INVETERÁlT ACROMIOClAVICUlÁRIS ízületi FICAM KEZELÉSE

EREDETI KÖZLEMÉ INVETERÁlT ACROMIOClAVICUlÁRIS ízületi FICAM KEZELÉSE TREATMENT OF II\lVETERATE ACROMIOClAVICULAR JOINT DISLOCATION PAVLlK ATTILA, HIDAS PÉTER OSEI, Sportsebészeti Osztály ÖSSZEFOGLALAs Az acromioclaviculáris ízület sérülése lés, kezelése mégis vitatott a szakirodalomban. acromioclaviculáris (AC) ficamok megol,dására gyakrabban javasolt eljárás a a coracoacromiális szalaggal történik a szaka<1t Clor<llCOClaVlcUl~lns szalagok pótlása. Osztályunkon 1994 óta ennek a módszernek a módosítását, melynek coracoclaviculáris csavar a sza1agrekonstrukciót. Az térbe került rukció, ta. Jelen műtéttel elért hogy az utánvizsgálat eredménnyel alkalmazható camok kezelésére, a tályunkon is elkezdtük az Ennek műtéti technikáját és ín években előszalagrekonstvizsgálat igazol Weaver-Dunn ellenére, a Weaver-Dunn műtét jó acromioclaviculáris fiadatok alapján oszalkalmazását is. tapasztalatait ismertetjük. Kulcsszavak: acromioclaviculáris ízület, inveterált ncam, 1 Dunnműtét BEVEZETÉS A különböző fokú akut acromioclaviculáris ficamok kezelésének protokollja nem egységes a szakirodalomban, a leginkább kérdéses a Rockwood által közölt osztályozás szerinti III. fokú sérülés ellátása, amikor az acromioclaviculáris és a coracoclaviculáris szalagok teljes szakadása következik be. Bár nincs olyan tanulmány, mely egyértelműen igazolja a konzervatív vagy a műtéti kezelés jobb eredményét, az angolszász területeken jellemzően a konzervatív kezelést részesítik előnyben, míg a német területek inkább primer műtétet javasolnak (12,16,24,33,37). Osztályunkon sportolók, illetve fiatal, aktív sérültek esetén az akut műtéti kezelést javasoljuk, Bosworth RVOSI SZEMLE 1.2012 VLJI'\IYI. L. SZAM

E ÉNYEK I ORIGINAL ARTICLES SUMMARY Key words: acromioclav ldunn procedure szerinti coracoclavicularis csavaros rögzítést végzünk (5). Annak ellenére, hogy az akut műtéti kezelés nagy arányban sikeres, mégis találkozhatunk konzervatívan, vagy sikertelen műtéttel kezelt, krónikus acromioclaviculáris ízületi panaszokkal jelentkező betegekkel. A krónikus acromioclaviculáris ízületi elváltozások eredményes kezelésében a legfontosabb a beteg panaszait okozó patológiai elváltozás meghatározása. Sportolóknál viszonylag gyakran találkozunk a clavicula distalis végének az osteolysisével, ami általában krónikus túlterhelés hatására, valódi trauma nélkül alakul ki és sok esetben csak műtéttel kezelhető. Ennek hátterében leggyakrabban a nagy terheléssel végzett erősítő edzések során létrejövő, a clavicula distalis végét érintő mikrofraktúrák állnak, amelyek a clavicula distalis végének a károsodását, felritkulását okozzák. A kezelés az érintett c1aviculavég reszekciója (1,9,22,43). Az acromioclaviculáris ízület konzervatívan vagy műtéttel kezelt traumás ficamát követően, (~ kerékpár (9) fizikai munkás (9) motor (5) nem sportol (5) \ labdajátékok (2) l egyéb (9) I. diagram: A sportágak megoszlása betegeink között Chart I.: Distribution ofsports among our patients a beteg visszatérő panaszait az ízület poszttraumás károsodása vagy a clavicula instabilitását okozó coracoclaviculáris szalagszakadás okozhatja. Az AC ízület arthritise, arthrosisa esetén szintén a Mumford által leírt laterális claviculavég reszekció a választandó műtét, amit lehet nyitott vagy artroszkópos módszerrel végezni. Ugyanezt a műtéti megoldást végezzük ritkán abban az esetben, ha az inveterált, a clavicula instabilitásával járó ficam idősebb, nem aktív beteg számára okoz fájdalmat és diszkomfortérzést, hiszen a szalagrekonstrukcióval járó nagyobb műtéti és rehabilitációs megterhelés nem áll arányban a várható eredménnyel, illetve a Mumford műtéttel a beteg panaszai nagymértékben megszüntethetőek (32,33,35,37). Inveterált, panaszokat okozó acromioclaviculáris ízületi instabilitás esetén a műtét célja a szakadt coracoclaviculáris szalagok rekonstrukciója, amire számos eljárás ismert (12,17,25, 30,33,34,41). A legismertebb közülük a WeaverlDunn műtét (41), amely során a coracoacromiális szalaggal történik a coracoclaviculáris szalagok pótlása (10,34,41), de a biceps fitness (4) rsí (2). tenisz (2).~ labdarúgás (19) SPORTORVOSI SZEMLE l 2012

EREDETI KÖZLEMÉ ARTIC l. ábra / Figure 1. egyéb (6%) leesés (12%) snowboard (6%) ) kerékpárbaleset (12%) közlekedési ba leset (1 5%) labdarúgás (16%) II. diagram: A primer sérülések megoszlása Chart II.: Distribution ofprimary injuries ÉVfOLYAM. 2. SZÁM

r::or:f"'\r::ti KÖZLEMÉNYEK I ORIGINAL ART1CLES hosszú illetve a rövid fej inát (36), fascia csíkot (l8), carbon vagy egyéb műanyag szalag használatát is többen javasolják (3,7,18,21,28). Mindezek mellett az utóbbi években a semitendinosus ín szabad graftként való használata került előtérbe (20,26,27,38,39,40). Ennek hátterében biomechanikai vizsgálatok eredményei állnak, melyek szerint egyrészt a semitendinosus ín jobb primer, az eredeti coracoc1aviculáris szalagokkal megegyező stabilitást és merevséget biztosít, másrészt a c1aviculához a 2 külön furaton történő rekonstrukció a conoid és a trapezoid szalagok egyidejű pótlása révén az eredetivel szinte megegyező anatómiát és biomechanikát hoz létre (4,11,13,19,26,27). Bár osztályunkon kedvező tapasztalatokkal alkalmazzuk 1994 ótaa módosított Weaver-Dunn műtétet inveterált acromioc1aviculáris ficamok műtéti ellátására (31), 2012-től a nagyobb primer stabilitást és a gyorsabb rehabilitációt biztosító semitendinosus ín grafttal történő rekonstrukciót végezzük egyes esetekben. Jelen tanulmányban az inveterált acromioc1avicularis ízületi ficamok kezelésében alkalmazott módosított Weaver-Dunn műtétek eredményeit, lehetséges előnyeit és hátrányait, valamint az újabban alkalmazott semitendinosus ínnal való rekonstrukció technikáját és korai tapasztalatainkat mutatjuk be. 2a. ábra / Figure 2a. n 0'" ~... é :: : ~ ANYAG ÉS MÓDSZER Az OSEI Sportsebészeti Osztályán 1994 és 20 II között 65 betegnél végeztünk inveterált acromioclaviculáris ficam miatt módosított Weaver-Dunn mű 2b. ábra / Figure 2b. SPORTORVOSI SZEMLE I 2012

2e. ábra / Figure 2e. 2d. ábra / Figure 2d. tétet. A betegek mindegyike legalább 2 hónappal a műtétet megelőzően szenvedett Rockwood III. vagy V. fokú AC ízületi ficamot, amelyet konzervatívan vagy műtéttel kezeltek, de a clavicula reluxatioja és a betegek panaszai miatt műtéti kezelés vált szükségessé. A betegek fő panasza a vállterhelés közben jelentkező fájdalom, diszkomfortérzés, kattanás, illetve gyengeség volt. A fizikális vizsgálat során az összes betegnél pozitív zongorabillentyűtünetet és pozitív addukciós-berotációs tesztet tapasztaltunk, rotátor köpeny erőgyengülés nem volt kimutatható. Az elvégzett terheléses röntgen vizsgálat jelentősen megnövekedett coracoclaviculáris távolságot mutatott, a betegek többségénél az AC ízületben degeneratív elváltozás nem volt kimutatható. Betegeink közül 8 nő és 57 férfi volt, többségük versenysportoló vagy fizikai munkás (I. diagram), az átlagéletkor 34,5 év (18-55). A jobboldal 34 esetben, a baloldal 31 esetben volt érintett, a betegek 63 %-ánál a domináns oldal sérült. A sérülés mechanizmusát tekintve közlekedési baleset, labdarúgás, kerékpár illetve motorbaleset és sí vagy snowboardozás közben történt leggyakrabban (II. diagram). 12 betegnél végeztek előzetesen más intézetben akut műtétet Rockwood III. vagy V. fokú acromioclaviculáris ficam miatt, 9 esetben AC ízületi tűzés, 3 esetben erős nem felszívódó fonallal végzett coracoclaviculáris hurok rögzítés történt. A sérülés és a műtét között átlagosan 9 hónap (2-60) telt el. Betegeinknél a már korábbi cikkünkben közölt módosított Weaver-Dunn műtétet végeztük el (1. ábra) (31). A műtét során felkerestük az acromioclavicularis szalagot és RVOSI

ERED ZLEMtNYEKI ORIGINAL ARTIClES leválasztottuk az acromionról. A clavicula laterális végét csak abban az esetben reszekáltuk, ha a fizikális vagy a röntgen vizsgálat során az acromioclaviculáris ízület degeneratív elváltozását találtuk, ebben az esetben a clavicula velőűrbe húztuk be a szalagot és annak felső felszínére kivezetett öltésekkel rögzítettük. Amennyiben az AC ízületben degeneratív elváltozást nem találtunk, akkor nem végeztünk claviculavég reszekciót, hanem a clavicula elülső-alsó felszínének kiképezését követően 2 fúrt lyukon keresztül vezetett öltésekkel végeztük a szalag rögzítését. Aszalagrekonstrukció tehermentesítésére coracoclaviculáris csavart (AG 6,5 mm-es alátétes spongiosa csavar) helyeztünk be, melyet 8 hét után távolítunk el. A posztoperatív szakban kartartó rögzítést alkalmaztunk 4 hétig, de már az első posztoperatív napon könyök és csuklótornát, majd ingagyakorlatok végzését kezdték el a betegek. A sebgyógyulást követően maximum 90 fokig végezhettek flexiót és abdukciót, majd 4 hét után fokozatosan a teljes mozgásterjedelern elérését segítő gyakorlatokat kezdtek. Fizikai munka és fej feletti terhelés a csavar eltávolításáig nem végezhető. 2012-től végzünk semitendinosus ínnal inveterált AC ficam esetén szalagrekonstrukciót. A műtét során az ellenoldali combból vesszük ki az elülső keresztszalag pótlással megegyező technikával, stripper segítségével a semitendinosus inat. Feltárjuk az AC ízületet és a processus coracoideust, majd egy áthúzó fonalat vezetünk a processus coracoideus alá. A semitendinosus ín átmérőjének megfelelő átmérőjű lyukakat fúrunk a claviculába (4,5-5,5 mm), úgy hogy az egyik 3a. ábra / Figure 3a. 3b. ábra / Figure 3b. 012 53. ÉVFOLYAM,

EREDETI KÖZLEMÉNYEK I ORIGINAL s 3e. ábra / Figure 3e. furat a clavicula alsó felszínének hátsó részén, kb. 45 mm távolságban a clavicula laterális végétől a conoid, a másik pedig a clavicula közepén, a trapezoid szalag eredésének megfelelően helyezkedjen el, és a 2 furat egymástól való távolsága kb. 15 mm legyen. A semitendinosus inat és egy 2-s Tigerwire fonalat (Arthrex) áthúzunk a processus coracoideus alatt, majd az inat megkeresztezzük és mindkettőt áthúzzuk a claviculán, majd distal felé vezetjük. A claviculát reponáljuk és ebben a helyzetben a Tigerwire fonalat megcsomózzuk az ín felett, az ín 2 kötegét egymáshoz öltjük, majd az AC ízület felett átvezetve leöltjük az acomioclaviculáris szalagokhoz (2.-3. ábra). Az utánvizsgálat során értékeltük a vállfunkciót a Constant pontrendszer segítségével, értékeltük a betegek szubjektív véleményét és a radiológiai vizsgálat során összehasonlítottuk a coracoclaviculáris távolság 2 oldal közötti különbségét. EREDMÉNYEK 3d. ábra / Figure 3d. A módosított Weaver-Dunn műtéteken átesett 65 beteg közül 54 jelent meg az utánvizsgálaton (l beteg elhunyt, 10 pedig nem jelent meg) az átlagos utánvizsgálati idő 69,5 hó (8-204) volt. A betegeinknél szeptikus vagy neurovascularis szövődmény nem fordult elő. A Constant pontrendszer szerint 44 beteg kitűnő, 5 jó, 4 közepes és l gyenge eredmény született. A közepes és gyenge eredmények hátterében 3 esetben recidív subluxatio, l esetben AC ízületi arthritis, l esetben pedig vállízületi kontraktúra állt. 5 esetben észleltünk ezen kívül minimális és 9 esetben részleges AC ízületi a. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM

ÉNYEKI OR1GINAL ARTICLES subluxatiot, ami az esetek többségében a betegeknek panaszt vagy tünetet nem okozott. Összesen tehát a betegek 31%-ánál (17 beteg) tapasztaltunk valamilyen fokú AC ízületi subluxatiot (4. ábra), emellett a coracoclaviculáris régióban 16 esetben találkoztunk jelentős ka1cifikációval (5. ábra). A betegek szubjektív véleménye alapján 43 beteg kitűnőnek, 7 beteg jónak, 2 közepesnek, 2 pedig rossznak értékelte a műtét eredményét. A betegek mindegyike visszatért eredeti munkájához, sportágához, közülük 4 beteg alacsonyabb szinten tudta a sportot folytatni (1 teniszező, 1 birkózó, 1 motorversenyző és 1 kajakozó). A semitendinosus ín alkalmazásával 4 beteget operáltunk. A műtét utáni röntgenfelvételeket összehasonlítva az ellenoldali röntgenfelvétellel 2 betegnél oldalazonos coracoclaviculáris távolságot mértünk, 2 betegnél pedig a coracoclaviculáris távolság 3 mm-rel nagyobb volt az ellenoldalinál (6. ábra). A munkába illetve a sportba való visszatérés 4, 10 illetve 12 hét volt, ami rövidebb idő a Weaver Dunn műtéten átesett betegekhez képest. MEGBESZÉLÉS Míg az I. és a II. fokú acromioc1aviculáris ficamok eredménytelen konzervatív kezelése esetén az AC ízület debridement-je és a laterális c1aviculavég reszekciója széles körben jó eredménynyel alkalmazott műtéti kezelés (1,9,22,32,43), addig a III. fokú inveterált acromioclaviculáris ficam kezelésében nincs egységesen elfogadott eljárás a szakirodalomban (2,5,8,10,14,29,34,41). A sérült coracoclaviculáris szalagok funkciókiesése következtében a c1avicula instabilitása alakul ki, mely a szalagok pótlásával kezelhető eredményesen (15). Ebben az esetben a betegek fő panasza nem elsősorban a fájdalom, hanem a terhelés közben jelentkező diszkomfortérzés, amit a clavicula distalis végének a hypermobilitása, instabilitása okoz. A szalagpótlásra számos módszert dolgoztak ki, közülük a leginkább kézenfekvőnek a coracoacromiális szalag felhasználása látszik, mivel anatómiai közelsége megkönnyíti a hasznosítását (2,5,8,10,14,29,34,41). Alkalmazását először Neviasier javasolta 1952-ben, de ekkor még a processus coracoideusról leválasztva, az acromioclavicularis szalagok pótlására használták fel (29). 1972-ben Weaver és Dunn végezte elsőként a coracoclaviculáris szalagok pótlását a coracoacromiális szalaggal, amit a lateralis claviculavég reszekcióját követően a clavicula velőűrbe behúzva és a c1aviculán átvezetve rögzített (41). Számos szerző számolt be kedvező tapasztalatokról és jó eredményekről ezzel a műtéttel, emellett számos módosítást is közöltek (6,10,17,23,28,34,42). Mivel önmagában a coracoacromiális szalag áthelyezésének primer stabilitása nem megfelelő, ezért osztályunkon a Rockwood által javasoltaknak megfelelően alkalmazunk a szalag gyógyulásáig coracoclavicularis csavaros rögzítést aszalagrekonstrukció tehermentesítésére (25,34). A fémanyag alkalmazásának csak minimális a hátránya, hiszen helyi érzéstelenítésben könnyedén eltávolítható 8 hét után. Több szerző javasol szintetikus anyagot a szalagrekonstrukcióra, ezek azonban magas áruk mellett több hátránynyal is bírnak, a c1avicula illetve a processus coracoideus csonterózióját, akár amputációját is leírták alkalmazásuk során (21). Az általunk alkalmazott módosított Weaver-Dunn műtét során két technikai probléma merülhet fel. Az egyik, hogy a coracoacromális szalag nem elég erős, vagy kipreparálása során gyengül meg, ekkor vagy erős nem felszívódó fonalakkal erősíthetjük megvagy egyéb graftot is alkalmazhatunk. A másik technikai problémát a coracoclaviculáris csavar lazulása okozhatja, amit megfelelő műtéti technikával kiküszöbölhetünk. 3 betegnél végeztünk a korai posztoperatív szakban reoperációt csavarlazulás miatt, mindhárom beteg egy rossz mozdulatot követően érzett egy pattanást a vállában és az elvégzett röntgen vizsgálat a csavarnak a processus coracoideusból való kimozdulását mutatta. Utánvizsgálatunk eredményei megfelelnek az irodalomban található vizsgálatok eredményeinek, a betegek 90%-a tartozik a kiváló, illetve a jó eredményt elért csoportba (25). A műtét legnagyobb előnye, hogy a szalagot ugyanabból a feltárásból vett szalaggal pótoljuk, hátránya, hogy a kezdeti szakban nem biztosít megfelelő stabilitást, ezért átmeneti tehermentesítésre van szükség, ami lehet coracoclaviculáris csavar, cerclage, nem felszívódó tape vagy fonal alkalmazása. Bár számos szerző vizsgálata szerint a Weaver-Dunn műtét jó eredménnyel alkalmazható eljárás, a módszer primer, a szalag gyógyulásáig fennálló nem megfelelő biomechanikai tulajdonságai (primer teherbíró képesség, merevség) következtében az operált betegek viszonylag magas százalékánál subluxatio alakulhat ki a posztoperatív szakban SPORTORVOSI..)L.~+'nL.1: 3. ÉVFO

wyzs IHO I )I3ÁN~W31 3l:J3

RIGINAL ARTICLES Sa. ábra I Figure Sa. Sb. ábra I Figure sb. VOSI SZEMLE I

'Z 'W'v'A10::lM 'ES llol I 31W3ZS ISO N;JW31ZQ>I 11303M3

DETI KÖZLEMÉNYEK I ORIGINAL ARTICLES (11,19,39,42). Ezt támasztják alá a legújabb szakítószilárdsági vizsgálatok eredményei is, amelyek számos műtéti technika összehasonlítását elvégezve bizonyították, hogy a Weaver-Dunn műtét kisebb terhelést bír el, mint az újabban javasolt eljárások, például a semitendinosus ínnal végzett rekonstrukciók (4, 11,19,26,27). Másfelől pedig, ha az inat a claviculán 2 furaton vezetjük át, tehát úgynevezett anatómiai rekonstrukciót végzünk, jobban modellezve az eredeti anatómiai állapotot, akkor a tér minden irányában stabilabb rögzítést érhetünk el (4,27). Mindenképpen fontos a Mazzocca és munkatársai által megfogalmazott irányelvek figyelembe vétele a sikeres szalagrekonstrukció érdekében, azaz a szalag pótlására megfelelően erős és merev graftot kell választanunk, a műtéttel az eredeti anatómiai helyzetet állítsuk helyre, a graft rögzítése megfelelően erős legyen és jó biológiai gyógyulást várhassunk (27). Ezeknek a szempontoknak leginkább a semitendinosus ínnal végzett kétfuratos coracoclaviculáris szalagrekonstrukció felel meg. Emellett a semitendinosus ín alkalmazásával közölt klinikai eredmények is igazolták a várakozásokat, akár egy furaton, akár két furaton történt a rekonstrukció (38,40). Ezeket alapul véve kezdtük el osztályunkon a semitendinosus ín szabad graft alkalmazásával végzett AC ízületi rekonstrukciót, aminek kezdeti tapasztalatai kedvezőek, de hosszabb távú eredmények még nem állnak rendelkezésünkre. Tapasztalatainkat összegezve elmondható, hogy a Weaver Dunn műtét jó eredménynyel alkalmazható eljárás az inveterált acromioclaviculáris ficamok kezelésében, javasoljuk a szalag tehermentesítését a posztoperatív szakban, amire a coracoclaviculáris csavarozás alkalmazása egy egyszerű és eredményes megoldást kínál. Betege 4. ink nagy arányban visszatértek eredeti sportágukhoz és munkájukhoz, szubjektív véleményük is igen kedvező volt. A szabad íngraft, a semitendinosus ín alkalmazása a jobb kezdeti stabilitás és a fémanyag alkalmazásának kiküszöbölése miatt kerülhet előtérbe. A sportolók esetében a gyorsabb rehabilitáció a sporthoz való gyorsabb visszatérést eredményezhet; mindezek bizonyítására nagyobb betegszámon el 5. végzett hosszútávú utánvizsgálat szükséges. KÖSZÖNETNYILVÁNíTÁS A szerzők hálásan köszönik dr. Bihary Tibornak a műtéti technika illusztrációjára készített rajzait. IRODALOM 1. Auge WK, Fisher RA (1998) Arthroscopic distal clavicle resection for isolated atraumatic osteolysis in 7. weight lifters. AJSM 26(2): 189-192 2. Bailey RW (1965) A dynamic repair for complete acromioclavicular joint dislocation. J Bone Joint Surg 47A: 858 3. Bargren JH, Erlanger S, Dick HM (1978) Biomechanics and comparison of two 6. 8. operative methods of treatment of complete acromioclavicular separation. Clin Orthop 130: 267-272 Beitzel K, Obopilwe E, Chowaniec DM, Niver GE, Nowak MD, Hanypsiak BT, Guerra JJ, Arciero RA, Mazzocca AD Biomechanical comparison ofarthroscopic repairs for acromioclavicular joint instability: suture button systems without biological augmentation. Am J Sports Med. 20II Oct;39(10):2218-25. Bosworth BM (1941) Acromioclavicular separation: New method of repair. Surg Gynecol Obstet 73: 866-871 Boussaton M, Julia F, Horvath E, Boudet J, Ficat p (1985) Transposition du ligament coraco-acromial suivant la technique de Weaver et Dunn dans le traitement des luxations acromio-claviculaires anciennes. Acta Orthop Belg 51: 80-90 Burri C, Neugebauer R (1985) Carbon fiber replacement of the ligaments of the shoulder girdie and the treatment of lateral instability of the ankle joint. Clin Orthop 196: 112-117 Cadenat FM (1917) The treatment of dislocations and fractures of the outer end of the clavicle. Int Clinics l: 145-169 FOLYAM,

EREDETI KÖZLEMÉNYEK 9. Cahill BR (1982) Osteolysis of the acromioclavicular separation using a Dacron of the distal part of the joint. J Bone Joint Surg 68A: prosthesis graft. Clin clavicle in male athletes. 434-439 Orthop 131: 247-251 JBJS (Am) 64: 1053-1058 16. Galpin RO, Hawkins 22. Karlsson J, Arnarson H, 10. Copeland S, Kessel L RJ, Grainger RW (1985) Sigurjonsson K (1986) (1980) Disruption of the A comparative analysis Acromioclavicular acromioclavicular joint: of operative versus dislocations treated by Surgical anatomy and nonoperative treatment of coracoacromialligament biological reconstruction. grade III acromioclavicular transfer. Arch Orthop Trau- Injury ll: 208-214 separations. Clin Orthop ma Surg 106: 8-ll 193: 150-155 ll. Costic RS, Labriola JE, 23. Kawabe N, Watanabe R, Rodosky MW, Debski RE. 17. Guy DK, Griffin JL, Wirth Sato M (1982) Treatment of Biomechanical rationale M (1991) Treatment complete acromioclavicular for development of ana ofchronic complete separation by tomical reconstructions of acromioclavicular joint coracoacromialligament coracoclavicular ligaments dislocations. Orthop Trans transfer. Clin Orthop 185: after complete acromiocla 15: 50-51 222-227 vicular joint dislocations. Am J Sports Med. 2004 18. Hessmann M, Gotzen 24. Larsen E, Bjerg-Nielsen Dec;32(8):1929-36. L, Gehling H (1995) A, Christiansen P Acromioclavicular (1986) Conservative 12. COX JS (1992) Current reconstruction augmented or surgical treatment method of treatment of with polydioxanonsulphat of acromioclavicular acromioclavicular joint bands. Surgical technique dislocation. J Bone Joint dislocations. Orthopedics and results. Am J Sports Surg 68-A: 552-555 15: 1041-1044 Med 23: 552-556 25. Larsen E, Petersen V (1987) 13. Deshmukh AV, Wil 19. Jari R, Costic RS, Operative treatment of son DR, Zilberfarb JL, Rodosky MW, Debski RE. chronic acromioclavicular Perlmutter GS. Stability Biomechanical function dislocation. Injury. 18: 55-56 of acromioclavicular ofsurgical procedures for joint reconstruction: acromioclavicular joint 26. S.J. Lee, S.J. Nicholas, biomechanical testing of dislocations. Arthroscopy. K.H. Akizuki et al., various surgical techniques 2004 Mar;20(3):237-45. Reconstruction of the in a cadaveric model. Am J coracoclavicular ligaments Sports Med 2004 32: 1492 20. H.P. Jones, M.J. Lemos and with tendon grafts. A 1498. A.A. Schepsis, Salvage of comparative biomechanical failed acromioclavicular study, Am J Sports Med 31 14. Dewar FP, Barrington TW joint reconstruction using (2003), pp. 648-654. (1965) The treatment of autogenous semitendinosus chronic acromio-clavicular tendon from the knee. 27. Mazzocca AD, Santangelo dislocation. J Bone Joint Surgical technique and case SA, Johnson ST, Rios CG, Surg 47B: 32-35 report, Am J Sports Med 29 Dumonski ML, Arciero RA. (2001), pp. 234-237. A biomechanical evaluation 15. Fukuda K, Craig EV, An of an anatomical coraco- K-N, Cofield RH, Chao EYS 21. Kappakas GS, McMaster clavicular ligament recon (1986) Biomechanical study JH (1978) Repair of struction. Am J Sports Med. of the ligamentous system acromioclavicular 2006 Feb;34(2):236-46. EMLE 12012 ÉVFOLYAM, 2.

ORIGINAL ARTICLE5 28. Morrison DS, Lemos MJ 35. Rockwood CA Jr, Young autogenous semitendinosus (1995) Acromioclavicular DC (1990) Disorders of the tendon. Am J Sports Med. separation. Reconstruction acromioclavicular joint. In: 2010 May;38(5):950-957. using synthetic loop Rockwood CA Jr, Matsen augmentation. Am J Sports FA III The Shoulder. 41. Weaver JK, Dunn HK Med 23: 105-110 Saunders, Philadelphia, pp (1972) Treatment of 413-476 acromioclavicular injuries, 29. Neviaser JS (1952) especially complete Acromioclavicular 36. Sloan SM, Budoff acromioclavicular dislocation treated by JE, Hipp JA, Nguyen separation. J Bone Joint transference of the L.Coracoclavicular li- Surg 54A: 1187-1194 coracoacromialligament. gament reconstruction Arch Surg 64: 292-297 using the lateral half of 42. Weinstein DM, McCann the conjoined tendon.j PD, McIlveen SJ, Flatow 30. Neviaser JS (1968) Shoulder Elbow Surg. 2004 EL, Bigliani LU (1995) Acromioclavicular Mar-Apr;13(2):186-190. Surgical treatment of dislocation treated by complete acromioclavicular transference ofthe coraco 37. Taft TN, Wilson FC, dislocations. Am J Sports acromialligament. Clin Oglesby JW (1987) Med 23: 324-331 Orthop 58: 57-68 Dislocation of the acromioclavicular joint. 43. Zawadsky M, Marra G, 31. Pavlik A, Csépai D, Hidas An end-result study. J Bone Wiater JM, Levine Wn, P. Surgical treatment of Joint Surg 69A: 1045-1051 Pollock RG, Flatow EL et chronic acromioclavicular al. (2000) Osteolysis of the joint dislocation by 38. Tauber M, Gordon K, distal clavicle, long term modified Weaver-Dunn Koller H, Fox M, Resch H. results ofarthroscopic procedure. Knee Surg Semitendinosus tendon resection. Arthroscopy Sports Traumatol Arthrosc. graft versus a modified 16(6): 600-605 2001 Sep;9(5):307-12. Weaver-Dunn procedure for acromioclavicular 32. Petersson CJ (1983) joint reconstruction in Resection ofthe lateral chronic cases: a prospective end of the clavicle. A 3 to comparative study. Am 30-year follow-up. Acta J Sports Med. 2009 Orthop Scand 54: 904-907 Jan;37(1): 181-190. 33. Post M (1985) Current 39. Tienen TG, Oyen JF, Eggen concepts in the diagnosis PJ.A modified technique and management of of reconstruction for acromioclavicular complete acromioclavicular dislocations. Clin Orthop dislocation: a prospective 200:234-247 study.am J Sports Med. 2003 Sep 34. Rockwood CA Jr, Guy Oct;31 (5):655-659. DK, Griffin JL (1988) Treatment ofchronic, 40. YooJC,AhnJH,Yoon complete acromioclavicular JR, Yang JH.Clinical dislocations. Orthop Trans results ofsingle-tunnel 12:735 coracoclavicular ligament reconstruction using -"L.LIIVILL I 2012