Erőszak-megelőzés A Fegyvertelen Játszótárs! mozgáson keresztül zajló erőszak-megelőző program egy olyan tanmenet, amely a kognitív és a fizikai funkciókat egyaránt használja azoknak a készségeknek a fejlesztéséhez, amelyek szükségesek a biztonságos környezet kialakításához. Protektív és proaktív viselkedést tanít, a támadó, a célpont, az agresszió áldozatára szabva. A program érvényesítéséhez szükséges kutatások során jó néhány, a mi elképzelésünket alátámasztó adatot és friss ötletet fedeztünk fel, amelyet be tudunk építeni a programunkba. Kifejezetten segítségül szolgált az a cikk, amely egy kérdőíves felmérés eredményét tartalmazza, s a megelőző programok sikerességéhez szükséges elemeket vizsgálja. (Dusenbary, 1997.) Tanulmányozták az Amerikai Egyesült Államok különböző részein lévő iskolákban folyó prevenciós enciós programokat, annak hatékonyságát, eredményességét. Kilenc olyan általános komponenst találtak, amelyek szükségesek az iskolai prevenciós programokhoz. 1. A program megközelítése legyen széleskörű, sokoldalú, vonja be a családot, a lakókörnyezetet csakúgy, mint az iskolát a folyamatba. Norvégia országos szinten elismert prioritássá emelte a növekedő iskolai erőszakot 1983 ban, miután három gyermek öngyilkosságát is összefüggésbe hozták az iskolai kötekedéssel, piszkálódással, erőszakoskodással. Intenzív programot indítottak el az iskolák mindegyikében, kiadtak egy tájékoztató füzetet a szülőknek. A norvég országos kampány eredménye lett, hogy 50%-kal csökkent a feljegyezett iskolai erőszak száma (Olweus, 1994). 2. A programot minél alacsonyabb évfolyamon on szükséges elkezdeni és megerősíteni. A következő évfolyamokon már csak ismétlésre, gyakorlásra és megerősítésre van szükség. Az erőszakos viselkedési minták már egészen korai gyermekkorban, 2 éves kor környékén megfigyelhetők (Beane, 1999). Mivel az erőszakos megnyilvánulás tanult viselkedés és nagyon gyorsan szokássá válhat, minél idősebb egy gyermek, annál nehezebb lesz a változtatás. (Beane, 1999; Fried & Fried, 1996). Emiatt is fontos, hogy a prevenció minél alacsonyabb évfolyamon elkezdődjön, de szükséges folytatni, amikor a gyermek idősebbé válik. 3. Fontos a személyes és szociális kompetenciák támogatása. A kompetenciafejlesztésnek szükséges tartalmaznia a dühkontrollt, a problémamegoldó készséget, a kortárs csoport nyomásának való ellenállást, a hatékony kommunikációt, a szociális szemlélet iránti érzékenységet. Az előzékenység, részvét, tisztelet és törődés szintén nyomatékot kell, hogy kapjon az előzőek mellett. A kutatások azt mutatják, hogy a legtöbb erőszakos viselkedésnél korlátozott az empátiás készség, a legtöbb áldozatnál alacsony az egészséges magabiztosság képessége (Rigby,1997; Kocs, 1998). Azok a programok, ahol az antiszociális viselkedés megszüntetése a cél, és a kognitív
fejlődés mellett a szociális készségek fejlesztése is helyet kap, azt mutatják, hogy rövid távon csökken a magatartási problémák száma, ugyanakkor növekszik a problémamegoldás képessége (Kellerman, 1998). 4. Az intervenció megtervezése során alapvető szempont a gyermek életkori sajátosságainak figyelembevétele.. A kockázati faktorok, a szociális helyzetek is azt bizonyítják, hogy különböző konfliktusok fordulnak elő a fejlődés különböző fázisaiban. 5. Az olyan interaktív technikák, mint a szerepjáték elősegítik a szociális tanulást. Azok a programok, amelyek elsősorban a teoretikus perspektíváját mutatják be egy-egy témának, nem tudják a gyerekek figyelmét, bevonódását fenntartani. Az interaktív technikák lehetőséget kínálnak az elképzelt koncepció begyakorlására, a tapasztalatszerzésre. Ez a tanmenetünk alapja. A cél nemcsak a kipróbálás, hanem azoknak a mozgási készségeknek a begyakorlása, amelyek veszélyes szituációkban alkalmazhatók. 6. Lényeges a kulturálisan érzékeny látásmód,, mert rasszizmus és szexizmus kéz a kézben járnak, s legtöbbször ezek vezetnek a bántalmazási problémákhoz az iskolákban. (Hoover és Oliver, 1996). Fontos tehát, hogy a megelőző program során reflektáljunk a gyerekek etnikai identitására. 7. A pedagógusok és munkatársak képzése elengedhetetlen,, ha a programnak megfelelő támogatást szeretnénk. A pedagógusoknak szükségük van arra, hogy gyakorolhassák a technikákat, elsajátíthassák a szemléletet. A munkatársak képzésével a gyerekek felé az egységességet közvetítjük. 8. Pozitív iskolai klímát szükséges kialakítani,, pl. naprakész iskolai dekoráció, hatékony osztályvezetés, jól megvilágított folyosók és lépcsőházak, jól karbantartott épület. Ezek az elemek azt az érzést nyújtják a gyerekek számára, hogy tiszteletben tartják őket, vigyáznak rájuk, törődnek velük, azaz biztonságban érezhetik magukat. 9. Támogatni kell azokat az értékeket, amelyek az erőszakot, az agressziót és a bántalmazást elutasítják. Azt a kultúrát, ahol a béke az érték, az iskolában szükséges megalapozni. A tanulóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy az erőszakot nem tolerálja senki.
A program alapelvei 1. A térbeli tudatosság az első szükséges készség, mivel minden fizikai erőszak belépést jelent valakinek a személyes terébe. A program során a gyerekek sokkal inkább tisztában lesznek saját maguk és mások szükséges személyes terével. el. Megtanulják azonosítani a saját komfortzónájukat a másik emberrel szemben. 2. A magabiztosság az a készség, amikor valaki elhiszi önmagáról, hogy erős és képes valamit megcsinálni. Ennek ugyanakkora jelentősége van a mindennapi életben, mint veszélyes szituációkban. 3. A proaktív stratégiák jó forrásként használhatnak, amikor egy-egy veszélyes helyzetben nem működik már a magabiztosság. Néhány gyermek még jó néhány hónapos gyakorlás után sem képes magabiztosan megvédeni magát. A programban résztvevők megtanulnak sok-sok verbális és nonverbális stratégiát, amelyek megsemmisíthetik az agressziót vagy konfliktust. 4. Az energiamoduláció azzal foglalkozik, hogy tudatosítsa az ingerültségi szintet és azt, hogy hogyan tud a gyermek az egyik energiaszintről a másikra átmozdulni. Sok gyerek, különösen az ADHD diagnózissal rendelkező gyerekek, és jó néhányan azok közül is, akik átestek valamilyen traumán, nem érzik, amikor izgatottá válnak vagy elvesztik a kontrollt. A gyerekek nem képesek arra, hogy kontrollálják önmagukat és más alternatív megoldásokon gondolkozzanak, ha nincsenek tudatában izgatottságuknak. Mielőtt megtanulnának lenyugodni, képesnek kell lenniük, hogy megérezzék, mikor idegesek. A nyugalom vagy idegesség érzésének tudatosítását ki lehet fejleszteni a magas energiaszintű feladatok során. Megtanulják a gyerekek a magas energiaszintű viselkedés kontroll alatti és kontroll nélküli állapotát. 5. Relaxáció, avagy a megnyugvás képessége vészhelyzetben. A gyerekek legyenek képesek megnyugodni annyira, hogy tiszta fejjel tudjanak gondolkodni, protektív stratégiával álljanak elő. Az izgatottság olyan állapot, amely egy idő után agresszivitáshoz vezet. A gyerekek relaxációs technikákat tanulnak, nak, amelynek része a helyes légzés és a képzelet. 6. Az önkontroll és a dühmenedzsment a bántalmazó számára elengedhetetlen készség, meg kell tanulnia a bántalmazás leállítását, ki kell fejlesztenie a társadalom számára elfogadható dühlevezetési formákat. A gyerekek megtanulják felismerni a düh érzését, s megtapasztalják a düh levezetésének egészséges módját.
7. A magabiztosság (azaz hogy valaki képes megállni a saját lábán) fontos része az erőszak- megelőzésnek. Egyrészt hatással van arra, hogy valaki megbízzon zon magában, erejében, döntéseiben; másrészt képessé teszi arra, hogy ellenálljon a kortársnyomásnak. 8. Korai figyelmeztető jelek,, azaz a testünk figyelmeztet minket a veszélyes szituációkban. A megtámadottak többsége azt mesélte el a történtek után, hogy volt egy előzetes megérzésük, hogy valami nincs rendben. Ezt azonban figyelmen kívül hagyták, mert nem tudták pontosan megfogalmazni, mitől is érzik magukat kényelmetlenül. A gyerekek megtanulják tudatosítani a veszélyérzetet, a testük figyelmeztető jeleit. 9. Az ignorálási készség ahhoz szükséges, hogy fenntartsuk a belső fókuszt a körülöttünk megjelenő nyugtalanság ellenére. Az osztálytermi viselkedés könnyen fajulhat odáig, amikor már a gyerekek nem képesek ignorálni mások zavaró viselkedését. A gyerekek jó néhány ignorálási technikát kipróbálnak, így képesek eldönteni, melyik az, amelyik leginkább megfelel nekik. 10. Az újrafókuszálás segít, hogy visszatérjünk a feladathoz. 11. Az empátiakészséggel gel megértjük mások érzelmeit arckifejezésükből, testtartásukból, illetve képesek vagyunk kimutatni, hogy megértjük és törődünk mások érzéseivel. Ha valaki nem képes a nonverbális információkat lefordítani, ez értetlenséghez vezethet, ami könnyen okoz agresszióhoz. Sajnálatos módon nagyon sok olyan gyerek van, aki nem tanult meg olvasni a nonverbális jelekből. Hiperaktivitással és figyelemzavarral vagy érzelmi zavarokkal diagnosztizált gyerekek különösen veszélyeztettek ezen készség hiányossága miatt. Az óvodai időszak az, amikor a gyerekek a leginkább fogékonyak ennek a készségnek a fejlesztésére. Ez azt támasztja alá, hogy a programot a kora gyermekkorban is érdemes elkezdeni, legalább annyira, mint az általános iskola alsóbb osztályaiban. Interpretálni valaki érzéseit, az első lépés az empátia fejlődéséhez, a készséghez, amely szükségszerű a bántalmazás és erőszak befejezéséhez. 12. Az érzelmek kifejezésének szinkronizálása azt jelenti, hogy az ember érzései folyamatosan megjelennek a hangtónusban, az arckifejezésben, a testtartásban, a gesztusokban és a szavakban. Ha egy gyermek nem tudja kifejezni az érzéseit úgy, hogy a másik gyerek felismerje azokat és megértse őt, ez elszigetelődéshez, veszekedéshez vezethet. 13. Az általános testtudat növeli az egyén repertoárját a stratégia kidolgozásában. A gyerek megtapasztal sokféle mozgást és megtanulja, hogyan fordítson figyelmet a mozgására. 14. A szociális készségek (pl. ellenállni a kortársnyomásnak, pozitív problémamegoldás, törődni az izolációval) olyan forrásokat nyújthatnak a gyerekeknek, amiket nehezebb szituációkban
előhúzhatnak. A mozgásos tevékenységek, amelyek gyakoroltatják a szituációk kezelését (pl. nem elmenekülni; csoporthoz tartozás; hogyan foglaljuk el magunkat, amikor egyedül vagyunk; kényelmes érezzük magunkat, ha kiállunk valami mellett) integráltan jelennek meg a fentebb említett készségek között. A fentebb leírt mozgási készségekhez hozzájárul a verbális készségek fejlesztése is. Megbeszéljük a mozgásos feladatok során megtapasztaltakat, biztatjuk a gyerekeket, hogy osszanak meg egymással olyan valós, saját életükből hozott történeteket, amelyek illusztrálják lusztrálják az új technikák alkalmazását. Az értékelő beszélgetések témája széleskörű lehet, ötletelhetünk problémák alternatív megoldásán; alkalmat ad arra, hogy visszajelzéseket adjunk viselkedésükről, aktivitásukról, reakcióikról, tesztelhetjük a gyerekek önálló szituációkezelési készségét. Beszélhetünk az alternatív konfliktusmegoldási technikákról, a bántalmazás okairól és definíciójáról, az egyén felelősségéről mások bántalmazásában, a mozgási gyakorlatokban előidézett érzelmekről.