A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének FH-I/B-4388/2011. számú, fogyasztóvédelmi bírság kiszabását és intézkedést tartalmazó határozata a Magyar Cetelem Bank Zrt. számára A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., továbbiakban: Felügyelet) a 2010. szeptember 14-én megindított, a Magyar Cetelem Bank Zrt.-nél (székhelye: 1027 Budapest, Tölgyfa u. 1-3., a továbbiakban: pénzügyi szervezet) lefolytatott fogyasztóvédelmi témavizsgálata megállapításai alapján, a Felügyelet Elnökének felhatalmazása szerint az alábbi h a t á r o z a t o t hozom: 1. A Felügyelet a pénzügyi szervezet számára a határozat kézhezvételének napjával megtiltja a jogsértő magatartás további folytatását, azaz kötelezi arra, hogy a fogyasztók panasztételhez fűződő joga, továbbá a panaszkezelés biztosítása tekintetében tartózkodjon a megtévesztő tájékoztatás nyújtásától. 2. A Felügyelet a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt a pénzügyi szervezettel szemben 500.000,- Ft, azaz ötszázezer forint fogyasztóvédelmi bírságot szab ki. A kiszabott fogyasztóvédelmi bírságot a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell a Felügyeletnek a Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-00283834- 30000003 számú számlájára - "fogyasztóvédelmi bírság" megjelöléssel, valamint a határozat számának feltüntetésével - befizetni. A fogyasztóvédelmi bírság befizetésének elmaradása esetén a közigazgatási végrehajtás szabályai kerülnek alkalmazásra. A fogyasztóvédelmi bírság befizetésére meghatározott határidő elmulasztása esetén, a be nem fizetett bírságösszeg után késedelmi pótlék felszámolására kerül sor, melynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmesen megfizetett késedelmi pótlék után nem számítható fel késedelmi pótlék. A késedelmi pótlékot a Felügyelet hivatkozott számú számlájára kell befizetni, a határozat számának feltüntetésével, késedelmi pótlék megjelöléssel. Ha a kötelezett a bírságfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, a fizetési kötelezettség haladéktalanul végrehajtásra kerül. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Bíróságtól keresettel kérheti. A keresetlevelet a Fővárosi Bíróságnak címezve a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. I n d o k o l á s A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2007. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 48/K. -ában foglalt felhatalmazás alapján a Felügyelet a Psztv.
48/A. a) és b) pontjában meghatározott rendelkezések betartásának ellenőrzése céljából meghatározott szolgáltatóknál célvizsgálatot, vagy több szolgáltatónál témavizsgálatot tarthat. A fentiek alapján a Felügyelet a 2010. szeptember 23-án kelt 106300/6/2010. iktatószámú végzéssel a témavizsgálatot indított többek között a pénzügyi szervezettel szemben, annak vizsgálata céljából, hogy a pénzügyi szervezet által alkalmazott, reklamációval összefüggő költségek, díjak a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 215/B. -ában foglaltakkal összhangban vannak-e, valamint ezen díjak bevezetésével nem sérült-e a Hpt. 210. (12) bekezdése. A Felügyelet vizsgálata kiterjedt továbbá arra, hogy az ellenőrzés alá vont pénzügyi szervezet ezen gyakorlatával megsérti-e a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 3. (1) bekezdését. A Felügyelet a fogyasztóvédelmi témavizsgálat keretében az alábbi tényállást állapította meg: A Felügyelet 2010. szeptember 23-án kelt végzésében nyilatkozattételre szólította fel a pénzügyi szervezetet az általa bevezetett reklamációs díj alkalmazásának körülményeiről. A pénzügyi szervezet a fentiekkel kapcsolatosan az alábbi nyilatkozatot tette. A pénzügyi szervezet 2003. november 3. napján, a nemzetközi kártyatársaság (MasterCard) lógójával ellátott hitelkártya bevezetésével egy időben döntött a nem megalapozott reklamáció díjának bevezetéséről. A bevezetés kizárólagos oka az volt, hogy a reklamáció vizsgálatának kezdeményezése a nemzetközi kártyatársaság irányában meghatározott díjjal jár, amelyet a pénzügyi szervezetnek kell megfizetnie. A pénzügyi szervezet nyilatkozta, hogy az általa nyújtott pénzügyi szolgáltatások közül kizárólag a hitelkártya kibocsátásához kapcsolódóan alkalmazza a nem megalapozott reklamáció díját, a fentiekben meghatározott okból, azaz azért, mert a reklamáció kivizsgálásának díját minden esetben meg kell fizetnie a nemzetközi kártyatársaság felé. A pénzügyi szervezet a szabványos módon lefolytatott reklamáció kivizsgálását követően, a társbankok által rendelkezésükre bocsátott dokumentumok, információk ismeretében minősíti a reklamációt nem megalapozottnak. A pénzügyi szervezet a kivizsgálás eredményéről, valamint a nem megalapozott reklamáció tényéről az ügyfelet postai úton értesíti és a nem megalapozott reklamáció díját az ügyfél hitelszámlájára terheli. A pénzügyi szervezet nyilatkozta, hogy a nem megalapozott reklamáció esetén kizárólag akkor él a díj felszámításának lehetőségével, amennyiben minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a panaszos kifejezetten anyagi haszonszerzés céljából, a pénzügyi szervezetet megtévesztve, szándékosan nyújt be megalapozatlan panaszt. A pénzügyi szervezet a Felügyeletet arról tájékoztatta, hogy a vizsgált időszakban, azaz 2010. január 1. napja óta egyetlen esetben sem számított fel díjat megalapozatlan reklamáció miatt. A Felügyelet pénzügyi szervezet tájékoztatását az Fttv. alábbiakban részletezett előírásaira tekintettel elemezte. A Felügyelet a pénzügyi szervezetnek a Cetelem Cédrus Mastercard Standard és Cetelem Mastercard Standard hitelkártya termékekre vonatkozó hirdetményét vizsgálta, s a pénzügyi
szervezet nyilatkozata alapján megállapította, hogy a pénzügyi szervezet az ügyfeleket a Cédrus Mastercard Standard és Cetelem Mastercard Standard hitelkártya termékek kapcsán 5.000,- Ft összegű megalapozatlan reklamációs díjról tájékoztatta az alábbiak szerint: Nem megalapozott reklamáció díja: 5000 Ft Az Fttv. 3. (1)-(3) bekezdései az alábbi rendelkezést tartalmazzák: 3. (1) Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. (2) Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, a) amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság követelménye), és b) amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban: a fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas. (3) A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. és 7. ) vagy agresszív (8. ). Az Fttv. 2. h) pontja alapján e törvény alkalmazásában ügyleti döntés: a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban. Jelen ügyben megállapítható, hogy az ügyfelek reklamációját érintő díjról szóló tájékoztatás az Fttv. hatálya alá tartozó magatartásnak, azaz az ügyfelek reklamációt érintő joggyakorlását befolyásoló tájékoztatásnak minősül, figyelemmel arra, hogy az ügyfelek azon döntése, hogy a hitelkártya termékek vonatkozásában éljenek-e a panasztétel lehetőségével, mint a szolgáltatáshoz kapcsolódó jogukkal, az Fttv. szabályainak értelmében ügyleti döntésnek minősül. Az Fttv. 2. a) pontja szerint fogyasztó: az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy. A Felügyelet megállapította, hogy a jelen ügyben a Cetelem Cédrus Mastercard Standard és Cetelem Mastercard Standard hitelkártya a pénzügyi szervezet lakosság részére is nyújtott terméke, amely alapján az e terméket érintő tájékoztatások, kereskedelmi gyakorlatok a fogyasztókat érintő magatartásnak minősülnek. Az Fttv. 6. (1) bekezdés f) és i) pontjai értelmében megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely valótlan információt tartalmaz, vagy valós tényt - figyelemmel megjelenésének valamennyi körülményére olyan módon jelenít meg, hogy megtéveszti vagy alkalmas arra, hogy megtévessze a fogyasztót az alábbiak közül egy vagy több tényező tekintetében és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas: f) az áruhoz kapcsolódóan biztosított ügyfélszolgálat és panaszkezelés, i) a fogyasztó jogai, illetve a fogyasztót az ügylet folytán esetlegesen terhelő hátrányos jogkövetkezmények kockázata. A pénzügyi szervezet által alkalmazott reklamációs díjjal kapcsolatos tájékoztatásnak az Fttv. vonatkozásában való értékelése szempontjából figyelembe kell venni az ügyfelek
panasztételre vonatkozó jogosítványait, illetőleg a pénzügyi szervezetet e tekintetben terhelő kötelezettségeket megfogalmazó jogszabályi rendelkezéseket. A fogyasztó panasztételi jogát, illetőleg a pénzügyi szervezet panaszkezelési kötelezettségeit a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt.) 215/B. (1) bekezdése a szerint szabályozza, hogy a pénzügyi intézmény és a pénzforgalmi intézmény biztosítja, hogy az ügyfél a pénzügyi intézmény és a pénzforgalmi intézmény magatartására, tevékenységére vagy mulasztására vonatkozó panaszát szóban (személyesen, telefonon) vagy írásban (személyesen vagy más által átadott irat útján, postai úton, telefaxon, elektronikus levélben) közölhesse. A szabályozás világos tartalmából következik, hogy a pénzügyi szervezet panaszkezelési feladata olyan kötelezettség, mely szerint a panaszokat mindenfajta megkülönböztetés nélkül, egyenlően, egységes eljárás keretében és azonos szabályok szerint kell kezelje. A jogszabályhely a panaszkezelést nem köti illeték-, vagy díjfizetési kötelezettséghez, ezáltal a pénzügyi szervezetnek ingyenesen kell biztosítania az ügyfelek számára, hogy szabad akaratuk szerint élhessenek panasztételi jogukkal. Megállapítható tehát a fentiek alapján, hogy az ügyféli panaszok gyakorolhatósága tekintetében a jogszabály csak azon feltételt írja elő, hogy annak a pénzügyi szervezet magatartásával, tevékenységével, mulasztásával kapcsolatosnak kell lennie. Figyelemmel tehát arra, hogy a jogszabály a panaszok megtételének egyéb követelményét nem rögzíti, megállapítható, hogy a pénzügyi szervezet akkor jár el jogszerűen, ha az ügyféli panaszok megtételét nem teszi függővé attól, hogy esetlegesen az ügyfelet a panasz elutasítása megalapozatlansága esetében reklamációs díj terheli. Ebből következik, hogy mivel a pénzügyi szervezet az ügyfél panaszának közlését nem teheti függővé valamely reklamációs díj kilátásba helyezésétől, ezért a panasz elutasítása esetében nincs arra lehetősége a pénzügyi szervezetnek, hogy a panaszt tevővel szemben reklamációs díjat alkalmazzon. A fentiek következtében megállapítható, hogy a pénzügyi szervezet a Cetelem Cédrus MasterCard Standard és Cetelem MasterCard Standard Hitelkártya termékekre vonatkozó kondíciókról szóló Hirdetmény szerinti nem megalapozott reklamáció nevű díj rögzítésével a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges, jelentős információt valótlanul bocsátott rendelkezésre, figyelemmel arra, hogy ezen tájékoztatása azt jelenthette az ügyfelek számára, hogy a megalapozatlannak ítélt ügyfélpanaszok tekintetében költség felszámítására van lehetősége. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a pénzügyi szervezet azon tényállítása, hogy a hitelkártya termékkel kapcsolatos megalapozatlan panaszok esetén 5.000 Ft összegű reklamációs díj felszámítására jogosult, nem tekinthető valós tájékoztatásnak, hiszen a Hpt. fentebb tárgyalt rendelkezése szerint a pénzügyi szervezet az ügyfelek panaszai tekintetében ilyen díj felszámítására nem rendelkezik jogszabály adta lehetőséggel. Az előbbiek alapján a Felügyelet azt állapíthatta meg, hogy a hitelkártya termékkel kapcsolatos megalapozatlan panaszok esetén felszámítandó díjról szóló hirdetményi tájékoztatással a pénzügyi szervezet megtévesztette az ügyfél-fogyasztókat az ingyenesen gyakorolható panasztételi joguk tekintetében, és ezáltal az ügyfél-fogyasztók panasztételhez való joga gyakorlásának tisztességtelen befolyásolására volt alkalmas, mely az Fttv. 6. (1) bekezdés i) pontja szerint a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok nevesített esete.
A Felügyelet álláspontja szerint a valótlan információ közlése alkalmas volt arra, hogy az ügyfél-fogyasztókat megtévessze a pénzügyi szervezet hitelkártya termékekhez kapcsolódóan biztosított egyébként jogszabály által meghatározott keretek között, ingyenesen gyakorolható panasztételi joguk, emellett pedig a pénzügyi szervezet által a Hpt. fentebb hivatkozottak szerint biztosítandó panaszkezelési tevékenysége tekintetében. Ennek oka, hogy az ágazati jogszabály rendelkezése szerint a pénzügyi szervezetnek kötelezettsége, hogy az ügyfelek panaszainak részére való közlését biztosítsa, s azt nem teheti függővé olyan feltételtől, amely ellentétes a jogszabályban foglaltakkal. Erre való tekintettel a Felügyelet megállapítása szerint a pénzügyi szervezet tájékoztatása kimeríti az Fttv. 6. (1) bekezdése f) pontjában foglaltakat, nevezetesen a szolgáltatáshoz fűződő panaszkezelés tekintetében minősül tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak. A pénzügyi szervezet eljárás során tett nyilatkozatát a Felügyelet az alábbiak szerint nem tartja elfogadhatónak a jogsértés kimentésének indokául. A Felügyelet nem vitatja azon körülményt, miszerint pénzügyi szervezetnek az ügyfélpanaszok kezelésével kapcsolatosan lefolytatott eljárásában többletköltségei jelentkezhetnek, ez a körülmény azonban nem mentesít a Hpt. által meghatározott előírások betartása alól. Figyelemmel arra, hogy a jogszabályi rendelkezés ingyenességet követel meg a panasz benyújtása és kezelése tekintetében, a pénzügyi szervezet jogszerűen nem írhat elő díjfizetési kötelezettséget, még abban az esetben sem, amennyiben a panasz jellege miatt annak megválaszolásához a pénzügyi szervezet számára külső szervezet megkeresése szükséges, amely felé a pénzügyi szervezetet fizetési kötelezettség terheli. A Felügyelet eljárásában nem nyerhetett értékelést a pénzügyi szervezet azon előadása, amely szerint a reklamációk elutasítására minden esetben teljeskörű kivizsgálás után, megalapozottan kerül sor. A Felügyelet megállapítása szerint a panasztétel ingyenességének biztosítása alól nem mentesít azon körülmény, amennyiben a díj kiterhelésére csupán a panasz szakszerű kivizsgálása, megalapozott elutasítása esetén kerül sor, figyelemmel arra, hogy az ingyenesség a jogszabály által előírtan nem függhet azon körülménytől, hogy az abban foglaltaknak a pénzügyi szervezet helyt ad, avagy sem. Alapvetően következik ez abból, hogy a panasz megtételére éppen azon okból kerül sor, mivel az ügyfél a pénzügyi szervezettel az általa kifogásoltak tekintetében ellentétes álláspontra helyezkedik. Az ügyfelek a panasz megtételekor ugyanis nincsenek abban a helyzetben, hogy kellő információval rendelkezzenek azzal kapcsolatosan, hogy az általuk leírtak a pénzügyi szervezet számára elfogadhatóak-e, hiszen a panasz eldöntése a pénzügyi szervezet részéről is körültekintő vizsgálat elvégzését igényli. Erre való tekintettel semmiképp sem tekinthető megfelelőnek a pénzügyi szervezet azon hivatkozása, amely szerint a díjtétel alkalmazására jogszerűen kerül sor, ha a panasz megalapozatlanságának megállapítására a körültekintően és szakszerűen lefolytatott vizsgálat után, az abban foglaltakat elutasítva kerül sor. A pénzügyi szervezet nyilatkozata szerint kizárólag abban esetben kerülne sor ezen díj felszámításra, amennyiben bizonyítást nyer, hogy az ügyfél anyagi haszonszerzés céljából, megtévesztő módon, szándékosan nyújt be megalapozatlan panaszt. A Felügyelet álláspontja szerint a pénzügyi szervezet számára az ilyen ügyféli magatartások miatti díj alkalmazására a panaszkezelésre irányadó jogszabályi rendelkezések nem adnak módot, így a pénzügyi szervezetnek esetlegesen a polgári jog általános szabályai
alkalmazásával nyílik meg azon lehetőség, hogy az ügyfél bizonyítottan rosszhiszemű eljárása miatti kárát polgári perben érvényesítse. A Felügyelet a jogszabálysértés megállapítása tekintetében a pénzügyi szervezet azon nyilatkozatát, miszerint a vizsgált időszakban egyetlen esetben sem számított fel díjat, nem tudta figyelembe venni, hiszen megállapítható, hogy magának a díjtételnek a hirdetményben történő közlésével valósult meg az ügyfeleket megtévesztő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. A Felügyelet ugyanakkor szükségesnek tartja annak nyomatékosítását, hogy a jelen eljárásban a pénzügyi szervezet által a történeti tényállásban megfogalmazott, ügyfelek részére adott tájékoztatást vizsgálta meg abból a szempontból, hogy az a Hpt. fentebb hivatkozott rendelkezéseivel, illetőleg az Fttv. előírásaival összevetve miként értelmezendő, illetőleg, a közölt tájékoztatások miképpen lehetnek kihatással az Fttv. 2. h) pontjában meghatározott fogyasztói ügyleti döntésre. Ezzel kapcsolatosan kiemelendő, hogy a Felügyelet jelen határozat szerinti értékelése nem vonatkozhat azokra az ügyféli beadványokra, amelyek nem felelnek meg a Hpt. 215/B. (1) bekezdése szerint szabályozott ügyféli panasz fogalmának, azaz amelyek nem a pénzügyi szervezet magatartására, tevékenységére vagy mulasztására vonatkozó, az ügyfél sérelmét e tekintetben tárgyaló beadványok vagy kérelmek. Ezek esetére sem a Hpt. 215/B. (1) bekezdésének hatálya, sem a jelen határozattal elbírált tényállás jogi megítélése nem vonatkoztatható. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a Hpt. szerinti panaszokon kívül eső beadványok, kérelmek kezelése esetében is az Fttv. előírásaira tekintettel megilleti az ügyfél fogyasztókat az, hogy azok vonatkozásában a pénzügyi szervezet körültekintő tájékoztatással járjon el, így különösen akár e beadványok kezelésének, elbírálásának, költségeinek kérdésében. A fentiek alapján a Felügyelet megállapította, hogy a pénzügyi szervezet megsértette az Fttv. 3. (1) bekezdését azáltal, hogy magatartása kimertette az Fttv. 6. (1) bekezdése f) és i) pontjaiban foglaltakat. A Psztv. 48/H. (1) bekezdése szerint, ha a Felügyelet megállapítja a 48/A. a) és b) pontjában meghatározott rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi eljárásban hozott határozatának megsértését, a 47. (4) bekezdés a), c) és e) i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: b) megtiltja a jogsértő magatartás további folytatását, e) fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki. Tekintettel a fentiek szerint összegzett vizsgálati megállapításokra, a Felügyelet a határozat rendelkező részének 1. pontjában a határozat kézhezvételének napjával megtiltotta a pénzügyi szervezet számára a jogsértő magatartás további folytatását, azaz kötelezte arra, hogy tartózkodjon a megtévesztő tájékoztatás nyújtásától. Emellett a Felügyelet a határozat rendelkező részének 2. pontja szerint a jogsértés súlya, továbbá az eset összes körülményeinek figyelembe vételével a pénzügyi szervezettel szemben 500.000,- Ft összegű fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki. E körben a Felügyelet figyelembe vette, hogy az ügyfél-fogyasztók panasztételi joga alapvető fogyasztói jogosultságnak tekintendő. Ebből a szempontból mérlegelve a pénzügyi szervezet magatartását, a feltárt jogsértés jelentős súlyát az adja, hogy a pénzügyi szervezet a marasztalt
magatartásával ezen alapvető jog gyakorlásában korlátozta az ügyfél-fogyasztók jogorvoslathoz való jogának gyakorlására vonatkozó döntési lehetőségét, szabadságát. A Hpt. 215/B. -a értelmében az ügyfeleknek joguk van ahhoz, hogy a pénzügyi szervezet által megadott elérhetőségeken keresztül panaszukat előterjesszék. Ezen ügyfél-fogyasztói alapvető jogosultság vonatkozásában volt a pénzügyi szervezet magatartása tisztességtelen, hiszen a ügyfél-fogyasztók által egyébként nem befolyásolható körülményre azaz a panasz tartalmának a pénzügyi szervezet általi megítélése eredményére, esetleges megalapozatlanságára tekintettel költség kilátásba helyezésével tisztességtelenül, megtévesztő módon befolyásolta az ügyfél-fogyasztók jogérvényesítéshez való jogát. A jogsértés súlyát illetően a Felügyelet figyelembe vette, hogy a fogyasztóknak alapvető joga fűződik ahhoz, hogy minden olyan információ a rendelkezésükre álljon, amely ahhoz szükséges, hogy kellően megalapozott és tájékozott ügyleti döntést tudjanak meghozni. A pénzügyi szervezet azzal, hogy az ügyfeleket megillető panasztételi jog kapcsán az ügyfeleket nem megfelelően tájékoztatta, az ügyfél-fogyasztókat a tájékozott, a releváns körülményekre tekintettel levő ügyleti döntés meghozatalának szabadságában korlátozta, így tájékoztatása alkalmas volt a fogyasztói döntés torzítására. A megvalósított jogsértést tilalmazó rendelkezés mögött tehát jelentős fogyasztói érdek húzódik meg, vagyis az, hogy a pénzügyi szervezetnek eljárása során megfelelő körültekintést és gondosságot kell gyakorolnia abban a tekintetben, hogy a fogyasztó a felelős döntéshez szükséges információkkal megfelelő időben rendelkezzen annak érdekében, hogy ügyleti döntését valamennyi lényeges körülményre tekintettel hozza meg. A jelen esetben a pénzügyi szervezet e körültekintést mulasztotta el gyakorolni, amellyel a fogyasztó-ügyfelek tájékoztatáshoz, és jogorvoslathoz fűződő jogát sértette meg. A Felügyelet a bírság összegének meghatározásakor enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a pénzügyi szervezet a hivatalból indult témavizsgálat során együttműködő magatartást tanúsított, és a hivatalból indult fogyasztóvédelmi témavizsgálat lezárását megelőzően kötelezettséget vállalt a nem megalapozott reklamáció díjának megszüntetésére. A Felügyelet figyelemmel volt továbbá azon körülményre, hogy a pénzügyi szervezet az általa nyújtott pénzügyi szolgáltatások közül kizárólag a hitelkártya kibocsátásához kapcsolódóan helyezte kilátásba a nem megalapozott reklamáció díját. A Felügyelet a fentiek szerint határozatában számot adott azon körülményekről, amelyek alapján indokoltnak és szükségesnek tartotta fogyasztóvédelmi bírság kiszabását. A Felügyelet a bírság összegének megállapításakor a Psztv. 48/I. (1) bekezdése a) pontját vette figyelembe. A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 71. (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. c) pontjában, valamint a 48/A. - 48/J. -aiban, továbbá az Fttv. 10. (1)-(4) bekezdésében biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. A késedelmi pótlék Felügyelet általi felszámításának lehetőségét a Ket. 138. -a biztosítja. A közigazgatási végrehajtás szabályainak a Felügyelet által kiszabott bírság kapcsán való alkalmazási lehetősége a Psztv. 35. (2) bekezdésén, valamint a Ket. 127. (1) bekezdésének a) pontján alapul.
A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. (1) bekezdés d) pontján, a 100. (2) bekezdésén, 109. (1) bekezdésén, 110. (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. (7) bekezdésén, a 327. (1)-(2) bekezdésein és 330. (2) bekezdésén alapul. A határozat a Ket. 128. (1) bekezdés c) pontja értelmében a közlés napjával jogerős. Budapest, 2011. április 12. Balogh László s.k., a PSZÁF alelnöke