with Child and Maternal Affective Symtomatology and Family Functioning. Journal of abnormal Child Psychology, 23. No. 6. 661-683. Cronbach, L. J. (1951). Coefficient alpha and the internal structure of tests. Psychometrika.16.297-334. Gádoros, J., Rózsa, S. (1996a). A gyermekkori viselkedésproblémák és ezek befolyásoló tényezői. Az előadás elhangzott a Magyar Pszichológiai Társaság XII. Országos Tudományos Nagygyűlésén. 1996. május 22-25. Budapest. Előadás-kivonatok, 89. o. Gádoros, J., Rózsa, S. (1996b). Factors correlating with problem behaviour. The 5 th Biennal Conference of the European Association for Research on Adolescence. Liege. Belgium. May 11-15. Abstract pp. 54. Gádoros, J., Rózsa, S. (2000). Introducing Child Behaviour Checklist in Hungary. From Epidemiology to Prevention. 10 th European Symposium on Psychiatry, Psychiatic Epidemiology and Social Psychiatry. April 6 8, 2000. Budapest, Hungary. Abstract pp. 36 36. Gádoros, J. (1996). Szociodemográfiai rizikótényezők vizsgálata a Gyermekviselkedési Kérdőív alkalmazásával. Psychiatria Hungarica, 11(2), 147 166. Edelbrock, C., Costello, A. J. (1988). Convergence between statistically derived behavior problem syndromes and child psychiatric diagnoses. Journal of Abnormal Child Psychology, 16. 219 231. Rózsa, S. Kő, N., Gádoros, J. (1999). A gyermekpszichiátriai zavarok kérdőíves mérése: A gyermekviselkedési kérdőív diagnosztikai megbízhatósága és a több információforráson alapuló jellemzések egyezése. Psychiatria Hungarica, 4(14). 24